2018. május 10., csütörtök

ORBÁN VIKTOR 2030-IG TERVEZ

INDEX
Szerző: NÉMET TAMÁS
2018.05.10.


..."Biztosat csak a következő 4 évre mondatok, de önök tudják, sohasem 4 évben gondolkodom. Az ellenzék gyakran kritizál is ezért, kormánypárti barátaim is figyelmeztettek, legyek óvatos a nagy távlatokkal, aki nem néz a lába elé, hamar orra bukik" - mondta Orbán, de hozzátette, most nagy dolgokra van lehetőség.

12 évben gondolkodunk

Szerinte az emberek azt akarják, hogy az előttünk álló lehetőségekhez méltó kormánya legyen az országnak ez ad bátorságot ahhoz, hogy terveinkkel ne 4, hanem tíz, sőt 12 évben gondolkodjunk. Ráadásul az Európai Unió következő költségvetése, illetve végrehajtása is 2030-ig tart, ezt követeli meg a racionalitás is, mondta Orbán.

"A lehetetlenre kell vállalkoznunk, mert a lehetségest más is meg tudja csinálni"

- mondta. Szerinte a demokrácia, és a szabad választások nem állnak ellentétben a távlatos gondolkodással, nem zárja ki a hosszú távú tervezést. Aki már épített házat, tudja, nem érdemes úgy alapokat kiásni, hogy nincs meg a ház tervrajza, mondta.

Orbán szerint bár sokan hihetetlennek tartják, de elérhető, hogy Magyarország 2030-ra az EU első 5 olyan országa közé kerüljön, ahol a legjobb élni, dolgozni. Az új típusú versenyképességi rangsorokban is az 5 legjobb uniós állam között lehet az ország addigra. Bár vannak nálunk gazdagabb, népesebb, nagyobb országok, de szebb, biztonságosabb, védettebb és ősibb hely nincs a Kárpát-medencénél, benne Magyarországgal.

Orbán a tervek között arról beszélt, megállítják a népesedési hanyatlást, gyorsforgalmi utak kötik össze Budapestet a megyei jogú nagyvárosokkal, az autópályák mindenhol elérik a határt, az új napelem parkok és Paks 2 pedig a tiszta és fenntartható energiatermelés élvonalába emelik az országot. A népbetegségeket pedig radikálisan visszaszorítják, ennek érdekében pedig nem félnek az egészségügy ésszerűsítésétől. Emellett kihangsúlyozta, hogy új honvédséget építenek fel, mert az az ország, amely nem tudja garantálni a maga védelmét, az történelmi hibát követ el és felelőtlen.

Budapest régi fénye

A miniszterelnök Budapestről is beszélt külön, azt mondta, "vissza akarjuk adni régi nagyságát és fényét". Mert a város a budapestiek otthona, de emellett a nemzet fővárosa, minden magyaré, bárhol is éljen. Egy hatalmas mágnes erejével bír, ide vonzza azokat a magyarokat, akiket a szél kisodort a Kárpát-medencéből.

Ezután arról beszélt Orbán, amiről már korábban elég sokszor: a 2008-as nyugati válság valójában korszakhatár volt, a mélyben már régóta formálódó új világrend akkor jött felszínre, a maga saját belső logikájával és erővonalakkal. Neki pedig erre kellett felhívnia a figyelmet. Küldetésének tekintette, hogy meggyőzze a magyarokat, hogy ennek fényében meg kell újulni. Így a 2010-es válságkezelés célja nem az volt, hogy visszatérjünk a korábbi időkhöz, hanem hogy az új alapokat tegyünk le, mondta.

Orbán szerint ha egy nép új utakra lép, akkor nem spórolhatja meg a szellemi természetű vitákat. A régi szellemi rend haszonélvezői persze mindig támadják az újítókat, de a vitákat nem lehet megspórolni...

MAGYAR IDŐK: A GYÁRFÁS-ÜGY MELLÉKSZÁL, GIGANTIKUS BOTRÁNY JÖHET

24.HU 
Szerző: FARKAS GYÖRGY
2018.05.10.


A kormánylap szerint az igazi bomba fél év múlva robbanhat.

A Magyar Idők szerint az újra elővett Fenyő-gyilkosság csak mellékszál lehet, Gyárfás Tamás, Portik Tamás és Ihász Sándor meg­gyanúsítása mögött egy olyan államtitkokkal tarkított ügy sejthető, amely az országos politikát is érzékenyen érintheti.

Korábban a Heti Válasz is egy nagyobb szenzációt jósolt, most pedig a kormánylap már azt is tudni véli, hogy a

"gigantikus botrány kirobbanása legkorábban őszre várható"


egy államtitkokat is érintő nyomozás után, mivel a Heti Válasz által említett titkosított ügy nem is Gyárfás Tamáson, jóval inkább Portik Tamáson keresztül kapcsolódik a politikához.

A kormánylap ezt követően hosszan ír arról, hogy az Energol Rt. egykori igazgatója maga is közeli kapcsolatokat ápolt szocialista és liberális politikusokkal...

ÉN A CSÜRHÉVEL VAGYOK

MÉRCE 
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.05.10.


Május 8-án délelőtt a Kossuth téren szidalmazták és leköpték a tüntetők a református egyház három vezető tagját. Az eset nagyon nem tetszik nekem sem, de sajnos túl sok dolog van, ami nem tetszik ma ebben az országban. Pont ezért, aki reálisan szemléli az ország elmúlt 30 évbeli történéseit, annak azzal a lendülettel, ahogy elítéli ezt az esetet, érdemes nem a propaganda nyelvén végignéznie a történéseket, és kitekinteni arra is, kik és miért voltak ott azon a délelőttön, és hogy miért alakulhatott ki ez a helyzet.

A köpés és dulakodás esete a magyar médiában ma többféle keretben értelmeződik.

Gulyás Gergely és Kocsis Máté már kijelentette, hogy itt az egyházat érte támadás az ellenzék részéről. Szerintük az történt, hogy az ellenzék által felhergelt tömeg az egyházat támadta meg.

Nyilván ez egy oltári baromság. A tüntetőknek fogalmuk sem volt arról, hogy ki az, aki kijön a parlament kapuján, csak a hatalom képviselőit látták bennük, akik a díszülésről tartanak kifelé. Mint ahogy nyilvánvalóan csak és kizárólag propagandacélokat szolgál a teljesen szervezetlen tömeg egyéni tagjainak egységesként láttatása is.

Nem a parlament körül lévő 1000-1500 ember köpött egyként, hanem egy ember, volt még kb. 10, aki dulakodott, és igen, voltak jó páran, akik kiabáltak. Nem az egyház ellen, hanem a hatalom ellen.


Aztán nem lehet nem észrevenni a szereplők bemutatása közötti különbséget. A református egyház vezetőiről tudjuk kicsodák, nyilván ők tisztességes emberek, áldozatok, akik úgy kerültek a parlament alakuló ülésére, mint Pilátus a krédóba.

Ezzel szemben a tüntetők egy homogén massza, akikről annyi derül ki, hogy erőszakosak, köpdösnek. Nem olyan emberek, akiket máskor a tévében látunk. Nem okos professzorok, nem megbecsült tagjai a társadalomnak, nem csillogó szemű diákok, hanem hétköznapi emberek. Csak ugye a hétköznapi emberek látványát nem szoktuk meg. És mivel egy masszáról van szó, azt se tudjuk meg, nekik mi a történetük, ami kivitte őket a térre, és arra hajszolta, hogy dulakodjanak a rendőrökkel, hogy köpjenek, hogy üvöltözzenek.

Márpedig van oka, hogy ezek az emberek ott, akkor és úgy tüntettek. És nem az az oka, hogy felheccelte őket az ellenzék, ahogy a Fidesz próbálja sulykolni,
inkább az az oka, hogy eltaposta őket a mindenkori hatalom, és nem maradt más lehetőségük, mint így kifejezni magukat...

CSÜTÖRTÖKÖN ÉRDEN IS ELKEZDŐDHET AZ ELSZÁMOLÁS A CSATORNAPÉNZEKKEL

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: KIS ZOLTÁN
2018.05.10.


Jogszabályi rendelkezésekbe ütközően Érden útépítési beruházásokra költöttek a lakossági csatornapénzekből. A polgármester, aki a projektet levezénylő szervezet elnöke is volt, nem hajlandó elárulni, hogy kik az útépítési beruházások kedvezményezettjei. Eközben az országban egymás után indulnak a bírósági és hatósági eljárások a lakosságtól beszedett pénzek szabálytalan elköltése miatt. Csütörtökön Érden is döntés születhet.

Az Érd és a környező települések által a 34 milliárd forintos csatornaépítésre létrehozott önkormányzati társulás az egyértelmű törvényi rendelkezések ellenére a lakosságtól beszedett pénzekből különböző útépítéseket finanszírozott.

Az érdi városvezetés évek óta arra törekszik, hogy megbélyegezze azokat, akik a csatornapénzek elherdálása miatt bírálják a polgármestert és politikai szövetségeseit, illetve szóvá teszik, hogy a lakossági hozzájárulás beszedésére létrehozott vízikömű-társulatnak már évekkel ezelőtt el kellett volna számolnia az érdekeltségi hozzájárulásokkal.

