2018. augusztus 21., kedd

TGM: 1968. AUGUSZTUS 21., PRÁGA

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2018.08.21.


A modern forradalmakról egy ideig nagy elbeszélések születtek: Malraux, Déry, Peter Weiss (Die Ästhetik des Widerstands). A populáris műfajokban is: Eric Ambler, Graham Greene. ’68-nak főleg csak elmélete van, amely közvetlenül 1917-1923 forradalmi filozófiájából származik: Debord, Krahl. És zenéje. És szerelmi emlékei.
Húszéves voltam ’68-ban, de nem Párizsban, nem Nyugat-Berlinben, nem Frankfurtban, nem Torinóban, nem Berkeley-ben, még csak nem is Prágában vagy Belgrádban, hanem Kolozsvár, Temesvár, Bukarest napverte utcáin, csak olvastam, olvastam, olvastam, hiszen barikád nem volt – de szemben minden ellenkező híreszteléssel, az égvilágon bármihez hozzá lehetett férni. Nyugati könyvekhez, folyóiratokhoz, újságokhoz, lemezekhez. Ha valaki tudott nyelveket, mindent megtudhatott, amit akart. (Nem a nyelvtudás volt a lényeg: számos poliglott ismerősömre próbáltam rátukmálni az inszurgens-szubverzív irodalmat, mindhiába. Anyám volt a legjobb közönségem. Pedig ő nem is volt „értelmiségi”, csak könyvmoly és forradalmár.)
Abban az évben jelent meg Artur London könyve a Slánský-pörről, a Vallomás – de én franciául olvastam, így is maradt meg a fejemben: L’Aveu. Ezer egyéb mellett ez nagyban befolyásolt. Boris Souvarine Sztálin-könyve (Staline, 1935), a Darkness at Noon (Arthur Koestler, 1940), az Egy regény regénye (Sinkó Ervin, 1961) és Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovicsa (magyarul 1963/64) mellett ez volt nekem az első komoly könyv a sztálinizmus mélységeiről. És mélyen megdöbbentett – sejtelmem se volt róla – London könyvében a tanúságtétel a sztálini rendszer eltökélt antiszemitizmusáról (a Slánský-pör 13 vádlottjából 11 volt zsidó). Nagy tanítóm volt a Les Temps modernes, amelyet egész életemben olvastam több-kevesebb rendszerességgel, ekkor kezdtem a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban, de ebben az időben a kedvencem Hans Magnus Enzensberger folyóirata volt, a Kursbuch (a Marianum könyvtárában, később lemondták, s csak rendszertelenül jutottam hozzá). Forradalmi év volt, el nem tudom képzelni, hogyan olvashattam annyit (a Combat-t és a Le Monde-ot naponta és az újvidéki Magyar Szót, ha épp Kolozsváron voltam) –, közben rengeteget kellett tanulni, klasszika-filológiát, nyelvtörténetet, filozófiát, úgy emlékszem, hogy éjjel-nappal zenét hallgattam és hangversenyeken ültem, s vonatoztam Kolozsvár, Bukarest és Temesvár háromszögében szakadatlan. Nagy barátságaim voltak, és hetente három-négy hosszú levelet írtam Annának Temesvárra. És naponta fölhívtam. A postáról, mert akkor nem volt még otthon távbeszélőnk, és a főbérlőét Bukarestben nem volt szabad használni.
Arra nem nagyon volt idő, hogy azt nézegessem, mit írnak minderről mindazok, akiket némi egyszerűsítéssel sztálinistának nevezek, a „szocialista” államrendszerek és hivatalos „kommunista” pártok propagandistái, meggyőződéses vagy fizetett vagy konformista kommentátorai. De azért tudatában voltam valamelyest ezeknek a hazugságoknak és félreértéseknek – bár azt nem gondoltam volna, hogy ötven évvel, uramisten, ötven évvel később nem Guy Debord, nem Hans-Jürgen Krahl, nem Antonio Negri – de nem is Jean-Paul Sartre és Herbert Marcuse, még csak nem is a ’68-as mozgalmak iránt szkeptikus Frankfurti Iskola – a kiindulási alapja az értelmezéseknek, hanem az azóta folklorizálódott „szovjet” konszenzus, Köpeczi Béla, Rényi Péter és E. Fehér Pál, az akkori Népszabadság, SZKP és MSZMP álláspontja, méghozzá úgyszólván osztatlanul.

Most, ötven évvel később ugyanazokat a néhai pártközpontból és sajtóházból kiáradó konzervatív félelemre és durcáskodásra alapozott rágalmakat és mocskolódásokat halljuk, mint akkor – én 1968-ban nem vettem tudomásul (mert nem érdekelt), hogy a legtöbb ember kritikátlanul, bár szkeptikusan a hivatalos „vonalat” ismeri csak,

s nem veszi a fáradságot, hogy tájékozódjék, bár nem lett volna nagy kunszt – , néha
pozitív „fölhanggal”, de a kormányzó szélsőjobboldal minden csatornáról és „fölületről” zajongó mocsokáradata, a liberálisok naivságai és „a populista baloldal” szégyenletes füllentései egyaránt sztálinista eredetűek. Kelet-Európában, Közép-Európában ez mindennek az alapja az ún. történeti tudatban: a sztálinizmus.
Ugyanis a sztálinizmusnak – „Moszkvának”, a csatlós rezsimeknek, a Francia Kommunista Pártnak stb. – az volt az érdeke, hogy bebizonyítsa: ’68 fölforgató-lázadó-libertárius mozgalmai NEM marxisták és NEM kommunisták, hogy az új baloldal: polgári liberalizmus, hogy az akkori fiatal értelmiségiek és munkások forradalma „diáklázadás”, amelynek a mozgatórugója a szabadulni óhajtó szexualitás, gondolattalan hedonizmus.
Mi csak kacagtunk ezeken az átlátszó ostobaságokon, de tudtuk, hogy itt legitimációs harc folyik: ki a munkásmozgalom örököse, vajon a szovjet bürokrácia, a szklerotikus diktatúra-e, vagy a nyugati és keleti új baloldal. Mindannyian tudtuk, hogy elmondhatatlan szenvedések és hihetetlen hőstettek értelme forog kockán – 1965-ben Indonéziában (amerikai, brit, holland, nyugatnémet közreműködéssel) a katonai puccs alkalmával kommunisták millióit mészárolták le, elmondhatatlan kegyetlenséggel folytatta Amerika a vietnami háborút, neokolonialista puccsok (pl. a volt Belga Kongóban) próbálták akadályozni a gyarmati népek fölszabadulását – , s nem volt mindegy, hogy evvel a lenini „régi gárda” gyilkosainak az örökségét állítjuk szembe, vagy a megújult, a diktatúrát elvető új baloldal elméletét, programját és (igen!) az életérzését és a stílusát, a szabadulást az elidegenedéstől és a fölöttes én (Über-Ich, superego) intézményesített-interiorizált inkvizíciójától...

A FÉLELEM BÉRE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: LENDVAI ILDIKÓ
2018.08.18.


Ha a tudósok már félnek, akkor ebben a felpuhított állapotban jöhet a félelem bére. Nem nagy, de mégis valami.

Yves Montand-nal „A félelem bére” igazi kultuszfilm volt, a címe is önálló életre kelt. A szorult helyzetben lévő főszereplők a jó pénz, jobb élet reményében elvállalják, hogy pár napig félni fognak: folyékony robbanóanyaggal teli teherautókat vezetnek el egy 500 kilométerre lévő fúrótoronyhoz. Csak egyikük éli túl, és veheti fel a félelem bérét, ám amikor már megkönnyebbülten autózik hazafelé, egy szakadékba zuhan. Nem ússza meg ő sem.

Nálunk mintha a film magyar változatát forgatnák újra. Ha vállalod, hogy félelemben élsz, hogy azt csinálod, arra mész, amerre parancsolják, megjutalmaznak. Vagy legalábbis ígérik. Először persze meg kell teremteni a félelem és kiszolgáltatottság légkörét, fenyegetéssel, zsarolással, ijesztgetéssel. Aztán fel lehet kínálni az alkut: ha erről vagy arról lemondasz, ezt megteszed, amazt viszont soha többé, megkapod engedelmességed bérét. Lehet, hogy ez csak annyi: mégsem veszik el mindenedet, csak a felét. Ahogy a régi polgári lakásokba beszállásolták a társbérlőket: még mindig jobb volt, mint a kitelepítés, legalább ott maradhattál az egyik szobádban. Bevált ez az önkormányzatoknál is: tulajdonuk jó része fölött már az állam rendelkezik, de azért még ott vannak. 

