2018. szeptember 4., kedd

ADJUNK ESÉLYT GYERMEKEINKNEK! - 63. ESÉLYEGYENLŐSÉGI NAPLÓ

OFOE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.09.03.



Paul Tough oktatási témákban publikáló újságíró Adjunk esélyt a gyerekeinknek! című könyvében azt vizsgálja, hogy melyek azok a család- és gyermeksegítő módszerek, illetve oktatási, támogatási formák, amelyekkel valóban segíteni lehet ezeket a gyerekeket a lépéshátrány leküzdésében a csecsemőkortól az egyetemig. A HVG Kiadó gondozásában megjelent magyar kiadáshoz L. Ritók Nóra írt utószót.1 Az esélyegyenlőségi napló következő részeként ezt adjuk közre.
***
A társadalmi egyenlőtlenségek kezelése korunk egyre jellemzőbb problémája. Mindenhol keresik a megoldást, hogyan lehetne olyan segítséget nyújtani, olyan szolgáltatásokat szervezni, amelyek képesek csökkenteni a tartósan a társadalom perifériáján élő emberek számát, hogyan lehet olyan szociális támogatási rendszert működtetni, amely kellően motivál is a változásra, olyan oktatási rendszert fejleszteni, amely az esélykiegyenlítés felé mutat.

A módszertani kísérletek, kutatások száma óriási. A fejlettebb országok nemzetközi szinten is próbálnak segíteni, hiszen a különbségek az országok között is hatalmasak, és a probléma egyre inkább mindenkire hat. Igen jelentőssé vált a világon a megoldáson dolgozó civil programok száma, ehhez társultak a cégek CSR (társadalmi felelősségvállalás) támogatásai is. A civilek pedig nem csak azon dolgoznak, hogyan lehetne megoldást, módszertant kidolgozni a különbségek csökkentéséhez, hanem azon is, hogyan lehetne az állami rendszereket befolyásolni, beépíteni, a rendszer részévé tenni a sikeres gyakorlatokat.

Bonyolult hatásrendszerben működnek azonban ők is. Miközben kicsiben sikeresnek tűnő fejlesztéseik vannak, ezek nagyon nehezen illeszthetők a nagy, állami rendszerekhez. Ami ráadásul minden választásnál „újratervez”, ragaszkodva az általa jónak tartott szerkezetekhez, protokollokhoz.

Magyarországon ez különösen élesen látszik. Az esélyteremtésben meghatározó területeken, sem a szociális ágazatban, sem az oktatásban nincsenek kormányokon átívelő stratégiák, az új kormányok nem folytatják az előzőek folyamatait, sőt gyakran azokkal pont ellentétes irányokat határoznak meg, amelyeket kizárólagosan jónak, üdvözítőnek tartanak. Az újító, másképp gondolkodó, a rendszer hibáit jelző próbálkozásokat gyakran ellenségesnek értelmezik, átpolitizálják, ellehetetlenítik.

A folyamatot tovább bonyolítja a társadalom, ahol az erősebb érdekérvényesítéssel és megfelelő anyagi háttérrel rendelkezők megtalálják a módját annak, hogyan tudják távol tartani magukat a leszakadóktól, mind lakhatásban, mind munkában, egészségügyi ellátásban, oktatásban. Számtalan olyan folyamat indul el, ami „önjáró”, állami segédlet nélkül, csupán a rendszer adta lehetőségekkel élve növeli tovább a szakadékot.

A megoldás alapja az, hogy felismerjük-e, elemezhetővé tesszük-e a problémát. Ma nálunk leginkább az jellemző, hogy a problémákat jelző adatok sem hitelesek, vagy nem hozzáférhetőek. Összefüggéseiben pedig különösen nem értelmezett semmi, ágazatok közötti adatbázis-átjárhatóságról nem beszélhetünk, pedig erről a problémáról csak így kaphatnánk teljes képet.

Jómagam pár évig dolgoztam az EMMI Antiszegregációs Kerekasztalában. Jól emlékszem, hányszor kértünk adatokat a szegregálódási folyamatokról, létszámról, hátrányos helyzetű gyerekekről, a szakos nevelőkkel való ellátottságról, amelyeket nem kaptunk meg. Még az oktatáson belüli adatokat sem, nemhogy ezt összevethettük volna más mutatókkal. Mélyen égett az emlékezetembe az is, amikor 2013-ban a kormány újradefiniálta a hátrányos ás halmozottan hátrányos helyzet fogalmát, aminek eredményeképpen szignifikánsan csökkent az e kategóriákba tartozók aránya, miközben az élethelyzetükben nem következett be változás. Viszont rögtön eltűnt egy adat, ami például az oktatási szegregáció mélységét megfelelően tükrözte volna. Tipikus története ez a jogszabályi háttér sikerkritériumokhoz való igazításának.

A könyv, melyhez most utószó gyanánt írom ezeket a sorokat, amerikai kutatások sorát mutatja be. Olyan összefüggésekre mutat rá, amelyeket mi, terepi szakemberek pontosan látunk, de a magyar viszonyok között ezekre nem épít a rendszer.

A legfontosabb, hogy az oktatásban tapasztalt motivációhiány, a magatartási problémák pontosan levezethetők a gyerekek otthoni közegéből, amely teljesen más üzenetet hordoz, mint amit az iskola közvetíteni szeretne. Jelen vannak ebben a szegénységből adódó fizikai feltételek meghatározó szerepe mellett a reakciók, interakciók hatása, a „mérgező stressz” vagy az „üss és fuss reakció”, amelyek mindazok számára ismerős szituációkat teremtenek, akik ilyen gyerekek fejlesztésével foglalkoznak.

A könyvben bemutatott kutatások világosan körvonalazzák a probléma bonyolultságát, a meghatározó összefüggéseket, melyet ma Magyarországon csak a terepen dolgozók látnak. A rendszer ezzel nem foglalkozik, nem kutatja, nem von le következtetéseke, jellemzően mindent a személyes felelősségek körébe rendelve hibáztat, így az intézményeket egyre inkább hatósági szerepbe hozza, a többségi társadalomban pedig elutasítást, gyűlöletet erősít.

Mi, akik dolgozunk ezekkel a családokkal, világosan látjuk, hogy változás csak akkor lehet, ha ismerjük és értjük is az otthoni és az iskolai mentális teret, ha az otthonira próbálunk olyan befolyással lenni, hogy az ne amortizálja le az iskolai hatást. Ehhez preventív módon, a születés pillanatától próbáljuk befolyásolni a berögzült viszonyulásokat, az iskolait pedig próbáljuk úgy rendezni, hogy a gyerek érezze, fontos nekünk, hogy elfogadja tőlünk, amit szeretnénk, és pozitív légkörben, motiváltan élhesse meg az osztályban saját identitását. A magyarországi rendszer azonban általánosságban nem ilyen. A család és az iskola ebben a társadalmi csoportban eltávolodott egymástól, nincsenek valós kapcsolódási pontok, amelyeken keresztül a folyamatok kezelhetők lennének, amik vannak, azok pedig kényszerítő jellegűek, negatív tartalommal töltöttek. Az iskola üzen, „felhívat”, felelősségre von, büntetést helyez kilátásba, bevon más hatóságokat is, elkönyveli a szülőt „nem együttműködőnek”, folyamatos negatív viszonyulást mutat és tart fenn magában is, a tantestület egymást ebben támogatja, hogy ezekkel a gyerekekkel nem lehet mit kezdeni, és mindenki várja, hogy elteljen az a pár év, és megszabaduljanak tőlük. Kikerülnek az általános iskolából, sokszor alapkészséghiányosan, amihez nem tud kapcsolódni a következő iskolai fokozat, és a folyamat vége a 16. életévét betöltött, munkaerőpiaci szempontból nem értékelhető fiatal, aki becsatornázódik a szociális megélhetés zsákutcájába, rosszabb esetben a kriminalizációba. Aztán a kör kezdődik elölről, újratermelve önmagát a következő generációban...


A KULTURÁLIS SOKSZÍNŰSÉG KORLÁTAI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BOKROS LAJOS
2018.08.31.



