2018. május 2., szerda

KATASZTRÓFA LESZ AZ ÁPOLÓHIÁNYBÓL

CIVILHETES BLOG
Szerző: VASÁRNAPI HÍREK / KUSLITS SZONJA
2018.05.02.


Arra, hogy valaki napi 12 órában beteg emberek között mozogjon, mosdassa, pelenkázza, gyógyszerezze őket, születni kell. 

Élete során legalább egyszer mindenkinek szüksége van az ápolónőkre, kérdés, hogy a mostani 30-as, 40-es generációt ki fogja ápolni néhány évtized múlva. A mostani fiatalok ugyanis egyre kevesebb perspektívát látnak az ápolói pályában.

Lapunknak egy neve elhallgatását kérő fővárosi ápolónő nyilatkozott arról, hogy a nyári szabadságolások a mostaninál is nagyobb gondot okoznak az ápolók között, a helyzet egyre elkeserítőbb. Előfordul, hogy valakit egy-két hétre kérnek át egy másik osztályra helyettesíteni, de végül hónapokra, akár fél évre is ott ragad. Így próbálják betömni a lyukakat, de valahol mindig hiány lesz.

A valóságról pedig már senki nem mer beszélni, az egészségügyben dolgozók ugyanis a fenntartótól nem kapnak engedélyt arra, hogy újságírókkal beszéljenek, a kirúgást kockáztatják, ha névvel állnak szóba valamely, nem kormány közeli médiummal. Forrásunk szerint sok osztályon siralmas a helyzet, néha csak úgy tud egy nővér visszakerülni a saját osztályára, ha már felmondással fenyegetőzik. Jelenleg abban a fővárosi intézményben, ahol az említett ápolónő dolgozik, szinte minden osztályra fel lehetne venni 4 ápolót.

„Nálunk az intenzív osztályon csak három állandó ápoló van, a többiek helyettesítők vagy külsős alkalmazottak. Ez különösen megterhelő, mert az »állandók« folyamatosan oktatják az újakat is, ami rengeteg pluszenergia. Ezért csalódás, mikor 1-2 hónap után továbbállnak egy másik kórházba” – mondja forrásunk. Szerinte nem a pénz a lényeg, néha többet ér egy szabad hétvége, mint még 20 ezer forint. Ugyanis akik még dolgoznak, annyira túlterheltek, hogy alig tudnak pihenni. A fiatalok közül pedig kevesen igazán rátermettek. Vannak, akik nem is tudják, mit vállalnak, például nem akarnak gyereket pelenkázni egy csecsemőosztályon....

A LEGNEHEZEBB MUNKÁT VÉGZIK, MÉGSEM BESZÉL RÓLUK SENKI

ABCÚG BLOG
Szerző: PRÓKAI ESZTER
2018.05.02.


53 ezer ember részesül ma Magyarországon ápolási díjban. Jellemzően 40-50-es éveikben járó nőkről van szó. Legtöbbjük súlyosan, halmozottan sérült gyerekét ápolja, van, akinek évtizedek óta ez tölti ki minden napját. Munkájukról nagyon keveset beszélünk, sokuk a világtól teljesen elzártan éli az életét.

Krisztina, Dóri, Ibolyáék, Mónika, Lenke – fővárosi és vidéki anyukák, akik sérült gyereküket ápolják a nap 24 órájában. Munkájukat az állam nem sokra tartja: a régióban is egyedülállóan kevés anyagi hozzájárulást ad, és munkaviszonyként sem ismeri el, amit csinálnak. Elsőre azt gondolnánk, nem sok okuk van a derűre, de többségük mégis próbál pozitívan tekinteni az életre.

Lakatos Lenke számviteli ügyintézőként dolgozott, mielőtt 35 éve megszületett fia, Gábor. A természetgyógyásztól kezdve sok mindent megpróbáltak, de a fiú állapota tartósan sosem javult. Gábor imádja szétdobálni a játékait, amikor meglátogattuk őket egri lakásukban, akkor is bőszen hajígálta a műanyag figurákat és a plüssöket. Ezen kívül szereti még a zenét is. 24 órás tőrödést igényel, naponta ötször kell megetetni, sétálni vele a friss levegőn, beadni a gyógyszereit. Lenke és férje utoljára húsz éve voltak közösen szórakozni, elmentek egy lakodalomba. Gábornak van egy 19 éves húga is, az orvosira készül. A
család évek óta takarékoskodik, hogy ez megvalósuljon...

A NAGY HITELKÁRTYÁS CSŐBEHÚZÁS

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2018.05.02.


Még mindig rendszeresen sóznak hitelkártyákat a gyanútlan vásárlókra, sokan csak később szembesülnek azzal, hogy nem is áruhitelt kaptak. Az MNB szerint a bevásárlókártyák ügynöki értékesítése kiemelt fogyasztóvédelmi kockázatokat hordoz. 

Áruhitelt szeretett volna, de csak otthon derült ki, hogy hitelkártyát kapott? Nincs egyedül! – legalábbis ez derült ki Freisleben Vilmosnak, a Magyar Nemzeti Bank (Fogyasztóvédelmi Igazgatóság) igazgatójának a Portfólió Hitelezés konferenciáján tartott előadásából. A fogyasztóvédelmi vizsgálatok és a panaszok is mind azt mutatják, hogy a „Bevásárlókártya” és egyéb fantázianéven futó hitelkártyák értékesítési gyakorlata nem megfelelő, az ügynöki értékesítés kiemelt kockázatokat hordoz.

A megtévesztés magas foka

Az MNB-hez forduló fogyasztók között volt olyan, aki 70 ezer forintért akart akciós áron televíziót venni áruhitelre, és csak később szembesült azzal, hogy mást is rásóztak. Kapott ugyanis egy hitelkártya szerződést is, ezenkívül egy 10 ezer forintos kiterjesztett garanciabiztosítást a hitelkeret terhére, mellé pedig egy hitelfedezeti biztosítást is. Végül a vásárlónak nem tetszett a tévé, olcsóbbra cserélte, és azért fordult a felügyelethez, mert nem értette, hogy a törlesztőrészlete miért nem csökkent a csere után. Azt sem értette, hogy a szolgáltató miféle hitelkártyáról levelezik vele. Vagyis olyat sóztak a vásárlóra, amit nem kért, és nem is szeretett volna.

Egy másik az MNB-nél felbukkanó panaszos akciós háztartási gépet akart venni 65 ezer forintért 10 havi részletre, 10 százalékos önerővel, nulla százalékos thm-mel. A vásárlás után 200 ezer forintos hitelkeretet tartalmazó hitelkártya szerződéssel távozott, amiben az automatikus emelés lehetősége is benne volt a későbbiekben, és havi számlavezetési díjat is felszámoltak neki. Ő azt a tájékoztatást kapta, hogy az önerőt nem kell megfizetnie, mert éppen nyugdíjas nap van, utólag azonban kiderült, hogy az önerőt a hitelkártya terhére levonták. Kapott egy garanciabiztosítást is, és az első törlesztőrészletnél szembesült azzal, hogy 6033 forint helyett 13137 forintot követeltek tőle. Bár a szerződésben benne volt a nulla százalékos THM, kicsit később azonban már felbukkant a 30 százalék feletti THM is, amit az első hónapok után felszámítanak.

Lehangoló próbavásárlások

Az MNB vizsgálatai során kiderült, hogy a bevásárlókártyák esetében sem az általános, sem a szerződéskötés előtti tájékoztatás nem megfelelő, nem derül ki, hogy a bevásárlókártya tulajdonképpen egy hitelkártya. Rövid idő áll rendelkezésre a kondíciók teljes körű ismertetésére, és a tapasztalatok szerint főként az előnyöket hangsúlyozzák az értékesítők. Nem áll rendelkezésre sem kondíciós lista, sem az Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF), és nem mutatnak be reprezentatív példát. De az elállásról vagy az esetleges csereigényre vonatkozó tudnivalókról sem tájékoztatnak. Sokszor elmarad a hitelképesség vizsgálata is – sorolta a problémákat az igazgató...

HERCZEG ZOLTÁN: NEM LÁTOK MÉG NÉGY ÉV FIDESZT

SZTÁRKLIKK
Szerző: NAGY ANDRÁS
2018.05.02.


A véleményét bátran vállaló divatguru látja viszont, mi vezethet változáshoz Magyarországon. Nem maga mögé, hanem maga mellé szeretné állítani az embereket, és csak tenni, dolgozni akar egy békésebb, boldogabb országért, ahogy ő fogalmaz: egy kicsi Svájcért. Pesti otthonában beszélgettünk Herczeg Zoltánnal.

Hogy élted meg április 8-át?

Gigantikus csalódásként. Meg voltam győződve, hogy jók vagyunk. Hogy az emberek akarják a változást. A dermedtségen és a nyilvánvaló csalások miatti dühön pár nap után Szrgya Popovics - Útmutató a forradalomhoz című könyve lendített tovább. Erőszakkal és hangoskodással nem nyerhetünk a Fidesz ellen, mert abban ők sokkal erősebbek, mint a nép, aminek se fegyvere, se erőforrása.

Valamilyen erő azért rejlik az utcára vonuló tömegben, nem?

A közös, szuverén akaratunk. És jó a terepünk, mert a választáson a komplett ellenzék is leírta magát. Engem se az LMP nem képvisel, se a DK, se a Jobbik, egyik se. A parlamenti politizálásnak az ellenzék részéről vége van, minden javaslatukat le fogják söpörni, mint eddig is, de ezt maguknak köszönhetik.

