2018. május 20., vasárnap

ÍGY ÍRJA ÁT A POPULIZMUS A NYUGAT JÖVŐJÉT: HÁROM FORGATÓKÖNYVET VÁZOLT FEL A HARVARDI SZTÁRKÖZGAZDÁSZ AZ ELTE-N

444
Szerző: SZÁSZI ÁRON
2018.05.20.


Dani Rodrik a globalizációról, a populizmusról és a világgazdaság jövőjéről tartott előadást Budapesten, miután szerdán átvette a Rajk László Szakkollégium Neumann János-díját. Az ELTE Gólyavárában közel ötszáz ember zsúfolódott össze, hogy meghallgassa a harvardi professzort. A magyar közgazdászelit is felsorakozott, sokan az Orienset vezető konzervatív üzletember, Orbán Krisztián köré csoportosulva


A török-amerikai sztárközgazdász már a kilencvenes években is kritizálta a globalizációt, amikor a nyugati közgazdászok zöme még a minél gyorsabb világszintű gazdasági integrációt szorgalmazta. A professzor munkásságának mérföldköve, hogy a 2000-es években megalkotta a globalizációs trilemma koncepcióját, ami lényegében azt állítja, hogy a jól működő demokratikus intézmények, a nemzetállami felépítés és a hiperglobalizáció egyszerűen nem összeegyeztethető egymással.
Ortodox, unortodox, heterodox közgazdaságtan

Budapesti előadásában Rodrik kiemelte, hogy nem tartja magát globalizációellenesnek, de komoly ára lehet annak, amikor az országok a világpiachoz feltétel nélkül csatlakoznak. A nemzetközi közgazdaságtan doktrínái szerint a vámhatárok lebontása növeli az össztársadalmi jólétet, ezért az IMF, a Világbank és általában a nyugati működő tőke irányítói is sokáig ezt követelték meg a feltörekvő országoktól a beáramló dollármilliárdokért cserébe; de voltak más követelmények is, főként makrogazdasági célszámok, melyeket a Washingtoni konszenzus pontjaiban foglaltak össze. Rodrik munkáiban úgy ítéli meg, hogy ez a fejlesztési modell egyértelműen megbukott.

Valóban növekedést hoz a globalizáció, de egyben jelentős társadalmi újraelosztással jár együtt, azaz vannak a folyamatnak abszolút vesztesei is. A neoliberális közgazdászok szerint a kompenzációkkal ezeket a problémákat át lehet hidalni, a professzor szerint nem ilyen egyszerű a helyzet. Miközben a tőke rugalmas és gyorsan alkalmazkodik a világpiaci változásokhoz, addig a munkaerő általában helyhez kötött.

Mint a heterodoxia, a kontextusfüggő fejlődés-gazdaságtan úttörője, Rodrik nem egy általános jellegű alternatív receptet javasol. Az előadásában is többször hangsúlyozta, hogy eljárt az idő a mindent leírni akaró gazdasági paradigmák felett, ideje a dogmatikus, univerzális modelleket a fejlődés-gazdaságtanban evidenciaalapú fejlesztéspolitikákkal felváltani.

A globalizáció és a populizmus kéz a kézben jár

A populizmusra rátérve Rodrik leszögezte, hogy nem fog Magyarországról beszélni, amit a közönség derültséggel fogadott, majd az előadó hozzátette, hogy azért, mert nem ismeri eléggé az országot. Bemutatta, hogy a populizmusnak is létezik keresleti és kínálati oldala. Általában csak az utóbbit szoktuk elemezni, miközben súlyos társadalmi és gazdasági problémák is erősítik a populista politikusok felemelkedését. Ennek példájaként említette az első populista mozgalmat, ami az Egyesült Államokban a 19. század végén volt aktív. A populistákat főként egzisztenciális nehézségekkel küzdő nyugati és déli farmerek támogatták. Az 1896-os választáson a demokrata jelölt, William J. Bryan a populisták színeiben is indult, és az egyik fő kampányígérete egy olyan „bimetallikus pénzrendszer” kialakítása volt, ami gerjesztett inflációval pörgette volna fel a gazdaságot.

A MAGYAROK HARMADA SZERINT JOBB VOLT AZ ÉLET A KÁDÁR-KORSZAKBAN, MINT AZÓTA

168 ÓRA ONLINE
Szerző: B.M.
2018.05.20.


Vlagyimir Putyin a legnépszerűbb politikus a nagyhatalmak vezetői közül Magyarországon, Emmanuel Macront viszont valamiért sokan nem kedvelik. A magyarok fele nem igazán tartja magát nyugatinak.

Vlagyimir Putyin a legnépszerűbb politikus a nagyhatalmak vezetői közül Magyarországon – derül ki a Globsec biztonságpolitikai intézet Globsec Trends 2018 című tanulmányából. A négy visegrádi országban készült felmérés szerint a világ vezetőinek népszerűsége jól tükrözi, hogy melyik ország milyen geopolitikai irányt választott magának.

A Globsec Pozsonyban tartott nagy nemzetközi biztonságpolitikai konferenciát a napokban, az ezen publikált – az Index által idézett és elemzett – felmérés annak fényében különösen érdekes, hogy a visegrádi országok milyen bonyolult geopolitikai helyzetben vannak mostanában: miközben van törekvés rá – ennek a fő szószólója éppen Orbán Viktor –, hogy a visegrádiak Nyugat-Európával szemben egy új hatalmi erőközponttá, a közös érdekérvényesítés frontjává váljanak, az egyes országok gyakran eltérően helyezkednek, akár orosz, akár nyugati viszonylatban.

A kutatók meglepőnek nevezik, hogy közel harminc évvel a rendszerváltás után a visegrádi országok közvéleménye leginkább egy köztes pozíciót ambicionál az egyértelmű nyugati helyett.
A lengyelek kivételével a többség mindenhol úgy gondolja, hogy nem a Nyugat részei vagyunk, hanem valahol Kelet és Nyugat között van a helyünk. Bár az egy évvel korábbi adathoz képest Magyarországon nőtt a nyugati orientáció népszerűsége, a válaszolók 47 százaléka most is a köztes helyzetet választja.

A fiataloknál viszont más a helyzet: a 24 év alattiak között a magyar fiatalok a leginkább nyugatbarátok. A négy ország közül egyébként a szlovákiaiak a legszkeptikusabbak a Nyugattal szemben, ha ezt az adatot lehet így értelmezni.

Az EU-s tagságnak a kritikák ellenére sincs alternatívája. Minden országban egyértelmű többségben vannak a támogatói, nálunk 58 százalék gondolja az EU-t alapvetően jó dolognak, és csak 9 rossznak, de még többen, az emberek háromnegyede maradna bent, ha ő választhatna. Hasonló a helyzet a NATO-tagsággal, ebben a szlovákok azonban kilógnak lefelé, a katonai szövetség ott jóval népszerűtlenebb a többi visegrádihoz képest...

"KÖVÉR NEM ÉRTI, MI ELLEN TILTAKOZOM"

SZTÁRKLIKK 
Szerző: HADHÁZY ÁKOS
2018.05.20.


Kövér László ma a kormány házi rádiójában azt nyilatkozta, hogy szerinte nekem nem lenne helyem a “Parlamentben”. Joga van ilyeneket mondani, hiszen szerintem sem lenne ott nagyon sok embernek helye.

Mint ahogyan a köztörvényes bűnözőként már többször büntetett és börtönviselt, de a Fidesz segítségével ismét milliárdos romapénzek eltűnéséért felelős Farkas Flóriánnak sem ott kellene ülnie sok társával együtt. (Sajnos éppen a “nemzet házelnöke” kötött vele választási szövetséget a Fidesz nevében.)

Kövér azt mondja, nem érti, mi ellen tiltakozom, pedig nyilván nagyon is érti. Nem legitim az a “parlament”, amely létrejöttekor tömeges választási csalások történtek, ahol a kormány százmilliárdért kampányolhatott míg az ellenzéki pártok csak ennek töredékéért és ahol több százezer külföldön dolgozó magyarnak nem engedték meg a levélben szavazást.

Azt viszont már az ellenzékben sem érti mindenki: azért KÖTELEZŐ a mostani választás tisztességtelenségére felhívni a figyelmet, mert ha beletörődünk, akkor a következő is ilyen lesz. VAGY ILYENEBB.

Ugyanis senkinek ne legyen kétsége afelől: amennyivel nagyobb lesz az elégedetlenség vagy esetleg amennyivel helyesebben viselkedik az ellenzék, annyival fogja tisztességtelenebbé tenni a KÖVETKEZŐ választást.

LEVESZI-E A CIPŐJÉT, HA...

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.05.20.


Lehet-e fontos kérdés az, hogy leveszem-e a cipőm? Az, hogy valaki leveszi-e a cipőjét? A kérdés filozofikus. Alighanem lehet gyűjteni akár egy egész konzultációnyi variációt. Akár a cipők típusára is kitérve.

