2018. október 14., vasárnap

AZ URAK HÚSOSFAZEKA ALATT LÁNGOLNAK A PÉNZKÖTEGEK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.10.14.



A sport nagyszerűségéről beszél a súlyosan elhízott ember, majd a szintén elhízott, táskásszemű strómanjával közösen tüzet raknak a gazos udvaron néhány milliárd forintból a húsosfazék alatt és kétpofára zabálnak tovább. Az a pénz, ami ott lángol, nem az ő pénzük. Erővel elvették, ellopták, elrabolták és most csámcsogva falják a zsíros falatokat, miközben gyerekek ájulnak ki az iskolapadból. Mert sokaknál családi tradíció, hogy nem reggeliznek. És nem ebédelnek, nem vacsoráznak, nem fűtenek, nem világítanak, nem hordanak meleg ruhát télen, nem váltják ki a gyógyszert, nem tanulnak (sem eddig, sem tovább), nem lesz jó állásuk, sem normális fizetésük, nem beszélnek nyelveket, nincs eladható tudásuk, nincs eladható fizikai erejük sem, mert a gyerekkorban kezdett éhezés és egyoldalú táplálkozás váltakozása nem kedvez sem a testi, sem a szellemi fejlődésnek.

Az így felnövő gyerekek lesznek azok, akik lemorzsolódnak az iskolában, mert ha a test éhezik, a szellem is éhezik, belőlük lesz tizenhat éves korban közmunkás és az ő gyerekeikből is közmunkás lesz, vagy megpróbálnak eljutni a városba egy jobb munka, jobb élet reményében. És ha összekuporgatták a buszjegyre valót és ott állnak a hívogató nagyvárosban, akkor jönnek rá, hogy csapdába kerültek. Nincs pénz hazamenni és nincs is hová hazamenni, hónuk alatt a kis motyó, először még próbálkoznak, talán kapnak munkát is, de a fizetésből nem telik lakásra, albérletre se, egy szobára se, buszbérletre se. Talán egy szenespince ötödmagával, víz nincs, fűtés nincs, olcsó bor van, az segít elviselni, segít elaludni, segít egy jobb világba bűvölni az elgyötört testet és a soha ki sem bomlott lelket.

Aztán már szenespince sincs, mert munka sincs, a bor lett a fontosabb, az egyetlen kiút. Kartonpapír a hideg betonra, az jól szigetel, csak több réteg kell. Két nagy szatyorba belefér az egész élet, a kedves hölgytől kapott kötött pulóver, aminek olyan finom tisztaságillata volt, de már nincs, mert az utcán, a parkban, az erdőben nincsen fürdőszoba és nincsen mosoda, vécé sincs, vízcsap sincs. Koszos pulóver van és retkes hálózsák, néhány büdös rongy, két petpalack a kukából, darab kenyér, csak kicsit penészes, egy fénykép a családról, apa anya és ő, valamikor régen, egy másik életben. Két szatyorban az élete, minden vagyona, múltja, jelene, jövője, azt a két szatyrot hurcolja napi huszonnégy órában magával, nem tudja letenni, nem tud megpihenni egy percre sem. Soha. Most és mindörökké ez a sorsa.

Koszos, éhes, nyomorba és alkoholba zárt beteg kis Sziszüphosz hurcolja a maga szikláját, a két szatyornyi vagyonát és soha, soha nincs vége, néha úgy hiszi, így született. Két szatyorral a kezében jött a világra, már az anyja méhében is markolta a zsinórt, neki ez a sorsa, ez a büntetése valamiért, de arra nem emlékszik, mi bűnt követett el és mikor. Talán csak annyit, hogy megszületett és hogy rossz helyre született.

Miközben a dagadt és a táskásszemű vidáman zabálnak a fényben és melegben, templomba járnak üvöltve megvallani a hitüket, emberségről papolnak és becsületről makognak, kint a sötétben és hidegben nincs menekvés. Az urak húsosfazeka alatt lángolnak a pénzkötegek és bűzös füstöt eregetve lángra kap a két szatyor is. Elég az egykor jóillatú pulóver a kedves hölgy emlékével együtt – talán utoljára ő nézett úgy rá, mint emberre nézni kellene -, a fagy ellen védelmet nyújtó takaró, a sapka, amit egy fiú adott neki régen és a lángok felzabálják végül a fotót, apa, anya és ő. Nincs többé.

Jobb is így talán. Még két üveg borra futja az összekoldult apróból. Az elég lesz. Éppen elég.

Rövid kis hír a másnapi lapban: Halott hajléktalant találtak Parlament közelében. A fiatal férfi ittasan, megfelelő meleg öltözék nélkül aludt el a szabadban és mire rátaláltak, már teljesen kihűlt. Sem iratokat, sem egyéb személyes tárgyat nem találtak nála. Még egy fényképet sem.


MERT MEGÉRDEMELTEM (ÚTMUTATÓ AZ ÉRDEMTELEN VAGYONOSODÁS PSZICHOLÓGIÁJÁHOZ)

NÉPSZAVA ONLINE / SZÉP SZÓ
Szerző: SZEGŐFI ÁKOS
2018.10.14.


És bármennyit keres valaki, mindig tud legalább egy forinttal többet költeni.

Mit tegyünk, ha hirtelen gazdaggá tesznek minket? Csodák mindenkivel megeshetnek, főleg ha teszünk is értük – például ha lottószelvényt vásárolunk vagy imádkozunk. Jelenleg ezeknél mégis biztosabb módszer, ha megfelelően helyezkedünk és a megfelelő dolgokat mondjuk a megfelelő időben, az elveket pedig jóhiszemű badarságként kezeljük. Amennyiben hirtelen nagyobb pénzösszeg pottyanna ölünkbe keresztbekacsintásos állami megrendelések, vagy egy jól fizető, de nem kiérdemelt pozíció képében, nem árt egy pillantást vetni arra, hogyan kezelik ezeket a mentálisan rendkívül megterhelő helyzeteket a legnagyobbak.

Relatív nélkülözők
Közgazdasági aranyszabály, hogy az „x” összeget kereső egyének – legyen bármely óriási összeg is ez az „x” – minden körülmények között képesek „x+1” összeget elkölteni. Pontosan ezért minden körülmények között azt mondhatjuk magunknak, hogy relatív értelemben mi is nélkülözők vagyunk. Azért a pénz elköltése egy bizonyos összeg felett már komoly gyakorlást igényel. Óriási szerencsénkre van kiről példát vennünk a potenciális rongyrázási lehetőségeket illetően, legyen ez helikopterezés, luxusjachtozás, luxusautózás, luxusvillázás, futballcsapat-vásárlás, ibizázás, kokainozás vagy gravírozott aranyvécékefe-beszerzés; kövessük bátran azokat, akik behatóan ismerik az aktuális nemzetközi trendeket és pontosan tudják, hogyan lehet a legjobban elszórni mások pénzét! Ez a gyakorlat rögtön egy másik szabályhoz vezet minket: szemérmetlen gazdagságunkban akarjunk a többi szemérmetlenül gazdaggal egy csoportban lenni, szoros közösségben a szemérmetlen gazdagság nudista strandján, ahol mindenki bátran megmutatja amije van. Csoportunk bizonyos mértékig megvéd minket a strand magas kerítésén át szüntelen kukkoló irigyektől, de előfordulhat, hogy a mondanivalójuk mégis elér hozzánk, mígnem egy este, döglött fácánokkal ékesített, jelentéktelen vidéki vadászkastélyunkban üldögélve azon kapjuk magunkat, hogy elgondolkodtunk: vajon megérdemeljük mi ezt mind? Vajon nem lesz ennek ordas nagy bukás a vége?

Útmutatónk ezen a ponton ér el tulajdonképpeni lényegéhez, mert innen számos út kínálkozik. A közgazdasági szabályok, a csoportnormákhoz való illeszkedés és a nálunk gazdagabbakkal történő összehasonlítgatás adott működések. Innentől kezdve többé-kevésbé az egyének személyiségére van bízva, merre indulnak:...

MI IS A BAJ A HAJLÉKTALANSÁG KRIMINALIZÁCIÓJÁVAL?

MÉRCE
Szerző: KOVÁCS VERA
2018.10.14.


A dologház intézménye, amely Dickens regényei óta a szegényekkel szembeni könyörtelenség jelképeként vált ismertté, a 15. századi Németalföldről indult el, és hódította meg egész Európát a 19. századra. Az intézmény egyszerre volt börtön és szociális ellátóhely. A fogvatartottak ellátást és lakhelyet kaptak, de nagyjából rabszolgasorban dolgoztak ezért cserében. A dologházakba csak szegénységben élők kerültek – de a szabálysértők mellett prostituáltak, árvák, csavargók is.

Mindez persze a 15. században egészen mást jelentett, mint ma. Magyarországon a dologházak a 18-19. században terjedtek el, és a huszadik századra, mikorra elképzelhetetlenné vált, hogy a szegénységben élőkkel szemben az igazságszolgáltatás más eszközöket alkalmazzon, mint a társadalom többi tagjával, az intézménytípus előbb Nyugat-Európában, majd itthon is megszűnt.

