B1 - A BLOGOLÁS ITT KEZDŐDIK
Szerző: nickgrabowszki
2016.10.04.
...Az a baj, hogy nem hiszünk Orbánnak. Pedig már idejekorán, és elég világosan megmondta: Brüsszel felé szeretett volna erőt demonstrálni.
Hogy megmutassa, vele számolni kell. Hogy ne csak egy legyen a kb. 100 különböző mértékben fajsúlyos európai politikus közül. Mert őt nem lehet simán csak leszavazni. Meg akarta mutatni, hogy mögötte 4-5 millió ember áll közvetlenül. Hogy őt támogatja a magyarok többsége. Még akkor is, ha ezt a támogatottságot hazugságok millióival, az uszítás hónapjaival éri el.
De nem érte el. Nem sikerült neki. Nagyon nem. A célját nem érte el.
Európa megmentéséből az lett, hogy legalább a hatalmat nem bukták el.
A hódítás helyett átálltak túlélési üzemmódba. És ennek nagyon örülni látszanak. Hogy ezt elsöprő sikerként kommunikálják, ahhoz még talán Göbbels dr. is tapsolna. Pedig ő aztán tudott egyet s mást arról, miként kell a fejveszett menekülést rugalmas elszakadásnak beállítani.
Az érvényesség önmagában nem számít sokat. Az csak kötelezte volna a Parlamentet a törvényalkotásra. De azt kötelezettségalkotás nélkül is megtehette volna. (És akkor se lett volna sok értelme.) És ezt érvénytelen népszavazás után is megteheti.
Az érvénytelenség viszont rámutatott arra, hogy még csak el sem ment a magyarok többsége szavazni, nemhogy támogatta volna Orbán álláspontját. Még akkor se, ha esetleg tartott az idegenektől, és egyetértett Orbánnal.
És innen már azért jól látszik talán, hogy miért kudarc a népszavazás a Fidesznek. Hogy miért kell letagadni az érvénytelenséget. Mert az azt jelzi, hogy Orbán össze tudja ugyan hozni a magyarok többségét, de azok éppen ellene állnak össze...
ITT OLVASHATÓ
2016. október 4., kedd
NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN ALIG KÖLTÜNK OKTATÁSRA
TÉNYTÁR LOG
Szerző: Ténytár
2016.10.04.
Az oktatásba fektetni minden ország számára nagyon fontos és előnyös lenne, hiszen ez a gazdaság fejlesztésében kulcsfontosságú humán tőke megteremtője. Magyarország mégsem fordít eleget a szektorra, nemzetközi összehasonlításban pedig lehangolóan keveset – vonható le a következtetés az OECD szeptemberben publikált oktatásról szóló nemzetközi kutatásából. Talán érdemesebb lenne erre áldozni, mint a gyűlöletkampánnyal együtt kidobni 15 milliárdot egy olyan népszavazásra, amelynek a végén ugyanaz történik majd, mintha érvényes lett volna.
Miért éri meg iskolába járni? Miért éri meg az iskolarendszerbe fektetni? A diplomások körében a munkanélküliség minimális az alacsonyabb végzettségűekhez képest. A munkanélküliség tehát inkább azokat sújtja, akik előbb hagyták el az iskolapadot. Sőt, nem meglepő módon a diplomások átlagkeresete is jóval nagyobb, mint a képesítés nélküli, vagy csupán általános, vagy középiskolai végzettséggel rendelkezőké. A biztosabb, jobban fizető munkahelyek kulcsa, a tanulás.
Ehhez képest Magyarországon a kormányzati kommunikáció diplomaellenes (lásd Orbán Viktor „romkocsmákban merengő diplomások” víziója), a diplomások aránya átlagon aluli, csupán 25 százalék (miközben az OECD-átlag 36 százalék). Már az érettségi megszerzése is javítja a foglalkoztatási esélyeket, ehhez képest a kormány 18-ról 16 évre csökkentette az iskolakötelezettség korhatárát, amellyel nőtt az érettségi előtt lemorzsolódók száma, növelve a munkanélküliség esélyeit...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Ténytár
2016.10.04.
Az oktatásba fektetni minden ország számára nagyon fontos és előnyös lenne, hiszen ez a gazdaság fejlesztésében kulcsfontosságú humán tőke megteremtője. Magyarország mégsem fordít eleget a szektorra, nemzetközi összehasonlításban pedig lehangolóan keveset – vonható le a következtetés az OECD szeptemberben publikált oktatásról szóló nemzetközi kutatásából. Talán érdemesebb lenne erre áldozni, mint a gyűlöletkampánnyal együtt kidobni 15 milliárdot egy olyan népszavazásra, amelynek a végén ugyanaz történik majd, mintha érvényes lett volna.
Miért éri meg iskolába járni? Miért éri meg az iskolarendszerbe fektetni? A diplomások körében a munkanélküliség minimális az alacsonyabb végzettségűekhez képest. A munkanélküliség tehát inkább azokat sújtja, akik előbb hagyták el az iskolapadot. Sőt, nem meglepő módon a diplomások átlagkeresete is jóval nagyobb, mint a képesítés nélküli, vagy csupán általános, vagy középiskolai végzettséggel rendelkezőké. A biztosabb, jobban fizető munkahelyek kulcsa, a tanulás.
Ehhez képest Magyarországon a kormányzati kommunikáció diplomaellenes (lásd Orbán Viktor „romkocsmákban merengő diplomások” víziója), a diplomások aránya átlagon aluli, csupán 25 százalék (miközben az OECD-átlag 36 százalék). Már az érettségi megszerzése is javítja a foglalkoztatási esélyeket, ehhez képest a kormány 18-ról 16 évre csökkentette az iskolakötelezettség korhatárát, amellyel nőtt az érettségi előtt lemorzsolódók száma, növelve a munkanélküliség esélyeit...
ITT OLVASHATÓ
AZ ISMERETLEN HABONY MÁR SZÁMOLJA A FELADVÁNY MEGOLDÁSÁT
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.10.04.
Folyamatosan hullámzik az, ami hullámzani szokott egy vészesen túltolt, gyűlölettől és hülyeségtől habzó kampány után. Még azt sem mondom, hogy majd gyorsan elmúlik, mert nem fog. Mindössze bő másfél év van a választásig.
Hölgyeim és uraim! Ez már a választási kampány. Most még mindenki elemzi és értékeli a vasárnapi eseményeket. Olyannyira, hogy napok óta nem láttuk sem Nógrádi tanárprofesszor urat, sem más migránslátót. Vasárnap óta nem ölik egymást a muszlimok, de még a fehér embert sem gyilkolják és a Teréz körúti robbantó sem olyan fontos téma jelenleg.
Most mindenhol az az elsődleges szempont, hogy a kormánypárt meggyőzze a híveket: brutálisan győztek. Nem fontos, hogy a népszavazás érvénytelen volt és innentől kezdve kit érdekel, hogy az érvénytelenségen belül hány liter/miatyánkkal győzött a vezér. Arról nem beszélnek, hogy érvénytelen, inkább összehasonlítgatják más adatokkal. Kicsit sem gáz, hogy közben a saját maguk által hozott törvényt köpik le.
Az egyszerűagyú szavazó amúgy sem emlékszik arra, hogy az uniós csatlakozásról szóló szavazás azért lett érvényes kevesebb szavazattal, mert akkor 25 százalék volt az érvényességi küszöb és totál másról szólt, teljesen más volt a kampány is. Aztán a Fidesz megemelte az érvényességi küszöböt 50 százalék plusz egy főre. Azért, mert azt hitték, ezzel kicselezik az ellenzéket, de magukat lőtték vele…lábon. Ámde nem baj, mert nincs az a kijelentésük, amivel ellenkezőt ne tudnának állítani bármikor és olyan döntésük sincs, amit le ne tagadnának...
ITT OLVASHATÓ
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.10.04.
Folyamatosan hullámzik az, ami hullámzani szokott egy vészesen túltolt, gyűlölettől és hülyeségtől habzó kampány után. Még azt sem mondom, hogy majd gyorsan elmúlik, mert nem fog. Mindössze bő másfél év van a választásig.
Hölgyeim és uraim! Ez már a választási kampány. Most még mindenki elemzi és értékeli a vasárnapi eseményeket. Olyannyira, hogy napok óta nem láttuk sem Nógrádi tanárprofesszor urat, sem más migránslátót. Vasárnap óta nem ölik egymást a muszlimok, de még a fehér embert sem gyilkolják és a Teréz körúti robbantó sem olyan fontos téma jelenleg.
Most mindenhol az az elsődleges szempont, hogy a kormánypárt meggyőzze a híveket: brutálisan győztek. Nem fontos, hogy a népszavazás érvénytelen volt és innentől kezdve kit érdekel, hogy az érvénytelenségen belül hány liter/miatyánkkal győzött a vezér. Arról nem beszélnek, hogy érvénytelen, inkább összehasonlítgatják más adatokkal. Kicsit sem gáz, hogy közben a saját maguk által hozott törvényt köpik le.
Az egyszerűagyú szavazó amúgy sem emlékszik arra, hogy az uniós csatlakozásról szóló szavazás azért lett érvényes kevesebb szavazattal, mert akkor 25 százalék volt az érvényességi küszöb és totál másról szólt, teljesen más volt a kampány is. Aztán a Fidesz megemelte az érvényességi küszöböt 50 százalék plusz egy főre. Azért, mert azt hitték, ezzel kicselezik az ellenzéket, de magukat lőtték vele…lábon. Ámde nem baj, mert nincs az a kijelentésük, amivel ellenkezőt ne tudnának állítani bármikor és olyan döntésük sincs, amit le ne tagadnának...
ITT OLVASHATÓ
A LENGYEL NŐK ÓRIÁSI SZTRÁJKKAL TILTAKOZTAK AZ ABORTUSZTÖRVÉNY ABSZURD ÉS KEGYETLENSZIGORÍTÁSA ELLEN
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: PÓSFAI ORSI
2016.10.04.
Tegnap Lengyelországban a nők sztrájkba fogtak. Sok ezren nem mentek be a munkahelyükre, az iskolába, nem végeztek házimunkát. Ehelyett az utcára vonultak, és együtt tüntettek a testük feletti önrendelkezés jogáért, azt követelve, hogy a kormányuk hallja meg végre a hangjukat.
A sztrájk kiváltó oka egy új törvényjavaslat volt, amely Lengyelország eleve szélsőségesen konzervatív abortusztörvényét tovább szigorítaná. Ha a törvényjavaslat életbe lépne, akkor teljesen illegálissá válna a terhességmegszakítás Lengyelországban. Az, hogy valaki esetleg nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében esett teherbe, vagy netalántán súlyosan veszélyezteti a magzat az anya életét, egyáltalán nem számítana. Semmilyen esetben nem lenne legálisan elvégezhető az abortusz.
A javaslatot az Ordo Iuris ultrakonzervatív érdekvédelmi szervezet fogalmazta meg, majd a "Stop Abortusz" koalíció nyújtotta be a parlamentnek áprilisban, amelyet napirendre is tűztek, mint olyan társadalmi kezdeményezést, amely elérte a 100 000 aláírást.
A jelenlegi lengyel abortusztörvény az egyik legszigorúbb Európában. Csak néhány esetben engedélyezett törvényesen a terhességmegszakítás. Ilyen esetnek számít, ha súlyos magzati rendellenesség lép fel, vagy ha a magzat veszélyezteti az anya életét, illetve ha nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében esett teherbe. Évente körülbelül ezer abortuszt végeznek el Lengyelországban legálisan, ám a terhességmegszakítások száma ennél valójában jóval magasabb. Szakértők évi 150 ezerre becsülik ezt a számot - ennyi lengyel nő kényszerül illegálisan megszakítani terhességét, általában a neten megrendelt gyógyszerek segítségével. De ez az opció is csak azoknak elérhető, akik meg tudják fizetni...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: PÓSFAI ORSI
2016.10.04.
Tegnap Lengyelországban a nők sztrájkba fogtak. Sok ezren nem mentek be a munkahelyükre, az iskolába, nem végeztek házimunkát. Ehelyett az utcára vonultak, és együtt tüntettek a testük feletti önrendelkezés jogáért, azt követelve, hogy a kormányuk hallja meg végre a hangjukat.
A sztrájk kiváltó oka egy új törvényjavaslat volt, amely Lengyelország eleve szélsőségesen konzervatív abortusztörvényét tovább szigorítaná. Ha a törvényjavaslat életbe lépne, akkor teljesen illegálissá válna a terhességmegszakítás Lengyelországban. Az, hogy valaki esetleg nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében esett teherbe, vagy netalántán súlyosan veszélyezteti a magzat az anya életét, egyáltalán nem számítana. Semmilyen esetben nem lenne legálisan elvégezhető az abortusz.
A javaslatot az Ordo Iuris ultrakonzervatív érdekvédelmi szervezet fogalmazta meg, majd a "Stop Abortusz" koalíció nyújtotta be a parlamentnek áprilisban, amelyet napirendre is tűztek, mint olyan társadalmi kezdeményezést, amely elérte a 100 000 aláírást.
A jelenlegi lengyel abortusztörvény az egyik legszigorúbb Európában. Csak néhány esetben engedélyezett törvényesen a terhességmegszakítás. Ilyen esetnek számít, ha súlyos magzati rendellenesség lép fel, vagy ha a magzat veszélyezteti az anya életét, illetve ha nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében esett teherbe. Évente körülbelül ezer abortuszt végeznek el Lengyelországban legálisan, ám a terhességmegszakítások száma ennél valójában jóval magasabb. Szakértők évi 150 ezerre becsülik ezt a számot - ennyi lengyel nő kényszerül illegálisan megszakítani terhességét, általában a neten megrendelt gyógyszerek segítségével. De ez az opció is csak azoknak elérhető, akik meg tudják fizetni...
