2018. április 18., szerda

913.662: A SZÁM, AMI TÖKÉLETESEN RÁVILÁGÍT A VÁLASZTÁSI RENDSZER IGAZSÁGTALANSÁGAIRA

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.04.18.



Most, hogy lezárultak végre a szavazatszámlálások, ideje egy kicsit elelmélkedni azon, hogy technikailag hogyan szerzett 133 mandátumot a Fidesz-KDNP.

Bár egyelőre több körzetben is folyik még vizsgálat a gyanús körülmények miatt, így nem kizárt, hogy egyes helyeken megismételhetik a választást (többek közt Szél Bernadett is kezdeményezett vizsgálatot), a Fidesz-KDNP győzelmét ez nem ingathatja meg.

A végeredmény alapján a pártlistás szavazások a Fidesz-KDNP a szavazatok 49,6 százalékát szerezte meg – és ezzel szerzett kétharmadot is, ami tökéletesen rámutat, hogy miért is igazságtalan a magyar választási rendszer.

Csak egy szó: győzteskompenzáció

Idén 69,73 százalékos volt a részvételi arány, végül 8.827.183 listás- és töredékszavazatot számoltak el.

Az új választójogi törvény vezette be a győzteskompenzációt, aminek lényege, hogy 2014 óta az egyéni választókerületben már nem csak azok a szavazatok számítanak töredékszavazatnak, amelyeket a mandátumot nem szerző jelöltekre adtak, hanem a mandátumot szerző jelölt szavazataiból a második legtöbb szavazatot elérő jelölt eggyel növelt szavazatainak kivonása után fennmaradó szavazatszám is számít.

Idén összesen 972,237 olyan töredékvoks volt, amely győztest erősített, ebből 913.662 a Fideszé lett, és a maradék 58.575-ön osztoztak az ellenzéki pártok (az MSZP-P, a DK, az LMP és a Jobbik).

És ha ehhez hozzátesszük még a külhoni szavazatokat, amelyek 96 százalékát idén is a Fidesz húzta be, összesen 1.129.782 pluszszavazatot jelentenek, ezek nélkül pedig 7 mandátummal kevesebbje lenne a kormánypártoknak – mutatott rá a Political Capital...


KIRÚGTÁK VEISZER ALINDÁT A HÍR TV-BŐL


444.HU
Szerző: URFI PÉTER
2018.04.18.


Sorra érkeznek a hírek a Hír TV leépítéseiről, kirúgott munkatársakról. Most kiderült, hogy Veiszer Alinda is köztük van.

Még csak haragban sem váltunk el, még az ajtót sem csaptam rájuk, igazából korrektül intézik az egészet

-nyilatkozta az Indexnek Veiszer, aki korábban a köztévén vezetett kulturális beszélgetéseket, 2015-től pedig Alinda címmel kapott műsort a HírTV-n. Ide főleg művészeket és civileket hívott, a hangvétel általában elég személyes volt, de politikai kérdések is szóba kerültek.

A műsorvezető a 444-nek azt mondta, hogy

a nézettsége kifejezetten magas volt, és erre nagyon büszke.


Április 31-ig lesz állásban a Hír TV-nél.

Cikkünk megjelenése után azt írta ki a Facebookra, hogy „amikor elhívtak erre a csatornára, nem ígértek többet. Pontosan három évadot. Én pedig kivételes lehetőségnek éltem meg, hogy már nem kezdőként, de még fiatalon műsort készíthetek olyan témákról, olyan emberekkel, akik és amik érdekelnek. Imádtam ezt a három évet.”

AMI A KAMPÁNYBÓL KIMARADT: KISZOLGÁLTATOTT DOLGOZÓK, SZÉTFORGÁCSOLT ÉRDEKVÉDELEM

HVG ONLINE
Szerző: SZLAVKOVITS RITA
2018.04.18.


Majd ezer szakszervezet működik az országban, ám a munkavállalók alig 10 százaléka szakszervezeti tag, még ennél is kevesebb a versenyszférában, ahol pedig jóval nagyobb a kiszolgáltatottság. Az utóbbi két év béremelései például sok helyen elolvadtak, ezzel sem a kormány, sem az érdekvédők nem kezdenek semmit.

„Nálunk a mostani emelések után szinte egyetlen fillérrel nem lett több a fizetés, minden korábbi juttatást beépítettek a bérbe”

– magyarázza Kiss Anett, egy hódmezővásárhelyi külföldi vállalkozás szakszervezetének vezetője. Az érdekvédő egy utcafórumon szólalt fel még a választási kampány finisében, ott próbálta megtudni Lázár Jánostól, hogy tervez-e a kormány bármit is a Munka Törvénykönyvével, amely most szerinte teljesen kiszolgáltatottá teszi a munkavállalókat.

A miniszter akkor azt mondta, hogy aki multinál sztrájkolgat, az megnézheti magát, mert a cég akár ki is vonulhat az országból, a kormánynak pedig a munkaadók érdekeit is szem előtt kell tartania (tavaly szeptemberben viszont Lázár támogatta a tescós dolgozók sztrájkját). Kiss Anett azon is meglepődött, hogy a kampányban egyetlen ellenzéki párttól sem hallotta, a melósok helyzetén javítanának.

A szakszervezetis munkahelyén most kezdték a bértárgyalásokat, 11 százalékos emelést szeretnének. Ennél kicsit többet, 12 százalékot szerettek volna elérni a szintén Hódmezővásárhelyen működő Villeroy&Bosch-nál is, itt még éppen a választások előtti héten 54 órás sztrájkot 
is szerveztek. Úgy tudjuk azonban, miután a sztrájk véget ért, az országos ágazati szakszervezet aláírta a tulajdonossal a megállapodást, amelyet a hódmezővásárhelyi sztrájkolók nem értenek. Most azt tervezik, hogy felveszik a kapcsolatot a német tulajdonossal és a német szakszervezetekkel. Ez utóbbiakkal azért, hogy az ottani anyavállalatnál érjék el az itteni dolgozók béremelésének támogatását...

AMÍG EZT A CIKKET OLVASSA, VALAHOL EGY CSALÁD ÉPP CSOMAGOL, MERT MINDJÁRT KILAKOLTATJÁK

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: kkerenyi
2018.04.18.


Április 30-án lejár a kilakoltatási moratórium. Akik a kegyelem hónapjaiban nem rendezték a helyzetüket, május elsejétől számíthatnak arra, hogy el kell hagyniuk a lakásukat, és a gyermekvédelmi ellátórendszer a családjukat is szétszakíthatja.

A Nap holnap is felkel - mondogatjuk egymásnak vigasztalóan vagy épp diadalmasan (ki-ki aszerint, hova tette azt a bizonyos két, egymást metsző vonalat a szavazólapon). Közben hatalmas zajt csapunk: ünnepelünk, tüntetünk, veszekszünk, kibékülünk. És a nagy hangzavar elnyomja azoknak a hangját, akik közben esetleg segítséget kérnének. Nem azért, hogy felvitessék a bútoraikat az új irodájukba a Várba, és nem is azért, hogy összekalapozzák az elbukott kampánypénzt. Hanem azért, hogy megtarthassák az otthonukat. Vagy, ha azt nem is, akkor legalább ne kelljen az utcára költözniük. Vagy, ha már muszáj, legalább együtt maradhassanak.

Most épp senkit sem érdekel túlságosan, hogy már csak két hét, és lejár a kilakoltatási moratórium

Emlékeztetőül: még 2017 őszén jelentette be Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője, hogy a szokásoshoz képest hosszabb lesz a türelmi idő azokkal szemben, akik nem tudják tartozásaikat rendezni. Hogy mégsem hullatta mindenki a hála forró könnyeit, az annak volt köszönhető, hogy pontosan lehetett tudni: a választások áprilisban lesznek, és nyilván egyetlen frissen utcára kerülő sem szavazna arra, aki épp most rakta ki a lakásából. Na de arra, aki kegyesen megengedte, hogy még egy kicsit maradjon, na, arra aztán biztosan!

ÜZENET A LISTÁZÓKNAK

MÉRTÉKBLOG
Szerző: MértékBlog
2018.04.18.


Aki listáz, az uszít és kirekeszt. Aki listáz, az még a Fidesz torz jogrendszerében is számos súlyos jogsértést követ el.
Magyarország, 2018, néhány nappal a Fidesz újabb kétharmados többségét biztosító választás után. Lehetne ez a nagy megnyugvás időszaka, legalább a Fidesz részéről, legalább néhány napra. Ehelyett olyasmi történik, amire sok példát láttunk már, de minden példa katasztrófába torokolt: 
embereket listáz Schmidt Mária Figyelője.

A Fidesz sokadik udvari lapja ezzel olyan határt lépett át, ami mögött a teljes és totális sötétség tátong, a káosz, az erőszak.

Aki embereket listáz, származásuk, világnézetük vagy bármely jellemzőjük alapján, az elhiszi magáról, hogy ő több a listán szereplőknél. 

Aki embereket listáz, az a megbélyegzéssel el akarja lehetetleníteni mások munkáját, közéleti szerepvállalását, mások életét. 

Aki embereket listáz, az félelmet akar kelteni, nemcsak a listán szereplőkben, hanem azok szüleiben, gyerekeiben, szomszédaiban, mindenkiben. 