Az elszámolás valójában az érdekeltségi hozzájárulás egy részének visszafizetését jelenti. A csatornaberuházást eredetileg úgy tervezték, hogy azt jelentős részben a lakosok finanszírozzák. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után a viszont a Brüsszelből érkező pénzek csaknem feleslegessé tették a további lakossági befizetéseket, illetve megteremtették annak a lehetőségét, hogy a lakosok visszakaphassák a befizetett csatornapénzt...

TENNI

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.05.10.


Ideírok néhány idegen szót, zárójelben mindjárt meg is adom a magyar fordításukat:
graphé paranomón (törvénytelenségi vádirat)
comitia centuriata (népgyűlés - a centuriákra osztott kerületek gyűlése)
osztrakiszmosz - (cserépszavazás)
Kitalálták, ugye? Ezek a görög és római ókorból való kifejezések.

Az első lényege: bármely görög polgár beperelhet bárkit, aki a népgyűlésben törvénytelen javaslatot tesz akkor is, ha azt a népgyűlés jóváhagyta
Tetszik érteni? Nix kétharmad és egyéb gazemberségek, nem lehet utólag legitimálni egy törvénytelenséget, az akkor is az marad, törvénytelenség. Hogy milyen törvénygyűjtemény alapján? Na innen kezdve ez egy kicsit munkás lesz, de azért leírom. Volt hajdanán egy jogász (állítólag tanítják őt a jogi egyetemeken, csak valamiért a joghallgatók nem bírják megjegyezni, és ugyancsak valamiért a tanáraik nem is kérik számon), Gustav Radbruch-nak hívták, 1946-ban publikálta az elméletét, Radbruch-formula néven ismerhető, 2014. június 24-én írtam róla itt, ebben a blogban, Jogfilozófia címen, szerintem érdemes újra elolvasni, azoknak a civil szervezeteknek, amikről itt mindjárt említést teszek, egyszerűen kötelező. Természetesen nem azért, mert én írtam, hanem mert jó sok Radbruch-ot idézek benne.
A 2010. óta regnáló pártállami törvénygyártó diktatúra telerondította a magyar törvénykönyvet mindenféle piszokkal, undorító lesz elolvasni és kipucolni, de meg kell tenni. Sok-sok civil szervezetnek kell alakulnia hozzá (ha a csúti szotyolaköpködő létre bírta hozni a maga "polgári köreit", és ezekkel lényegében már 2002-ben át tudta venni a tényleges kormányzást, akkor talán a vele ellentétes oldalon is megoldható), és ezeknek a civil szervezeteknek el kell készíteniük azt a jogi etalont, ami által feléleszthető a graphé paranomón. Ha az az ember, akinek tegnapig még leírtam a nevét, nem csatlakozott volna a többi pocsolyagerincűhöz, akkor ő képes lett volna összehozni ezeket a civil szervezeteket és ezek által azt a 7-9 emberből álló grémiumot, ami el tudná zavarni ezt a bűnöző bandát. Méghozzá igen rövid időn belül. Hogy ne kelljen megvárnunk, amíg ez az összetákolt disznóól rájuk omlik, ami persze bekövetkezik, de az megint csak a tehetetlenségből fog fakadni, és olyan jó lenne egyszer ennek az országnak a történelmében tenni valami értelmeset az emberi élet megteremtésének érdekében. Ez a volt miniszterelnök tegnap minden használható cselekedetre alkalmatlanná vált, dehát csak van még egy-két magatehető ebben a nyavalyás országban. Ajánlgattam már effélét a múltkor azoknak az ifjaknak, akik a tüntetéseket szervezik, most megint megpróbálom, mert makacsul meg vagyok győződve róla, nem feltétlenül az a megoldás, hogy lelécelünk innen. Jó, tudom (éppen erről írok könyvet), ez egy szerencsétlen nép a maga melldöngető, ostoba, hazug hőzöngéseivel, egy förtelmes és ugyancsak hazugságok tömkelegére épülő történelemmel a háta mögött, dehát innen szép nyerni. Szóltam a múltkor, hogy értelmes célok híján ki fog múlni a tüntetés sorozat, ez legutóbb lényegében már be is következett (ugye nem tetszik a jégesőre fogni?). Nem tüntetni kell, mert az is csak egy fajtája a szokásos hőzöngésnek, amit azok fognak a leghamarabb észrevenni, akikre a legnagyobb szükség volna...

TANKÖNYVCSATA: ELJÖTT AZ UTOLSÓ ÖSSZECSAPÁS

NÉPSZAVA ONLINE - REFLEKTOR
Szerző: JUHÁSZ DÁNIEL
2018.05.10.


Elkezdték elraktározni az iskolák a jól bevált tankönyveket, mert jövőre jobbára csak a kétes minőségű állami kiadványokat rendelhetik. Az apparátus igyekszik keresztbe tenni ennek.

Egyes iskolák a szükségesnél többet rendelnek a magánkiadók tankönyveiből, hogy a következő tanévekben is legyen azokból elegendő – tudtuk meg a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületétől (Tanosz). Ennek hátterében az áll: sok eddig használt tankönyvnek lejár az engedélye, és kikerül a hivatalos tankönyvjegyzékből, jövőre pedig főként már csak a sokszor vitatott minőségű állami kiadványokat lehet majd rendelni.

– Az idegennyelvű és nemzetiségi tankönyvek esetében továbbra is elérhető lesz a magánkiadók kínálata, ám számos közismereti tantárgy, mint például a matematika, a történelem, a magyar nyelv és irodalom, a fizika, a kémia, a biológia, a földrajz esetében jórészt már csak az állami tankönyvek közül lehet majd válogatni – tájékoztatta a Népszavát Romankovics András. A Tanosz alelnöke elmondta, a magánkiadós könyvek többségének idén augusztus végén jár le az engedélye, meghosszabbításukra pedig nem volt lehetőség, mert ahhoz miniszteri felhívás kell. Ilyenre viszont 2013 óta nem volt példa közismereti tankönyvek esetében.

Így az iskoláknak már csak idén van lehetőségük arra, hogy a magánkiadós könyvek többségéből a hivatalos tankönyvjegyzék alapján rendeljenek. Ennek ellenére a Tanosznak tudomása van arról, hogy egyes tankerületek nem akarják jóváhagyni ezeket a rendeléseket, akkor sem, ha az iskolák nem lépik át a tankönyvekre szánt keretösszeget. Arra hivatkoznak, hogy az augusztus 31-ig szóló engedélyek a 2018/2019-es tanévre már nem érvényesek. Érdekes, hogy a tankönyvjegyzékben szerepelnek olyan állami kiadású könyvek is, amelyek engedélye ugyancsak idén augusztusban jár le, ám ezek megrendelésével egyik tankerületnek sem volt gondja. A Tanosz levélben hívta fel az iskolaigazgatók és tankönyvfelelősök figyelmét arra, hogy a hivatalos jegyzékben szereplő magánkiadós könyvek letiltása jogellenes...

AZ EMBER HOZZÁSZOKIK A MEGALÁZTATÁSHOZ, A HAZUGSÁGOKHOZ, A KISZOLGÁLTATOTTSÁGHOZ

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: CZOTTER JÓZSEF
2018.05.10.


Beszéljünk végre őszintén.
Nem szép szavakkal. Keményen. 
Mondhatni férfiasan.

Hazai szavazók megoszlása (nettó):
Fidesz-KDNP 2.607.990 fő
Ellenzék 2.818.431 fő
(10 ezer feletti szavazatot kapott pártok)

210.431 fővel többen szavaztak az ellenzékre. Ezt csak a miheztartás végett bocsátom előrefele, mert ugye a Fidesz tábor elsöprő 2/3-ról beszél.

Az elszomorító, hogy Magyarországon ma, itt és most eljutottunk odáig, hogy az ország nagyobbik fele igazából nem része a NER-nek. Mindenki, aki nem a Fidesz táborához tartozik, balliberális büdösbunkó hazaáruló. Eltaposni, kirekeszteni, vagy hazugságokkal tönkretenni, mindet. Listák mindenhol. Ki vagy, hová tartozol. Az ember ifjú korában várta, hogy egyszer majd kijuthat a fényre. Aztán mikor teljesült, fellélegzett, hogy végre szabad. Persze, tudom, mindenkinek mást jelent a szabadság. Eltelik alig 30 év és arcon csapja a rideg valóság. Pedig látta, hogy apránként veszik el ismét a szabadságát. Mint a hideg vízbe tett béka esete. Szép lassan történnek a dolgok. Szinte észrevehetetlen. Mindig csak egy kicsit lett melegebb a víz. Menet közben még kellemes is kicsit. Aztán eljön a pillanat, amikor kiugrana a forró vízből, de már halálra főzték. Ez a vele élő valóság. Várja, hogy elmúlik, de nem múlik el. Minden nappal kicsit rosszabb. Nem elviselhetetlenül rosszabb, de rosszabb. Az út hosszú. Az ember hozzászokik a megaláztatáshoz, a hazugságokhoz, a kiszolgáltatottsághoz. Megbélyegzik. Listázzák. Ha nem tapsol ritmusra, hazaáruló. A hazaárulók büntetése: halál. De ha meglapul, tovább élhet még egy napot. Mit tehetne? Lázadjon? Ugyan. Minek? Hiszen épphogy csak picit csavartak a srófon. Ma nem sokkal rosszabb, mint tegnap volt. Bagatell. Nem érdemes szólni miatta.

