2018. szeptember 30., vasárnap

MÉLYSÉGEK ÉS MAGASSÁGOK

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.09.30.


Olyan sok minden történik egyetlen nap alatt is. Annyi felemelő, és lesújtó pillanat, hatás éri ebben a munkában az embert, hogy azok, akik messze vannak ettől, el sem tudják képzelni.

Felvillantok párat az elmúlt időszakból.

Első. Ez pont egy e heti. Egy kedves idős hölgy jelentkezett két éve, hogy szívesen támogatna egy gyereket. Nyugdíjas, neki sincs sok, de időnként küldene ötezer forintot, hogy vegyünk rajta azt, amire éppen szüksége van a gyereknek. Iskolakezdésre, születésnapra, karácsonyra. Ilyenkor sokat törjük a fejünket, hol hasznosul legjobban a segítség, kinek ad mankót, kapaszkodót, erőt a másfajta életcélhoz, mint ami helyzetéből, és e miatt sajnos eleve elrendelt sorsából következne.

Kiválasztottuk a lányt. Általános iskolás volt még akkor, nehéz élettel, szülők nélkül, egy nagynéni gyámságára bízva. Sokszor nélkülöztek, azért is került a kapcsolatrendszerünkbe, mert mi is láttuk, ahogy a kisváros kukáiból gyakran gyűjtögettek. Próbáltuk segíteni a tanulásban is, volt egy megingás, akkor úgy tűnt, el is veszítjük, aztán mégis sikerült visszazökkenteni egy kezelhető útra. Elvégezte a nyolc osztályt, és középiskolába ment.

A támogató augusztus végén hívott, hogy szeretné neki küldeni a beiskolázáshoz a szokásos összeget. Szóltunk a lánynak, bejött, megkapta a pénzt, be is vásárolt, el is számolt vele. Fehérneműt, alapvető ruhákat vett, iskolaszert, táskát kapott tőlünk. Aztán pár hét múlva jött a névnapja. A támogató újra telefonált, és újra küldte az ötezer forintot. Most jött be az irodába a kérésünkre a lány. Mondja a kolléganőm neki az örömhírt, „képzeld, megint küldtek neked pénzt, talán születésnapod van…” „Nem”- mondja a lány, és sorolja azt is, mikor született. „Akkor biztosan a névnapod van, arra kaptad”. Zavartan mosolyog. „Mikor van a névnapod?”- fordulok oda én is. „Nem tudom” -hangzik a válasz. Rákeresünk a neten, igen, nemrég volt. Örül. Átveszi a pénzt, és boldogan megy vásárolni. A 16 éves. Akinek még sosem volt ünnep a névnapja. Akit még soha, senki nem köszöntött fel ezen a napon. Akinek ez az első. 16 évesen.

Második: Nemrég történt ez is. Az egyik szegregált általános iskolában. Beiratkozási lapokat gyűjtenek be a kollégáim, a művészeti iskolába történő jelentkezéshez. A szülőnek alá kell írnia. Sokat kínlódunk vele, nem egyszerű visszaszerezni az aláírásra hazavitt lapot, és akkor még szembesülünk a kitöltés hibáival. Már nem bírjuk jobban leegyszerűsíteni az információkat, hogy az alapkészséghiányos szülő is értse, mit jelent beiratkozni hozzánk. A kollégáim gyakran segítenek, mert nem érthető számukra sokszor, hogy az anyja neve kinek az anyja, a gyereké, vagy az anyjáé, a lakcím is zavaros, és sokszor alig tudjuk kibagadozni a neveket. Vagy van úgy, hogy a gyereknek két keresztneve is van, és egy harmadik, a becenév, ami sokszor ragadványnév, ám ezt használják, és ezt is írják be. Aztán, mikor bevezetnénk a KIR-be (Közoktatás Információs Rendszere), rögtön hibába ütközünk, és külön munka kideríteni az adatokat, melyeket kötelező feltüntetnünk.

„Az övét nem tudjátok aláíratni” -mondja az egyik tanteremben a pedagógus. „Az anyja szül, kórházban van, az apja meg börtönben.” A gyerek ott áll és néz. Mert ő jönne hozzánk. Csak nincs most gondviselő, aki aláírná a jelentkezési lapot. A határidő nekünk adott. Vagy nekifogunk, és megkeressük az anyját, vagy nem tudjuk felvenni. Mert ilyen élethelyzetekre a rendszer nem tud reagálni. Mi meg állandóan ilyen élethelyzetekbe futunk bele.

Harmadik: Hosszan tudnám még folytatni, nem kellene sokáig törni a fejem, mit írjak le a napi történésekből, annyi van…de most befejezem, egy pozitív történettel. Mert úgy néz ki, sikerül egy középsúlyos értelmi fogyatékos kislány helyzetét megoldani, intézményi összefogással. Ami, ha kizárólag a jogszabályok szerint elsőre megrajzolt úton történt volna, feltehetően rontott volna a helyzeten. De nagy öröm nekünk, mikor a protokollvezérelt rendszerbe be tudunk vinni emberibb megközelítéseket, és partnereket találunk a jogszabályoknak megfelelő, ám azok között okosan keresgélő, a helyzethez igazodó megoldáshoz. Ami néha kacifántosabb úton érhető el, mint egy határozat gyors meghozatala.

A kislányt kicsiként emelték ki a családból, a testvérével együtt. Nagyon mélyen voltak a szülők, alkohol, tarthatatlan körülmények, veszélyben voltak a gyerekek. Azután kerültünk kapcsolatba velük, amikor a kis faluba költöztek. Sok munkával, háttérsegítséggel lassan stabilizálódtak, végül, az intézményrendszerrel együttműködve sikerült a kislányt visszagondozni. A testvérét addigra örökbefogadták.

A visszagondozásban fontos elem volt, hogy el tudja kezdeni az általános iskolát. Elkezdte, de már az első hetekben világossá vált, hogy nem integrálható. Találtunk megoldást, magántanulói státuszba került, és a tanodánk gyógypedagógusa folyamatosan fejlesztette, meg persze bejárt az iskolába is, a kötelező alkalmakra. Húztuk az időt, ameddig lehetett, mert az általános iskolának nincs benne az alapító okiratában a középsúlyosak fejlesztése. Az csak a kis falutól jóval távolabb, bentlakásos formában lehetséges. A bizottság pedig most, megvizsgálva a kislányt, ezt javasolta.

De mi tudjuk, hogy ennek még nincs itt az ideje. Tudjuk, hogy egy idő után jobb lesz majd ez neki, de még nem most. Mert sem ő, sem a szülei nincsenek erre felkészülve. Az anyja már másnap hívott, kétségbeesve, hogy el akarják tőlük venni a gyereket, és ő nem engedi, és különben is, miért nem jó úgy, mint eddig, a tanodában. És nem is fogja visszavinni a jövő héten, mikor megint kellene menni vele, mert tudja, el akarják venni. Nagy nehezen sikerül csak megnyugtatni.

Nos, innen indultunk.

Nem írom le a telefonokat, sorban, minden szereplővel, a félinformációk miatti vakvágányokat, hogyan próbáltunk, akinél lehetett a jogszabályokban gondolkodás mellé némi empátiát is beemelni, a lényeg, hogy úgy néz ki, sikerülni fog. Átkerülhet abba az iskolába, ahol van lehetőség középsúlyos értelmi fogyatékosok fejlesztésére, de kérvényezhetjük a magántanuló státuszt, nem kell a bentlakásos forma. Mert partnereket találtunk a megoldáskereséshez, mindenki akarta, a tankerület, a fogadó iskola, a gyermekjólét, a pszichológus…a szakértői bizottság. A család önmaga képtelen lett volna bármit tenni, nem is értik, mi ez az egész. De a jogszabályok rájuk is úgy vonatkoznak, mint aki érti. Most időt nyerünk ahhoz, hogy türelemmel, nagy munkával, de megértessük velük is, meg a gyerekkel is egy későbbi bentlakásos forma előnyeit. Majd, ha nagyobb lesz.

Jó érzés volt a telefonos megkereséseimre a reagálásokat hallani. A pozitív hozzáállást. Mert azt mutatta, amiben hiszek: az intézményrendszerrel közösen is lehet megoldásokat keresni. Hogy nem ellenségek vagyunk, hanem partnerek. Hogy a hatósági eszközök jól kiegészíthetők pedagógiai hatásokkal. Hogy van olyan, amikor egy megoldáshoz mindenki hozzáteheti a maga részét, és ami így létre jön, az sikeres beavatkozás lesz.

Még szükséges hozzá a mediálás, a mi civil munkánk. De egyre több eset bizonyítja, hogy működik. Képesek vagyunk együtt dolgozni azokért, akik valamilyen ok miatt segítségre szorulnak.

SZABADOK-E A GAZDAGOK?

KÖTŐSZÓ BLOG
Szerző: KötőSzó / KODÁCSY-SIMON ESZTER
2018.09.30.


A világon élő felnőttek két százalékának kezében összpontosul az anyagi javak több mint fele, míg az emberiség ötven százaléka az anyagi javaknak csupán egy százalékán osztozik. Vajon akik ma a javak nyolcvan százalékát birtokolják, kiben bíznak, s kikkel szemben bizalmatlanok? Vajon a felnőtt népesség két százaléka, akik az anyagi javak több mint felével rendelkeznek, mire mernek szabadok lenni?

Ökológiai válságunk egyik oka és egyben leginkább sokkoló jele is a javak egyenlőtlen elosztása. Ismerjük a négyötöd-egyötöd arány fordított megoszlását mind a víz, mind az élelmiszerekre nézve, de hasonlóan rossz a helyzet a termőföld, az erdő és más természeti javak esetében is. Az egyenlőtlen elosztás azonban leginkább az anyagi javaknál mutatható ki: a világon élő felnőttek két százalékának kezében összpontosul az anyagi javak több mint fele, míg az emberiség ötven százaléka az anyagi javaknak csupán egy százalékán osztozik.

