A KULCSEMBEREK

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.07.15.

A legtöbb erejét vesztett, reménytelen kistelepülésen, a településtől leszakadó utcákban, zömében szegregátumban élő család nem alkot már közösséget és nem képes kitermelni magából olyan embert, aki változást hozhat. A szülők tanulatlanok, a hivataltól („tanácsházától”) függésben élve szocializálódtak, ott mondják meg, mit kell csinálni, és hogyan. A miérteken nekik nem kell gondolkozni, csak elfogadni, néha lehet kicsit veszekedni, kiabálni, aztán fejet hajtani és csendben elfogadni újra a hatalmi pozícióból jövő döntéseket.

A gyerekek közül nem villan fel egy sem, aki változást ígérne, ismétlik a szüleik mintáját, generációk óta. Legjobb esetben befejezik az általánost, szakmát nem tanulnak, minek, ma a nélkül is egész jól lehet keresni annak, aki ügyes. Vagy ügyeskedik.

A jogkövető magatartás már egyre kevésbé értelmezhető. Eddig is mindenki úgy és abból élt, ahogy tudott, de korábban legalább tudta, hogy nem jó úgy, nem ez a boldogulás társadalmilag elfogadott útja. Mára ez a tudás eltűnt. Valaki most azt kérdezte tőlem, hogy látom, alulról, vagy felülről jön-e ez az egész, negatív változás.

Nos, azt hiszem, felülről. Mert alulról eddig is az volt a fő mozgatóerő, hogy megéljenek, túléljenek. Felülről meg jöttek a szabályok, amelyeknek be nem tartása büntetéssel járt. Aztán fent is változott, megkérdőjeleződött sok minden. Nem lehet már hitele a szabályoknak. Mert akik hozzák azokat, és be akarják tartatni, ők maguk sem a szerint élnek. Nem jogkövető a rendszer, és nem jogos elvárni olyan dolgokat, amelyeket ők sem tartanak be. Vagyis nem etikus. Mert erőből lehet jogos…erőből fenn lehet tartani a látszatot, hogy ami ott történik, az jogszerű, de ennek időtartama hordoz azért némi bizonytalanságot. Az ellentmondások előbb-utóbb szétfeszítik a kereteket.

Régebben még tartani lehetett attól, hogy valaki feketén dolgozik, és elkapják, de ma már mindenki azt mondja, örüljünk, hogy legalább ez van, és legalább dolgoznak. Régebben lehetett tartani attól, hogyha nem adnak blokkot a boltban, abból baj lehet, ma már az idegenektől sem tart egyetlen boltos sem, nemhogy a falubeliektől. Valahogy csendes, törvénytelen masszává lett minden. Ha kirívó dolog nincs, mindenki elfogad mindent. Mert élni kell valamiből. Az iránt pedig, hogy mi minősül kirívónak, nos, az iránt valahogy egyre érzéketlenebbek leszünk.

Változást pedig csak olyan emberek hozhatnak, akik kellően erősek ahhoz, hogy elindítsanak valamit. Akik értik helyben a családok helyzetét, erőforrásait, van ismeretük arról, hogy mihez van joga valakinek, és ezt képesek érvényesíteni is. Nos, őket hívjuk mi kulcsembereknek. Akiket, mivel ilyen embereket a szegregátumokban nem találunk készen, fel kell építenünk, helyzetbe hoznunk, támogatnunk, tudással ellátnunk, hogy képesek legyenek maguk köré embereket gyűjteni, őket közösséggé szervezni, közösségi szabályokat alkotni, és azokat működtetni.

A kiválasztásukhoz hosszas előtanulmányok szükségesek, ott, a terepen. Értenünk kell a viszonyulásukat… Utána, ha vannak jelöltek, két dolgot kell megvizsgálnunk: a személyiségét és a települési helyzetét. A személyiségében a legfontosabbak a nyitottság, a kellő határozottság, és a rugalmasság. A fejleszthetőség, tudásban, és szociális készségek területén is.

Apró lépésekben kell haladnunk a velük való munkában, mert sérülékenyek. Ugyanis az adott közeg nem igazán szereti, ha közülük bárki vezetőfélének tűnik fel. A szegregátumokban a hatalom más tényezőkhöz kötődik, és ezekre nem lehet közösségfejlesztést építeni. A kulcsemberek folyamatos megerősítést igényelnek, hogy igen, képesek rá, tudják majd, ne adják fel. Fontos, hogy tudjanak előbbre nézni, mint a többiek, akik a napról-napra élésben erre képtelenek. És fontos az is, hogy át tudják adni a tudásukat nekünk, akik őket szeretnénk fejleszteni, miközben arról a világról, amiben élnek, mi mindig kevesebbet tudunk. Néha lökdösnünk kell őket előre, néha meg visszafogni, ha azt látjuk, hogy a többieknek ez túl sok. Alázatosnak lenni velük, és alázatosságot kérni tőlük is, mások irányában. Vezetőnek lenni ott, ahová őket szánjuk, nem egyszerű. Követelni, de jó viszonyt tartani, következetesnek lenni, miközben ők maguk is gyakran a következetlenségben élik a mindennapjaikat.

Aztán fontos a helyzetük a csoporton belül. Vagyis inkább a családjuk pozíciója. A nagycsaládok összefüggései, a meghatározó szerepek. Hiába választanánk olyan embert, akinek családja a településen periférián van. Vagy olyat, aki nemrég költözött oda, és nincs hatása a többiekre. Mert ez a hatás, ez a hátvéd szerepet betöltő csoport nagyon fontos. Nem hagyja egyedül, erősíti, védi. Persze itt felmerül, hogy ő mennyire képes befolyásolni, meggyőzni azokat, akik a legközelebb állnak hozzá. Velük vívják az első csatákat, de a családon belül. Ha ez sikerül, utána a családi összetartás erejére bátran építhetünk.

Hihetetlenül izgalmas munka a kulcsemberekkel való foglalkozás. Egy erős bizalmi viszony kiépítésén alapul, ami elbírja majd ezt a nehéz munkát. Kölcsönös tisztelet jellemzi. Úgy érzem, ahogy telik az idő, és ahogy erősödik a kulcsember, ez a tisztelet úgy erősödik egymás iránt.

Pedagógusként megélem azt a csiszolást és csiszolódást a suliban is. Ott is fontos, hogy értsem a gyereket, és ő is hat rám. De ez nem ugyanaz. Mások az egymásra gyakorolt hatások, és más az egésznek a módszertana is.

Sokat tanulok a kulcsemberek felépítésében. Hiszek abban, hogy képesek lesznek majd megszervezni maguk körül az embereket. Hogy el tudják majd vezetni a közösségüket ebben az egyre zavarosabb világban.

Tartjuk velük a szabályokat, amelyeket a rendszer működtet. Még ebben próbálunk meg valamiféle működőképes modellt felmutatni. Ezért néha örülök is annak, hogy nincs rálátásuk a falun túli világokra. Hogy ne kelljen válaszolnom pl. arra az egyszerű kérdésre, amit egy pedagógus azonnal megkap az iskolában, ha nem következetes: „és neki miért lehet?” De sok bennem a kérdés arra vonatkozóan, hogy milyen világra készítsem fel őket? Mert ezt, ami most van, én is egyre kevésbé értem. És néha egyre távolabb szeretnék kerülni tőle én magam is. Miközben tudom, ez nem jó út. Mert ezt az egész modellt be kell ágyazni a társadalomba. Csak így lesz fenntartható.

Magammal is viaskodok hát jócskán. Nem a céljaimat illetően, azt tisztán látom továbbra is. Hanem a világgal van bajom. Annak változásaival. Amihez igazodni kell, hogy túlélhessük. Felelős vagyok a kulcsemberek viszonyulásainak kialakításában. Sosem éreztem, hogy ez ennyire nyomasztó felelősség lenne.

ITT OLVASHATÓ

AZ ELLENSÉG KÖZTÜNK VAN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.07.15.

Jövőre esedékes az EP-választás, így a kormány már meg is kezdte a rettegés magjainak elhintését. Pontosabban a továbbhintését. Nincs új a nap alatt: Soros, migránsok, káosz, világvége. Erre pedig nem más, mint Hollik István figyelmeztet, mert hát ha ők ezt nem teszik meg, akkor bizony vakon rohannánk a vesztünkbe mindannyian. De itt van nekünk a nemzeti kormányunk, amely helyettünk gondolkozik és cselekszik, így nekünk ezt már meg sem kell tennünk. Elég ha rettegünk.


A magyar emberek április 8-án egyértelműen kifejezték, hogy nem akarnak bevándorlóországban élni, nem kérnek a “Soros-tervből”, ennek ellenére Soros György és szövetségesei nem álltak le, és a “Soros-hálózat” továbbra is az útjában álló nemzeti kormányok eltávolításán dolgozik.

Valóban, a Fidesz-szavazók többsége nem kér a Soros-tervből. Noha ilyen nincs – és még ha lenne is – akkor sincs arról fogalma egyik szavazónak sem. A magyarok többsége nem tudja ki az a Soros György, mert az, amit a kormány elhintett róla Mészáros lapjaiban, valamint a közpénzen fenntartott tévében, az bizony nem a valóság. Soros György nem maga az ördög, így a rózsafüzér, sőt a szenteltvíz sem segít ellene. A Fidesz-szavazók nagy többsége – nyilván nem mindenki – elég tudatlan tájékozatlan ahhoz, hogy még csak meg se kérdőjelezze azt, amit a kormány mond. Soros György minden baj forrása, ez pedig bőven elég az átlag Fidesz-szavazónak.

Soros Györgynek valóban vannak gondolatai – ellentétben Mészáros Lőrinccel – és milliárdjait nem yachtok és tv csatornák megvételére költi, hanem többségében segélyszervezeteknek adományozza. Már a Szovjetunió felbomlása előtt is a civil ellenállást támogatta, ugyanis nem értett egyet a szovjetek Európában végrehajtott elnyomásával. Akkor itthon alig létező nyomtatókat vásárolt hazai szervezetnek, hogy felvegyék a harcot az elnyomó kommunistákkal szemben. Orbán Viktorban – most már tudjuk, itt hibázott – látta a lehetőséget, egy európai vezető „megalkotására”. Ezért Soros saját pénzével támogatta a kis Viktort.