Aztán egy nap kicsit elfogja a félelem. Milyen élete lesz a gyermekének, unokájának, ha ez így folytatódik? Ő még látta a fényt, ha csak egy röpke pillanatra is, de a sötétség lassan elborít mindent. Gyermekei már csak a sötétséget fogják ismerni. A kereszténydemokráciát. Mert ez az új szó most az illiberális helyett. Azt a Fidesz-félét. Azt az ósdi, avítt, bűzlő valamit.

Tolják a pofájába, hogy nemzeti meg keresztény. És ha nem áll a sorba, minden lesz. Eltaposni való féreg. Hazaáruló. Csillag van rajta, még ha nem is látszik. Ott van ismét. Rátűzte a hatalom, mert más. Másképp gondolkodik a világról. Más a hite. Régen is a peremvidéken élt. S most újra odalöki a hatalom. Megszokta már. Hisz ez az az ország, ahol csak pillanatokra van fény a sötétségben. Pedig tudja, milyen. Ismeri, hisz egyszer már élt benne. De ez mégis más. Más, mert akkor egy külső hatalom segítségével ültek és uralkodtak a hatalomban lévők. De ma, itt és most magyarok, akik hatalmaskodnak rajta. A fajtája. A saját vérei. Magyarok.

István és Koppány. Ezer év óta folyik a testvérharc. Magyar a magyar ellen. Verseng, ki győzi le a másikat és ha sikerül, örömtáncot lejt a vesztes felett...

A VARÁZSGÖMB

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. SZÜDI JÁNOS
2018.05.07.


A kormányváltásra készülő demokratikus baloldal bukásának egyik oka, nem találtak szövetségeseket céljaik megvalósításához. Ezért a kormányváltásra készülő pártok nemcsak gyengék és eszköztelenek voltak ahhoz, hogy eljussanak az ország minden településére, hanem szövetségesek hiányában üzeneteiket sem tudták széles körben teríteni.

A varázsgömb

A kormányváltásra készülő demokratikus baloldal gyengesége több szempontból is tetten érhető. Ezek között előkelő helyet foglal el, hogy egyik párt sem a legkisebb közös többszörös megtalálására, hanem az erőfitogtatásra helyezte a hangsúlyt. A különböző pártprogramok között céljaik és a hozzárendelt megoldások alapján alig lehet különbséget tenni: Magyarország legyen jogállam, érvényesüljön a hatalommegosztás rendje, a szabadságjogok maradéktalanul érvényesüljenek, szűnjön meg a korrupció, a közteherviselés legyen arányos, csökkenjen a szegénység, szűnjön meg a gyermekéhezés, tanulhasson, aki tanulni akar, újuljon meg az egészségügy. Koránt sem teljes ez a felsorolás, de jól érzékelhetően lett volna alap az egységes fellépéshez. A kormányváltásra készülő demokratikus baloldal gyengeséglistájára felkéredzkedik az a tény is, képtelenek voltak összehozni egy vonzó, első hallásra megjegyezhető üzenetet. Azt feltételezték, hogy az ország tele van olyan emberekkel, akik nemcsak elolvassák – a jórészt párt honlapokon közzétett -, hosszú és bonyolultan megszövegezett programokat, hanem össze is vetik a bennük foglaltakat. Mindezt egy olyan országban, amelyben az emberek jelentős része – iskolázottságától függetlenül – szövegértési gondokkal küzd. Nem készült tömegmozgósításra alkalmas vízió, s hozzá egy fülbemászó dallam, egy frappáns rigmus, egy jópofa vicc, amelyet be lehet csempészni az agyakba, s amely akkor is eszébe jut sokaknak, nagyon sokaknak, ha nem is akarnak rágondolni. Az a mondat, hogy nincs visszatérés a 2010 előtti állapothoz, még azoknak se mond semmit, akik ezt hajtogatják. A tagadásból pozitív üzenet ritkán származik. A gyengeségek közé tartozik a rossz helyzetértékelés, a fantáziátlanság, a mozgósításképtelenség. Nézzük a helyzetértékelést: a feltételezések ellenére nem volt kormányváltó hangulat az országban, s nem a kormányváltásra törekvőket segítette a magas részvételi arány.

Az innováció hiánya

A választási kampány régi eszközei – plakátozás, szórólapozás, piacra járkálás, lakásokba becsöngetés, fórumszervezés – alacsony hatásfokúak. A számítógépes mozgósítás nem hagyományos eszköz ugyan, azonban ezen keresztül nem lehet megszólítani azokat, akik nem rendelkeznek vele, akik nem férnek hozzá az internethez, akik nincsenek rajta a facebookon, akik nem értenek hozzá. Sem az új, sem a régi pártok nem rendelkeznek olyan tagsággal, pártolótagsággal, aktívahálózattal, amelyek lehetővé teszik a hatékony országjárást. A rend kedvéért meg kell említeni, az ellenzék a sajtó útján nem érhette el a választók többségét. Ez a tény ehelyütt azért nem érdemel hosszabb kifejtést, mivel a sajtó (nem)szabadság helyzete köztudomású. A rendelkezésre álló ellenzéki sajtóorgánumok nem lehettek hatékonyak, egyrészt korlátozott elérhetőségük miatt, másrészt azért, mert kapacitásuk jó részét lekötötte a ki, kinek a javára lép, nem lép vissza viták, monológok moderálása, s a tulajdonos érdekeltsége szerint legesélyesebbnek kikiáltott képviselőjelölt helyzetbe hozása. Végül, de nem utolsó sorban mindezeket a tényezőket felerősítette az elvesztegetett idő. A kampányoló jelöltnek feltett választói kérdésre, hol voltatok az elmúlt négy évben, nem lehetett érdemi választ adni.

A társadalmi beágyazottság hiánya

A kormányváltásra készülő demokratikus baloldal vereségének oka, mégsem gyengeségeikben, hanem a társadalmi partnerség, beágyazottság szinte teljes hiányában rejlik. Nem találtak szövetségeseket, akiken keresztül eljuthattak volna a legkisebb település, legtávolabbi zugába. A számításba jöhető partnerek: az egyházak, a szakszervezetek a civil szervezetek, a művészek. A kistelepülések közvélemény-formálói a pap, a tanító, az orvos. Jól érzékelhető ebből a felsorolásból, hogy egyik csoporthoz tartozók elérése is irreális célkitűzés széthúzás esetén, jól és egyszerűen megfogalmazott célok nélkül. Nem vitatható az sem, hogy nagyon nehéz partneri kapcsolatot teremteni olyan légkörben, amikor minden és mindenki ki van szolgáltatva a hatalomnak, amikor a hatalommal ellentétes vélemény kifejtése egzisztenciális veszéllyel jár. Ördögi kör alakult ki. A kormányváltók mellé állni csak akkor reális lehetőség, ha reális esély van a kormányváltásra. Annak viszont csekély a lehetősége, hogy ilyen támogatás nélkül kialakul a kormányváltó hangulat...

ÉRTEM ÉN, HOGY AZ ILYEN ELCSESZETT TÁRSADALMAK ELCSESZETT KISZOLGÁLÓI GYŰLÖLIK AZOKAT, AKIK ÉRTELMESEBBEK ÉS SZABADABBAK, MINT AMILYENEK ŐK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.05.10.


Még meg sem koronázták a szolgák a bálványukat, máris megjött az utasítás: állítani kell a fókuszon. Félő, hogy már nem sokáig hajlandóak rettegni az illiberális rabszolgák valamitől, amit soha életükben nem láttak, találni kell nekik valamit, amit látnak, megfoghatnak, megszagolhatnak és gyűlölhetnek.

A Fidesz meghirdette a nők évét.

Az egyik közpénzből kitartott propagandista át is keresztelte Sárosdi Lilla színésznőt Schilling Árpádnéra és bőszen ajánlgatja neki (és másoknak, például Heller Ágnesnek) az országból való elköltözést. Ez így visszafogottan, szinte disztingváltan hangzik, de az a gondolati (jobb szó híján nevezem gondolatnak) ív, amiből a vájtfülű és vájtagyú olvasó ráérezhet arra, hogy a színésznő egy kurva, Heller pedig egy öreg, ronda zsidó kurva, igazán példamutató keresztényi körökben.

A másik megélhetési betűszövő a másik megélhetési cselédportálon más célpontokat talált. Az egyikük Papp Réka Kinga, akit a szerző szintén megfosztott a nevétől és azonmód átkeresztelte Paprika Kingára, hiszen az annyira nagyon szellemes dolog. A másikuk Zsurzsán Anita. Ők így ketten megszűntek emberi lények lenni, nem mások ők, mint a megtestesült borzalom. A liberalizmus, a genderizmus és a feminizmus tette ezt velük. Az ilyen lények egy jó hazafiból, jó keresztényből semmi mást nem tudnak kiváltani, mint borzongást és hányingert. Mert a nő küldetése, hivatása és kötelessége az, hogy feleség, édesanya és nagymama legyen. Az egy pillanatig sem akasztja meg a művész csillapíthatatlan öklendezését, hogy Papp Réka Kinga történetesen édesanya. Ezt az apró erényét sokszorosan felülírja az a bűne, hogy merészel valamit gondolni a világról, azt összefüggő mondatokban képes kifejteni és érvelni mellette, ráadásul amit ő gondol, az nem azonos azzal, amit a Fidesz Központi Bizottsága előír.

