2018. szeptember 2., vasárnap

A FIDESZES ÉPPEN ÚGY ÜVÖLTVE FOG MEGDÖGLENI A SÜRGŐSSÉGI VÁRÓJÁBAN, MINT A SZOCIALISTA

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.09.02.


Lemondott Zacher Gábor a Honvéd Kórház sürgősségi osztályának vezetéséről, de nem lett belőle hős. Gondolom már megvan a munkahelye és ha nem Magyarországon, akkor máshol. Néhány hónapja még volt minden (pénz, paripa, fegyver), mára lerohadt az egész, nincs pénz, se paripa, se fegyver, se orvos, se eszköz. Ezek a kijelentések ugyanabból az egy szájból jöttek ki, csak talán néhány hónapja még azért harcolt a doktor úr, hogy meghosszabbítsák a szerződését, mostanra rájött, hogy valaki másnak kell a hely, nem ő a befutó, ezért hirtelen változott a nézőpont is, a vélemény is. A tények garantáltan nem változtak. Ma reggelre a Magyar Időkön már meg is jelent egy cikk, hogy azok az orvosok, akik távoztak, vagy távozni akartak a Honvéd Kórházból, éppen Zacher miatt akartak elmenni, de majd most jól ott maradnak. Jó. Semmi különös nem történt, csak a egy bizonyos nemzeti kór, az Ürge-Vorsatz szindróma (by Andrea) ütötte fel a fejét.

Az idióták nem adják fel. Soha. Ettől idióták. Ez már egy másik történet, vagy ugyanaz. Inkább ugyanaz. Egy iszonyúan pocsék, végtelenített szappanoperában élünk nagyon hosszú ideje. Sokan, túl sokan képtelenek felfogni, hogy nincs ötféle külön ország külön egészségüggyel, külön oktatással, külön munkahelyekkel, külön infrastruktúrával, külön szociális rendszerrel. Kétféle sincs. Egy van, ezen osztozunk. Osztozkodunk. És nem az a feladat, hogy mindenki megmagyarázza, hogy miért szar a szar, hanem az, hogy rákényszerítsük a mindenkori kormányt (tök mindegy, éppen milyen összetételű), hogy az ország erőforrásait az ország érdekében, mindannyiunk érdekében használja fel.

Most mi értelme van azon nyivákolni, hogy az elmútnyócév tehet mindenről, meg a baloldal meg a liberálisok és a rézfaszú bagoly? Mindig az aktuális kormány tehet mindenről, senki más. A jelenlegi kormány méginkább tehet minderről, mint bárki más. Az a totális felhatalmazás, amire minden egyes alkalommal hivatkoznak amikor éppen lopni akarnak (mindig akarnak) valamit, mégpedig valami egészen eszelősen idióta indokra hivatkozva, az a felhatalmazás kötelezi őket és ezért lehet és kell is őket számonkérni. Kevés a műszer, nincs megfelelő felszerelés, nincs elég orvos, elavult a géppark, nem fizetik az orvosok túlórapénzét (itt kérdezném meg a doktorurakat- és hölgyeket, hogy az ápolók, nővérek, egyéb munkatársak meg vannak fizetve? Vagy az kit érdekel?), egyszerűen nem megoldható a normális betegellátás? Orbán Viktor a felelőse mindennek. Mert ő a kormány feje, mert ő a Fidesz vezetője, mert a Fidesz egyedül van kormányon (ne tessenek röhögtetni a KDNP-vel, köszönöm), mert a kormányban (és mindenhol máshol is) csak fideszes káderek vannak.

Ki a büdös franc lenne a felelős, ha nem ő? Ha nem ők? Ki kényszerítette a kormányt arra, hogy az egészségügy rendbetétele helyett dísztereket, emlékműveket, vendégházakat, stadionokat, kisvasutakat építsen? Arról most ne is beszéljünk, hogy a haverok és strómanok gennyesre keresték magukat a közpénzből. De a kormány döntése volt hogy ultrahangkészülék helyett lelátót épít, hogy az adó (közpénz!) egy részét az oktatás helyett a sportba önti. Ne legyünk már hülyék! Abból a pénzből nem a tömegsport profitál, nem az átlagember jut normális mozgási lehetőséghez, hanem a falábú takony kölkök kapnak belőle havi milliós fizetést a semmiért, nekik épül belőle jakuzzi, hogy a szorgos semmittevés után el tudjanak lazulni. Már persze a pénznek abból a részéből, amit el nem lopnak az elvtársak...

KÉRNI VAGY ELUTASÍTANI

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.09.02.


Szegénynek lenni nem jó érzés. Kérni sem az. És elfogadni sem. Vagyis, van, akinek megy, van, akinek nem. Van, aki erre építve szervezi az egész életét, más pedig szégyennek éli meg.

Sokan azt hiszik, a szegénységben élés egyfajta egységes viszonyulást teremt, kiszámíthatóan, és ezért úgy vélik, a segítségnyújtás egyszerű dolog.

De ez nem így van. Különféle személyiségek élnek a szegénységben is, különféle szocializációval és eltérő közösségi értékrendben. Ebben egyéni túlélési stratégiák szerint szervezik az életüket, megküzdenek magukkal a helyzetük miatt, és mindezt még el kell helyezniük egy viszonyrendszerben a rokonoknál, az utcában, a településen, sőt, az intézményrendszer viszonylatában is. És ez nem egyszerű, még akkor sem, ha ott mindenki ugyanolyan szegény. Sőt. Talán akkor még nehezebb.

Szegénynek lenni nem büszkeség. Nem jó azt kimondani egy felnőtt embernek, hogy itt vagyok, van egy családom, és nem tudom nekik az alapszükségleteket folyamatosan biztosítani. Hogy nem tudok megfelelő iskolaszert, ruhát, cipőt venni a gyerekeimnek. Hogy nincs pénzem intim betétre. Vagy a gyógyszerek kiváltására.

Messziről persze mindig van tanács: miért nem tanult, minek van gyereke, ha nem tudja eltartani, miért vegetál ott a közmunkán, miért nem költözik oda, ahol van munka, miért nem „akar”, stb. Mintha csak az „akaráson” múlna. Ráadásul a szegénységben elvész ez is. Az „akarás” képessége. Azt felépíteni pedig, amit generációkon keresztül rombolt minden, nem egyszerű. És nem a mondatok frázisízű hangoztatása szintjén, azt mindenki el tudja mondani…hanem a napi tettekben.

Most, a beiskolázások idején megfeszített munkát végzünk mi is. Adományokat gyűjtünk, csomagolunk, kiszállítunk, hogy az iskolakezdésre legyen minden kapcsolatrendszerünkben levő gyereknek megfelelő táskája, tolltartója, füzete, tornacucca. Amit a rászoruló családok támogatásként kapnak, az Erzsébet utalvány, és az önkormányzatok hatáskörébe utalt, kérvényezendő helyi támogatás, az nem elég. Az előbbre hozott családi pótlék pedig a szegénységben csak továbbgörgeti a hiányt, és nagyon fog hiányozni az így meghosszabbodott időtartamban a következőig.

Szóval, ha az ember jól szeretne segíteni, akkor azt ilyenkor is nagy alázattal és odafigyeléssel kell, hogy tegye. És ebbe az irányba kell terelni az adományozókat is, ami nem egyszerű, mert ők a megálmodott szerep szerint szeretnék megélni ezt az egészet. A belegondolás, hogy mi lenne, ha az ő gyerekének kellene ezt így átélni, elképzelhetetlen a számukra.

Mi többnyire házhoz visszük a csomagokat, nem az iskolában adjuk oda, mondjuk a tankönyvosztásnál. Próbáljuk az örömöt kihangosítani a történetben, és nem a szegénységet. És ez kisebb körben jobban kontrollálható.

Első körben annak adunk, aki kér. A kérések pedig már augusztus elején elkezdtek jönni. Aztán persze a híre megy tovább, rohamosan növekszik a hozzánk fordulók száma, és közben rákérdezünk azokra is, akikről tudjuk, segítségre szorulnak.

Sokféle a kérés, és a reakció is. Többnyire a szülők keresnek meg minket, telefonon, facebookon. És sokan jönnek be személyesen is az irodánkba.

Az asszony is jön. Terhes, három gyereke iskolás, ők kint maradnak, az épületen kívül, érdekes nézni a szocializációt, az asszony szerepe a kérés, a többiek kimaradnak ebből a részből, ez a szokás, természetesnek veszi mind, hogy az anyjuk nagy hassal menjen, és cipelje ki a felszerelt táskákat.