A milliárdos nem a nemzeti kormányok ellen dolgozik, hanem a saját népét kizsigerelő, hazug, korrupt kormányok elleni harcra buzdít. Olyan ügyek mögé áll be, melyek sok esetben a mindenkori kormányok feladata lenne. Kisebbségek – legyen ez a hazai cigányság, vagy épp az amerikai feketék csoportja – jogaiért harcol. A nők elleni erőszakra hívja fel a figyelmet. A szegénységbe sodródott családokon segít. Csupa olyan ügyet karolt fel, amely a kormány feladata lenne, de a stadionépítések mellett erre már nincs ideje...

ITT OLVASHATÓ

HELSINKI FELÉ

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.07.15.

Az pusztán egy momentum, legyen bármennyire is pikáns vagy érdekes, de mégiscsak elég jelentéktelen mozzanata a nemzetközi diplomáciának, hogy most, mikor ezeket a sorokat írom, Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy szőnyeg szélén áll a Kremlben és erősen izzad. A valóban fontos randit holnap bonyolítja Putyin elnök, Helsinkiben.

Természetesen Donald Trumppal. Az amerikai elnök épp legrosszabb formáját futja, hogy sportnyelven fejezzem ki magam, már, ha a szingapúri meccs után még lehet rosszabbról beszélni – de hát lehet. Kell is. A mostani tárgyalókörútja nyugodtan nevezhető tökéletesen eredménytelennek, a NATO-csúcson sikerült megállapodnia abban, hogy nem állapodott meg semmiben a katonai költségvetésekről, és ezt a tárgyalást utólag ahányan ott voltak, annyiféleképpen kommunikálták – nem értelmezték, bár értelmezték volna, az azt jelentené, hogy van miről beszélni, született egy konszenzus, de erről szó sincs. Erősen valószínűsíthető, hogy semmiben nem sikerült megegyezni, ami az anyagiakat illeti, minden marad a régiben, ám az összes érdekelt fél szidni fogja egymást. Ami azért egy katonai szövetségen belül ha nem is végzetes, de mindenképpen szerencsétlen állapot.

Az angliai látogatás még nagyobb kudarc. Első sorban említhetjük, hogy Trump meggyőződhetett általános népszerűtlenségéről a szigetországban, ugyanis tegnap legalább kétszázötvenezren tüntettek ellene London utcáin, márpedig azt tudjuk, hogy Londonban van hely, és számos utca. Viselkedése is egyértelmű ellenszenvet váltott ki, a királynő jelenlétében meg sem próbált alkalmazkodni a protokollhoz – hogy is mondjam csak, ha megpróbálja, csak nem sikerül, biztos elnézik neki, de ő meg sem próbált udvarias lenni. Mindenképpen, talán ő az első ember, akinek sikerült megváratnia a királynőt. De mondjuk nem is ennek van komoly diplomáciai jelentősége, hanem annak, hogy olyan tervvel érkezett, ami a sarkaiból forgatta volna ki az Egyesült Királyságot. Jelesül: azt követelte, hogy a szigetország lépjen ki az európai vámunióból (a hard brexit szellemében) az Egyesült Államokkal kötendő szabadkereskedelmi egyezmény kedvéért. Ha ki nem lép, nincs egyezmény, és az Egyesült Államok gazdasági ügyekről az Unióval tárgyal majd. Ha meg kilép, annak olyan kereskedelmi, és nyugodtan mondhatjuk, politikai következményei lesznek – például vámhatárok felállítása az Ír-szigeten vagy Anglia és Skócia között – ami helyben és azonnal okozna felbecsülhetetlen károkat. Itt egy jó megoldás kínálkozna Anglia számára, éspedig az, ha az Egyesült Államokkal is megköthetné a szerződést, de a vámunióban is bent maradhatna: ezt tette lehetetlenné Trump a Blenheim-kastélyban zajló tárgyalásokon. Egyszerűen arra kívánja kényszeríteni az Egyesült Királyságot, hogy két rossz közül válasszon.

Volt már hasonló helyzet a történelemben, mikor is a Blenheim-kastély akkori ura, Sir Winston Churchill azt mondta: „Angliának választania kellett a becstelenség és a háború között. A becstelenséget választotta. Háborút fog kapni.” Igaz, ezt a müncheni konferencia után mondta, Neville Chamberlainnek, a későbbi események pedig ismeretesek. Bizonyos második világháborúra gondolok – a helyzet nem analóg, ugyanis most nincs szó fegyveres konfliktusról, csak gazdasági háborúról, melyet Trump elnök vív a világ többi része ellen, mely nem Trump elnök, az Egyesült Királyság most nem világbirodalom, hanem egy közepes méretű és gazdaságú európai ország, ha nem is „kontinentális” – de a mondat helytálló a maga módján.

És akkor most továbblovagol a cowboy Helsinkibe. Finnország történelmének ismeretében elmondhatjuk, hogy Trumpért sem rajonganak a finnek, de ez eltörpül amellett, mennyire utálják tárgyalópartnerét, akitől nem kicsit tartanak is. Vlagyimir Putyin lehet körülbelül a legkevésbé szívesen látott vendég arrafelé. És most következik a legfontosabb kérdés: miről fognak tárgyalni?

Már, ha egyáltalán fognak. Abban az értelemben vonom kétségbe ennek a találkozónak a tárgyalás mivoltát, hogy a tárgyalás célja többnyire az, hogy adott kérdésben vagy kérdésekben közös döntés szülessen. Itt viszont a világpolitika jelen állapotában bizonyos kérdéseknek már a felvetése is konfliktusforrás. Nem lesz okos felemlegetni a Krím státusát, Ukrajna helyzetét, Szíriát és Asszadot, a salisbury mérgezéseket, Észak-Koreát (amely válság megoldásából látszólag az USA focizta ki Oroszországot, bár valójában Kína ejtette ki őket a pikszisből), nem bölcs előszedni az amerikai választásokba történt orosz beavatkozás kérdését… és még sorolhatnám...

ITT OLVASHATÓ

EÖRSI MÁTYÁS: SZARTENGER

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: EÖRSI MÁTYÁS
2018.07.15.

Az ellenzék egy szartenger! – tudhatta meg a nagyérdemű a sommásnak tűnő megállapítást. Ha a nyájas olvasó azt gondolja, hogy Bayer Zsolt hirdette menetrendszerű barátságtalan gondolatait az ellenzékről, akkor óriásit téved. Ezúttal a kormánnyal szemben álló értelmiségiek egyik ikonja, Schilling Árpád osztotta meg következtetését egy közérdekű kérdésről.

Feltétlenül jó hír, hogy ezzel a minősítéssel a kormánypárti és az ellenzéki értelmiségiek közötti ezidáig áthidalhatatlannak látszó falból egy tégla immár kiesett, s bár a nemzeti konszenzus a legtöbb kérdésben még a távoli jövőbe vész, örömteljes, hogy legalább ebben az egyben, nevezetesen az ellenzék minősítésében az egymással szemben álló felek közeledtek egymáshoz, tartalomban és stílusban egyaránt.

A durva stílus csábítása

Az iróniát félretéve szeretném beismerni, hogy amennyiben Schilling Árpád kevésbé keresetlenül fogalmaz, álláspontja aligha dönget végig a független médián. Ezt a szempontot maga Schilling Árpád is megfogalmazza: "Írtam volna azt, hogy »hát ez az ellenzék elég felelőtlen«? Vagy hogy »itt lenne már az ideje annak, hogy...«? Esetleg azt, hogy »de jó lenne, ha végre...«? Nekem elég volt ez a kamu, és nem találtam más kifejezést arra, amit művelnek. A »talán mégis jobb volna, ha« elmegy a fülük mellett. Ezt meghallották." Ebben az összefüggésben ködösítéssel éppenséggel nem vádolható ítélkezése érthetővé válik. Azt persze neki, és a hozzá hasonló más kritikusoknak is érdemes lenne végig gondolniuk, hogy a stílus durvasága vajon erősíti vagy inkább gyengíti a tartalmi mondanivalót. Arra már ma is kevesen emlékeznek, mi volt Schilling kifogása az ellenzékkel szemben, leginkább a "szartenger" jelző rögzült, és ezzel a következménnyel a kiváló színházi rendezőnek tisztában kellett lennie. A 444.hu például arról számol be, hogy Schilling szerint "az ellenzék tagjai mosolyogva ücsörögnek, viccelődve nyilatkoznak, készülnek a nyaralásra", "Kamupártok vagytok, kamuüzenetekkel, kamuképviselőkkel", csak éppen Schilling bírálatának a kiváltó oka - nevezetesen az, hogy az ellenzék pártjai bojkottálták a szavazást – maradt le a híradásokból. Saját politikai pályafutásomból is be tudok számolni arról, hogy mennyire csábító a durva stílus: azonnal "átmegy" a médián, messze ezzel lehet a legtöbb "lájkot" beszerezni, a közönség kisebb, ám hangos része ezektől hordoz lelkesen a tenyerén. A nyereség-oldal azonnali, míg a durvaság árát csak lassabban és jóval később kell megfizetni. Ez a súlyos ár magában foglalja azt, hogy szavaink súlya csökken, érdemi mondanivalónk elsiklik, azaz bírálatunk inflálódik. Továbbá, ha elfogadjuk, hogy a politikai küzdelem egy nem csekély része a nyelv fölötti kontrollért is folyik, szomorúan meg lehet állapítanunk, hogy Schilling szavai az Orbán-kormány teljes győzelmét jelentik immár nyelvi szempontból is. Ezt a nyelvi durvaságot ugyanis a Fidesz találta ki és vezette be, és mi lehet nagyobb győzelem számára, mint amikor a liberális értelmiség legkiválóbbjai is átveszik ezt a stílust?