Most azonban Magyarországon újra egy olyan törvényt hoztak, amely nemcsak súlyosan diszkriminatív a legszegényebbekkel szemben, hanem egyenesen éppen azért bünteti őket, mert szegények: természetesen a hajléktalan embereket kriminalizáló szabálysértési törvény változásáról beszélek...

SÚLYOS TÖRVÉNYSÉRTÉSSEL VÁDOLJÁK A SZÁJERNÉ BÍRÓI HIVATALÁNAK ÉRDEKÉBEN ELJÁRÓKAT A PESTI BÍRÓK - EREDETI DOKUMENTUM ARRÓL, HOGYAN PRÓBÁLJÁK BEDARÁLNI A FIDESZESEK A A BÍRÓSÁGOKAT

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: b1 blog
2018.10.14.


Súlyos törvénysértéssel vádolják Szájerné Handó Tünde birói hivatalát a pesti bírók. Nyilatkozatuk szerint az októer 9-én megtartott Országos Bírói Tanács póttagjainak a megválasztásakor csaltak.

Mint az közismert, a bírói függetlenségért kiálló bírói tanácsot - amelynek feladata lenne Szájerné Handó Tünde ellenőrzése is - a Fidesz elképzelései szerint a bíróságokat bedarálni próbáló Szájerné ellenségnek tekinti. Tagjait üldözi, a testület munkáját igyekszik ellehetetleníteni. A küldöttértekezlet budapesti bírói most tiltakoznak. és felhívják a figyelmet a törvénysértésekre:...

HELYZET VAN - PUSZTULÁS ÉS TUDATOS PUSZTÍTÁS UTÁNI ÁLLAPOT EZ, DE MÉG NEM A VÉG

HVG ONLINE
Szerző: NAGY IVÁN ZSOLT
2018.10.12.


Rendkívüli címlappal találkozott az, aki a minap a kezébe vette a HVG-t. Dupla borító, a belsőn maga a heti címlapsztori, kívül viszont pillanatkép a mai magyar független sajtópiacról: egy letarolt erdő, amelyben mindössze egy-két fa maradt állva, mellettük semmi más, mint csonkok, emlékek.

Az üzenet egyértelmű: pusztulás és tudatos pusztítás utáni állapot ez, de még nem a vég.

És közös felelősségünk, hogy mi történik ezután. A miénk, akik lapot készítünk, illetve az olvasóé, akinek írunk, és aki mellénk állva támogathat minket abban, hogy alapelveinkből jottányit sem engedve dolgozhassunk tovább.

Ilyenkor értelemszerűen vetődik fel a kérdés: azért küld-e ilyen üzenetet egy lap, mert válságban van?

Nem, válság nincs. Baj talán, de valójában csak „helyzet”. Ám pont ez a helyzet a baj. És ez nem csak a HVG helyzete, és nem csak a mi bajunk.

Abban az országban ugyanis, ahol a hatalom közvetve vagy közvetlenül a vele szemben kritikus sajtó ellehetetlenítésén dolgozik, ott helyzet van.

Ahol a költségvetésből százmilliárdokból, a fű alatt pedig további soktalicskányi pénzből működtetik a propagandatévéket, -újságokat, -portálokat, fizetik az agymosás nemzeti szintre emelését, ott helyzet van.

Amikor egy kormányfő kultúrharcot hirdet, és a parancsra váró szolgák máris írják, melyik a jó irodalom, melyik a jó zene, melyik a jó színház, és melyik a jó művész (és velük ellentében melyik üldözendő), ott baj van.

Ha valahol azt lehet üzenni, hogy csak a hatalom által értékelt tudás az elismert tudás, ettől pedig a legígéretesebb fiatalok 35-40 százaléka még azelőtt elmegy az országból, hogy megmutathatná, mire képes, az már több is mint baj.

Ahol a kórházak egy része összeomlóban, de a kormányfő azt meri hazudni, hogy az egészségügyi intézmények állapota rendben van, ott már azt érzik, bármit mondhatnak, mert elhiszik nekik.

Amikor kiszolgáltatott embereket lehet éheztetni, és van, aki megjelenteti, hogy ez így rendben van, akkor ott nem tájékoztatás van, hanem szolgaság.

Ahol az uralkodó családok nem is rejtegetik a közpénzgyanús vagyonukat, mert azt emberek torkán lenyomták, hogy ez nekik jár, ott a nyilvánosságot már látszólag sem tisztelik, csak uralják és uralni akarják.

És most itt csak a sajtóról, a nyilvánosságról beszéltünk…

Ezért kell tehát a rendkívüli címlap, ezért az üzenet, és a kérés: álljanak mellénk!

Azok, akik előfizetik vagy hétről hétre megvásárolják lapunkat, akik csak online, a hvg.hu-n követnek minket, de az ingyen megkapott tartalom mellé megveszik Pártoló tagság csomagjaink egyikét, netán csak egyszeri adománnyal támogatják szerkesztőségünk munkáját, abban segítenek minket, hogy állva maradjunk, és folytassuk azt, amit eddig is tettünk: írjunk, tájékoztassunk, kimondjuk azt, amit mind kevesebben mernek vagy tudnak kimondani körülöttünk.

Például azt, hogy ebben az országban igenis helyzet van. Ami már így is elég nagy baj, de lehet még belőle akár válság is. Ezt nem kéne hagyni.

SZÁZEZREK TÜNTETTEK BERLINBEN A RASSZIZMUS ÉS AZ IDEGENGYŰLÖLET ELLEN

444
Szerző: ALBERT ÁKOS
2018.10.13.


A szervezők becslése szerint 240 ezer ember tüntetett szombaton Berlin központjában a nyitott és szabad társadalomért a rasszizmussal és idegengyűlölettel szemben.

A résztvevők az Alexanderplatz tértől a Berlin szívében található Tiergarten parkhoz vonultak egy hat kilométeres útvonal mentén.

Sokan tartottak transzparenseket és léggömböket kezükben, egyes autósok pedig olyan feliratú transzparenseket helyeztek gépjárművükre, amelyekkel a gyűlöletbeszéddel és a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni ellenérzésüket fejezték ki vagy amiatt tiltakoztak, hogy számos bevándorló életét vesztette a Földközi-tengeren...

ITT OLVASHATÓ

AZ ARANYÉLET BETALÁL OLIGARCHÁNAK, KIRÚGOTT ÚJSÁGÍRÓNAK ÉS BÁRKINEK, AKI ITT ÉL

24.HU
Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2018.10.14.



Ha eddig kívül is lehetett maradni, az utolsó Aranyélet-évad már tényleg nem kegyelmez: úgy tolja a tükröt az arcunkba, hogy csak az nem látja benne az országot, aki teljes tagadásban él

Próbálkoztam már párszor azzal, hogy a magyarság, a magyarországi élet nekünk, ide születetteknek oly egyértelmű vetületeit érthetően elmeséljem nem magyar barátaimnak. Nem egyszerű:


tessék csak megpróbálni elmagyarázni a magyar pártpolitika mibenlétét egy külföldinek

klasszikus politológiai fogalmakkal, mint jobb- és baloldal, konzervatív, liberális, szociáldemokrata, nemzeti, és így tovább. Tessék megpróbálni a pártokról beszélni mindezek mentén. Vagy felvázolni a magyar médiarendszert, mondjuk. Elmagyarázni, hogyan működik az egészségügyi rendszer, nehezített pályaként megértetni, hogy is van ez az egész gyerekvállalás-dolog, a fogadott orvos, szülésznő, magán- versus állami ellátás, tiszteletdíj és paraszolvencia tényezőinek ismertetésével. Küzdelmes vállalás lesz, még a legnaprakészebbeknek is. Viszont ha arról akarnék képet adni, hogy miért olyanok a magyarok a mindennapokban, amilyenek, abban volna segítségem: az Aranyélet ugyanis példátlanul pontosan meséli el, hogy mit jelent és honnan nőtt ki a mindent befonó korrupció. A záró, harmadik évaddal ráadásul minden eddiginél közelebb jön időben és realitásban.

Persze, illik cliffhangerrel zárni egy valamirevaló sorozatévadot, de az Aranyélet második évadja még a szokásoshoz képest is magasan zárt. Felbolydult a magyar web, a rajongók azt sem tudták, hova legyenek a sokktól, teóriák születtek, hitetlenség és remény hullámai felváltva csaptak fel, Anger Zsoltot tonnaszám bombázták levelekkel Endre bával kapcsolatban, olyan erővel, hogy már kezdtem aggódni, hogy az HBO végül elfuserált fanservice ürügyén húz egy Bobby-a-Dallasbant, ha értik, mire gondolok. Ám az HBO nem véletlenül a sorozatgyártás királya – nagy szavak, tudom, de világviszonylatban is esélyesen, itthon pedig egészen biztosan ők azok –: az új évadban olcsó húzás helyett úgy csinálnak, mint a mesebeli lány, aki hozott is ajándékot, meg nem is. Endre bá nem tűnt el nyomtalanul, főleg Márk életére van továbbra is meghatározó hatással, de a Miklósi család többi tagja is az ő öröksége körül járja dervistáncát.