...Magyarország fél

„Orbán Viktor láthatóan mindennap azzal kel fel, hogy azt hiszi, ő Hunyadi János, akinek meg kell védeni Európát az iszlámtól” – jelentette ki Bruno Maçães volt portugál Európa-ügyi miniszter egy interjúban, amit a Politicocímű amerikai magazin európai változata közölt. Jó mondás, szellemes megjegyzés (bonmot). De nem ez a lényeg. Bármit képzel Orbán, a fontos az, hogy mit hisznek el neki az orruknál fogva vezetett magyarországi néptömegek. A baj éppen az, hogy nagyon sokan, túlságosan sokan meg vannak arról győződve, hogy hazánk, mint történelme során állítólag olyan sokszor, egyrészt ismét Európa védőbástyája valamiféle vad és gonosz emberhordák ellen, amelyek az életünkre és javainkra törnek, másrészt a hálátlan Nyugat nemhogy értékelné a magyarok áldozatát, hanem puhaságával, emberjogi sirámaival, vádaskodásaival kifejezetten aláássa hazánk önzetlen erőfeszítéseit.

Kevés kormánynak sikerült az utóbbi időben ekkora ostoba hazugsággal ennyire hamis tudatot elültetni a műveletlen vagy/és megvezetett tömegek fejében, lelkében.

Hagyjuk most a történelmet, noha könnyen bebizonyítható, hogy az 1456-os nándorfehérvári diadal után a hazai nemesség elsősorban egymás ellen harcolt ahelyett, hogy a török ellen küzdött volna. A mohácsi tragédia 1526-ban ennek a nyíltan hazaáruló magatartásnak volt az egyenes következménye. Szó sem volt többé Európa megvédéséről (illetve szavakban volt, tettekben nem). A magyar nemesség saját hazáját sem volt képes – sok esetben nem is akarta – megvédeni.

Ehhez képest a mai történelem nem azt a hamis párhuzamot kínálja, hogy ma ismét Magyarország védi Európát, hanem éppen azt, hogy a jelenlegi magyar kormány igyekszik aláásni Európa cselekvőképességét – immár orosz zsoldban. Erre is van párhuzam, de nem a korai újkorban, hanem a huszadik században. Rákosi és Kádár rendszere ugyanezt tette.

A valódi párhuzam az, hogy az ország fél, mert az uralkodó osztály önző és rövidlátó önérdekből táplálja az idegenektől való alaptalan félelmet. Az ország népe fél, és ezért jobbára elfogadja az önkényuralmat. A végső ok pedig az, hogy a magyarországi oligarchia fél. Félnek egymástól, még inkább a külső világtól. Amelyben az önkényuralom szorítása, egyszersmind támogatása nélkül, egyenlő szabadság talaján állva képtelenek lennének helytállni.

A szabadság nemcsak szárny, hanem teher. A teher elsősorban a felelősség. Minél nagyobb a szabadság, annál nagyobb a szabad döntés felelőssége.

Sohasem volt divat hazánkban az egyéni felelősségvállalás. Inkább feladjuk a szabadságot, csak hogy ne kelljen felelősséget vállalni.

A felelősség elkerülése egyenes arányban nő a bezárkózó félelemmel. Ennek gyökere a tudatlanság. Nem ismerek valamit, ezért félek tőle. Félek tőle, ezért gyűlölöm. Gyűlölöm, mert azt hiszem, hogy a vesztemre tör. Védelmet azoktól várok, akiket ugyan nem szeretek, de legalább ismerek.

Nem bízom senkiben. Legszívesebben egyedül maradok.

Szabadság és szolidaritás összefüggenek. Nálunk most egyik sincs...

ORBÁN TESTVÉR GYEREKEKET FARAGNA

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.09.03.



Az iskolának, a pedagógusoknak, az egyháznak és a szülőknek közösen kell "egy irányba" nevelniük a gyermekeket, közösen kell csiszolni és faragni őket, mert olyan nincs, hogy "össze-vissza pattintják a darabokat" - jelentette ki Soltész Miklós a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi kapcsolatokért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára, hobbiszobrász.

Nos, menjetek a búsba. Elhiszem, hogy a Fidesz már szavazóbázist építene 2030-ra is, nota bene ez óvodai indoktrinációtól kezdve a gyerekzsúrok megszervezésén, a hittanon, a kadétképzésen, a turulos sportéleten és a szexuális életükben való vájkáláson át -- az elitebbje esetében -- egészen a Nemzeti Közszolgálati Egyetemig (úgy is mint káderképző) végigkísérné az államosított, nemzetileg robotizált gyerekek nevelését (vö. youthbot), hogy az így tenyésztett példányok cohors-ait adandó alkalommal a Kárpát-medence védelmére is kirendelhesse, de ehhez az agyrémhez elég lenne felütniük az idevonatkozó szak- és szépirodalmat: nem fog menni. A korábbi kísérletekkel szemben (Horthy-rendszer, kommunizmus) nem lesz elég hülye, aki megvárná a program kiteljesedését, gyanítom, nagyon sokan úgy vannak vele, hogy ilyen jövőkép mellett inkább folytatnák Panamában. Az itthon maradókat pedig már-már unalmas módon és hasonló okok miatt utoléri majd a soros magyar tragédia.

A nevelés nem szobrászat, Soltész Testvér. A nép ideologikus nevelése pedig se okosabb embereknek, se nagyobb hatalmúaknak nem ment korábban. Emellett Orbán testvér szobrászatában az anyagi és a szellemi javak eddig is csak eltűntek, kétlem, hogy egyáltalán a véső megvan még, a műhelynek elég rossz a híre, a szobrász személyét pedig hadd ne illessem ez alkalommal, mert most, hogy egyre konzekvensebben a gyerekeim és leendő unokáim körül babrál, különösen csípős hangulatban vagyok. (Ahogy hallani az iskolákból a tanévkezdés első híreit, van ahol, még a szekrényajtók helyreállítására sem futotta a rezsimnek, amelyik azzal büszkélkedik, hogy immár helyrerakott mindent, a közoktatás nagy műve rendeltetésszerűen forog. Közlöm, nem egészen: van, ahol még európai színvonalon tudnak tanítani pedagógusok. Néhány év kell még az értelem feletti végső győzelemhez. Addigra a pedagógusok csökkenő számát is befogja majd a diákoké.).

A bűnözők, tahók és nímandok pedigréjét az őrültekével kiegészíteni ugyanakkor szemmel láthatóan kötelezővé vált mára az államigazgatásban. (Pedig a kormány ötleteinek egy kisebb részét, pl. a gyerekzsúrok színhelyéül ajánlott ún. NépmesePontokat [sic!], az iskolai hittant és erkölcstant, akár a fakultatív kadétképzést is, én speciel jónak vagy legalább érthetőnek tartom, de sajnálatosan támogathatatlanná teszi ezeket a keret -- a NER minősége --, amelybe illeszkednek.)

MIT AD 50 PERC EGY OSZTRÁK ISKOLÁBAN?

BELSŐ MONOLÓG BLOG
Szerző: belsomonolog
2018.09.03.


Elkezdődött a suli. Ebben a témában számos írás születik majd, tudom. A szülőknek vannak ezzel kapcsolatos érzéseik, megéléseik, amit egyszerűen muszáj kiírni magukból. Hát nekem is akadt témám, de nem a magyar élmények kapcsán. Három hete költöztünk Ausztriába. Gyermekünk most kezdte a második osztályt. Erről mesélnék egy rövidet.

Jobb lett volna, ha már az elsőt is itt tudja kezdeni, de így legalább van összehasonlítási alapom.

Mivel a gyakorló szülők és nagyszülők tudják, hogy mi van otthon, én most csak az itteni élményeket osztom meg.

Beiratkozni egy héttel korábban volt lehetőségünk, az igazgatónő fogadott minket személyesen. Lemásolta az iratokat, elmondta, hogy mire lehet számítani, s közben minden harmadik mondata a gyermekünknek szólt. Kérdezte a hogylétét, van-e állata, mennyit ért németül? Ő persze meg volt illetődve - egyébként csak pár hónapot tanult, vagyis nem beszélni a nyelvet -, de az igazgatónő csak bevonta továbbra is a beszélgetésbe. Ettől gyermekünk egyre oldottabb lett s visszaválaszolta az általunk mondott szöveget.

Kaptunk néhány papírt a tudnivalókról, amik az alábbiakról szóltak.

- az első tanítási napon, szeptember 3-án a gyerekek 9:50-kor hazamehetnek!
- tanszereket, táskát ezen a napon még nem kell vinni!

- aki katolikus, és szeretne, elmehet a misére, ami kb. tízig tart, a többiek ez alatt vagy hazamennek vagy felügyelettel az iskolában maradhatnak
- az első héten még haza lehet menni ebéd előtt is, ez a másodikosoknak 11:45-kor van
- a második héttől is 11:45 a tanítás vége, négy órájuk lesz
- onnan kezdve minden délután lesz valamiféle kézműves foglalkozásuk az ebéd utáni, és a házi írás közötti időben

Ennyit tudtunk kb. Beszereztük az előírt dolgokat és vártuk a startot.