Lehet hibáztatni az ellenzéket azért, hogy egy szinte orosz mintára megrendezett választáson leszerepelt?

Nem érdekel Oroszország és az orosz minta! Magyarország érdekel és a magyar emberek. Két pólust látok: van a regnáló „hatalom”, meg van a nép, sok millió ember, aki csak dolgozni szeretne és boldogan élni. Ennek az országnak mindene megvan ahhoz, hogy egy kicsi Svájc legyen, és 30 év alatt már bőven lehetett is volna. Mondjuk egy olyan bérszínvonal, hogy nettó 300 ezer forint lehessen a legalacsonyabb havi jövedelem. Bőven! Ehhez képest 30 éve megy a nagyipari baszakodás, és ebben a mindenkori önző, korrupt, kollaboráns és dilettáns ellenzék is hibás. Semmiben nem különbözött soha a kormányzó pártoktól.

Új ellenzék kell?

Engem, minket ma nem képvisel senki. A nép az új ellenzék. Lendület kell, energia meg szervezőerő...

MUZSIKUSOK


JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.05.02.


Úristen, hogy lehet egy ember ennyire gyönyörű? Ezen a felvételen 41 éves volt Maria Joao Pires, jó én meglehetősen elfogult vagyok vele, nemcsak azért, mert a világ legszebb és legizgalmasabb arca, amikor zongorázik, hanem azért is, mert senkihez sem hasonlítható a stílusa, a zenéhez való viszonya, amit ő olvas ki a kottából, azt senki más nem látja - dehát írtam már róla 2013. november 26-i bejegyzésemben, ha nem restek visszamenni, ott több is van róla.
Itt most ezt a felvételt szeretném a figyelmükbe ajánlani, be kell ismernem, ezt én még nem láttam. Hagyján, de ehhez hasonlót sem. Elképesztőnek tartom az ötletet, fantasztikusnak a megvalósítást. Tessék megnézni a fekete-fehér képeket, az egymás mellé rakott zenészeket, akik így sosem láthatók együtt. A magas fák (fuvola, oboa) egymás mellett ülnek ugyan, de sosem ilyen közel, a mély fák (itt a fagott látszik csak) meg egy sorral följebb, a zenekar túloldalán meg, vele egy sorban a francia kürt, a leglágyabb, legsimulékonyabb rézfúvó, itt egyszercsak együtt a trombitával, ahogy rendesen soha.
Nézzék az arcokat. Úgy vágja be őket a rendező, ahogyan nem szokás, mindenki csodálni szokta azt a közvetítés vezetést, amikor a takkra megjelenő képen szólal meg a hangszer. Itt hamarabb is látom az üstdobos lányt, ahogy készül a belépésre, a helyes fuvolistát és az oboista férfit, az egyetlen hegedűst és az egyetlen brácsást meg a további mélyvonósok közül egy-egy csellistát és bőgőst - hihetetlen munka lehetett ezeket a zenészeket kiválasztani a zenekarból, és külön is meg olykor együtt is a fehér háttér elé állítani őket úgy, hogy a hangszerük hangja ne különüljön el a zenekartól, ez a hangmérnöktől is különleges figyelmet és invenciót igényelt.
Még valamit, aztán hagyom, hogy élvezzék ezt az egyszeri és megismételhetetlen felvételt: figyeljék majd a két kadenciát. Majdnem bizonyos vagyok benne, hogy mindkettő Piresé. A harmadik tétel huszadik századi indítása is meghökkentő, de az igazi csoda az első tételvégi rögtönzés. Mozart ezt a zongoraversenyt 1785-ben írta, ez a 21., a hangneme C-Dúr, egyszer talán majd még írok róla, megérné, egészen különleges mű. De ez a kadencia... jó, mondtam már, elfogult vagyok, nem is csak a női szépség iránt (bár azért is), de ez akárhonnan nézzük, valószínűtlen.
Mozart írt egy szimfóniát három évvel a 21. zongoraverseny után, a fényes C-Dúrhoz képest sötét g-mollban. Semmi bevezetés, néhány brácsahúzás után rögtön felsóhajtanak a hegedűk, nyugtalanul és idegesen körülpillantva - miféle világ ez. Na ezt a g-moll témát hozza ide Pires, ez a csodálatosan szép, harmonikus arcú, mesélő szemű nő, és indítja el vele a kadenciáját. A g hang mint tudjuk a c dominánsa, az külön drámát hoz ebbe a csillogóan derűs zongoraversenybe, mindehhez még a szétmosódó moll hangzás - ilyen nincs, na.
Életem első zenekritikájában írtam - az Esti Hírlapban jelent meg valamikor a 60-as években, az akkor még teljesen ismeretlen Claudio Abbadóról, Mozart hangversenyt vezényelt a Pestmegyei Tanács udvarában -, a zenét nézetem szerint látni kell, éppen annyira, mint hallani. Ez a zseni, aki ezt a felvételt így kitalálta, szerintem hasonlóképpen gondolhatta.

AGYON KELL VERNI A BÜDÖS LIBSIKET, VAGY ELÉG MEGRUGDOSNI ÉS LEKÖPNI ŐKET?

KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ
Szerző: Swan Edgar
2018.05.02.


Pocsék érzés lehet folyamatosan remegni a gyűlölettől. Még szarabb lehet főállásban hülyeségeket irkálni, miközben valaki a saját honfitársain gúnyolódik úgy, hogy egy maga kreálta világot hazudik azért, hogy hatékonyabban tudjon uszítani mindazok ellen, akik nem óhajtják azt az urat szolgálni, akit a közvélemény felkent és megfizetett szószólja szolgál. Ebben a kategóriában is kirívó a balettművészből publicistává csiszolódott Apáti Bence szellemesnek szánt, de leginkább gyomorforgató irománya a munkaadója portálján. Kell hozzá gyomor, de azért feltétlenül érdemes elolvasni, hogyan is gondolkodik a népszerűségre, de még inkább jó fizetésre vágyó művész mindazokról a honfitársairól, akik elégedetlenek merészelnek lenni a jelenlegi politikai rezsimmel.

Szerinte budapesti gazdagok tüntiznek. Unalomból. Két tünti között elutaznak nyaralni, seggrészegre isszák magukat drága koktélokkal, okádnak, 300 000 forintos okostelefonnal szelfiznek és általánosságban olyan idióták, hogy arra szavakat is nehéz találni.

Hogy mi a cakkos lópikulát akart ezzel a bárgyú, de legalább iszonyúan hazug, rosszindulatú poszttal kifejezni a művész, az nem derül ki a cikk végére sem. Valószínűleg azt, amit eddig is ki akart fejezni. Ő márpedig Magyarországon világhírű publicista lesz, mert kőkeményen megmondja. Hogy mit és miért mond meg, az mellékes, mert a sehonnan sehová nem vezető írások gerincét eddig is, most is a szellemesnek szánt, valójában tartalmatlan, öncélú fikázás teszi ki.

Nem Apáti Bencével akarok foglalkozni, annyit nem ér az összes műve egyesítve sem. Nagy a valószínűsége annak, hogy amint felfedezi ezt az írást, ide csődül ő és rajongótábora megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, mert az is hírverés, ha itt (vagy bármely más portálon) vergődnek tömegével, felkapja rá a fejét az olvasó, híre megy a költőnek. Ez nem újdonság, az Apáti jelenség eddig is létezett. Évekkel ezelőtt, amikor még nem a pártmédiában ütötte a billentyűket, de már kezdett kikopni a szakmájából, végigjátszottuk egyszer a Gépnarancson a dolgot. Ha jól emlékszem, akkor egy, a menekültekről szóló Facebook poszt késztetett írásra, naiv módon azt gondolván, hogy csupán figyelmetlenségből ír embertelen dolgokat, hiszen a művészek jellemzően nagyon érzékeny lények. Kiderült, azóta bebizonyosodott, hogy szó sincs ilyesmiről, nincs tévedés. De ismétlem, nem a szerző fontos, hanem az a kútmérgezés, amit ő és munkatársai végeznek. Most is, amikor elméletileg elérték a céljukat, győzött a gazda, lehet pancsikolni a hatalomban.

Mégse dőlnek hátra, nem örülnek, főleg nem építenek, hanem rombolnak. Mutatom, mire gondolok:...

UNIÓS TÁMOGATÁS NÉLKÜL CSAK HARMADAKKORA LENNE A MAGYAR NÖVEKEDÉS - NEMZETKÖZI LAPSZEMLE

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: KLUBRÁDIÓ / KÁRPÁTI JÁNOS
2018.05.02.


A New York Times terjedelmes cikket közöl az Európai Bizottság ma bejelentendő költségvetési terveiről, amelyeknek egyik, Lengyelországot és Magyarországot érzékenyen érintő eleme az előzetes sajtóhírek szerint az, hogy az „alapértékek” tiszteletben tartásához kötnék a támogatások folyósítását, és a büntető célzatú pénzelvonást nem is lehetne vétóval megakadályozni.

Hallgassa meg

A zsebénél ütné a rebelliseket az unió
A New York Times szerzője szerint lehetséges, hogy ezt a konstrukciót annyira ügyesen kitalálták, hogy nem is fogja túlélni az elfogadás hosszadalmas folyamatát. Ha mégis, akkor sem lép hatályba 2021 előtt. Ám mindezek ellenére – írja a nagy nemzetközi tekintélyű lap – olyan törekvésről van szó, amely ott próbál ütni az európai értékeket és normákat megcsúfoló országokon, ahol az valóban fáj: a zsebükön.

