2018. július 30., hétfő

VAGY KIVETTÉK A RÉSZÜKET A RENDSZER ELŐNYEIBŐL, VAGY CSAK LEHAJTOTTÁK A FEJÜKET ABBAN A REMÉNYBEN, HOGY ÚGY MAJD MEGÚSSZÁK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2018.07.30.


Érdekes és rendkívül fontos cikk jelent meg az Indexen. Aki nyitott szemmel jár, valamennyire is józan ítélőképességgel rendelkezik, annak sok újdonság nincs ebben az írásban, mégis jelentősége van a tételesen összeszedett, logikailag levezetett, ok-okozati összefüggéseket rendszerbe foglaló munkának.

Az a nagyon nagy baj ebben az országban, hogy szinte mindenki tud arról, hogy Orbán rendszere korrupcióra épül. Szinte mindenki tudja, látja a hétköznapokban is, hogy a politikának nevezett maffia behálózta a gazdaságot, de behálózott minden mást is az oktatást, a tudományos életet, a kultúrát. A társadalom döntő többsége látja ezt, de valamiért elfogadta, hogy ez van. Az igazán nagy baj talán nem is maga a korrupt rendszer, hanem az, hogy ezt ilyen csendes belenyugvás övezi. Ez az igazán romboló, generációkon át pusztító hatás az, ami feltétlenül szót érdemel.

Orbán Viktor ügyes taktikus. Ügyes, gátlástalan és telhetetlen. Amikor eldöntötte, hogy elfoglalja az országot, bizonyára átgondolta az ehhez szükséges lépéseket, majd kivitelezte az elgondolásait. Az egyik első és legfontosabb lépése a média elfoglalása. Teljesen mindegy, hogy mit óbégat a pártpropagandisták sűrű tömege, független újságírás csak nagyon, de nagyon korlátozott mértékben létezik. Pénz és lehetőségek híján szinte emberfeletti küzdelmet jelent az információkhoz való hozzáférés, az oknyomozás, tényfeltárás kevés kivételtől eltekintve megszűnt. A független média legyilkolása volt a kulcs az ország elhülyítéséhez.

Ha valaki napról napra azt olvassa, hogy Orbán Viktor egy félisten, a világ gonosz és veszélyes hely, veszélyben az élete és csak Orbán tudja megvédeni, senki más, akkor előbb-utóbb elhiszi. Elhiszi, mert tízből kilenc portálon ezt olvassa, tízből tíz csatornán ezt hallja, ezt látja. Aki pedig az életét félti, vagy a megélhetését (ha nem lenne a Fidesz, még közmunka sem lenne), azt egyáltalán nem érdeklik olyan marginális dolgok, minthogy ki mennyit lop a közösből. Mert nem is érti, fel sem fogja, hogy a közös azt jelenti: az az övé is. Tőle is elveszik. Ő azt a pénzt soha életében nem látta, soha nem fogta a kezében, nem tette be a pénztárcájába, de még csak nem is látott annyit soha, valójában fel sem tudja fogni az összegek nagyságát.

Innen már csak egy lépés, hogy ne is érezze erkölcstelennek, ne érezze lopásnak azt, ami itt zajlik évtizedek óta. Valószínűleg nem is érzékeli a különbséget a Kádár-rendszer korruptsága (bár azt talán kicsit jobbnak érezte, mert akkor ő is lecsíphetett egy kicsit a közösből, ha betartotta a sehol le nem írt, de mindenki számára ismerhető játékszabályokat), a rendszerváltás utáni kormányok korruptsága és a mostanra kialakult totális lerablás között.

És itt jön a képbe az, amit évek óta újra és újra elmondunk, de valahogy többnyire süket fülekre találunk még azok körében is, akik ellenzékinek vallják magukat. Márpedig a magyar értelmiség szerepe megkerülhetetlen abban, hogy ilyen mély gyökereket ereszthetett Orbán rendszere úgy, hogy lényegi ellenállásba nem ütközött. Nem túlságosan régen jelent meg egy cikkünk erről, pontosabban arról, hogy az MTA minden egyes tudósa is tehet arról, ahová ez az ország jutott és nem akkor kellene jajveszékelni, amikor az ő pénzüket és függetlenségüket kebelezi be a NER, hanem már nagyon régen ordítaniuk kellett volna. Jöttek is a hozzászólások: szálljunk le a tudósokról, egy kutatónak nem az a dolga, hogy politizáljon, hanem az, hogy amennyiben elfogy a pénz a kutatásához, szóljon. Szerintünk meg nem így van.

Ha az átlag ember nem érti és nem látja is át, hogy melyik kormányzati döntés hová vezet, egy tudós, egy írástudó, egy értelmiségi átlátja. Ha mégsem, akkor nincs a helyén, akkor valaki valahol túlárazta az illetőt. Az értelmiségnek kutya kötelessége lett volna az első perctől kezdve megfogalmazni az aggályait, összefoglalni, érthető módon leírni, elmondani azt, hogy minek mi a következménye és miért rossz az, ami rossz. Ehhez nem kell sem gazdasági szakembernek, sem szociológusnak, sem filozófusnak lenni. El lehet és el is kell várni egy kutató fizikustól, matematikustól, agysebésztől is, hogy átlássa és szóvá tegye a bajokat. Újra és újra, ameddig le ne szivárog a társadalom legalsó szövetébe is és ameddig meg nem érti a közmunkás is, hogy vele most nem kegyet gyakorolnak, hanem kihasználják és rabszolgasorba kényszerítik, ameddig fel nem fogja a legkisebb falusi kocsma törzsvendége is, hogy az a pénz, ami Mészáros, Garancsi, Orbán, Tiborcz zsebébe vándorol az övé is és abból a pénzből utak épülhettek volna a falujában, lehetne közvilágítás és főleg lehetne munkahely, abból a pénzből az ő gyereke tanulhatna és többre vihetné, mint a szülei...

AZ ELIT MINDIG KÖNNYEBBEN KOLLABORÁL - MAJTÉNYI GYÖRGY: A TOTALITÁRIUS RENDSZEREK ALULRÓL IS ÉPÍTKEZNEK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2018.07.30.



Amikor az emberek elfogadják a hatalom által megszabott kereteket, és a hétköznapokban ezek alapján kötik meg a saját kompromisszumaikat, akkor egyúttal stabilizálják, üzemszerűvé is teszik az autoriter rendszer működését – mondja a 168 Órának Majtényi György történész, aki nemrég megjelent, Egy forint a krumplis lángos című kötetében személyes sorsokon keresztül mutatja be a Kádár-kor társadalmának legjellemzőbb vonásait. A társadalomtudóst arról is kérdezzük, milyen analógiákat fedez fel a NER és a Kádár-korszak között, mikor működött nálunk utoljára a társadalmi szolidaritás, és milyen egyéni alkukat kellett megkötni ahhoz, hogy valaki lemondjon a demokratikus alapjogokról a személyes boldogulása érdekében.

Ön történészként az 1990 előtti évtizedekkel foglalkozik. Milyen gyakran kapja meg azt a kérdést, hogy a NER-rel visszatértünk-e a Kádár-korba?

– Elég gyakran. A hallgatóim például rendszeresen rákérdeznek.

Mit szokott válaszolni?

– Attól függ, miként teszik fel a kérdést. Ha a lehető legegyszerűbben, akkor az a válasz, hogy a két rendszer nem ugyanolyan. Léteznek ugyan párhuzamok, de a különbségek jóval markánsabbak. Amiben ma élünk, az már nem alkotmányos demokrácia, inkább választási autokrácia, és láthatóan az emberi jogok további korlátozása felé tart. A Kádár-korszak viszont a hatalomgyakorlás szempontjából mindvégig diktatúra volt, függetlenül attól, hogy miként változott, puhult fel az utolsó időszakára.

A Kádár személye iránti nosztalgiának mik a legfőbb okai?

– Kádár népszerűsége, személyének megítélése az elmúlt hatvan évben folyamatosan változott, és ez igaz a rendszerváltozás előtti időszakra is. Az ’56-os megtorlások miatt eleinte kifejezetten népszerűtlennek számított, ami a hatvanas években fordult át. Kádár imázsának fő vonása az volt, hogy ő a nép egyszerű gyermeke, életvitelében sem különbözik az átlagembertől. A nyolcvanas években viszont már érzékelhetők voltak a rendszer válságjelenségei, és a korabeli felmérések is azt jelezték, hogy megrendült Kádár népszerűsége. Halálát követően, a rendszerváltozás után ismét népszerűbbé vált, aminek legfőbb oka a szocializmus életszínvonal-politikájában keresendő, hiszen a rezsim törekedett rá, hogy a társadalom minél szélesebb rétegei számára a korábbinál magasabb nívójú életvitelt tegyen lehetővé. Ennek a súlyát épp a rendszerváltás utáni időszak életszínvonal-romlása adta meg, az emberek az új berendezkedés bűneként azonosították a tömeges munkanélküliséget vagy a hajléktalanságot. Ezen túl a Kádár-korszak egy olyanfajta paternalista viszonyt alakított ki az emberekben a hatalommal szemben, amelyben nagyon sokan a legfelsőbb vezetőtől várták az egyéni boldogulás feltételeinek megteremtését...