A harmadik megélhetési portál megélhetési igehirdetője Karafiáth Orsolyában látta meg minden bajok forrását. Neki pontosan ugyanaz a bűne, ami a többieknek, Sárosdi Lillának, Heller Ágnesnek, Papp Réka Kingának és Zsurzsán Anitának. Gondolkodik, van véleménye, azt ki is mondja és az a vélemény nem azonos a központi utasításban meghatározott véleménnyel. Ebből egyenesen következik (az iromány megalkotója szerint), hogy Karafiáth egy szerencsétlen, aki beteges firkálmányaival mérgezi az illiberalizmus hótiszta levegőjét. Pokolra vele!

De megtalálhatjuk Lukácsi Katalint is, aki egy ál-élkeresztény, szerencsétlen, tehetségtelen hordószónok. Nem tehet róla, megkeseredett, mert a magánélete romokban, lényegében a dugatlansága okozta, hogy kivetkőzött emberi és női mivoltából.

Ezek az irományok kivétel nélkül mind néhány napon belül születtek a különféle nevek alatt futó propagandaoldalakon. Gondolhatnám azt is, hogy véletlenül alakult így, de nem gondolom. Ott nincsenek véletlenek. Parancsok vannak és a parancsoknak meg kell felelni, ha kell az állami hirdetésből befolyó pénz. Pont. Tehát valamiféle egységes elképzelés mentén mocskolódnak gerinctelenék és a rájuk jellemző módon nem az egyes személyek véleményével szállnak vitába, hanem emberi és főleg női mivoltukban óhajtanak dagonyázni. Többnyire azt sem felejtik el megjegyezni, hogy bezzeg a libsik csak személyeskedni és gyűlölködni képesek.

Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a korona várományosa retteg a nőktől. Márpedig ha ő retteg, mindenki más, aki abból él, hogy megpróbálja a rivaldafényben megtámasztani a vezért, szintén kötelességszerűen fél. Akitől fél az egyszerűagyú, azt gyűlöli is, ezekben a művelt körökben ez így szokás. És persze iránymutatás is van, mert annak mindig lennie kell, nehogy a hívek elkezdjenek gondolkodni (felesleges az aggodalom, nem fognak), ezért a baszatlan-feminista-genderista-ribanc-bűnronda-undormány ellenében felvázolják az ideális-illiberális-keresztényi NŐ-t. Azt, aki kussol, amikor a FÉRFI szól, meg sem próbál úgy tenni, mintha értene valamit a világból, mintha köze lenne bármihez a rántáskavaráson, gyerekszülésen és az ura kiszolgálásán kívül.

Az ideális nőtípus finoman elegáns, mos-főz-varr-gyereket nevel, megelégszik az alacsonyabb fizetéssel, hálás, amiért szülés után (vagy akár közben, mert munkaerőhelyzet van) visszamehet dolgozni, nem tesz úgy, mintha esze is lenne, véleménye főleg nincs. Ha nem ilyen, akkor ne csodálkozzon azon, ha a férfiasságában megtiport propagandista lekurvázza...

NEM MARAD MÁS ELŐTTÜK, MINT A SZÜLÉS

ABCÚG BLOG
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2018.05.10.


A mélyszegénységben felnövő lányoknál nem ritka, hogy már nagyon fiatalon, 14-15 évesen megszülik első gyereküket. Sokuknak az iskolából kikerülve, érettségi vagy szakképesítés hiányában a családalapítás jelenti az egyetlen alternatívát. 

Ismerünk olyan családot, ahol 12 évesen szült a lány – oda is bemenjünk?

Az ország egyik legszegényebb településén, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaburán járunk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai olyan roma családoknak mutattak be minket, ahol a lányok már nagyon fiatalon, 14-15 évesen megszülték első gyermeküket.

Senki sem mondta el nekem, miért ne diszkózzak, miért vigyázzak a fiúzással – meséli keserűen Ildikó, aki még kamaszlányként, 15 évesen szült először, és negyvenévesen már többszörös nagymamának számít. Tizenévesen teljesen magára hagyták a szülei, anyja elköltözött, alkoholista apja pedig nem foglalkozott vele, neki kellett főzni, mosni. Többször ellógott az iskolából, hogy el tudjon menni dolgozni, legyen miből ennie. Hagymát szedett a földeken, előfordult, hogy a munkások rejtették el, amikor keresték a tanárok. Miután megszülte első gyerekét, az általános iskolát már nem is fejezte be...

MINÉL TÖBB A KÖZMUNKÁS EGY TELEPÜLÉSEN, ANNÁL NAGYOBB A FIDESZ TÁMOGATOTTSÁGA

VÁROSI KURÍR - KERÍTÉSEN INNEN
Szerző: 24.hu
2018.05.10.


A választási adatok mélyelemzése alapján, továbbra is az látszik, hogy a baloldali pártok versenyképesek a fővárosban, ha együtt indulnak. A problémák azonban már a megyei jogú városokban és a 20 ezer fő feletti nagyvárosokban is láthatóak. A kistelepülések Magyarországa abszolút értelemben is eltolódott a Fidesz-KDNP felé, és egyedül többségben vannak az ország ezen részén – írja a baloldal helyzetéről szóló elemzésében
Policy Agenda.

Tanulságok

Az elemzők szerint, ha különböző háttérváltozókkal is megvizsgáljuk a településeket, akkor három tanulságos adatot is kapunk:

– minél kisebb egy falu, annál nagyobb a Fidesz-KDNP támogatottsága;
– nem számít az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, hiszen ahol tartósan nem képes az állam háziorvosi praxist betölteni, ott is abszolút többsége van a Fidesz-KDNP-nek;
– minél több a közmunkások aránya egy településen annál nagyobb a Fidesz-KDNP támogatottsága...

AZ ELLENZÉKNEK KÉT LECKÉT KELL MEGTANULNIA, HA HITELES AKAR LENNI

MAGYAR NARANCS - LIBERÁLIS SZEMMEL - REPUBLIKON
Szerző: MADLOVICS BÁLINT
2018.05.10.



Ha az első lecke, amit az ellenzéknek meg kell tanulni, a szimbolikus politizálás, akkor a második a radikális, „out-of-the-box” stratégiák komoly mérlegelése.

Az ellenzék képviselői végül beültek az Országgyűlésbe, fölvették a mandátumukat és fölesküdtek az Alaptörvényre. Ezzel pont került annak a vitának a végére, hogy az ellenzéknek el kell-e foglalni a parlamenti helyeit, vagy inkább a Parlamenten kívüli politizálásra építő stratégiát kéne folytatni. Ellenzéki véleményformálók közül többen is az utóbbi álláspontra helyezkedtek, mondván hogy egyrészt nem helyes a rezsim diktatórikus parlamentjébe beülni, és az ellenzék pont a „leválástól” lehetne valódi ellenzék, másrészt pedig stratégiailag sem vezetett eddig az Orbán alatti ellenzékiség sehova, úgyhogy érdemes lenne más utakat járni.

A vitának önmagán túlmutató jelentősége van, és ezt a felemás akcióikból ítélve az ellenzéki politikusok sem látják. Az, hogy az ellenzék beül-e a Parlamentbe vagy nem, elsősorban szimbolikus kérdés – nem azért, mert nincs gyakorlati súlya, hanem mert egyértelmű és határozott szimbóluma lehetne egy tágabb üzenetnek, narratívának.

A Fidesz képviselői 2006 után rendre kivonultak az ülésteremből, valahányszor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szólalt föl. Ennek a gesztusnak az volt a lényege, hogy a Fidesz a kommunikációjában illegitimnek tekintette a kormányfőt, ezt a narratívát pedig azzal a képpel illusztrálták és hitelesítették, hogy – az állításukkal összhangban – kivonultak az ülésekről. Ha tetszik, ez egyfajta „szimbolikus politizálás” volt, már amennyiben erős és egyértelmű szimbólumokkal operáltak és építették föl a maguk narratíváját.

Ez a fajta tudatosság és egyáltalán a szavak és a tettek ilyesfajta összhangja régóta hiányzik az ellenzékből. Az egyes politikai cselekedeteknek csak akkor van értelmük, ha valamilyen üzenetet hordoznak, és fordítva: ha van üzenet, akkor is csak úgy lehet azt átvinni, ha a tettek szimbolizálják magát az üzenetet, minél világosabban és erőteljesebben. Az ellenzék parlamentbe való be nem ülését is elsősorban ebben a keretben kellett volna mérlegelni: van-e olyan narratíva, amibe egyrészt illeszkedik a parlamenti mandátumok föl nem vétele, másrészt pedig ez olyan erős-e, hogy képes nagymértékben javítani az ellenzék hitelességén és szavazatszerző képességén, vagy sem.

A választási csalásról és a rendszer illegitim voltáról szóló üzenet a már említett „új utakat kell járni” narratíva mellett egy másik lehetőség lett volna. Természetesen a mandátumok föl nem vételének vannak más, kézzelfoghatóbb vetületei is (például az elesés az állami támogatástól), amit szintén fontos a döntés során számba venni. A kérdés így nyilván nem volt egyértelmű. Ami viszont biztos, hogy úgy nagyon nehéz helyes döntést hozni, ha az ember nem veszi az egyes alternatívák tényleges előnyeit, illetve a bennük rejlő lehetőségeket teljesen számításba.

A „szimbolikus politizálás” szempontjából a parlamenti mandátumok föl nem vétele mellett szólt volna, hogy segíthetett volna azt a látszatot kelteni, hogy az ellenzék nem ugyanazokat a köröket készül lefutni, amiket 2010 óta az Orbán-rezsim első és második négy éve alatt is lefutott. Ez az egyik legfontosabb üzenet, amit kommunikációval és persze azzal összhangban lévő szimbólumokkal is át kell majd tudni adni, ha a mellettük még mindig kitartó választókon kívül a társadalom szélesebb rétegeinek is hiteles alternatívát kívánnak nyújtani.

