2018. május 5., szombat

VIHAR ELŐTT

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: HORVÁTH GÁBOR
2018.05.05.



Most már nem indokolatlan a kérdés, egyáltalán tud-e úgy fordulni a világ, hogy Orbánnak arra ne legyen hatásos válasza, illetve mi ne hagyjuk magunkat újra és újra meggyőzni, sőt, ha a dolgokat a nemzeti együttműködés rendszerén kívülről nézzük, becsapni

Fene se tudja, meddig tart majd ez a négy esztendő. Lehet, hogy csak két évig, de az is, hogy tizenkettőig. Orbán Viktoron múlik, meg rajtunk, részben persze a világon. De bármi is történik majd máshol, a dolog megint arra szűkül le, hogy mit lép rá Orbán, és mit mi, magyarok, akik háromszor is alkotmányozó többséghez juttattuk, illetve akik sosem szavaznánk egy ilyen alakra. George W. Bush egyszer híresen belesült egy nem túl bonyolult amerikai mondásba: Szégyelld magad, ha becsapsz, de ha másodszor is becsapsz, akkor én szégyellhetem magam. Mit lehet erre mondani? Azt, hogy három a magyar igazság? Most már nem indokolatlan a kérdés, egyáltalán tud-e úgy fordulni a világ, hogy Orbánnak arra ne legyen hatásos válasza, illetve mi ne hagyjuk magunkat újra és újra meggyőzni, sőt, ha a dolgokat a nemzeti együttműködés rendszerén kívülről nézzük, becsapni.

Érdemes némiképp vitába szállni Alex Sorossal, aki a Jediót Ahronót nevű izraeli lapnak adott interjújában azt mondta, hogy Orbán megbolondult és mániákussá lett. Soros György 32 éves, a világpolitikában első saját lépéseit tevő fia ezzel egyrészt az apja elleni, antiszemita felhangokat sem nélkülöző kampányra, másrészt a menekültekkel szemben gerjesztett gyűlöletre utalt. Szavait azonban nem szabad orvosilag érteni. A magyar miniszterelnök világosan, logikusan gondolkodik, döntéseit alapos mérlegelés, illetve, ha a pletykáknak hinni lehet, tudományos módszerrel végzett fókuszcsoportos felmérések nyomán hozza meg. A Soros elleni hadjárat átlátszó hazugságon alapszik, őrület, hogy ezt beszopjuk, de hatékonysága megkérdőjelezhetetlen: a magyarok meggyűlölték az aggastyánt, aki harmincnégy éve csak jót akar nekik. Ugyanez áll a migránsmániára is: nem normális, hogy ennyit beszélünk egy olyan válságról, amely nem minket sújt és amelyet mi egyébként sem tudnánk megoldani, de Orbán szempontjából ennek is van értelme. Hogy mást ne mondjunk, addig se jut idő a szlovák, a román és a magyar gazdaság növekedése közötti különbségek elemzésére. Az ő szempontjából ennél is fontosabb, hogy a génjeinkben lévő állati ösztönök jobban működnek, mint az amúgy emberré válásunkban is szerepet játszó összetartozás-érzés, az emberközi szolidaritás.

Mindebből az következik, hogy Orbán nem csak képes, de hajlamos is "normális" politikusként gondolkodni. Ebbe a képbe csak a futball iránti, az átlagosnál hevesebb vonzalma zavar bele. Ha valahol, itt érhető tetten a hatalomgyakorlásban is hátrányos, az orvosilag értelmezett mánia határán mozgó szenvedélybetegség. Az ország évente százmilliárdokat dob ki az ablakon a kormányfő hobbijára, bármiféle, a lakosság jólétét fokozó eredmény vagy annak legalább a reménye nélkül. Az ország ezen nevet, de nagylelkűen megbocsájt, mert minden marhaság ellenére megkapja, amire a legjobban vágyik: a biztonságot. Nincsenek menekültek, hamarosan sorosista civilszervezetek se lesznek és a visszapofázás is mind ritkább. Van ellenben közmunka, a segélynél picivel több pénz, meg a tudat, hogy a faluszéli cigány se ücsöröghet odahaza a purdéval, legalább a vízlevezető árkokat kell kapirgálnia, ha nem akar éhen halni. Kell ennél több a magyarnak?
...

FIGYELEM! ORBÁN VIKTOR ISMÉT AZ EURÓPAI NÉPPÁRT ÁTVERÉSÉRE KÉSZÜL

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.05.05.


Az Európai Néppárt vezetői elbeszélgettek egy kicsit Orbán Viktorral, és a magyar miniszterelnök máris erős kereszténydemokrata kormányzást vizionál a jövő Magyarországán. Korábban is meggyőződhettek a Fidesz pártcsaládjának felelős vezetői arról, hogy Orbán rendszerint mást mond, mint amit tesz, de most már angolnaként igyekszik kisiklani a markukból. Ezúttal ugyanis erős szavak kíséretében ultimátumot kapott a papíron még mindig szövetséges uniós frakciótól, amire már nem reagálhatott a szokásos, jól bevált pávatánccal. Ettől még egy percig sem gondolta komolyan, hogy visszatér a hagyományos kereszténydemokrata értékekhez.

Orbán Viktor hívei teljes áhítattal isszák évek óta a miniszterelnök szavait péntek reggelenként, amikor a közszolgálatinak mondott rádióban interjúnak álcázott monológban szól híveihez. Ilyenkor az ellenzéki érzelmű hallgatók vagy borzonganak azon, hogy Orbán hétről hétre képes önmagának is ellentmondani, ugyanakkor, akikben nincs meg a feltétlen rajongás a Fidesz vezére iránt azt is konstatálja, hogy az ország vezetője ilyenkor csakis a híveihez szól. Vagyis, minden Orbán-interjú azt üzeni a Fidesz politikájától idegenkedő millióknak, hogy a miniszterelnök úgy prédikál a sajátjainak, hogy közben bosszantsa az ellenfeleit.

A kormányfő ezen a pénteken is felmondta a leckét: dicsérte a sajátjait, szidta az ellent. Véleménye szerint azok a tömegek, akik rájuk szavaztak, megértették az üzenetüket. „Meg fogjuk védeni a magyar kultúrát, a keresztény kultúrát, nem fogjuk átadni az országot idegeneknek, Magyarország maradjon Magyarország." – mantrázta a korábban is többször elsütött fordulatot a magyar népesség homogenitásának szükségességéről. Ez persze kormányprogramnak még elég vékonyka, úgyhogy bedobott még néhányat a tervbe vett intézkedések közül. Adócsökkentések lesznek, emelkednek a bérek, támogatják a gyermeket nevelő családokat, a nyugdíjak értékét megtartják, és lehetőség szerint emelik, és fenntartják az ország általános nyugalmát, biztonságát és kiszámíthatóságát. Vagyis visszatér a „nyugodt erő” szlogenje, amit korábban még a bedarált szövetséges MDF-től nyúlt le...

MI, BOLOGNAIAK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: TAMÁS ERVIN
2018.05.05. 


...A kormányfő már ma megtesz mindent annak érdekében, hogy a jövő évi önkormányzati szavazáson újabb sikert arasson a pártja, s aki azt hiszi, hogy a fővárosról letett, téved. Ahogy a magunk mögött hagyott kampány sem redukálódott a választások előtti hetekre, úgy az önkormányzatok megtartásának, illetve bevételének tervei is íródnak már. Alapjuk a szeptembertől ki tudja, hányadszor meghosszabbítandó, tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet lehet. Hajdanán, ha nehezen is, de ellépegetett egy-egy helyhatóság ellenzéki polgármesterrel és kormánypárti többségű képviselőt-testülettel. Kínkeservvel, különböző engedményekkel szót tudtak érteni egymással anélkül, hogy megbénult volna a település. Mostantól borulni fog az asztal, nem lesz alku, talán csak akkor, ha a gáncs már a lakosok számára is viszolyogtató. Bár a kifüstölés szándéka eddig is minden kontrollt legyűrt, az esetleges visszatetszést pedig a parlamenti ellenzék helyben nemigen tudta a maga javára fordítani. A puhány, netán egymással összevesző fideszesek viszont hamar pórul jártak. Hódmezővásárhelyen azonnal begyújtotta rakétáit a kormánykoalíció, és az ellenzéki színpadok sztárja győzelmének helyszínén könnyen találhatja magát a senki földjén, ha képtelen mozgósítani azokat, akik nem is oly rég rá szavaztak. Vajon fölismerik-e, hogy nem választottjukban kell csalódniuk, hanem az bünteti őket, akit elutasítottak? Képesek-e arra, hogy átlássák, elfogadják: a hirtelen előkapott, nyilván számukra is tetszetős kátyútlanítási roham csődbe viheti városukat? Béna kacsaként is tovább éljenzik majd polgármesterüket, vagy meghunyászkodnak, miszerint elegük van a büntetésből? Bosszút vagy esetleg békét hoz Lázár János visszatérte? És mit tesznek-tehetnek a felfedezettjük mögé álló pártok? Márki-Zay strapabírónak tűnik, de puszta kitartása kevés lesz ahhoz, hogy Vásárhelyen ne szorítsák kalodába, ne kopjon, szürküljön bele a polgármesterségbe, miközben új idők új dalosaként sokan ellenzéki kottát várnak tőle. Kiszorításának tehát nagy a tétje mindkét tábor számára. Az ütközet máris a szemünk előtt zajlik, s nem csupán Hódmezővásárhely tesztjeként. Ráadásul az ellenszérum kifejlesztése azért sem várathat sokáig magára, mert a módszer ezernyi csúnya és még csúnyább válfaja fog végigsöpörni az országon, szembetalálkozhatunk vele hamarosan Budapest két kerületében. A szerencsétlenül járt Kósa Lajos kampányfőnökként nyilván bizonyítani akar. Márki magánya a tüntetések ellenére könnyen az egész ellenzék magányává válhat.

