- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2016.11.06.
Régen fordult elő, hogy ilyen vidáman indult a vasárnapom. Vagy a keddem, péntekem. Pénteken történt ugyanis, hogy Kétfarkúék testületileg ellátogattak Pécsre. Ez már önmagában nemzetbiztonsági kockázatot jelent, de Bakondi és Nógrádi tanárprofesszor úr bizonyára mással voltak elfoglalva, ezért nem fújtak időben riadót. Pedig, ha a TEK a helyzet magaslatán van és idejében lekommandózza Kovács Gergelyt és bűntársait, akkor a dráma nem tudott volna kiteljesedni. Így meg de.
A merénylők különösebb gond nélkül megérkeztek Pécsre, kipakolták a festékeiket és nekiláttak kiszínezni a rommá töredezett járdát. Hogy ne ótvar ronda legyen, hanem vidám és színes. Ez pedig nem méltó egy ilyen súlyosan sorsüldözött, heroikusan hősies – esetleg hősiesen heroikus – komoly néphez, mint amilyen a magyar. Mi szeretjük a szürke egy árnyalatában játszó szürkét, a sorstragédiáink egymásutániságát szimbolizáló töréseket és repedéseket. Mi szeretünk szenvedni, ragaszkodunk a rusnyához, a lehangolóhoz és az ótvarhoz.
Honnan veszi magának a bátorságot egy viccpárt, hogy elvegye tőlünk a gyötrelmeinket? Hiszen ha ránézünk a porladó járdára, útpadkára, azonnal eszünkbe jut Mohács, Trianon és hasonlók. Egy kátyú láttan szinte halljuk a turul szárnyainak fennséges suhogását és tudjuk: mi aztán vagyunk valakik!
De szerencsére Pécs városa megvédte magát. Az éber Biokom alkalmazott meglátta a hazaárulással felérő járdafestést és tette honfiúi kötelességét. Kihívta a rendőröket. A Biokomos csávónak egyébként nem az lenne a dolga, hogy a töredezést és a kátyút őrizze, hanem az, hogy ne legyen töredezés és kátyú. De ő ilyen hülyeségekkel nem foglalkozik, mert első a haza védelme.
Jött is a rendőrség – hiszen ez a dolguk – és előállította mind a tíz Kutyapártos merénylőt. Hogy lássa a magyar paraszt, itt aztán rend van, nem csak a rend éber őrei érkeztek józan ész-halálában, hanem helyszínelők is. Halálos komolysággal jöttek, kirakták a bűnjelek mellé a kis táblácskákat (pusszancs, Horáció Kénnek), fotóztak, meg minden.
Amit meg kell jegyeznem: nem a rendőrök a hibásak. Nekik nincs választásuk. Küldik őket, menniük kell. Szerintem normálisak voltak...
A merénylők különösebb gond nélkül megérkeztek Pécsre, kipakolták a festékeiket és nekiláttak kiszínezni a rommá töredezett járdát. Hogy ne ótvar ronda legyen, hanem vidám és színes. Ez pedig nem méltó egy ilyen súlyosan sorsüldözött, heroikusan hősies – esetleg hősiesen heroikus – komoly néphez, mint amilyen a magyar. Mi szeretjük a szürke egy árnyalatában játszó szürkét, a sorstragédiáink egymásutániságát szimbolizáló töréseket és repedéseket. Mi szeretünk szenvedni, ragaszkodunk a rusnyához, a lehangolóhoz és az ótvarhoz.
Honnan veszi magának a bátorságot egy viccpárt, hogy elvegye tőlünk a gyötrelmeinket? Hiszen ha ránézünk a porladó járdára, útpadkára, azonnal eszünkbe jut Mohács, Trianon és hasonlók. Egy kátyú láttan szinte halljuk a turul szárnyainak fennséges suhogását és tudjuk: mi aztán vagyunk valakik!
De szerencsére Pécs városa megvédte magát. Az éber Biokom alkalmazott meglátta a hazaárulással felérő járdafestést és tette honfiúi kötelességét. Kihívta a rendőröket. A Biokomos csávónak egyébként nem az lenne a dolga, hogy a töredezést és a kátyút őrizze, hanem az, hogy ne legyen töredezés és kátyú. De ő ilyen hülyeségekkel nem foglalkozik, mert első a haza védelme.
Jött is a rendőrség – hiszen ez a dolguk – és előállította mind a tíz Kutyapártos merénylőt. Hogy lássa a magyar paraszt, itt aztán rend van, nem csak a rend éber őrei érkeztek józan ész-halálában, hanem helyszínelők is. Halálos komolysággal jöttek, kirakták a bűnjelek mellé a kis táblácskákat (pusszancs, Horáció Kénnek), fotóztak, meg minden.
Amit meg kell jegyeznem: nem a rendőrök a hibásak. Nekik nincs választásuk. Küldik őket, menniük kell. Szerintem normálisak voltak...