A New York Times szerint az az uralkodó hangulat, amit Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke fogalmazott meg, miszerint nem lehet nem reagálni a Lengyelország és Magyarország támasztotta kihívásra, és a többi olyan országnak, mint például Szlovákia és a Cseh Köztársaság, amelyek flörtölnek az „illiberális demokráciával”, látniuk kell a következményeket.

A cikk mindenesetre ismertet néhány számadatot. Eszerint Lengyelországban 61, Magyarországon 55 százalékot tesz ki az infrastrukturális beruházások forrásain belül az uniós pénz részaránya. 

Az uniós költségvetés az egyes tagországok nemzeti költségvetésének csupán egy százalékát érte el eddig. A 2014-2020-ra elfogadott hétéves keret 155 milliárd euróra rúgott, aminek a 9 százalékát kapta meg Lengyelország, 2,5 százalékát pedig Magyarország. Magyarország három százalékos növekedési üteme csak egy százalékos lenne a kohéziós támogatások nélkül – írja a New York Times. A cikk ugyanakkor kitér arra, hogy ennek a pénznek a nagy részét olyan nettó befizető államoktól vásárolt felszerelésre és szolgáltatásokra költik, mint például Németország vagy Franciaország, így a támogatás ezekhez visszajut piac vagy profit formájában...

AZ UNIÓBÓL VALÓ KILÉPÉSRE JÁTSZANAK ORBÁNÉK?

MÉRCE
Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2018.05.02.


Múlt héten járta be a magyar sajtót a hír, mely szerint Magyarország megvétózta, hogy az EU egyezményt írjon alá afrikai országokkal a migráció kezelését illetően. A ma zajló csúcstalálkozón így végül az Unió nem tud egységesen ígéretet tenni a megkötendő egyezmény betartására, amelynek alapgondolata, hogy az EU anyagi támogatást nyújt afrikai országoknak, hogy azok megfékezzék az Európa felé tartó migrációt.

A szíriai menekültválság idején, a Törökországgal megkötött hasonló deal kapcsán már felvetettem, hogy az ilyen egyezségek nem biztos, hogy a világ legetikusabb dolgai. Arról van szó ugyanis, hogy az Európai Unió pénzt vág gyanús hátterű kormányzatokhoz, és ezzel gyakorlatilag kiszervezi a migrációt értinő kérdésekkel való foglalkozást. Törökország esetében jól látszott, hogy egy egyre vadabb diktatúrába forduló rezsim a menekültekkel sem bánik a leghumánusabb módon, mindenesetre Európa megszabadult a problémának még a látványától is, hozzávágott valami pénzt Ankarához, intézzék el ők. És minden problematikussága ellenére, a rövid távú megoldás működni látszik, még ha hosszú távon nem is orvosol semmit azokból a bajokból, amelyek a migrációt okozzák.

Az afrikai országokkal kötendő egyezményt azonban nem ilyen morális vagy stratégiai megfontolásokból vétózta meg a magyar kormány, sőt, saját migrációs politikáját ismerve, nem is érthető, hogy miért nem tetszik neki ez az ügylet. Hiszen, ha tényleg őszintén az a szándéka, hogy minél kevesebb ember jöjjön a kontinensen kívülről, akkor ez egy bizonyítottan hatékony rapid megoldás.

Orbánék előtt ezügyben két út állt: egy több szempontból is megkérdőjelezhető, de működőképesnek tűnő megoldás mellé áll, és ezzel csökkenti az Európába érkező illegális migrációt, vagy vétóz, és érdemben az illegális migrációt támogatja. Budapest ez utóbbit választotta.

Miért?

A választ nem a migrációpolitika területén kell keresnünk.

2010 óta rengetegszer felmerült már az konteó, hogy Orbánék valójában ki akarják vezetni az EU-ból Magyarországot. Ezt az állítást azonban több dolog is cáfolta. Egyrészt jól látszott, hogy az uniós források milyen jó gazdagodási forrást jelentenek a „nemzeti tőkének” csúfolt klienshálózat számára. Másrészt az is világos volt, hogy a magyar ellenzék reményeivel ellentétben Brüsszel nem tud, de igazából nem is akar túl sokat bajlódni olyan értékalapú kérdésekkel, mint a jogállam helyzete, a sajtószabadság, stb.

Mostanában azonban mintha bejött volna egy újabb tényező is: az Orbán-kormány most már a reálpolitika szintjén is rendre blokkolja az EU tagállamainak kvázi-egységes politikáját – más szóval itt már nem csak értékeket, de a „nagyok” érdekeit is sérti.

Nem csupán az afrikai államokkal kötendő egyezményt gáncsolta el Magyarország az utóbbi időben, de több más fontos kérdésben is egyedüliként tett keresztbe a másik 27 tagállam közös álláspontjának...

KÚRIAI VÉGZÉS MONDJA KI, HOGY PÉCSEN VÁLASZTÁSI CSALÁS TÖRTÉNT ÁPRILIS 8-ÁN

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: BECKER ANDRÁS
2018.05.02.


Április 8-a után legalább egy hétig a választásicsalás-tematika határozta meg az ellenzéki pártok kommunikációját, és a kormányfüggetlen média is számos csalásgyanús esetet dokumentált. Ezen túlmenően azonban egyetlen jogerős döntés sem támasztotta alá ezt a vélekedést. Április 27-i végzésében a Kúria viszont kimondta, hogy a pécsi 040-es szavazókörben sérült a választás tisztasága. A döntésnek a választás eredménye szempontjából nincs jelentősége, és a határozatokban sem szerepel a párt neve, de az egyik független szavazóköri delegált beadványa alapján született jogerős végzés közvetetten azt mondja ki, hogy két konkrét ügyben a Fidesz érdekében történt választási csalás.

Furcsa jelentet játszódott le a választás napjának délelőttjén a Baranya 1-es választókerület egyik pécsi szavazókörében. Kilenc óra körülegy férfi lépett a szavazóhelyiségbe, felvette a szavazólapot, majd segítséget kért a szavazatszámláló bizottság tagjaitól. A bizottság elnöke és egy szavazóköri delegált ajánlkoztak, mire a férfi kibökte, hogy neki Hoppál Péterre kell szavazni, ő ezért kapott fizetséget. A meglepett bizottsági tagok felvilágosították, hogy ebben a választókerületben nem Hoppál, hanem Csízi Péter a kormánypárti jelölt. A férfi ezek után kiment, röviden tanácskozott az utcán várakozó kisteherautó sofőrjével, majd visszajött, és leadta a szavazatát.

A Számoljuk együtt! nevű civilszervezet révén került a bizottságba Mellár Tamás és az MSZP delegáltjaként az egyetlen nem fideszes és nem „hivatásos” tagként Konkoly-Thege Júlia – a furcsa jelenet után Konkoly-Thege hivatalos jegyzőkönyvet akart felvenni az esetről, de az indítványát nem támogatták. Nem hagyta magát, végül nem hivatalos jegyzőkönyvben rögzítették az esetet, amit a bizottság elnöke és összes tagja is aláírt, az elnök pedig lepecsételt.

Fél órával később hárman érkeztek a szavazóhelyiségbe, de csak ketten akartak szavazni. A szavazófülkébe is hárman vonultak be, ott hangosan egyeztettek arról, hogy kire kell szavazniuk valakinek a megbízásából, majd távoztak. Az előző esetet jegyzőkönyveztető delegált tisztán látta, hogy a „kisérőnél” egy névsor van, amelyről már kihúztak néhány nevet.

Konkoly-Thege Júlia maga is pécsbányatelepi, személyesen is ismerte a két szavazó fiatalembert, ezért utánuk indult, hogy magyarázatot kérjen a jelenetre. Az utcán utol is érte őket, de mielőtt szóba elegyedtek volna, még hallotta, hogy a trió egy kisebb csoporttal épp azon tanakodik, „kit lehetne még elhozni”. Mivel az egész jelenet gyanús volt neki, a telefonjával titokban felvette a beszélgetést, a felvételt és annak leiratát pedig később csatolta a választási bizottsághoz benyújtott iratokhoz.

„Delegált: Sziasztok, mi volt ez itt? Mit csináltok?

Szavazópolgár 1.: Ő a Fideszre szavaz….

Szavazópolgár 2.: Jöttek szavazni.

D.: De ki ez az ember, aki itt veletek egyeztetett?

Sz. 1.: Ez? Jaa, ez a nagybátyám, az ő kedvéért, mit tudom én, mondom, jól van, akkor feljövök, azt csá. Nem akartam jönni sehova, nem akartam jönni.

D: És ő meg mit akart?

Sz. 1.: Hát ő, őt is fizeti a valaki. Mit tudomén. Fuvaros.

D.: Hogy mit mondtál?

Sz.1.: Fizetik. Őt is. Ő is egy ilyen izé, megbízott.

D.: És kire kellett szavaznod?

Sz. 1.: Fidesz. A Fideszre. Mindegyikünk arra szavazott.

Sz. 2.: Az az Orbán Viktor, nem?

D.: Aha.”

A delegált ezek után visszatért a szavazóhelyiségbe, és újabb jegyzőkönyvet akart felvetetni, de megint nem járt sikerrel, megint nem hivatalos jegyzőkönyv készült – igaz, ezt már csak a bizottsági elnök írta alá, és pecsét sem került rá.

Egy férfi a szavazóbizottság előtt kijelenti, hogy neki fizettek azért, hogy a Fidesz jelöltjére szavazzon, majd mikor probléma merül fel, egy az utcán várakozó ismeretlennel egyeztet; később ketten is beismerik, hogy valakik pénzért szervezetten hordják a választópolgárokat szintén a Fideszre szavazni – ezek a dokumentált tények, de a választási bizottság többsége szerint nem jelentenek elégséges okot, hogy hivatalos jegyzőkönyv készüljön...

