2018. augusztus 11., szombat

GYARMATI ANDREA: APU ÖT ÉVE NINCS VELÜNK

24.HU / POSZT-ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.08.11.


A gumicukor elvámolásában, na, abban volt köztünk különbség.

Apu nagy játékos volt, nem csak a vízben, az életben is.

Ennek számos előnye és némi hátránya is akadt, bár őszintén szólva gyerekként engem főleg az előnyök varázsoltak el.

Apu egyike volt a valaha élt legnagyobb és legsikeresebb vízilabdázóknak, csomó olimpia bajnokságot nyert, ki tudja, hányszor és milyen tornákon lett gólkirály, vagy az aktuális bajnokság legjobb játékosa.

Aztán edzőnek állt. Azon kevés sportoló közé tartozott (hasonlóan Papp Laci bácsihoz, Hegedűs Csabához és édesanyámhoz), aki nem csupán eredményes, hanem másokat is megtanított, irányított arra, hogy ők is a legjobbat hozzák ki magukból. Szóval megnyert a „fiúkkal” is – ahogy ő nevezte a csapatát – mindent, amit lehetett.

Ráadásul, és ezzel sokat viccelődött,mint férjnek, része volt édesanyám eredményeiben is, ráadásként sikeres sportolót faragott belőlem.

Lényegében verhetetlen volt.

Mindez sporttörténelem, és nagyszerű, hogy akadt ilyen ember a magyar sportolók, sőt, a világ sportolói között. Még nagyszerűbb, hogy ez a valaki a dolgok szerencsés alakulása folytán épp az én apukám.

Apu más szempontból is nagy játékos volt, amolyan „sosem növök fel igazán”, vagy „mindig látom a fonákját is” fazon, amit édesanyám, aki precíz volt és perfekcionista, néha nehezen tolerált.

Apu lazán kezelte az életet, azt nézte, adott dolognak mi a pozitív hozadéka.

Sose láttam igazán elkeseredettnek, sosem volt rosszkedvű, netán depressziós, még akkor sem, amikor a vége felé nagybetegen fájdalom kínozta.

Azt vallotta, élni jó, és mindig történik valami, amire érdemes várni, amiért érdemes tenni, amiben érdemes bízni...

EZT AZ ÚGYNEVEZETT KERESZTÉNYI ÉS NEMZETI "RENDET" HOZZÁK MOST VISSZA SUNYI MÓDON A KOMMUNISTÁK ÁLTAL LIBERÁLISBÓL MILLIÁRDOSSÁ ÜLDÖZÖTT SOROS-ÖSZTÖNDÍJASOK

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- VENDÉG BLOG
Szerző: Mirtill
2018.08.11.



Tárgy: Apaország

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Sajnáljuk ám nagyon, hogy kedvezőtlenül alakul a hazajöveteli lehetőség kendnek. Pedig vártuk, meg azt hittük. De nem. Egyre inkább nem. És most olyasmit írok kendnek, aminek a dallama megvan, de a szövege bizonytalan, és azt se nagyon értem, amit tudok. Na, majd látjuk, kendre nézvést mi az infó. Ez a bizonytalanság nem csak a korom miatt van, hanem nálunk otthon nem úgy van, ahogy most a propaganda beszéli, hogy van. Sok helyen eddig is volt, most meg még több van/lesz. Mondják. Kormányprogram a hűbéri cselédcsaládtenyésztés: „Kisgazdaasszony vagyok én, Sütni, főzni tudok én, A rántást megkavarom, A húst felvagdalom, Kip-kop töröm a mákot, Dagasztom a kalácsot.”

Ami biztos, és nálunk van! Megírtam már kendnek. Mindenki az asztalnál ül, mindenki mosogat. Én hokedliról indítottam, mert – mint legkisebbet – ki akartak hagyni azzal a fal dumával, hogy nem érem föl a mosogatót. (Most utólag úgy látom, hogy nem a legjobb irányban kezdtem az érdekérvényesítést, de a tata szerint a részvételi demokrácia nem csak jogot, hanem kötelességet is ad az embernek, úgyhogy mára már készség szinten, zokszó nélkül tapad a kezemhez a szivacs, de a szememből még nem csillog a mosogatás iránti vágy. Néha a zsűrizésre vetemedő anyunak se az elégedettségtől.)

Elég az hozzá, hogy nálunk csak a beteg marad távol az asztaltól és a házi munkától. Ettől még betegebb. Mi is. Hiányzik az asztaltól, a többit megoldjuk a nagyi helyszíni iránymutatása mellett. Mert azt tudni kell, hogy ahogy én csinálnám, az már akkor nem jó, mikor még neki sem kezdtem. Ez attól van, a tata szerint, hogy az innovációs készségem, meg a kreativitásom egyszerre tör rám; ez a gyakorlatban úgy fest, hogy még nem tudom, pontosan mit is kellene csinálni, de én máris újítok.

Ami meg az asztalról hiányzik (manapság egyre többször, egyre többféle), azt a nagyi, vagy a tata elmeséli, hogy milyen lenne, ha volna, hogyan tálalják, mivel kell/illik enni/inni és ez vicces. Én különösen kagylót nem szeretnék enni ezek közül, ezért bármennyire táplálónak mondják, keveset mesélik.

Egyébként főleg a vacsorát szinte csak úgy mellékesen esszük, mert mindig sok a mondandó, és mivel a magyar ember evés közben nem beszél, nekünk a kormánypolitika azzal fejleszti a nemzeti identitástudatunkat, hogy gyakran nincs mit enni, és jut idő a beszédre és ilyenkor szinte kihomorul a magyarságunk és bekeményedik, mint a nyereg alatt puhított hús, és máris kész a tömény hagyományápolás.

