2018. november 18., vasárnap

SZÜDI JÁNOS: A SZABADSÁG ÁRA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZÜDI JÁNOS
2018.11.18.


Azt mondják az elemzők, nem a nép a hibás, azért ami hazánkban történik. Az ellenzéki politikusok a hibásak, mert nem tudnak összefogni, nem képesek alternatívát nyújtani. A nép csak tájékozatlan. A kormánypropaganda elfedi a valóságot. Mindez igaz, de nem mentség semmire. Harmadszor nem lehet tévedni! Ha néhány tucat kalandor milliókat képes sakkban tartani, ha milliók tudomásul veszik, hogy néhány tucat kalandor ellopja az ország javait, akkor az itt élők cinkosok, bűnrészesek. Érdekükben áll, hogy fennmaradjon ez a rablóvilág. Kéz kezet mos!

Nincs kit, nincs mit okolni. Azt kaptuk, amit akartunk. Egy fokozatosan kiteljesedő diktatúrát, amelyet a szabadságért kaptunk cserébe. Mert a szabadságnak ára van és ezt az árat nem akartuk megfizetni. Mert szabadnak lenni jó dolog, de sokszor strapás, mivel dönteni kell. Mert szabadnak lenni jó dolog, de fárasztó, mert sokszor tenni kell. A szabadsághoz bátorság kell. Bátorság a cselekvéshez. Bátorság a szembenézéshez. Bátorság a felelősségvállaláshoz. A szabadsághoz egyenes gerinc kell. A szabadsághoz tisztesség kell.

Nem lehet szabad, aki azt várja, megmondják, mit kell tennie. Nem lehet szabad, aki azt várja, kizárólag mások tegyenek őérte. Nem lehet szabad, aki a szabadság monopóliumára vágyik. Ha az ország rab, az is fogoly, aki szabadnak hiszi magát. A szögesdrótkerítés a határon nem a szabadságot védelmezi, A régi kérdésre, ki a szabad, aki kívül van, vagy aki belül, a válasz: a határon kígyózó kerítés a fejekben folytatódva ejt foglyul milliókat.
Csak a demokrácia biztosíthat szabadságot. Demokráciát nem elég deklarálni. A demokráciát fel kell építeni. Meg kell őrizni, s állandóan fejleszteni kell. A demokrácia építése, hasonlít a diófaültetéshez. Hosszú idő, amikorra kiteljesedik. Magyarország nekilátott a demokrácia-építéséhez, de nem járt sikerrel.
Volt húsz évünk gondozni a szabadság-cserjét. Satnya volt? Igen! Girbegurba? Igen! Vékony ágain, alig észrevehetően dugta ki fejét a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tanítás szabadsága, az emberi méltóság tisztelete, a tisztességes eljáráshoz való jog, az önkormányzatiság. Öntözésre, gondozásra várt. Hiába! Nem voltunk jó kertészek. Sosem voltunk azok. A cserjéből nem lett fa. Mára el is száradt. Talán a földje volt kemény? Talán nehéz volt feltörni? Talán az ásó láb, az öntöző kar volt kevés? Igen. Kár! Ahol szabadság van, ott lélegezni is könnyebb, mert a szabadságnak illata van. A szabadság illata azonban olyan, mint a frissen sült hús illata. Megnyugtató, kellemes, de nem lehet jóllakni vele. Elillan. Élvezni csak az tudja igazán, akinek nem üres a zsebe, akinek jut a húsból is. Sajnos a jólét búzamezeje sem szökkent szárba.
Így nem csoda, kétezer-tízben a választók új főkertészt, másik kertészcsapatot választottak. 

Az eredmény mára szemmel látható. Minden elpusztult, csak az ország köré felhúzott magas drótkerítés virul. A kerítés nem védte meg a szabadság-cserjét. Halott már. A gyűlölet áradata nem táplál. Aki távolról, a kerítésen keresztül nézi, azt is gondolhatja, minden rendben van. Áll a cserje. Megvan minden ága. Rajta vannak a levelek. Csak közelről, a kerítésen belülről vehető észre a cérna, amellyel felkötözték a halott leveleket a halott gallyakra. Bár a kontármunkára hamar fény derült, az ország úgy tesz, mintha minden rendben volna. Sokak szerint ez így jó. A kötözött levél nem hullik le, télen is a helyén marad. 2018. áprilisa azt mutatja, nem kellenek új kertészek. Miért? Talán nincs mit elültetni? Talán éretlenek lennénk a demokráciára, a szabadságra? Aki szabadságra vágyik, annak el kell hagynia az országot?
...