Az önkormányzatokat továbbra is végig fogja szántani az országos politika. Folyamatosan jelen lesz, nyomul, telepszik rá a helyi érdekekre. Ehhez kapcsolódva elővillan bennem egy régi emlék. Újságíró-küldöttséggel jártam Bolognában, és fogadott minket a polgármester. A világ leghülyébb kérdését sikerült neki feltennem: a képviselő-testület négy pártjával, civiljeivel hogyan sikerül általában egyezségre jutniuk? Visszakézből kaptam a választ: „De uram, mi valamennyien bolognaiak vagyunk!” Esküszöm, szégyelltem magam. Akkor is, most is.

NINCS IS ANNÁL SZEBB, MINT AMIKOR A TOLVAJ MÉLTATLANKODIK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. ANDREA
2018.05.04.


...a magát kétharmadokon átívelően a magyarokkal azonosító korrupt zsarnok, aki személyes pénzéhségének rendelte alá a magyar és európai adófizetők pénzét, az igazság minden részletének kibontása nélkül pofázza, hogy az ő jóváhagyása és beleegyezése nélkül márpedig nem lesz uniós büdzsé, akárki meglássa.

Amit Orbán Viktor és az állampárti propaganda nagyvonalúan kifelejtett a választás megnyerése utáni riogatásból, az pontosan az, hogy annak ellenére, hogy ő kisvasutat épít a kertje végébe és stadionokat az ég aljára is, Európa nem az uniós források kedvezményezettjein akarja elverni a port, pláne ha olyanok is vannak közöttük, akiket nem Mészáros Lőrincnek hívnak. Igen, az egyhangúság valóban elvárás még mindig az uniós költségvetés elfogadásánál, de azért világbajnoki színvonalú önkritikátlan tudatzavart embernek kell lenni ahhoz, hogy miközben nyolc éve minden egyes napon szembemész az európai forgalommal, ott tesz keresztbe ahol bír (most éppen a médiaszabadságot és az újságírók függetlenségének védelmét elősegítő európai állásfoglalást nem szavazta meg a Fidesz, miután ennek értelmében rendszeresen ellenőrizni kellene a médiatulajdonosokhoz jutó közpénzeket!), nagy pofával eteti a híveit, hogy akkora ember ő, hogy a jóváhagyása nélkül a fű sem nő.

Nyolc éve rezzenéstelen pofával működtet egy olyan rendszert, amelyben az utolsó helyen állnak – hogy a témánál maradjunk – a gazdák, vagy éppen a kutatás-fejlesztés, most meg ezekre hivatkozva hazudja, hogy azért jut kevesebb ellopható pénz, mert azokat olyanoknak adják, akik beengedték a migránsokat. Nem remélem, hogy a megszorításokkal való fenyegetőzés eredményeket képes hozni egy maffiaállamot működtető, újabb kétharmados kormányzásra készülő elvetemült erkölcsi hullával szemben, de ez az ordas, leegyszerűsítő hazugság, hogy amit tőlünk vesznek el azt azoknak adják, akik migránsokat fogadtak be, egészen elképesztő. Miután három éve a migrációval való riogatásból kovácsolt magának politikai tőkét, most az a kínja és keserve, hogy az Európai Unió határvédelemre és a migrációval sújtott országok támogatására költ. (Nem, nem a migránsoknak adják, hanem a migrációban, Magyarországgal ellentétben, valóban érintett országoknak.) Ahelyett, hogy az uniós támogatások legnagyobb haszonélvezőit tömködné változatlanul pénzzel. Amiből kisvasút, stadion épül és amiből Mészáros Lőrinc okosabb lehet, mint Zuckerberg.

Nincs is annál szebb, mint amikor a segítséget kell odavinni, nem a bajt idehozni dumával évek óta kampányoló régi vágású kereszténydemokrata tolvaj azon méltatlankodik, hogy az évek óta kényelmesen ellopható pénzösszegeket az ő jóváhagyása és beleegyezése nélkül csökkentik. Cudar idők jönnek, az már biztos. Pedig már eddig is hasonlóak voltak.

MÉSZÁROS LŐRINC CSENDBEN BEVALLOTTA, HOGY DOLLÁRMILLIÁRDOS

G7
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN, KASNYIK MÁRTON
2018.05.05.


Mészáros Lőrinc – családjával együtt – valószínűleg Magyarország leggazdagabb emberévé vált, derült ki egy pénteki közzétételből. Számításaink szerint a leköszönő felcsúti polgármesternek (illetve kisebb részben gyerekeinek és feleségének) csak részvényben legalább akkora, de inkább nagyobb vagyona van, mint amennyire az ilyen listákat évek óta vezető Csányi Sándor teljes vagyonát becsülték tavaly. Ez azt is jelenti, hogy az OTP-vezér mellett még egy dollármilliárdosa lett Magyarországnak.*

Mészárosék ismert vagyona azért ugrott meg hirtelen, mert Orbán Viktor barátja pénteken bejelentette: a Konzum PE Magántőkealap teljes egészében az ő, illetve felesége tulajdona. Márpedig ennek a tőkealapnak jelentős részesedése van az eddig is a felcsúti vállalkozóhoz kötött tőzsdei birodalom nagyobb cégeiben.

Azt korábban is lehetett sejteni, hogy a Konzum PE befektetői Mészárosék lehetnek, de a pontos tulajdonosi viszonyok eddig nem voltak ismertek. Ezt ugyanis nem kell nyilvánosságra hozni. A tőkealapot kezelő Konzum Nyrt. most is csak azért számolhatott be róla, mert a cég igazgatóságát Mészárosék felmentették az értékpapírtitok alól. Magyarul megengedték, hogy elárulják: valójában teljes egészében a felcsúti milliárdos és felesége az alap befektetői*.

A bejelentés pedig valamivel áttekinthetőbbé tette a már a versenyhivatali iratokban is csak “Mészáros Csoportként” emlegetett cégbirodalom tőzsdei részének tulajdonosi viszonyait. A Budapesti Értéktőzsde adatai alapján megpróbáltuk összesíteni, hogy az új fejlemények ismeretében mekkora lehet Mészárosék részvényvagyona. A dolgot némileg nehezítette, hogy a csoportban továbbra is elég jelentős kereszttulajdonlások vannak, de némi számolgatással így is el lehetett jutni egy viszonylag pontos összegig...

STEFKA ISTVÁNNAK

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.05.05.


