2018. április 2., hétfő

HÉTVÉGI RÁADÁS-2: ALFÖLDI RÓBERT ZALASZENTGRÓTON 2018. MÁRCIUS 24.

YOUTUBE
Szerző: ALFÖLDI RÓBERT / VEISZER ALINDA
2018.03.25.



ALFÖLDI RÓBERT színházról, kultúráról, közéletről.

Beszélgetőtárs: VEISZER ALINDA.

ITT NÉZHETŐ MEG

HÉTVÉGI RÁADÁS-1: ROMAZURI (FRANCIA FILM, 2017)

RATED BLOG
Szerző: SZŰCS VERONIKA 
2018.03.30.


KRITIKA:

Philippe de Chauveron ismétli önmagát, a Bazi nagy francia lagzik rendezője ismét Chrsitian Clavier-t bújtatja a szalon-rasszista családapa szerepébe, akinek újfent meg kell tanulnia eligazodni a multikulti világában. Lehet habkönnyű vígjátékot forgatni a roma integrációról?

Jean-Etienne Fougerole (Christian Clavier) a harcos liberális politikus és író egész életében küzdött a rasszizmus ellen. Nem túl sikeres könyveiben is a szegények gyámolítására buzdít mindenkit. Egy tévévita alkalmával heves jobboldali ellenlábasa kikényszerít belőle egy ígéretet, miszerint ha akad olyan nélkülöző roma család, aki segítségre szorul, ő szívesen befogadja őket, akár a saját otthonába is. Így tűnik fel a Fougerole villa kapujában Babik (Ary Abittan) a roma családfő és népes famíliája. A politikusnak tehát nincs más választása, a sajtóvisszhang miatt muszáj befogadnia az érkezőket. A kényszerű együttélés persze számtalan kacagtató szituációhoz vezet, na meg egy olyan romantikus végkifejlethez, amit Fougerole álmában sem gondolt volna.

Rendezőnk most sem finomkodik a polkorrektség szabályrendszerével, rendesen kifigurázza szereplőit, a romák és a többnyire álszent franciák is alaposan megkapják a magukét. Chauveron néha talán kicsit túltolja a karakterek tulajdonságain való élcelődést, de még így sem lesz bántó az a kép, amit szereplőiről fest, többnyire az arany középúton egyensúlyoz.

A romák simlisek, hangosak, de jólelkűek, a franciák (még a szabadelvűek is) merev finomkodók, akik zsigeri szinten tartják többre magukat másoknál, még akkor is, ha éppen az ellenkezőjét hirdetik. A szereplők személyisége abszolút a klisékből táplálkozik, Chauveron kicsit rágyúrhatott volna az árnyaltságra. Ettől függetlenül könnyű megkedvelni a szereplőket.

A szituációk viccesek, Christian Clavier hozza a tőle megszokott frenetikus formát, akár egyedül is elvinné a filmet a hátán, de azért jócskán kap segítséget, Ary Abittan méltó párja a komédiázásban. Párosuk tényleg lehengerlő és kacagtató.

Külön jó pont jár a rendezőnek azért, hogy a felszínesség ellenére okosan próbál meg vicceskedni a témával, nevelő célzattal tart görbe tükröt a nézők elé.

Mindkét csoport hajlandó lesz a változásra, Babikék kicsit megkomolyodnak, a szűk látókörű franciák meg egy kicsit lelazulnak, így aztán már nem is olyan hihetetlen a Kusturicára hajazó cifra befejezés.

A Romazuri talán túl könnyed, de azért mindenképpen jó vígjáték, ami nem a világot akarja megváltani, pusztán csak szórakoztatni szeretne. Az pedig valóban remekül megy neki!



PÁLYAÍV

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerzó: BÓCZ ENDRE
2018.03.29.


...Riválisa, Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök-jelöltként televíziós vitájukon 2006-ban „leiskolázta” őt; alighanem ez a feledhetetlen élmény a forrása annak a gyűlöletnek, amit képtelen palástolni. A folytatás ismert. Ám amikor Gyurcsány a nevezetes „őszödi beszédben” maga ismételgette, hogy „hazudtunk” – szerintem –, ezzel nemcsak saját politikusi jövőjére mért rendkívül súlyos csapást, hanem politikai közösségére is; és ő nyitotta meg Orbán Viktor előtt a szinte korlátlan hatalom felé vezető utat. Orbántól még soha nem hallotta senki azt, hogy „tévedtem”. Ellenkezőleg: ismereteim szerint ő az egyetlen politikus, aki szemrebbenés nélkül képes volt azt mondani, hogy „soha nem hazudtam”. Azóta két ízben aratott a Fidesz fölényes – 2/3-os, alkotmányozásra is jogosító – választási győzelmet. Orbán Viktor nemcsak visszahódította tehát elveszített tisztségét, hanem pályája soha nem látott magasságokba ívelt fel. Ekkor azonban sem ő, sem ez a Fidesz nem volt már azonos korábbi önmagával, mert a hatalomvágy mellé mindkettőben rengeteg bosszúvágy és gyűlölet halmozódott fel. Megkezdődött a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER).

A miniszterelnök az állam- és jogrendszer olyan átalakítását tervezte, amely kizárja, hogy a 2002-ben elszenvedetthez hasonló sérelem érje. Pártja képviselőjelöltjeit egyenként és személyesen „káderezte”. A törvényhozásban előírt egyeztetési és egyéb kötelezettségek jól megszervezett megkerülésével („in fraudem legis”) „egyéni indítvány”-ként egyes képviselők nyújtották be a senkivel nem egyeztetett törvényjavaslatok tömegét, az Országgyűlés pedig kritikátlan törvénygyárrá vált. A NER első ciklusában évente nemegyszer kétszáznál több törvényt „alkottak” ezzel a statáriális módszerrel. Egy év sem kellett, és vezetésével alkotmányos puccsot követtek el. „Egyszer kell nyerni, de nagyon” – mondta egykor –, és ez most megtörtént! Így azután egyoldalúan egy bizottság művét szavazta meg „Magyarország alaptörvénye”címmel a kormánytöbbség 2011 áprilisában, majd zajos és gyermeteg (ld. „Az Alaptörvény asztala”) propagandától kísérve be is vezették. Hasonlóan, politikai egyeztetések nélkül készült egy olyan választójogi törvény is, amely alig leplezettebben szolgálja pártja uralmának végtelenítését, mintha abból az egyetlen mondatból állna, hogy „a szavazat csak akkor érvényes, ha minket támogat”.

A 2010–11. évek jelentették a bevezető időszakot. Akkor még a meglepetés erejével hatott pl. a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának elvétele. A hozzá kapcsolódó vigasztaló – de kevesek által komolyan vett – ígéretek megszegése már természetesnek tűnt, és gyorsan feledésbe is merült, akárcsak az, hogy a pénz nyomtalanul elfogyott (mintegy fele – állítólag – a tőzsdén veszett oda).

A választási kampányokban többnyire komoly szerepet kaptak nagy csinnadrattával kísért bűnügyek, mint pl. az, amelyik a mesebeli „nokiás doboz” köré épült, ám a tárgyaláson az MSZP‑s főpolgármester-helyettes ellen emelt vád látványosan „elolvadt”. Egy másikban a volt XI. kerületi MSZP-s polgármestert parádés kezdet után felmentették bűncselekmény hiánya címén.

Még 2010-ben született az a törvény is, amely a végkielégítés jogcímén kifizetett összegre 98 százalékos személyi jövedelemadót írt elő. Ezt az Alkotmánybíróság hatálytalanította. A gyors riposzt: nyegle tévényilatkozat, majd a parlament szinte postafordultával ismét meghozta ugyanazt a törvényt, és az Alkotmánybíróság hatáskörét is korlátozta, a testület létszámát meg bővítette, és az új álláshelyeket egyoldalúan összeválogatott emberekkel töltötték be, hogy ott a létszámarányok a „párt” szája íze szerint alakuljanak. Ezzel látványosan megkezdődött a jogállamiság garanciá­jául szolgáló „fékek és ellensúlyok” rendszerének felszámolása.

Személycserék – sokak szerint „politikai tisztogatások” – történtek az állami vállalatoknál és intézményeknél, az állami és önkormányzati hivatalokban, ami közalkalmazottak sokaságát érintette, Az elbocsátások jó részét azután a bíróságok törvénytelennek találták. Később kényszernyugdíjaztak bírósági és ügyészségi vezetőket is, akik közül – ugyancsak alkotmánybírósági döntés nyomán – többeket vissza kellett ugyan venni, de régi beosztásukat (mivel azt időközben már betöltötték) nem kaphatták vissza [„a jogászok majd elvitatkoznak, oszt’ jónapot!”(© Orbán Viktor)].

Látványos – és nagy propagandával kísért – kampányt indult a Gyurcsány-kormányzás „elszámoltatása” címén és a 2006. őszi hatósági intézkedések kivizsgálására is. Ez világossá tette, hogy a kormányzat stratégiai célja Gyurcsány Ferenc bebörtönzése.

Az előbbi – noha a közismert sukorói King’s City project ügyében sikerült is két bűnbakot börtönbe juttatni – hegyek egeret szülő vajúdásának bizonyult. Egy epizód ígéretesnek látszott: a projekt bemutatásán szóba került, hogy a befektetők telekcsere révén szeretnék a szükséges területet megszerezni, és a jelen lévő Gyurcsány Ferenc megkérdezte a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (NVK.) vezérigazgatójától: ez törvényesen lehetséges‑e? – majd az igenlő válasz hallatán azt mondta: „akkor támogatom”. Abszurd jogértelmezéssel ugyan, de úgy tűnt: ez „hivatalos (miniszterelnöki) eljárás”-nak és „kormányfői döntésnek” minősíthető, és a hivatali visszaélés bűntette – legalább átmenetileg – Gyurcsány nyakába lesz varrható. A NVK letartóztatott volt vezérigazgatóját, mint állítja, ösztönözték is Gyurcsány Ferencet terhelő vallomásra. Ez nem volt törvényes, de távolról sem hihetetlen, a televízió pedig bemutathatta, amint a volt miniszterelnökkel és védőjével közölték a gyanúsítást. A vezérigazgató azonban nem állt kötélnek, ezért a Gyurcsány elleni nyomozást rövidesen meg is szüntették. A vezérigazgatót és az értékesítési igazgatót első fokon elítélték, a perorvoslati eljárás során a másodfokú bíróság felmentette, végül a Kúria elítélte. A stratégiai célt azonban ezzel nem sikerült elérni.

