2018. november 10., szombat

RÁADÁS: TÁRKI - TÁRSADALMI RIPORT 2018

TÁRKI
Szerkesztő: KOLOSI TAMÁS - TÓTH ISTVÁN GYÖRGY
2018.


A kötet 3-400 oldalon az eddigi hagyományokat folytatva áttekintést ad a legfontosabb társadalmi jelzőszámok alakulásáról. A TÁRKI Háztartás Monitor Vizsgálat legutóbbi adatbázisa, korábbi idősorok, aktuális empirikus vizsgálatok anyagai és mindezek társadalompolitikai és szociálpolitikai összefüggései adják a kötet munícióját. Ebben az évben is külön figyelmet kapnak a társadalomszerkezet, szegénység és egyenlőtlenségekre vonatkozó mérőszámok, amelyeket nemzetközi kontextusba helyezve az EU-tagországok adataival összehasonlítható adatokat ismertetnek a fejezetek. A TÁRKI jelenleg futó nemzetközi összehasonlító kutatásai, más magyarországi és nemzetközi összehasonlító elemzések, valamint idősorok alapján a kötet előkészítését erre a célra készülő számítások támogatják.



TARTALOMJEGYZÉK:

I. TÁRSADALOMSZERKEZET

1. Európa messze van?
Kolosi Tamás–Szivós Péter


Vakhal Péter–Palócz Éva

13. Családi vállalkozások Magyarországon
Wieszt Attila–Drótos György

17. Lakáspiac és lakásindikátorok
Hegedüs József–Somogyi Eszter–Teller Nóra

21. Jogállamiság, jogtudat, normakövetés
Jakab András–Gajduschek György

RÁADÁS: PICASSO KALANDJAI (FILM)

YOUTUBE / SVÉD FILM
Rendező: TAGE DANIELSSON
1978. 



Vannak filmek, melyeket, ha szóba kerülnek, még évek múltán is egymást túlharsogva idéznek egy-egy társaság tagjai. Ilyen film a Picasso kalandjai. Ez a svéd stáb egyszeri és megismételhetetlen fergeteges komédiája. Picasso élete itt csak "alibi", nem életrajzi filmről van szó, sokkal inkább egy életszemlélet megjelenítéséről. Átlag félpercenként robban egy geg. Gösta Ekman és társai a nagy, klasszikus vígjátékok szellemében komédiáznak, igazi clownhoz méltóan. Az egész film egy abszurd vígjáték, burleszk a XX. századi párizsi művészvilágról. Itt minden előfordulhat, a dadaisták cikizik az avantgarde művészeit, a szürrealisták álmodoznak, a képzőművészeti felvételi Spanyolország andalúziai sziklás tájain zajlik, s "Pablo, tu es genial!" 
...Részlet a filmtekercs.hu kritikájából:

...Az 1978-as Picasso kalandjai a mai napig a legjobb életrajzi filmek között van, ami egyrészt az életrajz egészen kreatív interpretációjának, másrészt a remek színészi játéknak köszönhető. Nem ragaszkodik hozzá, hogy a 20. század leghíresebb festőzsenijének élettörténetét pontról pontra lekövesse, sőt, csak bizonyos tényeket épít be a cselekménybe. Sokkal inkább hasonlít így Woody Allen Éjfélkor Párizsban című filmjére, mint például a Lautrecre. Mégis, mintha az egész sztorit áthatná Picasso látásmódja, amelyet olyan szerethető humorral adnak át a szereplők, hogy egyszerűen nem lehet fennakadni a rajzolt díszletek és eltúlzott figurák abszurditásán. Igaz, hogy a film Malagától kezdve Párizson át New Yorkig számos helyszínen játszódik, mégsem látunk semmit az adott városokból. Mindezeket ugyanis jelzésszerűen jelenítik meg, az iskolai előadásokra emlékeztető díszletekkel és feliratokkal. Mivel azonban nem veszi halálosan komolyan magát a film, ez egyáltalán nem zavaró.

Ahogy az is természetesnek tűnik, hogy tíz nyelv keveredik a dialógusokban. A svéd mellett spanyolul, franciául, németül, angolul, finnül, olaszul, norvégul, oroszul és latinul is megszólalnak a szereplők. Legtöbbször csupán néhány szó hangzik el az adott nyelven, aztán máris váltanak egy másikra. De visszatérő poén a filmben az is, hogy egy kultúrához tartozó kifejezést minden helyzetben felhasználnak. Ilyen a Sacre Coeur, ami bármely helyzetben bevethető. A legtöbbet idézett poén is egy nyelvi félreértésre épül. Az akkor még szegény Picasso megérkezik Párizsba, ahol kivesz egy koszlott szobát. Arról érdeklődik (spanyolul), hogy van-e víz. Minden igyekezetével azon van, hogy elmagyarázza, mire is gondol. Amikor már feladná, és kicsordul a szeméből a könny, a nő végre megérti. És közli, hogy víz az nincs…

Gösta Ekman Picasso szerepében egyszerűen zseniális. Egyszer olyan, mint egy pantomimes, máskor burleszk bohóc, de az érzelmeket leginkább megmutató, visszafogottabb jelenetekben drámai filmszínészként is remek. Mellette Brigitta Andersson Ingrid Svensson-Guggenheimként, valamint Bernard Cribbins Gertrude Steinként és Wilfrid Brambell Alice B. Toklasként is egészen szenzációs. Régi színházi hagyománya van annak, hogy férfiak játszanak nőket (vagy néha fordítva), ám valahogy filmen ez a legtöbbször nem sül el jól. Vagy nem ad hozzá semmit, vagy csak összezavarja a nézőt. Itt viszont működik a dolog. Kicsit pimasz persze, de hihetetlenül szórakoztató a két szereplő játéka.

Aki érdeklődik a 20. század művészete iránt, aki kedveli a jó vígjátékokat, aki ki akar szakadni egy kicsit a hétköznapokból, mindenképpen nézze meg a filmet. Egyesek szerint nem szabad viccelni fájó történelmi eseményekkel, vagy az emberi természet sötét oldalával. Mások ellenben úgy tartják, hogy megfelelő idő elteltével a humor és a nevetés megkönnyebbülést hozhat. Így lehettek ezzel a film készítői is.



RÁADÁS: AZ AUTÓZÁS VARÁZSLATOS JÖVŐJE - BAZSÓ GÁBOR KAROTTA ELŐADÁSA


YOUTUBE
Szerző: BAZSÓ GÁBOR KAROTTA 
2016.01.27.



Hogyan lehetünk egyre rosszabb sofőrök, és élhetjük túl? Hogyan halunk bele majd mégis mind? Ön vezető, vagy önvezető? Az előadás az Aegon biztosító konferenciáján hangzott el 2016 jan. 27-én.

KÖZÖS LISTÁT ÁLLÍT AZ MSZP ÉS A PÁRBESZÉD AZ EURÓPAI PARLAMENTI VÁLASZTÁSON

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.11.10.



Karácsony Gergely (a Párbeszéd társelnöke), Kunhalmi Ágnes (az MSZP választmányi elnöke) és Tóth Bertalan (az MSZP elnöke) tartott ma koradélután sajtótájékoztatót, Felkészülés az Európai Parlamenti választásra, szövetségi politikacímmel.

Kunhalmi Ágnes kezdésként jelezte, hogy az MSZP kiáll az oktatás szabadsága mellett, kiemelve a CEU elleni kormányzati hadjáratot, illetve az oktatásban megjelenő egyenlőtlenségeket, amelyek ellen felemelik a hangjukat.


Kunhalmi azt is bejelentette, hogy november 9-től december elsejéig flashmobokat szerveznek országszerte, amelyhez várják a csatlakozókat.

A rokkantnyugdíjakkal kapcsolatban az MSZP egy kiáltványban kíván szót emelni – tette hozzá Kunhalmi, utalva ezzel arra is, hogy tegnap az alkotmánybíróság kimondta: a kormány jogellenesen vette el a neki megítélt juttatásokat 2012-től számos rokkantnyugdíjastól.

