...A később kiosztásra kerülő konkrét munkákra majd egymással kell versenyezniük. Egy régióban több cég is nyertes lett, és több olyan cég is van, amely több régióban is nyertes lett. A számlát legalábbis részben EU-s pénzből, a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programból (TOP) fogja fizetni a Magyar Közút Zrt. A hatalmas keretösszeg így oszlik meg a régiók között:
1, Észak-Alföld 46,1 milliárd Ft 2, Észak-Magyarország 43,4 milliárd Ft 3, Dél-Alföld 46,1 milliárd Ft 4, Dél-Dunántúl 38 milliárd Ft 5, Közép-Dunántúl és Közép-Magyarország 54,3 milliárd Ft 6, Nyugat-Dunántúl 43,4 milliárd Ft
Az utóbbi időben elég általánossá vált, hogy különböző állami cégek több évre szóló keretszerződéseket írnak alá gigantikus összegekről: 200milliárdenergetikai felújításra, 40milliárd műemlék-rekonstrukcióra, 50milliárd naperőművekre, 420milliárd csatornázási munkákra...
Lassan csipkedi, őrli a természet a nagyjából két méter széles betonsávot, a burjánzó parlagfű és egyéb gyomok már csaknem benőtték a széleket, miközben centiméter szélességű, 5-6 méterre is elnyúló törések vágnak kanyonokat a – szó szerint – semmibe vezető aszfaltba. - írja az mno.hu.
Így fest egy kellemes, szeles vasárnapon a 2015-ben átadott, a Heves megyei Hatvant és Boldogot összekötő kerékpárút, ami a hozzá kapcsolódó hatvani sétánnyal, gyalogoshíddal és a kerékpáros kalandparkkal együtt 1,139 milliárd forintos európai uniós támogatásból készült.
Az értelmetlen beruházások panteonjában rangos helyre esélyes projektet a Mészáros Lőrinc és Szíjj László érdekeltségébe tartozó Duna Aszfalt Kft. kivitelezte.
Az úton már az átadás utáni évben garanciális javításokat kellett végezni. A burkolat ugyanis egyetlen tél alatt szétrepedezett, a résekből nád és gyomnövénytelepek nőttek ki. A 7,3 kilométeres nyomvonalból hét kilométert kellett teljesen újraaszfaltozni, illetve kijavítani.
Ez szemmel láthatóan nem sikerült jól, helyszíni szemlénk alapján újrakezdődött az állagromlás, amit egy újabb tél végezhet be.
Ráadásul a Hatvan–Boldog-kerékpárút legfőbb jellegzetessége, hogy Boldogra nem lehet elkerekezni rajta, nem tart sehová, és nem csatlakozik a környék kerékpárút-hálózatához sem.
Az aszfalt a Zagyva folyó mellett, a szántóföldek ölelésében egyszer csak véget ér.
Egy néhány kilométerrel arrébb lévő, több méter széles, kátyúkkal tarkított hídon ugyan el lehet kerekezni a folyó túlpartján fekvő falu felé, csakhogy ehhez egy traktorok és teherautók által használt, kerekek vájta árkokkal teletűzdelt földúton kell végigmenni, amit egy könnyű vasárnapi délelőtti eső nem sokkal ottjártunk előtt változtatott sártengerré...
Mondhatjuk-e egy olyan városra, hogy élhető, amelyből hiányoznak az alapvető közszolgáltatások? Nem kellene, hogy a közvécék – pontosan ugyanúgy, mint a közvilágítás vagy a járdák – részei legyenek a városképnek? Át fognak-e valaha szállni az emberek az autóikból a tömegközlekedésre, ha útközben nem tudják elvégezni a dolgukat? Nincs-e minden embernek szüksége olyan helyre, ahol elintézheti, amit a természet diktál?
...Ennek az útmutatónak az a célja, hogy képessé tegye a helyi közösségek képviselőit és a városi tisztségviselőket arra, hogy olyan közvécéket tartsanak fenn, amelyek élhetőbbé teszik a közösségeket, tiszteletben tartják az emberi méltóságot és segítik az egészséget és a jóllétet. Az útmutató magyarfordításban itt letölthető >>>
Természetesen a politikai ideológiák (valóságképek) nem haladhatók meg, viszont változik a tartalmuk. Maga a meghaladás vágya is egy ismert ideológia tkp. Marx óta, aki a hamis tudatot látta bennük. A konzervativizmus (gyakorlat és ideológia) egységét -- legegyszerűbben -- az alapkérdése biztosítja: hogy ti. "mi legyen a változással". A változás rettenete először a természeti törvény megrendülésével és a politikai tömegmozgalmak (a francia jakobinizmus) megjelenésével érte el régi (teocentrikus, hierarchikus) világrend híveinek ingerküszöbét. Addig is voltak változások jócskán (Occam idealizmusa, reneszánsz, protestantizmus, polgárosodás, felvilágosodás), de az "öröktől" létező világrenddel szemben a XVIII. század végén halmozódott fel a paradigmatikus változás igénye. Ekkor jelent meg a politikai konzervativizmus is mint a változásra való reakció ideológiája, úgymond, a természetes és örök -- egyszersmind hagyományos -- értékek, röviden a szentség (a trón és oltár szövetségének és végső soron az Embernek a) védelmében, A konzervativizmus azóta sem szól másról, mint a e komplex, de fogyatkozóan elismert szentség védelméről.
A konzervativizmus tartalma és érvei persze maguk is változnak, ezért nevezzük mi ezt inkább csak alapállásnak, gyakorlatnak, beállítottságnak, nem pedig ideológiának. A máról beszélve a változás trendje és radikalizmusa is nyilvánvaló, ugyanakkor elég szerteágazó, és a konzervatívokon belül is különbséget tesz az, hogy a változások melyik csoportjára hogyan reagálnak. A migráció, a homoszexuális házasság, az elvallástalanodás, az abortusz, a feminizmus, a klímaváltozás, a jogkiterjesztés, "a tömegek lázadása", az állam és a korporációk térnyerése a szabad piac kárára stb. külön témák, amelyekhez az eltérő viszonyulás külön táborokat hoz létre a konzervatívokon belül is aszerint, hogy mit tartanak összeegyeztethetőnek az örök, természetes, vagy hagyományos értékekkel, amelyek -- szemben az azonnali vágykiéléssel és a szubjektív akarat tombolásával -- az embert emberré teszik. A reakciók ezekre az egyes változások (kénytelen) elfogadásától a teljes tagadásig terjednek, de a legfontosabb törésvonal a konzervatívok között mégis csak ott húzódik, hogy elfogadják-e (és milyen területeken) általában a progresszió tényét, csak a sebességét/mélységét akarva csillapítani a beláthatósága érdekében, vagy teljesen szembeszegülnek vele. (A tudatosabb konzervatívok megkülönböztetik a tisztán konstruált -- merőben fölösleges -- változásokat, a radikális változásokat és a "természetes", "logikus" változásokat. Ebből is látszik, hogy a konzervativizmus -- szemben a tradicionalizmussal -- reflektál a tárgyára, ti. modern eszme.)...