A nagyi és a tata sok mindent tudnak ám, hogy régen mi és hogyan volt. Nem papírból, meg nem is prédikációkból (amire néha kend is hajlamos), hanem a régi idők tanúitól. Bizony ám! Van, amit a könyvek igazolnak, de a mostani könyvek inkább lehazudják.

Mi tudjuk, szeretteink nem hazudnak nekünk. Nem érdekük. A könyves emberek meg pénzért teszik, élni akarnak, hát hazudnak. Most ezt fizetik. Az én szelíd nagyikámnál el is szakadt a cérna: „Ezek a kurvapecérek a jómódjukban pöffeszkedve macsó országot csinálnak!”

Na, ezt rakja össze kend! Elsődlegesen azon tessék behidalni, hogy a nagyi még soha nem szólt be így, főleg ilyen csúnyán. De ez semmi! Látnia kellett volna! Egy egész lepkegyűjteményt a falra tudott volna szúrni félszemmel, olyan szúrós volt tekintete. Azon a szemforgató, ájtatos dumán rágott be, amit ezek a sok adó ellenében nyújtandó egészségügyi és szociális szolgáltatások helyett nyomnak manapság népnek.

Tök kiakadt! Mert a nagyi tudja, mi van a sunyi duma mögött, az ő nagyijától. Az anyamama nagymamája és a vasas szakszervezet egy évben született. (Az külön mókás, hogy egy Pesten született, magyarul nem tudó migráns ivadék szlovák öntőmunkás az alapító, mi meg anyai ágon kun/török keverék magyarok lennénk leginkább.)

Akkoriban egy magyarnak nagyon snassz volt az iparban dolgozni. Csak a föld. Ez volt a kereszténymagyar etalon: a magyar ember földet túr, az asszony meg nem ember! Az anyamama anyukája úgy élte le az életét, hogy nem étkezett az asztal mellett a családdal. Amikor gyerek volt azért. Ahogy a tata mondta, nézte a „jobbágytévét”, vagyis az asztalnál az egy szem cseréptálból kanalazó apját és rajtra készen izgatottan szorongatta a fakanalát, hogy mikor a kemence padkára, a gyerekekhez kerül a tál a maradékkal, jusson neki is. Mikortól nagylány lett, szolgálta haláláig a családot.

Ezt a „rendet” hozzák most vissza sunyi módon, mint keresztényit és nemzetit a kommunisták által liberálisból milliárdossá üldözött Soros ösztöndíjasok, az ország korlátlan urai, az Európai Unió asszisztálásával.

Ráadásul nem az otthont, hanem a szomszédokat gyarapítják. Arra büszkék, hogy már egy millió magyart csináltak a szomszédságnak és a családi kasszából stadiont, focicsapatot, közvilágítást, templomot és ki tudja még mi mindet csináltak az orozva kelt gyerekeik anyjának, a haza anyácska meg csak pityereg itthon megszeppenve a kihűlt családi ágy szélén gubbasztva.

Valami ilyesféléket dünnyögött a nagyi. Azt vettem ki a szavaiból a saját eszemmel, hogy jobban teszi kend, ha marad, ahol van. Várja ki, hogy a jóltartott Mándoki után kendhez is ellovagol Európa potenciális ura, és zenés felár nélkül viszi kendnek az apaországtól a zabigyerek apanázst. Az is több, mint a falunk éves költségvetése.

Bütyökfalva, 2018. augusztus 10.

Mirtill


KORLÁTOK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: RÁDAY MIHÁLY
2018.08..10.


Korlátozottan örülök és ugyanakkor korlátlanul aggódom, amikor olvasom a hivatalos közleményt, miszerint „Szeptemberben kezdődhet a Vörösmarty tér és környékének felújítása”, amiről egyhangúlag döntött a Fővárosi Közgyűlés „tulajdonosi hozzájárulást adva az V. kerületi önkormányzatnak mint projektgazdának (...). A főváros a felújítás megvalósításában nem vállal anyagi terheket, a felújítást teljes egészében a kerület finanszírozza belügyminisztériumi támogatásból tervezetten, bruttó 1,6 milliárd forintból. (...) A komplex felújítás elsődleges célja a környező utcákkal egységes arculat kialakítása, a Vörösmarty tér jelenleg is domináló gyalogos forgalmának megtartása, a közösségi tér jelleg fejlesztése, valamint az időszakos vásárok közműellátásának előkészítése.”

Hát hiszen éppen az, amiért ok van aggódni, „az időszakos vásárok” végeláthatatlan sorozata, amik manapság már szinte egész évben ellehetetlenítik e belvárosias terecske normális használatát az egykor városfallal övezett Pest, vagyis a mai Belváros északi (Váci) kapuja és a hozzá csatoltan megépített Lipótváros határán.

„A tervek szerint (...) a teret egyedi, természetes lapkővel burkolják le, valamint megújítják a forgalomtechnikai elemeket, az úttartozékokat – a szegélyeket, a parkolásgátló elemeket, a faverem-rácsokat – és az utcabútorokat. Továbbá korszerűsítik a felszíni vízelvezetést, felújítják, illetve cserélik a közműveket és fejlesztik a megvilágítást is. A téren az egészséges fák megtartása mellett további fákat ültetnének, illetve a Vörösmarty-szobor körül gyepes felületet létesítenének.” Fontos és nem hagyható szó nélkül: ezen a helyen már 120 éve „gyepes felület” van.