Ezután Tóth Bertalan bejelentette, hogy az MSZP országos választmánya úgy döntött, hogy létrehozza az Európa-párti Erők Szövetségét.

Tóth Bertalan közölte: terveik szerint közös listát hoznak létre a Párbeszéddel, és várják mindazokat, akik hasonló értékek mentén kívánnak politizálni.

A szocialisták elnöke azt is elmondta, hogy nyitott szövetséget hoznak létre, és minden olyan pártot, civil szervezetet, szakszervezetet vagy közéleti szereplőt várnak a szövetségbe, akinek fontos Európa jövője.

Az MSZP elnöke bejelentette továbbá, hogy már megtalálták a szimbólumát is ennek az összefogásnak, méghozzá egy szívet, mert

Európa szíve Magyarország.”...

A KÜLFÖLDI MEGMONDJA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2018.11.09.


Új műfaj erősödött meg az amerikai sajtóban, annak is a liberális részében. Az úságíró rémes dolgokat hall az Orbán-rendszerről, így hát eljön a terepre, hogy saját szemével győződjék meg arról, mennyire igazak a hírek. Akár napokat is eltölt Budapesten, és igyekszik lelkiismeretesen tájékozódni. A helyzetjelentés első szakasza feltűnő párhuzamot mutat azokkal a cikkekkel, amelyek a nyolcvanas években a legvidámabb barakkról szóltak: az újságíró meghökkenve fedezi föl, hogy ez nem az, amit elképzelt, nincs szadista diktatúra, nem kószálnak halálbrigádok vagy rohamrendőrök az utcákon, nem visznek senkit munkatáborba egy lefülelt rezsimbíráló mondatért, sokaknak kellemes az élet, szép a város, és az egész meglehetősen hasonlít a Nyugatra. (Az a mozzanat a 2018-as leírásokból már hiányzik, hogy nincs élelemhiány, és tele vannak a boltok áruval, mivel a nyolcvanas évekbeli ellenpéldák, Románia vagy Lengyelország átlagos és főleg nagyvárosi életminősége mostanra vagy megközelítette a magyart, vagy jobb annál.) Csak...

Csak hiányzik a politikai szabadság. Orbán és szövetségesei elfoglalták a sajtó túlnyomó részét, és a pártpropaganda eszközévé alázták (Pamela Druckerman, The New York Times), és Orbán „szétzúzta a politikai konkurenciát”, felszámolta a politikai versenyt (David Leonhardt, szintén NYT). Ez egyfelől beleillik a baljós világtendenciába – mind több országban kerülnek hatalomra a szabadságot korlátozó „populisták” –, másfelől figyelmeztetés Amerikának.

Orbán pont olyan, mint Trump, szemét módon bánik az őt bíráló sajtóval, agitál a bevándorlók ellen, terroristának tüntet föl minden muszlimot, Putyinhoz dörgölőzik, a korrupciómentesség fogalmát mintha nem is hallotta volna, és persze démonizálja Sorost – ha a szabadság amerikai hívei nem elég éberek, akkor Amerikában is az lehet, ami Magyarországon már megvalósult. Anne Applebaum a Washington Postban egyenesen Orbán 2017–18-as propagandakampányára vezeti vissza azt a fajta paranoid, antiszemitizmussal egyesülő bevándorlóellenességet, ami a pittsburghi mészárlásban kulminált. (Nekem kissé meglepő, hogy Kelet- és Közép-Európa történetének egyik legkiválóbb ismerője mekkora kreativitás tulajdonít Orbán körének, s nem azonosítja a Soros-terv mítoszának orosz forrásait. A Soros-gyűlölet maga is a posztszovjet színes forradalmaktól megrettent Putyin rögeszméje volt már akkor, amikor az Orbán-kormányzat békésen együtt élt, mondjuk, a CEU-val. A keresztény gyökereinek megtagadása miatt vesztébe hanyatló liberális Európa koncepcióját Dugin professzor dolgozta ki. És végül a világ romlását eltervelő, történetesen zsidó agyközpont eszméjét még a cári titkosszolgálat ültette el a nemzetközi antiliberalizmus mélytudatába a Cion bölcseivel.)

Nincs haszna a részleteken megakadni, jó hír, hogy az amerikai sajtó ingerküszöbét végre elérte az, ami Magyarországon igazából baj: a közéleti szabadság teljes felszámolása vagy felszámolódása. Rettentő erős ingerek kellettek hozzá. Kevésbé örvendetes, hogy csak akkor kezd eljutni az amerikai – és a nyugat-európai – közvélemény-formálók tudatáig, amikor már megtörtént. Nem traktálom az olvasót személyes tapasztalataimmal, milyen elkedvetlenítő dolog amúgy lelkes és jó szándékú külföldi véleményformálóknak két perc alatt – mert többre nincs idejük – megmagyarázni, hogy kicsoda-micsoda Mészáros Lőrinc vagy Habony Árpád. Hogy miről szól az Orbán-rendszer valójában, azon túl, ami nyugati szemmel könnyen észrevehető: nem felel meg a politikai jó viselkedés univerzálisan elismert és lajstromba szedett normáinak a nemek egyenlőségétől a rasszizmus – könnyen és rutinosan kijátszható – tilalmáig. Megmagyarázni, hogy mi a lényege...

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG: JOGELLENESEN VETTE EL A KORMÁNY A ROKKANTNYUGDÍJAKAT

MAGYAR HANG
Szerző: Magyar Hang
2018.11.09.


Jogellenesen vette el a kormány 2012-ben a rokkantnyugdíjakat – így döntött hosszú vita után az Alkotmánybíróság. Az Index szerint a testület úgy döntött: olyan emberekről állapították meg, hogy jobban vannak, akik továbbra is rokkantak voltak, csak egy új vizsgálattal jobb értékeket adtak nekik, erre hivatkozva pedig megvonták a rokkantsági ellátásuk nagy részét.

Emiatt az ellátást átalakító 2011-es törvény egyes részei ellentétesek az Emberi Jogok Európai Egyezményével – mondta ki a testület.

Az ügy, amelyben az Alkotmánybíróságnak döntenie kellett, már megjárta a Kúriát, ott viszont felfüggesztették a per tárgyalását, és arra kérték az AB-t, vizsgálja meg, nem ütközik-e nemzetközi szerződésbe a törvény, ami alapján sok rokkantnyugdíjastól az addigi ellátásának több mint a felét elvette az állam.

A 2011. évi, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló CXCI. törvénnyel (Mmtv.) 2012 januárjától gyakorlatilag megszüntették a rokkantsági nyugdíjat, helyette pedig bevezették a rokkantsági ellátást. Ennek megszerzéséhez viszont felülvizsgálaton kellett átesni.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége szerint a felülvizsgálat után voltak, akiknek havi 122 ezer forintról 30 ezer forint alá esett az ellátása, tíz százalék pedig semmit sem kapott utána. Az Alkotmánybíróság szerint azonban nem az emberek lettek egészségesebbek, hanem a szempontok változtak.

Az Alkotmánybíróság most arra kötelezte a bíróságokat, hogy a rokkantsági ellátás visszavágása miatt pereket indítók ügyében ne az új rendszerben kapott százalékos minősítéseket vegyék figyelembe, hanem azt, hogy az emberek egészségi állapota javult-e. A parlamentnek pedig 2019. március 31-ig új törvényt kell alkotnia...

SZÍNTISZTA HAZUGSÁG

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SZABÓ BRIGITTA
2018.11.10.


Elsőre nem látszik rajtuk, hogy hazugságok, mert az emberek, akiknek mondatokat adnak a szájukba, akár beszélhetnének is a témáról, vagy az események, amelyekről informálnak, lehetnének tényleg valódi történések. Ráadásul a legtöbb olvasó nem a forrás hitelességét nézi, hanem a megszólalóét, illetve a Facebook-felhasználók jobban hisznek az ismerősüknek, mint saját szemüknek, vagyis azt gondolják, ha egy barát falán jelenik meg a hír, akkor az biztosan igaz. Jogilag megfoghatatlan, ráadásul amíg a kormányok is kommunikációs eszközként használják – s politikai kampányok épülnek rá –, a hatóságoknak nem áll érdekükben tömegesen felderíteni a forrásokat. A hoaxok, fake newsok, vagyis az álhírek és a hamis hírek elárasztják a világhálót.