Lám, most is mekkora bevezetőre volt szükség ahhoz, hogy Schilling Árpád mondanivalójának a lényegét is górcső alá vegyük. Bírálatának a tartalma ugyanis megfontolásra érdemes. Mint látható lesz, van benne olyan, amellyel egyetértünk, és olyan is van, amelyben bár nem értünk egyet, mégis erősen bízom abban, hogy ez utóbbiban is egyetértésre juthatunk. Kezdjük tehát ezzel!

ITT OLVASHATÓ

A MAGYAR JOBBOLDAL HAZAÁRULÓ VAGY CSAK TÖKKELÜTÖTT?

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: ashwood
2018.07.15.

...Mindössze arról feledkeznek meg ezeket a Trump-imádók, hogy ha a vámháború hatására kevesebb német autót értékesítenek, akkor annak végső soron kecskeméti és győri magyar munkások isszák meg a levét. Ha a német gazdaság megbicsaklik, akkor a magyar is megy a levesbe. Mindezek ellenére: Éljen Trump! Bukjon Merkel!

Az ellentétes mozgás Törökország esetében is kézzel fogható. Míg Ankara az EU-tagságért harcolt, Orbán lényegében észre sem vette Erdogant. Amióta viszont az Unió helyett Moszkvát választotta, deklarálta, hogy esze ágában sincs uniós tagállammá válni, viszont mindent megtesz a török jogállam lebontásáért - nincs nagyobb barátja az EU-ban Orbánnál. Sőt, tanítványa. Erdogan jóval előbb és sokkal hatékonyabban használja a maga fantomellenségét, mint magyar tanítványa. Magyarországon eddig senkit nem tartóztattak még le Soros Györgyre hivatkozva – bár már megszületett a törvény ehhez is. A permanens szükségállapotot fenntartó Erdogan tízezreket vetett eddig ítélet nélkül börtönbe, Gülenre hivatkozva. (Érdekes párhuzam: Erdogan épp úgy Gülen-tanítvány és felfedezett volt, ahogy Orbán Sorosé.) Mi sem jellemzőbb: egyetlen uniós kormányfő volt csak jelen Erdogan abszolút hatalomátvételénél - Orbán Viktor.

És néhány gyors példa az elmúlt hetekből:

– Orbán többször találkozik Putyinnal, mint az elvben szövetsége államok vezetőivel összesen.

– Az EU fellépne a kínai nyomulás ellen – de Orbán vétózik.

– Az EU megállapodna Afrikával, hogy euró milliárdokért megállítják az Észak-Afrikából induló migrációt – de Orbán vétózik.

– Az ENSZ ellenőrizhetővé és rendezetté tenné a ma kaotikus és kizárólag konfrontációt és problémát jelentő migrációt - Magyarország ellenzi.

Mi Orbán valódi célja, ha saját szövetségeseit minden konfliktusban hátba szúrja, míg az ellenoldalt látványosan támogatja? Hazaáruló? Vagy csak tökkelütött? Valószínűleg egyik sem: mindössze saját magán és a hatalmát biztosító oligarchákon és talpnyalókon kívül senki és semmi nem érdekli.

ITT OLVASHATÓ

ÉBREDÉS AZ AMERIKAI ÁLOMBÓL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: FRISS RÓBERT
2018.07.15.

„Amerikában megingott a rendszer legfontosabb pillére, a közbizalom, amelynek alapját az adja, hogy az emberek úgy gondolják, ha keményen dolgoznak, van esélyük, hogy javítsanak helyzetükön, továbbá hogy a gazdagok a szabályok betartásával lettek azok, amik.”

Vannak társadalmi képzetek, amelyeket egy közösség teremt önmagának, s melyekkel stimulálja önmagát. Ha elfogadjuk, hogy a történelemnek nincs célirányos belső logikája, viszont az embereknek természet adta joguk, hogy szabadon megválaszthassák, milyen közösségben akarnak élni, akkor beláthatjuk, hogy választott képzeteik valóságos hajtóerővé válhatnak. 

Ami azonnal felveti, hogy manipulálhatóak is. Nagy szellemi és erkölcsi bátorság kell hozzá, hogy ezekről a közösségek – nemzetek – gondolkodásába mélyen bevésődött képzetekről aztán valaki ki merje mondani: lehet, hogy voltak, kohéziós erőként működtek is, de már nincsenek. Az 1928-ban született Noam Chomsky amerikai nyelvész magyarul nemrég megjelent könyvében (Rekviem az amerikai álomért. A vagyon és a hatalom koncentrációjának tíz alapelve, Napvilág Kiadó, 2018., fordította Piróth Attila) az amerikai álomról, az amerikai kapitalizmus fő hajtóerejéről mondja ki, hogy nem létezik immár. Chomsky látlelete hátborzongató. De miért is szól a gyászmise?

Hiányzó mobilitás

Az amerikai álomnak, ahogy a a legtöbb álomnak, sok eleme mítosz – írja Chomsky. De legfontosabb része – megannyi regény és film alaptörténete, amely magát az álmot is pörgette – a társadalmi mobilitás. Azaz: ha szegénynek születsz is, de keményen dolgozol, akkor meggazdagodhatsz, mert mindenki szerezhet tisztességes munkát, vehet házat, autót, járathatja egyetemre a gyerekeit. Ez mára összeomlott – mondja ki nyersen Chomsky, hozzátéve: a mai példa nélküli teljes egyenlőtlenség az amerikai történelem legrosszabb korszakait idézi, de ami sokkal fontosabb: ma az egyenlőtlenség a népesség elenyésző részének, az egy százalék töredékének szélsőséges gazdagságából adódik. Márpedig az egyenlőtlenség pusztító hatással van a társadalmi kapcsolatokra, a tudatra, az emberi életre.

Az amerikai álom, mint reális egyéni - és közösségi - életstratégia elhalása azért is csapás az amerikai demokráciára – és az amerikai kapitalizmusra -, mert (Fukuyama szavaival élve) az amerikai politikai kultúrában az egyenlőtlenség önmagában sosem okozott igazi csalódottságot, lévén hogy az esélyek, nem pedig - mint Európa demokráciáiban - a kimenetelek egyenlőségét hirdette. 

 A csalódottság – ezt nem Chomsky írja - a 2008-as válságkor érett be, amikor kiderült: az esélyegyenlőségi rendszert a pénzügyi szektor kijátszotta. Jövedelmei messze nem voltak arányosak a valós gazdasági teljesítménnyel, egy egész generáció úgy költött magára, hogy az adófizetésből nem vette ki a részét. Túlzottan könnyen lehetett hitelhez jutni, s mind a háztartásokban, mind kormányzati szinten elharapózott a túlköltekezés. Túlpörgött a tőke "nagy csele", amely hitelként előre elfogyaszthatóan előlegezte meg a jövőben elvégzett munkát. A piacok önszabályozása tökéletlennek bizonyult. Amerikában megingott a rendszer legfontosabb pillére, a közbizalom, amelynek alapját az adja, hogy az emberek úgy gondolják, ha keményen dolgoznak, van esélyük, hogy javítsanak helyzetükön, továbbá hogy a gazdagok a szabályok betartásával lettek azok, amik. 

Chomsky a mobilitás hiánya mellett valamit még felfedez: hogy a vagyon koncentrációja -. ami az egyenlőtlenség legfőbb oka és velejárója - a hatalom koncentrációjával jár, ami viszont magát az amerikai demokráciát kérdőjelezi meg. Azt a demokráciát, amelynek az Egyesült Államok alapítása óta fennen hirdetett értéke, lényege, hogy a a hatalmat a köznép kezébe adja, a kiváltságos és nagy hatalmú rétegektől pedig elveszi. Így szembemegy a vagyon és a hatalom koncentrációjával. Mint Chomsky írja: "Az Egyesült Államok történetét végigkíséri két erő küzdelme: a nagyobb szabadságra és demokráciára törekvés alulról, és az elit ellenőrzésre és elnyomásra törekvése felülről"...

ITT OLVASHATÓ

A HÁZMESTERÉRTELMISÉG FELJELENT

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2018.07.14.

Csinos levélben jelentették fel Prőhle Gergelyt Orbán Viktornál. Az aláírók között találjuk Apáti Bencét, Bayer Zsoltot, Bencsik Andrást, Döbrentey Kornélt, Huth Gergelyt, Pozsonyi Ádámot, Fricz Tamást, Nagy Ervint, Raffay Ernőt, Tóth Gy. Lászlót, Takaró Mihályt, a magyar házmesterértelmiség színe-javát.

Orbán Kötcsén vérengzést ígért a szörnyetegeinek. Megkapják.

A Magyar Időkben nem csak Prőhlét, hanem Baán Lászlót a Szépművészeti Múzeum igazgatóját is támadják, aki Frida Kahlo-kiállítást rendezett ohlordjezus, Fabényi Júliát a Ludwig Múzeum vezetőjét, Gulyás Gábort a Ferenczy Múzeum igazgatóját. A nyilaskák végre kijöttek a fényre.

Ássuk a lódögöt itten kollektíven és időnként megkérdezzük, hogy - Hölderlin ist ihnen unbekannt? Mellézuhanunk, átfordul a testünk. Kis férfias szivatásból, szinte barátilag kikötnek meztelenül az orosz télben, Rotyis Péter tartalékos főtörzsőrmester pedig rágyújt egy szivarkára, ezzel a zsidóval sem lesz már baj.

Mi csak ülünk a kis szigeteinken, amelyek lassan alámerülnek, várjuk a következő Pravdát, az aláírásokat, és a végén a rádióbemondó baritonját, hogy az ítéletet végrehajtották.