Stefka, kedvesem hát megöregedtünk. Láttam egy képedet valahol, megőszültél. Hallom, van remek állásod. Örülök neki, nem kell vacak kis rádiós nyugdíjból naponta szoronganod a postától. Hogy hozzák a különféle fizetési felszólításokat meg egyéb fenyegetéseket (végrehajtó ilyesmi).
Kedves jó Pistám, csak azt akarom kérdezni, emlékszel-e mondjuk a Magyar Rádió Semmelweis utcai oktatótermére. Tudod, 1981-ben jártunk oda együtt. Tartottak egy előadást a Szovjetunió nemzetiségeiről. Minthogy én nem vagyok zsidó (bár jóval később, 2001-ben élő adásban mondtam - hogy ne lehessen kivágni, akkor már erősen figyelték a szavaimat -, kéretik engem zsidónak és cigánynak tekinteni, amíg "ez a kormány gyűlöletet kelt a mindennapi kirekesztő politikájával", valami ilyen szállt ki az éterbe), vártam az oktatóteremben, hogy valaki az érintettek közül majd csak megszólal, midőn szóba kerültek a szovjet zsidók mint nemzetiség. Emlékszel, te sem szóltál egy szót sem, mintha egy kollégánkkal együtt csitítottál volna, amikor felálltam, és egy bizonyos idő után már emelt hangú vitába keveredtem az előadóval, még egy szék lábát is eltörtem tehetetlen dühömben, mert nem találtam elfogadó megértésre azzal kapcsolatban, miszerint az nincs rendjén, hogy a Szovjetunióban a zsidók személyijébe be van írva: zsidó. Ti mindannyian kissé sápadtan hallgattatok. Te is.
Emlékszel, kedves Pistám? Nem? Nem csodálom. Én is hajlamos vagyok rá, hogy kitöröljem a memóriámból a kellemetlen emlékeket. Persze én szerencsés vagyok, valószínűleg úgy születtem, mert nekem történetesen politikailag nincs törölni valóm. Erről jut eszembe, emlékszel, hogy valamikor 1990. után a Magyar Rádió lehetővé tette új életrajzok írását. És akkor a régieket kidobták. Emlékszel? Nem? Bizonyára te sem tudtad. Nekem a főosztályvezetőm szólt, hogy van ez a lehetőség, már mindenki leadta az új életrajzát, csak még én nem. Megköszöntem a figyelmességet, de nekem jó a régi is. Dehát te 56-os halálraítélt voltál, az nincs benne az életrajzodban, pedig az most pozitívum. Még egyszer megköszöntem, azt mondtam, eddig azért nem volt benne, mert nem olyan nagyon vagyok rá büszke, ez nem változott, az ember elhallgat bizonyos dolgokat, ha lehet. Az előző rendszerben ezt például lehetett, én éltem vele, most már maradjon is így. Szerintem te hülye vagy, mondta a főosztályvezetőm. 1962. óta ismertük egymást, ő tudhatta, van egy olyan érzésem, hogy igaza volt.
Stefka kedves, gondolom, te sem adtál le új életrajzot.
Én különben meg tudom érteni a jellemgyenge embereket. Az ugyanis sokkal kisebb frásszal jár, mint tisztességesnek lenni, különösen egy ilyen hektikus országban, mint a miénk. Én például a besúgókat is megértettem, az borzalmas érzés lehet, amikor egy ilyen felkérést az ember visszautasít. Nekem ebben is szerencsém volt, nem kellett ilyesmivel foglalkoznom, meg sem kerestek az ajánlattal, vélhetőleg tudták, mire számíthatnak.
Most olvastam, hogy be fogod perelni azokat, akik a múltadban vájkálnak. Meg tudlak érteni.
Csak azért írom ezt a levelet Pistám, kedvesem, hogy szóljak, én még élek, rám mindig számíthatsz.

"RÉGIVÁGÁSÚ" KERESZTÉNYDEMOKRÁCIÁT ÉPÍTÜNK...KIK AZOK AZ "ÚJVÁGÁSÚAK", AKIKTŐL KÜLÖNBÖZNI AKARUNK?

VÁROSI KURÍR  - BLOG ZÓNA
Szerző: LENDVAI ILDIKÓ
2018.05.05.


Mostantól kereszténydemokráciát építünk, és kész. A miniszterelnök bemondta reggel a rádióban. Most este van, lehet, hogy az alapjait már le is raktuk. A szocializmus alapjaival kicsit tovább tartott, de akkor még nem Orbán vezette a lerakást.

Az mondjuk nem zavar,

hogy a kurzus se nem igazán keresztény szellemű, se nem demokrata, hiszen ez a Fidesznél is így van: se nem fiatal, se nem demokrata, se nem szövetség, hiszen nem alapul egyenrangú viszonyokon.
Azt is megértem,

hogy az uniós néppárti raportot követően, melyen 2 órán át vegzálták Orbánt, és a végén nem voltak hajlandók vele közösen kiállni a sajtó elé, miért kellett bizonygatni, hogy a mi kormányunk még a néppártnál is néppártabb és kereszténydemokratább, nem ám gyűlöletgerjesztő, bezárkózó, Európaellenes, szélsőjobbra tartó alakulat, dehogy! Az évi 1500 milliárd forint támogatás az ugyebár mégiscsak 1500 milliárd, megér egy misét, hogy stílszerűek legyünk.

De van néhány dolog, ami még homályban van:
ITT OLVASHATÓ

GYARMATI ANDREA: KONDITEREMBE JÁRNI JÓ!

24.HU - POSZT ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.05.05.


Ott még a pontatlan hátizomgyakorlatból is kinőhet egy barátság.

1975 májusában abbahagytam a versenyszerű sportolást. Épp huszonegy éves voltam.

A mai fejemmel bőven belefért volna még akár két olimpia, vagyis nyolc év az életembe, de akkor másképp gondoltam. És másképp gondolta a fiam is, mert pont 1975 májusában jelentkezett, hogy meg akar születni. Nem is volt kérdés, hogy mit választok, és jól döntöttem.

A sport azonban, ha nem is élsportolói szinten, része maradt az életemnek.

Imádok, mindig is imádtam úszni, lebegni a vízen és edzeni is, bármilyen furán hangzik ez.

Sokszor hallottam, sokat és sokan mondták, te szegény, mennyi mindent feláldoztál a sportért. Ezt sohasem éreztem.Néhány napja olvastam valamit, ami akár magyarázatnak is megteszi ezzel az érzéssel kapcsolatban.

Nem vagyunk egyformák. Van, aki szereti a kihívásokat és van, aki nem. Van, aki nyitott a lehetőségekre, és van, aki nem. Van, akinek felcsillan a szeme, ha extra terhelés alá kerül, és van, aki lemerevedik ettől.

Nyilván számít ebből a szempontból a genetika is, ám állítólag tény, hogy mindnyájunkban van egy természetes hajlandóság az energiatakarékos üzemmódra, vagyis általában a legegyszerűbb megoldást választjuk egy-egy probléma megoldásánál, nem mozdulunk ki a komfortzónánkból mindaddig, míg ki nem derül, hogy bizony érdemes kimozdulni belőle.

A sport azonban kimozdít és elrepít nem várt, járatlan utakra. Mert találsz egy célt, ami motivál. És a motiváció az az erő, mely segít kitolni a komfortzónád határait és segít túljutni a nehéz pillanatokon.

Az a versenyúszó, aki szereti a vizet és élvezi a mozgást, az edzéseken naponta sok ezer métert úszik, erősen motivált… ám az első csobbanás hajnalban (és minden hajnalban!), hát… azon valahogy túl kell jutni...

VOLTAK

ÉLET ÉS IRODALOM / KÖNYVKRITIKA
Szerző: BAZSÁNYI SÁNDOR
2018.05.04.


Zoltán Gábor: Szomszéd. Orgia előtt és után. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 392 oldal, 3999 Ft

Korábbi (például a 2000-ben, a Holmiban és a Kalligramban) megjelent közléseiből tudhatjuk, hogy Zoltán eleinte olyan önéletrajzi jellegű regényt akart írni, amely a Véresmajor címet viselte volna. Noha ez a lidércesen bombasztikus összetett szó még csak nem is szerepel a könyvben – ellenben olvashatjuk helyette például a rosszízű „Judapest” kifejezést a 13–14. oldalon. És talán éppen az ehhez hasonló antiszemita szóviccek és nyelvi lelemények visszataszító népi hagyománya miatt sem kerülhettek a szövegtérbe olyan stilárisan–etikailag kétes helyi értékű szavak, mint amilyen a „Véresmajor”. Ráadásul nem is lett önéletrajzi mű a témából. Viszont megszületett az 1944–45 telén a Városmajorban játszódó, borzalmas tárgyához illő címet viselő regény, az Orgia – és éppen ez a kellemetlenül kegyetlen szó szerepel most a jóval semlegesebb hangzású és jelentésű Szomszédalcímében: Orgia előtt és után. Az „előtt” és „után” viszonyszavai pedig kettős jelentést hordoznak: egyrészt a vegyes műfajú könyvben szó esik a második világháború végén tomboló nyilas „orgia” előzményeiről és következményeiről (a koholt vérvád Tiszaeszlárjától a „soros disznó”-val kedélyesen viccelődő politikus Jászapátijáig); másrészt megismerkedhetünk az Orgia (keletkezéstörténeti) előzményeivel és (hatástörténeti) következményeivel is.


Zoltán Gábor budai, azon belül városmajori, még azon belül Maros utcai lakos iszonyatos témára akadt 2011-ben: az 1944–45-ös vészkorszak helyi szörnyűségeire. Azóta semmi más nem foglalkoztatja, csak ez. Hogy mi mindent követtek el ember voltukból kivetkőzött, jobban mondva ember voltuk borzalmas lehetőségeit beteljesítő (magyar) emberek ember voltukban kiszolgáltatott (magyar) embereken. Akiket ők elsősorban zsidóknak tartottak. Merthogy azok is voltak. És az előbbi (magyar) emberek körültekintő kegyetlenséggel gondoskodtak arról, hogy tényleg múlt időben álljon az utóbbi (magyar) emberek létezésére vonatkozó létige. Zoltán Gábor viszont íróként arra teszi fel az életét, hogy éppen azokról beszéljen, akiktől erőszakosan elvették az övé­ket. (Lám, milyen érdekes a [magyar] nyelv: van, aki „felteszi”, és van, akitől „elveszik” ugyanazt.) A 2016-os Orgia című regényben és a 2018-as Szomszéd című, esszéisztikusan szerveződő kötetben ábrázolt zsidó (magyar) emberek egykor, mint mindenki más, voltak – csak hogy azután holtak legyenek, olyanok, akiknek, mint mindenki másnak, nem lett volna szabad időnek előtte, szörnyű körülmények között meghalniuk. Nekünk meg, ha már úgy lett, ahogyan nem kellett volna lennie, nem volna szabad elfeledkeznünk róluk (életükről, halálukról, továbbá haláluk okairól és okozóiról). Ne maradjanak tehát azok, akik a második világháború végéig a budapesti tizenkettedik kerület (és Magyarország) lakói voltak, számunkra teljességgel holtak.

