2017. február 26., vasárnap

A VIDÉKI EMBER ANNYIRA HÜLYE, HOGY EL KELL NEKI MAGYARÁZNI AZT IS, MENNYIRE HÜLYE

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG 
Szerző: Tamás Róbert
2017.02.26.



Volt már a kormánypártnak és az ő propagandagépezetének nem egy szánalmas húzása, de most talán sikerült felkapaszkodniuk a csúcsra. Igaz, ez csak olyan Matolcsy-féle unortodox csúcs, amit bátran lehet gödörnek is nevezni, de ők kapaszkodnak veszettül, nehogy fel találjanak zuhanni. Az van, hogy a Momentum Mozgalom elkezdte járni a vidéket. Márpedig a vidék (is) köztudottan a a jelenlegi kormánypárt magántulajdona és mint ilyen, védelemre szorul.

Bevallom, vannak kétségeim a Momentummal kapcsolatosan, de legalább annyira reménykedem is abban, hogy valami jó van születőben. Az talán a bajom, hogy a Fidesz univerzális. Ugyanis negyed évszázada ők is fiatalok voltak (a KDNP-sek nem, ők már akkor sem voltak fiatalok), az akkori Orbán Viktor nem csupán külsejében, de elszántságában is nagyon hasonlított Fekete-Győr Andrásra, a Momentum vezetőjére. Azt tudjuk, mi lett a Fideszből és mi lett Orbán Viktorból – azt még nem tudhatjuk, mi lesz a Momentumból -, így az én gyanakvásom oka lényegében az, hogy Orbánék visszamenőleg képesek árnyékot vetni egy most szerveződő fiatal mozgalomra. Ez pedig nem jó gondolatmenet, igyekszem is tenni ellene. Ettől függetlenül, vagy inkább ezzel együtt egy kis hátránnyal indul a Momentum, de bőven van lehetőségük bebizonyítani, hogy ok nélküliek a rossz érzéseim.

A Fidesznek és a Fidesz-keltetőnek – úgy is, mint Fidelitas – semmit nem kell bizonyítaniuk. Már megtették. Ha innen nézem, tulajdonképpen a kormánypártnál és kiszolgálószemélyzeténél nyíltabb, őszintébb szervezet nem létezik. Ők aztán nem titkolnak semmit. A korrupció minden létező árnyalatát szemrebbenés nélkül engedik látni (az Orbán család működésétől kezdve Rogán Antal fényre táguló helikopteres táskáján és Mészáros Lölö Orbán Viktor hatalomra kerülésének pillanatában kibontakoző üzleti zsenialitásán át Matolcsy György kiterjedt rokonságáig és szerelmi életéig minden a nyílt színen zajlik), sőt, büszkék rá.

Ugyanígy nem titok az sem, hogy a hatalom megtartását a vidéki emberek feltételezett tudatlanságára alapozzák. Közben ugyan arányaiban éppen annyi hülye él Budapesten, mint azon kívül, de az ország nyolcvan százaléka mégsem a fővárosban él, tehát fontosak a családi vállalkozás szempontjából. Mármint a szavazatuk fontos, amúgy ott pusztulhatnak halomra, ahol vannak. A falvak leszakadása nem vitatható, a vidéki emberek élete egyre nehezebb. Miközben a fővárosban és környékén minimális a munkanélküliség, száz kilométerrel távolabb már komoly bajok vannak, kétszáz kilométerrel odébb pedig egy másik korszak kezdődött, mégpedig nem jó értelemben.

Na, most ezt a hűbérbirtokot célozta meg a Momentum. Lett is nagy kavarodás, hőbörgés és fogaknak csikorgatása. Szerencsére előkerült Mécs János régebbi, szerintem nagyon szellemes szatirikus írása arról, hogyan is gondolkodik a nagyarcú, de legalább ostoba budapesti (mármint az a budapesti, aki ilyen, ugyanis csak egy szűk rétegről szól az írás) a vidékiekről. És most jön a furfang. Fideszék azt fundálták ki Ibizán, két szippantás között, hogy ők most elhitetik a vidéki emberekkel, hogy valójában ez nem egy szatirikus írás, hanem a Momentum Mozgalom vezérfonala.

Lényegében a kormánypárt és az ő – bár a mi pénzünkből eltartott – propagandagépezete annyira sötét baromnak gondolja a vidéki embereket, hogy azok képtelenek értelmezni egy írást, ezért gond nélkül lenyelik, amit propagandáék le akarnak nyeletni vele. Hülyének néznek benneteket! – ordítják a vidék fülébe és remélik, hogy tényleg hülyék és be is veszik. Ez egy nagyon kedves paradoxon...

A NEM ROMA EMBEREKNEK RÁ KELL DÖBBENNIÜK, HOGY AMI VELÜK TÖRTÉNIK, AZ AZ Ő ÜGYÜK IS


KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Varga Attila
2017.02.26.


Mennyi önkéntes és mennyi idő kell ahhoz, hogy hagyománnyá váljon a romák elleni rasszista sorozatgyilkosság áldozataira való megemlékezés? A 2011 óta minden év február 23-án tartott megemlékezések vajon tudnak-e társadalmi változást generálni? Setét Jenőt, az Ide tartozunk!csoport aktivistáját kérdeztük a budapesti rendezvényen – egykor ők kezdeményezték, hogy a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság évfordulója az egész roma közösség és az egész magyar társadalom számára fontos, megkerülhetetlen emléknap legyen.

Tegnapelőtt, amikor megérkeztem a II. János Pál pápa térre, még hallottam a Deák Diák Általános Iskola udvarán játszó és sikongató gyerekek hangját. Belém hasított, hogy Csorba Robika, akinek 4 évesen vették el az életét 2009-ben, még mindig általános iskolába járna.

A megemlékezés során több szívszorító pillanat is volt, de számomra az volt a legmeghatóbb, amikor egy idős férfi érkezett sírva a Fővárosi Roma Önkormányzat irodájába. Nem tudott a megemlékezésről, azért járt a környéken, mert az unokája klarinétját csináltatta a szomszédos utcában. Csak akkor tudta meg, hogy mi ez a rendezvény, amikor meglátta a képeket az áldozatokról. A férfi háláját fejezte ki a szervezőknek, hogy lehetőséget biztosítanak a közös megemlékezésre. Az esemény alatt végig ott állt mellettem, szipogva. Láthatóan nem roma volt, és ismerőse sem volt a helyszínen.

Fel is merült bennem, hogy megkérdem a bácsit, roma-e, de arra jutottam, hogy ez nem is lényeges, hiszen a megemlékezés származásra való tekintet nélkül mindenki számára fontos lehetne – egy tanulási folyamat is az egész ország számára. Nem engedhetjük, hogy meg nem történtté váljék a rasszista indítékkal és különös kegyetlenséggel elkövetett sorozatgyilkosság, amely 6 halálos áldozatot követelt...

NYERETLEN KÉTÉVESEK

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.02.26.


...Az emberek zöme szeret hinni, én meg azt hiszem, hogy ezzel a hatalom rútul visszaél.
Az új megváltók léte elhanyagolható momentum az ország életében, a lényeg itt az, hogy nem kellett belegyalogolni egy eleve vesztes olimpiai pályázatba, nem kellett viselni ennek presztízsveszteségét, viszont az előkészítésre szánt pénzből le lehetett csippenteni annyit, hogy elégedetten hajthassák álomra fejüket azok, akik a nagyüzemi rablásra specializálódtak.
Könnyes szemmel nézzük a megtért fideszes fiatalt, könnyeinken át elfelejtjük észrevenni, hogy a háttérben már harmadikat fordulnak a kamionok, melyek a lopott pénzt szállítják.
Meghatottan hüppögünk, mikor látjuk, hogy a mozgalom, mely inkább izgalom volt, falujárásra indul Mécs Imre gyerekének ütős szatírájával abban az országban, melyben minden mondatot szó szerint értelmeznek, legalábbis, ha a hatalom érdekei úgy kívánják.
De legalább a szerző észrevenné, hogy hülyére vették, de nem, továbbra is büszkén hirdeti, hogy nem kedveli a parasztokat, nagy kedvet csinálva a vidék népének a csatlakozáshoz.
És ezt nem állítja le sem a szerző édesapja, sem barátaik, akik tán tudtukon kívül, de lelkesen asszisztálnak a Fidesz céljainak eléréséhez, merthogy a Momentum megtette kötelességét, a Momentum mehet, még mielőtt veszélyessé válhatna a hatalomra valamiféle nem tervezett önmozgása.
Így most zavartalanul lehet a liberális értelmiségre mutogatni, a hazaárulókra, akik megakadályozták az Olimpiát, minden magyarok vágyát, nemzeti nagylétünk nagy temetőjévé téve a Stadionok Földjét...