„– A radikalizálódás hihetetlenül gyors, a katalizátor általában egy közeli mecset vagy az internet. Néhány hét, esetleg hónap alatt eljuthatnak odáig, hogy menni akarnak – állítja Preben Bertelsen, az aarhusi egyetem pszichológiaprofesszora. – A felszínen úgy tűnik, ezek a fiatalok tökéletesen beilleszkedtek a társadalomba. Jó iskolába járnak, biztos a családi hátterük. Kicsit mélyebbre nézve azonban kiderül, hogy a mindennapjaikat végigkísérte az alig észrevehető rasszizmus, az érzés, hogy mások, mint a többi dán. Az otthon látottak és az új ország kultúrája közé ragadtak, és válaszokat keresnek a kérdéseikre – nyilatkozta Dániából.” (Szomszédom, a dzsihadista)
A Barcelona-ban történt véres merénylet is azt igazolja, hogy az európai városok váltak a dzsihadista terror fő célpontjaivá. Ez kimondottan ijesztő, tragikus, de teljesen logikus döntés a szélsőséges iszlám merénylők részéről. A városok nincsenek betonfalakkal, szögesdróttal körülvéve. A turisták nem lopódznak óvatosan, sarokról-sarokra, egymást fedezve, golyóálló mellényben, kevlár sisakban. Az utcasarkokon nincsnek géppuskafészkek, a műemlékek tetején nem rejtőznek mesterlövészek. Az európai lakosok közül tíz ember közül hét városokban lakik, és ők nincsnek állig felfegyverkezve, városi harcokra kiképezve. Nem Colt M45A1-essel az oldalukon ballagnak le bevásárolni, és nem lőnek azonnal agyon senkit az első gyanús mozdulatra.
Az európai nagyvárosoknak szimbolikus jelentőségük van. Ezek jelképezik mindazt, amit a dzsihadisták mérhetetlenül gyűlölnek. A nyitott, demokratikus, sokszínű, toleráns társadalmat. Ezt akarják elpusztítani...
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG Szerző: Lázár Gergő 2017.08.18.
Tegnap este Spanyolországot terrortámadás érte, mely ismét megrázta az egész világot. 13 ártatlan vesztette életét, a katalán régióban történt támadássorozat következtében, melynek több mint 100 sebesültje van. A madridi al-Kaida által elkövetett, 13 évvel ezelőtti terrortámadás óta nem történt hasonló az ibériai félszigeten, így talán sokakat meglepett. Az elkövetőkről egyelőre nem tudni sokat, mint ahogy az indokokról sem. Annyit tudni, hogy az ISIS magára vállalta az események elkövetését, azonban ők mindent magukra vállalnak, ahol ártatlan civilek halálával járó cselekmény történik. Órákkal a tragédia után ismét előtérbe került az idegengyűlölet, és az érthető harag. A világ felelősöket akar és magyarázatot a megmagyarázhatatlanra. Annak a 13 embernek és családtagjaiknak már mit sem számít, ez ugyanis őket már nem hozza vissza. Azon a délutánon örökre a Las Ramblas lakói lettek. Azok a fiatalok és idősek, egy értelmetlen célért vívott háború, ártatlan áldozatai lettek. Teljes mértékben kétlem, hogy ők azt szeretnék, hogy ezt az eseményt politikai célokra használjuk fel, kétlem hogy azt szeretnék, hogy a gyűlölet még jobban elmélyedjen.
A hazai sajtó cikkei alatt mit sem látni, mint gyűlöletet, Orbán istenítést és mocskos muszlimozást. Egy terrortámadás ismét előhozta az emberekből a legundorítóbbat, és azonnal a másik nyakának esnek. Spanyolország több évszázadon keresztül az arab világ része volt. Városok és falvak őrzik a mai napig az arab kultúra emlékeit. Erődítmények, fürdők és mecsetek emlékeztetik a spanyolokat, az egykori mór birodalomra. Granada, a város ahol én is élek, a mór birodalom egyik kincse volt. A város fölé emelkedő Alhambra csodájára járnak a mai napig, több millió turistát vonzva évente. Ez, az egykor arab befolyás alá eső város, évszázadok óta ad otthont muszlimok tízezreinek, mégsem történtek atrocitások. A probléma ugyanis nem a muszlim vallással van, hanem a muszlim vallásra épített ideológiával. Azzal hogy Allah nevében gyilkolnak le százakat Európa és világszerte. A probléma az ISIS, a probléma a szélsőséges nézetek másokra erőltetése, a probléma az uralkodási vágy.
Nem állítom, hogy ne lenne jogos a felháborodás, és azt sem, hogy nincs alapjuk az embereknek a muszlim vallást hibáztatni. Végső soron az ISIS a koránra hivatkozva gyilkol le százakat, azonban a probléma ettől sokkal bonyolultabb. Butaság lenne egy csoportba helyezni mindenkit, és vallási alapon megítélni. Sok száz évvel ezelőtt a bibliára hivatkozva mészároltak le százezreket világszerte, akkor vélhetően a keresztényeket övezte hasonló gyűlölet. De akkor sem a vallással vagy a bibliával volt a gond, hanem azokkal, akik ezeket a saját céljukra felhasználva, emberek ezreit megvezetve gyilkosságra szólítottak fel.
A tragédia tragédia marad, azt a 13 embert azonban a gyűlölet nem hozza vissza. Ahelyett, hogy egymás nyakának esnénk, inkább emlékezzünk meg az elhunytakról...
MAGYAR NARANCS - POLITICAL ANIMAL BLOG Szerző: Keszthelyi András 2017.08.18.
...Röviden:
a Fidesz elvben kétféleképpen győzhető le.
Vagy valamilyen váratlan, nem tervezhető módon összeomlik a támogatottsága, vagy pedig összes kihívója valamilyen egységfrontba tömörül – a Jobbiktól Bokros Lajosig. Ahogy mondani szokás, különben nem jön ki a matek. Ha ránézünk a kutatóintézetek augusztusi számaira, azt látjuk, hogy míg a Fidesznek egymagában bő 2,4 millió, az összes ellenzéki pártnak együttesen is legfeljebb 2,5 millió támogatója van. (Az aktív szavazókkal a választási ciklus ezen szakaszában nem érdemes kalkulálni.)
Összehasonlításképpen, 2013 augusztusában, tehát négy évvel ezelőtt a Fidesznek kisebb, 2,25 milliós tábora volt, míg az akkori „összellenzék” 2,4 millió támogatóval rendelkezett. Fontos különbség, hogy akkoriban a Jobbiknak kevesebb mint 700 ezer támogatója volt, ma pedig közel 950 ezer. Négy év alatt tehát, miközben pártjainak száma szaporodott, a demokratikus ellenzék tábora alsó hangon 150 ezer támogatóval csökkent.