A másik asszony sosem csinált gondot a kérésből. Az ő stratégiája ezen alapul. Benéz az ajtón, huncutul mosolyog, „mamám”-nak szólít, pedig egyidősek lehetünk. Rendszeresen jön…mindig van vele pár gyerek is. Azt nem tudjuk, az övéi-e, többször kérdeztük, háromtól tizenegyig sorolt már fel neveket, nem látjuk át, ki a gyerek, ki az unoka, ki a testvére gyereke. Mindig nagy hangon sorolja, hogy mit kér. Tulajdonképpen mindegy, mit tudunk adni, mindent kér. Amikor kifele megy, ki kell kísérni, mert ami az útjába kerül, abból elvisz, kérés nélkül is. Most is kap iskolatáskát, füzeteket, de nem elég, sorolja a ruhákat is, mondjuk, ezt most nem tudjuk méret szerint kiszedni, mert mindannyian az iskolaszerekkel dolgozunk, ruhákat majd a településnek adunk, elviszi az önkormányzat, menjenek majd fel, és válogassanak ők is. Á, mondja, ő abból sosem kap. Nekik nem adnak sosem, állítja. De a kolléganőm már mutatja is a fotókat, amit visszaküldött az önkormányzat a legutóbbi ruhaosztásról, bizony ott vannak rajta ők is. Ránt egyet a vállán, mintha mi sem történt volna, és már kérdez tovább, hogy kaphat-e élelmiszercsomagot. Ilyen is van. Ezt a viszonyulást már nagyon nehéz megváltoztatni, de a gyerekeket itt sem hagyhatjuk segítség nélkül, mert tömegesen viszik tovább ezt a mintát a következő generációra is.

Van olyan is, aki nem kér. Pedig tudjuk, szüksége lenne rá, a jövedelem a családban a közmunkabérrel meg a családi pótlékkal mélyen alatta van a létminimumnak, szívesen segítenénk a három gyerek beiskolázásban, de nem kérnek. Valami félreértelmezett dac van bennük, ők nem „olyanok”, mint a többi, mondják, és nem engedik magukhoz a segítséget. Inkább nélkülöznek. Sőt, van olyan, aki a használt ruhát is megveti, neki ugyan nem kell más levetett gönce, mondja, inkább a rosszabb minőségű kínai, de új legyen. Hiába érvelek, hogy a használt ruhaboltok mennyire népszerűek, jobb minőségű, sokszor márkás ruhákkal, hogy én is gyakran vásárlok ott, a kollégáim is…meggyőzhetetlen. Inkább ne legyen, de ami van, az új legyen. Hogy mi lehet mögötte, talán valami mélyen beivódott megaláztatás, nem tudjuk. De el kell fogadnunk, hogy ő így gondolja.

És van, ahol a gyerek kér. Azt hiszem, nekünk ez viselhető a legnehezebben. Valahogy jobb, ha a felnőttek intézik ezt egymás között. Nem jó érzés, mikor egy gyerek száll bele ebbe. Akkor sem, ha ruhát, cipőt kér. És akkor sem, ha iskolaszert. Pedig jön ilyen is. Emlékszem, milyen nagy nyilvánosságot élt meg, mikor egyszer megosztottam egy levelet, amiben az egy tanítványunk kért a tanárától segítséget. Most is van ilyen, az egyik kolléganőm pl. csütörtökön mutatta ezt üzenetet: „Csókolom Zita néni! Lacika vagyok, szeretném megkérni Zita nénit, ha tudnak segítsenek nekem az iskolakezdésbe. Előre is köszönöm csókolom Lacika 6. osztályos leszek:”

Próbálom magamban megkeresni az okot, miért viselem ezt sokkal nehezebben. Azt hiszem, azért, mert valahogy az a vágy, hogy a gyerekeknek már ne ilyen élete legyen, elnyom bennem minden mást. Valahogy, tudat alatt azt a naiv érzést tartom fenn magamban, bizonyára védve a hitemet ebben az egészben, hogy a felnőttekkel ez a vonal lezárható, és a gyereknek nem kell megtanulnia így kérni. Mert egy gyereknek ez ne legyen természetes. Ne legyen sajátja. Mert ez nem jó így. Nagyon nem.


ITT OLVASHATÓ

NEM MONDOTT IGAZAT AZ AMERIKAI NAGYKÖVET

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.09.01.



David B. Cornstein, az Egyesült Államok új budapesti nagykövete a Szombat című zsidó magazinnak adott interjújában azt mondta, még nem hallott arról, hogy Magyarországon sérülnének a demokratikus jogok. Ezt neki soha senki nem mondta még Magyarországon. Csupa elégedett emberrel találkozott.

Hitetlenkedő riporteri kérdésre Cornstein szó szerint ezt mondta: “Az elmúlt két hónapban rendkívül kedvező tapasztalataim voltak. Találkoztam vallási vezetőkkel, világi vezetőkkel, NGO-k vezetőivel. Naponta tíz programon veszek részt – nem ülök tehát az irodámban arra várva, hogy valaki beessen hozzám. Ám amiről Ön beszél, arról nem hallottam. Senki sem mondta nekem, hogy ez vagy az rossz, szörnyű, kérem lépjen közbe, segítsen. Én elégedett emberekkel találkoztam. Nem láttam, hogy a szabadságjogokat csorbítanák.”

Ez az állítás egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Mint azt megtudtuk, Iványi Gábor metodista lelkész nemcsak levélben tájékoztatta részletesen a nagykövetet az egyházát és más egyházi közösségeket ért jogsértésekről, hanem szóban is elmondta a nagykövetnek. Iványi Gábor úgy tájékoztatott, hogy ő is részt vett egy ilyen találkozón, ahol egyházi és vallási vezetők vettek részt, és ott nem azt a tájékoztatást adta a nagykövetnek, amit ő az interjúban mondott, miszerint nem sérülnek az Orbán-rendszerben a demokratikus jogok. Hanem ellenkezőleg.

Nem felel meg a valóságnak, hogy David Cornstein nagykövet csak elégedett emberekkel találkozott volna. Ami döbbenetes, hogy Cornstein úr nemcsak félreértett valamit, hanem konkrétan letagadta és meghamisította a valóságot. Az interjúban ezt mondta a vallási vezetőkkel való találkozóról: “Eljöttek a protestáns egyházak vezetői. A moszlim felekezet vezetője. Mindenki, aki fontos. És igazán csodálatosan éreztük magunkat. Meghallgattuk a jelenlévők gondjait. Ezek azonban nem a kormánnyal és nem a vallásszabadsággal voltak kapcsolatban.”

A tisztség iránti tiszteletből, amit Cornstein úr betölt, nem mondjuk, hogy hazudik, csupán azt, hogy nem mond igazat. De valójában ez történt. Iványi Gábor a vallásszabadságot ért támadásokat és sérelmeket sorolta, amit a nagykövet egyszerűen letagadott. Csak annyit mondott, hogy az összes sérelem, ami elhangzott, hogy a muszlimoknak nincs temetőjük, ahova temetkezhetnének. Nem mintha ez nem tartozna a vallásszabadság körébe...


EURÓPA ÉS AZ ISMERETLEN MENEKÜLTEK TEMETŐJE

MÉRCE
Szerző: NAGY ZSÓFIA
2018.09.02.


E héten vasárnap, szeptember másodikán lesz három éve, hogy Alan Kurdi, a három éves kurd menekült kisfiú vízbe fulladt a török tengerparton. A halott kisfiúról készült képek társadalmi, politikai hatásai a 2015-ös környezetben — bár rövidtávúnak bizonyultak — megrendítőek voltak. A képek hatásáról írok, és nem a halál tényének hatásáról — nem véletlenül. Hasonló világbotrány, azaz menekülő gyermekek halála, a hétköznapok tapasztalatává vált Európa határainál.

Susan Sontag a fényképek politikai és hatalmi jelentőségéről írva fogalmazza meg, hogy a fotók — különösen az általa elemzett háborús fényképek — bizonyítékokat teremtenek, valamiről, amiben korábban kételkedtünk, megbizonyosodhatunk általuk. A konkrét kép ereje azonban ezen is túlmegy, olyan tabut tör meg ugyanis — egy halott gyermek ábrázolásával — amely újságírói standardnak számít. Hogy mi válhat a nyilvános tudás részévé, mindig is erős társadalmi normák tárgya volt — igaz ez a vietnámi háború fotográfiáinak cenzúrájára, vagy a szeptember 11-i terrorcselekmények ábrázolására is, ahogyan azt a zuhanó ember fényképének hányattatott politikai sorsa is megmutatja.

Kurdi fotójának bemutatása, ma már tudjuk, tabutörésnek számított ugyan, de soha nem vált normává. Az európai nyilvánosság figyelme is elfordult a menekültekről. Az EU – és Magyarország – területén szintén 3 éve történt katasztrófa pedig, melynek során 71 ember halt meg egy teherautóban – tökéletesen kih
ullott a kollektív emlékezetből. Mindebben, mondhatnánk, semmi meglepő nincsen: 

szemben a tévhittel, hogy a halálban mind egyenlőek vagyunk, nem mindenki halála egyformán fontos, nem mindenki halála egyformán meggyászolt...