Ha a fent lévők mindenhatónak tűnnek, az istenfélőknél is nagyobb számban jelennek meg a hatalomfélők. Egyik sem feltétlenül rossz érzés: biztonságot, kapaszkodót is adhat. Minimum ez a félelem bére, de lehet ennél több, konkrétabb juttatás is. Félős ország lettünk, nem ok és előzmény nélkül. Nem úszhatja meg senki, még olyan rangos testület, mint az Akadémia sem. Először jól megijesztették őket azzal, hogy elveszik pénzük és függetlenségük jó részét. Nem tűnt játéknak: ezzel egy időben csaptak le az egyetemi autonómiára, kormányrendelettel tiltva be egy képzési irányt. Az unokáim szerint ha már, akkor igazán megtehetnék ezt a nyelvtannal is, de egyelőre ott nem tartunk. A nyelvtant olykor tiszteletben tartják a diktátorok is...

EMBEREK ÉS JOGSZABÁLYOK

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: ENDRE ISTVÁN SIMAY
2018.08.20.


Az elmúlt pár napban a „gender” tematizált elég sok vitát. Az internetes fórumok olvasgatásának tanulsága az, hogy eredményesen. Ugyanakkor van két másik hírcsokor, amely mintha kicsit kevésbé lett volna „érdekes”. Valószínűleg azért, mert lényegesen megosztóbb, a politikusok egy része már régen nem konfrontálódik. Legfeljebb a fizetésével.

A genderre visszatérve egyébként a tanulságokhoz tartozik, hogy kifejezetten szélmalomharcnak tűnik, hogy Orbán vak hívői legalább kicsit kitekintsenek a bili peremén túlra. Alkalmasint tisztázandó, a fogalom valós jelentését is. Számukra az, hogy „gender” továbbra is azonos a buzival. A nő pedig szopjon, dugjon, szüljön és kussoljon. A furcsa legfeljebb az, hogy Orbán nőnemű hívői is lelkesen csatlakoztak ehhez. De talán mégsem furcsa. Ha figyelembe vesszük, hogy annak idején a Fidesz nőtagozatának is megfelelt, némi egyszerűsítéssel, a családon belüli erőszak lerendezése azzal, hogy „ted szét a lábad és nem lesz pofon”. Ezzel ezt a kérdést el is engedném a jelen írásban.

A két másik hírcsokor ugyanis nem kevésbé lehet érdekes. Különösen, ha megpróbálunk párhuzamokat keresni. Az egyik az, hogy nyilvánossá váltak a kilakoltatási statisztikák. Jelentős felívelést mutatva a kilakoltatások számában. Amiért a kérdés kétségtelenül síkos politikai pályát jelenthet, az az, hogy a kilakoltatottak nem képeznek homogén csoportot. Talán nem csak szerintem van különbség az egyes esetek között. Aközött, például, ha valaki feltör egy lakást, majd beköltözik, és a tulajdonost esetleg fizikailag is bántalmazza, ha az ezt rossz néven veszi, illetve aközött, ha egy krízis miatt bedől a család egzisztenciája. A skála egyébként nyilván finomíthatő a két véglet között. De a hatalmi kommunikáció sem szokta túlbonyolítani a kérdéseket. Nagyjából a középsúlyos értelmi fogyatékosok szintjén kommunikál, és láthatóan bejön a Fidesznek. Ahogy annak idején számos más történelmi esetben is bejött.

Az egy más kérdés, hogy azok, akik a másik életébe nyernek beavatkozási jogot, azok miként élnek ezzel a joggal. Milyen mérlegelések mentén döntenek. Valamint az is, hogy milyen mérlegelések mentén cselekszenek. Mert a kilakoltatásokkal kapcsolatban azért nem árt figyelembe venni azt sem, hogy nem csak döntések születnek a kérdésben. Megjelennek azok is, akik odamennek egy lakásba, nyakon fogják a kisgyermekes szülőket, és kirakják az ajtón kívülre. Esetleg a saját ajtajukon kívülre. Felülemelkedve azon, hogy a másik oldalon is emberek, gyermekek vannak. Olyanok, akiknél alig jobb a saját lehetőségeik tárháza. Mert azt ugye csak igen kevesen gondolják, hogy a kilakoltató fogdmegek a milliomosok, az ingatlanügyletek haszonélvezői közül kerülnek ki. Igaz, mondhatják: a törvények alapján járnak el...

MI A BAJ A CIVILEKKEL

HUPPA 
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS

2018.08.20.


...Most így vagyunk mi itt, Európában, azzal a nüansznyi különbséggel, hogy mi nem megkaptuk, hanem éppen elvesztettük a demokráciánkat.

A középszerű és a még gyengébb emberi minőség átvette a kormányrudat.

Valójában nem is a kormányzást vette át, csupán a hatalmat. Sokan rögtön rávágják: meg a jogot a nyílt és leplezetlen lopásra, a köz kirablására.

Ennél is nagyobb baj, hogy mára világosan látható, hogy az uralkodó politikai osztály (nem vagyok képes, sem pedig hajlandó „elitnek” nevezni) láthatóan alkalmatlan az állam által reá ruházott hatalomból fakadó feladatainak ellátására. Mi több, nem is áll szándékában ellátni azokat.

A mai, modern állam-felfogás szerint az államnak három fő területre kell koncentrálnia a tevékenységét:
- Stabilizációs funkciójában a gazdaság működőképességét biztosítja (jogszabályokat alkot, biztosítja a belső rendet, ellátja az igazgatási feladatokat).
- Az elosztási funkció gyakorlása során erőforrásokat rendel magához és azokat közös célokra használja fel. Magyarán adót szed és azt célszerűen újra elosztja a támogatásra szoruló, önellátásra képtelen vagy alkalmatlan területeken.
- És végül, de nem utolsó sorban az allokációs funkció, amellyel olyan feladatokat vállal magára, amelyet a magánszféra nem, vagy nem hatékonyan lát el (például az externáliák – a nem várt, előnytelen külső hatások – kezelése, olyan közjavak termelése, amelyeket a magánszféra nem vállal fel).

Azért gondoltam szükségesnek ezeket így tételesen felsorolni, hogy lássuk: miközben az első feladatkör a mai kormány tevékenységében túlhangsúlyozott, addig a második kettő szinte teljes egészében elsikkad. Mondhatjuk persze, hogy a miniszterelnök gumicsizmát ránt, ha jő az ár, csakhogy ez nem az ő dolga.

Az ő dolga az lett volna, hogy mondjuk a vörösiszap károsultjainak összegyűjtött milliárdok célba jussanak, és azok a rászorultak részesüljenek belőle, akiknek az szánva volt.

Hogy mi lett a pénzzel – például az ezerszer átkozott Soros György 1 millió dollárjával és a magyar polgárok 2 milliárd összegyűjtött forintjával – arról a mai miniszterelnöki főtanácsadó, Bakondi úr tudna egyedül érdemi információkkal szolgálni.

Látjuk tehát lassan, hogy mi a baj ezekkel a Soros-bérenc civilekkel, liberális bujtogatókkal és egyéb renitensekkel, akik provokatív módon kenyeret és halat visznek a minket elözönlő éheztetett migránsoknak, jól védett határainkhoz. Látjuk, hogy miért nem építhet a Kétfarkú kerékpárutat a semmire sem jó, rothadó vasútállomás kátyús, balesetveszélyes közútja mentén, és környezetbarát fedett megállót a sport templomának álmodott felcsúti focipalota közelében. Miért kiáltanak rendőrért a békés emésztésük derűjében megzavart zemberek, amikor hirtelen illegális kátyúbetömők jelennek meg a környezetükben, vagy színesre pingálják az elhasználódás repedéseitől mozaikos flasztert. Nem is beszélve a kaposvári lekopott és balesetveszélyes zebra átfestéséről.

Nem az a baj, hogy történik valami, azt valójában fel sem fogják ezek az egyszerű lények.

Az a baj, hogy az állam helyett állami funkciókat ellátó személyek felhívják a figyelmet arra, hogy az állami pénzeket az állam és az államot irányító politikai klikk nem a kötelező feladatainak megfelelően használja fel. Sőt: a mi pénzünket más, előttünk jórészt rejtett és titkolt célokra fordítja. Nem a köz javára, hanem a feltörekvő tőkésosztály finanszírozására. Ez az, ami nem tűrhető! Ezt az impertinens, leleplezőnek szánt, de valójában pártunk és kormányunk elleni magatartást tűzzel-vassal, rendőri karhatalommal, békemenettel, Origóval és 888-cal, egyáltalán: minden lehetséges eszközzel irtani kell!

TRÜKKÖS PÉNZGYÁR ÉPÜLT KI A LAKOSSÁGI ÁLLAMPAPÍROKKAL

INDEX
Szerző: BRÜCKNER GERGELY
2018.08.21.