MAGYARORSZÁG LEGYŐZTE KANADÁT

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.11.18.


Sok előnye van annak, ha az ember Magyarországon élő külföldiekkel találkozik, beszélget, ilyenkor ugyanis néha egészen más szemszögből láthatja az őt körülvevő dolgokat. Legalábbis erről szól az egyik e heti ajánlott írás, majd megbirkózunk a kanadai téllel, hogy a végén kicsit elmélázzunk arról, mi mindennel tömik manapság a gyerekek fejét az iskolákban.

Magyarország legyőzte Kanadát. Legalábbis egy szlovák-francia házaspár szemében, de azért már ez is elég nagy eredmény – írta a Fromázs blog szerzője, aki egy kicsit azon is elmorfondírozott, hogy miért más egy országban külföldiként élni.

„Mindent, amit mi rendkívül sötéten látunk, a külföldiek inkább csak szürkén, vagy annyira nem akasztja ki őket, egyes dolgokkal pedig egyszerűen nem foglalkoznak. Ez szerintem természetes, hiszen őket nem rázza meg annyira egy-egy itthoni hír, tisztes távolságban tudják szemlélni a dolgokat.

Franciaországban én is így voltam a napi hírekkel meg a politikával, csak nagy vonalakban követtem azt és inkább a helyi, regionális hírekre figyeltem, amelyek nagy része viszont a főzésről és a szezonális termékekről, illetve programokról szólt. Könnyebb is volt így az életem!

Aztán vannak olyan dolgok, amibe mi magyarok pedig bele sem gondolunk, hogy mennyire klassz itthon, mert nem tűnik fel. Az ilyen felismerések csak akkor jönnek, ha az ember a) sokat utazik b) sok külföldivel dolgozik/barátkozik/beszélget.

Mondjuk az igaz, hogy egy helybéli jobban tisztában van a tényekkel és a hírekkel a saját országa háza táján, tisztában van a realitásokkal és nem rózsaszín szemüvegen keresztül szemlélődik de akkor is jó a másik szemszögéből nézni egy pillanatra a dolgokat.

Volt nekünk, illetve van is, egy francia-szlovák-magyar baráti társaságunk. Az egész úgy indult, hogy a férjem a hozzá hasonlóan erre-arra kiküldetésben dolgozó, francia kollégáival összebarátkozott.

Lett egy jó barátja Pécsről, aztán egy másik Pozsonyból. Aztán, ahogy az az építőiparban lenni szokott, mindenkit másfele küldtek tovább dolgozni a különböző induló projektekre és nem nagyon látták egymást jó ideig, persze mi sem maradtunk nyugton, mivel Franciaország felé vettük az irányt.

Ők pedig Kanada és Madagaszkár vidékein kalandoztak ez idő alatt, de 2018-ra valahogyan mindenki visszakeveredett A Budapest-Pozsony tengelyre. Természetesen, ahogy az lenni szokott, a nők miatt. (...)

DRÓNVIDEÓ 14 000 000 000 FORINTRÓL


444
Szerző: BOTOS TAMÁS
2018.11.18.


Egy évvel a tervezett átadó után szerdán végre felavatják a Vidi új arénáját. 

A 14 milliárdos stadiont Wellhello koncerttel, és az Újpest elleni bajnokival ünnepli Székesfehérvár.

Az elkészült létesítményről a klub tett közzé drónvideót:

SZÖRÉNYI LEVENTE: BAROMI JÓ ÉRZÉS, HOGY MÁR NINCS DOLGOM A ZENÉVEL

HVG ONLINE / ÉLET+ÉRZÉS
Szerző: hvg.hu
2018.11.17.