Nem vágyom egy olyan politikai berendezkedésre, melyben egy elvetélt generációs párt ismét degenerációssá válik, jóllehet belátom, hogy az "ifjúság", meg a "fiatal" remek hívószó.
Mégis azt gondolom, hogy egy egészséges társadalomban a politikai döntéshozóknak a társadalom minden szegmenséből és minden korosztályából illik kikerülni, torz az a politika, melyben az időseknek vagy a fiataloknak nincs szava.
Torz, még akkor is, ha homályos tekintetű nagymamák ikszelgetnek boldogan arra a szervezetre, melyben unokáikat vélik felfedezni, miközben nem veszik észre, hogy éppen unokáik jövőjét teszik tönkre meggondolatlan választásukkal.
Abban igaza van Orbán Viktornak, hogy nem azt kell nézni, hogy mit mond, hanem azt, hogy mit tesz - de ez valamennyi politikussal kapcsolatban igaz.
A politika nem csak a közélet, hanem a tömegmanipuláció terepe is, és ebben vannak, akik profik - jelenleg éppen ők vannak hatalmon - és vannak amatőrök, akik észre sem veszik, hogy már megint hülyét csináltak belőlük - ők ma - a beépített trógereket leszámítva - a mai ellenzék.
Személy szerint engem jobban bosszant ez, mint a hatalom hazudozásai, mert hazudni egyoldalúan is lehet, de az ostobaság ilyen minősített eseteihez már mindkét fél közreműködésére is szükség van.

Aki azt gondolja, hogy a fiatalság ellen vagyok, mint begyepesedett vénember, az rettenetesen nagyot téved.
De nem hiszem, hogy nekik kellene helyből meghirdetni a frankót, melyet tisztességben megőszült politikusok nem képesek nekifutásból sem megfogalmazni, mert a játék, melyet ritmikus sportgimnasztikaként ismertek, menet közben ketrecharccá változott, annak minden ódiumával.
Talán el lehetne gondolkodni, hogy a fiatalok számára a politizálás terepe milyen szervezet legyen, milyen feladatokkal, mert nem okvetlen az elméleti munka fekszik számukra legjobban, de a gyakorlati aktivitáshoz a mai ellenzéki pártok nem nagyon adnak terepet.
A választót meg gyanakvásra kell nevelni, mert a szép jelszavak mögött egyre többször van más hátsó szándék.
Érni kell a társadalomnak még sokat, talán a következő száz év is rámegy.
Ami nem is lenne baj, de vajon egyben tartható addig ez az ország?
És ha egyben tartható, a magyarok országa lesz, melyben helye van örménynek, tótnak, svábnak, zsidónak, cigánynak, vagy egy műmagyar, műanyag ország lesz, Európa peremvidékén?

Nagy a tét, nem lenne baj, ha megtanulnánk gyorsan tanulni...

LEHET MÁS A POLITIKA? (SLEJMSHOW VIDEÓ)


ÁTLÁTSZÓ - SLEJM BLOG
Szerző: slejmshow
2017.02.26.



Lehet más a politika? Lehet más a politika! Lett-e más a politika? Ebben az adásban annak megyünk utána, hogy honnan és miből jött létre a 2010-es választások abszolút meglepetése – bemutatjuk a hazai zöldmozgalma rendszerváltás utáni történetét, és azt a folyamatot, amelynek végeredményeként létrejött, a Lehet Más a Politika, a videó lezárásában pedig kitérünk arra, hogy az új üstökösnek, a Momentumnak mit lehet tanulnia az LMP példájából!

A KRÍZISHELYZETEK

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.02.26.


Mindig kommunikáljuk a családok felé is, hogy krízishelyzetekben számíthatnak az alapítvány segítségére. Mástól nem nagyon várhatnak effélét, a rendszer nem alkalmas rá, maximum a közmunkák kikért fizetési előleg az, amit gyorsan megkaphatnak, a többi nehézkes, testületi, vagy bizottsági döntést igényel, minél nagyobb a település, annál hosszabb az idő, ami a kérelem beadása és az elbírálás között van. És persze települése válogatja, hol, milyen mértékben nyitottak az ilyen segítségnyújtásra. Mióta az önkormányzatok kevesebb állami támogatást kapnak a szociális problémák kezelésére, jobban meggondolják a segítséget, ráadásul erősen polgármester függő a történet, az ő szociális érzékenysége és előítéletessége fontos fokmérő ebben.

Pedig a krízishelyzetek legfontosabb sajátossága, hogy azonnali megoldást igényelnek. Ahogy megyünk felfele, egyre nehézkesebb a dolog, jó példa erre a szociális tűzifa esete, olvashattunk önkormányzatokról, ahol nem volt elég az államtól kapott ( a kértnek töredékét képező) mennyiség, a kormányzati reakció pedig az volt, hogy majd felülvizsgálják, ha befut a kérelem, és kezelik majd. Közben túlélték valahogy a mínuszokat, úgy tűnik, eljött a tavasz, és a kérdés lezárása még mindig nem történt meg, most meg már okafogyottá is vált a dolog.

A héten a szokásos heti megbeszélésen a roma kollégáinkkal a krízishelyzet is szóba került. Ők, a közösségen belül nagyon fontos szerepet töltenek be, a megbeszélések mindig tanulságosak nekem is. Kérdezték, hogy szerintünk mi minősül krízishelyzetnek. A beszélgetésen aztán kiderült, korántsem olyan egyszerű ennek a meghatározása sem. Vagy az még talán igen, de amikor a szavak mögött konkrét családok jelennek meg, már nem olyan egyszerűen értelmezhető a történet.

Mi, az alapítványnál alapvetően azt tekintjük krízishelyzetnek, mikor az alapszükségletek minimális kielégítésének a lehetősége megszakad, valami váratlan helyzet miatt. Ami leggyakrabban betegség, de lehet a házban történő hirtelen állapotváltozás, valami nélkülözhetetlen utazás, haláleset, és a tartalék nélküli családokban ez megoldhatatlan helyzetet teremt. Ami olyan, hogy látja az ember, ha nem lesz megoldás, az még mélyebbre sodorja őket, és annak következményei lesznek...

EZÉRT NINCSEN MAGYARORSZÁGON DEMOKRÁCIA - EL SEM TUDJUK KÉPZELNI

ÁGOSTON LÁSZLÓ BLOGJA
Szerző: Ágoston László
2017.02.25.



Azt hiszem, tudom, miért ilyen hangulatú Magyarország, amilyen. Tegnap éjjel álmatlanul hánykolódva megértettem a FIDESZ-, MSZP- vagy bármilyen más szavazók lélektanát. Legalábbis lett egy teóriám. Mondjuk sokaknak fog nem tetszeni.

A maffia szervezett bűnözői csoport. A maffia egyes tagjai szerint e bűnszövetkezet valódi neve Cosa Nostra (szó szerinti magyar fordításban „a mi ügyünk” „a mi dolgunk”).” (Wikipédia )




Mesélek egy mesét. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer ország, amelyet a maffia irányított. Pontosabban különböző klánok versengtek azért, hogy kié legyen a placc. Ezek az egymással versengő maffia-klánok törvénytelen és erkölcstelen módon működtek, a saját embereiknek nagy hasznot, zsíros közbeszerzéseket, kiskirályságokat (az ipartól az egyetemekig, a színházaktól a könyvkiadásig) ígértek, ezért idővel rengeteg ember csatlakozott hozzájuk. Ki ehhez a klánhoz, ki ahhoz a klánhoz.

Az egyik bűnözői csoport hosszú távon ügyesebb volt, jobban tudott helyezkedni, színt váltani és megállapodásokat kötni, ezért igen komoly hatalomra tett szert. A “Cosa nostra”, azaz “a mi ügyünk” helyett a “Cosa nostra nazionale” azaz “a mi nemzeti ügyünk” néven került be a köztudatba és annyira szétterjedt, hogy polipcsápjai már az ellenlábas szervezetekbe is elértek. Egy napon övék lett a teljes placc és ők osztották ki a többi, korábban jelentősnek számító, ma már csak báb-klánnak a békéért járó jutalékot.

Nem szabad félreérteni: egyik maffia sem volt jobb a másiknál, de az egyik sokkal erősebbé vált, így több lehetőséget is kapott üzelmei kiterjesztésére.

Az emberek pedig csatlakoztak, három féle okból:

1, Hasznot reméltek az együttműködés rendszerétől - ők a “mi nemzeti ügyünk” szóhármasból a “mi”-t emelték ki és keményen összezártak, közösen védve a placcot, a vadászterületüket. Csak azokat engedték be a fontos pozíciókba, a jól fizető vagy stratégiailag fontos helyekre, akik lojálisak voltak hozzájuk. Százezrek, sőt milliók csatlakoztak hozzájuk, hogy jobb lehetőségeket kapjanak az érvényesülésre.