Természetesen nem öncélúan játszom az egyáltalán nem játékos természetű eseményeket (kegyetlenségeket, szenvedéseket, bűnöket és tragédiákat) jelölő szavakkal. Merthogy könyvünk írója is ezt teszi. Lidérces kíméletlenséggel játszik a szavakkal, amennyiben kénytelen nyelvi kérdésként (is) érzékelni és kezelni a témáját (lévén író). Keresi a hangot, és megtalálja. Keresi a szavakat, és megtalálja. És nemcsak a sajátjait, hanem azokét a nyilasokéit is, akik nem pusztán megölték, de meg is nevezték, meg is határozták, nyelvileg mintegy körülhatárolták áldozataikat, és akik szavaik túlnyomó részét bizony korábbról örökölték, tudniillik hevesebb vérmérsékletű vagy elemzőbb becsvágyú antiszemita és fajvédő elődeiktől, majd miután ökleik, bakancsaik, fegyvereik és kínzószerszámaik mellett használták, tovább is örökítették azokat későbbi korok kirekesztő és megbélyegző (magyar) embereinek. Zoltán ebben a kommunikációs (továbbá kulturális, társadalmi, politikai, mentális…) helyzetben találja magát: meg kell teremtenie azt a nyelvet, amellyel érvényesen beszélhet arról a méltatlantörténetről, sőt hagyományról, amelynek megvan a magához méltó nyelve (méghozzá, sajnos, egyre bővülő szókinccsel, a „szellemi homeless”-től a „migráns”-on át a „Soros-zsoldos”-ig). Jól látszik ez a beszédhelyzet már a Hrapka Tibor által tervezett borítón is, amely egyértelmű vizuális kapcsolatba lép az Orgia borítójával: az ellenszenves barna alapra rajzolt Városmajor-térképrészleten rajzszögekkel rögzített papírcetliket látunk, olyan kézzel írott szavakkal és kifejezésekkel, mint a „testvér”, a „különítményes” vagy az „émely és rothaj”. És ezek a kézírásos szavak, sok más szóval együtt, tájékoztató margóbejegyzésként szerepelnek majd a főszövegben is.

De nézzük először a címet és az alcímet – mégpedig a pálya folytonosságában. Korábbi (például a 2000‑ben, a Holmiban és a Kalligramban) megjelent közléseiből tudhatjuk, hogy Zoltán eleinte olyan önéletrajzi jellegű regényt akart írni, amely a Véresmajor címet viselte volna. Noha ez a lidércesen bombasztikus összetett szó még csak nem is szerepel a könyvben – ellenben olvashatjuk helyette például a rosszízű „Judapest” kifejezést a 13–14. oldalon. És talán éppen az ehhez hasonló antiszemita szóviccek és nyelvi lelemények visszataszító népi hagyománya miatt sem kerülhettek a szövegtérbe olyan stilárisan–etikailag kétes helyi értékű szavak, mint amilyen a „Véresmajor”. Ráadásul nem is lett önéletrajzi mű a témából. Viszont megszületett az 1944–45 telén a Városmajorban játszódó, borzalmas tárgyához illő címet viselő regény, az Orgia – és éppen ez a kellemetlenül kegyetlen szó szerepel most a jóval semlegesebb hangzású és jelentésű Szomszéd alcímében: Orgia előtt és után. Az „előtt” és „után” viszonyszavai pedig kettős jelentést hordoznak: egyrészt a vegyes műfajú könyvben szó esik a második világháború végén tomboló nyilas „orgia” előzményeiről és következményeiről (a koholt vérvád Tiszaeszlárjától a „soros disznó”-val kedélyesen viccelődő politikus Jászapátijáig); másrészt megismerkedhetünk az Orgia (keletkezéstörténeti) előzményeivel és (hatástörténeti) következményeivel is...

ELIDEGENEDÉS ÉS HATALOM AZ ÚJKAPITALIZMUSBAN

MÉRCE
Szerző: SZALAI ERZSÉBET
2018.05.05.


Az alábbi szöveg Szalai Erzsébet Hatalom és értelmiség a globális térben c. kötetében jelenik meg nemsokára, a Kaligram Kiadó gondozásában. A szöveg rövidített változata az Új Egyenlőségen jelent meg.

Az elidegenedés a közbeszédben gyakran valamiféle eltávolodottság érzeteként jelenik meg. Marx (1844) szerint azonban a fogalom nem pusztán egy szubjektív emóciót fejez ki, hanem a termelési és a ráépülő hatalmi viszonyokkal szorosan összefüggő és összetett jelenséget ír le. A Gazdasági-filozófiai kéziratokban a fogalom következő meghatározását adja:

„…az elidegenülés megjelenik mindabban, hogy az énlétfenntartási eszközöm másé, hogy az ami az én kívánságom más hozzáférhetetlen birtoka, mindabban, hogy minden dolog maga más mint ő maga, hogy az én tevékenységem más, végül abban – és ez a tőkésekre is áll – hogy egyáltalán embertelen hatalom ura(lkodik)” (i.m.68.o.).

A kapitalizmus termelési-hatalmi-társadalmi viszonyait kifejező jelenség a mostani újkapitalizmusban különös csillogást kap: az újkapitalizmus legfőbb jellegzetessége, hogy hatalmi súlyában a politikai elitek fölé kerekedő globális tőke felzabálja az őt működtető erőforrásokat, döntően a humán erőforrásokat, vagyis a munkatevékenységet végző embert – elsősorban mentálisan (Szalai, 2006). Különösen így van ez az olyan félperiférián, mint Magyarország, ahol az embereknek az őket uraló viszonyoknak való kiszolgáltatottsága jóval nagyobb, mint a centrumokban, szoros összefüggésben a demokratikus hagyományok hiányával is. Tanulmányomban arra vállalkozom, hogy az elidegenedés Marx által felsorolt tényezőit elsősorban magyarországi újkapitalizmus körülményei között vizsgáljam.

„…az én létfenntartási eszközöm másé”

A létezett szocializmusban a tulajdonjogok a hatalmon lévő rend (uralkodó rend, technokrácia és nagyvállalati menedzserek konglomerátuma) kezében összpontosultak, mindazonáltal a felső pártvezetés és technokráciája az 1956-os forradalmat követő évtizedekben (részben a megismétlődéstől való félelem miatt, részben belső ideológiai meggyőződése okán) egészen az 1980-as évek közepéig kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a munkásság – elsősorban a nagyipari munkásság – életszínvonalának növekedése folyamatos legyen. A munkás munkanélküliség ismeretlen volt, a gyárakon belüli jövedelmi viszonyok pedig átláthatóak voltak. Bár a termelő javak nem voltak a munkásság tulajdonában, annyi közük azért volt ehhez a tulajdonhoz, hogy érdekeiket „beszámították” az annak működtetésére vonatkozó döntések során (Szalai, 2004, 2006, Bartha, 2009)...

ÉS MOST KÉPZELJÜK EL...

HUPPA BLOG
Szerző: TÖRÖK MONIKA
2018.05.05. 


És most képzeljünk el egy szép, új világot.
Országot legalább.
Mindenki fehérbőrű.
Mindenki keresztény.
Mindenki szorgalmasan kapálgatja a kertjét.
Mindenki szorgalmasan eljár a templomba.
Mindenki a fociért rajong.
Mindenki – ideértve a férfiakat is – szorgalmasan szül négy-öt gyereket.
Mindenki nagyon hálás, amikor meghozza a postás az utalványát.
Mindenki ájultan nézi a királyi tv-csatornákon a neki szólót.
Mindenki ájultan hallgatja a rádióból bömbölő reklámokat.
Mindenki egészséges, hiszen betartja a tízparancsolatot.
Mindenki tudja, hogy ott kint a világban, a kerítésen túl, maga a fertő van.
Mindenki tudja, hogy azok ott, a kerítésen túl, csak ártani akarnak nekünk.
Mindenki tudja, hogy megállt az idő 1984-ben.
És persze mindenki pálinkát főz házilag.
Lehetőleg jó sokat, mert még az is kevés lesz hozzá.

CÉGTEMETŐ A MINISZTER INGATLANÁBAN, HÁBORÚ A PHARAON-ÖRÖKSÉGÉRT - AZ ÁTLÁTSZÓ HETI LAPSZEMLÉJE

ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ
Szerző: RÁDI ANTÓNIA
2018.05.05.