„Ötven év van mögöttem, ennyi elég volt” – mondta.

„Egy-két szösszenettel még talán hozzá fogok járulni az archívumomhoz, de nagyobb műveket már nem tervezek. Ötven év van mögöttem, ennyi elég volt, és nem tagadom, baromi jó érzés, hogy már effektíve nincs vele dolgom” – mondta el Blikknek Szörényi Levente.

Hozzátette, teljesen biztosan mondhatjuk, hogy a szerzői életpályája lezáródott.

„Az egyetlen, amit még feladatomnak érzek, az a pilisi Holdvirág-ároknál zajló feltárás folytatása és reményeink szerinti sikeres lezárása” – fejtette ki, de azt is elmondta, nem feltétlenül gondolja, hogy megtalálja Árpád sírját, „a kutatás fontosságában hiszek, és örülök, hogy ez szerepel az alapítvány programjában is”.

MOTIVÁCIÓ

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.11.18.


A Venustus meghívására az idei konferenciájukon is ott lehettünk. A téma a motiváció volt, ami engem több okból is nagyon érdekel. Ez a coaching szemléletű vezetők konferenciája, elsősorban a forprofit szektor van jelen, őket is célozzák meg. Hiszen nekik fontos a munkahelyi klíma, mert azt a kérdést, hogy az alkalmazottakból hogyan lehet a legtöbbet kihozni, ők kiemelten kezelik.

A cégek fejlődése ugyanis mindenkinek érdeke kell, hogy legyen, ha jól megy a munka, több a haszon, amiből a hosszú távon gondolkodó cégvezető, vagy tulajdonos szán a munkatársaira is, bérben, egyéb juttatásokban, hogy motiválttá, érdekelté tegye őket a hajtásban. A konferencián mindig mutatnak be nagyon dinamikusan fejlődő vállalkozásokat, ahol az látszik, a sikerek mögött tudatos építkezés van, nemcsak üzleti tervben, hanem a humán erőforrás megtartásában és fejlesztésében is.

Ezekben a cégekben nem kérdés, hogy aki nem teszi oda magát az elvárt módon, azt elküldik, és keresnek mást a helyére. Jobb motivációjút, jobb képességűt. Hiszen a teljesítmény egy munkahelyen ettől a két dologtól függ.

Sokszor írtam és beszéltem már arról, milyen elkeserítő számomra, hogy ezeknek a tudásoknak és szándékoknak, amelyek a vezetői coachingban csúcsosodnak ki, mennyire nincs nyoma az állami szektorban. Épp a napokban hívott valaki, hogy állást váltana, mert ugyan jól keres, de elege van abból, hogy nem a képességeinek megfelelő munkát végzi, ő nem ezért tanult, kreatív munkát akar, és menekülne ebből, amiben most van. Mert a pénz nem minden. Sokat jelentene neki az erőfeszítést igénylő feladat, no meg a jó munkahelyi légkör, de ennek ott nyoma sincs. Pedig munkahely ez is. Mégis, mintha egy másik bolygón lenne.

Milyen más lenne a világ, ha lennének coaching szemléletű vezetők az állami intézményekben, pl. az iskolákban…. Persze tudom, ez ma elképzelhetetlen, hiszen ehhez a szemlélethez sok minden kell, ami most nincs meg, pl. a munkahelyen belüli nyílt kommunikáció, a biztonságos hibázás lehetősége, az igazságos bírálat, az őszinte dicséret, a tudásmegosztás, a jó példa, a lehetőségek biztosítása, a sikerek megünneplése, a kreatív és felelősségteljes kísérletezés a jobb hatásfok elérésére, stb. Ha egy igazgató erre törekszik, nyilván szembe megy a nagy központosító, utasító-végrehajtó szemléletű felsőbb irányítással, ennek a látható következménye a sok remek igazgató pályázatának sikertelensége, az eltávolításuk, mert ma nem ilyen vezetők kellenek. Nagyon sok embert látok kétségbeesetten vergődni a saját belső elköteleződés és a külső elvárások ellentmondásában, amiben többnyire az egzisztenciális félelem tartja bent őket.