A második szempontot röviden úgy jellemezném, mint az elemzői és a szavazói nézőpont szétválasztását. Elemzői szemszögből például teljesen legitim az, hogy az egymással is vetélkedő ellenzéki pártok saját identitásuk megőrzését fontosabbnak tartják egy bizonytalan kimenetelű „összefogásnál”.
Elemzői szemszögből egyaránt „igaza” van Botkának, Gyurcsánynak, Szélnek, Juhásznak vagy Fekete-Győrnek. Az MSZP joggal követeli, hogy hegemón pozíciójának megfelelően irányt és iramot diktáljon. A DK saját szempontjából helyesen ismeri fel, hogy elnöke beáldozása túl nagy áldozat volna egy 9 százalékos támogatottságú párt lobogója alatt (MSZP). Az LMP önazonos marad, amikor nem közösködik a „posztkommunistákkal”, míg az Együtt okosan ismeri fel a jelenlegi politikai törésvonalak alapján, hogy volna létjogosultsága egy újellenzéki pólusnak, csakhogy a Momentum sem téved akkor, amikor elutasítja az összefogás bármilyen formáját, talán mert tanult az elmúlt négy év összefogásainak szervezeti tapasztalataiból – nézzük csak, hova lett az Együtt–Szolidaritás–Párbeszéd szervezeti egysége. Minderre persze mondhatja a demokratikus érzelmű szavazó, hogy engem mindez nem érdekel,oldják meg valahogy, és váltsák le az Orbán-kormányt...
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG Szerző: Pájer Csaba 2017.08.18.
...Ennél sokkal érdekesebbek – már megint – az esetre érkezett reakciók. Ugyanis ha van valami, ami remekül leírja egy társadalom lélektani helyzetét, az nem maga az eset és az abban résztvevők, hanem az esetre érkezett reakciók. Itt például több, az esettel foglalkozó cikk alatt is megjelentek olyan kommentek, hogy az emberiség annyira romlott, bűzlő, fekete pestise eme planétának, hogy ki kellene irtani, meg kéne semmisíteni. No, ez az ami igazán érdekes… Szerény véleményem szerint ugyanis: aki úgy véli, hogy az egész emberiséget el kéne pusztítani – a 7 milliárdhoz viszonyítva – néhány tagjának retardáltsága miatt, azt kérem, legyen szíves jó példával elöl járni, s kezdje magával. Amennyiben „nem gondolta komolyan”, vagy csak a dühét kívánta így kiadni, akkor arra kérem, hogy ne beszéljen ostobaságokat. Mert miféle szuicid hajlam kell ahhoz, hogy valaki ilyen mértékben gyűlölje a saját lényét? Gondolom, persze előbb dögöljön meg mindenki más… hátha rá nem kerül sor.
Manapság könnyen osztjuk a halált, túl könnyen. Mert nem kell odaállni a másik elé, akit meg akarunk ölni, és nem kell vállalnunk a következményeket az ítéletünkért. Hogy esetleg nem tetszik neki, és pofán ver, vagy ő öl meg. Mert miért ne? Naponta követünk el genocídiumot egész népcsoportok ellen, a képernyők mögött ülve, biztonságban, névtelenül és arctalanul (egy közösségi oldalon mindenki azt ír magáról amit akar, olyan arcot mutat, amilyet nem szégyell).
Mindenki szentül meg van győződve a saját morális felsőbbrendűségéről. És eme felsőbbrendűség biztos tudatában ömlik a mocsok a billentyűzetekből. Jó lenne, ha végre elkezdenénk belátni: teljesen felesleges bármiféle civilizáltságról és morálról beszélni addig, amíg nem vállaljuk a felelősséget azokért a gondolatokért is, amikről – tévesen – úgy hisszük, semmiféle következménnyel nem járnak.
Három neves vízügyi szakember – Futaki Károly, Holló Gyula és Simonffy Zoltán – nyílt levélben szólítja fel a főváros vezetését, hogy állítsa le a Római-partra tervezett mobil gát tervezési, előkészítési munkáit. Álláspontjuk szerint a tervezési folyamat átláthatatlan, önkényes, nincs összhangban a szakma írott és íratlan szabályaival, szemléletében és megoldásaiban pedig szembe megy a vonatkozó uniós irányelvekkel. A szakértők szerint elvileg az sem kizárt, hogy a jelenlegi nyomvonal az optimális, de ezt senki nem állíthatja biztonsággal a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján. Az viszont biztos, hogy a partélre épülő védmű lenullázza a part meglévő ökológiai értékét, míg a jelenlegi, a Nánási út-Királyok útján lévő, vagy az általuk szintén vizsgálatra javasolt, a jelenlegi telekhatárokon futó védvonal jóval kisebb károkat okoz. A nyílt levél az eddigi legélesebb szakmai kritika a partra tervezett mobilgát-projekttel kapcsolatban – a szerzők szándéka viszont nem a konfrontáció, hanem valós szakmai-társadalmi diskurzus megindítása: abban bíznak, hogy a főváros vezetése mérlegeli a felsorakoztatott érveket, és képes lesz az alapoktól újragondolni a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmének problémáját. A nyílt levél szerzői az alábbi interjúban fejtik ki álláspontjukat:...
A szoci szavazókon osztozkodnak. Bár a közvélemény-kutatások szinte mindegyike (amelyik nem a kormány megrendelésére készül) azt mutatja, a Fidesz toronymagasan vezet a pártok versenyében kevesebb mint 8 hónappal a választások előtt, a mérése egyúttal azt is is egyértelműen jelzik, hogy a kormányváltást akaró szavazók többségeben vannak azok, akik Orbánék távozását akarják.
Ebből kiindulva egyszerű a helyzet: ha az ellenzék összeállna egyetlen választási párttá - mint például Róna Péter közgazdász javasolta -, ezzel nem egyszerűen kormányképes alternatívát mutatna fel, hanem a választókörzetek többségét is el tudná vinni a Fidesz elől, és kikényszerítené a kormányváltást.
Az egyszerűnek látszó elv leginkább a személyi ambíciókon bukik el.
A Jobbik nem akar senkivel sem közösködni, leginkább arra vár, hogy a baloldal végképp összeomoljon vagy káoszba fulladjon, és a szavazói jobb híján a Vona-pártot válasszák, mint az Orbán legyőzésére gyedül képes politikai erőt.
Hasonló a célja a Momentumnak. A januárban berobbant párt idővel győztesen kiemelkedni a baloldali őskáoszból, mint olyan párt, amelyik még nem kopott el, nem korrumpálódott, nem vált unottá és nem tűnik megélhetésinek.
Gyurcsánynak - mint az ország egyik legelutasítottabb politikusának - nincs esélye leváltani Orbánt, de úgy gondolja, másnak sincs, és akkor ő miért áldozná fel fel magát. Neki a szocialisták választási veresége az érdeke, hogy aztán 2018 után a habokból frissen kiemelkedve átvegye a baloldal vezetését. Jobb a baloldalt vezetni, mint a semmit.