A KLEPTOKRÁCIA LENYELTE A MAGYAR ENERGIAIPART

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: H. M.
2018.05.02.


Magyarország a legsúlyosabb eset abban az európai tanulmányban, amely az energiaszektor és a politika összefonódásait vizsgálja. Az EP zöld frakciója által készített anyag szerint Magyarországon nem lehet szétválasztani egymástól az államhatalom és az energiaszektor legfelső köreit.

A tanulmányt a Greens/EFA frakció készítette a „revolving doors” (forgóajtó) jelenségének vizsgálata végett: azt kívánták tisztázni, hogyan áramolnak a vezetők az energiaszektor magáncégei és az államigazgatás között, milyen hatása van az energiaipari szabályozásra a személyi összefonódásoknak, és akadályozza-e valamilyen jogszabály, hogy az állami tisztségviselők és politikusok átülhessenek a magánvállalkozások vezetői székeibe (vagy fordítva). Mint az anyag megállapítja, a „forgóajtó” jelensége komoly kockázatot jelent a közjó szempontjából, hiszen ha egy állami tisztviselő szabadon megteheti, hogy mondjuk egy olajcégnél folytatja a karrierjét, fennáll a veszélye, hogy a döntéseiben nem az állam, hanem a magáncég érdekeit tartja szem előtt. Ráadásul az államigazgatásban szerzett információit és kapcsolatrendszerét is átviheti a privát szektorba.

A tanulmány szerint Ausztria, Dánia, Belgium és Magyarország esetében nincs semmiféle időbeli korlát vagy egyéb megkötés, ami hátráltatná a vezetők váltását az energia-magánszektor és az államigazgatás között, vagyis valaki, aki az A napon még mondjuk energiaügyi államtitkár volt, akár a B napon beülhet egy energiacég igazgatótanácsába, és a vállalati szektorból is hasonlóan egyszerű módon át lehet kerülni az állami szférába, ami esetenként súlyos érdekkonfliktusokhoz vezet. A globális ipar üvegházgáz-kibocsátásának 91 százaléka, és a teljes emberi eredetű gázkibocsátás 71 százaléka olyan nagyvállalatoktól ered, mint a Gazprom, az ENI, a Lukoil, a BP, a Total, a Shell és a Poland Coal. Ezeknek a cégeknek az üzleti modelljét nyilvánvalóan fenyegetik a nemzeti és nemzetközi klímavédelmi szabályozások, ugyanakkor hatékonyan tudják blokkolni a szabályok szigorítását, ha képesek befolyásolni a döntéshozókat – például állások ígéretével, vagy egyéb előnyökkel. Például Günther Oettinger, a tervezett paksi bővítés ügyében is érintett uniós biztos rendszeresen fogad el meghívásokat a Shell, Statoil, GDF Suez, EDF, ENEL és ENI cégektől...

BABÁT VÁRNI AMERIKÁBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Zsófi
2018.05.02.


Gyermeket várni, pláne elsőt, mindenhol nagy izgalom, különösen az külföldön és különösen az, ha határátkelőként még a teljes rendszert is tanulni kell hozzá – mint mai szerzőnk esetében az Egyesült Államokban. Zsófinak és a párjának ráadásul munka szintjén is volt köze az egészségügyhöz, de még így is érték meglepetések őket.

„Férjemmel több éve élünk az Egyesült Államokban és legnagyobb boldogságunkra idén végre szülők lehetünk. Mindezt azonban több év sikertelen próbálkozás előzte meg, aminek következtében sikerült megtapasztalnunk először az amerikai, majd a magyar lombikbébi program menetét. De erről majd egy következő posztban beszélnék.

A lényeg, hogy a lombikprogramnak köszönhetően tartunk ott, ahol most vagyunk; első babájukat nagyon boldogan váró, de az amerikai kacifántos egészségügyi rendszerben egyedül evickélő pár.

Fontos kihangsúlyozni, hogy Magyarországon mindketten az egészségügyben dolgoztunk az orvoseszköz-technológiai területén, majd itt az Egyesült Államokban férjem egy kórház beszerzési osztályán és a műtő berkeiben kapott vezető beosztást, én pedig az egészségügyi biztosítás területén lettem specialista.

Tehát egyikünk sem volt zöldfülű, az amerikai egészségügyi rendszerhez egyáltalán nem értő, mikor kvázi páciensként jobban belecsöppentünk az itteni egészségügybe.

Lengyelek mindenhol

Magyarországról tavaly novemberben eresztett utamra a lombik intézet, miután 6 hetesen megállapították az egészséges, erős szívhangot. Pár napra rá már engedélyezett is volt, hogy visszarepüljünk az Egyesült Államokba és az út bár hosszú volt, de teljesen rendben ment.

Mivel a tavalyi évben költöztünk át Chicagóba, így gyakorlatilag semmi ismeretségünk nem volt itt, nemhogy bejáratott szülész-nőgyógyászom. De mivel a lombikprogram előtt szükség volt a budapesti intézetnek hormonvizsgálatra, azt még itt kint csináltattam meg egy dél-amerikai doktornővel, úgyhogy úgy döntöttem, őhozzá fogok visszamenni a szülés kapcsán.

Ez egy nagy kórházon belüli praxis és mint később kiderült, egy lengyel vezető orvossal az élén. Chicagóról annyit kell tudni, hogy Varsó után a második legnagyobb lengyelek által lakott város, elképesztő lengyel kolónia épült fel itt az elmúlt évtizedekben.

Szóval a nőgyógyászati viziteknél eleinte mókás volt, hogy zsigerből Dobre-val üdvözölt a nővérke vagy Polish Borscht meg káposztasavanyító receptfüzeteket láttam megbújni a baba-mama magazinok közt a váróban, és a fél váró lengyelül beszélt körülöttem. De nincs is ezzel baj és ezért színes Amerika...

MÁJUS 2.: GÖNCZ ÁRPÁD IDEIGLENES KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK LESZ

HELSINKI FIGYELŐ BLOG
Szerző: presshelsinki
2018.05.02.


Mikor az első valóban szabad Országgyűlés elnökévé, így a köztársaság ideiglenes elnökévé választották, még nem igazán ismerte az ország. Pedig akkor már egy fordulatos, sűrű kelet-európai életpálya állt mögötte. Azt lehetett sejteni, hogy strapabíró, a demokrácia, a társadalmi párbeszéd és az emberi jogok iránt elkötelezett államfője lesz Magyarországnak. Az is lett. Azt azonban csak idővel tanulhattuk meg tőle, hogy bizony, igenis lehet más a politikus. Lehet, úgy szilárd, hogy nem gátlástalan, és származhat méltósága varázsos, karizmatikus személyiségéből, nem pedig a ráruházott hatalomból. „A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk. Azon, hogy ki mire használta. És hogyan” – mondta még gyakorló politikusként. Göncz Árpáddal (1922–2015) a magyar demokrácia a jobbik, egyenesen a derűs arcát mutatta. Jól tesszük, ha ápoljuk emlékét.

„Nem tehetünk azonban engedményeket ott, ahol másokról, az emberi jogok megsértésével üldözött vagy diszkriminált személyek védelméről van szó. Nem képzelhető el olyan külső előny, amelynek kedvéért sorsukra lehet hagyni embertársainkat. Ha embereket méltóságukban megsértenek, tiltakoznunk kell, amennyire erőnkből telik. Mert nem tűrhetjük mások emberi méltóságának sérelmét, és mert a saját méltóságunkat is sérti, ha tehetnénk valamit, s mégis belenyugszunk a tűrhetetlenbe. Tiltakozni kell, hogy a jogsértés jogsértésnek minősüljön. Hogy kimondassék: vannak emberi jogaink" – mondta 1995-ben Göncz Árpád köztársasági elnök.

Ez a fajta konok eltökéltség jellemezte őt egész pályáján. Már gimnazistaként erős közéleti érdeklődés fűtötte. Jó néhányan voltak akkoriban, akik bár a középosztályba születtek bele, mégis tűrhetetlennek tekintették „történelmi osztályok” önzését, a parasztság elnyomását, kiszorítását a nemzetből. Göncz azonban mégsem volt népinek tekinthető. Ahogy 1985-ös életútinterjújában elárulta, az ő referenciái között jól megfért egymással Sinka István és Thomas Mann. Gondolkodását alapvetően befolyásolta, hogy szülei válása után apa nélkül nőtt fel, ezzel magyarázta, hogy irtózott minden paternalista tekintélytől. Későbbi világlátását a jogi tanulmányai is befolyásolták. „Máig úgy érzem, hogy a történelem gerince vagy csontozata a jogrendszer. Tehát jogilag is tudom nézni a dolgokat.” A jogtisztelet vezérlő eszméje volt. Így volt ez a földosztás idején, amikor azzal a nehéz (tán lehetetlen) helyzettel kellett megbirkózni az országnak, hogy igazságos tulajdonviszonyokat teremtsenek olyan áron, hogy mások tulajdonát elveszik. A kényszerű részvételét a háború utáni igazoló bizottságokban éppen ezért tekintette katasztrófának, hiszen azok a jogot félretéve politikai megrendelésre dolgoztak. De valami hasonló mozgathatta első elnöki ciklusában is, amikor többször megakadályozta, hogy „történelmi jóvátétel vagy igazságtétel” címén alapjogokat sértsenek. De ne szaladjunk előre...