Nem lehet kétséges, hogy az egy időben, a ’80-as évek elején mindent ellepő „viacolor” nevű műkő- avagy betonelemes burkolatok ideje lejárt. (Megjegyzem, már akkor sem szerettem, mikor divatba jött, mindig a természetes kőből készített avagy abból készíthető burkolatokat igyekeztem népszerűsíteni...) Ma már jogszabály írja elő, mekkora területet kell a városi fák tövében „lélegző” és vízáteresztő burkolattal ellátni, s így biztosítani életben maradásukat. De az a mód, ami az új divat, s már a Rákóczi téren „bizonyította”, mennyire alkalmatlan, az a tömörített anyag, amiről lefolyik a víz, nemhogy befolyna a fák gyökeréhez. A már a millennium idején kihelyezett öntöttvas „faverem-rácsoknál” még nem találtak ki jobbat...

CSUJJOGATÓS PROVOKÁCIÓK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: NAGY N. PÉTER
2018.08.11.


Az egyik legkegyetlenebb és nálunk a világon párját ritkító gyakorisággal pusztító vastagbélrák-szűrést hanyagolja az egészségügyi kormányzat.

Vezetői nyílt provokációk sorával törik meg az ország gerincét. Cinkossá tesznek így mindenkit. Azt is, aki csak elnémul a csodálkozástól. Amint látja például ezt az egész nagy futball-varázslatot. A műsor Mészáros és Orbán stadionjaiban, többek között Mészáros (és Vajna) újságjai, tévéi által követve, Mészáros mezekben folyik. Elmulatott, elégetett közpénzen.

Magamutogatás
A hatalom nyílt lapokkal játszik. Nála minden kártya, nyugodtan terít. Mészáros jachtja ring a horvát kikötőben. Lesz az még óceánjáró is. Csak szegény ország kiváltságosai tudnak ilyen gazdagok lenni. Horvátország nem egyszerű kitérő. Ahogy a felcsúti kisvasutat továbbépítjük Bicskéig, ha nagyon tiltakoznak miatta, tréfált a maga módján Orbán, úgy már azt is tudjuk, hogy szaunából vagy jakuzziból is lehet majd meccset nézni a horvát NK Osijek stadionjában, amelynek felépítését a magyar állam hatmillió euróval (1,92 milliárd forint) támogatja. A tulaj Mészáros. Hát mi a jóistent kellene támogatnia egy államnak, amelyben az otthonápolásra nem tudnak keríteni még minimálbért sem, ahol nem képesek 30 fok alá hűteni a (köz)kórházi kórtermeket? Az új eszéki aréna a legmodernebb horvát stadion lesz. Megtörik az ellenállást. 

Ez az 1.92 milliárd a stadionra persze nem tétel. A 24.hu írta meg 106 nappal az áprilisi választás után, hogy csak azóta Mészáros Lőrinc családjának cégei 92,2 milliárd forintnyi közbeszerzést nyertek el egyedül vagy konzorciumban. Nyilván nem ennyi a hasznuk, de nem is annyi, mintha valódi versenyben nyernének. Vajon milyen gazdái lesznek ők a megszerzett vagyonnak? Mit remélhet például a műszaki innováció ezektől az egységektől? Vagy a vállalati kultúra? 

Az embereknek ez a duhaj csúcsszintű provokálása meghozza a kedvet lent is a magamutogatásra. Egy lakossági fórumon jutott el oda még tavasszal Fazekas Sándor agrárminiszter, hogy ha nem marad a Fidesz hatalmon, akkor majd a magyaroknak rovarokat kell enniük, mert a keresztény Európa értékrendjét még az étkezésben is fellazítják a mássággal. Valóságos csujjogatós. 

 Cser Ágnes sem maradt el tőle. A Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke már az új hatalom támogatásának biztos tudatában közölte, hogy a csontritkulás egyik legjobb ellenszere az élőzene és tánc. Ennek akarnak teret adni, hogy segítsék azokat, akik az országos átlagot meghaladva, magas óraszámban dolgoznak. Szükség van a testi és lelki felüdülésre, amit ez a program megadhat nekik. Az Egészség Klubban heti rendszerességgel élőzenére táncolhatnának a közszférában foglalkoztatott munkavállalók. Szeretnék a nemzeti nagymama-nagypapa szolgálatot is elindítani. Ők vigyáznának a gyerekekre, amíg a szülő részt vesz a kulturális programon. Ezt tervezik Cser szerint – egészen komolyan...

A HETEDIK MÓDOSÍTÁS

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. SZÜDI JÁNOS
2018.08.11.


Magyarországnak nincs Alkotmánya, ezért nincs alaptörvénye. Alkotmány hiányában az Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi hatásköre mára elolvadt. Alkotmány hiányában a társadalom teljesen kiszolgáltatottá vált a hatalomnak.