Olyan kérdésekkel, mint:

Leveszi-e Ön akkor cipőjét, ha vendégségbe megy?
Leveszi-e Ön akkor cipőjét, ha imádkozik?
Leveszi-e Ön akkor cipőjét, ha hazatér a munkából?
Leveszi-e Ön akkor cipőjét, ha nagyon meleg van?
Leveszi-e Ön akkor cipőjét, ha mínuszok vannak?

De már ezek a kérdések is lehetnek alapvetően tévesek.
Mert abból indulnak ki, hogy van a megkérdezettnek munkája, illetve egyáltalán: cipője.

Ám mit pipáljon be az, akinek nincs? Mennyire van döntési helyzetben?

BETÖRT A SZOCIALIZMUS AMERIKÁBA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.05.20.


Aki van annyi idős, hogy emlékszik még a rendszerváltás előtti évek autóvásárlási mizériáira (helló, Merkur!), az alighanem igazán értékelni fogja a mai ajánló első posztját, ami ugyan Amerikában játszódik, de kis túlzással játszódhatna a negyven évvel ezelőtti Magyarországon is. Emellett elkezdünk hazaköltözni és ellátogatunk egy új-zélandi oviba is, mert zászlónk a változatosság. :)

Szokás mondani, hogy a történelem ismétli önmagát, ami igaz lehet, de csak ritkán. Nos, a PrehryFarkas blog szerzője most átélheti, milyen lehetett a szocialista Magyarországon autóhoz jutni. Ami a vicc, hogy ez 2018 Amerikájában történik meg vele.

„Sosem gondoltam volna ugyanis, hogy egy 2018-ban, Amerikában megrendelt gépkocsi az 1970-es évek magyarországi érzéseit ébreszti majd fel egyszer bennem. (...)

Kezdjük akkor a múlttal és szögezzük le azt a talán már régen elfelejtett tényt, hogy az átkosban a gépkocsit nem mindenki tudta megengedni magának, újat venni pedig tényleg csak keveseknek adatott meg.

Egy új autó akkori vásárlási folyamatát mai ésszel már szinte fel sem tudjuk fogni. Nem voltak szalonok, nem volt versenyhelyzet, különböző vásárlást ösztönző programok vagy finanszírozási lehetőségek. Az állam, a Merkúr vállalat révén kereskedelmi monopoljoggal bírt a gépjárművek importjával kapcsolatban.

Bár volt egy bemutatószalon a fővárosban és természetesen volt egy országosan elérhető havi rendszerességgel megjelenő autós magazin, de az emberek gyakorlatilag vakon rendelték az autóikat, a felszereltségi opciók lehetőségét pedig akkor még hírből sem ismerték.

(Szívesen megnéztem volna egy-két akkori vásárló arcát, amikor a Merkurnál, a rendelés felvételénél visszakérdeztek volna, hogy akkor napfénytetővel vagy anélkül szeretné-e megrendelni az őzike-barna színű Wartburgot.) (...)

Tekintve, hogy egy autóra eleinte akár 10-15 évet, később 1-3 évet is kellett várni, ha valami szépséghibát találtak az új kocsin, a vevők inkább nem reklamáltak ezek miatt a Merkúr telephelyein. Örültek, hogy megjött a várva várt kocsi. A kisebb minőségi hibákat pedig a maszek műhelyekben igazították ki, ahelyett hogy leálltak volna panaszkodni a telep fődiszpécserének. (...)

Lássuk akkor most a legújabb kocsivásárlási élményemet Amerikában. Fontos tudni, hogy nem vagyok egy kocsimániás, nem nagyon érdekelnek az autók, hidegen hagy a lóerők száma.

Számomra a kocsi csak egy eszköz, ami segít eljuttatni egyik pontból a másikba, remélhetőleg minél olcsóbban. A többi részletkérdés, legalábbis ami a saját autómat illeti. A családi autó az kicsit más kérdés, ott azért több szempontot veszek figyelembe azon ritka alkalmakkor, amikor újat veszek.

A mostani autóm egy teljesen átlagosnak mondható 2011-es évjáratú fekete TOYOTA Camry. Kvázi népautó itt Amerikában. Újkori értéke kb. 21,000 dollár (6 millió forint), ami itt nagyon olcsónak mondható.

Most uszkve 10,000 dollárt ér, ami értékállóságát tekintve kiválónak tekinthető. Keveset fogyaszt, városban kb. 8-9, autópályán pedig 6-7 litert száz kilométeren. Nincs vele általában semmi gond, csak már öregszik, egyre többet kell rá költeni, és a benzin is egyre többe kerül főleg itt Kaliforniában. (Tudom még mindig sehol sincs a magyar benzinárakhoz képest, de itt azért többet használjuk az autót.)

Az elmúlt években már nézelődtem, hogy milyen legyen a következő autóm, de Isten igazából semmilyen lehetőség nem keltette fel az érdeklődésemet. Ez alól a TESLA márkanév alatt futó kizárólag elektromos töltéssel működő autók jelentettek kivételt, de az elmúlt években bevezetett modellek horribilis ára miatt még csak meg sem fordult a fejemben, hogy azt vegyek (az autó átlagára kb. 80,000 dolcsi). (...)

Három évvel ezelőtt a TESLA cég alapítója és ügyvezető igazgatója, Elon Musk bejelentette, hogy a korábbi luxusmodelleket követően a cég egy, az amerikai középosztály számára is sokkal elérhetőbb árú ($35,000) modellt, a Model 3-ast tervezi majd hamarosan bevezetni. Óriási visszhangja lett a bejelentésnek, mint kiderült rengetegen gondolkodtak hozzám hasonló módon. (...)

Ugyan a kocsiról terjedtek pletykák, de azt csak ott és akkor mutatták be részletesen először a nagyközönségnek. Ennek ellenére, a bemutató első órájában több mint százezer ember tett le egy ezer dolláros foglalót a modellre, úgy hogy azt sem tudták milyen felszereltségű lesz. Az átkoshoz hasonlóan, itt is gyakorlatilag vakon rendelték meg a kocsit az emberek.

És én is köztük voltam. Úgy voltam vele, hogy veszteni valóm nem sok van, foglaljuk le, aztán majd legfeljebb visszamondom, ha nem tetszik, merthogy erre volt lehetőség.

Egy hét alatt még kb. 300 ezer megrendelés érkezett a kocsira a világ minden tájáról, így biztos Magyarországról is. Az óriási népszerűség emelte elvárások miatt Musk egy óriási gyárat épített, hogy ezt a giga mennyiségű autót le tudja gyártani. Ez természetesen időbe tellett, mert ez a hatalmas kereslet nem volt benne az ő „ötéves” tervében…

Én nem siettem, nekem volt időm, gondoltam kivárom azt az egy évet, ugyanis akkor még ezt ígérte Musk. Egy év múlva jött a hír, hogy az az egy év inkább másfél, pár hónap múlva pedig kettőre módosította...

15 NYÁRFA MESÉJE ... VÁLTOZNAK AZ IDŐK ...VÁLTOZIK A FAKATASZTER?

VÁROSLIGET BARÁTAI BLOG
Szerző: GARAY KLÁRA
2018.05.19.


2012-ben rám tört a jeges rémület, hogy elpusztítják a Városligetet. Sok éven át állapítottam meg sok fáról, hogy nem tudom a nevüket. Tanulmányaim alatt parkfákkal, dísznövényekkel nem foglalkoztunk, ezért csak terveztem mindig, hogy utána járok. 

Ilyen ismeretlen csoda volt a Ligetben a 15 fehér nyár, a Washington szobor mögött, a gazzal benőtt, kerítéssel elválasztott egykori BNV területén. Kérdésemre azonnal választ kaptam a FŐKERT-től: Populus alba ’piramidalis’ azaz kúpos koronájú fehér nyár.

Kedvesen megírták, hogy az 50-es években nemesítették, 4 vagy 5 nyárfa kereszteződéséből hozták létre. Kifejezetten dekoratív sorfát akartak előállítani, díszítő és útjelző fának, amelynek a törzse a talajig fehér.

Ők lettek a nemesítés eredményei, azonban ma már nem ültetik, mert a törzse gyönyörű, de a lombkoronája nem lett olyan szép, hogy dísz fasornak alkalmas legyen.

Természetesen a Kertem megnyitásakor első dolgom volt besurranni hozzájuk a susnyásba, és boldog voltam, hogy az évtizedes elhanyagolás megtette a hatását: gyönyörűen, egészségesek, nem zavartatják magukat a környező romos épületektől, a növekvő gaztól.

2015-ben, a Városliget beépítését előkészítő „Fa- nyilvántartás” nem fasorként vette lajstromba őket sem, ahogyan a többi fasort sem. Na ja, így egyesével könnyebb megszabadulni tőlük. 