Na, de ezen én sem tudok változtatni, számomra az volt itt izgalmas, hogy a megszerzett tudást hogyan tudom a civil szervezetünkben és a társadalmi vállalkozásunkban kamatoztatni. Először is azt látom, hogy az alapítványnál sok minden alkalmazható a munkatársakra, de nálunk egy meghatározó dolog azért hiányzik, ez pedig a pénz. Mert az nem igazán inspiráló, nincs rá mód, ez nem termelő munka, ahol a profitból gazdálkodhatunk. Aki ma a civil szektorban, vagy inkább szűkítem, a szegénységgel foglalkozó szervezetekben elkötelezetten dolgozik, az nem az anyagiak miatt teszi. Erősen belejátszik a belső motiváció, ami nem a munkaviszonyos, hanem az önkéntes munka feltétele, hogy nem pénzért teszi azt, amit. Furcsa ötvözet lesz hát ez.

Persze gondolom, most sokan felhördülnek, na persze…akkor hol vannak a „megélhetési” civilek….és nyilván igazuk van, nem szabad általánosítani itt sem, hiszen mindenhol vannak a célokat másképp értelmezők. Meg ebben nagyon nehéz határvonalat húzni. Sokan azt mondják, ha civil, dolgozzon pénz nélkül, „szívjóságból”. Ami rendben is lenne, ha olyan társadalomban élnénk, ahol az állam betölti funkcióit, és mondjuk képes tenni a generációs szegénység ellen. Akkor a civileknek nem kellene társadalmi kérdések megoldásában dolgozniuk, elég lenne heti pár órát önkéntesen a keze alá dolgozni a jól működő állami rendszernek. De nem ez van, itt már napi nyolc óra sem elég, sokkal több idő kell, hogy azokon segíthessünk, akik önmagukon már nem tudnak, és a rendszer sem képes változást hozóan hatni rájuk.

Ma a civilek állami feladatokat látnak el. Megfeszített, nehéz munkában, nagy hozzáadott önkéntességgel, kevés pénzért. Kreatívan, lelkesen, mert ez mindkettő nélkülözhetetlen ehhez. Szóval, a civil szervezet fejlesztésében a konferencián hallottak nagyon jól alkalmazhatók, csak a motivációt nem tudom anyagilag is megtámogatni…

Még nehezebb a helyzet a társadalmi vállalkozásunkban, ahol a generációs szegénységből történő elmozduláshoz teremtünk munkahelyeket olyan emberek számára, akiknek munkatapasztalatuk csak alkalmi vagy fekete munkában volt, és akik nem képzettek. Akik nem mobilisak, és helyben csak a közmunka lehetőségét kapják. Az meg több szempontból sem alkalmas történet a fejlődésre, pl. elég csak a béreket nézni: „Amíg nekünk csak fizetgetnek, addig mi csak dolgozgatunk.”-igazolódik be itt a mondás. Akikkel mi dolgozunk, náluk a teljesítményhez mindkét területen hiányt találunk, motivációban is, és képességekben is. Mindkettőt nekünk kell felépítenünk. Felnőttekben.

Hallottam most erre is egy jó mondást: „Ha fára kell mászni, jobban jársz, ha felveszel egy mókust, mintha átképzel egy pulykát.” Nos, ezen nagyon elgondolkodtam. Mert a baj az, hogy nálunk, a társadalmi vállalkozáshoz csak pulykákat találunk. Sőt, ha jobban belegondolok, az alapítványnál is így kezdtük, én magam is pulykaként, rengeteg tanulás kellett nekem is, és a munkatársak formálására, képzésére is rengeteg energia ment el, mire a mai tudást megszereztük. És folyamatos a fejlesztés ma is.

Mert ez nem egy nagyváros, ahol rengeteg jól motivált, jól képzett munkaerő van, akikből válogatni lehet. Egy leszakadó térségben azzal kell kezdeni valamit, aki ott van. Egy civil szervezetnek és egy társadalmi vállalkozásnak is. Ez utóbbiban olyanokkal, akik nem felelnek meg senkinek. Mert minden hiányzik belőlük, amire a vállalkozásokban szükség lehet. Ezt kell nekünk felépíteni. Tanítva, fejlesztve a képességeket, és közben kialakítani a motivációt is. Nagy munka, pláne úgy, hogy ehhez az anyagi feltételeket is meg kell teremteni.

