Szerző: BARÁT JÓZSEF
2018.01.30.
Aggasztanak a Magyarországon végbement változások: romba dőlt a demokratikus átmenet számos vívmánya, szisztematikusan szétverték az emberi jogok garanciáit, a fékek és ellensúlyok rendszerét – ezt mondta a kilencvenedik születésnapja alkalmából tartott konferencián a Budapesti Corvinus Egyetemen Kornai János. Az ünnepelt a hazai közgazdaság-tudomány kiemelkedő alakja, a Harvard Egyetem és az eseményt szervező intézmény professor emeritusa. Hozzátette, a jövőben is tanulmányozni fogja e folyamatokat, és felhívja a figyelmet mindarra, ami nyugtalanítja.
Kornai János Látlelet című, több tanulmányt tartalmazó kötete, amelyben az Orbán-rendszer működéséről szóló megfigyeléseit foglalta össze, az elmúlt év végén jelent meg. Álláspontja szerint az a politikai kormányzati forma, amelyben élünk, már nem tekinthető demokráciának – igaz, nem is diktatúra. Ez a berendezkedés autokrácia, amely nem átmenet az előbbi kettő között, hanem önálló működési mód. Ismertetőjegyei közé tartozik, hogy csak formálisan léteznek azok az intézmények, amelyek garantálnák a kormány leválthatóságát, a parlamenti ellenzékkel szemben pedig represszív (akadályozó, gátló) eszközöket alkalmaznak. Nem függetlenek a fékek és ellensúlyok szerepét betöltő intézmények, az uralkodó csoport szinte minden fontos tisztségre saját embereit nevezte ki. Gyenge és folyamatosan támadásoknak van kitéve a civil szféra, a részvétel jogi keretei nem érvényesülnek, a sajtószabadságot jogi és gazdasági eszközökkel is korlátozzák.
Kornai, aki az úgynevezett nem egyensúlyi rendszerek és a posztszocialista átmenet nemzetközileg elismert elemzőjének számít, azt állítja, az autokrácia és a diktatúra közös vonása, hogy felülről vezérlik őket, minden fontos szereplőt megpróbálnak egy hatalmi, parancsuralmi láncba terelni. Kornai már egy 2012-es írásában a társadalom és a gazdaság működésére negatív hatást gyakorló centralizáció 33 példáját sorolta fel az MNB felett átvett irányítástól kezdve a felügyeleti szabályozó szervek és az önkormányzatok jogkörének megnyirbálásán keresztül az Országos Bírósági Hivatal és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap létrehozásáig.
A szerző felsorolja és osztályozza azokat az intézkedéseket, amelyekkel az Orbán-rezsim megsértette a magántulajdonhoz fűződő jogokat, alapjaiban korlátozva ezzel a kapitalizmus normális működését. Az ilyen intézkedések között akadtak olyan egyszeri lépések, mint a magánnyugdíjpénztárak államosítása vagy a végkielégítések megsarcolása visszamenőleges hatályú törvényhozással. Ám ebbe a kategóriába tartoznak olyan, naponta ismétlődő jelenségek is, mint egyes cégek szándékos meggyengítése, majd felvásárlása, utóbb a rokoni-baráti körbe tartozó tulajdonosoknak való átjátszása potom pénzért, vagy az uniós és az állami pályázatok manipulációja. A cél leginkább az, hogy a gazdaság irányítóit befűzze abba az úr-szolga kapcsolatrendszerbe, amelynek engedelmes tagjai az ellenőrző rendszer vezetői is...