A házmesterértelmiséginek nincs szüksége a zsidózongorára, a kuláksifonérra, nem magának kell, hanem a magyar népnek, ő csak használná, és csakis addig, amíg Édeserdélyt vissza nem vesszük a szabadkőművesektől. A házmesterértelmiségi nem azért turkál levetkeztetett, vagonokra váró öregasszonyok nemi szervében vélelmezett arany nyakláncért mert szeretné azt a naccsosasszony nyakában látni, hanem a Szent Koronáért, annak is a tanáért, mosolyáért. A házmesterértelmiségi csak egy filmet szeretne csinálni Trianonról, esetleg kettőt, ő lenne az operatőr, csak azt a nagyobb darab izét nem szeretné cipelni, meg a hülye gombokat nyomogatni rajta, ő ezt már meghaladta, a kétharmad, a tizenkéttizenharmad nem is igényli a hülye gombok nyomogatását, csak egy kedves moziművet szeretne látni, amelyben felakasztanak pár zsidót, buzeráncsot, dzsendert, miközben lesz még Kassa, Pozsony, Eperjes és áll a magyar honvéd a Hargitán, mint az alligátor fasza. A házmesterértelmiségi aláír, mert a Prőhle az obligát malomtulajdonos kulák szeretője volt, mert szamizdatba csomagolta a tízóraiját, mert a luxemburgi rádióban hallgatta a mikdzsegert, hát kurvaélet van, akkor pedig alá kell írni, az áfás számlát is, mert Krisztus koporsóját sem őrizték ugye ingyen, itt pedig azért el is kell néha lopni ennek a szakállas zsidó felforgatónak a koporsóját.

Prőhlét majd szépen kirúgják, és azért ez a Petőfi is egy titokbolsevik volt, ja, szeptember végén, tudjuk ám mi van szeptember végén, hát a rós hásáná, a kis rafinált, de minket nem ver át, lesz majd Kun Páter Irodalmi Múzeum és Akaszda.

Szép kis háromszázötvenhárom évnek nézünk elejbe.

ITT OLVASHATÓ

Ó, AZ AZ ÁTKOZOTT, KETTŐS TÖMEGŰ LENDKERÉK! - VALÓBAN AZ ÖRDÖG TALÁLMÁNYA?

VEZESS.HU
Szerző: FÖLDES ATTILA
2018.07.15.

A szívtelen mérnökök csak azért tették bele ezt a francos, bonyolult és drágán pótolható alkatrészt az autókba, hogy lehúzzanak vele, vagy van valami értelme is?

Minket is utolért a baj, darabokra hullott az autóban a kettős tömegű lendkerék. Igazából nem is ezzel kezdődött a szervizjárás, hanem egy ártalmatlannak tűnő kuplungvezeték szakadással. Épp a Váci úton tartottunk kifelé, amikor a kuplungpedál beesett, ami elsőre nem is tűnt vészesnek, nagyjából egy éve csinálja az autó, hogy a kuplung benyomása után néha nem jön vissza a pedál.

Eddig nem volt váratlan a jelenség, lábfejjel alányúlva kicsit meg kell piszkálni és máris visszaugrik a helyére. Hát most nem jött. Kettesben vánszorogva gyorsan végigfutott az agyamon, hol a legközelebbi parkoló, ahol félre lehet állni, aztán már csak drukkolni kellett, hogy ne kapjunk odáig pirosat. Megúsztuk, a parkoló előtt kidobtam üresbe, és finoman fékezve még épp elég lendülettel, amennyi kellett, felálltam a parkolóba. Motor leállít, majd telefon a szerelőnek, mikor tudja fogadni az autót

A csőcsere gyorsabban megvolt, mint egy szoláriumban, de ha már itt van, akkor ránéztek a rejtélyes kuplungpedál vacakolásra is, ami miatt már egy éve is szóltunk, de akkor a szervizben nem produkálta az autó a bajt. Ilyenek ezek az autók. Délután csörgött is a telefon, a szokásos, „a jó, vagy a rossz hírrel kezdjem” kérdéssel, majd az előjáték után jött a lényeg: a kettős tömegű lendkereket kell cserélni, vagy kiváltani. Na de melyik legyen?
...ITT OLVASHATÓ

POLGÁRMESTER ÚR, TALÁLKOZHATNAK ISTENNEL A FALUJUKBAN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2018.07.14.

Akár így is történhetett.


– Halló! Polgármester úr? Orbán Gáspár vagyok.

– Halló, kicsoda?

– Orbán Gáspár, Magyarország. Orbán Viktor fia.

– Á, a miniszterelnök úré! Tiszteletem.

– Nem a fiaként hívom. Én vagyok a Felház egyik vezetője.

– Az építkezés, értem. Gyorsabban is dolgozhatnának.

– Félreért, polgármester úr, a Felház hálózatot építjük országszerte.

– Ki kapcsolta be? Fontos, amit mondani akar?

– Fontos, találkozhatnak a faluban Istennel. Ön is.

– Most szórakozik velem?

– Isten személyes kapcsolatba akar kerülni minden magyar emberrel.

– Mondta?

– Jézus mondta, vele személyes kapcsolatban vagyok.

– Ja, az más. Beszélt is vele?

– Beszéltem.

– Csak nem Erdogan beiktatásán?

– Polgármester úr, legyen szíves nem humorizálni. A kultúrházat kéne megtölteni emberekkel.

– A ház most épül.

– Az iskolai tornaterem?

– Nincs. Se iskola, se tornaterem. A kedves édesapja így döntött.

– Stadionjuk csak van.

– Még nincs, de tervezteti már a papa.

– A községházán van egy nagyobb terem?

– Van bizony, de oda se Isten, se párt be nem jöhet.

– Polgármester úr, mi gyógyítunk is…

– …köszönöm, de kiváló háziorvos dolgozik a faluban.

– …nekünk köszönhetően a sánta rendesen jár, a süket, újra hall, gondolja meg, polgármester úr! Mindenkinek segítünk, mert a magyar nemzetnek nincs más esélye, mint Jézus Krisztus.

– Csak lassan fiatalember. Este éppen falugyűlés lesz, majd megkérdezem a lakókat, hogy visszamondjuk-e a járda építését; ne fessük le az óvoda kerítését; lemondjunk-e a postáról, mert majd a Megváltó megoldja.

– Polgármester úr, még annyit…

…ne haragudjon fiatalember, mennem kell. Kihasználva személyes ismeretségét és valahai focistaként segítsen. A tippmixembe kérdezném, ki nyeri a labdarúgó világbajnokságot?

– Sajnálom, azt Isten sem tudja.

* * *

Orbán Viktor református. Felesége, Lévai Anikó, katolikus. Orbán egyházi esküvőjét – tíz évvel a polgári szertartás után – és két legidősebb gyermeke, Ráhel és Gáspárt keresztelőjét a vele később szembekerült Iványi Gábor metodista lelkész celebrálta. Három testvérüket katolikus pap keresztelte.

ITT OLVASHATÓ

AZ MSZP TUSNÁDFÜRDŐN - NEM IS TITKOLJÁK, HOGY A FIDESZ PÁRTJA

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.07.14.

Tóth Bertalan, az MSZP elnöke bejelentette, hogy az MSZP részt vesz a Fidesz tusnádfürdői találkozóján, Orbán kultikus rendezvényén, amelyen eligazítást tart az övéinek.

Tóth indoka szerint az MSZP a Fidesz “szabadegyetemét” akarja felhasználni, hogy felvegye a kapcsolatot a “külhoni ifjúsági szervezetekkel”. Tóth azt akarja elhitetni, hogy a “külhoni ifjúsági szervezetekkel” éppen Orbán agymenéseinek helyszínén kell felvenni a kapcsolatot, más mód nincs erre. Az MSZP-nek ezek szerint nincs jobb ötlete kapcsolatba lépni az ún. “külhoni ifjúsági szervezetekkel”.

Ez nyilvános elismerése annak, hogy a Fideszen kívül nincs élet. Ha valamit akarnak, ahhoz a Fideszen keresztül vezet az út. A fideszes táborban résztvevő fideszes külhoni “ifjúsági” szervezetek számára is azt üzenik, hogy elismerik a Fidesz fennhatóságát fölöttük és saját maguk fölött is. Tóth Bertalan legitimálja a Fideszt, és legitimálja Orbánt, mint a nemzet egységes és megbonthatatlan vezérét, és nyilvánosan aláveti magát a Fidesznek. Az MSZP ezzel nyilvánosan belépett a Fidesz holdudvarába, Orbán vazallusa, s azzá tesz másokat is.

Ha az MSZP ezek után nem szakad ketté, és nem lépnek ki belőle azok, akik legalább eddig nem tudták, hogy a pártjuk Orbán lefizetett csatlósa, amelyet maga Orbán irányít, akkor ez a párt, s mindazok, akik benne vannak, nyugodtan lépjen be a Fideszbe, ne alakoskodjanak tovább. Ne csapják be a NER ellenfeleit, ne hazudozzanak. De a legjobb az lenne, ha most azonnal feloszlatnák magukat, ne alázzák tovább ezt a népet és a demokrácia megmaradt híveit. Mert a kollaborációval nemcsak Magyarország fasizálódásáért felelősek.

Aki Tóth Bertalant ezután a szöveg után nem szólítja fel lemondásra, nem hazaárulózza, az maga sem különb ember. Hova jutottunk? Ott tartunk, hogy az MSZP befekszik nyilvánosan a Fidesz ágyába, Tusnádfürdőn smúzol a vezérnek, a jelenlétükkel megalázzák a baloldali érzelmű és demokratikus gondolkodású embereket, akiken röhög ez a fasiszta banda. Az MSZP a részvételével elfogadta az Orbán vezette centrális erőteret, és kijelölte saját helyét a centrális erőtér baloldalán Orbán vezetése alatt. A Fidesz baloldali fiókpártja...

ITT OLVASHATÓ

A KORMÁNY ELŐNYBE HELYEZI AZ EGYHÁZI ISKOLÁKAT?

BLOGADÓ 
- EGY 15 ÉVES GONDOLATAI A VILÁGRÓL
Szerző: Bálint Szolga
2018.07.15.