AZ ORBÁN-REZSIM VÉLEMÉNYE A MAGYAR TUDOMÁNYRÓL (SZINTEMEGJEGYZÉSPOSZTSEM)

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2018.07.30.


" Pálinkás József és mások irányítása alatt a magyar tudománynak alig sikerült bármiféle érdemleges eredményt felmutatnia. "

Ez jelent meg a kormány ökleként funkcionáló fasiszta Prosti Srácokban. Az a "Varga László" írta, aki korábban feleslegesnek nevezte az alapkutatásokat.

A Schmidt Mária-Lánczi András-G.Fodor Gábor-Molnár Attila Károly-Fricz Tamás intellektuális teljesítményével fémjelzett rezsim véleményét hallottuk. A kollégáimról.

Nemsokára kezdődik Rio de Janeiroban a matematikai világkongresszus, amit nem fogok elmagyarázni ezeknek az izéknek. Négy magyar akadémiai intézeti kutatót hívtak meg, köztük két társszerzőmet, akik világraszóló tudományos eredményeket értek el.

Egy napon az Orbán-rezsim összeomlik, egy napon ennek a kurzusnak vége lesz. Akkor ezt az országot majd a darabjaiból kell összerakni, sokadjára a magyar történelemben. Össze fogják rakni és a magyar tehetségnek, művészi és tudományos tehetségnek, talán lesz még egy esélye.


ÉS HASAD TOVÁBB

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.07.30.



Úgy jártak a horvátok, mintha magyarok lettek volna. Lukat fúrtak egy hegybe, hogy alagút legyen belőle, abból meg út, és, hogy ez az egész a végén vezessen valahová is, aztán csak a szakadékba viszi a járatlan és jámbor utast, a semmibe úgymond. Így maradt szégyenben Omis városa, így röhög rajta mindenki, mert, mielőtt elkészült volna a nagy mű, igen, és út meg híd formájában toldás is került volna a luk végibe, elfogyott a pénz.

Nem értik a horvátok, hogy is van ez, pedig csak annyi történt, hogy miniszterügynökünk az egyik elborulásában a mi kutyánk kölkének nevezte a horvátokat, hogy futballilag beszéljen ökörségeket, de ennyi is elég volt, hogy a dalmát vidéket megülje a rontás, és csak nézhetnek a lukuk végiből most kifelé a párás egekre. Pedig akkor még Tusványoson ki sem jelentette, hogy ott is rendet tenne, viszont, mint ebből is kitetszik, már megkezdte.

Ezzel a lendülettel a medvék országában sunyin megrajzolt a képzeletében egy ezer kilométer sugarú kört, mint ahová uralmát kiterjesztené. Abban a pillanatban ezen a vidéken lekonyultak a csillagok, égi jelként a Hold is elbújt kis időre, csak sötét kör volt a helyén, amitől felugattak a kutyák, elsírták magukat a kisdedek, ellenben Mészáros Lőrinc csatakos álma ideje alatt is keresett száz milliót, mert mért ne keresett volna...


TUDJA, MI A KÜLÖNBSÉG, HA MAGYARORSZÁGON HÍVJA A MENTŐKET, VAGY HA DÁNIÁBAN? EGY ÉLET MÚLHAT RAJTA

HVG ONLINE / TECH
Szerző: GÉCS DÁNIEL
2018.07.30.


Miközben Magyarországon, ahogy a világon szinte mindenhol, javarészt a kilencvenes évek óta alkalmazott technológia segíti a mentésirányítást, néhány országban már hasznosítják a jól vizsgázott mesterséges intelligenciát.

Nehéz dolga van annak, aki a mentőknek telefonál. Az átlagosnál jóval stresszesebb, gyakran életveszélyes helyzetben a laikus számára időnként indokolatlannak tűnő részletességgel kell bemutatnia egy helyzetet. Egy baleset helyszínén, az ijedtség mellett, még a zajok is nehezíthetik a kommunikációt. A mentőszolgálat diszpécserei jól ismerik ezeket a szituációkat, naponta többször „gyakorolhatják” élesben, hogyan kell még a magát közvetlen életveszélyben érző ember állapotát is telefonon keresztül felmérni. Koppenhágában azonban egy segéddiszpécser is fülel a vonalban: a Corti nevű szoftver. A két éve trenírozott dán rendszer a beérkező segélyhívásokba belehallgatva a kritikus szívproblémákra utaló jeleket keresi.

A mesterséges intelligencia orvosi alkalmazásának lehetősége nem új, a használhatónak tűnő megoldások nagy része azonban még kísérleti stádiumban sincs. Sokszor éppen azért, mert feltalálói vagy-vagy alapon gondolkodnak. Nem kérdés, hogy egy számítógépes rendszer az embernél több adatot képes feldolgozni, de ne feledjük: az ember a kevés információból származó részleteket is tudja használni, míg egy mechanizmus csak a szükséges paraméterek betáplálása után képes ellátni feladatát. Éppen ezért lehet optimális a vagy-vagy helyett az ember és a gép képességeinek egyesítése.

Így gondolkodnak a Corti technológiáját fejlesztő, azonos nevű startup szakemberei is. A szoftver sosem dönt egymaga, csupán figyel és javasol. Egyrészt megpróbálja értelmezni a telefonáló által elmondottakat, másrészt figyelmet fordít a beszélő hangjára, hanglejtésére, légzésének ritmusára és más hasonló információkra. Ezeket az adatokat nyomban összeveti a korábban rögzített és elemzett többmilliónyi segélyhívás adataival. Az algoritmus minták után kutat, és ha bármilyen adat alapján olyan mintázatot vél felfedezni, amely azonnali beavatkozást igénylő szívproblémára utal, akkor jelez...

HIÁBA TITKOLTA MÁSFÉL ÉVEN KERESZTÜL AZ ÁLLAM, VÉGÜL EL KELLETT ÁRULNIUK, HÁNYAN FAGYNAK HALÁLRA AZ ORSZÁGBAN

444
Szerző: ALBERT ÁKOS
2018.07.29.


Tűz a nap, 34 fok van, egy nő pedig majdnem felforrt a saját autójában, akkora a hőség az országban.

A rendőrség ezt az időpontot találta a legmegfelelőbbnek arra, hogy közel egy évnyi kérdezősködés, és fél év pereskedés után elárulja, hányan fagytak halálra az országban.

Na nem idén, hanem a 2016-2017-es télen
.

Évente jellemzően több száz ember fagy halálra Magyarország területén, vagy az utcán, vagy azért, mert egyszerűen képtelen eléggé felfűteni a lakásukat. Civil szervezetek és ellenzéki politikusok hiába kérdezik már jó ideje a kormányt és a hivatalos szerveket, senki sem árulja el, hogy pontosan hány ember hal meg a hideg miatt, a nagyságrendet ezért csak nem hivatalos forrásokból lehet tudni.

Jellemző, hogy az MSZP-s Korózs Lajos még januárban írásbeli kérdést is benyújtott Balog Zoltán miniszternek és azt akarta megtudni, „mennyien haltak meg kihűlés miatt ezen a télen?”

A kérdésre Balog helyett Rétvári Bence államtitkár válaszolt.

Az államtitkár 13 bekezdésen keresztül magyarázta, hogy a kormány mennyire szuper ellátást nyújt a magyar szegényeknek, két bekezdésen keresztül taglalta, mennyire hiteltelen ebben a témában Korózs Lajos, és eközben egyetlen szót sem vesztegetett a kérdés megválaszolására. Így a háromoldalas válaszból csak az nem derült ki, hogy hányan fagytak halálra az országban.

Rétvári ezt nem először játszotta el, lassan két éve nem lehet kiszedni belőle, hányan fagytak halálra az országban, sőt, már azóta Korózs újra megkérdezte tőle ugyanezt, de arra sem adott érdemi választ.

A Város Mindenkié csoport az Utcajogász Egyesület segítségével azonban most kiperelte a rendőrségtől a pontos számot.