A hetedik módosítás


Az Országgyűlés által elfogadott jogszabály a törvény. Az Alkotmány „csak” annyiban különbözik a többitől, hogy átfogja az ország állami berendezkedésének, működésének, az itt élők jogainak és kötelezettségeinek alapvető szabályait, a politikai erők legszélesebb konszenzusára épül, amit elfogadásának rendje is tükröz. Az Alkotmány funkcióját tekintve alaptörvény, amellyel semmilyen más jogszabály nem lehet ellentétes. A törvényeknek meghatározott megjelenési formája van, amelyik áll: a törvény kihirdetésének évéből, a római számmal jelölt sorszámból, a törvény elnevezésből és a törvény tartalmára utaló címből. Az Országgyűlés kormánypárti tagjai által elfogadott, a Magyar Közlönyben „Magyarország Alaptörvénye” megjelöléssel közzétett dokumentum nem töltheti be az alaptörvény funkcióját, mivel nincs mögötte politikai megegyezés. Megjelenését tekintve nem törvény, mivel címe nem a tartalomra, hanem a funkcióra utal, megjelenésének évét és a sorszámát nem tüntették fel. Szövegének szerkesztése ellentétes a kialakult gyakorlattal. Egyes szakaszait nem – folyamatosan növekvő arab sorszámmal ellátott – §-al, hanem a „cikk” megjelöléssel választják el egymástól, s sorszámozásuk háromszor újrakezdődik. Vannak A)-U) jelölésű, I-XXXI jelölésű és 1-54 jelölésű cikkek, amelyeket – a szöveg elején és a végén – számozatlan szakaszok kereteznek. Ez a tartalmánál fogva erősen kifogásolható, szerkesztése miatt kezelhetetlen normagyűjtemény az alapja annak a sajátos társadalmi berendezkedésnek, amelynek a hatalom a Jó Állam nevet adta.

Az Alkotmány akkor töltheti be rendeltetését, ha hosszú távra szabályoz, csak rendkívüli esetekben, nagyfokú politikai támogatottság mellett nyúlnak hozzá. Az USA alkotmánya 1788. június 21-én lépett hatályba, huszonhétszer módosították a kétszáz év alatt. A 2012. január 1-jén hatályba léptetett alaptörvényt (szándékosan kisbetűvel) a napi politika igényei szerint, már hétszer módosították. Az új parlament az alaptörvény hetedik módosításával kezdte munkáját. A benyújtott módosító javaslat világossá tette, a hatalom már a látszatra sem ügyel. Nem titkolja, nem ismer korlátokat. Sőt! Világossá tette, a társadalom teljesen kiszolgáltatott a hatalomnak. Világossá tette, a hatalom túlkapásaival szemben nincs remény a hatékony fellépésre. Világossá vált, az országnak nincs jogrendszere, megszűnt a tisztességes eljáráshoz való jog...

NORVÉGIA MÁSHONNAN ÉS FENTRŐL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő /Tamás
2018.08.11. 


Ha Norvégia, akkor fjordok, sarki fény és leginkább hideg (na jó, hűvös) idő jut a legtöbb ember eszébe, és míg ebben van is némi igazság, azért az északi ország ennél sokkal több. Például nagyon jókat lehet nyáron strandolni fantasztikusnál fantasztikusabb helyeken. Tamás posztjából és főleg a képekből egy másfajta Norvégia képe bontakozik ki.

„Legutóbb kaptam leginkább hideget, így most egy mainstream írás következik, de érdekes témával. Próbálom is türtőztetni magam, nem is a szövegen lesz a lényeg sokkal inkább a képeken.

Szárnyaljon a képzeletünk Norvégiába, de nem abba a Norvégiába, amire mindenki egyből gondol, nem lesznek fjordok, vízesések, sarki fény, hó és hideg, hiszen nyár van. Bár igaz, hogy leginkább ezek azok a látnivalók, amik ide vonzzák a turistákat, de van itt azért más is.

Több oka is van, hogy megszületett ez az írás, például nem oly régen volt itt a határátkelőn egy angolos vidék bemutató, vagy, mert kijött a 2018-as kutatás, hol a legboldogabbak az emberek (finn, norvég, dán dobogóval - a pénz nem boldogít?, egyébként egyszerűen kifejezve, a stresszmentes élet - jó sok képpel megtámogatva), és mert nézegetjük az eladó házakat, és ezáltal felfedeztük a környéket, leginkább virtuálisan, hiszen repülni még nem tudunk.

Micsoda világ!

Norvégia partja rendesen ki van csipkézve szigetekkel, nem is unalmas ezáltal. Hogy mindenhol így hívják-e azt nem tudom, de itt Dél-Norvégia partvidéke a skjærgård, ami a nagyon fantáziadús nevet kapta, partmenti szigetvilág. De micsoda világ!!!

Erről lesz leginkább szó, mennyire más ez, mint a hegyek, fjordok, mégis annyira norvég. Itt kevés a turista, ami van az leginkább norvég az ország más területeiről, hiszen itt tud lenni nyár is. A külföldiek északnak állnak, itt nincs semmi dráma. Itt csak élni érdemes...?

A képek szinte mind eladó házakról, illetve azok környezetéről készültek, hála a magasságosnak és az ingatlanközvetítőknek (drónok használata - nem oly régi hír, hogy le kellett zárni Oslóban a repteret egy fél órára, mert valami berepült a radarképbe, kiderült, egy ingatlanos drónozta az egyik eladó házat), sokkal könnyebben bejárható és elképzelhető így ezen szigetek által képzett labirintus. Itt így élnek és nyaralnak... a „szerencsésebbek”...

EZEK AZ ÚJSÁGOK, TÉVÉK ÉS RÁDIÓK ESTEK EL A FIDESZ MÉDIAHÁBORÚJÁBAN

MÉRCE
Szerző: BOGATIN BENCE
2018.08.11.


A más politikai erőkkel kötött háttéralkukat megunó – pontosabban a hatalmi erőviszonyok tükrében azokra többé rá nem szoruló -, Fidesz 2010-től a médiatér teljes leuralására tört. Most legújabbkori médiaháborújának áldozatait kíséreltük meg összeszedni. Sok cím teljesen eltűnt a kínálatból – és noha többről ezt próbálták állítani – voltaképpen egyik sem a piac farkastörvényei miatt szűnt meg.