Ehhez viszont az is kell, hogy ténylegesen hajlandóak legyenek ezt szimbolizáló döntéseket hozni: olyan stratégiát választani, ami radikálisan más, mint ami az elmúlt 8 évben volt. Vélhetően a történelem ismételni fogja önmagát: ahogy az elmúlt 2014 és 2018 előtt is már sokszor, úgy a mostani ciklusban is elő fog majd kerülni az előválasztástól kezdve a polgári engedetlenségi mozgalmakon át a következő választások bojkottjáig, illetve a bojkott belengetéséig számos, az eddigi ellenzékiséggel radikálisan szakítani akaró javaslat. Ami pedig a parlamenti ellenzék sikeréhez elengedhetetlen, hogy

ne úgy söpörjék le az asztalról ezeket, ahogy azt az elmúlt nyolc évben tették...


1,7 MILLIÁRDÉRT REKLÁMOZTÁK AZ ERZSÉBET-UTALVÁNYT AZ ATV-N 2010 ÉS 2016 KÖZÖTT

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ERDÉLYI KATALIN
2018.05.10.


Használt a rendőrségi feljelentés: megküldte az Átlátszónak az állami tulajdonú Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt., hogy kiknél és mennyiért hirdetett 2010 és 2016 között. A jogerős bírósági ítélet nyomán kiadott adatok szerint ebben az időszakban az ATV-nél, az ECHO TV-nél, és a Magyar Időknél költötték el a legtöbb reklámpénzt, és további Fidesz-közeli médiavállalkozások is részesedtek a tortából. 

2013 óta próbáljuk kinyomozni, hogy mennyiért reklámozzák az Erzsébet-utalványokat. 2014-ben még elvesztettük az elsőfokon megnyert perünket egy direkt emiatt hozott törvénymódosítás miatt, de azóta előbb az Alkotmánybíróság, majd azt követve a rendes bíróságok gyakorlata is a közpénzekre és a közvagyonra vonatkozó adatok szélesebb nyilvánossága irányába változott.

Így 2017-ben újra nekiveselkedtünk az ügynek, és idén februárban végre jogerősen megnyertük a pert. Az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. (EUF) azonban a jogerős bírósági ítélet ellenére sem adta ki az adatokat, ezért büntetőfeljelentést tettünk a cég ellen a rendőrségen.

Előzmény:

Feljelentettük az Erzsébet-utalványokat forgalmazó céget, mert a jogerős ítélet ellenére sem adta ki a reklámköltéseit

Láss csodát, néhány nappal később megküldte az EUF a listát arról, hogy 2010 eleje és 2016 vége között mennyi közpénzt költöttek az Erzsébet-utalvány reklámozására.

2011-ben 187,5 millió forintot, 2012-ben 1,1 milliárdot, 2013-ban 1,2 milliárdot, 2014-ben 198,5 milliót, 2015-ben 976 milliót, 2016-ban pedig 2,5 milliárd forintot...

CSALIMONDATOK HELYETT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: LAKATOS JÚLIA
2018.05.04.


Egy hónappal a választás után lassan kellő idő telt el ahhoz, hogy az azonnali, érzelmi alapú elemzéseken túlmenően megpróbáljunk eljutni valamiféle hasznosítható tanulsághoz. Számtalan kérdést lehet és kell is feltenni. Rögtön az elején érdemes például tisztázni, hogy kinek szánjuk értékelésünket. A választóknak? A pártoknak? Az utóbbi években nemegyszer az volt az érzésem, hogy azon elemző kollégák, akik az ellenzéket próbálták segíteni, rendre avval szembesültek, hogy figyelmen kívül hagyják tanácsaikat. Hányszor hallottam formális és informális keretek közt azt, hogy „de hát mióta mondjuk?!?” Van értelme úgy értékelni az eseményeket, hogy utána nem következik belőle semmilyen cselekvés? Én az optimista elemzők közé tartozom, akik abból indulnak ki, hogy mindig lehet tanulni a hibákból. Elemzésem ezért számos olyan észrevételt fog tartalmazni, amelyet már régóta mondanak az ellenzékkel kapcsolatban, azonban jelen választás csak megerősítette szükségességüket. A 2018-as választás legfőbb tanulsága ugyanis az, hogy szinte mindent, amit el lehet mondani tanulságként, négy, nyolc éve is el lehetett mondani, sőt, el is mondták. Érdemes újraolvasni az akkori elemzéseket, kísértetiesen hasonlóak a mostaniakhoz. Érdemes ugyanakkor tovább is gondolni, hogy mi változott azóta. Ha ezt megtesszük, világossá válik, hogy a vereség sokkal inkább az ellenzék tanulásképtelenségéből ered, mint külső tényezőkből. Ez ugyan a pártok számára is tartalmaz tanulságokat, ugyanakkor írásom elsősorban azon olvasóknak szól, akik valamiféle tágabb értelmezést szeretnének arról, miért alakulhatott így a választás eredménye.

A sok kérdés között az is fontos, hogy behatároljuk, kit értünk az ellenzék alatt. Ha csak nem jelzem külön, akkor a kifejezést a teljes ellenzékre értem, beleértve az MSZP lemorzsolódott elemeit (DK, Együtt), a 2010-es választások során a parlamentbe bejutott, azóta már konszolidálódott korábbi mozgalmi alapú pártokat, nevezzük őket régi-új ellenzéknek (LMP, Jobbik, PM), és az új, még nem konszolidált mozgalmi jellegű formációkat (Momentum, MKKP). Nem sorolom ide a civil kezdeményezéseket, úgy gondolom, hogy sok évre visszavetette a „civilséget” az, hogy az utóbbi években ellenzékpótlóként tekintettek rájuk idehaza és külföldön egyaránt. Az ellenzéki pártok gyengesége következtében kialakult elvárás, hogy majd kívülről jön valami új kezdeményezés, egyenes úton vezetett a Soros-kampányhoz. Azok, akik a különböző tüntetésektől reméltek kormányváltást, jó szándékúan, de némiképp naivan hizlalták a kormányzat civilellenes narratíváját. Ez a tendencia még most, a választás után sem szűnt meg. Miközben a hétvégi tüntetések segítenek a veszteségélmény feldolgozásában, ugyanakkor sokakban azt erősítik, hogy nem kellenek pártok, majd az emberek összefognak. Akármilyen jól hangzik ez, sajnos evvel politikai értelemben semmit nem lehet kezdeni. Miközben az alulról szerveződő civil politika és az állampolgári aktivitás pozitív dolog, nem helyettesítheti a felülről jövő irányítást.
*
A fent említett jelenség azért fontos, mert rámutat az ellenzék egyik legfőbb kihívására, az erős vezető hiányára. Egyben arra is, hogy az egyetlen politikus, aki a mai napig rendelkezik ilyen kvalitásokkal – Gyurcsány Ferenc – éppolyan megosztó, mint Orbán Viktor. Saját bevallása szerint is legalább akkora teher pártjának, mint amekkora áldás. Itt kell rövid kitérőt tenni a Jobbikkal, pontosabban Vona Gáborral kapcsolatban. Az ellenzéki oldalon sokáig a leginkább rettegett személy ugyan nem volt az a típusú karizmatikus politikus, mint Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor, azonban jó stratégiai érzékkel rendelkezett, és relatíve sokáig képes volt érvényesíteni pártján belül akaratát. Kevés hiányzott hozzá, hogy sikerüljön neki az a fordított manőver, ami Orbán Viktor vezetésével anno a Fidesznek. A politikai palettán középre történő vándorlása azonban megakadt, mégpedig nem annyira külső tényezők miatt. Mindez azt mutatja, hogy belső egységét tekintve, a Jobbik inkább hasonlít egy magyar baloldali ellenzéki párthoz, mint a Fideszre. Végső soron ahogy Gyurcsány Ferenc sem volt képes reformálni az MSZP-t, Vona Gábor se tudta megváltoztatni pártját. Míg a Fidesz esetében híresen azok léptek ki a pártból, akik nem értettek egyet Orbán Viktor újrapozícionálási szándékával, addig az előbbi két esetben a vezéregyéniségeknek kellett távozniuk.