Még tavaly év végén indították a pert a rendőrség ellen, azután , hogy a rendőrség fél éven keresztül azzal ütötte el a kérdéseiket, hogy nincsenek adatok a birtokukban a halálra fagyott emberek számáról.

A kihűléses halálesetek száma azért fontos, mert ez egy civilizációs halál. Ma, 2018-ban Magyarországon, illetve Európában embereknek már nem kellene meghalnia azért, mert túl nagy hideg van” - mondta a 444-nek Udvarhelyi Tessza, a Város Mindenki csoport aktivistája még februárban.

A bíróság végül árpilisban kötelezte az ORFK-t arra, hogy adják ki az elmúlt évek fagyhalál-statisztikáit. Ezt a héten kapta meg a Város Mindenkié csoport.

A rendőrségi adatbázis két kategóriát különböztet meg, a „gyaníthatóan kihűlés miatt elhunytakat” és a „hatósági eljárás által megállapítottan kihűlés miatt elhunytakat”. A különbség a kettő között, hogy az egyik esetben még nem zárult le a haláleset vizsgálata, a másikban már igen. Ezek alapján

- közterületen, azaz utcán a 2016-2017-es télen gyaníthatóan 20 ember fagyott meg, megállapítottan pedig 35.
- magánterületen, azaz nagyrészt a saját lakásában ugyanebben az időszakban gyaníthatóan 79 ember fagyott meg, megállapítottan pedig 125.

Ez azt jelenti, hogy 2016 október 15-től 2017 március 1-ig (a fűtési szezonban) összesen 259 ember fagyott meg Magyarországon...

FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS KERETSTRATÉGIA – ÍGY ÁLL MOST MAGYARORSZÁG

CHIKANSPLANET
Szerző: Ifj. CHIKÁN ATTILA
2018.07.30.


2015-ben az ENSZ a tagállamokkal, tudósokkal és a világ vezető civil szervezeteivel közösen kidolgozott egy átfogó keretrendszert, amely a fenntartható fejlődést helyezi a középpontba. A kooperáció eredményeként az ENSZ 193 tagállama 2015 szeptemberében elfogadta a 17 célt, ezen belül pedig 169 részfeladatot listázó javaslatcsomagot, amelyeket 2030-ig kell megvalósítani a fenntartható fejlődés érdekében. A 3 éve elfogadott keretrendszerről a múlt héten tartottak időközi tanácskozást az ENSZ New York-i székházában, ahol számot vetettek az eddig elért eredményekről is. A találkozón Palkovics László innovációs és technológiai miniszter képviselte hazánkat, ahol bejelentette, hogy Magyarország 95 százalékban szén-dioxid-mentes energiát kíván majd felhasználni a jövőben.

Mielőtt részletesen is megvizsgálnánk a szén-dioxid kibocsátással kapcsolatos terveket, érdemes még néhány szót ejteni a nemzetközi keretrendszer és a magyar gyakorlat viszonyáról. A világszervezet által meghatározott célok megfelelnek a magyar szempontoknak és erős korrelációt mutatnak a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiával (NFFS), amelyet 2013 márciusában fogadott el a Parlament. Az NFFS által karakterizált térben 34 stratégiai célt és ezekhez kapcsolódóan 77 teendőt (feladatot) tartalmaz...

MESZELD LE A MAJOMLIRÁLYT

FORGÓKÍNPAD
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.07.30.


...Tisztelettel: most mindenki meg fog sértődni, de a független, magasan képzett, több diplomás magyar értelmiségnek – a kommenteket és reakciókat tekintve – elment az esze. Mindenki azon hörög, hogyan sértették meg Parti Nagy Lajost, Esterházyt, másokat, tiltakoznak, és közben mindenki figyelmét elkerüli a lényeg. Az ugyanis, miszerint L. Simon és OJD „jó zsaru-rossz zsaru”-t játszanak velünk. Persze, hogy megsértették az írókat, még fogják is, másokat is, ez a kocsmai verekedés lényege: addig anyáznak, míg a provokált fél ki nem jön a sodrából. Csakhogy míg mi bőgve védjük Parti Nagyot és Esterházyt – különben joggal! - elmegyünk a „vita” tárgya mellett.

Ez a vita ugyanis már nem arról szól, melyik író a jó és melyik a rossz, arról sem, létezik-e kormánypárti és ellenzéki-liberális kultúra (így, ilyen formában nem is létezhet), ez arról szól, hogy az ősztől kötelező állami kultúra vonala a már meglévő, harmatgyenge jobboldali-konzervatív alkotókat támogassa, vagy inkább neveljenek ki egy új, talán élvezhetőbb végterméket produkáló generációt? Szó nincs itt arról, hogy ősztől lesz egyáltalán bármi más rajtuk kívül! Nem lesz, ahogy beleszólásunk sem lesz a trendbe – amint L. Simon (akit egyesek hajlamosak „jó zsarunak” tekinteni, mert mondott valamit minőségi igényekről és versenyről) röviden közölte a nála kicsit sem különb OJD-vel:

BENNÜNKET választottak meg, nem titeket, írókat!”

Tetszenek már érteni? Röviden fogalmazva, a várható kultúrpolitika várhatóan két meghatározó személyisége gyakorlatilag azon merengett nyilvánosan, hogy kellenek-e még új konzervatív-jobboldali szerzők, akik talán valamennyire megtanulhatnának írni is, legalább az elemi népiskolák harmadik osztályos fogalmazásainak szintjén (ez L. Simon álláspontja) vagy hagyjuk a francba a képzési költségeket, amúgy is hülyék, elég az a kollekció, Wass Alberttől Nyirőn és Tormayn keresztül Döbrentei Kornélig, ami van, akad a bandában elég kultúr-Quisling, csak éppen legyen őket kötelező szeretni (ez OJD verziója).

Szó nincs itt vitáról, arról társalgott egymással a két szak- és élmunkás, hogy lótrágyát vagy tehéntrágyát használjunk inkább a kukoricára. Szó nincs itt kultúráról sem, ellenkezőleg, arról van szó, hogy a kultúra, a szó eddigi, vagyis valódi értelmében szóba se jöhessen!

A könyvégetéseket még nem tudom, hogy fogják megoldani, illetve gondolom, de nem akarok ötleteket adni. Viszont az egész miskulancia megkapta a zöld jelzést Orbán Viktortól, aki beszédében jelezte is:

Most ez a feladat áll előttünk, vagyis kulturális korszakba kellene ágyaznunk a politikai rendszert. Ezért logikus, legkevésbé sem meglepő, hogy napjaink legizgalmasabb vitája éppen a kulturális politika területén robbant ki. Szinte azonnal a választások után. Ez érthető, és jól is van így. Valóban egy új szellemi és kulturális megközelítésre van szükség a harmadik kétharmad után, és mi tagadás, nagy változások előtt is állunk.”

Mondott ő mást is, a többi is marhaság, de a közvetlen veszélyt itt és most ez jelenti. Vagyis az, hogy a magyar kultúrát – tágabb értelemben használjuk a kifejezést – épp úgy einstandolni akarják, mint minden mást...

ÚT A SCANIA-IG 2. RÉSZ - CÉGALAPÍTÁS

ST22LACIKA.HU (VIDEÓBLOG)
Szerző: 
2018.07.26.


A videóban jól látható a fáradtság a pofámon, nem volt könnyű az utolsó 3 hónap, és ez rám van írva, de lelkes vagyok
Videótartalom:
00:00-- Bevezető 00:54-- Miért lett kitakarva a km óra? 01:43-- Köszönet a segítségért!!! 02:34-- Ha ő nem lenne, én nem vállalkoznék!!! 03:05-- Bér kamion? Mennyi? Hogyan? 04:55-- Mennyiből indítottam el a vállalkozást? 05:27-- Szakmai irányító papír. Ez kell a céghez. 06:28-- Kft, Bt, könyvelő stb... 07:22-- Miért van rajtam a sapka? Rohadt fáradt vagyok. 08:40-- Tankolókártya. Shell. 10:20-- CMR biztosítás 12:26-- Még a ponyvám is ellopták Angliában (fotó)

ITT NÉZHETÓ MEG

MOST KERESIK A PÉNZT A REZSICSÖKKENTÉS FEDEZÉSÉRE

AZ ÉN PÉNZEM
Szerző: Az Én Pénzem
2018.07.30.


Megjelent a Magyar Közlönyben a múlt téli rezsicsökkentésből kimaradtakkal kapcsolatban „szükségessé váló további intézkedésekről” szóló kormányhatározat. A szöveg alapján elvben akár a villannyal fűtők is bekerülhetnek. A szükséges forrás biztosítására a belügyminiszternek kell javaslatot tennie.