Ezt szolgálta volna Balsai Istvánnak a 2006. őszi események vizsgálatáról írott jelentése is, sugallva, hogy a rendőrségi atrocitások Gyurcsány utasítására és azért történtek, mert ő a lakosságot meg akarta félemlíttetni. Hatására három rendőrtábornokot sokadmagával 2013-ban perbe is fogtak, de a 2017. február 17-i jogerős ítéletben egyeseket felmentettek, a volt budapesti főkapitányt pedig pénzbüntetésre ítélték, a karhatalmi parancsnokot megrovásban részesítették, a legtöbb vádlottal szemben pedig elévülés címén megszüntette a bíróság az eljárást.

Zátonyon van a volt honvédelmi miniszter politikai „kivégzése” érdekében bűnszövetségben (ezúttal nem nokiás, hanem whiskys dobozban szállított pénzzel) elkövetett vesztegetés vádjával 2010‑ben indított „tábornokper” is. Vádlott a volt közigazgatási államtitkár és tucatnyi honvédfőtiszt. Első fokon valamennyi vádlottat felmentették, mert az egyetlen terhelő vallomást a bíróság hiteltelennek találta; a fellebbezési bíróság a tárgyalás megismétlését rendelte el, amely jelenleg is folyik. A legutóbbi (2018. március 12-i) adat szerint ez év tavaszán már bizonyosan nem jut el az (újabb) elsőfokú ítéletig.

Az első kétharmados kormányciklus a Fidesznek – és Orbán Viktornak – 564 000 szavazójába került; 2014-ben ennyivel kevesebb voksot kapott, mint előzőleg, de így is 2/3-os mandátumtöbbséget szerzett. Magyar választópolgárok szavazataival ennél többet nem lehet nyerni. Miniszterelnökként nemzetközi síkon is megismerhette európai reputációját, de ez nem lett örömforrás; inkább megrázó élményeket hozott. Nem igényli tehát a nemzetközi életben elérhető másodhegedűsi szerepet; jobb a hazai (provinciális?) elsőség: ez a „csúcs”, mert pártja – amelyben óhaja parancs – itt megkérdőjelezhetetlen úr, az országban tehát az történik, amit ő óhajt. Nyugtázta a választási eredményt: Folytatjuk!

A „csúcs” szédítőnek bizonyult. A miniszterelnök a jelek szerint elveszítette tisztánlátását.

Orbán Viktor soha nem titkolta, hogy nevelkedésének helye, a Fejér megyei Váli-völgyben fekvő, 1800 lakosú Felcsút község a szíve csücske. Ott (is) épített házat, a felesége ott vásárolt termőföldeket. Az állam nem sokkal később az egész Váli-völgyben vízrendezést végeztetett. Közismert lokálpatriotizmusának további jelei – a „kisvasút”, a Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémia és különösen annak csillagászati összegekkel való támogatása a társasági adóval, a 3800 főt befogadó Pancho Aréna – már visszatetszést váltott ki. Gyanakvást kelt egykori iskolatársának – akit a közbeszerzési pályázatok egy évtized alatt az ország ötödik leggazdagabb emberévé tettek – viharos ütemű vagyonosodása is. Őt sokan Orbán strómanjának tartják. További gyanú forrása, hogy kétes személyek – pl. a nemzetközi terrorszervezetekkel pénzügyi kapcsolatban álló szaúdi milliomos, Ghait Pharaon, akit az FBI két évtizede köröz – tűntek fel a környezetében, közvetlen munkatársai (Kósa Lajos, Rogán Antal, Semjén Zsolt) pedig zavaros ügyek főszereplőjévé váltak.

Ami azonban minden határon túl van, az vejének, Tiborcz Istvánnak a „tarolása”.

Az unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) – 2 évi vizsgálódás után – tájékoztatta a kormányt arról, hogy a települések közvilágításának fejlesztésére adott uniós támogatás felhasználása terén 35 projektnél szervezett csalásra mutató számos – analóg – szabálytalanságot talált, és ezért 43,7 millió € (13 milliárd forint) támogatás visszavonását javasolja, egyben hatósági vizsgálatot ajánl. Az érintett pályázatokat Orbán Viktor vejének – azóta eladott – cége nyerte, és csillagászati összeget keresett rajta. Mikor e hírek nyilvánosságra kerültek, a miniszterelnöknek első reakció­ja az volt, hogy „nem foglalkozom üzleti ügyekkel”, majd, hogy „a szükséges vizsgálatokat le kell folytatni, és ez meg fog történni”. A Pest Megyei Főügyészség nyomozást rendelt el, a Fidesz pedig az egészet az EU-nak a választási kampány befolyásolására irányuló kísérleteként próbálja bagatellizálni – miként ez a helyi csoportjaihoz küldött eligazító segédletből kiolvasható.

Köztudottá vált, hogy Tiborcz István az ügybe Lázár Jánossal való előzetes megbeszélés hatására vágott bele. Először Hódmezővásárhely közvilágítási pályázatát nyerte meg – nyilván Lázár befolyására – referencia nélkül, s a továbbiakban ez volt a referenciája. Persze, esélyeinek az bizonyára nem ártott, hogy a miniszterelnök veje. Az egész históriából messzire bűzlik a panama.

Orbán Viktor – 1988 óta talán először – súlyos helyzetben van. Okos ember, aki, mióta zengnek az „Orbán, takarodj!” kórusok, tudja, hogy ezen a választáson már nem győzhet; optimális esélye az, hogy kétbalkezes ellenzéke megint veszít, de ezzel ő csak időt nyerhet. Ám a csúcsról valamennyi út lefele vezet – az ország pedig tovább csúszik lefelé.

A pálya eddigi íve már visszafordíthatatlanul megtört, ezen a kommunikációs trükkök nem segíthetnek, hiába a fenyegetés, és késő Vörösmarty Szózatának veretes szavait idézni. Nem nehéz rájönni, hogy abban a „Haza” szót nem lehet kicserélni sem az ő, sem pártja nevével.

Ajánlom figyelmébe Berzsenyi Dániel sorait: „Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság, / Mellynek zászlóit hordta dicső sereged. / A népek fényes csalatásba merülve imádtak, / S a szent emberiség sorsa kezedbe került. / Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted, / S isteni pálmádat váltja töviskoszorú. / Amely kéz felemelt, az ver most porba viszontag: / Benned az emberiség ügye bosszulva vagyon.”

EGY ELSŐ SZAVAZÓ DILEMMÁI: SZAVAZZAK? NE SZAVAZZAK?

MÉRCE
Szerző: PEISZ BALÁZS
2018.04.02.


Magyar fiatalként, főleg először választóként, pláne a jelenlegi politikai rendszerrel és politikai kultúrával a fenti kérdések megválaszolása kicsit sem könnyű.

Átlagfiatalként a középiskolában nem sokat hallhatunk a politikáról, esetleg csak érintőlegesen a történelem órákon, bár kellőképpen pontosan összekötni századokkal előttünk élő emberek problémáit azokkal a problémákkal, amiket mi itt és most megélünk, korántsem könnyű.

Ezen kicsit sem segít, hogy a különböző politikai vélemények és gondolatok kikristályosodását a jelenlegi rendszer autoriter intézkedéseivel minimum lehetetlenné teszi.
Hogy is várhatnánk így azt, hogy mi, fiatalok, akik elvileg az ország jövője lennénk, képet alkothassunk arról, milyen jövőt szeretnénk, vagy hogy egyáltalán hogyan szeretnénk ezt a jövőt kialakítani.

A magyar politikai kultúra, annak politikai párbeszédre káros változásai és jelenlegi állapota az embereket politikaellenessé tette. Érthető módon, ugyanis manapság a politikát azonosítjuk mindazzal a rosszal, amit a jelenlegi korrupt és antidemokratikus rendszer politikusai elkövetnek. Hogyan is alkothatnánk jó képet a politikáról, ha az ember a jelenleg vezető pozícióban lévő politikusokat elnézve joggal feltételezhetné, hogy a politológia oktatásban azt tanítják a lelkes hallgatóknak, hogyan kell lopni, csalni és hazudni a nap 24 órájában.

A fiatalság és úgy általában a választópolgárok elidegenítése a politikától a lehető legrosszabb dolog, ami történhet. Ugyanis, ha az emberek nem akarnak foglalkozni a politikával, azzal, ami körülöttünk zajlik, ha passzívvá válnak, ha nem mennek el választani, azzal tudatosan vagy észrevétlenül a jelenlegi rendszert legitimálják.
Ne képzeljük azt, hogy a politikusok olyan fensőbbséges lények lennének, akik meghozzák a döntéseket, nekünk meg viselni kell a következményeket, legyenek azok jók vagy rosszak.

A helyzet pont fordított, hiszen demokráciában élünk (éltünk). A demokrácia pedig nem más, mint népakarat. A politika úgy alakul, ahogy azt a választók formálják, a politikusok aszerint cselekednek, ahogy azt a nép kívánja, s nem fordítva. Azzal, hogy elfordulunk a politikától, amely minden rossz okozója, a lehetőségtől fordulunk el, hogy segítsünk magunkon, hogy a jobb irányba tereljük ezt országot és ezzel saját magunkat.

Ahhoz, pedig hogy ezt megtehessük, nem kell azonnal belépnünk egy pártba, minden héten taggyűlésre járnunk és lelkesen fákhoz kötöznünk magunkat, vagy éppen barikádokat emelnünk az utcákon. Természetesen az előbb említettek jó része csak használhat az ügyünkre nézve, de elég hogyha tájékozódunk és véleményt formálunk, valamint közöljük az értékeinket, kinyilvánítjuk véleményünket, azzal hogy választunk...

KERÍTÉS

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.04.02.


