HBO GO
Szerző: HBO MAGYARORSZÁG
2018.
2018. augusztus 26., vasárnap
RÁADÁS: ARANYÉLET III. - A BEFEJEZŐ ÉVAD IDÉN ŐSZTŐL A HBO GO-N
HBO GO
Szerző: HBO MAGYARORSZÁG
2018.
A FIATALOK TOVÁBBRA IS MENEKÜLNEK
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.08.26.
Szép jó estét mindenkinek! Európa egyes részeire megérkezett a tél. Nem az ősz, hanem mindjárt a tél, több helyen akár tíz centis hóval. Akik felfrissülésre vágytak, nem biztos, hogy pont erre gondoltak. Na de gond egy szál sem, hisz az indián nyár – vagy a vénasszonyok nyara, kinek mi tetszik – hamarosan érkezik, amelynek végeztével búcsút mondhatunk az igazán jó időnek az idénre. A hűvös mellé talán már csak abban reménykedhetünk, hogy véget ér az aszályos időszak és végre feltöltődnek a hazai folyók.
Emlékszünk még azokra a szinte hetente megjelenő kormánypárti nyilatkozatokra, miszerint egyre kevesebben vándorolnak külföldre? Ugyanis a gazdasági mutatóink olyan jók, hogy semmi nem indokolja az elvándorlást. Munka is van minden bokorban, így csak az nem dolgozik, aki nem is akar. Nos a Vasárnapi Hírek megbízásából a Publicus Intézet készített egy közel ezer fő megkérdezésével végzett felmérést, melyből kiderült, hogy a kormány nem is járhatna távolabb a valóságtól amikor arról beszél, hogy a kivándorlás szinte megszűnt. A megkérdezettek 15%-a tervezi, hogy a jövőben külföldön fog munkát vállalni, ami a velük tartó kiskorúakkal elérheti az 1,5 millió főt.
A probléma leginkább a fiatalok körében mutatkozik meg, ugyanis ott 41%-os ez az arány, mely továbbra is emelkedő tendenciát mutat. Mi lehet a gond? Mit akarhatnak még a mai fiatalok az Orbán-kormány gazdasági csodája mellé? A megkérdezettek többsége szerint a legnagyobb problémát az alacsony fizetések, a jövőtlenség, az előrelépés korlátossága jelenti, valamint elegük van a hazai politikai helyzetből is. Arra a kérdésre, hogy kit vagy mit tartanak a kivándorlásért leginkább felelősnek, a legtöbb a Fidesz-kormányt és Orbán Viktort említették. Mi történt tehát azzal, hogy a folyamatos béremeléseknek hála egyre kevesebben hagyják el az országot? Az Orbán-kormánynak fogalma sincs arról – vagy ha van is, magasról tesz rá – hogy mi a hazai fiatalok gondja. Miközben értetlenül állnak a népességfogyás előtt, elég lenne megtekinteni a valós statisztikákat. Az ugyanis, ha egy frissen végzett diplomás inkább költözik külföldre, mintsem hogy itthon maradjon éhbérért dolgozni, nem igazán lendíti előre az országot. A kivándorolt fiatal családja ugyanis már nem kicsiny hazánkat fogja gyarapítani, hanem választott országának lakosságát. Nem atomfizika ez, talán még Németh Szilárd is képes lehet megérteni...
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.08.26.
Emlékszünk még azokra a szinte hetente megjelenő kormánypárti nyilatkozatokra, miszerint egyre kevesebben vándorolnak külföldre? Ugyanis a gazdasági mutatóink olyan jók, hogy semmi nem indokolja az elvándorlást. Munka is van minden bokorban, így csak az nem dolgozik, aki nem is akar. Nos a Vasárnapi Hírek megbízásából a Publicus Intézet készített egy közel ezer fő megkérdezésével végzett felmérést, melyből kiderült, hogy a kormány nem is járhatna távolabb a valóságtól amikor arról beszél, hogy a kivándorlás szinte megszűnt. A megkérdezettek 15%-a tervezi, hogy a jövőben külföldön fog munkát vállalni, ami a velük tartó kiskorúakkal elérheti az 1,5 millió főt.
A probléma leginkább a fiatalok körében mutatkozik meg, ugyanis ott 41%-os ez az arány, mely továbbra is emelkedő tendenciát mutat. Mi lehet a gond? Mit akarhatnak még a mai fiatalok az Orbán-kormány gazdasági csodája mellé? A megkérdezettek többsége szerint a legnagyobb problémát az alacsony fizetések, a jövőtlenség, az előrelépés korlátossága jelenti, valamint elegük van a hazai politikai helyzetből is. Arra a kérdésre, hogy kit vagy mit tartanak a kivándorlásért leginkább felelősnek, a legtöbb a Fidesz-kormányt és Orbán Viktort említették. Mi történt tehát azzal, hogy a folyamatos béremeléseknek hála egyre kevesebben hagyják el az országot? Az Orbán-kormánynak fogalma sincs arról – vagy ha van is, magasról tesz rá – hogy mi a hazai fiatalok gondja. Miközben értetlenül állnak a népességfogyás előtt, elég lenne megtekinteni a valós statisztikákat. Az ugyanis, ha egy frissen végzett diplomás inkább költözik külföldre, mintsem hogy itthon maradjon éhbérért dolgozni, nem igazán lendíti előre az országot. A kivándorolt fiatal családja ugyanis már nem kicsiny hazánkat fogja gyarapítani, hanem választott országának lakosságát. Nem atomfizika ez, talán még Németh Szilárd is képes lehet megérteni...
NÁLA DURVÁBBAN SOHA SENKI NEM SZÓLT BE ORBÁNNAK A NEMZETKÖZI POLITIKÁBAN
B1 BLOGCSALÁD
Szerző: nickgrabowszki
2018.08.26.
A háborús hős, aki Putyin ágyába bújó, neofasiszta diktátornak nevezte a magyar miniszterelnököt.
Amikor 2 napja közölték, hogy leálltak a kezeléssel, akkor már sejthető volt, hogy közel a vég. Vasárnap a családja be is jelentette, hogy 82 évesen meghalt John McCain amerikai republikánus szenátor, a külügyi bizottság elnöke, aki a főként időseket érintő agydaganatfajtában, glioblasztómában szenvedett.
McCain igazi legendája volt az amerikai politikai életnek:
Míg Churchill egyszer, átmenetileg, a túlélés érdekében kénytelen volt összefogni Sztálinnjal, McCain nem válogatott. Khadaffitól Husszeinig, Milosevity-től Aszadig, Chaveztől Putyinig fellépett mindenkivel szemben, mint akit a történelmi tapasztalatok arra okítottak, hogy egy diktatúra soha nem lehet elég jó, mindig veszélyt jelent a világ békéjére és a többi országra. (Náluk már csak Trumpot utálja jobban, akinek azt is megtiltotta, hogy a temetésére elmenjen, ugyanúgy mint 3 éve Göncz Árpád Orbánnak.)...
Szerző: nickgrabowszki
2018.08.26.
Amikor 2 napja közölték, hogy leálltak a kezeléssel, akkor már sejthető volt, hogy közel a vég. Vasárnap a családja be is jelentette, hogy 82 évesen meghalt John McCain amerikai republikánus szenátor, a külügyi bizottság elnöke, aki a főként időseket érintő agydaganatfajtában, glioblasztómában szenvedett.
McCain igazi legendája volt az amerikai politikai életnek:
- Először is háborús hős, aki 5 és fél évet töltött hadifogságban, miután a a vietnami háborúban lelőtték a repülőgépet, amelynek pilótája volt.
- Utána 37 éven át volt a szenátus tagja Arizonából, majd a republikánusok elnökjelöltje.
Már 2000-ben indult volna az elnökválasztáson, 2008-ban jelölte is a pártja, de veszített Barack Obamával szemben. Tekintélyére azonban jellemző, hogy 2004-ben John Kerry demokrata elnökjelölt kérte fel, hogy republikánusként legyen az alelnökjelöltje ifjabb Bush-sal szemben, ami egészen szokatlan az amerikai belpolitikában.
McCaint leginkább Churchillhez lehetne hasonlítani a történelmi személyiségek közül: mindketten igazán utálták az autokráciát és az azokat uraló diktátorokat.
Már 2000-ben indult volna az elnökválasztáson, 2008-ban jelölte is a pártja, de veszített Barack Obamával szemben. Tekintélyére azonban jellemző, hogy 2004-ben John Kerry demokrata elnökjelölt kérte fel, hogy republikánusként legyen az alelnökjelöltje ifjabb Bush-sal szemben, ami egészen szokatlan az amerikai belpolitikában.
McCaint leginkább Churchillhez lehetne hasonlítani a történelmi személyiségek közül: mindketten igazán utálták az autokráciát és az azokat uraló diktátorokat.
Míg Churchill egyszer, átmenetileg, a túlélés érdekében kénytelen volt összefogni Sztálinnjal, McCain nem válogatott. Khadaffitól Husszeinig, Milosevity-től Aszadig, Chaveztől Putyinig fellépett mindenkivel szemben, mint akit a történelmi tapasztalatok arra okítottak, hogy egy diktatúra soha nem lehet elég jó, mindig veszélyt jelent a világ békéjére és a többi országra. (Náluk már csak Trumpot utálja jobban, akinek azt is megtiltotta, hogy a temetésére elmenjen, ugyanúgy mint 3 éve Göncz Árpád Orbánnak.)...
ORBÁN ÉS A KARCSÚ FIZETÉSEK A KIVÁNDORLÁS FŐ OKAI
CIVILHETES
Szerző: Híresember / VASÁRNAPI HÍREK
2018.08.26.
A megkérdezetteknek átlagosan majdnem hét közeli családtagja, vagy ismerőse vándorolt külföldre az elmúlt pár évben és majdnem nyolc fő vállal tartósan munkát külföldön.
A válaszadók majd’ háromnegyede érintett, azaz és vándorolt ki, vagy vállal tartósan munkát közeli családtagja, vagy ismerőse...
Szerző: Híresember / VASÁRNAPI HÍREK
2018.08.26.
A válaszadók majd’ háromnegyede érintett, azaz és vándorolt ki, vagy vállal tartósan munkát közeli családtagja, vagy ismerőse...
AZ EVOLÚCIÓ TEHET RÓLA, HOGY MÁR MEGINT VETTÉL VALAMI TOTÁLIS HÜLYESÉGET
QUBIT
Szerző: DIPPOLD ÁDÁM
2018.08.26.
Az agy jutalomközpontjának nem az a legfőbb célja, hogy jól érezzük magunkat: azért fejlődött ki úgy, ahogy, hogy a túlélésünket segítse, ennek során pedig a hasznosnak tűnő viselkedésmódokat kell vonzóbbá tennie. Ez a komplex rendszer tehető felelőssé azért az egyszerű jelenségért is, hogy a legtöbben hajlamosak többet enni, mint amennyire szükségük van – nem mindig állt elég élelmiszer az ember rendelkezésére. Ugyanúgy ezért okoz örömöt, ha találunk jó helyen egy üres parkolóhelyet (persze ebben benne van az is, hogy nagyon győztünk, ha mi csapunk le rá hamarabb, mint valaki más), és ez felelős azért is, amiért egyre többen lelnek örömöt az online vásárlásban – olyannyira, hogy az amerikaiak egy része épp az Amazon és társai miatt válik lassan kóros gyűjtögetővé.
Az alvajárás után itt az új kór, az alvavásárlás: az Amazon szövegértő robotjával, az Alexával vagy a konkurens Cortanával és a Google Assistanttel új családtaggal bővült a háztartások egy része, és minden eddiginél egyszerűbbé vált az online vásárlás. Darren Austin, a Microsoft termékmenedzsmentjének igazgatója szerint várható, hogy lassan minden otthonnak a része lesz egy digitális asszisztens, ez pedig bizonyos mértékben addiktív, idővel pedig ugyanúgy nélkülözhetetlenné válik a felhasználók többsége számára, mint a Facebook (ennek persze az érdeklődésünket kiszimatoló telefontól a hallgatózó asszisztensig megvannak a maga kockázatai is)...
Szerző: DIPPOLD ÁDÁM
2018.08.26.
Az alvajárás után itt az új kór, az alvavásárlás: az Amazon szövegértő robotjával, az Alexával vagy a konkurens Cortanával és a Google Assistanttel új családtaggal bővült a háztartások egy része, és minden eddiginél egyszerűbbé vált az online vásárlás. Darren Austin, a Microsoft termékmenedzsmentjének igazgatója szerint várható, hogy lassan minden otthonnak a része lesz egy digitális asszisztens, ez pedig bizonyos mértékben addiktív, idővel pedig ugyanúgy nélkülözhetetlenné válik a felhasználók többsége számára, mint a Facebook (ennek persze az érdeklődésünket kiszimatoló telefontól a hallgatózó asszisztensig megvannak a maga kockázatai is)...
EUGENIA S. LEE: MAGYARORSZÁG LASSAN ELFOGY
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.08.25.
...Korea ma a világ 5-8. legfejlettebb gazdasága, attól függ, milyen szempontok szerint értékelik az elemzők. Nincsenek ásványkincsei, nem rendelkezik kőolajjal, semmije sincs, csak szorgalmas, okos, előrelátó lakosai, akik nem magukért, a gyermekeikért dolgoznak, tesznek, és ha veszély fenyegeti amit eddig felépítettek, legyen az gazdasági probléma, vagy politikai, klímaváltozás, időjárási anomália, szorosra zárják soraikat, és egy emberként állítják helyre az ország működését.
Ezzel szemben Magyarországon minden feltétel adott, nem kell tájfunokkal, súlyos földrengésekkel, cunamikkal bajlódni, csak azt a szép, kellemes helyen lévő országot kéne tudni normálisan belakni, élni, de az sem megy. Orbán Viktor és maffiája még diktátornak is gyenge, egyszerűen csak egy populista gazember, aki megtanulta, hogy a magyarokat nagyon könnyen egymásnak lehet ugrasztani. Még a recept, ami szerint dolgozik, is régi, és mindenki által ismert, „oszd meg, és uralkodj”. Lám, milyen egyszerű, és mennyire jól működik.
Keresztények a nem keresztények ellen, nyugdíjasok a kismamák ellen, határon túliak a határon belüliek ellen, és fordítva. Egy nem túl nagy, szárnypróbálgató tüntetésre emlékszem, amit bohócforradalomnak neveztek. Katonák, tűzoltók, és más fegyveres testület tagjai vettek részt, akiktől a frissen hatalomra került Orbán-kormány megvonta a korkedvezményes vagy korengedményes nyugdíjat. Ők voltak ott, meg mi páran, akik már akkor éreztük, hogy szolidaritás nélkül nem fog menni. Akkoriban lelkesen, és sokkal fiatalabban vezettem egy Facebook-csoportot, több, mint 800 taggal. Sosem felejtem el, közel hétszázan jelezték, hogy eljönnek a tüntetésre, és mi vártuk őket kitűzőkkel, táblákkal, zászlókkal.