G7: Bedőlt cégek sora működött az új miniszter ingatlanában

A 2010-es években mintegy hatvan cég volt bejegyezve Bártfai-Mager Andrea fejlesztési miniszter lakására. A cégek döntő többsége zavaros körülmények között megszűnt vagy elköltözött az elmúlt egy-két évben. Szinte valamennyi ide bejegyzett társaság Magyarország egyik legegzotikusabb vállalkozójához, Balogh Sándorhoz kötődött. Baloghnak több, Afrikával foglalkozó alapítványa van, részben az ő elgondolása alapján valósultak meg a nemzeti kereskedőházak, a Magyar Afrika Társaság elnökeként a Budapest-Bamako Rally jótékonysági partnere, és sok egyéb mellett a vizes vb-t szervező Bp2017 Nonprofit Kft. gazdasági igazgatója is. Vállalkozásait szinte kivétel nélkül felszámolással vagy kényszertörléssel vezették ki. A miniszterré kinevezett Bártfai-Mager rózsadombi ingatlana az egyik központi helye volt a cégbirodalomnak. Balogh és Bártfai-Mager korábban házastársak voltak, több közös vállalkozásuk is volt.

Heti Válasz: arab belháború Magyarországon a Pharaon-vagyon miatt

Tavaly meghalt az FBI által körözött, Ghaith Pharaon. Itteni kastélyai, palotái ma is egy jordán ügyvéd nevén vannak, aki azonban, úgy tűnik, nem az örökösök, hanem mások kottájából játszik. Nemrég az összes Pharaon-ingatlan tulajdoni lapjára perfeljegyzés került. Az Alfahír portál már másfél hónapja jelezte, hogy „valami kavarás van” a volt Postabank-székház tulajdonjoga körül. Azonban a József nádor térre néző palota mellett a Cinege úti Pharaon-ingatlan, valamint a hőgyészi és a seregélyesi kastélyok tulajdoni lapjára is perfeljegyzés került – ráadásul ugyanazzal az ügyszámmal. A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma előtt öt hónapja folyó eljárást három külföldi társaság (a pakisztáni Attock olajvállalatot is birtokló Pharaon Investment Group Limited Holding, valamint a Bayview International Group és a Pharaon Commercial Investment Group) indította „szerződés érvénytelensége” miatt; e cégek mögött egyértelműen a néhai Ghaith Pharaon családja áll. Az alperes pedig, mint írtuk, a magyarországi érdekeltségeket jegyző jordán ügyvéd. Ammar M. A. Abu Namous és az örökösök összekülönbözését bizonyítja, hogy a jordán ügyvéd a családfő halála után azonnal kikerült a részben Pharaonék által ellenőrzött Bank of Jordan vezető testületéből, majd az ammani tőzsdén jegyzett Jordan Decapolis Properties ingatlanvállalat igazgatóságából is.

HVG: újabb gyanús fidesz-közeli vendégház

Az izsáki, edelényi és hollókői esetek után újabb kormánypárti politikusrokont találtunk, akinek környezetében fölöttébb furcsán hasznosulnak a fejlesztési források. A történetben ismét egy “vendégház” bukkan fel, a szereplő pedig ezúttal a fideszes Hörcsik Richárd unokaöccse. Az ügyvédként dolgozó Hörcsik Lajos Kálmán a saját nevén nem vett fel semmilyen támogatást. Az álvendégház a Borsod megyei Göncruszkán van, és a nagyszülői házból alakították át. A Falusi és Agroturizmus Országos Szövetség (FATOSZ) honlapjának egy már csak tárolt változatként érhető aloldala szerint 2015 végén névvel, címmel, telefonszámmal beregisztrálták ide a Ruszkay Pál Vendégházat, ez Hörcsik Lajos nagyapja neve. Tulajdonosként/üzemeltetőként pedig a Nitor Abaúj Szolgáltató Szociális Szövetkezet volt megadva, amelyre viszont rögtön több fajta támogatáskereső is adott találatot: a térségi forrásokat elosztó Abaúj Leader Egyesület nyertes 2013-as pályázatokat összegző táblázata szerint a szövetkezet 17,9 millió forintot kapott vendégház kialakítására, és a 2014-es és 2015-ös kifizetések között a Magyar Államkincstár adatbázisa is kiadta a szövetkezet hasonló összegű, EMVA-turisztika jogcímen kapott támogatásait. A Nitor Abaúj 2013 évi taggyűlési jegyzőkönyvéből a tagjai névsora is kiolvasható: tag benne Hörcsik Lajos Kálmán és több rokona is. A környékbeliek nem tudnak a vendégházról, Hörcsikék szerint azonban üzemel.

Index: Jeremie-pénzek Mészáros-közelbe

Megvannak a legújabb Jeremie-pályázat nyertesei. Állítólag a Mészáros Lőrinc-közeli MKB, illetve Takarékbank, valamint Hernádi Zsolt, Garancsi István és Csányi Sándor is a nyertesek között van. Publikus eredményhirdetés még nem történt, de mivel a nyerteseket már értesítették, jó eséllyel pontosan felmérhető, hogy kik nyerték az MFB 75 milliárd forintos legújabb Jeremie-körét. Ez az a program, amikor a magánbefektetők jelentős közösségi forrást kapnak ahhoz, hogy ígéretes startupokba fektessenek.

HVG: jogsértő fakivágás a Margit-szigeten

Rengeteg fát vágtak ki a Margitszigeten a régi teniszpályák bontása ürügyén. Azt nyilatkozta egy biztonsági őr, hogy már az új teniszstadion építését készítik elő – a baj csak az, hogy az erről szóló törvényt Áder János megvétózta, Tarlós István főpolgármester pedig kerek perec azt mondta, nem hajtja végre a döntést, mert nem egyeztettek vele. Egyelőre nem mond arról a szövetség semmit, hogy a Margitszigeten vagy máshol épül az ATP-verseny helyszíne. A Főváros viszont állítja, csak arra adott hozzájárulást, hogy lebontsák a leromlott épületeket, fakivágásokra nem. A bontáshoz való hozzájárulás nem mentesíti a beruházót a tevékenységhez szükséges egyéb szakhatósági, hatósági és tulajdonosi engedélyek beszerzése alól, amelyek megléte nélkül a kivitelezési munkák nem kezdhetők meg.

ORBÁN ÚJ KORMÁNYA

FARKASVONÍTÁS BLOG
Szerző: Tarski
2018.05.05.



Lassan megalakul Orbán Viktor negyedik kormánya, amelyik egyúttal sorrendben már a harmadik kormány lesz 2010 óta. Egy liberális demokrácia életében jelentős esemény ez, hiszen egy jól működő kormány alapvető feltétele annak, hogy az egyéni szabadságjogok a gyakorlatban is teljesülhessenek, érvényre jussanak. Egy kormánynál csak a parlament jó működése a fontosabb, hiszen maga a parlament az, amelyik a törvények megalkotásával egyúttal kijelöli azt a keretet, amelyek között érvényesülhetnek az emberi szabadságjogok. Már John Locke is megkülönböztetett törvényhozó és végrehajtó hatalmat. A törvényhozó hatalom szerinte “.....az a hatalom, amelynek joga van megszabni hogyan használják fel az állam erejét a tagjainak a megvédésére.” Emellett: “....kell, hogy legyen egy állandóan működő hatalom, amely gondoskodik a megalkotott és továbbra is érvényben lévő törvények végrehajtásáról....” E két hatalom tehát egymást kölcsönösen feltételezi és szoros egységben kell működnie. Más szavakkal: mindkét hatalomnak célszerűen és hatékonyan kell teljesítenie ahhoz, hogy a lehető legjobban kihasználhassák azokat a lehetőségeket, amelyek az állam számára rendelkezésre állnak.