Könnyen rövidre lehetne zárni ezt a problémát azzal az idealista sóvárgással, hogy milyen jó lehetett az apostoli korban élni, amikor a keresztény gyülekezetek tagjai vagyonközösségben éltek. Ez azonban csak az idők során idealizált elképzelés. Valójában az ősgyülekezeti közösségek nem kommunák voltak: nem találunk utalást szervezett közösségi termelésre vagy közösségi fogyasztásra, nem gondolkodtak gazdasági kategóriákban, nem készítettek közös költségvetési tervet, és az egyenlőség elvére való törekvés sem jellemezte őket. Továbbra is megmaradt a saját tulajdon mint például Mária háza az ApCsel 12,12-ben.

"Ami azonban lényegi különbség volt a mai közösségeinkhez képest, az talán a tagok szabadságérzésében ragadható meg leginkább. Nem kötötte meg őket a vagyonhoz való ragaszkodás, a tulajdon miatti elégedettség, a javak birtoklásának vágya, a minél nagyobb profit elérése vagy az erőforrások kisajátítása. Úgy tudtak birtokolni, hogy közben nyitottak voltak a közösség többi tagjának szükségletére, s szabadok voltak a másik ember megsegítésére. Ez a nyitottság tette lehetővé, hogy észrevegyék a szükséget szenvedőt, s önkéntes felajánlásokat tegyenek, melyeket aztán igény szerint osztottak szét a rászorulók között. A szétosztás célja a másik ember megsegítése volt, mellyel a hitközösség – vagyis Krisztus teste – másik tagjának fájdalmát és nehézségét próbálták enyhíteni"...

AKI SZEGÉNY, TÖBB PONTON MAGA DÖNTÖTT ÍGY

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.09.30.


...Bárki tehát, aki az államtól remél védelmet a saját életében, annak tipikusan (vannak kivételek) meg kell elégednie átmeneti és/vagy a nagyon alacsony életszínvonalra elegendő juttatásokkal. Mindenkinek, aki többre vágyik a piacra kell mennie. A tudósnak (hacsak nem alapkutatásban vagy az állam számára stratégiai területen dolgozik), az üzletembernek, a művésznek stb. egyformán. Az állami állás vagy apanázs az esetek túlnyomó részében minden értelemben szerény életet enged csak. Mindenki maga dönt a saját sorsáról, ha tetszik neki, ha nem -- és vállalja a következményeit. Nem kell mindenkinek gazdagságra törni, vannak más fontos szempontok is az életben, de ha több egymást követő ponton -- tulajdonképpen minden nap újra és újra -- így döntött, kérdéses, hogy mennyiben várhatja el hiányzó erőforrásai egy részének kipótlását a közösségtől. A szegénység kezelése távolról sem olyan egyszerű erkölcsi kérdés, mint ahogy a legtöbb "humanista" gondolja. Az átlépés a könyörülettől és az egyéni erkölcsi döntésektől az államilag kikényszerített szociális hozzájárulásokhoz messze nem magától értetődő, ahogy az állam újraelosztó joga se az a rendvédelmen, a jogbiztonságon, a gyermeknevelési támogatáson, az egyenlő színvonalú iskoláztatáson és az egészségügyi alapellátáson, azaz a bemeneti erőforrások nivellálásán túl. (Disclaimer: szegény és szegénység alatt mindig elsősorban az adott társadalomban releváns állapotot értem, másodsorban a világpiacon elért - de az adott társadalom és kultúra nehézkedési erejével gátolt - állapotot.)

ITT OLVASHATÓ

GOOD MORNING, VIETNAM!

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.09.30.


Forr Tonkin bús öble, ó magyar! Ádáz Erynnis lelke uralkodik – Berzsenyi így kezdené ezt az írást, a valóság ezzel szemben az, hogy inkább a bús magyarok forronganak, de Tonkin miatt. Sőt, Hanoi miatt, valamint ki a Mekong vizét issza, vágyik annak szíve vissza. Akkor lássuk ezt a mi kis magyar, fapados tonkini incidensünket, amiben még hajó sincs, csak botrány.

Szóval, a Facebook magyar nyelvű bugyra már megint fel van háborodva, mert pártunk és kormányunk jóváhagyta egy magyar kultúrház megvásárlását és felszerelését Hanoi szép városában, potom hétmilliárd forintocskákból. Lássuk a hírt, a HVG nyomán.

Annyit lehet tudni róla, hogy reprezentációs célokat szolgál majd, művelődési és közösségi ház is lesz egyben.

Orbán Viktor miniszterelnök a külgazdasági és külügyminisztert, valamint a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli minisztert bízta meg azzal, hogy az épület megvásárlásával kapcsolatos előkészületeket tegyék meg. Azt is kikötötte, hogy a költségek nem haladhatják meg a 7,1 milliárd forintot.

A kormányhatározatból kiderül, a tervek szerint 5,7 milliárd forintot még idén kifizetnek, a maradékot pedig 2019-ben és 2020-ban utalnák. Úgy számolnak, hogy az épület üzemeltetésére és karbantartására nagyjából 28,5 millió forintot kell félretenni a 2020-as költségvetésben.

A hanoi Magyar Művelődési és Közösségi Ház vagyonkezelője a Külügyminisztérium lesz
.”

Egyfelől: nem kisegér, hanem kemény hétmilliárd forint. Annyi azért nincs, amennyibe egy stadion szokott kerülni, de felháborodás azért van. Felháborodás mindig van, ha a magyar kormány külföldön bármiféle beruházást jelent be, mert ruházzon be itthon, oktatásba, egészségügybe – ami helyes is lenne, csakhogy azt is tudjuk, hogy amennyiben itthon jelentenek be egy beruházást, akkor az arra fordított pénzt minimum a legalacsonyabb hatékonysággal költik el, és az összeg legnagyobb része külön erre kialakított csillagkapukon egy párhuzamos világba távozik.

Ezt az itthoni beruházásokról pontosan tudjuk, azonban valamiért az okos magyar emberek a külföldiekről feltételezik, hogy azokat az utolsó fillérig arra költik, amire mondják, és a gonosz külföldiek profitálnak belőle. Nincs az a befoltozott iskolatető Kárpátalján, amiért ne őrjöngene a honi közvélemény, volt rá példa, hogy százezer forint viharkár miatti támogatást is sajnáltak egy iskolától, mert az „külföldi”. Ha mondjuk egy borsodi iskola tetejét viszi el a vihar, akkor az a baj, hogy miért nem javítják ki, ha kijavítják, az a baj, hogy mennyiért (mondjuk az tényleg baj szokott lenni, mert a pénzecskék el-eltünedeznek), ha viszont pár kilométerrel északabbra viszi el a tetőt ugyanaz a vihar, azonnal lobot vet a honfigőg a magyar demokratában és ha kijavítják, legszívesebben lebontaná. Holott nem tetszenek érteni a lényeget: azok, akik itthon sikkasztanak, külföldön is sikkasztani fognak, csak ott nem szerzünk róla tudomást. Tehát a reklamált befektetések kilencven százaléka meg sem valósul, csak az áruk tűnik el. Erre rövidesen vissza is térünk, mert pikáns történeteim vannak róla.

Egyelőre azonban vizsgáljuk meg a kérdést: kell-e magyar kultúrház Hanoiba?

FIDESZES NEGATÍVHÍR-KOMMANDÓ HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN, ROGÁN BIZALMASA A GÁZBIZNISZBEN - HET LAPSZEMLE

ÁTLÁTSZÓ / MUTYIMONDÓ
Szerző: RÁDI ANTÓNIA
2018.09.30.


24: Rogán bizalmasa a gázbizniszben

Az üzleti ügyekben Rogán Antal kabinetminiszter jobbkezének számító Kertész Balázs legújabban gázkereskedő céget alapított. A szálak a svájci adóparadicsomtól a Gellérthegyen keresztül Grúziáig kuszálódnak. Néhány napja Monavis Energy Zrt. néven jegyeztek be új céget, amelynek fő profilja a gázkereskedelem, ezen kívül egyetlen más tevékenységi kört adtak meg, a gázelosztást. A zrt.-kre előírt minimális, 5 millió forint alaptőkével bejegyzett társaság vezérigazgatója Kertész Balázs, aki a magyar kormány-közeli üzletemberek által is kedvelt, svájci adóparadicsomként számon tartott Zugban található lakcímet adott meg a cégbíróságnak. A gázkereskedő alapítója a Monavis Holding Zrt., aminek az egyedüli részvényese is Kertész. A két új társaságon kívül még a Monavis Consulting található a regiszterben ezen a néven. Mindhárom Monavis-vállalkozás székhelye az Aulich utca 3. Ez az az épület, amelyről az Index videofelvétellel mutatta meg bő két éve, milyen illusztris tárgyalópartnereket képes vonzani. Habony Árpádnál és Rogán Antalnál is nagyobb potentátok tárgyaltak a ház előtt: Irakli Rekhviashvili grúz bankár, egykori gazdasági miniszter, Nikoloz Gilauri, Grúzia egykori energiaügyi-, majd pénzügyminisztere, aki egy időben miniszterelnök is volt. Elkapott beszélgetésükben egy grúziai erőmű terve sejlett fel.

444: Lázár tanácsadója rosszhírekkel támadná a hódmezővásárhelyi vezetést

Még augusztusban írt Kommunikációs iránymutatás elnevezésű levélben Göbl Vilmos, Lázár János sajtósa arra kéri a helyi fideszes képviselőket, hogy akárcsak addig, ezután se nyilatkozzanak a sajtónak pozitív témákban sem. „Sajnos több visszajelzés alapján fennáll a veszélye annak, hogy az olvasók, nézők, hallgatók a pozitív témák alapján úgy érzik, megy, működik a város.” Így zárta a képviselőkek írt magánlevelét: „Gyűjtsétek a negatívumokat, amelyekkel a sajtóban tudunk majd csatákat indítani.”