Csak sokkal, sokkal nagyobban. Miklósiék ugyanis szintet léptek, nem is egyet: a felső középosztályból az elitbe, a budai kertvárosból az agglomerációba, közepes villából még nagyobb villába, és a piti csalások kellemes bevételeiből az évtizedekre bebiztosított anyagi gondtalanságba. No meg a politikai befolyás közelébe, mert hát ugye mégis csak Magyarországon vagyunk. A szent család tehát belépett az oligarcha-körökbe, Attila Gáll Feri közbenjárásnak és Endre bá, hm, birodalmának köszönhetően a közbeszerzések Kánaánját élvezi, míg Janka hozza a politikai drótokat: új lakhelyük, Szentvázsony polgármesteri székéért indul épp harcba, amikor bekapcsolódunk az új évadba. Az előző polgármester ugyan jó hatásfokkal és igen régen vezette a falut – belsős poénként a karakter fel is tűnik egy rövid időre, a vezető író Tasnádi István cameójában –, de ugye, Miklósiék gátlástalansága és az előző évad végén Janka támogatására bejelentkező államtitkár-asszony kapcsolatai simán elérik egy ilyen remek vezető hitelvesztését is.
..

ITT OLVASHATÓ

POLGÁR JUDIT: SIKERES LEHETTEM VOLNA KREATÍV MENEDZSERKÉNT IS

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2018.10.13.


A sakkban nincs mese: csak rá kell nézni a táblára, és világosan látszik, ki hogyan teljesített. Ehhez képest a sporton túli világban sokkal nehezebben ragadható meg a győzelem és a vereség fogalma – mondja Polgár Judit. A világ legsikeresebb női sakkozójának, aki négy éve vonult vissza a versenyzéstől, ma sokkal több fronton kell helytállnia, mint korábban élsportolóként. Ugyan naprakészen követi a hazai közéletet, de inkább azzal foglalkozik, amihez ért és amit szeret: a sakk népszerűsítésével. Mesél arról is, miben lehetett volna még sikeres a sakkon kívül, mi a titka a palacsintájának, és mi az a bálnaeffektus.

Mi a legkorábbi gyerekkori emléke?

– A sakkal kapcsolatban?

Nem. Bármivel kapcsolatban.

– Húha. Talán az első, XIII. kerületi házunk képe. Egy felújított, régi épület volt. De miért fontos ez?

Az érdekel, hogyha valakinek a sakkozás miatt az átlagnál sokkal jobb a memóriája, az vajon megmutatkozik-e a saját életével kapcsolatos emlékekben is.

– Nem hinném. Szerintem a személyes emlékeim pont annyira maradnak meg a fejemben, mint bárki másnak.

A magánéletében is kizárólag racionális döntéseket hoz, mint a sakktábla mellett?

– Tévedés, hogy sakkjátszma közben csakis előre kiszámított lépésekkel operálunk. Természetesen van, ami színtiszta logika, de egy játék során kiemelkedő szerepe lehet az intuíciónak. A hétköznapi életben olykor van mód arra, hogy aprólékosan végiggondoljuk a lehetőségeket, és racionális döntést hozzunk, de számos esetben erre nincs idő, ilyenkor csak a megérzéseinkre hagyatkozhatunk. Ez velem is gyakran előfordul. Az tény, a sakkozólétből következően törekszem rá, hogy mindig logikailag végigelemzett döntéseket hozzak. Szeretek mindent alaposan előkészíteni, naprakészen követni az összes területet, amellyel foglalkozom. Éppúgy, mint az előző életemben.

Az előző életében?

– Már abban az értelemben, hogy az aktív sportolói időszakom azért jelentősen eltért a maitól. A gondolkodásom ma már egész más irányokba orientálódik. Sportolóként mindennap azzal kellett szembenéznem, hogy győzök vagy veszítek. Az könnyen értelmezhető, egyértelmű szituáció volt. A sporton túli létezésben sokkal nehezebben ragadható meg a győzelem és a vereség fogalma, sok múlik azon, miként kommunikálunk kifelé egy-egy teljesítményt. A sakkban nincs mese: rá kell nézni a táblára, és világosan látszik, ki hogyan teljesített. A való világban ez nehezebben mérhető.

Ez zavarja?

– Nem zavar. Rugalmas személyiség vagyok, tudomásul veszem. Ráadásul önkritikus alkat vagyok, ha valami nem jól működik, azzal kezdem, hogy ellenőrzöm a saját munkámat...

ÍRÓK A HAJLÉKTALANTÖRVÉNYRŐL: MOSTANTÓL NAGYON MEGBÜNTETNEK, HA MEGFAGYSZ AZ UTCÁN

NLCAFÉ
Szerző: F.I.-K.Z.
2018.10.12.


Törvény szentesíti, hogy október 15-től tilos az utcán tartózkodni – mármint életvitelszerűen. Vagyis tilos annyira nincstelennek lenni, hogy ne legyen hova menni, tilos agyonfagyni: tilos egy olyan életforma, ami önmagában büntetés.

"Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.”

Október 15-én lép hatályba az Alkotmány módosítása nyomán született új szabálysértési törvénynek az a passzusa, amely a hajléktalanságban élőket érinti. Ez a törvény immár Magyarország egész területén rendeli büntetni a „a közterület életvitelszerű használatát” – az eddiginél is szigorúbban.


Ettől a naptól fogva az utcán élő embert őrizetbe vehetik, vele szemben gyorsított bírósági eljárást kezdeményezhetnek, a bíróság az „elkövetőt” közérdekű munka végzésére utasíthatja, vagy elzárással büntetheti, amennyiben a rendőrök háromszor sikertelenül szólították fel arra, hogy elhagyja a helyszínt, illetve bemenjen valamilyen hajléktalanellátó intézménybe.

Az eljárás során az érintettek ingóságait elveszik, a „tárolhatatlan dolgokat” megsemmisítik.

Kortárs magyar írók és A Város Mindenkié csoport együtt tiltakoznak ez ellen a törvény életbelépésének előestéjén (2018. október 14., 17:00, Kossuth Lajos tér). A szervezők írókat, költőket, színpadi szerzőket és dalszövegírókat kértek meg arra, hogy egyetlen mondatban reagáljanak a módosított alaptörvény inkriminált mondatára.

A tüntetés végén az írók papírlapokra felírt mondatait leteszik a Parlament előtt a földre, és minden érdeklődőt arra biztatnak, hogy hozza el saját, az Alaptörvény szóban forgó mondatára reagáló egy mondatát. „A demonstrációra mindenkit várunk, akit felháborít, hogy a kormány a lakhatási válság megoldása, és a már hajléktalanságban élő emberek érdemi megsegítése helyett egyre kíméletlenebb eszközökkel és egyre szélesebb körű törvényi felhatalmazással folytatja az érintettek hatósági üldözését” – írják a szervezők.

A felhívásra nyolcvan magyar író küldte el „egy mondat”-át, most ezekből válogattunk:

FÉRFISZEREPEK, ÜVEGPLAFON ÉS CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK - EZEKRŐL A TÉMÁKRÓL IS TANULNAK A KORMÁNY ÁLTAL RETTEGETT GENDERSZAKON

ÁTLÁTSZÓ / VIDÉKI CSAJOK BLOG
Szerző: ÁTLÁTSZÓ
2018.10.12.


Genderszakon többé nem lehet tanulni Magyarországon, mert az ott tanított elvek ellenkeznek a kormány értékeivel – jelentették be a döntés augusztusban. Az ELTE-n nemrég indult társadalmi nemek tanulmánya szak így csak két évfolyamot ért meg. A CEU-nak nem kell bezárnia a genderszakot, de magyar diplomát már ott sem adhatnak ki ezen a szakon. Mégis, mi zajlik egy genderszakon, kik és mit tanulnak ott, hogy ennyire fél tőlük az Orbán-kormány?

Kezdjük azzal: mi is az a gender? Az angol „sex” szó a nemi aktus mellett a biológiai nemet is jelenti, amivel az egyén születik. Ezzel szemben a „gender” a társadalmi nemet jelenti, tehát azokat a mintákat, szerepeket és viselkedésmódokat amelyeket az ember élete során eltanul.

A gender-elmélet annak megállapítása, hogy a társadalmi sztereotípiák nem következnek a biológiából. Hogy az, ami a lábunk között van, nem feltétlenül és egyértelműen határozza meg a jellemünket.

Hogy a nemi sztereotípiák és a nemi szerepek tanult, felvett vagy a társadalom által ránk kényszerített képzetek, amelyekkel sokan nem tudnak azonosulni.

Fontos a gender-elmélettel kapcsolatban, hogy megértsük: nem baj, ha nem tudunk a normákkal azonosulni (például a kisfiúk is sírhatnak, nincs ezzel semmi gond), ugyanakkor nem kötelező eltérni a társadalmi elvárásoktól. És azt is le kell szögezni, hogy nem lesz több homoszexuális vagy transznemű sem attól, hogy beszélünk a témáról.