Az olyan oldalak, mint a sok közül a Tudásfája.club vagy a Mindenegyben.com több százezres követőtábort tartanak fent a Facebookon és honlapjaikon. Naponta jelennek meg rajtuk olyan írások, amelyek például Törőcsik Marinak, Katona Klárinak, Gálvölgyi Jánosnak, Hernádi Juditnak, Bálint Györgynek, Verebes Istvánnak tulajdonítanak soha el nem hangzott mondatokat, kiváltképp olyanokat, amelyek a jelenlegi kormányzati berendezkedéssel kapcsolatos kritikákat, a szakmájukban tapasztalható ellentmondásokat, a társadalmat feszítő hiányosságokat, a családjukat érintő történéseket dolgozzák fel.

Nehezen találunk a művészek, a celebek, a politikusok között olyat, aki még ne szembesült volna a neki tulajdonított, hazugságokat tartalmazó cikkekkel. Ezek az álhíroldalak nem csak hazudnak, jó hírnevet sértenek meg, konkrét károkat okoznak, de lopnak is. Komplett blog- és híroldalak tartalmát veszik át a források megjelölése nélkül, és használják az ott megjelent írásokat kényük-kedvük szerint. Adócsalók, gazdasági bűnözők.

Ehhez képest a rendőrség vagy az adóhatóság nem nyomoz utánuk, ugyanis a szerverek legtöbbször külföldről működnek, vagyis könnyen mondható, hogy nem tartozik a hatáskörükbe. A honlapokon megadott üzemeltető cégek fantomok, a megadott székhelyen egyáltalán nem működnek, nem élnek a telefonszámok, e-mail-címek. A Facebook-oldalakon olyan megfogalmazások találhatók, mint például az, hogy az admin egy fiú és egy lány. Akik egyébként soha, semmire nem reagálnak, sem arra, ami a kommentekben történik, sem arra, amikor valaki megpróbálja elérni őket.

Mit lehet akkor tenni azon kívül, hogy legyintünk?

A komoly, megbízható internetes médiumok, újságok már elkezdtek valamit: kulcsszavakat készítettek, amelyekkel fel tudják hívni az olvasók figyelmét, hogy az interneten éppen futótűzként terjedő hír hamis. A jogászok azt tudják tenni, hogy ha a hírforrást nem is, de a tőlük átvett írásokat közlő médiumokat beperelik. Igaz, így is évekbe telik, amíg egy-egy ítélet megszületik, de legalább akkor eggyel több olyan médium lesz, amely tudja, hogy álhírgyártól nem vesz át semmit. Az adóhatóság elindulhat az oldalakon megjelenő hirdetések, reklámok mentén. Azok a cégek ugyanis, amelyeknek a hirdetései megjelennek az oldalakon, valahogy mégiscsak kapcsolatba tudnak lépni az üzemeltetőkkel, valahova mégiscsak utalják a reklámokért járó pénzt. Ha csak abból indulunk ki, hogy a Nemzeti Nyomozó Irodának van Kiberbűnözés Elleni Főosztálya, akkor feltételezhetjük, hogy vannak olyan informatikai szakembereik is, akinek ujjgyakorlat lenne egy tatabányai panellakásból hazugságokat terjesztő blogger megtalálása.

S hogy mindez miért nem cél?
Talán mert Magyarországon a legnagyobb fakenews-gyáros maga a kormány...

A FÖDERÁLIS EURÓPA FOKOZATOSAN LEKERÜL A NAPIRENDRŐL, ORBÁN GYŐZNI LÁTSZIK

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.11.10.


Orbán bejelentette, hogy a magyar állam ezentúl csak jüanban bocsát ki államkötvényt, azaz a tervek szerint a magyar állam finanszírozását fokozatosan átveszi Kína. Eközben a magyar honvédség csak jelképes egységet küld egy jelentős NATO-gyakorlatra, Helsinkiben a Néppárt kiegyezik Orbánnal, és aláírnak egy teljesen lényegtelen záródokumentumot. Macron pácban odahaza, Merkel már a múlt. Az osztrák kancellár Putyinnal egyezkedik, az olaszok az eurónak készülnek adni egy gyomrost, a kínai gazdasági behatolás pedig feltartóztathatatlan Európában. Sorolhatnám még a jeleket, amik arra utalnak, hogy a globalizáció új - kelet-nyugati - irányával az EU lassan megbarátkozik, ezzel együtt veszíti kohézióját az észak-atlanti térség (gondoljuk még bele a helyzetbe Trumpot), és válik fontosabbá az egyes EU-tagállamok számára is a kínai kapcsolat. (Lásd a német autóipar nyár óta tartó mélyrepülését a kínai eladások csökkenése miatt.) Európán belül egyre inkább felülkerekedik a Realpolitik az értékelvű politizálással szemben: első a hatalom, konkrétan a nemzeti pozíció -- pl. nagyobb jelentősége van már a németek számára a kínai piacnak, mint a föderális EU-nak. Orbán szépen halad előre...

ORBÁN EGYETLEN CÉLJA A GYŰLÖLET SZÍTÁSA ÉS A SZAVAZÓTÁBOR ERŐSÍTÉSE

SZTÁRKLIKK
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2018.11.10.


Csaba László, Orbán korábbi feltétlen híve és tanácsadója a Népszavában elmesélt egy történetet, ami egy korábbi Fidesz-frakcióülésen hangzott el.

Az ülésen Gulyás Gergely főminiszter megkérdezte Orbánt, hogyha a vizes vébé alatt eltűntek az utcáról a Soros-plakátok, akkor utána miért kellett újra teleszórni ezekkel az országot; „Minek nekünk az öreg zsidó akkor?” – kérdezte, mire Orbán így válaszolt: "Mi is gondolkoztunk ezen, elvtárs, de augusztus van, és semmi nem jutott eszünkbe helyette, marad a Soros." És gondolom a a "rendkívül szellemes" párbeszédet a frakciólakájok harsány, röhögő nyerítéssel jutalmazták.

Mert ők így gondolkodnak és így is beszélnek egymás között. Leplezni sem próbálják, hogy az "öreg zsidó" elleni, évek óta tartó, milliárdokat felemésztő kampány egyetlen célja a gyűlölet szítása és a szavazótábor belső kohéziójának erősítése. No meg az ország kifosztásának és a hatékony kormányzás hiányának leplezése.

Amikor a Sargentini-jelentésben a kormány antiszemita politikájáról volt szó, a politikai "elit" - kormánypárti és ellenzéki - egyöntetűen felháborodva utasította vissza. És persze a kormánytagok soha nem tesznek antiszemita kijelentéseket, mi több Orbán és Netanjahu boldogan lapogatják egymás hátát, mivel a zsidók elleni indulatok szítását elvégzik helyettük a kormány médialakájai, áltörténészei, "az öreg zsidó" elleni gyűlöletkampányai, a közismert, mélyen antiszemita politikusok és művészek kormány által finanszírozott kultusza és a hivatalos emlékezetpolitika köztéri szobrokban megvalósuló objektíválódása...

TGM: 63 SZÁZALÉK

HVG ONLINE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2018.11.10.


A Fidesz–KDNP-t, azaz Orbán Viktort azok is támogatják, akik nem értenek vele egyet.

Az egyik legmegbízhatóbb közvélemény-kutató intézet, a Medián megállapította, hogy a politikailag legaktívabb választók (és csak ők számítanak, mert a passzívak nem érvényesítik az álláspontjukat, ha egyáltalán van nekik) 63 százaléka támogatja a szélsőjobboldali kormánypártot, a szintén radikális jobboldali (manapság kb. ultrakonzervatív) Jobbikot 11 százalék, az MSZP-t 8 százalék, a többi párt nem számít. Mármint a népszerűség tekintetében.