Kedves jó Karácsony Gergely, ne csinálja ezt már most, mindjárt az elején. Nem kell bírósággal fenyegetőzni, nem elegáns dolog. Kiváltképpen nem vall helyes arányérzékre: egy köztörvényes bűnözőt, aki legalább tíz olyan bűncselekményt követett el, aminek tényleges életfogytiglan a büntetési tétele, nem jelentünk fel azért, mert átment a piroson.
Én nem tudom, egyetért-e annak a határ menti kerítésnek a létével (azt hiszem, elég nagy baj volna, ha igen, jóllehet, többször mondtam már, nem értek a migrációhoz), de az bizonyos, ennyire tele szájjal nem kellene tiltakozni, hogy ugyanis eszében sincs lebontani. Tessék szíves lenni kicsit visszavenni ebből a kerítésügyből. Hadd súgjak - kéretlenül, ez igaz, de valakinek muszáj szólnia, itt egymás között vagyunk, a falusi futballista ezt itt nem olvassa - , esetleg lehetne azt mondani, hogy pillanatnyilag nincs pénz luxuskiadásokra, mert a világszép miniszterelnökúr az utolsó fillérig mindent elköltött stadionokra, a maradék százmilliárdokat meg a gázszerelő (és a többi ostoba mameluk) közbeiktatásával a különféle, ma még általa felderíthetetlennek vélt bankszámlákra lopta, egy ilyen kerítés lebontása meg majdnem annyiba kerülne, mint a felépítése, úgyhogy egyhamar az nem fog menni. Különben pedig egyelőre inkább építenénk, mint rombolnánk, itt van például a földdel egyenlővé tett Magyar Rádió, annak a megmentésére például feltétlenül kell költeni, már csak azért is, hogy megmutassuk, fennállása óta először tud úgy működni, ahogyan egy közszolgálati rádiónak működnie kell, azaz a közt szolgálva. Az erre való pénzt különben nem lesz nehéz előteremteni, csak szét kell zavarni a milliárdokba kerülő hatóságokat, amik úgy telepedtek rá a Magyar Rádióra és a Magyar Televízióra, hogy hozzájuk képest Jabba filigrán és gusztusos. Velük együtt és egyszerre szükséges a szemétkosárba illeszteni a médiatörvényt mint a médiahatóságok működésének katekizmusát, kevés intézkedéscsomag okozott annyi kárt, mint ez a baromi, paragrafusokba öntött politikusi pánikroham. Nem akarnék erre a szükségesnél több mondatot szánni, de annyit muszáj, hogy érthető legyen. Annak idején (1990-ben) egymástól függetlenül három párt keresett meg, először az SZDSZ, aztán az MDF, végül az MSZP, hogy segítsek rendbe tenni az elektronikus médiát. Mindhárman a médiatörvény megírásával bíztak meg. El tudom mondani egész röviden az általam kívánatosnak tartott médiatörvényt: a pártoknak kívül tágasabb. Ez a törvény: politikának nincs keresnivalója a Rádióban és a Televízióban. Nem olyan nagyon szerettek, bár ezt eleinte igyekeztek leplezni. Aztán mikor tizennégy évvel később pályáztam a Magyar Rádió elnökségére (leírtam többször is), a pályázatomnak az volt az egyik sarkalatos pontja, hogy mindenekelőtt a médiatörvény eltörlését fogom szorgalmazni, amire mindaddig nem látok magyarázható igényt, amíg nincs például péktörvény vagy bérelszámoló törvény, esetleg pucerájtörvény vagy filozófustörvény. Van ugyanis egy PTK meg egy BTK, ezek bőven elegendők ahhoz, hogy megfenyítsék a helytelenkedő rádiós szerkesztőt, midőn csokoládélopáson kapják, vagy a tévébemondót, ha városban túllépi az 50 kilométeres sebességhatárt - egyéb törvénybe foglalandó körülményt nem látok, ami speciálisan a médiára vonatkozhatna. Azt ugye nem gondolják komolyan, hogy politikai rendszabályokkal akarják korlátozni az intézményeket? Komolyan gondolták, a családom meg ismét egyszer megállapíthatta, hogy az apu nem komplett, még mindig nem nőtt be a feje lágya, ilyen elvekkel akar rádiót csinálni.
Mondjam el, mit lehet elérni egy rendeltetésszerűen szóló Rádióval? Beszéljünk talán az emberi szervezetnek arról a sajátosságáról, hogy az érzékszervek közül az egyetlen a hallás, ami nem igényel semmilyen segédmozgást, ami bármilyen tevékenység közben funkcionál? Bele tetszett gondolni abba a soha fel nem mért (mert valószínűleg hitelesen fel nem mérhető) tényezőbe, hogy melyik eszköz hány százalékban befolyásolja az embert, azaz melyik által érhető el a legnagyobb hatás? Hogy egy ilyen intézmény, amilyen a Rádió használható jóra is, hogy általa gyorsabban építhető egészségessé egy társadalom, mint amennyi idő alatt lepusztították? Hogy ez a rémületesen tehetségtelen bagázs még azt sem tudja, mit kell tenni egy rádióadóval, ha választást akarnak nyerni, mert egy adekvátan üzemelő közszolgálati rádióval egyedüli eszközként is lehet választást nyerni, az összes többi hókuszpókusz nélkül? Hogy a szocializmus összedöntésében szinte az egyetlen, valóban hatékony eszköz a Magyar Rádió volt, aminek következtében az első szabadon választott ösztönösen megérezte, hogy azt kell először lerombolnia? Ahogyan a csúti beteg a 2002-es veresége után ugyancsak ösztönösen a Magyar Rádiót verte szét a korrupt gazemberekből álló kuratóriumi elnökség megvásárlásával, élén a legnagyobb gazember (isten ne nyugosztalja) kuratóriumi elnökkel?
Naszóval, ne tessék feljelentéssel fenyegetőzni, maradjunk annál, hogy nem rombolunk, hanem építünk. Mondhatja nyugodtan. A világszép miniszterelnökúr ezt úgysem érti. Ha ő azt a szót meghallja, hogy építés, nyomban a stadionok jutnak eszébe. Amiről bizonyosan nem tudja, de talán az ösztönei mélyén érzi, hogy az is csak rombolás: a természeti környezet, az ízlés meg a gazdaság pusztítása. Amilyen például ezen kívül még a kerítés. Amivel mostanában nem foglalkozunk. Elég ám ennyit mondani, ehhez nem kell bíróság.

MINDEN IDŐK LEGALJASABB KAMPÁNYÁT SZENVEDJÜK EL

INDEX
Szerző: E.F.
2018.04.02.


Választások környékén megszokottak a túlkapások minden politikai oldaltól, de talán nem túlzás kijelenteni, hogy a 2018-as kampány túltesz az eddigi összes országgyűlési választáson alpári húzások tekintetében. A hisztéria a tetőfokára hágott, pártok és politikusok névvel, arccal vállalnak fel olyan megnyilvánulásokat, amelyeket békeidőkben csak facebookos kamuprofiloktól láthatunk. Náluk csak a pártszolgálatba állított trollhadtestek és álhíroldalak keményebbek, ezek aztán tényleg mindent bevetnek, hogy megszolgálják a pénzüket.

Nem kifejezetten jó érzés ebben dagonyázni már hónapok óta, de ha már muszáj, összegyűjtöttük a kampány eddigi legdurvább mélyrepüléseit. A pártatlanság jegyében igyekeztünk több oldalról csemegézni, de előre szólunk, hogy sajnos a Fidesz és tábora olyan szélsebes suttyótempóra kapcsoltak, és olyan sok felületen tolják, hogy ezzel objektív mércével mérve is igen nehéz tartani a lépést. Így némileg felül lesznek reprezentálva a listában, akit ez zavar, az ne is olvasson tovább, a többieknek viszont itt a 2018-as választási küzdelem 10 legízléstelenebb momentuma:...

ORBÁN SEM ÉRTENÉ SOROST?

BEKIÁLTÁS BLOG
Szerző: KABAI DOMOKOS LAJOS
2018.04.02.


Egy dologban azért tévedett a barátom, amikor Torkos Matildnak a Magyar Nemzetben március 31-én megjelent, Behatolás című cikkére felhívta a figyelmemet. Abban ugyanis tételesen nincs kimondva, hogy Orbán Viktorpávatánca lényegében a szövetségeseink elleni támadás lenne, főleg az nem, hogy árulás.

Nem vitás, pedzegettük ezt már mi is a magánbeszélgetéseinkben, ám ez pipafüst. Az Európai Unió fórumain elhangzottak persze többet nyomhatnak a latban, de szerintem az ottani támadásokat egyelőre legfeljebb „a növekvő bizalmatlanság a magyar miniszterelnökkel és az általa vezetett kormánnyal kapcsolatban”helyzetértékeléssel lehetne leírni. A minap George Friedman, a befolyásos amerikai geostratéga sem lépett ki ebből az értelmezési keretből, bár a Mandiner.hu-nak adott interjújában már odáig ment, hogy „Magyarországnak fizetnie kell a politikájáért. Nem gondolom, hogy jelentős árat, de valamilyen mértékben viselnie kell a következményeket” – mondta.

Soros az USA érdekeit szolgálja

A Magyar Nemzet publicistájának érdeme, hogy az esztelenül túlhajtott, sorosozós kampányt tudtommal először helyezi történelmi-nemzetközi politikai összefüggésbe a szélesebb nyilvánosság előtt. A szerző tényekkel érvel amellett, hogy az Orbán Viktor feltehető indítványára, de bizonyosan a jóváhagyásával folyó lejárató akciósorozat végső érintettjei az Amerikai Egyesült Államok irányító körei. Ezek, illetve Soros György között ugyanis kimutatható az érdekeken alapuló, szoros kapcsolat.

Soros nem tett olyat a világban, ezen belül a posztszovjet térségben, közelebbről pedig Magyarországon, amit az USA kormányai – irányultságuktól függetlenül – ne helyeseltek volna. A washingtoni kormányzatok pedig nagyon is tudatosan éltek azzal a lehetőséggel, amit Soros felkínált nekik. Először is nem kért pénzt, hanem saját milliárdjait szentelte az amerikai állam képviselői által kitűzött célok elérésére. Ráadásul a tőzsdeguru a végső soron gazdasági érdekeket szolgáló beavatkozási szándékokat az írásaiban is kifejtett, a nyílt társadalomra vonatkozó elgondolásával elméletileg is megalapozta, sőt magasztos eszmékbe burkolta. A Magyar Nemzet cikkének szerzője így ír erről a viszonyról:

„Bárhogyan is kezdődött a demokráciaexport (az 1980-as évek elején – KDL), az az USA akaratának megfelelően történt, az amerikai külügyminisztérium és az amerikai titkosszolgálat támogatásával: Ma már vitathatatlan tény, hogy ebben a folyamatban Soros Györgynek, illetve az ő alapítványának jelentős szerepe volt. Nagy valószínűséggel állítható, hogy Soros nem csupán egy meggazdagodott üzletember, aki korábbi hazájának támogatását szívügyének tartva jótékonykodott, hanem fontos feladatot vállalt azért, hogy új hazája az Egyesült Államok geostratégiai céljai megvalósuljanak. (…) Ha megnézzük az amerikai milliárdos életművét, nagy horderejű lépései mind az USA érdekeit szolgálják.”