A társadalmi nemek kérdésének tanulmányozása és oktatása számos szerteágazó területet felölel: ide tartozik a női és férfi bérek közötti különbség, az üvegplafon jelensége, a hatalmi helyzetek és diszkrimináció, a zaklatás, a feminizmus, LGBTQ témák és a hagyományos férfiszerepek is, csakúgy, mint a családon belüli és szexuális erőszak.

A társadalmi nemek kutatása összekapcsolódhat a történelemmel, a szociológiával, az aktivizmussal, de a vallással a gazdasággal és az orvoslással is. Ez tehát interdiszciplináris terület, amely a társadalmi osztályok és rasszok tanulmányozásában gyökerezik, és például a hatalom felépítésének megértéséhez is fontos lépcső...

A HAJLÉKTALANSÁG BÜNTETÉSE - A MAGYAR ÁLLAM SZÉGYENE

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: MISETICS BÁLINT
2018.10.13.


Október 15-től az ország minden településének minden közterületén elzárással büntethető szabálysértés a közterületi hajléktalanság, összhangban az Alaptörvény hetedik módosításába foglalt alapelvvel, miszerint „tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás”.

Korábban a közterületi hajléktalanság csak azokon a területeken volt büntethető, ahol ez a „közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében” indokolt volt. Az alaptörvény hetedik módosításában foglalt szabályozás indokolása úgy fogalmaz, hogy „az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás sérti a közterületek közcélú használatát” – az Alaptörvény és a szabálysértési törvény azonban mégis általában rendeli büntetni a közterületi hajléktalanságot, függetlenül attól, hogy a fedél nélkül élő ember valóban korlátozza-e a közterület közcélú használatát, illetve okoz-e bárkinek bármilyen – akár a legcsekélyebb mértékű – érdeksérelmet. Sőt, az új szabályozásból még az a kitétel is kikerült, miszerint nem áll fenn szabálysértés akkor, ha „az önkormányzat a hajléktalan-ellátás feltételeit nem biztosítja”.

Az továbbra is bizonytalan, hogy ebből az egész országra kiterjedő tiltásból mi következik majd a gyakorlatra nézve – már csak azért is, mert 2016 novembere és az új szabályozás elfogadása között eltelt másfél évben a hatóságok egyetlen egyszer sem indítottak szabálysértési eljárást „életvitelszerű közterületi tartózkodás” miatt, noha megtehették volna, hiszen – legalábbis a fővárosban – a fedél nélküli emberek jelentős része olyan területen húzta meg magát, ahol azt a korábbi szabályozás is tiltotta. Nyilván sok múlik majd a rendőrségen, és csak remélhetjük, hogy a rendőri állomány jó része maga sem ért egyet a hajléktalanság büntetésével: nem gondolják, hogy egy évtizedeken át elhanyagolt, súlyos és összetett szociális problémát szabálysértési elzárásokkal lehetne, kellene – és főleg: volna helyes – kezelni. Sok múlik majd rajtunk is, hogy ha intézkedő rendőrt látunk: emlékeztetjük-e majd őket erre.

Annyit azonban már október 15. előtt is megállapíthatunk, hogy ami 2010 óta ebben az ügyben történt, az a magyar állam szégyene. Ugyanis nyolc éve másról sincs szó, mint hogy törvényi, helyi rendeleti vagy éppen alaptörvényi szinten, illetve ezek milyen kombinációjában kellene büntetni a hajléktalanságot. Évek óta ezen dolgozik: erről ír és véleményez előterjesztéseket, törvénymódosító javaslatot, végrehajtási rendeletet, és értelmez alkotmánybírósági és kúriai esetjogot a belügyminisztériumi és erőforrás-minisztériumi apparátus egy része, hasonló munkára késztetve egyúttal a hajléktalanság tiltására ösztökélt önkormányzatokat és az ennek az egésznek a végrehajtására kötelezett rendőrséget is.

A hajléktalanság hatósági üldözését a magyar állam komolyan veszi. Adódik azonban a kérdés: mi lett volna, ha a kormányzat nem a közterületi hajléktalanság betiltását, hanem annak csökkentését – szükségtelenné tételét –venné, vette volna ennyire komolyan? Mi történt volna akkor, ha ezt a sok emberi erőforrást az államigazgatás az elmúlt nyolc évben nem erre – hanem arra fordítja, hogy kidolgozzon és megvalósítson egy stratégiát a közterületi hajléktalanság csökkentésére? Ráadásul, egy ilyen stratégiát még csak ki se kellett volna nekik dolgozniuk: elég lett volna elővenni a hajléktalansággal foglalkozó szociális szakemberek által az elmúlt évtizedben kidolgozott szakpolitikai javaslatok egyikét...

MUTYIVILÁGBÓL A NAGYPÁLYÁS BŰNÖZŐK ORSZÁGA LETTÜNK

INDEX
Szerző: MATALIN DÓRA
2018.10.14.


ELŐZMÉNY: Alvilág az Aranyéletben: fikció vs. valóság

A most induló harmadik évad lesz az utolsó az Aranyéletből. Ez pedig azért különösen szomorú, mert sokáig nem lesz ehhez fogható magyar sorozat. Nem azért, mert más tévéknél ne tudnák megközelíteni ezt a színvonalat (bár ez sem lesz egyszerű), hanem mert mindenhonnan hiányzik az a bátorság, ami az Aranyélet készítőiben megvolt. Ez a harmadik évadra még inkább igaz, mint az első kettőre. Sem film, sem sorozat nem reagált olyan pontosan arra, ami ma Magyarországon történik, mint az HBO sorozatának záróévada.

Miklósiékat ott hagytuk el, hogy egy akciódús és enyhén kaotikus évad végén Jankának (Ónodi Eszter) sikerült kinyírnia Hollóst (Anger Zsolt), vagyis a sorozat legnépszerűbb karakterét. Ez a nézők körében kialakuló Hollós-kultuszt és a karakter konfliktusokban játszott szerepét tekintve is elég merész húzás volt. Milyen lesz az Aranyélet Hollós nélkül? Ez volt az egyik legfontosabb kérdés a harmadik évad előtt. Erre érdekes megoldás született, mert egyrészt valóban Hollós nélkül maradtunk, másrészt meg Márknak (Olasz Renátó) köszönhetően mégsem. A kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt, nekem ez a megoldás kifejezetten bejött...

KARAFIÁTH: NE HAGYJUK KISEMMIZNI A HAJLÉKTALANOKAT!

24.HU / POSZT - ITT
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.10.13. 


Akik ezt a törvényt meghozták, nem fogják fel embertelenségüket. Gyere, tiltakozz!

Hétfőtől hatályba lép az alaptörvény nyáron elfogadott módosítása, melybe belekerült ez a mondat: „Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.”

Felfogjuk, mit jelent ez?

Azt, hogy innentől még szigorúbban büntetik és alázzák meg a hajléktalanokat.Azokat az embertársainkat, akiknek már úgysincs szinte semmijük. Innentől az utcán élőt a rendőr háromszor felszólítja, a szállóra irányítja, azaz az „elkövetés helyszínének” elhagyására kötelezi. Ha a felszólított ennek nem tesz eleget, a közeg szabálysértési őrizetbe veheti, elzárásra vagy közérdekű munkára büntetheti.

Mindeközben az eljárás alá volt hajléktalan holmiját elvehetik, amit később visszaadnak, levonva természetesen a tárolási költségeket. A nem tárolható dolgokat pedig egész egyszerűen megsemmisítik, azaz elégetik, ennek költségét is behajtva a „bűnösön”.

A javak elvételén és füstté válásán nem csodálkozom, ebben nagy a gyakorlatuk, gondoljunk csak a magány-nyugdíjpénztári megtakarítások elvételére. Érzem, persze, hogy meredek és nem is feltétlenül pontos az analógia, de a kérdés adott: meddig lehet elmenni? Mi vehető el egy állampolgártól? A méltósága, úgy látszik, réges-rég nem kérdés.

Lehet, késő tiltakozni.

Lehet, lecsúsztunk arról, hogy a regnáló hatalommal kommunikálni lehessen.

Akik ezt a törvényt meghozták, nem fogják fel embertelenségüket.

Jártam szállón, beszéltem fedél nélkül élőkkel. Aki tisztában van a hajléktalanellátás állapotával, pontosan tudja, hogy nem, nem lehet mindenkit szállóra terelni. Már csak azért sem, mert eleve túlzsúfoltak a helyek.

És ha valakit megfosztanak a tárgyaitól, ha elégetik szatyornyi ingóságait, azt gyakorlatilag megölik.

Komolyan nem értem, mire várunk, mi az, amit még eltűrünk...