Eljöttek öten. Öt egész ember abból a nyolcszázból, akik nap, mint nap ott harcoltak a Facebookon az Orbán-kormány ellen kivont karddal, illetve klaviatúrával, de valahogy meleg is volt, utazni is kellett volna, a tűzoltókhoz nem sok közük volt, hát otthon maradtak. Annyi lelket én még nem láttam tüntetésen, mindenki azt írta, hogy lélekben velünk van, de én a fizikai valójukra számítottam. Persze, csalódtam, ez volt az első ilyen élményem. Hamarosan fel is adtam a csoport vezetését, akkor már Koreában éltem, láttam, hogy reménytelen, és nem akartam egy düh levezető szelep funkcióját betölteni, arra okosan meghagyták az ATV-t Orbán és Németh Sándor koprodukcójában.
Azóta igen sok víz lefolyt a Hán folyón és a Dunán is. Közben négy évet töltöttem Németországban, a holland, belga határvidéken, aminek számomra a legnagyobb tanulsága az volt, hogy rájöttem, a szocializációnk köszönőviszonyban sincs az ún. európai értékekkel. Az átlag nyugat-európai egész máshogy él, egész más értékeket preferál, mint mi, magyarok. Álságos és hazug az a feltételezés, hogy a magyarok Európához szeretnének tartozni, ugyan, dehogy! Persze, még a sorosozók is tisztában vannak vele nagyjából, hogy az EU pénze nélkül Magyarország két hét alatt csődbe menne, ezért aztán csak módjával „üzennek Brüsszelnek”, azt is magyar nyelven.
Magyarországon elhelyezett óriás plakátokon, és senkinek nem tűnik fel, hogy ez nem Brüsszelnek szól?! Vicc. A valódi nyugati életforma, értékrend, tempó, prioritások, olyan messze esnek a miénktől, hogy azt elmondani is nagyon nehéz. Ez persze nem feltétlenül rossz dolog, csak az vele a probléma, hogy a társadalom egy része abban a hitben ringatja magát, hogy Magyarország csak Orbán miatt nem európai, pedig ez nem így van. Orbán csak rájött arra, amire én, és okosan kihasználta. Ha egy nép nem ismeri önmagát, persze, hogy tévútra lép. A magyarok igen kevés érdeklődést mutatnak például a transzneműek nyilvános mosdóhasználata irányába, és bár ez lehet akár szégyen is, tény, s mint ilyen, tényként kell kezelni.
Vörös színű, fura zászlók lógnak a Parlament épületéről, középkori filmekben látni ilyet, mikor indultak a lovagok keresztes háborúba, hasonlót vittek magukkal. Közben azért a menekülőknek nem adnak enni a határon, és persze, alig pár emberről van szó, de mégis megpróbálják Iványi Gábort is ellehetetleníteni, aki enni adna nekik, mert az ellenség nagyon kell, akkor nem figyel senki semmi másra egyik oldalon sem, csak az ellenségre. A Fidesz-fanok utálhatják Iványi Gábort, és a migránsokat, az ún. demokratikus oldal pedig kellőképpen fel lehet háborodva a billentyűk mögött, hol máshol. Idén is meleg a nyár, globális felmelegedés van, és különben is nyaralnak, augusztus van.
Azt mondják, nincs ki mögé beállni. Akik meg elég elszántságot éreznek ahhoz, hogy vezessenek, azt mondják, nem áll be mögéjük senki. Mindenki mindenkire gyanakszik, személyes érdeket, pénzt vél felfedezni a változtatás szándéka mögött. Orbán pedig kínosan ügyel, hogy ezt az állapotot fenntartsa, kellő mennyiségű gyűlöletet, és gyanakvást ültessen el az emberekbe, nehogy eszükbe jusson, hogy együtt sokkal erősebbek, mint bármilyen hatalom a világon.
Végtelenül egyszerű ez, de nyilván belülről nem könnyű mindenkinek átlátni, és az is igaz, hogy nem élnek elég rosszul az emberek ahhoz, hogy az már elérje az ingerküszöbüket. Azok, akik pedig a brazil nyomortelepeket megszégyenítő körülmények között tengődnek, nem tudják az érdekeiket érvényesíteni. Azt hiszem, azt sem tudják, hogy vannak érdekeik, lennének jogaik. Orvos, iskola, tüzelő, lakás, munka nélkül, és nyári forróságban elzárt közkutak mellett ugyan melyikünk viselkedne másképp?
Mi itt küzdünk a tájfunokkal, a kevés területtel, rengeteget dolgozunk, hogy jobb, még jobb országot hagyjunk a gyermekeinkre. Télen fagyoskodunk, nyáron hőgutát kapunk, de mégis, soha egy percig nem gondoltam, hogy nem éri meg. Itt megéri, itt élet, halál kérdése, fel sem merül, hogy valaki ne adjon bele mindent.
Lehet, hogy Magyarországra is kéne valami tájfunszerű dolog, ami felébresztené az emberekben a mélyen alvó tudatot, hogy vagy tesznek egymásért, s így önmagukért, vagy egyszerűen majd szépen, lassan elfogynak, és beolvadnak más világok működő társadalmaiba, ahogy a családom, és én is tettük.
Szerző: Amerikai Népszava
2018.08.25.
Ezzel szemben Magyarországon minden feltétel adott, nem kell tájfunokkal, súlyos földrengésekkel, cunamikkal bajlódni, csak azt a szép, kellemes helyen lévő országot kéne tudni normálisan belakni, élni, de az sem megy. Orbán Viktor és maffiája még diktátornak is gyenge, egyszerűen csak egy populista gazember, aki megtanulta, hogy a magyarokat nagyon könnyen egymásnak lehet ugrasztani. Még a recept, ami szerint dolgozik, is régi, és mindenki által ismert, „oszd meg, és uralkodj”. Lám, milyen egyszerű, és mennyire jól működik.
Keresztények a nem keresztények ellen, nyugdíjasok a kismamák ellen, határon túliak a határon belüliek ellen, és fordítva. Egy nem túl nagy, szárnypróbálgató tüntetésre emlékszem, amit bohócforradalomnak neveztek. Katonák, tűzoltók, és más fegyveres testület tagjai vettek részt, akiktől a frissen hatalomra került Orbán-kormány megvonta a korkedvezményes vagy korengedményes nyugdíjat. Ők voltak ott, meg mi páran, akik már akkor éreztük, hogy szolidaritás nélkül nem fog menni. Akkoriban lelkesen, és sokkal fiatalabban vezettem egy Facebook-csoportot, több, mint 800 taggal. Sosem felejtem el, közel hétszázan jelezték, hogy eljönnek a tüntetésre, és mi vártuk őket kitűzőkkel, táblákkal, zászlókkal.
Eljöttek öten. Öt egész ember abból a nyolcszázból, akik nap, mint nap ott harcoltak a Facebookon az Orbán-kormány ellen kivont karddal, illetve klaviatúrával, de valahogy meleg is volt, utazni is kellett volna, a tűzoltókhoz nem sok közük volt, hát otthon maradtak. Annyi lelket én még nem láttam tüntetésen, mindenki azt írta, hogy lélekben velünk van, de én a fizikai valójukra számítottam. Persze, csalódtam, ez volt az első ilyen élményem. Hamarosan fel is adtam a csoport vezetését, akkor már Koreában éltem, láttam, hogy reménytelen, és nem akartam egy düh levezető szelep funkcióját betölteni, arra okosan meghagyták az ATV-t Orbán és Németh Sándor koprodukcójában.
Azóta igen sok víz lefolyt a Hán folyón és a Dunán is. Közben négy évet töltöttem Németországban, a holland, belga határvidéken, aminek számomra a legnagyobb tanulsága az volt, hogy rájöttem, a szocializációnk köszönőviszonyban sincs az ún. európai értékekkel. Az átlag nyugat-európai egész máshogy él, egész más értékeket preferál, mint mi, magyarok. Álságos és hazug az a feltételezés, hogy a magyarok Európához szeretnének tartozni, ugyan, dehogy! Persze, még a sorosozók is tisztában vannak vele nagyjából, hogy az EU pénze nélkül Magyarország két hét alatt csődbe menne, ezért aztán csak módjával „üzennek Brüsszelnek”, azt is magyar nyelven.
Magyarországon elhelyezett óriás plakátokon, és senkinek nem tűnik fel, hogy ez nem Brüsszelnek szól?! Vicc. A valódi nyugati életforma, értékrend, tempó, prioritások, olyan messze esnek a miénktől, hogy azt elmondani is nagyon nehéz. Ez persze nem feltétlenül rossz dolog, csak az vele a probléma, hogy a társadalom egy része abban a hitben ringatja magát, hogy Magyarország csak Orbán miatt nem európai, pedig ez nem így van. Orbán csak rájött arra, amire én, és okosan kihasználta. Ha egy nép nem ismeri önmagát, persze, hogy tévútra lép. A magyarok igen kevés érdeklődést mutatnak például a transzneműek nyilvános mosdóhasználata irányába, és bár ez lehet akár szégyen is, tény, s mint ilyen, tényként kell kezelni.
Vörös színű, fura zászlók lógnak a Parlament épületéről, középkori filmekben látni ilyet, mikor indultak a lovagok keresztes háborúba, hasonlót vittek magukkal. Közben azért a menekülőknek nem adnak enni a határon, és persze, alig pár emberről van szó, de mégis megpróbálják Iványi Gábort is ellehetetleníteni, aki enni adna nekik, mert az ellenség nagyon kell, akkor nem figyel senki semmi másra egyik oldalon sem, csak az ellenségre. A Fidesz-fanok utálhatják Iványi Gábort, és a migránsokat, az ún. demokratikus oldal pedig kellőképpen fel lehet háborodva a billentyűk mögött, hol máshol. Idén is meleg a nyár, globális felmelegedés van, és különben is nyaralnak, augusztus van.
Azt mondják, nincs ki mögé beállni. Akik meg elég elszántságot éreznek ahhoz, hogy vezessenek, azt mondják, nem áll be mögéjük senki. Mindenki mindenkire gyanakszik, személyes érdeket, pénzt vél felfedezni a változtatás szándéka mögött. Orbán pedig kínosan ügyel, hogy ezt az állapotot fenntartsa, kellő mennyiségű gyűlöletet, és gyanakvást ültessen el az emberekbe, nehogy eszükbe jusson, hogy együtt sokkal erősebbek, mint bármilyen hatalom a világon.
Végtelenül egyszerű ez, de nyilván belülről nem könnyű mindenkinek átlátni, és az is igaz, hogy nem élnek elég rosszul az emberek ahhoz, hogy az már elérje az ingerküszöbüket. Azok, akik pedig a brazil nyomortelepeket megszégyenítő körülmények között tengődnek, nem tudják az érdekeiket érvényesíteni. Azt hiszem, azt sem tudják, hogy vannak érdekeik, lennének jogaik. Orvos, iskola, tüzelő, lakás, munka nélkül, és nyári forróságban elzárt közkutak mellett ugyan melyikünk viselkedne másképp?
Mi itt küzdünk a tájfunokkal, a kevés területtel, rengeteget dolgozunk, hogy jobb, még jobb országot hagyjunk a gyermekeinkre. Télen fagyoskodunk, nyáron hőgutát kapunk, de mégis, soha egy percig nem gondoltam, hogy nem éri meg. Itt megéri, itt élet, halál kérdése, fel sem merül, hogy valaki ne adjon bele mindent.
Lehet, hogy Magyarországra is kéne valami tájfunszerű dolog, ami felébresztené az emberekben a mélyen alvó tudatot, hogy vagy tesznek egymásért, s így önmagukért, vagy egyszerűen majd szépen, lassan elfogynak, és beolvadnak más világok működő társadalmaiba, ahogy a családom, és én is tettük.
AZ OLASZ ÜGYÉSZSÉG + AZ ILLIBERÁLIS BELÜGYMINISZTER MOST JÓL MEGMUTATTÁK MAGYARORSZÁGNAK, MI A KÜLÖNBSÉG A DEMOKRÁCIA ÉS AZ ORBÁNIZMUS KÖZÖTT
444
Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2018.08.26.
Emlékeztek, milyen demokráciában élni, régivágású, európai értelemben vett demokráciában?
Ha nem, mert olyan régen működött nálunk olyan utoljára, az olasz ügyészek most fájdalmas erővel emlékeztetnek rá minket.
A 8 éve egészen máshoz szokott magyar közönségnek egyenesen sokkoló látnia, hogy mik történhetnek egy olyan EU-tagállamban, ahol nem nevetik ki a puhapöcsű jogállamiságot, léteznek független intézmények, és nem mindenről egy ember dönt. Az olasz ügyészség ugyanis simán bevállalta, hogy jogtalan fogvatartás és emberrablás miatt indítsanak nyomozást az ország miniszterelnök-helyettese és belügyminisztere, a kormányzó szélsőjobbos-populista kormánykoalíció egyik pártjának vezetője, Matteo Salvini egyik döntése miatt. A döntés ugye az volt, hogy egy politikai játszmázás miatt túszként tartott fogva 170 embert - menekülteket - egy hajó fedélzetén és nem engedte olasz földre lépni őket. Hiába voltak a fedélzeten gyerekek és súlyos betegek, hiába tiltakozott fél Európa és az egész olasz katolikus egyház, hiába tiltják az ilyesmit az európai jogszabályok, Salvini majdnem egy hétig nem engedett.
De aztán kénytelen volt. Hiába ő az ország egyik vezetője, hiába szavaztak sokan a pártjára, hiába ért egyet sok olasz a menekültellenes kirohanásaival, az ügyészek kíméletlen bátosággal figyelmeztették, hogy egy jogállamban nem lehet bármit megtenni csak azért, mert jó a kormánynak és sok kommentelő óriási lájkot nyom rá.
De az Olasz- és Magyarország demokráciáinak minősége közötti különbséget még az ügyészségi nyomozás tényénél is sokkal jobban demonstrálta Salvini reakciója. A belügyminiszter hiába idegengyűlölő, szélsőjobbos retorikájú, populista, illiberális, hiába népszerű és van hatalmi pozícióban, hiába akkora Facebook-politkus, hogy először oda írta ki, hogy "tessék, tartóztassatok le!", vagyis hiába néz ki bizonyos távolságból úgy, mintha a magyar kormány egyik erős embere lenne, végül is alávetette magát egy demokratikus ellensúlynak és ha fogcsikorgatva is, de engedett. Azzal együtt, hogy nem változtatott véleményt vagy retorikát. Ez nálunk sajnos még egy független intézmény léténél is nagyobb képtelenség volna.
Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2018.08.26.
Ha nem, mert olyan régen működött nálunk olyan utoljára, az olasz ügyészek most fájdalmas erővel emlékeztetnek rá minket.
A 8 éve egészen máshoz szokott magyar közönségnek egyenesen sokkoló látnia, hogy mik történhetnek egy olyan EU-tagállamban, ahol nem nevetik ki a puhapöcsű jogállamiságot, léteznek független intézmények, és nem mindenről egy ember dönt. Az olasz ügyészség ugyanis simán bevállalta, hogy jogtalan fogvatartás és emberrablás miatt indítsanak nyomozást az ország miniszterelnök-helyettese és belügyminisztere, a kormányzó szélsőjobbos-populista kormánykoalíció egyik pártjának vezetője, Matteo Salvini egyik döntése miatt. A döntés ugye az volt, hogy egy politikai játszmázás miatt túszként tartott fogva 170 embert - menekülteket - egy hajó fedélzetén és nem engedte olasz földre lépni őket. Hiába voltak a fedélzeten gyerekek és súlyos betegek, hiába tiltakozott fél Európa és az egész olasz katolikus egyház, hiába tiltják az ilyesmit az európai jogszabályok, Salvini majdnem egy hétig nem engedett.