Tudjuk, hogy a politikai véleményalkotásra képes és hajlandó lakossághányad (szép szó, nem?) mintegy fele egyetért az Európai Parlamentnek az Orbán-féle államot antidemokratikus rablóbandaként elmarasztaló határozatával, továbbá ugyanennek a populációnak a háromnegyede – minden állami gyűlöletpropaganda ellenére – az Európai Unió lelkes híve. Bár ez utóbbi fölmérések más bázison készültek, mint a Medián vizsgálata, bízvást kijelenthető, hogy az Orbán-szavazók legalább egytizede (de talán ennél is nagyobb része) a kormány szerint leglényegesebb kérdésekben szemben áll Orbánnal. Ráadásul a kormányzat társadalomfölfogását a leghívebben kifejező hajléktalantörvényt (és alkotmánykiegészítést) a magyar állampolgárok többsége embertelennek tartja.

De ez még semmi.

Az Orbán-szavazók egynegyede hisz abban az elterjedt, bár teljesen alaptalan féknyúzban/konteóban, amely szerint Orbán Viktor miniszterelnök Grazba (miért nem Klagenfurtba vagy Salzburgba?) jár pszichiátriai kezelésre, magyarán a miniszterelnök úr híveinek egynegyede (és az ellenzék híveinek még nagyobb része) meg van győződve róla, hogy a miniszterelnök úr őrült. Ami szerintem tévedés. Mellesleg.

Tehát az orbánisták jelentős kisebbsége kifejezetten rossz véleménnyel van Orbán Viktorról, kormányzásáról és államrendszeréről, mégis biztosra veszi, hogy rá fog szavazni.

De ehhöz illik hozzátennünk, hogy az európai konzervatívok és kerdemokraták egylete, az Európai Néppárt ugyancsak a legrosszabb véleménnyel van az orbanizált magyar államról és állampártjáról, ám nem óhajtja a Fidesz-KDNP-t kizárni, sőt: Orbán úr kívánalmainak megfelelően törölte választási nyilatkozatából a „liberális demokráciára” történt egyik hivatkozást. Igaz ugyan, hogy az Európai Néppártot kizárólag a budapesti liberális sajtómaradék tartja jelentősnek, Nyugat-Európában a legtöbben soha nem hallottak róla (és európai szintű vetélytársairól se), méghozzá méltán – ezek a gittegyletek egyáltalán nem számítanak –, de azért a szindróma ugyanaz.

Orbán urat az európai kollégái szívből utálják és tartanak tőle, de beletörődtek tartós létezésébe, sőt: európai vezető szerepébe. A magyar miniszterelnök és államtulajdonos az új (?) nemzetközi és európai trend – idegengyűlölet, etnicizmus, rasszizmus – előhírnöke volt, mára pedig legjelentékenyebb szószólója és vezére...

MIDTERM

FARKASVONÍTÁS
Szerző: Tarski
2018.11.10.


George Washington 1787. szeptember 17-én írta alá az Egyesült Államok alkotmányát, amelyik különleges volt olyan szempontból, hogy annak törzsszövegét nem lehetett megváltoztatni. Az időközben aktuálissá vált kiigazításokat az alkotmányhoz írott módosításokkal eszközölték, amelyek a törzsszövegben megfogalmazottakat felülírta. Ez utóbbiak általában valamilyen szabadságjogot engedélyeztek bizonyos társadalmi csoportok számára. De volt sok olyan alkotmányos előírás, amelyek 1787 óta nem változhattak meg. Ezek közé tartozik a parlament összetétele és a választások rendje.

Az alkotmány I. cikke szerint kétkamarás parlamentet kell létrehozni: „l. § Minden itt meghatározott törvényhozó hatalom ezennel az Egyesült Államok Kongresszusát illeti, amely Szenátusból és Képviselőházból áll.” A következő paragrafus a képviselőház tagjairól szól, akiket kétévente kell megválasztani: „2. § A Képviselőház az egyes államok népe által minden második évben választott tagokból áll.....” Majd ugyanebben a paragrafusban az alkotmány leírja azokat a követelményeket, amelyekkel a jelölteknek rendelkezni kell. Meghatározza továbbá azt is, hogy a képviselők száma mennyi lehet. Ez a mai körülmények között 435 képviselőt jelent, ami azt is eredményezheti, hogy kétévente akár az összes képviselőt le lehet váltani.

Az alkotmány következő paragrafusa a szenátus összetételével foglalkozik. „3. § Az Egyesült Államok Szenátusa az egyes államokat képviselő két-két szenátorból áll, akiket az állam törvényhozó testülete hat évi időtartamra választ; minden szenátor egy szavazattal rendelkezik.” Az alkotmány a következőkben leírja azt, hogy ezeket a szenátorokat három csoportba kell osztani, és őket rendre kétévente újra kell választani. Jelenleg 35 szenátort választottak újra.

Látható, hogy egy igen jól kimunkált konstrukcióval állunk szemben, amelyikben a legfőbb hatalmat gyakorló személyek nem rendezkedhetnek be arra, hogy egy jól sikerült választás után akár évtizedekig bebetonozhatják magukat a hatalomba és ott űzhetik a kisded játékaikat. A képviselőket kétévente, míg a szenátorokat hatévente kell újraválasztani, akik közül csak azok maradhatnak a helyükön, akiket a démosz arra alkalmasnak tart. Itt még azzal sem lehet trükközni, hogy a választási rendszert megváltoztassák és éppen azt alkalmazzák, ami számukra a legkedvezőbb. Így Orbán Viktor még azt sem tehette volna meg, hogy a kétfordulós választási rendszert egyfordulós rendszerrel váltsa fel, mert erre nem adott volna lehetőséget maga az alkotmány sem. Nyilván vannak ennek a rendszernek negatív vonásai is. Így egyebek mellett az, hogy az éppen aktuális pártok közötti erőviszonyoknak megfelelően betonozzanak be hat évre szenátorokat, amivel jelentősen megnövekszik annak a veszélye, hogy az Egyesült Államok számára legfontosabb kérdésekben, amiről éppen a szenátus dönt, az adott párt szája íze szerint hoznak döntést. Olyan pedig meglehetősen sokszor fordult már elő az Egyesült Államok történetében, hogy egy elnök által irányított kormányzatnak az első két éve különböző okok miatt rosszul sikeredett, aminek a következményei meglátszódtak a szenátorok megválasztása során is.

Annyi bizonyos, hogy egyetlen elnök sem érezheti magát páholyban a négy éves szolgálati ideje alatt, mert a „midterm”, tehát a félidős választások során úgy a képviselőház, mint a szenátus összetétele megváltozhat, amivel nyilvánvalóan számolnia kell. A most kedden végrehajtott midterm során pedig Donald Trumpnak azzal kellett szembesülnie, hogy a képviselőházban bizony többségben lesznek a demokraták, akikkel korábban az elnökválasztás során kemény harcot vívott és menet közben is állandó feszültség volt a két politikai tábor között. Ennek oka a szokásos politikai filozófiai különbségeken túl még az is lehetett, a liberálisok 2016-ban nagyon beleélték magukat abba, hogy a demokrata Hillary Clinton nyeri majd az elnökválasztást és gondolom én, már jó előre felkészültek arra, hogy továbbra is ők fogják irányítani az Egyesült Államok kormányzatát. Óriási volt a meglepetés, hogy nem egy profi politikus, hanem egy amatőr közéleti személyiség, azaz Trump nyerte meg az elnökválasztást, aki mellé még egy igazi demagóg is volt. Trump mindezek mellett ahol tehette folyamatosan igyekezett betartani a demokratáknak, és az állandó twitteren keresztüli üzengetés során sorra „fake news”-nak minősítette a demokraták vádaskodásait. Ilyen helyzetben az várható, hogy a képviselőházban ahol csak lehet törleszteni fognak a demokraták mindazokért a sérelmekért, amit az utóbbi két évben elszenvedtek. Ez önmagában talán nem is lenne nagy gond, hiszen egy normális képviselőházban az elnöknek keményen meg kell küzdeni az igazáért. De a mostani felállásban azt sejtem, hogy a demokraták minden lehetőséget ki fognak használni arra, hogy meggátolják, de minimum megnehezítsék az elnök munkáját. Ez pedig olyan ügyben, mint például a költségvetés elfogadása, már igencsak nagy gondot jelenthet...