TÖBBET TUDSZ A HÚSVÉTRÓL, MINT EGY NYÚL? BIZONYÍTSD BE!

QUBIT
Szerző: GÁSPÁR MERSE ELŐD
2018.04.02.


Többet tudsz a húsvétról, mint egy nyúl? 
Bizonyítsd be!

Itt az alkalom, hogy számot adj az évek során felhalmozott húsvéti tudásodról. Google nem ér, óra indul!

ORBÁN NEM MAGYARORSZÁGOT, CSAK A ZSÁKMÁNYT VÉDI

HAJDÚ NÓRA BLOGJA
Szerző: HAJDÚ NÓRA
2018.04.02.


...Orbán azzal próbálja áltatni a világot, és különösen az arra fogékony magyar választók egy részét, hogy ő Európát védi. Európa megvédése azonban csak egy összetartó, egységes Európával lehetséges. Aki a kohéziót gyengíti, az Európát és benne Magyarországot gyengíti. 

És végre azzal a fideszes mítosszal is le kell számolnunk, hogy Orbán megvédi Magyarországot. Az utóbbi hetekben felszínre került ügyek megerősítik: ő nem Magyarországot, hanem már csak a zsákmányt védi.

BALAVÁNY: MELYIK PÁRTNAK KAMPÁNYOLNA JÉZUS?

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: BALAVÁNY GYÖRGY
2018.04.01.


...Egy Facebook-csoportban olvastam nemrég: megmondaná ma Jézus, hogy a tanítványai melyik pártra szavazzanak? Azt feleltem, legfeljebb azt mondaná meg, melyik partra evezzenek. De azért a kérdés érdekes. Tényleg, megmondaná?

Mikor az Isten Fia galileus rabbi képében járta Júdea provincia településeit, épp nem létezett képviseleti demokrácia, tehát nem rendeztek választásokat, Tiberius császár uralkodott, Pilátus volt a helytartó, Heródesnek hívták a Rómától rettegve függő negyedes fejedelmet. A lakosság hírből sem ismerte a szekularizációt, a vallási és politikai élet összefonódott, a zsidóság pártjai (mint a szadduceusok vagy az erősen nacionalista farizeusok) főleg teológiai elvek alapján szerveződtek.

Jézusról felröppent, hogy ő lesz a zsidók királya, aki megállítja Brüsszelt, akarom mondani Rómát, megreparálja a nemzet régi dicsőségét – de neki kábé annyi volt az üzenete az aktuálpolitikai helyzetről, hogy ez van, ezt kell szeretni, megadni a császárnak az adót, a feljebbvalóknak az engedelmességet; az ő országa nem ebből a világból való, viszontlátásra.

Érdekes módon eléggé színes ideológiai háttérből jött össze az apostolok köre. Ott van Lévi Máté, a vámszedő, aki a globalista nyugati hatalommal kollaborált, és ott a zélóta Simon, a radikális nacionalista (a zélóták tőrt hordtak a ruhájuk alatt, azzal szoktak a viták végére pontot tenni). Ez a két ember tűz és víz: mintha Bayer Zsolt kvaterkázna Bartus Lászlóval. De Jézus környezetében csak kegyelemre szoruló emberek, akik (ekképp) testvérei egymásnak.

Nem, nem lehet a Bibliából levezetni, hogy hova tedd az ikszet. Viszont. Ha valamit Jézus ostorozott, de rendesen, az a lélekkufárság, a külső, szenteskedő vallásoskodás, az egyházi korrupció, a hagyományok istenítése, és minden olyan gazemberség, ami Istenre hivatkozik. A legbefolyásosabb pártot sokat emlegette, például így: óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! (Lukács 12, 7.) Nem kizárt, hogy ennek van analógiája a magyar közéletben is, ahol a politika és vallás oly szerencsétlenül összefonódott.

MAGYAROK (MEGJEGYZÉSPOSZT)

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2018.03.30.


Nagyjából egy órával ezelőtt megszólított bennünket valaki a Sainsburyben (az olyan, mint a Tesco). Egy nagyon kedves fekete bőrű fiatalember, aki tizenöt évig élt Magyarországon. 

Múltkor a Man-szigeti kompon egy fideszmagyar ember szólított meg bennünket, teljesen ártalmatlan fideszmagyar ember, akivel semmi baj sincs, csak kb. két perc alatt derült ki, hogy fideszmagyar.

Igen, egy kicsit félünk a magyaroktól. Mert hamar kiderülhet, hogy mi ilyenmagyarok vagyunk, a másik meg olyanmagyar.

Múltkor egy cumbriai kisvárosban szólított meg egy valamilyenmagyar fiatalember, aki annyira félelmetesmagyar volt, hogy azonnal szerzett egy töltőkábelt a lányomnak.

A szénfeketemagyar sráctól nem féltünk. Tőle egy pillanatig sem. Róla tudtuk, hogy nem fog kiselőadást tartani arról, hogy meg kell védeni a hazát a migránsoktól.

Fogalmam sincs róla, hogyan lehet Kétmagyarországból még egyszer Egymagyarországot csinálni. Ott fog állni kétmillió dühösmagyar ember, akit leaberráltoztak, lesorosbérenceztek, lemigránssimogatóztak, leénnemtudommicsodáztak, akinek az adójából tartják fent az orbánista győztesmagyarok közmédiáját. Ezek a vesztesmagyar emberek nem fognak elhallgatni, nem fognak reszketve visszabújni a kis házikóikba a választások után. Százezer embert meg lehet félemlíteni, kétmilliót nem. Engem sem.

És semmilyen terv nincs arra, hogyan lehet ezt a helyzetet konszolidálni, hogyan lehet újra békesség Magyarországon. Ha ezt a partit egyszer lejátsszák, abba néhányan bele fognak halni. Én egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy Magyarország olyan távol van valamilyen polgárháborúszerűségtől.

Olyan mértékben gyűlölöm már az Orbán-rezsimet (sajnos ez az igazság, nem vagyok rá büszke), hogy többé-kevésbé felelősmagyar polgárként semmi mást nem tehetek, mint azt, hogy a választásokig próbálok nem írni politikáról (micsoda sunyimagyar dolog, azt kellene írnom, hogy nem fogok írni, de mi van ha nem bírom ki) . Rohadtul elég már abból, hogy egyikmagyar öli a másikmagyart. Az én indulataimat ne használja fel senki olyasmire, amire nekem már nincsen befolyásom.

Majd írok valamit kohomológiákról.

FAJTISZTA SZENT ERZSÉBET

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.04.02.


Mielőtt a templomjáró népek karóba húznának, felnégyelnének, és más kellemesen válogatott módon óhajtanának elveszejteni, mert gyalázom a hitet, arra kell fölhívnom a figyelmet, hogy nem én vagyok a bűnös, hanem egy számomra ismeretlen plébános úr, vagy sekrestyés bácsi, akinek az a feladata, hogy a megszentelt ház oldalán lévő falragaszokkal csábítsa a tévelygő bárányokat a plébánia programjaira.

Én csak értelmeztem, amit a faliújságjukra enyveztek, viszont azt a következtetést is levontam húsvét szentséges napján, hogy nem szabad nekem a barlangomból napvilágra jönni, mert minden bokor aljában találok megéneklendő dolgokat, és alapvetően nem azért, mert kötözködős fajta volnék, hanem, mert a jelek szerint a gondolkodás Füst Milán-i módon szenvedélyes szükségletem nekem, csessze meg.

Ott bagózgatok tehát a friss tavaszi szélben a templom oldalánál álló padon, hogy a hideg kellőképpen átjárja amúgy is sajgó csülkeimet meg ízületeimet, és olvasgatom a fölhívásokat, hogy mi mindennel óhajtja az egyház gondozni a választópolgárok lelkét. Van itt minden, nyári napközis tábor, házassági tanácsadás, sőt (sic!), szülésre való felkészítés is. Aztán a papírrengetegből kiemelkedik egy nemzeti színű szalag, ami szintén reklámoz valamit.

De őszintén meg kell gyónjam, fingom sincs, mi lehet az, mert az első sornál elakadtam, leesett az állam, tisztesség ne essék szólván. A nagy magyar színek közt így kezdődött a szöveg: „Száz százalékban Árpád-házi Szent Erzsébet…”, amitől hirtelen a piacra materializálódtam, vagy böszme reklámok világába, ahol úgy hívják zabálni a bambákat: „Ha marha vagy, legyél száz százalékig marha.” Ilyen terhekkel megverve iramodtam megfejteni, mit akart mondani a költő ezzel a fajtiszta Erzsébettel.

Mert másképpen ezt a szöveget értelmezni nem lehet, akármennyire is nem ez volt a plébános úr vagy a sekrestyés bácsi szándéka. Fiatalos lendülettel trendi óhajtott lenni, kikacsintani mintegy a penész alól, és beállni a miniszterügynök úr által meghirdetett monolit nemzetállam és mással nem keveredő magyar vér vonalába, mintha a komondorját simogatná ez a szerencsétlen. Arra jutottam, hogy a Nagy-Magyarország térképpel takarózó, a globális libsik, meg a minden buzikat megvető hívők lettek itt megcélozva ölég szerencsétlen módon, de a korszellemnek megfelelően...

BÁNDY SÁNDOR: MI TÖRTÉNIK VELÜNK? (IV.)

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: BÁNDY SÁNDOR
2018.03.31.


Nézem a híreket, sétálok a piacon, ahol a pártok standokat állítottak és mindenütt hiszti, hazudozás, hülyítés, hőzöngés. Ma már nem lehet egy normális választási kampányt lefolytatni. Ugyanakkor így egyszerű döntés elé nézünk április 8-án: az egyik oldalon javaslatok az egészségügyi, oktatásügyi, szociális- és gazdasági kérdések megoldására, míg a kormányoldalon gyűlölet-, félelem-, és hisztériakeltő hazugságok. Mégis az utóbbi vezet a közvélemény-kutatásokban. Mi történt velünk?!

Mostanában olvastam Károlyi Mihály igen tanulságos levelezését. A gróf birtokait és vagyona nagy részét szétosztotta nincstelen emberek között, segített a bajba jutottaknak, mondhatni, egy anti-Orbán volt - nem meglepő, hogy ennyire utálják. Az utolsó kötet volt a legérdekesebb, ahogy kiváló értelmiségiek azt figyelték, hogyan foszlik szét a demokrácia reménye 1945 és 1949 között. Egyik levelében Rákosi Mátyás nyugtatgatta Károlyit, hogy ne dőljön be a hazugságoknak, mert a haza ellenségei mindenféle hazugságokat terjesztenek. Napjainkban a kormány szóvivője hasonló szavakkal nyugtat nyugati politikusokat.