De aztán kénytelen volt. Hiába ő az ország egyik vezetője, hiába szavaztak sokan a pártjára, hiába ért egyet sok olasz a menekültellenes kirohanásaival, az ügyészek kíméletlen bátosággal figyelmeztették, hogy egy jogállamban nem lehet bármit megtenni csak azért, mert jó a kormánynak és sok kommentelő óriási lájkot nyom rá.
De az Olasz- és Magyarország demokráciáinak minősége közötti különbséget még az ügyészségi nyomozás tényénél is sokkal jobban demonstrálta Salvini reakciója. A belügyminiszter hiába idegengyűlölő, szélsőjobbos retorikájú, populista, illiberális, hiába népszerű és van hatalmi pozícióban, hiába akkora Facebook-politkus, hogy először oda írta ki, hogy "tessék, tartóztassatok le!", vagyis hiába néz ki bizonyos távolságból úgy, mintha a magyar kormány egyik erős embere lenne, végül is alávetette magát egy demokratikus ellensúlynak és ha fogcsikorgatva is, de engedett. Azzal együtt, hogy nem változtatott véleményt vagy retorikát. Ez nálunk sajnos még egy független intézmény léténél is nagyobb képtelenség volna.
SZEX HATEZERÉRT?
JOG-ÁSZ BLOG
Szerző: Dr. SÁNDOR ZSUZSA
2018.08.25.
Szinte valamennyi újság megírta annak a Tisza menti községben élő nagymamának az esetét, aki saját unokája szexuális szolgáltatását ajánlotta fel egy 74 éves férfinak - hatezer forint ellenében. Nem hiszem, hogy enyhítő körülmény lenne, hogy a „nagyi” először a csizmáját kínálta ennyiért, és csak az „üzlet” meghiúsulása után próbálta a kislányt eladni.
Szerző: Dr. SÁNDOR ZSUZSA
2018.08.25.
Az idős ember először el is fogadta a szexre felkínált unokát, de amikor a lányka elutasította, meggondolta magát és elállt az aktustól. Ekkor nagymama és unokája együtt hazaballagott. Egészen addig még együtt laktak, amíg a gyámhatóság el nem helyezte a kislányt egy gyermekotthonban.
Bár a hivatalos ügyészségi közlemény nem említi, a hírek szerint az unoka 15 éves volt, amikor mindez történt. A nemi erkölcs ellen elkövetett bűncselekményeknél az életkornak döntő szerepe van, mint ahogy annak is, hogy az elkövető és az áldozat között van-e valamiféle függőségi kapcsolat. Esetünkben például az, hogy a kislány a nagymama nevelése, gondozása alatt állt, és persze egyúttal a hozzátartozója is...
Bár a hivatalos ügyészségi közlemény nem említi, a hírek szerint az unoka 15 éves volt, amikor mindez történt. A nemi erkölcs ellen elkövetett bűncselekményeknél az életkornak döntő szerepe van, mint ahogy annak is, hogy az elkövető és az áldozat között van-e valamiféle függőségi kapcsolat. Esetünkben például az, hogy a kislány a nagymama nevelése, gondozása alatt állt, és persze egyúttal a hozzátartozója is...
NE MARADJUNK VEZÉR NÉLKÜL, TESSÉK GYÖNYÖRKÖDNI
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2018.08.26.
Nem keressük Orbán Viktort, elment. Nagyon hiányzik. Pótolhatatlan embere Magyarországnak. Egyetlen pillanatig sem maradhatunk nélküle. Csináltunk egy kis múzeumi tárlatot gyönyörű portréiból – addig is tessék gyönyörködni a hozzá hű és őt imádó (vagy nem) alkotók fantasztikus képeiben. Az ország leendő királya – koronája már van. Egy szilvásváradi imádója faragta bele a fába. Ez király...
ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2018.08.26.
ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ
A BALOLDALI POLITIKAI GYAKORLAT DILEMMÁIRÓL
MÉRCE
Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2018.08.27.
„a szocialista társadalom tehát abból az anyagból valósul meg, amit a kapitalista társadalom ad, és ha az utóbbi szakadékba esik, csírájában hal az előbbi is.”
Constantin Dobrogeanu-Gherea[1] (1921)
„Előbb elhitték, hogy a világ egyik napról a másikra elpusztul, mint azt, hogy megváltozik. Beszédes néni egy fizetett szociológus meggyőződésével vallotta, hogy uraknak mindig kell lenni, de azon a tavaszon, amikor a Halley-üstökös megjelent, nem vetett babot, mert őszre úgyis vége lesz mindennek.”
Illyés Gyula: Puszták népe (1936)
“Könnyebb elképzelni a világ végét, mint a kapitalizmus végét”
Mark Fisher: Capitalist Realism (2009)
Nagyon nehezemre esik vitába szállni Kapelner Zsolt amúgy is kiváló eszmefuttatásainak legfrissebb, és egyik legélesebb darabjával. Nehezemre esik, mert alapvetően mind elméleti állításaival, mind a – nagyon is empirikus – fenyegetések természetrajzával egyetértek. Osztozom afölötti félelmében, hogy a kortárs baloldal betagozódik az egyre brutálisabbá váló posztfasiszta fősodorba, ahogyan vele együtt irtózom a fejét itt-ott felütő kvázi-sztálinista anti-moralizmustól is, mely az ideológiakritika eszköztárát használva, az uralkodó társadalmi rend fenntartását szolgáló diskurzusminták leleplezésével párhuzamosan – mintegy az újszülöttet a fürdővízzel kiöntve – a moralitás teljes tagadását kultiválja.
Hogy ezen alapvető egyetértés ellenére mégis vitába szállok, azt főként a beszélgetés továbbvitelének szándéka motiválja, illetve az a tény, hogy néhány jelentős ponton nem kellőképpen kifejtettnek érzem Kapelner Zsolt érvelésének előfeltételezéseit, és a vita eszközével próbálnám kideríteni, vajon ezekben a premisszákban is egyetértünk-e, és hogy mindebből mi is következik a baloldali politikai gyakorlat számára...
Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2018.08.27.
Constantin Dobrogeanu-Gherea[1] (1921)
„Előbb elhitték, hogy a világ egyik napról a másikra elpusztul, mint azt, hogy megváltozik. Beszédes néni egy fizetett szociológus meggyőződésével vallotta, hogy uraknak mindig kell lenni, de azon a tavaszon, amikor a Halley-üstökös megjelent, nem vetett babot, mert őszre úgyis vége lesz mindennek.”
Illyés Gyula: Puszták népe (1936)
“Könnyebb elképzelni a világ végét, mint a kapitalizmus végét”
Mark Fisher: Capitalist Realism (2009)
Nagyon nehezemre esik vitába szállni Kapelner Zsolt amúgy is kiváló eszmefuttatásainak legfrissebb, és egyik legélesebb darabjával. Nehezemre esik, mert alapvetően mind elméleti állításaival, mind a – nagyon is empirikus – fenyegetések természetrajzával egyetértek. Osztozom afölötti félelmében, hogy a kortárs baloldal betagozódik az egyre brutálisabbá váló posztfasiszta fősodorba, ahogyan vele együtt irtózom a fejét itt-ott felütő kvázi-sztálinista anti-moralizmustól is, mely az ideológiakritika eszköztárát használva, az uralkodó társadalmi rend fenntartását szolgáló diskurzusminták leleplezésével párhuzamosan – mintegy az újszülöttet a fürdővízzel kiöntve – a moralitás teljes tagadását kultiválja.
Hogy ezen alapvető egyetértés ellenére mégis vitába szállok, azt főként a beszélgetés továbbvitelének szándéka motiválja, illetve az a tény, hogy néhány jelentős ponton nem kellőképpen kifejtettnek érzem Kapelner Zsolt érvelésének előfeltételezéseit, és a vita eszközével próbálnám kideríteni, vajon ezekben a premisszákban is egyetértünk-e, és hogy mindebből mi is következik a baloldali politikai gyakorlat számára...
LAKNER ZOLTÁN: ENNEK A KÁRÁT NEM LEHET VISSZACSINÁLNI
168 ÓRA ONLINE
Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.08.26.
A létező ellenzék fontossága minden korábbinál kisebb. Mégsem mindegy, hogy a betagozódást, vagy azt a cselekvést választjuk, amire erőnkből itt és most futja.
Jó, de akkor mondjátok meg, mit kellene tenni – vágnak vissza, vagyis, úgy vélik, ezzel visszavágnak az ellenzéki politikusok, akik torkig vannak azzal, hogy a megmaradt szabad médiában őket kritizálják. Egyébként jobbára mellékesen, mert aki még egyáltalán talpon maradt, az energiájának nagy részét az Orbán-rendszer végtelen számú visszaélésének feltárásával, az összefüggések elemzésével tölti.
Mégsem mindegy, van-e ellenzék.
Afféle életminőségbeli kérdés, van-e, aki képviseli a hatalom ellenfeleit, meghurcoltjait a pártpolitikai arénában, vajon lehet-e számítani innen erőforrásra, szervezettségre, politizálási tudásra ahhoz, hogy egyszer kikeveredjünk ebből az egészből.
Amikor az a kérdés, most mit lehetne tenni, az elsődleges reakció, valljuk meg, a széttárt kéz. Az elemzői tanácstalanságnak, mondhatni, történeti okai vannak.
Ha ugyanis a közös vagy külön lista körülbelül hat éve tartó vitájának eredménye hol a roncsderbi, hol a káosz, amire kétharmaddal mennek rá parlamenti választások, akkor ennek a kárát nem lehet utóbb visszacsinálni. A kritikus egyéni kerületi vissza nem lépéseket sem. Azt sem, ha a körzeteket a politikai macherkedés, nem pedig a ténylegesen felmért esélyek alapján osztották szét a kiizzadt megállapodásokban. Azt sem, ha gyakran a káderforgatás és nem a választási siker elérése volt a jelöltterítés valódi szempontja.
Ha az újabb vereség után a parlamenti részvételről szóló vita ki sem nyílik igazából, ellenben az ellenzék végigüli az országgyűlésben az újabb elképesztő alaptörvény-módosításokat, majd a képviselői fizetések ügyében egy részük azonos platformra kerül a kormánnyal, akkor tényleg magyarázatra szorul, mi volna az az általuk hozzáadott érték, amire a kedvvel vagy kedvetlenül rájuk szavazóknak szükségük lenne.
Vannak pillanatok, amikor lehet stratégiai döntéseket hozni. A nem döntés is döntés. Ha a pillanat elmúlik, később már értelmetlen, sőt, méltánytalan másoknak feltenni a kérdést, mit kellene most tenniük azoknak, akiknek akkor kellett volna dönteni, vagy másképp dönteni.
A széttagolt ellenzékben kismillió különböző történet fut egymás mellett, a bejárt utak és a felelősségek terhei sem azonosak. Összességében azonban az ellenzéki politikusok döntései és nem döntései összességében az Orbán-rendszer időbeli hosszabbodásához és mélyüléséhez járultak hozzá...
Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.08.26.
Jó, de akkor mondjátok meg, mit kellene tenni – vágnak vissza, vagyis, úgy vélik, ezzel visszavágnak az ellenzéki politikusok, akik torkig vannak azzal, hogy a megmaradt szabad médiában őket kritizálják. Egyébként jobbára mellékesen, mert aki még egyáltalán talpon maradt, az energiájának nagy részét az Orbán-rendszer végtelen számú visszaélésének feltárásával, az összefüggések elemzésével tölti.
Mégsem mindegy, van-e ellenzék.
Afféle életminőségbeli kérdés, van-e, aki képviseli a hatalom ellenfeleit, meghurcoltjait a pártpolitikai arénában, vajon lehet-e számítani innen erőforrásra, szervezettségre, politizálási tudásra ahhoz, hogy egyszer kikeveredjünk ebből az egészből.
Amikor az a kérdés, most mit lehetne tenni, az elsődleges reakció, valljuk meg, a széttárt kéz. Az elemzői tanácstalanságnak, mondhatni, történeti okai vannak.
Ha ugyanis a közös vagy külön lista körülbelül hat éve tartó vitájának eredménye hol a roncsderbi, hol a káosz, amire kétharmaddal mennek rá parlamenti választások, akkor ennek a kárát nem lehet utóbb visszacsinálni. A kritikus egyéni kerületi vissza nem lépéseket sem. Azt sem, ha a körzeteket a politikai macherkedés, nem pedig a ténylegesen felmért esélyek alapján osztották szét a kiizzadt megállapodásokban. Azt sem, ha gyakran a káderforgatás és nem a választási siker elérése volt a jelöltterítés valódi szempontja.
Ha az újabb vereség után a parlamenti részvételről szóló vita ki sem nyílik igazából, ellenben az ellenzék végigüli az országgyűlésben az újabb elképesztő alaptörvény-módosításokat, majd a képviselői fizetések ügyében egy részük azonos platformra kerül a kormánnyal, akkor tényleg magyarázatra szorul, mi volna az az általuk hozzáadott érték, amire a kedvvel vagy kedvetlenül rájuk szavazóknak szükségük lenne.
Vannak pillanatok, amikor lehet stratégiai döntéseket hozni. A nem döntés is döntés. Ha a pillanat elmúlik, később már értelmetlen, sőt, méltánytalan másoknak feltenni a kérdést, mit kellene most tenniük azoknak, akiknek akkor kellett volna dönteni, vagy másképp dönteni.
A széttagolt ellenzékben kismillió különböző történet fut egymás mellett, a bejárt utak és a felelősségek terhei sem azonosak. Összességében azonban az ellenzéki politikusok döntései és nem döntései összességében az Orbán-rendszer időbeli hosszabbodásához és mélyüléséhez járultak hozzá...
KARAFIÁTH: TÉNYLEG EGY SZAROS PELENKÁN RUGÓZUNK? NORMÁLISAN VAGYTOK?
24.HU / POSZT ITT
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.08.26.
Csak szólok, hogy míg mi szarozunk, megtörtént az ügylet hatmilliárd forint átírásáról a Mészáros-vagyonból a Tiborcz-vagyonhoz, azaz az Orbán famíliához, ezzel letétetett a dinasztia alapköve.
Az ügyek túlmutatnak önmagukon. Megmutatkozik cseppben a tenger. Az elitje árulkodik az országról. Ez mind igaz.
Mégis: döbbenetes, hogy megint miken vitatkozunk.
Most éppen egy az út szélére helyezett kakis pelenkán.
Általam nagyra tartott emberek is képesek napokon keresztül ijesztő szellemi színvonalon csatázni egymással egy hülyeségen. Hogy ennek mi lehet az oka? Egyfelől a teljes apátia és tehetetlenség érzése, másfelől az, hogy keressük, min ventillálhatunk. Ennek legegyszerűbb módja, ha felmutatjuk: mi morálisan feljebb állunk, mint ők. És ennek demonstrálására azonmód lecsapunk vélt vagy valós bűnösökre.
Ijesztő, mennyire rögtönítélő ország lettünk.Vagy mindig is azok voltunk, csak éppen mostanáig, kiélezett történelmi szituációkat leszámítva, képesek voltunk kordában tartani ezt. Illetve keretek közé tudta szorítani ezt az ösztönt a hatalom, mely tisztában volt vele, micsoda pusztító erő rejlik a meghülyített tömegben.
