TÓTA W.: EGYSZERŰEN SENKIK

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: TÓTA W. ÁRPÁD
2019.02.05.

A fideszmédia a főkurátor szerint is szar. Kirúgták ugyan, de a szag marad.

Nincs komoly jobbos újság, a jó tollú újságírók ellenzékben vannak. Olvasni Magyar Narancsot meg Élet és Irodalmat érdemes, az Origo undorító, a köztévétől hányni kell. Ami fideszes, az igénytelen.

Ezek eddig evidenciák. Mint ahogy az is, hogy nem minden kormánypárti figura tökhülye, tehát nem meglepő, ha a Közép-Európai Sajtó- és Médiaalapítvány kuratóriumi elnöke, Varga István épp efféléket gondol magában, ahogy végigtekint birodalmán. Szívesen olvasna ő sziporkázó, brillírozó jobbos szerzőket, szeretne már egy jót röhögni konzervatív humoristákon, vagy csak elolvasni egy eredeti nyelvezettel, poénokkal és gondolatokkal megírt jegyzetet. De hát ennek híján van az eklézsia.

Az már érdekesebb, hogy mindezt belemondja a kamerába.

De hogyan másképp végezhetné el a munkáját? Négyszázhetvenhat médiatermék tartozik alá. Nem mehet oda minden félanalfabéta idiótához egyenként, hogy Lacikám, Tomikám, Katikám, takarodj már el egy kicsit olvasni, művelődni, tanulni, és utána gyere vissza! Márpedig szólnia kell, ha változást szeretne. Egyetlen reménye, hogy a szava eljut a beosztottjaihoz, azok megrendelik a Narancsot meg az ÉS-t meg a szemét szabadkőműves Adyt, összehasonlítgatják a túloldali jótollúak szövegeit a saját nyikorgó fogalmazványaikkal, és előbb elszégyellik, majd megemberelik magukat.

Varga egyébként ebben téved. Azok a szerzők, akiket ő örömmel és irigykedve olvas, azért írhatnak úgy, ahogy teszik, mert szabadok. Maguk választanak témát, és nem kell Sorosra kifuttatniuk. Nem rezzennek össze, ha olyasmi jut eszükbe, ami nem passzol valamely párt aktuális szövegéhez, vagy épp ellentmond annak. Kormánypárti politikus nem áll ugyan szóba velük, a többitől viszont azt kérdeznek, amit akarnak, akkor is, ha az alany megsértődik. És nem azért vannak a helyükön, mert odanyalták magukat az állábaikon.

Engem például nem zavar, ha szájára vesz valamely fidesznyik. Magyarként és az anyanyelvem szerelmeseként viszont éles fájdalmat érzek, amikor azt kell olvasnom magamról a pártszócsőben, hogy „normális emberi érzelmekkel és értelemmel rendelkező emberekben olyan pszichológiai károkat hoz létre, amelyektől azok elvesztik nemi, etnikai, közösségi, családi identitásaikat.” Valahol valaki ilyen szellemi fegyverzettel védi a magyar kultúrát és identitást. Tőlem. Mi lesz itt, ha tényleg meg kell védeni?!...

ITT OLVASHATÓ

A NÉVVÁLTOZÁSTÓL A MAGYAR IDŐK NEM LESZ MAGYARNEMZET

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2019.02.05.

"Orbánnak azért fontos, hogy bitorolja a Magyar Nemzetet, nehogy valaki feltámassza a náciellenes, antifasiszta magyar jobboldali hagyományt, amelyet a “keresztény” szélsőjobboldal mindig csírájában elfojtott."

Azt csak Orbán Viktor és cselédei képzelik, hogy ha a gonosz mostoha rút lányaira erőltetik Hamupipőke cipőjét, akkor azok csodaszép királylánnyá változnak. Attól, hogy a rút Magyar Időket átnevezik, Magyar Nemzet még nem lesz belőle. Ez a trükk már Simicskának sem sikerült: az ő kezébe került Magyar Nemzet sem Magyar Nemzet volt többé. Még akkor sem, miután a G-napot követően rendes(ebb) újságként kezdett el működni. A Magyar Nemzetet megszállták időnként balról és jobbról, mégis megmaradt egy bizonyos szellemiség védjegyének.

Orbán nemcsak azért nevezi át a Magyar Idők című szörnyet, hogy eltakarja ennek a gyökértelen, értéktelen, kukába való szemétnek az igazi arcát, és valami nemes külsőt próbáljon adni neki, hanem azért is, hogy lefoglalja és meghamisítsa a Magyar Nemzet nevét, múltját és szellemiségét. Tudatosan száll meg mindent, és tudatosan sajátít ki és hamisít meg minden értéket, a budapesti közterektől az irodalmi múzeumon, a Magyar Tudományos Akadémián át az újságokig. A Magyar Nemzet múltja és szellemisége veszélyes rá nézve. A Magyar Nemzet egy olyan konzervatív jobboldal szellemiségét idézi, amelynek legnagyobb ellensége mindig a “keresztény-nemzeti” antiszemita szélsőjobboldal volt, amilyen a NER, csak a legnívótlanabb kiszerelésben.

A Magyar Nemzet születése is erről a jobboldalon belüli kultúrharcról szól, amikor a Magyar Nemzet mintegy kivált a nemzetiszocialista lappá vált Magyarság című újságból. Nemcsak az alapítók, de leginkább Márai Sándor neve fémjelzi azt a polgári irányzatot, aminek Orbán suttyó Fidesze soha nem tudott a nyomába lépni, bár szeretett volna. Mindenkinek a bütykén jött ki a sok “polgárosozás”, csak a tartalom, a belső polgári érték hiányzott belőle. Mert ahogy a felcsúti dakoták mondják, kutyából nem lesz szalonna. A polgári irányzat mögül egyedül a polgárok hiányoztak, a kultúrájukkal, a műveltségükkel, az ízlésükkel és az intelligenciájukkal. A magyar jobboldal tragédiája éppen az, hogy ennek híján irigységből és féltékenységből mindig az antiszemita szélsőjobboldalra sodródnak, mert annak kultúrája kompatibilis velük....

ITT OLVASHATÓ

KORDÁS LÁSZLÓ: A RABSZOLGATÖRVÉNNYEL VÉGLEG A MULTIK OLDALÁRA ÁLLT A KORMÁNY

MAGYAR HANG 
Szerző: HAJDÚ PÉTER
2019.02.05.

A rabszolgatörvény szembe megy az uniós joggal, a közösségi törekvésekkel – ahol éppen a munkaidő rövidítése van napirenden –, ezért a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MSZSZ) az Európai Bizottságnál támadja meg azt. A jogszabály következő lépcsőfoka annak a folyamatnak, amely 2011-ben indult, amikor a kormány a munkavállalók helyett a tőke oldalára állt, s elkezdte szűkíteni a munkavállalói jogokat. Ezért folytatjuk a tiltakozásokat – nyilatkozta a Magyar Hangnak Kordás László, az MSZSZ elnöke. 