"A KORMÁNY LŐTTE LÁBON MAGÁT"

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KÓSA ANDRÁS
2018.11.10.


A CEU csak nyert azáltal, hogy a kormányzati támadások nyomán világszerte ismert lett és külön kampuszt nyit Bécsben – mondta a Csaba László közgazdász, az egyetem oktatója, Orbán Viktor korábbi tanácsadója.

Normális esetben az ön új könyvéről kellene beszélgetnünk, de most nem lehet megkerülni a CEU esetleges költözését. Kiválasztotta már azt a gurulós bőröndöt, amivel ingázni fog Bécs és Budapest között
Nem, én komolyan venném, hogy a CEU úgy megy el, hogy marad. Budapest az otthonunk és az is marad, Bécsben ráadásul van egy csomó nemzetközi intézmény, nincs értelme még egyet létrehozni. A CEU-nak akkor van értelme, ha megmarad a jelentős budapesti jelenléte. Nemrég 40 milliárd forintos beruházással bővítették az épületet, ezt sincs értelme csak úgy elhagyni. Ráadásul megvan a pénz, a terv és az összes engedély még két épület átépítésére, felújítására. Az egykori nyugdíj igazgatóság épületének helyére egy olyan nyitott egyetemi épületet húznánk fel, amely egy passzázzsal egész nap mindenki számára nyitott lenne. Ezzel Budapest is nyerne. Bécsből újraindítani ugyanazt olyan, mintha a Szabad Európa Rádiót indítanánk újra. 

Sokak szerint az is indokolt lenne. 
Az egy adott kor kontextusához illett, a CEU egy amerikai-magyar egyetem, teljesen más képződmény. A képzés jelentős része, ebben biztos vagyok, itt marad. Van olyan, hogy valami mindig mindenből jól jön ki, szerintem most a CEU is ebben a helyzetben van: sosem tudtam, hogy egy ilyen kicsi egyetemről ennyien tudnak a világon, és ki mindenki kiállt mellettünk. A reputációnknak ez nagyon jól jött. Ráadásul a mai világban az, hogy egy egyetemnek három országban is van tevékenysége, maga a vonzerő. Bár a Magyar Idők szerint Amerikában nem folytatunk képzést, csak az én tanszékemről van most kint 15 diák New Yorkban. Ha az ő életrajzukban szereppel majd, hogy Budapesten, New Yorkban, vagy Bécsben is tanultak, az egy plusz. Ennek a versenyképességnek tartós eleme, hogy itt marad a képzés jelentős része. Ráadásul alapképzést indítottunk Bécsben. A CEU-nak eddig az volt az egyik nagy versenyelőnye, hogy nem kellett nagy tömegben, kis motivációval bíró hallgatókat oktatni, megtanítani nekik negyvenedik alkalommal a Pitagorasz tételt, ami egy oktatónak azért nem akkora élvezet. De most vállaltuk ezt is. Ha ezek után teljesen kivonulnánk Budapestről, saját magunkat lőnénk lábon, mert még egyszer mondom, mi ebből a történetből jól jöttünk ki, nőtt a versenyképességünk, ellenben a kormány az, amelyik lábon lőtte magát. 

Mégis mire számít jövő szeptembertől? 
2020-ig semmilyen változás nem lesz, addigra pedig lebokszolják majd, mely tanszékek költöznek teljesen. De szerintem az ütősebb képzések, a nemzetközi tanulmányok, közpolitikák, szociológia, közgazdaságtan, a politológia, a jog, egészen biztosan jelentős budapesti jelenléttel mennek majd tovább. És itt maradnak a legnevesebb magyar és külföldi kutatók is. Szerintem az, hogy magyar középosztálybeli fiatalok amerikai oklevelet szerezhetnek úgy, hogy nem kell közben Amerikába menniük, az jó. Ha a kormány nem akarja, akkor legfeljebb Bécsbe utaznak majd érte. Vonattal pont annyi, mintha Debrecenbe mennének. 

Ön volt Orbán Viktor tanácsadója korábban. A CEU nyilvánvalóan Orbán Viktor személyes ügye. Mi lehet a motivációja a miniszterelnöknek? 
Gulyás Gergely állítólag feltette a kérdést egy korábbi Fidesz frakcióülésen: ha szemernyit sem ártott a Fidesznek, amikor a vizes VB idején eltűntek a sorosozó plakátok az utcákról, akkor miért kell újrakezdeni a kampányt ellene? „Minek nekünk az öreg zsidó akkor?” - hangzott a kérdés. Mire Orbán válasza állítólag az volt: "Mi is gondolkoztunk ezen elvtárs, de augusztus van és semmi nem jutott eszünkbe helyette, marad a Soros”. Az idő múlásával egyre hihetőbbnek tartom, hogy ez lehet az egész mögött. Ez része annak a folyamatnak is, aminek révén nem csak én kerültem ki Orbán Viktor környezetéből, hanem Járai Zsigmond, Martonyi János, Navracsics Tibor, Chikán Attila is. Egy éve mutattuk be Feledy Péter új könyvét, a megnyitón lejátszották Péter interjúját az M1-en Orbán Viktorral friss győztesként az 1998-as választások után. Olyan kérdések hangzottak el, amik ma már egyszerűen elképzelhetetlenek lennének a mai magyar közmédiában...

LENGYELORSZÁG NEM ORBANIZÁLÓDIK TOVÁBB - FELLÁZADTAK KACYNSKI ELLEN A LENGYEL VÁROSOK

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: BŐTÖS BOTOND
2018.11.09.


Tömegesen utasították el a lengyelországi helyhatósági választásokon Orbán Viktor legfontosabb régiós szövetségese, Jarosław Kaczyński Jog és Igazságosság (PiS) nevű pártjának jelöltjeit a lengyelek. Négy nagyváros kivételével a PiS sehol nem tudott polgármestert adni. Egy évvel az országgyűlési választások előtt a lengyel társadalom mélyen megosztott, egy azonban biztosnak tűnik: Lengyelország nem orbanizálódik tovább.

“Problémát jelenthet a PiS számára, ha a vajdaságok legalább felét nem fogja megszerezni” – jósolta még a múlt hét vasárnap befejeződött lengyelországi helyhatósági választások előtt Rafał Matyja politológus. Kollégája, Marek Migalski, a PiS egykori EP-képviselője a Rzeczpospolitában hozzátette: amennyiben a kormánypárt nem lesz képes megszerezni a lengyel nagyvárosok egy részének irányítását, valamint a vajdaságok legalább felének vezetését, akkor egy ilyen eredmény üzenet lehet a lengyel társadalom felé: Kaczyński legyőzhető, és a teljhatalom felé menetelése megakadályozható.

A lengyel helyhatósági választásokon két fordulóban választják meg a polgármestereket és a vajdasági parlament tagjait. A 16 lengyel vajdasági parlamentet az országos politikai pártok uralják. A választások győztese nem a legtöbb szavazatot szerző párt, hanem aki kormányképes. Két héttel korábban, első körben, 1826 polgármestert választottak. A második választási kört 649 településen múlt hét vasárnap tartották ott, ahol egyetlen jelölt sem ért el 50 százalék plusz egy szavazatot. A választási részvétel mindkét körben nagyjából tíz százalékkal haladta meg a négy évvel ezelőtti részvételi arányt. Az első körben a szavazók 55 százaléka jelent meg az urnáknál, ami a helyi választásokat figyelembe véve lengyel rekordnak számít...

LEFEJEZTÉK A HAZAI TERMÉSZETVÉDELMET?

INDEX
Szerző: TENCZER GÁBOR
2018.11.10.


