ITT & MOST BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2016.07.25.
Összehányta a lakás falait, belefújta az orrát a függönybe, belevizelt a padlóvázába. A nappaliban odaszart a szőnyeg közepére. Mikor mindezzel végzett, elégedetten kifújta magát, s mint egy retardált óvodás a homokozóban, karjait széttárva, sajnálkozva állapította meg, hogy milyen leharcolt ez a lakás, és hogy ő személy szerint nem is érti, hogy mások hogyan tudnak ilyen rendetlenségben élni.
De előtte még lelopta a festményeket a falról, és amikor azt hitte, hogy nem figyelnek, zsebre vágott néhány elől hagyott ékszert. Amikor lebukott, kikérte magának. Mit képzelnek, mondta felháborodottan, neki ez jár. Azért jár, mert megérdemli. És különben is, aki csak hanyatlani képes, az ne oktassa ki őt jó modorból.
Korábban már többször is figyelmeztették, de semmi sem használt. Ráadásul, néhány más hasonszőrűt is megkörnyékezett, arra próbálta rávenni őket, hogy ők is zúzzák le a lakást, amiben élnek, törjék össze a berendezést, majd ájtatos szentfazék módjára sajnálkozzanak, hogy ilyen helyen nem lehet élni.
Amikor a viselkedéséről próbáltak vele beszélni, úgy tett, mint aki nem ért semmit az egészből. Még hogy ő lenne az agresszív kismalac? Az igaz, hogy beleharap a segítő kézbe, és belerondít a tálba, amiből enni kap, de nála ez nem a problémás viselkedés megnyilvánulása. Csupán arról van szó, hogy neki máshol vannak a példaképei, mint azoknak, akiknek Európában. Szokta is mondani, hogy ő keleten van otthon, míg nyugaton csak vendég.
Megpróbálták elmagyarázni neki, hogy vannak bizonyos európai viselkedési normák, és ezekbe nem fér bele, hogy az orrát belefújja a függönybe. A vázába vizelés sem. Válaszul zsebre dugta a kezét, és szotyolát köpött a frissen feltálalt, még gőzölgő levesbe. Hogy mi az európai viselkedési norma, azt én mondom meg, jegyezte meg pikírten...