24: új luxusautó Budavár fideszes polgármesterének

Egy elektromos Nissan Leafet cserélnek modernebbre Nagy Gábor Tamás kedvéért az I. kerületben, pedig korábban már egy Lexust is beszereztek, ami szintén a fideszes politikus rendelkezésére áll. Hétfőn elfogadta a pénzügyi bizottság, csütörtökön pedig a budavári önkormányzat képviselő-testülete is jóváhagyhatja az I. kerület módosított 2018-as költségvetését. Ennek része, hogy a polgármester számára egy új, modernebb elektromos autót vásárol a kerület.

Népszava: szoborra vésték Balog Zoltán útmutatását

A reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából, tavaly ősszel adták át a XVI. kerületben, Sashalom és Rákosszentmihály határánál „Közép-Európa legnagyobb reformációs emlékhelyét”. Itt avatták fel Bocskai István, Kálvin János és Luther Márton bronzból készült egész alakos szobrát, R. Törley Mária alkotását. A szoborállítást Szatmáry Kristóf fideszes képviselő kezdeményezte. A szobrok talapzatán bibliai idézetek olvashatók. A kompozíció fókuszában lévő, gömb alakú csobogó kávájára egy ismeretlen eredetű szöveg is felkerült: „Tartsd meg a hitet, újítsd meg és erősítsd meg a hitet, és akkor ez a hit megtart téged.” A szoboravatás idején legalábbis még nem láthattunk se nevet, se forrásmegjelölést. Időközben felvésték a szerző nevét, aki nem más, mint a volt miniszter: Balog Zoltán. „Az én döntésem volt” – nyilatkozta az önmagát katolikus szobrászművészként meghatározó R. Törley Mária.

24: eladja a roma önkormányzat az ingatlanait

Értékesíti az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) azokat az ingatlanjait, amelyeket a Farkas Flórián volt miniszterelnöki biztos nevével összeforrt botrányos Híd a Munka Világába program keretében vásárolt a szervezet. Az eredetileg európai uniós forrásból indult – majd teljes csődbe torkollt – felzárkóztatási program során négy vidéki és egy budapesti irodát vásárolt az önkormányzat. A zalaegerszegi és a salgótarjáni irodáját már eladta az ORÖ, és a szervezet csütörtöki közgyűlésén döntöttek arról, hogy a fővárosi irodát is eladják. Utóbbi ingatlant Budapest egyik legdrágább részén, az I. kerületi Gellérthegy utcában vásárolta a szervezet, hogy ott alakítsanak ki központi irodát a programban létrehozott szövetkezetnek, amelyek azonban sosem végeztek érdemi munkát, és be sem költöztek az ingatlanba. Említésre méltó, hogy a Híd a munka világába program szabálytalan pénzköltései miatt a Fővárosi Főügyészség kezdeményezésére több mint három éve folytat nyomozást költségvetési csalás gyanúja miatt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal.

A MENEKÜLTKÉRDÉS TÚL FONTOS AHHOZ, HOGY A POLITIKUSOKRA BÍZZUK - ELLENSÉGES KÖZEGBEN NINCS INTEGRÁCIÓ

24.HU
Szerző: ZSOLT PÉTER
2018.09.28.


Értelmes diskurzust nem, csak indulati, csoportidentitásos megközelítések halmazát olvasni menekülttémában.

Ezek az indulattól átfűtött kommunikációk tele vannak igazságelemekkel, mégis inkább tűnnek vergődésnek, s silányulnak hittételekké. Mindeközben számos igen tájékozott és racionálisan gondolkodó tudna hozzászólni a témához, s jutnának egyről a kettőre, de rájuk nem kíváncsi sem a politikai hatalom, sem a közönség. Pontosabban azt nem tudjuk, hogy melyik ország politikusai kíváncsiak rájuk, mert valószínűleg azért vannak ilyenek. Nem sorolom magamat a téma szakértőjének, de a hangvételt és az irányt így is tudom képviselni. Mondok tehát néhány példát.

A demokratikus és fejlett világ népességfogyással, saját tagjai centrumba áramlásával, szegregációval, kohéziós és integrációs problémákkal küzd.Mindenütt egyre nagyobb egységek jönnek létre, így ami korábban külső probléma volt, az belsővé válik. Viszont, ha a növekedés megáll, a cél elvész és belső bomlás indul meg. Gondoljunk például arra, mi volna, ha Törökország az EU-hoz csatlakozhatna, s mi van azért, mert az EU bővítése leállt.

A népességfogyás minden civilizáció velejárója. Úgy tűnik egy bizonyos kulturális környezet – mely elpuhulással jár – maga után vonja, míg ha a civilizáció szétesik, beindul a biológiai program megint.

Európa fogyása és „puhánnyá válása” csak bevándorlással oldható meg. Mintha a németek úgy döntöttek volna, hogy jöjjenek, még ha többségük alkalmatlan is lesz arra, hogy belépjen a munkaerőpiacra, ha csak egy részük ezt sikeresen megteszi, már fenn tudják tartani a gazdasági jólétet.

Minderről a politikai kommunikációban nem esik szó, humanitárius értékekkel fedik le a stratégiájukat. Már ha igaz a feltételezésem, hogy racionális diskurzus helyett ez esetben is csak a kommunikáció a meghatározó. Hasonlóképp a menekültellenes retorikák inkább célozzák a politikai sikert, mint a valódi megoldáskeresést...

A KURÍR-SZTORI: MA 20 ÉVE HALLGATTATTA EL AZ ELSŐ LAPOT A FIDESZ

MÉRCE
Szerző: SZŰCS GÁBOR
2018.09.30.

Ilyentájt, szeptember végén, rendre össze szoktunk gyűlni, hogy megemlékezzünk a Kurír történetének végnapjairól. Így történik ez idén is: hol többen, hol kevesebben jövünk el az egykori csapatból; volt, hogy harmincan, volt, hogy kétszázan. Ama bizonyos végnap pontos időpontja egyébként 1998. szeptember 30-a, egy szerdai nap délutánja, amikor az Orbán kormány – illetve megbízásából az annektált (értsd: ellopott) „új” Postabank kedves képviselője: Kőhalmi Alfrédné vezérigazgató-helyettes – két mondattal befejezettnek nyilvánította az akkor nyolc és fél éve működő Kurír életét.
Pontosan húsz éve történt mindez.

Az évforduló lehetőség arra, hogy ne csak ennek az emblematikus napilapnak a lefejezésére emlékezzünk, hanem a jelen sajtó viszonyaira is. Mert a húsz évet összekötő mondat éppen a minap hangzott el Strasbourgban Orbán Viktor szájából:

„Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”.

Ezt mondta az a miniszterelnök, aki elhallgattatott már újságokat, megfélemlített tévét, rádiót, nyomtatott és internetes sajtót, tanárokat, civileket, tudósokat, aki miatt „félelem és reszketés” költözött, ha nem is Las Vegasba, de Magyarországra. S ahogy Hunter S. Thompson könyvében a két eszement főszereplő: Duke és dr. Gonzo minden törvényt áthágva dúlja fel a Las Vegast, úgy dúlja fel lassan egész Európa életét Orbán...

ALJAS ESZKÖZÖKKEL KAMPÁNYOLT A FIDESZ A XV. KERÜLETBEN

SZTÁRKLIKK
Szerző: Wirth
2018.09.30.


A lehető leghitványabb módszerrel próbálta lejáratni a baloldali jelöltet László Tamás, a Fidesz jelöltje a főváros XV. kerületében, ahol ma időközi polgármester-választást tartanak.

A kormánypárti jelölt az elmúlt hetekben a politikai pedofíliától sem riadt már vissza, a helyi iskolákba is betolakodva, a Fidesz piszkos kampánya azonban a vasárnapi választás előtti napon érte el a mélypontját.

A Sztárklikk információi szerint tegnap olyan, kéretlen telefonhívásokkal „lepték meg” a XV. kerületieket, amelyekben egy női hang azzal riogatja őket, hogy Németh Angéla a baloldal jelöltje megválasztása esetén megszüntetné a helyi szakrendelőt, így az helyiek mehetnek majd Zuglóba, vagy Újpestre, ha orvosi ellátásra szorulnak.

Az automatizált hívórendszer segítségével bonyolított lejáratókampánnyal egy bibi van: úgy tudjuk, hogy a XV. kerületben használt nomadikus, vagyis nem helyhez kötött internet alapú vezetékes telefonszám megegyezik egy korábbival, ami mögött valószínűsíthetően a Fidesz állhat. Konkrétan ugyanarról a telefonszámról hívták most az embereket, amiről tavasszal is, csak kicsit délebbre, Pestszentlőrincen, ahol Kunhalmi Ágnest igyekeztek besározni (mint tudjuk, kevés sikerrel)....

SZÍNHÁZI ERŐPRÓBÁK - KOVÁTS ADÉL: KI KELL LÉPNÜNK A KOMFORTZÓNÁNKBÓL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2018.09.30.


A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő 2016 februárjától igazgatja a Radnóti Miklós Színházat. Azt mondja, az idei évad kemény próbatétel lesz az egész társulat számára, mivel a közelben elkezdődő építkezések miatt több előadásukat is más helyszínen kell játszaniuk. De úgy fogják ezt fel, mint egy csapatépítő tréninget. Kováts Adél szerint az igazgatás nem csak örömmel, olykor vérveszteséggel is jár. Kérdeztük arról is, hogy a mai kultúrharcos időben van-e oka félni egy színházi direktornak.