SEMJÉN ZSOLT SZERINT HA SZÁZMILLIÁRDOT KÖLTÜNK IDÉN NEMZETPOLITIKÁRA, AKKOR MEG IS VAN A MEGOLDÁS TRIANONRA

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: kkerenyi
2018.05.02.


Sorban jelennek meg a nemzetpolitikáról szóló könyvek, lelkes kormányzati támogatással. Hogy miből? Semjén Zsolttól megtudhattuk, hogy a tízszeresét költjük erre a fontos területre, mint nyolc éve, és ezt más országok is irigylik tőlünk.

Már akkor gyanakodhattunk volna, mikor a kormány hivatalos oldalán a nemrég megrendezett többnapos Nemzetközi Könyvfesztivál beszámolója gyakorlatilag egyetlen könyv, a Nemzetpolitika - szorítóban című mű bemutatására korlátozódott. A kötet hosszú méltatása után a cikk szerzője mintegy mellékesen odabiggyesztette írása végére, hogy a fesztiválon egyébként 26 ország képviselői vettek részt, a díszvendég ország pedig Szerbia volt. Csak a történelmi hűség kedvéért, mert amúgy ezek a tények sajnos nem teljesen egyeznek az aktuális nemzetpolitikai törekvéseinkkel, így ennyit pont elég is szólni róluk.

És tessék, alig egy hét telt el, és itt az újabb bestseller-gyanús mű! Ezúttal maga Semjén Zsolt mutatta be a hiánypótló kiadványt, amely a Nemzetpolitikai eredmények 2010-2018 címet viseli. A könyv méltatásába belefért némi diszkrét migránsozás, gyurcsányozás és trianonozás is, és közben még azt is sikerült megindokolni, miért csodálatos, hogy a választások előtt hirtelen rengetegen kaptak magyar állampolgárságot.

2010-ben még mélyen éreztette fájdalmát a gyurcsányi nemzetárulás, az új nemzetpolitika azonban maga a történelem, és megadja az egyetlen lehetséges választ Trianon katasztrófájára
- jelentette ki a miniszterelnök helyettese. Azt, hogy jó úton járnak, mi sem mutatja jobban, mint hogy a külhoni magyarok a legutóbbi parlamenti választáson is hallatták hangjukat, és szavazatukkal legitimitást adtak a jelenlegi rendszernek - tette hozzá. Kedves külföldre kergetett honfitársainkra, akik minden felmérés szerint nem erre a verzióra szavaztak, most valószínűleg nem gondolunk. Egyébként se szoktunk, csak, ha akarunk tőlük valamit: például, hogy fizessék vissza a képzésük költségeit vagy a diákhitelt...

SOK SZERENCSÉT ÉS HATÉKONY MUNKÁT KÍVÁNOK A BALOLDALNAK!

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.05.02.


Többen látszanak egyet érteni abban -- immár Heller Ágnestől Kunhalmi Ágnesen és Márki-Zay Péteren át Fekete-Győr Andrásig --, hogy most már aztán igazán eljött az ideje az MSZP-től a Momentumon át a Jobbikig tartó szövetkezésnek, hogy elsöpörje a Fideszt. Én csak sok szerencsét és persze hatékony munkát tudok kívánni ehhez, mindkettőre rászorulnak és mindkettő ismeretlen fogalom előttük.

Egy-két apró megjegyzés azonban elkél, mivel annyi evidens buktatóba szaladt bele idáig is ez a társaság, mióta csak elkezdett ülésezni a Charta-Szárszó-Bitó értelmiség. Ennek most nem annyira gúnyos felhangja van, mint "ugye, megmondtam"-os.

Egy, a politikai és az értelmiségi perspektíva különböznek egymástól, főleg ha az értelmiség a progresszív világegyetem része. Ők minden ideológiát és eszmét (de döntően az egyenlőség és a testvériség égboltjáról) itt és azonnal akarnak letölteni, akár egy e-könyvet, és azt hiszik, ezek ráolvasásával a "társadalom" rövid úton "megmenthető". A sikeres politika ellenben munkás, A-ról B-re halad, nem M-re. Ha kell, kivár, ha kell, mellékúton jár. És mindig az aktuális célközönséghez beszél, nem a FB-ismerőséhez...

TGM: MÁJUS ELSEJE. TÖREDÉKEK


MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2018.05.01.


Bármiféle emberi – tehát politikai – közösség sajátszerűségét, a „közösségnek lenni” érzületét, a közösséghez való tehetséget a történeti érzék jelenléte mutatja.

Amikor Magyarország örökös miniszterelnöke március 15-én egyszerre unott és eszelős, rekedt ordítással előadja a „félelmetes zsarnok” nevű, B kategóriás magánszámot (papírból olvasva) a Kossuth téren, megfeledkezik róla, hogy március 15-e mégiscsak Petőfi napja.

Petőfi pedig jakobinus volt és republikánus.

Amikor az örökös miniszterelnök, fényesen megnyervén az országgyűlési választásokat és újfönt mellőzvén akárcsak a futó célzást politikájának tartalmára, eldalolta – az őt testvériesen átkaroló helyettese, a népszerű szarvasvadász társaságában – a Kossuth-nótát, akkor is elfelejtette, hogy ki volt Kossuth.

Kossuth liberális volt és szabadkőműves.

Eszünkbe kellene hogy jusson, akárhányszor elénekeltetik velünk a himnuszt gyermekünk iskolai ünnepélyén, hogy ki volt Kölcsey: „a törvényszékek elrendezésének”, a jogállamnak, a törvény előtti egyenlőségnek a fanatikus és doktrinér híve, az első magyar parlamenti képviselő, aki elvi okokból mondott le a mandátumáról (Kossuth Lajos aznap szétküldött szamizdat Országgyűlési Tudósításait gyászkeret övezte). Az ő, a Deák, Eötvös, Lukács Móric, Szemere szellemét a Magyar Helsinki Bizottság épp betiltott börtönprogramja folytatja: a Vélemény a fogházjavítás ügyében már 1838-ban megjelent, a reformkor egyik fő témája volt – és ma…!? A börtönviszonyok pokoliak ma is, ámde most nincsenek felelősségteljes, humanista államférfiak, akik tudnák, hogy az emberséges büntetés a civilizáció egyik legfontosabb jele…
A Hymnus éneklése a magyar diktatúrák rossz szokása.

Hagyják meg a szabad magyar társadalomnak, ha majd egyszer létrejön: Kölcsey nem nekik írt.

A magyar kultúra – a régi, az igazi – a szabadságküzdelem, a forradalmiság kultúrája. A szegény magyar jobboldalnak nincs kulturális múltja. Csak politikai jelene. És jövője. De szálljon le a reformkorról és 48-ról. A liberálisok, az egalitárius reformerek szidalmazásáról. Együtt a kettő nem megy.

Csak hát akkor mit fognak szavalni és énekelni.

Csak ellenfeleik írtak emlékezetes verseket és dalokat. Igaz, amúgy nem mentek semmire. A versek, a dalok, az értekezések a fogházjavítás ügyében, a vagyontalanok jogorvoslatának ügyében, a hivatalviselés ügyében: érthetetlenek ma már. Az egész valami piros-fehér-zöld izé, amelyben úgy tetszik, mintha Görgei (nem Görgey!) és Horthy egykutya lenne, hiszen mindketten hivatásos katonák voltak.

De hát ez már így volt az 1880-as években is: reakciós eklektika. Ma a Kossuth (!) téren a nevetséges Horthy-korszakbeli Kossuth-emlékmű mellett ott van Kossuth és hagyatéka két legnagyobb ellenségének, Andrássynak és Tiszának a nevetséges szobra; a nagyképűség emlékműve, a nevetséges Országház mellett, amelyet fölavatásakor kikacagott minden jó ízlésű ember. Mivel már senki nem tudja, mit gondolt Kossuth, Andrássy és Tisza, és miután már mindenki hozzászokott az olyan mulattató esztétikai botrányokhoz, mint az Országház vagy a Halászbástya, ez nem számít – ahogy öregszenek ezek a kődarabok, úgy az egyre tudatlanabb ifjú nemzedékek egyre meghatottabban emlékeznek a réginek tetsző (színtiszta modern utánzat és pastiche) Kossuth térre, akárcsak az ókorra.

És most itt a május elseje.

Eltemetve a történelmi hordalék alatt.

Immáron másodszor fog a neokonzervatív, mérsékelten nacionalista, polgári hipszterpárt május 1-jén fölvonulni. Még jó, hogy Orbán miatt javarészt megszűntek a magyarországi újságok, mert különben megírnák ismét, hogy a „prolik” – ez a szó szeretetteljesen használt főnévből gyalázkodó melléknév lett – sört vedelnek és virslit zabálnak, továbbá lufbalmokat tartván kezükben, izzadnaka lizsében. Az idióta baloldaliak pedig, akiknek semmi közük a munkásokhoz, ott téblábolnak a kiszáradt fűben, a csikkek között...

TIBORCZ PARTNEREI ÉRDEN CSINÁLTÁK A LEGPOFÁTLANABB HÚZÁSAIKAT

INDEX
SZALAI BÁLINT
2018.05.02.


Érden először sürgősen, közbeszerzés nélkül lett a Grep a közvilágítás üzemeltetője. Aztán közbeszerzéssel nyertek, de a végeredmény eléggé elfuserált lett: beltérre optimalizált, megbuherált lámpa került kültérre. Úgyhogy Érd inkább kicserélte még egyszer a lámpáit. Az újabb, másfél milliárdos közbeszerzésen valahogy csak a Grep indult. A korábbi hibákat pedig egy cégtemetősre bízott cégre kennék. Érd azóta már újra kiírt egy közvilágítási közbeszerzést, ismét egy szereplő indult: a Grep.