"NEM AKAROK TÚLÉLÉSRE JÁTSZÓ FŐNŐVÉR LENNI" - FOLYTATÓDIK A FELMONDÁSI HULLÁM AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN

MÉRCE
Szerző: BOGATIN BENCE
2018.09.02.


A munkahelyén tapasztalható körülmények miatt nem tud tovább felelősséget vállalni saját és az ott dolgozók munkájáért, ezért szeptember elsejével visszaadja megbízását az ajkai Magyar Imre Kórház sürgősségi betegellátó-osztályának (SBO) főnővére – erről ő maga írt Facebook-oldalán egy nyilvános bejegyzésben.

Nem akarok olyan főnővér lenni, aki a túlélésre játszik, és úgy érzi, eleget tett a saját munkakörének azzal, hogy munkalapokat ír eldugult WC-kről, leszakadt karnisokról, aki a jól végzett munka elégedettségével dől hátra, amikor feladta a gyógyszerrendelést és elkészítette a következő havi beosztást


számol be a posztban az érdemi munkát hátráltató napi problémákról.

A bejegyzésből kiderül, hogy a sürgősségi volt főnővére 13 évig töltötte be posztját. Mint írja, az utóbbi időben kimerültsége már fizikai állapotában is tükröződött: „Az elmúlt fél évben már szembetűnőek lettek a testi bajaim.”

A távozó főnővér azt is említi, hogy előtte már sokan elhagyták az osztályt: mint írja, a Magyar Imre Kórház SBO-jának 2005-ös megszervezése óta azok, akik akkor csatlakoztak a trauma ambulancia gárdájához, „más utakat kerestek és találtak maguknak”, ma már nagyrészt nem a kórház dolgozói...

FORTYOGÓ TANÉVKEZDÉS

ISKOLA A VÁROS SZÉLÉN BLOG
Szerző: juhaszme
2018.09.02.



A tanévkezdés sohasem a legnyugodtabb időszak egy iskola életében. Rengeteg dolgot kell elintézni augusztus végén, hogy többé-kevésbé zökkenőmentesen induljon a szeptember. Idegborzoló időszak ez akkor is ha úgy általában jól mennek a dolgok. A dolgok azonban évről-évre nem hogy jobban, hanem egyre kaotikusabban mennek.

Túl vagyunk néhány botrányosra sikeredett igazgatóválasztáson, ahol az oktatáspolitika szembe ment a többség akaratával.

Megérkeztek az iskolába az egyentankönyvek, amelyek Rétvári Bence az EMMI államtitkára szerint növelik a esélyegyenlőséget. Az oktatáspolitika ismét szembement a szakma véleményével. Sehogy sem tudják elfogadni a tényt, hogy nem minden gyerek egyforma. Még csak véletlenül sem adnák meg azt a minimális szabadságot, hogy a pedagógus eldönthesse, hogy az adott tanulócsoportnak melyik tankönyv lenne a legmegfelelőbb. Tovább borzolja a kedélyeket, a hír amely szerint jövőre már csak állami, és egyházi tankönyvekből lehet választani.
A tantárgyfelosztás, és órarend készítésnél egyértelmű lesz, hogy a saját szemünknek kell hinni, nem pedig Hajnal Gabriellának a KK elnökének. Kiderül, hogy mégiscsak van pedagógus hiány. Most szembesülnek a kollégák, hogy legtöbb helyen maximális óraszámmal fognak dolgozni, és esetleg olyan tárgyakat is fognak tanítani amire nincs szakképesítésük.
Amikor odajutunk, hogy most már tényleg mindenki előtt világossá válik, hogy meztelen a király, a NER beveti a jól bevált kommunikációs trükkjét. Egy mellékes, a lényeget elfedő, bosszantó, vérlázító ötletet kezd tematizálni. Ki emlékszik még a tavalyi ősz sláger témájára? Beugrik-e még valakinek mit is jelent a HIT rövidítés? Ugye gondolkodni kell rajta. Pedig hetekig másról se volt szó, mint arról a felháborodásról, hogy az iskolaigazgatóknak, óvodavezetőknek intézkedési tervet kell készíteniük, hogy mit kell tenni, ha terroristák támadják meg az iskolát, óvodát. Aztán ahogy beindult a tanév szép csendben elhalt az egész. Vagy két évvel ezelőtt Palkovics László korszakalkotó bejelentésére, hogy első osztályban nem kell egy gyermeknek negyvenöt percig a padban ülnie, mert nem tud annyi ideig koncentrálni. Sokat tanultunk ebből az intelemből, azóta minden elsős tanító néni legálisan így tesz, akkor is ha ez eddig is evidens volt.
Az idén két témával is előrukkoltak.:...

ITT OLVASHATÓ

AZ NKE USZODÁJÁBAN CSAKNEM KÉTSZER TÖBBE KERÜL A BELÉPŐ, MINT JÓZSEFVÁROS MÁSIK KÖZUSZODÁJÁBAN

MÉRCE
Szerző: KISS SOMA ÁBRAHÁM
2018.09.01.


Szeptember harmadikán, azaz most hétfőn megnyit az Orczy-kertben a Ludovika uszodája, amit a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) bővítése során alakítottak ki. Korábban háboroghattunk már azon, hogy az ígéretek ellenére egészséges fákat vágtak ki, vonogathattuk a vállunkat, miután menet közben – ki gondolta volna! – többször drágult a beruházás, vagy röhöghettünk kínunkban, hogy még a frissen telepített növényzet is kiszáradt.

Azonban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a parkba épített 8,6 milliárd forintos összköltségvetésű sportcentrum az ígéretek szerint részben a lakosság igényeit szolgálná ki.

Ennek megvalósulása jelenleg nem teljesen látszik – legalábbis nem életszerű. A nemrég nyilvánosságra hozott részletek alapján ugyanis a környéken élők jelentős része „puha” módon lesz kizárva az uszodából. A Közszolgálati Egyetem honlapján megjelent információk szerint az uszodába a belépő 1500 forint lesz, ami egy alkalomra és mindössze két óra tartózkodásra jogosít fel – ráadásul

A nyitva tartás időpontja az oktatási és kiképzés igények, valamint sportrendezvények függvényében változhat.”

Összehasonlításképp: a szintén Józsefvárosban található Losonci Téri Általános Iskola uszodája, mely szintén huszonöt méteres, kerületi lakosok számára hétköznap 800, hétvégén 1000 forintért látogatható. Igaz, annak a felújítása csupán ötmillió forintba került 2015-ben, és nem is a jövő káderállományának kiszolgálására épült...

ÓRIÁSI A KÜLÖNBSÉG A NAGYVÁROSI ÉS A KISTELEPÜLÉSI ISKOLÁK KÖZÖTT MAGYARORSZÁGON

444
Szerző: MAGYARI PÉTER
2018.09.02.


Az Összkép által közölt adatok alapján drámaiak a különbség a magyarországi iskolák között. Már a hatodikosok szövegértési képességei is aszerint alakulnak, hogy a gyerekek hová születettek. Az Összképnél járásonként hasonlították össze a kompetencia-felmérések eredményeit.

A 12 évesek szövegértései tesztjei alapján az látszik, hogy a legjobb és a legrosszabb eredményű 20 járás átlagos eredménye között dupla akkora a különbség, mint egy jó és egy rossz iskola között egy átlagos járáson belül. Vagyis a szerencsés helyzetben lévő települések rosszabb iskolái is jobbak, mint a szegényebb vidékek helyben jónak számító iskolái.

A diákok teljesítménye szorosan összefügg a járás gazdasági helyzetével: Budapest és környéke, a Balaton környéke, Pécs, Debrecen és Szeged iskolásai jóval az országos átlag felett teljesítenek, míg a gönci, szikszói vagy kunhegyesi járás iskolásai érik el a legszerényebb eredményeket...

MINTHA LASSABB LENNE OTTHON AZ INTERNET, MINT AMILYENRE ELŐFIZETETT? EGY KATTINTÁSSAL KIDERÍTHETI AZ IGAZSÁGOT

HVG ONLINE / TECH
Szerző: hvg.hu
2018.09.02.


Új mérőszámokkal bővült nemrég a Fast.com nevű szolgáltatás, mellyel már nem csak az internetkapcsolatunk letöltési sebességét, de a feltöltését és a válaszidőt (hálózati késleltetést) is ellenőrizhetjük.

A videós szolgáltatásáról ismerhető Netflix tulajdonában van, de nem csak filmnézőknek, bárkinek hasznos lehet a Fast.com weboldal, mellyel internetkapcsolatunk sebességét mérhetjük le, igen egyszerűen.

A szolgáltatást továbbfejlesztették, így a felhasználók mostantól nemcsak a letöltési, de a feltöltési sebességet is mérhetik, valamint a hálózat késleltetéséről (latency) is információt kaphatnak. Ez utóbbit ráadásul két külön értékre bontja a rendszer. Az Unloaded latency értéke azt mutatja, mekkora a hálózat sebessége, ha semmilyen más kérés nem terheli azt, míg a Loaded latency arról ad számot, milyen gyors a hálózat, ha közben más alkalmazások is forgalmat generálnak rajta...