2016. március 17-én el is kezdődött az irtás. Az Olof Palme házhoz közelebb eső, a sorból kilógó tizenötödik kivágását a kerítésen kívülről, könnyeimmel küzdve néztem végig. (Így a fotó sem az enyém, hanem Földes Attiláé)
Dicstelen munkájukat nem tudták folytatni, mert a felháborodott lakosság betört a területre és a vágásra kijelölt 45 fából csak 8-at sikerült kivágniuk.
Maradtak a 14-ek. Őket a Ligetvédők ott táborozása alatt minden irányból lefényképeztem. A Ligetvédők nemzeti színű szalaggal díszítették. Daliás idők voltak. De nem csak alulról voltak szépek, hanem a Petőfi Csarnok felőli részen álló, egykori BNV Központi épületből is.
őszén rájöttek nagy jó uraimék, hogy talán az életveszélyes épületek bontása is van olyan fontos, mint a favágás, jöttek hát a romboló gépek és iszonyatos por és azbeszt felhőben…de állva maradtak a fák!

2017-ben a hatalmasok rájöttek, hogy nem tudjuk megépíteni a csúcs-szuper japán lyukas palacsintára hasonlító zeneházat, újra visszaadták (az azbeszttel szennyezett) területet a Ligetvédőknek. Addig ők ráérnek újra-tervezgetéssel tölteni éveket. Addig is éltek a fák.
A fasor előtt fél méternyi talajt kiszedtek, a gyökereik kicsit sérültek (különösen a hátsó bejáratnál élő kettőnek) Ők nincsenek jó állapotban. Ráadásul a bolygatás miatt támadásba lendült a borostyán is.

És most itt állunk 2018-ban, kezemben a VÉSZ legutóbbi módosítása. Ebben is van egy önigazoló fa-kataszter, de már nem az egész Ligetről, csak a „Megmaradó fák” átsorolásáról!

Ebben szerepelnek, ugyancsak nem fasorként, hanem immáron 14 szürke nyár néven. Nézzétek meg „értékelésüket” 2016-ban és ma.

2016-ban 15 fehér nyár, értékes fafaj (amit „kezelni, gallyazni”kell, hiszen 40 évig szépen élt anélkül).

2018-as nyilvántartásban már csak 12 ítéltetett maradásra, beszürkültek, és „ökológialag kevésbé értékes faj” a hivatalos minősítésük! Mondják a kertészek. Ma még csak átsorolják őket. Holnap, ha jönnek a közműfektetők, majd azok is "átsorolják" a gyökerüket...az enyészetbe
...

MI A BAJ A NEOLIBERALIZMUSSAL?

MÉRCE
Szerző: KAPELNER ZSOLT
2018.05.19.


Baloldaliaktól sokszor hallani, hogy a világ problémáiért – ha nem is kizárólag, de jórészt – az úgynevezett „neoliberalizmus” felel. A 2008-as pénzügyi válságtól a globális felmelegedésig minden a neoliberálisok hibája, és a Momentumtól Emmanuel Macronig mindenki neoliberális. De mit kell érteni pontosan neoliberalizmuson, és miért szúrja az ennyire a baloldaliak szemét?

Most komolyan: mi a neoliberalizmus?

Néha úgy tűnhet, a baloldaliak mindent és mindenkit „neoliberálisnak” neveznek, ami/aki valamiért nem tetszik nekik. Ez a túlhasználat talán olykor valóban előfordul, de ez nem egy kirívó jelenség, a jobboldali közbeszéd ugyanezt csinálja a „liberális” és „baloldali” szavakkal. Ez azonban még nem jelenti, hogy ezeknek a kifejezéseknek ne lenne pontos meghatározásuk.

A Routledge Handbook of Neoliberalism nyomán azt mondhatjuk, hogy a neoliberalizmus az a nézet, amely szerint a piac fennhatóságát ki kellene terjeszteni a társadalom minél több színterére, beleértve nem csak a gazdaságot, de a politikát vagy a szociális ellátást is. A neoliberálisok ennek megfelelően igyekeznek a társadalmi együttélés minél több elemét kivonni az állam és a nem piaci alapon működő intézmények felügyelete alól. A neoliberálisok ezért támogatják a gazdaság deregulációját, azaz a piac felszabadítását az állami szabályozás alól, az állami tulajdonban lévő intézmények és vállalkozások privatizációját, az állami kiadások csökkentését, és így tovább.

A neoliberalizmus szellemi hátterét nagyrészt az osztrák közgazdász és filozófus, Friedrich Hayek és az amerikai közgazdász, Milton Friedman munkáiból nyeri, akik már a második világháború alatt kidolgozták nézeteiket. A neoliberalizmus azonban csak a ‘70-es és ‘80-as években vált meghatározó ideológiává a világpolitikában. Ronald Reagant és Margaret Thatchert, majd Bill Clintont és Tony Blairt szokás a neoliberalizmus éllovasainak tartani, akiknek a vezényletével az átvette a hatalmat a nyugat fölött, a neoliberális paradigmába pedig a ‘90-es években becsatlakozott a frissen felszabadult keleti blokk is, a fejlődő országok nagy részével együtt.

Tisztázzunk pár gyakori félreértést a neoliberalizmusról: egyesek szeretik azonosítani a neoliberalizmust az általában vett liberalizmussal mint politikai ideológiával. A kettő nem azonos: például a legjelentősebb 20. századi liberális gondolkodó, John Rawls, elutasította a piacok mindenhatóságát, és egy erős, már-már szociáldemokrata állam koncepcióját támogatta. Szintén nem igaz, hogy a neoliberalizmus feltétlenül ki akarja terjeszteni a piac uralmát az élet minden területére. Ez egy lehetséges neoliberális álláspont, de sok neoliberális – köztük Hayek és Friedman is – támogattak bizonyos állami hatáskörbe tartozó szociális intézkedéseket, sőt az alapjövedelem bizonyos formáit is.

Továbbá: a piac uralma nem azonos a nagyvállalatok uralmával. Gyakori félreértés, hogy a neoliberalizmus az államot a nagyvállalatok kiszolgálójává akarja tenni, holott ez elviekben legalábbis nem igaz. A neoliberalizmus a piac pártján van, a nagyvállalatok érdekei azonban sokszor ellentétesek a piac érdekeivel: nekik sokkal jobb lenne a kisebb konkurencia, az enyhébb verseny, a kartellezés lehetősége, míg egy a neoliberalizmus elveit követő kormánynak elvileg mindezek ellen és a minél szabadabb verseny megvalósítása felé kellene törekednie (kérdés persze, hogy ez lehetséges-e, és hogy vajon a legszabadabb verseny nem vezet-e szükségszerűen a nagyvállalatok uralmához).

Végül a neoliberalizmust sokan egy kalap alá veszik a neokonzervativizmussal (ez utóbbi egy főleg Amerikában erős jobboldali irányzat, olyan képviselőkkel, mint George W. Bush). A 2000-es évek elején e kettő valóban természetes szövetségese volt egymásnak, de mégsem azonosak; a neoliberalizmus lényegét tekintve nem egy konzervatív álláspont, amennyiben a piacok uralmának kiterjesztését akár radikális társadalmi átalakítások révén is elképzelhetőnek tartja, szembe helyezkedve a fontolva haladás konzervatív eszméjével. Nem meglepő, hogy a neoliberalizmus kritikusai közt bőven találunk konzervatív, sőt szélsőjobboldali hangokat is...

MI A JÓ IRÁNY?

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L.RITÓK NÓRA
2018.05.19.


Hankiss Elemér ellentétpárjai sokszor eszembe jutnak, mikor az oktatás ellentmondásairól gondolkodom. Mert az iskolában, az olvasmányokon keresztül átadott értékrend, és a minket körülvevő világ üzenete gyakran ellentétes, hogy pl. csak a „takarékoskodj”-„fogyassz”, vagy a „légy szerény”- „légy sikeres”párokat említsem. És persze mióta ezeket sorba szedte, azóta már változott tovább a világ, ma már a „engedelmeskedj” mellé tett „légy szabad” üzenet is visszafordult nálunk az oktatásban.

Amikor tanítani kezdtem, nem volt kérdés számomra, hogy a roma gyerekeket az identitásuk felvállalására kell neveljük, ehhez kell hozzásegítenünk őket. Szépen illeszkedett ez ahhoz az alapelvhez nálam, hogy befele és kifele is ugyanazt mutassuk, az őszinteség, a hitelesség, az átláthatóság egyformán kell, hogy jellemezzen egy személyiséget. Meg akkoriban még azt gondoltam, hogy a világ is e felé halad.

Ma már nem vagyok olyan biztos abban, hogy ezzel segítem őket jól. Mert a világ nem lett befogadóbb, a kirekesztés és a gyűlölet erősödött, és ma azt látom, szerencsésebben alakul azoknak a sorsa, akiken a rasszjegyek nem látszanak annyira, és nem kell, hogy érintsék a kérdést, cigányok-e vagy sem.