– A január 19-re meghirdetett „Álljon le az ország” mozgalom lendületesen indult, de csak mérsékelt sikert ért el. Hogyan értékeli ezt?
– Érdemes folyamatában tekinteni a történéseket. Kezdődött a kafetéria-rendszer átalakítása miatti tiltakozással, amikor a kormányhivatalokban nyújtottunk be petíciókat, hogy az adótörvények módosításakor állítsák vissza a kafetéria-elemek kedvező adózását. Akkor még alkalmanként csak 10-15 emberrel számolhattunk. Aztán következett a lengyel nagykövetség előtti néhány száz fős tiltakozás az ágazati szakszervezetekkel közösen. Majd november 6-án a jegybank előtti több ezer fő tüntetett. December 8-án már 10-15 ezer ember volt kint az utcán, január 5-én pedig már valóban nagy tömeg demonstrált. Aztán január 19-ére a 19 megyeszékhelyre hirdettünk meg félpályás útlezárást és egyéb tiltakozásokat a rabszolgatörvény visszavonásáért. Aznap összesen hatvan helyen került sor megmozdulásokra, s azóta is vannak szórványos tüntetések, tiltakozások.

– Ám azóta csökkent a lendület. Lesz-e folytatás?
– Természetesen, hiszen a munkavállalók életét komolyan befolyásoló törvényről van szó. Miután a kormány magára hagyta a dolgozókat, s a tőke oldalára állt, nekünk kötelességünk folytatni a küzdelmet. Létrehoztuk a országos sztrájkelőkészítő és demonstrációs bizottságot, amely péntekenként stratégiai kérdésekről tárgyal. Ezen a fórumon döntünk, hogy mikor és hogyan folytatjuk. Konkrétumról egyelőre nem tudok beszámolni, de az biztos, hogy országos akciókat tervezünk, legalább havi egy alkalommal. Biztos vagyok benne, hogy már nem ülhetünk vissza a fotelbe, ez a szakszervezeti mozgalom már nem az, ami volt: folyamatosan akciózni fogunk. Gyárról-gyárra meg kell szerveznünk a helyi szervezeteket, ki kell képezni az ottani munkatársakat, hogy amikor kell, akkor szakszerűen tudjanak lépni....

ITT OLVASHATÓ

Ó, DEHOGYNEM FOGJA MEGEMELNI A SEGGÉT A JÓMAGYAR ÁLLAMPOLGÁR

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
20019.02.05.

Na jó, ilyen ország márpedig tényleg nincsen. Kovács Zoltán Facebookon (!) kéri ki magának, a kormánynak vagy a büdös franc tudja kinek, hogy a holland delegáció Magyarország demokratikus állapotát vizsgálgassa. Mert hogy jönnek ők ahhoz! Hát tényleg, hogy is jönnek ahhoz, amikor senkinek a világon nemhogy joga, lehetősége sincs bármit számonkérni a maffián. Itt az van, amit a Fényesrenyaltseggű Népvezér és a körülötte sündörgő haszonélvezők akarnak. Hogy nekünk, igavonó barmoknak mi lenne az igényünk vagy az érdekünk, elvárásunk, az a sánta kutyát nem érdekli. Kovács Zoltán gyommal lepett orcájára simán ráfér a hőbörgés.

Kikéri magának. Én meg leszarom. Én is kikérem magamnak hogy évek óta az ország nyakán élősködik egy ilyen velejéig kártékony rablóbanda akiknek nem lehet megálljt parancsolni. Szétbasszák a társadalmat, szétlopják az országot, mindent tönkretesznek, ami véletlenül még működik. Közben Matolcsy György arról hörög, hogy majd a következő évtizedek valamelyikében ő be fogja vezetni az eurót. Szerintem meg a börtönből kurvanehéz lesz bármit bevezetni. Márpedig ennek az lesz a vége akkor is, ha sokan már nem hisznek ebben és úgy gondolják, ez a szar marad örök időkre.

Nem marad ez. Azt nem állítom, hogy varázsütésre jó lesz minden, mert még hosszasan vért fogunk izzadni, az biztos. Azt sem állítom, hogy egyszerű lesz ezektől megszabadulni, mert baromira nehéz lesz. Mindenhová beették magukat, mindenhol ott vannak és szívják a vért, mint a rohadt poloskák. Védik a saját érdekeiket az utolsó csepp vérünkig. Az érdekeik pedig azt diktálják, hogy hatalomban maradjanak bármi áron. Ahhoz már túlságosan mélyen benne vannak, túl sok szemétséget műveltek, túl sokat loptak, hogy ki tudnának ebből hátrálni. Nem tudnak, nem tehetik. Már benne van a világraszóló geciségekben a család, papa, mama, gyerekek, kutya, szomszéd. Mindenki. Nem egy kis korrupciós csínytevésről van szó, nem néhány hízott libáról, hanem súlyos milliárdokról, elképesztő és sokunk számára felfoghatatlan vagyonokról. Földekről, szállodákról, kastélyokról, gyárakról, titkos bankszámlákról.

Ebből már nincsen kiút. Kurvára nincs. Ezt meg kell védeni, bármekkora árat is fog fizetni érte az ország. Már nem csak a pereputtyot milliárdossá varázsoló politikusbűnözőknek van mit veszíteniük, hanem a hatalom seggében élősködő firkászoknak, a korrupció legalizálását tíz körömmel védelmező jogászoknak, a méltatlanul magas polcra feltoltaknak egészen addig az ifjú harcosig és amazonig, aki matricákat ragasztgat a jogvédő szervezetek ajtajára, hogy az migránsvédő szervezet. A hazugságokat szemrebbenés nélkül kamerába olvasó bemondótól kezdve a legutolsó falábú focistáig már mindenkinek nagyon sok a veszítenivalója, aki kiszolgálta és kiszolgálja ezt a rendszert.

Azt a rendszert, amiben már nem is titkoltan kerülnek át a disznószerelőnél átmenetileg parkoltatott vagyonelemek Orbán családjához. Szemrebbenés nélkül. És ugyanilyen pofátlanul, röhögve küldik el az Átlátszót, ezzel a teljes magyar társadalmat a véreres francba akkor, amikor tudni akarja, ki és miért fizeti Orbán Viktor repülőútjait. Ez már nem ügy, nincs hozzá közünk. Ott sündörög körülötte a teljes magyar oligarchakülönítmény (igen, Csányival az élen) és kiszolgálják az igényeit, bármi legyen is az az igény. Na, ők sem bukhatnak...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN ÉS SALVINI CÉLJA AZ, HOGY ELFOGLALJÁK AZ EU INTÉZMÉNYEIT

HUPPA
Szerző: Huppa
2019.02.05.

Mark Leonard, az Európai Külügyi Tanács (ECFR) elnevezésű intézet vezetője „Az Európa-szkeptikusok csapdája” című, „Hogyan játszik a baloldal az Európa-ellenes pártok kezére” alcímű cikkében azt elemzi, mi várható az Európai Parlamentben és az EU-ban az európai választás után.

Az ECFR 27 tagállam szakértőinek és politikusainak körében végzett – jövő héten publikálásra kerülő – felmérése feltárta, hogy a szavazók ezúttal befogadóbbak lehetnek az Európa-szkeptikus pártok elképzeléseire, mint korábban, és az európai választás már nem főleg nemzeti ügy.

Amerikából Steve Bannon igyekszik felépíteni a jobboldali nacionalista kormányok koalícióját, míg Orbán Viktor és Matteo Salvini olyan populista szövetséget kovácsolt, amely összehozza a megszorításokat ellenző baloldalt a migrációt ellenző jobboldallal.