Gyermekünk - megjegyzem velünk együtt - kellően ideges volt már napok óta, amit igyekeztünk mindenféle jópofa élménnyel enyhíteni nála. Előző este még egy kis sírás is volt, az alvás sem ment egyszerűen, de végül a nagyon sok együtt érző szó és ölelés segített.

A suli előtt hatalmas tömeg hömpölygött, picikénk nyomult előre a tömegben, látszott rajta, hogy a félelme mellett megjelent a kíváncsisága is.

A termük a másodikon van, hamar megtaláltuk. Aztán jött az első meglepetés. A tanító nénit mi már láttuk képről, ő minket azonban soha. Mégis, mikor megjelentünk az ajtóban, tudta, hogy kik vagyunk, a gyermekünket a nevén köszöntötte. Három új gyerek is van az osztályban, így különösen jó érzés volt ezt megélni. Mármint, hogy ez a nő készült!

Picikénk leült, egy ideig egyedül volt a választott padban, majd egy kislány mellételepedett.

Eljöttünk. Nagyon kíváncsiak voltunk a benyomásaira, ami mindösszesen 50 percnyi lehetett.

Mikor visszaértünk, már az egész osztály jött le a lépcsőn, gyermekünk teli szájjal mosolyogva érkezett. Kisvártatva azt is megtudtuk mik történtek az alatt az 50 perc alatt:

- Minden gyerek asztalán volt egy ajándék csíptető és egy radír, amit természetesen elhozhattak.

- Két kisgyerek segített kislányunknak kipakolni a holmiját - mert még nem tudta, hogy mi hová való -, s erre önként jelentkeztek a gyerekek.

- A tanító néni bemutatta az új gyerkőcöket, ezután egy szőnyegre leült az egész csapat, ahol a tanító mesét olvasott. Utána, aki akart, mondott magáról pár mondatot.

- Egy kisfiú elég sokat késett, idegeskedés nélkül lepakolt és csatlakozott a földön ülő többiekhez.

Gyermekünknek ez elég volt arra, hogy azt mondja: - “nem is olyan szörnyű ez az iskola.”...

TÍZSZERES ÁRON IS HIRDETNEK AZ ÁLLAMI CÉGEK A BARÁTI MÉDIÁBAN

G7
Szerző: BUCSKY PÉTER
2018.09.04.



A tavalyi magyarországi 241 milliárdos összes reklámköltés körülbelül ötödét a 25 legnagyobb állami hirdető fizette. Nemcsak sokat, de nagyon drágán is hirdetnek, a magáncégekhez képest közel tízszeres áron. A túlárazott hirdetési milliárdjai pedig a megfelelő helyre kerültek: becslésünk szerint az összes állami hirdető a fideszes reklámcégek reklámbevételeinek közel felét adják.

Összehasonlítottuk a legnagyobb állami és magáncégek listaáras költéseit a cégbeszámolókban elérhető reklám, hirdetési költségekkel*. Listaáron számítva óriási a különbség a magáncégek javára, amint az a lenti grafikonon is látszik. Ha viszont azt nézzük, hogy mennyit fizethettek a valóságban a hirdetésekért, akkor már más a helyzet.

A legnagyobb 25 állami és magánhirdető listaáras és a cégbeszámolók szerint elérhető reklámköltéseit az alábbi grafikon mutatja: a magáncégeknél a listaáras költés 634 milliárd volt 2017-ben, ám a cégbeszámolók szerint a valóságban ezért csak 72 milliárdot fizethettek. Az állami hirdetők ezzel szemben nem tudtak ilyen megtakarítást elérni: becslésünk szerint a 45 milliárd forintos listaáras hirdetésért 51 milliárdot fizethettek...

CSALÁDI PÓTLÉK ÉS ADÓKEDVEZMÉNY: ÍGY VÁLTOZIK A TOVÁBBTANULÁSNÁL

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2018.09.04.


Sürgősen lépniük kell a szülőknek, ha van kisebb gyerekük is

A középiskola befejezésével már nem jár a családi pótlék, és a családi adókedvezmény akkor sem, ha továbbtanul a gyerek. Ugyanakkor, ha van kisebb testvér, az egyetemistát is figyelembe lehet venni, így magasabb családi pótlék és családi adókedvezmény jár a kisebb után. Ehhez viszont a szülőknek kell lépniük. Minél előbb, annál jobb.

Jelentős anyagi terheket ró a családokra a továbbtanulás.Az Oktatási Hivatal Felsőoktatási jelentése szerint a hallgatók tandíjon felüli költségeinek felét nagyrészt családjuk fedezi, miközben erre a legtöbben nincsenek felkészülve. A kiadások a továbbtanulással megugranak, ugyanakkor a bevételek csökkennek. A család ugyanis az érettségivel elbúcsúzhat a családi pótléktól és a családi adókedvezménytől is.

Érettségit követően ugyanis a családi pótlékot csak a tanév végéig, azaz június végéig folyósítják, tehát júliustól már nem. A jogszabály szerint ugyanis a családi pótlék (azaz iskoláskorúnál iskoláztatási támogatás) a tankötelezettség teljes időtartamára jár (ez ma már a 16. év betöltését jelenti), illetve addig, amíg a gyermek közoktatási intézményben tanul, de legfeljebb annak a tanévnek végéig, amikor betölti a 20. - sajátos nevelési igényű gyermek esetén a 23. – életévét...

SÚLYOS SZAVAK A HONVÉDKÓRHÁZ MŰKÖDÉSÉRŐL

CIVILHETES
Szerző: Híres ember
2018.09.03.


Az összeomlás szélén tántorog a Honvédkórház, már most sincsenek meg alapvető feltételek a működéséhez, és ez csak romlani fog - így kezdi mai "Életveszély a Honvédkórházban" című blogbejegyzését Kunetz Zsombor, egészségügyi szakértő, oxyológus szakorvos. Zacher Gábor, a Honvédkórház sürgősségi osztályvezetőjének lemondása nem az egyetlen ilyen típusú hír volt: még pénteken közölte az ajkai Magyar Imre kórház sürgősségi osztályának főnővére is, hogy 13 év után távozik az intézményből. Elég volt - írta. 

Zacher Gábor felmondása, azonban csak egy szelete annak a problémának, amely a Honvédkórház működését jellemzi, ellenben remek indikátora az ott zajló folyamatoknak, írja blogjában Kunetz doktor, aki eddig sem rejtette véka alá szakmai kritikáját az egyészésügyi rendszer vagy a Magyar Orvosi Kamara működéséről.

A szerző véleménye szerint "egy nagyon komoly humánerőforrás válság kezd kibontakozni, amit kellőképpen ostobán kezelnek ahhoz, hogy a betegellátást ez már komolyan veszélyeztesse."

A probléma Kunetz doktor szerint onnan ered, hogy információi szerint a kórház és a baleseti sebészek közti májusi bérmegállapodást, amely a túlórákat kezelte volna, az intézmény nem tartotta be, "megváltoztatta a túlóra számításának módját, ezzel jelentős összegektől fosztva meg a dolgozókat".

"Erre a dolgozók azzal válaszoltak, hogy felmondták az önként vállalt túlmunkát, ezt egyes források (a Népszava írt erről, ahogy arról is, hogy a megállapodást az intézmény nem tartotta be; a kórház közleményét keretes írásunkban olvashatják - a szerk.) szerint 112 orvos tette meg. Egy szinte biztos, a baleseti sebészten negyvenen, a Központi Aneszteziológiai és Intenzív Osztályon 25-en felmondták a fenti túlmunkát. Ezért rezidenseket kellett a gyakorlati helyükről visszahívni - ami szerintem nem egészen törvényes, mert a rezidens így ahelyett, hogy a képzéséhez szükséges tudást szerezné meg, az anyaosztályára van visszarendelve gályázni, és a képzési ideje ennek megfelelően csúszik.

Ezt a problémát csak tetézi, hogy a baleseti sebészeten négy, míg Zacher felmondása előtt a sürgősségi osztályon kilenc orvos mondott fel a közelmúltban, plusz most Zacher is."

Kunetz doktor információi szerint "az ország legnagyobb sürgősségi ellátó osztályán négy és egynegyednyi sürgősségi szakorvos maradt. A kórház a helyzetet rezidensek és a kórház szinte minden területéről egyéb szakorvosok átirányításával, mindenféle szakorvossal, de sok esetben aneszteziológusokkal próbálja meg rendezni.