Jogosnak tűnhet a felvetés, hogy nem lehet a két helyzetet összehasonlítani. Kialakulóban volt a hidegháború, egy rettenetes keleti diktatúra állt Rákosiék mögött, alakult az egypártrendszer és elnyomógépezete. Tagadhatatlan, sok minden változott az elmúlt 70 év alatt. Mégis, január végén jeles társadalomtudósok figyelmeztettek, hogy egy újabb egypártrendszer van kialakulóban. Nem visz el senkit az ÁVO, de az is elég, hogy valaki elveszítse állását, vagy csak az, hogy - tanulva mások esetéből - az emberek féltsék munkájukat, családjuk megélhetését. Kétezer éve írta Ovidius, hogy "Jól jár, aki jól lapul" ("Jól élt, aki jól elrejtőzve élt", Ovidius: Tristia - a szerk.) és ez ma is érvényes megfigyelés.

Orbánék tudják, hogy több nem is kell. És ha megnyerik a választást és a Fidesz-körökből kiszivárgó elképzelések igaznak bizonyulnak, a média, a bíróság, és minden más független intézmény és szervezet vagy a központi akarat szerint fog tenni, vagy sehogy sem fog tenni.

Kormányunk szerint mindenhol ellenségek leselkednek ránk, akik tönkre akarnak tenni minket. Az ellenzéki pártok, emberjogi szervezetek, az Európai Unió, az ENSZ, mind mind ellenünk vannak. "Önökön is múlik, hogy egy idegen politikai és gazdasági érdekeket képviselő bábkormány vagy független, nemzeti kormány fogja vezetni Magyarországot" – mondta Orbán március 6-án egy gazdaságpolitikai fórumon...

ÖNKORMÁNYZATOK: ITT TÉNYLEG A LÉT A TÉT

NÉPSZAVA ONLINE - VÁLASZTÁS 2018
Szerző: Népszava
2018.03.31.



A választáson induló, egy százalékos támogatottságot elérő ellenzéki pártok megerősítenék a települések autonómiáját. A Fidesz tovább csorbítaná a falvak, városok önállóságát.

Fidesz-KDNP

A kormánypártok „Magyarország az első” szlogenbe sűrített egymondatos választási programja még saját településvezetőik szerint sem ígér sok jót a következő négy évre az elmúlt két ciklusban folyamatos bizonytalanságban tartott önkormányzatoknak. A polgármesterek pártállástól függetlenül attól tartanak, hogy a koalíció be akarja fejezni a 2010 szeptemberében megkezdett közigazgatási átalakítást és a feladatok, meg pénzek elvonása után megszüntetné a legtöbb magyar település önállóságát is. Ennek jogilag semmi akadálya nincs, hisz a Fidesz az alaptörvénybe már nem emelte be a települések önkormányzáshoz való jogát. Az önkormányzati törvény 2011-es elfogadásakor pedig cinikus módon saját polgármestereivel szavaztatta meg kitiltásukat a parlamentből, hogy ne fekhessenek keresztbe a helyi döntéshozatalt súlytalanító terveknek.

Jobbik

A párt megfogalmazta a magyar települések „életprogramját”, amelynek kulcsszavai: önrendelkezés, önellátás, önvédelem. A közszolgáltatásokat nyújtó intézményrendszert központi forrásból működtetnék, emelnék az önkormányzatok alkalmazottainak bérét. A Jobbik földekhez juttatnak minden önkormányzatot, amiket nem adhatnának el, de kiparcellázhatnának vagy megtermelhetnék azokon az intézményeikben hasznosítható terményeket.

Csökkentenék a helyi adókat. A Jobbik emelné a központi normatívákat, és helyben hagyná a személyi jövedelemadó 8 százalékát, a gépjármű adó egészét. Mindenhol visszaadnák a járóbeteg szakellátást az önkormányzatoknak, amihez központi támogatást biztosítanának. Növelnék a rendfenntartók létszámát, mobil rendőrőrsöket állítanának fel.

Az önkormányzatok működését átláthatóvá tennék. A Jobbik a település nagyságától független közfeladat ellátási minimumot határozna meg, mindenhol biztosítana tanárt, óvónő, orvost, védőnőt, szociális munkást, népművelőt – arról viszont nem írt a párt, hogy mindezt miként érnék el.

MSZP-Párbeszéd

A szociális demokrácia kormányprogramja úgy fogalmaz: „visszaadjuk az önkormányzatok autonómiáját, megerősítjük és bővítjük a települési önkormányzatok jogait, hatásköreit, funkcióit, és kiszámítható, fenntartható finanszírozást rendelünk a feladatok mellé.”

A program részeként a baloldali pártszövetség bevonná a helyi döntéshozatalba a településen élő állampolgárokat és civil szervezeteket, megkönnyítené helyi népszavazások megszervezését, elterjesztené a lakossági igények szerint alakuló részvételi költségvetés és a közösségi tervezés módszereinek alkalmazását.

Kiemelten fontosnak tartják a főváros önállóságának visszaadását. Fenntartható bérlakásrendszert indítanának, befejeznék a kilakoltatásokat és nekilátnának a hajléktalanság felszámolásának. Nem nyúlnának a fővárosi kerületek működő rendszeréhez.

Demokratikus Koalíció

A párt Sokak Magyarországa programja is a települések autonómiájának és működési feltételeinek helyreállítását ígéri. A DK ismét az önkormányzatok és társulásaik feladatává tenne minden olyan szolgáltatást, amit a polgárok helyben érhetnek el a legjobban – a közoktatást, az alapszintű egészségügyi és a teljesebb szociális ellátást, az önkormányzati igazgatást. A párt visszaadná a helyieknek a gazdálkodás önállóságát, kiszámíthatóvá tenné a finanszírozási rendszert.

A DK regionális önkormányzatokat hozna létre a középfokú oktatási, kulturális, szociális és területfejlesztési, valamint egészségügyi és kórházfenntartói feladatok ellátására.

Budapesten teljes megújulást tartanának szükségesnek, az új fővárosi közgyűlést listás választással hoznák létre. A fővárosi városfejlesztéseknél előnyben részesítenék a „rozsdaövezeteket”.

LMP

A Lehet Más a Politika szerint a rendszerváltozás óta fokozatosan nőtt a városok és falvak közötti szakadék, amit a párt tervszerű intézkedéssorozattal számolna fel. Az LMP szerint el kell érni, hogy minden falunak lehessen főállású polgármestere, falugondnoka, a település menedzseléséhez szükséges hivatali háttérrel. Ezzel némileg ellentétben ugyanakkor kimondják, hogy a „fenntarthatóság követelményének megfelelő területi egység szerintünk a járás: egy vagy több város és az azokhoz szervesen kötődő falvak együttese". Javítanák a települési együttműködések átláthatóságát, biztosítanák a helyi médiumok függetlenségét. Véget vetnének annak a gyakorlatnak, amely a források elosztásánál előnyöket biztosít a nagyobb településeknek. Jelentős összeget szánnának a vidéki tömegközlekedés fejlesztésére. Rendeznék a főváros és agglomerációs települései viszonyát, utóbbiaknál megakadályoznák újabb külterületek belterületbe vonását és beépítését. A fővárosi és kerületi önkormányzatok valamint a szomszédos települések közötti intézményes együttműködést új alapokra helyeznék. A helyi közbiztonságért felelős rendőri erőket önkormányzati irányítás alá rendelnék, a bűnügyi feladatok ellátására pedig önálló, országos hatáskörű rendőri szervezetet hoznának létre.

Momentum

Az önkormányzatok pénzügyi önállóságának helyreállítása lenne a párt egyik első intézkedése. Áttekinthetővé tennék az interneten az összes kormányzati és önkormányzati kiadást érintő szerződést. Létrehoznák az önkormányzati rendőrséget, hogy garantálják a helyiek biztonságát.

A Momentum az önkormányzati rendszer három strukturális problémáját említi: a szétaprózottságot, a gyenge középszintet és a súlyos területi egyenlőtlenségeket. A párt megvizsgálná, hogy az utóbbi években államosított feladatok közül melyeket kell az önkormányzatoknak visszaadni. A pénzek elosztásánál a hátrányban lévő településeket jobban támogatnák. Önkormányzati társulások létrehozását ösztönöznék, a kistelepüléseken is elengedhetetlen szolgáltatásokat – például a családsegítést, munkaügyi-, TB- és nyugdíj ügyintézést – mozgó hivatalokkal juttatnák el a helyiekhez. Az önkormányzatok kötelező adatszolgáltatását megszüntetnék, helyette a helyi digitális adattárolás feltételeit bővítenék.

Együtt

A párt választott polgármesterrel és képviselő-testülettel biztosítaná a települési önkormányzatok autonómiáját, de támogatná közös önkormányzatok létrehozását. A közoktatás, a helyi egészségügy, a szociális ellátások, a közösségi közlekedés területén kötelező társulásokat hozna létre a szolgáltatás magas színvonalának elérésére.

Javítanák az együttműködést a főváros, a központi agglomerációs övezet és a hátrányosabb helyzetű Pest megyei térségek között. A települések javára leépítenék "a megyei közigazgatási hivatalok vízfejszerű, működésképtelen, túlhatalomra épülő rendszerét”. Bevezetnék, hogy az önkormányzati költségvetéseket kötelező legyen nyilvánossá tenni a települések honlapjain, a képviselő-testületi üléseket pedig közvetíteni kelljen az önkormányzat honlapján vagy Facebook oldalán.

A nagyobb közbeszerzéseknél a pályázati dokumentumokat kereshető formában hoznák nyilvánosságra csakúgy, mint az erre kötelezett tisztségviselők vagyonbevallását. Minden önkormányzatnak független átláthatósági biztost kellene választani, aki segítené és ellenőrizné az átláthatósággal és az információszabadsággal kapcsolatos jogszabályoknak való megfelelést.

Liberálisok

A párt szerint az április 8-i választás tétje az önkormányzati rendszer megmaradása, a Fidesz szerintük annak felszámolására készül. Megengedhetetlennek tartanák, hogy a rendszerváltás legnagyobb eredményének tekintett önkormányzatiság elvesszen. A Liberálisoknak nincs önálló nyilvános programjuk a terület jövőjéről, támogatják az MSZP és a Párbeszéd javaslatait. Politikusaik nemet mondanak a centralizációra, szerintük nincs szükség az állam szerepének növelésére. Azt vallják, a helyi ügyeket helyben kell elintézni, amihez helyi források szükségesek, ezért a Fidesz leváltása után újraépítenék az egész önkormányzati rendszert. Ennek első lépéseként visszaadnák a településeknek az iskoláikat.