Orbán és Salvini célja az, hogy elfoglalják az EU intézményeit,

és belülről fordítsák meg az integrációs folyamatot. Nem kevesebb lebeg a szemük előtt, mint a nyugat újraalapítása az illiberális értékek talaján. Mindemellett idén nagyobb lesz a részvétel a szokásosnál, nem kizárt, hogy Merkel és Macron hívei otthon maradnak, és így a populista pártok jó eredményt érhetnek el...

ITT OLVASHATÓ

CINKOS, AKI NÉMA, AMIKOR MEGTEHETI, HOGY NE MARADJON CSÖNDBEN

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2019.02.05.

Eddig is sejtettük, milyen lehet egy vidéki városban homoszexuálisnak lenni, eddig is sejtettük, milyen lehet egy vidéki fideszes vezetésű városban ellenzékinek lenni. Tegnaptól pedig tudjuk is.

A bajai lángososként elhíresült férfi, Szabó Richárd tegnapi vallomása óta tudjuk. Richárdot ugyanis megfenyegették. Azt mondták neki, ha nem vonul vissza a közélettől, nyilvánosságra hozzák, hogy meleg. Lángosos Ricsi (ahogy sokan ismerik Baján) pedig úgy döntött, hogy vállalja azt, amit eddig titkolt, és nem hagyja magát zsarolni.

Egy dolgot biztosan tudok, bele se tudok gondolni, mi kell egy ilyen döntéshez. Ha én kerültem volna hasonló szituációba, biztosan menekülőre fogom. Ennél én sokkal gyávább vagyok.

Ott tartunk, hogy egy 18 éves lány, ha csúnyán beszél a miniszterelnökről, akkor nekiesik a propaganda. Ricsi esetében pedig még csúnya beszéd se kellett, elég volt egy kisvárosban ellenzékinek lenni, hogy megpróbálják kicsinálni. Még annyi se volt, mint Nagy Blankánál, hogy legalább azzal mentegessék maguk a kormánypárti szavazók, hogy csúnyán beszélt.

Ricsi gyereket fogadott örökbe, jótékonykodott a pénzéből, és nem mellesleg volt, és szerencsére van is politikai véleménye. Ebben mi nem tisztelhető?

Csak hát tiszteletről már szó nincs, csak háborúról. Az ellenzék legyakásáról, propagandával, az állami szervekkel, az Állami Számvevőszék segítségével. Elrettentésről van szó, hogy a tanult minta, a „ha kinyitod a szád, megütöd magad” érvénybe lépjen, hogy a nép kussoljon, a hatalom meg hízzon az új földesurak, oligarchák kezében...

ITT OLVASHATÓ

NEMES GESZTUS AZ ÉLETJÁRADÉK, DE EGY BÁNYÁSZ NEM SZORUL RÁ?

INDEX
Szerző: ÁGHASSI ATTILA
2019.02.05. 

Emlékezetesebb olimpiai negyedik hely talán nincs is, mint Tóth Krtisztináé. Már hat éve külföldön dolgozik, noha szerinte az összes kintlévő magyar fejében megfordult már legalább egyszer, milyen lenne, ha itthon tudna segíteni. Aztán rájön, jobb neki a bajoroknál.

Az asztaliteniszező Tóth Krisztina öt olimpián szerepelt, 2000-ben két pont hiányzott neki és Bátorfi Csillának ahhoz, hogy történelmet írjanak, és megszerezzék a sportág első magyar olimpiai érmét. A bronzmeccs ötödik, mindent eldöntő szettjében 21-19-re alulmaradtak dél-koreai riválisukkal szemben.

A női párosoknak ötször osztottak olimpiai érmeket, először 1988-ban, akkor egy európai duó férkőzött fel a dobogóra, azóta a négy közé csak Bátorfi és Tóth tudott bejutni.

PILLANATNYILAG MINDKETTEN NÉMETORSZÁGBAN DOLGOZNAK, SZAKMAI KAPCSOLATBAN IS VANNAK,

mert Tóth a bajor asztalitenisz szövetség egyik tartományi edzője, míg Bátorfi a Bayern München Ifjúsági Akadémiáján edzősködik.

Tóth a hatodik évét kezdi januárban Münchenben, a véletlenek összjátéka után kapta meg az állást. Klubja, a Kroppach csődbe ment 2013-ban, és amikor mindez megtörtént, látott egy hirdetést a bajor szövetség honlapján, szakmai referenst kerestek. Beadta a pályázatát egy nappal a határidő előtt, és megkapta a munkát. Nem csalódott, élvezi, amit csinál...

ITT OLVASHATÓ

MÁR CSAK RÉSZBEN SZABAD MAGYARORSZÁG, DIKTÁTOROK TÁRSASÁGÁBAN SZÍTJA A TÜZET ORBÁN A FREEDOM HOUSE KARIKATÚRÁJÁN

168 ÓRA ONLINE
Szerző: 168 Óra
2019.02.05.

Szabadról részben szabadra minősítette a magyar politikai rendszer besorolását a demokratikus intézményrendszer és a jogállam szempontjai alapján az amerikai Freedom House jelentése. Így Magyarország olyan országok társaságába került, mint Mianmar (ahol népirtás zajlott a közelmúltban), Zimbabwe (ahol nemrég a tüntető tömegbe lőttek a rendőrök) vagy a Fülöp-szigetek (ahol Rodrigo Duterte elnök ezreket ölet meg kábítószer-használat és kereskedelem vélt gyanújával).

A magyar pontszám 72-ről 70-re zuhant, ezzel Magyarország lett az Európai Unió egyetlen országa, amely nem minősül szabadnak. A kontinensről még Ukrajna, Szerbia, Albánia, Macedónia, Montenegró, Koszovó és Bosznia-Hercegovina tartozik a csoportunkba. A világon megvizsgált 195 országból 86-ot minősítettek szabadnak, 59 a részben szabad kategóriába került, 50 pedig a nem szabad kategóriába. Utóbbi kategóriába tartozik például Oroszország, Kína, Irán vagy Szaúd-Arábia.

Bár az Egyesült Államok továbbra is szabad országnak minősül, Donald Trump amerikai elnök is feltűnik a Freedom House alábbi karikatúráján, amelyen a világ országainak szabadságát fenyegető államférfiak (mint Vlagyimir Putyin vagy Szalman szaúdi trónörökös) közé odakerült Orbán Viktor magyar kormányfő is, amint legyezve szítja a lángoló Szabadságot emésztő tüzet. Bár csak háttal látszik, de a zakóján a Magyarország felirat látható...

ITT OLVASHATÓ

MÉG AZ IS KIDERÜLHET, HOGY A FIDESZ NEM NYERTE MEG A VÁLASZTÁST

HÍRKLIKK
Szerző: JUSZT LÁSZLÓ
2019.02.05.

Polt Péter válaszolt Vadai Ágnesnek. Eszerint ukránok fiktív magyar állampolgársági ügyeiben 2019. január 28-ig 370 ügyben indult nyomozás. 156 esetben már vádemelés történt, azaz bírsági szakaszba ért az ügy, 106 esetben született jogerős ítélet. Az esetek többségében úgy kértek állampolgárságot a kérelmezők, hogy nem is tudtak magyarul, mégis megszerezték azt "a hivatalnok felelősségét is felvető módon". 