Ebből két dolog is látszik: mind a 3 említett párt és annak vezetője voltaképpen az MSZP helyére és annak szavazóra pályázik.
Valamint az is, hogy voltaképpen csak Botka érdekelt Orbán választási vereségében: a többiek arra játszanak, hogy a Fidesz nyer és az MSZP veszít, egyúttal eltűnik a porondról...
GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG Szerző: Föld S. Péter 2017.08.18.
Remélem, még időben szólok, mielőtt még valamelyik politikusnak látszó illető szokás szerint Szent István üzenetéről hadoválna az ünnepen. Hogy mit üzent az államalapító király nekünk, magyaroknak. Szent István nem üzent nekünk semmit. Azt sem tudta, hogy mi leszünk. Magyar ember volt, foglalkozására nézve király. Élt, ahogyan tudott. Evett, ivott, szeretett. És persze uralkodott. Törvényeket hozott, amint az egy uralkodótól elvárható.
Tőlünk meg az lenne elvárható, hogy most, a huszonegyedik században, nagy nemzeti ünnepeinken ne beszéljünk kényszeresen hülyeségeket. Talán, ha pisztolyt szorítanának a tarkónkhoz, akkor lenne magyarázat arra, ha ostobaságokat mondunk. Vagy kést a nyakunkhoz.
Akkor minden hülyeség érvényes lenne, egyébként nem.
István király nem üzent nekünk semmit. Intelmeket intézett a fiához, Imre herceghez. Ezen intelmek közül a következőt szokták a leggyakrabban idézni:
„Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad, és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”
Nekünk, mostani magyaroknak azonban nem üzent semmit. Csak a politikusok találták ki, hogy a régiekkel üzentetnek, mert tudják, nekik, maiaknak, már nem hisznek a népek. Ezért kell a régiekhez fordulni. Ők már úgysem tudnak tiltakozni...
BERKECZ BALÁZS BLOGJA Szerző: BerkeczBalázs 2017.08.18.
Trócsányi miniszter házánál tüntettek a devizahitelesek, amikor a 'gazságügyi miniszter felesége leslagozta őket. Trócsányiné hozta a CÖF-ös hisztik mélységeit, ezzel az orbáni gőg új mintaképe lett.
Amint arról a 12.kerulet.ittlakunk.hu beszámolt: a napokban ismét tüntettek a "Nem adom a házamat" mozgalom aktivistái, a "sárgapólósok", a Mártonhegyi úton, Trócsányi László igazságügy-miniszter házánál. A csoport főleg olyan devizahiteleseket tömörít, akik az általuk fölvett devizahitelek jelentősen megemelkedett törlesztőrészleteit képtelenek visszafizetni a bankoknak. A csoport egyik szóvivője Trócsányit megalkuvó, népét eláruló értelmiséginek, illetve bankárminiszternek nevezte.
Tórcsányi felesége, aki a kertben öntözött, a slagot esetenként az utca felé irányította és lefröcskölt néhány tüntetőt. Ebből aztán heves szóváltás alakult ki, amit a tüntetők meg is örökítettek. A miniszter felesége például azt kérdezte az egyik leslagozott hölgytől - miután a tüntető számon kérte őt a pofátlan locsolásért -, hogy "esőben mi történik magával" majd azt javasolta, hogy menjenek vissza ahhoz, aki fizeti őket...
VÁROSLIGET BARÁTAI BLOG Szerző: Garay Klára 2017.08.14.
Újfajta, de nem kevésbé szemfényvesztő Nemzeti Konzultáció zajlik kis hazánkban! Partnerségi Egyeztetés a neve. Partnerként lehet véleményezni a Zuglói TAK-ot (= Településképi Arculati Kézikönyv)
Egy bő lére eresztett kívánságlistát arról, hogy milyen zöld Zuglót szeretnénk, és ennek érdekében milyen árnyékolókat használjunk, milyen legyen az erkély, a tető, a fasor, a park, a családi házas övezet, a lakótelep stb.
A főépítész reméli, hogy a mű „jó szolgálatot nyújt mindazoknak, akik kerületi polgárként, építészként, várostervezőként vagy bármilyen más minőségben szívükön viselik Zugló és a főváros egészséges fejlődését.”
A mű természetesen erre nem lehet alkalmas. Nagyon sok ember nagyon sok régi vágya teljesülne, ha a dokumentumban foglaltak megvalósulnának. Remélem, sokan szólnak hozzá, sokan gazdagítják, színesítik a képet.
Nekem ambivalens érzéseim vannak. Egyrészt sok saját kívánságomat látom leírva, másrészt erősen szkeptikus vagyok…..és felhívnám a figyelmet néhány ellentmondásra.
A Városligetre már nem vonatkozik Zugló semmilyen településfejlesztési terve, mégis sokat foglalkoznak vele. Jól mutat a zöld felületi statisztikán? De véletlenül nem szerepel az „átalakuló városrészek” listáján. Ebből a dokumentumból csak a 200 évvel ezelőtti események tudhatók meg. A beépítési tervekről, napi aktualitásokról, várható változásokról semmi. Arról sem, hogy beépítése milyen hatással lesz Zugló, az itt élők életére…és hogy bármilyen rendelet hozható, azt Zugló az elkövetkező (már csak 96 évben), egyáltalán nem tudja érvényesíteni a Városligetben.
Hasonlóan járt Istvánmező is. Röviden a múltról, de a Népstadion lebontásáról, az új stadion építéséről semmi. A műemléki védelem alatt álló velodromnak is van már új helyszíne, de mi nem tudjuk az itt lévő réginek mi lesz a sorsa?
A kiemelt beruházásokra vonatkozó speciális jogszabályokra (értsd: törvényen kívüli) nem tehetünk észrevételt. Csak merengünk a múlton. Illetve bús düledékein.
Beszámol a Budai vár, a Duna-partok – Andrássy út – Hősök tere- Világörökségi területről, de nem számol be arról, hogy a Városliget, mint 2002 óta a világörökség védőzónája, ugyanolyan védelmet élvez(ne), mint maga a világörökség területe.
Nem kerül szó tehát az itt zajló bontásokról, arról, hogy a Városliget OTÉK besorolása már nem közpark, hanem beépítésre szánt terület, melynek panoráma, légi-, és éjszakai képe óriási átalakuláson esett keresztül a bontások révén és mekkora lesz ez az átalakulás, ha nem sikerül megakadályozni a bele épülő 26-40 – 65 méter magas épületek, biodom, felépülése esetén...
AZ ÉN PÉNZEM BLOG Szerző: Az Én Pénzem Blog 2017.08.18.