Sikertörténet volt a magyar adósságfinanszírozás átalakítása. Az állam elérte, hogy külföldiek helyett egyre inkább a magyar lakosság finanszírozza az adósságunkat. Közben a vonzó feltételek között ügyesen lavírozó bankok, alapítványok, gazdag magánszemélyek nagyot kaszáltak. Az államnak ez nem tetszik, harcot hirdetett az adófizetői érdekeket sértő módszerek ellen, de a pénzügyi racionalitást nehéz megfékezni.

Ki ne álmodna csodálatos pénzszaporítási módszerekről, pénzügyi perpetuum mobiléről? Magyarországon nem csak álmodni lehetett erről az elmúlt években, olykor elég volt lehajolni a kockázatmentes szuperhozamokért. Nem mindenkinek volt erre lehetősége, inkább csak a hozzáértőknek, a pénzügyeseknek, a leggazdagabbaknak.

Vázoljuk fel a nagy módszer három pillérét!

VIDEOTÉKA: "NEM LESZEK EGY 18 ÉVES HULLA"


444
Szerző: ÁCS DÁNIEL
2018.08.20.


Elindul a Videotéka, amiben rendszeresen kiturkáljuk a videómegosztók mélyén elfekvő kincseket. A mai ajánlatunk a Szépleányok című dokumentumfilm, ami az 1985-ös szépségverseny történetét és tragikus következményeit meséli el. A versenyt 50 év szünet után rendezték meg a hanyatlóban lévő magyar szocializmusban. Óriási médiaesemény lett belőle. Ezrével jelentkeztek rá lányok, akiknek fogalmuk sem volt, hogy milyen gyötrelmek, megaláztatások és aljas lehúzások várnak rájuk. A filmből az is kiderül, hogy a verseny célja és lefolyása közel sem volt tiszta. A végkimenetel pedig közismert: a 17 éves fonyódi Molnár Csilla győzött, és alig egy évvel a győzelme után öngyilkos lett. A filmet Dér László és Hartai László készítették.

Molnár Csilla Andrea 1986. július 10-én hunyt el. Hogy pontosan mi vezetett a tragédiához, máig nem tisztázott. Az alábbi Múlt-kor adásbán megszólal a szépségkirálynő egykori eltitkolt szerelme, a nála jóval idősebb diszkótulajdonos, Futács Károly.

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

BARTUS LÁSZLÓ: VÖRÖS CSILLAG HELYETT KERESZT A PARLAMENTEN

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.08.20.


Megéltük, hogy az egyik önkényuralmi jelképet, a vörös csillagot, felváltotta egy másik önkényuralmi jelkép, a kereszt a parlamenten. Ez jelzi hivatalosan is, hogy Magyarország nem köztársaság, nem jogállam és nem demokrácia, hanem egy másik elnyomó ideológia hazugságán nyugvó önkényuralom. Magyarország fasiszta diktatúra. Ugyanaz a diktatúra, amely majd erőszakot is alkalmaz, ha szüksége lesz rá. A lelki elnyomás is diktatúra.

Az a fajta “kereszténység”, amelyet ez a kereszt jelképez, nem kereszténység volt, hanem ugyanolyan csalás, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszere: a nyugati ortodoxia, amely később a római katolicizmus nevet vette fel, megtartotta a kereszténység nevét, a kereteit, de kibelezte és meghamisította a belső tartalmát. Ahogy Orbán tette a demokráciával. Ez a hamis kereszténység a NER illiberális “demokráciájának” mintája, és ellentéte annak, amit hirdet.

A “szentistváni állam”, az ún. keresztény állam, az egyház és az állam összefonódását, az egyházi és állami elnyomást jelentette. István király nem a kereszténységhez térítette a magyarokat, hanem a római katolicizmus hazugságain álló német-római birodalomhoz, és ez megpecsételte századokra a magyarok sorsát. Ez a magyar átok, nem a Soros György.

Felnégyeléssel és erőszakkal nem lehet a kereszténységhez téríteni senkit, a felnégyelés nem keresztény aktus, és azzal senki nem tett szívességet Istennek. A római katolicizmus ideológiája alatt a barbarizmusból a pogányságba léphettek át népek, így a magyarok is, mert a barbarizmushoz képest a hamis, névleges kereszténység doktrinái fejlettebbek, a kereszténységből származó erkölcsi normák miatt. De ez soha nem volt kereszténység.

Ezért Magyarország nem egy keresztény nemzet, hanem egy pogány nép, melynek vannak keresztény polgárai, akiket Orbán keresztényfasiszta rendszere jobbára üldözi, elnyom. Az az Európa, amelyhez István állítólag csatlakozott, több fóruma útján kimondta, hogy az egyházi státusz önkényes elvétele működő keresztény gyülekezetektől a vallásszabadságot sérti, és a vallásszabadság korlátozását jelenti. Egy ideológiai diktatúra az egész ország.

Annak a keresztnek nevében, amelyet a harmincas évek Horthy-rendszeréhez hasonlóan most kifüggesztettek a parlament homlokzatára, százmilliókat gyilkoltak le, égettek el, és küldtek válogatott kegyetlenséggel a halálba. Voltak, akiket élve beleszántottak a földbe, s voltak csecsemők, akiknek a fejét a sziklákhoz verdesték. De ugyanennek a keresztnek a nevében küldtek csaknem félmillió magyar zsidót is haláltáborba.

Ez a kereszt Magyarország rákfenéje, a magyar szabadság és függetlenség, az egyenlőség és a szabadság elvesztésének véres jelképe. Ez a kereszt bibliaellenes és keresztényellenes jelkép, egy hazugság szimbóluma, amely Magyarország hamis identitásának kifejeződése. A kereszt a parlamenten fenyegetés, egy újabb fasiszta állam fenyegetése. Az már fel sem tűnik senkinek, hogy formálisan ebben a parlamentben ülnek nem hívők, nem keresztény s nem vallásos magyar emberek képviselői, akiket sért és megfélemlítez a kereszt.

Sérti a kereszt az állam világnézeti semlegességét, az állam és az egyház szétválasztását, az egyéni szabadságot, a lelkiismereti szabadságot, a vallásszabadságot, az emberi jogokat és a jog előtti egyenlőséget, sérti a jogállamiságot. István király mintája, hogy van király, aki “kereszténnyé” teszi az országot, vagyis egy hazug ideológia alá hajtja, aki az ideológiai állam hazugságaival magát a nemzettel és a nemzeti identitással azonosítja. A legsötétebb középkorba repíti vissza Magyarországot. Elbutítja, leépíti, kirabolja és a magyarokat öli.

Ez a középkori, feudális, katolikus magyar állam volt a magyar történelem átka, a magyar nemzet történelmi tragédiáinak legfőbb oka. István király után volt egy kísérlet arra, hogy helyreállítsák a független magyar államiságot, de Aba Sámuelt elárulták a magyar főurak, és visszaadták az országot a német-római birodalom bábjának, Péternek. Ekkor veszett el a szabadság és a függetlenség, amely azóta csak foltokban jelent meg az országban...

ÉSZ VENTURA: ÍGY KELL KIHÚZNI A GYUFÁT!

QUBIT
Szerző: GÁSPÁR MERSE ELŐD
2018.08.21.


Az elvevős gyufafeladványra több százan küldtek megoldást – ez nyilván annak is köszönhető, hogy sokféle megoldása volt a feladványnak. Minimálisan két szál gyufa elvételével megoldható volt, de az ötszálas megoldásokat is elfogadtuk...

.
.

MAGYARORSZÁG BETEG ÉS CSODÁLATOS

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: TÖLGYESI GÁBOR
2018.08.20.


Bár az internetadó bevezetésének terve „nagyobb sikert” aratott, az Erzsébet hídnál egy Tankcsapda-koncert is tömegeket mozgat.

Ha valaki az Erzsébet hídi tüntetések valamelyikén időnként fiesztára gondolt, hát most magára vessen: kósza fantáziáit elcsípte a gondolatrendőrség. Persze inkább valószínű, hogy a helyszín magától értetődő: az államalapítás háromnapos ünnepére színpad épült Szent Gellért szobra alatt. Az idő jó, és nem rossz a hely – épp csak a stadionhangzást nem lehet visszaadni a Duna-partján −, de ingyenes koncerteknek ne hallgasd vájt füllel a hangzását. 