Aki embereket listáz, az olyan úton indul el, amibe belekalkulálja akár az erőszakot is.

Aki embereket listáz, az a lista minden tagjának emberi méltóságát megsérti. Jogosulatlanul kezeli az érintettek személyes adatait. Mivel a legkisebb újságírói erőfeszítésre sem hajlandó, elhunytak emlékét, kegyeleti jogait sérti. Mivel a listán szereplőket hazaárulónak, külföldi ügynöknek, idegen érdekek kiszolgálójának tünteti fel, megsérti a jóhírnevüket és a becsületüket.

Aki embereket listáz, az uszít és kirekeszt. Célponttá tesz embereket, szabad prédává.

Aki embereket listáz, az még a Fidesz torz jogrendszerében is számos súlyos jogsértést követ el.

A Mérték nem teheti meg, hogy szó nélkül hagyja ezt. Nem tiszteljük az egypárti Médiatanácsot, nem tartjuk alkotmányosnak a 2010-es médiatörvényeket, de jobb híján az alábbi beadványt fogalmaztuk meg.

Aki jóváhagyja a listázást, az maga is listázóvá válik.

Tisztelt Médiatanács!

A Figyelő című hetilap 2018. április 12-én megjelent számában A spekuláns emberei című írás körülbelül 200 személy nevét sorolja fel. A cikk szóhasználatában a felsorolt személyek „zsoldosok”, akik azon dolgoznak, hogy „érvényre [juttassák] Soros György akaratát”, és ezzel „küldetést teljesítenek”. Az előző hónapok kormányzati kommunikációja alapján egyértelmű, hogy a cikk azt sugallja, a felsorolt szervezetek és személyek Magyarország elárulói, ellenségei, akik valamiféle idegen hatalom tervét hajtják végre. A hetilap főszerkesztője, Lánczi Tamás az ATV Csatt című műsorának április 16-i műsorában a megjelent listáról kifejezetten azt mondta, azzal szerették volna megmutatni, “hogy kik azok, és hogyan működik az a hálózat, akik Magyarország, a magyar kormány ellen dolgoznak, akik azért dolgoznak, hogy Magyarországon valami teljesen más legyen, mint ami egyébként itt az elmúlt ezer évben volt”.

Személyes adatok ilyen listázása a legsötétebb történelmi időket idézi. A listázás célja a felsorolt személyek megbélyegzése, civil szervezetekben, egyetemeken végzett munkájuk olyan módon való feltüntetése, mintha az veszélyt jelentene Magyarországra. A cikk azt sugallja, hogy a felsorolt személyek közös jellemzője a világnézeti alapon nyugvó közös fellépés, a “küldetés teljesítése”. A listázott személyek megbélyegzésének az az egyértelmű üzenete, hogy a listán szereplő személyek társadalmi és szakmai tevékenységét el kell utasítani, a listázott személyektől el kell határolódni, őket a társadalomból ki kell rekeszteni.

A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 17. § (2) bekezdése szerint a médiatartalom nem lehet alkalmas valamely nemzet, közösség, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbség vagy bármely többség, továbbá valamely vallási közösség kirekesztésére.

A Médiatanács 126/2017 (II.7.) számú határozata szerint a kirekesztést azon médiatartalom valósítja meg, amely egy csoport társadalomtól való idegenségét, különállóságát igyekszik elérni, vagy amellett érvel. Álláspontunk szerint a “listázás” mint újságírói megoldás minden esetben a nyílt fenyegetés eszköze, a megbélyegzettek “idegenségének” sugalmazása, a társadalom felé pedig egyértelmű felhívás a “listázottak” elkerülésére, kirekesztésére.

„Akkor minősülhet továbbá egy tartalom kirekesztőnek, ha annak kinyilvánítója arra törekszik, hogy az adott közösség tagjait valamilyen módon megakadályozza abban, hogy alkotmányos jogait érvényesíthessék, illetőleg ezt számukra megnehezítse. Az ilyen szándék végső soron az adott közösség tagjainak a mindenki mással egyenlő mértékben megillető méltósághoz való joga érvényesülését, érvényesíthetőségét ássa alá.” (126/2017 (II.7.) A Figyelőben megjelent lista álláspontunk szerint az azon szereplők számára jelentősen megnehezíti a véleménynyilvánítás szabadságának és az egyesülési jognak, továbbá a tudományos kutatás szabadságának a zavartalan gyakorlását.

A kifogásolt cikk olyan személyeket listáz, akiket a cikk írójának szándéka szerint is a világnézetük sorol egy társadalmi csoportba. A cikk kifejezetten az adott világnézeti csoporthoz tartozás alapján listázza az egyes személyek nevét.

Álláspontunk szerint a kifogásolt cikkel a Figyelő nevű sajtótermék megsérti az Smtv. kirekesztés tilalmára vonatkozó rendelkezését.

Fentiekre tekintettel kérjük a Médiatanácsot, hogy a Figyelő című hetilappal szemben folytassa le a megfelelő közigazgatási eljárást.

Budapest, 2018. április 18.

MINDENT ELÖLRŐL ÉS ALULRÓL KELL KEZDENI

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: MELLÁR TAMÁS
2018.04.18.


Csak akkor lesz leváltható a Fidesz-kormány, ha az ellenzék megszervezi a maga civil köreit, véli Mellár Tamás, pécsi közgazdász, akadémikus, aki egyetlen függetlenként jutott be a parlamentbe.




- Bár nyert a körzetében, a választás eredményével aligha lehet elégedett.

- A választás előtt abban bíztam, hogy a Fidesz az ellenzék összefogásával legyőzhető. Azt a legrosszabb álmomban se gondoltam, hogy Orbán újra kétharmadot szerez.

- Az összefogás csak néhány helyen jött össze, ám a számok arról vallanak, hogy ha mindenhol visszaléptetik a kormánybuktatásra törekvő pártok a jelöltjeiket a legesélyesebb jelölt javára, a Fidesz akkor is többséghez jut a parlamentben.

- Ez nem biztos. Ha az ellenzék összefog, akkor az mozgósított volna olyan választókat, akik most épp azért nem szavaztak, mert nem láttak esélyt a Fidesz megbuktatására, emellett az összefogás megszólította volna azokat a bizonytalanokat, akik nem tudván választani az egymással vitatkozó, összevissza beszélő, manőverező ellenzéki pártok között, és inkább a Fideszt ikszelték be. Amúgy, ha hét fővárosi körzetben az LMP esetleg a Jobbik visszalép a baloldal javára, a Fidesz messze került volna a kétharmadtól.

- Az ellenzéki pártvezetők a csúfos vereséget alapvetően a Fidesz felé lejtő választási szabályokkal magyarázzák. Önkritika alig tapasztalható a részükről. Nem így érzi?

- Korábban azt gondoltam, hogy ennek a választásnak az a legfőbb tétje, leváltható-e az Orbán-kormány. Utóbb már úgy vélem, hogy ez a választás nem a kormány, hanem az ellenzék leváltásáról szólt. Ezt a legutóbbi pesti vagy akár a pécsi kormányellenes tüntetés is bizonyította. A demonstrálók már tényként kezelték, hogy a Fidesz elzavarásához előbb az ellenzéket kell leváltani.

- A már létező ellenzéki pártok nem fogják önként átadni a helyüket az új pártoknak, s a Fidesz könnyedén legyőzheti a sok kicsi pártot. Így marad az a helyzet, hogy a pártok ugyan képviselik a különböző világnézeteket, de nem képviselik az ellenzéki társadalom legfőbb akaratát. Hogyan lesz ebből kiút?

Elmondom a víziómat, azt se bánom, ha emiatt megmosolyognak. Ugyanazt kell csinálni, amit a Fidesz csinált a 2002-es vereség után. Az ellenzéknek meg kell szervezni a maga civil hátországát. Ebben magam is részt szeretnék venni. Meg kell teremtsük – Bibó István szavaival élve – a szabadság kis köreit. Persze ma nehezebb egyesületeket gründolni, mint 2002-ben, mert akkor nem kellett félni a hatalomtól, most viszont sokan – vállalkozók, hivatalnokok, a hivataloktól függő magánemberek – tartanak a megtorlástól. Bibó azt mondta, hogy demokratának lenni annyi, mint nem félni – ezt mondom én is, nem szabad félni. Létre kell hoznunk olyan a szabadságért, a demokráciáért, a közös jövőnkért dolgozó köröket, amelyek rendezvényeket tartanak a legkisebb falvakban is, és ott beszélnek az ország gazdasági helyzetéről, az egészségügyről, az oktatásról, a menekültkérdésről. Őszintén, érthetően a valóságot elmondva, hogy Pista bácsi és Mari néni ne csak a közszolgálati tévé és rádió hazugságaiból ismerje meg a világot. Az ellenzéki pártok csak akkor tudják megszólítani a választókat, ha utóbbiak tisztában vannak azzal, mi vesz körbe minket. Az ellenzéki pártoknak ezért építeniük kell a tekintélyt kiérdemlő civil körök véleményére, csak velük szövetségben nyerhetik meg a választást. Ha nem vesznek tudomást a civilekről, akkor azok előbb-utóbb mozgalommá, párttá szerveződnek, és maguk indulnak el a választáson...