Állampapír, készpénz és deviza – ezekbe öntötte idén a lakosság a legtöbb friss megtakarítását. Az MNB legfrissebb számaiból kiderül: a gyakorlatilag nulla kamatot fizető bankbetétek miatt már le sem kötjük a pénzünket, és a párnaciha lett az egyik kedvenc befektetésünk. Mutatjuk a bankok kínálatát is. A soha nem látott mélységben található betéti kamatok már el sem érik a megtakarítók ingerküszöbét, ezért egyre többen döntenek úgy, hogy inkább le sem kötik a pénzüket. Ha pedig le sem kötik, jó lesz a párnaciha is. A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb statisztikáiból az látszik, hogy idén a második negyedévben a lakosság látra szóló bankbetétben, készpénzben és állampapírban hizlalta a leginkább pénzügyi vagyonát...
...A hazai kutatási eredmények alapján tehát az a határozott kép rajzolódik ki, hogy a fiatalok nagy része nem választ példaképet magának, aki pedig választ, az leginkább a családból vagy a média világából nevez meg valakit. De vajon hogyan alakul ez a kép az olyan fiatalok körében, akik család nélkül, gyermekotthonban nevelkednek? E kérdés feltárására 2017 februárjában 62 strukturált interjút vettem fel egy nagyvárosi gyermekotthonban. A példaképválasztást vizsgáló kutatásom keretében 42 bentlakó fiatalt és 20 intézményi dolgozót (többnyire nevelőket) kérdeztem meg. Interjúimat Lászlóék nagymintás kérdőíves kutatássorozatának vonatkozó kérdéseihez igazítottam (László–Danó, 2015). Vizsgálatommal elsősorban arra kerestem választ, hogy a magyar fiatalok példaképválasztásaival összevetve milyen orientációs személyeket neveznek meg a gyermekotthonban nevelkedő fiatalok, és milyen értékkategóriák mentén rendeződnek választásaik. Továbbá arra is kíváncsi voltam, hogy az intézet dolgozóinak fejében miként reprezentálódnak a fiatalok példaképei, és hogy ezek a reprezentációk mennyire állnak összhangban gondozottjaik válaszaival. Kutatásom eredményeit a Nagy Ádám által szerkesztett, 2017 őszén megjelenő Szociálpedagógia a XXI. században című tanulmánykötetben mutatom be (Karlowits-Juhász, 2017), jelen írásomban pedig a példaképkutatásokban sokat emlegetett „médiafaktorra” fókuszálva gondolom újra vizsgálati eredményeimet.
Vélhetően senki számára nem meglepő, hogy a családjuk nélkül, gyermekotthonban nevelkedő interjúalanyaim számára jellemzően nem szüleik a példaképek. Azt látjuk azonban, hogy a szülők helyetti választások estükben nem a média felé tolódnak (mint ahogy azt az általam megkérdezett nevelők gondolják, és mint ahogy az a nagymintás kutatásokból is következne), hanem sokkal inkább személyes ismerősökkel (felnőttekkel és kortársakkal) bővül a példaképek listája. Az általam megkérdezett 42 fiatalból csupán 6-an választottak maguknak a médiából példaképet. Mielőtt alaposabban megvizsgálnánk, ki is ez a 6 ember, nézzük meg, az intézeti nevelőkben milyen gondolatok fogalmazódtak meg e kérdésre vonatkozóan!
Felnőtt válaszadóim viszonylag egységes álláspontot képviseltek, ugyanis 20-ból 15-en meg voltak róla győződve, hogy neveltjeik többsége a média világából választ magának példaképet. A válaszok egy része – mint ahogy azt a következő példa is mutatja – nem nélkülözte az értékítéletet sem.
„Az ő érdeklődési körüket, kulturáltságukat elnézve szerintem ezekből a reality borzalmakból választottak. Ez ugye szakmailag is ki van mutatva, hogy a negatív példakép nekik a példakép. (…) És az a probléma, hogy ők fel sem fogják ennek a jelentőségét. Mert mi hiába próbálkozunk, ízlést itt nem lehet befolyásolni, én nem tudom rávenni egyiket sem, hogy olvasson el egy könyvet” – mondja egy idősebb nevelő. „Szerintem a gyerekek legtöbbször az úgynevezett sztárvilágból választanak maguknak példaképet. Főleg, hogy nézik ezeket az úgynevezett valóságshow-kat, és azt látják, hogy aki nem dolgozik, az is milyen jól meg tud élni. Kevés munka, sok lóvé. Ez a lényeg” – véli egy másik nevelő.
Az anyagi jólét mint a példaképválasztás jellemző indoka a 20-ból 18 felnőtt válaszadómnál megjelent, ezenkívül csupán a külső tulajdonságjegyek említése volt számottevő, amely a 20-ból 6 beszélgetésben merült fel. Nézzünk erre is néhány példát!
"A lányoknak az fontos, hogy szépek, dekoratívok, a fiúknak, hogy jól ki vannak gyúrva, izmosak."
"Erős, magas, szép a haja, divatos, meg hasonló külsőségek."
"A lányoknál az első kritérium biztos az, hogy szép, és hogy milyen ruhái vannak, szóval a külsőségek. Nem hiszem, hogy a belső értékek lennének az elsők."
"A menőség, a kinézet, meg hogy ki hogy adja elő magát, aminek számomra semmi értelme nincs tulajdonképpen..."
SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG Szerző: Göbölyös N. László 2017.08.17.
„Elvis has just left the building” – Elvis most lépett ki a házból – hangzott el ez a mondat a Király utolsó fellépése után néhány perccel és távozott a helyszínről. Néhány héttel később ez a mondat más értelmet nyert: 1977. augusztus 16-én Elvis Aaron Presley 42 éves korában Memphisben, Graceland nevű birtokán meghalt. Sok millióan látták róla az utolsó felvételt, amit jobb lenne elfeledni: elhízva, felpuffadva, a millió gyógyszertől elbutítva jelent meg a rock and roll királya.
Minden akkor kezdődött, amikor egy déli, vidéki amerikai fiú, aki country-rádiót és fekete zenét hallgatott, megjelent egy lemezkészítést is vállaló kis memphisi boltban, hogy felvegyen egy dalt, amelyet ajándéknak szánt édesanyjának.
A véletlen szerencse úgy hozta, hogy a bolt alkalmazottjának megtetszett a fiú éneke és megemlítette a főnökének, aki – megint a szerencse – nem volt más, mint Sam Phillips, a Sun Records vezetője, aki olyan fehér énekest keresett, aki “fekete” stílusban énekel.
Elvis 1954. június 6-án jelent meg a stúdióban éretlenül, felkészületlenül, határozatlanul, de lassanként kibontakozott a dal, a That’s Alright, Mama.
Hangtrükkjei, ritmikus vokalizációi tulajdonképpen divatjamúltak voltak, a gospel-iskolában, a memphisi rádióból tanulta őket, de az ő előadásában mégis új irányvonalat jelentettek. Mindezek összevegyítve robbantok. John Lennon szerint „Elvis előtt nem volt semmi.”