ITT OLVASHATÓ
TÓTA W. : REPÜL A NEHÉZ KŐ, NAGYOT KOPPAN OTTAN
HVG ONLINE
Szerző: Tóta W. Árpád
2016.10.03.
Be van fejezve a nagy mű, és érvénytelen. Orbán kisebbségbe került...
Számolatlanul elköltött milliárdok, pofátlan hazugságok és a legaljasabb ösztönök megszólítása sem volt elég, hogy mozgósítsa az ország felét.
A népszavazás elbukott. Az eddigi politika érvénytelen.
Mert ennyi volt a politikájuk évek óta. Rossz kormányzás és lopás, amit szélmalomharc és taktika fedett el. Ez most először nem nyert, hanem koppanáshoz vezetett.
A népszavazási kezdeményezést nem az váltotta ki, hogy akkor tetőzött a bevándorlási válság, és a kvóta ötlete sem akkor merült fel – addigra ugyanis a magyar kormány azt már aláírta. Nem: a bejelentés egy nappal azután hangzott el, hogy a szocik boltzár elleni népszavazását erőszakkal akadályozták meg. Erre reagáltak azzal, hogy nesztek, itt egy népszavazás az Igazán Fontos Ügyről. A boltzárat aztán feladták, de vitték tovább a kapkodásból született kezdeményezést. Addig se másról van szó, mert bármilyen más téma kínos a számukra. Nyerhetőnek vélték, hiszen a gyűlölet errefelé menő.
Másik előnye a gyűlöletnek, hogy könnyebben rá lehet segíteni, mint mondjuk a pénzügyi kultúrára vagy az általános műveltségre. Ellenség kell hozzá meg vérvád, ennyike. Az előbbi adott, az utóbbi meg pénzkérdés. És az van dögivel, fizeti az istenadta nép.
No pasaran
Fasisztául nézett ki a kampány, mi tagadás, de hát legyünk pragmatikusak, ugye, ne finnyáskodjunk, végül is a fasiszták egész ügyesen manipuláltak a fajgyűlölettel; miért kellene lemondani erről a tuti eszközről? Biztos van köztük még néhány kultúrember, akit ettől néha kirázott a hideg, de azért elment lakossági fórumra, és zárt ajtók mögött felöklendezte a horogkeresztes extasy tablettát, amit a központban osztottak neki.
Az a baj, fiúk, hogy ti tökre félreértitek a fasisztákat. Meg a kommunistákat is.
A hazudozás meg az ellenségkeresés az ő sikerüknek csak egyik titka. Hitler nemcsak zsidózott, hanem millióknak adott munkát, reményt, életszínvonalat meg esélyt. Kádár sem abból élt, hogy teleplakátolta az országot vérszomjas jenkikkel. (Rákosi inkább, de az nem is bizonyult fenntarthatónak.) Nem, ezek a csodálatra méltóan manipulatív rezsimek egyben szociális forradalmakat is hoztak. Kézzelfogható gyarapodást, tömegeknek. Önmagában az uszítás nem elég. Kormányozni is kéne...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Tóta W. Árpád
2016.10.03.
Be van fejezve a nagy mű, és érvénytelen. Orbán kisebbségbe került...
Számolatlanul elköltött milliárdok, pofátlan hazugságok és a legaljasabb ösztönök megszólítása sem volt elég, hogy mozgósítsa az ország felét.
A népszavazás elbukott. Az eddigi politika érvénytelen.
Mert ennyi volt a politikájuk évek óta. Rossz kormányzás és lopás, amit szélmalomharc és taktika fedett el. Ez most először nem nyert, hanem koppanáshoz vezetett.
A népszavazási kezdeményezést nem az váltotta ki, hogy akkor tetőzött a bevándorlási válság, és a kvóta ötlete sem akkor merült fel – addigra ugyanis a magyar kormány azt már aláírta. Nem: a bejelentés egy nappal azután hangzott el, hogy a szocik boltzár elleni népszavazását erőszakkal akadályozták meg. Erre reagáltak azzal, hogy nesztek, itt egy népszavazás az Igazán Fontos Ügyről. A boltzárat aztán feladták, de vitték tovább a kapkodásból született kezdeményezést. Addig se másról van szó, mert bármilyen más téma kínos a számukra. Nyerhetőnek vélték, hiszen a gyűlölet errefelé menő.
Másik előnye a gyűlöletnek, hogy könnyebben rá lehet segíteni, mint mondjuk a pénzügyi kultúrára vagy az általános műveltségre. Ellenség kell hozzá meg vérvád, ennyike. Az előbbi adott, az utóbbi meg pénzkérdés. És az van dögivel, fizeti az istenadta nép.
No pasaran
Fasisztául nézett ki a kampány, mi tagadás, de hát legyünk pragmatikusak, ugye, ne finnyáskodjunk, végül is a fasiszták egész ügyesen manipuláltak a fajgyűlölettel; miért kellene lemondani erről a tuti eszközről? Biztos van köztük még néhány kultúrember, akit ettől néha kirázott a hideg, de azért elment lakossági fórumra, és zárt ajtók mögött felöklendezte a horogkeresztes extasy tablettát, amit a központban osztottak neki.
Az a baj, fiúk, hogy ti tökre félreértitek a fasisztákat. Meg a kommunistákat is.
A hazudozás meg az ellenségkeresés az ő sikerüknek csak egyik titka. Hitler nemcsak zsidózott, hanem millióknak adott munkát, reményt, életszínvonalat meg esélyt. Kádár sem abból élt, hogy teleplakátolta az országot vérszomjas jenkikkel. (Rákosi inkább, de az nem is bizonyult fenntarthatónak.) Nem, ezek a csodálatra méltóan manipulatív rezsimek egyben szociális forradalmakat is hoztak. Kézzelfogható gyarapodást, tömegeknek. Önmagában az uszítás nem elég. Kormányozni is kéne...
ITT OLVASHATÓ
KIVÉTEL NÉLKÜL MINDENKI SZEMBE JÖN VELÜNK AZ AUTÓPÁLYÁN, CSAK KOVÁCS ZOLTÁN A HELIKOPTER
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2016.10.04.
Kezdjük a napot egy kis vidám, színes hírrel, amit a 444 szúrt ki még tegnap este, és ami fölébe magasodik az érvénytelen, de annál hangosabb és fényesebb sikerként kommunikált gyűlöletnépszavazáson. Még mielőtt Szijjártó Péter is kardot rántana, emlékezzünk meg Kovács De sikerült? Zoltán kormányszóvivő tegnap esti performanszáról.
A CNN amerikai hírtelevízió kapcsolta élőben Budapestről a Soros-ösztöndíjas, Lázár Jánost a kormányinfókon jobbról megtámasztó biodíszletet. Zolika Christiane Amanpour külpolitikai műsorának volt a vendége, ahol Eleni Kounalakis-t, az Egyesült Államok volt budapesti nagykövetét is kérdezték a magyar történelmi események kapcsán. Kounalakis egyébként Kaliforniából bántotta a magyar kormányt.
Kovács a kormány hatalmas és megkerülhetetlen népi felhatalmazásról dörmögött, ahogyan az Habony nagykönyvében írva található, mire a nagykövet asszony elég félreérthetetlenül fogalmazott: 98 százalékos eredmény nem születik plurális demokráciákban, ez teljesen abszurd. 1945-ben még Tito sem kapott többet 90%-nál. A magyar kormány elsöprő sikerét úgy értelmezte, hogy akik nem értettek egyet a kormánnyal, azok otthonmaradásra és érvénytelen szavazásra biztatták az embereket, és 60 százalék így is tett.
A műsorvezető is világossá tette, hogy a magyar kormány gyakorlatilag egyenlőség jelet tesz a migránsok és a terroristák közé, ekkor Kovácsnál elszakadt a cérna, és igazából lehazugozott mindenkit, aki jelen volt (a műsorvezető ki is kérte magának), politikailag elfogultnak nevezte a CNN-t és azon hisztizett, hogy hazáját mindenféle ok nélkül lenácizzák. Aztán a Szijjártó-féle lendülettel leszögezte: senki nem oktathatja ki a magyar kormányt, hát hiszen a népszavazás a legdemokratikusabb intézmény.
Mielőtt még némelyek a szívükhöz kapnának, hogy idióták, a helyzetet nem ismerők, a liberalistasorosistagyurcsanistabérencek alaptalanul beszólogattak Magyarországnak: szó esett még a döntéshozás tekintetében meglehetősen lassú és jogosan bírált unióról, amelynek a II. világháború óta a legnagyobb migrációs hullámmal kell szembenéznie, a nagykövet szerint azonban ebben a helyzetben nem az lenne a dolga Magyarországnak, hogy folyamatosan szembehelyezkedik az EU-val, hanem mindent megtesz az együttműködés érdekében.
Az már egészen biztos, hogy Amanpour nem lehetne műsorvezető a magyar közpénztelevízióban. De ha már Kovács Zoltán eldöntötte, hogy azzal a primitív, egydimenziós diplomáciai érzékével, ami van neki (kevésbé idegesítően beszél angolul, mint Szijjártó, ezt elismerem) lejáratja Magyarországot, mert a jelenlegi lejáratódottsági szint nem elég, akkor tegyük fel újra és újra a kérdést: egy érvénytelen szavazás hogyan lehet politkailag érvényes, azon kívül, hogy sehogy?
Mennyire lehet magán kívül Kovács Zoltán ahhoz, hogy úgy tegyen, mint aki nem érti, hogy mit nem ért a világ ebből a komédiából? Melyikből, Zolika? Abból, hogy sikerült a világ legdrágább népszavazását tető alá hozni, ami legalább teljesen értelmetlen volt. Egy olyan témában, amelyet illetően – minden felmérés szerint – majdhogynem teljes konszenzus élt a társadalomban. Az agymosásba csomagolt lopás és a rövidtávú, gennyes politikai célok érdekében, tudva azt is, hogy a szavazni óhajtók zöme egy irányba fog szavazni, kiírtak egy szemfényvesztő, hamis önigazolást nyújtó népszavazást. Amit senki nem nyert meg, de amit mindenki megpróbál győzelemként kommunikálni. Többek között – jó hírünk másik hurcolászója a nagyvilágban – Kovács elvtárs.
Sokkal egészségesebb volna, ha az ilyen viták a közpénztelevízióban zajlanának, ahol a fentihez hasonló vérprofikkal kellene szembenéznie a kormányzati papagájkommandónak, de mivel erre nincs lehetőség, mert sikerült a nyilvánosságot odáig zülleszteni, hogy már sajtó nélküli sajtótájékoztatókat tart a főnök és a sáskahad, a CNN-t és a BBC-t (szevasz, Peti!) kell követni ahhoz, hogy érdemi információkhoz jussunk és szembejöjjön saját, legendásan jó hírünk.
Azt viszont vegyük észre, hogy bármelyik okostojás is éget bármelyik nem magyar médiában, ugyanonnan ugyanoda jutunk vissza minden egyes alkalommal: mindenki bántja, lejáratja, kioktatja Magyarországot, Magyarországgal nem lehet ilyen hangnemben beszélni, Magyarország kikéri magának. Ez az állandó sérelmi politizálás legalább annyira szánalmas és kontraproduktív, mint a minimum két héttel túltolt gyűlöletkampány rozsdás biciklije.
Kovácsnak úgy látom megint nem sikerült. Normális, komolyan vehető, tiszteletet parancsoló szóvivőként megjelennie a világ egyik legfontosabb hírtelevíziójának legfontosabb világhíradójában (azért mekkora eltévelyedett baromarcnak kell lenni ahhoz, hogy valaki nekiálljon balliberálisozni a CNN-t), hanem hozta a retardált iskolást, aki panaszkodik, hogy bokán rúgták...
ITT OLVASHATÓ
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2016.10.04.
A CNN amerikai hírtelevízió kapcsolta élőben Budapestről a Soros-ösztöndíjas, Lázár Jánost a kormányinfókon jobbról megtámasztó biodíszletet. Zolika Christiane Amanpour külpolitikai műsorának volt a vendége, ahol Eleni Kounalakis-t, az Egyesült Államok volt budapesti nagykövetét is kérdezték a magyar történelmi események kapcsán. Kounalakis egyébként Kaliforniából bántotta a magyar kormányt.
Kovács a kormány hatalmas és megkerülhetetlen népi felhatalmazásról dörmögött, ahogyan az Habony nagykönyvében írva található, mire a nagykövet asszony elég félreérthetetlenül fogalmazott: 98 százalékos eredmény nem születik plurális demokráciákban, ez teljesen abszurd. 1945-ben még Tito sem kapott többet 90%-nál. A magyar kormány elsöprő sikerét úgy értelmezte, hogy akik nem értettek egyet a kormánnyal, azok otthonmaradásra és érvénytelen szavazásra biztatták az embereket, és 60 százalék így is tett.
A műsorvezető is világossá tette, hogy a magyar kormány gyakorlatilag egyenlőség jelet tesz a migránsok és a terroristák közé, ekkor Kovácsnál elszakadt a cérna, és igazából lehazugozott mindenkit, aki jelen volt (a műsorvezető ki is kérte magának), politikailag elfogultnak nevezte a CNN-t és azon hisztizett, hogy hazáját mindenféle ok nélkül lenácizzák. Aztán a Szijjártó-féle lendülettel leszögezte: senki nem oktathatja ki a magyar kormányt, hát hiszen a népszavazás a legdemokratikusabb intézmény.