A kormánypárt médiapolitikájának áldozatait két alapvető szempont szerint csoportosítottuk: az egyik kalapba azok kerültek, amelyek konkrétan megszűntek, tehát többé nem találkozhatunk velük semmilyen platformon – attól függetlenül, hogy maguk a kormányhoz közeli szereplők zárták-e be őket, vagy pont, hogy Fidesz elleni harc hasonló önkénye vetett nekik véget. A másikba azokat a látványos vagy kevésbé látványos, de ellentmondást semmiképpen sem tűrő hatalomátvételeket soroltuk, amelyek eredményeképpen bár a cím, a márka megmaradt, de a médium karaktere, hitelessége elveszett, a szerkesztőség pedig a legtöbb esetben a szélrózsa minden irányába volt kénytelen menekülni.
HATALOMÁTVÉTELEK
2010-től – Közszolgálati média

Azt kár vitatni, hogy a közmédia függetlensége lényegében sosem ért el olyan szintet az elmúlt huszonnyolc évben, amelyre jó szívvel azt mondhatnánk, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének maradéktalanul érvényt szerzett.

Ide jelen kontextusban annyi kívánkozik, hogy a 2010-es médiatörvények szüntették meg a legnyilvánvalóbban függetlenségnek még a jogi garanciáit is, és a Fidesz minden korább próbálkozásnál tisztább formában állította a saját szolgálatába az adóforintokból fenntartott tévéket és rádiókat.

Az állami média kifejezés – amely a közszolgálati jelzővel ellentétben a mindenkori kormánypártok politikai szócsövének megfelelő jellegre utal – már a második Orbán-kormány ciklusa alatt is tökéletesen leírta a közmédia helyzetét. Erre azonban rátett egy lapáttal az M1 G-nap utáni hírtelevízióvá avanzsálása, majd a teljes közszolgálati konglomerátumon végigsöprő nettó propaganda-tartalmak, amelyek között létrehozták egyebek mellett az egész napos, egyperces “migránshíradó” azóta is virágzó műfaját.
2015. 12. 17. Origo

A 2014-es év talán legnagyobb figyelmet kiváltó ügye a magyar médiapiacon az Origo.hu hírportál főszerkesztőjének, Sáling Gergőnek június eleji eltávolítása volt. Sáling menesztését a “megváltozott médiafogyasztási szokásokkal” indokolták, de a váltást a hírek szerint a választást megnyerő Fidesz miniszterelnökségi miniszterének, Lázár Jánosnak külföldi hotelszámláiról szóló cikke váltotta ki. A hazai internetes lappiac úttörő portáljánál zajlott talán a leglassabb – ám annál biztosabb – ütemben az átmenet a propagandafegyveri minőség felé:

2015-ben az portál tulajdonosa, a Magyar Telekom átjátszotta az akkor Matolcsy György jegybankelnök unokatestvérének érdekeltségéhez, ma már a jegybankelnök fiához, Matolcsy Ádámhoz tartozó New Wave Mediához,

2017-re pedig az addig ott dolgozó újságírók legnagyobb részét elbocsátották, vagy ők maguk mondtak fel. Az Origo a 2018-as kampánybanés azóta is – a kormánypárti migránsozás internetes zászlóshajója volt.

2016. 01. 03. – TV2

A TV2 politikailag terhelt múltja szinte 1997-es alapításától végigkíséri a történetét, eleinte a balliberális oldalhoz, és MSZP-s körökhöz való kötődéssel vádolta a jobboldal, és a már-már elfeledett Kulcsár ügybe az első vezérigazgató, Pintér Dezső is belekeveredett.

Így az sem volt meglepő, hogy 2009-2010 táján már sokan érezték: itt is változás lesz. Bár az ország második kereskedelmi csatornájának a NER médiarendszerében elfoglalt szerepe eleinte nem volt annyira egyértelmű, mint manapság, már 2012-13 óta érzékelhető volt körülötte a kormánypártok mágneses tere. Ez egyrészt abban nyilvánult meg, hogy a csatorna az állami hirdetések kedvezményezettje lett, másrészt nyílt titok volt, hogy Simon Zsolt, a TV2 akkori vezérigazgatója Fidesz-szimpatizáns, ezenkívül pedig a Mérték kvantitatív elemzése is kimutatta – az egyébként mérsékelt mennyiségű politikai tartalom – kormánypárti elbillenését...

TALPAS ANTIKVA

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.08.11.


Képernyővédőként a saját fotóim váltakoznak, amik már digitálisan készültek. Ha éppen nem jut eszembe valami (sűrűn előfordul), akkor bambulom a monitoromat, de persze ritkán látom, mert közben töröm a fejemet. Az előbb feljött egy kép, Bécsben csináltam, amikor még megengedhettem magamnak, hogy olykor egy napra elszaladjunk meginni egy einspannert, nézelődni a Burggarten fái alatt - ott fényképeztem a lámpákat, bizonyos szögből jópofa kompozíciót adnak. Fölöttük egy szövegen akadt meg a szemem, nem is emlékeztem rá, hogy ott van. Visszahívtam, megállítottam a képet, elolvastam a szép talpas antikvákat.