Előző cikkem után, maradok az oktatásnál, ahol egy nagyon érdekes kérdés vetődött fel bennem. Egy egyházi iskola, nagyobb támogatásokba részesül-e mint egy állami? Hova érdemes beíratni egy szülőnek a gyermekét? Nos ez a kérdés kapásból 98 helyen fel sem merül, hisz ott csak a vallásos oktatás elérhető, ateista osztály nélkül! Felmerülhet a kérdés, hogy ez miért gond? Először is, ez teljesen szembemegy a 2011. évi CCVI törvénnyel, melynek első paragrafusa kimondja hogy:

1. § (1) Mindenkinek joga van a lelkiismeret és a vallás szabadságához.

Másodszor a jelenlegi Köznevelési Törvény (31. §) lehetővé teszi az egyházi fenntartású intézményeknek a hitélet és a hittan előírását, és ennek elmulasztásának büntetését. Ez a kettő összeférhetetlenséget okoz, hisz akiknek nincs más választásuk, és csak egyházi iskolába tudnak menni, azok elesnek a lelkiismereti szabadság jogától, amely törvénnyel ütközik szemben

2013-tól kötelezően bevezették a hittant, és az erkölcstant. Nos, ironikus ez, hisz maga Orbán Viktor mondta azt, még 1992-ben egy Kónya László elleni vitában, hogy a vallás nem az iskolába való. Szóval bevezették ezeket a tantárgyakat, míg olyan fontos, élethez szükséges dolgok, mint mondjuk alapszintű pénzügyi oktatás, mélyebb környezetvédelmi oktatás (A Biológia órába épített pár leckén kívül), és alapszintű politikai ismereteket pedig kerülik, mint macska a forró kását.

Az utóbbi időben megduplázódott a vallásos iskolák száma, a 2010/11-es tanévben még csak 197 egyházi fenntartású iskola volt, míg a 2014/15-ös évben már több mint 300. 2012-2016 között szinte duplájára nőtt az egyházi iskolában tanulók száma, hogy pontos legyek, 112 500-ről több mint 204 ezerre, amely szám elképesztő, annak tekintetében hogy a Magyar Ifjúság 2015-ös kutatása szerint a Magyar fiatalok 41%-ateista.

Egy egyházi iskola 3,4x támogatást kap az államtól, az adófizetők pénzén, miközben az állami iskolák néhol a létminimumon működnek. Ide pont tökéletes a Budai Nagy Antal példája, ahol még fűtés sem volt pár napig. Nagyon sok szülőben merül fel sajnos az a gondolat, hogy fia/lánya hiába ateista, inkább beíratja egy egyházi iskolába, hogy ne essen rá a vakolat, hogy olyan mellékhelyiségben végezhesse el dolgát, amit felújítottak a 2.Világháború UTÁN is, és ne fagyjon meg télen, és ne sültként térjen haza az iskolából nyáron...

ITT OLVASHATÓ

CEGLÉDI: JÓZSEFVÁROS UTÁN ELHISZIK-E VÉGRE?

HVG ONLINE
Szerző: CEGLÉDI ZOLTÁN
2018.07.11.

A kudarcos időközi választás után ideje túllépni az eddigi ellenzéki "demokrata" kliséken.

Hat éve fogoly az ellenzéki politika: az összefogósdi zárta kalodába. Az elmúlt hétvégén, Józsefváros polgármesteri székéért indulva azonban már tényleg teljes volt az összefogás: a Fidesszel szemben a Jobbik nem indított jelöltet, és a körömfeketényi szavazótáborocskával rendelkező munkáspártin kívül csak az összes többi párt által támogatott, civil Győri Péter volt a választék. A lehető legtökéletesebb ellenzéki összefogás mellett is magasan győzött a fideszes. Tessék elhinni végre, hogy a politikai siker záloga az ellenzék számára nem az összefogósdi.

Ugyanennyi ideje ült tort az úgynevezett civilizmus is. Hogy tudniillik ne az induljon a választáson, aki hajlandó az emberek képviseletét, a politikai közösségépítést hivatásként művelni, ó, nehogy, hanem valaki tök más. Aki civil, szívecske, nagyon civil. Nincs még egy olyan terület, ahol ez lenne a szempont, ugye, hogy operáljon vakbelet a pék, énekeljen operát a könyvelő, programozzon operációs rendszert a nagymamám, Amálka néni (88). Győri Péter egy rendes, tisztességes ember, ahogy a fenti példában a pék a kiflivel, a könyvelő az áfával, nagymamám pedig a flutával (olajban kisütött, édes krumplipogácsa, baracklekvárral) már letett valamit az asztalra. De a tukmált feladathoz nem ért. Győri Péter ebben az eleve elszúrt kampányban rossz politikusnak bizonyult, ami nem szégyen, de felismerendő tény. A politikai siker záloga az ellenzék számára nem a „civilség”.

És nem is a matematikai kerülőutak. Mire ez a cikk kikerül, már biztosan körbeszalad a Facebookon egy olyan öncsaló ábra, ami azt hivatott bizonyítani, hogy akik nem mentek el szavazni, azok nem akarták Sára Botond fideszes jelöltet polgármesternek, ergo ellenzékiek. Csakhogy ők nem akarták az ellenzéki jelöltet se, hisz rá sem szavaztak, hahó. Az egyik legkárosabb öncsalás az otthon maradókat az ellenzékhez számolni. Talán emlékeznek páran, volt egy igen magányos álláspontom a 2016-os, menekültellenes népszavazás kapcsán is: akkor az ellenzék jelentős része azt ünnepelte, hogy lám, nem ment elég szavazó, nem volt meg a négymillió, jól otthon maradtak az emberek. Én előtte amellett kardoskodtam, hogy minél előbb kezdjék a mozgósítást, és pont ez a népszavazás semmilyen konkrét követkeménnyel nem jár, tehát itt is, újra és újra szembe kell szállni a Fidesszel. Legyőzése az otthon maradással nem lehetséges, csak úgy, ha minél több ember, köztük sok-sok új szavazó megy el, és szavaz valamire, nem valami ellen. Az eredmény után pedig szintúgy hiába mondtam, hogy óvatosan ünnepeljünk, mert a Fidesz elvitt 3,3 millió szavazót az urnákhoz, ezzel bőven választást lehet nyerni. Így is lett. A politikai siker záloga az ellenzék számára nem a minél több otthon maradó ember...

ITT OLVASHATÓ

KERTÉSZ ÁKOS: DÖNTSÜNK SZOBROT!

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KERTÉSZ ÁKOS
2018.07.14.

Nagy Imre erejét az adta, hogy „már az Aurora idején is géppisztollyal állt a vörös csillag alatt”.

Hát nem csudaszép mondat? Engem egészen elvarázsolt. Ha ez nem villanyoz föl, sose írom meg ezt a dolgozatot.

A blaszfémia gyönyör, kéj, a gyalázat gyönyöre. És természetesen több, mint istenkáromlás. Azért használom ezt az idegen szót, mert anyanyelvem gazdagságában elveszek. Mert ha azt mondom: valami szentnek, tisztának, nagynak, nemesnek, ragyogónak a porba rántása, a bemocskolása, besározása, a leköpése, lehugyozása, földbedöngölése… már nem tudom, hol a határ. Ráadásul mindebben benne van az is, hogy az Isten, akit káromolok, hamis isten is lehet, a nagyság hamis nagyság, a szentség linkség, a nemesség, álnemesség, és a ragyogás talmi.

Mégis. A blaszfémia magában hordja a gyalázat gyönyörét.

Nagy Imrét piedesztálra állították. Nagy politikusként, hősként, a forradalom mártírjaként tisztelték akkor is, ha mindez nem volt egészen igaz, de most lerántani a talapzatról, megtaposni, megkövezni, leköpdösni, bemocskolni akkor is gyönyör, a gyalázat gyönyöre, olyan, mint mikor valaki pofon vágja az apját.

Élvezik is, akik csinálják, de nagyon!

Az én látóhatáromon Nagy Imre ötvenhatban bukkant föl. Magánügy? Nem magánügy, mert a publicisztika vélemény. Az én véleményem. Tehát akkor hiteles, ha személyes.

A padláslesöprésről nagyon is tudtam, lelkifurdalásom is volt, hogy városi melósként az én kenyerem ára a paraszt nyomora, és nem hittem el, hogy a paraszt titkon fölvásárolja a péknél az én kenyeremet és azzal hizlalja a disznaját. Tudtam, hogy a bolsevista hatalom egymás ellen akarja uszítani a munkást és a parasztot. De, hogy személy szerint melyik gengszter áll e mögött, arra fütyültem.

A nevét ötvenháromban ismertem meg, ő fémjelezte az enyhülést, de úgy gondoltam, hogy csak egy újabb moszkovita, aki parancsot hajt végre: Sztálin helyett most Hruscsovét.

Mikor Rákosi két év múlva visszavette a hatalmat, az enyhülést sirattam, nem Nagy Imrét, az OLVADÁST, ahogy az oroszok mondták, ami teljesen azért nem fagyott vissza.

Ötvenötben, ötvenhatban azért nekünk, melósoknak is nagyobb kenyér jutott. És föloldották a röghözkötöttséget, már nem torolták meg az „önkényes” munkahely változtatást. És egyre nagyobb súlyt kapott az értelmiség. Az Írószövetség is, a Petőfi kör is.

Értelmiséginek lenni pedig nem foglalkozás, hanem intelligencia kérdése, így én munkás létemre értelmiségi is voltam.

A Petőfi körben nyíltan beszéltük meg rendszer hibáit, a munkaverseny ostobaságát, a terv-túlteljesítés értelmetlenségét, a hatásfok, a hatékonyság, és tervgazdaság bukfenceit, azt, hogy agyrém Magyarországot a vas és acél országának tekinteni, mikor se vasércünk, se szenünk; amiből viszont bőven van, az a szürkeállomány, az innováció; ezért a gyógyszeriparra, az orvostudományra, a fürdőgyógyászatra (tele vagyunk gyógyvizekkel) lehetne építeni; akkor még nem volt komputer és informatika, de találmányokkal a világ élvonalába hozhatnánk a könnyűiparunkat… Megbeszéltük a Sajtóvitán, hogy a sajtószabadság hiánya életveszélyes, és alig pár hét múlva a Szabad Nép, a hazug pártpropagandát ezerrel lökő pártlap munkatársai vállaltak sokéves börtönt és áldozták többen közülük még az életüket is a sajtószabadságért.