És mennyiről nem tudunk? Ki tudja letenni a kisdobos esküt arra, hogy nem 100.000-en kapták meg teljesen alaptalanul az állampolgárságot?

- És hogyan kapjuk vissza a nekik kifizetett “nyugdíjakat”?

- És hogyan hihetjük el a választási “eredményeket”?

- És ha ez megtörtént, akkor ugyanígy megtörténhetett a “levélszavazás” mahinálása is?

- Ezen az alapon az is kiderülhet, hogy nem is nyerték meg a választást?

Ez már nem egy-két elszigetelt eset. Ez már egy rendszert felételez!

Ezzel egyidőben jelent meg, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap terhére a magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény alapján 2015 decemberében 1.117 millió forint összegű nyugdíjat folyósított a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság. 2010 óta évente ezer felett van az ukrán nyugdíjigénylések száma, ami tavaly már elérte 2283-at...

ITT OLVASHATÓ

A SZEGÉNYSÉGRŐL MÉLTÓSÁGGAL SAJTÓDÍJ 2019: ELHALLGATÁS VAGY SZENZÁCIÓHAJHÁSZÁS HELYETT KÖRÜLTEKINTŐEN A RÁSZORULÓKRÓL

ÁTLÁTSZÓ / SZOCIO BLOG
Szerző: VITRAI BARBARA
2019.02.05.



Idén az Átlátszónet Alapítvánnyal közösen, az Erste Stiftung támogatásával kerül kiosztásra „A szegénységről méltósággal” sajtódíj, melyet három éve indított útjára a Magyar Szegénységellenes Hálózat (MSZEH). A kezdeményezés keretében olyan 2018. január 1. és december 31. között megjelent cikkeket, riportokat, interjúkat, tudósításokat – és ezen keresztül alkotóikat – díjazzák, amelyek az érintettekből álló zsűri véleménye szerint megfelelő módon, körültekintően, méltósággal és árnyaltan mutatják be a szegénységben élők helyzetét. A díj létrejöttéről, a sajtó aktuális állapotáról, és az újságírók felelősségéről a díj projektmenedzserével, Csordás-Takács Attilával beszélgettünk.

Átlátszó: A sajtódíj felhívásában szerepel, hogy Magyarországon minden harmadik embert érint a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés. Ám a probléma nagyságrendjével szemben a hazai szegénységben élők helyzete korántsem mindig a súlyának megfelelő módon jelenik meg újságcikkekben, tudósításokban; gyakran sztereoptip, klisészerű vagy szenzációhajhász megközelítésekkel találkozunk. Emlékszik arra, hogy konkrétan mi hívta életre ennek a díjnak az ötletét három évvel ezelőtt? Volt olyan konkrét cikk, tudósítás, riport, amitől úgy gondolták, hogy ezt valahogyan muszáj ellensúlyozni?

Csordás-Takács Attila: Először is, ez a sajtódíj egy nemzetközi kezdeményezés része, amely Ausztriában egy kerekasztal beszélgetéssel indult, ahol szegénységben élő emberek újságírókkal beszélgettek a róluk megjelent cikkekről. Ebből nőtte ki magát a sajtódíj, amit később ki szerettek volna terjeszteni más országokra is, ezért nemzetközi partnereket is bevontak. Az első évben, 2017-ben Magyarországon, Horvátországban, Finnországban és Izlandon osztottak díjakat, tavaly pedig csatlakozott Románia és Macedónia is. Tehát azért három éve indult itthon, mert akkor kaptunk rá lehetőséget.

De azért azt látjuk, hogy abban az országban, ahol azt mondják, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér, meg vannak olyan újságok, tévék (például a TV2 riportja az aluljáróban élő hajléktalanokról), amelyek méltóságsértő módon jelenítik meg a szegényeket, plusz összekapcsolják a szegénységet a kilátástalansággal, ott fontos bemutatni, hogy a szegénység nem feltétlenül a saját hibája valakinek, hogy a szegénység ma rendszerszintű Magyarországon. A KSH 2017-es kutatása szerint 2,5 millióan élnek szegénységben, ebből 1,3 millióan a szegénységi küszöb alatt, azaz kevesebb mint 78 ezer forintot tudnak havonta elkölteni...

...Díjazottak 2018-ban

2018 márciusában az első díjat Jakab Villő Hanga, az Átlátszó Erdély újságírója nyerte el. “Vadgalambfalva: a falu fejlődik, a roma telep csak növekszik” című cikke egy kis székelyföldi településen élő roma származású emberek sorstalanságára hívja fel a figyelmet. Neuberger Eszter, az Abcúg munkatársa nyerte a második díjat, aki az “Egy szép kert itt olyan, mint oázis a sivatagban” című cikkéért kapta az elismerést. A harmadik helyezett Laborczi Dóra lett, a Kötőszó blogon megjelent, “A legígéretesebb fiatal magyar kutató segítséget kér” című írásával, amelyben a mozgássérültek anyagi kiszolgáltatottságára hívja fel a figyelmet Muntag Vince, egy fiatal kerekesszékes kutató, irodalmár mindennapjain keresztül. Különdíjat kapott Bakóczy Szilvia “Cigánytelepről a Prezibe” című munkájáért, valamint Dohi Gabriella, aki kisfilmeken keresztül mutatja be a Budapest Bike Maffia Sweet Home nevű kreatív társadalmi projektjét, melyben önkormányzati bérlakások felújításával juttatják otthonhoz a rászoruló családokat.

ITT OLVASHATÓ

CÉLTALAN VÁRAKOZÁS NYOMORÍTJA A MENEKÜLTEK LELKÉT A GÖRÖG SZIGETEKEN

ABCÚG BLOG
Szerző: NEUBERGER ESZTER
2019.02.05.

Sok minden van a görögországi Leszbosz szigetén működő Moria menekülttáborban, ami megkeseríti az ott élők életét, de semmi sem okoz akkora károkat, mint a traumákra rakódó állandó stressz és a céltalan várakozás, ami még a legellenállóbb emberek lelkét is megnyomorítja. Hogy a háború, az emberkereskedelem, a szexuális erőszak, a kínzás vagy akár csak a tengeri átkelés traumájától pszichológusok segítségével megszabaduljanak, arra a tábori körülmények között esély sincs. Ezért is óriási probléma, hogy napok, hetek helyett akár évekig ragadnak menekülttáborokban a szigetre érkezők, és még akinek ez sürgős lenne, azt sem sikerül időben átszállítani kevésbé zsúfolt, nyugodtabb helyekre. A segítő szervezetek nagy dilemmája, hogy mindaddig, amíg a táborban aktívak, lényegében fenntartják ezt a káros helyzetet, de ha kivonulnának, ezrek maradnának ellátás nélkül.

“Gyertek, gyertek ide egy teára” – érkezett a meghívás a közelből, rögtön, miután sétára indultunk a hivatalos menekülttábor melletti olajfaültetvényen felépült sátortáborban. A görögországi Leszbosz szigetén jártunk, alig tíz kilométerre a török partoktól, ahonnan még most is naponta indulnak útnak motoros gumicsónakokon menedékkérők az Európai Unió felé.