Kétfarkú Kutya Párt

A viccpárt programjában kiemelten kezelik Budapest jövőjét. Legfontosabbnak tartják a dugók felszámolását, ezért bevezetnék a Nagykörútra a Dunát, ünnepnapokon pedig a csatornát sörrel töltenék fel. A Gellért-hegy belsejében felépítenék a IV.Béla Energianyelőt, amely a világűrből begyűjtött energiákat alakítja a Föld számára felhasználhatóvá. A rendszer segítségével bevezetnék az ingyenes áramszolgáltatást, 10 évre visszamenőleg. A kéregetők helyett hivatásos adakozókat állítanának ki a forgalmasabb tereken és aluljárókban.


ESŐISTEN SIRATTA AZ ÉHEZŐKET DEBRECENBEN

VÁROSI KURÍR 
Szerző: PÁLMAI TAMÁS
2018.04.02.


A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete és a Segíts a rászorulókon facebook csoport, 2018. április elsején, Húsvét első napján vendégségbe hívta a nehéz sorsú debrecenieket. Ünnepi menüvel vártuk a vendégeinket Debrecenben, a Petőfi téren.

Kik ŐK?

Az esős idő ellenére több mint 200 felebarátunk ünnepét tudtuk, kicsit szebbé tenni. Az ünnepi menü töltött káposzta volt, húsvéti kaláccsal, egy – egy húsvéti tojással.

Már jóval az ételosztás kezdete előtt közel százan várták az akció kezdetét.. A sor csak nőtt, folyamatosan jöttek a rászorulók. Hajléktalanok, kisnyugdíjasok, kisgyermekes családok, közmunkások várták türelmesen, hogy sorra kerüljenek. A hangulat komor volt, mint az időjárás, hiszen saját nyomorával senki sem szeret dicsekedni. Legtöbbjüknek esélye sincs arra, hogy kilábaljon jelenlegi helyzetéből, és emberhez méltó módon éljenek. Nagyon sokan ételhordóval jöttek, otthon maradt családtagjaiknak vitték az ebédet. Volt olyan család, akik nyolc főre vittek haza ételt.

Itt és most embernek érezhette magát mindenki

Számukra sajnos az ünnep is csak egy hétvége a sok közül, amikor nincs mit enniük. Azt szervezők elmondták, hisznek abban, hogy önzetlen segítségünk, -amiért nem várunk köszönetet- Jézus Krisztusnak is tetsző cselekedet. A Megváltó halála és feltámadása, üzenet mindannyiunk számára, a hitről, a békéről, a szeretetről, az elesettek, a gyengék segítéséről.

A költségeket a kis közösség tagjai saját zsebből fizették, ki, ki “tehetsége” szerint járult hozzá a büdzséhez.

MINDENNAPI FELTÁMADÁS - HÚSVÉTI GONDOLATOK

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: CHRISTOPHER ADAM
2018.03.31.


Évekkel ezelőtt ottawai templomomban a keresztút állomásait kortárs tartalommal töltötték fel. A kifüggesztett illusztrációkat egy kanadai római katolikus karitatív szervezet készítette el. Jézust halálra ítélik, amikor megfeledkezünk a mélyszegénységben, betegségben vagy egyedüllétben élő embertársainkról…Jézust megfosztják ruhájától, amikor terjeszkedő nemzetközi nagyvállalkozások figyelmen kívül hagyják a helyi környezetvédelmi megfontolásokat és őserdőket, évszázadok óta létező közösségeket tesznek tönkre….Jézust a keresztre szegezik, amikor háború és pusztítás elől menekülő embereket elfordítanak….Jézus feltámad, amikor törődő emberek jóvoltából otthonok és iskolák épülnek mélyszegénységben szenvedő közösségekben.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal és képekkel illusztrálták a stációkat. Hiszen akik hisznek Jézus feltámadásában, értelemszerűen hisznek a feltámadás évszázadokon átívelő, mindig releváns üzenetében is. Az embertársainkért történő áldozatvállalás életet ad–az egyénnek és a tágabb közösségnek egyaránt. A feltámadás a mindennapi cselekedeteink révén válhat valósággá mások számára. A keresztény – és ezen belül különösen a katolikus – hit hangsúlyozza, hogy az evangéliumi üzenet közvetített módon jut el hozzánk. Saját élettapasztalatainkon, embertársainkon, a körülöttünk kibontakozó, sokszor elkápráztató természeti világon keresztül kerülhetünk közelebb az Istenhez.

A keresztények a Szentlélek szerepét is látják abban, hogy Isten képes kívétel nélkül mindenkit közelebb vonzani saját magához. De mint, ahogy már azt egy tizenhatodik századi anglikán teológus – Richard Hooker – is írta: a Szentlélek befolyása láthatatlan, emberi szavakkal leírhatatlan és sokszor felfoghatatlan. Az ember azonban racionális, értelmes gondolkodásra képes lény, amely saját élettapasztalata révén és élményeken keresztül értelmezi, illetve navigálja a körülötte lévő világot és úgy szintén az emberiség történetét.

James Joyce Finnegan’s Wake című regényében olvashatjuk azt, hogy “katolikus” annyit jelent, hogy “itt jön mindenki.” Vagyis: az egyház magába foglalja az egész emberiséget, annak sokszínűségével, szerteágazó tehetségével, végtelen mulasztásaival, az összegyűjtött tudás mély örökségével és a gyökereket eresztő tudatlanságával együtt. Az az emberi közösség, amely kereszténynek vallja önmagát és amely egyben Krisztus tanításai szerint igyekszik élni életét, a feltámadás üzenetét közvetíti és maga a feltámadást hozhatja mások életébe. A feltámadás ünnepén, az újjászületést hozó tavasz küszöbén különösen időszerű erre emlékeznünk.

KITŐL KELLETT AZ EMBERT VISSZAVÁSÁROLNI?

MAGYAR NEMZET ONLINE
- HÉTVÉGI MAGAZIN
Szerző: PETHŐ TIBOR
2018.04.02.


Egy zsidó üvegfúvó fia keresztény ifjakkal tanult írni, olvasni, olykor részt vett a misén is. Kíváncsisága nem hagyta nyugodni, ezért egyszer-egyszer ő is beállt az áldozók közé. „Ahogy közeledett […], az oltáron igen előkelő kinézésű asszonyt látott” – olvashatjuk Paschasius Radbertus corbie-i bencés szerzetes 834-ben keletkezett írásában. Az asszony térdén kisgyermek ült, „aki saját kezével nyújtotta a szentáldozást a papnak”. 

Kálvin és II. János Pál

Paschasius az Oltáriszentséghez kapcsolódó csodák között beszámol annak a hitetlenségre hajlamos vénembernek a történetéről is, aki kétségbe vonta a húsvét titkát, a keresztáldozatot, a feltámadást, hogy az oltáron a kenyér és a bor színében Krisztus valóban folyamatosan megvált minket. Vasárnap a templomban a vén és két kísérője jelenlétében rendkívüli dolog történt: „Amikor a kenyeret az oltárra tették, csak hármuknak úgy tűnt, mintha egy gyermek nyugodna az oltáron, és amikor a pap kinyitotta kezét, hogy megtörje a kenyeret, alászállott az égből az Úr angyala, kezében késsel, és feláldozta a gyermeket, vérét pedig fölfogta a kehelybe.”

Valóban így lett volna? A harsány és meghökkentő kép közelebb visz-e minket a kereszténység legnagyobb misztériumához? Vajon nem az efféle legendák miatt terjedt el a korai Krisztus-követőkről, hogy összejöveteleiken gyerekeket áldoznak fel, bálványimádásban vesznek részt? Hasonlóra juthatott a corbie-i apátságban Paschasius tanár utódja, Ratramnus is, aki kollégájával vitázva egészen másként látta az Eucharisztia lényegét. „Ez a kenyér és bor képletesen alkotja Krisztus testét és vérét” – állítja Az Úr testéről és véréről című munkájában. Szimbolikus a jelenléte annak ellenére, hogy az átváltoztatás után „nem mondjuk sem kenyérnek, sem bornak, hanem Krisztus testének és vérének”.

A két szemlélet máig meghatározója a keresztények között az úrvacsora (áldozás) lényegét érintő vitáknak. Ratramnus nézete nagy hatást gyakorolt a protestantizmusra. Kálvinnak az úrvacsoráról szóló tanításában – Krisztus ottléte nem fizikai, hanem pusztán jelképes a kenyérben és a borban, aki az ellenkezőjét állítja, az bálványimádó – visszaköszönnek a corbie-i bencés pap gondolatai. Paschasius felfogása (lemetszve róla a túlzásokat) a katolikus gondolkodáshoz áll közelebb, lényege a Krisztus idejéhez való misztikus visszatérés, a megváltás kenyérben és borban meglévő folyamatossága. Ahogy II. János Pál pápa utolsó enciklikájában személyes élményét megfogalmazta: „Fél évszázadon át, attól fogva, hogy 1946. november 2-án bemutattam első szentmisémet a krakkói waweli székesegyház Szent Leonard-altemplomában, szememet nap mint nap a szentostyára és a kehelyre függesztettem, ahol tér és idő valamiképpen »összehúzódott«, és a Golgota drámája, föltárva titokzatos (velünk való) »egyidejűségét«, újra meg újra megelevenedett.”...

RUDOLF PÉTER: RECSEG-ROPOG A RENDSZER, MINTHA KEVESEBB VICC IS SZÜLETNE

168 ÓRA ONLINE
Szerző: GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ
2018.04.01.



Végleges Rudolf Péter nincs. Pályafutása több mint három évtizede alatt számtalan alakban jelent meg vagy inkább lényegült át. Most épp a Madách Színházban válik Seress Rezsővé Müller Péter Szomorú vasárnap című darabjában.

Seress Rezső élete és halála több emlékezetes előadást ihletett, Bodrogi Gyula és Fesztbaum Béla is megszemélyesítette. Mi az, ami Seressben ennyire vonzó egy színész számára?