„Isten éltessen, Magyarország!” − szólt az idei szlogen. Augusztus 20-a előestéjén nem csak az 1018 éves magyar államiságot lehetett ünnepelni, a Tankcsapda alapító-énekese, Lukács László ötvenéves, a majdnem harmincéves zenekar erre építette fel Fél évszázad címmel futó turnéját. A fővárosban május 4-én volt már egy nagy buli – Budapesten amúgy nem játszik túl gyakran a banda −, most viszont az AWS és a Zanzibár koncertje után olyan tömeg gyűlt össze az ingyenes „ráadásra”, amekkorát talán Magyarország egyik, ha nem a legnépszerűbb rock and roll zenekara sem látott még. Rajongók, ismerkedők, egyszerűen szórakozni vágyók a rakpartról, a Magyar ízek utcájából jövet-menet, ahol minden második portéka megkapta a „kézműves” jelzőt. A szorongók persze gondolhattak Genovára, de még az ég sem szakadt le. 

Egy majdnem harmincéves zenekar történetéhez hozzátartozik, hogy a régi hívek egy része ragaszkodik a kezdeti hangzásvilághoz, egykori élményeihez. A rajongók egykor karon ülő gyermekei felnőttek, hozták karon ülő gyermekeiket, ám Lukácsék korosztályának morózusabbik része sem állíthatja, hogy tinizenekar vált volna a kedvencükből. Persze így is akadtak ortodox tankerek, akik a bandát számon kérték a közösségi oldalán, miért lépnek fel állami ünnepen, ami felesleges kérdésnek tűnik: egy muzsikus zenélni szeret, augusztus 20-a amúgy sem pártpolitikai rendezvény. A bálványosi nyári egyetem – ahol a Tankcsapda is többször fellépett – sem csupán a miniszterelnökről szól, a legnagyobb erdélyi fesztiválként bejáratott koncerthelyszín. Persze az ottani fellépőknek sem garancia, hogy egyszer ne szülessen róluk nemzetféltő házmesteri feljelentés a „szókimondó szövegeik”, vagy a „züllött, liberális életvitel propagálása” miatt. 

Mindenki megkapta a magáét – a másfél órás best of koncerten az első, Baj van! című albumtól a legújabb dalokig a Tankcsapda egy becsületes, nem hakni koncertet adott, pirotechnikával megfűszerezve. Meglehet, csak nekem új, de meglepő volt tapasztalni, hogy a tapsgép után feltalálták a pogógépet is: a nyolcvanas években, főként a punkok körében divatosnak számító baráti lökdösődés lámpák parancsára is indult. A Tankcsapda acélosságáért aggódók is megnyugodhattak, Lukácsék előadták a 2012-es, Mi a f… van? című nótájukat is: „Magyarország, mi a f.. van veled, mondd csak! Beteg vagy, vedd észre, felment a lázad. Semmi okom nincs rá, hogy pezsgőt bontsak, mer' amit látok, meg amit hallok: az gyalázat.” Szóval kiállták a „bátorságpróbát” – bár e dal szövege Elvis Costello, Elton John vagy Morrissey Margaret Thatcherhöz címzett dalaihoz képest sehol sincs a politikai karcosságot tekintve...

SEMMI "KOMMUNISTA" - AKI KOMMUNISTÁZIK, AZZAL KÁR VITATKOZNI. INKÁBB RÓLA KELL

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: LÉVAI JÚLIA
2018.08.20.


Ha a rendszerváltás idején sikerült volna tisztázni a „kommunista” és a „bolsevik” közti különbséget, akkor már arról is lenne társadalmi közmegegyezés, hogy az előző rendszer semmiképp sem volt kommunista. A kommunizmus, mint politikai filozófia, a totális egyenlőség és igazságosság utópiája, amit a legkevésbé láttunk megvalósulni. Ugyanakkor ez az eszme a maga osztályharc-elméletével és revansizmusával hatalmi berendezkedésként nem véletlenül futott bele ugyanabba a totalitarizmusba, amelyet ellenpárja, az egyenlőtlenség-elvű fasizmus nála is tisztábban alkalmazott. A kommunizmus uralmi rendszerként kezdetben kifejezetten, később mérsékeltebben a bolsevizmust képviselte: mindent az ideológiai alapon válogatott élcsapat tagjai vezéreltek, a kommunista célként kitűzött egyenlőségről tehát már csak ezért sem lehetett beszélni. Ha tehát mindez tisztázott lenne, és a köznyelvben sem a „kommunista” szót használnák a „bolsevik” szó helyett, akkor ma senkinek nem jutna eszébe kommunistázni.

Egyszersmind az is nyilvánvaló lenne, hogy a mai garnitúra a fasizmusa mellett úgy bolsevik, ahogy van, hiszen ugyanolyan dogmatikus, egyhitrendszerű, vezérelvű és egypárti, mint a Rákosi-rendszer, amelyet követve az elvek helyébe ugyanúgy az érzelmi viszonyulásokat és a feltétlen azonosulásokat állítja oda, permanens politikai izgalmat tart fenn és önmagát egy még soha nem volt, új rend katonáinak állítja be. Emellett nemcsak a gazdaságban, hanem a kultúrában és a hitélet terén is ugyanúgy a központosított hatalmi hierarchia logikáját, az egyágúságot igyekszik ráerőltetni a társadalomra. Az „aki győzött, az mindent visz” eszmeiségét.

A két fogalom alapvető különbségét azonban nem sikerült egyértelművé tenni, ezért ma az az abszurd helyzet állt elő, hogy kifejezett bolsevisták (fideszesek) kommunistáznak. Fokozza a helyzet abszurditását, hogy ezenközben a másik oldalról őket is kommunistázzák, hiszen ha egyszer a bolsevik szó nem jelent semmit a köztudatban, akkor mi a fenét használnának rájuk? További képtelenség, ahogyan ehhez érvként mindenki minden oldalról úttörő-, KISZ- és MDP ill. MSZMP párttagságokat vesz elő – félreértés ne essék: Orbánról ugyanúgy, mint Heller Ágnesről –, mintha ezek a tagságok minden esetben valóban fednék az érintettek pontos világnézetét, attitűdjét vagy politikai szándékait.

Márpedig nem fedik, mert hogy még továbbnehezedjenek a dolgok, a ma élők életét meghatározó Kádár-rendszerben a mozgalminak nevezett szervezetek csak formális szerveződések voltak. Hiszen ahol csak egyetlen legitim politikai-közéleti irányzat létezhet – a szocialista –, és ráadásul úgymond már az is hatalomra került és minden téren győzött, ott semmi értelme ezt társadalmi mozgalomként is megjeleníteni. Különösen igaz volt ez az ifjúsági szervezetekre nézve. Nagy bajban is voltak mindig pl. az úttörők, amikor meg kellett fogalmazniuk, hogy valójában mi is a társadalmi céljuk a már megvalósult(nak mondott, ám igen relatív) jólétben és egyenlőségben, és hogy végül is mitől többek ők a közönséges tanulóknál. Ha megnézzük az úttörők tizenkét pontját, abból napnál világosabban kiderül, hogy ők is csak ugyanazokat az erkölcsi alapelveket sorolhatták fel, amelyeket a világ összes erkölcsi rendszere is felsorol, élén a Tízparancsolattal. (Tanulj jól, teljesítsd a kötelességedet, óvd a természetet, tisztelt szüleidet és tanítóidat, légy igazságos és becsületes stb.) Ezért végül az úttörők kizárólag abban különböztek a nem úttörőktől, hogy szervezetten jártak kirándulni, és a nemzeti-politikai ünnepeken militáns keretek között vonultak fel, katonai dobpergésre. Ugyanez volt érvényes a KISZ-re is, amely szintén egy jól fejlett sóhivatallá vált a hetvenes-nyolcvanas évekre, miközben módja nyílt egyfajta kulturális progresszivitásra is. Ez azt jelentette, hogy a KISZ, mint szervezet, eljátszhatta, hogy bizonyos dolgokban szemben áll a Pártközpont merevebb kulturális koncepciójával, és például támogatja a popzenét. (Persze csak az úgymond „igényeset”, mintha az ő feladata lett volna meghatározni a zenék minőségét.) Mindenesetre ez azt jelentette, hogy a szervezet valódi hasznokat is fel tudott mutatni, hiszen ez a támogatói attitűdje ténylegesen oldotta a pártközpont által addig erősen felkorbácsolt fiatalellenességet. (A hetvenes évek elején a jampec-üldözéshez hasonló hisztéria uralta a közéletet, a beat és a hosszú haj divatja miatt: rendőrök vághattak bele ollóval az utcán a fiúk hajába vagy szakállába és az Ifjúsági Park vezetője szintén hatósági szerepben felügyelhette a belépők öltözékét. Ez a nyolcvanas évek közepére szinte teljesen eltűnt.) A középiskolások-egyetemisták számára tehát a KISZ-tagság egyszerűen az aktívabb jelenléttel volt azonos, és azzal a fajta modernitással, amely a szűkebb ízlésvilág megújulását jelentette. Na most akkor ugyan mit jelenthet Orbán lekiszesezése?
...

