Szerző: SZUKITS REZSŐ
2018.09.24.
Kedves Feri!
Megtisztelő felkérés. Végig gondoltam. Remélem, hogy nem a jóra való restség bűnét követem el, amikor azt írom, hogy nem.
Természetesen fontosnak tartom az önkormányzati választást, ám nem azért, mert megnyerhető, hanem azért, mert a biztos vesztesek nyugalmával megáldottként alkalmunk lenne tiszta és őszinte gondolatokat közzétenni. Nem kellene manipulálni, taktikázgatni, számítgatást végezni, hogy melyik körzetben ki és hogy.
Alkalmunk lenne tiszta értékeket közvetíteni.
Szükség lenne egy értékek mentén kialakított összefogásra, és nem Sopronért, mert ma már nem „Csak Sopron számít”, ennél sokkal többről van szó, még csak nem is Magyarországról vagy Európáról. Magyarország, az ötszáz milliós unió hátsó felén lévő piros pötty. Viszket, de elmúlik, elmúlása pedig Európa számára alig észrevehető megkönnyebbülés lesz. Magyarországnál pedig -nekem- az itt élő emberek fontosabbak. Nem küldeném millióikat halába a hazáért, MINT TETTÉK „NAGY FORMÁTUMÚ” ELŐDEINK. Természetesen nem azért fontosak nekem, mert jót akarok tenni velük, hiszen Ők tudják, hogy mi a jó nekik, és Ők tudják megtenni magukért, és nem én, és helyettük nem tehetik meg a hitetők; a hazámat kifosztó, önmagukat kiválasztottá tevő, demokráciát pusztítók hazug szava.
Fontosak, mert én is ők vagyok. Közéjük tartozom.
Öt éve százezren álltunk az egyetemi rakparton, és kórusban kiabáltuk: „Összefogást! Összefogást! Ha akkor egy nagy formátumú politikus áll a pódiumon, felhívja a pártok ott lévő képviselőit, és egymásba öltött kezeiket magasba emelik, és a belőlünk kitörő hurrá úgy söpört volna végig a hazán, mint nyári zápor a kiszáradt mezőn. Politikusunkat, azonban kötötte a pártfegyelem, nyuszisága miatt az emelkedett pillanat lehetősége szállt el. Akkor gondoltam, hogy elhívom egy gulyásra a demokratikus pártok soproni vezetőit, ha országosan nem megy, talán majd helyben. (Egy kivételével eljöttek, és szerencséjük volt; a gulyást nem sóztam el.)...