Persze nem csak ezen a területen vannak kétségeim, hanem lassan mindenhol. És nemcsak a gyerekek esetében kérdőjeleződik meg bennem egyre több dolog, hanem a szegregátumokban élő felnőttekkel kapcsolatban is. Hiszen rájuk is próbálunk hatni, segíteni őket, az integráció felé haladni velük. Náluk persze már nem kérdés az identitás, ezen ők már túl vannak. És igazából ebben nem is tudunk segíteni, mert nem cigányként mi nem adhatunk tanácsot abban, hogyan kellene megélniük a roma identitásukat. Bár párszor megéltük már velük, mit jelent így kirekesztettnek lenni, hiszen előfordult nem egyszer, hogy mint civil segítőket, rögtön azonosítanak is velük, és a kommunikációban mi is ugyanazt kapjuk, amit ők, de mégsem ebben élünk.

De itt van más, ezer dolog az életben, ami ellenére fordul annak, amit eddig jó iránynak gondoltunk. Annak az ismerete, hogy a többségi társadalomban történő elfogadásuk mitől működne, az nálunk van, hiszen mi ide tartozunk, mi ezt próbáljuk belevinni a kettőnk tudására épülő közös célba.

Mondjuk pl., hogy elfogadóbb lenne velük a környezet, ha a kommunikációjuk változna, és nem használnának durva szavakat. Tesszük ezt akkor, mikor a legmagasabb szinteken hangzik el és nyer megerősítést a legdurvább minősítése másoknak. És persze ha ott lehet, akkor lehet a rendszer minden szintjén (minden irodában) alázni a másikat, mocskos szavakkal illetni, indulatosan. És mi kérjük azt tőlük, hogy ezeket indulat nélkül fogadják el, mert akkor elfogadóbb lesz velük a társadalom!?

Mondjuk, hogy mindig becsületesen és átláthatóan vigyünk végig folyamatokat. Mert ahol nem ez történik, ott a jogállamisággal kerülnek összetűzésbe, és ugyebár a jogkövető magatartás az alapja lenne a befogadásnak. Mondjuk ezt ott, ahol milliók tűnnek el büntetlenül, a korrupció jól bejáratott és új szabályokkal elegyengetett útjain. Persze mondhatnák most, ez messze van tőlük…. ezt úgy sem értik. De ahol ezt nagyban meg lehet tenni, ott kicsiben is természetes.

E heti történet, hogy az egyik családban, ahol nincs tudás a pénz beosztására, és az uzsorából kiszedve próbáljuk segíteni őket abban, hogy a hónap végéig jusson mindenre, az asszony furcsa számlát mutatott. Mert megbeszéljük mindig, mit, mire fordított, és igazolja is, mutatja a ruhákat, cipőt, amit vett a gyerekeknek, ám a számlán nem ez az összeg, és nem is ezek a tételek vannak. Sőt az időpont sem jó. Ilyenkor nyilván felmerül a gyanú bennünk, hogy megint van, aki lenyúlja a pénzt tőlük, és ez egy vásárolt számla, ami sehogyan sem illeszkedik a valósághoz. Az asszony bizonygatja, hogy ezt a számlát adták neki az üzletben.

Megyünk hát vissza a boltba. Tétova vállrángatás a válasz, nem tudják, nem emlékeznek… de írnak egy újat. És írnak. Kibogozni, hogy akkor most ez mi volt, miért nem lehetett ezt rendesen számlázni, a láthatóan megvezethető asszonyt akarták becsapni, vagy egyszerűen így kényelmesebb volt, már lehetetlen. Egy biztos, megint hülyét csináltunk magunkból, mikor próbáltuk a becsületesség, átláthatóság mentén illeszteni őt egy olyan rendszerhez, ami nem ilyen.

A sort hosszasan folytathatnám. Az iskolai kirekesztésig, amiben a pedagógusok állítják, hogy ők aztán nem különböztetik meg a cigánygyerekeket, semmiben. Ez a kifele történő kommunikáció, ám befele, „maguk között” máshogy működik a dolog. Mert a cigányt naponta megszólítják, felelősségre vonják azért, amiért a másikat, a nem cigányt nem. „Véletlenül” csak ő marad ki mindig valamiből, amiben az osztálytársai részt vesznek, és megy ez a méltatlan játék addig, ameddig kimondja: el akar menni ebből az iskolából. Nem akar itt maradni tovább. A színjáték pedig folytatódik: ó, hát ők nem mondták, hogy menjen el innen… de ha már így dönt, akkor nem tehetnek mást, elfogadják. Elvégre szabad iskolaválasztás van….

Vagy a védőnő reakciójáig, mikor érdeklődünk, hogy a most született babának segítsünk-e kisággyal, babakocsival, gyerekholmival, hogy kiadhassák a kórházból. A telefonban is nehezen viselhető indulattal reagál, hogy neki erre nincs ideje, már a harmadik alapítvány hívja fel, és fél órákat kérdezgetik a családról, őt nem érdekli, vigyünk, ha akarunk, és különben is, hívjuk a Gyámhivatalt, ne őt. Nyilván belegondolunk, ha velünk ez a beszélgetés így zajlik le, egy védőnővel, akinek talán nem hatóságként kellene működnie, vajon velük milyen lehet a kommunikációja?

Szóval, egyre nehezebb látni az utat. Lassan úgy néz ki, amit mi vázolunk magunk, és a támogatottjaink elé, az egy idealista vízió. A világ ma más utakat rajzol. A becsületesség helyébe a kiskapukat kereső, vagy nyitó korrupt álláspont kerül. A másikat tisztelő magatartás helyett a másik gyengeségeit kihasználó, őt manipuláló, vagy épp lekezelő, lealázó viszonyulás. A segítségnyújtás helyébe a csak a maga boldogulását néző, önző szemlélet. A megértés, elfogadás helyébe pedig a hibáztatás, a gyűlölet. És ezek az új viszonyulások kezdik kirajzolni ma az előrelépés, a siker útjait.

Olyan ellentmondás feszül ebben az egészben, ami mentén nem beszélhetünk integrációs célokról. Mert a világ, ahova integrálnunk kellene őket, az ugyanolyan elvek szerint kezd működni, mint amiket a kirekesztésük okaiként megfogalmaznak velük szemben. Csak az ő világukban egy kicsit nyersebben körvonalazódnak ezek, míg emitt valami intellektuálisnak és kereszténynek álcázott valamivé építik össze az egészet.

Lehet, hogy az integrációt kell újraértelmezzük. Vagy a világ működési rendjét.

SZÁZMILLIÓK MENNEK A MONORI SZEGÉNYTELEP FELSZÁMOLÁSÁRA, A NÉMET EP-KÉPVISELŐ MÉGIS AFRIKÁHOZ HASONLÍTOTTA

444.HU
Szerző: ALBERT ÁKOS
2018.05.19.



A delegációval jártunk roma gyerekeket nevelő intézetben és egy Budapesthez közeli telepen is. Az utóbbi maga volt a katasztrófa. Szégyellem magam. Igen, Európa nevében szégyellem magam az ottani állapotokért. Az Európai Parlamentben én foglalkozom Afrikával, és ott láttam hasonló körülményeket. A látogatásunk előtt esett az eső, mikor odaértünk, a gyerekek mezítláb álltak a mély sárban, csatornázatlan házaik előtt.”

Ezt Maria Noichl EP-képviselő, bajor SPD-politikus mondta egy a hvg-nek adott pénteki interjúban. Maria Noichl még februárban járt Magyarországon, másodmagával a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tagjaként. Elsősorban a nemek miatti esélyegyenlőséget jöttek vizsgálni, de ha már itt voltak, gyermekjogi és szociális kérdésekben is tájékozódtak.

A hivatalos program első fele úgy nézett ki, ahogy egy ilyen delegáció esetében az lenni szokott: találkoztak civil szervezetek képviselőivel, egyetemi oktatókkal, parlamenti képviselőkkel, az Egyenlő Bánásmód Hatóság és az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala munkatársaival, illetve a kormány részéről Mészáros Árpáddal, az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemzetközi és EU-s ügyekért felelős helyettes államtitkával.

Aztán másnap elmentek Monorra, ahol valahogy odakeveredtek a kisváros szegénytelepére, a Tabán-telepre...


KIRÁLYI ESKÜVŐ

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.05.19.