Hasznos volt a konferencia, sok kérdésben elgondolkoztatott. Leginkább abban, mennyit kellene tudnunk nekünk abból, amit ők tudnak…és fordítva is: mennyire kellene érteni nekik azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák azt a problémát, amiben dolgozunk. Azért az öröm, hogy egyre több lehetőséget kapunk ebben a tanulásban, mi, civilek, társadalmi vállalkozók. Köszönet érte.

MEGTARTOTTA ELSŐ ÜLÉSÉT MÁRKI-ZAYÉK MOZGALMA: ITT VANNAK A RÉSZTVEVŐK

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: Magyar Hang
2018.11.18.


Megtartotta első ülését a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöksége. Az eseményről kiadott, Közös cél felé haladunk című közlemény szerint a tagok hisznek abban, hogy egy új politikai kultúrára van szükség, amelyhez minden tisztességes és változást akaró magyar ember csatlakozására számítanak.

A mozgalom fő célja, hogy a 2019-es önkormányzati választásokon minden településen egy hiteles polgármester-jelölt és őt támogató képviselőjelöltek nyerjék el a helyi közösségek bizalmát. 2014-ben Siófok, 2015-ben Veszprém, 2018-ban Hódmezővásárhely, Balmazújváros és Rákospalota is megtanított bennünket arra, hogy az állampárt csak összefogással győzhető le. Azok, akik széleskörű egyeztetés nélkül saját jelölteket indítanak, maguk is hozzájárulnak a korrupció és a megfélemlítés rendszerének fennmaradásához – írják.

Hozzáteszik, „meggyőződéssel valljuk: nem az fontos, hogy ki melyik oldalról jön, hanem az, hogy mindannyian egy becsületes, tisztességes Magyarországot akarunk, amely valóban Mindenki Magyarországa lesz.”...

ŐRÜLT ÉS KÖZVESZÉLYES

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.11.18.


Én nagyon tisztelem Pető Ivánt még abból az időből, amikor úgy tűnt, ezzel a reménytelen országgal lehet kezdeni valamit. Ma viszont ott tartunk, azon kell vitatkoznom vele, hogy az ország jelenlegi első embere normális, avagy sem. Ide jutottunk. Pető Iván ugyanis sok egyéb mellett arra ragadtatta magát, hogy vitatkozik azokkal, akik Orbánt elmebeteg, pszichésen súlyosan sérült emberként jellemzik. Szerinte tudatos, de erkölcstelen politikusról van szó, s lám és ím, velem is hadban áll emiatt.

Már első országlása idején is, amikor messze volt a mai tébolyult formájától, az akkori főnököm elalélt a vélt okosságától. Nem győztem ellent mondani neki, s hogy jó volt a szimatom, állítólag már akkor le is fasisztáztam. Erre nem is emlékeztem a mai vérzivatarban, egy ismerősöm mesélte a minap vihogva. Ez nem érdem, hanem végtelen szomorúság forrása. Különben is, most Orbán Viktor elmebéli állapota a kérdés, nem pedig az elcseszett világnézete, pedig az is megérne egy misét.

Köztudomásúlag a hülyeségnek három fokozata van orvosilag, amelyet súlyosbodó sorrendben imbecillis, debilis és idióta névvel illet a szakirodalom. A legutolsó már ilyen taknya-nyála folyós szint, Orbán Viktornak viszont nem ilyen értelemben ment el az esze, hanem a gonoszság vitte el nagyon messze. Vagy azért lett gonosz, mert a személyisége meghasadt, ezt én nem tudhatom, viszont mesélni tudok róla, és ez kötelességem is, ha már ilyen betűvetőnek szegődtem a holocén korban.