És a lánc készen is van, aneszteziológus a sürgősségin dolgozik, ahelyett, hogy a műtőben altatna, vagy az intenzív osztályon dolgozna. Ezért a műtökből hiányzik az aneszteziológus orvos, ami azt jelenti, hogy műtőket kell bezárni és műtéteket kell elhalasztani."

A szakember posztjában azt írja, hogy információi szerint "a műtéti kapacitás 40 százalékkal esett vissza, összesen kettő, azaz kettő műtő működik egy-egy ügyleteben."

"Ugyanis a két műtőn osztozik a sebészet, az érsebészet, az égés részleg, a mellkassebészet, a szájsebészet, az idegsebészet és a baleseti sebészet.

Így tehát amennyiben egy akut bélelzáródást operálnak az egyik műtőben és egy koponyaműtét megy a másik műtőben, a rendszer bedugult, beállt és a ha ebben az időben akár csak egy életveszélyes sérült is érkezik nincs hová vinni, hol megoperálni, hacsak ki nem rángatják a nyitott hassal ott fekvő beteget, vagy az éppen gondolatokat olvasó idegsebészt. És miután a sürgősségi osztály állandóan ügyel, nagyon nagy területre, ez a beteg meg fog érkezni és ha szerencséje van, van műtő, ha nincs, meghal.

Nem sokkal jobb a helyzet normál, nem ügyeleti időben sem. Ugyanis a baleseti sebészetnek nincs önállóan szervezett műtője, így az ügyleti időben behozott, de műtőhiány miatt meg nem operált betegek műtétei is halasztódni fognak. Azokról a betegekről már nem is beszélve, akik elektív, tervezett műtétre jönnének, előjegyzéssel.

Nem véletlen, hogy például a csípőprotézis műtétek várólistája itt a leghosszabb az egész országban."...

SZITA KÁROLY NEHÉZ FEJÉNEK ESETE A TOLLTARTÓ-ÁTADÁSSAL - PEDIG EZT MÉG A FŐNÖKE IS FELFOGTA! - SZITA ELSZABADULT

VÁROSI KURÍR
Szerző: LÁNG VIKTÓRIA
2018.09.04.


Szita Károly, Kaposvár polgármestere feltehetően vette a cekkerét és elindult – szigorúan saját pénztárcájából fedezve – tolltartókat vásárolni. Számszakilag pontosan hatszázat, – azaz 600-at – hiszen azt találta ki a jó ember, hogy minden elsősnek a városban sk. ad egyet ajándékba.

Az csak nem lehet, hogy az Ön kontójára vigéckedett….

A helyi Sonline tudósítása szerint a tanév első órája mindjárt meglepetéssel indult a Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskolában: Szita Károly, Kaposvár polgármestere látogatott el az elsősökhöz, és az önkormányzat ajándékaként tolltartókat osztott ki a gyermekeknek.

A közösségi oldalára feltöltött képek tanulsága szerint a gyerkőcök mind rendelkeztek már klassz kis tolltartókkal, valami kommunikációs baki folytán vettek nekik. Az is látszik, hogy meglehetősen nagy létszámú stábbal – plusz a képeket gyártó fotós – érkezett a polgi...

"KI MAGASAN ÁLL, SOK VIHAR VERI" - BESZÉLGETÉS LÁSZLÓ ZSOLTTAL

REVIZOR
Szerző: STUBER ANDREA
2018.09.04.


Sorozatunkban a Színikritikusok díjának idei várományosait szólaltatjuk meg. László Zsolt a legjobb férfi mellékszereplő díjának esélyeseként készül a szeptember 20-i gálaestre, a Radnóti Színház III. Richárd-előadásában nyújtott (több) alakítása jóvoltából. STUBER ANDREA INTERJÚJA.

Revizor: A III. Richárdban három szerepet játszik…


László Zsolt: …voltaképp egy pici negyediket is: álarcos, fekete ruhás TEK-esként kivégzésre viszem Riverst és Dorsetet.

R: Habzsol tehát. Általában is úgy tűnik, hogy talán a legtöbb Shakespeare-szerepet játszott színészünk. Hamlet kétszer volt, Színészkirály és Hamlet atyjának szelleme egyszer. Láthattuk Antoniónak és Shylocknak, Edgarnak és Lear királynak. Harry hercegen, Macbethen és Brutuson is túl van. Mi kell ennyi Shakespeare-feladathoz? Hősi alkat? Szenvedély?

LZs: Nem tudom. Az biztos, hogy nagyon szeretem a Shakespeare-darabok gazdagságát. Meg a szerző feltűnő színházi szakértelmét. Ott van például a Lear király.

R: Arról azt képzelem, hogy aki eljátssza, bele is öregszik.

LZs: Az meglehet, de becsapós. Általában úgy gondolunk Learre, hogy hatalmas, megterhelő színészi feladat. A címszereplő egész este színen van, viszi a vállán a tragédia roppant súlyát. Valójában azonban nincs olyan sokat színen, csak folyton róla beszélnek. Shakespeare nyilván idős színészre írta a szerepet, és pontosan tisztában lehetett avval, hogy pihenést is kell biztosítani. Lear jelenetei között épp annyi idő van, hogy a színész átveheti magában a következőt. Kifújhatja és felszívhatja magát. Ilyen értelemben tehát emberségesen könnyebb feladat, mint, mondjuk, egy Platonov vagy egy Oidipusz, ami olyan hosszú és sűrű, hogy szinte lehetetlen egészében átfogni, egyben tartani fejben és állapotban. Ha volt szerep, amire már fiatal koromtól vágytam kicsit, az a Lear. És pont jókor ért. Szirtes Tamás, aki az osztályfőnököm volt a főiskolán, annak idején levetítette nekünk Peter Brook filmjét Paul Scofielddel. Ő is 49 éves múlt, amikor eljátszotta Leart. A mi Alföldi Róbert rendezte előadásunkba ez az életkor szépen beleillett: mind el tudunk képzelni olyan cégtulajdonost, aki ötvenévesen már le akarja tenni a munkát, és átadja a vállalatvezetést az utódainak, a leendő örököseinek. Esetünkben ez rosszul sül el.

R: Ugye nem bánta, hogy amikor Andrei Şerban a Radnóti Színházba érkezett, a III. Richárd címszerepét Alföldi Róbertnek hozta?

LZs: De mennyire hogy nem. Amikor én kapok nagy főszerepet, akkor is az szokott lenni az első gondolatom, hogy kinek kellene eljátszania helyettem. Kikopott már belőlem az a szándék, hogy mindig én álljak középen. Andrei megnézte a társulatot, beszélgettünk, olvasni kellett az általa kijelölt jeleneteket. Mondta, hogy olvasgassam Margit királynét is. Tetszett nekem a gondolat: akár nemtelennek is tekinthetjük ezt az asszonyt, akiben a gőg és a sértettség munkál. Úgy éreztem, van hozzá anyagom. Telítetten el tudnám mondani a monológját például a Nemzeti Színház hatodik emeleti színészklubjában. Ami a további szerepeket illeti, az olvasópróbán felvetettem Sodró Elizának, hogy olvassuk mi a két kis herceget. Jól állnánk egymásnak. De végül is elsősorban a praktikum döntötte el, hogy mi lettünk a király gyerekei: nekünk van időnk beöltözni a fiúk jeleneteire. Harmadik szerepként az Írnokot hozom, aki hagyományosan fontos szövegrészét mondja el a darabnak. Andrei rögtön úgy gondolta, hogy ezt Shakespeare szájába kell adni, tehát a szerző alakját öltöm magamra. Nézőpont kérdése, hogy ez elidegenítésnek felel meg vagy ellenkezőleg, felhívja a figyelmet a közelségünkre. Hat hétig próbáltuk a III. Richárdot, napi két próbával ugyan, de egy ekkora anyaghoz – főleg ha a nyelv nem azonos, tehát a tolmácsolás is elvisz sok időt – tulajdonképpen nem elég. Szerintem egy hét hiányzott még ahhoz, hogy a finomságokra is sor kerüljön. Annak idején a Nemzetiben az Angyalok Amerikában készültekor megvolt az elégséges idő, attól volt az a próbaidőszak nyugodtabb, harmonikusabb, mint a mostani...

AZ ÁLLAMTITKÁR AZ ORSZÁG LEGDRÁGÁBB MAGÁNISKOLÁJÁBA JÁRATJA A GYEREKEIT

24.HU
Szerző: 24.hu
2018.09.04.