Mielőtt még némelyek a szívükhöz kapnának, hogy idióták, a helyzetet nem ismerők, a liberalistasorosistagyurcsanistabérencek alaptalanul beszólogattak Magyarországnak: szó esett még a döntéshozás tekintetében meglehetősen lassú és jogosan bírált unióról, amelynek a II. világháború óta a legnagyobb migrációs hullámmal kell szembenéznie, a nagykövet szerint azonban ebben a helyzetben nem az lenne a dolga Magyarországnak, hogy folyamatosan szembehelyezkedik az EU-val, hanem mindent megtesz az együttműködés érdekében.
Az már egészen biztos, hogy Amanpour nem lehetne műsorvezető a magyar közpénztelevízióban. De ha már Kovács Zoltán eldöntötte, hogy azzal a primitív, egydimenziós diplomáciai érzékével, ami van neki (kevésbé idegesítően beszél angolul, mint Szijjártó, ezt elismerem) lejáratja Magyarországot, mert a jelenlegi lejáratódottsági szint nem elég, akkor tegyük fel újra és újra a kérdést: egy érvénytelen szavazás hogyan lehet politkailag érvényes, azon kívül, hogy sehogy?
Mennyire lehet magán kívül Kovács Zoltán ahhoz, hogy úgy tegyen, mint aki nem érti, hogy mit nem ért a világ ebből a komédiából? Melyikből, Zolika? Abból, hogy sikerült a világ legdrágább népszavazását tető alá hozni, ami legalább teljesen értelmetlen volt. Egy olyan témában, amelyet illetően – minden felmérés szerint – majdhogynem teljes konszenzus élt a társadalomban. Az agymosásba csomagolt lopás és a rövidtávú, gennyes politikai célok érdekében, tudva azt is, hogy a szavazni óhajtók zöme egy irányba fog szavazni, kiírtak egy szemfényvesztő, hamis önigazolást nyújtó népszavazást. Amit senki nem nyert meg, de amit mindenki megpróbál győzelemként kommunikálni. Többek között – jó hírünk másik hurcolászója a nagyvilágban – Kovács elvtárs.
Sokkal egészségesebb volna, ha az ilyen viták a közpénztelevízióban zajlanának, ahol a fentihez hasonló vérprofikkal kellene szembenéznie a kormányzati papagájkommandónak, de mivel erre nincs lehetőség, mert sikerült a nyilvánosságot odáig zülleszteni, hogy már sajtó nélküli sajtótájékoztatókat tart a főnök és a sáskahad, a CNN-t és a BBC-t (szevasz, Peti!) kell követni ahhoz, hogy érdemi információkhoz jussunk és szembejöjjön saját, legendásan jó hírünk.
Azt viszont vegyük észre, hogy bármelyik okostojás is éget bármelyik nem magyar médiában, ugyanonnan ugyanoda jutunk vissza minden egyes alkalommal: mindenki bántja, lejáratja, kioktatja Magyarországot, Magyarországgal nem lehet ilyen hangnemben beszélni, Magyarország kikéri magának. Ez az állandó sérelmi politizálás legalább annyira szánalmas és kontraproduktív, mint a minimum két héttel túltolt gyűlöletkampány rozsdás biciklije.
Kovácsnak úgy látom megint nem sikerült. Normális, komolyan vehető, tiszteletet parancsoló szóvivőként megjelennie a világ egyik legfontosabb hírtelevíziójának legfontosabb világhíradójában (azért mekkora eltévelyedett baromarcnak kell lenni ahhoz, hogy valaki nekiálljon balliberálisozni a CNN-t), hanem hozta a retardált iskolást, aki panaszkodik, hogy bokán rúgták...
ITT OLVASHATÓ
NAGY BANDÓ ANDRÁS: ILYEN GAZDAGOK VAGYUNK?
24.HU - POSZT ITT BLOG
Szerző: Nagy Bandó András
2016.10.04.
Most, hogy abból a mérhetetlen szegénységből, amiben élünk, 15 milliárdot elvertünk arra a nem-re, amit oly annyira áhított a mi hazugmondó királyunk, gondolkozzunk el egy kicsit. Eddig, a népszavazás előtt, direkt nem írtam egy sort se, pedig ezer sorra való mondandó feszített, mondván, akár az igen, akár a nem a fontos, kedves, helyes, bölcs döntés valaki számára, ikszeljen be, amit akar, aztán meglátjuk, mi lesz a vége.
Most azonban, hogy megszületett a fényes győzelemként emlegetett csúfos vereség, elgondolkodtam az elmúlt hónapok történésein, a világ legdrágább október másodikáján, a haza és a nemzet jövőjén, ha már (még) van haza és nemzet.
Először is a cím: Ilyen gazdagok vagyunk? Ezt a kérdést számos írásában szegezte magunknak a pár éve elment Mezei András, mindannyiszor olyan esetben, amikor fölösen szórtuk el kis hazánk pénzét, kerül, amibe kerül alapon, nekünk semmi sem drága. Most is ez történt. Hogy miből, arra választ keresünk, keresek, sejteni merem csak, tudni semmit sem tudunk, vagy legalábbis azt, amit tudunk, úgyis hazug módon cáfolják.
A sors úgy hozta, hogy az elmúlt hónapokban többfelé autóztam, sok településen hajtottam végig, és csak pillogtam a töméntelen óriásplakátot látva.
Sulykolták a paraszt, a polgár, a munkás, az értelmiségi, a szegénységét takargató kisemberek agyába a nem-et, és hol itt, hol ott tűntek föl a Fidesz agitátorai (de jól éltek volna a téeszesítés idején! Most se rosszul!), és lökték, csak lökték, unásig, hogy mit hoz, és mit visz az, ha jönnek a más kultúrával bíró menekültek.
Népvándorlásról beszéltek, ami tulajdonképpen hazugságnak sem mondható. Volt már ilyen régebben is, például (ezt történelemből tanultam), amikor a mi népvándorlásunk megesett, ezt a hazát elfoglalva. Jöttek azok a más kultúrájú hunok, oszt még lődöztek is hátrafelé (előre is), megostromolva az akkoriban már létező vagy alakuló Európát, buzogánnyal beverve azt a kaput, melyet a nálunk már akkor is magasabb kultúrát képviselő nemzetek mesterei készítettek. A hatvanas években írta az akkortájt népszerű humoristánk:
Szóval, jöttem-mentem, és amikor hazaértem, itt várt a Dunántúli Napló, a címoldalán pedig ott éktelenkedett az óriásplakát kicsinyített mása, isten tudja, mennyiért, nem egyszer, nem kétszer, egy héten át naponta, míg el nem jött október másodika. És közben azt papolták a magyar embereknek, hogy jaj, be ne jöjjenek azok a csúnya migráncsok, mert akkor nem lesz pénz semmire, romákra kiváltképp, és kórházakra se, meg stadionokra se… ja, ezt nem mondták. Meg azt se, hogy jóval kevesebbet bírnak kilopni a kincstárból, meg azt se, hogy esetleg sima minimálbéren fog tengődni az elmozdíthatatlan Matolcsy kedvese, meg azt se, hogy Mészáros Lőrinc se jut el minden nyáron tengeri hajókázásra, meg azt se, hogy nem lesz elég pénze Lázár János fiának a budai villára, és azt se, hogy Szíjártónak is összébb kell húznia magát, meg azt se, hogy Rogánnak is meg kell gondolnia majd, hogy lecsókolbászt vegyen reggelire vagy bécsi virslit, és Orbán Ráheléknek is összébb kell húzniuk magukat, ha továbbra is a saját lábukon akarnak megállni. Legfőképp azt nem sulykolták a magyar nép fejébe, hogy a kampányra elvert 15 milliárdból rengeteg fontos dolgot pénzelhettek volna. Hogy mért mondták utólag mégis, hogy nem is volt annyira fontos ez a nem, nem értem, nem és nem!
...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Nagy Bandó András
2016.10.04.
Most, hogy abból a mérhetetlen szegénységből, amiben élünk, 15 milliárdot elvertünk arra a nem-re, amit oly annyira áhított a mi hazugmondó királyunk, gondolkozzunk el egy kicsit. Eddig, a népszavazás előtt, direkt nem írtam egy sort se, pedig ezer sorra való mondandó feszített, mondván, akár az igen, akár a nem a fontos, kedves, helyes, bölcs döntés valaki számára, ikszeljen be, amit akar, aztán meglátjuk, mi lesz a vége.
Most azonban, hogy megszületett a fényes győzelemként emlegetett csúfos vereség, elgondolkodtam az elmúlt hónapok történésein, a világ legdrágább október másodikáján, a haza és a nemzet jövőjén, ha már (még) van haza és nemzet.
Először is a cím: Ilyen gazdagok vagyunk? Ezt a kérdést számos írásában szegezte magunknak a pár éve elment Mezei András, mindannyiszor olyan esetben, amikor fölösen szórtuk el kis hazánk pénzét, kerül, amibe kerül alapon, nekünk semmi sem drága. Most is ez történt. Hogy miből, arra választ keresünk, keresek, sejteni merem csak, tudni semmit sem tudunk, vagy legalábbis azt, amit tudunk, úgyis hazug módon cáfolják.
A sors úgy hozta, hogy az elmúlt hónapokban többfelé autóztam, sok településen hajtottam végig, és csak pillogtam a töméntelen óriásplakátot látva.
Sulykolták a paraszt, a polgár, a munkás, az értelmiségi, a szegénységét takargató kisemberek agyába a nem-et, és hol itt, hol ott tűntek föl a Fidesz agitátorai (de jól éltek volna a téeszesítés idején! Most se rosszul!), és lökték, csak lökték, unásig, hogy mit hoz, és mit visz az, ha jönnek a más kultúrával bíró menekültek.
Népvándorlásról beszéltek, ami tulajdonképpen hazugságnak sem mondható. Volt már ilyen régebben is, például (ezt történelemből tanultam), amikor a mi népvándorlásunk megesett, ezt a hazát elfoglalva. Jöttek azok a más kultúrájú hunok, oszt még lődöztek is hátrafelé (előre is), megostromolva az akkoriban már létező vagy alakuló Európát, buzogánnyal beverve azt a kaput, melyet a nálunk már akkor is magasabb kultúrát képviselő nemzetek mesterei készítettek. A hatvanas években írta az akkortájt népszerű humoristánk:
Ne felejtsük el: akkor ott már volt egy kapu!Szóval, ha úgy vesszük, teljesen más kultúrát képviseltünk, nekünk már volt istenünk („A magyarok istene”), és az bizony nem az volt, amelyikkel Istvánnal szövetkeztünk, hitünk is volt (egészen más, mára nyomai maradtak), és,a franc essen beléjük, befogadtak minket, hagyták, hogy megkaparintsuk ezt a bőséggel áldott területet, hogy aztán jókedvvel élhessük az életünket, itt, ebben a Medencében.
Szóval, jöttem-mentem, és amikor hazaértem, itt várt a Dunántúli Napló, a címoldalán pedig ott éktelenkedett az óriásplakát kicsinyített mása, isten tudja, mennyiért, nem egyszer, nem kétszer, egy héten át naponta, míg el nem jött október másodika. És közben azt papolták a magyar embereknek, hogy jaj, be ne jöjjenek azok a csúnya migráncsok, mert akkor nem lesz pénz semmire, romákra kiváltképp, és kórházakra se, meg stadionokra se… ja, ezt nem mondták. Meg azt se, hogy jóval kevesebbet bírnak kilopni a kincstárból, meg azt se, hogy esetleg sima minimálbéren fog tengődni az elmozdíthatatlan Matolcsy kedvese, meg azt se, hogy Mészáros Lőrinc se jut el minden nyáron tengeri hajókázásra, meg azt se, hogy nem lesz elég pénze Lázár János fiának a budai villára, és azt se, hogy Szíjártónak is összébb kell húznia magát, meg azt se, hogy Rogánnak is meg kell gondolnia majd, hogy lecsókolbászt vegyen reggelire vagy bécsi virslit, és Orbán Ráheléknek is összébb kell húzniuk magukat, ha továbbra is a saját lábukon akarnak megállni. Legfőképp azt nem sulykolták a magyar nép fejébe, hogy a kampányra elvert 15 milliárdból rengeteg fontos dolgot pénzelhettek volna. Hogy mért mondták utólag mégis, hogy nem is volt annyira fontos ez a nem, nem értem, nem és nem!
...
ITT OLVASHATÓ
EZT HÍVJÁK SZOLIDARÍTÁSNAK. EMBERSÉGNEK. BÁTORSÁGNAK. EZT HÍVJÁK ORSZÁGNAK
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.10.03.
Mert vannak nagy győzelmek és vannak még nagyobbak. Amikor az ember úgy érzi, hogy reménytelen, akkor kiderül, hogy mégsem. Nem vagyunk teljesen fásultak és nem lehet bármit megtenni ezzel az országgal.
Tudom, hogy a teljes kormánypropaganda minden erejével azon van, hogy elhitesse velünk: esélytelen szembemenni az ő akaratukkal. Pedig nem az. Minden hazugság ellenére sem az. Akkor sem esélytelen, ha a kudarcot melldöngetve sikerként ünneplik. Ők is tudják, hogy nem siker és mi is tudjuk.