Hááát. Nem szeretnék a brit uralkodóház helyében lenni. Ezek most egy életre elvágták magukat a magyar miniszterelnöknél. II. Erzsébet mostantól ne is álmodozzon arról, hogy meghívják Magyarországra. Ilyen blamázst!
Már az is érthetetlen, hogyan fogadhattak be egy amerikai lányt. Dehát látták? Néger az anyja! És ez az asszony bement abba a kápolnába. Hagyján, de a velszi herceg kísérte ki onnan. És az a pap! Aki beszélt az ifjú párhoz. Hát az egy boxos volt! Igazi feketebőrű. Na erről az anglikán vircsaftról megvan ezek után a véleményünk. És ez nem átallott a szeretet erejéről hadovázni. Aztán a kórus!
Hát ezek nem látnak a szemüktől? Csupa migráns! Egy brit királyi kápolnában. És egy amerikai néger slágert énekeltek, biztos azért, mert azt hitték a brit uralkodóházban, hogy annak a slágernek a szerzője is király volt. Dehát annak csak a neve King!!! Ennyit sem tudnak?
Hát így őrizze az ember Európát. Drótkerítéssel. Ami mennyibe került nekünk. Hát ezért nem adtak bele! Mert a migránsokat dédelgetik.
Ha II. Erzsébet vagy bárki a leszármazottai közül ezentúl a magyar miniszterelnököt hívja telefonon, azt kell mondani neki, hogy most nem ér rá. Mert éppen kolbászt tölt. Azt mégsem lehet, hogy a migránsok miatt nem áll szóba velük. Ha a brit uralkodóháznak nincs modora, azért mi mutathatunk nekik példát. Hogyan kell finoman elhárítani egy alkalmatlan telefonhívást.
Nem is! Azt kell mondani, hogy a magyar miniszterelnök most nem ér rá, mert éppen pálinkát iszik, és azt énekeli, hogy megjöttek a fehérvári huszárok.
Ha ezt hallja ez a II. Erzsébet, már csak észreveszi magát.

HAT IDÉZET, MELYEK AKÁR AZ ORBÁN-KORMÁNYRÓL IS SZÓLHATNÁNAK, ÉS BEMUTATJÁK, HOGYAN BUKNAK EL AZ ILYEN RENDSZEREK

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.05.20.

A következő hat szövegrészlet ugyanabból az esszéből származik, ám a diktatórikus államok hat különböző sajátosságára világítanak rá. Aldous Huxley: Írók és olvasók című írása 1936-ban jelent meg, ám ma talán még aktuálisabb is, mint a két világháború közötti időszakban. Érdemes az egészet elolvasni, ám azok számára, akik ezt nem teszik meg, mi kiemeltük azokat a részleteket, melyek leginkább vonatkoztathatók az illiberális államokra. Ezzel a hat idézettel köszöntjük a megalakuló negyedik Orbán-kormányt, és kívánjuk a tagjainak, hogy szívleljék meg az alábbiakat.

1. „A gazdagok és politikusok megrögzötten hiszik, hogy ha képesek ellenőrizni a sajtót, akkor képesek irányítani a közvéleményt is – még azokban az országokban is, ahol a demokratikus intézmények durva beavatkozások nélkül működnek. Fölvásárolják hát az újságokat – részben azért, hogy pénzt keressenek rajtuk (hiszen a hírlapok előállítása igen jövedelmező iparág), de főleg abban a kecsegtető reményben, hogy rá tudják beszélni a választópolgárokat, hogy azt csinálják, amit ők akarnak. Csakhogy, amint azt a jelenkori történelem bizonyítja, ezzel éppoly gyakran aratnak kudarcot, mint sikert.”

2. „A sikeres propaganda mechanizmusát durván a következőképpen lehetne összegezni: Az emberek elfogadják a propagandista teológiáját vagy politikai elméletét, mert látszólag igazolja és megmagyarázza a körülmények által bennük fölkeltett érzelmeket és vágyakat. Az elmélet tudományos szempontból lehet persze teljesen képtelen is, de ennek mindaddig nincs semmi jelentősége, amíg az emberek elhiszik, hogy igaz.”

Ezenfelül az emberekben erős hajlam van racionalitásra és emberi tisztességre.

3. „Demokratikus államban minden propagandistának vetélytársai vannak, akik versengenek vele a nagyközönség támogatásáért. A totális államokban az íróknak nincs módjuk a szabad kifejezésre, olvasóiknak pedig nincs választási szabadságuk. Csak egyetlen propagandista van – az állam.”

4. „A diktatórikus propaganda az ideál rangjára emeli az előítéletek és szenvedélyek csúf realitásait. A diktátorok a nacionalizmus pápái; a nacionalizmus krédója pedig az, hogy aminek lennie kellene, az az, ami van, csak még sokkal inkább…Hosszú távon azonban, mint mondtam, képtelenség egy nagy, iskolázott népességet egy vad törzs szellemi homogenitására visszafejleszteni, és ez ellene szól. Ezenfelül az emberekben erős hajlam van racionalitásra és emberi tisztességre.”

5. „A cinizmus nemcsak azokat befolyásolhatja, akik haszonélvezői a dolgok elfogadhatatlan állapotának, azokat is, akik áldozatai…A korrupció tényét elkerülhetetlennek fogadták el, olyasféleképpen, mint a rossz időjárást, de olyan rossz időjárásként, ami ugyanakkor rossz vicc is.”

6. „Végül pedig a törzsi erkölcsökre alapozott politika a modern világban egyszerűen nem lesz működőképes. Ám fennáll a veszély, hogy annak a folyamatnak a során, amelyben bebizonyosodik, hogy ez a politika nem működik, a diktátorok esetleg elpusztítják a világot.”

"MINDENKIT KÁRTALANÍTOTTAK, KIVÉVE MINKET"

24.HU - POSZT ITT
Szerző: MÁZSÁR TAMÁS
2018.05.20.


2010. október 4-én, nem sokkal dél után Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely mélyen fekvő részeit elöntötte a vörösiszap. A tragédiában tíz ember meghalt, több mint százötvenen megsérültek a százezer köbméternyi maró, lúgos anyag árjában. Devecserben, a Veszprém megyei kisvárosban 21 utcát és 297 házat öntött el az ajkai zagytározóból kizúdult vörösiszap; 262 lakóházról állapították meg, hogy lakhatatlan. Az ott lakóknak el kellett költözniük, házaikat lebontották.

"Mindenkit kártalanítottak, kivéve a Burka családot" 
– mondja Burka Gyula közel nyolc évvel a tragédia után.

Mire kitisztították a házat, lebontották

Burka Gyula 2010 októberében éppen dolgozott, amikor telefonon hívták, hogy valami nincs rendben otthon. Először csak annyit mondtak neki, árvíz közeledik lakása felé. Akkor még nem tudták pontosan, mi történt. Hazasiettek, akkor szembesültek azzal, hogy két méter magasan áll az iszap Devecser egyes részein. Ők viszont, akkor még úgy tűnt, olcsón megúszták, igaz, az udvart teljesen ellepte az iszap, de az előszobában csak 10-15 centiméter magasan verte a falat.

Napokig takarítottak, már egészen jól állt a ház tisztítása, amikor megjelent a katasztrófavédelemtől két ember, hogy ki kell költözniük, mert a házat lebontják.

"Egyik napról a másikra mentem az utcában, és nem volt házunk. Lebontották."

A szomszédos két ház még ma is áll, Burka Gyula számára érthetetlen, az övét miért dózerolták le, amikor ép maradt a katasztrófa után is.

A lakás a banké volt, Burka Gyula pedig egy idő után nem tudta fizetni a törlesztőrészletet. Gerincműtétje volt, nem tudott dolgozni. A bérleti díjat rendesen utalta és volt egy megállapodása a bankkal, hogy ha meggyógyul, akkor visszamegy dolgozni és újra fizeti a törlesztőt, meséli...

2050-RE MINDEN TENGERI MADÁRFAJ FŐ TÁPLÁLÉKA A MŰANYAG LESZ

QUBIT
Szerző: SCHUBERT KORNÉL
2018.05.18.


9 millió tonna műanyag ömlik az óceánba minden évben - ez nagyjából annyi, mintha a Föld összes tengeri és óceáni partszakaszát körbekerítenénk fél méterenként 5 darab, műanyagszeméttel tömött műanyag bevásárlózacskóval.

Ezzel a példával próbálja érzékeltetni a National Geographic, hogy mekkora a baj a Földet elárasztó, jórészt újrahasznosítatlan műanyaggal. Ebben a hónapban a magazin nagyívű, több évesre tervezett műanyagellenes kampányba kezdett, hogy ezzel is ösztönözze a fogyasztókat a műanyaghasználat mérséklésére. Mert bár az olyan környezettudatos országokban, mint Dánia, a lakosok fejenként mindössze négy darab műanyag zacskót használnak el évente, az amerikaiak naponta dobnak ki fejenkét egy zacskót, ami éves szinten 118 milliárd 625 millió zacskót jelent, csak az USA-ban. Nem beszélve a műanyag palackokról, amikből az amerikaiak 2015-ben például fejenként 346-ot vásároltak (112 milliárd 450 milló palack egy év alatt.)

Bolygó vagy szemét?

A Planet or Plastic? (Bolgyó vagy szemét?) néven futó projektből kiderül, hogy ebben a pillanatban összesen 9.2 milliárd tonna műanyag van a Földön, amiből 6.9 milliárd tonna szemét. Ebből a szemétből 6.3 milliárd tonna teljesen elkerülte az szelektív kukákat és az újrahasznosítást.