KI REMÉNYKEDIK MÉG ITT ABBAN, HOGY A KÉTHARMADOS, MEGKÉRDŐJELEZHETETLEN HATALOM MEGSZERZÉSE A KONSZOLIDÁCIÓ IRÁNYÁBA TOLJA AZ ORSZÁGOT?

KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.04.18.


Najó, akkor vágjuk a fát, toljuk a talicskát, s a haza fényre derül. Ja, nem. Az innentől kezdve jódarabig sehova nem derül, meg mondjuk nem is mindenki képezi a haza részét, csak azok, akiket kétharmadosék arra érdemesnek tartanak, úgyhogy egyszerűen csak jó reggelt kívánok mindenkinek! Ha minden igaz, szép tavaszi napunk lesz ma, ám ez nem hiszem, hogy különösebben meghatja azokat, akiket az alábbi közlemény-foszlány érint:

"A jelenlegi médiapiaci körülmények között a HírTV hosszú távú, hatékony működésének fenntartása érdekében a televízió csoportos létszámleépítést hajt végre. Az intézkedés a társaság több területét érinti, beleértve a menedzsmentet is."

Persze, mindenki tudta, hogy az újabb reménytelen Fidesz kormányzás vadhajnalán a Lánchíd Rádió és a Magyar Nemzet után Simicska médiaportfolóiójának még állva maradt bástyája, a Hír TV is sorra kerül valamilyen formában. Minden más mellett ez elsősorban azt mutatja, hogy kurvára nincsenek itt médiapiaci körülmények, egy médiacsatornát akkor lehet veszteségek nélkül életben tartani, ha ömlik bele a közpénz. Minden más lényegtelen. Így múlik el a Fidesszel szembeni ellenállás dicsősége, 30-40 ember pedig megint megy a levesbe.

Mindeközben a Vajna András kaszinócsászár és jobban teljesítő médiacézár által tulajdonolt TV2 csoporton (TV2, Super TV2, FEM3, Mozi+, Zenebutik, Izaura TV, Spíler TV, PRIME, LiChi TV, Kiwi TV, Humor+) meg egyszerűen nem lehet behajtani a jogdíjakat. A Fidesz egyik legdörzsöltebb udvari oligarchája és zenekara egyszerűen nem volt hajlandó adatokat szolgáltatni az előző évi nézettségről, valamint a bevételekről az Artisjusnak. Mint tudjuk, Magyarországon ez a szervezet szedi be a zenék nyilvános lejátszása után a jogdíjakat, és ők fizetnek aztán a zeneszerzőknek és szövegíróknak. A kereskedelmi tévéknek bevételeik egy bizonyos százaléka után kell hozzájáruljanak a jogdíjalaphoz. Ehhez azonban adatokat kell szolgáltatniuk a bevételeikről, valamint a műsoraikban lejátszott zenékről, az Artisjus pedig ez alapján számítja ki a fizetendő jogdíj mértékét. Nos, az ebben az országban a törvényeket mindenkinek be kell tartani, még Soros Györgynek is című nóta dallamára, Vajna András TV2 csoportja több egyeztetési kísérlet és felszólítás után sem volt hajlandó megküldeni a szükséges adatokat. Ez akkor így rendben van, nem igaz? Nem...

AZ ELLENZÉKI MOZGALOM SIKERÉNEK ÖT FELTÉTELE

24.HU
Szerző: BÖCSKEI BALÁZS - SEBŐK MIKLÓS
2018.04.18.


Széles, amennyire lehet, ideológiamentes ellenzéki mozgalomra van szükség, amely azonban nem versenyez a pártokkal, hanem olyan feladatokat old meg, amelyek megoldására a pártok bizonyítottan képtelenek voltak – írják cikkünk politológus szerzői.

Egy héttel ezelőtti elemzésünkben arról írtunk, hogy az ellenzéknek a Fidesz által létrehozott kétpártrendszerben csak akkor van esélye, ha létrehozza a sajá virtuális „ellenzéki pártját”. Azóta lezajlott több sikeres budapesti és vidéki tüntetés, amelyek a résztvevők és a szónokok részéről egyaránt visszaigazolták a közös fellépés igényét.

E közös fellépés előtt ugyanakkor még számos akadály áll. Olyan akadályok, amelyek az elmúlt évtized magyar politikatörténete és stratégiai hibái fényében csak átugorhatók, meg nem kerülhetők: már ha az ellenzéki pártok és szavazók elsődleges célja valóban az Orbán-rendszer választások útján történő lebontása. Öt ilyen feltételt látunk, ezek elérése nélkül a tömegtüntetések csak újabb választás utáni „csalódottságmenetek” lesznek, amíg a résztvevők „meg nem unják, és hazamennek”...

ANTISZOCIÁLIS REHABILITÁCIÓ: A 22-ES CSAPDÁJA

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: GYŐRI PÉTER
2018.04.17.


Az ilyen helyzetben lévő önkormányzati bérlők jogilag teljesen kiszolgáltatottak, mivel Kőbányán semmi joguk nincsen. Vélemény.

Imre 29 éves szakmunkás. Feleségével két kicsi gyereket nevelnek a Bihari úti telep 28 négyzetméteres szoba-konyhájában. Imre itt született, itt nőtt fel, de vesztére néhány éve egyszer nem fizette időben a lakbért. Akkor határozatlan idejű szerződését határozott idejűre módosították, és ezt hosszabbítgatták egész tavaly őszig, amikor az lejárt. Annyi év után most nem hosszabbított az önkormányzat, mert új céljai vannak a teleppel. Imre a két gyerekkel nem tudott hova menni, bentmaradt a lakásban. Ezért most büntetésből a korábbi lakbérének kétszeresére rugó használati díjat kell fizetnie, ráadásul 5 évig még kérelmet sem adhat be egy másik lakásért.

Sakk-matt helyzet. Most a többi még megmaradt Bihari úti bérlővel együtt várhatja a hatósági kilakoltatást.

A háromemeletes, körfolyosós ikerépületben eredetileg 100 szoba-konyhás lakás volt, a 2005 utáni felújítást-átalakítást és az ezzel együttjáró lakás-összevonásokat követően mintegy 80 lakás maradt, melyből 30 lakás üresen áll jó ideje. Emiatt is jócskán ráfizetéses az önkormányzatnak az épületek fenntartása, de a lakbérek sem fedezik az üzemeltetést. 2005-ben, amikor megszületett a fővárosi és kerületi közös döntés, hogy ez a volt fővárosi szükséglakás-telep legyen az akkor induló szociális városrehabilitációs programok egyik modellértékű célterülete, már lehetett tudni, hogy ezekkel a szociális célokból bérbe adott lakásokkal sem a fenntartás, sem a felújítás nem lehet gazdaságos.

A döntéshozók azonban előbbre tartották az – ahogy akkor fogalmaztak – társadalmi célokat, s évek alatt több mint 700 millió forintot költöttek a lakások és az épület felújítására (ennek nagyobbik részét a Fővárosi Önkormányzat állta). A botrányos zökkenőkkel kísért rehabilitáció minden hibájával együtt határozottan javította a telepen a lakhatási körülményeket. A szociális rehabilitációhoz szociális segítés is társult, a Családsegítő Központ különböző programokkal állt a lakók rendelkezésére, az akkor még sokakat érintő hátralékokat is tömegesen rendezték. Közben nem csak a szociális rehabilitációra, hanem az ún. Integrált Városfejlesztési Stratégiára (IVS), az ún. antiszegregációs tervre is jutott a költségvetésből.

Bő egy éve azonban egyszerre csak minden megváltozott. Közölték a lakókkal, hogy határozott idejű bérleti szerződéseiket – a lakók jelentős részének ilyen van – a továbbiakban nem hosszabbítják meg. Ennyi. Ki-ki gondoskodjon magáról, ahogy tud. Az ilyen helyzetben lévő önkormányzati bérlők jogilag teljesen kiszolgáltatottak, mivel Kőbányán semmi joguk nincsen. Elvileg egy másik lakhatás kérelmezéséhez lenne joguk, ha a határidő lejártával nem maradnak a lakásban. Tipikus 22-es csapdája...

DÉLIBÁBOK KÖZT

JÁVOR BENEDEK BLOGJA
Szerző: JÁVOR BENEDEK
2018.04.17.


Szombaton 120 ezer ember gyűlt össze a Kossuth téren, hogy megmutassa, a Fidesz szerezhetett kétharmadnyi parlamenti mandátumot, de az ország, a választók többsége még nem az övé. A legfontosabb benyomás a tüntetésről az, hogy a választók nem csak kritizálták az ellenzéki pártok megosztottságát, és ebből fakadó, még a lehetőségeknél is gyengébb teljesítményét, de a maguk részéről túl is léptek – a megosztottságon mindenképpen, de talán az ellenzéki pártokon is. Akik ott voltak, tudják, akik nem, olvashatták számtalan helyen: DK-sok és Jobbikosok, LMP-sek, szocik, belvárosi liberálisok, raszták és kopaszok tüntettek nagy egyetértésben az Orbán-rezsim valósága ellen.