Hogy egy emberi lény nem passzol a környezetéhez agyilag, azt a szavaiból és a cselekedeteiből tudjuk lemérni. Orbán Viktor is azt hangsúlyozza minduntalan, hogy ezeket figyeljük, illetve, hogy az egyiket ne, azt ne, amit mond, csak azt, amit tesz, mint az közismert a szenvedő magyarok köreiben. Ennek ellenére be nem áll a szája, s bár ezt jól megfontolt politikai érdekből teszi, mégsem mindegy kórtanilag, hogy miket delirál össze. Ha orvos volnék, ami nem vagyok, föl tudnám állítani belőle a diagnózist.

Igaz, egyszerű paraszti ésszel is, ami van nekem, megállapíthatom a sarki ivó stílusában de mégis karakánul és hibátlanul, hogy hülye ez, vazze. Mert az. Túllépve most a kényszeres testi tüneteken, gondoljunk csak a dakota korszakára, amikor mindent a lovon fordítva ülve látott, és kommunistázott veszettül. Ezek is kényszerek voltak, mint a mai keresztényezés, ez az út, ahogyan borul rá a sötétség. Mert, míg fénykorában még azért volt értelme annak, amit beszélt, sok esetben most már az sincs...


ORBÁNNAK TÖBB HÓNAPJA VAN, HOGY KIFUNDÁLJA, MIKÉNT TUDJA A LEGJOBBAN ELBORONÁLNI A GRUEVSZKI-BOTRÁNYT - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.11.18.


- Már a latinok is megmondták, pedig nem is tudtak Orbán húzásáról a köztörvényes volt macedón miniszterelnök megmentésére: a hasonló a hasonlónak örül.

- Macronnak teljesen igaza van, amikor csatába száll a demokrácia és a nemzetközi rend védelmében, csak éppen egyedül baktat az úton.
- Lezsák Sándor egy személyben rehabilitálta a tömeggyilkos Héjjas Ivánt, nem kellene megbogarászni egy kicsit a kormány történelemszemléletét?

Guardian

A francia elnök meglehetősen egyedül van, mind odahaza, mind Európában, és nemzetközi törekvései beleütköznek a nacionalizmus és a tekintélyelvű rezsimek valóságába. Macron szeretne úgy megjelenni, mint aki kivételes szerepet tölt be abban az EU-ban, ahol nincsenek erős vezetők, akik képesek, illetve készek szembeszállni a szélsőjobbal, a populista nacionalistákkal. Egy hete, az első világháború végének 100. évfordulóján tartott megemlékezés sajtóértékelés szerint az erőteljes francia diplomáciai offenzíva kezdetét jelentette a demokratikus, humanitárius és multilaterális értékek támogatására. Az államfő döntőnek tartja a májusi EP-választást, hogy feltartóztassa a populista hullámot.

Már figyelmeztette a bevándorlás- és unióellenes Orbánt, hogy annak gondolatai az illiberális demokráciáról nem állják meg helyüket. Célba vette Salvinit is. Ez a fajta erőteljes kiállás a háború után szociáldemokrata rend mellett jól hangzik a centrista szavazók füle számára, ám a helyzet mégsem ilyen egyszerű. A földrészen a politikai gravitációs pont kitapinthatóan eltolódott jobb felé. Orbán Viktornak sok szövetségese van. Nézeteit visszhangozzák az osztrák kormánykoalícióban, valamint a német uniópártok szélén. Ráadásul Macron szándékait keresztezi, hogy pl. a migráció ügyében az ő mérlege sem túl jó. Az euróövezettel kapcsolatos reformelképzelései a jelek szerint halva születtek.

Úgy néz ki, hogy rossz időben és baljós csillagzat alatt hozta nyilvánosságra azt a tervét is, miszerint egy emberként kíván keresztes hadjáratot folytat a szabályokra alapuló nemzetközi rend megmentésére. Nem tudta megnyerni hozzá Trumpot. Az elnök vezeti ugyanis a hasonszőrű autoriter politikusokat, Oroszországtól, Kínán át Törökországig. Lehet, hogy Macronnak igaza van, a történelem biztosan mellette áll. De külföldön és odahaza magányosan tapossa az utat.