Phillips a lemezt először egy helyi rádióhoz vitte el, amely előbb elutasította, mert csak fekete zenét sugárzott. (A faji szegregáció fordítva is működött…). Aztán mégis engedtek a csábításnak. Elvis első koncertje óriási siker volt, telt házzal, sikongó lányokkal. Az ifjú sztár nem is értette. Gitárosa, Scotty Moore magyarázta meg neki, hogy a lábmozgása hozta őket lázba. Elvis ezt örökre az agyába véste...
Bár tartottak a rajongók zaklatásától, egy horvát vendéglős mégis lebuktatta Orbán Viktor, aki Krk szigetén a Lara nevű étteremben fogyasztotta el vacsoráját vélhetően gyermekei társaságában érkezett a vendéglátóhelyre. Most, hogy a nyári turisztikai szezon vége felé járunk, néhány last minite ajánlhat befuthat még a miniszterelnök családjához, ám gyanítjuk, ezek nem csábítják majd annyira Orbán Viktort, mint a horvát szigetvilág. Íme, ezek a rendkívül aktuális ajánlatok, melyek nem jutnak el a miniszterelnök irodájáig: ITT OLVASHATÓK
KARVALYOK FÖLDJE BLOG Szerző: Karvalyok Földje 2017.08.16.
Vajon miért van az, hogy a kormány csak olyan projektekbe tud belekezdeni, amelyek többszáz milliárdos szinten viszik a pénzt és soha nem térülnek meg?
Minél nagyobb egy projekt, annál többet lehet belőle zsebre tenni. Egy óvoda felújításán vagy egy tornatermen nagyságrendekkel kevesebbet lehet fogni, mint a nagy út- és vasútépítéseken, és igazi csemege a miniszterelnök Várba költöztetése, a Liget múzeumokkal telezsúfolása, a Népstadion újraépítése, Paks orosz hitelből bővítése vagy netalán az Egér úthoz szuperkórház álmodása is. Halandó ember meg nem tudja mondani, ezek a beruházások ténylegesen mennyibe kerülnek és arra is nehéz válaszolni, vajon mekkora árnövekedés könyvelhető el a projekt vezetőinek inkompetenciája, a kiszámíthatatlan és időnként lehetetlen nagyfőnöki kívánságok vagy éppen a nagyüzemi lopás (túlárazás) miatt.
A szuperkórház már a kezdetek kezdetén hozza az összes tünetet, amit a józan észt teljes mértékben nélkülöző projekt hozhat. Az, hogy Fidesz-közeli vállalkozó telkét kellett megvenni a beruházáshoz, csak az első csepp a pohárban. Hiszen mit is kezdene vele a kedves tulaj? Közmű nincs az ingatlanon, nehezen megközelíthető, tőzegmocsaras – az államon kívül vajon ki szeretne olyan helyen építkezni, ahol hat méter mélyen már víz van? A költségvetésnek ugyebár nem gond finanszírozni azt a meglepetést, ami emiatt építkezés közben éri a kivitelezőt, lehet majd újragondolni a kivitelezés közben használt technológiát és jöhet a vastagon fogó ceruza is, már árazhatók is be az újabb és újabb pótmunkák, az adófizetők meg úgysem tudnak mit kezdeni egy olyan információval, hogy még 15 milliárddal többe kerül valami. Aztán meg még hússzal.
Egy normális világban ritkán kezd egy kormányzat úgy nagyberuházásba, hogy már a telek megvásárlása is korrupciógyanús, hiszen az aláírók egy normális világban joggal félhetnek attól, hogy ez az aktus már maga alsóhangon megér vagy 5 évet a hűvösön. A normális világ ebben az esetben hangsúlyozott kritérium, mert mi nem olyanban élünk. Magyarországon a leggazdagabbak az adófizetők, legalábbis a kormányzat szerint, éppen ezért számolatlanul lehet a pénzüket költeni, cserébe ügydöntő politikusaink önmaguknak teljes büntetlenséget adnak. Ha csak 30%-os túlárazással számolunk, akkor ez 200 milliárdos beruházás esetén garantált 60 milliárdnyi magánbankszámlákon landoló ingyenpénz, amiből aztán lehet venni újságot, tévét az egész Kárpát-medencében, még két jachtot kikötővel, három szállodát meg négy futballcsapatot. Az uniós beruházásokból azonban tudjuk, akár a tízszeres túlárazás sem ritka, de a háromszoros mindenképpen belefér.
A kórházhoz megvásárolt ingatlan tulajdoni átírása azonban csak a kezdet, egy vissza nem térő gigaalkalom ingyenmilliárdok kitalicskázására...
KETTŐS MÉRCE BLOG Szerző: JÁMBORANDRÁS 2017.08.18.
Hamarosan indul Gulyás Mártonék Közös Ország mozgalma, ahol az elképzelések szerint a pártokkal közösen egy új választási rendszer alapjait akarják kidolgozni. A Momentum már közzé is tette reformjavaslatát. Korábban én is utaltam arra egy cikkben, hogy a kampány és pártfinanszírozás rendszerét át kellene alakítani. Most le is írom, hogyan. Radikálisan. Sokan azt gondolják, a választási rendszert azt határozza meg, mekkora a listás szavazatok aránya, mennyi egyéni képviselő van, mekkora a bejutási küszöb. Pedig ha valamire, hát a demokratikus intézményrendszerekre igaz, hogy az ördög a részletekben rejlik. Mennyire teszi lehetővé a rendszer az oligarchák érdekérvényesítését? Miből lesz pénze a pártoknak? Egyenlő esélyekkel indulnak-e? Mely felületeken lehet hirdetni, és melyeket zárják ki a kampányból?
És lássuk be, ebből a szempontból mind a mostani, mind a 2010 előtti rendszer egy katasztrófa. Az, hogy senki se ellenőrzi a pártok költéseit, az ÁSZ egy gumikacsa, ami az illegálisan kampányoló pártokat soha nem büntette meg, pénzemberek beleszólását soha nem akadályozta, egyenes úton vezetett a 2000-es évek végének korrupt Magyarországához. Ahol aztán semmi nem akadályozta az oligarchák és a választott tisztviselők összefonódását. Ez volt maga a választási rendszer. Puch Lászlók, Simicska Lajosok, Mesterházy Ernők és más pénzemberek szavazatokat, eléréseket, kampányokat, így képviselőket, pártokat vásároltak meg, saját üzleti érdekeik szerint.
2010 óta pedig még durvább a helyzet, hiszen eltűntek a nem Fideszes oligarchák, felvásárolták őket, már csak a Fidesz érdekköre van pályán, miközben a kampányszabályokat úgy alakították át, hogy a kormánypártnak kedvezzenek.
2010-ben például csak a Fidesznek volt jelentősebb elérése az óriásplakát piachoz. Mi történt? Minden más hirdetési formát korlátozott a Fidesz, csak az óriásplakát piacot nem. 2015 után viszont Simicska elvesztésével elvesztették óriási részesedésük egy részét az óriásplakát piacon. Mi történt? Korlátozták a hirdetési lehetőségeket, már ami az óriásplakátokat illeti. Ez így nem demokratikus, hanem nevetséges...