Legalább ennyire fontos az, hogy létezik a civil kurázsi és képesek vagyunk kiállni egymásért és az elesettekért. Ezzel szembesült a fővárosi önkormányzat, amikor ma délelőtt megpróbálták kilakoltatni az Iványi Gábor vezette Oltalom Karitatív Egyesület fenntartásában működő József nádor téri átmeneti női szállót. Nem sikerült, mert Iványi Gábor ellenállt, mert Erzsike, a szálló vezetője nem engedte és nem sikerült, mert nagyjából 50 civil a segítségükre sietett.
Nem, nem kevés az 50 civil. Nem volt többre szükség és nincs értelme nagyobb nyomást gyakorolni az eredményességhez. Az Egyesület női szállóját ki akarták lakoltatni. Erről itt írtunk.
Iványi Gábor nem azért fordult szembe az önkormányzattal, mert örömét leli benne. Nem is azért, mert meg akarja mutatni, hogy ki az erősebb. Ő csak annyit kért, hogy olyan épületbe költözhessenek a lakók, ahonnan az ott élő nők képesek bejutni a munkahelyükre. Csak ennyit kért és ha megkapják, szó nélkül költöznek. De nem kapták meg, mert a hatalmi gőg előbbrevaló volt az emberségnél. Most is. A város szélére, a Gyáli útra, egy munkásszálló emeletére akarták költöztetni ezeket az asszonyokat...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.10.03.
Mert vannak nagy győzelmek és vannak még nagyobbak. Amikor az ember úgy érzi, hogy reménytelen, akkor kiderül, hogy mégsem. Nem vagyunk teljesen fásultak és nem lehet bármit megtenni ezzel az országgal.
Tudom, hogy a teljes kormánypropaganda minden erejével azon van, hogy elhitesse velünk: esélytelen szembemenni az ő akaratukkal. Pedig nem az. Minden hazugság ellenére sem az. Akkor sem esélytelen, ha a kudarcot melldöngetve sikerként ünneplik. Ők is tudják, hogy nem siker és mi is tudjuk.
Legalább ennyire fontos az, hogy létezik a civil kurázsi és képesek vagyunk kiállni egymásért és az elesettekért. Ezzel szembesült a fővárosi önkormányzat, amikor ma délelőtt megpróbálták kilakoltatni az Iványi Gábor vezette Oltalom Karitatív Egyesület fenntartásában működő József nádor téri átmeneti női szállót. Nem sikerült, mert Iványi Gábor ellenállt, mert Erzsike, a szálló vezetője nem engedte és nem sikerült, mert nagyjából 50 civil a segítségükre sietett.
Nem, nem kevés az 50 civil. Nem volt többre szükség és nincs értelme nagyobb nyomást gyakorolni az eredményességhez. Az Egyesület női szállóját ki akarták lakoltatni. Erről itt írtunk.
Iványi Gábor nem azért fordult szembe az önkormányzattal, mert örömét leli benne. Nem is azért, mert meg akarja mutatni, hogy ki az erősebb. Ő csak annyit kért, hogy olyan épületbe költözhessenek a lakók, ahonnan az ott élő nők képesek bejutni a munkahelyükre. Csak ennyit kért és ha megkapják, szó nélkül költöznek. De nem kapták meg, mert a hatalmi gőg előbbrevaló volt az emberségnél. Most is. A város szélére, a Gyáli útra, egy munkásszálló emeletére akarták költöztetni ezeket az asszonyokat...
ITT OLVASHATÓ
VILLANYMOTORRAL TÉR VISSZA A SIMSON SCHWALBE
AUTÓ MOTOR BLOG
Szerző: Autó Motor
2016.10.03.
A Govecs nevű német cég korábban is villanymotoros robogókat készített, most pedig megszerezték a Simson Schwalbe nevű modell jogait, és piacra dobták annak modern változatát. Az eredetiből több mint egymilliót gyártottak fél évszázad alatt, ezek közül 300 000 még mindig forgalomban van. Nem is lesz drága az újjászületett gép, a legegyszerűbb kialakítású változatot már 5000 euróért meg lehet majd vásárolni Németországban – ezen kívül Ausztria és Hollandia lesz az első piacok között –, a technika minden esetben egyforma, azonban az egyedi kialakítás megdobhatja a vételárat.
A lengyel Wrolclawban gyártják az új Schwalbét, amely Bosch lítium-ion akkumulátort kap. Egy feltöltéssel a hatótávolság meghaladja a 100 km-t (télies hidegben tíz százalékkal csökken a hatótávolság), a töltési idő 4-5 óra teljesen lemerült telep esetén, de 1-2-óra alatt eléri a 80 %-os töltöttséget a telep; az ülés alatt rejtőzik az 5 méter hosszú töltőkábel, amit egyszerű konnektorba lehet dugni. A csúcssebesség a segédmotorkerékpár-kategóriának megfelelő 47 km/h...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Autó Motor
2016.10.03.
A Govecs nevű német cég korábban is villanymotoros robogókat készített, most pedig megszerezték a Simson Schwalbe nevű modell jogait, és piacra dobták annak modern változatát. Az eredetiből több mint egymilliót gyártottak fél évszázad alatt, ezek közül 300 000 még mindig forgalomban van. Nem is lesz drága az újjászületett gép, a legegyszerűbb kialakítású változatot már 5000 euróért meg lehet majd vásárolni Németországban – ezen kívül Ausztria és Hollandia lesz az első piacok között –, a technika minden esetben egyforma, azonban az egyedi kialakítás megdobhatja a vételárat.
A lengyel Wrolclawban gyártják az új Schwalbét, amely Bosch lítium-ion akkumulátort kap. Egy feltöltéssel a hatótávolság meghaladja a 100 km-t (télies hidegben tíz százalékkal csökken a hatótávolság), a töltési idő 4-5 óra teljesen lemerült telep esetén, de 1-2-óra alatt eléri a 80 %-os töltöttséget a telep; az ülés alatt rejtőzik az 5 méter hosszú töltőkábel, amit egyszerű konnektorba lehet dugni. A csúcssebesség a segédmotorkerékpár-kategóriának megfelelő 47 km/h...
ITT OLVASHATÓ
ORBÁN MEGBUKOTT? PERSZE, DE KI JÖN UTÁNA?
MENTÁLIS DEFICIT BLOG
Szerző: Hakapeszi Miki
2016.10.04.
...A Fidesz rég elvesztette a társadalomban a többségét, nem kétséges, hogy az emberek kétharmada változást szeretne. Eddig is siránkoztunk az alternatíva hiánya miatt, de ez mostantól még látványosabb. Mondott a nép egy kurva nagy nemet Viktorra, hajtaná már az egész fideszes-semjénes bagázst a picsába, de nem tud kit a helyére ültetni.
Millió közeli lehet azoknak a száma is, akik jobb híján szavaznak Viktorra. De ettől függetlenül is per pillanat az a helyzet, hogy tovább csökkenő támogatottsággal is újra nyerhetnek másfél év múlva. Mert nem csak hazugságban, csúsztatásban, manipulációban és rendszerszintű lopásban profik, hanem leszalámizásban, az ellenfelek kijátszásában, megosztásában is. A jelenlegi ellenzék nagyon megosztott, többnyire impotens és részben levitézlett, züllött is. Tele vannak személyes sérelmekkel, a baloldalon sokan utálják egymást mint a szart. Függetlenül attól, hogy a Habony-kommandó talál-e a migránsos riogatás bukása után új néphülyítő témát, ha csak annyit elér Viktor, hogy ne legyenek mindenhol közös és vállalható baloldali jelöltek és se a Jobbik, se a kommerek nem kerüljenek olyan lefelé spirálba, ami a másikat erősíti, már nyert is újra. Ez pedig nem egy bonyolult feladat.
Lehet tehát örülni az eredménynek, a többség valóban bölcsen mutatta meg a középső ujját a hatalomnak. De esély a változásra csak akkor van, ha a Fidesz mostani ordas buktájából a jó oldal erőt merít. Persze, unalmas, de meg kell jelennie egy új ellenpólusnak, mindegy, milyen színű, melyik oldalra való. De a vezető ereje kell legyen a változásnak, olyan, akinek legfeljebb koalíciós csicskái lehetnek a ma ismert gyíkarcok Gyurcsánytól a maszopos megélhetési politikusokig.
Ha a jelenlegi pártok futnak neki a következő választásnak, akkor újabb négy évig nem változik semmi azon túl, hogy a kutyások bemarhulják magukat a parlamentbe. Ezért kulcsfontosságú a következő év.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Hakapeszi Miki
2016.10.04.
...A Fidesz rég elvesztette a társadalomban a többségét, nem kétséges, hogy az emberek kétharmada változást szeretne. Eddig is siránkoztunk az alternatíva hiánya miatt, de ez mostantól még látványosabb. Mondott a nép egy kurva nagy nemet Viktorra, hajtaná már az egész fideszes-semjénes bagázst a picsába, de nem tud kit a helyére ültetni.
Millió közeli lehet azoknak a száma is, akik jobb híján szavaznak Viktorra. De ettől függetlenül is per pillanat az a helyzet, hogy tovább csökkenő támogatottsággal is újra nyerhetnek másfél év múlva. Mert nem csak hazugságban, csúsztatásban, manipulációban és rendszerszintű lopásban profik, hanem leszalámizásban, az ellenfelek kijátszásában, megosztásában is. A jelenlegi ellenzék nagyon megosztott, többnyire impotens és részben levitézlett, züllött is. Tele vannak személyes sérelmekkel, a baloldalon sokan utálják egymást mint a szart. Függetlenül attól, hogy a Habony-kommandó talál-e a migránsos riogatás bukása után új néphülyítő témát, ha csak annyit elér Viktor, hogy ne legyenek mindenhol közös és vállalható baloldali jelöltek és se a Jobbik, se a kommerek nem kerüljenek olyan lefelé spirálba, ami a másikat erősíti, már nyert is újra. Ez pedig nem egy bonyolult feladat.
Lehet tehát örülni az eredménynek, a többség valóban bölcsen mutatta meg a középső ujját a hatalomnak. De esély a változásra csak akkor van, ha a Fidesz mostani ordas buktájából a jó oldal erőt merít. Persze, unalmas, de meg kell jelennie egy új ellenpólusnak, mindegy, milyen színű, melyik oldalra való. De a vezető ereje kell legyen a változásnak, olyan, akinek legfeljebb koalíciós csicskái lehetnek a ma ismert gyíkarcok Gyurcsánytól a maszopos megélhetési politikusokig.
Ha a jelenlegi pártok futnak neki a következő választásnak, akkor újabb négy évig nem változik semmi azon túl, hogy a kutyások bemarhulják magukat a parlamentbe. Ezért kulcsfontosságú a következő év.
ITT OLVASHATÓ
BEDEGKÉRI TANÁR ÚR ASZPIKBAN
NEMGOGOL BLOG
Szerző: Toadwart66
2016.10.04.
Bedegkéri Zoltán, matematika-fizika szakos gimnáziumi tanár szomorú története minden bizonnyal sokakat elgondolkodtat majd azzal kapcsolatosan, hogy egyre inkább kiszolgáltatjuk magunkat másoknak és olyan emberek befolyásolhatják a sorsunk alakulását, akikről nem is tudunk semmit. A bajt az is tetézi, hogy ők sem rólunk.
Hogy ki is volt a néhai Bedegkéri Zoltán, a történet tanulsága szempontjából talán nem is érdekes. A híroldalak amúgy is tele voltak a róla szóló írásokkal, visszaemlékezésekkel. Ezek egy része hamis információkon alapult, illetve közönséges hazugság. Az például, hogy „Bedegkéri Zoltánt (a Zolit) a munkatársai mindannyian kedvelték és szerették” egyáltalán nem igaz. Egyes kollégái kifejezetten utálták, mások tényleg jóban voltak vele.
Személye mind a mai napig heves vitákat vált ki. Egyesek még most sem hisznek neki és mélyen elítélik, mások áldozatnak tartják és sajnálják őt.
Az ügy – amely néhány szempontból a görög sorstragédiákra emlékeztet – 2015 év végén kezdődött. A történtekkel kapcsolatosan rengeteg egymásnak ellentmondó információt lehet fellelni, de az igazság, némi önmérséklettel és logikával nagyjából kideríthető és a szomorú eset rekonstruálható. A leírtak természetesen nem tükrözik pontosan a valóságot, de a hozzáférhető dokumentumok, pszichiátriai jelentések és a tanúk elbeszélései alapján közel állnak a valósághoz...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Toadwart66
2016.10.04.
Bedegkéri Zoltán, matematika-fizika szakos gimnáziumi tanár szomorú története minden bizonnyal sokakat elgondolkodtat majd azzal kapcsolatosan, hogy egyre inkább kiszolgáltatjuk magunkat másoknak és olyan emberek befolyásolhatják a sorsunk alakulását, akikről nem is tudunk semmit. A bajt az is tetézi, hogy ők sem rólunk.
Hogy ki is volt a néhai Bedegkéri Zoltán, a történet tanulsága szempontjából talán nem is érdekes. A híroldalak amúgy is tele voltak a róla szóló írásokkal, visszaemlékezésekkel. Ezek egy része hamis információkon alapult, illetve közönséges hazugság. Az például, hogy „Bedegkéri Zoltánt (a Zolit) a munkatársai mindannyian kedvelték és szerették” egyáltalán nem igaz. Egyes kollégái kifejezetten utálták, mások tényleg jóban voltak vele.
Személye mind a mai napig heves vitákat vált ki. Egyesek még most sem hisznek neki és mélyen elítélik, mások áldozatnak tartják és sajnálják őt.