Az javasolta, jöjjünk ide föl, a Radnóti Színház tetejére. Igazgatóként is gyakran érzi magát szédítő magasságokban?

– Inkább szédítő mélységeket érzek, főleg, ha az előttünk tornyosuló feladatokra gondolok. Különben azért hívtam fel önöket ide, mert itt a háztetőn szépek a fények a fotózáshoz. S talán tudat alatt azt is szerettem volna, hogy lássák innen azt a bizonyos házat mögöttünk. Több mint két évtizede élünk furcsa társbérletben a Paulay Ede utca 52. szám alatti ingatlannal egy örökölt jogviszony miatt. A színpadunk egy része az ott látható szomszédos épülethez tartozik. Ezt bontják majd le, és egy másikat építenek a helyébe, ami nagyban befolyásolja a színházunk működését az idei évadban. Megszűnik a színpad mélysége, csak egy leszűkített játékterünk marad, de nem költözünk el és nem is zárunk be. A nagyobb játékteret igénylő előadásainkat vendéghelyekre visszük: a III. Richárd és az Ádám almái a Magyar Színházban, a Futótűz és A párnaember az Ódry Színpadon lesznek műsoron. Bizonyos előadásaink és négy bemutatónk marad a Radnóti színpadán, illetve a Gloriát a Tesla Loft termében mutatjuk be. Tavaly felújítottuk a Bárány Boldizsárt a Stefánia-palotában.

Ezt megjegyezni sem könnyű. Az átszervezések rengeteg pluszterhet róhatnak önre és az egész társulatra.

– Elsősorban logisztikai és kommunikációs feladatokat kell majd jól megoldanunk. Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, de ez lehetőséget ad arra, hogy kipróbáljuk magunkat új helyzetekben, más terekben, találkozzunk olyan nézőkkel is, akik esetleg a Radnótiban még nem is jártak. Vendégjátékokra is megyünk Dunaújvárosba, Szombathelyre és Szabadkára. Mozgalmas időszak vár ránk, de biztos vagyok benne, hogy ebben is megleljük azt a fajta stabilitást, ami a Radnótit jellemzi. Remélem, a társulat ezt inkább izgalmas kalandtúrának fogja fel. Én biztosan. Másként nem is lehet...

JANISCH ATTILA KÜLÖNVÉLEMÉNYE NEMES JELES LÁSZLÓ NAPSZÁLLTÁJÁRÓL

MAGYAR NARANCS ONLINE
Szerző: JANISCH ATTILA
2018.09.30.


Útvesztő pokolbéli alkonyatban.

Hallottam a fanyalgó kritikák némelyikéről és hallottam fanyalgó, elutasító véleményeket is, nos, egyetlen elutasító véleménnyel sem értek egyet.

A Napszállta az utóbbi évek, évtized egyik legjelentősebb magyar filmje, amelyet a jövőbemutató progresszív víziója miatt fontosabb és szakmailag is erőteljesebb, határozottabb alkotásnak látok, mint a Saul fia (2015) volt.

Persze eleve ostobaságnak tartom a filmek bármiféle hasonlítgatását, akár egyetlen alkotói életművön belül is, és csak azért írtam a fenti megjegyzést, mert sok ilyen hasonlítgatást hallottam már korábban. Az egyik legjellemzőbb közülük: "Sajnálatos, hogy ebben a filmben is ugyanazt a formanyelvet használja a rendező, mint a Saulban, mert azért hatalmas különbség van aközt, hogy Auschwitzban követ-e a kamera leválaszthatatlanul egy fiát eltemetni akaró rabot vagy a tízes évek Budapestjén követ egy lányt, aki a testvérét keresi, de anélkül, hogy igazi célja, története lenne" – csakhogy a frappáns összevetésének egyetlen állítása sem igaz.

A Saulban a főszereplőt egy már kiteljesedett, objektíve is már komplexen és befejezetten létező világállapotban (és az abban mesterségesen teremtett, de ugyancsak komplex és befejezetten megváltoztathatatlan helyzetben – koncentrációs tábor) követi a kamera, míg a Napszállta egy, csak a későbbiekben komplexszé és kiteljesedetté alakuló helyzet, világállapot kibontakozásának kiismerhetetlenül félelmetes, beláthatatlan labirintusába veti a főszereplőt. 1913-ban, egy évvel az első világháború kitörése előtt járunk. A film hihetetlen – magyar filmen talán még soha nem látott – vizuális gazdagsággal mutatja be az adott kor Budapestjét. Valójában mégsem az 1910-es évek Budapestjét látjuk a vásznon, hanem egy – épp a mozgalmasságában és túltelítettségében – egyre áthatolhatatlanabbá és a kamera szándékosan szűkre szabott betekintési perspektívájából egyre átláthatatlanabbá váló városmasszát, amelyben semmi sem az, aminek látszik, amelyben csak kérdések vannak, de válaszok nincsenek, mert a kérdéseket is épp csak meg lehet fogalmazni, nemhogy a válaszokat is megtalálni rájuk. Ez az egyre áthatolhatatlanabb, egyre sűrűbb környezet-massza, morfolódik a kezdeti, majdnem realista városképből a mindent elnyelő, mindent leszívó, mindenre rátapadó és mindent körülvevő mocsárrá, amelyben a főszereplő is menthetetlenül (a világgal együtt) elmerül, miközben a célja még csak nem is az, hogy áthaladjon rajta, hanem "csak" az, hogy a saját múltját (identitását) megtalálja.

Mint minden erőteljes vízióval rendelkező, múltbéli korszakot bemutató jelentősebb film, a Napszállta is csak látszólag szól a vásznon megjelenő történelmi korról és annak kitalált vagy valós történéseiről, valójában a legaktuálisabb mai világállapotot jelenít meg. Ez az analógia vagy reflexió persze lehetne szájbarágós, erőltetett és/vagy primitíven nyilvánvaló és leegyszerűsítő. Lehetne ilyen is, csakhogy Nemes Jeles László filmje mindezeket a csapdákat bravúrosan elkerüli. Nem a film hangsúlyozza az analógiát, hanem a nézőben születnek meg az összefüggések és az asszociációk, amelyek éppen azért lesznek tágasak és összetettek, mert a film sem nyelvi eszközeiben, sem történeti dramaturgiájában nem hangsúlyozza ezeket...

HALVÁNY REMÉNYSUGÁR A DEVIZAHITELESEKNEK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: VARGA DÓRA
2018.09.29.


Bár a devizahitelesek számára kedvező döntést hozott az Európai Unió Bírósága, a szakértők az eddigi hazai bírói gyakorlat alapján nem sok jóra számítanak.

Egy hallgatólagosan lezártnak tekintett dossziét nyitott újra az Európai Unió Bírósága (EUB) a múlt héten, amikor kimondta, a magyar bíróságok vizsgálhatják, megfelelően tájékoztatták-e ügyfeleiket annak idején a bankok a devizahitelek árfolyamkockázatairól. Ha úgy ítélik meg, a szerződési feltételeket a hitelfelvevő számára nem világosan és érthetően fogalmazták meg, akkor akár tisztességtelennek is nyilváníthatják a szerződéseket. A tájékoztatásnak pedig nemcsak alaki és nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie, hanem konkrét tartalommal is meg kell tölteni – mondta ki a luxemburgi testület. 

Mindennek azért van nagy jelentősége, mert a devizahitelek forintosítására vonatkozó 2014-es törvényekkel a kormány megszüntetett ugyan a devizahitel-szerződésekben bizonyos tisztességtelen feltételeket, de mivel az árfolyam-kockázattal kapcsolatban nem rendelkezett, lényegében kimondta: annak terhét a fogyasztóknak kell viselniük. Ezt követően pedig a bíróságok nem vizsgálták a devizahiteles perekben az árfolyam-kockázattal kapcsolatos kérdéseket. Holott a bankok többsége – inkább saját magát levédve, semmint a tényleges tájékoztatást szolgálva - csupán egy sablonszöveget íratott alá a hitelfelvevőkkel, amelyben az adós vállalja az árfolyam-változásból eredő kockázatokat. 

Két magyar devizahiteles perének ügyében azonban a Fővárosi Ítélőtábla kikérte az Európai Bíróság véleményét: értékelheti-e egy szerződési feltétel tisztességtelenségét, ha az nem világos és érthető, annak ellenére, hogy a magyar jogalkotó hallgatólagosan jóváhagyta az árfolyamkockázat adósokra történő terhelését. Ennek kapcsán mondta ki az EUB, hogy igenis lehet vizsgálni ezeket a kérdéseket, ezt nem befolyásolja a forintosítási törvény. A Kúria az ítéletet követően azonnal közleményben sietett leszögezni: tanulmányozzák a döntést, de ők már 2015-ben és 2016-ban is ezen a véleményen voltak. Érdekes módon a bíróságok mégis keresetek ezreit utasították el arra hivatkozva, hogy az árfolyam-kockázattal kapcsolatos tájékoztatást már nem lehet vizsgálni – hívta fel a figyelmet Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke. Szerinte a Kúria „álszent közleményével” csupán a bíróságokra próbálja hárítani a felelősséget, miközben valójában „elvárás volt a bíráktól”, hogy utasítsák el a kereseteket. Úgy véli: a folyamatban lévő mintegy 10-12 ezer devizahiteles per száma a sokszorosára nőhet az ítélet nyomán, de szubjektív bírói döntések születhetnek, hiszen nincs egy lista, amely összefoglalná, miről és hogyan kellett volna tájékoztatniuk a hitelfelvevőket a bankoknak. Az EUB döntését megelőző főtanácsnoki vélemény ugyan arra tett javaslatot, hogy a nemzeti bíróság határozza meg ezeket a kritériumokat, de az ítéletből ez végül kimaradt. 