Az ugyanakkor egyelőre nem látszik véglegesen, hogy az ellenzék pártjai stratégiai szinten milyen tanulságokat vonnak le az elvesztett voksolásból. Két elbukott választás után azonban fontos néhány alapvető dologgal szembenézni. Olyan tényezőkkel, amik megkerülhetetlen kényszerei bármiféle ellenzéki politizálásnak a jövőben.

1, A jelenlegi magyar választási rendszer kvázi kétpártrendszert hoz létre. Az egyéni mandátumok domináns szerepe és a győzteskompenzáció miatt technikailag lehetetlen 4-5-6 pártból álló, versengő ellenzéki kínálattal a siker esélyével felvenni a küzdelmet a Fidesszel. Olyan, hasonló logika mentén működő régi demokráciákban, mint a brit vagy az amerikai, évszázados léptékben sem sikerült érdemben megtörni a két domináns párt alkotta politikai mező mintázatát. Hogy csak a hozzám legközelebb álló szereplőket említsem: a zöld politika reprezentációja ezekben az országokban folyamatosan keserves küzdelem a felszínen maradásért. (Ha valakit ez a része érdekel jobban a történetnek, szívesen kifejtem külön bővebben is). A brit liberális demokraták története is inkább a helyzet nehézségére, mintsem a kétpárti rendszer sikeres megtörésére szolgál például.

2, A pártkínálat változása ezekben a rendszerekben leginkább úgy nézhet ki, ha egy újonnan feltörekvő pártnak sikerül kiszorítania az addigi váltópártot ebből a szerepből. Ennek jellemzően relatíve gyorsan meg kell történnie, mert tartósan két vagy több váltópárti pozícióra törő erő nem tud párhuzamosan megmaradni.

3, A magyar parlamentben jelen állás szerint 4 (a Párbeszéd esetleges önálló frakcióalakítása esetén 5) ellenzéki párt képviselteti magát frakcióval, és további kettőnek (Együtt, Liberálisok) ülhet benn képviselője, és még párt nélküli képviselő (Mellár Tamás) is lesz. Ez a rendszer az elmúlt két választáson nagyjából mindent kihozott magából. Jó érveink vannak arra, hogy ilyen formában ez így ennyire képes.

4, A rendszer hatékonyságát (illetve annak hiányát) illetően két domináns kritikai diskurzus van. Az egyik szerint a probléma magva az, hogy túl sok a párt (Összefogás-diskurzus), a másik szerint alapvetően hitelességi deficit van (anti-Gyurcsány és anti-MSZP diskurzus). Az utóbbi is elfogadja persze a pártok számának szükségszerű csökkentését, csak ezt nem az integrációjukkal/együttműködésükkel gondolja megoldhatónak, hanem a pártok egy/jó részének eltűnésével. A helyzet azonban az, hogy mindkét, gyakran önmagába zárt diskurzus figyelmen kívül hagy súlyos, és megkerülhetetlen tényeket.

5, Az Összefogás-diskurzus nem számol azzal, hogy a probléma nem csupán az, hogy túl sok szeletre van osztva az ellenzéki torta, hanem az is, hogy túl kicsi. A Jobbik nélküli ellenzék jelen pillanatban 1 millióval kevesebb szavazót képes mozgósítani, mint a Fidesz-KDNP. A Jobbik bevonása, és egy tőlük a DK-ig ívelő együttműködés szerintem a politikai és szakpolitikai célok radikális különbözősége miatt tartósan aligha lehetséges – a párt Vona Gábor lemondásával valószínűsíthető „újraradikalizációja” pedig tovább csökkenti ennek esélyét. Meggyőződésem, hogy a baloldal számos szereplője csak végső reménytelenségében fordult efelé a megoldás felé, és egy ilyen kiméra nem csak morálisan megkérdőjelezhető, de valójában működésképtelen, még nagyon korlátozott célok elérése érdekében is. A „régi baloldal” pártjai (MSZP, DK) pedig tényszerűen nagyon kevéssé alkalmasak új, eddig nem a baloldalra szavazó polgárok aktivizálására, bevonására, vagy áthúzására a jobboldalról. Ebben a helyzetben a puszta összefogás nem tud olyan választói tömeget eredményezni, amely képes a Fidesznek nemhogy a legyőzésére, de akár megszorongatására is. Ezen az „Összefogást!”-mantra gyakoribb ismételgetése sem tud érdemben változtatni.

6, A „hitelességről” szóló diskurzus két stratégiai ponton küzd nehézségekkel. Az egyik pont épp a hitelesség megállapításának módja. Tartok tőle, hogy a pártok hitelességét döntően a választópolgárok jogosultak visszajelezni, éspedig elsősorban a szavazataikkal. A mostani választáson az MSZP 650.000, a DK pedig közel 300.000 választó számára kellően „hiteles” volt ahhoz, hogy rájuk szavazzanak. Ez együtt majdnem a duplája a hitelesség-diskurzust elsősorban képviselő LMP és Momentum összesített szavazatainak. Egyáltalán nem kell a fenti pártokat szeretni, bűneik számosak, alkalmasságuk megkérdőjelezhető, de a meglehetősen bőkezű ellenzéki pártkínálat közepette is a Jobbikkal összemérhető választói akarat áll mögöttük. Lehetséges azt gondolni az LMP-ben és a Momentumban, hogy ők hitelesebbek, még az is lehetséges, hogy számos szempontból ez így is van, a választók azonban ezt szemmel láthatólag árnyaltabban látják.

7, A „hitelesség-diskurzus” képviselői szerint ezeknek a pártoknak egyszerűen el kéne tűnniük a közéletből, és átadni a helyüket a hitelesebb pártoknak. Csakhogy a hitelesség meghatározásának nehézségein túl az is gond, hogy ez az átengedés tényszerűen nem, vagy csak nagyon lassan következik be. Nyolc év ellenzéki ügyetlenkedés után az MSZP-DK kettősnek még mindig közel 1 millió szavazója van. Ez pedig politikai értelemben legitimálja a létüket, technikailag pedig megkerülhetetlenné teszi őket. Lehet vizionálni egy MSZP-DK nélküli valóságot, ahol az új pártok felszívják valamennyi szavazójukat, és még egymillió újat is mobilizálnak mellé, de az ilyesmit jobb, ha a pártkongresszusok utáni sörözések késői szakaszára időzítjük, nem pedig a stratégiaalkotás folyamatának időtartamára.

8, A váltópárti csere projektje tehát jelen pillanatban igencsak lassan, és sok-sok kérdőjellel halad (a Momentum a parlamenten kívül rekedt, az LMP pedig 0,7 százalékkal a 2010-es eredménye alatt teljesített). Ami azt is jelenti, hogy belátható időn belül a kép tisztulása, az ellenzéki kínálat számosságának csökkenése ezen az úton nem fog bekövetkezni...

A FIDESZ TUDATOSAN SZAGGATTA DARABOKRA A MAGYAR TÁRSADALMAT

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.04.17.


A választások utáni közéleti polémiák egyik legfőbb témája a kistelepülések és a városok közötti hatalmas különbségek kidomborodása volt. Ahelyett azonban, hogy a Fidesz akaratának megfelelően egymásnak esnének az inkább kormányváltást akaró városiak és a kormánypárt bántóan primitív demagógiával szimpatizáló falusiak, kisvárosiak tömegei, jobb lenne, ha mélyebbre ásnánk a Fidesz elmúlt 8 éves gyakorlatában. Orbán Viktor pártja ugyanis sokkal több törésvonalat vájt a magyar társadalomba, mint amennyi a választási statisztikákból kiolvasható. A kormány minden lépését a hatalom megtartásának rendelte alá, így nem kímélte sem a vidéket, sem a városok népét megosztó politikájával.

Voltaire a haladás legfőbb fékezőjének három tulajdonságot nevezett meg: az aljasságot, a butaságot és a mohóságot. Nagyon szeretett volna hinni abban, hogy a történelem értelme az a fejlődés, ami elsősorban az emberek közötti egyenlőség kiteljesedésében, a közös javak minél igazságosabb elosztásában nyilvánul meg. A nagy francia gondolkodónak azonban voltak kétségei ez utóbbi célok töretlen megvalósulását illetően, hiszen az aljasság, a butaság és a mohóság minduntalan felülírták a vágyait. Voltaire a mai Magyarországon sem azt látná, hogy a köz javának szolgálatát tartaná legfőbb küldetésének az a párt, amely ép a köz jóvoltából kapott irdatlan politikai hatalmat.

Ha az Orbán-kormány legutóbbi nyolc évének politikáját vesszük górcső alá, meg kell állapítanunk, hogy a társadalmi és vagyoni egyenlőtlenségeket nemhogy eltüntetni nem igyekeztek volna, de inkább erősíteni akarták ezeket. Pedig bőséggel álltak rendelkezésre olyan erőforrások, melyek lehetővé tették volna a magyar vidék felemelését, olyan életkörülmények megteremtését, melyek közelítettek volna a magyar nagyvárosokban élők lehetőségeihez. Hatalmas mennyiségű uniós pénzből lehetett volna felzárkóztató programokat, vidékfejlesztési projekteket indítani, de ezek a pénzek, ha el is jutottak a címzettekhez, rosszul használták fel, vagy egyszerűen köddé váltak ezek a támogatások.