Érd városának valamiért elég régóta rosszul sikerül megbirkóznia a közvilágítás feladatával, de most egy különösen átlátszó ügybe másztak bele. Valahogy mindig ugyanaz a cég viszi a világítós projekteket, és bár már egy per is zajlik a korábbi elfuserált lámpák miatt, a városvezetés bizalma töretlen a cégben.

A történet megértéséhez érdemes visszamennünk 2012-be, akkor az E-Star (ma már Enefi) nevű vállalat üzemeltette Érd közvilágítását. A cég jelentős részben fideszes önkormányzatokkal üzletelt, aztán 2012-re egyre több önkormányzat gondolta azt, hogy nem fizet nekik, többször szerződésszegésre hivatkozva, ez történt például Hódmezővásárhelyen is. Emiatt a cég komoly bajba is került akkoriban.

2011 végére Érd is úgy gondolta, hogy az E-Star átveri őket, a „számlázási és üzemeltetési tevékenységüknél” súlyos problémákat találtak. Olyan súlyosakat, hogy sikertelen tárgyalások után 2012-ben szerződést bontottak velük, és rendkívül sürgősen,

KÖZBESZERZÉS NÉLKÜL LESZERZŐDTEK INKÁBB AZ E-STAR EGYIK KORÁBBI, MÉG 2011-BEN KIUGROTT VEZETŐJÉNEK, MAKRA JÓZSEFNEK BIZONYOS GREP ZRT. NEVŰ ÚJ CÉGÉVEL.

A Dörgicsére bejegyzett Grep mikrovállalkozásnak számított, négy főt foglalkoztatott, nulla közeli eredménye volt, ötmillió forintos jegyzett tőke és százmilliós árbevétel mellett.

A Grepnek 2013-ban viszont már beindult a szekér. Mint ahogyan az az OLAF kiszivárgott dokumentumaiból kiderül, ekkortól kezdtek el közösen nyomulni Tiborczékkal, pontosabban a hírhedt Eliosszal. Pakson például együtt nyertek, de több esetben kicsit magasabb árakkal voltak versenytársai Tiborczéknak. Az OLAF szerint Makráék rendszeresen összejátszhattak Tiborczékkal az adófizetők minél durvább lehúzására.

És 2013-ban történt az is, hogy Érd kiírta az üzemeltetési és lámpafelújítási szerződést, amit nyílt közbeszerzésen a Grep meg is nyert. (A becsült összértéknél mintegy százmillióval drágábban, öt évre 550 millió forint plusz áfáért. Emellett a pályázatra nevező másik két versenyző sajnos nem elérhető a közbeszerzési adatbázisunkban.)...

MÁR TE SEM TUDOD E HUN-SZITTYA MAGYAR FÖLDÖN, MERRE HÚZZÁL?

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: Vendég / Tiszi
2018.05.02.


...A fenti sorokat valamikor ősszel írtam és sajnos ma is aktuálisak. Még mindig itt tartunk. Ébredj magyar, az Unió elzárja a csapokat, vagy még az is lehet, kirakják a szűrünket és mi még mindig! Még mindig, még most is csak a soha nem látott migránsokat kergetjük! Hol vannak a magyar fiatalok, csak nem emigráltak? Csak nem arra ébredtek 8.-a után, hogy a jobb élet, vagy inkább csak az élet reményében, nem kalandvágyból, csak pusztán élni akarásból külföldre menekülnek és gazdasági bevándorlóvá válnak?
Ébredj, magyar! Mi lesz velünk? Mi lesz veled, ha elfogy a virsli és egy hét múlva visszalépünk végleg a sötét középkorba? Térj magadhoz, magyar! Meddig félünk még? Vagy szerintetek van megint 40 évünk várni arra, hogy majd történni fog valami? Vagy valaki meglépi azt, amit nekünk kellett volna? Az Unió, a fiatalok, vagy az éhező cigányok? Kire várunk és meddig még? Én már nem bírom.

BECSOKIZVA

FARKASVONÍTÁS BLOG
Szerző: Tarski
2018.05.02.


Ez a mostani bejegyzésem nem az eddig megszokott elemzés lesz, hanem néhány olyan problémát szeretnék helyre tenni, megmagyarázni, amit a hozzászólók vetettek fel a legutóbbi bejegyzésem olvasása során. Elsőként a címet kell megmagyaráznom. Az egyik kommentelő azt írta, hogy ez a Tarskibecsokizott. Nyilván mást akart írni, ami nem éppen hízelgő lenne a számomra, és csupán a jólneveltsége tartotta vissza attól, hogy amit gondolt, azt nem írta le. Szeretném világossá tennie azt, hogy 1990 óta egyáltalán nem iszom szeszt, kábítószert pedig életemben soha sem fogyasztottam, és képzeljék el, így is nagyon jól érzem magamat. Továbbá: minden egyes bejegyzésemet legalább 6-8 alkalommal átolvasom, és szinte minden egyes olvasás során javítok rajta. Ez a munkastílus alakult ki nálam, amin nem szeretnék ma már változtatni, mert szerintem ez számomra bevált módszer. Ez pedig azt is jelenti, hogy minden egyes blogbejegyzésemben azt a gondolatrendszert jelenítem meg, lehetőleg pontosan, közérthetően és szabatosan, amit mondani akarok. Nyilván ez sokaknak nem tetszik, elsősorban a tartalma miatt, de ennek így is kell lennie, merthogy ahány ember, annyi vélemény lehet egy adott problémáról. Ezt én tehát természetesnek veszem, és ezért én nem vagyok mérges.

Egy másik kommentelő azt javasolta, hogy alakítsak egy pártot és majd akkor megmutathatom azt, hogy mennyire vagyok hiteles személyiség. Egy új párt megalakítását én ma már nem tudom felvállalni, mert meglehetősen öreg vagyok ahhoz, és azt se tudom, hogy meddig fogok még élni. Ma úgy néz ki a helyzet, hogy minden napnak örülnöm kell, mert elég sokan voltak olyanok, akik még az én mai életkoromat sem érték meg. De van ennél egy sokkal nyomósabb ok arra nézve, hogy miért nem alakítok pártot. Úgy alakult a tudományos életpályám, hogy idősebb koromra jutottam el odáig, hogy életem fő műveit sikerült megírnom. Erről az Olvasó egy másik honlapon tud tájékozódni. Természetesen több jól felkészült szakember elolvasta azokat és véleményezte mindegyiket. Ennek alapján állíthatom azt, hogy értékeseknek kell tartanom azokat, ami egyúttal meghatározta a további életpályámat is. Ennek az a lényege, hogy jómagam nem mutatkozhatom másnak, mint egy a politikai filozófiához kissé értő szakemberként. Minden ettől eltérő viselkedésmód csak ronthat a műveim értékén. Márpedig számomra ma már sokkal fontosabb az, ha a műveim révén ismernek meg ma és a halálom után is.

Azt ugyanis már Spinoza is megmondta, hogy egy politikusnak mindig a hallgatóságának az átlag értelmi színvonalához kell igazítania a mondanivalóját ahhoz, hogy bármilyen eredményt el tudjon érni. Ezt írja: “....ha valaki az egész népet....akarja valamire megtanítani, …..érveit és tanításának definícióit …. az emberi nem legnagyobb részének felfogóképességéhez kell alkalmaznia.....különben csak a tudósoknak ír, vagyis viszonylag csak igen kevés ember tudja őt megérteni”. Így cselekedett maga Mózes is, aki a maroknyi céltalanul és vezér nélkül kószáló zsidó csoportot állammá tudott szerveznie és ezzel tulajdonképpen megmentette őket a végső pusztulástól. Mózes olyan politikai manipulációs módszereket alkalmazott, aminek nyomán sikerült elnyernie a zsidók bizalmát és sikerült átvinnie rájuk az akaratát, és sikerült végrehajtatnia azokat a cselekményeket, amit ő maga kigondolt. Mózes tehát nem tett mást, mint amit a mai politikai kommunikáció naponta cselekszik, csak éppen az akkori primitív kommunikációs eszközök segítségével. De az ő manipulációi a közembernek szóltak, ami azonban a leegyszerűsítése nyomán egyúttal pontatlanságokat, sőt, abszolút hihetetlen állításokat tartalmaztak. Ilyeneknek tartja Spinoza az Isteni csodákat, amelyeket Mózes csupán a nyomatékosítás miatt mondott el. Ám ilyen pontatlanságokat a tudomány nem ismerhet el, hiszen abban precíz definíciókra van szükség, és minden következtetést szigorú logika alapján kell levezetni. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy ha valaki politikusnak áll be, akkor rákényszerül arra, hogy kisebb, nagyobb mértékben manipulálja a tömeget, amelyik nyilvánvalóan nem tekinthető tudományosan felkészült emberek sokaságának. Egy politikus sikerének az a kulcsa, hogy mennyire képes politikailag manipulálnia a közepesen, vagy az átlag alatt képzett tömeget. Ennek is megvan a maga tudománya, de ez meglehetősen távol áll attól a tudománytól, amelyikről én beszéltem korábban. Ezért láthatjuk azt, hogy amikor egy közismerten kiváló szaktudós mint politikus nyilatkozik meg, akkor úgy tűnhet számunkra, hogy éppen ő van becsokizva. A fontos itt most az, hogy ha egy tudós beáll a politikusok közé, akkor vagy mint tudós hitelteleníti el magát, vagy mint politikus válik hiteltelenné. Nos, én inkább választottam a tudományt és eszembe sem jutott az, hogy beálljak politikusnak és egy új pártot alakítsak...
ITT OLVASHATÓ

AZ ÉLET TÚL RÖVID AHHOZ, HOGY EMIATT A 20 DOLOG MIATT AGGÓDJ!