Elérte a kormányzati bürokráciacsökkentési hullám az Agrárminisztériumot: mintegy 340 szakembert rúgnak ki. Valamiért a természetvédelmi terület szenvedte el a legnagyobb veszteséget.

"November 6-án 10 óra körül a kormányablakon keresztül értesítve az Agrárminisztérium természetvédelmi szakfőosztályainak majd felét, minden szakmai értelem nélkül kirúgták,"

– írta olvasónk.

Mint hozzátette: a kormány által kommunikált 10 százalék körüli leépítés helyett 44 százalékot rúgtak ki. Szinte kivétel nélkül 14-18 éve ott dolgozó, egyedülálló szakmai és közigazgatási tudással és kapcsolati rendszerrel rendelkező, elhivatott, munkatársat tettek lapátra a közigazgatás modernizációjára hivatkozva, írta forrásunk. Szerinte semmilyen szociális szempont (családanyák, gyereküket egyedül nevelők vagy gyeses álláson lévők stb.) nem számított. Gyakorlatilag az állami természetvédelmet (ami alá az összes nemzeti park igazgatóság, az össze természetvédelmi tevékenység stb.) tartozik, szó szerint lefejezték, írta.

A levél alapján először körbekérdeztünk az ezen területen dolgozó szakembereknél, akik megerősítették, hogy

"nagy vérfürdő van" a természetvédelemben.

Először a kormányszóvivői irodát kerestük kérdéseinkkel, mert a levél alapján szerettünk volna pontos választ kapni arra, hogy
- összesen hány szakembert küldtek el a szaktárca természetvédelmi szakfőosztályairól?
- ez hány százaléka az érintett szakterületi dolgozóknak a szaktárcánál?
- milyen viszonyban áll ez a százalék a kormányzat által kommunikált 10% körüli leépítéssel?
- mi szerint bocsájtottak el embereket, közrejátszottak-e szakmai vagy szociális szempontok?
- a természetvédelmi szakterület az egyetlen, amelyik ilyen jelentős veszteséget szenved a közigazgatásban? Ha igen, miért kevésbé fontos a természetvédelem, mint a közigazgatás más területei?
...

ORBÁN VIKTOR BECSICSKULT HELSINKIBEN? UGYAN MÁR!

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.11.10.


Újra rátalált a pávatáncos lépésekre Orbán Viktor, bár most olyanok vitték táncba, akikkel nem szívesen ropja együtt. Úgy tűnik, egyelőre működik az „Orbánt megszelídíteni vagy kidobni” taktika, de az is nyilvánvaló, hogy a magyar kormányfő csak taktikai okokból hátrál. Valószínűleg minden meghatározó európai kereszténydemokrata politikus tisztában van azzal, hogy amennyiben az uniós választások után változik a politikai széljárás, Orbán Viktor ismét előveszi harcias stílusát, és igyekszik a saját képére formálni az Európai Néppártod, valamint magát az Európai Uniót is.


Két lépésben szorították sarokba Orbán Viktort saját pártcsaládjának vezetői. Első menetben a néppárti frakció többségével megszavaztatták azt a Sargentini-jelentést, ami erősen megingatta a magyar kormányfő pozícióit az európai politikai térben. Ezt követően választás elé állították: Vagy aláírja az Európai Néppárt Helsinkiben tartott kongresszusának zárónyilatkozatát, vagy repül a csapatból. Igen testes békát kellett lenyelnie a Fidesz vezérének annak érdekében, hogy a pártcsaládban maradhasson, és elkerülje a teljes politikai ellehetetlenülés, ugyanis a liberális demokráciát éltető dokumentum mindenben ellentmond annak, amit az utóbbi években Orbán hirdetett.

Orbán nagyon nem szereti, ha őt irányítják, sőt, mondhatjuk, hogy zsarolják. Sokkal jobban szereti ő diktálni a feltételeket, amit itthon lényegében tökélyre vitt, ám Európa más porond, ott van néhány nagypályás, akik nem igazán kultiválják, hogy egy kis közép-kelet-európai ország vezetője miatt kell magyarázkodniuk a választók előtt. A néppártiak megértették annak a veszélyét, hogy baloldali és liberális politikusok kíméletlenül ki fogják használni az uniós kampányban azt, ha egy kígyótojást tudnak felmutatni a kereszténydemokraták fészkében. Máris megjelentek olyan plakátok nyugati országokban, melyek lényegében Orbán személyével riogatják a választókat, mondván, hogy egy olyan autoriter rendszer képviselője, amely pusztítja az uniós értékeket, ráadásul korrupt rendszerén keresztül ellopja a nyugati adófizetők pénzét.

Logikus volt hát, hogy vagy minél előbb megszabadul az EPP a kínossá vált rokontól, vagy együttműködésre kényszeríti. Miután Orbán orrát befogva aláírta azt a nyilatkozatot, amelynek valószínűleg egyetlen mondatával nem ért egyet, annyit elért, hogy időt nyert. A néppártiak pedig kifelé demonstrálhatták az egységet, amiről mindenki tudja, hogy csak kirakat, de egyelőre el lehet adni a német, olasz, osztrák, francia, sőt belga konzervatív szavazóknak is, hogy a pártcsalád nem széthúzó, egymással civakodó rokonokból áll.

Helsinkiben tehát ésszerű kompromisszum született, de kérdés, hogy Orbán meddig tartja magát ehhez. Nem ismeretlen számára a kettős beszéd, hiszen itthon eddig is rendkívül radikális volt, bizonyos kérdésekben már évek óta jobbra áll még a Jobbiktól is, ugyanakkor Brüsszelben sokszor sokkal engedékenyebb, civilizáltabb hangot ütött meg a magyar kormányfő. Szavazótábora szinte meg sem lepődik azon, ha néha eltér a bevett migránsozó, sorosozó sormintától, mert ismerik a vezérüket, akinek haszonelvűsége nem ismer határokat. Most az az igazi kérdés, hogy továbbra is vannak-e olyan eszközök a néppártiak kezében, melyekkel legalább látszólag konszolidálni tudják Orbán rendszerét.

Kérdés, hogy vannak-e még más feltételei a néppártnak, vagy megelégednek azzal, hogy a magyar kormányfő és pártjának meghatározó politikusai felhagynak az olykor nyíltan rasszista megnyilvánulásokkal. Például nyomást tudnak-e gyakorolni a Fideszre annak érdekében, hogy fogadják el az európai ügyészséghez való csatlakozást, mint alapvető jogi garanciát egy olyan országban, ahol például a rendőrségi nyomozás nem talál bűncselekményre utaló jeleket az Elios-ügy kapcsán. A magyar függetlenségre való hivatkozás eddig mindig jó ütőkártya volt itthon, ha meg kellett tagadni az együttműködést olyan uniós szervekkel, melyek a magyar jogállamiság leépítésére figyelmeztetnek...

HOGYAN LESZÜNK NÁCIK?

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: FRISS RÓBERT
2018.11.10.


Nem volt háborús bűnös jogi értelemben, úgy élt, ahogy a legtöbb német, nem tudott, mert nem akart tudni semmiről, ami nem rá tartozott.

Nem új a műfaj, a memoár, amit a kezünkben tartunk (Brunhilde Pomsel-Thore D. Hansen: Goebbels titkárnője voltam. Európa Könyvkiadó, 2018). Bár kellett kis idő, hogy a II. világháború után a nácizmus elleni küzdelem panorámáját rekonstruáló hatalmas irodalmi és filmes ecsetvonásokat (például az Oroszlánkölykök, A híd túl messze van, Szállnak a darvak, vagy A hazáért harcoltak) felváltsa a „mikrovilág” bemutatása. Emlékeznünk kell, milyen revelációval bírt az orosz Mihail Romm Hétköznapi fasizmusa 1965-ben.