Sokat elmond arról, hogy egy állami vezető mennyire bízik meg a magyar állami iskolarendszerben, hogy milyen iskolába íratja gyerekét. Nos, büszkén tette ki nyilvános Facebook-oldalára Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkára hétfőn azt a posztot, amelyről kiderül, két gyerekét a SEK Budapest International Schoolba járatja. Ez az iskola az egyik legdrágább a magyarországi magániskolák közül, ahol a tandíj évente és gyerekenként körülbelül 2 millió forint...

INGATLANOS KÍVÁNSÁGMŰSOR EGYHÁZAKNAK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: LŐRINCZ TAMÁS
2018.09.04.


Hiába zárult le a felekezetek rendszerváltás utáni kárpótlása, az Orbán-kormány továbbra is igen bőkezűen osztogatja az ingatlanokat. A vallási közösségek ráadásul már igényelhetnek is épületeket.

Az állam az elmúlt nyolc évben 34 ingatlan tulajdonjogát adta át teljesen ingyen valamelyik vallási közösségnek - derült ki a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) lapunk közérdekű adatigénylésére küldött adataiból. Az épületek összesen több mint 13,2 milliárd forintot érnek. A legértékesebb mind közül a 3,42 milliárd forintra becsült, volt BÁV-székházként is ismert 4590 négyzetméteres budapesti épület, amelyet az állam nem sokkal az átadás előtt vásárolt meg és újított fel. Ezt az ingatlant a Református Egyház kapta meg, csakúgy mint azt az 1,46 milliárd forintot érő VIII. kerületi (Károlyi-Csekonics-palotaegyüttesként is ismert) épületet, amely összesen csaknem háromezer négyzetméteres. Várhatóan mindkettőt a Károli Gáspár Református Egyetem használhatja majd. 

Az ingatlanok ingyenes átjátszását lehetővé tevő törvény szerint a tulajdonjog átadásához csak egy kormányhatározatra van szükség, így a kabinet saját hatáskörben dönthet az egyházaknak juttatott „ajándékokról”. Az átruházáskor ugyanakkor azt is rögzíteni kell, hogy az egyházak milyen célra kapják az épületeket. Leggyakrabban a hitéleti és oktatási célokat jelölnek meg, ám például a Szeged-Csanádi Egyházmegye három ingatlant is kapott – összesen csaknem 240 millió forint értékben - „labdarúgás-utánpótlás nevelési és oktatási sportfejlesztési” céllal. 

Az MNV által kiadott dokumentumokból az is kiderült, hogy a Szent Mór Bencés Perjelség is jól járt, megkapták ugyanis a 2,12 milliárd forintot érő győri Lloyd-palotát, amelyben oktatási munkákat végezhetnek. - Pedig semmi sem indokolja, hogy a használati jogon kívül a tulajdonjog is az egyházhoz kerüljön, az érintett ingatlan ugyanis soha sem volt egyházi kézben – kommentálta a választások előtt három nappal megkötött szerződést Neupor Zsolt, a Demokratikus Koalíció helyi politikusa. Szerinte azért is aggályos az ingyenes átadás, mert a Győrben korábban az volt a gyakorlat, hogy az egyház saját pénzből fejlesztett, nem pedig állami átruházásokkal. Példaként említette a Rejtő textilipari szakképző iskola épületét, amelyet a katolikus egyházmegye és az orsolyita rend 434 millió forintért vásárolt meg még a 2000-es évek elején a győri önkormányzattól...

TITOKTARTÁSRA KÖTELEZTÉK A HONVÉDKÓRHÁZ DOLGOZÓIT

SZTÁRKLIKK
Szerző: KÁTAI B. ZSOLT
2018.09.04.

Hétfő délután 6 órakor epilepsziás rohammal, egy húszas éveiben járó agysérült lányt szállított be a mentő a Honvédkórház sürgősségi osztályára. A lánnyal volt 62 éves édesanyja is.

A korházba érkezést követően a fiatal hölgyet hordágyon betolták a sürgőségi osztályra, majd ahogy ilyenkor lenni szokott, a mentősök rohantak tovább. Az osztályon már ekkor teltház volt, ami az idő előrehaladtával csak egyre rosszabb lett.

A fiatal lány és az édesanyja türelmesen várakoztak, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis röpke 3 óra elteltével megérkezett a triage-os nővér, aki egy függöny mögé betolta a beteget, hogy elvégezze az EKG diagnosztikát...

VISEGRÁD KÜLFÖLDI MUNKAERŐÉRT KIÁLT

ÁTLÁTSZÓ / PCBLOG
Szerző: PCBLOG
2018.09.03.


Lengyelország a bevándorlás-ellenes üzenetek ellenére az eddiginél is szélesebbre tárná kapuit az unión kívüli vendégmunkások előtt. A Jog és Igazságosság (PiS) által vezetett kormány munkaügyekért, belügyekért, valamint a befektetési és fejlesztési ügyekért felelős szaktárcái hónapokig tartó egyeztetés után arra a következtetésre jutottak, hogy módosítani kell a jelenlegi migrációs stratégián. Ez is jelzi, hogy a régióban egyre nagyobb gondokat okoz a munkaerőhiány.

Stanisław Szwed helyettes munkaügyi miniszter júniusban bejelentette: a reform célja, hogy több unión kívüli bevándorlót lehessen foglalkoztatni Lengyelországban. Ennek jegyében meghosszabbítanák bizonyos képzettségű szakmunkások tartózkodási engedélyét. A vendégmunkások eddig legfeljebb 3 évre kaphatott munkavállalási engedélyt, ezt most 5 évre tolnák ki. Hat posztszovjet tagállam állampolgárai esetében ez eddig 6 hónapra szólt, innentől egy év lehet.

Paweł Chorąży befektetésért és fejlesztésért felelős helyettes miniszter szerint elsősorban a délkelet-ázsiai, például vietnámi és fülöp-szigeteki munkásokat célozzák, akik a munkaadók véleménye szerint is könnyen integrálódnak Lengyelországban, de bővíteni szeretnék a kedvezményezett országok listáját. A fenti országokból érkezők elsősorban a lengyel IT szektor számára jelentenek értékes munkaerőt.

A lengyel munkaerőpiacról nagyjából 5 millió munkavállaló hiányzik, és a többi visegrádi országhoz hasonlóan az egyik legfőbb rendszerszintű kockázat itt is a fiatal, képzett munkaerő hiánya. Mateusz Morawiecki kormányfő júliusban maga is elismerte, hogy a munkaerőhiány miatt be fog szakadni a lengyel GDP, ezért nagy szükség van migránsokra. A kemény bevándorlás-ellenes retorikát folytató PiS-kormány egyébként eddig is a legtöbb ukrán vendégmunkást foglalkoztatta az EU-ban: Lengyelországban 2016-ban 1,2 millió ukrán vendégmunkást tartottak számon, 2017-ben pedig a beérkező összesen 267 ezer kérelem közöl 216 ezret ukránok nyújtottak be...

HOTELKALANDOK LAS VEGASBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Hanna
2018.09.04.


Az rendben van, hogy Las Vegas a szállodák és a kaszinók városa, nincs ezzel semmi gond. Az már ugyanakkor meglepő (legalábbis azoknak, akik még nem jártak ott), hogy mennyire összenőtt minden mindennel. Legalábbis ez derül ki az egyébként Londonban élő Hanna posztjából, aki idén nyáron járt az amerikai városban. (A képeket is ő küldte, köszönet érte!)

„Alapszabály Vegashoz

Minden út a kaszinóba vezet. És tényleg. A hotel szíve a kaszinó, bárhova akarunk eljutni, át kell menni rajta. Rögtön a check-in pult mellett már indul is, szóval amint megérkezik az ember, megkapta a szobakulcsot, már játszhat is. Hátha véletlen sikerül elverni már az első órában pár dollárt.

Ha a hotelben el akar jutni az ember a medencéhez, hát sétáljon át bikiniben és törölközőben a kaszinón (több helyen tapasztaltam). Megint ott az esély, hogy véletlenól nem csábul-e el valaki és hopp, pár dollár megint ugrott.

Másik, ki akarja valaki próbálni az x hotel büféjét. Nincs menekvés, az tuti, hogy a kaszinón át lehet oda is eljutni. Mikor a Wynn-be megérkeztünk, mondtam ismerősömnek, be kaszinóba, tuti arra kell menni. Hát nem igazam lett…?

Kaszinóundort kaptam. Fúj, már megint... nem akarok ott átvágni. Pedig kénytelen voltam minden „átkozott” hotelben, minden egyes nap.

Hotelok elhelyezkedése

A szállodák gyakorlatilag egybe vannak nőve, kivéve, ha egy út választja el őket.