2, Tartozni akartak valahová és a “nemzeti” szóban találták meg a hovatartozásuk magját - ők mérhetetlen társadalmi és egzisztenciális frusztrációban léteztek, értéktelennek, elhagyatottnak és sokszor bukottnak érezték magukat, ráadásul önhibájukon kívül. Azt érezték, hogy a munkaadójuk, a külföldi óriáscégek, úgy általában a világ nem vesz róluk tudomást, de meg volt bennük a természetes igány arra, hogy büszkék lehessenek magukra. Elkezdték hát nagy betűvel írni a Magyarságukat és azzal kezdtek büszkélkedni, amit nem ők csináltak, hanem az őseik, a nemzetükhöz tartozó tudósok vagy hadvezérek. Ők az összetartozás, a fontosság és nagyság vélt érzéséért özönlöttek ehhez a klánhoz, erős vezetőt, apaképet akartak, aki megvéd, irányt szab és elhiteti velük, hogy a születésük helye, a szüleik nemzetisége miatt ugyan olyan jók, sőt jobbak, mint más országok népei. Szívcsakra. Ezek az emberek aztán határtalan lelkesedéssel vetették bele magukat a saját apa- és nemzetképük felépítésébe és fényesítésébe, mert saját jogon nem tudtak büszkék lenni magukra. Nem voltak rossz vagy akár sikertelen emberek - csak borzasztóan frusztráltak.

3, “Ügyeket” pártoltak - ők nagyon hasonlítottak az első csoporthoz, de ők nem kerültek elég közel a húsos fazékhoz, nem volt esélyük pozíciót kapni. Ők csak kevesebbet akartak fizetni a rezsiért, közmunkához akartak jutni, magasabb szakmunkás minimálbérért tengődni, védelmet akartak a maffiától az idegenek ellen vagy régi ellenségeik - a kommunisták - halálát. Őket egy vagy több téma, probléma hozta közel a “Cosa nostra nazionale”-hoz és elfogadták működési renszerét a saját, három gyerek után járó adókevezményükért, “okosba” odacsúsztatott fejlesztési mikrotámogatásukért vagy panelprogramjukért.

A rendszer pedig virágzott. Vitágzott, mert a maffia rendszerré vált és nem ezrek, hanem milliók vettek részt a polip építésében. Közte a régi, bukott maffia-klánok tagjai is. Háttéregyezményekkel, pénzzel vagy fenyegetéssel, de leszereltek mindent, ami a maffia útjába kerülhetett volna annyira, hogy már teljesen megszűnt a fékek és ellensúlyok rendszere. Papírdemokráciát tartottak fönt - és a többség ezt elfogadta vagy a fentiek miatt örült is neki...


VERIK A RENDŐRÖK A MENEKÜLTEKET A DÉLI HATÁRON

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: migszol.com
2017.02.26.


A menekültek beszámolói szerint a rendőrök verik őket, rájuk uszítják a kutyákat és elveszik a pénzüket, a mobiljukat, meg a téli ruháikat.

A Migszol, a menekülteket segítő egyik civil szervezet a Magyarország déli határa mentén zajló állandó erőszakról gyűjtött vallomásokat, elemzéseket és beszámolókat.

A vallomások nagy részét aktivisták, önkéntes csoportok vagy egyének gyűjtötték Szerbiában a menekültek visszatoloncolását követően. Ha nincs más forrás megjelölve a szövegeknél, a vallomások a Fresh Response független önkéntescsoporttól származnak, akik Észak-Szerbiában nyújtanak támogatást menekültek és migránsok számára.

Egy vallomás a sok közül:

Egy januári éjszakán próbáltam meg átlépni a magyar határon. Eredetileg 48 emberrel együtt indultam el, de kilencen megijedtek, mielőtt a kerítéshez értünk volna, úgyhogy ők úgy döntöttek, hogy inkább visszamennek. Nekünk, többieknek sikerült átjutnunk a magyar oldalra.

​Az erdőben nagyjából 15 kilométert tettünk meg a határtól észak felé, amikor autók hangját hallottuk és elbújtunk. Négy rendőrautó érkezett, nagyjából 15 rendőrrel, képzett kutyákkal, hőérzékelőkkel és kézifegyverekkel. Megláttak minket a fényben. Összetereltek minket, majd ránk eresztették a kutyákat.

A rendőrök ezután, anélkül, hogy bármit is kérdeztek volna tőlünk, rugdosni és verni kezdtek minket. Aztán mindannyiunkat átkutattak, átnézték a zsebeinket és hátizsákjainkat. Ha pénzt vagy okostelefont találtak, megsemmisítették. A pénzt a szemünk előtt tépték szét, a telefonokat a földhöz vágták. Az összes telefonból kivették az akkumulátorokat és a SIM-kártyákat, és egyenként megsemmisítették őket.

Aztán elvették tőlünk az összes meleg ruhát – kabátot, kesztyűt, sapkát, sálat, cipőt és zoknit – csak egy vékony felső és nadrág maradt rajtunk. Akin több nadrág volt, azzal levetették azt is.

​Eközben megjelent egy újabb rendőrautó. Az újonnan érkezett rendőrök csatlakoztak a már ott lévőkhöz. Az egyik barátomat annyira megütötték egy bottal, hogy felszakadt a fejbőre. Aztán utasítottak minket, hogy üljünk le egy sorba úgy, hogy a lábainkat szétterpesztjük, a kezeinket a térdünkre tesszük és lehajtjuk a fejünket, majd a táskáinkban talált vizet a fejünkre és ruhánkra öntötték.

Ezután ráparancsoltak egy férfira, hogy álljon fel és tegye a kezeit a háta mögé. Az egyik rendőr megragadta a gallérjánál fogva, a földre lökte, és fegyvert szorított a fejéhez. A férfi sírni kezdett és kegyelemért könyörgött, ekkor a rendőr elvette a fegyvert, egy másik társa viszont rálépett a nyakára és leszorította, a többiek pedig rugdosni kezdték.

Ezután ismét ránk uszították a kutyákat. Megpróbáltunk hátrálva menekülni a kutyák elől, de a rendőrök utunkat állták és visszarugdostak minket a kutyák felé. Ez többször is megismétlődött. Néhány rendőr mindezt a kocsiban ülve, teázgatva és röhögve nézte végig.

Amikor elunták a “játékot”, a rendőrök autókba ültettek minket, és visszavittek a szerb határhoz. A légkondit maximumra állították, hogy minél hidegebb legyen. Miután visszaértünk a határhoz, arra kényszerítettek minket, hogy felolvassunk egy urdu nyelven írt nyilatkozatot – volt pastu és fárszi változat is -, amely szerint illegálisan léptük át a határt, és nem tapasztaltunk semmiféle szóbeli vagy fizikai erőszakot a magyar hatóságok részéről. Aki nem olvasott elég hangosan, arra rákiabáltak és megfenyegették. A felolvasás alatt a rendőrök videóra vettek minket.

Reggel 8 körül visszatoloncoltak minket a szerb oldalra. A szerbek visszavettek minket és utasítottak, hogy menjünk Horgosra, de mi tudtuk, hogy nincs ott semmiféle szállás, leszámítva a tranzitzónánál lévő nem hivatalos tábort. Közülünk csak néhányan kapták vissza a vizes cipőjüket és zoknijukat, mi, többiek a maradék ruháinkat tekertük a lábunk köré, így indultunk visszafelé.

A hőmérséklet egész idő alatt körülbelül -7 fok volt és havazott.

MEGVAN, MIVEL JÁTSSZON, HA MÁR HALÁLOSAN UNJA AZ ACTIVITYT ÉS A TABUT

INDEX.HU
Szerző: KOVÁCS BÁLINT
2017.02.25.


A felnőtteknek kitalált társasjátékok sem csak azoknak a geekeknek szólnak, akik legszívesebben a sarki kisboltba is mágusnak vagy harcos lovagnak beöltözve szaladnának le: a játékkészítők is tudják, hogy egy buliban is az lehet az egyik legjobb program a hálószobán kívül, ha mindenki együtt játszhat valami olyat, ami van annyira egyszerű, hogy beleférjen előtte pár sör-unicum is, és kásásabb aggyal se legyünk totál esélytelenek. Amiben viszont nyilván az a kihívás, hogy ez az egyszerűség azért ne legyen blődség, és unalmassá se váljon tőle a dolog.

Ennek a műfajnak volt az alfája és az ómegája negyedszázada a szókitalálós protokvízjáték, a Tabu és a mondjam vagy mutassam-alapvetés, az Activity. Előbbi majdnem harminc, utóbbi majdnem huszonöt éves, úgyhogy egyrészt bőven volt ideje mindenkinek megunni, másrészt meg elég sokat fejlődött azóta a társasjátékipar, úgyhogy nyilván ezen a téren sem ártott előállni pár újdonsággal. Először jött és mindent felforgatott a zseniális Dixit, amely végre szakított a jó és rossz megoldások fetisizálásával, és csak a játékosok szabad asszociációira épített. Meg arra, hogy mennyire ismerjük a többiek gondolatait vagy lelkivilágát, és így ki tudjuk-e találni, hogy mi juthatott eszükbe a kártyákon szereplő gyönyörű képekről.

De már a Dixit óta is eltelt majdnem egy évtized. Az Index havi társasjáték-ajánlójában most bemutatunk két új és egy nem túl régi, remek partijátékot:

CSEPEL A RÖVIDEBBET HÚZZA, A BUDAPESTIEKKEL EGYÜTT BŰNHŐDIK?