LIFE ADVISOR BLOG
Szerző: Life Advisor
2018.05.01.


Néha úgy érzem, mintha az életem megrekedt volna és ugyanaz a robotikus, rituálészerű napok következnének folyton egymás után. Belekerültem egy spirálba,ami csak ismétlődik,ismétlődik és ismétlődik. Nem érzek semmi fejlődést, csak egy helyben toporgok újra és újra. Ezekben a pillanataimban szoktam leülni, mély levegőt venni és 10-15 percig csak magamra figyelni és visszaállítani a gondolataimat. Ebben a 10-15 perceben a "problémákat" elengedem és visszatérek a jelenbe frissen, kipihenten.Tudod, hogy mikor jöttek nekem ezek az elkalandozások? Amikor olyan dolgok miatt aggodalmaskodtam, amivel kapcsolatban egyébként nem kellett volna. Bemutatok neked 20 olyan dolgot, ami miatt felesleges aggódnod, hiszen az élet rövid, neked pedig azzal kell foglalkoznod,hogy megéld ahelyett,hogy csak leélnéd.

1. Számlák
Sokan feltételezik,hogy a halál és a számla a két biztos dolog az életünk során. Függetlenül attól,hogy havi vagy negyedéves számlákról beszélünk, bizony könyörtelenek. Ha figyelmen kívül hagyjuk őket, akkor pedig eluralkodnak a fejünk felett. Viszont tudnod kell,hogy számlákat mindannyian kapunk, még én is. Hagyni,hogy a számlák uralják az életünket azonban soha nem fog javítani az életünk minőségén.
Tudom,hogy ahogy megláttad ezt a szót,hogy nem érdemes a számlák miatt aggódni, már meg is fordult a fejedben, hogy persze könnyű ezt mondani. A számlák miatti aggódás egy dolog, a bizonytalanság, amit ilyenkor érzünk viszont egészen más. Biztosíthatlak arról,hogy a házad,autód,kábel tv, internet, gáz, villany stb. elvesztése nem fog megölni téged. Fejezd be a számlák miatti aggódást és ne hagyd hogy irányítsák az életed.

Mit tehetsz?

Hozz létre saját költségvetést és ragaszkodj hozzá.
Redukáld le a felesleges számlákat és szolgáltatásokat. Elképesztő,hogy mennyit segít. Saját példából mondhatom, hogy rá kellett jönnöm,hogy feleslegesen fizetek havi 15.000Ft-ot internet,tv,telefon trióért, ha valójában csak az internetre van szükségem. Így tehát lemondtam,amire nincs szükségem, így már megoldom 15.000 helyett havi 4880Ft-ból. :)

2. Pénz
Ha már a számlákkal kezdtünk, naná, hogy a pénz is napirendre kerül. A pénz az oka és a megoldása egyben az életben előforduló szükségtelen problémáknak. Mindig emlékezz arra, hogy a pénz valójában csak egy csereeszköz, ami mindenki életében valamilyen szerepet játszik. Az emberek sokszor elképesztő dolgokat tesznek meg egy papírdarabért. Az anyagi jólét azonban nem egyenlő a boldogsággal.

Mit tehetsz?

Vedd számba azokat a dolgokat, amelyek valóban boldoggá tesznek. A blogomon már olvashattál arról,hogy mit tehetsz, hogy ne a tárgyak jelentsék számodra a boldogságot, hanem sokkal inkább az élmények.

3. A múlt
A múlt egy bizonyos értelemben véve fontos, hiszen a múltban elkövetett hibáinkból tanulnunk kell, azonban nem szabad hagynunk, hogy az egész életünk a hatalmába kerüljön.

Mit tehetsz?

Mindannyian szembesültünk akadályokkal a múltban. Nem kell szégyellned, hogy ki vagy, honnan jöttél és azt sem szabad hagynod, hogy az ami a múltban történt, elvonja a figyelmed a személyes céljaidtól.

4. Pletykák

A pletyka az egyik legrosszabb dolog, hiszen egyáltalán nem lehetsz benne biztos,hogy mire hozzád eljut, már hányan írták át a sztorit. Másrészt nem kell neked más életével foglalkozni, mindenkinek megvan a saját élete és a szabad akarta,hogy azt csináljon,amit akar.

Mit tehetsz?
Ahelyett,hogy adsz a pletykákra, foglalkozz a saját életeddel. Az élet túl rövid ahhoz,hogy azon aggódj, vajon igaz-e amit XY-ról hallottál.

5. Gyűlölet

Gondolj azokra a hírességekre, akiket nem kedvelsz. Kim Kardashian, Justin Bieber, Michael Jordan stb. Függetlenül attól,hogy a világ nagyobb része hogy gondol ezekre az emberekre, sikeres pályafutásuk van. Alkalmazd ugyanezt a saját életedben is.

Mit tehetsz?

Az emberek nem mindig fogják szeretni, amit teszel. Ne foglalkozz azokkal, akik gyűlölnek téged, hiszen ez teljes mértékben őket minősíti, te pedig felelős vagy a saját életedért és hogy ott ki kaphat helyet...

NEM OLYAN NARANCSSÁRGA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZŰCS LÁSZLÓ
2018.04.27.


...A néppártosodó Jobbik ugyan próbálkozott pártelnöki szintű személyes kampánymunkával is, Vona Gábor tett egy sikertelen székelyföldi túrát, ám semmilyen témát nem találtak, amivel a Fideszhez képest megkülönböztetnék magukat üzeneteik szintjén. Az MSZP elnöke és miniszterelnök-jelöltje pedig annyit tett – azóta sem értem, miben reménykedve –, hogy elköltött egy vacsorát Kolozsvárott az RMDSZ elnökével, begyűjtve Kelemen Hunor részéről a teljes és nyilvános elutasítást. Ennyi erővel elmehettek volna Semjén Zsolttal rénszarvaslesre. A Momentum programjába bekerült egy elég jól összerakott nemzetpolitikai fejezet, szerveztek is pár találkozót, de aztán a kampány hajrájára elfelejtődött az egész. Kolozsváron pedig nem kell sokat járkálni a belvárosban, hogy ne bukkanjunk a Kétfarkú Kutyapárt örök élettel plusz harminc évvel kecsegtető, apró öntapadó falragaszaira. Nagyjából ennyi volt az ellenzéki oldal kampánystratégiája, igaz, a Fidesz sem tolta túl, jön a kábelen a mindenhol fogható közmédia, fogyasszák egészséggel.

Úgy gondolom, érthető, racionális volt a döntés, ha egyáltalán döntés volt, s nem csupán így alakult, hogy a meredeken feléjük lejtő külhoni pályán néhány ezerrel több szavazatért nem volt értelme komolyan kampányolniuk az ellenzéki indulóknak Romániában és Szerbiában. Ám most, amikor egyébként is fogadkoznak, hogy megpróbálnak másként, jobban, hatékonyabban foglalkozni a vidék Magyarországával, itt a remek alkalom felfedezni a határon túli, tömbben vagy szórványban magyar vidékeket is, megkeresve azokat, akik nem részei a NER-nek. Nincsenek kevesen. Ugyanis a látszat ellenére, hiába a 95 százalék, Erdély és a Partium messze nem olyan narancssárga, mint amilyennek látni és láttatni szeretnék. Különösen fontos lenne most, a kampány múltán, hogy maguk a baloldaliak a határon túliakkal szembeni érzékelhető, indulatos közhangulaton változtassanak. Keressenek, építsenek kapcsolatokat, de nem feltétlenül a pártszékházakban remélve partnereket, elvbarátokat. Jöjjenek színházba, beszélgessenek a civilekkel, a művészekkel, a fiatalokkal, üljenek be valamely kellemes teraszon egy korsó Csíki vagy Ciuc sörre. Ha kíváncsiak, megláthatják, a kép sokkal tarkább, a felszín alatt ott a többi árnyalat. S ahhoz, hogy ezt a világot megismerjék, nem feltétlenül kell lóháton beügetni valamelyik főtérre. Lehet jönni autón, vonattal, nyíltsággal, s bizton tudom állítani, ha nem is feltétlenül majdani szavazatok formájában, de megtérül a gesztus.

PÉNZT ÍGÉRT A KORMÁNY, DE MILLIÁRDOS KÁROKAT OKOZTAK VELE

444.HU
Szerző: MAGYARI PÉTER
2018.05.02.


- Volt egy EU-s pályázat, amire sok cég nagyon lelkesen jelentkezett.

- A kormány illetékes hivatalai azonban nem bírálták el. A törvény szerint erre 90 napjuk lett volna, sokan 400 napja hiába várnak.

- A késlekedés nagyon súlyos anyagi kárt okozott már eddig is sok vállalkozásnak, és akiket mostanában hoznak ki győztesnek, azok közül sokan már nem is tudják felvenni a pénzt.

- A károsultak egy része kártérítési pert fontolgat a gazdasági minisztériummal szemben.

2016 decemberében hirdette meg a gazdasági minisztérium (NGM) az egyik olyan EU-s pályázatát, amivel kedvezményes hitelt és vissza nem térítendő támogatást egyszerre lehetett nyerni. Ez már többedik hasonló kiírás volt kkv-k számára, és mindegyik kör igen népszerűnek bizonyult, mindig nagyon gyorsan elfogyott a keret.