Barabás Gyula úgy fogalmazott: a magyar bíróságok eddigi gyakorlata alapján kétségei vannak, hogy a perek többségében a bírák a devizahitelesek javára ítélnek majd. A folyamatban lévő árveréseket és végrehajtásokat ezzel együtt azonnal le kellene állítani, az EUB szándéka ugyanis egyértelmű. 

 Ravasz László ügyvéd, az Adóskamara képviselője úgy látja: a devizahitelesek ügyét Magyarországon soha nem jogi, hanem politikai kérdésként kezelték, ehhez pedig a bíróságokat is felhasználták. Mint mondta: a devizahitelek elterjedése ugyanúgy politikai döntés – egy hibás gazdaságpolitikai elképzelés – hatására történt, mint ahogyan később a kormány és a bankok között megkötött alkuk miatt utasították el a bíróságok a devizahiteles keresetek sokaságát. Kérdéses, a Kúria hajlandó-e most az eddigi irányvonalat korrigálni és az európai jogrendnek megfelelő iránymutatást adni a bíróságoknak. Ravasz László szkeptikus e tekintetben, bár – mint fogalmazott – az EUB ítélete ad egy reménysugarat: ha a devizahitelesek és a magyar bíróságok a sarkukra állnak, felülírható a rendszer.

Az ügyvéd szerint egyébként a fő kérdés nem is az, hogy megfelelő módon tájékoztattak-e annak idején a kockázatokról a bankok, hanem az, hogy egyáltalán azt a terméket adták-e el, amit ígértek. Az emberek egy olyan olcsó lakáshitelért fordultak hozzájuk, amelyet – ellentétben az akkor 15-18 százalékos kamatozású forinthitelekkel – hosszú távon is fizetni tudnak. Erre kínálták fel a bankok a svájci frank alapú, olcsó hiteleket. Ezeket az ügyfelek mégsem tudták hosszú távon fizetni, vagyis a bankok nem teljesítették, amit a vállaltak – magyarázza Ravasz László. Szerinte emiatt az összes devizahitel-szerződést érvénytelennek kellene nyilvánítani, és mielőbb le kellene állítani a végrehajtásokat. Emellett hatályon kívül kellene helyezni azokat a – például magas illetékeket előíró - jogszabályokat, amelyek megnehezítik a devizahitelesek jogérvényesítését. Ezekkel ugyanis most akár azt is meg lehet akadályozni, hogy egyáltalán elinduljanak ezek a perek...

ÉS AKKOR A DÉLI PÁLYAUDVAR ÁTÉPÍTŐI BEDOBTÁK A NAGY ÁLOM TERVÉT

HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2018.09.30.


Gigantikus szuperalagutat terveznek Budapest alá; a kilakoltatásra készül egy ötgyerekes család, amelynek sosem volt tartozása; megnéztük, hogyan szervezik a Budapest Maratont. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.

Háromszáz milliárd forintból lehetne egy alagutat építeni a Déli és a Nyugati pályaudvar közé – erről beszéltek szakértők és döntéshozók a Déli jövőjéről szóló fórumon. Ilyen vasúti alagutak szelik át a várost Berlinben, Münchenben és Milánóban, de Londonban is pont egy ilyen projekten dolgoznak.

Azt azért a konferencia több résztvevője is felvetette, hogy jó lenne közelebbi, könnyebben elérhető célokat is megfogalmazni a pályaudvarok helyzetének rendezésére. Az esemény végén a jelen levő lakók közül többen is felzúdultak, sérelmezve, hogy az ő véleményükre senki nem kíváncsi...

LEHETNE, DE NEM AKARJÁK MEGOLDANI - BESZÉLGETÉS UDVARHELYI TESSZÁVAL, A VÁROS MINDENKIÉ CSOPORT ALAPÍTÓJÁVAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: NAGY N. PÉTER
2018.09.28.


Kulturális antropológia szakon végzett az ELTE-n, a City University of New Yorkon szerzett doktori diplomát számtalan tanulmány után publikált két könyvet, oktatott számos egyetemen, de saját meglátása szerint tanulni igazán 2009-ben kezdett, amikor negyedmagával megalapította A Város Mindenkié csoportot. Ebben mindmáig együtt dolgoznak hajléktalan emberek, illetve a lakhatási válság kárvallottjai és a szövetségeseik. Udvarhelyi Tessza 38 éves korára öt komoly szervezetet indított útjára és segített megőrizni. Mint ilyen nagyon sikeresnek, a hosszabb távú célokat tekintve viszont inkább sikertelennek tartja munkáját. Eggyel több ok arra, hogy semmit ne adjon fel, de hamarosan akár új dolgokba is kezdjen.


Újabb lakásmenet indul szeptember 29-én az önök, A Város Mindenkié szervezésében. Előtte és utána Lakhatási Heteket rendeznek, mintha mi sem történt volna az évek során...

– Miért? Történt valami?

Ötszázezren elmentek külföldre dolgozni. Az utóbbi öt évben sajnos további mintegy kétszázezer emberrel lettünk kevesebben biológiai okokból. Beindultak a lakásépítések. Nem enyhült a szociális nyomás a lakásszektoron? A menet ennek igazságosabbá tételéért indul.

– Nem enyhült a nyomás – az egyenlőtlen elosztás és a megfizethetetlen lakhatás ugyanolyan súlyos probléma, mint volt. Viszont újabb rétegek gondjai váltak láthatóvá. 2009-ben, amikor A Város Mindenkié megalakult, még elsősorban a hajléktalanság kérdésére koncentráltunk. Azóta már általában a lakhatási problémákkal foglalkozunk, és ezek egyáltalán nem lettek enyhébbek a kérdésben felsorolt változásokkal sem. Viszont elérték a középosztályt is, ahol a hajléktalan emberekhez képest jóval nagyobb az érdekérvényesítő képesség, és amelynek tagjai jobban elérik a nyilvánosságot. Így a feszültségek is érzékelhetőbbé váltak.

Önt tartják az egyik legsikeresebb civil szervezőnek. Elsősorban a lakhatás témakörében már öt markáns és tartósan életképes szervezet létrejöttében játszott kezdeményező szerepet: ezek A Város Mindenkié, Utcáról Lakásba Egyesület, Utcajogász, Közélet Iskolája és az Önállóan Lakni – közösségben élni csoport a mozgássérültek segítésére… Ugyanakkor az idén eddig már jóval több mint ezer kilakoltatást kellett elszenvedniük embereknek, tavaly pedig több mint háromezret. De mintha nem váltana ez ki különösebb közéleti feszültséget. A szervezetek tehát sikeresek, a cél, amiért küzdenek viszont egyre távolabb került. Mi az ellentmondás feloldása?

– Ez valóban nagy ellentmondás. Az elmúlt tíz évben felépítettünk egy működő, erős aktivista- és jogvédő rendszert, másfelől, ha az eredményeket tekintjük, mintha szinte semmit nem léptünk volna előre. Ez aggasztó. Csak hát közben lecsapott ránk a NER. A Város Mindenkié 2009-ben alakult. Ha az addig Magyarországon szokásos, langyos demokrácia folytatódik, szervezeteink dinamikájával komoly eredményeket érhettünk volna el. Most viszont a rendelkezésünkre álló eszközök még a kármentésre is alig elegendőek. Iszonyatosan hosszú távra kell terveznünk ahhoz, hogy legyen elég motivációnk. Ebben a politikai rendszerben az általunk képviselt társadalmi rétegek és erkölcsi-politikai értékek alig érvényesülnek, de ha leállunk, akkor még az utána következő időszakban sem lesz esély a változásra. Ezt a reményt védjük, miközben a szervezeteink most is nagyon sok embernek segítenek nap mint nap. A Város Mindenkié általában az ügyintézésben vagy éppen a jogszerűtlen kilakoltatások leállításában, minimális célként ezek elhalasztásában nyújt támaszt. Amikor radikálisabban lépünk fel – például élőlánccal próbálunk megakadályozni egy kilakoltatást –, az valamennyire visszafogja az önkormányzatokat, mert számolniuk kell szervezett és nem csak néhány elesett ember tiltakozásából álló ellenállással is.

Érvényes még az eredeti célkitűzés, hogy nagyobb részt volt vagy jelenlegi hajléktalanokból kell állnia a csapatnak?

– Érvényes, de szélesítettük az érintettek bázisát mindazokkal, akik megtapasztalták vagy éppen tapasztalják a lakhatási válságot. Például ma már ilyen helyzetben van az is, aki lakik ugyan valahol, de a bérbeadó nem hajlandó bejelenteni, amiből nagyon komoly hátrányai keletkeznek. Másfelől, ha végignézek a csoporton, azt látom, hogy lassan én maradtam az egyetlen klasszikus értelemben vett szövetséges. Eredetileg azokat neveztük így, akik stabil lakás-, illetve egzisztenciális körülmények között élnek, vagyis nem tapasztalják meg a saját bőrükön a lakhatási válságot. De ma már azoknak is egyre nehezebb kérdés a lakhatás, akik ugyanúgy diplomások, mint én. Arra a felvetésre, hogy „szervezetépítésben sikeresek vagyunk, mégsem érünk el sokat”, az volt egy pár évvel ezelőtt az egyik válaszunk, hogy megpróbáljuk szélesíteni a bázisunkat. Muszáj szélesebb osztályösszefogást megvalósítani.

Cikkeiben, tanulmányaiban, nyilatkozataiban nem kirekesztettekről, hátrányos helyzetűekről, hanem elnyomottakról beszél, illetve a konfliktusszerkezeteket leírva az osztály fogalmat használja. Keményen „belepolitizálja” magukat a klasszikus és nagyon éles politikai ellentétek világába. Következik-e ebből valami a szervezet céljait illetően?