A sziget délkeleti részén fekvő Moria falu határában egy katonai bázis helyén épült fel még 2015-ben az a menekülttábor, ahová minden, a szigetre érkező menedékkérőt szállítanak, hogy elindítsák és kivárják a menedékkérelmük elbírálását.

A szigetre azonban általában jóval többen érkeznek, mint amennyien elhagyják a helyet. Hiába van a szigeten két másik, kisebb menekülttábor, a moriai így is jóval több embert fogad, mint amennyire tervezték. Ezért is alakult ki körülötte egy nem hivatalos tábor, amit – mivel egy olajfaültetvény közepén terül el – ‘olive grove’-ként emlegetnek.

A hivatalos menekülttáborban használt konténerek helyett itt sátrakban alszanak az emberek, amiken az Európai Unió és a Vöröskereszt logóit lehet felfedezni...

ITT OLVASHATÓ

JÖHET A PÉNZ A HŰTŐ- ÉS MOSÓGÉPCSERÉRE - ÚJRA MEGINDULTAK AZ ÁRUHITELEK?

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2019.02.05.

Egy év alatt hatalmasat zuhant az áruhitelek összes költsége (THM), ami indokolhatja, hogy már szabad szemmel is látható mennyiségben szerződtek ilyen kölcsönökre a vevők. Jelenleg is több áruházláncnál futnak nulla THM-es akciók, de van, ahol már az Otthon melege program nyerteseit várják.

Az áruvásárlási hitelekre kötött új szerződések átlagos havi összege tavaly az egy évvel korábbihoz képest a kétszeresére nőtt, amit – számolta ki az Azénpénzem.hu – a zuhanó terhek is indokolhattak. Ez a kölcsönfajta persze még így is csak a töredéke a lakás-, illetve a személyi hiteleknek. A hitelek teljes terhe mindenesetre a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint az elmúlt egy évben elég meghökkentően változott. Feltűnő, hogy éppen az úgynevezett fedezettel rendelkező hitelek drágultak:...

ITT OLVASHATÓ

HÉT (+1) HAZALÁTOGATÁSI STRATÉGIA

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / Dávid
2019.02.05.

Határátkelőként hazalátogatni egyfelől csodás dolog, hiszen az ember találkozik a családdal, barátokkal, másfelől hatalmas nyomást is jelent, hiszen lehetetlenül sok mindenkivel találkozni kellene és akkor még nem beszéltünk a (hol szelídebb, hol durvább) érzelmi zsarolásról. A Berlinben élő Dávid szedte össze, milyen stratégiákat lehet ilyenkor követni és ők miként oldják meg azt a sokszor kényes helyzetet.


„Mi lassan két éve költözünk Berlinbe, azóta elég sok hazautat tudhatunk már magunk mögött.

A minap beszélgettem a szerb kolléganővel, aki épp mesélte már mennyire frusztrált előre a hazalátogatástól. Kérdezem, hogy mitől? Sorolta a hazalátogató expatok szokásos mantráját. Ezek közül is elsődlegesen a család saját maga által definiált prioritását.

Nóra két évvel ezelőtti tanácsai nagyon hasznosak. Tekintsétek ezt inkább kiegészítésnek.

Tettem hát egy kis felmérést más kollégák között (ír, moldáv, török, ukrán, hongkongi, orosz, lengyel, észt, argentin - Berlin már csak ilyen multikulti), milyen típusú helyzetek vannak és ki mégis hogyan kezeli ezeket.

Vannak ugyanis különbözők és megoldásból is van pár jópofa. Persze a lelki zsaroló családtag – „Hát nem én vagyok fontosabb? Miért kell vele egyáltalán találkozni és miért nem velem háromszor is?” - ellen nem fogunk tudni tanácsot adni.

Abban mindenki egyetértett, hogy ezek az időszakok nem a pihenésről szólnak. Illetve abban is, hogy lehetetlen mindenkit meglátogatni. Pedig az éves szabadságaink több-kevesebb része erre megy el.

Stratégiák

#1 Mindenki egy helyen

Mindenkit a szociális hálónak megfelelően csoportosítva egy helyre csődíteni. Család, baráti társaság X, baráti társaság Y, stb. Előnye, hogy időt spórol, családdal lehet több ilyen kört is szervezni. Cserébe senkivel nem lehet egy rendeset beszélgetni.

#2 Külön, kis létszámban

Mindenkivel és minden családdal külön-külön, esetleg kisebb, legfeljebb hatfős társaságban. Hat fő ugyanis ritkán szakad két részre egy asztalnál, de hét-nyolc már igen.

Előnye, hogy mindenkivel érdemben lehet beszélgetni akár fél napot is. Ellenben arra is nehéz lesz időt találni egy hét alatt, hogy az export túrórudit megvegyed.

#3 Jöjjenek ők hozzád

Az idő többségében egy helyen vagy annak relatíve közvetlen környékén lenni, az emberek pedig jöjjenek a hazalátogatóhoz. Előnye, hogy ez is rengeteg időt spórol. Hiszen ki akar egy kétmilliós városban fél hetet a tömegközlekedésen tölteni, csak mert mindenki a külvárosban lakik? Lehetőleg átellenes oldalakon.

Hátránya, hogy kicsit nehezebb összeszervezni, mert mégiscsak mi vagyunk szabadságon és van, akivel akár egy hétköznapi reggeli/ebéd/kávé erejéig is jó lenne összeülni.

#4 (Félig) inkognitóban hazalátogatni

Hatalmas előnye, hogy nem kell mindenkivel találkozni, lehet ügyet intézni. Hatalmas hátránya, hogy nem találkozol mindenkivel. A lebukásnak is vannak veszélyei és még egy Budapest méretű városban is jöhet véletlenül szembe valaki, akinek nem kéne tudnia.

Furcsa érzés, de a saját elménk és fizikumunk épségének érdekében nagyon hasznos tud lenni. Igen, néha a családnak se kell tudnia róla, hogy két napig otthon voltál valami fontos miatt...

ITT OLVASHATÓ

VÁLASZLEVÉL A HAZUGSÁGGYÁR HÍRHAMISÍTÓJÁNAK

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.02.05.

...Feltehető, hogy Kövér házelnök más irányú bokros, valamint halaszthatatlan elfoglaltságai miatt nem fog azonnal válaszolni Papp Dániel levelére. Ezért, hogy a vezérigazgatói székbe helyezett hírhamisító ne maradjon okosítás nélkül, Kövér házelnök reagálásáig megelőlegezzük a választ.

Papp úr!

Olvastuk levelét, amelyben arról panaszkodik, hogy országgyűlési képviselők látogatást tettek az Ön által vezetett intézményben. Önnek igaza van, mert valóban elkeserítő, hogy intézményük rendes működése nehézségekbe ütközik. Rendes működés alatt azt értjük, hogy Önök valódi híreket és tisztességes tudósításokat közölnek a nézőkkel. Vagyis, azt teszik, amiért a pénzt kapják a magyar adófizetőktől: tájékoztatják őket Magyarország és a világ dolgairól, mégpedig szakmájuk, az újságírás alapvetéseinek megfelelve, azaz pártatlanul és hitelesen. (Ha a két jelző közül bármelyik értelmezésével gondja adódik, szívesen segítünk.)