Az ügy – amely néhány szempontból a görög sorstragédiákra emlékeztet – 2015 év végén kezdődött. A történtekkel kapcsolatosan rengeteg egymásnak ellentmondó információt lehet fellelni, de az igazság, némi önmérséklettel és logikával nagyjából kideríthető és a szomorú eset rekonstruálható. A leírtak természetesen nem tükrözik pontosan a valóságot, de a hozzáférhető dokumentumok, pszichiátriai jelentések és a tanúk elbeszélései alapján közel állnak a valósághoz...
ITT OLVASHATÓ
KIÉ A FELELŐSSÉG?
LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Éva28
2016.10.03.
Szerző: Éva28
2016.10.03.
...Nem tudom magam kivonni az elmúlt időszak őrületéből, nem tudok elvonatkoztatni az óriásplakátoktól, attól, hogy a csapból is a migránsozás, a riogatás folyik. Vártam, hogy túl legyünk rajta, de valahol sejtettem, hogy nem leszünk túl, legyen akármi is az eredmény.
Mit lehet tenni mégis, aki szeretné magát megóvni, nem hajlandó beszállni a meccsbe, ő csak normális életre vágyik, egy alap biztonságra, valami kis perspektívára, szerető, de minimum korrekt emberi kapcsolatokra?
Valami okból kifolyólag három fogalom foglalkoztat mostanában (tanúk rá azok, akikkel dolgoztam pl. nyáron is).
Ezek:
- a felelősségvállalás
- a realitásérzék csökkenése, a valóságtól való elszakadás veszélye (ennek az önismeret is fontos része)
- a következmények nélküliség
Ha ezekkel kapcsolatban felmerül bárkiben kérdés (mint ahogy azt tapasztalom, sokakban egyre gyakrabban felmerül), akkor érdekelne, mire is jut.
Néhány idézett mondat az elmúlt időszak saját élményeiből:
1.
Felelősségvállalás
„Egyre inkább feszít az az érzés, hogy nekem is személy szerint megvan a felelősségem abban, ahova eljutottunk és érzem, hogy ez nem helyes, valamit muszáj csinálni. Azzal már nem tudom megnyugtatni a lelkiismeretemet, hogy karácsony előtt összeszedem a megunt ruhákat és játékokat, aztán beadom egy gyűjtésbe, vagy vásárolok pár liter étolajat és néhány konzervet, amit belerakok egy szeretetcsomagba. Én a normalitás visszaállításáért szeretnék valamit tenni, de nem tudom, hogyan kezdjem el.”
egy másik:
„Én eldöntöttem, nem hagyom magam befolyásolni senki által, nekem az a célom, hogy a családomnak minél jobb legyen, megadjam a gyerekeimnek mindazt, amit lehet. Két gyerekem már külföldön él, nem mondom, hogy boldog vagyok ettől, de az ő dolguk és egyébként is bízom benne, hogy majd egyszer visszajönnek. Én már nem hiszek senkinek, minket mindenki becsap, mind lopnak és hazudnak, az ember csak magában és a közvetlen családtagjaiban bízhat meg. Nem is érdekelnek mások, van még egy-két barát, aki hasonlóan gondolkozik, a többiek pedig nem érdekelnek.”
Az egyik ember elsődleges és szinte kizárólagos igénye az, hogy minél többet adjon másoknak, hogy minél több elégedett embert lásson maga körül, erős a szociális érzékenysége. A másik fő igénye pedig az, hogy tökéletes legyen az otthona, rend legyen körülötte, nehogy megnőjön a fű 2 centinél nagyobbra és nem is hajlandó szomorú filmeket nézni, csak a vidám, szórakoztató irodalmat, színházat kedveli.
Ez valóban egy olyan kérdés, amit mindahányan a saját szívünk, lelkünk szerint kell, hogy rendezzünk magunkban. Nem vagyunk egyformák, nem is várhatjuk el, hogy a másik ugyanazt gondolja, ugyanúgy érezzen, ugyanolyan értékítélettel rendelkezzen. A legfontosabb, hogy saját magunkkal legyünk békében, ne kelljen lesütni a szemünket, ha a tükörbe nézünk. De nem árt, ha legalább szóbaállunk egymással, néha megpróbáljuk megérteni egymást...
ORBÁN NEM FONTOLGATJA, TÉNYLEG LEMOND
GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Zsebesi Zsolt
2016.10.04.
Orbán Viktor hétfőn a parlamentben a lemondását követelő Vona Gábornak azt válaszolta, hogy megfontolja a lemondását. De megint hazudott! Eszébe sincs neki ezt megfontolni, hiszen régen eldöntötte már, hogy feláll a kormányfői karosszékből és átül az elnöki fotelbe, amelyet a miniszterelnöki hivatal szomszédságában, a budai várban fognak a talpnyalói méretesre hízott, fenséges ülepe alá tolni.
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Zsebesi Zsolt
2016.10.04.
Orbán Viktor hétfőn a parlamentben a lemondását követelő Vona Gábornak azt válaszolta, hogy megfontolja a lemondását. De megint hazudott! Eszébe sincs neki ezt megfontolni, hiszen régen eldöntötte már, hogy feláll a kormányfői karosszékből és átül az elnöki fotelbe, amelyet a miniszterelnöki hivatal szomszédságában, a budai várban fognak a talpnyalói méretesre hízott, fenséges ülepe alá tolni.
Csak ne tegyünk úgy, mintha meglepődnénk, ha a fényesen megnyert, ámde érvénytelen népszavazás nyomán bejelentett alkotmánymódosításba az EU-t provokáló migránsügyi és egyéb nemzetállami és szuverenitási agymenések kőbe vésése mellett, be fogják tuszkolni egy erős felhatalmazással bíró államelnök intézményét is, amelyet Orbán Viktor a 98 százalékos nem szavazatokra támaszkodva, a 3,2 millió magyar hazafi akaratát végrehajtva, egy szír menekült muzulmán férfi mohóságával fog magáévá tenni, mégpedig még 2018 előtt.
Orbán a magyar polgári jobboldal, valamint a demokratikus és liberális baloldal és a futottak még erők parlamenti és parlamenten kívüli pártjainak és mozgalmainak ámuló szemei előtt, a napi politikai biznisz fölé emelkedő, a nemzeti érdeket egy személyben megtestesítő és annak megvalósulását a mindenkori kormányon számon kérő, a magyar külpolitikát egy kézben összefogó és irányító, valamint a nemzeti hadsereg főparancsnoki tisztét is betöltő „istenkirállyá” keneti fel magát csendben.
Meg lennék lepve, ha az új magyar alkotmányos diktatúra alapvetésein éjt nappallá téve nem dolgoznának már felforrósodott laptopjaikon Orbán Viktor eunuchjai: nevezetesen dr. Szájer József és dr. Gulyás Gergely jogász urak. Mégpedig tényleg rohammunkában, mert az október 2-i népszavazás kudarca Orbánban azt a racionális felismerést erősítette fel, hogy nem kell, sőt nem is szabad várni a 2018-as választásokig a teljes és korlátlan hatalomátvétellel. Ehelyett a következő választásba már úgy kell belemenni, hogy bármilyen eredmény szülessen is, annak semmilyen hatása ne legyen Orbán Viktor személyes hatalmára.
A korlátlan hatalmat ugyanis már korábban, a választásoktól függetlenül be kell biztosítania magának. Természetesen kizárólag a nemzet érdekeinek hatékonyabb védelme céljából, mer a magyarság érdekeinek érvényesítését csak gyöngíti a pártok és az egyes érdekkörök folyamatos torzsalkodása, amin csak egy kemény köztársasági elnök tud úrrá lenni, hogy a széthúzó pártok önzését fölül író nemzetérdek ne kerülhessen veszélybe, ahogyan az a lejárt szabatosságú liberális demokráciákban rendre elő szokott fordulni.
Az elkövetkező két év nagy kérdése lesz, hogy az Orbán Viktor államelnökké emelését követő első kormányt ki fogja vezetni. Ezt gyorsan nem fogják és nem is kell eldönteni, mert ez attól függ, miként szerepel majd a Fidesz a 2018-as parlamenti választáson. Ha a Jobbikkal, vagy bármelyik más párttal koalícióra kényszerülne, akkor 2018-ban a kormányfőt ugyanúgy hívhatják Lázár Jánosnak, Vona Gábornak, Molnár Gyulának, mint akár Schiffer Andrásnak, de Gyurcsány Ferencnek is. Pont tök mindegy lesz Orbánnak, mert azt csinál a mindenkori kormánnyal és a kormányfővel, amit akar, annak esélye sem lesz, hogy az akkora érvényes alkotmány megsértése nélkül ellenszegülhessen az államelnök szinte korlátlan hatalmának...
AZ ELMEHÁBORODOTTAK NÉMASÁGA
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.10.04.
Amikor szombati dolgozatomat erről a tohuvabohuról (per+migráncs) – amely máma a mi lángoktól öleltünk – leadtam az én drága szerkesztőmnek, és azzal a meggondolatlan kommentárral láttam el, hogy részemről lezártam a témát, mérhetetlen bölcsességgel azt felelte nékem: „Azt te csak úgy hiszed.”
Huszonnégy óra alatt lett igaza. Be kell ismerni, meg kell adni magunkat végtére, mert ennek soha nem lesz vége. A sakktáblán ott pöffeszkedik a galamb, és alig van rá orvosság. Már vasárnap este azt lehetett tapasztalni, hogy a Magyarországon élő emberszerű organizmusok evolúciója villámgyors iramot vett, ugyanis két, jól elkülöníthető alfaj alakult ki a Kárpátok alatt, és ezek közül az egyik a „nem” irányába vette fejlődésének útját. Ennek végső stádiuma még ismeretlen jelenlegi tudásunk szerint.
A másik genetikailag módosult képződmény pedig köreinkben a megzakkantak bőséges osztályát gazdagítja. Erre utal Sipeki Zsolt, dánszentmiklósi – fideszes – polgármester friss fölfedezése, amellyel a tudományos közösséget megörvendeztette, s ami ez: „Nagy valószínűséggel az igenek száma elhanyagolható lesz, mivel az elmeháborodottak száma elhanyagolható a településen.” Velős, húzós premissza.
Aztán meg csalódott persze, mert nem megfelelő létszámban járultak a fülkébe a friss, újonnan sárgára föstött faj egyedei, akik Phd. polgármester úr szerint: „Felelőtlen, a közösség dolgaival nem törődő, önző jellemek, akik jelen állapotukban a statisztikai adat szerepét töltik be.” Ez a két új ága alakult ki tehát a homo magyaricusnak a szavazós farsang után.
A statisticus, meg a nemicus. Megjegyzendő azonban, hogy külsőleg – egyelőre még – különbséget tenni köztük nem lehet. Ám várható, hogy az egyik a közeljövőben turulszárnyakat nyőleszt, a másik pedig prájdos színekben villódzó tollazatra tesz szert. Mindez a jövő nagy kérdéseinek egyike.
Ez az egész megoldatlan akta elszigetelt jelenségnek volt vélhető – szigorúan tudományos szempontból -, amíg miniszterelnök bácsi meg nem szólalt az ő nyomorúságában, bizonyságát adva újólag, hogy sajátságos génállománya a már fentebb emlegetett két új alfajétól is alapjaiban különbözik.
Ő maga a csoda, a bölcsek kövére, ha jól ráfókuszálunk. Neki az agyi neuronjai indultak el a tudományok eleddig ismeretlen tartományai felé, vagy pedig lányos volt a zavara, amikor hirtelen, váratlan, szája válaszra nyílott akaratlan. Elfelejtették rajta bekapcsolni a riasztó gombot talán, vagy az alaplap makacskodott. Ez további vizsgálatokat tesz sürgősen szükségessé...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: rezeda
2016.10.04.
Amikor szombati dolgozatomat erről a tohuvabohuról (per+migráncs) – amely máma a mi lángoktól öleltünk – leadtam az én drága szerkesztőmnek, és azzal a meggondolatlan kommentárral láttam el, hogy részemről lezártam a témát, mérhetetlen bölcsességgel azt felelte nékem: „Azt te csak úgy hiszed.”
Huszonnégy óra alatt lett igaza. Be kell ismerni, meg kell adni magunkat végtére, mert ennek soha nem lesz vége. A sakktáblán ott pöffeszkedik a galamb, és alig van rá orvosság. Már vasárnap este azt lehetett tapasztalni, hogy a Magyarországon élő emberszerű organizmusok evolúciója villámgyors iramot vett, ugyanis két, jól elkülöníthető alfaj alakult ki a Kárpátok alatt, és ezek közül az egyik a „nem” irányába vette fejlődésének útját. Ennek végső stádiuma még ismeretlen jelenlegi tudásunk szerint.
A másik genetikailag módosult képződmény pedig köreinkben a megzakkantak bőséges osztályát gazdagítja. Erre utal Sipeki Zsolt, dánszentmiklósi – fideszes – polgármester friss fölfedezése, amellyel a tudományos közösséget megörvendeztette, s ami ez: „Nagy valószínűséggel az igenek száma elhanyagolható lesz, mivel az elmeháborodottak száma elhanyagolható a településen.” Velős, húzós premissza.
Aztán meg csalódott persze, mert nem megfelelő létszámban járultak a fülkébe a friss, újonnan sárgára föstött faj egyedei, akik Phd. polgármester úr szerint: „Felelőtlen, a közösség dolgaival nem törődő, önző jellemek, akik jelen állapotukban a statisztikai adat szerepét töltik be.” Ez a két új ága alakult ki tehát a homo magyaricusnak a szavazós farsang után.