– A Város Mindenkié ideológiai világára leginkább Misetics Bálint volt hatással, aki lakáspolitikával foglalkozik, kisebb részben pedig én és még több más társadalomtudós és lakhatási szegénységben érintett tagunk. Bálinttal mindketten a kritikai társadalomelméleti szemléletre szocializálódtunk. Úgy gondoljuk, hogy egy tőkés rendszerben a társadalmi helyzetet legjobban az osztályegyenlőtlenségek írják le. Az elnyomásról való beszéd pedig a kritikai pedagógiából jön, melynek megalkotója Paulo Freire, aki szerint az elnyomás viszonyrendszere öli meg a társadalmat, és ez alól kell – többek között a pedagógia segítségével – felszabadítani az embereket...

NESZE NEKED NÖVEKVŐ ÉLETSZÍNVONAL: ENNYI MINDEN LETT DRÁGÁBB 17 ÉV LEFORGÁSA ALATT

PÉNZCENTRUM
Szerző: NapiCsárt
2018.09.29.


Magyarországon 2000 és 2017 között a fogyasztói árak átlagosan 98 százalékkal nőttek, ami az összes uniós tagországot figyelembe véve a harmadik legmagasabb növekedés volt az EU-ban. Nálunk durvábban már csak Romániában és Izlandon nőttek az árak, keleti szomszédunknál 257, míg Izlandon 108,3 százalékkal - derül ki az Eursotat statisztikájából.

Az európai statisztikák között volt ugyanakkor egy, ami sehol máshol nem drágult annyival, mint hazánkban. Ez pedig az egészségügyi kiadások költsége volt, ami 17 év leforgása alatt 156,8 százalékkal kerül többe Magyarországon. Hazánkat ebben a kategóriában Bulgária és Lettország követi 154,7, illetve 139,2 százalékkal.

Az Eurostat statisztikái szerint Magyarország még négy különböző kategóriában került fel a legjobban dráguló országok dobogójára
- az élelmiszerek és a nem alkohol tartalmú italok 120,3,
- az alkoholos italok és dohánytermékek 220,4,
- a rekreációs és kulturális költségek 53,3,
- míg az éttermi és hotelköltségek 158,5 százalékkal lettek drágábbak...

MINDENKI EGYFORMA - SVÉD MÓDRA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.09.30.


Svédországban nagy lelkesedéssel vallják, hogy semmi különbség nincs a férfi és a nő között. A kérdés csak az, hogyan csapódik ez le már egészen kis korban például az óvodában. Ha már itt tartunk, végiggondoljuk, mire érdemes figyelni a külföldi iskolaválasztásnál, végül lazításként elugrunk Brazíliába strandokat nézni.

Han, hon, hen – a férfi és nő egysége, pontosabban annak a hiány a svéd kultúrában. Nagy kérdés, mi történik akkor, ha elsimítjuk a különbségeket – írja Bandi Republic a blogján egy saját történet alapján.

„Lányos apaként nagy rajongója vagyok a női egyenjogúságnak, de sokszor azt látom itt Svédországban, hogy a női egyenlőséget teljesen összekeverik az egyformasággal, ami megöli a rock ’n’ rollt a párkapcsolatokban. Nagyon furcsa errefelé a dinamika (vagy annak hiánya) a két nem között.

Az igazi nyitottság és tolerancia a szememben azt jelenti, hogy elfogadjuk a különbözőségeket és nem próbáljuk meg már az óvodában elkezdeni kiölni ezt a gyerekekből.

Nagyon nehéz időszak volt számunkra, amikor a lányunk 2,5 éves korában keményen belekezdett a hiszti-dac korszakába. Sosem fogom elfelejteni amikor megpróbáltam szakmai jelleggel beszélni erről a rutinos svéd óvodai pedagógussal. Merészeltem megkérdezni, hogy a hasonló korú fiúknál is ugyanígy jelentkeznek-e ezek az elviselhetetlen hisztériás rohamok?

Meg akartam érteni, hogy vajon a kislányok így kezdik-e el gyakorolni a női érdekérvényesítő képességüket vagy ez valami más?

Olyan lebaszcsizós kioktatást kaptam hirtelen az óvónőtől, hogy csak na! Megtudtam, hogy szerinte – és a hivatalos svéd vélekedés szerint – nincsen semmi különbség a fiúk és a lányok közt sem ebben, sem másban. Kifejtette, hogy ezért egyformán is kezelik őket.

Szerintem fontos a kezdetektől hangsúlyozni a különbözőségeket és kultiválni azokat. Nem szeretném, ha azt vernék a gyerekem fejébe, hogy nemre, fajra, korra való tekintet nélkül mindenki egyforma.

A szándék valószínűleg jó, de súlyos hiba lenne az egyenlőséget az egyformasággal agyoncsapni.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el...
...
ITT OLVASHATÓ

NINDZSÁK A KÖZÉPKORI JAPÁNBAN: MINDENT SZABAD, CSAK GYŐZZÜNK!

QUBIT
Szerző: BÉRES ATTILA
2018.09.30.


...A nindzsák születése

A nindzsák története egyben a középkori-újkori Japán békésnek éppen nem nevezhető története is. Az állandó belháborúk termelték ki a nindzsákat, és utóbb ezek okozták a hanyatlásukat is. Történetük Kínában kezdődött, ahol a 7. század elején a Tang-dinasztia uralkodott. A japánok kíváncsiak voltak erre a hatalmas országra, így hivatalnokok, diákok, tanárok, művészek látogattak el oda, és az egyik legnépszerűbb korabeli mű Szun-ce írása lett, amelyben a kínaiak hadi tudományát foglalta össze. Szun-ce ebben leírta, hogy

a háború mindig a csalás útját járja. Így ha képesek vagyunk valamire, tegyünk úgy, mintha nem lennénk rá képesek; ha valamit felhasználunk, tegyünk úgy, mintha nem használnánk fel. Ha közel vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy távol vagyunk; ha távol vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy közel vagyunk. Előnyöket kínálva csalogassuk az ellenséget, sorait megzavarva mérjünk csapást reá; ha mindene megvan, jól készüljünk fel ellene; ha erősebb nálunk, kerüljük el az összecsapást."

A minél gyorsabb sikerhez szükséges fegyverek közül a leglényegesebb az információ. „A bölcs fejedelem és a kiváló hadvezér úgy arat győzelmet az ellenség felett (...), hogy mindent igyekszik előre tudni. Senki ne álljon közelebb a hadvezérhez, mint a kémek, és senkit ne jutalmazzanak meg jobban, mivel nincs bizalmasabb ügy, mint a kémek tevékenysége.” Ezek a gondolatok beszivárogtak Japánba, egyre szélesebb rétegek olvasták Szun Ce művét. Ráadásul a 10-12. században sok kínai menekült el országából és telepedett le Japánban, magával hozva tudását.

Hivatalosan nem voltak még nindzsák, de a szellemiségük már megjelent. Ennek egyik ékes bizonyítéka egy 10. századi történet, amelyben egy Maszakado nevű hadúr a saját családja ellen viselt háborút. Egyetlen komolyabb ellenfele a saját nagybátyja, Josikane volt, aki egy támadással elsöpörte a becsvágyó unokaöcs erőit. De nem állt meg itt. Talált egy szolgát Maszakado környezetében, aki szép pénzért vállalta, hogy információkat szerez. A szolga kapott egy társat is Josikane emberei közül, akivel éjjeli őrnek álcázták magukat, és mindent feltérképeztek. De hiába teljesítették sikerrel a küldetést, mert Maszakadónak is megvoltak a maga kémjei, így mindenről tudomást szerzett. Az áruló szolgát kivégezték, majd sikeresen megtámadták Josikanét, de Maszakado nem élvezhette sokáig a győzelmét, mert pár hónappal később egy nyílvessző végzett vele.

A lopakodó harcmodor szellemiségét idézte az is, ahogy az 1182-es Jokota ga Hara-i csata végbement. A támadó hadvezér, Gendzsi hét alakulatra osztotta kétezer fős csapatát, és ellenséges zászlókkal látta el őket. Amikor az ellenség megpillantotta őket, éljenezni kezdett. Ám amikor közelebb értek, a hét csapat kibontotta saját zászlóit, és rohamot indított...

ORBÁNNAK VAN OKA TARTANI MÉSZÁROS LŐRINCTŐL - A STRÓMANTÓ ELINDULT VISSZA A VAGYON AZ IGAZI TULAJDONOSI KŐRHÖZ

24.HU / POSZT-ITT
Szerző: KERÉKGYÁRTÓ ISTVÁN
2018.09.29. 


Nem könnyű a korrupt politikus élete. Kihasít magának a közösből néhány milliárdot, és mégsem mondhatja a kis József Attilával, hogy „Míg a cukrot szopogatnám/ Új ruhámat mutogatnám/ Dicsekednék fűnek, fának/ Mi jó dolga van Attilának.” Neki bizony kussolnia kell.

Ő nem dicsekedhet fűnek, fának, mekkora pénzre, vagyonra, micsoda cégekre tett szert, neki el kell rejtenie, úgy kell tennie, mintha csak abból a rongyos néhány millióból élne, amit hivatalosan keres – és ez nagyon nehéz.Olykor ki is esik a szerepéből, és villant egy sokmilliós órát, egy méregdrága táskát, egy számára elvileg aligha megfizethető vadászatot, utazást, luxusingatlant, és akkor retteghet, hogy lebukik.Pontosabban korábban retteghetett, manapság már kevésbé kell tartania a leleplezéstől, mert jelentősen csökkent a leleplezésére hivatott szervek és médiumok száma.

Korábban az ilyen politikusok offshore cégekbe mentették ki a pénzüket vagy a dobozban átvett kötegeket otthon, esetleg külföldi széfben tartották, de mára a strómantartás jött divatba.