A sajtó és a közösségi média immár remek teret ad a statáriumra, és a kormányzat, tavaly nyár óta immár nyíltan, megadta az alaphangot.
Ne legyenek kétségeink: tisztában volt azzal, mit szabadít fel. Fel akarta szabadítani. Minimum 2015 óta tudjuk, hogy Orbánék szerint léteznek olyanok, akiket nem illetnek meg az emberi jogok, illetve hogy simán teleplakátolható az ország egy kipécézett valaki arcával, s lehet üzenni ezzel: szabad a pálya a pusztítás előtt...
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.08.26.
Az ügyek túlmutatnak önmagukon. Megmutatkozik cseppben a tenger. Az elitje árulkodik az országról. Ez mind igaz.
Mégis: döbbenetes, hogy megint miken vitatkozunk.
Most éppen egy az út szélére helyezett kakis pelenkán.
Általam nagyra tartott emberek is képesek napokon keresztül ijesztő szellemi színvonalon csatázni egymással egy hülyeségen. Hogy ennek mi lehet az oka? Egyfelől a teljes apátia és tehetetlenség érzése, másfelől az, hogy keressük, min ventillálhatunk. Ennek legegyszerűbb módja, ha felmutatjuk: mi morálisan feljebb állunk, mint ők. És ennek demonstrálására azonmód lecsapunk vélt vagy valós bűnösökre.
Ijesztő, mennyire rögtönítélő ország lettünk.Vagy mindig is azok voltunk, csak éppen mostanáig, kiélezett történelmi szituációkat leszámítva, képesek voltunk kordában tartani ezt. Illetve keretek közé tudta szorítani ezt az ösztönt a hatalom, mely tisztában volt vele, micsoda pusztító erő rejlik a meghülyített tömegben.
A sajtó és a közösségi média immár remek teret ad a statáriumra, és a kormányzat, tavaly nyár óta immár nyíltan, megadta az alaphangot.
Ne legyenek kétségeink: tisztában volt azzal, mit szabadít fel. Fel akarta szabadítani. Minimum 2015 óta tudjuk, hogy Orbánék szerint léteznek olyanok, akiket nem illetnek meg az emberi jogok, illetve hogy simán teleplakátolható az ország egy kipécézett valaki arcával, s lehet üzenni ezzel: szabad a pálya a pusztítás előtt...
MINDANNYIUNK ÜGYE
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BECK TAMÁS
2018.08.25.Ű
Ha valaki úgy gondolná, hogy a hazánkban éppen kibontakozó kultúrharc valami marginális jelenség, illetve kizárólag a honi értelmiség belügye, s nincs hatással a magyar társadalom egészének mentalitására, azt emlékeztetném arra, hogy 2005-ben A Nagy Könyv játékon az Egri csillagok lett Magyarország kedvenc könyve. Mindannyiunk kedvelt gyermekkori olvasmányáról van szó, melynek Várkonyi Zoltán-féle filmváltozata is méltán népszerű. Fel kell nőnünk ahhoz, hogy észrevegyük: Gárdonyi halhatatlan műve - valószínűleg a szerző szándékától függetlenül - a fiatal olvasó elméjébe csempészi a hazafias szellemmel együtt a xenofób allűröket, többek között az iszlám megvetését, az avítt etnikai sztereotípiákat.
Az Egri csillagokat a Pesti Hírlap kezdte el lehozni folytatásokban 1899 végén, és olvasmányos stílusa, harcias üzenetei révén hamar közkedvelt lett. Bizonyára e regény óriási hatása is közrejátszott abban, hogy másfél évtizeddel később a „boldog békeidőkbe” addigra jócskán beleunt dualizmuskori ifjúság az első világháborús hadüzenet hírére a háborút éltette Budapest utcáin. A folytatást ismerjük: halottak és hadirokkantak tömege, nemzeti nyomor, megalázó vereség, trianoni katasztrófa...
Szerző: BECK TAMÁS
2018.08.25.Ű
BOROSS PÉTER AKKORA ÖKÖRSÉGET MONDOTT, HOGY MÉG A KORMÁNYPROPAGANDA IS SZÉGYELLI
B1 BLOGCSALÁD
Szerző: nickgrabowszki
2018.08.26.
A volt miniszterelnök hétfőn tölti be a 90. évét.
Az alternatív univerzumban zajlik az élet. Dúl a háború, tolódik a narratíva, ugyanakkor sajnos nem eléggé, ezért be kellett vetnia stratégia csapásmérő egységet az utolsó élő gyalogsági hadapródot is.
Még szerencse, hogy Boross Péter, a kiérdemesült miniszterelnök a napokban (egészen pontosan 27-én, hétfőn) tölti be a 90. életévét, ebből az alkalomból a kormány készített is vele egy ünnepi interjút. Abban sok érdekes megközelítés leíródik, például hogy
De aztán a végén az egészet megkoronázza és übereli egy olyan
alternatív ténnyel, ami igazán méltó a NER-hez.
– Idehaza milyen célok megvalósítását tartja fontosnak?
Szerző: nickgrabowszki
2018.08.26.
Az alternatív univerzumban zajlik az élet. Dúl a háború, tolódik a narratíva, ugyanakkor sajnos nem eléggé, ezért be kellett vetni
Még szerencse, hogy Boross Péter, a kiérdemesült miniszterelnök a napokban (egészen pontosan 27-én, hétfőn) tölti be a 90. életévét, ebből az alkalomból a kormány készített is vele egy ünnepi interjút. Abban sok érdekes megközelítés leíródik, például hogy
- az ellenzékiség politikai kategória, így nincs helye a kultúrában, ellenben a konzervativizmusnak, meg az ún. keresztény-nemzeti arculatnak igenis van;
- a jobboldali erők fejlődéspártiak, liberálisok abnormális nihilisták;
- "iszonyúan sokba került nekünk a békés, mosolygós rendszerváltás", de a "rendszerváltást nem lehetett volna sokkal másként végigvinni".
De aztán a végén az egészet megkoronázza és übereli egy olyan
alternatív ténnyel, ami igazán méltó a NER-hez.
– Idehaza milyen célok megvalósítását tartja fontosnak?
– Sokat beszélnek arról, hogy a fiatalok elvándorolnak külföldre. Ez nem igaz, ám kétségtelenül sokkal több lehetne a visszacsábítás. Meg kellene mondani nekik:
a külföldi egyetemek túlnyomó részben sokkal kevesebbet nyújtanak tudásban, mint a hazaiak.
Igazán kár, hogy erről senki más nem tud Boross doktoron kívül. A volt miniszterelnök azt állítaná, hogy a Harvard, a Yale, a Stanford, az MIT, a Caltech, Oxford vagy Cambridge túlnyomó részében nyújtanak kevesebbet, mint a magyarországi egyetemek? Mert ha arra gondolt, hogy némely laoszi vagy botswanai vidéki főiskolákon rosszabb az oktatás, akkor persze igaza van, csak jelentősége nincs, mert oda amúgy se nagyon akar emigrálni a magyar tanulóifjúság...
a külföldi egyetemek túlnyomó részben sokkal kevesebbet nyújtanak tudásban, mint a hazaiak.
Igazán kár, hogy erről senki más nem tud Boross doktoron kívül. A volt miniszterelnök azt állítaná, hogy a Harvard, a Yale, a Stanford, az MIT, a Caltech, Oxford vagy Cambridge túlnyomó részében nyújtanak kevesebbet, mint a magyarországi egyetemek? Mert ha arra gondolt, hogy némely laoszi vagy botswanai vidéki főiskolákon rosszabb az oktatás, akkor persze igaza van, csak jelentősége nincs, mert oda amúgy se nagyon akar emigrálni a magyar tanulóifjúság...
SZERVEZZ TE IS PROGRAMOT A LAKHATÁSI HETEKEN!
A VÁROS MINDENKIÉ BLOG
Szerző: AVM
2018.08.24.
Október 2. a lakhatás világnapja. Ehhez kapcsolódóan A Város Mindenkié és a Habitat for Humanity Magyarország 2018 szeptember végén és október elején megrendezi a Lakhatási Heteket. A két hetet A Város Mindenkié által ebben az évben nyolcadik alkalommal, szeptember 29-én megrendezett Lakásmenet köti össze, amely egy felvonulás a lakhatáshoz való jogért.
A menet előtt, szeptember 22 és 29 között szeretnénk, ha minél több olyan program lenne elérhető Budapesten vagy bármely más településen, amit civil csoportok, szerveződések, közösségek és mozgalmak szerveznek a lakhatás témája körül. Nehéz kifizetni az albérletet? Zavar, hogy ilyen sok ember él az utcán? Szeretnéd, ha több önkormányzati lakás lenne elérhető? Felráznád a környezeted? Szervezz eseményt, akciót, beszélgetést vagy bármilyen más közösségi tevékenységet, ami kötődik az emberhez méltó lakhatás témájához!
Szerző: AVM
2018.08.24.
A menet előtt, szeptember 22 és 29 között szeretnénk, ha minél több olyan program lenne elérhető Budapesten vagy bármely más településen, amit civil csoportok, szerveződések, közösségek és mozgalmak szerveznek a lakhatás témája körül. Nehéz kifizetni az albérletet? Zavar, hogy ilyen sok ember él az utcán? Szeretnéd, ha több önkormányzati lakás lenne elérhető? Felráznád a környezeted? Szervezz eseményt, akciót, beszélgetést vagy bármilyen más közösségi tevékenységet, ami kötődik az emberhez méltó lakhatás témájához!
...
ISMÉT AZ ARCUNKBA HAZUDNAK
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.08.26.
Van tanárhiány, vagy nincs tanárhiány? Ez a kérdés sokakat foglalkoztatott az elmúlt hetekben, kiváltképp most, hogy a szeptemberi tanévkezdés egyre közelít. A szakma szerint sok tanár hiányzik pár héttel az iskolakezdés előtt, a Klebersberg Központ vezetője mégis mást állít. Hogy kinek van igaza? Attól tartok, sokan sejtik a választ. Elég csak a tavalyi évre gondolni, amikor Rétvári Bence, majd később Balog Zoltán is viccnek, lejárató szándékú hírgyártásnak nevezte azokat az értesüléseket, miszerint iskolák tucatjai küzdenek súlyos tanárhiánnyal. Hónapokon keresztül bizonygatták, hogy csak lokális, helyi problémákról van szó, nem országos szintű a tanárhiány, mégis akadt nem egy olyan iskola, melynek diákjai tavaly nem láttak fizika vagy épp matek szakos tanárt.
Megy persze az elmúltnyolcévezés is, hiszen valakit mégis felelőssé kell tenni a kudarcért, ez azonban valahogy mégsem oldja meg a problémát. Az Orbán-kormány viszont nem tétlenkedik, ugyanis hatalmas változtatásokat léptet életbe az új Nemzeti alaptanterv bevezetésével, amely olyan titkos, hogy a szakma sem tud róla semmit. Vagyis a kormány úgy állt neki a Nemzeti alaptanterv összefércelésének, hogy nem egyeztetett a szakmával. Nekik nincs szükségük holmi fránya szakmai iránymutatásra, megoldják azt azok a politikusok, akinek egyébként lehet, hogy az égvilágon semmi közük nincs az oktatáshoz. Ez mondjuk eddig sem volt gond, hisz az EMMI élén éveken keresztül egy református lelkész állt. Lett is nekünk nemzeti hittan és etika óránk, amelyre egyébként óriási szükség volt.
A magyarországi tanárhiány egyik okát a hihetetlenül alacsony fizetések adják. Ki akarna ugyanis úgy tanár lenni, hogy a fizetése legjobb esetben is csak a lakbér kifizetésére lesz elég? Miközben a lakhatási költségek megsokszorozódtak országszerte, a fizetések semmilyen mértékben nem követték ezt az emelkedést. A tanárok sem kivételek ez alól. Aki beszél idegen nyelve(ke)t, esetleg elegendő tudást szerez informatika terén, hülye lenne alamizsnáért tanárnak menni. Megteheti, hogy multinak dolgozva több százezres fizetést kap, vagy pedig ha ettől nagyratörőbb vágyai vannak, akár a külföldre utazás mellett is dönthet. Egy friss diplomás tanárt egyszerűen képtelenség itthon tartani azokkal a fizetésekkel, amivel a kormány megpróbálja kiszúrni a szemüket. De ha nem is menekülnek külföldre a fizetések láttán, akkor is csak elenyésző számban helyezkednek el szakmájukban, érthető módon. Az sem véletlen, hogy a tanárok átlagéletkora közel 47 év, egyre öregszenek és nincs utánpótlás...
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.08.26.
Megy persze az elmúltnyolcévezés is, hiszen valakit mégis felelőssé kell tenni a kudarcért, ez azonban valahogy mégsem oldja meg a problémát. Az Orbán-kormány viszont nem tétlenkedik, ugyanis hatalmas változtatásokat léptet életbe az új Nemzeti alaptanterv bevezetésével, amely olyan titkos, hogy a szakma sem tud róla semmit. Vagyis a kormány úgy állt neki a Nemzeti alaptanterv összefércelésének, hogy nem egyeztetett a szakmával. Nekik nincs szükségük holmi fránya szakmai iránymutatásra, megoldják azt azok a politikusok, akinek egyébként lehet, hogy az égvilágon semmi közük nincs az oktatáshoz. Ez mondjuk eddig sem volt gond, hisz az EMMI élén éveken keresztül egy református lelkész állt. Lett is nekünk nemzeti hittan és etika óránk, amelyre egyébként óriási szükség volt.
A magyarországi tanárhiány egyik okát a hihetetlenül alacsony fizetések adják. Ki akarna ugyanis úgy tanár lenni, hogy a fizetése legjobb esetben is csak a lakbér kifizetésére lesz elég? Miközben a lakhatási költségek megsokszorozódtak országszerte, a fizetések semmilyen mértékben nem követték ezt az emelkedést. A tanárok sem kivételek ez alól. Aki beszél idegen nyelve(ke)t, esetleg elegendő tudást szerez informatika terén, hülye lenne alamizsnáért tanárnak menni. Megteheti, hogy multinak dolgozva több százezres fizetést kap, vagy pedig ha ettől nagyratörőbb vágyai vannak, akár a külföldre utazás mellett is dönthet. Egy friss diplomás tanárt egyszerűen képtelenség itthon tartani azokkal a fizetésekkel, amivel a kormány megpróbálja kiszúrni a szemüket. De ha nem is menekülnek külföldre a fizetések láttán, akkor is csak elenyésző számban helyezkednek el szakmájukban, érthető módon. Az sem véletlen, hogy a tanárok átlagéletkora közel 47 év, egyre öregszenek és nincs utánpótlás...
A "NEMZETI HŐS" ÉS AZ "ÚJFASISZTA DIKTÁTOR"
444
Szerző: URFI PÉTER
2018.08.26.
Hogyan jutottunk idáig?
A John McCain pályáját felidéző nekrológunkban is írunk róla, hogy a szenátor többször okozott diplomáciai felfordulást különböző autoriter vezetők nem éppen diplomatikus szapulásával. Ez történt a magyar miniszterelnökkel is - pedig a kapcsolatuk alakulhatott volna másképpen.