"His aedibus adhaeret concors populorum amor"

Ez a mondat értelemszerű fordításban - ha deákos műveltségű olvasóink is beleegyeznek - azt jelenti: "épült a népek harmonikus szeretetéből" (mármint ez a szeretet a kötőanyag). A szöveg a bécsi Neue Hofburg hátsó kapuja, úgy is mondhatnám, a kertkapu fölött  van kőbe vésve. Gondolom, nem sokkal az épület avatása előtt írhatták oda, azaz 1913-ban. Nem tudom, miért nem a homlokzati kapu fölé tették, nem kellett eldugni, igaz volt. Majdnem. Amíg Kossuth Lajos kártételei el nem érték a 48-49-es szintet, amíg rá nem tudta uszítani a köznépet az osztrákokra, horvátokra, szerbekre. Amíg a magyar nacionalizmust nem sikerült vérgőzősre korbácsolnia, amíg a magyar  nem folytatta, amit éppen csak felfüggesztett, az összes többi nacionalista gyűlöletét oda-vissza. Amíg a Tisza István szerű kitüremkedések korlátoltsága el nem juttatta az ország népét a bosszúvágynak abba a hisztérikus állapotába, hogy majd most, ezzel a háborúval revansot veszünk a bukott szabadságharcért.
A kiegyezés után jóideig Deák és Andrássy határozta meg Magyarország közérzetét. Ők már akkor tudták, hogy ennek a népnek ez az egyetlen esélye elindulni az Európába vezető úton: tartozni valahová. Annyi önállósággal, amennyi még kell az egészséges önbecsüléshez, de annyi feltétlenül, bár elég nehéz meghatározni azt a szintet, ahol már terjedni kezd az epidémia, a gyáva és magát kisebb rendűnek érző népek elsősorban önmagukat pusztító járványa, a nacionalizmus.
Hiába tudták. Kossuth a Kasszandra-levéllel elindította a bomlást, a mindent elsöprő beteges hatalomvágy, a gőgös ostobaság gyorsan legyőzte még azt a sokat ígérő kombinációt is, amit a magyar paraszti bölcsesség és a kifinomult humanista főrend, azaz Deák és Andrássy hozott a politikába.
Mire a Neue Hofburg kertkapuja fölé odavésték azt a mondatot, már nem számított, hogy volt-e ennek bármekkora igazságtartalma. Addigra a magyar visszazuhant a rettegésbe, a megaláztatásból menekülő idegengyűlöletbe. Gyakorlata volt benne, egy évezred keserű tapasztalata, miszerint  mindig ránk települ valaki, nem hagynak élni úgy, ahogyan mi szeretnénk, vesszenek a rajtunk uralkodók, akiknél persze mi különbek vagyunk.
Aztán megtörtént, amire nem lehetett számítani, 1990-ben egyszer csak kiderült: nincs uralkodó, nincs kit gyűlölni. A magyar nép éltető eleme lemerült. Aztán végre húsz év alatt eljutottunk odáig, hogy a csúti gazember családi defektusával sikerült végigfertőznie az egész társadalmat, ismét van miért és van miből élni, egymást gyűlöljük. A budapesti Burgban most készülő miniszterelnökségi épület homlokzatára bízvást rávéshetik:

His aedibus adhaeret saeva populorum odium

Ez a mondat meg értelemszerű fordításban azt jelenti: épült a népek kegyetlen gyűlöletéből.

GENDER MÉTELY

168 ÓRA ONLINE
Szerző: MÁTYÁS GYŐZŐ
2018.08.11.


Tényleg iróniának szántam anno, hogy a derék kormányerők a végén még betiltják a gender szakot. És lőn. Se kedvem, se energiám hozzátenni ahhoz, amit Gender métely címen írtam, és 2017. március 12-én jelent meg ezen a felületen. Már vagy másfél éve. Csak hát aktuális lett. Úgyhogy íme ismét, változtatás nélkül.
*
Pár tucat korábban mit sem sejtő tudós most eléggé kínosan érezheti magát, hogy hirtelen belekeveredett a hol-találunk-újabb-ellenséget című játszmába. Nem személyesen, hanem azért, mert az ELTE merészelte meghirdetni a Gender Studies (Társadalmi nemek tanulmánya) MA-t. És most derék tudósok néznek, hogyan lettek egyik pillanatról a másikra közellenségek. Hiszen ahogy az EMMI államtitkára kifejtette: „A szak tartalma szemben áll mindazzal, amit a kormány értékvilága az emberről vall.” (Azért a magyarság megmaradásának érdekét az szolgálná igazán, ha az államtitkár úr az előbbi mondatot képes lett volna helyes magyarsággal megfogalmazni. Az értékvilág, amint vall – be szép!)

De hát tudjuk, nem létezik ártalmatlan tudomány, különösen, ha a horizontjára oda lehet kopírozni Goldsteint, a fő ellenséget. És bizony „eddig csak Soros György magánegyetemén volt megtalálható hasonló nonszensz őrültség”. Mármint gender szak, ahogy azt korábban az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) vezetője írta az ELTE rektorához címzett levelében. S mint ebből kiderül, a KDNP ifjú fundija nagyjából annyit ért a gender studiesból, hogy ott cukros bácsik kényszerítik a kislányokat fütyit növeszteni, hogy bemehessenek a transzvécékbe. Azt hihetik, ironizálok, pedig nem. Mert akkor ideidézném az eredeti levelet.

A törekvő ifjú KDNP-s (ezzel a szellemi vértezettel sokra viszi még!) és az államtitkár tudatlansága azért riasztó, mert mégiscsak hatalmi tényezőként akarnak páros lábbal belegázolni az egyetemi autonómiába. Amit itt előadnak, az még torzképnek is gyenge, pedig amúgy a hatalmon lévők előszeretettel szokták meghamisítani az általuk nem kedvelt eszméket, hogy aztán jól elhadakozzanak az így kreált fantommal. (Bár esetünkben nyilván elég annyi, hogy a gender studies is valami gyanús liberális izé.)