CSEPELIEK ÚJSÁGA BLOG
Szerző: Sztojcsev Iván (HVG)
2017.02.26.


Mindig is 55 ezres atlétikai stadiont szeretett volna Csepelre? Nincs miért aggódnia, hiszen a kormány megígérte: a beruházás akkor is megvalósul, ha nem lesz olimpiánk. Új híd és szélesebb autópálya is lehet, sőt, épülhet szlalomkajakpálya is, ha nem csak trükköztek a költségekkel a pályázatban.

Nem kell félni a budapesti olimpia költségei miatt, hiszen a legtöbb beruházás akkor is megvalósul, ha nem mi kapjuk meg a rendezési jogot – összeszámolni is nehéz volna, hányszor nyugtattak mindenkit ezzel a szervezők. Persze mindez arra is tökéletes módszer volt, hogy több százmilliárd forint elköltését ne az olimpia árába számítsák bele. Most, hogy eldőlt, nem nálunk tartják meg a játékokat 2024-ben, itt az idő átnézni, mi mindenről ígérték, hogy akkor is elkészül, ha szó sem lesz budapesti olimpiáról:

Például atlétikai stadion mindenképp épülne a Csepel-sziget bejáratához, már ha komolyan vehetjük a kormány ígéreteit. De ugyanígy megépülhet egy 20 ezer fősre tervezett teniszcentrum, vagy az új Nemzeti Lovas Központ. Minderről a Kemény Ferenc sportfejlesztési programban határoztak. Ebben a tervben összesen 11 olyan fejlesztést soroltak fel, amelyekre papíron nem az olimpia, hanem a magyar utánpótlás- és a szabadidősport igényei miatt van szükség, így olimpia nélkül is elkészülnének, ráadásul már 2022-re. Az ötlet kritikusai szerint persze valójában nincs másról szó, mint hogy a legalább 200 milliárd forintos építkezéseket ne az olimpia költségei között számolják el, így megfeleljünk a NOB gazdaságossági reformjának.

A Kemény Ferenc program tervezett létesítményei


- Budapesti Xtrém Szabadidő Park, Csepel

- Dunai Evezős Központ, Ráckevei Duna-ág, 8 ezres szlalompályával

- Budapesti Atlétikai Stadion és szabadtéri edzőpályák, Ferencváros és Csepel, 55 ezer néző befogadására alkalmas, az olimpia után visszabontották volna kisebbre

- Fedett pályás atlétikai multifunkciós csarnok, Csepel, 12 500 fős befogadóképességgel

- Új Budapesti Teniszközpont, Csepel, 16 teniszpálya

- Új Budapesti Velodrom, Óbuda, a volt Fővárosi Gázgyár területén

- Takács Károly Nemzeti Lövészeti Központ, a Nagytétényi lőtéren

- Nemzeti Lovas Központ, az Üllői Tangazdaság területén

- új jégcsarnok, uszoda és futókör, Zuglóban, a Budapesti Olimpiai Központban

- BOK Sportcsarnok, új B csarnok, a Budapesti Olimpiai Központban

- a Népliget most is sportolásra hasznosított területének fejlesztése

Mindez tehát elvileg felépülhetne a pályázat visszavonása után is – a méreteket persze lehet, hogy át fogják gondolni. Az viszont így is látszik, hogy hiába kampányoltak azzal, mekkorát nyerhetne a magyar szlalomkajak egy budapesti olimpiával, valójában ezt a pályát az ötkarikás játékok nélkül is felépítenék...

PÉCS ÖNKORMÁNYZATA KISAKKOZTA MAGÁT A ZSOLNAYBÓL

BERKECZ BALÁZS BLOGJA
Szerző: BerkeczBalázs
2017.02.25.


A birtokomba jutott hivatalos földhivatali dokumentumok alapján úgy fest, hogy a pécsi önkormányzat vezetése lényegében eljátszotta a Zsolnay MFB hitelének biztosítékaként jelzáloggal terhelt 300 milliós önkormányzati ingatlanvagyont.

A Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. többségi tulajdonosával folytatott körmönfont, fideszes oligarchák önös érdekei érdekei által zajló harcban az arrogáns, öntelt és dilettáns városvezetés elvesztette a kontrollt, melynek eredményeként Bachar Najari jelzálogjogot szerzett fontos pécsi önkormányzati ingatlanokra vonatkozóan (így bármikor érvényesítheti a szír származású üzletember a frissen szerzett jelzálogjogát a Líceum utca 7 szám alatti ingatlanra, az Esze Tamás utca 5 szám alatti ingatlanra és a Perczel Miklós utca 2 szám alatti ingatlanra vonatkozóan valamint a Zsolnay Porcelánmanukafktúra ingatlanjaira és eszközkészletére vonatkozóan is, de ezekben cége révén már így is többségi tulajdonos). A Zsolnayra szemet vetett az Orbán-Tiborcz érdekkörhöz tartozó WHB Kft. Is, de végül az egész eltaktikázott sakkjátszma legnagyobb vesztese Pécs városa lett, amely így nem csak a vagyonát, hanem a pécsi gazdaságba befektetni szándékozók bizalmát is eljátszotta...

AZ OLIMPIA EGY ÓRIÁSI, ÉMELYÍTŐ CUMI, AMIVEL BE LEHET TÖMNI SOK MILLIÓ NYOMORULT SZÁJÁT

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Rátesi Margit
2017.02.25.


Akár örülhetnék is: a budapesti olimpia rendezése ellen már 3-4 éve felsorakoztattam az érveimet. Először még az Amerikai Népszavában, tavalyelőtt nyáron – a paralimpiai bizottságnál kiderült disznóságok miatt –, a KMH-ban is.

Mégsem vagyok felhőtlenül elégedett. Akkor is, most is azt tartom: NEM a játékok költségei – és azok jó részének várható elsikkasztása – a legfontosabb argumentum ebben a vitában. Bár azért rávilágítanak az egész olimpiai mozgalom természetére az elmúlt években kipattant sorozatos botrányok. Nemcsak a NOB, a FIFA, az UEFA, hanem nemzeti megfelelőik háza táján is.

Nem úszhatják meg az ellenzéki pártok sem, de a Momentum sem, hogy végiggondolják: mivé vált az élsport, és legnagyobb bemutatója, az olimpia.

Röviden: óriási, émelyítő cumivá, amivel be lehet tömni sok millió nyomorult száját, és amin pár ezren jól megszedik magukat, pár tízezren meg – az egészségük feladása árán – egy múló pillanatig „sikeresek” lehetnek.

Részletesebben…

A sportrajongók, sportszervezők, egyéb lézengő ritterek (nem sportolók!) egyik kedvenc érve, hogy a sportban a teljesítmény mérhető, egzakt. Na ja, csakhogy arról, hogy ki juthat el egyáltalán a megmérettetésre, az már millió, nem annyira korrekt feltételtől függ. Mivel ma már egyetlen századmásodperc, vagy tizedmilliméter is eldöntheti az elsőség kérdését, szakemberek légiója munkálkodik azon, hogy a legprecízebben fejlessze az adott mozgásban résztvevő izmok, idegek, inak legoptimistább működtetését. Amik egyébként egy sportolóba vannak mellesleg „becsomagolva”. Aki – vagy a trénere – nem ismeri ezeket az információkat, még egy városi küzdelemben se indul eséllyel. Nem beszélve a pontozásos műsorszámokról, vagy a csapatjátékokról, ahol kőkeményen számítanak az ”egyéb” megfontolások, mint a sportoló felkészültsége, erőnléte, tehetsége.

A drogokról nem is beszélve. Nem tiltanám a drogokat – aki úgy gondolja, hogy az életét is érdemes kockáztatni a mutatvány sikeréért, hát tegye.

A másik gyakori érv, hogy a bajnokjelöltek példát mutatnak küzdőszellemből, helytállásból stb. Hm… Az újkori olimpiák egyik fontos elvi alapja volt még a huszadik század első olimpiáin is, hogy nem hivatásos futók, ugrók stb., mérik össze magukat, hanem kifejezetten a kedvtelésből mozgók. Ebből már a század közepére nem lett semmi – jórészt a diktatórikus berendezkedésű államok jóvoltából, ahol az aranyérmek fényétől várták, hogy elvakítsa a szürke ínségbe belefáradt tömeget. Ezért aztán beleadtak apait-anyait, dollárt-márkát-rubelt-forintot, amiből csurrant cseppent annak is, aki vásárra vitte a bőrét. Úgyhogy immár szó sincs amatőrségről – az élsportolók mindegyike egy mozdulata, testrésze fejlesztésére, erősítésére használja az idejét, amiért a jövedelmét is kapja.