...Áfra János költő, szerkesztő szerint:

"Ez az Alkotmány-módosítás a szociális eszközök megteremtése helyett a hajléktalanok büntetésével szeretne elodázni egy egyre fokozódó társadalmi problémát, pontosabban megszüntetni annak láthatóságát. Nem minden érintettnek adódott lehetősége elkerülni a perifériára szorulást, a helyzetből való kitöréshez pedig egyre kisebb eséllyel kapnak érdemi segítséget. Túl sokan érintettek. A közterületen tartózkodás tilalma a szabadságjogokra nézve is problémás, alternatíva, lakhatási és reintegrációs lehetőség felkínálása nélkül etikailag is kifogásolható. Az pedig, hogy a szabálysértő ingóságait, ha azok nem tárolhatóak, megsemmisítik, szintén egy szög lehet a törvénymódosulásnak áldozatul eső emberek koporsójába. Gondoljunk csak bele: valaki a város szélén felépít magának hulladékanyagokból egy otthont, s egyszer csak letartóztatják érte, majd a kis lakrészt felszámolják, ezzel gyakorlatilag kisemmizik. Ez a módosítás értelmében bármikor megtörténhet, törvényesen. Életekről van szó, sokszor kilátástalannak látszó, de menthető és fontos életekről. Na meg morális kérdésekről, amikkel foglalkoznunk kell
."...

BETILTOTT HAJLÉKTALANSÁG

KÖZÉLETI PAD BLOG
Szerző: Mrs. Black Sheep
2018.10.13.


Hajlék. Nyugalmat, biztonságot nyújtó fedél. Hajléktalan. Egy ember, akinek nincs ilyen. Senki nem él önszántából az utcán. Aki elveszti a biztonságot nyújtó otthonát… azt mi nem tudjuk átérezni min megy keresztül nap, mint nap. Mit érezhet az az ember, akinek nincs olyan, hogy haza menni. Akinek nincs biztonság. Nincs semmije, csak egy szatyor emlék, némi ruha talán, no meg – a szerencsésebbeknek - egy meleg takaró a téli éjszakákra.

Egy dologban biztosak lehetünk: ezt épp ésszel nem lehet kibírni. Ha ezt megpróbáljuk végiggondolni, máris összeáll a kép, hogy miért nem megy be mindenki hajléktalanszállóra. Először is, mert nincs elég hely. Vannak éjszakai, meg nappali melegedők, de onnan menni kell. Újra és újra. Sokan vannak, és el kell tudni viselni a másikat. Nézzünk kicsit magunkba: mi bármikor kibírnánk, hogy tízen-huszon, ki tudja hány emberrel legyünk bezárva egy szobába? Mi, akik utána haza tudunk menni. Mi, akik tudjuk, hogy holnap is lesz mit enni. Mi, akik mentálisan teljesen rendben vagyunk.

A hajléktalan ellátó szervezetek folyamatosan azt mondják, hogy a kormány kommunikációjával ellentétben nincs annyi férőhely, ahány ember él az utcán.

Hétfőtől büntetik, szabálysértés lesz, ha valaki az utcán él. Ez már eleve nonszensz, nekem a KMK – azaz Közveszélyes Munka Kerülő – kifejezést juttatja eszembe. Ha nincs, hol laknod, akkor megbüntetünk. Igaz, közben akkor is kilakoltatunk rendőri segítséggel, ha nincs hova menned. Ha szegény vagy, még beléd rúgunk néhányat, hiszen

"akinek nincs semmije, az annyit is ér"

– legalábbis Lázár János szerint.

Hétfőtől háromszor felszólítják a hajléktalant, hogy szüntesse be a hajléktalan létet, ha nem teszi, akkor elviszik az utcáról. Hogy hova, azt nem tudjuk, hiszen a hajléktalanszállókon nincs elég hely. Egy biztos: ők annyira nem érnek semmit, hogy a hatóságokank joguk van a személyes tárgyaikat – például a gyermekükről, egykori házastársukról féltve őrzött fényképeiket, de akár a néhány ruháikat is – megsemmisíteni. Mivel ezek az emberek – Lázár szerint – semmit nem érnek, így a személyes holmijuk sem ér semmit, ezért még kártérítést sem kell fizetnie senkinek ha megsemmisíti azokat.

Képzeljük el, hogy a gyermekünk a délutáni edzésről jön hazafelé, kicsit koszosan, a tornazsákja is poros, nem baj, hazaér és kimossuk majd. Mit tennénk, ha odamenne a rendőr hozzá és elvenné a koszos tornazsákot és megsemmisítené?

Ha hajléktalan vagy ezt megtehetik veled. Hiszen nincs semmid, nem is érsz semmit.

Valóban tarthatatlan állapot, hogy az aluljárók, a parkok tele vannak hajléktalanokkal. Tarthatatlan, hiszen ezek az emberek sokszor nem tehetnek róla, hogy elvesztették mindenüket. Nem maradt számukra más, csak néhány emlék. Hétfőtől ezeket is elvehetik tőlük.

Azt találta megoldásnak a kormányzat, hogy mesterségesen eltüntetni a hajléktalanokat az utcáról. Bármi áron, embertelenül. Hozott egy törvényt, mely hatalmas radírként leradírozza őket az utcáról.

Miért? Miért gondolják azt, hogy ez a megoldás? Hol marad a megelőzés? A szociális háló? Az ellátórendszer?

Hétfőtől nem lehet többé senki hajléktalan. Félve várom a következő lépést, hogy mik nem lehetünk még…

MAGYARORSZÁG AZ EGYIK LEGVESZÉLYESEBB HELY EURÓPÁBAN

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.10.14.


A kormány nyugati kampányának margójára. A csúnya 2016-os évben, amikor már minden migránst átengedtünk, az összes nyugati ország migránsterrorban fuldoklott, mi pedig a magunk homogenitásában ünnepelhettük a békét, így nézett ki az 100 ezer lakosra jutó erőszakos halálesetek száma Európában. A Hungary vagyunk mi, az előkelő ötödik helyen. De legalább abszolút magyarul.

És ha már itt tartunk, miért nem adjuk a statisztikának pont azt az olvasatot, amit dukál neki, ne a fideszes propagandistáét és ne Alice-ét Tükörországban? 1. Magyarország nem biztonságos, és a magyar etnikai képességek miatt nem az. 2. A baltikumi országokon kívül csak Belgiummal állunk azonos szinten, ott azonban a sajnálatos 2016-os eseményeket is tartalmazó statisztika azt mondatja velünk, hogy a hazai homogén magyar etnikum (=Mária országa, Európa védelmezője, a szabadság földje, a kontinens jövőjének záloga) pont annyi gyilkosságot produkált 2016-ban, mint a hanyatló Nyugat találkozása a terrorista bevándorló muszlim slummal. 3. A Baltikumban az orosz kisebbség bűnözési adatai emelik a hely "fényét."

Ennyit az ócska hazudozásról, amiről az ellenzék -- mivel nem érti a kormányzat stratégiai narratíváját, még pontosabban nem akarja érteni azt -- nagyokat hallgat, mint lepény a fűben. Merthogy az, lepény a fűben.

IDŐKÖZI VÁLASZTÁS - SZOMBATHELYEN CZEGLÉDY CSABA KÉPVISELŐI HELYÉÉRT MEGY A HARC

VÁROSI KURÍR
Szerző: Városi Kurír / MTI
2018.10.14.


Az MSZP és a DK számára ügyvédként is dolgozó egykori szocialista politikust Czeglédy Csabát és társait bűnszervezetben, üzletszerűen, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó, költségvetési csalással gyanúsítják. Czeglédy Csaba akinek képviselői helye letartóztatása miatt üresedett meg, szerint koncepciós perről van szó. Vasárnap kiderül ki lesz az utóda.

Üzenet a Csillagból

Az olyan típusú eljárásokban, amiben például én is érintett vagyok, nem érdeke a hatalomnak, hogy gyorsan lefolyjanak. Saját ügyemtől függetlenül, ügyvédként rengeteg ügyben jártam el, ahol láttam, hogy lassú tűzön forró vízben meg akarják főzni az érintetteket. Arra számítva, hogy nem bírják ki sokáig az előzetes letartóztatásban. Én akár még évekig lehetek úgy előzetes letartóztatásban, hogy az érdemi bírósági tárgyalás meg sem fog kezdődni. Ezen kívül az is igazából törvénytelen, hogy én nem Szombathelyen vagy Szombathely környékén vagyok.” nyilatkozta néhány hónapja -ahogy azt a Városi Kurír is megírta- Csillagban Czeglédy.

Czeglédi Csaba a Csillagbörtönből üzent választókerületébe: Szavazz az ellenzék jelöltjére!

Az MTI közlemény szerint: A Vas megyei Szombathely 5. számú egyéni választókerületében azért tartanak időközi választást, mert a választókerület 2014-ben megválasztott képviselője – mivel előzetes letartóztatásban van – egy éven át nem vett részt a képviselő-testület ülésén, így képviselői megbízatása megszűnt...

AMERIKA - A MEGUNHATATLAN - IV. RÉSZ: A NAGYVÁROS VONZÁSÁBAN


KANADAI MAGYAR HÍRLAP
Szerző: RÉVAY ANDRÁS
2018.10.13.


Bár az utazás egyik célja egy kis vidéki kikapcsolódás volt, New York vonzereje leküzdhetetlen. Sorozatunk befejező részében oda látogatunk. A négy keréken másfélórányi távolság amerikai szemmel nézve macskaugrás, semmiből sem áll tehát egy-egy egész napot eltölteni a városban, melyről tudjuk: sohasem alszik. Látnivalókban pedig nem napokra, de akár évekre is ellát bennünket, csak győzzünk válogatni!