Ez utóbbi tételt azonban manapság igencsak nehéz végrehajtani, hiszen oly sok tényező befolyásolhatja azt, hogy milyen legyen egy konkrét végrehajtó hatalom összetétele. S mivel mindig a kijelölt kormányfőnek van joga arra, hogy kiválassza a minisztertársait, ezért a szubjektivizmusnak tényleg tág határai lehetnek. Itt most már nem csupán a tehetség, a rátermettség, az iskolázottság és egyéb emberi tényezők játszanak szerepet a kiválasztásnál, hanem a pártérdekek , sőt, az illető kormányfő hatalmi ambíciói is. Ez utóbbit vélem én kirajzolódni a mostani kormányalakítási folyamatból Orbán Viktor esetében. Az első ilyen momentum az, hogy míg 2014-ben szinte változatlanul meghagyta a régi kormánytagokat, addig most jelentős átalakítást eszközölt. Sok régi miniszternek kellett mennie, hogy egy-egy újabb váltsa fel őket. Számomra ez azt jelezheti, hogy Orbán Viktor világossá akarja tenni ismételten azt, hogy mindenki az ő akaratának van alárendelve, még a nagy hatalmú miniszterek is. Egy sikeres választás, még ha korábban az illető miniszter ehhez kitűnően hozzájárult, mindezt megváltoztathatja, és egy hajánál fogva előrángatott okra hivatkozva meneszteni fogja őt is. Itt most nem lehet arra sem gondolni, hogy ezzel a mostani minisztercserékkel a szakmaiságot akarja fokozni, mert ez nem áll mindenkire. Bár mondjuk a fölművelésügy terén a régi jogász minisztert egy agrárszakember Nagy István követi, addig az emberi erőforrások minisztériumánál a korábbi papot egy java korban lévő onkológus professzor, Kásler Miklós váltja fel. Az utóbbiról ugyan feltételezhető az, hogy kiválóan ért a szakmájához, az onkológiához, de nincs kormányzati tapasztalata, így egy egészen új terület és új feladatokkal vár majd reá. Jobban el tudtam volna képzelni itt Novák Katalint, aki korábban a családügyért felelt államtitkári rangban és aki jobban jelezhette volna Orbán elkötelezettségét a demográfiai adatok javítása terén. Tehát itt nem lehet konzekvens koncepciót feltételezni.

Megítélésem szerint Orbán Viktor a saját hatalmát is bebetonozhatja azzal, hogy célszerűen választja ki az új minisztereit. Ismeretes, hogy Lázár János és Rogán Antal között hol nyíltan, hol pedig a fű alatt kemény hatalmi versengés történt a kormányfő mögötti második hatalmi pozíció megszerzése érdekében. Azt gondolhatta az ember, hogy mindez azért történhetett, mert ők akarnak Orbán Viktor helyébe lépni, tehát végeredményben a Fidesz vezető posztjáért történt versengés. A mai helyzet alapján úgy néz ki a dolog, hogy ezt a párharcot Rogán Antal nyerte meg, mert ő marad a helyén, tehát a kormányfő kabinetirodáját fogja vezetni, míg Lázár János a hódmezővásárhelyi választókerületének lesz az országgyűlési képviselője. Itt sem lehet konzekvens koncepciót feltételezni, mert szerintem Lázár János jól látta el a miniszteri teendőit, továbbá kellő szakmai felkészültséggel és emberi jellemzőkkel rendelkezett ahhoz, hogy sikerrel vigye tovább a miniszterelnökség irányítását. De Orbán Viktor most is megmutatta azt, hogy nem akar nyugdíjba menni, még mindig ő az úr a háznál, és kénye kedve szerint alakíthatja a kormány struktúráját...


ERŐS NEMZETET, NACIONALISTA ÁLLAM HELYETT!

1000 A MI HAZÁNK 
Szerző: HaFr
2018.05.03.


Orbán sikerrel elhitette az övéivel, hogy az állam (pontosabban az ő) ereje megfeleltethető a nemzet erejének. Ezzel szemben azt látjuk, hogy miközben az állam (pontosabban ő) virágzik, az államnak (pontosabban neki) alávetett nemzet kornyadozik. Megosztott politikailag (kinek jó ez az állami forrásokon élősködő politikai osztályon kívül?), gyenge a versenyképessége (a gyerekeink - már akit nem menekítenek külföldre valamelyik ponton - egyre gyengébb oktatási rendszerben tanulnak, a jogrend és a komplex társadalmi intézményrendszer romokban, a magyar tulajdonú vállalatok tört része exportképes; a népességünk egy része szabályosan elszigetelt Európában), az egészségügyi kormányzat kilopja a pénzt a polgárok zsebéből először a magánkasszák lenyúlása, majd a romló közegészségügy intézményes korrupciója és a magánegészségügybe menekülő százezrek plusz költségein keresztül...

AMEDDIG AZ ORSZÁG EGY ROHADT PUSKAPOROS HORDÓN ÜLDÖGÉL, EL LEHET FELEJTENI A KIVÁNDOROLT FIATALOKAT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.05.05.


Mindenkinek derűs, vidám szombat reggelt kívánok! A láma nem a világ legcukibb állata, de jó arc, úgyhogy kezdjük vele a napot, meg természtesen a kis magyar ugar nagy abszurd történéseivel. Miközben a Fidesz Morvai Krisztinával vállvetve, gyakorlatilag egész Európával szembemenve harcol a médiaszabadság, az újságírók jogainak kiterjesztése, valamint a közpénzből működő sajtóorgánumok ellenőrzése ellen, az Index újságíróját máris kitiltották a parlamentből. Úgy, hogy még meg sem alakult az új országgyűlés. De majd ha megalakul kedden, a számtalanszor lesimicskacsicskázott, a rezsim által megvetett lap munkatársa nem tudósíthat az eseményről. Miért? Ezért:

"Az alakuló ülés kiemelt jellegére, ünnepélyességére valamint a nagy érdeklődésre való tekintettel csak azoknak az újságíróknak a kérését tudjuk figyelembe venni, akik a 2014-2018-as ciklus ülésein betartották az országházi sajtótudósítás rendjére vonatkozó szabályokat".

Az, bazmeg: kiemelt jelleg, ünnepélyesség, nagy érdeklődés. Miután Kövér László elvetélt portás 2010 óta példátlan vasszigorral érte el, hogy a parlamenti sajtótudósítás műfaját minél kisebb területre szorítsa vissza, teljesen ésszerűtlenül, a nyilvánosság szégyenletes szájbarúgásával, most onnan folytatja, ahol abbahagyta. A fiatal demokraták védőszentje és az egész általa képviselt bagázs számára a független sajtó ellenség, de lépten-nyomon arról pofáznak, hogy Magyarországon van sajtószabadság, és aki mást állít, az Soros szolgája/szolgálólánya. Ennek, meg az ünnepélyességnek és a nagy érdeklődésnek a jegyében a 444 és a hvg.hu egy-egy újságírója sem lehet ott az alakuló ülésen. Remélem, Bayer ott lehet.

Mindeközben a Fideszhez lojális, rosszemlékű korok rossszemlékű maradványaiként a hatalomhoz dörgölőző szalagmunkások kikérik maguknak. A PestiSrácok lapigazgatójaként kényelmesen jövedelmező álláshoz juttatott Stefka Istvánnak elege lett abból, hogy őt azzal rágalmazzák, hogy munkásőr volt, és önként-dalolva szolgált ki más rendszereket is. Úgyhogy most a fideszes blog hirdetésben tolja a Facebookon, hogy Stefkánál betelt a pohár, úgyhogy perelni fog. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a Rohadt náci! címmel megjelent publicisztikájához Bencze László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója kommentet fűzött:

"Az egészben az a különös, hogy Stefka is elvtárs volt, úgyhogy “bagoly mondja verébnek”. Sőt, nemcsak elvtárs volt, hanem munkásőr is! Csakhogy időben átvedlett. A személyisége hasonló Schmitt Páléhoz!"

...

A GASZTROCSODÁK PIACA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Pedro
2018.05.05.


Két hete jelent meg Pedro posztja a spanyol (egészen pontosan Malaga és környéke, szóval inkább andalúz) gasztronómia gyomorkorgató érdekességeiről, és akkor a végén említette a malagai Atarazanas piacot, de bővebben nem tért ki rá. Nos, mivel többen is kértétek, most kitért, ráadásul nem kevés fotóval kergetve a teljes kétségbeesésbe engem, meg gondolom majd azokat is, akik szeretik a tengeri herkentyűket és az egyéb finomságokat. Át is adom a szót neki.

„Vannak az ember életében amennyire váratlan, legalább olyan kellemes meglepetések. Nekem ilyen volt a malagai Mercado de Atarazanas.

Be kell ismernem, hogy tulajdonképpen teljesen véletlenül tévedtem be, egyszerűen csak tetszett az épület, és gondoltam, ha már itt bolyongok, akár be is nézhetek, hátha látok valami érdekeset.

Mit mondjak: láttam.

Egy kis piactörténelem

Mielőtt azonban belépnénk, hadd meséljek kicsit a hely történelméről, annál inkább, mert nem akármilyen sztori kerekedett ki előttem, amikor utólag (igen, tudom…) utánaolvastam (például itt).

Nem mintha mentegetni szeretném magam, de aki nem tudja, hova megy, az elég könnyen elhaladhat az épület mellett, és nem azért, mintha nem lenne szép, de egyszerűen a belvárosi forgalomban könnyen átsiklik rajta az ember szeme, amint megpróbálja kerülgetni a járókelőket, autókat, munkába igyekvőket.

Már maga a név is érdekes, hiszen az atarazana hajógyárat jelent, ami furcsa, hiszen a hely meglehetősen távol van a tengertől, a belváros közepén. Még sincs tévedésről szó, hiszen még a XVIII. században is a tenger egészen a mostani piacig ért, és a halászok részben a piac déli falánál próbálták meg kifogni a napi betevőre valót.