HONT ANDRÁS: KEZELÉSI ÚTMUTATÓ SAJTÓPRIBÉKEKHEZ RIADT OLVASÓK SZÁMÁRA

VÁROSI KURÍR
Szerző: Városi Kurír
2018.08.20.


„Minek velük foglalkozni”? - mert ez a mai magyar valóság.

Hont András, a HVG újságírója az utóbbi két hétben állandósult célpontjává vált a nemzet közpénzből finanszírozott Origo-jának. Mindezt azzal vívta ki, hogy ellenvéleménnyel élt egy cikkükkel kapcsolatban. Azóta minden írni akár csak dadogva is képes rúgott egyet rajta Fidesz-oldalról.

„Minek velük foglalkozni”?

Kérdezhetik, hogy egyáltalán miért kell olvasni az ilyen cikkeket, miért nem intézi el Hont maga is és mindazok, akiket felháborít a megrendelésre bárkit fikázó, alázó újságírás-imitáció. A választ a kipécézett adja meg közösségi oldalán, amelyből alább a szerző engedélyével idézünk:

“Kezdjük onnan, hogy a „minek velük foglalkozni”, „nem kell őket provokálni”, „ne adjunk alapot arra, hogy kiforgassák a szavainkat” és az egyéb meghunyászkodó, Stockholm-szindrómás makogásokat talán hagyjuk. Foglalkozni azért kell velük, mert a mai magyar valóság ez: kormánypénzen retardált buflákok szintjére zülleszteni a közbeszédet, sőt a hétköznapi társalgásokat is. Önmagában nem old meg semmit, ha visszahúzódunk zsugorodó köreinkbe illedelmesen csevegni fennkölt témákról, és befogjuk az orrunk, hogy ne érintsen az orbáni ordenáréság orrfacsaró odőrje.

Nem, időről-időre ki kell mondani magunk
és a külvilág számára, hogy azért nem vegyülünk, azért nem tartjuk hozzánk hasonló autonóm lényeknek, a miénkkel megegyező szakmák művelőinek azokat, akik ebben a züllesztésben részt vesznek, mert pontosan azok, amik: retardált buflákok. Ezért kell saját felületeinken néha teret engedni e „ló faránál kohlott, paraszt szidalmazásoknak” (Pázmány, keresztény értékek!), hogy magunknak és másoknak tisztázzuk a különbségeket. Azután meg mindenki eldönti, mely körökhöz óhajt tartozni. És erről nem nyitunk vitát (velük másról sem), bármennyire is provokáljanak...

FRÖCCSEN A MOCSOK, MINDENT ÉS MINDENKIT BETERÍT

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.08.21.


Jó reggelt, minden rendben van? Túlélték? Én is, köszönöm, bár még mindig vakargatom lefele magamról a ragacsot. Ennyi tömény aberrációt ennyi szent és kevésbé szent ember szájából nagyon rég nem hallottam, és bár tavaly sem volt sokkal jobb a helyzet, most koncentráltabban vágott mellbe az úgynevezett ezeréves önámítás. Az összes megyéspüspök, miniszter, alminiszter, államtitkár az utolsó mezei képet viselővel bezárólag ugyanazt az ócska, avas, sablonos dumát adta elő válogatott hangfekvésekben arról, hogy micsoda nagyszerű nép vagyunk mi, keresztény magyarok Szent Istvánnal mérve.
Nem arról van szó, hogy az államalapítás keresztül-kasul nemzeti-keresztény ünnepének a globális felmelegedésről kellett volna szólnia, de azt hiszem, most értettem meg, amit a bölcsebbek jóval korábban: ez az ország csak úgy kerülhetett abba az elmeállapotba, ahol most van, hogy ezerévig ugyanazt csinálta, mint azok, akik napjainkban táncolnak a hulláján a fehérvári huszárok dallamára.
Azért abban is van valami perverz báj, hogy a szent tudatrepedés – aki idén augusztus elsején volt szíves közölni, hogy elhúzott gyógyulni, ne zavarják – évről évre kivonja magát ez alól a lánctalpakon üvöltő, agyat zsibbasztó, öntömjénező ünneplés alól. Nem azért mert nekem hiányozna, de nem röhejes? De. Nem baj, megvárjuk. Majd legközelebb október 23-án írja át a történelmet az aktuális propagandakampány szerint, beérjük majd azzal is. A leszarom tabletta igen hatásos, mint tudjuk.
Szóval mindent összevetve, egy dolog szóra érdemes a tegnapi melldöngetésből, véletlenül éppen az amerikai külügyminiszter ünnepi üzenetében érhető tetten. Mert noha máshol is elég súlyosan megtébolyult a világ, azért maradt még benne némi normalitás:
Mélységesen tiszteljük Magyarország gazdag történelmét, kultúráját és hagyományait, és hálásak vagyunk mindazért, amivel a magyar bevándorlók hozzájárultak az amerikai társadalomhoz az élet sok területén, a művészetektől kezdve az üzleten át a technika világáig
Nehéz ezt felfogni ott, ahol a politikai okokból mélyen megvetett, köpködött bevándorlókat nem csupán éheztetik, de azokat is szenvtelenül megszopatják, akik enni adnának nekik. És itt jön az a rész, ami ebben a morális fertőben a legocsmányabb: amikor az embertelenséget a bőrszínnel, a vallási, etnikai hovatartozásra hivatkozva meg is magyarázzák. Két melldöngető, felsőbbrendű keresztény szónoklat között. Attól tartok, előbb-utóbb az egészségesebbek immunrendszerét is tönkreteszi az, hogy ebben az önmagából kivetkőzött mocsadék jelenben kell élni. Fröccsen a szar és mindent, mindenkit beterít...

TRIANON, PÁRBESZÉD ÉS TANULSÁG NÉLKÜL? A ROMÁNOK MÁR ÜNNEPLIK A CENTENÁRIUMOT

VÁROSI KURÍR
Szerző: TAMÁS TIBOR
2018.08.21.


“Nem egyszerűen elvették, Erdélyt elvesztettük” Ezzel a sokkoló címmel jelent meg interjú a Népszavában Markó Bélával, korábbi RMDSZ-elnökkel, költővel, közíróval. Trianon és Wass Albert is szerepel a témák között. Az interjúnak egyelőre nem lett nagy visszhangja, de a Városi Kurír olvasóit biztosan érdeklik az ott olvashatók.

Groteszk, hogy épp a trianoni békeszerződés napjára tették a nemzeti összetartozás napját

“A románok már ünneplik is a maguk évfordulóját, hiszen ők az impériumváltást nem Trianonhoz, hanem 1918 december elsejéhez, a Gyulafehérvári Román Nemzetgyűléshez kötik. Mindenki próbál valamilyen konklúziókat megfogalmazni ezzel az évfordulóval kapcsolatosan. Románia esetében már jól látható, hogy felszínes ünnepségsorozat lett, anélkül, hogy egyrészt zajlana egy román-magyar párbeszéd, amire elengedhetetlenül szükség lenne, másrészt, hogy megfogalmaztak volna bizonyos tanulságokat ezzel a száz évvel kapcsolatosan” – fejti ki az interjúban Markó Béla. – “És ez a magyar visszatekintésre is érvényes. Egyébként megjegyzem, számomra kissé groteszk, hogy épp a trianoni békeszerződés napjára tették Magyarországon a nemzeti összetartozás napját. Én ezt semmiképpen sem tudom másképpen szemlélni, mint valamiféle gyásznapot. Nyilván mindannyian így szemléljük, és ezt egy másfajta ünneppel elfedni nem lehet.”