A mértéktelen műanyagszennyezésnek leginkább az óceánok vannak kitéve. De mennyi újrahasznosítatlan műanyagszemét landol évente a vízben? Ezt pontosan senki sem tudja, de a becslések szerint a szám valahol 5.3 millió és 14 millió tonna között lehet, csak a part menti régiókkal számolva. Az pedig még kevésbé jósolható, hogy ez szeméttömeg mikorra bomlik le alkotóelemeire. A számítások szerint legkorábban 450 év múlva, legkésőbb soha...

ÖRKÉNY-EGYPERCESEKKEL NÉPSZERŰSÍTIK AZ OLVASÁST

KÖNYVESBLOG
Szerző: konyvesblog
2018.05.18.


Május 16-tól többek között a Budapest Parkban, az A38-on, a Katona József Színházban, valamint országos mozihálózatok terjesztésében is futni fognak a Bookline új, animációs kisfilmjei. A hét rendhagyó alkotást a nemrég újra kiadott Örkény Egypercesek inspirálták, ám az olvasásnépszerűsítő kampány számos további kortárs és klasszikus könyvet is a közönség figyelmébe ajánl.

Milyen szerep jut a betűknek egy olyan világban, ahol a napunk nagy részét képek és digitális ingerek között töltjük? Vajon egy perc tényleg csak arra elég, hogy ránézzük az üzeneteinkre? Többek között erre keresi a választ a Bookline olvasásnépszerűsítő kampánya, amelynek keretében hét darab Örkény Egyperces történetet feldolgozó filmet készítettek el, egészen rendhagyó módon, a szavakat képpé alakítva.

Az egyenként egy perc hosszúságú Egyperces animációs alkotások célja, hogy innovatív megoldásaival a képek között szocializálódó generációk számára is élményszerűvé tegyék az olvasást, ugyanakkor mindenki figyelmét felhívják arra, hogy akár egyetlen perc olvasás is képes színt csempészni a mindennapokba. A filmek ennek megfelelően a hagyományos megoldások mellett olyan felületeken is megjelennek, ahol a közönség alapvetően a képi ingerekhez szokott, így például színházban, mozikban, városi fényfestéseken és természetesen Instagramon is, de a Bookline ígérete szerint számos további gerillamegoldásra is számíthatnak a budapesti járókelők...

A KULTÚRA, AMIRE BÜSZKÉK VAGYUNK? - "AZONNAL SZÁLLJANAK LE, MIT KÉPZEL, EGY FOGYATÉKOSSAL FELSZÁLL A BUSZRA!?"

VÁROSI KURÍR - KERÍTÉSEN INNEN
Szerző: MAKÓI ERNŐ
2018.05.20.


Szombat délelőtt számolt be közösségi oldalán egy édesanya a csütörtöki buszozásáról az autista kisfiával. A gyűlöletkampány következményeképpen le akarta szállítani az utasok egy csoportja a 34-es buszról az “Orbáni érékrend” hiányára hivatkozva.

2018 Magyarország

Az eset csütörtök délután történt 2018 Magyarországán, ahol közpénz-milliárdokat szánt a negyedszer regnáló kormány arra, hogy a gyűlölet átjárja mindennapjainkat.

A felháborodott utasok először azon botránkoztak meg, hogy Tóth-Turgonyi Dóra telefont ad a kisfiának.

MILYEN ANYA AZ ILYEN? TELEFONT ADNI EGY EKKORA GYEREKNEK?
– hangzott el a vádaskodás a 34-es busz végéből.

Nem hagyott alább az észosztás, míg végül az édesanya felvilágosította a gyűlölködőket, hogy Levente, a kisfiú autista,

nehéz napja volt, csak így tudok vele nyugodtan utazni, nem zavar senkit, játszik
Itt végképp elszakadt a cérna az Orbáni értékrendet betartó utasoknál!

"Azonnal szálljanak le, mégis mit képzel, hogy egy fogyatékossal csak úgy felszáll a buszra? Ezeknek a zárt osztályon van a helyük!"

– szólították fel az anyát.

Egyetlen fiatalember emelte fel a hangját a gyűlölködés ellen.

“….sokszor látom hazafelé a kisfiút. Okos, csendes, aranyos, utazik. Ember, mint bárki itt, a buszon”.

Erre megkapta, hogy

milyen liberális duma ez?

Miután Levente és anyja leszálltak a Boglár utca megállójában, még utánakiáltották:

"Tudja hol a Duna? Na, oda dobja be!"

Hát, itt tartunk, mert nekik “Magyarország az első”

Az annyira féltett magyar kultúra: „mocskos nigger, a k@rva anyádat…”

A FEGYVERMÁNIÁSOK MIATT GYILKOLJÁK HALOMRA A GYEREKEKET

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.05.19.


Vajon milyen célból volt szüksége a texasi apának azokra a fegyverekre, amelyekkel a fia megölt tíz embert és többeket súlyosan megsebesített? Vajon mi fenyegette őt Houstontól nem messze, amiért fegyvert kellett tartania? Vajon hányszor kellett e célból használnia a fegyverét, azt leszámítva, hogy a gyereke lemészárolt vele kilenc diákot és egy tanárt?

Ezekre a kérdésekre nincsenek értelmes válaszok, csak a fegyvertatáshoz való elvont jog, amihez ragaszkodnak, elsősorban a volt konföderációs déli államok polgárai. Azok, akiknek ősei még a rabszolgatartásban hittek, a fegyvereket a megfélemlítésre és az állati sorban tartott feketék elleni terrorra használták. Ezek egy része a Klu-Klux-Klan szellemi utóda.

Ahogy Trump egész rasszista politikája a konföderációs Dél szellemi győzelme Észak felett. A polgárháborút elveszítették, de a választásokon győztek, akár ki is tűzhetnék a lobogót a Fehér Házra. Mindennek ellenségei, ami a liberális demokratikus Északnak érték, mint az alkotmányosság, a jogegyenlőség, a szolidaritás, az emberi jogok.

Ragaszkodnak a fegyvereikhez, mert attól érzik individuumnak, férfinak magukat, attól érzik a hatalmat a kezükben, attól érzik magukat biztonságban, hogy mást fenyegetnek. A fegyvertartás szabadsága alkotmányos jog, talán ez az egyetlen alkotmányos jog, amivel egyetértenek, és amihez ragaszkodnak. És ennek gyerekek százai esnek áldozatul.

Mindez keveredik Amerika legvisszataszítóbb lobbijának anyagi érdekeivel. A fegyverlobbi nem mond le sem a bevételeiről, sem a különleges státuszáról. Minden szavuk hazugság, s mégsem lehet semmit tenni ellenük, mert a pénzükkel mindenkit megvesznek, lefizetnek, a politikusokat korrumpálják, akik aztán hangzatos elvekre kezdenek el hivatkozni.

Nem érdeklik őket a gyerekek, nem rendülnek meg az iskolai lövöldözések statisztikáin. A kioltott életek semmit nem számítanak, csak az, hogy érezzék a fegyver közelségét. Eddig ráadásul a legtöbb halálos áldozat nem is délen történt, hanem északon, s most már Texas kormányzója is eljutott odáig, hogy nem elég csak imádkozni az áldozatokért képmutatóan, hanem valamit tenni kellene. De nem kell izgulni, két hét múlva mindenki elfelejti.

Ennél nagyobb mészárlások után sem történt semmi. A fegyverlobbi a las vegasi vérengzés után olyan cinikus és visszataszító módon viselkedett, hogy néhány nagy cég, szállodalánc és bank visszamondta a kedvezményeiket, ami csak annyira volt elég, hogy a nyilvánosság szembesüljön, hogy a fegyverviselők micsoda kedvezményekben részesülnek s milyen nagy befolyással rendelkeznek a társadalom minden szintjén.

Hallani sem akarnak semmiféle korlátozásról. Az iskolai mészárlások után a legjobb ötletük az, hogy még több fegyver legyen, mindenkit fegyverezzenek fel, az iskolában fegyveresek legyenek jelen, a tanárokat is fegyverezzék fel. Mi sem természetesebb, hogy Trumpnak ez tetszik, és magáévá tette a legesztelenebb elképzeléseket is. Hazugság, hogy a fegyverek jelenléte nélkül ugyanezek a tragédiák bekövetkezhetnének.

A Washington Post összeszámolta, hogy a harcmezőn nem esik el annyi amerikai katona, mint ahány gyerek áldozat lesz az iskolában. Tegyük hozzá, hogy a terroristák sem ölnek meg ennyi embert, mint ahány gyerek az iskolai lövöldözések áldozata, és ezeket nem nyilvánítják a terrorizmus részévé, pedig azok. Egyetlen terrortámadás sem tartott olyan félelemben egy országot, mint az amerikai iskolai lövöldözések. Lassan minden héten...


ÉS AKKOR MÉSZÁROS TURULJA NEM KAPKOD A MIGRÁNSOK ELDOBÁLT SZENDVICSEI UTÁN

HVG ONLINE / GAZDASÁG
Szerző: hvg.hu
2018.05.20.


Megalakult az új kormány, migránsok eldobott szendvicseivel riogatják a sertéspestis miatt aggódókat, a Balatonon nagy drágulás várható az idei szezonban. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.