2017 februárjától lehetett pályázni a GINOP-123-834-16 kóddal meghirdetett támogatásra, akkor azt ígérték, hogy érkezési sorrendben bírálják el a kérelmeket, ameddig az összesen 112,5 milliárd forintos keretből futja. Az első két hétben már a pénz kétharmadára volt olyan jelentkező, aki elvben megfelelt a kiírási feltételeknek. Elsősorban gépek és ingatlanok vásárlására lehetett kérni a pénzt. A vissza nem térítendő támogatás 5 és 50 millió forint közötti összeg lehetett, míg a mellé járó évi 2 százalékos hitel 10 és 145 millió forint között volt pályázónként, és 10 százalékos önrészt követelt meg a minisztérium.

A törvény szerint a minisztériumnak 90 napja van a pályázatok elbírálására. Csakhogy a tavaly év elején beadott több mint 1600 pályázat több mint felénél, mintegy 900 esetben, még mindig nem hoztak döntést. Több mint 400 nap telt el a 90 helyett, és egyelőre nem látszik, hogy meddig kell még várniuk a pályázóknak.
Annak se jó már, aki nyert, és annak se, aki nem tudja

Az eddig kihirdetett nyertesek sem azt kapták, amit vártak. Többségüknek 300 napos késéssel ítélték meg a támogatást, így már rég lejártak azok a megállapodások, amelyeket gépkereskedőkkel vagy építési vállalkozókkal kötöttek. A beruházásaik sok esetben sokkal rosszabb feltételekkel valósíthatók már csak meg, mint ahogy számoltak vele a pályázatuk beadásakor.

Nagyon komoly gondot okoz a várakozóknak a bizonytalanság, hiszen több mint egy éve nem tudnak tervezni, fejleszteni az NGM döntésképtelensége miatt.

És van egy körülmény, ami miatt az érintettek egy jelentőse része teljesen lehetetlen helyzetbe került. A pályázat kiírása szerint a döntésig a cégek nem vehetik meg, illetve nem használhatják azokat a gépeket vagy ingatlanokat, amelyek megvásárlására pályáztak. Ha mégis használatba vennék ezeket, akkor automatikusan elesnek a támogatástól.

Számos cégnek ez hatalmas veszteséget okoz...

A BIZOTTSÁG MOST A PÉNZZEL PRÓBÁLJA DEMOKRÁCIÁRA RÁBÍRNI A MAGYAR ÉS A LENGYEL KORMÁNYT - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.05.02.


- Brüsszel kicselezi Budapestet és Varsót, hogy egyik se tudja meglőni az újfajta szankciókat, az unió egyben fokozottan védené a hivatali mutyik bejelentőit 

- A magyar kormány megpróbálja elsöpörni a maradék bírói ellenállást, a CEU ugyanakkor maradni kíván

- Az ellenzék ugyan elcseszte a választásokat, de ebbe a budapestiek nem nyugszanak bele

New York Times

A lap is úgy tudja, hogy ha Magyarország és Lengyelország csúfot űz a közös értékekből, akkor elapadhatnak számukra az uniós támogatások. A kihívás láttán Brüsszel pénzzel igyekszik eszközhöz jutni a budapesti és a varsói kormánnyal szemben. Emiatt lesz különösen fontos, hogy mit tartalmaz a hosszú távú költségvetés, amelynek tervezetét ma mutatják be. Persze egyáltalán nem biztos, hogy átmennek a tervezett szigorítások, de ha igen, legkorábban akkor is csak 2021-től lépnek életbe. A tét azonban nem kicsi, mert 7 év alatt a lengyelek kapják a kiadások 9 %-át, a magyarok esetében ez az érték 2,5 %. A regionális alapok nélkül pl. a 3 %-os magyar növekedés 1 %-ra esne vissza.

Kovács Zoltán szóvivő zsarolásnak nevezte, hogy a politikai feltételekhez kössék a segítséget. Mindenesetre a kohéziós támogatásokat akár 6 %-kal is visszavennék, hogy pl., könnyítsenek a menekültválság fő terheit viselő olaszok és görögök helyzetén. De az alapállás az, hogy nem maradhat válasz nélkül, amit a magyar és a lengyel vezetés csinál, és hogy látniuk kell a következményeket azoknak az országoknak is, amelyek mint Csehország és Szlovákia szintén az illiberális demokráciával kokettálnak. Mert a nagy kérdés az, meddig hajlandóak finanszírozni más országok az összefogást célzó kohéziós alapokat, amikor azok szétváláshoz vezetnek?

FT

A Bizottság szóvivője azt közölte, hogy a következő költségvetési előirányzat ügyében még nem született meg a végső döntés, az még módosulhat a mai ülés után, ám egy másik forrás arról számolt be, hogy a javaslat igencsak aggasztó Magyarország és Lengyelország számára, miután azok idáig aránytalanul sokat kaptak a támogatásokból. A szervezet történetének egyik leghevesebb vitája ígérkezik a büdzsé ügyében, mivel az összekapcsolódik a szélesebb körű kelet-nyugati ellentétekkel az EU jövője és a tagok kötelezettségei kapcsán. Alapcél, hogy a jövőben kevesebbet költsenek fejlesztésre és a mezőgazdaságra, ugyanakkor a pénzeket a szorosabban összekapcsolnák a gazdasági reformokkal, valamint az olyan értékekkel, mint a jogállam. Az illetékes biztos szerint ezek az alapok nagyjából 6 %-kal csökkennek majd. A magyarok és a lengyelek riadalmára Brüsszel lehetővé akarja tenni, hogy kevesebb járjon azoknak a tagoknak, amelyeknél veszélyben van a bírói függetlenség. Német kérésre fontos szempont lesz az elosztásnál az is, ki mennyire veszi ki a részét a migráció következményeinek enyhítéséből.

Politico

Jól értesült források megerősítették, hogy a Bizottság a jogállam tiszteletben tartásától kívánja függővé tenni az uniós alapok folyósítását, ami figyelmeztetés akar lenni a demokrácia területén visszacsúszó tagoknak, de úgy, hogy megkerülje a magyar, illetve lengyel vétót. A Budapestnek és Varsónak címzett nyomásgyakorlás azzal fenyeget, hogy még jobban elmélyíti a kelet-nyugati ellentéteket, és várhatóan kemény ellenállásba ütközik az érintett kormányok oldaláról, amelyek nem szeretnének ilyen példátlan jogkört adni Brüsszel kezébe. A hétéves költségvetést egyhangúan kell jóváhagyni, de ezzel párhuzamosan elfogadnák a támogatások felügyeletét szolgáló mechanizmust is, ahhoz pedig már elegendő volna a minősített többség is. A vita egybeesik azzal, hogy az EU és több tagállam is igen elégedetlen, mivel a magyar vezetés elnyomja az ellenzéki hangokat, a PiS pedig igyekszik megszerezni az ellenőrzést a bíróságok fölött.

Hogy a Bizottság kihúzza az ügy méregfogát, a segítség folyósítását leválasztja a büdzséről és azzal fog érvelni, hogy nem szabad az adófizetők pénzét méltatlan célokra fordítani, éppen ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás továbbra is önálló legyen. De ettől még a magukat érintettnek érző államok fenyegetőzhetnek azzal, hogy megtorpedózzák a költségvetést. Viszont a javaslat népszerű lesz a nyugati nettó befizetők körében. Ugyanakkor Ingeborg Gräßle, az EP Költségvetési Ellenőrző Bizottságának vezetője kétli, hogy az EU képes lesz ilyesfajta pénzügyi szankciókat hozni, hiszen sokszor még a meglévő szabályoknak sem tud érvényt szerezni. Pl. hogy visszaszerezze az elsikkasztott pénzek egy részét...

A SAJTÓBÓL TUDTA MEG AZ ON THE SPOT, HOGY NEM KELLENEK AZ MTVA-NAK

INDEX
Szerző: KD
2018.05.01.


Hétfő késő este adta ki a közleményt az MTVA, hogy 2019-től elbúcsúznak az On The Spot című díjnyertes dokumentumsorozatuktól, "köszönik a stáb eddigi együttműködését, a közösen létrehozott évadokat, az ezek nyomán elért sikereket, amelyekre, mint megrendelők, és mint a sorozatoknak felületet biztosító médiaszolgáltatók mindvégig büszkék voltunk."

A közlemény szerint a műsor stábja folytatta volna az együttműködést, "a megrendelők azonban idejét látták egy rövidebb-hosszabb szünetnek, aminek remélt eredményeként - esetleges visszatérést követően - ismét közönségcsalogató programmá válhat a Cseke-S. Takács alkotópáros mozija."

A világ, a bennünket körülvevő világ is, jelentősen megváltozott, s a magyar közmédia - a dokumentum-sorozatra szánt forrását - a következő egy-két évadban egy más tematikájú sorozatra kívánja fordítani, amely elsősorban a közép-, a kelet- és a dél-európai kisebbségek sorsával, élethelyzeteinek és lehetőségeinek bemutatásával foglalkozik.
- írja az MTVA a hétfő esti közleményében.

Az On The Spot készítői, Cseke Eszter és S. Takács András a Facebookon csak kedd délután reagáltak a hírre, ugyanis éppen New Yorkba utaztak az INPUT nevű nemzetközi fesztiválra, ahol közszolgálati televíziók műsorait mutatják be. Cseke és S. Takács azt írják, hogy először a sajtóból értesültek a hírről, majd amikor megnyitották a levelezésüket, akkor látták a pár órával előtte kiküldött hivatalos levelet.

Az On The Spot megköszönte a Duna TV-nek, hogy "szabadon, függetlenül és méltósággal" dolgozhattak az elmúlt években.

A teljes Facebook-poszt:...