Fensőbbséges nyugalom

A „másik oldal” hétköznapjaira még várni kellett. Várni, hogy megszólaljanak, meg merjenek és meg tudjanak szólalni azok, akik az általuk megélt náci hétköznapokról beszéltek. Ez is kellett ahhoz, hogy valamivel közelebb jussunk annak megválaszolásához: hogyan történhetett meg mindez a világ egyik vezető kultúrnemzetével? Még a vasfüggönyön innen is megjelentek a diplomáciai jegyzőkönyvek és azok történészi feldolgozásai – Hitler tárgyalásaitól, John Lukacs megannyi könyvéig. A memoárok Goebbels Naplójától Albert Speer visszaemlékezésein át Victor Klemperer (1881-1960) német filológus, irodalmár e szempontból legfontosabb kötetéig, A Harmadik Birodalom nyelvéig terjednek. Utóbbi magyarul 1984-ben jelent meg korlátozott példányszámban az akkori Szecskő Tamás féle Tömegkommunikációs Kutatóközpont bátorságából. Hátborzongató volt olvasni, mert a „létező szocializmus” nyelvére ismertünk a birodalmi nyelvben.

Hitler és a hitleráj megemésztéséért, a bénító félelem helyett a megértésért a legtöbbet talán Sebastian Haffner német történész tette. A memoárirodalom egyik legékesebb darabja az ugyancsak az Európánál 2005-ben megjelent Egy német története – Emlékeim (1914-1933).
Tanulni, meglehet, sokan tanultak belőle, okulni sokkal kevesebben okultak. Haffner azt írja: „Mai szemmel nézve elképesztő az a fensőbbséges nyugalom, amellyel jómagam és a hozzám hasonlók kívülállóként, mintegy páholyból szemléltük a náci forradalmat, nem véve tudomást arról, hogy a megsemmisítésünkre irányul. Ha lehet még elképesztőbb, hogy Európa nem okult a mi példánkon, és évek óta ugyanúgy, szórakozás céljából egybesereglett publikumként viselkedik, miközben a nácik a legjobb úton vannak, hogy tűzbe borítsák a világot.” A könyv Haffner 1999-es halála után, 2000-ben jelent meg. A szerző már nem láthatta azt a jobboldali autoriter, nacionalista populizmust, amely erősödve készül átvenni a hatalmat – nem csak - Európa felett, s itt – kimondva, vagy sejtetve a történelem kongó visszhangjait - abba is hagyhatnánk.

De most nem Haffnerről, hanem Goebbels egyik titkárnőjéről van szó. Arról a „fensőbbséges nyugalomról”, amelyben - minden politikai vihar ellenére – a weimari köztársaság, a polgári demokrácia aludt, hogy aztán diktatúrában ébredjen és a világ romjain nyújtózkodjon...

MERT A MI KORMÁNYUNK, A LEGÚJABB VÍZIÓJA SZERINT, AZ EURÓPAI KERESZTÉNY GYÖKEREKBŐL SARJADT

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: Mirtill
2018.11.10.


kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.tr

Tárgy: Tisztogatás

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Mekkora talentum kend! Fel nem fogható! Védelmet és nyugalmat találni egy nyílt diktatúrában egy aljas, szellemi inkvizícióként működő sunyi fasizmus elől. 

Bizony ehhez nagy életbölcsesség, tapasztalat kell, az iskola kevés.

Ilyesféle módon összegezhető a kórtermi konzílium. Mindent nem hallottam rendesen, mert a WC tartály átment automatába és folyton beleszólt a nagyiék diskurzusába. Ugyanis se a vizesblokk, se a kórterem ajtajait nem lehetett kilincsre zárni kilincs hiányában, szerencsére, mert az igaz, hogy így bejött a hang, de a szag meg kiment, és így újfent igaza van a tatának, hogy az itteni piacgazdaságnak nevezett vadkapitalizmus lényege márpedig ilyen; „nincsen ingyen ebéd, valamit valamiért, csak az állam nem ad neked semmit cserébe az adódért”.

A nagyi barátnőjét látogattuk meg, aki véletlenül – de a saját erejéből – nem halt meg, ezért nagy sokára tudtak keríteni vért, szikét, és egy orvost, akinek sikerült megműteni, ha már a Mucus néni a temetési költségekkel pillanatnyilag nem akarja a korlátlan felelőtlenséggel gazdálkodó államegyházak extraprofitját gyarapítani. (Hoppá! Tudta kend, hogy a viktorizált papoknak nem kell elszámolni a papi tized helyett kegyesen osztogatott 1010 összegű adófizetőkből kisajtolt pénzekkel?).

A „lányos duma” közepette, csak úgy mellesleg, a nagyi eldicsekedett, hogy kend az Erdogánéknál lakik, és ott lelkiismereti szabadság van és az utcákról a szemetet takarítják el és nem a szegényeket. Na, ezen a témán elidőztek egy cseppet. Nem járták körbe, hanem csak úgy nagylányosan bele-belekaptak. Ők értették, én sokszor meg se próbáltam:

Ide azért nem jöhetnek muszlimok, mert azok – a Szulejmános tévé sorozatban is volt – ételt, ruhát, meg fedelet adnak a szegényeknek. Itt flancos templomi ceremóniával frigyre lép a celeb és a stricije, a politikus. Ott a rosszlányokat zsákba varrják, a korrupt vőlegénynek/politikusoknak a fejét veszik, és mindezekből látszik, hogy nem keresztények.

Mert a mi kormányunk, a legújabb víziója szerint, az európai keresztény gyökerekből sarjadt. (A Béla bácsi szerint gyökérnek elég gyökerek, de nem keresztények az ziher!) Most ezek a gyökerek minket is a saját képükre és hasonlatosságukra akarnak formálni, ezért hülyítenek azzal, hogy kérdés formájában megmondják a népnek, hogy mit kell válaszolni, ha levélben megkérdezi őket, aki a választ írta. Érti? Nem? És ide akar jönni ezzel a felkészültséggel?
...

HIBRID HÁBORÚ - "AZ OROSZ PROPAGANDA HÁBORÚS ESZKÖZ, AMINEK A ZAVARKELTÉS ÉS ROMBOLÁS A CÉLJA"

ÁTLÁTSZÓ 
Szerző: KŐMŰVES ANITA
2018.11.10.


Az orosz dezinformáció elleni harc frontvonalában van Alya Shandra, az Euromaidan Press című ukrán hírportál alapítója. Az angol nyelvű internetes oldal célja, hogy ne csak a Kreml narratívája jusson el nyugatra arról, hogy mi is történik Ukrajnában. Shandra szerint nem szabad elfelejteni, hogy az orosz dezinformáció nem önmagáért van, hanem egy hibrid háború része, a célja pedig az, hogy zűrzavart keltsen és így rombolja le a jelenlegi geopolitikai világrendet. A manipuláció és propaganda témája iránt kutatóként is érdeklődő Shandrával Londonban, a Frontline Club dezinformáció-ellenes konferenciáján beszélgettünk. 

Az egyetemi kutatói világ és a környezetvédelem a háttere, nem pedig az újságírás. Hogyan jutott eszébe mégis internetes lapot alapítani?

A kijevi Majdanon 2013-ban kitört forradalom alatt kerestem, hogyan tehetném hasznossá magam. Mivel beszéltem angolul, elkezdtem külföldi híreket fordítani és hamar feltűnt, hogy mennyire más a valóság, mint amit az orosz dezinformáció terjeszt. És meglepett, hogy az orosz narratíva mennyire elterjedt az ukrán médiában, és az is, hogy Nyugat-Európában sokan inkább az orosz propagandának hittek, mint nekem, aki ott voltam a helyszínen. Azért dolgoztam, hogy az igazságot is meghallják arról, ami Ukrajnában zajlik, ne csak az orosz propagandát. Azóta pedig egyre jobban érdekel, a kormányok hogyan képesek a lakosság nagy tömegeinek a gondolkodását manipulálni a média segítségével.

Az orosz dezinformáció már Európában is terjed, és a nyugati országokban is egyre jobban tartanak a választásokra gyakorolt hatásától. Hogyan lehet felvenni a harcot a dezinformációval, ha annak a terjesztése egy olyan hatalmas médiabirodalom feladata, mint ami a Kremlnek is van?