Nem pusztán az a baj, hogy a burjánzó korrupció kicsiben a kistelepülésekben is jóvátehetetlen károkat okozott, hanem, hogy egy olyan kormányzati szándék állt e mechanizmus mögött, mely az ott élők kiszolgáltatottságának erősödéséhez vezetett. A helyi kiskirályok, fideszes polgármesterek, kormánypárti kapcsolatokkal hencegő vállalkozók lényegében reprodukálták azokat a feudális viszonyokat, melyeket a vidék még a szocializmus 40 éve alatt sem tudott teljesen felszámolni. A vidéki szavazókat tehát nem szidni kell, hanem sajnálni, ugyanis minden tekintetben a rendszerváltás, de különösen az elmúlt 8 esztendő vesztesei.

És akkor miért szavaztak a Fideszre? Lényegében azért, mert a szocializmus, a Horthy-féle félfeudális rendszer is sokkal mélyebben ágyazódott be ezeken a településeken, mint a nagyvárosokban. Az elhagyatottság, a kilátástalanság, a szegénység felerősítette túlélés ősi ösztönét, így az ilyen helyzetbe került emberek azért a kevés ígéretért is hajlandók a regnáló hatalmat támogatni, amit számára a kormány kínál. Ezek a (köz)munka megtartásának, a segélyek megmaradásának, no és a migránsok megállításának ígéretei voltak. És ez utóbbit vegyük nagyon komolyan, mert ott, ahol alig van valami a közös kasszában, nagyon is hat az a demagógia, hogy a Soros György által küldött migránsok miatt azt a keveset is elveszik tőlük...

AZ ÚJABB KÉTHARMAD MEGCSAVART

24.HU - POSZT ITT
Szerző: BENKE ÁGNES
2018.04.14.


Egy kivándorló magyar története a statisztikák mögött.

A statisztikák mögött mindig ott húzódnak a személyes sztorik. István néhány évvel ezelőtt a sok tízezer kivándorló magyar statisztikájában volt egy strigula. 



Története rengeteg magyar története: Magyarország helyett Németországot választotta a biztos megélhetésért.

Lassan négy éve vagyok Németországban és nem tudnám megmondani, mi tart jobban vissza a hazajövetelben: a pénz, amit itt megkereshetek, vagy a közhangulat, amit otthon tapasztalok – kezdi mesélni nekem István, akinek öccse is Bajorországban él és dolgozik. Sosem szerepelt a tervei között, hogy kivándorló magyar maradjon. Aztán, hogy pénzügyileg megerősödik, haza akart térni Budapesten maradt párjához, akivel négy éve távkapcsolatban él. Nemrég azonban fordult a kocka. Már azt tervezgetik, milyen életet élhetnének együtt Németországban.

Ez István története a statisztika mögött.

Gyakran járok haza, havonta kétszer. Ez oda-vissza 1300 km, megszoktam. Szeretem is ezt az utat, persze Magyarország felé mindig jobb menni, mert lélekben otthon maradtam. Az otthoni híreket olvasom, az otthoni barátságokat ápolom, nem is beszélve a családról.

Viszont egy idő múlva azt kezdtem észrevenni magamon, hogy a visszaút se zaklat már fel annyira. Sőt, kicsit megnyugtat, hogy elhagyhatom Magyarországot. Megtehetem, hogy nem foglalkozom azzal, ami otthon történik. Nem kell látnom a nyomasztó „STOP SOROS” plakátokat, miközben úton-útfélen azt tapasztalom, hogy ez nem is Kelet-Európa, hanem Észak-Balkán.

Van egy menekülttábor a német városban, ahol élek. Kifuserált áruházi épületből született ez a kényszermegoldás. Nem is vettem észre, mi van ott, míg öcsémmel szóba nem került. Viszont azóta mindig lassabban megyek el mellette, mert figyelem. Nem látok ugyan be, csak a tetőn vannak ablakai, nem lakóépületnek készült. Nem is tudom, mit szeretnék látni, önkéntelen az egész. Lassítok és figyelek. Tudom, bent vannak, mert rengeteg bicikli parkol az épület bejáratánál, szép rendben. Látok is színes bőrűeket bicajozni, szóval tényleg itt vannak a városban, de ettől még nem tűnt volna fel, hogy menekültek lennének. Itt amúgy is sokan tekernek.

A közelében vannak más üzletek is, amik még nyitva tartanak (diszkont, drogéria, stb.), és rendszeresen járok ide vásárolni. Viszont mostanában vettem észre, hogy bátran ott merem hagyni a táskámat a kocsiban, ha beszaladok valahová, miközben Magyarországon még kormányzárat is teszek fel. Persze lehet mondani, hogy felelőtlen vagyok, pedig szerintem ez másról szól. Biztonságban érzem magam, annak ellenére, hogy óvatos vagyok a menekültekkel. Nem félek attól, hogy bennem kárt tesznek, sem attól, hogy megkárosítanak.

És kéthetente, amikor hazamegyek, azt látom, hogy a kormány meg akar menteni a migránsoktól (akiket, mellékesen beenged ), emellett ijesztget Béccsel, Sorossal, ENSZ-szel, CEU-val, és mégis kétharmadot szerez a választáson. Persze itt is tartanak a magyarok a migránsoktól, de ha megkérdem, hogy félsz-e az utcára kimenni, akkor elgondolkodik, és azt mondja, hogy tulajdonképpen nem"
...

RÁFIZETHET A CÉGES SZŰRŐVIZSGÁLATRA - HEMZSEGNEK A MAGÁNSZOLGÁLTATÓI AJÁNLATOK

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: azenpenzem.hu
2018.04.18.


Tájékoztatót adott ki az adóhatóság (NAV) arról, hogy milyen esetekben adhatnak a cégek adómentesen dolgozóiknak betegségbiztosítást. A leírtakból kiderül, hogy előfordulhat, hogy a biztosítást végül munkaviszonyból származó jövedelemnek minősíthetik – annak minden adókövetkezményével együtt.

A magyarok 15 százaléka rendelkezik privát egészségbiztosítással – állapította meg korábban reprezentatív felmérése alapján az egyik biztosító. Egy korábbi felmérés pedig azt mutatta, hogy már majdnem 60 százalék azok aránya, akik igénybe vesznek valamilyen magánorvosi szolgáltatást. Ahogy pusztul le az állami egészségügy, úgy nyer egyre nagyobb teret a magánellátás. Nem véletlenül ömlik a tőke a magánegészségügybe, és látnak újabb és újabb befektetők fantáziát ebben a szektorban.

Az egészségügyi magánszolgáltatások speciális terepét jelentik a szűrővizsgálatok. Ez a terület tartozott az elsők közé, ahol megjelentek a befektetők. A cafeteria keretében pedig egyre népszerűbb az egészségbiztosítás. Különösen azért, mert a cégek adómentesen adhatják dolgozóiknak (a cafeteria elemekről és szabályokról itt tájékozódhat). Nagy lehet a kísértés, hogy a drága menedzserszűréseket – amelyek, különböző árakon kínálva, csak úgy hemzsegnek a piacon – ilyen módon finanszírozzák...

DIGITÁLIS NOMÁDKÉNT 50 FÖLÖTT

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Anne
2018.04.18.


Ha a manapság oly divatos digitális nomádságról esik szó, akkor általában a húszas éveiben járó embert képzelünk el, kötelezettségek nélkül, aki egy hátizsákkal nagy merészen nekivág a nagyvilágnak. 


Persze ez általában igaz is, de mi a helyzet akkor, ha valaki 50 fölött teszi meg ugyanezt a lépést?

Ha jobban belegondolunk, 50 fölött ugyanolyan szabad lehet az ember, mint mondjuk huszonegynéhány évesen, különösen, ha a gyerekek (ha vannak) már kirepültek, és olyan munkája van, amihez nem kell helyhez kötve lenni.

Az 56 éves Anne és nála egy évvel idősebb osztrák férje, Herwig bázisa Graz mellett van, de alapvetően digitális nomádként élik életüket, szabadúszó tolmácsként dolgozva (és blogolva).

Az egyébként ír Anne 2002 óta él külföldön (Franciaországban és Ausztriában), tehát már 40 fölött volt, amikor belevágott a határátkelésbe. Mint írja, már jóideje nem Írországot tartja élete központi, stabil pontjának.

Különösen azóta, hogy férjével két éve jórészt digitális nomádként élik életüket, rengeteget utazva, megvalósítva régi álmukat. Még akkor is, ha finoman szólva sem illenek bele az általában a hasonlóképp élőkről alkotott képbe.

„Kezdjük azzal, hogy nagyjából 30 évvel verjük a tipikus digitális nomádok átlagéletkorát. Ráadásul mindketten a digitális kőkorszakból származunk. Ugyanakkor az életkorunk bizonyos előnyökkel is jár, ezek közül a két legnagyobb az, hogy a gyerekeink már felnőttek, és az összes adósságunkat kifizettük” – írta Anne.

Korábban mindketten angoltanárként dolgoztak, miután ezt feladták, már nem voltak helyhez kötve, szabadon utazhatnak.

Mégis miből?

A nagy kérdés persze minden hasonló történet esetében, hogy „jó, jó, de miből?”. Nos, ők egyrészt kiadják a házukat, másrészt fordítóként dolgoznak (és persze akad némi megtakarított pénzük). Persze még ez sem elég arra, hogy luxusban utazgassanak, de erre nincs is igényük.