– Seress Rezső önmagában egy „figura” volt. A hozzá kapcsolódó történetek a közép-európai legendárium részei, humorával, fájdalmával, különleges filozófiájával mindannyian magunkénak érezzük. Ezen túl nekem személyesen köszön ez a különös küldetéstudattal kevert szorongásos frusztráció. Szerepel a darabban az a történet, amikor első daláért kap öt pengőt, vesz egy Doxa órát, beül a New York kávéházba, nézi a korabeli elit értelmiséget, és akkor hangzik el ez a fontos mondata – vagy Müller Péter adta a szájába, ki tudja –, hogy „szomorú kis ország a miénk, de boldogok az emberek, ha valaki ezt kimondja”. Az előadás egy öngyilkosság utáni visszatérésről szól, egy poklokat megjárt emberről, normális esetben mégis végig fogjuk röhögni. A darab folyamatos önirónia és szembenézés standupos elemekkel. „Mi vagyok én? Egy negyedosztályú smúz zongorista a Kulacsból” – mondja Seress a végén. Mit jelent a smúz? Olyan, aki folyamatosan kommunikál a közönséggel. Csak ebben a közegben érezte jól magát, nem véletlen, hogy a Carnagie Hallba nem ment el – állítólag még Budára sem ment át soha.

Gyakran idézik Otto Klemperert: Seress nem muzsikus – csak zseni. A 20. század második fele adott nekünk még néhány hasonló figurát: Leonard Cohent, Bob Dylant, Cseh Tamást.

– Ők mind megéreztek valamit a korukból. Cseh Tamás 1974-ben jött be az életembe, elsős gimnazista voltam akkor. Kívülről fújtuk a dalait, a házibulik része volt, hogy könnyfátyolos szemmel, cigarettától köhögve Cseh Tamást énekeltünk és Esterházy Pétert olvastunk. Ezek zeneileg talán egyszerű dalok, és mégis hatnak. Ez a dolguk. Ez a műfaj. Amikor azt hallom, hogy Seress nem zenész, mindig bosszankodom, mert a profik sznobériáját érzem mögötte. Ezek a nóták tele vannak szívvel. Hidegen hagy, hogy a nagykönyvben leírtakhoz képest megmosolyogtató-e a zenei világa. Ha már az egyszerűségnél tartunk: a kezdő gitáros első száma rendszerint a Deep Purple Smoke on the Waterje. A világ egyik legnagyobb slágere lett. Nézzük csak meg a dallamvilágot: ta-ta-taaa (léggitáron pengeti és énekli). Tehát sokkal nagyobb titok ez annál, mint hogy lekezelően beszéljünk Seress Rezsőről és a zsenialitásáról. Persze ettől még kell tanulni, tanulni, tanulni, de ne szóljuk le azt, aki ösztönösen alkot. Azt azonban soha nem tudjuk meg, hogy ha Seress tényleg megtanul zongorázni és „rend lesz a fejében”, akkor vajon megszületnek-e ezek a furcsa melódiák és szövegek...

ORBÁN BAJBAN VAN A RENDSZERSZINTŰ KORRUPCIÓ MIATT, DE HA GYŐZ, MÉG JOBBAN BELETAPOSSA A BETONBA AZOKAT, AKIK AZ ÚTJÁBAN ÁLLNAK - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.04.02.


- Az embereknek elegük van az állami bundák sorából, de kormánybuktató hangulatot nem tapasztalni

- A szüntelen hivatalos félelemkeltés Hódmezővásárhelyen inkább az ellenzéket hívta harcba

- A piszkos tízek: oligarchák csodálatos felemelkedése Orbán közvetlen közelében

Süddeutsche Zeitung

Orbán alatt Magyarország tehetősebb, ugyanakkor korruptabb és EU-szkeptikusabb lett, írja a választás előtti helyzetértékelésében a lap. A politikus 8 éve háborítatlanul irányítja az államot és sikerült neki az, ami csak keveseknek: a nevét szinonimaként használják, ha az országáról esik szó. Sőt, még ismertebb is annál. Vitathatatlanul vezeti a közvélemény kutatásokat, ám Hódmezővásárhely jelzi, hogy egyre nagyobb az elégedetlenség a rendszerével és a korrupcióval szemben. A Fidesz népszerűsége már 2015-ben megingott, de azután jött a menekültválság és miniszterelnök számára kifizetődött, hogy úgy döntött: Merkel ellenfeleként lép fel. Erre a félelemkeltésre alapoz a mostani kampányban. De jellemzőek a támadásai az EU-bürokratái, illetve Soros ellen is. Az utóbbi ellen felsorakoztatott érvek magyarázzák, hogy Jan-Werner Müller, a princeton-i politológus miért nevezi a kormányfőt mintapopulistának. A retorikát azután koppintják pl. Ausztriában, Németországban és Olaszországban, azaz megváltoztatja az európai vitakultúrát.

Úgy állítja be, hogy pontosan tudja, ki az igazi magyar, de ez magában rejti a kirekesztést. Azt is tudni véli, hogy mit akarnak a magyarok. Kai-Olaf Lang, a német kormányközeli „Tudomány és Politika-alapítványtól felveti, nem számították-e el magukat Orbán stratégiái, amikor csak a migránsokra és a „Soros-birodalomra” összpontosítottak. Mostanában ugyanis a választási hadjáratban szinte már egyáltalán nincs szó szociális témákról. Pedig aki 8 éve hatalmon van, az nem vonhatja ki magát a felelősség alól. Szakértők aggodalommal figyelik, miként üresedik ki a jogállam. Már nem létezik igazi sajtószabadság. A Freedom House hátrébb sorolta Magyarországot a demokráciát tekintve.

Egyre hangosabbak a panaszok a mind jobban elharapózó korrupció, illetve amiatt, hogy egy kis elit mind nagyobb gazdagságot halmoz fel. Kai-Olaf Lange azt mondja, hogy a Fidesz ugyan teljesen kézben tartja a médiát, mégsem tudja elfojtani a jelentéseket a vesztegetési botrányokról. A közbeszerzések 10 legnagyobb haszonélvezője közé tartozik Mészáros Lőrinc mellett (beceneve: stróman) pl. a vő, Tiborcz István. A korrupció szintjét mutatja, hogy az OLAF majdnem kétszer annyi uniós pénzt követel vissza a magyaroktól, mint a szlovákoktól, és hétszer annyit, mint a románoktól.

Az urambátyám-rendszer miatt fokozódik az elégedetlenség, ám továbbra is jelen van a bizonytalanság és a félelem a migráció miatt. Ezért Kai-Olaf Lange úgy foglalja össze a közhangulatot, hogy erősödik a csömör, de nincs kormányváltó légkör. Azaz a Fidesz kötelező győzelmet arat a jövő vasárnap, ám azért szerez egy-két sérülést, vagyis nincs szó elsöprő sikerről. A gazdaság jól alakul, az Eurobarometer szerint azoonban a lakosság 44 %-a úgy gondolja, neki rosszul megy a sora.

Az ország rendkívül sokat profitál az uniós támogatásokból. Ennek megfelelően ellenáll annak a tervnek, hogy a menedékkérők ügyében tanúsított álláspont, valamint az európai értékek megszegése miatt 2020-tól csökkentsék az országnak juttatott alapokat. A brüsszeli pénz ugyanis segít az Orbán-kabinetnek, hogy fejlessze az infrastruktúrát, adókedvezményt adjon a német autógyáraknak és ne kelljen csökkentenie a nyugdíjakat. Vagyis az EU közvetve az ellenségét támogatja meg. Ivan Krasztev, a politológus ezt úgy fogalmazza meg, hogy a külföldi cégek nem vándoroltak el, mert bíznak az unióban, ennélfogva a magyarok nem érzik a hivatalos politika káros következményeit, hiszen jönnek a közösségi források. A nagy idegen befektetők viszont nem bírálják a magyar állapotokat. Viszont hogy nincs minden rendben, azt mutatja kivándorlók nagy száma. Egyébiránt az ifjabb nemzedékek egyre kevésbé érdeklődnek a politika iránt, ami azt jelzi, hogy az EU-szkeptikus Orbán itt is megtette a magáét...

Kurier

A magyar miniszterelnök környezetében gyerekkori barátok és családtagok szedik meg magukat a közbeszerzéseken. Immár nem tartozik azonban közéjük Simicska Lajos, aki sokáig az ország egyetlen oligarchájának számított, ám amióta összekülönbözött Orbánnal, azóta az általa ellenőrzött sajtó minden eszközt bevetve küzd a miniszterelnök ellen. A közeliek közül Andy Vajna eredetileg Hollywoodban producerként futott be, ám már évek óta Magyarországon bizniszel, mégpedig a hatalom erőteljes támogatásával. Tiborcz Istvánt, a vőt az OLAF azzal gyanúsítja, hogy uniós pénzeket sikkasztott el. De Orbán fivére, Győző is profitált az EU-s alapokból, apjának cégei pedig állami beruházásokhoz szállítanak építőanyagot. Mészáros Lőrinc egész cégbirodalmat irányít, ő az 5. leggazdagabb ember az országban.

A labdarúgás Orbán Viktor legnagyobb szenvedélye, állítólag naponta megnéz akár 6 mérkőzést is a tévében. Nélküle nem tartanak nemzetközi kupadöntőt. A legnagyobb emlékművet a szülőfalujában állíttatta magának: a stadiont. Ott gyűlik össze a meccseken a díszpáholyban a baráti kör. Mindenekelőtt persze Mészáros, aki már megszerezte a megyei újságokat, így azok a bírálók szerint csak kormánypropagandát terjesztenek. Orbán kedvence a Felcsút után a Videoton, az meg Garancsié. Az üzletember nagy építési megbízásokhoz jutott Budapesten, ő az uniós szubvenciók legnagyobb haszonélvezője az országban. Az olyan üzelmek, mint amilyenekben ők ketten is benne vannak, az utóbbi időben rendszeresen nyilvánosságra kerülnek, köszönhetően Simicska leleplezéseinek. Az üzletember azért bukott meg, mert túl erős lett, Orbán nem akarta, hogy csupán egyetlen oligarcha legyen mellette – magyarázza Schweitzer András politológus.

A miniszterelnök nagyon is tisztában van azzal, hogy a sajtó mekkora veszélyt jelent kormánya, és így az egész rendszer számára. Ezért – mondja Rényi Dániel újságíró – már rég elhatározta, hogy a siker érdekében ellenőrzése alá vonja a médiát. A kormányellenes orgánumok ellenben mind inkább nyomás alá kerülnek...

