Szerző: TAMÁS PÁL
2018.09.30.
Sok nagyvárosban a közéleti fecsegést, mint szolgáltatást a taxistól a középosztálybeli utasok jó része kifejezetten elvárja. A 2000-es években még Pesten sem volt másképp. Beültek, hallgatták, amit mondanak nekik, s utána máshol elmesélték. Ma az itthoni taxis óvatosabb. Ha nem nyilvánvaló, mint várnak tőle, nem locsog. Végül is az utas kiszámíthatatlan, gyakran politikailag ellentétes értelmezéseket igényel. Ruhájából, hajviseletéből automatikusan semmi nem következik. Jobb hallgatni.
Az apória régi görög szó az átfogó tanácstalanságra. Ilyen apóriát indított be 2008-ban a világgazdasági válság, s ez megmaradt, miközben nem működik a neoliberalizmus nemzetközi rendként, nincs erős baloldal, így azután vádként, álomként, az ellenfél meghatározására divatba jön a "posztmodern fasizmus” (Janisz Varufakisz kifejezése) egyfajta különleges formulája. De hát, ha a neoliberalizmus összeomlófélben van, hirtelen megnyílik a világmagyarázatok tere és a legkézzelfoghatóbb politikai technológiát a jobb-radikálisok másoknál gyorsabban ragadták meg, miért kellene ezen önmagában megsértődni. Fel lehet és kell is háborodni, ha gátolják a versenyt a világképek megjelenítői között. De közben tőlük is, mint máshonnan, tanulni kellene gyorsabbnak és vonzóbbnak lenni.
Itt nem a fasizmus 30-as évekből származó, "dimitrovi" meghatározásáról van szó, amely szerint az a finánctőke legelszántabb csoportjainak nyílt, terrorista uralma. Persze, az eredeti megfogalmazás nem Dimitrové, azt a Kominternben már 1933 decemberében használják, amikor Dimitrov még Németországban ül. Már szabadlábon, '35 nyarán, a Komintern VII. kongresszusán, Moszkvában adják a szájába ezt a formulát. Később a nyugati szövetségesek is használják, amikor a náci rendszerben való aktív részvételükért 1945 után német gazdasági vezetőket is elítélnek, egyes vállalatokat feloszlatnak. De annak idején, nemcsak 1945-ben, hanem már Dimitrovnál is szinte teljesen hiányzott az, amire a mai fasiszta-vitákban gondolunk: nem volt szó a rendszer tömegbázisának megteremtéséről, a mozgalom pszichológiájáról, a tartós, csak nagyon lassan kopó politikai fanatizmusról. Persze, az 1933-45-ös évek ezt a történetet legalább két nemzedék életére kezelhetetlenné, higgadtan vizsgálhatatlanná tették...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.