SÖTÉT ÉVFORDULÓ - SAJNOS NEM CSAK TÖRTÉNELEM - AZ ÚT AMINEK ÚGY LÁTSZIK SOHA NINCS VÉGE

VÁROSI KURÍR
Szerző: TAMÁS TIBOR
2018.09.02.


1939-ben szeptember elsején indult meg a náci Németország hadi gépezete, hogy megsemmisítse Lengyelországot. Ettől a naptól számítjuk a második világháború kirobbanását.

Kína akkor már évek óta küzdött a japánok ellen. A lengyelek megtámadása után hadat üzent Nagy-Britannia és Franciaország, a Szovjetunió pedig eleinte Hitler oldalán kapcsolódott be a rablóháborúba. Csak Adolf mohósága sodorta 1941-ben Sztálint az antifasiszta szövetség oldalára.

Újra sötét felhők gyülekeznek

2018-ban aktuálisabb az emlékezés, mint 1945 óta bármikor. Mintha nem tanultunk volna több tízmillió ember halálából. Sokáig úgy látszott, az európai demokráciák örökre megértették, micsoda borzasztó ragály a nacionalista gyűlölködés és a rasszizmus.

A hajdani tengelyhatalmak egyikét, Olaszországot egyre nagyobb aggodalommal figyelhetjük – és sajnos Németország, amelynek társadalma hosszú utat tett meg a felelősség elvállalásáig és a múlttal való szembenézésig, éppen ezekben a napokban mutatja annak jeleit, hogy egyre többen akarják elfelejteni a nehéz tanulságokat.

Arról pedig ne is beszéljünk, hogy Magyarország illiebrális rezsimje megint a rossz oldalon vitézkedik…

EURÓPÁBAN IS TERJED A HÉTKÖZNAPI TRUMPIZMUS

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: FORGÁCS IMRE
2018.09.02.


„A Trump által közzétett Twitter-üzenetek gyakran nyilvánvaló hazugságok, de sokszor viccesek. Legyünk őszinték: az európai bürokraták tevékenysége kifejezetten unalmas ehhez képest. Mindenféle globális problémával küzdenek, s még Brexit-ügyben is csak szerencsétlenkednek.”

Mihail Romm legendás filmje, a Hétköznapi fasizmus főleg a kisemberekről szólt. Azokról, akik rendes családapák voltak, dolgoztak – már persze ha volt munkájuk – és a tömeggyűléseken lelkesen hallgatták a Vezér szavait.

Hitler beszédei nem voltak bonyolultak: minden gazdasági bajért a zsidók felelősek, tehát őket el kell pusztítani. Donald Trump világképe hasonlóan egyszerű, akár egy faék. A munkaszolgálatosként meghalt, szegény Rejtő Jenő biztosan csodálkozna, ha élne. Nem hinné el, hogy az általa megálmodott szélhámos, Podvinecz marsall alakja megelevenedett, s már sokfelé hódít. A 2016-os elnökválasztás győztese is annyit tud a világról, hogy "Amerika a pénz hazája, és lobogóját csillagok díszítik…"

Az elmúlt évek választási eredményei – többek között – azt jelzik, hogy a 2008-as pénzügyi összeomlás óta sokan unják a hagyományos politikát. Nem hisznek a válságkezelésben tehetetlennek bizonyult régi pártokban, inkább a populista "látványpolitikusokra" szavaznak. Márpedig azt el kell ismerni, hogy Donald Trump szórakoztató személyiség. A Helsinkiben tartott közös sajtótájékoztatón például Putyin mellé állt, aki egyszerűen letagadta az amerikai elnökválasztásba való orosz beavatkozást. Washingtonban erre botrány tört ki, miután ezt a tényt valamennyi titkosszolgálat egybehangzóan állítja. Az elnök ekkor azzal állt elő, hogy nyilatkozatában helytelenül használta a would segédigét, s tulajdonképpen nem is azt mondta, amit hallottak. De ugyanilyen nevetséges, ám egyúttal félelmetes, ahogy az Egyesült Államok hivatalban lévő elnöke mostanában a tévékamerák előtt védekezik. Bizonyítottnak látszik ugyanis, hogy ő bízta meg az ügyvédet, aki összesen 280 ezer dollár hallgatási pénzt fizetett egy pornósztárnak és egy szépségkirálynőnek. Az elnöki nyilatkozat önmagáért beszél: "jó, jó valóban fizettünk, de ez nem számít bűncselekménynek".
A Trump által közzétett Twitter-üzenetek gyakran nyilvánvaló hazugságok, de sokszor viccesek. Legyünk őszinték: az európai bürokraták tevékenysége kifejezetten unalmas ehhez képest. Mindenféle globális problémával küzdenek (menekültügy, klímaváltozás, a digitális gazdaság szabályozása), s még Brexit-ügyben is csak szerencsétlenkednek. Az amerikai elnök londoni látogatásakor erre is egyszerű megoldást talált. Mindenkit megdöbbentve per indítását javasolta az EU ellen a brit miniszterelnöknek. Az elemzők, kommentátorok többsége persze kétségbe esik: a világ sorsa egy tudatlan, ám agresszív showman és európai csodálói kezébe kerülhet. A trumpizmus sajnos nem valóságshow-műsor, hanem maga a valóság. Ezért Európa felelős politikusainak – a diplomatikus távolságtartás helyett – cselekedniük kellene...

GIMIVÁLASZTÁS ÚJ-ZÉLANDON

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.09.02.


Hát szeptember van. Márpedig ha szeptember van, akkor kezdődik az iskola (van, ahol már el is kezdődött), úgyhogy ezen a vasárnapon mi is részben ezzel foglalkozunk, méghozzá egyenesen Új-Zélandról. Aztán megpróbálunk újrakezdeni Skóciában és ellátogatunk egy felettébb sajátos koncertre is Japánban.

Hosszú csend után megújult Pappito blogja, ráadásul új poszt is akad rajta, ráadásul érdekes is, hiszen az elsőszülött gyermek középiskolába megy jövőre, szóval éppen ideje volt megnézni, milyen lehetőségei vannak. A magyar oktatási intézményekhez szokott, gyengébb idegzetű olvasók akár át is ugorhatják az első ajánlót.

„Három intézményt voltunk bátrak megtekinteni, és bár az első kettő vonzáskörzetébe sajnos nem esünk bele, azért jelentkezni ér, maximum nem jutunk be, ez helytől meg a csillagok állásától függ. Na nézzük sorban.

Westlake Girls

Részt vettünk az iskolai nyílt napon, amikor meg lehet nézni az egész iskolát és mindenki mindenféle szépeket mond az intézményről. Nekem mondjuk már az áltisi meg az intermediate is tetszett, meg ami a fő, a gyereknek is, ez meg ugyan csak lány iskola, de igen jó eredményei vannak és messze átlag fölötti a továbbtanulóik száma és mi szeretnénk, ha a gyerek egyetemre menne, ha majd nagy lesz.

Ez úgy megyen, hogy a menedzsment elmeséli a szép eredményeket, aztán a gyerekrabszolgák körülvezetnek mindenféle termekben és akkor meg lehet nézni, hogy mi mindennel tud a gyerek foglalkozni, ahelyett, hogy Kossuth dédanyjának a születési évét magolná be.

Vannak kötelező elemek, meg ahogy haladnak, lehet felvenni mindenféle tárgyakat, nyelveket, hangszert, sportokat, stb. Az üzemlátogatás során mindenkitől lehet kérdezni, a kísérőgyerektől is meg a tanaraktól is. (...)

A sulinak van 8 fedett netball pályája, 6 fedett teniszpályája, két focipályája, uszodája, automatán vizesedő olimpiai gyephoki pályája műfűvel, amit ki is lehet világítani az éccakai gyephokihoz (de a választható alapsportok között van a golf, lovaglás, windsurf, kosárlabda, stb.), négy kórusa, tucatnyi zenekara, (a templomi orgonán és a skótdudán kívül minden hangszer elérhető, tanulható) tánc, dráma, tudományos laborok (fizika, kémia, biosz), computer science+electronics, meg egy olyan asztalosműhely, hogy elsírod magad, plusz a tech tartalmazz a 3D nyomtatástól a lézergravírozásig a mindent IS. (...)

Ez NZ legnagyobb lányiskolája, kb. kétezer gyerek jár ide, ebből 250 fizetős külföldi diák. Sokat követelnek és sokat adnak. Nejjel csendben sírdogáltunk, visszagondolva az iskolákra, ahova mi jártunk, majdnem ott helyben beiratkoztunk, de nem lehetett. Szerintem Nóra néni, egykori ének-zene tanárom azonnal öngyilkos lenne, ha meglátná, hogy hogy megy errefelé a zenetanulás.
.. 

ITT OLVASHATÓ

KÁLMÁN OLGA MEGSZÓLALT: REPEDEZIK AZ ATV HAZUGSÁGGYÁRA

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.09.01.