Kiváltképp hamis az az érv, amely szerint az olimpiai győzelem elősegíti a népegészségügy helyzetét. Kedvtelve idézgetik, hogy egy-egy aranyérem hatására milyen sok gyerek választotta az illető sportágat. Ja, pár ezren talán fellelkesültek, pár százan eljutnak az edzőterembe, pályára, tatamira, és pár tucat talán még serlegeket is begyűjt. A több százezernek meg marad a tornaterem nélküli iskola, az uszoda, sportpálya nélküli falu. Akik ettől várják a népegészségügy fellendülését, valószínűleg a piramist is úgy kezdenék építeni, hogy a csúcsát nyomnák a homokba. Aztán csodálkoznak, hogy az istennek se akar megállni…

EZT TUDJÁK NYÚJTANI

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: Benedikty Béla
2017.02.25.



Itt van ez a szép, nagydarab tejbetök, aki folyamatosan polgármester (nem tudom, hogyan vannak vele, én émelyegni kezdek, amikor ezt a förtelmes szót meghallom - a Bürgermeister legalább olyan ostoba németül, mint a belőle készült tükörfordítás, ahogyan a Vorsitzenderből lett elnök is /bár az már szép, hogy "nyelvújítóink" az elölülnökből legalább az ölült elhagyták/, amivel csak azt akarom mondani, a tanácselnök sem volt jobb).

Ez a szerencsétlen, nyilván jobb sorsra érdemes hivatalnok olyan magabiztos lett a "saját" városában, hogy úgy érezte, odaállhat nagyképűsködni egy ország elé.

Ha arra járnak, szóljanak neki, maradjon ki ebből. Egy melák bobby, aki utcai egyenruhásnak talán még alkalmas volt, tiszti kinevezést kapott, örüljön neki, ne akarjon főkapitány lenni.


Kevés gusztustalanabb dolgot tudok elképzelni, mint amikor egy politikus lehazugoz valakit...

HORRORISZTIKUS SORBANÁLLÁS A JÖVŐÉRT

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.02.26.


Ha Magyarországon történne az, amiről a mai ajánló egyik posztjában szó lesz, akkor alighanem ettől zengene a sajtó, és mindenki vadul sopánkodna (nem is ok nélkül, teszem hozzá). De nem Magyarországon történik, hanem egész meglepő módon abban a Kanadában, amiről általában csak a szép és jó jut az emberek eszébe. Mindjárt kiderül, miről van szó, elöljáróban annyit, hogy ma a szokásos három helyett négy posztot ajánlok nektek, melyek mind egy téma: a gyerekek, illetve az oktatás körül mozognak.

Kezdjük hát Kanadával, annál is inkább, mert amikor először elolvastam az Élet Montrealban blog posztját, nem hittem el, hogy ilyen van. Aztán elolvastam még egyszer, és még így is elég durva a sztori.

„Február elején kell az iskolák kindergarten osztályába beiratkozni, és mivel akkora a túljelentkezés ebbe az iskolába, a szülők már vasárnap elkezdenek sorban állni, hogy a hétfői irodanyitásnál bekerüljenek a kb. első 30 beiratkozó közé és biztosítsák a gyerekük jó iskoláztatását a következő cirka 11 évre…

Valamint hozzáfűzte, hogy igaz, neki nincs gyereke, de tavaly ilyenkor is ott töltötte a hétvégét – mert sorban állt – bérbe…

Na, ezek azok az infók, amikre hirtelenjében nem is szoktam tudni, hogyan reagáljak! Igyekszem én elrejteni a teljes rácsodálkozás, kissé hitetlenkedés arckifejezését… több kevesebb sikerrel, …mert azért valljuk be, hogy még ha enyhébb is a tél, azért kinn a mínuszokban tölteni 24 órát, azért szerintem emberpróbáló feladat!

A történet minap folytatódott, mikor egy kedves baráti családdal épp korcsolyáztunk kinn a szabadban. Mesélték, hogy szeretnék, ha a lassan 5 éves kislányuk ebben az iskolában kezdhetné el a tanulmányait, ezért beadták a jelentkezési lapokat.

Az általános iskolák nagy része kerületekre van osztva: az a tanuló jelentkezhet az adott iskolába, aki az iskola vonzáskörzetén belül lakik. Vannak viszont olyan iskolák is, ahova szabad bárhonnan jelentkezni (open-district).

Az ilyen helyeken, és a legtöbb jó nevű iskolában lottóhúzás-szerűen döntik el, hogy kik kerülhetnek be az újonnan induló osztályokba túljelentkezés esetén. A magániskolákban – ahol a tandíj nagyon magas – pedig elbeszélgetés során döntik el, hogy kik a szimpatikus családok, akikkel a későbbiekben az iskola együtt szeretne dolgozni.

Viszont ebben a suliban tényleg ez a „hagyomány”, hogy sorban állnak az utcán a szülők, várva a beiratkozás pillanatát. Elsőre talán elmosolyodunk ezen a felvételi rendszeren… de talán így olyan gyerekek is részesülhetnek nagyon jó oktatásban, akiknek a szülei céltudatosak, de sajnos anyagilag nincsenek annyira szerencsés helyzetben, hogy menő magániskolába írassák a gyereküket.

Így ez a család is megtervezte ennek megfelelően a vasárnapját, beleértve a vasárnap éjszakát is, hogy melyik szülő mikor áll őrt és örültek, hogy van még egy szabad napjuk.

Javában korcsolyáztunk, mikor 11 óra után felkiáltott apuka, hogy: Elkezdődött!! Az első szülők megérkeztek!!

Ugyanis sms-ben kapott értesítést egy kedves baráttól, aki szemben lakik az iskolával és figyelte az iskola körül folyó eseményeket. Volt olyan rendes, hogy egyből kapta a kabátját és szaladt, hogy helyet foglaljon nekik, beálljon a sorba: kilencedik helyen!!

Így sebtében hagyták el a koripályát, és már szombaton 11 órakor megkezdték a sorban állást a hétfői regisztrációhoz.

Felkészülve jelentek meg: szék, plédek, forró tea termoszban, az éjszakázáshoz pedig sátor, kegyetlen mínuszokat is kiálló hálózsákkal… És hogy az éjszaka kényelmesebben teljen, az iskola bérelt „konténert” is, mert azért nem tenne jót a hírnevüknek gondolom, ha hétfő reggel összefagyott szülőkön keresztülmászva kellene megkezdeni a tanítási hetet."

Ha ennyi nem volt elég, akkor kattints ide, és olvasd el az egész történetet. Durva...

A NAGY LEHÚZÁS - A BANKKÁRTYÁK ÉS AZOK DÍJAI

TABUNYITOGATÓ BLOG
Szerző: Tabunyitogató
2017.02.25.


Minden családnak van bankkártyája, hiszen a munkabéreket a legtöbb munkáltató kizárólag bankszámlára történő utalással fizeti ki, az iskolák a tanulók számára szintén átutalással teljesítik a tanulók gyakorlati helyeiken történő munkavégzésének ellenértékének kifizetését. A főiskolások ösztöndíjaikat szintén kizárólag folyószámlára érkező utalással teljesítik.

A bankszámla nyitása tehát megkerülhetetlenné vált a családok számára napjainkban. Kiemelt tény azonban: ennek olyan költségei vannak, ami a bankszámlára érkező, már eleve megadóztatott fizetésünket még tovább csökkenti.

Az alábbiakban nem a mobil bankolásról esik szó, hanem a bankkártyás készpénzfelvételről, és az azzal történő fizetésekről.

Igaz ugyan, hogy a bankkártya használata alkalmanként és a használat céljától függően mindössze pár tíz, vagy pár száz forintot tesz ki, éves szinten és összességében azonban megközelítően egy havi munkabérünket elveszik tőlünk a bankok, a bankkártya használatának megengedésével, és a bankkártyához tartozó folyószámla vezetésével, miközben az azon tartott pénzünket, amíg hozzá nem akarunk férni, ők maguk használják, a mi tájékoztatásunk, és engedélyünk nélkül.

Nézzük csak: bankkártyával egyenleget sem tud az ember lekérdezni, anélkül, hogy a lekérdezés árát, helyszínen, már az automatánál ne kellene kifizetnie. Ez pár tíz forint, banktól függően. Ha ezt követően, botor módon még készpénzt is vesz föl az ember az automatából, akkor máris pár száz forint ugrott a bankszámlájáról, mert hozzá mert jutni ahhoz a pénzhez, amely őt jogosan megilleti.

Ugyanakkor, ennek a két műveletnek, két különálló, ún. számlavezetési díj vonzata is van, mely szintén a pár tíztől pár száz forintig terjedő skálán mozog a bankok tarifáiban. Ami azt is jelenti: egyetlen alkalommal, ha használjuk a bankkártyánkat, és először lekérdezzük az egyenleget, majd felvesszük a felvehető összeget, a bank azonnal, összességében, több, mint ezer forintot vesz el tőlünk. Ennyibe kerül, hogy hozzájuthassunk a saját pénzünkhöz.

Ez a tény csak abból a szempontból lényeges, hogy egyébként, minden bankszámlának van, külön meghatározott, és külön ránk terhelt, havi számlavezetési díja is. ....