Többszöri nekifutásra csak sikerül szinte mindenkinek biztosítani a „téli rezsicsökkentést” – állapítottuk meg a kormány döntéséről kiadott közlemény alapján. Mint leírták, az érintetteknek október 15-ig kell bejelenteniük támogatási igényüket a helyi önkormányzatoknál. A kormány a szükséges pénzügyi forrást az önkormányzatok részére utalja majd, amelyek gondoskodnak a háztartásonként 12 ezer forint értékű tüzelőanyagról (fa, szén). Ezt az igénylők a téli fűtési szezonban vehetik majd át. Csak az kaphat azonban támogatást, aki még nem részesült a téli rezsicsökkentésben, és erről büntetőjogi felelőssége tudatában nyilatkozatot is tesz. Az igény jogosultságát a katasztrófavédelem is ellenőrizheti.

Az erről a Magyar Közlönyben már megjelent kormányhatározat kicsit mintha árnyalná a képet. Ebből kiderül például, hogy még csak most kezdenek ahhoz, hogy felmérjék, a kiegészítő intézkedésre (a választások előtt elhatározott pénzosztást korábban is módosították, de még így is sokan maradhattak ki a rezsicsökkentésből). A kormány a Miniszterelnökséget vezető miniszter feladataként szabta meg, hogy a fővárosi, megyei kormányhivatalok útján, reprezentatív módon mérje fel azon lakott magyarországi ingatlanok településenkénti aktuális számát, amelyet nem vezetékes gázzal vagy távfűtéssel fűtenek..


ITT OLVASHATÓ

NYÍLT LEVÉL A FIDESZ SZAVAZÓIHOZ

SENKI NEM BÚJHAT EL BLOG
Szerző: Szürkenyúl
2018.07.30.


Tisztelt Fidesz szavazók!

Megnyugodhattok! Sikerült bebetonoznotok óDon Victor Corleone-t és bandáját a hatalomba! Nagyon ne düllesszétek a melleteket, az érdem nem csak a tiétek! Segítségetekre voltak azok a pártok is, akik ellenzékinek hirdetik magukat. Ettől függetlenül kíváncsi leszek, milyen érzés lesz, ha majd egyszer kinyílik a szemetek. Ha majd rájöttök, milyen csúnyán át lettetek verve. Arra is kíváncsi leszek, akkor is imádni fogjátok-e kiskirályotokat, amikor már börtönben, vagy diliházban lesz? Nem lesz felemelő érzés majd rádöbbenni, ti is felelősök vagytok abban, hogy ilyen mélyre süllyedt ez a többre hivatott szép ország. Az a nagy baj, hogy akkor már késő lesz! Visszafordíthatatlan károkat okoztatok nem csak magatoknak, hanem egy egész nemzetnek, főleg a jövő nemzedékének! Gyerekeiteknek, unokáitoknak! Ideje lenne már felébredni!
Miért lehet még hatalmon Orbán?
Mert sikeres volt, és egyre sikeresebb az agymosás, a megfélemlítés!
Megérteném, ha nyertesei lennétek a NER-nek. Ha sokmilliós vissza nem térítendő kölcsönöket kaptatok volna vállalkozásaitokhoz, zsíros állásokat, földtámogatásokat kaptatok volna, jó nyugdíjatok lenne. De nem! Ti, a Fidesz szavazói, több mint 95%-ban vesztesek vagytok! Kisemmizett nyugdíjasok, közmunkások, megfélemlített dolgozók, néhány kiló krumplival megvásárolt, Fidesz médián megvezetett hívők. Olyanok, akik a kollektív agymosáson kívül semmit sem kaptatok ezektől a haramiáktól. Ezek az istenített vezetők kilopták a ti szemeteket is, süketté, vakká tettek benneteket. Nem látjátok, hogy imádott királyotok, és bandája megvették, nem ez a jó kifejezés, megszerezték az országot kilóra! Nem tűnik fel nektek, hogy a nemzeti vagyon nagyobbik része már a NER kegyeltjeinek tulajdonában van. Földek, melyeket megmentettek a külföldiektől saját maguk számára, melyek után sokmillió EU-s támogatásokat vesznek fel évente! A magyar „paraszt” nem tudja kihajtani birkáit, juhait legelni tavasszal, mert a földárveréseken átverték őket a bálványaitok! Szégyen, gyalázat! Gyárak, melyek vételéhez, fejlesztéséhez több száz milliós vissza nem térítendő támogatásokat utaltak ki maguknak. Üdülők, vendéglátóhelyek, turisztikai létesítmények, melyeket állami pénzen sokszor fel is újíttatnak megvétel előtt. Már a fél Balaton Mészáros Viktoré! Mennyi aljasságot kell még elkövetniük, hogy felébredjetek? A legújabb "buli" a falusi turizmus. 30-40-50 milliós vissza nem térítendő támogatásokra pályáznak –sikeresen- vendéglátóhelyek építésére, hogy aztán néhány év múlva lakóházként használhassák. Ez az igazi CSOK, csókosoknak! Ébredjetek már fel, könyörgöm!
...

A SVÉD ISKOLA SZÍNE ÉS FONÁKJA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Kati
2018.07.30.



Katiék két éve költöztek Svédországba két gyerekükkel, így volt szerencséjük megismerkedni az ottani oktatási rendszerrel. Két hónappal ezelőtt megírta az első benyomásokat (itt olvashatod el, ha kimaradt volna), most jön a második rész, melyből egyebek mellett kiderül, hogy a svéd suliban a gyerek egy kis felnőtt – csak több joga van.

A fogadóóra

Izgatottan érkeztünk az első fogadóórára férjemmel, széles mosollyal üdvözölve az osztályfőnököt és a kirendelt tolmácsot, azonban a fogadtatás nem volt kedves, döbbenten kérdezték, hogy hol a gyerek. Próbáltuk nyugtatni a kedélyeket, és biztosítottuk őket, hogy a gyerekek otthon vannak biztonságban és vigyáznak rájuk.

„Gyerek nélkül nincs fogadó óra, miről beszélnénk nélküle? A tolmácsot is neki hoztuk, hisz maguk tudnak angolul! Mennyi idő idehozni a gyerekeket?” Szerencsénk volt, mert megvárták amíg 20 parc alatt megoldottuk.

Ezen történet óta már szerencsénk volt 4 fogadón részt venni gyerekenként, és szeretném átadni nektek azt az élményt, amit kapunk ilyenkor a gyerekeinktől. A fogadót a gyerek vezeti (a mieinknek ezt meg kellett tanulni persze amint már tudtak svédül) ami azt jelenti, hogy a gyerek köszönti a tanárt és a szülőket, elmondja, hogy a 20 perc alatt miről ki fog beszélni, és megkérdezi, hogy ez így rendben van-e.

Majd folytatásként elmondja, hogy az előző félévben kitűzött célokból mit ért el, mit szeret ebben a félévben a legjobban, és mi az, ami nehézséget okoz neki. Ekkor megkezdődik egy párbeszéd a gyerek és a tanár között, és pontokba szedik mindezeket, erősségeket és gyengeségeket és célokat, és beírják a jegyzőkönyvbe, ami ki van nyomtatva mindenkinek, vagy ki van vetítve számítógépről.

Ekkor jön a legfontosabb kérdés a tanár részéről a gyerekhez: „Van-e olyan, amiben az iskola tud neked segíteni, hogy elérd a célodat?” És akkor a gyerek bármit mondhat, attól kezdve, hogy miért nem táncolunk többet tornaórán... addig, hogy segítene-e valaki fejleszteni az esszé-írást.

A tapasztalatunk az volt, hogy a tanár mindent komolyan vesz, de meg is beszélik máris, hogy mi az, ami reális, mi az, amire most tud ötletet adni, mi az, amin még gondolkodik, hogy mit lehetne tenni.

És tényleg 1-1 ilyen fogadó után napokkal hallom a gyerektől, hogy akkor szerveztek neki korrepetálást és már meg is volt az első alkalom. A szülő is kérdezhet persze, a fogadóóra végén elkészült a jegyzőkönyv, amit a gyerek (!), szülő és tanár aláír.

Az egész fogadó koncepciójával kapcsolatban 3 dologban igenis látom ennek felnőttkori hatását: egyrészt a gyerek olyan tekintélyes emberek előtt mint a szülei és az osztályfőnöke vezető pozícióba helyeződik és ennek következtében később interjún / munkahelyen / párkapcsolatban nem fog megijedni, hogy véleményt mondjon és nem indul alárendelt szerepből, másrészt kicsi kortól saját bőrükön tapasztalják hogy jogaik vannak és kérdezni kell, végül de nem utolsó sorban én egyetemen/munkahelyen tanultam meg a tárgyalástechnika alapjait (köszöntés – nepirend elmondása – visszakérdezés...) amit a gyerekem játékos könnyedséggel használt a szemem előtt 10 évesen"...