A világ lapjai és hírportáljai ezekben az órákban főként a barcelonai gázolásos terrormerénylettel, illetve az azt követő további spanyolországi fejleményekkel foglalkoznak. E drámai történet szemlézése már csak a gyorsan pergő események miatt sem lehet ennek az elsősorban a magyar vonatkozásokra összpontosító médiaáttekintésnek a tárgya. Annyit mégis megjegyzek, hogy különböző híradásokban – például a Spiegel Online, illetve a Politico beszámolójában - felbukkan az az elem, miszerint a spanyol polgári védelem egyik közleménye magyar érintettről is említést tett – igaz, nem kifejezetten a halálos áldozatok, hanem a halottakat és sebesülteket egyaránt tartalmazó összesítésben. Emellett az is lehetséges, de ez nem derül ki egyértelműen a honlapokon, hogy a lista időközben frissült.
Magyarország intő példájának említésével hívta fel a figyelmet a Donald Trump által manipulált szélsőségesség veszélyeire Anne Applebaum történész a Washington Postáltal közölt véleménycikkében. A figyelmeztetés lényege: Trump arra használhatja fel az Amerikában alt-right-ként, alternatív jobboldalként emlegetett szélsőjobboldalt, hogy ahhoz képest önmagát centristaként állíthassa be – hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a Fidesz a Jobbikra rámutatva pozicionálja önmagát középen álló, mérsékelt erőként.
A szerző a Charlottesville-i események kapcsán kifejti, hogy nem kellene megdöbbenni Donald Trump magatartásán, a rasszista szélsőjobbot és a rasszista szélsőjobb ellen fellépőket egy kalap alá vevő megnyilatkozásain. Emlékeztet arra, hogy Trump 1973-ban szerepelt először a New York Times címoldalán: akkor, amikor Richard Nixon elnök igazságügyi minisztériuma beperelte a Trump-család ingatlanvállalkozását, mert diszkriminációt alkalmazott a fekete bőrű lehetséges bérlőkkel szemben. Trump az azóta eltelt négy és fél évtizedben – beleértve a tavalyi elnökválasztási kampányt is - folyamatosan használta a rasszista besározó sztereotípiákat, miszerint a mexikóiak megerőszakolják a nőket, a zsidók alattomosak, a feketék lusták...
A demokratikus barom politikusok megcsinálják a Jobbikot Orbán váltópártjának! Simicska láthatóan váltópárttá fejleszti a Jobbikot, amihez a ki- és elégett, magát demokratának hazudó politikusok éjjel-nappal segédkeznek!
Simicska a lengyel modell alapján dolgozik, ahol csak az egyik jobboldali párt válthatja a másikat!
A „demokratikus” ellenzék láthatóan nem képes felfogni azt, hogy miről szól a 2018-s választás, nem érti, hogy a Fidesz eltávolítása, nem technikai, hanem nagyon is gyakorlati kérdés. Magyarország mára eljutott abba az állapotba, amikor egy valódi kisebbség a többség akarata és vágya ellenére eltorzította az ország morális-, társadalmi- és gazdasági rendszerét, úgy, hogy az egyre kevésbé kompatibilis a modern Európával, az emberek vágyaival. Társadalomszociológiailag sikerült elérni az 1930-s évek állapotát! Ebben az időszakban egy, a világot nem értő, azzal nem kommunikáló, a fő folyamatokból kizárt, vagy marginalizált, nemzetközi lehetőségekkel és kapcsolatokkal nem rendelkező (kivéve német) kb. 10% nyerészkedett az országon...
ÁTLÁTSZÓ - PC BLOG Szerző: László Róbert 2017.08.17.
A választások közeledte és a Közös Ország Mozgalom választási reformot célzó kezdeményezése szolgáltatja az apropót, hogy az ellenzéki pártok közzé tegyék választásirendszer-koncepciójukat. A Momentum tegnap nyilvánosságra hozott, részletekbe menő választásireform-javaslatát értékeljük elsőként, amely legalább annyi kérdést generál, mint amennyire választ ad. Parlamenti létszám, arányosítás, a rendszer bonyolultsága
2010 előtt a „kisebbparlamentezés” uralta a választási reform álvitáját. Akkoriban még két nagynak mondott párt volt Magyarországon, amelyek választási vitája kimerült abban, hogy melyikük tud kisebb számot mondani a parlament létszámára vonatkozóan (hamar 200 körül állt nyugvópontra az inga, de létezett javaslat 199 és 198 fős parlamentre is). Hogy egyáltalán miért van szükség választási reformra, ritkán bírtak más indokot mondani, mint a túl magas létszámú parlamentet; a régi rendszer legfőbb hibáját – hogy még a politológia szakon végzett hallgatók többsége sem érti, hogyan működik – véletlenül sem említették.
Üdítő, hogy a Momentum javaslatában megjelenik a hírhedten bonyolult választási rendszer egyszerűsítési szándéka, ugyanakkor némileg csalódást keltő, hogy a javaslat nem képes kilépni a „kisebbparlamentezés” csapdájából.
Utóbbit persze nem tárgyalja nyíltan az anyag, de azzal, hogy más opciót meg sem említve, 70 egyéni kerületi mellett 129 listás mandátummal számol, látszik, hogy ők is beleragadtak ebbe a 199 fős dobozba. A félreértések elkerülése végett: senki nem állítja, hogy nagyobb létszámú parlamentre volna szükség, azt viszont igen, hogy hiba a létszám kőbe vésésével indítani egy vadonatúj választási szisztéma kidolgozását. Ennek egyáltalán nem lényegtelen mellékhatásai látszanak a Momentum javaslatán is: mivel úgy szeretné arányosítani a rendszert, hogy közben megtartaná a 199 fős létszámot és a vegyes jelleget, megfeledkezik arról, hogy 70 egyéni körzettel aligha megvalósítható az az ambíció, hogy „a helyi reprezentáció és az arányosabb mandátumelosztás is érvényesül”, továbbá, hogy „nem távolítjuk el a politikusokat a szavazóktól, megmaradhat és megerősödhet a kapocs az egyéni képviselők és a választópolgárok között”. Ez már a mai átlagosan 75 ezres kerületekben is csak hellyel-közzel érzékelhető, de 115 ezer választópolgárt felölelő monstrumkörzetekben végképp illúzióvá válik. Ehelyett célravezetőbb első lépésként azt kitalálni, hogy mi volna a párt szerint helyes arány a rendszer kormányzati stabilitást biztosító és a választói akaratot leképező képessége között, ezután megnézni, hány egyéni kerület alakítható ki úgy, hogy az még ténylegesen biztosíthatja az egyéni képviseletet, majd ez kiadna egy parlamenti létszámot – valahol 200 és 300 között, de bizonyosan a régi, 386 alatt. (Már ha egyáltalán biztos az, hogy továbbra is szükség van egyéni kerületekre; ha ezt nem vennénk axiómának, akár 150 fős is lehetne a parlament.)...