Személyes példa: a Bally’s hotelunk egyesen átvezetett a Paris hotelbe belül. Egy kicsit elnézelődik, bámul az ember, s már lehet, hogy egy tök más hotel belsejébe jutott át véletlen.

A Venetian és a Palazzo hotel ikrekként gabalyodnak egymásba, az egyikből fogalmam sem volt, hogy kerültünk át a másikba. Persze kaszinók mindenhol útba estek közben.

A Hollywood Planet is úgy van megépítve, hogy bekeveredjen az óvatlan látogató a 1 mile shopping utcába. Kaszinó és shopping, nehogy már kimaradjon valamelyik!
...

SÁROS GUMICSIZMA

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.09.04.


Melyhez hasonló szép kedd reggelt kívánok mindenkinek! Mihez hasonlót? Mittudomén. Kapaszkodom rendületlenül a józan eszembe, de egyre nehezebben megy. Mert bár igyekszem távol tartani magam mindentől, ami mérgez, hülyít, és fröcsköli rám a szart, nem sikerül.

Most akkor azt kéne megemészteni, hogy mindig is a türk népekkel álltunk rokonságban nyelvileg, már akkor is, amikor a finn és a magyar nyelv rokonsága történelmi tény volt. Mert gazdaságilag bizonyára megéri nekünk olyan országokkal kereskedni, amelyeknek vezetőivel még befogott orral is ciki egy színpadon állni. Tisztázzuk: az, hogy bárki Törökországgal vagy Azerbajdzsánnal üzletel, nem azonos azzal, hogy kötelezően csontig be is nyal nekik, hogy a fantasztikus politikai, gazdasági, társadalmi rendszerükről áradozik. Ha Orbán Viktor gazdasági okokból beszél szuperlatívuszokban muszlim diktatúrákról és az ő példás identitásmegőrző képességükről, akkor az nem azért téma, mert a világ más országai nem üzletelnek ezekkel a rezsimekkel, hanem mert itt kormányideológiát gyártottak a végvári kereszténységből, amelynek történelmi küldetése megakadályozni az iszlám hordák terjeszkedését. Ha egy kormányfő abból él három éve, hogy gyűlölendő ellenséget kreál a muszlimokból (azelőtt jellemzően szintén PÉNZES muszlimok előtt hajolt földig), akkor bármilyen fantasztikus üzleti haszna származna is – nem neki személyesen, hanem az országnak! – abból, hogy egyszerre öleli a kebelére Erdogant és Alijevet, az visszataszító és undorító lesz.

Pontosan annyira visszataszító, mint menekülteket azért éheztetni, mert nem is menekültek. Vagyis ha éheztetnénk is őket, az is rendben lenne, mert szerintünk kurvára nem is menekültek. Pontosan annyira undorító, mint márciusig meghosszabbítani a tömeges bevándorlás okozta (v)álsághelyzetet, amikor havonta legfeljebb tucatnyi kecskebaszó migráns ostromolja a sok nyelven beszélő, intelligens, milliárdos magyar csirkehálót.

Valaki szólhatna egyébként a propaganda tehetséges csinálóinak, hogy már az össsze-vissza hazudozás sem megy olyan kifinomultan és flottul, mint régebb. Tegnap például a visszafideszesített HírTv büszkén adta hírül:

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint egyre több migráns hal meg a Földközi-tengeren. A világszervezet képviselője szerint minden 18. migráns vízbe fullad, annak ellenére, hogy kevesebben vágnak neki az európai útnak.

Hoppácska! Egyfelől az ENSZ-re hivatkozni egy olyan kormány propagandájának, amelyik kormány az ENSZ ellenes is háborút indított és a magyarországi választásokba való beavatkozással vádolta a senki által meg nem választott szerevezetet, önmagában is szánalmas. Ami még szánalmasabb, hogy így véletlenül azt is beismerik, hogy a naponta teli pofával üvöltött százazres, milliós, de mindenesetre egyre növekvő tömegek útnak indulásáról szóló paráztató rigmusaik hazugságok. Jó, azért beláthatjuk, hogy a Kormányzati Félretájékoztatási Központól Bakondi elvtársig mindenki jobban tudja az ENSZ-nél, hogy mi a helyzet, de pont azért oda kéne figyelni, hogy lehetőleg összhangban legyen a tegnapi moslékadag a maival. Kösz...

A MAGYARORSZÁGON LÉTEZŐ LEGMAGASABB INTELLIGENCIA KIVÁLASZTOTTA A LÉTEZŐ LEGJOBB TÁRSASJÁTÉKOT

QUBIT
Szerző: VAJNA TAMÁS
2018.09.04.


Közel száz magyar IQ-bajnok egy álló napon át játszott az itthon megjelent társasjátékokkal, hogy kiderítse, melyik a legjobb. Na, vajon melyik?

Az Instant IQ teljesen olyan, mint a szőlőcukor, a hasonlóság oka pedig nem más, mint az azonosság maga.

A legintelligensebb magyarokat tömörítő szervezet, a Mensa HungarIQa 2018-as társasjátékversenyének augusztus 3-ra, a tanévkezdés délutánjára időzített díjkiosztó gáláján osztogatott csodaszer, az Instant IQ elfogyasztását követő felismerés pillanatnyi örömét rögvest követte a karcos kijózanódás, miszerint e ténymegállapításhoz elegendő az ízlelésre is kiterjedő tapasztalat. Amelynek birtokában az is nyilvánvaló, hogy a magamfajtákra jellemző csekély értelem szénhidrát-tunninggal sem lenne képes többre, mint hozni a populáció átlagát jellemző intelligenciakvócienst. (Ami jó ideje a 85 és 115 pont között szóró 100-as értéken stagnál a szakirodalom szerint.)

Haditudósítói ostobaságomnak tudtam be tehát, hogy bemerészkedtem egy olyan társaságba, ahol az egybegyűltek többsége valószínűsíthetően a népesség alig 2 százalékára jellemző, jelenleg 131 pontban megállapított álomhatár fölötti mentális képességgel rendelkezik. (Az 1946-ban Angliában alapított, jelenleg világszerte 150 ezer tagot számláló Mensa-egyesületekbe jelenleg az utóbbi ponthatár elérésével lehet belépni.) Önértékelésmet némileg helyreállította, hogy a bűvös 131-est korántsem csak a kiművelt, elitoktatásban részesült honfitársaink abszolválhatják, mivel az IQ-t ma már úgynevezett fluid tesztekkel mérik. Márpedig ezek – Bogdán Richárd, az idén 25 éves magyar Mensa elnöke szerint – a szókincsre is kiváncsi francia szintfelmérő kivételével a problémamegoldó és a logikai képességeket, nem pedig a lexikális ismeretanyag mennyiségét vizsgálják...

LEROHADT ALATTUNK A KUKÁSAUTÓ, MEGNÉZTÜK, MIRE MENT A NER A SZEMÉTSZÁLLÍTÁSSAL

HVG ONLINE
Szerző: BALLA GYÖRGYI
2018.09.04.


Küzdenek a még talpon maradt hulladékgazdálkodó cégek, az államosítás és a rezsicsökkentés kifogta a szelet a vitorlájukból: milliárdos adósságot görgetnek maguk előtt. Olyan településeken jártunk, ahol – pénzhiány miatt – lomtalanítás nincs, és a szelektív hulladékot is késve viszik el.

Két férfi lapátolja a homokot Őrbottyán egyik mellékutcájában. Alig látni a kukásautó kerekeit, úgy megsüllyedtek a homokban, próbálják kiszabadítani. – Toltuk előre is, hátra is, nem ment – áll meg a lapát egy pillanatra az egyik munkás kezében. Erős a nyár végi nap, száll a por, az izzadsággal együtt letörli. Azt meséli, alig egy hónapja, hogy kukásként dolgozik, most először állt meg az autó alatta.

„Valami emelő kellene, egy traktor megpróbálta kihúzni, de nem sikerült. Itt lehet látni, hogy próbálkozott kijönni” – mutatja a kukásautókat irányító központ diszpécsere, hogy közben egy másik kocsi is elakadt Váchartyánban, sürgősen műszaki mentőt kell érte küldeni. Arra a kérdésre, hogy ez milyen gyakori, a férfi szája mosolyra húzódik, legyintve csak annyit mond, „mindennapos az ilyesmi, főleg műszaki hibák miatt”.