A statisticus, meg a nemicus. Megjegyzendő azonban, hogy külsőleg – egyelőre még – különbséget tenni köztük nem lehet. Ám várható, hogy az egyik a közeljövőben turulszárnyakat nyőleszt, a másik pedig prájdos színekben villódzó tollazatra tesz szert. Mindez a jövő nagy kérdéseinek egyike.
Ez az egész megoldatlan akta elszigetelt jelenségnek volt vélhető – szigorúan tudományos szempontból -, amíg miniszterelnök bácsi meg nem szólalt az ő nyomorúságában, bizonyságát adva újólag, hogy sajátságos génállománya a már fentebb emlegetett két új alfajétól is alapjaiban különbözik.
Ő maga a csoda, a bölcsek kövére, ha jól ráfókuszálunk. Neki az agyi neuronjai indultak el a tudományok eleddig ismeretlen tartományai felé, vagy pedig lányos volt a zavara, amikor hirtelen, váratlan, szája válaszra nyílott akaratlan. Elfelejtették rajta bekapcsolni a riasztó gombot talán, vagy az alaplap makacskodott. Ez további vizsgálatokat tesz sürgősen szükségessé...
ITT OLVASHATÓ
SZERETNÉNK OLYAN LENNI, MINT Ő!
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Révay András
2016.10.03.
Új városrésszel gazdagodott a főváros XIII. kerülete. Az Árpád-híd pesti hídfőjénél egy jelentős területet a rendszerváltás utáni legelső köztársasági elnökről, Göncz Árpádról neveztek el. A kerületnek tehát az eddigi négy – önálló elnevezéssel jelzett – városrésze mellett már egy ötödik is van: a Göncz Árpád Városközpont!
Kevés olyan politikusa volt Magyarországnak, aki már életében olyan osztatlan elismerést és népszerűséget mondhatott magáénak, mint dr. Göncz Árpád. Az egész ország „Árpi bácsija” Budapesten született, 1922. február 10-én. 1932-ben a Werbőczy Gimnáziumban érettségizett, jelesre. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán 1944-ben szerezte meg diplomáját. Volt katona a II. világháborúban. 1945-ben belépett a Kisgazdapártba. 1948 után segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott. 1952-től négy évig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt. Az 1956-os forradalom után életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Általános amnesztiával 1963-ban szabadult. 1965-től szabadfoglalkozású író és műfordító. 1983-ban József Attila díjat kapott. 1989 és 1990 között a Magyar Írószövetség elnöke. 1990 májusától országgyűlési képviselő. 1990 és 2000 között a Magyar Köztársaság elnöke.
A Göncz Árpád emlékkő és a városrészt jelölő tábla leleplezésekor tartott névadó ünnepségen Dr. Tóth József polgármester beszédében hangsúlyozta, hogy a XIII. kerület Göncz Árpád szellemiségét, az emberekről, a világról alkotott nézetét, életútját követendő példának tekinti. Ez a hely különösen alkalmas arra – emelte ki a polgármester – hogy emlékhellyé váljon. Az elkövetkező tíz esztendőben ugyanis a főváros megújulásában központi szerepe lesz. Göncz Árpád egész életében a köz ügyét szolgálta. Vallotta, hogy a köz ügye mindenek felett való. Legmagasabb méltóságában is „közember” maradt. Népszerűségének talán ez a titka. Ő a szerénység iskolájának padját koptatta, meg tudta szólítani az egész magyar népet. Tudott hatni az emberekre. A kivételek közé emelkedett, akiket nem rontott meg a hatalom. Rendíthetetlenül hitt abban, hogy kialakulhat még értelmes politikai kultúra Magyarországon. Napjainkban mintha ez már tovatűnő álom lenne. Rangot adott az államfői funkciónak. Szeretnénk olyan lenni, mint ő! Váci Mihály írta: „Akit a nép ajkára vesz, vállára veszi azt/ Akit a nép vállára vesz, szívébe zárja azt/ Akit a nép szívébe zár, nem hal meg soha!”
...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Révay András
2016.10.03.
Új városrésszel gazdagodott a főváros XIII. kerülete. Az Árpád-híd pesti hídfőjénél egy jelentős területet a rendszerváltás utáni legelső köztársasági elnökről, Göncz Árpádról neveztek el. A kerületnek tehát az eddigi négy – önálló elnevezéssel jelzett – városrésze mellett már egy ötödik is van: a Göncz Árpád Városközpont!
Kevés olyan politikusa volt Magyarországnak, aki már életében olyan osztatlan elismerést és népszerűséget mondhatott magáénak, mint dr. Göncz Árpád. Az egész ország „Árpi bácsija” Budapesten született, 1922. február 10-én. 1932-ben a Werbőczy Gimnáziumban érettségizett, jelesre. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán 1944-ben szerezte meg diplomáját. Volt katona a II. világháborúban. 1945-ben belépett a Kisgazdapártba. 1948 után segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott. 1952-től négy évig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt. Az 1956-os forradalom után életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Általános amnesztiával 1963-ban szabadult. 1965-től szabadfoglalkozású író és műfordító. 1983-ban József Attila díjat kapott. 1989 és 1990 között a Magyar Írószövetség elnöke. 1990 májusától országgyűlési képviselő. 1990 és 2000 között a Magyar Köztársaság elnöke.
A Göncz Árpád emlékkő és a városrészt jelölő tábla leleplezésekor tartott névadó ünnepségen Dr. Tóth József polgármester beszédében hangsúlyozta, hogy a XIII. kerület Göncz Árpád szellemiségét, az emberekről, a világról alkotott nézetét, életútját követendő példának tekinti. Ez a hely különösen alkalmas arra – emelte ki a polgármester – hogy emlékhellyé váljon. Az elkövetkező tíz esztendőben ugyanis a főváros megújulásában központi szerepe lesz. Göncz Árpád egész életében a köz ügyét szolgálta. Vallotta, hogy a köz ügye mindenek felett való. Legmagasabb méltóságában is „közember” maradt. Népszerűségének talán ez a titka. Ő a szerénység iskolájának padját koptatta, meg tudta szólítani az egész magyar népet. Tudott hatni az emberekre. A kivételek közé emelkedett, akiket nem rontott meg a hatalom. Rendíthetetlenül hitt abban, hogy kialakulhat még értelmes politikai kultúra Magyarországon. Napjainkban mintha ez már tovatűnő álom lenne. Rangot adott az államfői funkciónak. Szeretnénk olyan lenni, mint ő! Váci Mihály írta: „Akit a nép ajkára vesz, vállára veszi azt/ Akit a nép vállára vesz, szívébe zárja azt/ Akit a nép szívébe zár, nem hal meg soha!”
...
ITT OLVASHATÓ
OKTÓBER MÁSODIKA AZT ÜZENTE: REÁLIS CÉLOKKAL ÉS HITTEL ELÉRHETŐ VÁLTOZÁS MAGYARORSZÁGON!
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.10.03.
Bár az ellenzék nem győzött, hiszen nem győzhetett a vasárnapi népszavazáson, de azt újra bebizonyíthatta, Orbán Viktor és rendszere megállítható.
Egy hónappal ezelőtt lényegében alig lehetett bárkivel találkozni, aki mást mondott volna, illetve olyan közvélemény-kutatásokat olvasni, amelyek ne valószínűsítették volna, vagy vették volna biztosra, hogy érvényes lesz a Fidesz által kezdeményezett kvótanépszavazás. Aztán beindultak a pártok. a DK és a Magyar Kétfarkú Kutyapárt, majd a többi ellenzéki párt is, jöttek a civil szervezetek, és maguk az állampolgárok, a végére pedig majdnem sikerült 40% alá vinni a részvételt a népszavazáson.
Bár az Orbán-rendszerben mindig úgy látszik, mintha megállíthatatlan lenne a kormány, nem ez az első pont, hogy valamiben meg kell hátrálniuk. Hogy csak a legfontosabbakat említsük.: a 2014-es netadós tüntetések, a vasárnapi boltzár visszavonása, a választási regisztráció be nem vezetése, és Schmitt Pál lemondása is olyan pont volt elmúlt 6 évben, amikor az ellenzék rá tudta kényszeríteni az akaratát a kormánypártra.
De ezek az alkalmak nem élnek aktívan a választók és a cselekvő polgárok fejében. A Fidesz politikájának egyik lényege a cselekvőképtelenség látszatának megteremtése és a cselekvés értelmetlenségének fenntartása, a politikai tér olyan mértékű leuralása, hogy értelmetlennek tűnik bármilyen, az ő elképzelésüktől eltérő cselekvés. Ez tartja fenn a Fidesz politikáját, így tűnnek ők az egyetlen valóban politizáló erőnek.
És ez a taktika működik is, hiszen a népszavazás előtt most is rengeteg embertől hallhattuk: ennek nincs értelme, úgyis érvényes lesz a népszavazás, ekkora erővel szemben nem lehet ellenállni. És láss csodát, mégis sikerült - ha a saját hibájából is - de megverni az érvényesség tekintetében a kormányt.
Emellett a belénk nevelt tehetetlenség és a belénk plántált cselekvőképtelenség mellett a kormány tudatosan szét is próbálja verni a kezdeményezéseket. Ha akár egy részsikert is elér egy szervezet, a kormány rögtön kettőt lép előre, hogy szertefoszlassa a győzelem reményét. Ez pedig nem csupán a folyamatos vereség érzését eredményezi, hanem azt a hangulatot is megteremti, amelyben nem jól átgondolt stratégia mentén, apró változtatásokkal, intézmények kiépítésével próbáljuk megváltoztatni az országot, hanem valami nagy csoda, egyszeri változás, forradalom hamis ígéretével. Önbecsapással.
Ez az önbecsapás, az, hogy nem értékeljük az elért sikereket, és a nagy csodában való reménykedés eredményezi ugyanis azt, hogy irreális célok lesznek kitűzve,, amelyek teljesíthetetlenek a tudásban, tehetségben, pénzben, médiában és hatalomban is vereségre álló egyes ellenzéki szereplők számára.
Így pedig a rendszer fertőző logikája szerint néha már nem is a Fidesz hibás egy-egy cselekedetért, hanem azok a cselekvők, akik nem lépnek fel elég keményen, vagy éppen nem tudnak cselekedni pénz-, tudás-, hatalom- vagy erőforrás-hiány miatt.
Pedig reális célokkal, apró lépésekkel elérhető lenne a változás. Ha egy tüntetéstől nem azonnali változást, hanem a médiába való bekerülést, a szolidaritás érzését, a későbbi szervezkedés alapját, az emberek informálását várnánk el. Ha egy-egy akció illeszkedne egy tervbe, amely a későbbiekben reális eredménnyel ér el célt. Ha az ellenzéki politikusok és a civil szereplők leszoknának a nagyotmondásról és a hősi szerepről, a változás lehetséges lenne...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.10.03.
Bár az ellenzék nem győzött, hiszen nem győzhetett a vasárnapi népszavazáson, de azt újra bebizonyíthatta, Orbán Viktor és rendszere megállítható.
Egy hónappal ezelőtt lényegében alig lehetett bárkivel találkozni, aki mást mondott volna, illetve olyan közvélemény-kutatásokat olvasni, amelyek ne valószínűsítették volna, vagy vették volna biztosra, hogy érvényes lesz a Fidesz által kezdeményezett kvótanépszavazás. Aztán beindultak a pártok. a DK és a Magyar Kétfarkú Kutyapárt, majd a többi ellenzéki párt is, jöttek a civil szervezetek, és maguk az állampolgárok, a végére pedig majdnem sikerült 40% alá vinni a részvételt a népszavazáson.
Bár az Orbán-rendszerben mindig úgy látszik, mintha megállíthatatlan lenne a kormány, nem ez az első pont, hogy valamiben meg kell hátrálniuk. Hogy csak a legfontosabbakat említsük.: a 2014-es netadós tüntetések, a vasárnapi boltzár visszavonása, a választási regisztráció be nem vezetése, és Schmitt Pál lemondása is olyan pont volt elmúlt 6 évben, amikor az ellenzék rá tudta kényszeríteni az akaratát a kormánypártra.
De ezek az alkalmak nem élnek aktívan a választók és a cselekvő polgárok fejében. A Fidesz politikájának egyik lényege a cselekvőképtelenség látszatának megteremtése és a cselekvés értelmetlenségének fenntartása, a politikai tér olyan mértékű leuralása, hogy értelmetlennek tűnik bármilyen, az ő elképzelésüktől eltérő cselekvés. Ez tartja fenn a Fidesz politikáját, így tűnnek ők az egyetlen valóban politizáló erőnek.
És ez a taktika működik is, hiszen a népszavazás előtt most is rengeteg embertől hallhattuk: ennek nincs értelme, úgyis érvényes lesz a népszavazás, ekkora erővel szemben nem lehet ellenállni. És láss csodát, mégis sikerült - ha a saját hibájából is - de megverni az érvényesség tekintetében a kormányt.
Emellett a belénk nevelt tehetetlenség és a belénk plántált cselekvőképtelenség mellett a kormány tudatosan szét is próbálja verni a kezdeményezéseket. Ha akár egy részsikert is elér egy szervezet, a kormány rögtön kettőt lép előre, hogy szertefoszlassa a győzelem reményét. Ez pedig nem csupán a folyamatos vereség érzését eredményezi, hanem azt a hangulatot is megteremti, amelyben nem jól átgondolt stratégia mentén, apró változtatásokkal, intézmények kiépítésével próbáljuk megváltoztatni az országot, hanem valami nagy csoda, egyszeri változás, forradalom hamis ígéretével. Önbecsapással.