„Életünk ezen szakaszában azért már ragaszkodunk bizonyos minimális komforthoz, ugyanakkor nem várjuk el az ötcsillagos luxust sem. A melegebb hónapokban lakókocsival utazgatunk, főszezonon kívül pedig apartmanokban, néha szállodában lakunk” – mesélte.

„Persze megvannak a prioritásaink. Akik ismernek, megerősíthetik, hogy egyikünket sem érdeklik különösebben a menő ruhák. Ha száraz, felvesszük. Ugyanakkor ragaszkodunk a kényelmes ágyhoz és egy jó üveg borhoz” – tette hozzá Anne.

Az utazást sem kapkodják el, gyakran maradnak ugyanazon a helyen egy hétig, vagy még tovább, lassan fedezve fel a környező vidéket. Ott vásárolnak, ahol a helyiek, oda járnak, ahová a helyiek, és általában magukra főznek.

Mivel nincsenek időhöz kötve, maga az utazás is meglepően olcsón kijön, hiszen nekik teljesen mindegy, mikor ülnek repülőre, kiválaszthatják a legolcsóbb autóbérlést és a szállás terén is elég nagy a mozgásterük. Nem beszélve arról, hogy a kedvelt turistacélpontokat főszezonon kívül tudják megnézni, amikor egyrészt olcsóbb, másrészt nincs annyi ember...

JELENTÉS A JELENTÉSRŐL

QUBIT
Szerző: KÁLMÁN LÁSZLÓ
2018.04.17.


Kicsit messziről fogom kezdeni. Talán vannak még, akik emlékeznek rá, hogy 1998–99 egyik fontos közéleti kérdése az volt, hogy a parlament áttért a hetenkénti ülésezésről a háromhetenkéntire. Ezt a változtatást sima többséggel hozta meg az országgyűlés, de nagyon sokaknak az volt az érzésük, hogy ehhez kétharmad kellett volna, mert a házszabály kétharmados törvény, és az ilyesmit nyilvánvalóan a házszabályban kell lefektetni. Ezért az Alkotmánybíróság is foglalkozott a kérdéssel, és a következőre jutott. Szerintük a házszabály nem szabályozza kielégítően, hogy hány hetente kell összeülnie a plenáris ülésnek (azokban az időszakokban, amikor egyáltalán ülésezik a parlament). Ezért helybenhagyta, hogy az országgyűlés nem kétharmaddal fogadta el az új rendet, viszont „mulasztásos alkotmánysértést” állapított meg, amiért nem szabályozták rendesen ezt a kérdést.

Jogilag persze az Alkotmánybíróság döntése is erősen vitatható, hiszen ha elmulasztották kielégítően szabályozni az ülésezés gyakoriságát, azt akkor is a házszabályban kellett volna pótolni, és az kétharmados törvény. Ezért sokan úgy érezték, hogy az Alkotmánybíróságnak nem lett volna szabad rábólintania arra, hogy mégis egyszerű többséggel szabták meg a háromhetenkénti gyakoriságot. De én a történetnek nem ezzel a részével, hanem a nyelvi oldalával fogok foglalkozni. Az Alkotmánybíróság úgy érvelt (ahogy a törvényhozók is), hogy a házszabályban nem volt benne, hogy milyen gyakran kell összeülnie a parlamentnek, mert nem volt benne olyan mondat, aminek a célja ennek a szabályozása lett volna. És ez így is van, az akkori házszabályban nem találunk olyan mondatot, ami ezt és csak ezt jelentette volna, aminek a kifejtése, parafrázisa az lett volna, hogy `az országgyűlés plenáris ülését az ülésszak során hetente össze kell hívni'. (Amikor jelentéseket, értelmezéseket stb. írok le, mindig ezt az egyszeres idézőjelet fogom használni.)

Igen ám, csakhogy a házszabályban volt két másik mondat:

Az Országgyűlés ülésének napirendjében feltüntetett időpontban az interpelláció és kérdés tárgyalására hetente legalább kilencven percet kell biztosítani” (115. § (3))

és

Az Országgyűlés ülésén a napirendben feltüntetett időpontban hetente legalább hatvan percet kell biztosítani kérdés közvetlen feltevésére és megválaszolására (azonnali kérdések órája)” (119. § (1)).

A törvényhozók ezt a két mondatot úgy értelmezték, hogy azokon a heteken, amikor van plenáris ülés, másfél órát kell szánni az interpellációkra, és egy órát az azonnali kérdésekre. Mások viszont azzal érveltek, hogy ezeknek a mondatoknak a jelentéséből következik, hogy hetente szükséges plenáris ülést tartani, mert különben nem lehetne eleget tenni ennek a két szabálynak. Ha az első értelmezés a helyes, akkor nincs itt semmi látnivaló, minden a legnagyobb rendben ment. Ha viszont az utóbbi a helyes, akkor az Alkotmánybíróságnak legfeljebb annyiban lehetett igaza, hogy egy rendes törvényben nem illik így elrejteni az ülésezés gyakoriságának szabályozását, de nem lett volna szabad belenyugodnia, hogy a parlament egyszerű többséggel ellentmondást hozzon létre az új ülésezési rend és a továbbra is érvényben levő (mert kétharmados) házszabály között.

Ezt a történetet csak példának szántam, arra akartam rávilágítani, hogy milyen nagy súlya lehet annak, hogy egy-egy mondatot, szövegrészt hogyan értelmezünk. Ki határozza meg a helyes értelmezést? Milyen alapon? Ilyen kérdésekre keresem a választ...

LISTA

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.04.16.


Komolyan mondom, hogy valószínűleg tájékozatlan vagyok, és éppen azokon a helyeken nem jártam, amik különben nyilván számosak, és ezért nem olvastam azt a megjegyzést, mely szerint hiányzik egy név a Soros-listáról. Tetszik tudni, amit az udvari krónikásasszony lapjában lehet látni. Gondoltam, megvárom, amíg valahol megjelenik, dehát ennyit már nem lehet várni.
Szóval azt akarom kérdezni, a csúti futballista miért nincs a listán? Több pénzt kevesen kaptak Soros Györgytől. Arra gondoltam, hogy bár én soha egy fillért sem láttam ettől a "spekulánstól", de szívesen feliratkoznék, hogy legalább számszerűleg stimmeljen a névsor. A baj az, hogy annyira undorodom az illetőtől, mármint országunk világszép miniszterelnökétől, amennyire már nem is lehet undorodni, ilyenformán még egy ilyen nemes cél érdekében sem áll módomban helyettesíteni.
De ha ezzel az írással saját jogon elértem, hogy méltó lehetek a részvételre, természetesen máris felajánlkozom.

1968 ÜZENETE

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2018.04.16.


...Orbán nem de Gaulle. Orbán egy kispályás figura, egy kispályás országban, de ugyanolyan erős ma Magyarországon, mint de Gaulle volt Franciaországban. Neki nem kell elmenekülnie Massu tábornokhoz Németországba, ugyan miért tenné, nem fenyegeti senki.

Magyarország ma leginkább Orbánra hasonlít, a valamivel jobb Magyarország az elméleti Orbánra, a valamivel rosszabb Magyarország a gyakorlati Orbánra. Csak a nagyon jó Magyarország nem hasonlít Orbánra, de a nagyon jó Magyarország egy kis sziget csak ebben a furcsa illatú tengerben.

1968 nem bukott el. 1968 még a francia jobboldalt is megváltoztatta.

2018 nincs. Nem arról van szó, hogy nem elég tehetséges az ellenzék, és ezért nem találta ki az Üzenetet, 2018 a tehetségtelen ellenzéki politikusoktól teljesen függetlenül sincs. Nem állt össze valamivé. Magyarország aránylag jó befektetés azoknak, akik hét-nyolcszáz euróból akarnak melóst venni, aránylag sok pénzt feccol bele az Unió, ahhoz, hogy ne süllyedjen be abba a bizonyos furcsa illatú tengerbe, de ennyi és nem több. Kicsit szegényebb, mint Szlovákia, kicsit gazdagabb, mint Románia. Erre nem épülhet üzenet.

Magyarország nem izgalmas ország. Izgalmas országgá pedig csak emberi teljesítmények tehetik, Ahogy Franciaországot is emberi teljesítmények tették izgalmas országgá. Az emberi teljesítményekhez tehetség kell, szorgalom, alázat, és nem ideológiai szárazedzés. Franciaország bámulatos elitfelsőoktatást jelent, szinte páratlan kultúrát, perspektívát a problémáival együtt. Magyarország kiüresedett, egy témájú lett, még szégyellni sem lehet rendesen, annyira sem vagyunk már érdekesek.

Egy generáció legjobbjai fogják elhagyni az országot. Csendesen, kis lépésekben, minden felesleges hisztéria és kapkodás nélkül. Ezek a srácok akarnak egyet futni, egy nagyot, fel a hegyekbe, meg akarnak valamit mutatni a világnak, hogy jelen voltak, hogy részei voltak a történetnek. Ezt megtehették 68 után Franciaországban, de nem tehetik meg 2018 után Magyarországon.