Idő kérdése, mikor lepleződik le az ATV hazugsággyára, amely a Hit Gyülekezete vezetője tényleges tulajdonában van, aki Orbán Viktor és Donald Trump rajongójaként tart fenn az emberi jogokat és a liberális demokráciát tisztelő emberek számára egy “ellenzéki” TV-t. Az többnyire ismert, hogy Németh keresztény “lelkész” létére menekültellenes, idegengyűlölő és szélsőjobboldali elveket, összeesküvéselméleteket hirdet, kampánykörutat tartott Orbán mellett a választások előtt, miközben az ATV eljátszotta, hogy ellenzéki csatorna.

Mindezt azzal a hazugsággal adják el, hogy az ATV (amelynek egyszemélyes irányítója a hírigazgató posztra helyezett fián keresztül Németh Sándor), valamint a Hit Gyülekezete (mely Németh Sándor üzleti magánvállalkozása, s amelynek korlátlan ura Németh Sándor) egymástól független. Mivel a két intézmény maga Németh Sándor, ezért az előadott magyarázat szerint Németh skizofrén személyiségének egyik oldala a szélsőjobboldali Hit Gyülekezete, a másik oldala a baloldali liberális ellenzéki ATV lenne, és a kettőnek nincs köze egymáshoz.

Ezzel szemben a valóság az, hogy Németh igazi énje a szélsőjobboldali autokrata, aki az ATV-t az Orbán-rendszer védelmére használja fel, amellyel manipulálja a demokratákat, a baloldali nézőket, gondosan leeresztve a gőzt, és sunyi módon manipulálva a gondolataikat és a nézeteiket. Most például azért indít Németh nagy “ravaszul” szórakoztató csatornát az ATV mellett, hogy elringassa, belekonszolidálja az embereket a NER-be, s ne politizáljanak. Németh hazugsággyárának látszólagos hitelét az adja, hogy pénzre éhes baloldali, liberális újságírókat alkalmaz, akik a pénzért kiszolgálják Németh manipulációját, és a nézőkkel elhitetik, hogy ez egy szabad és független televízió, amibe nem szól bele a szélsőjobboldali szektavezér. Csak a fia a főnök.

Ez a hazugság jelentős léket kapott, amikor Friderikusz Sándor az Index egyik interjújában elmondta, hogy az egész ATV-t Németh Sándor kézzel irányítja (mint mindent, mint ahogy minden diktátor teszi). A fia, Németh S. Szilárd, aki jószerivel a hírigazgató pozíciójában kezdte a szakmai karrierjét apukája televíziójában (Ungváry Tamás szíves közlése szerint egy zseni – itt következik a pénztárgép csörgése), az apja megfélemlített bábja. Az ATV-ben dolgozó újságírók eladták magukat, pénzért végrehajtói ennek a csalásnak, és eltűrik a Németh-család “működési módját”, a totális kontrollt...

MÉRŐ LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁGON A KOMPROMISSZUM SZITOKSZÓ

VASÁRNAPI HÍREK ONLINE
Szerző: Vasárnapi Hírek
2018.09.01.


Pályafutását matematikusként kezdte, műszaki tudományokból doktorált. Élete derekán diplomázott pszichológiából, máig ezen a területen dolgozik. Mérő Lászlót a néplélekről, a magunk mögött hagyott szemétdombról és arról kérdeztük, hogyan neveljünk boldog gyermeket. De beszélt az Orbán-kormányról is, illetve arról, miért szeret még mindig Magyarországon élni.

Mindig úgy gondoltam, hogy a reál és a humán tudományokkal foglalkozó ember egészen másféle karakter. Ön viszont a matematikától indult, majd a pszichológiánál kötött ki. 
Hogyan történt ez a meglehetősen szokatlan váltás?

– Így alakult. Nem tudatosan, nem azért, mert azt mondtam, én holnaptól pszichológus leszek. 1984-ben indították el az ELTE-n a kísérleti pszichológiai tanszéket, megkérdezték, akarok-e csatlakozni – és akartam. Általános vélekedés, hogy a pszichológia a lélek tudománya, nem akarok ezzel vitatkozni, de nem egyedül vagyok, aki ezt nem így gondolja. A pszichológia elsősorban azt kutatja, hogyan működik az evolúció során kialakult vagy isten által teremtett szerkezet, amelytől ember az ember.

Matematikusnak vagy pszichológusnak érzi inkább magát?

– Ma már nem úgy van, hogy valaki elsajátít egy szakmát és abból megy nyugdíjba. Korunkban egyre kevesebb embernek adatik meg ez a luxus. Én kicsit korábban léptem meg azt, amire ma mindenki rákényszerül, hogy élete során akár többször is nem csak munkahelyet, hanem szakmát is vált. Nem látok abban semmi különlegeset, hogy bár műszaki tudományokból doktoráltam, a legutóbbi könyvemet gazdaságpszichológiából írtam.

Sok szó esik a szláv búról, amit vodkába fojtanak, legendás a svájciak távolságtartó magatartása. Mit gondol, létezik olyan, hogy néplélek?

– Valamennyire nyilván létezik, néha írok is ilyesmiről, mondjuk a panaszkultúráról, de összességében a néplélek fogalma számomra nem mond semmit. Tény, hogy a népek habitusa bizonyos fokig eltér egymástól, de kisebb a különbség az egyes népek között, mint a népeken belül az egyes emberek között.

De azt ugye nem vitatja, hogy például az amerikai mentalitás nagyon más, mint a magyar? Ott már az iskolában tréningezik a gyerekeket arra, hogy higgyenek magukban. Itt, ha valakibe az otthoni környezet, a család nem oltja bele az önbizalmat, elveszett ember lesz.

– Ebben részint igaza van, másrészt, mint már mondtam, kisebb a különbség Donald Trump és Orbán Viktor között, mint nálunk egy vidéki jobbikos és egy fővárosi értelmiségi balliberális között. Egyébként Amerikában tényleg iskolai tárgy az önbizalomtréning, de mi is megtanítjuk a magyar megfelelőjét: „Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt”.

Ez egy fohász. Senkit nem sarkall tettre, nem válik tőle erős, küzdeni képes emberré.

– Nem, de Magyarországon más dolgok sarkallnak tettre. Menjen el egy kültelki csehóba, kezdje szidni a Fradit, meglátja, elég sok embert tettre fog sarkallni. De a kérdésére visszatérve: az amerikaiak valójában nem jókedvűek, csak sokat mosolyognak. A csízkultúra máz, nem valódi örömből fakad. A kinti tanszéki titkárnőnknek örökké fülig ért a szája, aztán egyszer csak összecsuklott, annyira fájt a háta. Nem biztos, hogy az emberek ott érzik jól magukat, ahol bárki leeshet a székről mosolyogva. Magyarországon legalább látom, ha valakinek valami baja van és segítségre szorul...

ÉRTÉKMENTES ÖVEZET

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2018.08.31.


2013-ban az Orbán-kormány olyan törvényt vert keresztül az úgynevezett zsebszerződések ügyében, amely azonnali hatállyal és kompenzáció nélkül felbontani rendelte a korábban megkötött földhaszonbérleti szerződéseket. Az Európai Bíróság ezt kifogásoló év eleji döntése egy rövid megszakításokkal évtizedes kormányzati szájalásnak vetett véget: az uniós joggal ellentétesnek és aránytalanul súlyosnak ítélte az idevágó magyar jogszabályt. Miként kommentálta Orbán ezt az ítéletet? „Az Európai Bíróság döntése azt jelenti, hogy Brüsszel a külföldi földspekulánsok oldalára állt.” Ez természetesen nem válasz.

Amikor az unió a menekültügyben olyan határozatot fogadott el, hogy a tagállamok a közös teherviselés alapján kötelesek befogadni meghatározott számú menekültet, a magyar kabinet álláspontja az volt, hogy az unió a menekültek oldalára állt – később: Soros György oldalára –, és ezen a gondolati íven keresztül eljutott egészen odáig, hogy az unió vezető tisztségviselői feladják az európai keresztény kultúra értékeinek védelmét. És egyéb ügyekben is (lásd bírák kötelező nyugdíjaztatása, CEU-törvény, a civilek elleni kormányzati fellépés vagy a sajtószabadság korlátozása), amelyekben az unió bármelyik szervezete érvényt kíván szerezni a közös értékeket megjelenítő jogszabályoknak, a magyar kormány rutinszerűen rángat elő általa korábban már megbélyegzett társadalmi csoportokat, és kijelenti, hogy Brüsszel melléjük állt. Ez igaz a pálinkatörvénytől a piás biciklistákon keresztül az egyetemi autonómiáig. Más oldalról viszont nincs használható törvény az összeférhetetlenségről, a képviselői vagyongyarapodási és vagyonbevallási szabályok pedig legföljebb arra jók, hogy ha eljön az ideje, az állampolgár képébe nyomhatják, melyik képviselő mennyire szegény. (Orbán úgyszólván nincstelen.)