Hivatalosan is megalakult a negyedik Orbán-kormány. A miniszterek kinevezését pénteken szavazta meg a parlament fideszes többsége, előbb azonban két nap azzal telt el, hogy az új kormánytagokat faggatták a parlamenti bizottságok. Itt aztán volt miből válogatni, amikor erős mondatokat kerestünk.

Varga Mihály például arról beszélt, hogy nem törlik el a kamarai díjakat, Süli János pedig azt állította, hogy még mindig nem biztos Paks II. megépítése. Palkovics László szerint nem kirívó a magyar elvándorlás, Bártfai-Mager Andrea a magánélet szentsége miatt azt kérte, ne kérdezzék arról, hogy a címére bejegyeztek egy az államot lehúzó céghálót, Gulyás Gergely pedig az EU sírásóinak nevezte a magyar kormánnyal szemben kritikus Sargentini-jelentés íróit.

Igazán nagy figyelmet Trócsányi László és Nagy István kapott. Az igazságügy-miniszter közölte, hogy nem csatlakozunk az európai ügyészséghez, mert az fölösleges. A leendő agrárminiszter sem kispályázott, ő egyenesen azzal állt elő: azért van sertéspestis, mert egy migráns vagy vendégmunkás eldobott egy szendvicset...

ORBÁN NAGY DOLGA

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.05.19.


Orbán Viktor megalakult. Megint, immár sokadszor. Választott magának szófogadó játszótársakat, akik hűségesen szajkózzák az aktuális okosságokat és becsületességeket, hogy a nép biztosan tudja: itt nyugalom van, biztonság és jólét. Meg zálog. Az újra megalakult a zálog, aki eldönti, megmondja, ápol és eltakar.

Most éppen veszettül keresztény, mert ezt dobta a gép. Kitalálta, tehát istenáldása, de ám kötelezően, mert aki nem, az nem is magyar. Márpedig magyarnak lenni kell, mert a turulfőnix ezt találta ki és olyan nincs, hogy itt mindenfelé döntögethet mindenki. Szépen, sorban, tessék csak vonulni. Az árok mentén, ahogy a madzag ki van húzva. Nem lógunk ki a sorból, mert azt nem szereti a főnök és ha ő nem szereti, senki sem szereti. Össznépi szeretés van. Keresztényes.

"A kormányfő hangsúlyozta: olyan embereket kért fel miniszternek, akiknek közös szenvedélye Magyarország, akik azt gondolják, hogy “a mi életünkben a legnagyobb dolog, hogy magyarnak születhettünk”. (MTI)
Világos. Ahogy végignézek az új és újrahasznosított beosztottak során, valóban ez lehet a legnagyobb cselekedet az életükben. Születhettek volna albánnak, vagy indiai szent tehénnek is, de ők hősiesen, erőt, energiát, senkit és semmit nem kímélve magyarnak születtek. Mert tudták, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor nem a németek, vagy a szovjetek fognak uralkodni ebben az országban, hanem kocaügyvédek és hobbifocisták. Meg az oroszok. Egy kicsit. És akkor, abban a diadalmas pillanatban nekik ott lesz a helyük a megszentelt lúdtalpak előtt, ahová leborulhatnak és kihirdethetik, hogy igen! Mi is azt gondoljuk, azt akarjuk, azt szeretjük, amit ő, az újjáalakult régi, Európa reménysége, akinek szintén az a legnagyobb teljesítménye, hogy magyarnak született.

Politikai közösség ő, meg harcostársak, füle mellett fütyül a golyó, de összetart, mert. És köszöni az időseknek, hogy felépítették, hogy újra építették, hogy kitartottak és hogy segítettek újra összerakni önmagát. Az idősek is biztosan köszönik a biztonságot és jólétet, amit csak neki, a kereszteslovagnak köszönhetnek.

NEM NÉZHETJÜK TÉTLENÜL, HOGY A KORMÁNY ELSZIGETELJE HAZÁNKAT AZ EURÓPAI UNIÓBAN

MÉRCE
Szerző: LABANINO RAFAEL
2018.05.20.




Az utóbbi hónap egyik legfontosabb hazánkat érintő politikai eseménye, hogy az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (angol rövidítése LIBE) kijelölt rapportőre, a holland Judith Sargentini, a magyar demokráciáról és jóléti államról lesújtó képet nyújtó jelentéstervezetet tárt a LIBE elé...

...A jogállamiság elleni támadás, a menekültekkel szembeni bánásmód (mert igen, a kerítés csak súlyos jogsértések és az erőszak állandósításával „működik”), a nők, a kisebbségek jogainak megtagadása, szociális jogaink felszámolása, az uszító propaganda, az egyre nagyobb korrupció, a nyilvánosság megszállása, az EU-val való folyamatos konfliktusok, az európai közösségtől való tudatos távolodás egymástól elválaszthatatlan, mert egy egymásból logikusan következő lépésekre épülő, tudatos politika eredménye.

Eközben a demokratikus értékek és az EU tagságunk támogatottsága Magyarországon hagyományosan magas. Érhetetlen, hogy a magyar ellenzék miért hallgat, miért nézi tétlenül, hogy Orbánék teljesen elszigeteljék az országot az Unióban, hogy a népszavazásokkal megerősített euroatlanti integráció helyett, a magyarság évezredes törekvéseivel szemben álló szövetségi politikát folytassanak.

Ezért döntöttünk úgy Nagy Zsófiával, az ELTE TáTK egyetemi oktatójával, hogy bár nem szeretnénk, ha hazánkat vádolnák és szankciókkal sújtanák, nem hagyhatjuk a kormány Sargentini-jelentésre kiadott információs füzetét válasz nélkül. Úgy véljük ugyanis, hogy az ország valós érdeke az, hogy megfeleljen azoknak az értékeknek, amelyek az európai közösség alapjául szolgálnak.

Ezért hazafias kötelezettségünknek tartottuk, hogy magyar állampolgárként és társadalomtudósokként kritikusan megvizsgáljuk, és válaszoljunk a kormány információs füzetére. Az alábbi linken található jelentés a mi álláspontunkat és kutatásunkat tükrözi a magyarországi társadalmi és politikai helyzetről, a Sargentini-jelentés és a magyar kormány információs füzetének struktúráját követve.

A magyar kormánnyal ellentétben mi nem gondoljuk, hogy tévedhetetlenek lennénk: amit írtunk, az a mi legjobb kísérletünk arra, hogy hozzájáruljunk a vitához, kizárólag saját személyes forrásainkra és tudásunkra hagyatkozva. Célunk továbbá, hogy más felelős állampolgároknak megmutassuk, hogy a hasonló egyéni kezdeményezések szükséges és hatékony eszközei lehetnek a változásnak.

Arra kérünk mindenkit, aki osztja aggodalmainkat, hogy küldje el ezt és minden hasonló jelentést az európai parlamenti képviselőknek, és hozza szóba az ügyet a saját közösségében is, és szólítson fel közös értékeink védelmére.

Ezúton fejezzük ki hálánkat a sok szakértőnek, kutatónak és egyetemi oktatónak, akik tanácsaikkal és javaslataikkal nagylelkűen hozzájárultak válaszunk elkészültéhez.

A kormány információs füzetére adott válaszunk ezen a blogon található, angol nyelven. A bevezető pedig mind magyarul, mind angolul elérhető.

ZÁVADA PÁL: NEM TUDOK ÉS NEM IS AKAROK ELMENNI

NÉPSZAVA ONLINE / KULTÚRA
Szerző: BALOGH GYULA
2018.05.19.


A Radnóti Színházban mutatták be Závada Pál Egy piaci nap című regényének színpadi változatát, amely a kunmadarasi zsidók ellen irányuló 1946-os pogrom részleteit dolgozza fel. A Kossuth-díjas író úgy véli, a színdarab piaci hisztériája könnyen eszünkbe juttathatja a kormány uszító plakátjait, az egész médiát elárasztó gyűlöletkeltést – és megfordítva.



- A regény 2016-os, miért éppen most került színpadra az Egy piaci nap?

- Nem mondhatom, hogy sokat kellett várnom. A Magvető kiadó a Radnóti Színházban szokta bemutatni könyvheti újdonságait, és én két éve olvastam föl itt a könyvemből. Kováts Adél pedig mint igazgató még aznap este megkérdezett, hogy volna-e kedvem ebből színdarabot írni. Nekem pedig volt – sőt, a darab-változatnak már korábban nekikezdtem, és a regénnyel párhuzamosan írtam. Amikor pedig Mohácsi János jelezte, hogy szívesen megrendezné, akkor gyakorlatilag minden eldőlt. Az is, hogy Mohácsiék a partitúrát átigazítják és újrahangszerelik majd, de én ezt egyáltalán nem bántam.

- Három szerző jegyzi a színpadi művet, Mohácsi István, Mohácsi János és Ön. Dolgozott már hasonló csapatmunkában?