Keres a politikus egy mindenre kapható régi cimborát, akinek azt mondja:

"Barátocskám, gazdaggá teszlek, de olyan gazdaggá, amit te el sem tudsz képzelni. S nem is kell neked azt elképzelni, elég, ha azt teszed a pénzzel, amit mondok. Úgy élsz, mintha a tiéd lenne, de most nagyon figyelj, ide nézz a szemembe, és jól jegyezd meg! Ez valójában az én pénzem. Ha egyszer azt mondom neked, hogy ide vele, akkor szépen visszaadod. Persze nálad is hagyok belőle valamit, ez majd attól függ, hogy viselkedsz."

Ám a fölényes szavak mögött ott a rettegés.

Mert a tolvaj politikus folyton azon retteg, nem veri-e át a strómanja. Nem lopja-e el az ő gondosan összelopott pénzét. Nem mondja-e neki egykor, hogy:

"Drága barátom, most már nem vagy miniszterelnök/miniszter/államtitkár, nincs hatalmad, pláne fölöttem, a dúsgazdag üzletember fölött. Papírt ugye nem készíthettünk a mi kis ügyletünkről, de ha lenne is, azonnal följelentenélek. Tehát húzzál el a… (itt szóhasználatának megfelelő hűvös, hideg vagy éppen meleg helyet javasol)."

Ez jár a strómantartó fejében, erre ébred izzadtan éjszaka, aztán az egyik reggel kiadja a parancsot a sajtónak, a hozzá hű famulusainak, hogy tessék tönkretenni, lejáratni X stróman urat, aki aztán át is adja a vagyont Y úrnak, az új strómannak, hiszen nincs kedve börtönbe vonulni. Nem könnyű megtalálni a helyes arányt, mert, ugye, egy-két stróman kevés, száz meg már sok, tehát fáradságos munkával ki kell választani azt az öt-tíz alakot, aki egymás ellen is kijátszható. Sőt, mostanában divatba jött, hogy a strómanok tulajdonoljanak egymás vagyonából zsíros részeket, így egymást is figyelik.

Aztán fogas kérdés az is, mennyire legyen okos a stróman. Kezdetben eszes strómant volt szokás tartani, de aztán kiderült (elég csak Simicska és Spéder strómanokra gondolnunk), hogy az effélék gondolkodnak, okoskodnak, gyakran a saját érdeküket a strómantartójuk elébe helyezik, tehát csak a gond van velük.

Ezért beköszöntött a buta strómanok ideje.

A sziklahűség és kellő ostobaság a ma divatos strómanok legfontosabb tulajdonságai...

A TÖBBSÉG NEM DŐL BE A FIDESZ SZEGÉNYELLENESSÉGÉNEK

MÉRCE
Szerző: PAPP GÁSPÁR
2018.09.30.



A magyarok szerint a lakosság 41 százaléka él szegénységben, a többség saját bevallása szerint hónapról hónapra él. Az elmúlt években a nagy többség szerint ráadásul nőtt vagy legalábbis nem csökkent a szegénység, és a lakosság harmada szerint erről a kormány tehet elsősorban.

A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából készített reprezentatív felmérést arról, hogy milyen mértékűnek látják a magyarok a szegénységet, hogyan élik meg a saját anyagi helyzetüket, és kit vagy mit tesznek felelőssé a helyzetért.

A szegénység mértékéről és változásáról így gondolkodnak a magyarok.

- A megkérdezettek szerint a lakosság 41 százaléka szegény.
- Az elmúlt 5 évben az emberek 46 százaléka szerint növekedett a szegénység mértéke, 23 százalék szerint pedig nem változott. Az elmúlt 10 évre nézve (tehát a világgazdasági válság kezdete óta) pedig az emberek 44 százaléka gondolja úgy, hogy nőtt a szegénység, 21 százalék szerint nem változott a helyzet.

Amikor a saját anyagi helyzetünkről kérdeznek, többnyire szintén borús helyzetről és negatív folyamatokról számolunk be.

- A lakosság 39 százaléka azt mondja, vagy éppen hogy kijön a havi keresetéből, vagy hónapról hónapra anyagi gondjai vannak.
- 37 százalék egy hónapig sem tudná fizetni a kiadásait, ha elveszítené a munkáját, további 24 százalék csupán 1-2 hónapig lenne erre képes. Rendszeresen félretenni csak a lakosság 8 százaléka tud.

Arra a kérdésre, hogy mindezért kit terhel felelősség, így válaszolunk.
- Az emberek 34 százaléka a Fidesz-kormányokat okolja a szegénységért, és nagy többségben (62 százalék) vannak azok, akik szerint a kormány nem tesz meg mindent a szegénység leküzdéséért. 15 százaléknyian vannak, akik szerint a rossz szociális ellátórendszer a felelős a szegénységért.
- A válaszadók 1-1 százaléka látja a probléma gyökerének a rendszerváltás utáni éveket és az MSZP-kormányokat.
- 8 százalék elsősorban a rossz gazdasági körülményeket okolja.
- Van azonban 36 százalék, aki szerint mindenkinek megvan a lehetősége a gazdagodásra, a szegények elsősorban maguk tehetnek helyzetükről...

NYOLCVAN ÉVVEL MÜNCHEN UTÁN

VÁROSI KURÍR 
Szerző: KINYÓ NORBERT
2018.09.30.


A napokban a Magyar Távirati Iroda 80 évvel ezelőtti híreit kezdtem el böngészni, 1938 szeptemberében záporoztak a hírek Európából. Igazi diplomáciai nagyüzem volt, amelyben az angol és francia diplomaták igyekeztek egyezségre jutni Németországgal a Szudéta-vidék kérdéséről. 1938. szeptember 30-án, a kora éjjeli órákban született meg a müncheni egyezmény, is, melyben Mussolini olasz diktátor, Daladier francia és Chamberlain brit miniszterelnök jóváhagyták Hitler területi követeléseit Csehszlovákiával szemben.

Rengeteg jegyzékváltás és tárgyalás közben egyre nyilvánvalóbb lett,

hogy Csehszlovákia sorsa megpecsételődik. Ausztria márciusi bekebelezése (Anschluss) után Nagy-Britannia és Franciaország 1938-ban abban bízott, hogy Adolf Hitler német kancellár követelései csak addig terjednek majd, amit adott esetben kinyilvánít, tehát valóban az egységes német nemzetállam kialakítására törekszik.

A Szudéták hegykoszorúja mögött több mint 3,5 millió német anyanyelvű állampolgár élt. Az Anschluss után a Führer a szudétanémetek elkötelezett támogatójaként lépett fel, és Konrad Henleinen, az ottani náci párt vezetőjén keresztül arra törekedett, hogy etnikai konfliktust teremtsen a térségben.

Edvard Benes csehszlovák elnök eközben abban bízott, hogy a hitleri Németország nyomásával szemben Franciaország és Nagy-Britannia védelmet nyújt majd számára.

Édouard Daladier francia és Neville Chamberlain brit miniszterelnök mindenre képes volt azért, hogy a véres konfliktust elkerülje.

Szeptember derekától már egyre jobban elfajult a helyzet. A hírek egyre több konfliktusról szóltak a cseh határokon, a német követelések hatására Lengyelország és Magyarország is beállt a sorba. Mindkét ország területi követelést fogalmazott meg Csehországgal szemben. Trianon után 18 évvel, a magyar revizionista politika végre kézzelfogható eredményt akart látni. Az egész ország egységesen követelte a Felvidék visszacsatolását.
Tüntetés Esztergomban és Salgótarjánban

1938. szeptember 24-én este Esztergomban mintegy 10,000 ember részvételéivel hatalmas tüntető gyűlést rendeztek a Felvidék visszacsatolása érdekében. A gyűlésre nemzeti zászlók alatt zeneszóval, hazafias dalokat énekelve, felvonultak a frontharcosok, leventék, egyesületek és a város társadalmának minden rétege. A környező községekből Kocsik hozják a gyűlésre érkezőket. A Himnusz eléneklése után Merva László a nagygyűlés szónoka hatalmas lelkesedés közben az igazság jogán követelte a Felvidék visszacsatolását és a lengyelek, tótok valamint rutének számára az önrendelkezési jog megadását. A nagygyűlés közönsége szűnni nem akaró éljenzéssel és tapssal tüntetett Horthy Miklós kormányzó mellett. A Hiszekegy és Szózat eléneklése után vitéz Szívós-Waldvogel József nyugalmazott tábornok emlékezett meg Gömbös Gyuláról, aki Magyarország nagy Barátaiul szerezte meg Hitlert és Mussolinit.

Salgótarjánban a város közönsége este hét órakor nagyszabású népgyűlés keretében tüntetett a Felvidék visszacsatolása mellett. A mintegy nyolcezer főnyi tömeg zeneszóval, lampionos és fáklyás menetben vonult a gyűlés színhelyére. A bányászok bányászegyenruhában vonultak fel. A tömegben Horthy Miklós kormányzó, Hitler vezér, Mussolini miniszterelnök és Moscicki köztársasági elnök felnagyított képeit vitték...

EZEK AZ IDIÓTÁK... - NYOLCVAN ÉVE KÖTÖTTÉK MEG A MÜNCHENI EGYEZMÉNYT

168 ÓRA 
Szerző: HELTAI ANDRÁS
2018.09.30.


A nyolcvan éve, 1938. szeptember 30-án aláírt müncheni egyezményben a britek és a franciák engedtek Adolf Hitler zsarolásának, és elárulták szövetségesüket, a segítségükkel létrehozott Csehszlovákiát. A következmény először a nácik és a szovjetek közötti szerződés volt, majd a második világháború.