Közben természetesen minden megtehető. Miniszterelnök-helyettesi szarvasvadászat csak úgy, vagyoni értékfelmutatás nélkül, az állami pénzekből hasadásig tömött oligarcharéteg önfeledten jachtozik, bevallott jövedelmével messze nem arányos ingatlanokat vásárol. Ezek a taszító ügyek azonban el sem érik a szociális érzékenységéről sokat beszélő kormányfő ingerküszöbét: ezeket magánügynek tekinti, és mindenkit arra int, tartsa tiszteletben a privátszférát. Hogy aztán hol húzódik a privátszféra határa, azt nehéz megmondani egy olyan országban, ahol a legtöbb vagyongyarapodás alapja állami vagy uniós eredetű, utóbbi elosztásának hazai gyakorlata már az európai unió bűnüldöző szervei szerint is sokkal több, mint gyanús. Az OLAF nevű, uniós csalás elleni tényfeltáró szervezet gyanúja, hogy szervezett bűnözés folyik, ennek egyik érintettje a kormányfő veje, de kormányzati körök szerint ennek jelentősége nincsen, mondván, az OLAF az unió ökle, amelynek semmi egyéb szándéka, mint hogy be akar avatkozni a magyar belpolitikába.

Ez a kormányzati kommunikáció amúgy nemigen tér el attól a kultúrától, amelyik ma az országban általánosnak mondható, és ami lassan évtizede folyik. Előbb-utóbb minden érdemi kérdés beletorkollik a kormányközeli politológusi kör szimpla okoskodásába, hogy csakis az a lényeg, mi hoz a kormánynak szavazatot...

SZÜLETÉSNAPI ZSEMLE

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2018.09.01.


Papó előkotorta a szekrény mélyéről a fekete öltönyét. Kicsit meghúzogatta, nézzen már ki rendesen. Húsz éve nem volt rajta, akkor nagyon elázott a barátja temetésén. A nyakkendővel vesződött, de mamóka ripsz-ropsz megkötötte a rakoncátlankodót. Ő már indulásra készen volt. Az öreg megjegyezte: – Olyan szép vagy, mint lány korodban, csak a hajad lett fehérebb, de ez így jó.

Nagy napra ébredtek, mamó nyolcvanadik születésnapjára. Hatvan éve azt mondta János Klárikának: – Vagy te leszel a feleségem, vagy nem nézek többé leányra. Egymásnak teremtette őket a sors, békességben, szeretetben fogták egymás kezét évtizedeken át. Megedzette őket a történelem, megedzették egymást. Papó még szenvedett a cipőjével, végül kanál nyelével csúsztatta bele a lábát: – Lehet, hogy szorítani fog, ez olyan úri cipő, nem való a lábamra. – Elindulunk? – kérdezte mamó, és még egyszer megnézte, elzárta-e a gáztűzhelyet. – Hová megyünk, miért nem árulod el? – Gyere csak, meglepetés. Kézen fogva, lassan sétáltak: át a parkon, a négysávos úton. Csendben, szinte körül sem néztek, papó néha megszorította mamó kezét. Kapaszkodott, törte a lábát az úri cipő. – Már kimegyünk a világból is – szólt rá mamó. – Ne türelmetlenkedj, mindjárt! – szólt a csitítás, de hiába. – Még jó, hogy ebédeltünk, tőled aztán végelgyengülhetek, annyit kutyagoltatsz. A bejárati ajtónál papó átölelte mamó vállát – Gyere, ide bemegyünk...

A METCALF TÖRVÉNY KÖVETKEZMÉNYE: BEKÖSZÖNTÖTT A PLATFORMOK KORA

MAROSÁN GYÖRGY BLOGJA
Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2018.08.25.


...A platform eredetileg a munka végzését segítő – géphez való könnyebb hozzáférést biztosító – emelvényt jelentette. Modern értelmezésében a platform olyan eszköz, amely kapcsolódási pontot kínál mindenféle egyéni és üzleti igény kielégítésére. Tulajdonképpen régóta platformok között élünk. A Római Birodalmat egybefűző utak – a Via Appia – lehetővé tette hírek és szokások terjedését, emberek, és áruk találkozását, meg persze a hadseregek szabad mozgását. A piactéren találkozhatott mindenki, aki eladni és vásárolni akart. Mindkettő lehetővé tette bármilyen egyéni ötlet megvalósítását, a bármit kínálók és a mindenfélét keresők összekapcsolásával. A platformot – nevet is adva neki – a 19. században a vasút tette ismertté. A múlt században pedig országokat és kontinenseket egybekapcsoló a platformmá váltak infrastrukturális hálózatok, az autópályák és telefon-vonalak. A 21. századba átlépve azután alapvetően új helyzet állt elő: az elektronika sokféle hardver és szoftver eszköze természetes módon kapcsolódtak először hálózattá, majd általános platformmá.

A Google, a Facebook és az Amazon, olyan kommunikációs hátteret kínáltak, amelyek bárki számára lehetővé tették, hogy rájuk kapcsolódva, üzleti ötleteit eladhassa, vagy saját kedvére szórakozhasson. Ezzel a platformok általános kapcsolat-menedzselőeszközzé váltak: lehetővé tették megkeresni, hírül adni, eladni és vásárolni, összehangolni bármit, bárkivel, bárhol. Sőt, ezt sokszor késleltetés nélkül tették, ráadásul úgy, hogy a felhasználónak még fizetni sem kellett a rendszerbe kapcsolódásért, mert fizetett helyette más. Így a rendszer bár „ingyen” szolgáltatást nyújtott, mégis fenntarthatóan működött. A világ pedig hirtelen arra ébredt: a parányi, alulról építkező startup-ok egyre több vállalkozást és alkalmazást rendszerré kapcsolva, észrevétlenül gigantikus üzleti konglomerátummá – lásd. Microsoft, Apple, Google, Facebook, Amazon – váltak. Az elmúlt években ezek mellé néhány újabb óriás – az Alibaba, a Tencent, és a Netflix – csatlakozott, amelyek képesek uralni a globális piacot.

A 20. század végén a legtöbben örömmel vették használatba a platformokat. Hamar megszokták: bármilyen partner – kezdve a házastárstól, termékek és szolgáltatás adás-vételén keresztül, bármely mozgalom felépítéséig – felkutatása, a kapcsolatteremtés, a kapcsolat menedzselésének költsége és ideje a korábbi töredékére csökken. Az ingyenes hozzáférés, a megbízhatóság olcsó tesztelése, és hihetetlenül széles kapcsolatrendszer egy „szép új világot” kínált. Ám lassanként feltárultak a nem-szándékolt következmények: a társadalom valamennyi szintjén, minden résztvevő – az egyén, a család, a vállalatok, sőt az állam – tevékenységének és szerveződésének újragondolására kényszerült. Ez pedig – a szó eredeti értelmében – forradalmi állapotokat idéz elő az egyébként is felzaklatott, és ezért a változásokat vonakodva elfogadó, részben konzervatívvá vált társadalmakban.

A korábbi lelkesedést mindinkább az aggodalom váltotta fel. A világ rádöbbent: a vállalkozások veszélyesek, még ha különösebben nem rosszindulatúak vagy önzők is. Méretükből fakadóan, pusztán ha megmozdulnak, akaratlanul is elzárják az életteret az új, születő vállalkozások elől. Sőt, még ha meg sem mozdulnak – pl. Facebook egyéni adatok kezelése – sokak számára fenyegető, a gondolatokat és a viselkedést „szennyező” mellékhatásuk. Az eseményeknek ez a menet idézi fel a – bevezetőben említett – „Rákok szigete” novella végkifejletét. Vajon a platformokon alapuló növekedés ellenállhatatlanul oda vezet-e, hogy a világot néhány hatalmas, vetélytársait elnyelő vagy elpusztító agresszív óriás dominálja, amelyek gigantikus erőforrásaikat és átláthatatlan kapcsolatrendszerüket kihasználva, senki által nem kontrollált módon intézik dolgaikat.

Az aggodalmakat igazolva az elmúlt időszakban egyre gyakoribbá váltak a hírek: korlátlan befolyással rendelkeznek, felbukkanó versenytársaikat vagy felvásárolják, vagy kiéheztetik, vagy egyszerűen agyonnyomják. Sokasodtak a – hol fenyegető, hol csupán meghökkentő – híradások, amelyek „megállíthatatlanságukra” utalnak. Míg ugyanis mások valamilyen terméket kínálnak, amely szükséglet lecserélhető vagy kiváltható, a platform magát a kapcsolatot – a vágyak és az üzlet találkozását – szervezi. A következményt felvillantó két legutóbbi hír: 150 milliárd dolláros vagyonával az Amazon-vezér Jeff Bezos lett a modern történelem leggazdagabb embere, és kedvenc vállalatom – a 20. század jelképének tekintett – GE kihullott a Dow-Jones indexből. Az gigászok csodálatába tehát fokozatosan növekvő ellenszenv vegyült. A világ ráébredt: ezek a vállalat-birodalmak nemcsak más vállalatokat képesek agyonnyomni, de felkínált szolgáltatásaik – az önző alkalmazók vagy rossz-szándékú felhasználók kezében – „megmérgezhetik” a személyiséget, és fegyverként használhatók a demokrácia valamint a szabadság ellen.