Ami egyébiránt az identitás kérdéseivel foglakozik, a társadalmi szerepek kialakulását és történetét kutatja, illetve a nemek közötti egyenlőtlenségek legkülönbözőbb válfajait és aspektusait a társadalmi-kulturális konstrukció „termékeként” vizsgálja. Nem tagadja a biológiai nemek közötti különbséget, viszont kétségkívül szembehelyezkedik a biológiai esszencializmussal, amelyik éppen a biológiai nemre való hivatkozással próbálja meg természettől valónak feltüntetni a társadalmi egyenlőtlenségeket, s a hatalmi viszonyokat.

Szóval a gender studies nem arra törekszik, hogy „a kisfiúkat kislánynak nevelje” (ahogy azt az államtitkár úr sziporkázó elmésséggel mondta), és még csak nem is Terry Black-keltető. (Ja, bocs, ő jól fekszik kormánykörökben, úgyhogy legyen inkább Conchita Wurst.)

Ezzel együtt a gender studies egyik alága természetesen a queer elmélet, ahogyan az a feminizmus vagy a különböző identitáselméletek, s azt sem volna érdemes tagadni, hogy a teória radikális képviselői olykor kifejezetten hajmeresztő nézeteket vallanak, legalábbis az én ízlésem szerint. (Én biztosan nem növelem például Andrea Dworkin rajongótáborát, és a kortárs feminizmus „sztárja”, Judith – újabban: Jack – Halberstam sem kedvencem, bár a részletek alapján a Lady Gaga jelenséget queer és feminista szempontból elemző dolgozata nagyon izgalmasnak tűnik.)

És az is igaz, hogy – elsősorban Amerikában – a mindennapi élet emancipációs küzdelmei során bizonyos mozgalmár csoportok (főként az ún. individualista felfogás követői) egészen extrém, dogmatikus kinyilatkoztatásokat hallatnak, miközben az őket érő bírálatot a diszkriminációra való hivatkozással próbálják meg elfojtani. Nos, őket nem alaptalanul szokás szarkasztikusan SJW-zni (a társadalmi igazságosság harcosa) vagy az áldozatbiznisz haszonélvezőinek nevezni. De ettől még arrafelé nem akarják betiltani a gender studiest. Nietzschén leverni a fasizmust?
...

SZAKÁLLA VOLT GENDER

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.08.11.


– Gyerekek, figyeljetek, csend legyen! – így kezdte az óvónéni, de teljesen kilátástalanul, a rövidnadrágos, kantáros, kicsike kis szoknyás aprónép oda sem bagózott, amitől az óvónéni feje ütemesen reszketni kezdett. Gyakran megesett ez vele mostanában, amióta a nyakára jártak mindenféle nevelési felügyelők. Ez is, aki a sarokban ült, még meg sem szólalt, de már a frászt hozta rá. Ismerte még BKV ellenőr korából, de, amióta belépett a KDNP-be, bár a stílusa nem változott, mégis ájtatos képe lett neki, és egyből mindenhez értett. Most is azt nézegette, az idei almot hogyan idomítja ez a szerencsétlen óvónő, aki élő sem volt már, meg holt sem, amikor újra próbálkozott.

– Gyerekek, gyerekek! – ilyen elaléló hangja volt, ami mellé tapsolt, és csak még röhejesebb lett, hogy semmire sem megy.

– Hagyja csak, kedveském. – mondta kígyó szemekkel ez a funkci, és elbődült.

– Kuss legyen már! – úgy pattogott az ordítás a falak között, mint valami gumilabda, mégis fémesen, és egyszerre olyan csönd lett, hogy hallani lehetett, ahogyan az óvónéni koponyájában belül vízesésként zuhognak a könnyek, de még tartotta magát azért.

– Látja, kedveském, így megy ez. – mondta a volt jegyellenőr, miközben a gyerekek szája lefelé görbült, a dadus meg a nagy hasával bedugta a fejét az ajtón, mi történt, s ahogy meglátta az idegent, sűrűn keresztet vetve ki is farolt, pedig nem volt templomjáró egyáltalán.

Az óvónéni nem volt sem élő, sem holt, a feje jól láthatóan remegett, nyelte a könnyeit, de eldöntötte, hogy kibírja, akkor is kibírja, ha nyolc ellenőr ül is itt a nyakán. Elmosolyodott hát, és valószínűtlenül nyugodt hangon folytatta.

– Egy kedves mondókát tanulunk ma, gyerekek. – ezt mondta, és a kantárosok meg szoknyások valami ismeretlen erőnek engedelmeskedve figyeltek is rá. Az óvónéni ettől elmosolyodott, és rákezdte.

– Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender…- de nem tudta folytatni, mert az ellenőr a sarokban olyat bődült, mint egy fogfájós oroszlán, amitől egy kép leesett a falról.

– Gender? Gender? – ezt ordította artikulálatlanul szinte, hogy látszott a gyomra alja is – Hát buzikat nevel maga? Köcsögöket? Isten barma. – így folytatta bájosan, a gyerekek pedig pityeregni kezdtek, nem nagyon, csak egy kicsit.

Az óvónéni összeszedte az összes maradék erejét meg a cafatokban lógó méltóságát, hogy meg tudjon szólalni, mégis csak suttogás jött ki a száján, mint valami vattapamacsok...

AZ ÚJABB OROSZ- ÉS TÖRÖK ELLENES AMERIKAI LÉPÉSEKBŐL ORBÁN VIKTOR LÁTHATJA: NEM KELL ANNYIT UGRÁLNI - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD 
Szerző: SZELESTEY
2018.08.11.