Vásárolhatunk is, különféle üzletekben a bankkártyánkkal, amelynek szintén van készpénzfelvételi, és külön könyvelési díja. Ha tankolunk, ugyanez a helyzet. Ha csoportos beszedési megbízás alapján bár nem is látjuk a pénzünket, de, mert a bank közvetlenül utal a szolgáltatóhoz, ennek is külön költsége van, melyet gondosan feltüntetnek a folyószámla kivonaton. Amit, mint tudjuk, szintén nem küldenek ki számunkra ingyen, ennek is pár száz forint költsége van.

Hivatkoznak itt arra a bankok, hogy hát a papír, no meg a postázási költségeket bizony az ügyfélnek kell fizetnie, no, de az elektronikus kivonatok esetében ezek a költségek – elméletileg – nem állhatnak fönn. Ezt is frappánsan kivédik a bankok, mondván: annak a dolgozójuknak a munkabérét, aki e-mailen elküldi nekünk az e-számlakivonatot, ki kell valahogyan termelniük. Igen ám, csakhogy ezt egy robotikus rendszer végzi, előre beállított program alapján – tehát nincs szüksége mindehhez a bankoknak emberi erőforrásra.

És az sms-értesítés költségeiről még nem is szóltam. Ennek is van havonta fizetendő összege, attól függően, hogy mely értesítésekre vonatkozóan kértük a bankot, hogy értesítsen bennünket. Ha sokra, akkor sokszor számláznak sms-t, szintén banktól függően. Ez, egyébként egy teljesen díjmentes szolgáltatásnak kellene, hogy legyen, mert alapvető kötelessége a banknak, hogy ha bármit tesz a bankszámlánkkal, arról értesítsen bennünket, a saját, és nem pedig a mi költségünkön. ...

A csavar az egész sztoriban az, hogy a kártyát csak egyszer nyomják ki, aminek természetesen van költsége. A kártya több évig érvényes, tehát nem évente nyomják ki azt nekünk, újra és újra, de évente elveszik a kártya előállításának díját (erről természetesen számlát nem kapunk, tehát a bank ezen összeg után adót nem fizet). Konkrétabban: igénybe nem vett szolgáltatás árát fizetjük meg, a bank számára, minden év elején, a hozzájárulásunk nélkül, kényszer hatása alatt. Ha ugyanis nem fizetjük ki, érvénytelenítik a bankkártyánkat...

EZEK MA UGYANÚGY KÉPESEK MINDEN PILLANATBAN ELÁRULNI ÉS FELÁLDOZNI A MAGYART

KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG
- VENDÉG
Szerző: Győri Pál
2017.02.25.


...A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata, a téma nem lezárt, a számadatok nem véglegesek, a közelmúlt folyamatos viták tárgya. Egy dologban azonban megegyezhetünk: a XX. században sok más szörnyűségek mellett ezen istencsapás súlyosan érintette Magyarországot is. Tízezreket hurcoltak el, és tízezrek nem tértek haza soha többé családjukhoz. Akik hazatértek, nem beszélhettek. A proletár világtársadalom számára nem létezett sem a gulág, sem a malenkij robot, sem a gupvi – csak tanulmányutak ezrei a Szovjetunióban. Aki végül hazakerült, azt fegyházbüntetéssel fenyegették, ha rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól bármit is elmondanak másoknak.

A kommunizmus bűne az egész magyar társadalom kezét bemocskolta, hiszen hivatalosan az egész nép meg volt győződve arról, hogy „hazánk végre a helyes útra tért, amely nem más népek elnyomása és leigázása felé mutat”, hanem a szabadságukért, a békéért és a demokráciáért küzdő népekkel együttműködve hazánk további felemelkedéséhez vezet. Aligha volt ember – lehetett-e egyáltalán bárki egy totalitárius rendszerben –, aki tiszta kézzel megúszta ezt a mocskos időszakot, és a legsárosabb kezűek még ma is köztünk élnek. Aki akkor nem volt velük, az ellenük volt, és azzal könyörtelenül le kellett számolni, mert letérvén a helyes útról, az elnyomó külföldi rendszerek ügynökévé, a rendszer ellenségévé vált.

A hétköznapok embere valahogy túlélte ezt is, de a rendszer után, vagy annak utolsó éveiben születettek aligha tudják elképzelni, milyen volt az a Magyarország. Nekik a szüleik vagy nagyszüleik, idősebb rokonaik, ismerőseik elbeszélésén túl személyes élményük nincs, ergo összehasonlítási alapjuk sincs arra, hogy miben volt más az a korszak, mint amiben most élünk. Ugyanakkor éppen ezért a szüleikkel, nagyszüleikkel, idősebb rokonaikkal vagy ismerőseikkel szemben immunisak a politika azon szándékára, hogy érdeke szerint megvezesse, megetesse őket ígérettel, hazugsággal. Nekik sem kedvük, sem idejük nincs arra, hogy hivatalos ünnepeken biodíszletek legyenek, vagy azt hallgassák, hogy az előző rendszer kiszolgálói, működtetői, „mentegetői” miként mosdatják önmagukat, vagy egymást. Ha bullshitelésen kapják azokat, egyszerűen kiröhögik őket, és ha végképp azt látják, hogy ebből a pávatáncból nem lesz más, csak parasztvakítás, felszállnak az első fapados járatra és csá.

Akik túlélték, nem kérnek belőle többet, mert ők tudják, hogy abban a rendszerben a magyar minden pillanatban hajlandó volt elárulni és feláldozni a magyart, ha ezen az áron megmentheti saját magát, vagy a rendszert. Mert negyven évig ez a rendszer nem maradhatott volna fent annak „mentegetői” nélkül. És ezek ma ugyanúgy képesek minden pillanatban elárulni és feláldozni a magyart, ha ezen az áron megmenthetik saját magukat.

A kommunizmus áldozataira ma velük együtt emlékezünk – a „mentegetők” mellettünk állnak a tömegben, velünk utaznak a buszon, mögöttünk várnak a pénztáraknál kígyózó sorokban, és kormányozzák az országot kétharmados felhatalmazással. A kommunizmus egyetlen áldozata sem nyerhet megnyugvást addig, amíg ebben az országban meg nem történik a valós szembenézés az elmúlt rendszer bűneivel, el nem számolnak bűnükkel a vétkesek.

A kapitalizmus és a liberális demokrácia legnagyobb bűne, hogy a materiális jólét mellett – megfosztva a demokráciát alapjaitól – morális és spirituális összeomlást eredményezett, s ebben az összeomlásban minden megemlékezés, minden főhajtás, minden elmondott beszéd megtűrt hazugság mindaddig, amíg az egész világ szinte csak és kizárólag az anyagi önmegvalósításra épülve hajlandó szemet hunyni a múlt bűnei fölött is. A kapitalizmusnak, az azon alapuló liberális demokráciának és a kommunizmusnak két nagy ellensége a valóság és az igazság. Ezekkel soha, sehol nem bírták és nem bírják felvenni a harcot.

Magyarországon addig nem lesz változás, amíg a kommunizmus áldozataira úgy kell emlékeznünk, hogy a Parlamentben olyanok ülnek, akik felelősek akár egyetlen áldozatért is. Mert értelmetlen minden egyes áldozat szenvedése addig, amíg az utókor, a mai magyar társadalom nem tesz meg mindent a múlt megismeréséért, és nem vonja le a megfelelő következtetéseket. A bűnösök, a rendszer működtetőinek és „mentegetőinek” nevét nyilvánosságra kell hozni, ki kell őket zárni a közélet legmeghatározóbb pozícióiból, az állambiztonsági múltat pedig egyszer s mindenkorra átláthatóvá kell tenni.

Mert aki nem tiszteli a kommunista diktatúra örökségének feltárását, az nem tiszteli 1956 áldozatait és hőseit sem. Az olimpiai pályázat mellett – sőt azt megelőzve – ez az igazi nemzeti ügy. Ebben van szükség valós társadalmi konszenzusra, emellé kell felsorakoznia Orbán Viktornak, Semjén Zsoltnak, Gyurcsány Ferencnek, Botka Lászlónak, Szanyi Tibornak, Molnár Gyulának, Vona Gábornak és Széll Bernadettnek. Aki erre nem hajlandó, annak távoznia kell a közéletből, távoznia az ország vezetéséből – és távoznia az országból. Azok, akik gátolják a kommunista múlt feltárást, nem méltóak arra, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon felelős pozíciót betöltsenek – ők annak a bűnös rendszernek a posztkommunista kiszolgálói.

Miért nem tartunk erről népszavazást? Arra a kampányra nagyon kíváncsi lennék!

STOHL 50

7ÓRA7 - SZÍNHÁZ ÉS PONT BLOG
Szerző: B. Kiss Csaba
2017.02.23.


Híres vagy hírhedt? Stohl Andrásról sokan sokfélét gondolnak, de mindenkinek van véleménye róla. Az azonban ténykérdés, hogy ma ötvenéves.

Katona, Nemzeti, Víg – ezek Stohl András színészi pályájának állomásai. Meg a filmek – Presszó, Meseautó. Meg a sorozatok – Tűzvonalban, Válótársak. Meg a szinkron – az ő hangján szólal meg Matt Damon vagy Luke Skywalker. Meg a tévés műsorok. De ezt már inkább zárójelbe tenném. Talán már ő is, pedig ezekből ismerte meg egy egész ország.