1977. augusztus 20-án tartották a nyitó előadást, így már 40 éves a Népligetben álló Planetárium. De mi is az a planetárium? És miért zárt be? A planetárium kettős fogalom: egyik jelentésében a speciális vetítőberendezésre, másik jelentésében az azt tartalmazó egész építményre utal. A planetárium boltozatos mennyezetére vetítik ki a csillagos eget bemutató képet. A Planetárium tehát egyfajta mesterséges univerzum. A legkorábbi változatok még csak egy-egy gömb belsejébe felfestve mutatták a csillagok állását ("orrery"-k). A nagy előrelépést Walter Bauersfeldnek, a jénai Carl Zeiss művek főmérnökének köszönhetjük. Ő találta ki, hogy egy gömbfelület belsejébe vetítsék a csillagokat, olyan vetítőgéppel, amely egyszerre töbfelé is tudja mozgatni a vetített képet. 1923-ban a müncheni Deutches Museum-ban állították fel az első ilyen szerkezetet, ez jó 3 évtizeden át működött.
Az 1920-as években Tass Antal, a Sváb-hegyi csillagvizsgáló igazgatója vetette fel egy hazai planetárium építését, de ebből nem lett semmi. Kulin György csillagász szorgalmazására a Honvédelmi Minisztérium rendelte meg az első hazai példányt, de az 1944-ben Budapestre került Zeiss-II. készülék nem volt hosszú életű. A bombázások miatt visszaküldték a határra, de a háborús, zűrzavaros időben nyomtalanul eltűnt. Így aztán az eredeti cél, a pilóták éjszakai navigálásának oktatása, nem valósult meg.
A világűr az ötvenes-hatvanas években került a közérdeklődés középpontjába. 1957-ben lőtték fel az első szputnyikot, aztán jött Gagarin űrutazása és Armstrong személyében az első ember a Holdon. Az űrkutatás, a csillagászat a hétköznapokba is eljutott. Amatőr csillagász szakkörök indultak, Föld és Ég címmel folyóirat indult 1966-ban stb. Kulin György az ötvenes években a Margitszigetre álmodott planeátriumot, de abból nem lett semmi, csakúgy, mint a ahatvanas években a Gellért-hegyre tervezettből. (A gellért-hegyi építkezés ugyanis a sziklás talajon költséges építészeti eljárásokat igényelt volna.) Szintén Kulin György kezdeményezésére a BNV mutattak be egy Zeiss kisplanetáriumot, amely ezután 1961-ben a Vidámparkba került, Évi kb. 55 ezer fős látogatottsággal az egyik vezető szenzáció volt akkoriban. A "panoptikum" az óriáskerék segédüzemeként működött; a planetárium előadói óriáskerék-segédkezelőként szerepeltek a bérlistán. Ez 1968-ig működött, és egy ZKP-1 Medium típusú vetítőt használt, amelyet 1968-ban szétszereltek, és 1971 végén (más forrás szerint 1975-ben) Pécsre vittek az ottani TIT stúdióba. A hatvanas években Kecskemétre érkezett egy hasonló készülék. Az országban fejlődésnek indult a csillagászat: megépült a piszkéstetői obszervatórium, a bajai állomás és a budapesti obszervatórium a Normafa közelében. Kibővítették a Debreceni Napfizikai Obszervatóriumot és a miskolci Uránia Csillagvizsgálót. Bár a megfelelő érdeklődés és a technológia is megvolt, a magas beruházási költség sokáig hátráltatta a budapesti planetárium megépítését.
A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) 1966-ban rendelte meg a készüléket, amely 1969-ben meg is érkezett, ám épület híján sokáig raktárban állt. Az egyik ládát néhány évvel később felbontották, hogy megnézzék, rendben vannak-e még az alkatrészek. Akkor rendben levőnek találták, így visszazárták a ládát. A szerkezet összeszerelésekor ezt az egy alkatrészt találták rozsdásnak. A németek ugyanis légmentesen lezárva küldték az alkatrészeket - az egy felbontott láda tartalma rozsdásodott csak meg. 1971 szeptember 1-jén született meg a döntés a végleges helyszínről, amikor a főváros képviselői, a tervezők, valamint a Planetárium Bizottság képviselői helyszíni szemlén döntöttek a Népliget mellett. A közterület-felhasználási, valamint beépítési terveket 1972-ben készítették el a Műegyetem Magasépítési Tanszékén. Lux László professzor és Törmöry Tamás adjunktus tervei alapján fogtak neki az építkezésnek...
CEGLÉDI ZOLTÁN BLOGJA Szerző: Ceglédi Zoltán 2017.08.18.
Megszereztük a június 31-én folytatott titkos tárgyalás jegyzőkönyvét, íme a fontosabb részletek. Jelen vannak: Vona Gábor, valamint az Összefogás2018 képviselői (MSZP, DK, LMP, Együtt, Párbeszéd, Momentum, Moma, és a frissen alakult tömegpártok).
Vona Gábor (VG): Köszönöm a meghívást, természetesen igent mondunk az összefogásra. Mivel a miénk a legnagyobb párt, úgy gondolom, hogy a közös lista első tíz helyéből hetet, a második tízből hatot, a többiből ötöt-ötöt kérünk, és...
Összefogás2018 (Ö18) képviselője: Vóvóvóvóvó! Lassan, lassan. Vona úr, ön természetesen ott lehet egy befutó helyen, hiszen nem akarjuk mi megmondani, hogy egy párt kit jelöl. Lehet mondjuk ötödik. Nem, várjunk... hetedik. A demokrata szavazók, illetve pártjaink belső erőviszonyai alapján azonban az első helyekre már van néhány fontos, vita tárgyát nem képező jelöltünk.
Gyurcsány Ferenc, Botka László, Molnár Gyula, Karácsony Gergely, Bokros Lajos, Hadházy Ákos, Fekete-Győr András, Juhász Péter, Szél Bernadett, Szabó Tímea, Gémesi György, Schmuck Erzsébet, Hiller István, Pukli István, Orosz Anna, Mesterházy Attila, Szabó Szabolcs, Ungár Péter Károly, Soproni Tamás, Vadai Ágnes, Kunhalmi Ágnes, Tordai Bence, Gőgös Zoltán, Róna Péter, Korózs Lajos, Molnár Csaba, Molnár Zsolt, Harangozó Tamás, Szigetvári Viktor, Nyakó István, Kész Zoltán, Varju László, Oláh Lajos, Tóth Bertalan, Vágó Gábor, Bárándy Gergely, Tóbiás József, meg aki még addig bemegy a tévébe nyilatkozni, hogy nem jó így az összefogás, aztán következnek a civilek jelöltjei, aztán önök. Ezt igazán beláthatja.
VG: Hogyne, persze, belemegyek, úgyis a kormányzásra szövetkezünk. Mi Dúró Dórát jelöljük oktatási miniszternek, szépen szétszedjük az iskolát cigány és nem cigány diákokra még 2018-ban, rovásírás, illetve...