- A magyar és a lengyel példa tanúsítja, hogy abból még nem következik automatikusan a liberális demokrácia, ha valamely állam belép az EU-ba

- Trump mondhat Putyinról bármi jót, az apparátusa keményen megtorolja az orosz jogsértéseket, így ez óvatosságra intheti a Moszkva-barát magyar és olasz kormányt

- Európában főként az idősek ellenzik a bevándorlást, ám ez a demokrácia lassú hanyatlásához vezethet

New York Times

1. A vezércikk szerint Törökország lefelé tartó spirálba került és Trump, illetve Erdogan ellenségeskedésével minden eddiginél törékenyebbé válik Washington és Ankara szövetsége. Pedig egy NATO-államról van szó, amelynek területén atomfegyvereket állomásoztatnak a tengerentúlról, és az amerikai elnök egyik kedvenc erős embere nemrégiben még török kollégája volt. De hát fokozatosan kiderült, hogy igazából autokrata, aki a gazdasági populizmusban, a harcias nacionalizmusban és a társadalmi konzervativizmusban jeleskedik, miközben a maga személyi kultuszát építi.

Magyarország és Lengyelország, amely a saját tekintélyuralmi pályáján halad, bizonyította, hogy az uniós tagság nem szavatolja a demokratikus liberalizmust. A török gazdaság azonban nagyobb, mint a másik kettő együttvéve, és mélyebb, továbbá régebbi kapcsolatok fűzik a Nyugathoz. Stratégiai hiba volt az unió részéről, hogy nem vonta Ankarát határozottan a saját vonzáskörébe. De ha még tovább fokozódik a feszültség, mi marad a létfontosságú török-amerikai viszonyból és képes lesz-e Trump, illetve Erdogan megjavítani azt? A török eset ismételten felveti a kérdés, hogy az iszlám értékek mennyire összeegyeztethetőek a liberális demokráciával, benne az egyenlőséggel, a sajtó, a szólás és a vallás szabadságával.

2. Trump ugyan csúcstalálkozókon haverkodik Putyinnal, ám az államapparátus az újonnan elrendelt szankciókkal bekeményít Moszkva ellen. Az biztos, hogy a megtorló intézkedések ártanak az orosz gazdaságnak, mégsem befolyásolták látványosan Oroszország viselkedését. Mi több, Putyin minden egyes alkalommal súlyosabb vádakat fogalmaz meg a Nyugat ellen. És ebben a kezére játszik, hogy az amerikai elnök – saját adminisztrációja ellenében – sorban jókat mond az orosz vezetőről. Ám a mostani lépések értelme az, hogy bizonyítja: az Egyesült Államok nem hajlandó megbékélnie az orosz agresszióval vagy beavatkozással.

Ezzel párhuzamosan bármit is mond, illetve tesz Trump, az újabb és újabb büntetések elriaszthatják pl. Magyarországot és Olaszországot, hogy túlságosan nyomuljanak a retorziók feloldása ügyében. Putyin éppen az ellenlépések eltérő amerikai, illetve európai megítélése láttán mondhatja, hogy itt azok csapnak össze a nyugaton, akik egyfelől nem szeretnék, ha Oroszország ismét nagyhatalom lenne, illetve másfelől akik baráti viszonyra törekednek vele, vagyis a szankcióknak semmi közük ahhoz, amit a Kreml csinál. A politikust csak az térítheti jobb belátásra, ha érzékeltetik vele, hogy csak saját magától függ, nem pedig a Fehér Ház kiszámíthatatlan lakójától, vagy egy pár európai populista vezetőtől: remélhet-e jobb elbánást. Viszont ha az amerikai államapparátus megosztott a kérdésben, az csak nevetségessé teszi a szóban forgó intézkedéseket.

Time

A demokráciák nem oldják meg a bevándorlással kapcsolatos gondokat, Európa szinte egységesen elutasítóan áll hozzá a kérdéshez. Sőt, ez ügyben a politika ma már mérgezettebb és megosztóbb, mint bármikor korábban, a három évvel ezelőtti rokonszenvnek jóformán nyoma sincs. Kemény reakciókat váltott ki, hogy Merkel annak idején felnyitotta a határokat. Az osztrák kancellárt és Orbán Viktort összeköti, hogy megvetik a német kormányfő döntését. Utóbbi tévedett, amikor azt gondolta, hogy a többiek majd követik. Az is egyértelmű mostanra, hogy ideiglenes intézkedésekkel nem lehet rendezni a gondot, sőt csak ronthatnak a helyzeten. A dolog kulcsa ott van, hogy az öregedő nyugati társadalmaknak nagy szükségük volna a migránsok jelentette frissítésre, csak éppen az idősebbek nemigen akarnak hallani a jövevényekről, mert azok másfajta kultúrát képviselnek. Emiatt generációs ellentétek keletkeznek, mert a fiataloknak általában nincs bajuk a multikultival.

Attól azonban nem kell tartani, hogy a világ visszatérne az 1930-as évekhez, bár amit Orbán, Salvini és Trump mond, az esetenként nagyon is a régi időket idézi. Ám akkor a demokrácia azért omlott össze, mert a háború és a nagy gazdasági válság után nem tudott mit kezdeni az ifjabb korosztályok türelmetlenségével. Napjainkban aligha valószínű, hogy a korosabbak, akik csak a jólétet és a békét ismerték, erőszakhoz folyamodnának az állam ellen. Ám hajthatatlanságuk hozzájárulhat a demokrácia lassú hanyatlásához...