Mindazonáltal azt gondoljuk, hogy az Önök intézményét meglátogató országgyűlési képviselőket nem a Pintér Sándor belügyminiszter volt cégének alkalmazásában álló martalócoknak, hanem személyesen Önnek kellett volna fogadnia. És nem az intézmény valamelyik külső traktusában, hanem a dolgozószobájában – kávéval és üdítővel kínálva a hölgyeket és urakat.

Majd, miután elnézést kért tőlük, amiért nem Ön látogatta meg őket a képviselői irodaházban, meg kellett volna kérnie őket, hogy tolmácsolják bocsánatkérését, amiért az évi mintegy 90 milliárd forintot nem arra fordítják, amire kapták, hanem valódi hírek helyett hazugságokkal traktálják az embereket, uszítanak, és gyűlölködést szítanak.

Ezt kellett volna tennie Önnek Papp úr, majd, mintegy a képviselők látogatásának betetőzéseként, benyújtania a lemondását. Fentiek hiányában a Kövér házelnökhöz írott leveléről azt kell gondolnunk, hogy semmivel sem különb, mint egy nagycsoportos óvodás árulkodása: óvó néni, a Pistike elvette a csattogós lepkémet, ráadásul még anyagi károm is keletkezett, mert a homokozó lapátomat is összetörte...

ITT OLVASHATÓ

A FEGYELEM NEM ÁLL JÓL AZ EGYÉNISÉGEMNEK

INDEX
Szerző: RA
2019.02.05.

"Jogászként feltehetően tudja, ha megszólal egy testület nevében, akkor annak súlya van."

A kérdés nem is lehetne aktuálisabb a meglepő nyilatkozata után a kormánysajtó-alapítvány éléről lemondó Varga Istvánhoz, pedig ezt valójában 28 évvel ezelőtt szegezte neki a Népszabadság tudósítója. Varga akkor még az MDF Békés megyei politikusa, helyi ügyvéd volt, és a jelek szerint már akkor is szeretett őszinte, de annál nagyobb port kavaró nyilatkozatokat tenni.

Akkor éppen azért lett balhé a mondataiból, mert az MDF-ben a Justitia albizottság elnökeként azt indítványozta, hogy a kommunista időszak legsúlyosabb bűncselekményei ne évüljenek el (1991-ben járunk), és közölte, hogy

"nem kívánjuk követni a nürnbergi per rossz példáját, hiszen akkor több ítélet is jogilag megalapozatlan volt."

Aztán azzal a lendülettel Bárdossy László volt magyar miniszterelnök ügyét is justizmordnak (tévedésként vagy koncepciós ítéletként meghozott halálos ítélet) minősítette. A kijelentésektől az MDF is elhatárolódott, azok "csakis Varga személyes véleményét tükrözik", mondta az akkori országos ügyvivő.

Varga válasza egyébként a Népszabadság "tudja-e, hogy a megszólalásnak súlya van' kérdésére úgy hangzott, hogy "elismerem, hogy nem volt szerencsés a nürnbergi perrel és Bárdossyval példálóznom, bár mondandóm jogi részét e példák kifejezték", de azt is hozzátette – MDF-estől valószínűleg szokatlan módon –, hogy csak a Népszabadság tudósítása volt korrekt a mondatairól az akkori sajtóban...

ITT OLVASHATÓ

DRÁGASZÉP MINISZTERELNÖKURAT MÁR MEGINT OLDALBA RÚGTA AZ ELLENSÉG

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Swan Edgar
2019.02.05.

Vidám reggelt mindenkinek! Főleg Bálintnak, akinek tegnap ugrott a szabad napja Robi spontán internet-hiánya miatt, úgyhogy ma megint nekifut a pihenésnek. Ennek örömére velem kell beérnetek és nem, nincsen még hétvége. Még csak kedd van, bőven van idő a hülyeségre. A NER különítményei nem is késlekednek, kihasználnak minden pillanatot. A bőség zavara már kora hajnalban torkon ragadott, azt sem tudom, mivel kezdjem. Mindegy, belevágok és majd lesz valami.

A közpénzből eltartott MTVA brutális károkat szenvedett el akkor, amikor ellenzéki képviselők megrohanták, megtámadták, megostromolták (kinek mi tetszik) a jeles intézményt. Konkrétan 23 millió forinttal sírták tele Kövér László házmester becses hallószervét.

Hát nem gyönyörű? Háde az. Valaki szólhatna Papp Dánielnek, hogy ne rinyáljon. Gazdálkodja ki ezt az összeget azokból a tízmilliárdokból, amit szintén mi, adófizetők állunk. Nem mellesleg Papp Dániel és Kövér László fizetésével egyetemben.

Drágaszép miniszterelnökurat már megint oldalba rúgta az ellenség! Szegény puritán embernek egy pillanat nyugta nem lehet. Alig került a fideszmédiaholding (meg nem jegyzem a nevét, hasznosabb feladatot is tudok a még működő néhány agysejtemnek) élére kinevezett főbácsi, bizonyos Varga István. Múlt hét pénteken a jóember interjút adott, amiben elmondta, hogy igazából nem annyira jó még a fideszes média, de majd ő azon lesz, hogy jó legyen. Ezt az interjút tegnap felkapta a média, estére ki is rúgták – beszélek itt hülyeségeket! Önként lemondott! – Varga úr. Hát ez gyors volt. Nem tudta szegény, hogy a NER-ben nem elég gerinctelennek lenni, annak is kell látszani. Ez általában szokott is neki sikerülni, most valamiért úgy gondolta, hogy elég magas polcon ül ahhoz, hogy egy kis kilengést megengedhessen magának. Tévedett. Én már komolyan kezdek aggódni drágajóminiszterelnökúrért! Hát mi lesz itt, ha már senkiben sem lehet bízni? A végén majd ezt is neki magának kell csinálni, hogyha azt akarja, rendesen működjön. Ódesajnálom! Ja, nem...

ITT OLVASHATÓ

AZ ÜGYÉSZSÉG IS ELISMERI, TÖMEGES CSALÁS VOLT AZ UKRÁN BEJELENTÉSEKKEL

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: hvg.hu 
2019.02.04.

Százasával indított eljárást az ügyészség az egyszerűsített állampolgársági eljárás és fiktív lakcímbejelentések miatt, sok esetben már ítélet is született. A Legfőbb Ügyészség Vadai Ágnes DK-s képviselő levelére válaszolt.

Rákérdezett Polt Péternél Vadai Ágnes DK-s képviselő, nyomozott-e az ügyészség a választások idején tömegével betelepített, csalással kiadott állampolgárságot szerzett ukrán–magyar választók ügyében, születtek-e ítéletek. A DK egyik slágertémája volt az ilyen bejelentett ukrán idősek magyarországi nyugdíja is, erre is kérdezett. Volt olyan romos épület hatérmenti településen, ahol 60-200 ember volt bejelentve. De egyéb visszaélések is történtek a magyar állampolgárság megszerzésével, bűnözők férhettek ezzel EU-s állampolgársághoz annak minden előnyével.