Ötvenhat bukását a balfácánságunk okozta, de hogy szalonképesebben fogalmazzak: a „forradalom” vezetőinek téves helyzetértékelése. Először is nem volt forradalom, ez is a hamis mítoszaink egyike, belső puccs volt, illetve még az se, csak puccskísérlet, a reform-kommunisták, a Petőfi körösök Nagy Imrét akarták visszahozni a szektás, sztálinista Rákosi-Gerő tandem helyére. Tévedések elkerülése végett: Nagy Imre haláláig kommunista maradt, de hitt abban, hogy az egész szocializmust lehet jobban, humánusabban is csinálni, mint azt a sztálinisták tették. A XX. Kongresszus után a reformer Hruscsov támogatására is joggal számíthatott, és pont a XX. Kongresszus adta a Petőfi-körösök reformkezdeményeinek az aktualitását 1956 nyarán, őszén.

Emlékszem, mert 23-án este én is ott voltam a Parlamentnél.

A műegyetemisták engedélyezett (!) tüntetése a lengyel reformerek mellett a Bem szobor körül fordulatot vett, és a fiatalok a járókelők, később a munkások tömegével megnövekedve a parlament elé vonultak, hogy Nagy Imrét meghallgassák. Ismétlem, akkorra már én is ott voltam, leléptem a délutáni műszakból.

Amikor Nagy Imre végre valahára megjelent (állítólag vonakodott, úgy kellett odacipelni), azzal kezdte, hogy: „Kedves elvtársak!” A tömeg fölzúgott: francba az elvtársozással, elegünk van belőle, és Nagy Imre nyelt egyet (oppá!), majd újra kezdte: „Kedves barátaim!”

Nem örültem ennek a fordulatnak. Milyen vezető lesz az ilyen?! Akit a tömeg lehurroghat? Ilyen egy forradalom vezére? Mert hogy itt forradalom készül, azt abban a tömegben mindenki a zsigereiben érezte. Vagy ez csak egy gyönge politikus, aki hagyja magát a hangadóktól sodortatni, hogy végül vállalja a mártírhalált? De miért? Egy emberarcú, szerethető szocializmusért? A nemzeti függetlenségért? A demokráciáért? Miben hitt, mit akart Nagy Imre?

A „Ki az oroszokkal!” jelszót az utca fogalmazta meg, és az utca emberének nem volt kötelessége tudni se Jaltáról, se Potsdamról, az utca emberének nem kellett fölmérnie, hogy Moszkva nem engedhet a katonai és a nukleáris erőegyensúlyból. Mondom, az utca emberének mindezt nem kellett tudnia, viszont Nagy Imrének és a többi vezetőnek, főképp az olyan nagy koponyáknak, mint például Bibó István, Donáth Ferenc, Vásárhelyi Miklós, a mártírhalált halt Gimes Miklós igenis tudniuk kellett. Tudniuk kellett volna!

Kádár fölfogta, hogy itt adva van egy történelmi helyzet, Magyarország a Nyugat, a NATO teljes egyetértésével, vagyis reménytelenül a szovjet érdekszférába tartozik. Lépni csak ezen belül lehet.

Én fölszisszentem, amikor 23-án este azt kezdték körülöttem skandálni, hogy KI AZ OROSZOKKAL! Meg: „Akármilyen kedves vendég / tizenkét év untig elég!”. Én tudtam, hogy ez nem fog menni, nem így képzeltem a forradalmat. Sőt az oroszok, Nyikita Hruscsov, esetleg segíthetnének –; mi is segíthetnénk őt a sztálinisták ellenében. Én az „olvadás” lehetőségében hittem, de hogy most majd a hős magyar katonák Moszkváig kergetik vissza a ruszkikat… idióta nem voltam.

És ma is a fülembe cseng a hangja a Rádióból: „Csapataink harcban állnak!” Úristen! Ugyan miféle csapatai voltak akkor Nagy Imrének? Mindegy. Abban a végső órában egyértelműen azonosult a már elbukott forradalommal. Aztán menekülés a Jugoszláv Nagykövetségre. Nem tudta – társaival együtt –, hogy Jugoszlávia diktátorának, Titónak úgy kell ide a szomszédba egy népi demokráciából plurális polgári demokráciává avanzsált jogállam, mint üveges tótnak a hanyattesés? És onnan egyenes volt az út szovjet fogolyként Snagovba, a romániai börtöntáborba.

Azt mondják, ha csak egy szóval is elismeri a Kádár rendszert, fölmentik, és ágyban, párnák között halhat meg. Valóban? Szerintem ő, mint szovjet állampolgár, tudta, hogy a Szovjetunió ilyen fokú „hazaárulást” nem tűrhet el. De ezt akkor is tudta, amikor a hazaárulást elkövette, amikor, ódzkodva bár, de elfogadta a forradalom vezérének szerepét, amit rátukmáltak. És ha már meg kellett halnia, emelt fővel ment a halálba.

Amit itt leírtam, nemcsak az én képem volt róla, de sokaké. De ez se volt pontos, mert Nagy Imre nem a forradalom mártírja volt, hanem saját hitének áldozata. Ő ötvenhatban egy szerethetőbb, emberarcú szocializmusért vállalta a ráerőszakolt vezető szerepet, és ami azzal járt: a halált.

De most, hogy kiadták rá a kilövési engedélyt, kéjjel gyalázzák a tökmag jankók, a törpék, akik hozzá képest is alig látszanak ki a fűből. Ami mocsok csak rászórható valakire, mind előkerül abból a romlott agyukból...

ITT OLVASHATÓ

ÍGY VÁLTOZTAT MEG A KÜLFÖLDI ÉLET

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő
2018.07.15.

Mert megváltoztat, az biztos. A mai történetek közül kettő is erről szól, még ha némileg másképp is. Titeket hogyan változtatott meg, egyáltalán: változtatok? Emellett az is kiderül, hogy milyen (magyar szemmel meglepő) módon keresnek polgármestert Amszterdamban.

Kezdjük a sort Brazíliával, hiszen a Vargabetűk blog szerzője a tavalyi őszt a dél-amerikai országban töltötte, ami alaposan megváltoztatta őt, a világlátását és az életmódját is.

„Pár évvel ezelőtt a lelkem mélyen boldogtalan és frusztrált voltam, és ezt csak ideig-óráig enyhítette az, hogy ekkoriban ismerkedtem meg a párommal, és szerelmes lettem.

Fogolynak éreztem magam a saját életemben, és biztos voltam benne, hogy nem akarok így élni évekig. Munka után nem volt mentális kapacitásom írni, ami pszichésen is megviselt.

Azt már tudtam, mit jelent – és hogyan kell – hátrahagyni egy rossz helyzetet (mondtam én már fel nem egy kellemetlen munkahelyen korábban), de most nem tudtam, merre menjek tovább, és hogyan kerüljek jobb helyre. Létezik-e jobb hely egyáltalán…

Gyakran volt olyan érzésem, szomatikusan is, mintha fuldokolnék. Mintha nem kapnék levegőt egy zárt ketrecben, ahonnan kétségbeesetten ki akarok törni. (...)

Egy régebbi szakmai kapcsolat nyomán ezt követően kezdtem el a könyvkiadói munkát, majd rövidesen könyvek szerkesztésével foglalkozni (nemcsak emberpróbáló helyzetek, hanem szerencsés egybeesések is akadnak az életben!), de a valódi lelki javulás csak lassan következett be.

Még nagyon sokáig éreztem a fuldoklást és azt, hogy egy olyan országhoz vagyok láncolva, ahol az uralkodó politikai irányvonal, és különösen: a politikai propaganda nem képvisel engem, ahol minden generációban tömegek érzik cserbenhagyva magukat, és ahol a társadalmi mobilitás szinte nem létezik stb. stb. stb.

De ha lassan is, azért bekövetkezett a javulás. Méghozzá a brazíliai út nyomán. Amikor hallottam arról, hogy léteznek digitális nomádok, és hogy hogyan élnek, az olyan volt, mint fény a dohos barlangban – amit követni lehetett, hogy a felszínre érjek.

Összeszorítottam a fogam, és még az addiginál is szigorúbb fiskális politikát folytattam, hogy félretegyek egy tengerentúli útra, amit digitális nomádként akár több hónapig is fenntarthatok. (...)

Elég nagy akaraterő-próba volt mindez a számomra, főleg, hogy az előkészületek kb. két évig tartottak (egy magánjellegű dolog miatt tűztem ki két évvel későbbre az indulást).

De a jutalom nem maradt el, mert, ahogy írtam, a brazíliai út pont olyanra sikerült, amilyennek megálmodtam…

Több hónap is eltelt a hazatérésem után, amikor feltűnt, hogy egy ideje nem érzem már a fullasztó érzést. Elmúlt, és nem tért vissza azóta sem. Hogy mi tüntette el: az útra való felkészülés, amikor egy becses célra függesztettem a szemem; vagy az ott tartózkodás, amikor valóban a magam ura lehettem, és egyre csak érkeztek a pozitív élmények, találkozások; vagy hogy távol voltam attól a helytől, ahol olyan sokszor voltam nagyon negatívan kiszolgáltatott? Nem tudnám megmondani, de nem is fontos.

Egy a lényeg: e hosszú folyamat – vagyis az útkeresés, a felkészülés és az utazás – során belém égett annak megtapasztalása, hogy ha igent mondok arra a kihívásra, hogy magam alakítsam a sorsomat, és igent mondok az ismeretlenre, vagyis arra, hogy az élet pozitív egybeeséseket hozzon elém, akkor a kellő időben a megfelelő döntéseket tudom hozni, és tettekre tudom váltani az elhatározásaimat.