Azon túl, hogy Vona nem egy Orbán, utólag visszatekintve azt is el lehet mondani, hogy vagy mindvégig rossz pártban politizált, vagy túl korán lépett be a politika világába. Miért mondom ezt? A Jobbik korábbi elnöke felhasznált egy létező szavazói bázist arra, hogy politikai hatalmat szerezzen, majd érzékelte, hogy ahhoz, hogy a néppártosodás útjára lépjen, el kell engednie korábbi alaptáborának a kezét. Látni kell ugyanakkor, hogy ez a szavazói réteg nem tűnik el csak azért, mert nincs politikai képviselete. Mindig is lesz egy ilyen szavazói bázis, kérdés, hogy éppen milyen a politikai közeg, talál-e képviseletet, vagy az éppen aktuálisan leginkább „jobbra lévő” párt koop­tálja őket. A Fidesz számára mindig is teher volt az, hogy létezett egy párt tőle jobboldalra, nem véletlenül lehetetlenítette el korábban a MIÉP‑et. Ugyanis amíg nincs tőle jobbra komolyan vehető politikai szervezet, addig ő határozhatja meg a jobboldaliság arcát és mértékét. A vetélytárs nélküli Fidesz mindig jóval mérsékeltebb, mint amikor el kell szipkáznia egy szélsőjobboldali párt szavazóit. Vona nélkül ma nem tartana ott a Jobbik, ahol, ugyanakkor nem hiszem, hogy radikális pártként képes lenne a jövőben fennmaradni. Ugyanígy, a párt nem jöhetett volna létre, ha anno a balliberális ellenzék nem lett volna annyira elutasított, amennyire. Ez mára csak súlyosbodott. Ha Vona Gábor később lép be a politikába, akkor akár be is tölthette volna a mostanra lemorzsolódott balliberális pártok vezető egyéniségének szerepét a szélsőjobbos kitérő nélkül. Ez természetesen a mi lett volna, ha kategóriába tartozik, azonban, amennyiben Vona valóban képes háttérbe vonulni, ahogy Gyurcsány Ferenc képtelen volt, akkor akár később még visszatérhet egy ilyen szerepben, még akkor is, ha kétségtelenül nem olyan erős vezéregyéniség, mint Orbán és Gyurcsány. Látni kell azonban, hogy nem olyan egyszerű leakasztani valahonnan egy olyan politikust, aki alkalmas erre. E hosszúra nyúlt kitérő után térjünk vissza az ellenzék egészére.
*
Ha konkretizálni akarnánk a választási vereség okait, akkor két dolgot érdemes megemlíteni. Egyfelől az ellenzéki pártok nem vagy nem eléggé építették be a korábbi tapasztalatokat, másfelől jelentős változás állt be nemzetközileg is a liberális demokráciák, valamint a baloldali, liberális pártok politikájának megítélésében, amit a hazai balliberális térfélen mozgó pártok nem vettek figyelembe...

ITT OLVASHATÓ

VERHOFSTADT: EURÓPA NEM PÉNZELHETI AZ ILLIBERALIZMUST

HVG ONLINE
Szerző: GUY VERHOFSTADT
2018.05.09.


Guy Verhofstadt véleménye az EU-kasszába nyúlkáló Orbán-családról, és hogy miképp lehet a kezükre csapni.

2004-ben, az Európai Unió bővítésével, a volt szocialista országok belépésével a régiós támogatási mechanizmust is átszabták. Elsődleges feladata az lett, hogy a régi és az új tagállamok közötti gazdasági különbséget kiegyenlítse. Úgy láttuk, hogy az EU összetartásában főszerepet kap az új tagok felzárkózása, a kereskedelem, közlekedés és a kommunikáció lehetőségeinek javítása.

A kohéziós politika az EU leglátványosabb kezdeményezése. Ezek a befektetések régiós fejlesztéseket tesznek lehetővé, támogatják az innovációt, javítják az oktatás színvonalát. Általuk bővülnek a digitális és közlekedési hálózatok, segítik a gazdasági növekedést, a termelékenységet és a specializációt. A kohéziós alap az egész EU-ban, de legfőképp az új tagállamokban szolgálja a polgárokat, helyi közösségeket és vállalkozásokat.

A kohéziós politika következő hétéves költségvetése 2020-tól 2027-ig lesz érvényben. A Bizottság májusban teszi meg javaslatait. A vita várhatóan heves lesz. Számos új terület igényel finanszírozást: erősebb határvédelem, a migráció kezelése és további közös védelmi projektek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az EU a mostani szinten szeretné tartani a kiadásait annak ellenére, hogy Nagy-Britannia jövő tavasszal elhagyja az Uniót. A prioritások megállapítása után pedig még az Európai Parlamentnek is meg kell szavaznia a költségvetést.

Ám a legfontosabb politikai fejlemény az utolsó, 2014-es költségvetési vita óta a Magyarországon és Lengyelországon gyökeret vert illiberális, szélsőjobboldali populizmus. Nagyobb jelentőségű változás, mint a Brexit vagy a menekülthullám. A 2014-2020-as kohéziós költségvetés több mint 350 milliárd euró volt. Ebből Lengyelország 77, Magyarország 22 milliárdot kapott. A lengyelek a legnagyobb, a magyarok a negyedik legnagyobb nyertesei az uniós támogatásnak. Ezt a jótéteményt – ne felejtsük – többek között a német, francia és brit adófizetők állják.

És mégis: ahelyett, hogy felismernék és elfogadnák azokat az értékeket, amelyek ezt a nagyvonalúságot inspirálták, a lengyel és magyar kormányok módszeresen aláássák a jogállamot és szétverik igazságszolgáltatásuk intézményeit. Ha ma jelentkeznének az Európai Unióba, nem engednénk be őket.

Mindkét kormány lecsapott a civil szervezetekre, zaklatja vagy felvásárolja a sajtót. A megmaradt magyarországi szabad sajtóban ennek ellenére nagyon is hihető történetek láthatók arról, hogy Orbán Viktor és bűntársai az EU-pénzek fosztogatásával gazdagodnak. Sőt nemcsak ők, hanem családjuk is. Nem véletlen, hogy Orbán kormánya ellen több vizsgálatot is folytatott az Európai Csalás Elleni Hivatal.

Mindezek ellenére Orbánt újraválasztották, és kétharmados többséget élvez a parlamentben, amivel alkotmányt is módosíthat. A kampányban a kormány elborította az országot idegengyűlölő és antiszemita propagandával. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) szerint a választást meghatározta, hogy a kormánypárt az állam eszközeivel és pénzéből kampányolt, ami nem biztosított egyenlő feltételeket a versenytársaknak...

SCHILLING ÁRPÁDRÓL (MEGJEGYZÉSPOSZT)

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2018.05.09. 


Schilling Árpád III.Richárdot rendezett a milánói Teatro Piccolóban, Jerofejev Walpurgis-éjét a berlini Schaubühnében és egy Hamletet a bécsi Burgtheaterben. 2019 márciusában lesz egy bemutatója a Berliner Ensemble-ban. Vesztesnek látszik Schilling Árpád? 

A Krétakör Színházban dolgozott Rába Roland, Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Csákányi Eszter. Sirály, FEKETEország, Nibelung-lakópark. Nem tök mindegy, hogy egy félázsiai kecskeboldogító miket hord róla össze a 888.hu-n?

Hogy a Schilling nem egy egyszerű fazon... Ja, a magyar színházi élet arról híres, hogy mindenki elvágólag éli a kis életét puncsos minyonocskákat majszolva.

Schilling egy rohadtul tehetséges ember egy kurvanehéz szakmában, aki szeret pattogni. Semmi jövője sincs Orbánföldén, ez világos. Nem tud beállni a sorba, nem alkalmas rá. Félreértés ne essék, a sorba néha be kell állni, ez a dolgok természetéből adódik, de ő nem tud beállni és kész.

BARTUS LÁSZLÓ: A HÁROMHARMAD DIKTÁTORA

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.05.09.


Azt mondta Orbán az Áderrel tartott sajtótájékoztatón, miután eljátszották, hogy felkéri őt Áder a kormányalakításra, hogy a kétharmados parlamenti többséget arra fogja használni, hogy a háromharmadot, azaz Magyarország minden polgárát szolgálja. Amikor ezek bármit mondanak, annak mindig az ellenkezője igaz: amit megvédenek, az ellopják, ha szolgálnak bármit, akkor eltapossák és uralkodnak rajta. Jobb lenne, ha nem mondanának semmit.

Igaz, hogy csak a parlamenti többsége kétharmad, Orbán mégis úgy tekinti magát, mintha az ország kétharmada állna mögötte, miközben a szavazásra jogosultak fele sem szavazott rá. Ezért is áll hadilábon ez a harmadolás, kissé lesajnálva a nem fideszes “egyharmadot”.

De a harmadolás azért is félrevezető, mert a parlamenti egyharmad nem képvisel senkit a saját érdekein kívül. Az “Orbán elleni” szavazatok többségét nem nekik adták, a szavazóik nem teszik ki sem az egyharmadot, sem az Orbánt elutasítók nagyobb részét. Ellenkezőleg.

Azt lehet mondani, hogy az Orbán-rendszer elutasítóinak nagy része nem szeretné még azt sem, hogy a parlamentben legyenek és legitimálják az önkényuralmat. Jelenlétükkel azt a hamis látszatot keltik, mintha nem Orbán csinálna törvényeket, oszt jónapot, hanem egy törvényes és legitim Országgyűlés a kisebbség jogait is tiszteletben tartva határozna.

De Orbán harmadolós szövege még a parlamenti munkára sem igaz, mert az egyharmados kisebbségnek sem ad jogokat, és nem tartja tiszteletben az őket megillető posztokat. Előző ciklusában még a kérdéseikre sem válaszolt, helyette kellemes karácsonyt kívánt. A média a háromharmad nevében kérdez, de a kérdező újságírókat kitiltják a parlamentből.

Hiba lenne azt hinni, hogy Orbán csak az “egyharmad” jogait korlátozza, a “kétharmad” jogait (értsük alatta az általa felnagyított kormánypárti támogatókat) nem. Pedig Orbán nemcsak az illiberális-kereszténydemokrata-fasiszta rendszerét elutasító polgárokat vonja meg például az informálódás és a tájékozódás jogától, hanem a háromharmad jogát.