A párizsi békeszerződésekben született Csehszlovákiához három és fél millió, addig a Monarchiában élő német ajkú lakos került. Őket éppoly kevéssé kérdezték meg erről, mint az elcsatolt magyar területek lakosságát. A térség egyébként egyetlen demokratikus országában nekik is voltak ugyan bizonyos korlátozott jogaik, de azért hasonlóan másodrendű állampolgárok voltak, ahogy a felvidéki magyarság is. Nem volt így meglepő, hogy Konrad Henlein 1933-ban alapított, Hitlert és parancsait híven követő Szudétanémet Pártja egyre népszerűbb lett.

Röviddel Ausztria 1938 márciusi bekebelezése, az Anschluss után a Führer Berlinben közölte Henleinnel, hogy Csehszlovákiát szemelte ki következő áldozatának. Miután a szudétanémet vezető hazatért, azonnal a teljes autonómiát kezdte követelni a német kisebbségnek. A prágai kormány ezt megtagadta, de szélesebb jogokat ígért, miközben Edvard Benes államelnök titokban felajánlotta Berlinnek, hogy átenged hatezer négyzetkilométer területet, ha a németek ennek fejében befogadnak másfél-kétmillió németet. Hitler nem is válaszolt, majd arról szónokolt, hogy üldözik a Csehszlovákia határai mögé kényszerített németeket, kötelessége megvédeni őket, ezért a területeknek a Német Birodalomhoz kell kerülniük. Nyomatékul augusztusban 750 ezer katonát küldött a cseh határra, „gyakorlatra”.

Hitler és Henleinék Szudéta-vidéki lázítási akciója annak próbája is volt, milyen ellenállásra számíthatnak a britek és a franciák részéről. Mint kiderült, semmilyenre, holott Franciaországnak kölcsönös segélynyújtási szerződése volt Csehszlovákiával, és nem volt kétséges, hogy háború esetén abba Nagy-Britanniának is be kell kapcsolódnia. Neville Chamberlain, a konzervatív brit kormányfő azonban jogosnak tekintette a szudétanémetek igényeit, és úgy vélte, ha enged Hitlernek, elkerülhető a háború, amihez egyébként sem a briteknek, sem a franciáknak nem volt semmi kedvük.

A brit felhívásnak, hogy engedjenek a németeknek, Benes ellenállt, és májusban részleges mozgósítást rendelt el. A csehszlovák hadsereg korszerű volt, és jól felszerelt, s kiterjedt erődítésrendszere volt a német határokon.

Egyidejűleg a Führer a tábornokai elé terjesztette a Zöld tervet. A titkos parancs szerint Csehszlovákia ellen október 1-jéig kellett megindítani a támadást. Német katonai vezetők mindenesetre akkor másképp látták az erőviszonyokat. Ludwig Beck vezérkari főnök ismételten sürgette a Führert, halassza el a háborút, mert most elveszítenék. Wilhelm Canaris tengernagy más tábornokokkal együtt azt tervezte, hogy letartóztatják Hitlert, ha elindítja a háborút. Titkos megbízottaik tájékoztatták is erről Chamberlaint, kérve, hogy figyelmeztessék nyomatékosan Hitlert, hogy nyugati szövetségesei megvédik Csehszlovákiát.

A britek figyelmen kívül hagyták az üzenetet. Még a lengyelek is közölték, hogy tétlenek maradnak. Egyedül Sztálin ajánlotta fel katonai támogatását, erre azonban Benes nem tartott igényt. Mellesleg a Vörös Hadsereg csapatait amúgy sem engedték volna át Lengyelországon vagy Magyarországon. A dráma végső szakaszában Chamberlain tragikomikus látogatásokat tett német földön. Először Hitlertől azt hallotta, ha elismerik a szudétanémetek önrendelkezési jogát, kész a viszály békés rendezésére. Ezután abban maradt a franciákkal, hogy ha Csehszlovákia hajlandó átadni Németországnak minden területet, ahol 50 százalékon felüli a németek aránya, akkor Párizs és London garantálja az ország függetlenségét. Nyomásukra Prága ezt a megoldást végül elfogadta.

„Célom az európai béke” – jelentette ki Chamberlain, amikor szeptember 22-én ismét Hitlerhez repült. Virágcsokrok, ünneplés fogadta. Majd elképedt, amikor házigazdája közölte vele, hogy ez már nem elég. Csehszlovákiát, ahol immár ölik a németeket, fel kell osztani a birodalom, valamint Lengyelország és Magyarország között. Aztán Hitler estére visszakozott, mondván, megelégszik a Szudéta-vidékkel, ha október 1-jéig elviszik onnan a cseh lakosságot.

Miután Hitler újabb kirohanásokat intézett Csehszlovákia ellen, a franciák és, vonakodva bár, de a britek is végül kijelentették, hogy német támadás esetén Prága mellé állnak. Órákkal a német ultimátum lejárta és a támadás megindítása előtt azonban London Benito Mussolini olasz vezetőhöz fordult, hogy ő kérjen haladékot és újabb tárgyalási lehetőségeket. Hitler ebbe belement, és másnap német, olasz, brit és francia részvétellel kezdődtek tárgyalások Münchenben, ahová a csehszlovák kormány képviselőit nem hívták meg. Szeptember 30. hajnalára megszületett a hírhedt megállapodás, a gyáva megalkuvás megállapodása. Szállóigévé vált a „müncheni szellem”. A németek október 1-jétől bevonulhattak a teljes Szudéta-vidékre, és megnyílt az út Csehszlovákia felszámolásához...

BREXITRE VÁRVA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: FORGÁCS IMRE
2018.09.29.


A brit kilépés rendezett lebonyolítására csak akkor lenne esély, ha a felek néhány héten belül valamennyi nyitott kérdésben megegyeznének.

Michel Barnier, uniós főtárgyaló nemrég azt mondta, hogy a brit kilépésről szóló szerződés 90 százalékban készen áll. A Brexittel foglalkozó szakértők viszont inkább a tárgyalások reménytelenségéről beszélnek. Barnier vélhetően ennek negatív hatásait próbálta – kicsit bulváros módon – enyhíteni. Egyre többen tartanak ugyanis attól, hogy Nagy-Britannia megállapodás nélkül hagyja el az Európai Uniót. Philip Hammond pénzügyminiszter például kijelentette, hogy ez a brit gazdaság számára valóságos katasztrófa lenne. A kudarc forgatókönyvét a hivatalból optimista Theresa May sem tartja kizártnak. Egyik legutóbbi nyilatkozata szinte már cinikus: eszerint a "no deal" nem jelentené a világ végét. Ez kétségtelenül igaz, ám ez a változat Nagy-Britannia egészét megrendítené.
A Brexit várható következményeivel ma már sokan foglalkoznak. A brit közgazdászok főleg Nagy-Britannia jövőbeli kereskedelmi kapcsolatait elemzik. Abban mindenki egyetért, hogy elméletileg sem lehetséges olyan új szabadkereskedelmi megállapodást kötni Brüsszellel, ami az uniós tagsággal összemérhető előnyökkel járna. A jogászok amiatt aggódnak, hogy Nagy-Britannia 45 év alatt az uniós jogrend szerves részévé vált. A hatalmas joganyagot és az arra épült bonyolult gazdasági kapcsolatrendszert évek alatt sem lehet átállítani. Márpedig a jogbizonytalanság mindig komoly veszélyforrás.

Nem elegáns kimondani, de tény: Nagy-Britannia kilépésével az Unió kevesebbet veszít és megszabadulhat egyik legnagyobb tehertételétől. A költségvetési pénzeket visszakövetelő Margaret Thatcher óta valamennyi miniszterelnök úgy gondolta, hogy a brit kivételesség fontosabb Európánál. Ismert, hogy az Egyesült Királyság a Brexit-népszavazást főleg David Cameron hatalmi ambícióinak köszönheti. Cameron ugyanolyan felelőtlen populista volt, mint a jelenlegi magyar miniszterelnök vagy a vele együtt migránsozó olasz Salvini.
Ám az EU mintha változóban lenne. Az Európai Parlament történelmet írt, amikor elsöprő többséggel fogadta el a Sargentini-jelentést. 2018 őszén úgy tűnik, hogy a brexitistáknak sem sikerül megosztaniuk az Uniót. Belső egyeztetések nyilvánvalóan folynak a tagállamok között, de a Bizottságot az EU felelős tárgyalójaként eddig elfogadták. Nem nyilatkoznak külön-külön azért, hogy a brit kilépés után "nemzeti" előnyöket szerezzenek. Európa a Brexit hatására talán mégiscsak felébred?
...

NEM TRUMP AZ ELSŐ, AKIBŐL AZ OROSZOK AKARTAK ELNÖKÖT CSINÁLNI

24.HU
Szerző: D.KOVÁCS ILDIKÓ
2018.09.30.


Sok mindent el lehet mondani Donald Trump elnökségének eddigi időszakáról, de azt nem, hogy eseménytelen volna. Egy átlagos hírolvasó számára szinte lehetetlen naprakésznek lenni a különféle botrányokkal kapcsolatban, de egy-két esemény azért kiemelkedik, például az, hogy az oroszok megpróbálták befolyásolni az 2016-os elnökválasztási kampányt.

Vlagyimir Putyin nem ismerte el, hogy bármi köze lett volna a meghackelt e-mailekhez vagy facebookos trollokhoz, de rengeteg szál vezet hozzá, ezen kívül Trump nagy híve az orosz elnöknek és a kampány idején még viccelődött is azzal, hogy segíthetnének neki az oroszok bejutni a Fehér Házba.

Bár az ezzel kapcsolatos nyomozás még zajlik, nem Putyin lenne az első orosz, illetve szovjet vezető, aki bele akar szólni az amerikai elnökválasztásba. 1960-ban megpróbálkozott ezzel Nyikita Hruscsov, a szovjet kommunista párt főtitkára is; a különbség az volt, hogy az általa megkörnyékezett amerikai politikusok elzárkóztak az ajánlattól...