No jó, hát menjünk, de hová? Vannak persze helyek, melyeket „feltétlenül látni kell” – ilyen minden nagyvárosban akad jócskán. Minél nagyobb a város, annál több van belőlük. New York nagyon nagy város, sok ilyenje van, kénytelenek vagyunk válogatni. Segítséget is kapunk hozzá. Minden olyan helyen, ahol sok turista fordul meg, ingyen kaphatunk egy alig 240 oldalas, de zsebre rakható méretűre nyomtatott füzetet, ami megkönnyíti az eligazodást. ABC sorrendben sorolja fel, ismerteti a szállodákat, múzeumokat, színházakat, rengeteg éttermet, az éjszakai élet színhelyeit, a kilátónak is alkalmas toronyépületeket, külföldi kulturális intézményeket – ez utóbbiak között magyar nincs. Néhány kitéphető kupon is van benne, amivel múzeumi belépőket, városnéző hajóutat, három italt is magába foglaló night club belépőt vásárolhatunk olcsóbban. Ráadásként pedig egy egészen jól használható várostérkép is van benne.

Az Amerikai Egyesült Államok viszonylag fiatal ország. Létének kezdetét 1776. július 4-től számíthatjuk, amikor 13 brit gyarmat képviselői Philadelphiában aláírták a Függetlenségi nyilatkozatot és ezzel elszakadtak Nagy-Britanniától. Rómához vagy Párizshoz hasonló, sok évszázados műemlékeket itt hiába is keresnénk. Városnéző sétánk célpontjaiként viszont olyan helyeket sem érdemes kiválasztani, amit amúgy is felkeres minden turista: az Empire State Building, Liberty Island vagy a legújabb, a lerombolt Ikertornyok helyére épített One World Observatory, mely jelenleg a város legmagasabb épülete. Idegen városban járva jól tesszük, ha megnézünk legalább egy templomot, lehetőség szerint az ottani leghíresebbet. Vegyünk fel a listánkra egy – valamilyen szempontból érdekes – középületet és persze látogassunk meg egy minket érdeklő múzeumot! Legyen tehát a mi választásunk a St. Patrick’s Székesegyház, a Rockefeller Center és a különös, de talán éppen ezért roppant népszerű Tenement Museum. Indulás előtt még egy dolgot tisztáznunk kell. Amit a külföldi általában New Yorknak gondol, az a városnak csak egy – nem is a legnagyobb – része: Manhattan szigete, melyet körutunk során mi sem hagyunk el...

A HŐS A KARDOT KI SEM RÁNTJA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KÁCSOR ZSOLT
2018.10.13.


...S akkor éjjel váratlanul eszembe jutott egy ismerősöm, aki Berlinben él, és akit mostanában a Skype-on azzal csábít vissza Pestre az anyja, hogy a hazának itthon van szüksége rá. És amikor ez az ismerősöm ezt a mondatot a saját anyja szájából meghallotta, a szava is elakadt. Mert hirtelenjében nem jutott eszébe, hogy őneki az anyukáján kívül ki lehet immár a haza. Ki az, aki őhozzá egyáltalán a haza nevében beszélhet? Ez a kérdés futott át az agyán, s még szerencse, hogy magyarul, nem pedig németül – különben nagyon szégyellte volna magát. A saját anyukáján kívül ki az a bizonyos haza, aki őt Magyarországra visszahívhatná? Tán a demokratikusan megválasztott nagyfejedelmi család és a körülötte szolgáló pénzéhes senkik? Na, nem. Hát ők bizonyosan nem. Nem ők a haza, akármit is hazudoznak magukról a magyar népnek. Sokáig hallgattak, anya meg a lánya, csak a laptopok zúgtak mindkét oldalon, de az egyik laptop Pesten, a másik meg Berlinben, és a hosszú hallgatás után ez az ismerősöm egyszerre csak kibökte, hogy anya, ne haragudj, de a szabadságomat nem adom...

ITT OLVASHATÓ

A POPULIZMUS VALÓDI VESZÉLYE - A GLOBÁLIS KÖZLEGELŐ TRAGÉDIÁJA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2018.10.12.


Trump – az ENSZ legutóbbi közgyűlésén – kioktatta a világot: „a nemzetek szuverenitása és függetlensége az egyetlen eszköz, amelyre a szabadságot alapozni lehet”, ezért döntéseiben kizárólag az amerikai érdekekre van tekintettel. „Ha valaki idesuhint – mondta Orbán Viktor nemrég rádióinterjújában –, akkor arra számíthat, hogy olyan lesz a fogadjisten, amilyen az adjonisten... Mi a függetlenségünket, a magyar emberek felfogását mindig meg fogjuk védeni.” Sokasodó példák – az olasz vagy éppen az angol parlament döntése – jelzik, hogy a populizmus megállíthatatlanul terjed. Ez komoly kockázatokat jelent az egyes országokra. De milyen következménye lehet, ha a „világ populistái, egyesüljetek” mozgalom hatalmába keríti a Földet? 

A tudományban az a legcsodálatosabb, hogy időről időre előbukkan egy kutató, aki friss szemmel tekint a világra, és észrevesz valamit, ami régóta mindenki szeme előtt volt, mégsem figyeltek fel rá. Ő pedig egyszer csak egy új és meglepő történetet kezd mesélni. A legelő – a példának okáért –, ahova a falu lakói reggelente kihajtották az állatokat, évezredek óta a hétköznapok elmaradhatatlan része volt. A füves rét nem ígért különösebb látnivalót, a tudósok ezért, pillantást sem vetve rá, mentek tovább! Mígnem egy G. Hardin nevű kutató, végiggondolva a közlegelőt mozgató logikát, végére járt az „ügynek”. Tanulmányára, nem utolsósorban a végkifejletre utaló címe – A közlegelő tragédiája – miatt azután nemcsak a tudósok, de az átlagemberek is felkapták a fejüket. (Hardin, G.: The Tragedy of the Commons, Science, 1968)

Tételezzük fel – gondolta végig –, minden család egy tehenet hajt ki a mezőre, majd este megfeji, és ami marad a tejből, a piacon eladja. Ám egyszer az egyik család – a magasabb bevétel reményében – az addigi egyetlen tehene mellé vásárol még egyet. Attól kezdve két tehenet legeltet, és a kettő tejét árulja a piacon. Példáján felbuzdulva szomszédja is vesz még egy tehenet, majd ötletüket sorban követik mások is. Így a mezőre egyre több tehenet hajtanak ki reggelente, és fejnek otthon estelente. Ám egyszer csak észreveszik: bár több a tehenük, a tejük mégis egyre kevesebb. Hamar rájönnek az okra: amióta sok a tehén, mind kevesebb a fű a réten. Majd ráébrednek: hiába lesz egyre több a tehenük, akkor is kevesebb tejet fejhetnek, mint amikor csak egy tehenük volt. Elkerülhetetlenül elérkezik az a pont, amikor már nem a több tej, hanem legalább valami kevés elérése a cél. Ekkor értik meg, hogy csapdába estek: hiába tartanak több tehenet, mégis mind kevesebb tejet fejnek.
*
A közlegelő csapdájából azonban ilyenkor szinte lehetetlen szabadulni. Egyszer azután, amikor már mindenkinek sok tehene van, végleg elfogy a fű, és éhen döglik az összes tehén! A folyamatnak ezt a sokkoló végkifejletét nevezte Hardin a közlegelő tragédiájának. A dologban az volt a legkülönösebb, hogy a tragédiát nem a rosszindulat, hanem pusztán a másokra tekintettel nem levő racionális, de önző viselkedés váltja ki. És ekkorra világossá vált: ilyen problémákkal régóta küszködött az emberiség. Nemcsak a közlegelő, de a közös erdő – lásd Marx Mosel-vidéki falopások – és még inkább a közös halászatot kínáló tengeröböl vagy a folyók öntözésre elhasznált vize kínál erre intő példákat. A problémák elkerülésére fejlesztették ki az államot, amely hatalmi szóval szabta meg a használat szabályait, illetve alkalmazták a piacot, amely a kereslet–kínálatra bízta a viselkedés szabályozását. Azután sok zseniális férfi közgazdász után jött egy bölcs hölgy – Elinor Ostrom –, aki újabb lehetőséget tárt fel az általa common pool resource-ként hivatkozott közlegelő erőforrásainak szabályozására: a szuverén résztvevők közösen alakítják ki a szabályokat és összehangoltan működtetik a rendszert. (Ostrom, E.: Governing the Commons, 1990) A tudós (férfi) társadalom elismerését mutatta, hogy munkásságáért 2009-ben Nobel-díjat kapott, a politikusok mégsem figyeltek fel rá, igaz, Hardinra sem különösebben...

ITT HUN VAGY OTT HUN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.10.14.


Nagy lépés történt a Határátkelő történetében, hiszen 7 év, 2600 blogposzt és 9000 cikk után kiléptünk a virtuális térből, hogy személyesen is találkozzunk veletek. Az első Határátkelő Klub nagyon jól sikerült, nagyon jót beszélgettünk határátkelésről, hazatérésről.