Ez az önbecsapás, az, hogy nem értékeljük az elért sikereket, és a nagy csodában való reménykedés eredményezi ugyanis azt, hogy irreális célok lesznek kitűzve,, amelyek teljesíthetetlenek a tudásban, tehetségben, pénzben, médiában és hatalomban is vereségre álló egyes ellenzéki szereplők számára.
Így pedig a rendszer fertőző logikája szerint néha már nem is a Fidesz hibás egy-egy cselekedetért, hanem azok a cselekvők, akik nem lépnek fel elég keményen, vagy éppen nem tudnak cselekedni pénz-, tudás-, hatalom- vagy erőforrás-hiány miatt.
Pedig reális célokkal, apró lépésekkel elérhető lenne a változás. Ha egy tüntetéstől nem azonnali változást, hanem a médiába való bekerülést, a szolidaritás érzését, a későbbi szervezkedés alapját, az emberek informálását várnánk el. Ha egy-egy akció illeszkedne egy tervbe, amely a későbbiekben reális eredménnyel ér el célt. Ha az ellenzéki politikusok és a civil szereplők leszoknának a nagyotmondásról és a hősi szerepről, a változás lehetséges lenne...
ITT OLVASHATÓ
HELIKOPTERREL REPÜLT A BULIBÁRÓ ROGÁN A CELEBESKÜVŐRE, DE ESKÜSZNEK, BARTER VOLT
ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: mutyimondó
2016.10.04.
Helikopterrel repült a bulibáró Rogán a celebesküvőre, de esküsznek, barter volt
Miközben az országot éppen a – saját miniszteri működésének is köszönhetően – a jogilag értelmetlen kvótanépszavazás tartotta lázban, Rogán Antal propagandaminiszter helikopterrel utazott Szabó Zsófi tévés műsorvezető esküvőjére. Először tagadták, aztán beismerték főleg, hogy a lagzin játszó zenész kiposztolta a Facebookra, és gratulált is a „kimondottan jó ember” „bulibáró” Rogánnak. (NOL, Index)
Szerző: mutyimondó
2016.10.04.
Ezekről ne maradj le!
Helikopterrel repült a bulibáró Rogán a celebesküvőre, de esküsznek, barter volt (NOL)
Orbán meg se hallotta a korrupcióról neki feltett kérdést az Országgyűlésben (Index)
Még több jutott állam működésére, kevesebb jut jóléti kiadásokra az elmúlt 5 évben (Napi)
Orbán meg se hallotta a korrupcióról neki feltett kérdést az Országgyűlésben (Index)
Még több jutott állam működésére, kevesebb jut jóléti kiadásokra az elmúlt 5 évben (Napi)
Ha van 3 perced:
Helikopterrel repült a bulibáró Rogán a celebesküvőre, de esküsznek, barter volt
Miközben az országot éppen a – saját miniszteri működésének is köszönhetően – a jogilag értelmetlen kvótanépszavazás tartotta lázban, Rogán Antal propagandaminiszter helikopterrel utazott Szabó Zsófi tévés műsorvezető esküvőjére. Először tagadták, aztán beismerték főleg, hogy a lagzin játszó zenész kiposztolta a Facebookra, és gratulált is a „kimondottan jó ember” „bulibáró” Rogánnak. (NOL, Index)
Orbán meg se hallotta a korrupcióról neki feltett kérdést az Országgyűlésben
A miniszterelnök hétfőn tiszteletét tette a parlamentben, rá is kérdeztek nála az offshore-os letelepedési kötvényekre, és a mai magyar korrupciós helyzetre. Az előbbiről azt állította, hogy pénzt hoz az országba és egyetlen fillért sem visz ki innen, az utóbbi kérdést viszont meg sem hallotta. Cserébe a Jobbikot vádolta azzal, hogy Simicska pénzeli őket. (Index, 444, 444)
A miniszterelnök hétfőn tiszteletét tette a parlamentben, rá is kérdeztek nála az offshore-os letelepedési kötvényekre, és a mai magyar korrupciós helyzetre. Az előbbiről azt állította, hogy pénzt hoz az országba és egyetlen fillért sem visz ki innen, az utóbbi kérdést viszont meg sem hallotta. Cserébe a Jobbikot vádolta azzal, hogy Simicska pénzeli őket. (Index, 444, 444)
Még több jutott állam működésére, kevesebb jut jóléti kiadásokra az elmúlt 5 évben
Állandósult rendkívüli adónemek bevételei csökkentették a költségvetési hiányt, reálértéken kevesebb jutott oktatásra és egészségügyre, stagnáltak a nyugdíjak, a többszöri bürokráciacsökkentés hatására többet költött az állam saját működésére, valamint több jutott rendvédelemre is 2010 és 2015 között. Dübörögtek viszont az infrastruktúra beruházások, a haverok örömére. (Napi)
Állandósult rendkívüli adónemek bevételei csökkentették a költségvetési hiányt, reálértéken kevesebb jutott oktatásra és egészségügyre, stagnáltak a nyugdíjak, a többszöri bürokráciacsökkentés hatására többet költött az állam saját működésére, valamint több jutott rendvédelemre is 2010 és 2015 között. Dübörögtek viszont az infrastruktúra beruházások, a haverok örömére. (Napi)
Ha van még két perced:
Harsány ünneplésbe kezdett a kormány a hihetetlen közpénz-mennyiséget felemésztő, érvénytelen népszavazás után. (Vastagbőr)
Az alapítvány szerint a luxusszálloda-projektnek van útjában a József nádor téri női szálló, a civilek egyelőre meg tudták akadályozni a kiköltöztetést. (Index)
A helyi bírói kar legfelső szintjének korrupciós ügyéről írtak, erre börtönbüntetést szabtak ki két ománi újságíróra. (HRW)
Terrorizmus gyanújába keveredett, állami tulajdonú iráni bankkal üzletelt Donald Trump ingatlanos cége. (ICIJ)
Bedrogoztak két amerikai diplomatát, akik az ENSZ korrupcióellenes konferenciájára érkeztek Szentpétervárra. (SZER)
Lemondott a tajvani pénzügyi felügyelet első embere, miután kiderült, hogy az egyik helyi bank érintett a Panama-iratok botrányában. (Channel News Asia)
Három évet kapott a csúszópénzt elfogadó miniszter Romániában. A korrupciós ügyben összesen kilenc korábbi miniszter volt érintett, mintegy 200 millió dollár kárt okoztak. (NOL)
TORZSALKODÓ PÁRTOK - DEMOKRATA ILLÚZIÓK
PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.10.04.
bubu írta...
"Véleményem szerint egy olyan vadonatúj párt, amelyik értelmes célokat tűz ki, értelmes, vállalható programot dolgoz ki, el tudná szívni, és egységbe tudná tömöríteni a mostani torzsalkodó, sajnos csakis saját érdekeiket szem előtt tartó ellenzéki pártok összes tagját. Nem látom más megoldását annak, hogy egyébként itt változás lenne a jövőre nézve."
Tulajdonképen roppant rokonszenves bubu kommentje, és népszerű is, mint répa a kolostorban, a demokraták többsége itt látja a bajok forrását, pedig hát nincs igazuk - szerintem.
Ha megnézzük, hogy mi is a pártok dolga a világban, hát előbb utóbb eljutunk odáig, hogy a pártok feladata a torzsalkodás.
Természetesen ezt sokkal szebben is meg lehet fogalmazni, például a politikai lehetőségek ütköztetése a választó meggyőzése céljából, de a lényeg mégiscsak az, hogy a pártok egymás programjait, egymás arcainak viselt dolgait fikázzák.
Mindenki a saját lovát dicséri, míg a többiek lováról lesújtó véleménye van, már az is
ritkaságnak számít, ha elismeri, hogy annak is négy lába van, habár azokat csak botladozásra használja.
A pártok a világban mindenhol az érdekek kifejezésére és érvényesítésére szolgáló szervezetek, melyek programjaikban elmondják, hogy milyen társadalmat szeretnének építeni, és ennek érdekében milyen konkrét lépéseket terveznek hatalomrajutásuk esetén.
Úgy is mondhatjuk, a demokrácia étlapot ad a társadalom kezébe, a választópolgár pedig választ az egyes pártok által megfőzni tervezett menük közül, némelyiknél összefut szájában a nyál, némelyiket meg utálja, mint Harangláb a kukoricagölödint.
Aztán persze lehet, hogy az étel, melyet választás után az orra elé löknek lekozmált, elsózott, rosszízű moslék lesz - erre leginkább jelenlegi kormánypártunk főztjét tudnám felhozni példának, a minőségre nincs garancia.
De itt azért azt is be kell kalkulálni, hogy a magyar pártok teljesen speciális szervezetek, egyik se hasonlít a fejlett világban pártnak nevezett szervezetekhez, azok ugyanis képviselnek valakit, konkrétan néhány társadalmi csoportot.
Nálunk a pártok nem képviselnek senkit, üdítő félmondat volt legutóbb Molnár Gyula nyilatkozata, aki szakított a szocialisták évtizedekre visszanyúló gyakorlatával és megpróbálta megfogalmazni, hogy a Szocialista Párt kiket akar képviselni az elkövetkező években.
A többiek mindenkit akarnak képviselni, így hát nem képviselnek senkit.
Mert az olyan, mint a "magyarokat képviseljük," meg a "demokratákat képviseljük" nem jelent semmit.
Magyar van ilyen is, meg olyan is, magyar Mészáros Lőrinc és magyar Kocsis Zoltán is, sőt, még Fischer Iván meg Schiff András is, de magyar a Magyar Csordában a cigányok ellen hőbörgő szerencsétlen is, mint ahogy magyar Farkas Flórián és Radics Gigi is, nem szólva Heisler Andrásról.
Orbán Viktor meg fiatal demokrata, habár diktátor és csikófogait már régen elhullatta.
Magyar volt a kuruc, meg a labanc, magyar volt Dobó István és Bethlen Gábor, a törökök támogatását élvező erdélyi fejedelem, Rákosi és Szálasi - hát hogyan lehetne itt mindenkit egyszerre képviselni?
A tetejébe, itt elsősorban gazdasági érdekekről van szó, a politika ezen csak a szósz, amivel az adott társadalmi csoportot - esetleg társadalmi osztályt (Jujjj!) nyakonöntik...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: PuPu
2016.10.04.
bubu írta...
"Véleményem szerint egy olyan vadonatúj párt, amelyik értelmes célokat tűz ki, értelmes, vállalható programot dolgoz ki, el tudná szívni, és egységbe tudná tömöríteni a mostani torzsalkodó, sajnos csakis saját érdekeiket szem előtt tartó ellenzéki pártok összes tagját. Nem látom más megoldását annak, hogy egyébként itt változás lenne a jövőre nézve."
Tulajdonképen roppant rokonszenves bubu kommentje, és népszerű is, mint répa a kolostorban, a demokraták többsége itt látja a bajok forrását, pedig hát nincs igazuk - szerintem.
Ha megnézzük, hogy mi is a pártok dolga a világban, hát előbb utóbb eljutunk odáig, hogy a pártok feladata a torzsalkodás.
Természetesen ezt sokkal szebben is meg lehet fogalmazni, például a politikai lehetőségek ütköztetése a választó meggyőzése céljából, de a lényeg mégiscsak az, hogy a pártok egymás programjait, egymás arcainak viselt dolgait fikázzák.
Mindenki a saját lovát dicséri, míg a többiek lováról lesújtó véleménye van, már az is
ritkaságnak számít, ha elismeri, hogy annak is négy lába van, habár azokat csak botladozásra használja.
A pártok a világban mindenhol az érdekek kifejezésére és érvényesítésére szolgáló szervezetek, melyek programjaikban elmondják, hogy milyen társadalmat szeretnének építeni, és ennek érdekében milyen konkrét lépéseket terveznek hatalomrajutásuk esetén.
Úgy is mondhatjuk, a demokrácia étlapot ad a társadalom kezébe, a választópolgár pedig választ az egyes pártok által megfőzni tervezett menük közül, némelyiknél összefut szájában a nyál, némelyiket meg utálja, mint Harangláb a kukoricagölödint.
Aztán persze lehet, hogy az étel, melyet választás után az orra elé löknek lekozmált, elsózott, rosszízű moslék lesz - erre leginkább jelenlegi kormánypártunk főztjét tudnám felhozni példának, a minőségre nincs garancia.
De itt azért azt is be kell kalkulálni, hogy a magyar pártok teljesen speciális szervezetek, egyik se hasonlít a fejlett világban pártnak nevezett szervezetekhez, azok ugyanis képviselnek valakit, konkrétan néhány társadalmi csoportot.
Nálunk a pártok nem képviselnek senkit, üdítő félmondat volt legutóbb Molnár Gyula nyilatkozata, aki szakított a szocialisták évtizedekre visszanyúló gyakorlatával és megpróbálta megfogalmazni, hogy a Szocialista Párt kiket akar képviselni az elkövetkező években.
A többiek mindenkit akarnak képviselni, így hát nem képviselnek senkit.
Mert az olyan, mint a "magyarokat képviseljük," meg a "demokratákat képviseljük" nem jelent semmit.
Magyar van ilyen is, meg olyan is, magyar Mészáros Lőrinc és magyar Kocsis Zoltán is, sőt, még Fischer Iván meg Schiff András is, de magyar a Magyar Csordában a cigányok ellen hőbörgő szerencsétlen is, mint ahogy magyar Farkas Flórián és Radics Gigi is, nem szólva Heisler Andrásról.
Orbán Viktor meg fiatal demokrata, habár diktátor és csikófogait már régen elhullatta.