Végül politika is ráébredt: a megszokott és stabil közösségi kapcsolatok fellazulása, a hagyományos viselkedési formák felbomlása, az ellenőrizetlen információk terjedése, az áruk, és emberek áramlása szokásos ellenőrzési mechanizmusainak legyengülése, és a hagyományos intézmények szétesése veszélyeket rejt. Felerősödött tehát a szabályozás igénye...


JOBBRA ÁT: ALAKI FELKÉSZÍTÉSSEL KEZDŐDIK AZ ELSŐS GIMNAZISTÁKNAK A HONVÉDELEM

QUBIT
Szerző: Qubit.hu
2018.08.31.


A programban részt vevő iskolák 9. osztályos 15 éves tanulói jobbra áttal, balra áttal és hátra arccal kezdenek, aztán eljutnak a földharctól a kézigránáton át egészen a népirtásig. Érettségizni is lehet belőle.

„Szerencsére az elmúlt néhány évtized békében telt, a mai iskolás gyeremekek szüleinek és lassan már nagyszüleinek sincsen személyes élménye arról, milyen, amikor a haza szolgálata fegyveres harcot is megkövetel és az élet feláldozását is jelenti sokak számára. Ezekhez a körülményekhez alkalmazkodva kell élményszerű és hiteles hazafias nevelést adni a mai fiataloknak” – ez áll az Emberi Erőforrások Minisztériuma által augusztus 30-án a Magyar Közlönyben kiadott, Kásler Miklós miniszter által jegyzett rendeletmódosításban, amelyben Magyarország kormánya meghatározza a honvédelmi alapismeretek nevű, a katonai alapismereteket felváltó tantárgy kerettantervét a programban részt vevő középiskoláknak.

A katonai alapismeretekhez hasonlóan a honvédelmi ismeretek is választható érettségi tárgy.

Őrmester úr, jelentem, hogy jobbra át

A kilencedikeseknek, tehát a 15 éveseknek alaki felkészítéssel kezdődik az év: 4 órában megtanulják a Vigyázz!, illetve a Pihenj! parancsokra történő szabályos tevékenységet, a fordulatokat állóhelyben (Jobbra át!, Balra át!, illetve Hátra arc!), a tiszteletadás módozatait, a jelentés és a jelentkezés legfontosabb szabályait. Mindehhez a startégiai terv alapjén, a honvédelmi oktatást mintegy kiegészítve kapcsolódnak a testnevelésórákon tanított rendgyakorlatok. A kezdő gimnazisták által elsajátítandó kulcsfogalmak között szerepel az alakiság, az alakzat, az oszlop, a vonal, a térköz és a távköz fogalma, nem beszélve a fővetés és a főhajtás közti különbségről...

"MÉG MINDIG KÉPESEK VAGYUNK A SZOLIDARITÁSRA" - INTERJÚ SZALAI ERZSÉBETTEL

MÉRCE
Szerző: ÉBER MÁRK ÁRON ÉS KOLTAI MIHÁLY BENCE
2018.09.01.


Az interjú eredeti, hosszabb verziója az Eszmélet c. társadalomkritikai folyóirat 118. számában jelent meg.

Kommunista családba születtél, majd a Kádár-rendszerben, fiatal felnőttként – erős bázisdemokratikus hangsúlyokkal –, baloldali liberálissá váltál; a tőkés gazdasággal való viszonyod ekkor talán nem volt egészen tisztázott. Aztán a rendszerváltás során folyamatosan balra tolódtál, baloldali szociáldemokrata érveket fogalmaztál meg, a globalizációkritikai mozgalmak megjelenésétől kezdve pedig már részben antikapitalista baloldali elemzéseket közöltél. Ma hová helyeznéd el magad?

Azért valamennyire baloldali liberálisként is tisztázott volt a tőkés gazdasághoz való viszonyom: mint többen is pályatársaim közül, a ’80-as évek közepe táján magam sem rajongtam feltétel nélkül a tőkés gazdaság iránt, a részleges munkás-önigazgatás híve voltam. És abban is a gazdasági demokrácia híveként mutatkoztam, hogy az önigazgatást imitáló, de felülről létrehozott vállalati tanácsok létrehozásának idején például a szamizdat Beszélő hasábjain a munkásokat valóban mozgósító ún. vállalati reformbizottságok alulról felfelé építkező létrehozását szorgalmaztam.

Jelenlegi identitásomat és szerepemet tekintve, a baloldali antikapitalizmus és a baloldali szociáldemokrácia között húzódó keskeny sávban helyezem el magam. Nem szeretem kapitalizmust, de két dologban nem hiszek: egyrészt abban, hogy ezt a rendszert a hatalom megragadásával felülről meg lehet és meg szabad dönteni. Mert abból, a történelmi példák alapján, megint csak diktatúra lenne – persze nem proletár. Bizalmam csakis az alulról szerveződő mozgalmakban van, amelyek a kapitalizmus méhéből megszülető pozitív csirákból építkezhetnek. Ilyen csíráknak tekintem az informatikát, a hálózatosodást, a testre szabott tömegtermelést, a szövetkezeti mozgalmakat és a tudástőke legalábbis részleges felértékelődését.

Persze, ha nincs baloldali mozgalom, ezek éppen hogy az elnyomás eszközei is lehetnek. Mint ahogy jelenleg nagyjából azok is.

A másik, amiben nem hiszek, hogy tisztán szocialista viszonyok létrehozhatók egyedül, a külvilágtól elszigetelten, egy olyan kis, félperifériás, gazdaságilag nyitott országban, mint amilyen Magyarország. Ez megint csak diktatúra lenne, lehetne. A pozitív változásoknak, Marx nyomán, a világkapitalizmus centrumából kell kiindulniuk és onnan továbbgyűrűzve, globálissá terebélyesedniük.

Mindazonáltal addig sem lehetünk tétlenek, amíg ez a folyamat erőre kap:

a hazánkban élő embereknek már rövid távon élhető alternatívát kell kínálni.

Ezt az alternatívát egyedül a baloldali szociáldemokrácia képes előállítani, ennyiben ezért baloldali szociáldemokrata vagyok.

Ez azt jelenti, hogy vissza kell térni a jóléti állam eszményéhez. És mivel most elindult egy gazdasági fellendülési folyamat a világban és Magyarországon, ennek talán lenne is gazdasági fedezete. De ebben ugyanakkor kissé bizonytalan vagyok: bár az utóbbi években Magyarországon az abszolút szegénység csökkent, és némileg a munkásság reáljövedelmei is növekedtek, a növekedés eddigi fő haszonélvezői mégis elsősorban az uralkodó politikai elit, a nagyburzsoázia és a felső középrétegek voltak.

Ami az antikapitalista és baloldali szociáldemokrata énem közötti kapcsot jelenti, azt már említettem: a hit a kapitalizmuson belül konstruálódó szocialisztikus csírákban, amelyek éppúgy lehetnek fontos elemei, alapjai mind egy „jóléti kapitalista” mind egy szocialista modellnek is. Hogy melyikben fognak virágot bontani, abban majd a globális civil társadalmi mozgalmak irányultsága lesz a döntő...

EGY KÖRBEBETONOZOTT, FESZÍTETT VÍZTÜKRŰ MEDENCÉT AKARUNK VAGY A BALATONT?

24.HU
Szerző: MÁZSÁR TAMÁS
2018.09.02.


Az elmúlt időszakban többször is foglalkoztunk azzal, hogyan vált a NER játszóterévé a Balaton, arról viszont kevesebbet írtunk, hogy a természetre milyen hatással van például a rohamosan növekvő vitorláskikötők száma. Többek között erről beszélgettünk Dr. Weiperth Andrással, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának tudományos segédmunkatársával, az F6 Fenntarthatóságért Egyesület szakértőjével, aki szerint településekhez kötött 10-30 fős, tájba illő vitorlás és horgászcsónak kikötők kellenének, de azt is elmondja, mit tehetünk a Balaton védelméért.

Ott volt tavaly ősszel azon a közmeghallgatáson, ahol sokan tiltakoztak a siófok-szabadifürdői Aranypart szabadstrandon tervezett magánjachtkikötő ellen. Miért szólalt fel akkor? Mi ezzel a gond?