A Fidesz és holdudvara ugyanis alapvetően úgy képzelte el, hogy Amerikában természetes szövetségeseik a republikánusok, akikkel megértik egymást mint jobboldali a jobboldalival. Sokáig ez az elmélet működni is látszott. A kapcsolatkeresésről tanúskodik egy különleges archív csemege: Orbán Viktor tumblr-je a 2008-as amerikai utazásáról. A fiatalos platformon
Viktor Amerikában
címmel közzétett bejegyzések azt imitálják, hogy a feleségével az Egyesült Államokban utazgató ellenzéki pártvezér a gyerekeinek számol be élményeiről. Az apropó az elnökválasztási kampány volt, amelynek egyik nagyobb gyűlésén Orbán igazi rajongóként, a közönségből fotózkodott a távolban beszélő republikánus elnök-jelölttel...
Szerző: URFI PÉTER
2018.08.26.
A John McCain pályáját felidéző nekrológunkban is írunk róla, hogy a szenátor többször okozott diplomáciai felfordulást különböző autoriter vezetők nem éppen diplomatikus szapulásával. Ez történt a magyar miniszterelnökkel is - pedig a kapcsolatuk alakulhatott volna másképpen.
A Fidesz és holdudvara ugyanis alapvetően úgy képzelte el, hogy Amerikában természetes szövetségeseik a republikánusok, akikkel megértik egymást mint jobboldali a jobboldalival. Sokáig ez az elmélet működni is látszott. A kapcsolatkeresésről tanúskodik egy különleges archív csemege: Orbán Viktor tumblr-je a 2008-as amerikai utazásáról. A fiatalos platformon
Viktor Amerikában
címmel közzétett bejegyzések azt imitálják, hogy a feleségével az Egyesült Államokban utazgató ellenzéki pártvezér a gyerekeinek számol be élményeiről. Az apropó az elnökválasztási kampány volt, amelynek egyik nagyobb gyűlésén Orbán igazi rajongóként, a közönségből fotózkodott a távolban beszélő republikánus elnök-jelölttel...
PUMPÁLJÁK ÁT A PÉNZT MÉSZÁROSTÓL AZ ORBÁN CSALÁDBA - A STRÓMAN NEVÉRŐL ÁTCSORGATNAK MINDEN LOPOTT VAGYONT A VALÓDI TULAJDONOSHOZ
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.08.25.
Nyolc év rablás után ideje lenne feltárni Orbán titkos cégeit, bankszámláit, ahova a család vagyonát gyűjti a különböző strómanokon keresztül. Nyomok ugyanis vannak. “Mészáros Lőrincet” és a pénzmozgásait kellene csak figyelni és azokon a nyomokon elindulni. Nem is kell találgatni, hogy kinek a nevén van Orbán pénze, mindenki tudja.
Mészáros Lőrincnek, a valódi személynek, fogalma sincs arról, mi minden van a nevén, mi és hogyan működik. Gázszerelőként a tőzsdei kereskedést sem volt alkalma olyan alaposan kitanulni. A nevén levő irdatlan vagyontömeget mások mozgatják, mások irányítják, s nem kérdés, ki az igazi gazda.
A Simicska-Orbán G-páros tudatosan készült arra, hogy pénzt halmoz fel, mert a hatalom pénzre váltható, a pénz pedig hatalomra, míg egymás riválisai nem lettek. Orbánnak is kellett a pénz, és Simicskának is a hatalom. A munkamegosztás bedőlt. Orbán kivégezte Simicskát, aki elmenekült, s most már egy kézben a pénz és a hatalom.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy el kell venni a pénzt a balliberális gazdasági köröktől és építeni belőle egy “nemzeti” tőkés réteget, aztán rájöttek, hogy a legbiztosabb az, ha ezek a nemzeti tőkések ők maguk lesznek. A zsidókat ki kell véreztetni, a társadalmi pozíciókból ki kell szorítani, az oktatás leépítésével az utánpótlásukat el kell vágni.
Orbán pofátlan hazudozásainak egyik legtaszítóbb része, amikor Mészáros Lőrinc strómant letagadja. Mészáros azért volt jó választás, mert nem olyan okos, mint Simicska, kellőképp buta és korlátolt, emellett lojális. Megelégszik a maradékkal és a gyerekei napi egymilliós keresetével. Szerény ember.
Orbán viszont szeretné a lopott vagyona minél nagyobb részét a saját zsákjában tudni, és a családi maffia kezében látni. Ezért elérkezettnek látta az időt, hogy a Mészáros nevén levő vagyon minél nagyobb részét átpumpálja az Orbán-család tulajdonába. Ez nyilván azon felül van, amit a titkos bankszámláira utalnak, amit szégyenszemre nem talált meg senki.
Pedig az azeri baltás gyilkosért kapott guruló dollárok címzettje nem lehetett más, csakis Orbán. Logikailag kizárt, hogy a pénzt más kapja. Ez egyszerű korrupciós ügy volt. Eltűnt az egész összeg nyomtalanul, és senki nem foglalkozik vele. Pedig az egészen biztos, hogy Orbán ezzel zsarolhatóvá vált Putyin számára, és az oroszok kezében van. De nem megy a pénz után senki?
A hírekben viszont felfigyelt a magyar sajtó, hogy most először jutott nyilvánosan Orbán-maffia tulajdonába színlelt vásárlással Mészáros-tulajdon. Orbán elbizakodott, azt gondolja és meggyőződése, hogy hozzászoknak ehhez is a magyarok, és elfogadható lesz, ahogyan a fatolvaj veje és a saját lábán álló lánya nevére kerülnek lassan a szállodák, kastélyok, a tőzsdei részvények, a cégek, az egész százmilliárdos rabolt vagyon tulajdonjoga...
Szerző: Amerikai Népszava
2018.08.25.
Mészáros Lőrincnek, a valódi személynek, fogalma sincs arról, mi minden van a nevén, mi és hogyan működik. Gázszerelőként a tőzsdei kereskedést sem volt alkalma olyan alaposan kitanulni. A nevén levő irdatlan vagyontömeget mások mozgatják, mások irányítják, s nem kérdés, ki az igazi gazda.
A Simicska-Orbán G-páros tudatosan készült arra, hogy pénzt halmoz fel, mert a hatalom pénzre váltható, a pénz pedig hatalomra, míg egymás riválisai nem lettek. Orbánnak is kellett a pénz, és Simicskának is a hatalom. A munkamegosztás bedőlt. Orbán kivégezte Simicskát, aki elmenekült, s most már egy kézben a pénz és a hatalom.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy el kell venni a pénzt a balliberális gazdasági köröktől és építeni belőle egy “nemzeti” tőkés réteget, aztán rájöttek, hogy a legbiztosabb az, ha ezek a nemzeti tőkések ők maguk lesznek. A zsidókat ki kell véreztetni, a társadalmi pozíciókból ki kell szorítani, az oktatás leépítésével az utánpótlásukat el kell vágni.
Orbán pofátlan hazudozásainak egyik legtaszítóbb része, amikor Mészáros Lőrinc strómant letagadja. Mészáros azért volt jó választás, mert nem olyan okos, mint Simicska, kellőképp buta és korlátolt, emellett lojális. Megelégszik a maradékkal és a gyerekei napi egymilliós keresetével. Szerény ember.
Orbán viszont szeretné a lopott vagyona minél nagyobb részét a saját zsákjában tudni, és a családi maffia kezében látni. Ezért elérkezettnek látta az időt, hogy a Mészáros nevén levő vagyon minél nagyobb részét átpumpálja az Orbán-család tulajdonába. Ez nyilván azon felül van, amit a titkos bankszámláira utalnak, amit szégyenszemre nem talált meg senki.
Pedig az azeri baltás gyilkosért kapott guruló dollárok címzettje nem lehetett más, csakis Orbán. Logikailag kizárt, hogy a pénzt más kapja. Ez egyszerű korrupciós ügy volt. Eltűnt az egész összeg nyomtalanul, és senki nem foglalkozik vele. Pedig az egészen biztos, hogy Orbán ezzel zsarolhatóvá vált Putyin számára, és az oroszok kezében van. De nem megy a pénz után senki?
A hírekben viszont felfigyelt a magyar sajtó, hogy most először jutott nyilvánosan Orbán-maffia tulajdonába színlelt vásárlással Mészáros-tulajdon. Orbán elbizakodott, azt gondolja és meggyőződése, hogy hozzászoknak ehhez is a magyarok, és elfogadható lesz, ahogyan a fatolvaj veje és a saját lábán álló lánya nevére kerülnek lassan a szállodák, kastélyok, a tőzsdei részvények, a cégek, az egész százmilliárdos rabolt vagyon tulajdonjoga...
A KIRÁLY A SEGGNYALÓIRA HALLGAT - ISMÉT FEUDALIZMUS VAN
24.HU / POSZT-ITT
Szerző: KERÉKGYÁRTÓ ISTVÁN
2018.08.25.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan véget ér a kapitalizmus.
1990-ben kezdődött, a tízes években már az agónia jeleit mutatta, és 2018-ra elhunyt. Pedig csak tizennyolc éves volt ez az éppen virágába borult, zsenge kis kapitalizmusunk, isten nyugosztalja.
Most, hogy itt állunk a ravatalánál, némelyek könnyeznek, mások sunyin vigyorognak, de a többség (az isten adta nép) csak bambán néz maga elé. Nem érti, mi történt.
De nem a szocializmus tért vissza, hanem a sírjából zombiként kimászott a feudalizmus, megrázta magát, körülnézett, aztán hozzálátott, hogy újra berendezkedjen itt, a számára oly kedves Kárpát-medencében.
Mert mi is a feudalizmus?
Vazallusok esküt tesznek hűbéruraiknak, akiket eztán föltétlenül szolgálnak, aki ellátja őket birtokkal, védelemmel, és ha hozzá hűségesek, akkor saját birtokaikon bármit megtehetnek. Ezeknek a vazallusoknak is lehetnek vazallusai.
Egyszerű a dolog,
Szerző: KERÉKGYÁRTÓ ISTVÁN
2018.08.25.
1990-ben kezdődött, a tízes években már az agónia jeleit mutatta, és 2018-ra elhunyt. Pedig csak tizennyolc éves volt ez az éppen virágába borult, zsenge kis kapitalizmusunk, isten nyugosztalja.
Most, hogy itt állunk a ravatalánál, némelyek könnyeznek, mások sunyin vigyorognak, de a többség (az isten adta nép) csak bambán néz maga elé. Nem érti, mi történt.
De nem a szocializmus tért vissza, hanem a sírjából zombiként kimászott a feudalizmus, megrázta magát, körülnézett, aztán hozzálátott, hogy újra berendezkedjen itt, a számára oly kedves Kárpát-medencében.
Mert mi is a feudalizmus?
Vazallusok esküt tesznek hűbéruraiknak, akiket eztán föltétlenül szolgálnak, aki ellátja őket birtokkal, védelemmel, és ha hozzá hűségesek, akkor saját birtokaikon bármit megtehetnek. Ezeknek a vazallusoknak is lehetnek vazallusai.
Egyszerű a dolog,
mindenki csak fölfelé néz és nyal, lefelé, a saját vazallusaival, jobbágyaival meg azt tesz, amit akar.
Személyek és birtokok hierarchiája ez, ahol a rendszer csúcsán a király áll. A teljhatalmú király.
Kezdetben, mint minden rendes feudalizmusban, nálunk is morgolódtak némely hűbérurak (Simicska vagy Spéder Zoltán uramék), de aztán a király szívós harccal, olykor csellel, de inkább a királyi kancellária, a martalócok, az uralkodói pátensek és az udvari bíráskodás bevetésével legyőzte ezeket, és a hozzá hű nemes uraknak adta az elkobozott birtokaikat. Főleg Mészáros, Garancsi és Nyerges nagyuraknak. Ilyenkor a bukott hűbérurak vazallusai is velük buktak, de hát ilyen a feudalizmus. Kivéve persze a legügyesebbeket (például Nyerges uramat), aki új hűségesküt tett a király előtt, hogy volt hűbérurát (Simicska bukott nagyurat) őszintén gyűlöli, és teljes szívével eztán csak a királyt szolgálja...
Kezdetben, mint minden rendes feudalizmusban, nálunk is morgolódtak némely hűbérurak (Simicska vagy Spéder Zoltán uramék), de aztán a király szívós harccal, olykor csellel, de inkább a királyi kancellária, a martalócok, az uralkodói pátensek és az udvari bíráskodás bevetésével legyőzte ezeket, és a hozzá hű nemes uraknak adta az elkobozott birtokaikat. Főleg Mészáros, Garancsi és Nyerges nagyuraknak. Ilyenkor a bukott hűbérurak vazallusai is velük buktak, de hát ilyen a feudalizmus. Kivéve persze a legügyesebbeket (például Nyerges uramat), aki új hűségesküt tett a király előtt, hogy volt hűbérurát (Simicska bukott nagyurat) őszintén gyűlöli, és teljes szívével eztán csak a királyt szolgálja...
BERLIN
JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.08.25.
"Megtörtént, következésképp ismét megtörténhet." Primo Levi mondata a maga iszonyatos egyszerűségével azóta kísért, mióta bejártam a berlini Holokauszt-emlékművet.
Történőben van. Nem hiszem, hogy jelentős, nagyhatalomnak beillő ország kell a megtörténéshez. Elég egy fertőző góc. Egy vérig sértett, az ócskalelkűséget a génjeiben hordozó, egész életében bosszúért lihegő nagy rakás bűzölgő gyűlölet. Szóltam már többször, most megint megteszem.
Mentegetik. A csúti beteg gazembert ugyanúgy mentegetik, mint annak idején Hitlert. Hogy nem antiszemita meg hogy nincs diktatúra, majd beszélnek vele. Tömik pénzzel. Akkor majd biztosan jobb belátásra tér, ha látja, hogy szeretik, hogy simogatják a fejét. Ez lesz belőle, ami itt fent meg lent látható. Ha marad ember a harmadik világháború után, aki még emlékezhet.
Iszonyatos, borzalmas élmény a berlini Holokauszt-emlékmű. Azt hiszem, kell mondanom valamit, mielőtt folytatom. A jelen pillanatig nem sikerült feldolgoznom azt, amit a zsidókkal tettek. Sokan tanúsíthatják, alapjában véve szelíd vagyok, soha senkit nem bántottam úgy, hogy először én ütöttem volna, vissza is ritkán - igaz, nem is nagyon akartak megütni, egy bizonyos tömegméreten felüli egyeddel kapcsolatban meg szokták gondolni, kezdeményezzenek-e verekedést. De nagyon nehezen tudom megállni most már sok évtizede, hogy ne csapjak oda, ha zsidózást hallok. Félreértés ne essék, nemcsak nincs sehol zsidó a felmenőim között, nem is ismertem senkit, aki megélte volna a zsidóüldözést, azaz semmiféle személyes érintettségről nem tudok beszámolni, mégis. A leghevesebb érzelemkitöréseket akkor tapasztalom, amikor bármilyen zsidóügyről hallok, a Rádióból való végleges eltávolításom is azért következett be, mert élő adásban mondtam, addig, amíg olyanok nyilvánulhatnak meg, mint az akkori rádióelnök vagy a már akkor is taszító és undorító csúti futballista, addig tekintsenek engem is zsidónak.Nem bírom, na.