Nem vagyunk hajlandók a minimális történelmi szembenézésre sem

– Trianonról hangsúlyosan kellene beszélni. Nem az a megoldás, hogy rég volt, elmúlt, visszafordíthatatlan, és szóba sem hozzuk. Én azt látom, hogy száz év alatt sem sikerült igazán tudatosítanunk, mi történt azokban az évtizedekben, amelyek Trianonhoz vezettek. Megjelent nemrég Romsics Ignácnak egy igen fontos könyve, aminek az a címe, hogy Erdély elvesztése. Az első világháború előttről indulva a rákövetkező évtizedeket elemzi, rendkívül gazdagon adatoltan. Szerintem alapmű, de rögtön meg is támadták azzal, hogy miért beszél Romsics Erdély elvesztéséről. Nos, én azt gondolom, nagyon fontos ez a cím, hiszen máig nem vagyunk hajlandóak beismerni, hogy Erdélyt nem egyszerűen elvették Magyarországtól, hanem Erdélyt elveszítettük. Sokkal kényelmesebb csak azt mondani, hogy történt velünk egy égbekiáltó igazságtalanság, – mint ahogy valóban igazságtalan volt a trianoni döntés – és nem vagyunk hajlandók a minimális történelmi szembenézésre sem. Erdélyt pontosan azért veszítettük el, mert a 19. században sem, a 20. század elején sem voltunk hajlandóak felismerni, hogy ez egy multikulturális, sajátos régió, már akkor is az volt, és ennek közigazgatásilag és politikailag is sajátos kereteket kellene adni. És nem beszélünk mindarról, ami az első világháborút megelőzte, az Apponyi-féle törvényről, meg egyebekről. (Lex Apponyi, 1907-ben kimondta, hogy minden iskolában tanítani kell a magyar nyelvet attól függetlenül, hogy állami vagy sem. VK. szerk.) Igen, Trianonról hangsúlyosan kell beszélni, de így. Különben újból és újból elkövetjük ugyanazokat a hibákat. Ez ma is nagyon jól látszik...

MUTATJUK, HOVA TESZIK A PÉNZÜKET A MAGYAROK - NAGYOT NŐTT A PÉNZÜGYI VAGYON

AZÉNPÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2018.08.21.


Készpénzben és bankbetétben takarít meg a magyar lakosság, ráadásul a pénzintézetekben tartott vagyon nagyobb része is lekötetlenül hever a folyószámlákon. Az állampapír a harmadik legnépszerűbb, és ezzel ki is fújt a megtakarítás variálása. A lakosság nettó pénzügyi vagyona közel 42 ezermilliárd forint, vagyis fejenként 4,2 milliónk van. Vagy mégsem? 

Közel 2 ezermilliárd (1959 milliárd) forinttal nőtt idén az első félévben a lakosság pénzügyi vagyona, ebből 1282 milliárd forint köszönhető a megtakarításnak, a többi pedig az átértékelődés hatása – derül ki a Magyar Nemzeti Bank most nyilvánosságra hozott adataiból. Így összesen 49934 milliárd forintra nőtt a háztartások bruttó pénzügyi vagyona 2018. június végére, amiből a 8737 milliárd forintos hitelállományt levonva megkapjuk a 41197 milliárd forintos nettó pénzügyi vagyont.

Ez elvileg azt jelenti, hogy a lakosságnak átlagosan, fejenként 4,2 millió forint megtakarítása van, a csecsemőket is beleértve. Csakhogy az adatsor valójában csak a kimutatásban is létező számokat rejti, nem is beszélve a meglehetősen megkérdőjelezhető adatról, ami a céges tulajdonok értékét jelöli...

BARCELONA RENDHAGYÓ MÓDON

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Balázs
2018.08.21.


Tulajdonképpen érthető, ha a barcelonaiak ki vannak akadva a rengeteg turista miatt, ugyanis csak nekem van 3-4 ismerősöm, aki idén a katalán nagyvárosban járt. Erre jön Balázs posztja, melyben szintén barcelonai kalandokról számol be. Ráadásul úgy, hogy dicséretre méltó módon alaposan kiszakította magát a komfortzónájából.

„Úgy döntöttem, hogy ideje kipróbálni egy rendhagyó módját a nyaralásnak. Három hetet utaztam, amiből az első hetet egyedül töltöttem Barcelonában. Ezelőtt soha nem utaztam egyedül ilyen formában és őszintén, kicsit tartottam is tőle.

Nyilván az ember látja, hallja, hogy egyre többen mennek világgá, de valahogy szerintem a legtöbbünkben van egy furcsa érzés ezzel kapcsolatban. „Nincsenek barátaid, vagy családod, akivel utazz?; Nem leszel magányos egyedül?; Nem félsz, hogy hülyének fognak nézni, amiért egyedül utazol?” - na ezeket mind megkaptam és az ironikus az egészben, hogy én is pontosan így álltam a dologhoz, mert ismeretlen volt, bár valahol a kíváncsiság bennem volt.

Szerencsémre, egy kis unszolás a coach-omtól segített meghozni a döntést, hogy „Ugyan, tényleg, mi a legrosszabb, ami történhet?”. Így foglaltam le 3 éjszakát Mallorcán, majd 4 éjszakát Barcelonában hostelben.

Semmi sem úgy van

Fura volt készülni a nyaralásra, mert ötletem nem volt, mit várjak. Sose aludtam még hostelben, most pedig arra készültem, hogy 8-16 vadidegen fiú-lánnyal együtt fogom tölteni az éjszakákat.

Volt, hogy elkezdtem programokat írni, de úgy voltam vele, hogy az egész a spontaneitásról kéne szóljon, úgyhogy igazándiból tök felesleges az egész. Azért, biztos, ami biztos, az első 2 napot Mallorcán szépen betábláztam, hátha nem lesz társaságom. Little did I know.

Hétfő este 20.00-ra foglaltam a repjegyet, így teli energiával keltem fel aznap. Éppen a városból bicikliztem haza, mikor kaptam egy SMS-t, délután 14.00-kor, hogy „Sajnálunk, de a járatát töröltük. Lépjen kapcsolatba az ügyfélszolgákkal és foglalja át másik napra/gépre a jegyét, vagy kérje az ár visszatérítését”. Mi a fasz?

Gondoltam én, hogy ez nem a United Airlines az USA-ba, bár a RyanAir lassan kezd felnőni a feladathoz... Noha, a céges telefonom előnyét kihasználva közel 1,5 órás biztosító/Ryanair telefondiskurzus után sikerült azt a megoldást találni, hogy ugyan nem tudnak Mallorcára aznap már eljuttatni (csak úgy, ha én valami csillagászati áron veszek más légitársaságnál jegyet, ők meg majd talán visszafizetik, ami a történtek után nem tűnt túl hitelesnek) de másnap este ment egy gép Barcelonába.

Úgy voltam vele, hogy ez a sors keze, kellett nekem végig tervezni a mallorcai 2-3 napot, igaziból mehetnék rögtön Barcelonába. Így is lett, foglaltam 2 extra éjszakát a hostelbe, ahova egyébként már csütörtöktől foglaltam és beletörődtem a dologba...

MÁR NYOLC ÉVE TÖMIK A FOCICSAPATOKAT ÁLLAMI MILLIÁRDOKKAL, LASSAN BELEFULLADNAK

G7
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2018.08.21.


Átlagosan négyszer több pénzből gazdálkodhat most egy NB1-es labdarúgócsapat, mint a Fidesz 2010-es hatalomra kerülésekor. Míg nyolc éve éppen hogy elérte a félmilliárdot a csapatokat működtető cégek átlagos bevétele, most már a kétmilliárdot is meghaladja. Akkor mindössze két olyan együttes volt, amelynek büdzséje meghaladta az 1 milliárdot, most épp ennyi, amelyiknek nem.

A változást a legjobban talán a Fradi 2017-es éve mutatja: a zöld-fehérek tavaly 5,37 milliárd forintnyi bevételhez jutottak, ez szinte pontosan annyi, amennyit 2010-ben a két akkori leggazdagabb klub kivételével a teljes liga behúzott. Pedig nyolc éve még 16 csapatos volt az élvonal...

A cégek beszámolói alapján megpróbáltuk összeszedni, hogy honnan áramlik ez a töménytelen mennyiségű pénz a magyar futballba. Nagy meglepetés nincs, a labdarúgást jórészt az állam tömi milliárdokkal, méghozzá rengeteg csatornán keresztül. A rendszer piaci alapon teljesen fenntarthatatlan lenne,

ha az állami források valamiért egyik pillanatról a másikra eltűnnének, valószínűleg a 2010-esnél is kevesebb pénzből kellene gazdálkodnia a labdarúgó-csapatoknak.

Emiatt egyébként az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) szabályai szerint jó eséllyel az európai kupákban sem indulhatnának a magyar csapatok*. Még a héten a Bajnokok Ligája kapujáig jutó a Mol-Vidi sem, pedig a fehérváriaknál eléggé figyeltek a bevételek és a kiadások viszonyára, és a csapatot működtető cég is az átláthatóbb vállalkozások közé tartozik. Szerencsére az UEFA ezeket a szabályokat máshol sem veszi túl komolyan, így viszonylag kevés az esélye, hogy ilyenért valaha is elmarasztaljanak egy magyar csapatot...

EGY HAGYOMÁNYOS RENDEZÉS: HEGEDŰS A HÁZTETŐN / PAPP LÁSZLÓ SPORTARÉNA

REVIZOR PORTÁL
Szerző: PUSKÁS PANNI
2018.08.17.