HERCZEG ZOLTÁN: MÁR A SEGGÜNKBEN IS KAMERA VAN!

SZTÁRKLIKK
Szerző: NAGY ANDRÁS
2018.07.30.


..."Megint megsarcolt a nagyon élelmes és szemfüles rendőrség harmincezerre, mert hetvenhárommal merészeltem menni az M5-ös bevezetőn, tehát az autópályán!" - írta az esetről Herczeg a Facebook-oldalán. A divatembert ez a kisszerű történet annyira felbőszítette,, hogy rögtön nagypolitikai kontextusba helyezte:

„Így kell tökéletesen hazavágni egy gyönyörű szép emléket, a JADE spirit fesztiválról tartottunk épp haza, ahol csodás, felemelő, kegyelmi 4 napot töltöttünk a barátaimmal csendben, békében, nyugalomban, szeretetben, hetvenhárommal. 50-es tábla van ott állítólag, XIX. Nagykőrösi 46. Meg nyilván kamera. Már a seggünkben is kamera van, ha rosszul nézel, már azért is simán büntethetnek, vagy ha két ember politizál az utcán. Ez ma már tüntetés. Ez az új törvény. És mindenhol újabb kamera és kamera.”

Herczeg ezek után csak azt nem érti, ahol a sokmilliárdos állami lopások mennek, ott hogy nincs soha egyetlen kamera sem?

"Akik az én pénzemből és az EU-tól lopott pénzből zsírosodnak aljasra 30 éve, hogy nem kapnak soha egy fillér büntetést se? „Ez hogy van? Dögöljek meg, ha értem”

– fejezte be a gyorshajtástól induló, ám az M5-ösnél jóval messzebbre vezető gondolatmenetet.

HOGYAN MŰKÖDIK MAGYARORSZÁGON A KORRUPCIÓ? - A MAGYAR POLITIKA NEM LEGYŐZNÉ AZ ÜZLETI ÉLETET, HANEM FÜGGŐVÉ TENNÉ

INDEX
Szerző: BRÜCKNER GERGELY
2018.07.30.



Több ágazat, így az építőipar, a szállodaipar, a kommunikációs és médiapiac legnagyobb részében már teljesen politikafüggő az üzleti világ. Az ellenállók elbuknak, és csak egy vékony pallót kapnak a szabad elvonulásra. De a nyerteseknek, a kiválasztottaknak sem könnyű, anyagilag jól élnek, de sosem alhatnak nyugodtan.

Magyarországon, aki valamilyen ismert vagy ismeretlen okból a Nemzeti Együttműködés Rendszerének ellenségévé válik, úgyis feladja a kilátástalan harcot.

Simicska Lajos sokáig volt a Fidesz gazdasági háttérembere, majd a párt elszánt ellenségévé vált. 2014 közepe és a 2018-as választás között kritikus médiát üzemeltetett, de aztán egyes elemeket bezárt, másokat eladott, végül megvált minden üzleti érdekeltségétől. A számos vállalkozása mellett korábban az Indexben is érdekelt Spéder Zoltán üzleti birodalma is jó ideig összebútorozott az állammal, majd hirtelen frontális NER-támadás indult ellene, rámozdult a politika, a hatóságok és a kormánypárti propaganda. A korábbi bankár-üzletember ezután hamar kiszállt a banki, illetve ingatlanos érdekeltségeiből, valamint több médiavállalkozásából is (tavaly tavasszal az Indexet is eladta az érdekeltségébe tartozó CEMP).

Ezekben az esetekben, ha nem nyilvános társaságokról volt szó, nem derült ki, hogy a vevők mennyire fizettek piaci árat a portékákért, amikor pedig nyilvános cégekben történt a tulajdonosváltás, úgy tűnt, hogy az eladók diszkontárral is megelégedtek...


MOSOLYOGJ, EGYRE JOBB HELY A VILÁG! VAGY SÍRJ, MERT SOSE VOLT ILYEN SZAR!

444
Szerző: SARKADI ZSOLT
2018.07.29.


Nem állnak valami jól a dolgaink – gondolhatja bárki, aki híreket olvas újságban vagy az interneten, esetleg a híradóra kapcsol a tévén. Szíriában, Jemenben, Líbiában és még egy sor más országban háború dúl, úgy érezzük, szinte egymást érik a terrortámadások, rengeteg ember nélkülöz, diktátorok fenyegetik a szabadságot, inog az Európai Unió és a NATO, egy hazudozó az amerikai elnök, és úgy tűnik, sosem hordott a hátán a Föld ennyi idiótát, mint most.

Van viszont egy kicsi, társadalomtudósokból, újságírókból, filozófusokból, nyelvészekből és más értelmiségiekből álló csoport, akik azt terjesztik, sosem volt még ennyire jó ezen a bolygón élni, és okkal tekinthetünk optimistán a jövő felé, hiszen minden bizonnyal még ennél is sokkal jobb lesz, ami eztán jön.

A csoport egyik bibliája a Harvard Egyetem professzora, Steven Pinker 2010-es The Better Angels of Our Nature: Why Violence Has Declined című könyve, ami egyébként éppen most jelent meg magyarul. Pinker ebben amellett érvel, hogy az utóbbi néhány évszázadban szinte minden lehetséges statisztikai mérce alapján jobb lett az életünk. Arányaiban egyre kevesebben éheznek, élnek a létminimum alatt vagy halnak meg háborúban, csökken a drogfüggő fiatalok aránya is, kevesebb a gyilkosság, csökken a rasszista bűncselekmények száma, és egyre több demokratikusan működő állam van a világon. Ezeket az adatokat Pinker be is mutatja, és miután az olvasó orra alá tolta őket, csak annyit kér, örüljünk kicsit jobban annak, hogy minden ennyire király.

2010 óta azonban rengeteg dolog történt, de a legfontosabb, hogy Pinker 2010-es felszólítása ellenére úgy tűnik,
az emberek nem kezdtek el örülni.

Közben megéltük a Brexit-népszavazást, Donald Trump elnökké választását, az alt-right felemelkedését, az ukrajnai háború kitörését, a Krím orosz elfoglalását, a brüsszeli, a párizsi, a nizzai, a berlini, az isztambuli, a londoni, a szentpétervári, a barcelonai és a manchesteri iszlamista terrortámadásokat, az európai menekültválságot és a vérontásba fúló arab tavaszt is.

Idén Pinker új könyvvel jelentkezett, az Enlightenment Now: The Case for Reason, Science, Humanism, and Progress cíművel, amiben majd 600 oldalon keresztül próbálja megmagyarázni, miért nem optimisták az emberek a 2010-es könyvében bemutatott kedvező statisztikák ellenére sem.

Talán a legfőbb bűnbak – a 2010-es könyvében kifejtettekhez hasonlóan – a média. Persze csak közvetve, hiszen a gond inkább az egyik legalapvetőbb ösztönként az emberben meghúzódó már-már paranoiába hajló óvatosság. Érthető, miért alakult ez ki bennünk: amikor még ágyékkötőben rohangáltunk, biztosabb volt minden szikla mögött tigrist sejteni, mint egyik mögött sem, ugyanis az elővigyázatlan optimistát, aki az utóbbi stratégiát választotta, a száz szikla közül csak egy mögött tényleg megbújó tigris könnyebben ette meg.

Pinker és az Új Optimistáknak nevezett iskola többi képviselője szerint ez az az ösztön, amire rájátszik a sajtó, mikor gyakrabban számol be a rossz hírekről, a katasztrófákról, a terrortámadásokról és a lehetséges veszélyekről, mint arról, hogy mi megy épp nagyon jól. A média nem véletlenül viselkedik így, az emberekben lévő ösztönös pesszimizmus miatt ezek azok a hírek, amik jobban érdeklik az olvasókat, az újságok pedig az olvasók érdeklődéséből élnek. Az okostelefonok és a közösségi média megjelenésével pedig ezek a rossz hírek tényleg teljesen rátelepedtek az életünkre, a terrortámadásokról szóló hírekhez már a szoba másik végében élló tévét sem kell bekapcsolni, bárhol vagyunk, a zsebünkben csipognak az értesítések.