És akkor eljutottam egy szédületes város központjába, amiről addigra tökéletesen sikerült elfelejtenem, hogy az volt a náci főváros, és megláttam ezt a hullámzó temetőt, ezt a fényekkel és árnyékokkal rideg egyszerűséggel bánó hatalmas területet...
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.08.25.
Történőben van. Nem hiszem, hogy jelentős, nagyhatalomnak beillő ország kell a megtörténéshez. Elég egy fertőző góc. Egy vérig sértett, az ócskalelkűséget a génjeiben hordozó, egész életében bosszúért lihegő nagy rakás bűzölgő gyűlölet. Szóltam már többször, most megint megteszem.
Mentegetik. A csúti beteg gazembert ugyanúgy mentegetik, mint annak idején Hitlert. Hogy nem antiszemita meg hogy nincs diktatúra, majd beszélnek vele. Tömik pénzzel. Akkor majd biztosan jobb belátásra tér, ha látja, hogy szeretik, hogy simogatják a fejét. Ez lesz belőle, ami itt fent meg lent látható. Ha marad ember a harmadik világháború után, aki még emlékezhet.
Iszonyatos, borzalmas élmény a berlini Holokauszt-emlékmű. Azt hiszem, kell mondanom valamit, mielőtt folytatom. A jelen pillanatig nem sikerült feldolgoznom azt, amit a zsidókkal tettek. Sokan tanúsíthatják, alapjában véve szelíd vagyok, soha senkit nem bántottam úgy, hogy először én ütöttem volna, vissza is ritkán - igaz, nem is nagyon akartak megütni, egy bizonyos tömegméreten felüli egyeddel kapcsolatban meg szokták gondolni, kezdeményezzenek-e verekedést. De nagyon nehezen tudom megállni most már sok évtizede, hogy ne csapjak oda, ha zsidózást hallok. Félreértés ne essék, nemcsak nincs sehol zsidó a felmenőim között, nem is ismertem senkit, aki megélte volna a zsidóüldözést, azaz semmiféle személyes érintettségről nem tudok beszámolni, mégis. A leghevesebb érzelemkitöréseket akkor tapasztalom, amikor bármilyen zsidóügyről hallok, a Rádióból való végleges eltávolításom is azért következett be, mert élő adásban mondtam, addig, amíg olyanok nyilvánulhatnak meg, mint az akkori rádióelnök vagy a már akkor is taszító és undorító csúti futballista, addig tekintsenek engem is zsidónak.Nem bírom, na.
És akkor eljutottam egy szédületes város központjába, amiről addigra tökéletesen sikerült elfelejtenem, hogy az volt a náci főváros, és megláttam ezt a hullámzó temetőt, ezt a fényekkel és árnyékokkal rideg egyszerűséggel bánó hatalmas területet...
A NAGY LAS VEGAS LONDON ÖSSZECSAPÁS
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.08.26.
Szerencsére csak virtuálisan csap össze az amerikai és a brit nagyváros, ettől még érdekes lesz a végkimenetel. Emellett Vietnamot magunk mögött hagyva visszatérünk Kínába, végül kiderül, milyen az, amikor anyatejből csinálnak joghurtot gyerekeknek (nem vicc!).
London vagy Las Vegas?
A kérdést az Életem morzsái blog Londonban élő szerzője tette fel, miután egy jó hetet Las Vegasban töltött. Lássuk, az Uber, az egészségtudatosság és egyebek terén ki nyeri a két város képzeletbeli csatáját!
Uber
Jó pár Uber-utunk volt, amik közül mindegyik szuper volt. Londonban, ha rendelek egy autót, 80% esély arra, hogy Mohamed jön és a 10 perces fuvarom alatt úgy sem állja meg, hogy megkérdezze: házas vagyok-e és van-e saját gyerekem. Hja, mert a londoni sofőrök nagy többsége valami ázsiai kulturális háttérrel rendelkezik és ez kijön.
Na, ehhez képest Vegasban szállított minket 50 év körüli amerikai nő, fiatalabb srác, középkorú úr stb. Egész kellemes és minőségi rövid beszélgetéseket tudtunk lefolytatni majdnem mindenkivel.
Az Uber autókon meg kötelező az Uber matrica is, ami szinten pozitív. Az Uber magasan nyert itt Londonnal szemben.
Műanyag
Miközben Európában ciki a szívószál, a műanyag (egyszer használatos) szatyrot is kerüljük, vagy külön adóztatják, addig Vegasban mindenki szívószállal iszik mindent. És feleslegesen a műanyag evőeszközöket is adják pl. sajtburger és sültkrumpli evéshez!
Itt még messze nem jutott az emberek tudatáig az a kép, hogy micsoda veszélyes hatása van egy darabnak a természetben például egy teknősre.
A szatyrot meg, ha kéred, ha nem, adják bármilyen boltban. Na, ez sem így működik már Angliában. A szelektív hulladékgyűjtés a béka segge alatt tart szintén. Vegasban nem tűnt egyáltalán környezettudatosnak semmiben.
Légkondi
Értem, hogy kint 42 fok volt árnyékban, de könyörgöm, miért kell a 18,5 fokot tartani mindenhol? Nem viccelek, kint „megrohadtunk” a hőségben, bent meg megfagytunk a hotelokban.
Volt olyan, hogy úgy éreztem, a tüdőm befagyott bennem, s alig vártam, hogy végre kiérjünk a zárt térből és megcsapjon a meleg. A bűnügyi múzeumban 4 órát töltöttünk bent, libabőrösen és fogat vacogtatva jöttem ki. Az első dolog az volt, hogy a padkára leültem és élveztem a kinti időt hosszú percekig, míg a testhőmérsékleten visszaállt.
Iszonyatos árampazarlás folyik csak amiatt, hogy kell az a 18,5 fok marhára! Hát nem kell.
Londonban hála istennek, nincs ilyen mértékű hűtés.
Egészségtudatosság
Úristen, ennyi kövér embert régen láttam egy helyen. Korábbi amerikai útjaimon ugye, mindig nem amerikaiakba botlottam. Mint Honolulun japánokba, Miamiban németekbe, New Yorkban „mindenkibe”, így elvegyültek eddig a kövér amerikai emberek a tömegben.
Vegasban meg sok-sok amerikai van. Na, láttam csodát. Hogy az emberek fejében az egészségtudatosság hol tart? Sehol. Mikor a 200 kg-os kövér férfi, aki a nagy combja miatt kissé kifordított lábakkal tud már csak lépni, az XXL kólát vedeli a büfében.”
A teljes posztot itt olvashatjátok el.
...
Szerző: Határátkelő
2018.08.26.
London vagy Las Vegas?
A kérdést az Életem morzsái blog Londonban élő szerzője tette fel, miután egy jó hetet Las Vegasban töltött. Lássuk, az Uber, az egészségtudatosság és egyebek terén ki nyeri a két város képzeletbeli csatáját!
Uber
Jó pár Uber-utunk volt, amik közül mindegyik szuper volt. Londonban, ha rendelek egy autót, 80% esély arra, hogy Mohamed jön és a 10 perces fuvarom alatt úgy sem állja meg, hogy megkérdezze: házas vagyok-e és van-e saját gyerekem. Hja, mert a londoni sofőrök nagy többsége valami ázsiai kulturális háttérrel rendelkezik és ez kijön.
Na, ehhez képest Vegasban szállított minket 50 év körüli amerikai nő, fiatalabb srác, középkorú úr stb. Egész kellemes és minőségi rövid beszélgetéseket tudtunk lefolytatni majdnem mindenkivel.
Az Uber autókon meg kötelező az Uber matrica is, ami szinten pozitív. Az Uber magasan nyert itt Londonnal szemben.
Műanyag
Miközben Európában ciki a szívószál, a műanyag (egyszer használatos) szatyrot is kerüljük, vagy külön adóztatják, addig Vegasban mindenki szívószállal iszik mindent. És feleslegesen a műanyag evőeszközöket is adják pl. sajtburger és sültkrumpli evéshez!
Itt még messze nem jutott az emberek tudatáig az a kép, hogy micsoda veszélyes hatása van egy darabnak a természetben például egy teknősre.
A szatyrot meg, ha kéred, ha nem, adják bármilyen boltban. Na, ez sem így működik már Angliában. A szelektív hulladékgyűjtés a béka segge alatt tart szintén. Vegasban nem tűnt egyáltalán környezettudatosnak semmiben.
Légkondi
Értem, hogy kint 42 fok volt árnyékban, de könyörgöm, miért kell a 18,5 fokot tartani mindenhol? Nem viccelek, kint „megrohadtunk” a hőségben, bent meg megfagytunk a hotelokban.
Volt olyan, hogy úgy éreztem, a tüdőm befagyott bennem, s alig vártam, hogy végre kiérjünk a zárt térből és megcsapjon a meleg. A bűnügyi múzeumban 4 órát töltöttünk bent, libabőrösen és fogat vacogtatva jöttem ki. Az első dolog az volt, hogy a padkára leültem és élveztem a kinti időt hosszú percekig, míg a testhőmérsékleten visszaállt.
Iszonyatos árampazarlás folyik csak amiatt, hogy kell az a 18,5 fok marhára! Hát nem kell.
Londonban hála istennek, nincs ilyen mértékű hűtés.
Egészségtudatosság
Úristen, ennyi kövér embert régen láttam egy helyen. Korábbi amerikai útjaimon ugye, mindig nem amerikaiakba botlottam. Mint Honolulun japánokba, Miamiban németekbe, New Yorkban „mindenkibe”, így elvegyültek eddig a kövér amerikai emberek a tömegben.
Vegasban meg sok-sok amerikai van. Na, láttam csodát. Hogy az emberek fejében az egészségtudatosság hol tart? Sehol. Mikor a 200 kg-os kövér férfi, aki a nagy combja miatt kissé kifordított lábakkal tud már csak lépni, az XXL kólát vedeli a büfében.”
A teljes posztot itt olvashatjátok el.
...
A FILMKÉSZÍTÉS ERKÖLCSE - MUHI ANDRÁS: A MAGYAR MŰVÉSZFILMEK OLYKOR ANYAGILAG IS SIKERESEBBEK
168 ÓRA ONLINE
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2018.08.26.
A magyar filmek sikersorozata évek óta tart. Sok, nemzetközi fesztiválon nyertes alkotás producere Muhi András, akiről azt mondta Enyedi Ildikó, neki köszönhető, hogy a Testről és lélekről elkészülhetett. A tavaly Berlinben Arany Medve-díjjal kitüntetett, majd Oscar-díjra jelölt filmet eddig több mint száz ország vette meg. A producert arról is kérdeztük: lehet-e nyereséges a magyar film?
– Amikor hét éve megalakult az Andy Vajna vezette Magyar Nemzeti Filmalap, sokan a magyar film végét, a szakma összeomlását jósolták. Az utóbbi években mégis újra virágzik a magyar film. Lett két Oscar-díjasunk, tavaly Berlinben Arany Medvét nyert Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása, amelynek ön volt az egyik társproducere. Mivel magyarázza a sikerszériát?
– Ez valójában már a kétezres évek elején elkezdődött. Akkor még a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) volt a filmgyártásunk finanszírozója, és jóval több producer működött. Például az általam alapított Inforg Studiónál készítette filmjeit Fliegauf Bence, Szaladják István, Lakatos Róbert és sokan mások. Folyamatosan jelen voltunk a nemzetközi filmfesztiválokon, Cannes-ban, Berlinben, Karlovy Varyban, Locarnóban is. Szintén velünk készítette Nemes Jeles László a Türelem című rövidfilmjét, amelyet Európai Filmdíjra nomináltak. Kenyeres Bálint Before Dawn című kisfilmje pedig meg is nyerte ezt a díjat 2006-ban. Aztán a 2010-es kormányváltás után megszüntették az MMKA-t, és létrejött a Filmalap. Két évig lényegében nem készültek magyar filmek. Időbe telt, míg a hazai filmgyártás újra beindult, és a rendezők ismét építeni tudták a pályájukat. Ennek az eredményei mostanra értek be. A filmes tehetség nálunk generációról generációra öröklődik: már a Filmalap Inkubátor Programjával támogatott első filmesek is nagyon jól teljesítenek...
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2018.08.26.
– Amikor hét éve megalakult az Andy Vajna vezette Magyar Nemzeti Filmalap, sokan a magyar film végét, a szakma összeomlását jósolták. Az utóbbi években mégis újra virágzik a magyar film. Lett két Oscar-díjasunk, tavaly Berlinben Arany Medvét nyert Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása, amelynek ön volt az egyik társproducere. Mivel magyarázza a sikerszériát?
– Ez valójában már a kétezres évek elején elkezdődött. Akkor még a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) volt a filmgyártásunk finanszírozója, és jóval több producer működött. Például az általam alapított Inforg Studiónál készítette filmjeit Fliegauf Bence, Szaladják István, Lakatos Róbert és sokan mások. Folyamatosan jelen voltunk a nemzetközi filmfesztiválokon, Cannes-ban, Berlinben, Karlovy Varyban, Locarnóban is. Szintén velünk készítette Nemes Jeles László a Türelem című rövidfilmjét, amelyet Európai Filmdíjra nomináltak. Kenyeres Bálint Before Dawn című kisfilmje pedig meg is nyerte ezt a díjat 2006-ban. Aztán a 2010-es kormányváltás után megszüntették az MMKA-t, és létrejött a Filmalap. Két évig lényegében nem készültek magyar filmek. Időbe telt, míg a hazai filmgyártás újra beindult, és a rendezők ismét építeni tudták a pályájukat. Ennek az eredményei mostanra értek be. A filmes tehetség nálunk generációról generációra öröklődik: már a Filmalap Inkubátor Programjával támogatott első filmesek is nagyon jól teljesítenek...
EGY NAP, KÉTFÉLE TALÁLKOZÁS
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.08.25.
Sokfélék vagyunk mi emberek, sokféle elköteleződéssel, meggyőződéssel, világlátással. Mi, a segítő civil szervezet részéről igyekszünk tartani magunkat a céljainkhoz, a gyerekszegénység elleni küzdelemhez, következetesen, a változó közegben is. Ami persze egyre nehezebb, de valahogy a változások, legalábbis körülöttünk, mégis erőt adnak.
Az egyik kolléganőm küldte el egy este azt a mondást, hogy „ha valahol rossz az állam, ott a társadalom lesz jó, és besegít”. Nos, lehet azt mondani, hogy jó is lenne, de nálunk nem így van, hiszen a mi társadalmunkban egyre több a kirekesztés, sőt a gyűlölködés, a harácsolási vágy és a vele járó korrupció, amihez asszisztálnak azok is, akik egyébként nem értenének vele egyet, de élni, boldogulni akarnak, hát elfogadják. No meg ott a problémák állandó tagadása, a hazugsággal vádolása és támadása annak, aki ezekről beszél, vagy csak nem ért egyet, mondjuk a regnálók sokunk szerint vitatható kulturális értékrendjével. Nálunk az ellenségkép építése és erősítése (gyakran vállalhatatlan megnyilvánulásokkal) folyamatos… és ehhez bizony asszisztál a társadalom egy jelentős része.