Orbán nemcsak az “egyharmad” sajtószabadságát korlátozza, hanem a háromharmadét. Orbán nemcsak az egyharmad adófizetők pénzét lopja el és adja a fatolvaj vejének, saját lábán hazudozó lányának és a strómanjának, hanem a háromharmad közös vagyonát. Az álmaiban létező “kétharmad” nem kap külön demokráciát, azt nem csak az egyharmadtól vonja meg.

Nincs különbség a “kétharmad” és az “egyharmad”, valójában az őt támogató lakosság és a rendszerét elutasító lakosság között. Ezek mindegyikét ugyanúgy alázza meg, ugyanúgy hazudik mindkettőnek, megkülönböztetés nélkül lopja el a pénzüket és fosztja meg őket az alapvető jogaiktól. Különbség abban van, hogy van, aki ezt látja, s van, akinek nem számít.

De Orbán nem szolgál ebben az országban senkit, hanem mindenkit egyformán eltapos és semmibe vesz. Ezért ne örüljenek a “győztessel” tartó vagy a hamis ellenségképpel átvert, becsapott és rászedett emberek, mert amivel Orbán az “egyharmadot”, politikai ellenfeleit bünteti, korlátozza, kifosztja, azzal ugyanúgy megrövidíti a “kétharmadot” is.

Abban is téved az önmagát becsapó “kétharmad”, hogy az “egyharmad” hibája, vesztesége az, hogy az országnak nincs kormányzóképes alternatívája, mert ez a kétharmad veresége is. Aki Magyarországon felszámolta a teljes jobboldalt, beépüléssel és ugyanolyan alvilági módszerekkel kiszorította a baloldali és liberális versenytársakat is, az Orbán Viktor.

Orbán nemcsak a demokratikus jogállami struktúrát számolta fel, karaktergyilkolással és a politikai ellenfelekkel szembeni tisztességtelen eszközökkel a személyi feltételeit is kinyírta a magyar demokráciának. Normális, jellemes, valamihez is értő, tekintélyes ember nem is vállal semmi politikai szerepet, így a látszat az, hogy ebben az országban csak Orbán van.

Ez egyrészt nem így van, másrészt nem véletlenül alakult így, hanem Orbán szisztematikus romboló munkájának az eredménye. Gátlástalanul készült arra, hogy mindenkit begyűrjön és a háromharmad diktátora legyen. És az lett. Így fordulhat elő, hogy formálisan Áder kéri fel kormányt alakítani, aki addig ül a köztársasági elnöki székben, amíg Orbán akarja. Nem ő a legmagasabb közjogi méltóság, ez csak a látszat. Orbán az egyetlen hatalom.

Orbán személyes hatalmát nem korlátozza semmi. Sem parlament, sem Alkotmánybíróság, sem független igazságszolgáltatás, sem sajtó, sem ÁSZ, sem civil kontroll. Égadta világon semmi. A demokrácia lényege a hatalmi ágak szétválasztása, valamint fékek és ellensúlyok rendszere. Ahol ez nincs, ott nincs jogállami, alkotmányos demokrácia. Ahol nincs jogállam, ahol nem a törvények uralkodnak, ahol nincsenek a hatalomnak korlátai, az önkényuralom.

Az önkényuralom pedig diktatúra, függetlenül attól, hogy nem szorul rá az erőszakra. Ez is azért lehetséges, mert a formai kereteket megtartotta, csak mindegyiket saját ellenőrése alá vonta. Vannak még fehér foltok, amelyeket lépésről lépésre felszámol, mert csak abban különbözik diktátor elődeitől, hogy van türelme kivárni és lassanként elfoglalni mindent.

A végeredmény ugyanaz lesz. Elkerülhetetlen a nyílt diktatúra, mert az emberi természet egy idő után fellázad az igazságtalanság, az önkény és az elnyomás ellen, különösen, ha a gyomrok is korognak. Muszáj lesz leverni, bebörtönözni, megszüntetni minden ellenállást, s az illiberális fasizmus attól még ugyanaz marad, ha mostantól “keresztény” demokráciának nevezi. Mindenki látni fogja, hogy ez antikrisztusi, sátáni, önkényuralmi rendszer, diktatúra...

EGY MAGYAR PIZZAFUTÁR MEGPRÓBÁLTATÁSAI SVÁJCBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Ütvefúró
2018.05.10.


Ebbe a bizonyos pizzériába Ütvefúró segítségével látogatunk el, aki, mint egy korábbi posztjából (amit itt pótolhat az, aki végzetes könnyelműséggel kihagyta) kiderül, másod- (vagy sokad)állásban dolgozik ott. Most öt hónap elteltével vesszük fel a történet fonalát.

"Ez a nap is jól kezdődik

Egyszer berántanak a szabadnapomon, annyi a meló. Igyekszem ezerrel. Már kapom a melegentartós dobozt, megrakva pizzákkal. Még vissza kell mennem a bukszáért, majd a nagy igyekezetben a pizzákat ott hagyom.

Kimegyek nagygázzal a helyszínre, nyitom a csomitartót, a kezem a levegőt markolja. B.meg. Gyerünk vissza. Nihat, a szakács annyira röhög, hogy még a könnye is kicsordul, majd elfeledkezve, hogy forró a kemence, nekidől a karjával.

Égett szőr szaga terjeng a levegőben, na meg egy oroszlán bőgése. Mérgében hozzám vágja a lapátot, de én már rutinosan térek ki előle. Most kétszer gyorsabban jutok el a címekig.

Nihattal nem lehet szórakozni, pláne meg kiröhögni, ha bepöccen, nagyobb pusztítást végez, mint Hulk a Bosszúállók filmben.

A váltóról is kéne egy pár szót ejteni

A japán váltók közismerten pontosak, könnyen járnak. Ezúton szeretném közzétenni a használati útmutató ide vonatkozó oldalát:

„Az egyes sebesség az indító, majd eztán kapcsolható az üvöltős kettes, majd a büntető hármas. Amennyiben elérte a kellő sebességet, akkor kapcsolhatja az alázós 4-es fokozatot. Az V. sebességet azt semmi esetre ne kapcsolja, mert az a nyugdíjasoknak való."

A csapatban a legjobb köridőt általában én futom. A 2. Schumacher, a 3. Alonso. Ezt a helyi lakosság is díjazza, mert számháborúsdit játszanak. Ugyanis hunyorogva próbálják leolvasni a rendszámot. A színt már általában eltalálják, hiszen errefelé minden pizzás cégnek más színkódja van...

AZ OSZTÁLYBÓL MINDEN HARMADIK DIÁK KÜLFÖLDÖN TANULNA TOVÁBB

24.HU - POSZT ITT
Szerző: KOVÁCS MÁRTA
2018.05.10.


Egyre több diák választja a külföldi egyetemeket, miközben itthon vészesen csökken a felsőoktatásban tanulók száma. A Trefort gimnázium igazgatója szerint némi odafigyeléssel sokkal több diákot Magyarországon tarthatnánk.

"Olyan egyetemek meg főiskolák vannak, hogy annyit érnek, mint vászon tarisznyán a lakat, némelyik. (…) A magasba néző diplomával nem lehet elhelyezkedni. Egyáltalán, semmi ilyen nincs. Ne vicceljünk. Ehelyett mondjuk, egy tetőfedő mennyivel jobban jön."

– fejtegette Németh Szilárd még a választás előtt. A felsőoktatás hiábavalóságával kapcsolatban nem mindenki ért egyet a Fidesz alelnökével, az viszont tény, hogy egyre többen nem itthon keresnek maguknak egyetemet.

Egyre több végzős diák jelentkezik külföldi egyetemekre például az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumából is. Az intézmény igazgatója nemrég az Eduline-nak arról beszélt, hogy míg korábban a külföldi egyetemre jelentkezők aránya 5-10 százalék volt, az idén van olyan végzős osztályuk, amelyből a diákok 30 százaléka megjelölt valamilyen külföldi intézményt továbbtanulási szándékkal. És a helyzet nem egyedi, a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban is hasonló tapasztalatokról számoltak be.

Csapodi Zoltán a 24.hu-nak arról beszélt, szomorúan konstatálta, hogy az iskola egyik osztályából ennyi diák folytatná a tanulmányait valamely külföldi egyetemen, ezért próbálta a diákokat a ballagási beszédben is arra ösztökélni, cáfoljanak rá arra a vélekedésre, hogy aki érettségi után elmegy, már nem jön haza.

Az igazgató elmondta, az iskola tanárai is azon dolgoznak, hogy a diákok hazai felsőoktatási intézményt válasszanak, és majd később, amikor ösztöndíj megszerzésére van lehetőségük, annak segítségével ismerjék meg a világot.

Sok diák tapasztalatából úgy ítéljük meg, hogy itthon is vannak jó egyetemi képzések

– mondta Csapodi. Hozzátette, sok volt trefortos diák tanult külföldön akár mester- vagy doktori képzés keretein belül, akár valamilyen Erasmus-programmal, nekik megmaradt az útjuk hazafelé.

Bár most a gimnázium egyik végzős osztályában tapasztaltak csak ekkora növekedést a külföldi egyetemekre való jelentkezés arányában, de általánosságban is érzékelik a változást.

Sokszor előfordul, hogy már akár hetedikesek és kilencedikesek is nagy százalékban jelzik a külföldi továbbtanulásra való igényüket, de azt gondolom, hogy ha ezzel érdemben foglalkozunk, akkor lehet rajta változtatni

– jegyezte meg. A Trefortban azon dolgoznak majd a közeljövőben, hogy anyaintézményükkel, az ELTE-vel intenzívebb legyen a kapcsolat, az egyetem képviselőit többször meghívják majd az iskolába. Az igazgató szerint elképzelhető, hogy információhiány is van amögött, hogy sok gimnazista azt gondolja, a külföld minden szempontból üdvözítőbb.