Ha végiggondoljuk a dolgot, Alföldi Róbert rendezései nagyon sokszor a hagyományokból indulnak ki, az érdekes éppen az bennük, mennyire ragaszkodnak hozzá vagy mennyire szállnak szembe vele. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. 

Ha a Nemzeti Színházban rendezett János vitézre, Az ember tragédiájára vagy a Szegeden bemutatott István, a királyra gondolunk, azt vesszük észre, hogy Alföldi Róbertet kifejezetten érdeklik az egyes előadások történetéhez erősen tapadó hagyományok. Soha nem hagyja őket figyelmen kívül, hanem gondolkodásának kiindulópontját jelentik, vitába száll velük, leleplezi a belőlük fakadó hazugságokat, de van olyan is, hogy megőrzi őket. A Papp László Sportarénábanrendezett Hegedűs a háztetőn például kifejezetten hagyományőrző darabnak tekinthető Alföldi munkásságán belül.

A Hegedűs a háztetőn egyik központi problémája éppen a változó világ és a konzervatív hagyományok összeegyeztethetetlensége. A főszereplő, Tevje lányai hátat fordítanak annak az évszázados szokásnak, amely az apát ruházza fel azzal a jogkörrel, hogy férjet szerezzen nekik. Tevje haladó gondolkodó, önmagán túllépve képes arra, hogy lazítson a túlzottan szűkre szabott, pusztán megrögzött hagyományokon alapuló rendszeren, ám az ő engedékenységének is van határa. Hogy melyik az a pont, ahol megszűnik a toleranciája, azt az elvándorolt, folyton kiközösítve élő zsidó nép történetének ismeretében lehet megérteni. A közösség ugyanis csak akkor van biztonságban, ha összetart, ezért aki – mint Chava – úgy dönt, hogy nem zsidó férjet választ magának, az automatikusan persona non grata lesz. Hogy a valóságban egy összetartó kisebbség milyen esélyekkel indul a regnáló hatalommal szemben, azt nem csak az előadás utolsó jelenetei miatt tudjuk, hanem hozott történelmi ismereteink is ezt bizonyítják.

Alföldi rendezése összetetten mutatja be a tradíciók megőrzésének és elvetésének problémáját. Az előadás szövege arról szól, hogy vannak tarthatatlan szokások, amelyeknek változniuk kell a világ mozgásával, ugyanakkor a történet a zsidó kultúra olyan elemeibe ágyazódik, mint a néptánc, a népzene, a zsidó esküvői szertartás vagy a zsidó lakodalom, amelyek önmagukban lélegzetelállítóan szépek, és határozottan ellenpontozzák, amit a szöveg a hagyományokról kijelent. Így roppant érzékletesen tárja elénk azt a tényt, hogy a tradíció sokrétű dolog, így teljesen felesleges minden elemét egy masszába belegyúrni.

Más szempontból, de ugyancsak a tradíció kérdésköréhez tartozik az a döntés, hogy Tevjét Stohl András játssza ebben az előadásban, hiszen ezt a szerepet a játékhagyományban öblös hangú, testesebb színészek szokták alakítani, akik inkább szakállasak, mint nem. Így van ez, ha Zero Mostelre gondolunk, aki a New York-i Broadwayn először sikerre vitte ezt a szerepet, megszerezve a világhírt Joseph Stein, Jerry Bock és Sheldon Hernick darabjának, de hasonló karakter Chajím Topol is, aki az 1971-es film főszerepében tűnt fel. És ne feledkezzünk meg a magyar elődökről sem: Bessenyei Ferencről, akinek talán élete legfontosabb alakítása volt Tevje, de játszotta a szerepet Király Levente, Gregor József, Haumann Péter és Hegedűs D. Géza is. A darab magyarországi előadásainak történetében egyetlen olyan színész volt, aki olyan visszafogottsággal és szuggesztivitással alakította Tevjét, mint Stohl: Kulka János 2000-ben Zalaegerszegen, Bagó Bertalan rendezésében...

ITT OLVASHATÓ

A LENGYEL BÍRÁK BEINTENEK A HATALOM ÖNKÉNYÉNEK, MINT AHOGY IDEHAZA A MIGRÁNSOK ELSŐ SZÁMÚ ÜGYVÉDJE IS - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.08.21.


- Az unió csak nehézkesen tud úrrá lenni a migráció okozta politikai válságon, eközben populista krakélerek gátlástalanul uszítanak, szóval még rosszul is elsülhet a dolog

- Te is lehetsz migráns és akkor jól jöhet, hogy vannak emberi jogaid

- Orbán Viktor egyelőre nem szeretne kilépni az Európai Néppártból, ezért udvariasan elhárította Bannon destruktív ajánlatát

Washington Post

Lengyelországban a bírák túlnyomó többsége bojkottálja a Legfelsőbb Bíróságon meghirdetett helyeket, mert úgy látja, hogy a 44 hely azért ürült meg, mivel hatalom meg akarja szerezni az ellenőrzést az igazságszolgáltatás fölött. Pedig elvileg a szakmai pályafutás csúcsát jelenti, ha valaki be tud kerülni a testületbe, ám az érintettek többsége úgy gondolja, hogy a kormány a három éve tartó nyomás eredményekért saját vazallusaival, illetve opportunistákkal akarja teletömni az LB-t. Az aktív és passzív tiltakozók nem hiszik, hogy ily módon megakadályozzák a kinevezéseket, ám nem kívánják a nevüket adni ahhoz, ami szerintük a hatalmi ág függetlenségének a végét jelzi. A 10 ezer bíróból csupán 70-en adtak be jelentkezést, azoknak is a többsége a legalacsonyabb szintű helyi bíróságoktól, vagyis a legjobbak távol maradnak. A lap megjegyzi, hogy Lengyelország az utóbbi években Magyarországgal együtt a tekintélyelvűség felé fordult.

A bírálók szerint a reformmal a Jog és Igazságosság szabad kezet kap, hogy a szocialista időkhöz hasonlóan irányítsa az országot, még a jövő évi választásokat is meghamisíthatja. Ahogy egy bíró elmondta, igazából visszaáll az egypártrendszer. A változások legnagyobb gátja minden bizonnyal az EU. A lengyel Legfelsőbb Bíróság az Európai Bíróságtól kért közbeavatkozást, miután a kormány idő előtt tucatjával küld nyugdíjba bírákat. De az még évekig tarthat, amíg az unió lép, a változásokat viszont már a következő hetekben keresztülverik. Közben a hatalom által felállított Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács egyik tagja azzal vádolta meg a szakmát, hogy az megfélemlíti tagjait, ezért kevés a jelentkezés.

FT

A kommentár arra figyelmeztet, hogy az EU csődöt mondhat a migráció miatt, mert míg az unió közös politikát igyekszik kialakítani a kérdésben, azalatt nacionalista politikusok felkorbácsolják az előítéleteket. Az elemzés rámutat, hogy az érkezők számát tekintve nincs válság, de az a megállapítás már nem igaz, ha azt nézzük, hogy a kérdéskör milyen hatást gyakorol a földrészre. Sőt, nagyon is súlyos a helyzet és nem látszik, hogy a közeljövőben enyhülne. A nemzeti azonosságról és az iszlám helyéről zajló mérgező, megosztó vitákban jelentkezik. Fellendíti a szélsőjobbos pártok népszerűségét, illetve jobbra tol középjobbos erőket. Egyúttal gerjeszti a bizalmatlanságot a Nyugat és bizonyos közép-kelet-európai államok között. Megbénítja az unió reformját, ugyanakkor árt a szervezet külső tekintélyének.

Az indulatok indokolatlannak tűnnek, hiszen a világban jó 68 millió menekült van, közülük Európába alig 60 ezren keltek át az idén a Földközi-tengeren. Tavaly pedig összesen nem egészen 120 ezren. A kontinens lakosság durván 510 millió. Viszont a három évvel ezelőtti roham rávilágított arra, hogy a tagok kormányai képtelenek egyezségre jutni a menedékkérők elosztásáról és ez azóta is így van. Ám ez politikai válság. A földrész lakosságának 38 %-a a bevándorlást tekinti a legfőbb gondnak. A legelutasítóbbak a csehek, a magyarok, a litvánok és a szlovákok. Megbocsáthatatlan, ahogyan egyes vezetők a saját politikai tőkéjüket kovácsolva szítják a migránsellenes érzelmeket, nyernek választásokat és erősítik hatalmukat. Nyugaton ujjal mutogatnak Orbánra és Kaczynskira. De vannak hasonló példák jó pár nyugati országban is.

Amit Brüsszel eddig tett a helyzet kiegyensúlyozására, az édeskevés. A bevándorlás-ellenes demagógia az európai politika szerves része lett. Ez nem egyszerűen mérgezi a légkört és akadályozza a megoldást, hanem fokozza a kockázatot, hogy az EU-t felkészületlenül éri a legközelebbi nagy menekültáradat...