Akinek az épületről a mór építészet jut az eszébe, az nem téved nagyot, hiszen a helyén már a XIV. században épület állt (V. Mohammed építtette a kor legnagyobb hajógyárát), amit aztán a XIX. században újítottak fel, és varázsoltak piaccá.

A központi bejárat az egyetlen megmaradt a hét hasonló közül, és simán felismerhetők rajta a mór építészet nyomai. Amikor a város 1487-ben katolikus kézre került, először kolostort csináltak belőle, de a tenger moraja olyan hangos volt, hogy zavarta az áhítatot, így lett belőle erőd és fegyvertár, majd kórház és orvosi iskola...

ORBÁN NEVETHET A VÉGÉN, ELKÉSETT MEGREGULÁZÁSÁVAL AZ EU?

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: WINDISCH JUDIT
2018.05.04.


A nemzetközi jelentések szerint kiugróan magas a korrupció szintje Magyarországon, az uniós pályázatok döntő része érintett túlárazásban, korrupciós kockázatban. Az Európai Bizottság a következő hétéves ciklusban odacsapna a korrupt országoknak. Orbán nem aggódik, a nagy kérdés az, hogy az eddig biztonsági játékra törekvő Bizottság mennyire lesz merész.

Orbán Viktor miniszterelnök nem aggódik az Európai Bizottság legutóbbi javaslatai miatt, amelyekkel a többi között erősen lehetne fogni – vagy legalábbis terelgetni Magyarországot is. Az Európai Bizottság – a kiszivárgott tervezetekhez képest – egy gyengébb javaslatot nyújtott be ugyan, de a korrupt tagállamoktól elvehetik az uniós támogatásokat, például akkor, ha a kormány nem garantálja a bíróságok függetlenségét, nem működik együtt az EU Csalás Elleni Hivatalával, az OLAF-fal és az EU ügyészségével, és ha az ügyészség nem jár el alaposan az EU-pénzekkel kapcsolatos csalások ügyében, illetve nem előzi meg a korrupciót.

A magyar miniszterelnök azt mondta, a költségvetési tervezetről hosszú vita és tárgyalássorozat vár még rájuk, a jogállamiságra vonatkozó előírások miatt pedig szerinte a magyaroknak nem kell aggódniuk:

"2013-ban az EU vizsgálta ezt nálunk, papírunk van róla, hogy ezen a téren nincs probléma, így minden ilyen vita előtt nyugodtan állunk."

Orbán valójában azzal büszkélkedett, hogy a bírósági rendszer átalakításának tervét ízekre szedte a Velencei Bizottság, majd a kifogások figyelembe vételével változtattak rajta. De emiatt is már fenyegetőzhetett volna szankciókkal az EU, ha akkor élt volna a most tervezett szabály. A kormánynak egyébként nem csak erről, de arról is papírja van – méghozzá az OLAF-tól, hogy itt csalták el a legtöbb uniós támogatást. Erre még később részletesen visszatérünk, abban mindenesetre Orbánnak igaza van, hosszú még az út addig, hogy a regulázó javaslatból végső szöveg legyen, az ugyanis az Európai Parlamentben, illetve az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban is fut még néhány kört...

AZ ÜGYÉSZSÉGET TAKARGATNÁ AZ ORBÁN-KORMÁNY AZZAL, HOGY NEM ENGEDI KÖZZÉTENNI A MAGYAR KORRUPCIÓRÓL SZÓLÓ STRASBOURGI JELENTÉST

ZOOM
Szerző: ÁBRAHÁM AMBRUS
2018.05.05.


A Korrupció Ellenes Államok Csoportja azt vizsgálta, hogy az ET tagállamai milyen intézkedésekkel igyekeznek megelőzni a korrupciót az országgyűlési képviselők, a bírák és az ügyészek körében.

Magyarország azon nagyon kevés tagállam közé tartozik, amely nem járult hozzá, hogy a strasbourgi székhelyű Európa Tanács (ET) korrupcióellenes testülete közzétegye az útmutatásainak végrehajtásáról készült országértékelést. Gianluca Esposito főtitkár “nagyon sajnálatosnak” nevezte, hogy a magyar szervek nem engedélyezték a közzétételt. A Korrupció Ellenes Államok Csoportja (GRECO) azt vizsgálta, hogy az ET tagállamai milyen intézkedésekkel igyekeznek megelőzni a korrupciót az országgyűlési képviselők, a bírák és az ügyészek körében. A Népszava értesülése szerint az Orbán-kormány az ügyészség antikorrupciós teljesítményét érintő kemény kritikák miatt akarja titokban tartani a dokumentumot...

A NER MÁR OTT TART, HOGY A PÁRTLAPBAN GYALÁZZÁK AZ ORBÁN-KORMÁNY ÁLLAMTITKÁRÁT, MERT SZÓBA ÁLL A "BALLIBERÁLISOKKAL"

444
Szerző: URFI PÉTER
2018.05.05.


A 2010-es kormányváltás után arról szóltak a hírek, hogy a Fidesz emberei átveszik az irányítást a kulturális intézményrendszerben. A területfoglalás rendben lezajlott, kis szigetek maradtak csak érintetlenül, és ma már nem botrány, hanem evidencia, hogy az állami pénzosztó szervezetekben többségében vagy kizárólag a pártnak megfelelő emberek ülnek. 

A különböző kinevezéseknél újabban inkább azon szoktak izgulni a művészeti élet résztvevői, hogy legalább olyan vezetőt válasszon a kormány, aki nem csak a NER-be illeszkedik, hanem ért is ahhoz, amit csinál.

De a kultúrharcnak jöhet egy újabb szintje, ami leginkább a létező szocializmusból ismerős.

A Magyar Idők cikksorozata és vitája arra emlékeztet, amikor a Kádár-rendszer elitje a pártsajtóban fúrta a párton belüli ellenfeleit, különböző elhajlásokkal vádolva a nem elég vonalas tisztviselőket.

Megint a megalvadt struktúrák

A Kinek a kulturális diktatúrája? című sorozat két irányba oszt csapásokat: egyrészt a balliberálisnak bélyegzett művészeket és tudósokat ostorozza, mert úgy bírálják a kormányt, hogy közben elfogadják az állami támogatást; másrészt a fideszes politikusokat és intézményvezetőket rugdossa, amiért nem lehetetlenítik el a kritikusokat.

Az első cikk szerint ezek a balliberálisok valamilyen rejtélyes okból még 8 év fideszes kormányzás után is korlátlan hatalommal bírnak: „tombol a kulturális diktatúra, a más véleményének kiszorítása, a más értékeket valló emberek háttérbe szorítása megtörténik nap mint nap.” (Szakács Árpád írásának második része ide kattintva, a harmadik része pedig ide kattintva olvasható el.)

Nem csak a megjelenés helye, a hivatalos pártlap érdekes, hanem a szerző személye is: Szakács Árpád ugyanis nem mezei hőzöngő, hanem Mészáros Lőrinc vidéki laphálózatának főszerkesztője. Publicistaként akkor figyelhetett fel rá a szélesebb nyilvánosság, amikor lerántotta a leplet a finn oktatási rendszerről, és az összes megyei újság olvasóját tájékoztatta, hogy „a finn gyerekek katedrálisokat gyújtanak fel, véres utcai zavargásokat provokálnak és tömeggyilkosságokat rendeznek osztálytársaik körében”.
Mindenki gyanús

Szakács most sem finomkodik, nekimegy mindenkinek, aki szerinte bármilyen módon érintkezni mert a „balliberálisokkal”, legyen az illető bármennyire fideszes vagy éppen maga a kormány. Megkapja a magáét

- az Andy Vajna által vezetett magyar filmipar,
- a Magyar Tudományos Akadémia,
- a Balassi Intézet,
- az MTI, mert „szinte nincs nap, hogy ne számolnának be valamilyen balliberális művész munkájáról”,
- a Petőfi rádió, amiért „csak a balliberális holdudvar zenevilágát (sic!) sugározza”,

- a Fővárosi Önkormányzat, mert fenntartja a Katona József Színházat,

- „a fideszes ferencvárosi önkormányzat, a magyar állam és az NKA”, mert finanszírozza Székely Csaba darabjainak bemutatóját,

- a „jobboldali városvezetésű kulturális intézmények” (sic!) Budapesttől Debrecenen át Kecskemétig, mert „fizetnek” Karafiáth Orsolyának,

- de még a Magyar Művészeti Akadémia is, mert pénzt adott az utcai automatákból vásárolható Poket zsebkönyvekre, pedig az egyik ötletgazda Grecsó Krisztián, ráadásul Esterházy Péter könyve is szerepel a kiadványok között...

A NÉPPÁRT VEZETŐI BIZONYOSAN MERKEL ÁLDÁSÁVAL PRÓBÁLTAK ORBÁN LELKÉRE BESZÉLNI - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY

2018.05.05.