- Pontosan ilyenben még nem, de nagyon élveztem. Folyamatosan beláttunk egymás lapjaiba, és egyenrangúan voltunk kíváncsiak egymás ötleteire.

- Ez a partnerség megmaradt végig?

- Igen, ott lehettem a kezdeti szakaszban is, amikor még a kreatív szövegfejlesztés színpadi próbái zajlottak. És közben úgy éreztem, respektáljuk egymást, nem folytatunk dominanciaharcot, mert maga az ügy a fontos, hogy ki mihez ért jobban.

- A regényhez képest új dramaturgiai elemek is megjelentek.

- Igen, két olyan változás is volt, amelyek a színpad igényei szerint szorosabban fűzték egybe a szálakat: a kunvadasi pogrom két főkolomposát Mohácsiék például fölléptették a miskolci pogrom szereplőiként is – és a két vetélytársnő magánéletében is történtek izgalmas átigazítások.

- A regény az 1946-os kunmadarasi zsidóellenes pogrom részleteit dolgozza fel. Hogy talált rá a témára?

- Általában olyan témákhoz nyúlok, amelyek nem hagynak békén, amelyekre nincsenek kész válaszaim, amelyek tele vannak hazugságokkal vagy nyugtalanítóan szégyenteljesek. Ezzel a szörnyű esettel először még a nyolcvanas évek elején találkoztam, amikor a Kulákprést írtam, és a korabeli helyi újságokat bújtam.

- Ebben a történetben az is megdöbbentő, hogy a főhősök miként válhatnak a haláltáborok túlélőiből áldozatokká a saját falujukban.

- Emlékszem, először nem akartam hinni a szememnek, azt hittem, hogy ez talán félreértés, csak valami tényként tálalt híresztelés, hiszen ’45 után sokféle zavaros sajtótermék is megjelent.

- Ön szociológus is; készített személyes interjúkat, kutatásokat is a témában?

- Jártam Kunmadarason, és elég szomorú kép fogadott. Beszélgettem helyiekkel, találkoztam olyanokkal, akik gyerekként látták a kerítésen át, hogy az utcán szaladgáltak emberek. De magának a pogromnak az eseményeiről sok újat nem tudtam meg. Nem is azért mentem, nyomozni amúgy sem tudok, és ahhoz már késő is lett volna. Amit a történészek tanulmányaiból, a korabeli sajtóból, a perek idézett jegyzőkönyveiből kiolvastam, az nekem elég volt. Egyébként maguk a lincselések tényleg úgy mentek végbe, ahogyan erről a regény és a színdarab is beszél. Mint ahogy az is igaz, hogy a gyilkos hajszának nemcsak férfiak, hanem nők is részesei voltak – a gyalázkodásoktól az ütlegelésekig, és így jelennek meg a színpadon is.

- Talán az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy a vicces beszólásoktól miként jutnak el a tettlegességig.

- Ez a tömeg viselkedésének valami olyan súlyos pszichózisa, hogy ezt a folyamatot voltaképpen nem is tudom megérteni. Hogy melyik mesterségesen fölkorbácsolt gyűlölet milyen viselkedést vált ki tömegekből – hogy konkrétan mikor, mi hogyan hat. Már javában dolgoztam ezen a könyvemen, amikor menekültválságot övező hisztéria nálunk is kibomlott, és a korszellem persze óhatatlanul is beszűrődik az ember munkájába, miközben nem akarunk, ugye, tandrámát írni. De hát egy színházi előadás akkor is erősen politizál, ha a saját eszközeivel dolgozik, a maga nyelvén beszél, nem pedig politikusokén...

KÍVÜL TÁGASABB?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2018.05.19.


„...nem fog a macska / egyszerre kint s bent egeret” (József Attila: Eszmélet)

Divatos fogalom lett a „politikai gyászmunka”. Közírók, politikai elemzők ebbe a fogalomkörbe sorolják az április 8-i, letaglózó ellenzéki vereség feldolgozását kísérő megnyilvánulásokat. Bizonyos értelemben idetartozik az az ellenzéki szavazókat jelenleg talán leginkább megosztó kérdés is, hogy az ellenzéki pártok – az autoriter politikai viszonyok, a parlamentben folyó ellenzéki politizálás esélytelensége és a csaló választási rendszer ismeretében – helyesen tették-e, hogy átvették mandátumai­kat, és részt vesznek az országgyűlés munkájában. Úgy tűnik, a csalódottak nem elhanyagolható része inkább „nem”-mel szavazna a kérdésre, és valóságos árulásnak, a „megélhetési politizálás” beszédes bizonyítékának tekinti a tényt, hogy az összes megválasztott képviselő beül a parlamentbe.

Én személy szerint mást gondolok erről. Értem a csalódást, a frusztrációt és a tehetetlen dühöt, amire ezer és egy okuk van az ellenzékre szavazóknak, ám azt hiszem, mindezek nem jó tanácsadók. Úgy vélem, ha a választásokon elinduló, az utolsó hónapokat végigkampányoló politikusok nem vették volna át mandátumukat, viselkedésük leginkább arra az óvodáséra emlékeztetett volna, aki lelkesen végigjátssza a „Ki nevet a végén” társasjátékot, majd amikor veszít, felpattan az asztaltól, és sírva játékostársaira borítja a táblát.

Hogy mi a véleményem a jelenlegi választási rendszerről, azt részletesen kifejtettem korábbi írásomban (A rendszer maga a csalás, ÉS, 2018/16., ápr. 20.), és mivel a rendszer minden elemét inkorrektnek, igazságtalannak, csalónak tartom, azt helyeseltem volna, ha egyetlen ellenzéki párt sem vesz részt a 2018-as parlamenti választásokon, a cinkelt lapokkal folyó, a demokratikus választásokat megcsúfoló játszmában. A bojkott gondolatának helyességéről akkor győződtem meg végérvényesen, amikor néhány hónappal a választások előtt – éppen a Fidesz és a Jobbik között dúló plakátháború csúcspontján – a kormánypártok ökleként működő Állami Számvevőszék, nyilvánvalóan mondvacsinált indokok alapján, teljesen önkényesen, tiltott kampánytámogatás miatt 331 millió forintra büntette a Jobbikot, majd büntetést szabott ki egymás után az összes ellenzéki pártra. Számomra ekkor bizonyosodott be végérvényesen, amit persze korábban is sejtettem, hogy a kormánypártok bármilyen törtvénytelenségre hajlandóak, ha veszélyben látják választási győzelmüket. Az ÁSZ döntése akkor is teljességgel elfogadhatatlan lett volna, ha a Fidesz az elmúlt 8 évet nem permanens kampányüzemmódban töltötte volna, amelynek során – közérdekű, tájékoztató kampánynak hazudva – az adófizetők százmilliárdjait költötte el az ellenzék lejáratására és saját gyűlöletpolitikájának népszerűsítésére. Ráadásul az ÁSZ még arra sem vette a fáradságot, hogy megindokolja a pártok kampányát nyilvánvalóan ellehetetlenítő döntést, mindössze a befizetendő összeget és a fizetési határidőt közölte velük. Éppen úgy, ahogyan ez a modern diktatúrákban történni szokott. És bár a büntetés végrehajtását utóbb beláthatatlan időre felfüggesztette, az Damoklész kardjaként ott lebegett a kampány során mindvégig az ellenzéki pártok felett. Számomra ez volt az utolsó csepp a pohárban, ettől kezdve kétségem sem maradt azt illetően, hogy a választásokon való részvétel kizárólag a csaló rendszert legitimálja.

Az ellenzéki pártok azonban másként gondolták, és elindultak a választásokon. Pedig a Fidesz nem árult zsákbamacskát; minden résztvevő pontosan ismerte a verseny egyenlőtlen feltételeit, az ellenzék számára sokszorosan nehezített pályát, és ha nem menekültek volna folyamatos öncsalásba, akkor azt is tudniuk kellett volna, hogy a kormánypártok akár a választások előtt egy héttel is, bármilyen körmönfont módon módosítják majd a versenyfeltételeket, ha úgy ítélik meg, hogy veszélybe kerül hatalmuk megőrzése. Nyilván számos érvet fel tudnak sorolni az indulás mellett, elsősorban talán azt, hogy a bojkottnak csak akkor lett volna értelme, ha ebben az összes ellenzéki párt partner, beleértve a Jobbikot is – és erre valóban csekély esély mutatkozott. Megpróbálni azonban talán érdemes lett volna. Így azonban, hogy az összes feltétel ismeretében az indulás mellett döntöttek, infantilis és indokolhatatlan reakciónak tűnt volna, ha miután veszítettek – nem ülnek be a parlamentbe.

Bár igaz, jelen helyzetben mégsem elfogadható a parlamenti munkában való részvétel negligálására az a gyakran hangoztatott érv, mely szerint az országgyűlésben az ellenzék csupán biodíszletként szolgál, semmiféle érdemi szerep nem jut számára a törvényalkotásban, a hatalom tevékenységének kontrollálásában, a hatalomkoncentráció megakadályozásában...