P.S A közpénzből fenntartott rezsimblogon Schmidt Mária egyik aristoja (vélhetően az igazi aristo, amelyik alig különbözik a másolatoktól) cselédek és disznópásztorok utódjainak nevezte Kornai Jánost, Barabásit, Chikán Attilát és a többi listázott professzort. Annyi történt, hogy valakinek ki kellett fizetni harmincezer forint plusz áfát. Áfáról én sajnos nem tudok posztot írni

NINCS MÁS ÚT

ÉLET ÉS IRODALOM 
/ PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2018.04.13.


Az eddigi kormányerő megnyerte a választásokat. Győzelme a jog szerint legitim, minden egyéb körülményt figyelembe véve igazságtalan: vagy kétszázmilliárd forintból kampányolták végig a választás előtti hónapokat, és ebben a kampányban a választást ellenőrző Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Megfigyelési Missziója (ODIHR), valamint minden reálisan látó ember véleménye szerint egy létező globális probléma természetellenesre puffasztott rémével riogató erő nyert. A történelem során biztosan nyertek már választást hazugságok segítségével, de ilyen szempontból alighanem egyedi, hogy ez a hazugság egyedül uralta a közbeszédet. Douglas Wake misszióvezető jelentése szerint akkora volt a Fidesz médiatúlsúlya, és a kormány annyival többet kampányolhatott, hogy egyenlő versenyről szó sem lehetett. A társadalmi igazságosság jelszavával harminc éve a színre lépett Orbán mára természetesnek veszi, hogy a sajtó kis szigetei kivételével az egész média őt szolgálja, a társadalom jelentős része félelemmel szólal meg, vagy jobbnak látja hallgatni. A fülke magányával kapcsolatban lásd két sorral feljebb a misszióvezető gondolatait, melyekre amúgy Gulyás Gergely Fidesz-vezető annyit mondott, Douglas Wake túllépte hatáskörét.

Mindezt tudjuk már, de abban viszont van valami beteges, hogy a választás éjszakáján, a nem hivatalos eredmények kihirdetése után negyven másodperccel Kovács Zoltán kormányszóvivő a legfontosabbnak azt tekintette, hogy bejelentse: a politikába beleszóló szervezeteket be kell zárni...

KOMMUNISTA TEMPÓ EZ, NEM MÁS


KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.04.17.


...Úgy tűnik, a hatalom és annak haszonélvezői valamint félői nem bírnak magukkal továbbra sem, ennek levét pedig ismét Alföldi Róbert és kollégái itták meg. Történt ugyanis, hogy az Alföldi főszereplésével futó darabot, az Igenis, miniszterelnök úr! pécsi vendégjátékát se szó, se beszéd lemondták. Tették ezt úgy, hogy a darab rendezőjének és színészeinek ezt egy, a pécsi Kodály Központ által kiadott Facebook posztból kellett megtudniuk. Posztjukban indok nem szerepelt, csupán annyi, hogy a darabot lemondták, a jegyárakat pedig visszatérítik. Lehet persze véletlenről is szó, én azonban ezekben már nem annyira vagyok képes hinni. Ez is azt mutatja, hogy továbbra is vannak olyanok, akik tartanak egy kormánykritikus darabtól. Kommunista tempó ez, nem más, így, 2018-ban.

Napközben az ELTE több tanára valamint tanulója közölt egy állásfoglalást a pár nappal ezelőtti, a diktatúrák egyik legmocskosabb módszerével élő Figyelő általi listázásról. Történt ugyanis, hogy a kormánylap listába szedte azon emberek neveit, akik véleményük szerint Soros György zsoldosai. A listázást az ELTE mellett az MTA is elítélte...

NYOMTASS TE IS! - NYOMTASD, MÁSOLD, TERJESZD!

NYOMTASS TE IS!
Szerző: nyomtassteis.hu
2018.04.17.


A Te segítségeddel, akár néhány ezren is képesek leszünk olcsón, gyorsan és egyszerűen milliókhoz eljuttatni olyan híreket, amelyekről ma még nem értesülnek...

Nagyon sok ember van, aki csak az M1 televíziót nézi, a Kossuth rádiót hallgatja és a megyei lapokat olvassa. Nos, az ő fejükben egy egészen másféle kép alakul ki Magyarországról, mint azokéban, akik több forrásból tájékozódnak. Ahogyan mondani szokás, ma kétféle mozit nézünk.

Ami a kormány által birtokolt vagy elfoglalt csatornákon keresztül árad, az már nem is elfogultság, hanem gátlástalan propaganda és agymosás, időnként konkrét hazugság. Ha nem lépünk fel ez ellen, akkor a következő választáson olyan emberek fognak szavazni, akik nincsenek tisztában azzal, hogy milyen országban élnek.

Ideje hát tennünk valamit!

Egy egyszerű eszközt ajánlunk, amellyel megtörhetjük a kormányzati médiafölényt. Egyfajta XXI. századi szamizdatot, amely a mindenütt jelenlévő technológiákra alapozva, olcsón, könnyen és gyorsan juthat el akár milliókhoz is.

Van még néhány független újság és hírportál, amelyek tisztességesen elvégzik a munkájukat, csakhogy ezeket nem olvassák elegen. A Nyomtassteis kezdeményezés segítségével azonban sokakhoz eljuttathatjuk az általuk előállított értékes tartalmakat. A legfontosabb írásokat lerövidítve, közérthetővé téve egy A/4-es lap két oldalára helyezzük el (tördeljük be). Ezt a lapot félbehajtva egy újság formátumú kis kiadványt kapunk.

Az aktuális lapszámok internetes oldalunkról tölthetőek le. Aki úgy gondolja, hogy ezekről a hírekről másoknak is értesülniük kell, annak csak annyi dolga van, hogy több példányban kinyomtatja, lefénymásolja, és tovább terjeszti. A terjesztéssel kapcsolatban felmerülő kérdésekről a gyakori kérdések menüpontban tájékozódhatsz.

A nyomtassteis kezdeményezés egyetlen esetben működik: ha elegen leszünk, akik tényleg nyomtatnak és terjesztik is ezt a kis újságot. Csatlakozhatsz kicsiben és nagyban is, lehetőségeid, erőd szerint. Akkor is sokat tettél, ha csak egy-két példányt nyomtatsz ki és juttatsz el ismerősökhöz vagy ismeretlenekhez.

De gondolkodhatsz nagyban is. Ha van lehetőséged, netán nyomdakapacitásod arra, hogy sok példányt állíts elő, akkor az már nagy segítség. Ha mozgósítod a barátaidat, hálózatot építesz olyanokból, akik rendszeresen szállítanák ki a lapot egy-egy adott körzetbe, akkor jelentősen járultál hozzá ahhoz, hogy minél több emberhez jusson el másféle információ, mint amit a kormányzati hírforrásokból kap.

A kis újság terjesztésének fontos eleme a személyes beszélgetés, így azok, akik csak az állam által elfoglalt hírforrásokból tájékozódnak, találkoznak más véleményekkel is. Ha tömeges mozgalommá tudjuk fejleszteni a kezdeményezést, akkor rövid idő alatt, érezhetően ellensúlyozhatjuk a hatalom médiamonopóliumát.

Arra is alkalmas ez a kiadvány, hogy a választások közeledtével megismertesse az országot azokkal az elképzelésekkel, amelyeket a jelenlegi kormányt leváltani szándékozó politikai erők ajánlanak. Ez a kis újság azonban nem egy párt lapja, hanem független civil kezdeményezés.

Kiváló eszköz azoknak a magánembereknek, akik úgy érzik, hogy ha változást akarunk, akkor tenni is kell valamit.

AZ OCCRP KIÁLL A FÜGGETLEN MAGYAR SAJTÓ MELLETT

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: KŐMŰVES ANITA
2018.04.17.



A független magyar médiának támogatásra van szüksége, miközben nem csak Magyarországon, hanem egész Európában egyre súlyosabb veszélyek leselkednek a sajtószabadságra. Az OCCRP komolyan aggódik amiatt, hogy az újságíróknak mennyire súlyos kihívásokkal kell szembenéznie olyan országokban, amelyek egyébként demokráciának hívják magukat. Ezek a veszélyek a rágalmazástól egészen az európai földön elkövetett újságíró-gyilkosságokig terjednek.

Múlt héten a Figyelő című hetilap egy kétoldalas cikket jelentetett meg, amelyben állításuk szerint “Soros zsoldosait” listázzák. A cikkben olyanok neve is szerepel, akik részben a Soros alapította Nyílt Társadalom Alapítványok által finanszírozott szervezeteknél dolgoznak.

A cikk nem sokkal azután jelent meg, hogy Orbán Viktor egy rádióinterjúban a “Stop Soros” törvéncsomagról beszélt és azt állította, hogy a magyar kormánynak van egy listája kétezer fizetett Soros-zsoldosról. Orbán szerint ők a kormány megbuktatásán és a bevándorlás elősegítésén dolgoznak.

A Figyelő a civil társadalom és a független sajtó több mint kétszáz tagját listázta “zsoldosként.”

A listán rajta van az OCCRP egyik partnerszervezete, a Direkt36 non-profit oknyomozó újságíró központ is. Tavaly egy másik OCCRP partnert, az Átlátszót támadta a magyar kormánypárti média, amikor feltette egy hasonló listára.