A beruházással valószínűleg egy illegális területfoglalás valósulna meg, mert többméteres parti sávot kellene kisajátítania az Álmai nyaralója apartmanok tulajdonosának, a Divinus Befektetési Alapkezelő Zrt.-nek ahhoz, hogy minden az elképzelései szerint valósuljon meg. Amennyiben az engedélyeket megkapják, akkor később várható, hogy a hajók és az infrastruktúra védelme érdekében lezárják a területet, és úgy kezelik, mintha a sajátjuk lenne.
Minden kikötő rossz, amit a Balatonnál építenek?

A Balatont úgy kell elképzelni, mintha négy különböző tó lenne, négy medencéből áll: a siófoki, a szemesi, a szigligeti és a keszthelyi. Sok tekintetben a négy medence különböző víztestként értelmezhető, külön vízfizikával és -kémiával, esetenként külön növény- és állatvilággal. A keszthelyi medencébe például a Zala mellett számos jelentős vízhozamú befolyó folyamatosan szállítja a hordalékot, ezért még szélcsendes időben is sokszor csak fél méter mélyre lehet lelátni, míg mondjuk a siófoki medencében másfél-két méter a leláthatóság tartós szélcsendes időben...

LÁZADNAK A HONVÉDKÓRHÁZ SÜRGŐSSÉGISEI, HERNÁDI ŐRIZETBEN VOLT

ÁTLÁTSZÓ / HETI MUTYIMONDÓ
Szerző: RÁDI ANTÓNIA
2018.09.01.


Népszava: orvoslázadás a Honvédkórházban

Fölmondták az önkéntes túlmunka szerződéseiket a Honvédkórház aneszteziológus és traumatológus szakorvosai. Emiatt a jövő hónaptól nem lesz könnyű megszervezni a műtéteket a budapesti sürgősségi centrumban. Úgy tudjuk: a Honvédkórház menedzsmentje júniusban megvonta az önkéntes túlmunkáért adható juttatást, az érintett orvosok a júliusi fizetési jegyzékükön szembesültek azzal, hogy több tízezer forinttal kevesebbet kaptak a szokásos összegnél. Volt olyan orvos is, akinél ez a differencia elérte a 100 ezer forintot. Az érintettek az elmúlt hetekben folyamatosan próbáltak egyeztetni a munkáltatóval, de nem sikerült megállapodniuk, így a túlmunkát érintő fölmondásuk szeptember elsején életbe lép. Azóta felmondott a sürgősségit vezető Zacher Gábor is a káosz miatt.

RTL Klub: Hernádi őrizetben volt, de már nincs

Rövid időre őrizetbe vették Hernádi Zsoltot, a MOL elnök-vezérigazgatóját múlt heti bírósági tárgyalása előtt. Az üzletembert rendőrök kísérték a bíróságra, de erről felvételt nem tudott készíteni a sajtó, mert az értesítést későn küldte ki a Fővárosi Törvényszék. Múlt csütörtökön elutasította a Fővárosi Törvényszék azt a horvát kérelmet, mellyel Hernádi Zsolt Mol-vezér kiadatását kezdeményezték a náluk folyó vesztegetési ügyben. Az indokolás szerint Hernádi Zsolt átadása esetén nem látják biztosítottnak, hogy megkapná a tisztességes eljáráshoz való jogot.

HVG: Handó besúhásra buzdítja a főbírákat

Legalább három törvénytelenséget kell találnia a címzett ítélőtáblai és törvényszéki elnököknek az Országos Bírói Tanács működésében – levelében ezt kéri Handó Tünde azoktól a bírósági vezetőktől, akiknek a kinevezése az ő hatáskörébe tartozik. Handó meg is indokolja, miért van erre szükség, és kifejti, hogy szerinte törvénytelen módon és bizonyos esetben a tagok egyéni érdekei alapján működik a testület, amely amúgy egyetlenként ellenőrizhetné az ő működését. Handó január óta neheztel az OBT-re. Azóta, hogy a bírósági körökben forradalminak nevezett választás nyomán egy kritikusnak ígérkező testület állt össze, amely már az alakuló ülésen leszögezte, hogy nem fog mindenre bólogatni.

Index: auditorbalhé az MVM-nél

Puskaporos volt az idei nyár a Magyar Villamos Műveknél (MVM). A társaság éves beszámolójának elfogadásakor sebtiben új auditort kellett találni. Hamarosan a társaság menedzsmentjének zöme is távozott. Az MVM könyvvizsgálója az elmúlt hét évben a KPMG volt. A big four auditor cég utolsó, hároméves megbízatása 2020. május 31-ig szólt. Egy nappal a szokásos évzárás előtt, május 30-án törölték a KPMG-t mint könnyvizsgálót, amely állítólag nem volt hajlandó aláírni az éves beszámolót. Ugyanekkor kinevezték a BDO Magyarországot, név szerint Gaál Edmondot auditornak. Ő tehát május 30-tól átvette a könyvvizsgálatot. Majd bő egy hét alatt áttekintette a gigantikus cég könyveit, és 2018. június 8-án korlátozás nélkül kimondta, hogy a társaság egyedi éves beszámolója megbízható és valós képet ad a gazdálkodásról.

RTL Klub: táskát loptak a honvédelmi helyettes államtitkártól


Heteken át nyomozott Földváry Gábor István honvédelmi helyettes államtitkár táskalopási ügyében a Budapesti Rendőr-főkapitányság egyik kiemelt ügyekkel foglalkozó főosztálya. A gyanú szerint a táskát júliusban vette ki egy Nyugati téren parkoló autóból egy férfi és egy nő. Úgy tudni, hogy a helyettes-államtitkár lehúzva felejtette az egyik ablakot, így tudták kivenni táskáját a tolvajok.

BELSŐ LEVÉL SZÓL A KÍNZÓ ORVOSHIÁNYRÓL A HONVÉDKÓRHÁZ SÜRGŐSSÉGI OSZTÁLYÁN

INDEX
Szerző: JOÓB SÁNDOR
2018.09.01.


A Honvédkórház sürgősségi centruma "legkésőbb október első harmadának végére jelen személyi állománnyal, illetve műszerezettséggel működésképtelenné válik" - olvasható abban a belső levélben, amelyet Kun Szabó István vezérőrnagynak, az MH Egészségügyi Központ parancsnokának írtak. Az Index anonim üzenetküldő alkalmazásán keresztül érkezett dokumentum részletezi is, milyen problémák vezethettek el odáig, hogy Zacher Gábor a sürgősségi osztály vezetője távozott posztjáról.

A levélben szereplő információkat azért hozzuk nyilvánosságra, mert közérdek fűződik a főváros legnagyobb sürgősségi centrumát érintő működési problémák ismertetéséhez, és a betegek érdekében a helyzet minél gyorsabb rendezéséhez.

A Zacher Gábor aláírásával készült levél tételesen felsorolja, hogy a sürgősségi centrumban dolgozó orvosok közül hatan töltik felmondási idejüket, ketten gyermeket várnak, egy ember végleg el akarja hagyni a pályát, többen kevesebb óraszámban vagy félállásban szeretnének dolgozni, egy orvos a PhD-ja miatt fizetés nélküli szabadságra megy, egy orvost pedig külföldi misszióba vezényeltek...

A GÁLVÖLGYI - EGY BOHÓC DRÁMAI ARCAI

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2018.09.02.


A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, parodista nemrég, hetvenedik születésnapján mutatta be önálló estjét a Játékszínben. Ebben ötvenéves pályájára tekint vissza. A Gálvölgyi című estet szeptemberben is láthatja a közönség. A komikus drámai arcát is megmutatja A hullaégetőben, amely a Belvárosi Színház egyik visszhangos előadása. A művész a 168 Órának felidézi példaképeit Rátonyi Róberttől Márkus Lászlóig. Elmondja azt is, miért jobb, hogy ezek a színészcsodák nem élték meg a mai kultúrharcos időket.

A Gálvölgyi című önálló estjét májusban, a hetvenedik születésnapján mutatta be a Játékszínben. Életművéből válogatott a színpadra?

– Ez nagyképű kijelentés lenne. Az életművem az, hogy még élek, és ötven éve vagyok a pályán. Önálló estem is volt már, több is. Annak idején a Thália Színházban adtam elő A kölyökkor álmai című irodalmi estemet az 1945 utáni magyar írók, költők műveiből. Majd Sas József kért fel egyszemélyes kabaréra. A premierje 1990-ben, a taxisblokád másnapján volt a Mikroszkóp Színpadon. Rengeteget nyűglődtem vele, mert valójában soha nem akartam politikával foglalkozni. Bármit kért is tőlem Marton Frigyes rendező, azt válaszoltam: „Én ezt nem merem, ettől félek.” Így lett a műsor címe az, hogy Én összeféltem magam. Több százszor ment. Később, amikor a Játékszínhez kerültem, Bank Tamás igazgató nyúzott: csináljak ott is saját estet. Halogattam. De aztán hírét vettem, hogy az idei születésnapomra készülnek valamivel. Mivel rettegek az ünnepléstől, a meglepetéspartiktól, gondoltam, elébe megyek ennek, és inkább én próbálok adni valamit az embereknek. Így született meg ez a műsor...