Die Presse

A Bizottság alelnöke szerint sok ember félti a saját egzisztenciáját, ezért több jogot követel a számára védelmet ígérő nemzetállam számára, csakhogy ez az igény szemben áll a világtendenciákkal, hiszen az egyes kormányok képtelenek egymaguk megoldani olyan gondokat, mint Trump, a klímaváltozás, vagy éppen a migrációs válság. Timmermans ott látja az alapvető gondot a nacionalistákkal, hogy azok csak akkor egységesek, amikor valaki, pl. Brüsszel ellen kell szövetkezni, de már nincs meg ez az összhang, amikor bármit közösen kellene létrehozni. Orbán és Salvini között gyorsan elillant a pozitív légkör, amikor az került szóba, mit is kéne csinálni a bevándorlással.

Arra a kérdésre, hogy Magyarország, Lengyelország és Románia a belügyekbe való beavatkozásnak tekinti az unió kifogásait az igazságügyi reformok miatt, a politikus úgy válaszolt, hogy az európai jog egységes értelmezése alapvető az EU belső piacának akadálymentes működéséhez. Az nem lehet, hogy az európai jogállamot több jogállamra osszák fel, és akkor még szóba sem került a polgárok jogvédelme. De Timmermans derűlátó, mert a végén úgyis az emberek mondják ki a végső szót. Viszont Brüsszel már nem tehet semmit, ha borul a konszenzus, mármint hogy a jogállam minden tagra nézve kötelező.

Az alelnök, aki a szociáldemokraták jelöltjeként száll ringbe a Bizottság elnöki tisztéért, arra is kitért, hogy ha a tagállamok szociális és adódömpinget vetnek be, az szétveri az egységes piacot, így az fenyegetés lesz az emberek számára Azaz Európának védelmeznie kell a saját lakosságát, de ez több annál, mint hogy őrtornyokat állít fel a határon. Vagyis az EU-nak egyben képzést kell kínálnia, el kell érnie, hogy az polgárok jól érezzék magukat a bőrükben és ne féljenek más identitásoktól.

Deutsche Welle


A kommentár felfoghatatlannak nevezi, hogy Magyarország börtönnel fenyegeti mindazokat, akik segítenek a menekülteknek, ám ez nem vonatkozik Orbán Viktorra, aki becsempésztette barátját, utóbbi különben papírok nélkül érkezett, ráadásul büntetett előéletű és odahaza körözik. Egy bűnbanda, egy klán feje. És ezek után a magyar kormányfő tárt karokkal fogadja, miközben azt hangoztatja, hogy a menekültek nem illenek bele a magyar kultúrába. Ellenben Gruevszki nagyon is belepasszol az orbáni kultúrába. Mindketten autokraták, akik pár éven belül nagy károkat okoztak a demokratikus szerkezeteknek, az alapvető polgárjogoknak és a sajtószabadságnak. Barátaik, családtagjaik meggazdagodtak - az ő jóvoltukból. És egyformán uszítanak a migránsok ellen, durva összeesküvés elméleteket terjesztenek.

A macedón politikus bűnlistája hosszú, ez azonban természetesen egy cseppet sem zavarja Orbánt. Gruevszkit magyar diplomata autókon vitték át több határon is. A jobboldali populistákat láthatólag nem kötelezik a saját maguk által hozott törvények. De hát a macedón politikus befolyásos bűnöző, korrupt autokrata, aki meglopta a saját népét. Ő találta ki Sorosról Orbán kedvenc összeesküvés elméletét, és induljunk ki abból, hogy ezt a javára írják a menedékkérelem elbírálásánál. Ez nem vicc, gondoljunk csak arra, mit mondott a Fidesz szóvivőjeként Csepreghy Nándor. Az egész ügy felvet egy alapvető gondot a kelet-európai államok kapcsán. Egy sor országban ugyanis korruptak a hatalom gazdái, így azzal kell számolniuk, hogy a börtönben kötnek ki, ha leáldozik csillaguk. Ezért mindenre készek, csak, hogy kormányon maradhassanak, de közben egy pillanatig sem izgatja őket a demokrácia és jogállam. Ezért tárja szélesre a kapukat Orbán Gruevszki előtt, noha egyébként nem nagy barátja a menekülteknek...