Magyarország immár lassan másfél évtizede az Európai Unió tagja, lassan talán mi, magyarok is megszokjuk, hogy a határátkelés nem valamilyen egzotikus kaland, hanem a mindennapok része. Szinte mindenkinek van családtagja vagy a közeli ismeretségéből valaki, aki külföldön él vagy élt egy ideig.

Miként azt is érdemes elfogadni, hogy külföldre költözni nem hazaárulás és hazaköltözni nem kudarc – legalábbis szerintünk.

A találkozó alapötlete is abból indult ki, hogy próbáljunk fórumot, beszélgetési lehetőséget adni azoknak, akik hazaköltöztek és szembesültek, szembesülnek ennek minden örömével és nehézségével, és szívesen találkoznának olyanokkal, akikkel beszélgethetnek minderről. Ami nem is biztos, hogy olyan egyszerű, mint gondolnánk.

Miközben továbbra is tart a kifelé irányuló határátkelés, vissza is sokan költöznek (akik közül aztán lehet, hogy jópáran megint elmennek) – egyszóval az Európán belüli mozgás természetessé vált, amiről szerintünk érdemes és kell is beszélgetni, tapasztalatokat megosztani. Nem csak a blogoszférában, virtuálisan, hanem szemtől szemben beszélgetve is...

A TANULÁS ÁRA

168 ÓRA ONLINE
Szerző: MÁTYÁS GYŐZŐ
2018.10.13.


A mindent elborító, katatón brüsszelezés, sorosozás, migránsozás közepette azért történnek figyelemre méltó dolgok is mifelénk a honban. Mint például a felsőoktatás gyökeres átalakítása, pontosabban az erre vonatkozó terv meglebegtetése a nyilvánosságban.

Először csak a Corvinus egyetemmel kapcsolatban derült ki, hogy alapítványi formában, közhasznú felsőoktatási intézményként működik majd 2019-től. A tandíj húzós lesz, s a fizetős hallgatók aránya radikálisan nőni fog. Aztán az innovációs miniszter mindehhez sokat sejtetően hozzátette, hogy „az egész felsőoktatásra szükséges a Corvinus-modell kiterjesztése”.

Amitől elég sokan a szívükhöz kaptak, noha ez egyáltalán nem ostoba ötlet, de azért van vele pár alapvető gond.

Először is az, hogy nagyjából és egészében tagadja mindazt, amit ebben, a kormányzás „ideáját” tekintve alapvető kérdésben a Fidesz mindeddig képviselt. Merthogy mindig azzal kábították a közt, hogy a Fidesz a tandíjmentesség és az ingyenes egészségügy pártján áll. Erre hivatkozva verték keresztül a demokrácia történetének egyik legálságosabb kezdeményezését, s az úgynevezett szociális népszavazás keretében fúrták meg az elengedhetetlen reformokat. (Háromszáz forintos vizitdíj, ó egek!)

Akkor is világos volt, hogy az egész mozgósítás legfeljebb hatalomtechnikai demonstráció a diadalmas kétharmad felé vezető úton. Amiben a felsőoktatás s a tandíj kérdése a kapóra jött ürügy.

Hogy a Fidesz környékén mennyire nem gondolták komolyan a térítésmentes felsőoktatást, az gyorsan kiderült, amikor az Orbán-kormány alaposan megvágta az állami férőhelyek számát, a fizetős oktatás felé terelve a jelentkezőket. De nem volt tandíj. A nép bölcs vezetője ugyanis a rabulisztika magasiskoláját nyújtva bizonygatta, hogy a tandíj és a diákhitel (formájában törlesztett tandíj) az, kérem, alma és körte. Példázat a szavak káprázatos rugalmasságáról.

De hát akkorra már jól ismertük az elhíresült csudás útmutatást: „… ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok".

S amit most terveznek „csinálni”, az első látásra nem tűnik badarságnak. S még csak a szokásos kommunikációs zsongítás sem hallatszik, miszerint a drasztikus képzési költség nem tandíj volna, csak kampusz-belépti kompenzáció.

Magam úgy hiszem: nívós felsőoktatás csak úgy képzelhető el, ha jelentős hányada piaci alapon működik. Egy elengedhetetlen feltétellel: ha össze van kapcsolva egy alaposan átgondolt, világos kritériumok szerint működő, széles körre kiterjedő ösztöndíjrendszerrel. Ilyesmiről viszont még körvonalaiban sem igen hallani az új koncepció kapcsán. Enélkül pedig értelemszerűen bekövetkezik, hogy „akik szegények, azok nem fogják tudni kifizetni a tandíjat a gyermekeik számára”, ahogy azt a fizetős rendszer ellen agitálva egy bizonyos Orbán Viktor észrevételezte még 2008-ban. A piaci alapú rendszer reménytelenül elvághatja a továbbtanulás esélyét a tehetséges, de nem tehetős családból származó gyerekek elől
...

"HISZEM ÉS TUDOM, HOGY A SZÜLÉS LEHET JÓ" - ANYÁK TÜNTETTEK AZ EMBERSÉGES SZÜLÉSZETEKÉRT

MÉRCE
Szerző: CSENGEL KARINA
2018.10.13.


A Másállapotot a szülészetben mozgalom tüntetett ma azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a nők kiszolgáltatottságára a szülészeteken, vagy ahogy ők fogalmaznak, a szülészeti erőszak ellen.

Indokolatlanul elvégzett szülésindítás és szülésgyorsítás, gátmetszés, császármetszés, durva vizsgálat, az újszülött elszakítása az anyától – mindez általános jelenségnek számít a magyar szülészeteken, és akkor még csak finoman kapirgáljuk a felszínt. A legtöbb nőnek életre szóló trauma a szülés, pedig az esetek többségében csodálatos élmény is lehetne. A tüntetés jelmondatai a „Ne árts!” és a „Ne vágj át”. Előbbi az orvosi esküre utal, utóbbi jelképezi azokat az ártalmakat, amiket a szükségtelenül átvágott testek, a döntési lehetőségektől való elvágottságot és megsebzett családi kapcsolatokat jelentenek.

A szülészetek meglehetősen egyenlőtlen lehetőségeket biztosítanak: “Igazságtalan, megalázó és ártalmas, hogy a különböző kórházak közt, sőt kórházakon belül sem egységes a hozzáférésünk a jó gyakorlatokhoz, és hogy vannak szülészetek, ahol évtizedek óta bizonyítottan káros vagy haszontalan beavatkozásoknak vagyunk kitéve.” – olvasható a mozgalom egyik Facebook-bejegyzésében.

A kampányhoz egy igazán ütős kisfilm is készült, ami tökéletesen érzékelteti a szülészeti ellátásban uralkodó állapotok súlyosságát:...

HA ÉS DE

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.10.14.


Azt mondta a drága, egyetlen Jean-Claude Juncker, hogy “Orbán Viktornak nincs többé helye az Európai Néppártban”. Ezt aztán a baloldali médiatúlsúly fölkapta, mint valami szakadt zászlót, és elharsogta kelettől nyugatig. Ez volt a címe az összes tudósításnak, a lipsikomcsi magyar polgár pedig sóhajtott nagyot megkönnyebbülve. Aztán elolvasta az egészet, és lekonyult a farka vagy a füle gusztus szerint.

Ott belül az állt ugyanis: “…Hacsak nem szavatolja nekünk, hogy tiszteletben tartja az EPP alapértékeit és választási programját…” – De szavatolni fogja. Mivelhogy a külügyminisztere kijelentette, hogy belülről óhajtják szétrohasztani, s ha ő mondja, akkor úgy is lesz. Innen is látszik, hogy baj van az összetett mondatokkal, mert mindig van egy második részük, amely kezdődhet “ha”-val, “azonban”-nal meg “de”-vel is, vagy esetünkben “hacsak”-kal, ugye, amiből soha nem sül ki semmi jó.

Itt van nekünk például ez a Heinrich Himmler. Ő ígéretes fiatalember volt, jó nevelést is kapott, erre keresztapja is determinálta szinte. A gőgicsélő kisdedet Wittelsbach Henrik bajor herceg tartotta a víz alá, és ő tett ígéretet arra, hogy ellenáll a gonosznak, és a kis Heinrichet is megóvja annak incselkedésétől. Az ifjú szorgalmas volt és éles eszű, kitűnő tanulmányi eredménnyel, sakkozott, zongorázott, bélyeget gyűjtött és kertészkedett.

Miközben tudjuk miket cselekedett és hagyott cselekedni. Még 1943. október 4.-én, midőn a zsidók kiirtásáról először beszélt nagy nyilvánosság, párt-, és álattársai előtt, akkor is meg volt győződve a saját kiválóságáról, kifejtette nagyszerűségét, így: “…Keménnyé tett minket ennek elviselése, hogy ezzel egyidejűleg tisztességes emberek maradtunk – eltekintve az emberi gyengeségek miatti kivételektől -, és ez egy olyan dicsőséges fejezet, amelyről nem beszéltünk és nem is fogunk beszélni…”

Heinrich Himmler kiváló családapa volt, nagyszerű hazafi, azonban… Látjuk a fonákságot, ugye. Előfordulnak ilyen félreértések, amelyek azonban olykor végzetesek.