GULYÁS MINISZTER ŐSZINTÉN SAJNÁLJA, HOGY ROMÁNIA MÉG DEMOKRÁCIA

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.08.20.


...Ami az erősödést (tehát a tényleges szuverenitást ) illeti, Románia abszolút euró alapon is összesen több mint tíz százalékkal nagyobb gazdasági növekedést produkált az utóbbi nyolc évben, mint Magyarország, az államadóssága fele a mienknek, miközben PPS alapon és egyéni fogyasztás tekintetében már elénk is került (noha tagadhatatlanul komoly egyensúlytalanság van a külső fizetési mérlegben, túlfűtött a fogyasztás stb). https://index.hu/gazda…/…/01/24/gki_leszakadtunk_a_regiorol/ Alább a háztartások fogyasztásának alakulása a V4-ekben 2002 óta és az egyéni fogyasztási "ranglista" alakulása 2016-ban. Ennyit megint G. miniszter visszafogott, hiteles személyéről és a magyar szuverenitásról.

A magyar nemzetpolitika célja pedig világos: miután a kormány - a maga képességei szerint, orosz támogatással - minden eszközzel akadályozza az EU erősödését, egy reményei szerint széteső közösségben előbb-utóbb előveszi majd az etnikai kérdést és feltehetően valamilyen nagyhatalmi egyezkedés (vö. döntőbíráskodás) részévé akarja tenni. Augusztus 20-a a mai kormánypolitikában (vö. Szent István országa) ma még csak június 4-e (a csonka ország) pandanja -- de majdan a korrekciója kíván lenni.

EGY IDEGEN ÁLTAL RÁNK USZÍTOTT PITBULL HARAPÁSA NEM OLYAN FÁJDALMAS, MINT AMIKOR A SAJÁT KORCS KUTYÁNK MAR BELÉNK

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: Mirtill
2018.08.20.


Tárgy: Kutya
Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba
Le vagyok nyűgözve! Kend tudta miért nem jön haza! A nagyiék sejtették, hogy korai lenne a hurcolkodás. Csak én vártam naivan, hogy kend hozza nagyiéknak a mesirt, apuéknak a piláfot, nekem pedig az eredeti törökmézet. (A bátyámnak semmit, amíg az Egri csillagokból meg nem írja az olvasónaplót.) Persze, nem nagy kunszt az én bizakodásom, mert itthon, az én világlátásommal, a nagyiék mellett én maximum egy OKJ-s tanfolyam nélküli vakvezető kutya lehetek.
Én csak a kátyút látom, ők ugyan vaksin bukdácsolnak, de csukott szemmel tudják ki lopta el megint a közvilágításra küldött uniós pénzt. Eddig azt hittem, a XXI. században kendhez képest én vagyok a menő itthon! Kefe! Ha legalább fiú lennék! Akkor legfeljebb pancsernek tarthatnának. Így maximum kifőzdei fakanálidomár lehetek ebben a macsóhonban, mert a kanálmentesítő gender tudomány kiűzettetett az illiberális paradicsomból, csak az önimádó ádámok maradhatnak. (Azért írtam kis á-t, mert a valóságnak megfelelő kisebb nem látható.)
Most kend betáplálta a szűk agyamba, hogy ne a körülményeket, hanem a körülményeket formáló hatalom, és a hatalmat birtokló gyarlóbbnál gyarlóbb, sokszor embernek alig nevezhető torz jellemeket gusztáljuk. És tényleg. Nem a kutya, hanem a gazdája a hamis! Jé! Ilyesfélét a tata is mondott már, de valahogy nem ragadt meg. Pedig mondta: a puli terelő, a vizsla vadászó, a kuvasz őrző-védő, a narancsos vakkomondor meg buktató, de mind olyan, mint a gazdája, azért mert az egyik kutya, a másik eb! Na!
Kend a jellemábrázolásban jeleskedő ókori szerzők műveit falja, mint a tata. És úgy diskurálnak ketten kendék, hogy egy kukkot se értek belőle. Mit akart azzal mondani például, hogy Marx közgazdász volt, de filozófusként gyűlölik, a Soros meg filozófus és a kőgazdagságáért gyűlölik, míg most a gyűlölettől habzó szájú vaskos bankszámlájú schmittelt phd-s doktorok meg a Tízparancsolat nélkül leprást gyógyító csóró Jézushoz kezdenek nagy hirtelen, látványosan, közpénzen imádkozni a parlamentben? Hogy jön ez most ide? Esetleg bővebben, az okulásomra, valamikor? Sose fogom kitalálni, mire céloz kend az ilyesféle példálózással.
Viszont most! Mintha? Talán. Mikor kend magyarázza, hogy a gátlástalan, célratörő gennygóc gyorsan és magabiztosan haladva érvényesül. Igaz. Aki meg emberként keresi a tisztességgel járható utat, és menet közben nem akar embereket eltiporni, az meg kóvályog. Esetleg jól gondolom? A célratörő a diktátor, a tépelődő az meg a demokrata. Ajaj! Most csak rám hagyja, vagy tényleg?
Eddig oké a kend bölcselkedése, de mi köze van ennek ehhez a mocsárhoz, amiben fulladozva kapálózunk? Meg főleg a kutyatenyésztéshez?
Mert azt azért elég szörnyű olvasni kendtől, hogy egy nép, egy ország leigázásához szükséges szaktudás már rég adott, és ezt a tudományt nagy költséggel állandóan megújítják, még mielőtt az elnyomott népek észbe kapnának. Mert erre van pénz és a pénzért az aljas ember mindenre kapható. Szerintem kend – okkal vagy ok nélkül – elég borúlátó! Mennyi igazságtalanság érhette kendet, hogy még Szophoklész Antigonéját is így kifacsarja: „Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi”……. aljasabb!
Mit mondjak. A reményteljes 18-dik századtól napjainkig bandukolva székely magyarként nem sok pozitív élmény cirógatta, a hazafiúi lelkére rakódó keserűségről nem is beszélve. Mert igaza van kendnek a tata szerint, hogy egy idegen által ránk uszított pitbull harapása nem olyan fájdalmas, mint mikor a saját korcs kutyánk mar belénk.
Pont most. A nemzeti nagykutya! Ez aztán a hungarikum; a többszörös körgyűrű. Látta kend a tévében milyen bereccsentve ült össze a parlament alakuló ülése? Állig felfegyverzett terepruhás/sisakos/golyóállós hacukásokat védő rendőrgyűrű, akik mögött a parlamenti őrség lapul, akiket a TEK véd, akikre a készenléti rendőrség vigyáz. Az imádott vezért, meg a parlamenti páholyban pöffeszkedő arab nemzetbiztonsági kockázat cimboráját csak nem a kétharmados többségtől kellett megvédeni? Esetleg a sok nyálas kézcsóktól megkaphatja a sertéspestist? Ez is hungarikum a javából. Tudta kend? A leggazdagabb szemét disznó magyarok rokonsága rendelkezik az uniós pénzekből létesített legnagyobb sertéstelepekkel a kis hazában.
Tényleg. A tata mindenkivel komázik. A régi református pap is cimbi volt neki. Okos ember volt. Ki is marták a faluból gyorsan a pártszolgálatos egyházfik. Hoztak helyette Erdélyből engedelmes pártszolgát. Na, a cimbi mondta a tatámnak, mikor a pálinkának való löttyedt barackot magoztuk (mert pap létére teljesen úgy működött, mintha ember lenne, a magot meg a cián miatt kell kiszedni), hogy az arisztokrata ezüstkanállal veszi ki a gyémántgyűrűt a pöcegödörből. A munkásember fifikával és izzadsággal olyan szerkezetet készít, ami nem csak kiveszi, hanem meg is tisztítja. Ezek a senkiháziak meg fejest ugranak bele és lezabálják róla a ganét.
Meg azt is beszélték a tatával, hogy nem úgy van minden, hanem így is, meg úgy is. A mai kormányzó őfőméltósága szolgájaként közpénzből fizetik és gondolatrendőrségként használják az egyházakat, mint a Horthy, és az Izrael államhoz dörgölődve itthon nyílt antiszemita propagandát folytatnak, mint a Sztálin.
Az a lényeg, hogy kutya világ van ránk; ugathatunk, de minek, mikor még a másik kutya se hallja. Ezért jobban teszi kend, ha marad idegenbe, mert idehaza kend a vak komondor árnyékában csak egy siketnéma herélt sánta kóbor eb lehet, akinek fogatlan szájjal kellene a kapitalizmus farkastörvényeit érvényesíteni.
Bütyökfalva, 2018. augusztus 19.
Mirtill