De maradjunk csak a Katona – Nemzeti – Víg hármasnál. Nem rossz sorozat, sőt. Székely Gábor és Zsámbéki Gábor osztályából rögtön a Zsámbéki vezette Katonához kerül. Aztán jön a kereskedelmi tévézés, a bulvár, a celeblét. Ez atyai tanítómesterének már sok, el kell hagynia a színházat. Rövid ideig szabadúszás, majd Jordán Tamás Nemzeti Színházába kerül 2003-ban. Stohl a Nemzetiben? Nem túlzás ez? Sokan annak érezhették. Aztán jön Alföldi Róbert 2008-ban, mindjárt lett más, jobb célpont. Stohl csak médiasztár, nőcsábász, renitens fickó, különben, ha nem is példás, de családapa. Alföldi médiasztár is, renitens is, de az ő „bűnei” Stohléival szemben nem bocsánatosak.

Aztán ő is Stohl miatt kényszerül magyarázkodni. Van is miért. A Nemzeti társulatának tagja drogosan, részegen balesetet okoz, fél évre börtönbe kerül. Az addig is megosztó személyiség most aztán végleg elveti a sulykot. Kétféle reakcióval találkozik: a többség gyűlöli, mocskolódó kommentek garmadája hullik rá. A nagy ember elesett, lehet rugdosni. Őszinte indulat és káröröm keveredik ebben. A másik oldalról megbocsájtás, mentegetés. Azt hiszem, mindkét válasz eltúlzott. Ha nem a híres sztár tette volna, nem mocskolták volna így. Ha nem a nagy színész tette volna, nem biztos, hogy megbocsájtást kap. Alkohol- és drogproblémákkal küzdő, börtönviselt ember számára általában elzáródnak a társadalom kapui. Stohl még feljebb jutott. Erről is érdemes lenne elmélkedni egyszer.

De maradjunk csak a színészi pályánál. Még az ominózus eset előtt az Alföldi-féle Nemzeti öt évének legfontosabb előadása, Mohácsi Jánostól az Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe. Stohl, némileg meglepően, a pap szerepében. Nagy előadás és egy olyan rendező–színész-kapcsolat, aminek majd a Vígben lesz folytatása. Habár még korábban kezdődött, meglehetősen döcögősen.

„A Sárga liliomban, azt gondolom, nem voltam neki szimpatikus – nem is az ilyen típusú színészeket szereti. (...) Szerintem Mohának én túl egészséges vagy túl »ügyes« színész vagyok. (…) Aztán jött az Egyszer élünk, ahol valahogy nagyon egymásra találtunk” – nyilatkozta tavaly a 7óra7-nek. A mondat pedig úgy folytatódik, hogy „az Istenítélet életem eddigi legnagyobb színészi ajándéka”. Valóban, John Proctor szerepében a Vígszínházban pályája egyik legjelentősebb állomásához érkezett...

ORBÁN ÉS A KOMMUNIZMUS

VARÁNUSZ BLOG
Szerző: Fabius
2017.02.25.


Viktorunk beszédet mondott a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján. Egy ásításnál nem is érne többet ez a tény, ha nem a saját kis alternatív valósága szerint értelmezne mindent őkelme. Jólfigyeljél, aszonta:

"A kommunzimus, akár csak a nemzetiszocializmus a Nyugat szellemi termékeként látta meg a napvilágot. Nem Moszkvában, nem Kambodzsában és nem is Havannában találtak ki" – mondta, hozzátéve: "tőlünk nyugatra, Európából burjánzott szét a fél világra".

Odáig még csak igaza van, hogy Köln, Párizs és London tőlünk nyugatra van, és a kommunizmust kiagyaló "szellemi atyák" a nyugat szülöttei. De azoknak a rémtetteknek az áldozatai, akikről neki ma emlékeznie kéne nem a "nyugaton" szenvedték el azt, amit. Mer'hogy volt ez a Lenin nevű csóka, aki a világ első kommunista pártját alapította meg az orosz szocdem munkáspárt bolsevik szárnyából, akinek utóda a Sztálin nevű ámokfutó és a történelem második legnagyobb tömeggyilkosa lett.

Moszkva meg nem nyugatra van tőlünk...

SCHIFFER PÁL: CSÉPLŐ GYURI (DOKUMENTUMFILM)

BLOGÁSZAT
Szerző: Schiffer Pál
2017.02.26.


Schiffer Pál sokszínű dokumentumfilmes életművében kiemelt helyen szerepel a Cséplő Gyuri, mint ahogy ez az ún. szituációs dokumentumfilm is különleges helyet foglal el a magyar filmtörténetben.

Schiffer Pál a hetvenes évek elején a cinéma vérité módszer segítségével nyúlt a cigány tematikához, s forgatta le a szociológiailag pontos és az azóta a Kemény István által vezetett cigánykutatás emblémájává lett dokumentumfilmjeit (a Mit csinálnak a cigány gyerekek? az iskola világát, a Faluszéli házak a lakáskörülményeket, a Fekete vonat pedig a munkába állás nehézségeit, a Nyírségből Pestre ingázók nehéz sorsát tárja fel.) Ezekben a filmekben – Bódy Gábor szavaival élve -- tágra nyílt szemmel, a legnagyobb látószöggel nézte Schiffer a világot, nehogy lemaradjon az igaz. A jelszavak mögött rejtőzködő Magyarországról.

Schiffer Pál valósággal beleszeretett ebbe a rejtett, eltagadott világba, ő látta meg a Jánosokat és a Gyurikat és ő hozta őket érzelmi közelségbe azokhoz is, akik talán sohasem hitték, hogy érintheti őket a kisebbség gondja. A cinéma vérité módszerét fejlesztette tovább a talán legismertebb és a cigánysorsról legtöbbet mondó filmjében, a Cséplő Gyuriban.

Schiffer Pál hosszú időn át ismerkedett a zalai cigánytelepen élő Cséplő György életkörülményeivel, olyan filmet akart csinálni a főhős életének döntő periódusáról (Cséplő György megpróbál munkát szerezni a fővárosban, hogy kitörhessen a szegénységből), amelyben minden úgy történik, ahogy ő akarja.

Módszere jól illeszkedett az akkoriban kialakuló BudapestiIskola irányzatába, mely a dokumentum-, illetve a játékfilmkészítés módszereinek sajátos ötvözésével kísérletezett. A Cséplő Gyuri a narrációt csak eszközként használó dokumentumfilm, amelyben elsősorban a mesterségesen létrehozott, de teljesen valószerű szituációkban kibomló személyiségek, gesztusok telítődnek jelentéssel. És ezen a ponton érhető tetten a Cséplő Gyuri legnagyobb erénye: bár ez a film is kívülről, a társadalmi probléma oldaláról mutat be egy ember sorsán keresztül valami általánosat, a kamera jelenlétében teljesen spontán módon természes gesztusok, és szociológiai igazságok exponálódnak.

Schiffer célja az, hogy a hiteles szociológiai helyzetképet egy portré megrajzolásával tegye személyessé, miközben a portré alanyát úgy választja ki, hogy az egyedi eset segítségével fel tudja mutatni a tipikus problémát is. A film a hagyományos szerkesztésű dokumentumfilmektől eltrően nem az észre, hanem az érzelmekre akar hatni, hiszen az irracionális előítéleteket, sztereotípiákat amúgysem lehet észérvekkel lebontani.

Schiffer ebben a filmjében az eseményeket szenvtelenül rögzítő dokumentumfilmet élővé akarta varázsolni, jelenidejűvé akarta tenni a történetet, hogy a néző átélhessen, s ne csak megfigyelhessen egy problémát, hogy részesévé válhasson a történetnek, hogy azonosulhasson a főhőssel...


ITT OLVASHATÓ 

SCHIFFER PÁL: FEKETE VONAT (DOKUMENTUMFILM)

BLOGÁSZAT
Szerző: Schiffer Pál
2017.02.26.


Fekete vonatnak a Szabolcs-Szatmár megyéből ingázó dolgozókat szállító munkásvonatokat nevezték, amelyek vasárnap Budapestre, míg pénteken, illetve szombaton pedig Szabolcsba (illetve általában az ország északkeleti részébe) szállították az alacsony iskolázottságú fizikai munkásokat a 100-as számú Budapest–Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza-vasútvonalon. A rendszeres balhékról elhíresült fekete vonat a Kádár-korszak Magyarországának egyik ikonikus fogalmává vált.

BÁRKIVEL ELŐFORDUL: FARKAS SÁNDOR 1,5 MILLIÁRD FORINTOT ELFELEJTETT BEVALLANI

ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: D. Kovács Ildikó
2017.02.25.


Szijjártó Péter megbízásából indult a moszkvai vízumgyár; átadás után drágult a Dagály-uszoda; többek között Habony Árpád és Rogán Antal barátai taroltak az állami ingatlan-árveréseken. A hét legfontosabb korrupciós hírei.