A Kerepeshez közeli Ökörtelek-völgyben vagyunk, a Zöld Híd B. I. I. G. Nonprofit Kft. egyik hulladékkezelő központjában, amelyet részben európai uniós támogatásból építettek. A cég 100 százalékban önkormányzati tulajdonban van, 116 település 350 ezer lakójának szemetét szállítja és dolgozza fel Északkelet-Pest megyétől Nógrádig. Van még telephelye Nógrádmarcaliban, Bernecebarátiban és Nagymaroson...


ITT OLVASHATÓ

4325 TANÁR HIÁNYZIK AZ ÁLLAMI ISKOLÁKBÓL

INDEX
Szerző: JOÓB SÁNDOR, KOCSIS KRISZTINA
2018.09.04.


Az állami általános iskolákban és gimnáziumokban augusztus végén 4325 betöltetlen álláshely volt, derül ki azokból a Klebelsberg Központnál összesített adatokból, amelyek az Index birtokába kerültek. A tanárhiány más területeken is észlelhető: a kevés tanár miatt sok iskola nem tud csoportbontásokat csinálni, sok a túlóra, a kémia vagy a fizika szaktanári kar vészesen öregedik, sok helyen pedig csak nyugdíjas tanárokkal tudják megoldani a tanítást. Ahol kevés a tanár, ott kevesebb lehetőség van kiscsoportos oktatásra, ami hátrányt okoz az ott tanuló gyerekeknek.

Az állami iskolákat fenntartó Klebelsberg Központ igazgatója nemrég azt nyilatkozta: nincs országos pedagógushiány, de betöltetlen álláshelyek vannak. A tanárhiány azért fontos kérdés, mert hatással van az ország különböző iskoláiba járó gyerekek esélyegyenlőségére. Ahol nincs elég szaktanár, ahol sok a helyettesítés, ahol összevont órákon tanulnak, ahol nincs lehetőség fakultációra vagy csoportbontásra, ott a gyerekek hátrányba kerülnek a többiekkel szemben. A tanárhiányról az elmúlt hetekben a legkülönfélébb becslések jelentek meg. Most az Index birtokába jutottak a Klebelsberg Központ augusztus végi statisztikai összesítései, amelyek különböző szempontok szerint mutatják, hol van hiány tanárból.

1. A tanárhiány első lépése: a finanszírozott órakeret


A pedagógushiány első jele nem az, hogy nincsen elég tanár, aki bemenjen órát tartani vagy felügyelni a gyerekeket. A hiány a statisztikák alapján már előbb érzékelhető. Nem véletlen, hogy ezeket nem szokták a nyilvánosság előtt emlegetni.

A finanszírozott órakeret és a valóban megtartott órák közötti eltérések ugyanis jól mutatják, hol nincs elég tanár. A köznevelési törvény 6. melléklete tartalmazza, hogy az állam egy adott évfolyamú osztálynak heti hány órát finanszíroz, azaz mennyi a finanszírozott órakeret. Ez általában osztályonként heti 50 óra körül van. Ez nagyon soknak tűnik, de főleg középiskolában már sok csoportbontás van, ami a csoportok száma miatt növeli az óraszámokat.

Az iskoláknak a tantárgyfelosztás elkészítésekor meg kell határozniuk, hogy heti hány órában, melyik pedagógus melyik osztályt vagy csoportot tanítsa az egyes tárgyakból. Ilyenkor az a cél, hogy minden tanárnak annyi órája legyen, amennyi kiadja az iskola teljes finanszírozott órakeretét. Ha például az iskolában 3-3 alsós osztály van minden évfolyamon, akkor ott a hittanórák nélkül 52x3, 52x3, 52x3 és 55x3, azaz összesen 634 órát lehet szétosztani, amiből az iskolának kell kigazdálkodnia a megfelelő órákat (a napközit is beleértve). Az iskolák ezt igyekeznek kimaxolni, ugyanis ennyi elvileg az oktatásra szánt összeg, ennyi tanáruk lehet.

A vidéki tankerületekben azonban ezt a finanszírozott órakeretet nagyjából csak 70 százalékban tudják betölteni, mert eleve nincs elég tanár. Emiatt nem tudnak például külön csoportokat, fakultációkat indítani. Ez nem látványosan, de fájón érinti a magyar köznevelést, mivel a csoportbontások javítanák az oktatás minőségét. Ahol kevés a tanár, ott sokkal jellemzőbb az órák és osztályok egybevonása. Extrém esetben, amikor nincs elég szaktanár, több osztályt tanít egy pedagógus, ahogy az a régi falusi iskolákban gyakorlat volt. Pedig minél specifikáltabban és minél kisebb csoportban lehet tanítani egy gyereket, annál eredményesebb lehet a tanítás. A nagyobb tanulócsoportok nem alkalmasak a lemaradók vagy éppen a tehetségesek fejlesztésére: kevesebb figyelem jut az egyes gyerekre, és a diákokat is megköti, hogy a leglassabbhoz kell igazodniuk.

Térképen ábrázoltuk, hogy ezt a bizonyos finanszírozott órakeretet mennyire tudják kitölteni az egyes tankerületek. És hogy ez mekkora tanárhiányra utal? Maradjunk a fenti példánál. Ha az iskola alsó tagozatán mind a 634 órát kitöltenék, az kb. 26-27 átlagos pedagógus álláshelyet jelentene. Ha csak az órakeret 70 százalékát töltik ki, akkor ott kb. 20 pedagógus van csak. A ki nem töltött órakeret adatai így azt mutatják, hogy egyes helyeken akár 35 százalékkal, átlagosan pedig 15 százalékkal kevesebb a tanár a lehetségesnél és a szükségesnél...

ÉLETEKBE KERÜL A MAGYAR ÁLLAM LEÉPÜLÉSE

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.09.03.


A demokrácia, a jogállam, az intézményi kontroll, a fékek és ellensúlyok rendszere leginkább tankönyvi, távoli, elképzelt dologként jelenik meg a magyar társadalom számára. Ezeket a kifejezéseket és az ezeket megjeleníteni hivatott intézményeket a magyar politika a rendszerváltás után egyre inkább kiüresítette, míg 2010 óta a Fidesz kormányzat alatt már-már ellenségként jelennek meg az állampolgárok számára. Pedig egyre inkább láthatjuk annak a hiányát, hogy az állam nem lép fel, vagy nem tud fellépni az állampolgárai védelmében.

2018-ban gyakorlatilag hetente robbannak ki olyan kisebb botrányok, amelyek azt mutatják, a magyar állam már nem is akarja megvédeni az állampolgárait, vagy inkább vezetői annyira lerohasztották, hogy nem is képes rá. Azok a kontrollt gyakorló, független állami intézmények pedig, amik erre hivatottak, lényegében már életjelet sem adnak magukról. Pedig lenne feladatuk.

Alig egy hetes hír, hogy a nagy melegben a Duna vize Paksnál valószínűleg melegebb volt, mint ami az erőmű biztonságos működéséhez szükséges. Csak trükköztek a mérésekkel. Németországban és Franciaországban erőművek álltak le hasonló helyzetben. Magyarországon semmi se történt, hogy egy esetleges problémát megelőzzenek.

Pedig ha lenne független állami szerv, amelynek feladata akár Paks, akár más energiatermelők független szakmai alapú kontrollja lenne az állampolgárok védelmében, akkor itthon is a biztonságot kellett volna választaniuk az állami szerveknek. De ilyen nincs, és a biztonság helyett az állami szervek inkább a titkolózást választották, nehogy kiderüljön, az atomenergia is lehet problémás, és az, hogy ha Paks-központú az energiatermelésünk, az milyen problémákat okozhat.

Az elmúlt héten a sajtó a Honvédkórház ügyével volt tele, a ki nem fizetett túlórapénzekkel, a szakszerűtlen ellátással, az emiatt felmondó orvosokkal. Persze itt a probléma alapvetően a pénzhiány, és a rosszul működő egészségügy.

De a Honvédkórház, vagy más kórházak hibáiról miért orvosok kiszivárogtatásából, vagy kiállásából, esetleg elhunyt hozzátartozóik halálán felháborodó állampolgárok írásaiból kell értesülnünk? Miért titkosított csetprogramokon kell a sajtónak kiküldeni az információkat, amikor a tét emberek egészségügyi ellátása, emberek élete? Hol vannak azok a szervek, amik az egészségügy hatékonyságát, egy-egy osztály ellátásának minőségét nézik, esetleg akiknek feladata jelezni azt, ha olyan helyzet alakul ki valahol, mint a Honvédkórházban most?