Mégis, bennem valahogy ez a mondás pozitívan értelmeződik. Bár lehet, csak azért, mert próbálok abba kapaszkodni, ami a jó társadalom, a segítő emberek felől hozzánk érkező üzenet.
A hét is ennek a jegyében telt, az iskolaszer-csomagok készítésével, szállításával, az ehhez érkező adományok, önkéntesek segítségével, egy nagyon pozitív hatásrendszerben. Így aztán a másik vonal, a támadó, gyűlölködő nem nyert teret. Pedig volt benne részünk most is.
Leírok most két látogatást. Egyetlen nap alatt, pár óra különbséggel. Két ellentétes történet.
Nagy pörgés van most nálunk, a kollégáim több helyszínen dolgoztak, páran az irodában, a számítógépek előtt. Az idős úr, aki érkezett, az első pillanatban pozitívnak tűnt, érdeklődött, leadhat-e nálunk könyvadományt, és ruhákat. Mindig külön öröm, ha valaki a településről fordul hozzánk effélével, a kolléganőm kérdezte is mosolyogva, milyen típusú könyvekről van szó, mert nem tudunk már csak gyerekkönyveket fogadni, és a ruhákkal is ez a helyzet. Ám az úr hirtelen hangot váltott, és elkezdte, hogy cigányoknak nem ad. Nem is értettük, mi ez a váltás, nyilván tudja, hova jött. De türelmesen mondjuk neki, akkor rossz helyen jár, mert mi bizony nem teszünk különbséget rászorulók között, és cigányoknak is segítünk. Hangosabban folytatja, hogy ő csak rendes magyar családnak ad, azoknak a semmirekellőknek nem, gyorsan meg is oszt egy, a kirekesztők szájából gyakran hallott történetet, amit ő is, mint saját megtapasztalást mond el. Az pedig úgy szól, hogy dolgozni hívott volna egy cigány férfit, akit a kocsmában talált meg, de az azt mondta, ő már évek óta nem dolgozik, mert nem munkából él, hanem (ekkor a nadrágja elejére mutat) ebből, itt.
Mondjuk neki, igen, biztosan van ilyen is, meg van másmilyen is, mi sok másfélét tudunk mutatni. De ő hangoztatja, hogy mind ilyen, egytől egyig, és akkor ő inkább ollóval darabolja fel az adományt, de nem adja. Ezt gyorsan egymás után még háromszor elmondja, egyre durvább szavakkal körítve, mi pedig nem nagyon értjük a kiakadását, mert nem mi kértük az adományt, ő jött ide, és mondjuk is neki, nyugodtan tegyen azt az adományával, amit akar. Van még egy próbálkozásunk arra a vonalra terelni a figyelmét, hogy az emberek nem egyformák, és nem kellene általánosítani, de nem megy, ő határozottan elkülöníti az embert és a cigányt, innen már feladjuk a meggyőzést. Már rég tudjuk, mi az a pont, amikor nem érdemes vitatkozni. Erős benne az indulat, de végre elmegy, dühösen, mi pedig fellélegzünk.
Kicsit ventilálunk, mert azért egy ilyen bennünk sem múlik el nyom nélkül, aztán dolgozunk tovább. Én épp a facebookon osztom meg a fotókat a táskaosztásról, mosolygó, mezítlábas kicsikről, akik megkapták életük első, felszerelt, csodás iskolatáskáját. Aztán jön egy üzenet. Valaki kérdezi, hogy mennyibe kerül egy ilyen felszerelt iskolatáska. Írom, hogy kb. 12 ezer. 6 körül van a táska, és ennyiből töltjük is fel átlagban. Jön a válasz, hogy fél hat körül ér haza, várjam meg, találkozzunk egy percre.
Megvárom, persze. A többiek is ráhúznak kicsit, a raktárunknál pakolják ki az öt után érkezett teherautót.
Megérkezik, leülünk. Azzal kezdi, hogy ő valami miatt az utóbbi időben késztetést érez, és a youtube-on beütötte azt a szót, szegénység, és sok videó jött ki, azokat nézi, éjszaka, és nagyon nyugtalanítja ez az egész. Különösen egy videótól nem tud szabadulni, pedig már annyiszor megnézte. Mondja, nézzük meg együtt. Kikeressük, nézzük. Fotókból készítette valaki, zene van alatta, „Szegénység-éhezés-nyomor” a címe. Nézzük, és látom, háromféle fotót használt a készítő, párat a fővárosi ételosztásról és a hajléktalanokról, párat egy cigánytelepről, a többi pedig a mi fotóink, megismerem, többet én fotóztam, a munkánk során. Mondom sorban, ahogy a fotók jönnek, a településeket a környékünkről, a családok nevével, ahol készült. És mesélem közben azt is, hogy mi nem igazán teszünk ki a nyilvánosság elé olyan fotót, amelyiken gyerekek vannak, nyomorúságban, inkább a környezetet szoktuk, de az is hordozza az üzenetet.
Rácsodálkozik. Tényleg, ezek nálunk készültek? Ezt nem gondolta volna. Hiszen ő is itt él, és azt hitte, tud sok mindent, de ezt azért nem gondolta. Beszélgetünk még, a problémáról, a világról, ami körülvesz minket. Aztán benyúl a zsebébe, és pénzt ad ide. „Ez húsz felszerelt iskolatáska ára” -mondja. Vegyük meg és juttassuk el a rászoruló gyerekekhez. És ha segítségre van szükségünk, szóljunk. Karácsony előtt pedig mindenképp visszatér, és segíteni szeretne majd. Csak egy kérése van. Anonim akar maradni. Mert nem azért csinálja, hogy magát fényezze. Neki valami ezt belülről diktálja. Ha akarom, mondjam azt: egy berettyóújfalui ember segített ezzel.
Igen. Mindketten berettyóújfaluiak voltak. Egyikük gyűlölettel tele, átkozódva ment el, vitte magával a meg nem értettséget, cipelve a negatívat, mérgezve magát tovább. Másikuk úgy indult haza tőlünk, hogy tett valami jót, könnyedén lépkedett, jó érzéssel, boldogan, megerősítve magát és minket is, pozitívumokkal.
És én rá emlékszem tegnapról (a másikat pedig kitörlöm, vagy legalábbis lekicsinyítem az emlékezetemben, mint nem számottevő emléket), a vele való beszélgetést élem újra magamban, és erőt merítek belőle. És hiszem, hogy ezekkel a pozitív emberekkel kell összekapcsolódnunk. Az ő jobbítási késztetéseinek kell megfelelő terepet adnunk. Akkor talán igaz lesz a mondás nálunk is, és a társadalom egyre jobb lesz. Azok pedig, akik a negatívumból építenek magukban mindenféle viszonyulást, magukra maradnak. Mert a megkeseredett, mindenben a gyűlölködést kereső emberek társaságát csak a hasonlók keresik. Ám sokáig ebből nem tudnak építkezni. Mert ebben nincs előremutató történet, megoldáskeresés, “happy and” , amire minden ember vágyik. Csak a negatívumokat ismétlik újra és újra egymásnak. Ami egy idő után nekik is unalmassá válik, és így egy idő után kiürülnek ezek a kapcsolatok.
A jó társadalmat csak jó érzésű emberek építhetik. Jó cselekedetekkel.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.08.25.
Az egyik kolléganőm küldte el egy este azt a mondást, hogy „ha valahol rossz az állam, ott a társadalom lesz jó, és besegít”. Nos, lehet azt mondani, hogy jó is lenne, de nálunk nem így van, hiszen a mi társadalmunkban egyre több a kirekesztés, sőt a gyűlölködés, a harácsolási vágy és a vele járó korrupció, amihez asszisztálnak azok is, akik egyébként nem értenének vele egyet, de élni, boldogulni akarnak, hát elfogadják. No meg ott a problémák állandó tagadása, a hazugsággal vádolása és támadása annak, aki ezekről beszél, vagy csak nem ért egyet, mondjuk a regnálók sokunk szerint vitatható kulturális értékrendjével. Nálunk az ellenségkép építése és erősítése (gyakran vállalhatatlan megnyilvánulásokkal) folyamatos… és ehhez bizony asszisztál a társadalom egy jelentős része.
Mégis, bennem valahogy ez a mondás pozitívan értelmeződik. Bár lehet, csak azért, mert próbálok abba kapaszkodni, ami a jó társadalom, a segítő emberek felől hozzánk érkező üzenet.
A hét is ennek a jegyében telt, az iskolaszer-csomagok készítésével, szállításával, az ehhez érkező adományok, önkéntesek segítségével, egy nagyon pozitív hatásrendszerben. Így aztán a másik vonal, a támadó, gyűlölködő nem nyert teret. Pedig volt benne részünk most is.
Leírok most két látogatást. Egyetlen nap alatt, pár óra különbséggel. Két ellentétes történet.
Nagy pörgés van most nálunk, a kollégáim több helyszínen dolgoztak, páran az irodában, a számítógépek előtt. Az idős úr, aki érkezett, az első pillanatban pozitívnak tűnt, érdeklődött, leadhat-e nálunk könyvadományt, és ruhákat. Mindig külön öröm, ha valaki a településről fordul hozzánk effélével, a kolléganőm kérdezte is mosolyogva, milyen típusú könyvekről van szó, mert nem tudunk már csak gyerekkönyveket fogadni, és a ruhákkal is ez a helyzet. Ám az úr hirtelen hangot váltott, és elkezdte, hogy cigányoknak nem ad. Nem is értettük, mi ez a váltás, nyilván tudja, hova jött. De türelmesen mondjuk neki, akkor rossz helyen jár, mert mi bizony nem teszünk különbséget rászorulók között, és cigányoknak is segítünk. Hangosabban folytatja, hogy ő csak rendes magyar családnak ad, azoknak a semmirekellőknek nem, gyorsan meg is oszt egy, a kirekesztők szájából gyakran hallott történetet, amit ő is, mint saját megtapasztalást mond el. Az pedig úgy szól, hogy dolgozni hívott volna egy cigány férfit, akit a kocsmában talált meg, de az azt mondta, ő már évek óta nem dolgozik, mert nem munkából él, hanem (ekkor a nadrágja elejére mutat) ebből, itt.
Mondjuk neki, igen, biztosan van ilyen is, meg van másmilyen is, mi sok másfélét tudunk mutatni. De ő hangoztatja, hogy mind ilyen, egytől egyig, és akkor ő inkább ollóval darabolja fel az adományt, de nem adja. Ezt gyorsan egymás után még háromszor elmondja, egyre durvább szavakkal körítve, mi pedig nem nagyon értjük a kiakadását, mert nem mi kértük az adományt, ő jött ide, és mondjuk is neki, nyugodtan tegyen azt az adományával, amit akar. Van még egy próbálkozásunk arra a vonalra terelni a figyelmét, hogy az emberek nem egyformák, és nem kellene általánosítani, de nem megy, ő határozottan elkülöníti az embert és a cigányt, innen már feladjuk a meggyőzést. Már rég tudjuk, mi az a pont, amikor nem érdemes vitatkozni. Erős benne az indulat, de végre elmegy, dühösen, mi pedig fellélegzünk.
Kicsit ventilálunk, mert azért egy ilyen bennünk sem múlik el nyom nélkül, aztán dolgozunk tovább. Én épp a facebookon osztom meg a fotókat a táskaosztásról, mosolygó, mezítlábas kicsikről, akik megkapták életük első, felszerelt, csodás iskolatáskáját. Aztán jön egy üzenet. Valaki kérdezi, hogy mennyibe kerül egy ilyen felszerelt iskolatáska. Írom, hogy kb. 12 ezer. 6 körül van a táska, és ennyiből töltjük is fel átlagban. Jön a válasz, hogy fél hat körül ér haza, várjam meg, találkozzunk egy percre.
Megvárom, persze. A többiek is ráhúznak kicsit, a raktárunknál pakolják ki az öt után érkezett teherautót.
Megérkezik, leülünk. Azzal kezdi, hogy ő valami miatt az utóbbi időben késztetést érez, és a youtube-on beütötte azt a szót, szegénység, és sok videó jött ki, azokat nézi, éjszaka, és nagyon nyugtalanítja ez az egész. Különösen egy videótól nem tud szabadulni, pedig már annyiszor megnézte. Mondja, nézzük meg együtt. Kikeressük, nézzük. Fotókból készítette valaki, zene van alatta, „Szegénység-éhezés-nyomor” a címe. Nézzük, és látom, háromféle fotót használt a készítő, párat a fővárosi ételosztásról és a hajléktalanokról, párat egy cigánytelepről, a többi pedig a mi fotóink, megismerem, többet én fotóztam, a munkánk során. Mondom sorban, ahogy a fotók jönnek, a településeket a környékünkről, a családok nevével, ahol készült. És mesélem közben azt is, hogy mi nem igazán teszünk ki a nyilvánosság elé olyan fotót, amelyiken gyerekek vannak, nyomorúságban, inkább a környezetet szoktuk, de az is hordozza az üzenetet.
Rácsodálkozik. Tényleg, ezek nálunk készültek? Ezt nem gondolta volna. Hiszen ő is itt él, és azt hitte, tud sok mindent, de ezt azért nem gondolta. Beszélgetünk még, a problémáról, a világról, ami körülvesz minket. Aztán benyúl a zsebébe, és pénzt ad ide. „Ez húsz felszerelt iskolatáska ára” -mondja. Vegyük meg és juttassuk el a rászoruló gyerekekhez. És ha segítségre van szükségünk, szóljunk. Karácsony előtt pedig mindenképp visszatér, és segíteni szeretne majd. Csak egy kérése van. Anonim akar maradni. Mert nem azért csinálja, hogy magát fényezze. Neki valami ezt belülről diktálja. Ha akarom, mondjam azt: egy berettyóújfalui ember segített ezzel.
Igen. Mindketten berettyóújfaluiak voltak. Egyikük gyűlölettel tele, átkozódva ment el, vitte magával a meg nem értettséget, cipelve a negatívat, mérgezve magát tovább. Másikuk úgy indult haza tőlünk, hogy tett valami jót, könnyedén lépkedett, jó érzéssel, boldogan, megerősítve magát és minket is, pozitívumokkal.
És én rá emlékszem tegnapról (a másikat pedig kitörlöm, vagy legalábbis lekicsinyítem az emlékezetemben, mint nem számottevő emléket), a vele való beszélgetést élem újra magamban, és erőt merítek belőle. És hiszem, hogy ezekkel a pozitív emberekkel kell összekapcsolódnunk. Az ő jobbítási késztetéseinek kell megfelelő terepet adnunk. Akkor talán igaz lesz a mondás nálunk is, és a társadalom egyre jobb lesz. Azok pedig, akik a negatívumból építenek magukban mindenféle viszonyulást, magukra maradnak. Mert a megkeseredett, mindenben a gyűlölködést kereső emberek társaságát csak a hasonlók keresik. Ám sokáig ebből nem tudnak építkezni. Mert ebben nincs előremutató történet, megoldáskeresés, “happy and” , amire minden ember vágyik. Csak a negatívumokat ismétlik újra és újra egymásnak. Ami egy idő után nekik is unalmassá válik, és így egy idő után kiürülnek ezek a kapcsolatok.
A jó társadalmat csak jó érzésű emberek építhetik. Jó cselekedetekkel.