Heti Top 5 – Átlátszó:

1,76 milliárd forint/kilométer áron nyert útépítést a Strabag

Páva Zsolt ügyvédje és egy Tiborcz-közeli vállalkozó szanálták volna a Zsolnay porcelánmanufaktúrát

Döntésképtelenség miatt nem adják ki a román államfőt érintő periratokat

103 millió forinttal drágult az előző nap átadott Dagály-uszoda

Kicsoda Adnan Polat, a magyar miniszterelnök török barátja és üzletfele?

Heti Top 5 – magyar sajtó:


Elmarad a meccs, jeges a fűthető futballpálya (444)

Tarsoly Csaba szerint Szijjártó kereste meg a moszkvai vízumgyár ötletével (444)

Pár százezerért simán magyar útlevélhez lehet jutni (Index)

Habony, Rogán és Tiborcz barátai taroltak az állami ingatlan-árveréseken (Heti Válasz)

Farkas Sándor 1,5 milliárd forintot „felejtett ki” a vagyonnyilatkozatából (Direkt36)

SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Szelestey Lajos
2017.02.26.


Spiegel

A vezércikk úgy ítéli meg, hogy nyugaton – Trump, Erdogan és a többiek miatt - veszélybe került a sajtószabadság, és azt közösen kell az újságíróknak, az olvasóknak, de mindenekelőtt a polgároknak megvédelmezniük, ha fontosnak tartják a liberális demokráciát. A jó az, hogy napjainkban egyetlen okos telefon elegendő a tájékozódáshoz. Egyetlen önkényúr vagy adócsaló sem mehet biztosra, mert az igazság mindig kiderülhet és annak könnyen felháborodás lehet a vége. De sajnos, nagyon egyszerű terjeszteni a hazugságot is. A világhálón minden további nélkül komoly újságírói teljesítménynek lehet beállítani a propagandát, az összeesküvés elméletet, a sértést és az uszítást.

A hatalom olyan gazdái, mint Erdogan, Orbán, Putyin és Trump a sajtót támadják. Magyarországon ezt azt jelenti, hogy újságírók elvesztik a munkájukat és nyomorognak. Az amerikai elnök a nép ellenségévé nyilvánította a médiát. A következmény az, hogy elmosódik a különbség igaz és a hamis között, a tömegek nem képesek tájékozódni és csüggedten feladják a próbálkozást. Ez azonban a hazugoknak jön jól. Az amerikai és a török elnök úgy állítja be, hogy csakis ő érti és testesíti meg a népet. Az ő szemükben a sajtó nem a demokrácia támasza. Csak az az igaz, amit ők mondanak. Ám így a tekintélyuralom gondolkodik, a diktatúrák tartják fenn magukat ily módon. A sajtószabadság sok évszázados, John Milton, angol költő már 1644-ben azt írta, hogy ha elnyomják, az olyan mintha a józan észt rombolnák le.

New York Times


Az előző demokrata kormányzatok két szakértője azt javasolja Trump újonnan kinevezett nemzetbiztonsági tanácsadójának, hogy sürgősen űzze ki a Fehér Házból azt a világképet, amit a szélsőjobbos Steve Bannon képvisel, és a legjobb volna, ha ezt azzal kezdené, hogy megszabadul Gorka Sebestyéntől. Már persze ha megalapozott nemzetbiztonsági politikára törekszik, mert azok a nézetek, amiket Bannon és Gorka vall, csak súlyosbítják a bajokat, ahelyett, hogy megoldanák azokat. Steven Simon és Daniel Benjamin azt írja, hogy Gorka annak idején, a 90-es évek Magyarországán belekeveredett az ultranacionalista politikába. Mostanában pedig az a hír járja róla, hogy rosszul felkészült iszlámgyűlölő. Az iszlámot tekinti a problémának, nem pedig azt, hogy erőszakos szélsőségesek a maguk javára használják fel a vallás tanításait. Vagyis ő a vallás és nem a terroristák ellen akar harcolni. Úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok idáig nagy hibát követett el, mert nem értette meg az ideológia jelentőségét, amiért a befogadás és a politikai korrektség a felelős. Ám ez a felfogás a legteljesebb mértékben téves és történelmietlen. Hatalmas halandzsa...

TRUMP "HAZUGSAJTÓZÁSA" NÁCI ÖRÖKSÉG

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2017.02.25.



A Washinton Post már 2016. október 24-i számában kimutatta, hogy Trump “hazug sajtó” jelszava közvetlenül a náci Németország szótárából származik. Trump támogatói kiabálták Washingtonban németül a “Lügenpresse” (“hazug sajtó”, angolul “lying press”) kifejezést, amely futótűzként terjedt az interneten. Ma a bevándolóellenes szélsőjobboldal jelszava Németországban, de a szó a náciktól származik. Trumphoz pedig a Breitbart és Steve Bannon révén került. Trump talán nem is tudja, hogy Hitlert ismételgeti.

Trump már a kampányban átvette a “hazugsajtózást”, akkor “rigged press”-nek nevezte. Azóta átvette az eredeti kifejezést, amit a német nácik használtak. De Trump nem találta fel a spanyolviaszt azzal, hogy lehazugozza a mainstream médiát. Ma ez az illiberális náci szélsőjobb egyik jelszava. Már 2014-ben az év legcsúnyább szavának választotta a “hazug sajtó” kifejezést (Lügenpresse) a Darmstadti Egyetem nyelvészekből és újságírókból álló független bizottsága. A döntés indoklásában rámutattak arra, hogy a kifejezés már az első világháború idején megjelent a politikai retorikában és a nácik használták a független sajtó általánosító rágalmazására...


TÖRŐCSIK MARI MEGHATÓ ÜZENETE JORDÁN TAMÁS MELLETT - VIDEÓ

SZTÁRKLIKK BLOG
Szerző: Sztárklikk
2017.02,25.



Jordán Tamás a direktor harmadik ciklusát kezdené a szombathelyi színház élén. Egyetlen vetélytársa Dér András visszalépett a jelentkezéstől, botrányos körülményeket emlegetve. Jordán bízik a társulatában, a rendezőiben, szerinte beérett az elmúlt évek munkája, ezért folytatná.

A szakmai bizottsági ülésen azonban egyetértés helyett patthelyzet alakult ki, négyen Jordán mellett voksoltak, négyen pedig új pályázatot szeretnének, mivel Dér pályázata akarata ellenére kiszivárgott, a képviselő-testület március 2-án dönt.

Törőcsik Mari a videóüzenetben egyebek mellett hangsúlyozza: tragikusnak érzem, hogy ha ott van egy méltó ember, akit az egész színház és a szakma legjobbjai könyörögnek, hogy maradjon, akkor kérem, hogy higgyenek nekünk, és támogassanak minket.

A mostanában gyengélkedő színművésznő a videoüzenetben elmondja, hogy a Nemzet Színészei levelet küldtek Szombathely vezetésének, Puskás Tivadar KDNP-s polgármesternek, amelyben határozottan kiállnak Jordán Tamás mellett, a direktor maradását kérik a szombathelyi színház élén.

A cím jelenlegi birtokosai: Almási Éva, Andorai Péter, Berek Katalin, Bodrogi Gyula, Cserhalmi György, Haumann Péter, Király Levente, Máthé Erzsi, Molnár Piroska, Szacsvay László, Tordy Géza és Törőcsik Mari.


NEM BARÁTI TŰZ, HANEM A KÖZISMERT EXTRÉMISTA VÉGZETT A RENDŐRNYOMOZÓVAL BŐNYBEN


ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: Csikász Brigitta
2017.02.25.



Nem volt arra információ, hogy éles lőfegyvert tart az otthonában az Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozóját lelövő Győrkös István, ezért nem kérték a terrorelhárítás segítségét, továbbá nem „baráti tűz” végzett a rendőrrel – ezeket osztotta meg az Átlátszóval egy, az éppen ügyészségi vizsgálat alatt lévő ügyre rálátó belügyi forrásunk neve elhallgatását kérve. Elmondása szerint több valótlan információ jelent meg a történtekkel kapcsolatban: Győrkös ügyvédje az Indexnek például azt mondta, az ügyben még az is kiderülhet, hogy a nyomozót a kollégái lőtték le. Tegnap a Központi Nyomozó Főügyészség (KNY) is úgy nyilatkozott, hogy a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem baráti tűzben halt meg Pálvölgyi Péter nyomozó Bőnyben.

„A Terrorelhárítási Központ (TEK) egységének a helyszínre kérése nem nyomozói kompetencia. Amennyiben arról a vezetők korábban nem döntöttek és nincs hirtelen erre okot adó cselekmény, akkor nem fordulnak a terrorelhárítókhoz. A lövöldözést megelőzően egyébként a helyszínen nem volt olyan momentum, ami a TEK odahívását indokolta volna.”

Ezt hozta fel magyarázatként a forrásunk arra, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) munkatársai miért nem kérték a TEK segítségét a házkutatáshoz...