Hiszen nem most alakult ki ez a probléma, évek óta cikkeztek arról, hogy baj lehet. Miért kell ezt titokban tartani? Miért nincs joga a betegeknek, a magyar népnek tudnia, ha baj van egy ilyen fontos kórházban? Lényegében nincs már olyan működőkepés állami szerv, aminek a feladata az egészségügy monitorozása, a hibák kijavítása? Sőt, itt is a titkolózás a divat, miközben emberek életéről van szó, perelni kellett a kórházi fertőzések számáért, a Honvédkórház még most is azt mondja a nyilvánosságnak, nincs semmi baj, de tudjuk azt is, az ÁNTSZ évek óta nem ellenőrzi például a kórházak tisztaságát...

BERLUSCONIT KÉRTE MEG ORBÁN, HOGY TALÁLKOZHASSON SALVINIVEL - NEMZETKÖZI LAPSZEMLE

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Klubrádió / CSERNYÁNSZKY JUDIT
2018.09.03.


 Hallgassa meg

„Moszkva trójai falova: Ki és hogyan bontja meg az Európai Unió egységét” címmel az egykori szovjet pártlap, de ma már magát függetlenként hirdető orosz Izvésztyija hosszú cikkben elemzi, és alcímében azonnal konstatálja is: a két ellenséges táborra bomlott az uniós szövetség. Ennek magyarázatául az Orbán-Salvini múlt heti találkozóját említi a szerző, aki úgy tudja, hogy az olasz gazdasági miniszter, Luigi Di Maio jóelőre figyelmeztette Brüsszelt a találkozóról és a várható fejleményekről, de megkeresése süket fülekre talált, Brüsszel nem fegyverkezett fel és nem is tett semmit a további fejlemények megakadályozása érdekében. Csernyánszky Judit összeállítása.

A Nemzetek Európáját akarja létrehozni a két politikus, amelyben az egyes országok önálló kül- és belpolitikát vinnének, s amibe nem lenne beleszólása az Uniónak – ezt állítja egy olasz politológust idézve az Izvésztyija cikke. Talán az sem véletlen, hogy ezzel egyidőben a cseh kormányfő, Andrej Babis éppen az olasz kormányfővel Giuseppe Contéval tárgyalt. Az anti-MM szövetség - az MM Emmanule Macron francia elnök és Angela Merkel kancellár nevét jelöli -, nemcsak a Visegrádi 4-eket foglalja magában, de csatlakozását jelezte Ausztria és Svédország is.

Az Orbán-Salvini találkozó tető alá hozásának hátterében az Izvésztyija információ szerint Silvio Berlusconi áll, aki viszont remek kapcsolatban van egyrészt Orbánnal, másrészt Vlagyimir Putyinnal is, akivel nemrég együtt borozott. Az elemzők ezek után csak összeillesztették a logikai láncszemeket: Matteo Salvini és Orbán Viktor – Oroszország trójai falovai az EU-ban. Sőt még Orbánt szó szerint is idézik mindezek igazolására, aki nem titkolta, Berlusconit kérte meg a Salvini-találkozó tető alá hozására, aki nem mondott neki nemet. S hogy miért volt fontos találkozni Salvinivel, hogy biztos legyek abban, valóban két blokk létezik az Unióban – idézi az Izvésztyija a magyar kormányfőt.

Szinte az orosz cikkel egyidőben az amerikai CNN is a trójai faló-jelenségről tudósít: Salvini és Orbán épp az uniós választásokra készülve építik azt a tábort, az euroszkeptikus- és bevándorlás-ellenes tábort, amely végleg összeroppanthatja az uniót, hisz a Brexit mellett hallani Frexitet épp úgy, mint Nexitet, azaz a franciák és a hollandok kiválását is. Ennek első lépése, hogy a populisták kerülnek többségbe az uniós parlamenti választásokon jövő májusban...

A TIGRIS ÉS TÁRSAI VELÜNK EGYÜTT BANDUKOLNAK A KIHALÁS FELÉ - WILDLIFE PHOTOGRAPHER OF THE YEAR 2018

INDEX
Szerző: AJPEK ORSI, NAGY ATTILA KÁROLY
2018.09.04.


2009-ben a szelíd farkas, 2017-ben a kitömött hangyász miatt tört ki a botrány az Év természetfotósa pályázat legjobbjai körül, pedig az anyatermészet az emberrel karöltve mindenféle extra trükk vagy beavatkozás nélkül is elképesztő dolgokra képes, legyen szó alkotásról vagy rombolásról.

Egy természetfotó attól lehet igazán jó, hogy nézőjét képes a szimpla esztétikai élvezeten túl is magához kötni, és mondjuk némi gondolkodásra késztetni a világban betöltött szerepéről és felelősségéről. A jó természetfotós pedig attól igazán jó, hogy képes ilyen képet készíteni csalás nélkül. Az idei legjobbak, úgy tűnik, ilyenek, mert az alábbi válogatásban szereplő fotók – a szemünkbe néző fenséges oroszlán, a szeméttengerben úszó hal vagy a rácsok között élő maláj medve képe – előtt hosszasan és borzongva lehet időzni. A borzongás persze leginkább annak szól, hogy a fotók jó része idén is a természet ajándékainak elkótyavetyéléséről szól, arról, miképp tesszük visszavonhatatlanul tönkre mi, emberek ezt a Földnek hívott végtelenül színes, érzékeny helyet.

Idén 95 országból, 45000 fotóval neveztek az év természetfotósa pályázatra. A finalisták közül a legjobbnak ítélt fotó készítőjét október 16-án jelenti be a zsűri, a pályázat legjobb képeiből pedig a londoni Természettudományi Múzeumban nyílik kiállítás október 19-én...


TÖBB MINT BŐKEZŰ AZ EGYHÁZAKKAL AZ ORBÁN-KORMÁNY

168 ÓRA ONLINE
Szerző: 168 Óra
2018.09.04.


Rég lezárult a felekezetek rendszerváltás utáni kárpótlása, az Orbán-kormány továbbra is igen bőkezűen osztogatja az ingatlanokat. Az egyházak ráadásul már igényelhetnek is épületeket – írja a Népszava.

Az állam az elmúlt nyolc évben 34 ingatlan tulajdonjogát adta át teljesen ingyen valamelyik vallási közösségnek. Az épületek összesen több mint 13,2 milliárd forintot érnek.

A legértékesebb mind közül a 3,42 milliárd forintra becsült, volt BÁV-székházként is ismert 4590 négyzetméteres budapesti épület, amelyet az állam nem sokkal az átadás előtt vásárolt meg és újított fel. Ezt az ingatlant a Református Egyház kapta meg, csakúgy mint azt az 1,46 milliárd forintot érő VIII. kerületi (Károlyi-Csekonics-palotaegyüttesként is ismert) épületet, amely összesen csaknem háromezer négyzetméteres.

Az ingatlanok ingyenes átjátszását lehetővé tevő törvény szerint a tulajdonjog átadásához csak egy kormányhatározatra van szükség, így a kabinet saját hatáskörben dönthet az egyházaknak juttatott „ajándékokról”...

MINDENT MÁSKÉPP KELL, MERT DŐLNI KEZDETT A RENDSZER

G7
Szerző: SZABÓ M. ISTVÁN
2018.09.04.


Nem tűnhetett fel sok embernek, hogy májusban formai hibával élesedett az új, most már negyedik Orbán-kormány névsora a kormány honlapján. Az Innovációs és Technológiai Minisztériumnál ugyanis megbotlott az abc-rendbe szedett lista. Lehet, csak annyi történt, hogy Mosóczi Lászlót, a közlekedési ügyekért felelős államtitkárt utólag írták be a névsorba, és ezért valahogyan az energetikáért és klímaügyekért felelős Kaderják Péter elé keveredett.

Augusztus elején aztán felmentették az állam energetikai óriáscég, az MVM teljes vezérkarát, kinevezték vezérigazgatónak az érdekes karrierívet leíró Kóbor Györgyöt. Aztán nem sokkal később a G7 és az Index is megírta az MVM és könyvvizsgálója, a KPMG közötti szerződés felmondásának történetét, ahol a szálak egy Svájc felé tartó milliárdos utalás felé vezetnek. Ez a történet mégis kevés lett volna ahhoz, hogy lefejezzék az MVM-et.

A két új energetikai főember, Kaderják és Kóbor kinevezéséhez ugyanis mélyebb és több ideje tartó folyamatok vezettek. Kiderült ugyanis, hogy az energetika kormányzati lerablása, amit előbb Simicska Lajos, aztán Seszták Miklós emberei az utóbbi nyolc évben elvégeztek, már a rendszer bedőlésével fenyeget, és ennek így nagypolitikai kockázatai lettek...