Pinkerék szerint ezzel nemcsak a kedvünk lesz rosszabb, de elfelejtjük értékelni az emberiség eredményeit és a jó dolgokat is. Klasszikus példa: mikor kifelé mászunk egy válságból, és a gazdasági mutatók konjunktúrába fordulnak, csak a legelején örülünk, utána rögtön elkezdjük keresni, hol és hogyan csaphat le a következő válság, milyen szektorban fújtuk túl a lufit és mikor pukkan majd ki...

FACEBOOK, A MÉDIASZABÁLYOZÁS APOLLO-13-A

MÉRCE
Szerző: BOGATIN BENCE
2018.07.29.


Európai és amerikai politikusok egyaránt úgy kiáltanak a közösségi média szabályozásért, mintha nem lenne holnap. Bár a megoldás megtalálása valóban sürgős lenne, a már létező példák arra utalnak, hogy az öreg kontinens vezetői inkább megspórolnák a jogi környezet kialakításába fektetendő energiát, és a Facebookra bíznák saját maga „megjavítását”. Ez a hozzáállás ma már az amerikai médiakörnyezetben sem látszik működőképesnek, a médiarendszerek történelmi fejlődéséből pedig az látszik, hogy Európában végképp halálra van ítélve.

Valamit márpedig tenni kell…

Korábban elképzelhetetlenül rövid idő, csupán néhány hónap leforgása alatt jutott el a közösségi média kontrollját pedzegető diskurzus a totális nihiltől – attól az általános vélekedéstől, hogy az internet és általában a hálózatok természetüknél fogva megregulázhatatlanok – addig, hogy kétségbeesett javaslatok tömkelege záporozik az egységes nemzetközi szabályozás konkrét mikéntjéről.

Ennek számos oka van: egyrészt már a 2016-os amerikai elnökválasztás és az brit EU-referendum kampányai körüli botrányok ráirányították a figyelmet arra, hogy hogyan vált a Facebook és a Twitter az álhírek, a politikai propaganda melegágyává. Másrészt a jogsértő tartalmak kezelésének kérdése – legyen szó akár alapvető emberi jogokról, akár szerzői jogról – mindig is akkut problémának számított a közösségi hálózatokon. Végül pedig a szabályozás örök mostohagyermekének számító adatvédelem kérdése pörgette fel igazán a közösségi média körüli jogalkotói brainstormingot a hírhedt Cambridge Analytica-botrány képében. Intenzív időszak tehát a közelmúlt a techóriásoknak, amelynek jókora irodalma is van már, a Facebook „pokoli tanulóéveiről” például itt írtunk.

Ennek a zűrös időszaknak a legfontosabb rövid távú következménye az lett, hogy az USA és az Európai Unió kormányai látszólag felgyorsult tempóban kezdték el találgatni azt, hogy hogyan lehet törvényileg kordában tartani az elszabadult Facebook-hajóágyút. Mark Zuckerberget Amerikában is, Európában is meghallgatásokra citálták; a tengerentúlon szövetségi, az Unióban egységes európai szabályozást emlegetnek...

LEGENDÁK A SZŐNYEG SZÉLÉN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SEBES GYÖRGY
2018.07.29.


„Ez az, ami ma hiányzik a Magyar Televízióból és különösen az M5-ből. Az elhivatottság és az egyéniségek. Az, hogy a nézők legyenek a fontosak és adott esetben meg a hatalommal is szembe tudjanak menni. Csakhogy ez napjainkban nem lehetséges.”

Új programokat ígér az M5 új igazgatója, amiket nemsokára be is mutatnak majd. Ha valaki nem tudná, az M5 az egykor közszolgálati, ma már annak legfeljebb csúfolható televízió legfiatalabb kezdeményezése. Mint Siklós Beatrixot bemutató közleményükben (is) olvasható, magyar és nemzetközi edukációs, ismeretterjesztő, tudományos, kulturális kínálata van. Igaz, ehhez azt is hozzáteszik, hogy ez a médiapiacon egyedülálló, ami azért a Spektrumot, a National Geographicot, a Viasat tematikus csatornáit, meg a többi hasonlót nézve túlzásnak hat, de ne legyünk kicsinyesek. Inkább az a kérdés, hogy miért van szükség az M5-re, amelynek nézettsége feltehetően eltörpül az M4 (a sportcsatorna), de még az M1 (hírprogram), vagy az M2 (gyerek- és ifjúsági részleg) mellett is. Persze magyarázat az van rá. A már említett közlemény a legfontosabb feladatnak azt jelöli meg, hogy „az M5 nemcsak értékes felülete, hanem meghatározója is legyen a magyar kulturális életnek”. 

Ja, az természetesen mindjárt más. De nem árt felidézni, volt már olyan programja a köztévének, amely maradéktalanul betöltötte ezt a funkciót. Igaz, nem kellett hozzá napi 24 órás sugárzás, elég volt heti egy óra. Amikor elkezdődött, úgy hívták Stúdió 80. Aztán a szám változott, egészen 97-ig, amikor is a Magyar Televízió akkori elnöke, Peták István eleget tett a jobboldal követelésének és megszüntette a műsort. Csak emlékeztetőül: akkor már túl voltunk az első médiaháborún és vele az MDF-kormányon, abban az időben az egyedül többséget szerzett szocialisták és velük koalícióban a szabad demokraták kormányoztak. Orbán Viktor még csak készült a hatalomra. De eredményesen. 

A Stúdió ma már legenda. Pedig nagyon is hétköznapi emberek készítették, olyanok, akik a hetvenes évek végén úgy érezték, hogy legalább a kultúrában szélesebbre lehetne tárni a kapukat, olyasmikről is lehetne beszélni, amiről addig tilos volt. A különböző művészetek és a – mai szóhasználattal – liberális kultúrpolitika mellett elkötelezett újságírók, tévések fogtak össze és olyan műsort csináltak, ami korábban elképzelhetetlen volt. Nagyot is szólt. Már csak azért is, mert a kezdeti adások létrehozásához neves színházi- és filmrendezőket kértek fel, ők pedig nem voltak hajlandók tartani magukat a konvenciókhoz. Az első műsort Valló Péter rendezte, ott csak a témákon háborodtak fel az illetékesek, de a második már végképp kiverte a biztosítékot. Az ugyanis Jancsó Miklós és Hernádi Gyula műve volt és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy akkor tévéműsor. A főszerkesztő, Érdi Sándor, valamint két közvetlen munkatársa, Szegvári Katalin és Kepes András azonban nem engedett. Kellett hozzá persze „hátország” is, mindenekelőtt a tévé kulturális műsorainak akkori irányítója, Szinetár Miklós, de lényegében mellettük állt a tévé akkori elnöke, Nagy Richárd is. 

A Stúdió említett három műsorvezető-szerkesztőjét szinte minden héten rapportra rendelték a pártközpontba, leggyakrabban Aczél Györgynél álltak a szőnyeg szélén. De a műsor ment...

NYÁRON MAJD FALURA MEGYÜNK

HUPPA
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.07.28.


– Biztos úr! Mit vár a pikniktől?

– Fogják már fel, hogy nem nyilatkozom! – így a minden pártok felett álló európai biztos.

Vagyis Kötcse megőrzi a titkát. Nincs olyan, hogy a magyar emberek tájékoztatva legyenek arról, hogy mit is terveznek ellenünk. Bocsánat, a nemzet szolgálatában. (Pedig, Istenem, milyen jó is ezt így kimondani, hát még hallani, amikor valamit le akarnak nyomni a torkunkon: A magyar emberek azt akarják, hogy…). Coki, hülye magyar, nem kötjük az orrodra. Hogyne, hogy aztán mindjárt elkezdj itten finnyáskodni. Ehelyett kiszivárogtatás van. Orbán nagypolitikai véleménye, Orbán világválság-koncepciója. Orbán menekültválsága. Orbán kultúrkampfja és értékrend-orientációja. Hoppá! Most látom csak, hogy itt minden Orbánról szól, amint éppen hozzáhajlítja az objektív valóságot a saját szubjektív világképéhez. A szolgák pedig lépnek. Szijjártó hadat üzen, Merkel asszony összébb húzódzkodik, Trump kihúzza magát, Putyin a helyén van. Másfelől viszont kisvártatva megkezdi diadalmenetét a keresztény értékrendű kultúra, Schmidt Mariska tisztánlátó és a Magyar Idők adja a hangot. Belesimul a megtérni kész rabszolga-kórus: L. Simon, Prőhle Gergely és mások, akiknek, piff-paff, beleverték az orrát a saját ballib piszkába. Gyorsan megtagadják Esterházyt (hogy is mondhatta annak idején azt az égbekiáltó marhaságot, hogy földet vissza nem veszünk?!) Parti Nagy Lajos is megkapja a magáét. Minek ír az, aki még magyarul sem tud rendesen, mondja a bülbül szavú L. Simon. A többit meg majd apránként kinyírják. Mindenki a maga idején. Jönnek majd az értékrendűek, persze csak ha ők a jobbak, mert Orbán nem akar ám rossz minőséget látni maga körül. (Nem tudom, hogy az utóbbi időben merre szokott nézelődni a környezetében.)