A nyugati médiában is rengeteg gond van, de egy nyugati demokráciában, ahol az emberek hozzászoktak, hogy a kormány ellenőrizhető, ahol van még legalább valamiennyi független média és ahol az emberekben fejlett a kritikai gondolkodás képessége, ott elég könnyű ezzel szembe szállni. De autoriter államokban, ahol a szólásszabadság korlátozott, a média kontroll alatt áll és nincs erős hagyománya az állampolgári aktivizmusnak, ott ez sokkal nehezebb...

Az első fontos feladat, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a dezinformáció csupán egy eleme egy a hibrid háborúnak, ami épp zajlik. Minden álhírt nem lehet cáfolni, de beszélni kell erről mert az embereknek tudniuk kell, hogy ez egy háborús eszköz...

Van egy harci technika, amelyet reflexív kontrollnak hívnak. Ez az egyik módszer, amivel a Szovjetunió a hidegháború idején használt. Katonailag és gazdaságilag gyengébb volt, mint a Nyugat, ezért elkezdett használni egy csomó más eszközt a megtévesztésükre, hogy megkapja amit akar katonai erőfeszítés nélkül is. Most az történik, hogy Oroszország részletesen tanulmányozza azoknak az országoknak a lakosságát, amelyeket befolyásolni akar, és az EU-tagországok ide tartoznak, mert fel akarja bomlasztani az EU-t és lerombolni a jelenlegi világrendet. Ezért minden egyes ország lakosságát tanulmányozza, hogy megállapítsa, melyek az adott társadalom gyenge pontjai, és hogy kijátssza és saját céljaira kihasználja ezeket. Magyarországon például világosan látja, hogy a migráció ilyen ügy, és ezt kihasználja olyan módon, hogy minél erősebben kiélezze Magyarország és a többi EU-tagállam között a konfliktust...

ORWELL MAGYARORSZÁGON

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: MARKÓ BEÁTA
2018.11.08.


Szegény Orwell forog a sírjában. De ha élne, és látná a magyarországi folyamatokat, akkor verné a fejét a falba, haragudna saját magára és szidná a sivár fantáziáját. A felcsúti nemzetvezető rendszere rég lekörözte az ő fikcióját.

Rövid egy hét, a legintenzívebb munka mellett sem lehet túl sokat elvégezni, túl sokat beleszuszakolni hét napba. Az égnek hála, Magyarország jelenlegi vezetése ismert a hatékonyságáról. Míg a lakosság alszik, ők az éjszaka leple alatt törvényeket szövegeznek, s mire a bölcs nép felébred, reggeli kávéja kavargatása közben, az úgy nevezett parlamentben ülő úgy nevezett képviselők – bár tudnánk, kit képviselnek? – már meg is szavaztak egy-egy új törvényt.

Így történt ez a hipp-hopp összekalapált, váratlan ajándékként átnyújtott gyülekezési törvény további szigorításával. Azért arra mindig ügyelnek, hogy kellően pongyola megfogalmazású legyen az új jogszabály, lehessen így is, úgy is értelmezni. Többen úgy vélik, hogy már két ember politikáról folytatott utcai csevegése is gyülekezésnek számít, és az ilyen, spontán formában ezután tilos lesz. Viszont örömhír, hogy a magyar társadalom higgadt természetű, szó nélkül nyelte le a békát.

Gondoltak ők az állami ünnepek méltó megünneplésére is. Ne legyen ott senki, aki nem oda való, senki, aki nem fúj velük egy nótát, senki, akinek a legkisebb kifogása is lenne a rezsim ellen. Ezért – bár közterületen még nem tilos tüntetni – a Kossuth tér nemzeti ünnepek alkalmával „elveszíti közterület jellegét” – emlékeznek, mint az MNB-ből kihordott százmilliárdok, amik szintén elvesztették közpénz jellegüket(!) – s jeles napokon ott betiltják a tüntetéseket. Viszont örömhír, hogy a magyar társadalom higgadt természetű, szó nélkül nyelte le a békát...

QUO USQUE?

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.11.10.



Történetesen tegnap nem az a nap volt, amire az ember örömmel és nosztalgiával emlékezik még évek elteltével is – értékelhető vagy jó hírek nem voltak, a rosszak változatlan egyhangúsággal érkeztek, és az sem segített a dolgon, hogy a Ripost hasábjain megismerhettük az utóbbi idők talán legtalpnyalóbb, legaljasabb és leguszítóbb írását.

Amit valószínűleg nem is lett volna muszáj megírni.

A fene tudja, mi járhatott a napos szerkesztő eszében, mikor kiosztotta Jakab Juditnak a témát: foglalkozzon a hajléktalanhelyzettel. A munkatárs sem örülhetett felhőtlenül a feladatnak, mit csináljunk, kérem, ez egy ilyen szakma, vannak nemszeretem munkák is. De ne szaladjunk előre, most még ott tartunk, hogy a decens (vagy nem decens, nem ismerem) hölgy kiment hajléktalant keresni az Andrássy útra, mert hova máshova, meg merném kockáztatni, tipp alapján.

Kis szakmai titokról lebbentem fel a fátylat egy rövid kitérőben: majdnem minden aktív újságíró tanúsíthatja, hogy a kedves olvasók milyen előszeretettel „jelentik fel” polgártársaikat a sajtónál, ha van rá okuk, ha nincs. Az ilyen feljelentések általában úgy szoktak kinézni, hogy elmesélik, miért velejéig gonosz az Amálka a másodikról (nem adta vissza a mákdarálót, meg szemtelen az unokája, és ez tűrhetetlen), aztán szépen kérik a sajtómunkást, írja meg mindezt de egy szó változtatás nélkül, különben beperelik, és nehogy megkérdezze az Amálkát is a helyzetről, mert az esetben is perelnek. Az fel sem merül, hogy a sajtómunkásnak alá kell írnia az Amálka-ügyben készült egyoldalú álláspontot, a lapnak is vállalnia kell a megjelenését, szóval ha ezzel szemben az Amálka perelne, akkor a munkatársat és a lapot büntetik meg, ráadásul jogosan. Ez kedves olvasót egyáltalán nem érdekli, úgy van vele, hogy a sajtómunkás üljön csak őhelyette, azért fizeti. Ja, nem ő fizeti? Hogyhogy? És nem is az állam? És hogy ő maga évek óta nem fizetett egy vasat sem sajtóért? Hogy mik vannak…

Ezt korábban csak Szabad Nép-szindrómának neveztem és udvariasan vagy kevésbé udvariasan, de kivágtam a feljelentéseket: most is úgy vagyok vele, hogy becsületsértésekkel, rossz szomszédsággal, török átokkal, válóperes ügyekkel, birtokháborítással és egyáltalán minden effélével tessenek a bírósághoz fordulni, nekik is élni kell valamiből. Se jogom, se hatásköröm ilyesmikben dönteni. Azonban idén a Magyar Idők megreformálta a munkáslevelezők világát – az igaz, főleg fizetett munkáslevelezők révén, de már van következménye az ilyen feljelentgetéseknek.

És már nem is csak a fizetett munkáslevelezők teszik meg őket, hanem bárki – látják, hogy előadásokat lehet betiltatni, igazgatókat kirúgatni, akkor hajrá, magyar, súgjunk be, míg érdemes! (Más kérdés, hogy a fontos feljelenteni valókat azért a kormánymédia most sem bízza amatőrökre, illetve, pontosabban fogalmazva: a saját amatőreire bízza).

No, eljutottunk a kitérő végén oda, ahol tartottunk: kormánymédia munkatársa feljelentés alapján kimegy az Andrássy útra, ahol talál egy hajléktalant. Bizony feljelentés alapján:

Döbbenetes, ami itt van, ezt nem lehet tűrni tovább – mondta lapunknak egy neve elhallgatását kérő lakó a fővárosi Andrássy úton…”

Feljelentés volt ez, méghozzá nagyon komoly, névtelen, sőt az is lehet, hogy géppel írva...