MINDIG ELMEGYEK A HATÁRIG

SZABADFÖLD
Szerző: BORZÁK TIBOR
2018.11.17.


Megbélyegzett civil szervezet, az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjeként sok akadályt kell leküzdenie, de soha nem adja fel. Elkötelezetten küzd a szegénység, a szegregáció ellen, ebben az sem akadályozza meg, hogy a „végeken”, Berettyóújfaluban él. Képzőművészként és íróként igyekszik feledni a napok hordalékait, sokat jelent számára a családja is. L. Ritók Nóra nagyon meglepődött, hogy Prima Primissima-díjra jelölték.

Hogy érzi magát a végeken?

– Köszönöm szépen…, küzdelmes munkával, de biztos hittel, jól. Egy leszakadó térségben, a generációs szegénység ellen harcolni nem egyszerű feladat. A végeken is emberek élnek, és én hiszek az emberekben.

Missziója során személyesen tapasztalja meg a legégetőbb gondokat, miközben a kormány egészen más képet igyekszik festeni a valóságról. Mit gondol erről?

– Próbálok nem figyelni a kormányzat sikerkommunikációjára. Ez egy védekezés, mert nem akarom, hogy elszívja az energiámat az, hogy dühös vagyok. Mert az a kisebbik baj, hogy hamis képet festenek. A nagyobb az, hogy nem történik semmi, ami a megoldás felé mutatna. De nagyon nehéz sokszor, mikor azt hallom például, hogy a családok évében micsoda remek az élet, miközben naponta több család fordul hozzánk segítségért, olyanok, akik az alapszükségleteiket sem képesek előteremteni. És még csak esélyt sem látok arra, hogy mondjuk a lakhatási szegénységből el tudjanak mozdulni. Nem mondom, hogy érintetlenül hagynak lelkileg az újabb és újabb stadionépítések hírei, de próbálok a munkámra koncentrálni.

Milyen alapon mondhatja felelős ember, hogy megszűnőben a szegénység, nincs gond a gyermekétkeztetéssel? A „nyomor széléig” nem látnak?

– Azt gondolom, hogy igazából ezzel a problémával egyetlen kormány sem nézett szembe. Túl hosszú a megoldáshoz vezető út, túl sok a kudarclehetőség, és ez nem egy politikai sikertörténet. De most ezért rosszabb a helyzet. Ma a statisztika is kétféle lett, egy, ami igazolja a sikereket, és egy másik, ami meg a bajt mutatja. És ez is átpolitizálódott. Egyik oldalon van a kormány, aki csak a sikerekről beszél, a másikon az ellenzék, aki meg csak a problémákról. Furcsa az is, hogy a szegények felé fordulás a határon kívüli magyarok felé megy csak, ahol a helyzeteket egy más ország teremti meg, belül viszont sem a keresztény, sem a nemzeti érzés nem elég ahhoz, hogy szembenézzenek vele. Valahogy úgy érzem, azt gondolják, ha nem vesznek róla tudomást, majd megoldódik. Szinte divattá vált, hogy személyes felelősségnek, döntésnek állítják be a szegénységet, holott rendszerbeli problémákról van szó. Egy szegregált iskolában tanuló, lakhatási szegénységben élő gyerek sorsának alakulásában elég kevés személyi felelősséget lehet felfedezni.

Létezik láthatatlan Magyarország?

– A leszakadó térségektől távol élők számára mindenképp láthatatlan ez a világ. De azt is gyakran megtapasztalom, hogy még a vidéken élők sem látják, ami a településük szélén van. Nemrég egy helyi vállalkozó mutatott nekem egy videót, hogy mennyire megrázták lelkileg ezek a képek. Ő volt a legjobban meglepve, mikor mondtam, hogy nagy részéhez a mi fotóinkat használták fel, amelyeket itt, a környező falvakban készítettünk. Nem is nagyon hitte. Az emberek befelé fordulnak. Sokszor azt sem látják, ami a szomszédjukban van. Az élet szerencsésebb felén élőknek pedig egyszerűen elképzelhetetlen, hogy vannak családok ma, akik 19. századi körülmények között élnek...