Polt Péter válaszolt Vadai levelére. Mint írja, 2019. január 28-ig 370 ügyben indult nyomozás, ebből 32 esetben még a felderítési, 27 ügy a vizsgálati szakaszban van, 156 esetben vádemelés történt, azaz bírsági szakaszba ért az ügy, 106 esetben született jogerős ítélet. Az esetek többségében úgy kértek állampolgárságot a kérelmezők, hogy nem tudtak magyarul, mégis megszerezték azt "a hivatalnok felelősségét is felvető módon". Más esetben egy magyarul tudó jelent meg a konzulátuson, de egy magyarul nem tudó személynek állították ki az állampolgárságot. Ugyanígy történt útlevelek esetében is.

A fiktív lakcímek ügye: az ingatantulajdonosok fiktív adatokkal adtak be lakcímbejelentő lapokat olyanok részéről, akik nem éltek itt életvitelszerűen. "Az érintettek által aláírt lakcímbejelentők alapján a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának hatósági nyilvántartásában valótlan adatok kerültek bejegyzésre", és ezekből hatósági igazolványokat is kiállítottak...

ITT OLVASHATÓ

EZÚTON IS ÜDVÖZÖLJÜK A MAGYAR NARANCS FIDESZES RAJONGÓIT!

MAGYAR NARANCS / NARANCSBLOG
Szerző: M.F.L.
2019.02.04.

Sorra bizonyosodik be a kormánypárti politikusokról, hogy előszeretettel olvasgatják lapunkat.

Ma éppen a fideszes médiagólem egyik vezetőjéről, a hazai sajtó több mint felét magába olvasztó Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnökéről, Varga Istvánról, egykori fideszes (és még korábbi MDF-es) parlamenti képviselőről derült ki, hogy minket olvas. „Igényes, jó tollú újságírókat, és nem kell megsértődni, nyugodtan mondhatom, inkább a másik oldalon látok” – nyilatkozta hozzátéve: ő többek között Magyar Narancsot olvas (továbbá járatja az Élet és Irodalmat, illetve megveszi reggelente a Népszavát).

De nem Varga az egyetlen, aki lapunkból is tájékozódik a világ dolgairól – ahelyett (amellett?), hogy a kormánypárti propagandát olvasná. Több forrásból is úgy értesültünk, az őszi kötcsei találkozón maga a Főni, a párt- és miniszterelnök Orbán Viktor tájékoztatta arról az összesereglett jobboldali értelmiséget, hogy olvasta az őt élesen kritizáló volt külügyminiszterrel, Jeszenszky Gézával készített interjút. (Persze, mindezt csak azért jelezte, hogy világossá tegye, mennyire nem ért már egyet atlantista egykori nagykövetével.)...

ITT OLVASHATÓ

EZEK A CÉGEK ADJÁK AZ ADÓJUKAT A KÖLTSÉGVETÉS HELYETT FELCSÚTRA

444.HU
Szerző: haszanz
2019.02.05.

Állami cégek, Mészáros Lőrinc cégek, közbeszerzések bajnokai. Ezeket találtuk azon a birtokunkban került listán, ami összegzi, milyen cégek, kinek és mennyi sportcélú taót utaltak az elmúlt öt évben.

Közpénz, ami Orbán szerint nem közpénz

Aki képben van, hogy mi is a tao-rendszer, az ugorjon három bekezdést, aki csak sejti, annak egy rövid összefoglaló. Döbbenetes összeg, több mint 500 milliárd forint ment az államkassza helyett sportcélú támogatásokra az Orbán-kormány találmánya, a taó-rendszeren keresztül 2011 óta. A költségvetésbe vágott kiskapu lényege, hogy cégek a társasági adójuk meghatározó részét az államkassza helyett (ahonnan demagóg módon lehetne mondjuk egészségügyre, oktatásra költeni) sportegyesületek/sportszervezetek támogatására terelhetik át. Azzal a megszorítással, hogy kiválasztott látványsportágak (foci, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong és nem olyan régóta röplabda) vannak a rendszerben. Lengőtekére vagy counter strike-ra nem lehet taózni.

Orbán Viktor maga azon az állásponton volt, hogy a költségvetés helyett a sportba terelt taó-pénz már nem is közpénz. Ebből a logikából pedig azt vezette le például, hogy a felcsúti Makovecz-stadion is magánadományokból épült. A közérdekű adatok nyilvánossága érdekében indult perek végén a bíróság nem osztotta Orbán álláspontját. De attól még, hogy a taó hivatalosan is közpénz lett, még mindig nagyon keveset lehet tudni az árnyékba terelt sok száz milliárd forint felhasználásáról. A nyilvános adatokból nagyjából annyit lehet összebogarászni, hogy mennyi taó-pénz landolt a különböző egyesületeknél és milyen célra. Azok valódi felhasználásáról már semmi.

Ráadásul a rendszer úgy van kitalálva, hogy sem a cégeknek, sem az egyesületeknek, sportszervezeteknek nem kell nyilvánosságra hozniuk a támogatást, nyilván az „ez nem is közpénz” miniszterelnöki logika alapján. Mintha valami tiltott finanszírozás lenne. A NAV felé azért el kell számolni, de az adóhatóság ezeket az adatokat nem teszi nyilvánossá.
A lelkes taós cégekből a közbeszerzési értesítőt is össze lehetne állítani

Birtokunkba került egy sok ezer elemből álló adatbázis a társasági adózás kiskapuját használó cégekről. Ez szépen kiegészíti és bővíti azt a listát, amit még tavaly szerzett meg a Labdarúgó Szövetségtől hosszas pereskedés után az Átlátszó. De ugyanezért küzdött az Emmivel a Transparency International is.

Túlzás lenne azt állítani, hogy mindenki trükközésre vagy valami előnyszerzésre használná a rendszert, valóban van olyan támogatás, ami utánpótlás célokat szolgálhat, kistelepülések sportszervezeteit vagy szabadidősportot segít. De vannak olyan taó-pénzutak, amik alapján egészen jó térképet lehetne összeállítani a politikával összefonódó magyar gazdaságról.

Az egyesületek közül természetesen az Orbán Viktor által alapított Felcsúti Utánpótlásnevelésért Alapítvány a legnagyobb nyertese az Orbán-kormány által kitalált rendszernek.

Azt már eddig is lehetett tudni, hogy az államkasszába ütött csapból Felcsútra folyt a legtöbb közpénz, tavalyig 22 milliárd forint. Ennyi pénz elköltése még Felcsúton sem egyszerű, de a stadion mellett megépült az ország legnagyobb multifunkcionális sportcsarnoka, lettek új teakonyhák az akadémistáknak, buszok, polár órák, meleg-hideg terápiás készülék, mobil kameraállvány, farizom és homsting erősítőgép, teakonyha is belőle az akadémián, meg tényleg minden, amit csak el lehet képzelni, meg annál is több.

Az első cégek között, akik a taójukat a legjobb helyen Felcsúton látták, ott volt az Erzsébet Utalványforgalmazó és Gazdasági Szolgáltató Zrt., a Mol, a Mol leányvállalat FGSZ Földgázszállító Zrt., az ekkor még Mol többségi tulajdonban lévő algyői Szőreg-1 biztonsági földgáztárolót üzemeltető MMBF Zrt. (összesen 1,2 milliárd taóforint), valamint Szíjj László cége, a Duna Aszfalt, a CBA-Goumand Kft és Mészáros Lőrinc is úgy érezte, hogy az akkori legfontosabb cégének, a Mészáros és Mészáros Kft.-nek a társasági adója is a felcsúti utánpótlásban hasznosul majd a legjobban. Ez így együtt másfél milliárdos taó-fröccs volt 2013-ban...