A LELKÜNKKEL HÁLNI
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.08.26.
Egyszer csak megjelent Szilvásváradon a koronás, fából faragott Orbán, mint vásárfia. Kép formátumban már találkoztunk vele, fröccsöntve is, bohócsipkában úgyszintén, ilyennel és így még nem. Ezért hát meg is szólalt a bennem lakozó dagadt, szemüveges óvodás, és elnyújtott birkahangon azt mondta: anya, már csak ez hiányzott.
Mindeközben pedig zajlik a kultúrharc egészen alpári módon, és úgy tűnik, a birodalom kiépítésének az a szakasza érkezett el, amikor kánonba foglalják a csökött agyú alattvalók számára, mit kívánatos látniuk, hallgatniuk, olvasniuk, ha szükséges ilyesmi a munka alapú társadalomban egyáltalán. Bár a munkadalok oldják a szalag melletti összeszerelés monotóniáját már a barlangrajzok kora óta, az ilyesmi tehát hasznos lehet csakis.
Vannak ebben a tébolydában nemkívánatos személyek. De most ne olyanokra tessenek gondolni, akik kiállnak az utca kövére, és egy lángoló karácsonyfával az égre írják a szívük óhajtását, hogy Orbán takaroggy. Vagy nem is pörformanszoznak részegen, mint a bukott pénztáros, és firkálnak hülyeségeket hirdető oszlopokra, hogy Orbán egy geci. Extrém sportokat kevesen űznek, mert a lábak törékenyek.
De és például itt van nekünk a végeken egy Jordánunk, akinél jámborabb embert nem nagyon cipelt a hátán a Föld nevű bolygó, ám mégis szálka ő a narancsbagázs szemében olyannyira, hogy már nem is bigázhat. Ilyen római harci szekéren szokott ő Claudius császárnak öltözve integetni a Savaria Karnevál népének már az idők kezdete óta, most már annak is büdös. Vagy rosszul áll a szeme neki.
A mi dadogós polgármesterünknek ugyan annyi esze nincs, de még az is lehet, hogy Claudius császár, aki ezt a szarhalmot megalapította, amit máma Szombathelynek hívnak, nem fér bele a keresztényi irányba. Orbán még ki sem mondta igazán, de itt, minálunk már az utcaköveket is Szent Márton szarta, a fideszhülyék szeme ájtatosan fönnakadt, és csak vetik a keresztet, meg fújja a seggük a böjti szeleket.
Ilyen tömjénszagú városban persze, hogy nem fér meg például Alföldy, akit ez a Jordán mindig rendezni hív, az irány ellenére. Hogy ebből olyan előadások születnek, mint az elmúlt évadban a Salemi boszorkányok, amitől mindenki állva hugyozott, és minden bizonnyal megkapja az év legjobb előadása díjat a kritikusoktól, az az orbánharcosokat nem igazán zavarja. Sőt...
Szerző: Rezeda
2018.08.26.
Mindeközben pedig zajlik a kultúrharc egészen alpári módon, és úgy tűnik, a birodalom kiépítésének az a szakasza érkezett el, amikor kánonba foglalják a csökött agyú alattvalók számára, mit kívánatos látniuk, hallgatniuk, olvasniuk, ha szükséges ilyesmi a munka alapú társadalomban egyáltalán. Bár a munkadalok oldják a szalag melletti összeszerelés monotóniáját már a barlangrajzok kora óta, az ilyesmi tehát hasznos lehet csakis.
Vannak ebben a tébolydában nemkívánatos személyek. De most ne olyanokra tessenek gondolni, akik kiállnak az utca kövére, és egy lángoló karácsonyfával az égre írják a szívük óhajtását, hogy Orbán takaroggy. Vagy nem is pörformanszoznak részegen, mint a bukott pénztáros, és firkálnak hülyeségeket hirdető oszlopokra, hogy Orbán egy geci. Extrém sportokat kevesen űznek, mert a lábak törékenyek.
De és például itt van nekünk a végeken egy Jordánunk, akinél jámborabb embert nem nagyon cipelt a hátán a Föld nevű bolygó, ám mégis szálka ő a narancsbagázs szemében olyannyira, hogy már nem is bigázhat. Ilyen római harci szekéren szokott ő Claudius császárnak öltözve integetni a Savaria Karnevál népének már az idők kezdete óta, most már annak is büdös. Vagy rosszul áll a szeme neki.
A mi dadogós polgármesterünknek ugyan annyi esze nincs, de még az is lehet, hogy Claudius császár, aki ezt a szarhalmot megalapította, amit máma Szombathelynek hívnak, nem fér bele a keresztényi irányba. Orbán még ki sem mondta igazán, de itt, minálunk már az utcaköveket is Szent Márton szarta, a fideszhülyék szeme ájtatosan fönnakadt, és csak vetik a keresztet, meg fújja a seggük a böjti szeleket.
Ilyen tömjénszagú városban persze, hogy nem fér meg például Alföldy, akit ez a Jordán mindig rendezni hív, az irány ellenére. Hogy ebből olyan előadások születnek, mint az elmúlt évadban a Salemi boszorkányok, amitől mindenki állva hugyozott, és minden bizonnyal megkapja az év legjobb előadása díjat a kritikusoktól, az az orbánharcosokat nem igazán zavarja. Sőt...
PUTYIN, AZ ÉSZAKI ÁRAMLAT 2-VEL DUPLA NELSONBA FOGJA EURÓPÁT, HOGY VISSZAÁLLÍTSA ÉRDEKSZFÉRÁJÁT A FÖLD KELETI RÉSZÉN - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE
B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
- Putyin nagy bajba sodorhatja Európát, mert ha érdekei úgy kívánják, bármikor kiprovokálhat egy újabb nagy menekültáradatot
- Madarat tolláról: az Osztrák Szabadságpárt elnöke igen közeli barátjának nevezte az olasz belügyminisztert, aki ellen odahaza éppen most indult ügyészségi vizsgálat a menekültekkel szembeni embertelen bánásmód miatt, de Strache jóban van Orbán Viktorral is
- Az európai jobboldal nagy reményeket fűz az EP-választáshoz, miközben az elemzések azt tanúsítják, hogy a világnak kapva kellene kapnia a migráción
FT
A brit Alsóház Külügyi Bizottságának elnöke arra figyelmeztet, hogy Moszkva politikai eszközként használja fel az energiaszállításokat és az Északi Áramlat-2-vel kifejezetten szeretné két vállra fektetni a Nyugatot. Tugendhat szerint hogy Merkel a minap Ukrajna részleges megszállása, a demokrácia aláásása, valamint a Nato megsemmisítését célzó törekvések ellenére találkozott Putyinnal, továbbá, hogy az osztrák külügyminiszter meghívta az elnököt az esküvőjére, annak egyetlen oka van: az energia. Ám Moszkva az ellátás miatt kulcsszerephez jutott és lehet, hogy a szorítás csak erősödik a részéről.
Az említett gázvezeték elvileg arra szolgál, hogy enyhítsen Kelet-Európa bonyolult helyzetén, csakhogy ha megépül, akkor Magyarország és a többi állam, amelynek területén keresztülhalad a jelenlegi csőrendszer, még kiszolgáltatottabb lesz. Mármint hogy Oroszország vagy éppen a másik fő érintett, Németország leszedi őket, anélkül azonban, hogy veszélyeztetnék a gázban érdekelt oligarchák profitját. A mostani helyzet ellenben stabilitást kényszerít ki mind Moszkva, mind Berlin részéről.
Merkel nem annyira naiv, hogy ne látná, mi a tét, hiszen érzékeli, mit művelnek az oroszok Európában, lásd Szkripal megmérgezését. Az is pontosan tudja, hogy ha egyedül van, az áremelések fenyegetése esetén kénytelen volna gyorsan befogni a száját, de akár az Északi Áramlat 2-n át érkező szállítások leállításával is. Ezért bármelyik következő német kancellár kemény döntés elé kerül: vagy kockáztatja az energiaháborút, vagy lép, hogy megakadályozza a Kremlt, amely vissza akarja állítani a Varsói Szerződés idején fennállt befolyási övezetet a térségben. Ám a németeknek szükségük van ezekre az országokra. Hogy Merkel mégis hagyja, hogy leválasszák a saját hinterlandjáról, annak legfőbb oka az, hogy az atomenergia feladása után nemigen akad más választása. A legközelebbi gázmezők orosz kézben vannak. Putyin pedig fegyverként használja az energiát és most kezdi szorosra fonni a hálót. Emellett diktál Szíria kapcsán is, hiszen bármikor elérheti, hogy ismét elinduljanak a menekültek a régióból. Az pedig súlyos volna Európában bármelyik vezető számára. Összefogással meg lehetne állítani, ám erre kevés az esély.
Die Presse
A szélsőséges orosz Szabadságpárt vezére igen szeretetre méltó és szívélyes embernek tartja Putyint, viszont ha most lenne az esküvője arra a radikális olasz belügyminisztert, valamint Orbán Viktort hívná meg. Utóbbit azonban csak esetleg, mert Strache őt nem annyira tekinti a barátjának, mint Salvinit. Ugyanakkor igen nagy megtiszteltetésnek tartja Ausztria szemszögéből, hogy az orosz elnök ott volt az FPÖ-közeli osztrák külügyminiszter lakodalmán. Szerinte a közösségi médiában tapasztalható elítélő hang torzít, a lakosság egészen másként áll hozzá az eseményhez. Strache azt is helyénvalónak tartja, hogy az olasz belügyi tárca vezetője nem enged kikötni egyetlen menekülthajót sem, mert szerinte azokon csakis gazdasági migránsok érkeznek. Márpedig az európai embereket meg kell védeni tőlük, teszi hozzá. A politikus szerint a migránskérdésre az a megoldás, ha Európa helyett más kontinenseken a szomszédállamok veszik át a menekülőket.
A politikus nem tekintetné problematikusnak, ha a Fidesz a jövő évi EP-választások után csatlakozna ahhoz a strasbourgi frakcióhoz, amelynek a Szabadságpárt és a Salvini-féle Liga is a tagja. Feltételezve, hogy Orbánékat kizárják az Európai Néppártból. De ettől még Strache nagyra becsüli a magyar miniszterelnök munkáját. Mint mondta, az sem kizárt, hogy a lengyel PiS is átigazol hozzájuk. Mindenesetre arra számít, hogy a „Nemzetek és Szabadság” parlamenti csoportja megkétszerezi, de esetleg megháromszorozza, sőt megnégyszerezi mandátumainak számát...
Szerző: SZELESTEY
2018.08.29.
- Madarat tolláról: az Osztrák Szabadságpárt elnöke igen közeli barátjának nevezte az olasz belügyminisztert, aki ellen odahaza éppen most indult ügyészségi vizsgálat a menekültekkel szembeni embertelen bánásmód miatt, de Strache jóban van Orbán Viktorral is
- Az európai jobboldal nagy reményeket fűz az EP-választáshoz, miközben az elemzések azt tanúsítják, hogy a világnak kapva kellene kapnia a migráción
FT
A brit Alsóház Külügyi Bizottságának elnöke arra figyelmeztet, hogy Moszkva politikai eszközként használja fel az energiaszállításokat és az Északi Áramlat-2-vel kifejezetten szeretné két vállra fektetni a Nyugatot. Tugendhat szerint hogy Merkel a minap Ukrajna részleges megszállása, a demokrácia aláásása, valamint a Nato megsemmisítését célzó törekvések ellenére találkozott Putyinnal, továbbá, hogy az osztrák külügyminiszter meghívta az elnököt az esküvőjére, annak egyetlen oka van: az energia. Ám Moszkva az ellátás miatt kulcsszerephez jutott és lehet, hogy a szorítás csak erősödik a részéről.
Az említett gázvezeték elvileg arra szolgál, hogy enyhítsen Kelet-Európa bonyolult helyzetén, csakhogy ha megépül, akkor Magyarország és a többi állam, amelynek területén keresztülhalad a jelenlegi csőrendszer, még kiszolgáltatottabb lesz. Mármint hogy Oroszország vagy éppen a másik fő érintett, Németország leszedi őket, anélkül azonban, hogy veszélyeztetnék a gázban érdekelt oligarchák profitját. A mostani helyzet ellenben stabilitást kényszerít ki mind Moszkva, mind Berlin részéről.
Merkel nem annyira naiv, hogy ne látná, mi a tét, hiszen érzékeli, mit művelnek az oroszok Európában, lásd Szkripal megmérgezését. Az is pontosan tudja, hogy ha egyedül van, az áremelések fenyegetése esetén kénytelen volna gyorsan befogni a száját, de akár az Északi Áramlat 2-n át érkező szállítások leállításával is. Ezért bármelyik következő német kancellár kemény döntés elé kerül: vagy kockáztatja az energiaháborút, vagy lép, hogy megakadályozza a Kremlt, amely vissza akarja állítani a Varsói Szerződés idején fennállt befolyási övezetet a térségben. Ám a németeknek szükségük van ezekre az országokra. Hogy Merkel mégis hagyja, hogy leválasszák a saját hinterlandjáról, annak legfőbb oka az, hogy az atomenergia feladása után nemigen akad más választása. A legközelebbi gázmezők orosz kézben vannak. Putyin pedig fegyverként használja az energiát és most kezdi szorosra fonni a hálót. Emellett diktál Szíria kapcsán is, hiszen bármikor elérheti, hogy ismét elinduljanak a menekültek a régióból. Az pedig súlyos volna Európában bármelyik vezető számára. Összefogással meg lehetne állítani, ám erre kevés az esély.
Die Presse
A szélsőséges orosz Szabadságpárt vezére igen szeretetre méltó és szívélyes embernek tartja Putyint, viszont ha most lenne az esküvője arra a radikális olasz belügyminisztert, valamint Orbán Viktort hívná meg. Utóbbit azonban csak esetleg, mert Strache őt nem annyira tekinti a barátjának, mint Salvinit. Ugyanakkor igen nagy megtiszteltetésnek tartja Ausztria szemszögéből, hogy az orosz elnök ott volt az FPÖ-közeli osztrák külügyminiszter lakodalmán. Szerinte a közösségi médiában tapasztalható elítélő hang torzít, a lakosság egészen másként áll hozzá az eseményhez. Strache azt is helyénvalónak tartja, hogy az olasz belügyi tárca vezetője nem enged kikötni egyetlen menekülthajót sem, mert szerinte azokon csakis gazdasági migránsok érkeznek. Márpedig az európai embereket meg kell védeni tőlük, teszi hozzá. A politikus szerint a migránskérdésre az a megoldás, ha Európa helyett más kontinenseken a szomszédállamok veszik át a menekülőket.
A politikus nem tekintetné problematikusnak, ha a Fidesz a jövő évi EP-választások után csatlakozna ahhoz a strasbourgi frakcióhoz, amelynek a Szabadságpárt és a Salvini-féle Liga is a tagja. Feltételezve, hogy Orbánékat kizárják az Európai Néppártból. De ettől még Strache nagyra becsüli a magyar miniszterelnök munkáját. Mint mondta, az sem kizárt, hogy a lengyel PiS is átigazol hozzájuk. Mindenesetre arra számít, hogy a „Nemzetek és Szabadság” parlamenti csoportja megkétszerezi, de esetleg megháromszorozza, sőt megnégyszerezi mandátumainak számát...