- Ha a kormányfő sokat ugrál, az ország évi a 5 milliárd eurónyi uniós pénztől búcsúzhat, de a kormányfő makacskodik. Egyelőre. Berlin szerint azonban a jogállam megsértését nem lehet annyiban hagyni

- Az idegengyűlöletnek mindegy, hogy éppen kit vesz célba: a zsidókat, romákat, migránsokat, melegeket, a civileket, vagy éppen Sorost

- Hajmeresztő, hogy miket művelt az előző szlovák kormány, amelynek a jelenlegi kabinet egyenesági utódja

Le Figaro

A Bizottság a Néppárt támogatásával arra készül, hogy „honorálja”, amiért Magyarország tekintélyuralmi irányba sodródik. A lap úgy fogalmaz, hogy a magyar orvlövész ezúttal maga került a célkeresztbe, amikor szerdán Brüsszelben zárt ajtók mögött kellett magyarázkodnia az EPP vezetőinek, miközben Juncker bejelentette, hogy éhkoppra fogják a magyar kormányt, ha az továbbra is el akarja venni a bírói függetlenséget. Az illiberális modell feltalálója, aki meghódítja a földrész középső részét, vadul nacionalista, de nem Európa-ellenes. Igazi fejtörést okoz Merkel pártcsaládján belül. Az EU szemét az nyitotta fel, hogy a politikus kinyilvánította: a többség nevében teljes mértékben ellenőrzése kívánja vonni a bíróságokat.

Csakhogy ez már az európai értékeket érinti, bár már korábban átgázolt a hatalmi ágak megosztásán, a sajtószabadságon és a civil társadalom autonómiáján. A brüsszeli egyeztetésen Orbán ismertetni kívánta a győztes programját. A másik oldal viszont jelezni igyekezett neki a vörös vonalakat. Az biztos, hogy sem Weber, sem Daul nem lépett volna fel a saját szakállára, mindketten a német kancellár bizalmasai. Magyarország közben a Bizottság terve értelmében minden évben búcsút inthet csaknem 5 milliárd eurónak, ami a GDP 4 %-nak felel meg, és 2-3 %-os növekedést eredményez. Vagyis az unió gyors és hatékony fegyverhez jutna Orbánnal szemben - a pénztárcán keresztül. Az EP-választások közeledtével sok európai képviselő arról álmodik, hogy leszámol a magyar vezetővel. De a fegyelmező eszköz alkalmazása a Bizottságra marad. Magyarország egyébként már iskolapélda: az infrastrukturális fejlesztéseket gyakran pályázat nélkül ítélik oda, sokszor a miniszterelnök családjának, illetve közeli oligarcháknak.

Der Standard

A német Európa-miniszter egyetért azzal, hogy ha valahol látványosan megszegik a jogállami elveket, akkor nem lehet úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, ennek ki kell hatnia a közösségtől érkező pénzekre is. Roth Bécsben fejtette ki véleményét, hozzátéve, hogy a befektetéseket alapvetően a demokratikus normarendszer, a működő közigazgatás és a független igazságszolgáltatás befolyásolja. A lap megjegyzi, hogy éppen ilyen okok miatt mostanában Magyarországot és Lengyelországot éri kritika. A német politikus ugyanakkor nem a büntetést, hanem a jutalmazást szorgalmazza migránsügyben, tehát hogy azok a területek kapjanak több segítséget Brüsszeltől, amelyek sok menedékkérőt vesznek át. Felvetette azt is, hogy valamennyi tagállamban alapot kellene létrehozni a civil szervezetek munkájának elősegítésére. Azt viszont nem látja járható útnak, hogy az eddigi szinten maradjanak a strukturális és agrártámogatások...

"AKI KERESZTÉNY, NEM TERJESZTHET HAMIS HÍREKET ÉS GYŰLÖLETET"

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: RÓNAY TAMÁS
2018.05.04.


Aki keresztény, nem terjeszthet hamis híreket, nem alkalmazhat karaktergyilkosságot, nem terjeszthet gyűlöletet a médiumokon keresztül – jelentette ki Ferenc pápa.

Előremutató megállapítások sorát teszi a katolikus egyházfő abban az üzenetben, amelyet a tömegtájékoztatás május 13-i világnapjára írt. Már a szöveg címe is sokatmondó: „„Az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32). Hamis hírek és a békét szolgáló újságírás”. Az egyházfő figyelmeztet arra, hogy az álhírek, a „fake news” szélsőséges véleményformálásra sarkallhatják az embereket. Ferenc pápa megállapítja, az esetek többségében szándékosan ferdítik el a tényeket, az álhírek azonban kihatnak az egyén és a közösség viselkedésére. A pápa üzenetében kifejtette véleményét a médiában megjelenő félretájékoztatás okairól, logikájáról és következményeiről. Ezáltal egy professzionális újságírást kíván elősegíteni, amely mindig az igazságot keresi, a békét szolgálja, és támogatja az emberek közötti megértést. A szöveg ugyan tavaly szeptember vége óta ismert, ám most került előtérbe a tömegtájékoztatás világnapjának közeledtével.

Miért is tekinthető valósággal forradalminak a pápa dokumentuma? A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) sajtóról és kommunikációról szóló, „Inter Mirifica” kezdetű, 1963-ban kelt határozata kezdeményezte, hogy a katolikus egyház minden évben emlékezzen meg a tömegtájékoztatás világnapjáról. 1967 óta e napra pápai üzenetet adnak ki, amely egy tömegkommunikációval kapcsolatos témakört dolgoz fel. Eddig azonban nem volt jellemző az, hogy a mindenkori egyházfő napi politikát vigyen bele az üzenetbe. Az egyházfők általában arra adtak útmutatást, hogy a katolikusok miként használják fel a modern médiát. XVI. Benedek például 2012-ben a Hit évével kapcsolta össze mondandóját. Ferenc pápa 2015-ben arra figyelmeztetett, hogy már a családban meg kell tanítani a kommunikációt. Egy évvel később pedig a kommunikáció és az irgalmasság összefüggéseit vizsgálta. Az esetek többségében a mindenkori pápa általános témákról beszél, ezért is más, és annyira jelentős a hivatalosan egy hét múlva vasárnap ismertetendő dokumentum.

Ferenc pápa egészen egyértelmű utalást tett azokra az önkényes vezetőkre, akik saját politikai érdekükben alkalmaznak álhíreket. Kifejti, hogy ez nem egyeztethető össze a keresztény tanítással. Akadnak ugyanis, akik „saját gőgös önzésüket követik”, s ennek megfelelően használják a médiumokat. „Ennek a hamis használatnak a tipikus jele az igazság megmásítása az egyéni és a közösségi szinten. Ezzel ellentétben, az Isten elgondolásához való hűségben a kommunikáció az a tér, ahol az ember kifejezésre juttatja személyes felelősségét az igazság keresésében és a közös jó építésében.” Aki tehát hamis hírek terjesztésére használja fel a médiát, nem az igazság terjesztésében érdekelt...

LEKÉSTÜK A POPULIZMUS VONATÁT

MÉRCE
Szerző: KISS VIKTOR
2018.05.04.


A hazai ellenzéki nyilvánosságban a populizmus kifejezése hatalmas karriert futott be az elmúlt években. Sikerét annak köszönhette, hogy képes volt átvenni azt a szerepet, amit korábban a „fasiszta”, az „antiszemita”, vagy a „kommunista” szitokszavak töltöttek be:

a hegemón pozícióban lévő liberális elitcsoportok által elfogadhatatlannak és veszélyesnek tartott politikai alternatívák és szereplők megjelölését és szalonképtelenné tételét.

A populizmus témáját elsősorban azok a szereplők kapták fel, akik értetlenül álltak a Brexit népszavazás sikere, Donald Trump elnökválasztási győzelme, vagy Orbán Viktor népszerűsége előtt és zsigeri gyűlöletet éreztek velük szemben. Szerintük ezek a „politikai patológiák” csak úgy következhettek be, hogy az embereket aljas módon elhülyítették, visszaéltek félelmeikkel, szabadjára engedték korábban elfojtott alpári vágyaikat és vállalhatatlan nézeteiket.

A liberális anti-populista analíziseknek visszatérő eleme, hogy a populisták sikerének kulcsa az álhírekből és egyoldalúan szelektált valóságelemekből szerkesztett „post truth” valóság létrehozása, vagy ahogy a magyarországi balliberális ellenzék egyetlen megmaradt napilapja fogalmaz: „a nemrégiben beiktatott amerikai elnök is kénytelen lesz elismerni, hogy választási győzelmében az orosz hackerek és a populizmust szolgáló algoritmusok fogságába esett közösségi média fontos szerepet játszottak”.

Ebben a hisztérizált és átideologizált szellemi légkörben nincs könnyű helyzetben az, aki baloldaliként a populizmusról kíván beszélni, mert könnyen az a látszat keletkezhet, mintha azt akarná bizonygatni, hogy a mai kor politikájának egyik legszörnyűbb jelensége tulajdonképpen valami jó dolog, amit érdemes egy újjászületni kívánó baloldalnak hasznosítania...