Mindkét fent említett szervezetet nemzetközi szinten elismerik; díjnyertes tényfeltáró cikkeket publikálnak és mert gyakran derítik fel a jelenlegi kormány korrupciós ügyeit és üzleti kapcsolatait.


Az Átlátszó 2016-ban Pulitzer Emlékdíjat kapott, 2017-ben pedig az Európai Sajtódíj jelöltjei között volt Innováció kategóriában annak a projektnek az elismerésként, amellyel az uniós források elköltését követték nyomon. A Direkt36 újságírói között Soma-díjasok vannak, 2016-ban pedig ők is jelöltek voltak az Európai Sajtódíjra oknyomozó újságírás kategóriában a miniszterelnök vejének uniós forrásból való gazdagodását feltáró munkájukért. E két szervezet nem csak az OCCRP hálózatának tagja, hanem a Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Konzorciumának is (International Consortium of Investigative Journalists).

A Figyelő olyanokat is feltett a listára, akik Transparency International munkatársai – ez a szervezet az OCCRP partnere a Globális Korrupcióellenes Konzorciumban. A listán szerepelők között voltak, akik olyan, az emberi jogok és szabadságjogok terén végzett munkájukról ismert civil szervezeteknél dolgoznak mint az Amnesty International, a Magyar Helsinki Bizottság vagy a Társaság a Szabadságjogokért. A listán elhunytak is szerepeltek. A Figyelő az ő családtagjaiktól azóta elnézést kért, a listára adott reakciókat pedig “hisztériának” minősítette.

Utóbbival nem értünk egyet. A listázottakat nevük közlése után olyan nacionalisták vagy szélsőségesek támadhatják meg, akik a kormány kegyeit keresik – pont úgy, ahogy ez már más országokban korábban megtörtént...


NEM TANULTUK MEG, HOGY AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSNEK EREJE VAN

MÉRCE
Szerző: DOBSI VIKTÓRIA
2018.04.17.


Legutóbb a 3-as metró akadálymentesítése mozgósított az öt éve létrejött Rehab Critical Mass, amelynek idei felvonulása ősszel várható. A szervezet egyik vezetőjét, Surányi Juditot kérdeztük sikerekről, nehézségekről, civil stratégiákról.

Márciusra terveztétek a Rehab Critical Mass ötödik felvonulását, de végül elhalasztottátok, miért?

– Eredetileg úgy gondoltuk, hogy mindenképpen a választások előtt kerüljön sor a felvonulásra, mert ez nagyszerű alkalom a nyomásgyakorlásra. Az idei kiemelt témánk a 3-as metró akadálymentesítése, ami sok érintett szervezet számára végre egy nyerhető ügynek tűnik. A mi mozgalmunk számára azért is annyira fontos, mert teljes működésünknek a lényege: az összefogás szorgalmazása. Amikor megálmodtuk ezt a mozgalmat, abból indultunk ki, hogy itt van lehetőség egy nagyívű összefogásra, hiszen minden családban van érintett. Így világnézeti, politikai, vallási vagy bármilyen más szempontból különböző emberek között is létrejöhet a szolidaritás. Mi azóta is ezt próbáljuk kiépíteni, ami sokkal-sokkal nehezebb, mint gondoltuk volna, de a 3-as metróval kapcsolatban más lakossági csoportok – babakocsisok, idősek – érintettsége miatt is adott a szélesebb összefogás lehetősége. Ugyanakkor nagyon nehéz látni, melyek a konkrét vállalások a metró akadálymentesítésével kapcsolatban, és a velünk együttműködő szervezetek, és érintett aktivistáink jelezték, hogy a márciusi időpont túl korai a hideg miatt, és a hosszú hétvége sem ideális. Ezért arra gondoltunk, hogy ősz elejére halasztjuk a felvonulást, azt remélve, hogy addig is újabb és újabb szervezetek csatlakoznak az összefogáshoz.

Hogy áll most a hármas metró megállóinak akadálymentesítése?

– Számunkra nagyon pozitív fejlemény, hogy az általunk kezdeményezett akció mögé végre több mint 28 szakmai, érdekvédelmi szervezet állt be. Nagyon látványos demonstráció volt egyszerre ennyi kerekesszékes egy metró állomáson...

MANYIKA IDŐGÉPE

HUPPA BLOG
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.04.18.


Manyika jobb, ha vigyáz magára, akárkinek is dolgozik, Manyikának ugyanis a nyomában vagyok. Hogy kicsoda Manyika? Manyika az, aki hülyének nézi magát, kedves olvasó, aki elárasztja hazug szamárságokkal a magyar nyelvű közösségi oldalakat és aki tönkreteheti – zavarmentes üzemelése esetén – a teljes honi online sajtót. Állítsuk meg Manyikát!

Miről is beszélek?

Kérem, már magam is röstellem lassan, hogy minden második nap ezzel foglalkozom, de mentsen, hogy a szakma érdekében teszem. Ugyebár, a választási kampány alatt volt, ami volt, minden sajtótermék felkapott a legszilajabb musztángjára, és az elszaladt vele. A választás eredménye sem töltötte el egyértelmű elégedettséggel az országot, sőt, mintha ennek az ellenkezőjét tapasztalnám, de aki azt várta, hogy a sajtóban enyhül a kampány, az tévedett. Illetve, a valódi sajtóban, ami valódi hírekkel foglalkozik enyhült, vagyis most már az aktuális eseményekről tudósítunk, de ott van a Homályzóna, az Ismeretlen Tartomány, ahol semmi jelentősége a tényeknek.

Az online álhírlapok.

Ilyenek voltak mindig is, még emlékszem a legendás mindenegyben.com szárnyalására, vagy avilagtitkai.com-ra, ők sem haltak még ki, de új rablói vannak a Nyárnak: hír-TV.com (köze nincs a csatornához), magyarnep.blogspot.hu (ez a szerény „magyar nép hangja” címmel fungál), otpercpiheno.hu és még sokan mások. Ők jelentik állandóan, hogy Orbán Viktor kórházba került, míg közben a fél ország látja, mert nyilvánosan szerepel, ők írnak hamis levelet ugyancsak Orbánnak Törőcsik Mari nevében, ők számolnak be a legvadabb baromságokról, amikről fél szemmel, hat mérföldről is látható, hogy egy vak hang nem sok, annyi sem igaz belőlük: igen, őket tetszenek osztani, kedves ellenzéki olvasótábor, ugyanis kellemesen hangzanak a hazugságaik.

Régóta mondom, hogy erről a politikai elitről teljesen felesleges hazugságokat kitalálni, még a túlzások is értelmetlenek, elintézik ők maguk helyettünk, velük kapcsolatban bőven elég, ha a tényekkel foglalkozunk, tán még sok is. De imádni tetszenek a felkiáltójeles címeket és a bombasztikus hazugságokat, terjed is ez a sok hülyeség, mint egy járvány, a valódi sajtó szégyenére és kárára. Hogy mi lesz a kár? Azt is elmagyarázom később.

Tegnap este épp merengtem a net fölött, bús düledékeiden, Sajtó romvára megállék, mikor szemet szúrt egy újabb bicskanyitogatóan nagy hülyeség. Ezt tán csak nem hiszik el? De, elhitték, osztották is, vitték, mint a cukrot.

Arról volt benne szó, miszerint „Orbán Viktor nem kíván az országban lenni a szombati tüntetéskor, ezért újra elhagyja Magyarországot! Legyen kedves ossza már meg, aki szerint a miniszterelnöknek igenis itthon kellene lennie!” Hát az odáig igaz, hogy ez a kormányfő különös előszeretettel tartózkodik házon, sőt, Házon kívül, mikor kellemetlen események zajlanak a Kossuth téren, de ki is állítja ezt? Ja, a „nép hangja”. Lássuk tovább, a primitív álpolitikai rizsa nélkül, csak a lényeget? „Eközben Orbán Viktor sietve elhagyja újra Magyarországot és most Svájcba fog utazni. Erről ez a fénykép tanúskodik:” és lám, adott egy kép, amin Orbán látható, feltehetően egy személyszállító gép fedélzetén.

Akkorát vágtam az asztalra, hogy hasadt. Ennyire hülyék vagyunk? Fog utazni vagy nem fog utazni, mindegy, de miféle bizonyíték ez? Milyen nap van? Szerda! Mikor fog utazni? Szombaton! Ezek belefotóztak a jövőbe, négy nappal előre?

A kicsi kutya farkát nem érdekli, megy vagy marad, mellesleg az eseményekre ennek nincs is nagy hatása, legfeljebb az ő privát lelki csipkéire, felőlem ott egye meg a fene, ahol van – sokkal fontosabb az, hogy az olvasók nem veszik észre a képtelenséget, nem veszik észre, hogy napokkal előre nem lehet fotózni, nem lehet bizonyíték egy kép valamiről, ami még meg sem történt! Elnézést a kurziválásért, fettel szedésért, de hátha így leesik, hogy se én, se más nem képes hétfőn vagy kedden lefotózni egy szombati eseményt.

Mi a franc ez, időgépe van a „nép hangjának”? Fluxuskondenzátorral? Főszerkesztő Marty McFly? Vissza a jövőbe? Előre a múltba? Mi ez a szamárság?
...