Rájöttem, hogy habár manapság mindannyian csak a saját életrevalóságunkban és talpraesettségünkben bízhatunk, a globalizáció és az egyre átjárhatóbbá váló országhatárok korában csak az szorul ketrecbe, aki hagyja, hogy elhitessék vele, ennek így kell lennie."

A teljes posztot itt olvashatjátok el, szerintem nagyon érdekes és elgondolkodtató...

ITT OLVASHATÓ

VAN ITT KERESZTÉNY NEMZETI HAGYOMÁNY BŐVEN. RAKÉTAMÓD TOLATUNK AZ IDŐBEN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- VENDÉG BLOG
Szerző: MIRTILL
2018.07.14.



Tárgy: Rückwarts

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Szégyen, nem szégyen, bevallom: néha az az érzésem, hogy feleslegesen terhelem a kend fantáziáját. Váltig ismétlem, ne jöjjön! Még azt se kívánom, hogy elképzelje, milyen lehet itt vegetálni. Vagy nehezebbet, milyen most nálunk a lelkiismereti-, a szólás-, a sajtó-, stb. szabadság. De azt gyakran írom kendnek, hogy „tessék elképzelni”, mintha az mindig olyan egyszerű lenne. Mint most például.

Képzelje el, hogy van olyan kedves ember itthon, aki azt hiszi, hogy tudok számolni. Csak rosszul. Mikor először is nekem papírom van arról, hogy nem tudok számolni. Másodszor a sajátos nevelési igényem miatt én már tavaly is felmentett voltam matekból. Ez is dokumentált, ahogy apu mondaná. De apu nem ér rá vitatkozni. Hajnalba már megy kenyeret keresni és sötétedés után jön meg, de mindig csak a munka, kenyér meg alig.

Viszont. Nem én mondom. Az apu. És, amit az apu mond, az meg van mondva; „ A 10.285 szavazókörbe hány tagot delegált az összes ellenzéki párt? Ötszázat, ezret, ötezret? Akkor mit pampognak! És egész számokat egyesével nem tudtak összeadni? Az EBESZ se? A mi falunkból tíz manus is tudta volna hová üssön annak a vacak számítógépnek, hogy ketyegjen! Sumák pancserek! És az én kölykömet cincogtatják a tört számokkal!” Természetesen ehhez nekem nincs mit hozzáfűzni. Több okból. Mert például a delegált az mi?

Annyiszor mondtam/írtam már kendnek, hogy én nem értem, amit a felnőttek beszélnek/írnak/számolnak, én csak megjegyzem, amit hallok/olvasok. Kár velem kukacoskodni. Próbálkozom a szó szerinti idézetekkel. Akkor meg abba köt bele kend. Persze lehet, hogy csak érzékeny vagyok és kend nem is kukacoskodik velem. Most úgy mondják: trollkodik. Mert azt mondják, megszűnt a politikai korrektség. (Nos, én azt sem tudtam, hogy volt, de nagy a gyanúm, ebben a „nemtudásban” nem voltam egyedül.) Vegyem úgy, pátyolgat? Okosít?

Az árfolyamrés szót is hallottam. Ezt sem tudom mit jelent. Most próbálok a magam esze szerint eljárni és nagyon elképzelhető, hogy rosszul teszem és (nem egyedül ebben az országban) a „rést” összekeverem a „bástyával”, de az is lehet, hogy az árfolyamot, az ázsióval. Tőlem kitelik, de kend majd összerakja mi hová való, mert okosabb nálam, meg kitelik az idejéből.

Mert vannak dolgok, amiknek minden eszközzel direkt növelik az ázsióját és akkor az ügyet ész nélkül végrehajtók jól járnak, a zsoldjuknak akár négyszázszorosát is hazavihetik az erkölcsi elismerésben szűkölködő családjuknak. Most nálunk a kereszténység az innováció. Azt fizetik jól. Nagy az ázsiója. És most sokan rástartoltak. Nagy pénz van benne. Hogy mennyi, az nevesítve benne van az állami költségvetésben. Pontosan? Az más! A szakemberek elárulják kendnek, hogy ezt mennyivel kell megszorozni, hogy az állami hittérítés valódi költségeit kikövetkeztesse. Ezt nem én mondom, hanem a Peti bácsi, aki az előző diktatúrában évtizedekig presbiter volt, de az importmagyar pap mohósága miatt még az Istennek is hátat fordított...

ITT OLVASHATÓ

"1968 FORRÓ NYARÁN A MAGYAR BILIBEN MI VOLTUNK A VIHAR" - 50 ÉVE ZAJLOTT A "MAOISTA ÖSSZEESKÜVŐK" PERE

MÉRCE
Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2018.07.14.

A Népszabadság 1968. június 9-i számában, a 13. oldal alján elrejtve az alábbi rövidhír jelent meg:

„A Fővárosi Bíróság szombaton ítéletet hirdetett Pór György és társai összeesküvési ügyében. A bíróság Pór György és Bencze Sándor vádlottakat bűnösnek találta összeesküvés kezdeményezésében, s ezért Pór Györgyöt két év és hathónapi, Bencze Sándort kétévi szabadságvesztésre ítélte. A többi vádlottat összeesküvésben való részvétel miatt a bíróság hat-nyolc hónapi szabadságvesztéssel sújtotta; közülük több elítélt büntetésének végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. Egy vádlottat a bíróság figyelmeztetésben részesített. Az ítélet nem jogerős.”

A hírből csak épp az nem derül ki, hogy mi is volt az összeesküvés tárgya, mire is esküdt össze az orosz-történelem szakos hallgató Pór György és megvádolt társai. A nyilvánosság előtt egészen a rendszerváltásig nem is esett szó az ügyről, igaz a háttérben a kádári pártvezetés még évekkel később is ütőkártyaként használta az esetet a formálódó rendszerellenzék lejáratására.

Viszont, ha már a korabeli Népszabadságból nem derül ki, mi is volt az összeesküvés tárgya, eláruljuk mi.

Az ötven évvel ezelőtt lezajlott események „maoista összeesküvésként” vonultak be a Kádár-kor történetébe. Így keretezte azt nemcsak a létezett szocializmus állambiztonsági apparátusa, de a nyugati sajtó is: a New Statesman „Budapest ifjú maoistái” címmel, a Süddeutsche Zeitung pedig „Maóval és Guevarával Kádár ellen” címmel írt az esetről 1969 tavaszán (Dénes Iván Zoltán gyűjtése).

„1968 forró nyarán a magyar biliben mi voltunk a vihar”

Bemutatkozásaim története c. önéletírásában Révai Gábor, a maoista per egyik vádlottja emlékezett ezekkel a szavakkal vissza az évtizedekkel korábbi eseményekre. A Rákosi-éra főideológusának, Révai Józsefnek a fia a per nyomán évekig nem helyezkedhetett el értelmiségi munkakörben, diplomáját is csak később szerezhette meg. Hogy 2012-es könyvében mégis miért csak a „vihar a biliben” szófordulattal írja le az eseményeket, az nem csupán az idő múlásának tudható be.

Valódi összeesküvésről valójában nem beszélhetünk, ami történt, az néhány tucat, körülbelül 50-70 fiatal egyetemi hallgató politikai beszélgetésekkel átitatott baráti köreként írható le, a csoport magját pedig csupán 10-12 fő alkotta.

A kezdetek valamikor 1963-64-re tehetők, ekkor ismerkedett meg a későbbi per két fő vádlottja, Pór György és Bencze Sándor, utóbbi szintén az ELTE BTK hallgatója volt. 1964-től működött az, a KISZ-ből kiábrándult baloldali fiatalokat tömörítő baráti kör, melyen belül politikai és művészeti vitákat folytattak, zenét hallgattak, és olvasnivalókat gyűjtöttek össze a marxizmusról.

A baráti társaság ugyan 1965-ben felbomlott, de sokan a tagok közül ott voltak az 1966-ban alakult Szolidaritási Bizottságban, amelynek elsődleges tevékenysége az amerikai támadás alatt álló Vietnammal való szolidaritásvállalás volt. Társadalmi munkát végeztek, amiből szolidaritási bélyegeket vásárolhattak, ún. „vietnami vasárnapokat” rendeztek, illetve röplapokat szórtak a ’66-os Budapesti Nemzetközi Vásár amerikai pavilonja előtt, és demonstráltak is az amerikai nagykövetség előtt...

ITT OLVASHATÓ

NEM LASSÍT A MERCÉDESZ KECSKEMÉTEN

168 ÓRA ONLINE
Szerző: RAJNAI ATTILA
2018.07.15.

Ha a Mercedes bármilyen okból szedné a sátorfáját, akkor Kecskemét a legnagyobb helyi adófizetőjét, a társadalmi szolidaritás élharcosát, a vendéglátósok-szállásadók pedig az egyre növekvő forgalmukat veszítenék el. Igaz, a német autógyártó érdekében korszerűsített és bővített infrastruktúra megmaradna. Bár a stuttgarti központból egy hét alatt sem sikerült válaszokat kapni arról, miként formálja át a gyár terveit az új amerikai gazdaságpolitika, nincs okunk kételkedni abban az alapvetésben, miszerint a Mercedes mindig befejezi, amit elkezdett. Így a második kecskeméti gyár megépítését is.

Tíz éve, 2008 júniusában jelentette be a stuttgarti székhelyű Daimler Ag igazgatótanácsa, hogy a 800 millió eurós beruházással épülő új – az első ütemben 2500 embert foglalkoztató – gyárának helyszínéül Kecskemétet választotta. Az alföldi megyeszékhelyen nem tört ki örömünnep a bejelentés hallatán, talán fel sem fogták a befektetés jelentőségét, pedig a helyszín kiválasztásában versenyben volt még Miskolc, illetve szlovák, román, szerb és lengyel városok.

A döntésben a Mercedest egy nemzetközi szakcég segítette, amely átvilágította az esélyes településeket, és számos szempont alapján rangsorolta őket. Kecskemét mellett szólt például a megfelelő méretű zöldmezős terület (450 hektár), a Liszt Ferenc reptérhez való közelsége, az autópálya-összeköttetés, de megvizsgálták a városi infrastruktúrát, felmérték az egészségügy helyzetét, sőt még a közgyűlés akkori tagjait is megszondázták, miként viszonyulnának ahhoz, ha egy világcég fektetne be a városukban.