Ez hát Kötcse. Északfok, titok, idegenség. Nem kell tudnod, mi vár rád, majd ha eljön az ideje, megérzed a tarkódon a történések jeges leheletét.

Ezzel szemben Tusnádfürdő! No, ott aztán lehet duhajkodni! Ott aztán el lehet mondani. Meg lehet üzenni haza, hogy hol a jövő, mi a jövő. Tanult, ott élő barátaimtól tudom, hogy alig pár száz, néha csak pár tíz ember lézeng ezeken a szeánszokon, mert a határon túliakat már nem érdekli ez a felhajtás. Maximum egy-egy Quimby- vagy Tankcsapda-koncert vonz pár ezres hallgatóságot. Amúgy szinte kihaltnak tekinthető a tábor, de ilyenkor mutatnak vágóképeket az előadókról, akik viszont igen jól érzik magukat hallgatóság híján is. Pedig van ott minden, mint a tanyasi búcsúban: Orbán Gáspár igét hirdet a házasság előtti szüzesség fontosságáról. Neki sem lehet könnyű fenntartani a látszatot egy ilyen intoleráns, illiberális, hímsoviniszta, despota apa mellett. Amott meg Németh Zsolt, az ötletgazda. A teljes magyar kormány-propaganda gépezet, magukat újságírónak nevező tudósítókkal. Az elmaradhatatlan Tőkés László és az erdélyi vazallusok színe-virága. És persze gyakorlatilag az egész magyar kormány. Pénzügyminiszterestől, innovációs miniszterestől, ilyen-olyan államtitkárostól, helyettes államtitkárostól. Ni csak! Itt a főpolgármester úr is. Mindnek van mondanivalója a Magyarországon élők jövőjéről. Vannak felettébb elgondolkodtató arcok is. Molnár Zsolt és Újhelyi István. Ők persze az MSZP dolgában járnak mi több, éppen Bencsik András által szerkesztett Demokrata tudósít missziójukról a legnagyobb objektivitással. Miközben ők a határon túli magyarokkal beszélgetnek Tusványoson, itthon elhárul a fegyelmi veszélye a rebellis Kunhalmi választmányi elnök és bűntársai feje fölül azért, mert nem szavaztak együtt a Fidesszel a képviselői fizetésemelés dolgában. Megnyugtató fejlemény. Én meg nem tudok szabadulni a víziótól, hogy jövőre ott látom majd őket az elnökségben, s addigra már itthon a szoci fejekben elkezd formálódni egy Fidesz-KDNP-MSZP koalíció terve is. Természetesen a következetes ellenzékiség szellemiségében...

LENULLÁZHATJA A SERTÉSEXPORTOT AZ ASP-JÁRVÁNY, NEM KÉSZÜLT EL A VILLÁNYKÖVESDI MEDIHOTEL SEM / HETI MUTYIMONDÓ

ÁTLÁTSZÓ / HETI MUTYIMONDÓ
Szerző: MUTYIMONDÓ
2018.07.28.


Rejtélyes kór pusztítja a vaddisznókat – a betegség lenullázhatja a magyar sertésexportot

A NÉBIH adatai szerint Magyarországon idén áprilisban történt az első afrikai sertéspestis-fertőzés. Egy hónappal később már 9, júniusban 13 mintában találták meg a vírust, eddig összesen 27 esetet regisztráltak. Ehhez képest a fertőzéssel leginkább érintett szabolcsi területekről a vadászok szerint mára szinte a teljes vaddisznóállomány kipusztult: van olyan vadásztársaság, ahol ősz óta 250 elhullott vaddisznót ástak el – az előző vadászati évben az egész megyében összesen 56 döglött vaddisznót találtak. Kérdés, hogy ha nem a rettegett ASP végzett velük, akkor mi áll a tömeges elhullás mögött. Videóriport.

Hiába volt a több száz milliós uniós támogatás, nem készült el a villánykövesdi Medihotel sem

Szinte láthatatlanul bújik meg az erdőben a villánykövesdi, négycsillagos Dél-Dunántúli Medihotel, amely a pihenni vágyók számára igazán vonzó lehetne, ha működne. De nem áll nyitva a szálloda ajtaja a vendégek előtt, sőt, mozgásnak nyoma sincs a környéken már évek óta. Lázár János volt kancelláriaminisztert emlegetik a helyiek a felépült, de egyelőre zárva tartó villánykövesdi gyógyászati hotel mögött álló személyként. Az építtető cégtől üzlettársak révén el lehet jutni a politikusig, de bizonyíték az érdekeltségre nincsen, és sajtófőnöke is határozottan cáfolja a szóbeszédet. Bárhogyan is áll a dolog, a beruházó cég gondjai miatt az ígért munkahelyek sem valósultak meg. Az egészségügyi-turisztikai szolgáltatást nyújtó Medihotel szállodák uniós és állami támogatásokkal segített építését máshol sem kíséri szerencse hazánkban.

Harmadáron adta el a Nemzeti Vagyonkezelő a legnagyobb állami telket a Római-parton

Miközben a Tarlós-féle mobilgátas koncepció óvatos visszavonulójával újra nyílttá vált a helyzet a Római-parton, a maga módján a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő is beszállt a Római jövőéjért folyó küzdelembe: tavaly decemberben, karácsony előtt két nappal eladták az egyik utolsó nagy beépítetlen állami telket egy frissen gründolt projektcégnek. Az egyetlen licitáló a környékbeli négyzetméterárak harmadáért vette meg a 23 ezer négyzetméteres ingatlant, most már csak az a kérdés, mikor indul az újabb lakópark építése.

Az elmúlt héten ezen kívül többek között:
- múlt héten elsőként tettük közzé, hogy mely cégek adtak TAO-támogatást Fidesz-közeli focicsapatoknak. A cikk megjelenése után munkatársunkkal a HírTV és a Klubrádió is csinált riportot.

megkérdeztünk 21 magyar EP-képviselőt, hogy mit gondolnak arról, hogy Európai Parlament elnöksége leszavazta az EP-képviselők költségtérítésének ellenőrizhetőségéről szóló javaslatot. Öten válaszoltak, ebből négy sajnálja a döntést, Szanyi Tibor szerint viszont, “jóval nagyobb költséggel járna a minden részletre kiterjedő szisztematikus vizsgálat és ennek következményei, mint az esetleges visszaélések okán keletkező kár”
- frissítettük a szolgálati közleményt, amiben arra kérjük az olvasóinkat, hogy végezzék el ezeket a lépéseket, hogy továbbra is megjelenjünk a Facebook hírfolyamban. Az Átlátszó olvasóinak jelentős része a Facebookról kattint a cikkeinkre, ám a közösségi oldal hamarosan átalakítja a hírfolyamot, ami nem jó sem nekünk, sem a többi sajtóterméknek.
- szerettük volna megtudni, hogy mennyi pénzt költött a Paks II Zrt. hirdetésekre, de a gigantikus orosz hitelből épülő új atomerőmű előkészítéséért felelős állami cég csak pénzért hajlandó megmondani, hogy mennyit költött önreklámra az elmúlt években. Egészen pontosan 127.760 forintot kérnek a közérdekű adatok kiadásáért.

továbbra is elkötelezettek vagyunk a vidéki tényfeltárás támogatása mellett, attól függetlenül, hogy az amerikaiak lefújták a tavaly meghirdetett, a vidéki médiának szánt 200 millió forintos pályázatot. Folytatjuk az Országszerte blogunkat, amely olyan sztoriknak ad teret, amelyek helyben nem jelenhetnek meg.

- megírtuk, hogy harmadjára is módosít az állam Szeviép-kártalanítási ügyben. Hogy miért nem sikerült elsőre rendezni a 2010 óta pénzükre váró vállalkozók sorsát, rejtély. Annyi biztos, hogy a kormánysajtó előszeretettel használja a szegedi szocialista polgármester vegzálására az építőipari cég ügyét.

További cikkeink:

SZEREPTOLULÁSOK HÁLÓJÁBAN - HOGYAN GONDOLKOZIK SOROS, HOGYAN GONDOLKOZZUNK SOROSRÓL?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: LAKATOS JÚLIA
2018.07.27.