Magyar volt a kuruc, meg a labanc, magyar volt Dobó István és Bethlen Gábor, a törökök támogatását élvező erdélyi fejedelem, Rákosi és Szálasi - hát hogyan lehetne itt mindenkit egyszerre képviselni?
A tetejébe, itt elsősorban gazdasági érdekekről van szó, a politika ezen csak a szósz, amivel az adott társadalmi csoportot - esetleg társadalmi osztályt (Jujjj!) nyakonöntik...
ITT OLVASHATÓ
A BUKÁS UTÁN: ORBÁN KIRÚGJA HABONYT?
BERKECZ BALÁZS BLOGJA
Szerző: Berkecz Balázs
2016.10.03.
Orbán Viktor tíz napja még azt nyilatkozta, hogy a százszázalékos részvétellel lenne elégedett, de a gyűlölet népszavazása érvénytelen lett, a habonyi gyűlöletgyár kudarcot vallott, és a kormány menekültpolitikája megbukott. Mi következik ebből?
Sajnos hosszú ideg fog még méregként hatni a társadalomra az a töménytelen gyűlölet, amit Orbán és Habony révén a Fidesz és aljas kormánya másfél éve ont magából, de ez a goebbelsi politika vasárnap nem kapott bizalmat a választók többségétől.
Büszke vagyok arra, hogy rengetegen hallgattak az Együtt és a többi ellenzéki párt bojkottkampányára, hiszen a magyar választók többsége azt üzente október 2-án Orbán Viktornak és a Fidesznek, hogy nem hajlandóak hülyeségre szavazni.
Az ország többsége azt is üzente Orbánnak, Rogánnak, Lázárnak és a helyi fideszes kiskirályoknak, hogy itt az ideje, hogy az elterelések és a lopások helyett végre az igazi problémákkal foglalkozzanak: a működésképtelen kórházakkal, az ellehetetlenített iskolákkal és pedagógusokkal, a növekvő szegénységgel, a soha nem látott méreteket öltő korrupcióval, és a politikusok által elkövetett bűncselekményekkel.
Orbán szeretné ezt megúszni, de szeptember 22-én még úgy fogalmazott, hogy a százszázalékos részvétellel lenne elégedett, azóta a közvéleménykutatásokat látva, azt kezdte el hangoztatni, hogy politikai értelemben nincs a népszavazáson való részvételnek jelentősége. Most a fideszes megszólalók újabb hülyeségeket hordanak össze, miközben Orbán Viktor a bukott, kudarcos népszavazás után is közjogi következményekről beszél, ami teljességgel elfogadhatatlan, hiszen az ország többsége tartózkodott a gyűlölet népszavazásán, ami elutasítást jelent a politika nyelvén.
Legyen világos: Orbán nem kapott felhatalmazást, támogatást, bizalmat ahhoz, hogy a kormány, illetve a fideszes többségű országgyűlés bármiféle közjogi lépést tegyen.
Viszont Orbán és a Fidesz 15 milliárd forintot dobott ki az ablakon a semmiért, a semmire. Ezzel a 15 milliárd forinttal is el kell számolniuk. Ahogyan el kell számolniuk az ellopott százmilliárdokkal is.
Ez a népszavazás egy bizalmi szavazás volt a kormánnyal szemben. És a kormány nem kapott bizalmat...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Berkecz Balázs
2016.10.03.
Orbán Viktor tíz napja még azt nyilatkozta, hogy a százszázalékos részvétellel lenne elégedett, de a gyűlölet népszavazása érvénytelen lett, a habonyi gyűlöletgyár kudarcot vallott, és a kormány menekültpolitikája megbukott. Mi következik ebből?
Sajnos hosszú ideg fog még méregként hatni a társadalomra az a töménytelen gyűlölet, amit Orbán és Habony révén a Fidesz és aljas kormánya másfél éve ont magából, de ez a goebbelsi politika vasárnap nem kapott bizalmat a választók többségétől.
Büszke vagyok arra, hogy rengetegen hallgattak az Együtt és a többi ellenzéki párt bojkottkampányára, hiszen a magyar választók többsége azt üzente október 2-án Orbán Viktornak és a Fidesznek, hogy nem hajlandóak hülyeségre szavazni.
Az ország többsége azt is üzente Orbánnak, Rogánnak, Lázárnak és a helyi fideszes kiskirályoknak, hogy itt az ideje, hogy az elterelések és a lopások helyett végre az igazi problémákkal foglalkozzanak: a működésképtelen kórházakkal, az ellehetetlenített iskolákkal és pedagógusokkal, a növekvő szegénységgel, a soha nem látott méreteket öltő korrupcióval, és a politikusok által elkövetett bűncselekményekkel.
Orbán szeretné ezt megúszni, de szeptember 22-én még úgy fogalmazott, hogy a százszázalékos részvétellel lenne elégedett, azóta a közvéleménykutatásokat látva, azt kezdte el hangoztatni, hogy politikai értelemben nincs a népszavazáson való részvételnek jelentősége. Most a fideszes megszólalók újabb hülyeségeket hordanak össze, miközben Orbán Viktor a bukott, kudarcos népszavazás után is közjogi következményekről beszél, ami teljességgel elfogadhatatlan, hiszen az ország többsége tartózkodott a gyűlölet népszavazásán, ami elutasítást jelent a politika nyelvén.
Legyen világos: Orbán nem kapott felhatalmazást, támogatást, bizalmat ahhoz, hogy a kormány, illetve a fideszes többségű országgyűlés bármiféle közjogi lépést tegyen.
Viszont Orbán és a Fidesz 15 milliárd forintot dobott ki az ablakon a semmiért, a semmire. Ezzel a 15 milliárd forinttal is el kell számolniuk. Ahogyan el kell számolniuk az ellopott százmilliárdokkal is.
Ez a népszavazás egy bizalmi szavazás volt a kormánnyal szemben. És a kormány nem kapott bizalmat...
ITT OLVASHATÓ
NAGY ARC
HUPPA BLOG
Szerző: Konok Péter
2016.10.03.
Mikor a diktátor egy reggel arra ébredt, hogy pöcs nőtt az orra helyére, először nagy volt a riadalom. Hogyan fogják ezt most megmagyarázni? Mégiscsak furcsa, és cseppet sem méltóságteljes.
A legkülönfélébb válogatott doktorok, plasztikai sebészek és táltosok érkeztek hosszú, tömött sorokban, de a pöccsel nem tudtak mit kezdeni. Odanőtt, ott is maradt.
Meg kellett tanulni együtt élni vele.
Mozgásba lendült a média. Kifejtették, hogy az orrpöcs a diktátor férfierejének fényes bizonyítéka. Ráadásul csinos, méretes dorong, amely – mondták el a bennfentesek, kikacsintva a népre – teljesen funkcionális (és – tették hozzá a szélsőségesebben kormánypárti médiumok – metszetlen, büszkén teljes egész). Az ellenzék persze kajánkodott: “Csak meg ne fázzon a diktátor úr! Az lesz ám a csúnya dolog”, de azért titkon ők is elégedettek voltak, és a dolgot kissé saját sikerüknek is érezték.
Az ország a világon elsőként mondhatta el magáról, hogy ilyen stramm, kétfarkú diktátora van. Este tűzijátékot rendeztek, sok politikus papírból kivágott pöcsöt illesztett saját turcsi orra elé. Bejelentették, hogy az orrpöcsöt belefoglalják az ország alaptörvényébe, amit amúgy is arra használtak, hogy mindenféle mániájukat belefoglalják. Dalokat írtak róla erre fizetett dalnokok, és ezeket félóránként leadta az erre fizetett rádió.
Mindez persze nem változtatott azon, hogy a diktátornak pöcs nőtt az orra helyére.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Konok Péter
2016.10.03.
Mikor a diktátor egy reggel arra ébredt, hogy pöcs nőtt az orra helyére, először nagy volt a riadalom. Hogyan fogják ezt most megmagyarázni? Mégiscsak furcsa, és cseppet sem méltóságteljes.
A legkülönfélébb válogatott doktorok, plasztikai sebészek és táltosok érkeztek hosszú, tömött sorokban, de a pöccsel nem tudtak mit kezdeni. Odanőtt, ott is maradt.
Meg kellett tanulni együtt élni vele.
Mozgásba lendült a média. Kifejtették, hogy az orrpöcs a diktátor férfierejének fényes bizonyítéka. Ráadásul csinos, méretes dorong, amely – mondták el a bennfentesek, kikacsintva a népre – teljesen funkcionális (és – tették hozzá a szélsőségesebben kormánypárti médiumok – metszetlen, büszkén teljes egész). Az ellenzék persze kajánkodott: “Csak meg ne fázzon a diktátor úr! Az lesz ám a csúnya dolog”, de azért titkon ők is elégedettek voltak, és a dolgot kissé saját sikerüknek is érezték.
Az ország a világon elsőként mondhatta el magáról, hogy ilyen stramm, kétfarkú diktátora van. Este tűzijátékot rendeztek, sok politikus papírból kivágott pöcsöt illesztett saját turcsi orra elé. Bejelentették, hogy az orrpöcsöt belefoglalják az ország alaptörvényébe, amit amúgy is arra használtak, hogy mindenféle mániájukat belefoglalják. Dalokat írtak róla erre fizetett dalnokok, és ezeket félóránként leadta az erre fizetett rádió.
Mindez persze nem változtatott azon, hogy a diktátornak pöcs nőtt az orra helyére.
ITT OLVASHATÓ
AZ ALSÓKŐVÁGÓÖRSI KOCSMAASZTAL NINCS OLYAN MÉLYEN, MINT AHOVÁ EZ A KÖPCÖS, TRAMPLI TÉESZELNÖK TAPOSTA AZ ORSZÁGOT
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.10.03.
Olybá tűnik nekem a dolog, hogy tegnap este óta nem hatottak a gyógyszerek. A beteg nem hogy egyáltalán se nyugodott meg, viszont legalább hisztérikusabbá vált. A Duna-parti Napóleon győzelmet hirdetett az országnak gyűlésében is, miután az előre megrendelt tűzijátékkal nyakon öntötte érvénytelen, semmis népszavazásának világra szóló sikerét.
Hazudnék, ha azt írnám, hogy másra számítottam: maximálisan várható volt, hogy miután tegnap este egyetlen árva szó nem esett az érvénytelenségről, a következő napok legnagyobb kihívása az lesz, hogy miként lehet fideszbeszélül ki- és megmagyarázni a buktát.
Mielőtt a nevetséges nyelvcsapkodásba soha bele nem fáradó, a zsebében kényszeresen kotorászó, szánalmas hobbifocista mai parlamenti szereplését szemügyre venném, azért állapítsuk meg, még soha senki nem örült ennyire a világon egy túltolt, az embereket lelkileg kizsigerelő kampányt követő népszavazási vereségnek. Semjén Zsolttól Kovács Zoltánig, Gulyás Gergelytől Kósa Laláig, Halász Jánostól Pelcznéig, Némethig, meghosszabbítva az egész bagázst Bicskéig és Lovasberényig.
Orbán Viktor – aki a jól végzett munka után kialudta magát – felállt a helyéről a parlamenti bársonyból és rekedt röhögését alig bírva visszafojtani közölte, hogy
Kénytelen vagyok újra megállapítani, a tegnap esti gyógyszerek nem hatottak...
ITT OLVASHATÓ
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.10.03.
Olybá tűnik nekem a dolog, hogy tegnap este óta nem hatottak a gyógyszerek. A beteg nem hogy egyáltalán se nyugodott meg, viszont legalább hisztérikusabbá vált. A Duna-parti Napóleon győzelmet hirdetett az országnak gyűlésében is, miután az előre megrendelt tűzijátékkal nyakon öntötte érvénytelen, semmis népszavazásának világra szóló sikerét.
Hazudnék, ha azt írnám, hogy másra számítottam: maximálisan várható volt, hogy miután tegnap este egyetlen árva szó nem esett az érvénytelenségről, a következő napok legnagyobb kihívása az lesz, hogy miként lehet fideszbeszélül ki- és megmagyarázni a buktát.
Mielőtt a nevetséges nyelvcsapkodásba soha bele nem fáradó, a zsebében kényszeresen kotorászó, szánalmas hobbifocista mai parlamenti szereplését szemügyre venném, azért állapítsuk meg, még soha senki nem örült ennyire a világon egy túltolt, az embereket lelkileg kizsigerelő kampányt követő népszavazási vereségnek. Semjén Zsolttól Kovács Zoltánig, Gulyás Gergelytől Kósa Laláig, Halász Jánostól Pelcznéig, Némethig, meghosszabbítva az egész bagázst Bicskéig és Lovasberényig.
Orbán Viktor – aki a jól végzett munka után kialudta magát – felállt a helyéről a parlamenti bársonyból és rekedt röhögését alig bírva visszafojtani közölte, hogy
Hát ja. Még egyszer: a bukott népszavazásban kiteljesedő, pártokon átívelő nemzeti ügy ecsetelése közben belecsuklott a hangja a helyzet nevetségessét tökéletesen szimbolizáló nevetésbe. Nem fogja hagyni, hogy 3, 3 millió ember véleményét semmibe vegyék. Arról egy szó nem esett – pedig aludt már egyet -, hogy történik mindez egy csúfosan és kínosan elbukott, érvénytelen, közjogi következményekkel nem járó népszavazáson.a magyar demokrácia történetében még soha egyetlen párt vagy pártszövetség sem kapott ilyen mértékű felhatalmazást.
Kénytelen vagyok újra megállapítani, a tegnap esti gyógyszerek nem hatottak...
ITT OLVASHATÓ