Egy bizonyos Keno Verseck is foglalkozott Orbán Viktor Mihállyal megrovólag, és kiemelte: Orbán Viktor miniszterelnök “zéró toleranciát rendelt el a zsidógyűlölettel szemben”, de a politikus és pártja ezzel egyidejűleg “bevallottan antiszemita” emberek előtt adózik tisztelettel. – Megint az a rohadt de, ami mindig a lényeget mutatja meg nekünk...

AZ OSZTRÁK KANCELLÁR VÁLTOZATLANUL OTT TART, HOGY MÉG MINDIG NEM BIZTOS, MAGYARORSZÁG VALÓBAN MEGSÉRTETTE-E A DEMOKRÁCIÁT - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.10.14.


- Kurz azt mondta, hogy ő nem megbízhatatlan labanc, mert igen határozottan vélekedik mind a jogállam megőrzésének, mind az illegális migráció megakadályozásának szükségességéről 

- Lélegzetvisszafojtva várhatja Merkel a következő két hetet, ha meg akarja tartani hatalmát, ugyanakkor Macron mind jobban magára marad európai reformterveivel

- A magyar kormány váratlanul azt állítja, hogy a CEU mégsem tett eleget az új felsőoktatási törvény előírásainak

FAZ

Az osztrák kancellár alapvető fontosságúnak nevezte, hogy minden tagország tartsa tiszteletben a demokráciát és a jogállamot, e tekintetben kizártnak gondol bármiféle kompromisszumot. Mint mondta, az ilyen esetek megtorlására találták ki a 7-es paragrafust, de járható útnak tartja az uniós támogatások megvonását is. Megismételte, hogy nem tekinti elmarasztalásnak az EP döntését Magyarország ellen, de ha a kifogások megvitatás során az derül ki, hogy azok egy része megalapozott, akkor Budapestnek cselekednie kell. Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor valóban megbízhatatlan labancnak minősítette-e, a politikus úgy válaszolt, hogy ő igen határozott véleményt képvisel a jogállamiság ügyében, továbbá mindent el akar követni az illegális bevándorlás ellen, mert az a kontinens biztonságát, stabilitását és rendjét fenyegeti.

Kurz korábban ugyan megpendítette, a vizsgálat idejére szüneteltetni kellene a Fidesz tagságát a Néppártban, ám most mégis úgy nyilatkozott, hogy a pártcsalád képes befolyásolni tagjait. Arról nem hallott, hogy a magyar kormánypárt esetleg átülne más frakcióba, függetlenül attól, hogy pl. az Osztrák Szabadságpárt csábítja. Szólt arról is, hogy a sajtó- és szólásszabadság szent és sérthetetlen, ezért reagált igen határozottan arra, amikor az FPÖ-s belügyminiszter szóvivője nemrégiben korlátozni akarta bizonyos lapok esetében a hivatalos tájékoztatókat.

A politikus kitért arra, hogy az osztrák elnökség alatt most azon dolgoznak, dobják végleg sutba a menekültkvótákat és helyette inkább a szolidaritás legyen kötelező a tagállamok számára, ami más formát is ölthet, mint a menedékkérők átvétele. Ugyanakkor abszolút helyes lépésnek nevezte a külső határok védelmének megerősítését, hozzátéve, hogy 2015 óta 95 %-kal esett a migránsok száma. Mint mondta, ha itt a Bizottság figyelembe veszi bizonyos államok szuverenitási aggályait, akkor a kérdés megoldható. De ha egyes az EU peremén kormányok nem képesek szavatolni a határok biztonságát és mégsem hajlandóak segítséget elfogadni a többiektől, akkor ki kell zárni őket a schengeni rendszerből.

Ugyanakkor szerinte bizonyos emberi jogi szervezetek összejátszanak az embercsempészekkel, hogy az uniós határozatok ellenére embereket hozzanak be a kontinens középső részére. Kurz hangsúlyozta, hogy az illegális migrációnak véget vetni, és akkor nem fulladnak a tengerbe bajbajutottak. Ám azt is szorgalmazza, hogy legális csatornákon keresztül tegyék lehetővé a bevándorlást.

Süddeutsche Zeitung

A kommentár szerint bármi is lesz a mai bajorországi választás eredménye, hétfőtől új korszak kezdődik a tartományban és ez csak fokozza Merkel gondjait. Az bizonyosnak látszik, hogy a CSU csaknem 60 év után elveszti az abszolút többséget. Ez esetben a párt várhatóan bűnbakot keres és könnyen megtalálhatja azt a kancellár személyében. De lehet, hogy a pártelnökön, Seehoferen verik el a port. Így egyáltalán nem biztos, hogy nem bukik bele az erőpróbába. Ugyanakkor ha viszonylag jól veszik az akadályt a keresztény szociálisok, akkor várhatóan a CDU orra alá dörgölik azt, hiszen szövetségesük népszerűsége igencsak megtépázódott. De akár így, akár úgy alakul, a kormányfő nehéz helyzetbe kerül. Hiszen ha maradhat is a belügyminiszter, a lágyrészükön megsebzett politikusok a legkiszámíthatatlanabbak. Vagy ha másvalaki kerül a tárca élére, egyszerűen nincs jó jelölt.

Ha a CSU új vezetőt kap Söder vagy Dobrindt személyében, Merkel vissza fogja sírni Seehofert, miközben már a CDU-n belül is igen kényes a helyzete. A párt 15 %-ot esett a közvélemény kutatásokban, amióta a sorompók három éve felnyíltak a menekültek előtt és a jobbszélen felbukkant az AfD. Ha pedig két hét múlva Hessen elúszik a kereszténydemokraták számára, akkor hatalmas nyomás nehezedik majd a miniszterelnök asszonyra. És akkor hiába akarja decemberben újjáválasztatni magát, cseppet sem biztos, hogy sikerül neki. Bőven megégetheti magát ugyanakkor a szociáldemokraták vezetése is, és mindez cseppet sem jó kilátás a német kormány számára...

ORBÁN NEMZETI ÜGYE

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.10.13.


Derűs estét mindenkinek! Remélem, mindenki élvezte a szombati munkanapot, akinek amúgy ilyenkor nem szokott része lenni ebben a remek vívmányban. De semmi gond, holnap teljes értékű vasárnap lesz, ki lehet heverni a hetet még mielőtt ránk szakadna a hétfő.

Ahogy azt már megszokhattuk, minden nap tartogat valami újabb csodát. Napról napra fejlődünk. Visszafelé. Most ott tartunk, hogy a keresztényi gyökerekből sarjadzó kormány még módosított egyet a bevezetés előtti pillanatban az új törvényen, amely büntetni rendeli a hajléktalanságot, valamint lehetővé teszi a hajléktalanok ingóságainak megsemmisítését. Persze csak azokat az ingóságokat semmisítik meg, amelyek valamely ok miatt nem tárolhatóak. Aki látott már hajléktalant, az körülbelül tisztában lehet azzal, hogy a holmijuk ránézésre tárolásra alkalmatlannak minősülhet, például fertőzésveszély miatt. Eddig a törvénytervezetben szerepeltek kivételek, például a személyes iratok, gyógyászati segédeszközök, fényképek. Na, ez került ki a bevezetés előtti pillanatban, innentől a szerencsétlen mankóját, szemüvegét, okmányait, családi fényképét is el lehet égetni bátran. Mindent, ami még az emberi léthez köti.

Ehhez képest szerencsére van olyan, akinek fajsúlyosabb problémái vannak, mint egy utolsó fotó abból az időből, amikor még emberszámba vették az egykori apát, anyát, testvért, gyereket. A Népszava információi szerint még az is lehet, hogy összevonják az Echo TV-t és a Hír TV-t. És ha így lesz, sok embert ki fognak rúgni, ezért most pánik van. Én csak abban bízom, hogy Bayer Zsolt töretlenül marad a helyén és a többi őstehetség is megmondja a tutit. Nélkülük olyan lenne ez az ország, mint egy teve balettcipő nélkül.

Félő, hogy az írott pártpropaganda oldalaknál is lesz némi átrendeződés és én már előre rettegek, hogy nem fogunk időben értesülni a fajsúlyos dolgokról. Például arról, hogy Angela Merkel megbukott. És Macron is. Végük van, mint a botnak. Aztán arról sem fogunk tudni, hogy Bono azért támadja Orbán Viktort, mert szar énekes és ráadásul Soros György embere is. Ő is. Arról sem fogunk tudni, hogy a Facebook direkt a maradi jobboldali konzerveket támadja és hogy Soros György irányítja azt is, meg a Jobbikot is. Belegondolni is szörnyű, mi mindenről maradnánk le, ha a szokásos fideszes szakértelemmel nem csak az oktatást, kultúrát, sportot, egészségügyet, versenyszférát, szolgáltatószektort barmolnák szét, hanem a saját propagandájukat is. Akkor aztán mehetne vissza a balettbe ugrálni mindenki...