EGY CÉGBEN AZ ELLENSÉGGEL - AVAGY A JOBBIK KOMMUNIKÁCIÓS IGAZGATÓJA A LETELEPEDÉSI KÖTVÉNYBIZNISZ KÖZELÉBEN

ZOOM.HU
Szerző: Zoom.hu
2018.03.31.


A kötvénybiznisz felszámolását ígéri választási programjában a Jobbik, a párt kommunikációs igazgatója eközben a második legnagyobb kötvényforgalmazó bizalmi embere.

A második legnagyobb letelepedési kötvényforgalmazó cég tulajdonosának, Michaeli Shabtai egyik magyarországi cégének az ügyvezetője Radnai László, a Jobbik kommunikációs igazgatója, a párthoz kötődő médiát üzemeltető Kiegyensúlyozott Médiáért Alapítvány egyik kurátora – tudta meg lapunk.

Michaeli Shabtai több magyarországi cégben is érdekelt, de csak akkor került a sajtó érdeklődésének a középpontjába, miután a Heti Válasz még 2016 márciusában megírta róla, hogy

az érdekeltségébe tartozó liechtensteini VolDan Investments nevű cég kapta meg a kötvénybiznisz egyik legvaskosabb szeletét,

az orosz, üzbég, türkmén, montenegrói, szerb, bosnyák, török, azerbajdzsáni, valamint az afrikai piacot.

Shabtai akkor még tagadta, hogy strómanokon keresztül az ő érdekeltsége volna a VolDan. Beperelte a lapot, de vesztett. A bíróság ugyanis a cégiratok és más dokumentumok alapján elutasította a keresetét, és tényként kimondta: a VolDan letelepedési kötvényt forgalmazó cég Michaeli Shabtai tulajdona.

Shabtainek jelentős érdekeltsége van a Magyarországon bejegyzett SGS Swiss-Hungarian Corporate Zrt.-ben. Ő a cég vezérigazgatója és egyszemélyes igazgatósága. Ennek a cégnek az egyszemélyes tulajdonában áll a Smile Forever Dental Kft., amit 2016 óta Radnai László, a Jobbik kommunikációs igazgatója ügyvezet...

OLVASÓNK MEGFEJTETTE, HOL FŐZHETTE A HÚSVÉTI SONKÁT ORBÁN VIKTOR

444
Szerző: haszanz
2018.04.01.


Orbán Viktor sonkafőző tanácsokat adott a ma reggel kirakott videójában. Hogy hol főzte meg a nem is egy, de három sonkát, ahol viszont nem volt borókabogyó, az a videóból nem derült ki. A pillanatokra felvillanó háttérből csak az volt világos, hogy hol nem. 

Ez nem a XII. kerületi Cinege utcai ház. És nem is a felcsúti, stadion melletti épület, mert annak nem ennyire nyitott még a hátsó része sem, és a hivatalos családi ház elegánsabb is, mint a videón látható főzőrész, a rácsok mögött lévő kutyával. Talán a legendás hatvanpusztai titokos birtok?

Egy olvasónk az apró részleteket összerakva a jelek szerint megfejtette a helyszínt, de legalábbis teljesen logikus, amire jutott. A háttérben látható nádas, a nemesnyár ültetvény, a domboldal, az erdő és a szántó határa alapján kizárta Felcsútot és Hatvanpusztát is...

PONTOSAN OLYAN HANGOSAN FOGJÁK KÖVETELNI A TI KIVÉGZÉSETEKET, AMILYEN HANGOSAN MOST AZ ELLENZÉK KIVÉGZÉSÉT KÖVETELITEK

KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ
Szerző: Swan Edgar
2018.03.30.


"Meg akarjuk védeni a saját mostani életünket." (Orbán Viktor – Kossuth Rádió)

Elhiszem, Viktor. Nincs is más választásotok. Innen, ahová eljutottatok az évek alatt, már nincsen visszaút. Semerre nem lehet menekülni, csak előre. Akkor is, ha ott a szakadék van. Mert az van. Mi is tudjuk, ti is tudjátok. Szétcsúsztak a dolgok. Azt hittétek, soha nem fog megtörténni, most pedig rémülten nézitek, ahogy a kártyavár összeomlik.

Sorra kerülnek napvilágra a disznóságaitok. A hazugságok, lopások, a külföldre kicsempészett milliárdok, az üzletbe bevont lányok, fiúk, vők, feleségek, szülők, testvérek. Polt Péter nem tudja meggátolni sem az OLAF, sem az FBI, sem más szervezetek vizsgálódásait. Itt a vége. Már csak idő kérdése, hogy mikor gyorsul fel a lavina, ami elsöpri ezt a rohadt sok mocskot, amit összelapátoltatok. Mert nektek semmi nem volt elég. A bőven átlag feletti fizetés, a különféle juttatások, a mentelmi jog, a kivételezett helyzet nektek csak alap volt. Minden kellett és még annál is több. És vittetek mindent, mert nem hittétek el, hogy nem fogjátok megúszni. Pedig nem fogjátok.

Házaltok a vallással, hátha az majd védelmet nyújt. Nem fog. Házaltok a gyűlölettel, hátha a hazugságokkal tömött, rettegésre és gyűlöletre trenírozott hívek a testükkel fognak megvédeni benneteket, ha oda kerül a sor. Azok sem fognak megvédeni benneteket, akik most kivégzést követelnek, de legalább az ellenzékiek állampolgárságának megvonását. Bennük bíztok, tudom. De azt is tudom, hogy azok az idős emberek, akik most az ellenzékiek vérét innák, néhány évtizeddel ezelőtt kommunista nagygyűlésre jártak. Pont olyan lelkesen, ahogy most Németh Szilárd, Lázár, Bayer, vagy bármelyik nagypályás uszítóestjére járnak. A fideszes tagkönyvüket pont olyan gyorsan fogják elégetni amikor buktok, amilyen gyorsan elégették az előzőt. Éppen olyan gyorsan fogják letagadni a rajongásukat irántatok, amilyen gyorsan letagadták a munkásőr múltjukat. Pontosan olyan hangosan fogják követelni a ti kivégzéseteket, amilyen hangosan most az ellenzék kivégzését követelik. Mert ez így működik. Nem tűnt még fel, hogy a rendszerváltás után mindenki ellenforradalmár lett? Visszamenőleg persze. Annyian hősködtek ’56-ban, hogy kész csoda, amiért nem döntötték meg egyből a Szovjetuniót. Ugyanez lesz a ti bukásotok után is. Ki fog derülni, hogy az ország 178 százaléka ellenzéki volt. Így lesz, mert mindig is így szokott lenni.

Bűnözők vagytok. Igen, bűnözőt mondtam és így is gondolom. Aki saját érdekében egymás ellen uszítja az ország lakóit, az bűnöző. És ti uszítotok, megállás nélkül. A rokkantak ellen (élősködnek, nem is betegek), a hajléktalanok ellen, a romák ellen, a diákok ellen, a melegek ellen. De ti nem tőlük féltek igazán, hanem tőlünk. Mindenkitől, aki átlátja a geci hazugságaitokat, aki érti, hogy loptok, csaltok, aki látja, hogy kifosztjátok az országot, aki tudja, hogy ostoba, félművelt, mindenre alkalmatlan büdös tahók vagytok egytől egyig. Olyan tahók, akik nem vezetik ezt az országot. Nem is tudnátok vezetni, de nem is akarjátok. Hogy úgy tűnjön, mintha működne, propagandával pótoljátok az érdemi munkát. Közben semmi mást nem tesztek, mint azt mondjátok a rosszra, hogy az jó, elvesztek a szegény sokaktól és odaadjátok a gazdag keveseknek és loptok, loptok, loptok.

Tudom, hogy meg akarjátok tartani ezt az életmódot. És tudom, hogy meg akarjátok úszni. Nem fogjátok. A hazudozás és uszítás már kevés. Már fenyegetés kell. És Orbán fenyeget. Gátlástalanul, mint ahogy minden mást is gátlástalanul csinál. A választás után jön az elégtétel. Pontosan, név szerint ismerik Soros ügynökeit. Lecsapnak rájuk. Igen, tudom. Csakhogy ez nem Törökország, Orbán pedig nem Erdogan. Szeretne az lenni, de nem az. Csak egy mohó, pitiáner csaló, aki királynak képzelte magát és azt hitte, mindent megtehet. Ezt hitték körülötte a haszonlesők is. Mostanra rájöttek, hogy nagyon nagy a baj. Már tudják, hogy a felszínre kerül minden, amiről úgy gondolták, soha nem fog kiderülni. Ez így szokott működni. Ha megindul az összeomlás, az ilyen zajos és mocskos.

És ők többet tudnak, mint mi. Ezért rettegnek. Nem tudhatják, holnap mi bukkan a felszínre és az kit fog magával rántani. Orbán feleségét? Matolcsyt? Polt Pétert? Már régen kicsúszott a kezükből a gyeplő, a lovak megvadulva vágtatnak. Már nem az a kérdés, hogy felborul-e a szekér, hanem az, hogy mikor borul fel. Ezen már semmi nem változtathat. Még az sem, ha kétharmaddal megnyerik a választást. Ez sem az uniós, sem az amerikai hatóságok nyomozását nem fogja megakasztani, az uniós eljárásokat sem fogja meggátolni. Ebben az országban már nem maradt elkobozható és újraosztható vagyon. Márpedig a szolgákat zabáltatni kell. Ha nem lesz miből, maguk fogják szétverni a rendszert.

De nem hiszem, hogy megnyerik a választást. Főleg nem kétharmaddal. És itt már nem fog tudni működni a kéz kezet mos elv, ahogy évtizedeken át működött. Itt már nem lesz szabad elvonulás. Ahhoz túl nagy volt a rombolás. Túl mohó volt a szolgahad. Túlságosan felhergelték a híveket. A híveket, akik már akasztást követelnek. Ők ugyanazok, akik hamarosan megint ezt fogják követelni, csak akkor már nem az ellenzék nyakára kívánják a hurkot. Mert ez így működik. A csalódott hívő bosszúszomjas lesz, amikor kénytelen szembenézni a valósággal és kénytelen elfogadni, hogy bizony itt ő volt a hülye.

Soha nem volt olyan pillanat az életemben, amikor szívesen lettem volna bármelyik megélhetési politikus, vagy propagandista helyében, de amin most keresztül mennek és főleg az, ami még vár rájuk és családjukra, az nagyon kemény lesz. De nincs mit tenni. Évekig főzték maguknak a levest, hamarosan elérkezik az idő, amikor meg is kell enniük. Jó étvágyat hozzá.