A New York Times átfogó riportot közölt nemrég Soros Györgyről (George Soros Bet Big on Liberal Democracy. Now He Fears He is Losing. The New York Times Magazine, 2018.07.17.), amelyben piaci és jótékonysági tevékenységéről beszélve Soros megállapította, hogy mestere – Karl Popper – bizonyos tekintetben tévedett. Demokráciában a politika nem az igazság kereséséről szól, hanem a hatalom megszerzéséről és megtartásáról. Ez azonban csak­is a közhangulat manipulálásával érhető el. Ilyen szempontból, mint mondta, Popper nem értette a politikát, mivel a politikában formálják, nem felfedezik az igazságot. Soros György ezen gondolata többek között azért is vizsgálatra érdemes, mert rávilágít arra, mennyire másként gondolkodik egy elemző a politikáról, mint egy politikus, de egyben arra is, hogyan válhatott Soros világszerte politikai ellenféllé. A cikkben felvetettek alapján elemzésemben ezt a szemléletbeli különbséget kívánom elemezni, rámutatva arra, miért téved Soros, amikor azt gondolja, hogy különválaszthatja elemzői szerepét politikai tevékenységétől.

Soros György valósága

Habár Soros Györgyről a legtöbb embernek elsőre nem a filozófia jut eszébe, intellektuálisan mindig is a gondolkodás és a valós események közötti kapcsolat érdekelte. 2009-ben a Financial Timesban is publikált előadás-sorozatában bemutatott reflexivitás­elmélete megkülönbözteti a világ megértésére irányuló kognitív, azaz észlelő funkciót, és annak befolyásolására, megváltoztatására irányuló manipulatív tevékenységet. Egyszerű lenne ezt követően annyival elintézni az említett idézetben kifejtett észrevételét, hogy a különbség az elemzők és a politikusok között az, hogy az egyik kaszt meg akarja érteni a világot, míg a másik formálni kívánja azt. Helyettesítsük azonban be ebbe a képletbe például a Magyar Tudományos Akadémia és a kormány konfliktusát, és rögtön érthetővé válik, hogy a helyzet messze nem ilyen egyértelmű. Ha ellenzéki oldalról nézzük a történetet, akkor a kormány pusztán politikai érdekből elnyomja a világ megismerésére irányuló szabad kutatást. Ha kormánypárti szemmel közelítjük az esetet, akkor az MTA egyes kutatói azok, akik munkásságukkal politikai aktivizmust, azaz kognitív helyett manipulatív tevékenységet folytatnak. Hol akkor itt a valóság, és kinek van joga eldönteni, mely interpretáció a helyes? Egyáltalán, honnan tudjuk, hogy nem téves-e mindkettő? E szerint a logika szerint ugyanis, ha a politika manipulál, akkor mindkét oldal a maga narratívája szerint nézi a tényeket, s a politikában nemigen létezik objektív igazság.

Poppernél egy nyílt társadalomban a kognitív funkciók egyértelműen előrébb valók, mint a manipulatívak. Soros szerint azonban a világ, habár ilyennek kellene lennie, nem így van megkonstruálva. Ugyan számára evidens, hogy egy nyitott társadalomban a hatalom helyett az igazságot kell(ene) hajszolni, példának okáért felveti azt is, egyáltalán nincs garancia arra, hogy egy olyan társadalom, ahol létezik demokratikus diskurzus, társadalmilag előremutatóbb politikát folytat, mint egy olyan autoriter rendszer, ahol elnyomják a szólásszabadságot. Kína rendkívüli gazdasági fejlődése az egyik gyakran emlegetett példája ennek. Mindez felveti a kérdést, hogy ha ez így van, miért foglalkozik a nyílt társadalmak létrejöttének előmozdításával. Többek között azért, mert úgy látta, hogy a kapitalizmus és a nyitott társadalmak viszonya egyáltalán nem harmonikus. Nem csak arról van szó, hogy egy korábban zárt társadalom összeomlása közel sem jelenti azt, hogy helyébe majd egy nyílt társadalom jön létre. A piaci fundamentalizmus, a globalizáció akár egy nyílt társadalmat is képes átalakítani.

2009-ben Soros úgy látta, hogy a piac erkölcsöktől mentes, individualista működési elve a társadalom és a politika szférájába is beszivárgott, háttérbe szorítva az értékek és az igazság korábban meghatározó szerepét. A különböző lobbi- és érdekcsoportok politikai befolyásának növekedése véleménye szerint aláásta az Egyesült Államok demokráciáját, mivel a politikusok egyéni érdekei a közösség érdekei elé kerültek. Még ha nem is így fogalmazta meg, Soros György már a Bush-korszakban is egy igazságon túli (post truth) világról írt, ahol a valóság keresése nem számított a politikusok számára, hiszen a média saját alternatív valóságot tudott teremteni. Egy ilyen rendszer működtetéséhez rendkívül sok pénz szükséges, az Egyesült Államokban azonban ezt javarészt a donorok teremtik elő. Aki nem alkalmazkodik ehhez a rendszerhez, nem tud hatalomra jutni. Így viszont azok az opciók, amelyek közül a választók dönthetnek, eleve valamilyen piaci szereplő érdekeit követik.

Soros György ezen sorait olvasva feltűnő, hogy mennyire hasonlítanak az amerikai politikai rendszerről tett észrevételei Bernie Sandersnek vagy Donald Trumpnak a 2016-os kampányban elhangzott rendszerkritikájára. Nem teljesen véletlen, hiszen a populizmus egyik központi eleme a morális alapú politizálás az úgynevezett amorális elittel szemben. Azt mindhárman érzékelték, hogy létezik egyfajta erkölcsi deficit a politikában, azonban ebből nagyon más következtetéseket vontak le. Elvégre Bernie Sanders és Donald Trump, akármennyire kívülállókként határozták is meg magukat, mégiscsak politikusok. Soros György szerepét ezzel szemben sokkal nehezebb meghatározni, mivel a különböző tevékenységei élesen szembenállnak egymással, olykor egyenesen kioltva egymást. Miközben helyes Soros György észrevétele a kapitalizmus demokráciagyengítő szerepéről, maga is része ennek a rendszernek avval, hogy például anyagilag hozzájárul bizonyos politikai jelöltek kampányához. Nehéz tehát eldönteni, miként tekintsük rá. Nem véletlen, hogy világszerte politikai ellenségképpé tudott válni.

Soros megoldása a piaci fundamentalizmusnak a demokráciákba történő beszivárgására az, hogy az üzletembereknek külön kell választaniuk piaci és politikai szerepeiket, ahogyan ő. Az üzleti életben lehet magánérdeket követni, míg a politikában csakis a közérdek vezérelheti őket. Ez azonban arra enged következtetni, hogy talán mégsem érti teljesen a politika működési elvét, sőt, még talán saját szerepének bonyolult mivoltát sem. Ha a transzparencia és a szerepek különválasztása elegendő lenne, akkor nem indítana Steve Bannon egy az európai jobboldalt támogató agytrösztöt, hogy ellensúlyozza az Open Society Institute tevékenységét, és nem vált volna Soros György a 2018-as magyar választási kampányban egy bevándorlásellenes plakátkampány arcává. Lehet, hogy Soros könnyedén képes megkülönböztetni egyes szerepeit, de a közvélemény nem tudja, politikai ellenfelei pedig nem akarják szétválasztani azokat...

A TÉRFIGYELŐ KAMERA TÚLOLDALA

KRITIZÁTOR BLOG
Szerző: GUETH ÁDÁM (Filmnomád)
2018.07.29.


Deák Kristóf a Mindenki című rövidfilmmel jött, látott, győzött és hazavitt egy Oscar-díjat a legjobb élőszereplős kisfilmként. Deák most egy új rövidfilmmel tért vissza, de sikerül-e felülmúlni a bodzavirágról éneklő gyermekkórus történetét?

A legjobb játék egy térfigyelő biztonsági őr nem mindennapi történetét mutatja be. Főhősünk (Rétfalvi Tamás) lelkiismeretesen végzi munkáját, azonnal kiszúr minden gyanús elemet, amit a kamerák mutatnak. Kiderül azonban, hogy a térfigyelő rendszer több egy egyszerű biztonsági szoftvernél: egy önállóan gondolkodni képes mesterséges intelligencia, ami a biztonsági őrök által adott reakciókból tanulva sajátítja el a terrorveszély felismerését. Ez viszont rövid időn belül munkanélkülivé teheti hősünket. Szerencsére őt sem ejtették a fejére és kolleginájával (Szabó Irén) együtt szokatlan módon reagálnak a problémára...