A Mercedes ugyanis nem szeretett volna negatív kontextusba kerülni, mint akkoriban az Apollo Tyres indiai gumigyártó Gyöngyösön, amely a helyi Fidesz kezdeményezésére indult tiltakozási akciók miatt végül elállt befektetési szándékától. A sors fintora, hogy a 2006-ban polgármesterré lett fideszes Zombor Gábornak azért sikerült leváltania párttársát, Szécsi Gábort, mert elődjére politikailag ráégett a Malom Center építésének engedélyezése, amelyet a helyi lokálpatrióták és építészek jelentős többsége ellenzett. Ehhez képest a Mercedes idetelepülésében később a pláza megléte pluszpontot jelentett, mert az épülő gyár akkori felső- és középvezetését adó német családok számára megnyugtató volt, hogy hétvégenként a hazaival megegyező világmárkák üzleteiben shoppingolhatnak, míg a gyerekeik a multiplex mozi valamelyik termében múlathatják az időt...

ITT OLVASHATÓ

AUDIENCIA (OROSZ NÉPMESE)

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.07.14.

– No, Igor, mi van mára?

– Vlagyimir Vlagyimirovics, itt vár valami Viktor Győzövics, azt mondja, iderendelted messzi földről, ezer versztáról, elvásott a vasbocskora, megevett három pud érett túrót, míg ideért. Mokány, belevaló muzsiknak nézem.

– Viktor Győzövics? Az meg ki a Kazányi Szent Vízkő? Mikor hívtam?

– Azt mondja, Vengrijából jött.

– Ja, az a Viktor Győzövics! Engedd be, galambocskám, csak szóljál rá, hogy törölje meg azt az elvásott bocskorát.

– Áldás járjon veled, cár atyuska, Éhező Szent Nyikifor vezesse lépteid, üzentél értem, itt vagyok, szolgálatodra! Ha te hívsz, örömest igyekszünk.

– Hát, itt vagy megint, te híres. Állj fel a padlóról, ne térdelj, legfeljebb majd később, ne koszold be azt a szép márványt!

– Tiszta vagyok én, atyuska, most jöttem a fürdőből, nyírfavesszővel végigverettem magam hetvenhétszer.

– Akkor se görnyyedj, nem térdelni jársz te ide. Vagyis néha igen, de most nem. Beszédem vagyon veled. Ott az asztal, rajta vodkácska, uborkácska, füstölt halacska, igyál egy kortyot, aztán hadd beszélek a fejeddel.

– Finom ez a cári vodka, atyuska.

– Legyen is, ha az én belemnek szánják, Viktor Győzövics. Hanem miket hallok én felőled, galambocskám? Te félsz tőlem?

– Dehogy félek, cár atyuska, hatalmas goszudar. Mit is félnék, adsz te nekem vodkácskát is, uborkácskát is, cservonyeceket gurítasz úri kedvedben szegény fejemnek.

– Micsoda? Tán nem is félsz?

– Dehogynem, rettegjük haragodat mindahányan!

– Akkor most félsz vagy nem félsz?

– Cár atyuska, ha parancsolod, félek, ha úgy parancsolod, nem félek: már magam sem tudom, mit érzek, mondd meg te.

– Azt mondom én, hogy összevissza beszélsz, mint félszemű sztárec a mensevinszki vásárban, édes fiam. Hát mit mondtál te a harsonásodnak, Kamuduma Emtéinek?

– Mondok én mindent, atyuska, beszélek én összevissza néha, belé a vakvilágba, mit mondtam?

...

ITT OLVASHATÓ

KRITIKUS MÉDIAFOGYASZTÓK KELLENEK - BESZÉLGETÉS ROZGONYI KRISZTINA MÉDIAJOGÁSSZAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: FÓTI TAMÁS
2018.07.13.

Az alapkérdés, hogy mi az európai kultúra és politika szempontjából a média feladata – véli a bécsi egyetem tanára. A Nemzeti Hírközlési Hatóság egykori elnöke szerint a készülő európai uniós átfogó, on­line platformok újraszabályozásában a szerzői jogi védelem előtérbe helyezése csak részmegoldást kínál, fontosabb volna a médiaszabadság garantálása és a médiatudatosság erősítése.

– Komoly visszhangot keltett, amikor az Európai Parlament jogi szakbizottsága elfogadta a szerzői jog reformjának tervezetét, és bár az EP éppen múlt csütörtökön szeptemberre halasztotta a tervezet vitáját, kérdés, a módosító indítványok kielégítik-e majd az internet szabadságát féltő kritikusokat. Főleg két elemét támadják: a szolgáltatás védelméről szóló szabályozást és a feltöltések szűrését. Megalapozottnak tartja a bírálatot?

– Érdemes visszatekinteni, honnan is indult a folyamat, mert a tervezet 11‑es és 13-as cikkelye körüli vita tényleg csak a jéghegy csúcsa. Az EU-ban 2015‑ben kezdődött el egy átfogó szerzői jogi reformfolyamat, amelynek például egyik eleme volt a szintén nagy port kavart geolokációs blokkolások kérdése. Nézzünk egy példát a gyakorlatból: egy Netflix-előfizető, ha másik uniós országba utazott, előfordulhatott, hogy nem nézhette meg kedvenc sorozatát, mert a cég ott letiltotta a hozzáférést – ezt most majd nem teheti meg. A reform lényegesen nehezebb részébe, az asztalon lévő jelenlegi szerzői jogi direktívacsomagba próbáltak minden aktuális kérdést belegyömöszölni, a múzeumok digitalizációs problémáitól a nyomtatott sajtó haldoklásának megakadályozásán át a felhasználói tartalmakat közzétevő – például a Youtube és társai típusú – platformok páratlan terjeszkedéséig. Szerintem ez a csomag túl nagyra nőtte ki magát, már régen nem szerzői jogi kérdésekről, hanem piaci átrendeződésekről és európai alapkérdésekről szól, jóllehet a vita most történetesen szerzői jogi „köntöst öltött”. Ezzel párhuzamosan zajlik az audiovizuális média szabályozásával összefüggő irányelv felülvizsgálata is, és ott is hasonló küzdelmek folynak az online platformok körül, de mivel több idő van az elfogadására, kevésbé van előtérben, kisebbek a botrányok – egyelőre.

– A 11-es cikkely lényegében a nyomtatott sajtónak igyekszik mentőövet dobni, bár az ellenzők a spanyolországi példára hivatkoznak: 2014-ben a Google egy kiadókkal vívott jogi harc után elérhetetlenné tette a Google News szolgáltatást. A következmény: 10–15 százalékkal kevesebben keresték fel a kiadók honlapját, ami a reklámbevételük azonnali eséséhez vezetett. Másfelől persze a Google-t is érzékeny veszteség érte, hiszen a Google News nem tejelt... Áthidalható az ellentmondás?

– A kérdés az, miként menthető meg a nyomtatott sajtó, amelynek a jövedelmei drámaian visszaestek. Honnan származzanak a bevételei, ha nem az online világból? Erre nagy erőkkel mozdultak meg elsősorban a német hátterű sajtókiadók, konszernek. Ők is önálló, szakterminológiával szomszédos jogot követeltek, hasonlóan a könyvkiadókhoz, arra hivatkozva, ha nekik is lesz egy ilyen jogi eszközük, akkor például cikkeik digitális felhasználása jövedelmet generál az olyan szolgáltatóktól, mint a Facebook vagy a Google. Az ötlet azonban megbukott Spanyolországban, de említhetjük Németországot is, ahol tagállami szinten próbáltak szabályozni, tehát a végén vagy elálltak tőle, vagy nem is került sor hatályba lépésére. A kiadók önként lemondtak róla, mert a Google News válasza az volt, „akkor én mostantól nem fogom a találatok közt feltüntetni azokét, akik pénzt kérnek érte”. Erre most egy újabb körben azt javasolták, és ezért óriási erőkkel lobbiztak, hogy ha ez majd egész Európában így lesz, akkor nem fordulhat elő, hogy kibújnak alóla, és így megoldódnak a problémák. A gond az, hogy szerzői jogi eszközzel nem lehet megoldani piaci és főként demokráciaproblémákat, amelyek a hagyományos nyomtatott sajtó fennmaradhatóságáról szólnak. Ehhez sokkal komplexebb gondolkodásra van szükség, az állami támogatások és kedvezmények átgondolásától a közszolgálat újradefiniálásáig. Itt az a kérdés, hogy el tud‑e látni közszolgálati feladatokat a Guar­d­ian vagy a Le Monde, éppúgy, mint a BBC vagy a francia közszolgálati tévé. Nem lehet szerzői jogi eszközzel megoldani a demokratikus nyilvánosság alapvető problémáit...

ITT OLVASHATÓ

KIZSAROLTA A FIDESZ AZ ELLENZÉK TÁMOGATÁSÁT A FIZRTÉSEMELÉSRŐL

INDEX
Szerző: PRESINSZKY JUDIT
2018.07.14.

Zsarolással érte el a Fidesz, hogy az ellenzék is támogassa a képviselők fizetésemeléséről szóló javaslatot, hivatkozik az RTL Klub szombat esti híradója a Jobbik szóvivőjére. 

Ahogy mi is megírtuk, augusztustól havonta nagyjából 200 ezer forinttal kereshetnek többet a parlamenti képviselők; így módosítanák a törvényt a parlament törvényalkotási bizottságához benyújtott kormánypárti javaslat értelmében. Ezek után a képviselők a bruttó havi átlagfizetés háromszorosát keresnék: eddig 748 ezer forint volt a tiszteletdíjuk, ami 948 ezer forintra nőne. A frakcióvezetők ennek a dupláját, a frakcióvezető helyettesei pedig kicsivel több mint a másfélszeresét keresnék az újonnan megállapított képviselői alapfizetésnek...

ITT OLVASHATÓ