Csapodi elmondta, egykori trefortos diákok helyzetét látva úgy ítélik meg, hogy a külföldön végzett hallgatók nem kerülnek nagymértékű versenyelőnybe a későbbiekben a nemzetközi munkaerőpiacon sem. „Nincs hátrányban az, aki magyarországi diplomával rendelkezik” – szögezte le.

Szerinte a külföldi egyetemekre készülőkben van egyfajta bizonyítási kényszer, hogy ha már meghoztak egy döntést, hogy kiköltöznek, akkor később is tartják magukat ehhez. Az igazgató azt mondja, beszélgetett olyan diákokkal, akik elköltöztek, és nem érzi azt, hogy ők általánosságban jó döntést hoztak volna...

ROBBAN AZ ISKOLA - MI LEGYEN A PEDAGÓGIA JÖVŐJE?

QUBIT
Szerző: GALAMBOS ATTILA
2018.05.09.


Budapesten az elmúlt hónapokban három nagy pedagógiai konferencia is lezajlott. Kettőn az aktuális magyarországi oktatási szemlélettel szembeni kritikai hangok jelentek meg. Vajon mi lehet az elégedetlenség oka? Miért beszélnek pedagógusok pedagógusoknak vagy az oktatásban dolgozóknak a szakma válságáról? Hogy lehet, hogy informatikusok, cégtulajdonosok, pszichológusok innovatívabb pedagógiai ötletekkel állnak elő, mint a tanárok? Hogyan reagálhat a szakma a társadalmi változásokra?

2016. április 21-én Lackfi János tréfás verset posztolt a Facebookra Tanári ária címmel. A sorok viccesnek tűnnek, de mögöttük a magyar pedagógia válsága sejlik fel. Amikor a verset felolvastam egy gyerekcsoportnak, szerencsére voltak olyanok, akik egyáltalán nem értették az osztályzattal, a mesterkélt szigorral vagy a fizikai erőszak lehetőségével való viccelődést, mások viszont korábbi emlékeik miatt átélték a versben leírtakat. Továbbá az én gyomrom is összerándult.

Feltehetően sokunknak vannak iskolai rossz tapasztalatai, pedig a tanulásnak élménynek, örömnek, jó érzésnek kellene lennie, olyannak, mint amikor játszik a gyerek. Dr. Gyarmathy Éva a Neteducatio által szervezett II. Modern Pedagógus Konferencián a tanulás neurobiológiai hátteréről beszélt. A dopamin termelődése a szervezetben euforikus élményt tud okozni, ahogy arról profi sportolók be is számolnak. Ez az élmény tanulás közben is jelentkezhet, ha megfelelő közeget biztosítunk, a tanulási folyamatban részt vevőket olyan helyzetbe hozva, amiben szívesen időznek, és el tudnak mélyülni a folyamatban. (Ezt az élményt többféleképp nevezik, de Csíkszentmihályi Mihály flow kifejezése talán a legelterjedtebb.) Ráadásul dopamin termelődése során könnyebben is tanulunk.

Lehet, hogy szigorú vagyok, / de miattad teszem, / hiszen az életnek tanulsz, / és biztos nem nekem.

Pedagógiai rendszerünk több száz éves hagyományra épül. Az 1906-ban megjelent A Pál utcai fiúk első képe egy mindannyiunk által ismert jelenetet mutat be: az unatkozó gyerekek ülnek szemben a katedrával, ahol történik valami számukra érdektelen dolog. Míg a világ megváltozott a Pál utcai fiúk és a vörösingesek körül, addig a pedagógiai módszereink szinte fikarcnyit sem módosultak.

Amikor a tanár áll szemben 30-40 gyermekkel és a saját tempójában, az információ birtokosaként statikus úton ad át tudástartalmakat, frontális módszernek hívjuk, és a hagyományos oktatási rendszerben rendkívül elterjedt. Ennek a módszernek vannak előnyei és hátrányai is:
- nagyon sok információt lehet meglehetősen gyorsan átadni;

- nem igényel nagy pedagógiai-módszertani felkészültséget, hiszen alapvetően a tanár irányít;

- homogenizál, akkor működne a leghatékonyabban, ha a frontális munkában minden résztvevő ugyanolyan előzetes tudásanyaggal és képességekkel rendelkezne;

- a résztvevők képességei, mentális állapota nincs figyelembe véve;

- célja az információ továbbadása;

- tanár- és nem gyerekközpontú, azaz nem a résztvevők igényei, hanem a tanár hozzáállása, kompetenciái mentén szerveződik...

A 100 LEGGAZDAGABB 2018 - ITT AZ ÚJ LISTA! ŐK A LEGGAZDAGABBAK ÉS A LEGBEFOLYÁSOSABBAK MAGYARORSZÁGON

NAPI.HU
Szerző: DOMOKOS LÁSZLÓ, SZAKONYI PÉTER
2018.05.10.


Ismét Csányi Sándor vezeti a Napi.hu gondozásában megjelent A 100 leggazdagabb 2018-as listáját, ahová idén négy új nábob érkezett. A Befolyásbarométer dobogójára pedig Orbán Viktor, Csányi Sándor és a Lázár Jánost váltó Mészáros Lőrinc került.

Tavaly újabb 60 milliárddal, 320 milliárd forintra gyarapította vagyonát Csányi Sándor, így 2011 óta egymás után nyolcadszor lett a leggazdagabb magyar - derül ki a Napi.hu kiadásában idén immár tizenhetedik alkalommal megjelenő A 100 leggazdagabb című kiadványból.

Az OTP Bank első emberét - a tavalyi után újra nagy ugrást bemutató - Mészáros Lőrinc és családja követi. A felcsúti üzletember, lemondott polgármester a 2017-es ötödik helyről idén a másodikra került, becsült vagyona egy esztendő leforgása alatt újabb százhatvanmilliárd forinttal gyarapodott, így már eléri a 280 milliárd forintot. A harmadik helyre pedig a tavasszal elhunyt ingatlanfejlesztő, Demján Sándor családja került, 260 milliárd forint becsült vagyonnal.

Az online erotikus szolgáltatásokból meggazdagodott Gattyán Györgynek idén meg kellett elégednie a negyedik hellyel, hiába növelte vagyonát egy év alatt a harmadával, 240 milliárd forintra. A tavalyi második Bige László, a Nitrogénművek Zrt. tulajdonosa (akinek becsült vagyona egy év leforgása alatt csupán 20 milliárddal emelkedett) most az ötödik lett, 220 milliárd forinttal...

MAGYARORSZÁG TÁVOLI SZEMLÉLŐKÉNT NÉZHETI VÉGIG, AHOGY AZ EU-TAGORSZÁGOK VÉGLEG ELHÚZNAK MELLETTE

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SZABÓ BRIGITTA
2018.05.10.


Az Európai Bizottság gyakorlatiasnak, modernnek, korunk realitásaira választ adónak tartja a 2021 és 2027 közötti programozási időszakra benyújtott költségvetési javaslatát. Nemcsak a külső kihívásokra kíván vele reagálni, de a közösségen belüli feszültségekre, deviáns viselkedésekre is. A folyamatos magyar és lengyel konfliktusok, pénzügyi visszaélések miatt került bele a javaslatba, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy támogatást kaphassanak az államok. Ahogyan az Európai Bizottság fogalmaz,

az új gyakorlat megvédi az uniós költségvetést a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló általánossá vált hiányosságokhoz kapcsolódó pénzügyi kockázatoktól.

Az újonnan javasolt eszközök lehetővé teszik az EU számára, hogy felfüggessze, csökkentse vagy korlátozza az uniós finanszírozáshoz való hozzáférést a hiányosságok jellegével, súlyosságával és hatókörével arányos módon. Ilyen határozatra az Európai Bizottság tehet majd javaslatot, elfogadásáról az Európa Tanács fordított minősített többségi szavazással dönt. Vagyis nem kell hogy mindenki egyetértsen vele. A tervezet szerint 15 tagállam, az uniós lakosság 65 százalékát képviselő országok szavazatával akadályozhatnák meg a támogatások kifizetését.

A javaslat szerint ha egy tagállam kormánya nem megfelelően működteti a pályáztatással és közbeszerzésekkel foglalkozó intézményeit, ügyészsége és nyomozó hatóságai nem járnak el alaposan az uniós pénzekkel kapcsolatos csalásgyanús ügyekben, nem garantálja a bíróságok és az ítélkezés függetlenségét, nem előzi meg, illetve nem bünteti a csalásokat és a korrupciót az uniós források gyanús elköltéseinél, vagy nem működik együtt az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalával (OLAF) és az új uniós ügyészségével, akkor lemondhat a támogatásokról.

Orbán Viktor miniszterelnök úgy reagált a javaslatra, hogy „készen állunk a megtárgyalására”, ugyanakkor az európai ügyészséghez való csatlakozás szerinte szuverenitási kérdés. A Kossuth rádió 180 perc című műsorában azt mondta, Magyarországnak és Közép-Európának sem jogállamisági, sem költségvetési vitától nem kell félnie. Szerinte a jogállamiság ügyében Magyarország különösen nyugodt lehet, mert 2013-ban teljesen átvizsgálták, és „papírunk van arról, hogy a jogállamiság rendben van”...