ITT OLVASHATÓ

AMI NEM HANGZOTT EL BUKARESTBEN (ROMÁNIA AZ EU SOROS ELNÖKE)

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MARKÓ BÉLA
2019.02.01.

Romániában éppen dúl a kohabitáció. Így kell mondanom, mert érettebb demokráciákban akár még jótékony hatása is lehet, hogy az államfő nem a kormánykoalícióhoz, hanem az ellenzékhez tartozik, nálunk viszont emiatt folyamatos a harc a kormány és Klaus Johannis között. Ebben a dúlásban és dulakodásban egyébként most ő az agresszívebb, hiszen ősszel elnökválasztás lesz Romániában, és már bejelentette, hogy újrázni szeretne. Sajnos, csak „trónok harca” ez, nem doktrínáké, nem is programoké. Némi különbség van ugyan a szembenálló felek között, mert a kormányzó Szociáldemokrata Párt és a Liberális-Demokrata Szövetség próbálná rendbe tenni az elszabadult hajóágyúként viselkedő igazságszolgáltatást, elsősorban az ügyészséget, és erre a rendcsinálásra tényleg szükség lenne, mert a korrupcióellenes küzdelem – ha nem is mindig, de – sokszor csak ürügy többé-kevésbé kényelmetlen politikusok sakkban tartására. Súlyos rendszerhibákkal küszködik Románia (is), akár a hatalmi ágak szétválasztását, akár a háttérintézmények, többek közt a titkosszolgálatok túlhatalmát nézem, és mindez azért lehetséges, mert hemzsegnek a vonatkozó törvényekben, sőt az alkotmányban is a félreérthető rendelkezések. Sok mindent tisztázni kellene. De politikai programnak ez mégsem elég. Így aztán, kevés kivétellel, színvonaltalan mocskolódás jellemzi a közbeszédet. Mellesleg nemcsak Romániában hiányoznak a programok, hanem a környező országokban is, amelyek a kommunista diktatúrákból kilábalva, erőltetett iramban kerültek be a NATO-ba és az Európai Unióba, és most éppen nem tudnak mit kezdeni az egykori illúziókkal, hogy – képzavarogjunk egy kicsit! – a kerítésen (no, nem azon a kerítésen) belül kolbászból lesz a kerítés.

Míg zajlottak a felvételi tárgyalások, fogcsikorgatva tettek félre minden nézetkülönbséget a politikai pártok nálunk is, ha az integrációs érdek úgy kívánta, és kénytelen-kelletlen együttműködtek a mielőbbi belépésért. Az integrációs szolidaritás talán még erősebb volt a románoknál, mint máshol, mintha tovább élt volna itt a tizenkilencedik század végének és a huszadik század elejének külpolitikai tapasztalata, a véleménykülönbségek és belpolitikai szempontok alárendelése az úgynevezett nemzeti érdeknek, ami meglehetősen sok hasznot hozott Romániának. Így volt ez a kilencvenes években és a kétezres évek elején is. Mert belátom, 1996-ban a választásokon győztes Demokratikus Konvenció történelmi pártjainak például belpolitikai áldozatot jelenthetett, hogy előzetes megállapodásunknak megfelelően, a román társadalom előítéleteivel szembefordulva, az erdélyi magyarokkal közösen alakítsanak kormányt. Mint ahogy nekünk sem volt könnyű történelmileg is telejesen előzménytelenül belépni a román kormányba akkor, amikor még jóformán el sem kezdődött a sok-sok évtizedes jogsérelmek orvoslása. Persze éppen ezáltal indulhatott be a megoldási folyamat. De igazság szerint talán nekünk is az volt a legfőbb szempontunk, akárcsak a románoknak, hogy együttes erőfeszítéssel könnyebben jutunk el Európába. Mert az nem volt kétséges, hogy el kell jutni Strasbourgba és Brüsszelbe, legfeljebb arról vitáztunk az RMDSZ-ben, hogy kisebbségjogi szempontból milyen feltételeknek kell teljesülniük még a felvétel előtt. Nagyon pontosan be kellett mérni a rákövetkező években, mekkora a román politika tűrőképessége, hiszen mindenki be akart lépni természetesen, de mégsem minden áron. Keveset elvárni éppen akkora hiba lett volna, mint azt képzelni, hogy az uniós tagságért mindenre hajlandó Románia. Utólag lehet spekulálni, hogy még mit lehetett volna elérni, de állítom: az államosított javak visszaszolgáltatásában, az anyanyelvű oktatásban és az anyanyelv nyilvános használatában a lehető legtöbbet – ami ma már érthetően kevésnek tűnhet – hozta nekünk az integrációs „alku”. Bele is bukott – nem csak ebbe – négy év múlva az a koalíció. Mint ahogy belebukott a velünk való parlamenti együttműködésbe a következő négy évben kormányzó baloldali, szociáldemokrata párt is. Az addigi miniszterelnököt, Adrian Năstasét 2004-ben nem választották meg államfőnek, és meggyőződésem szerint azért nem, mert az akkor még nagyon erős ultranacionalista pártok helyett a nemzeti-etnikai megbékélést támogatta, és nem engedte be a szélsőségeket a kormányba. Mert hát mindenki Nyugatra tekintett, mindenki európai akart lenni, de azért nem ugyanúgy. Ki ne emlékezne a hajdani kolozsvári polgármester piros-sárga-kékre festett sétatéri padjaira? De sem ő, sem párttársai nem merték nyíltan megkérdőjelezni az európai és euroatlanti integráció, vagyis az Európai Unióba és a NATO-ba való belépés (és beilleszkedés) jelentőségét. Azt kell mondanom, hogy ebben maradéktalanul egyetértett a román politika. Tudták a románok, hogy mit akarnak. Tudtuk mi is. Ki akartuk használni az integrációt saját erdélyi problémáink megoldására, de alapjában véve mi is úgy véltük, hogy egy nyugati típusú demokráciában, az Európai Unión belül élni mindenképpen többletesélyt jelent nekünk, beleértve a Magyarország és Románia közti viszony változását is. Ebben a kérdésben mi magunk is szolidárisak tudtunk lenni a román politikusokkal és egymással is.

Ma pedig? Románia az Európai Unió Tanácsának soros elnöke 2019 első hat hónapjában, egy meglehetősen fontos időszakban, amikor megtörténik – vagy sem? – a Brexit, lezajlanak az európai parlamenti választások mindenütt, tehát kialakulnak a következő öt esztendő erőviszonyai az Európai Parlamentben. Ráadásul mostanában számos kérdésben eléggé tanácstalan Brüsszel, bármelyik pillanatban előállhatnak kisebb-nagyobb politikai válságok is. Magyarország is volt már elnök, köztudomású, hogy a soros elnöknek nincsen közvetlen döntéshozatali lehetősége, mégis vannak olyan eszközök a kezében, a napirend meghatározásától az ad hoc konzultációkig, amelyekkel befolyásolhatja a döntéseket. Romániának jó alkalom lehetne ez arra, hogy a nem alaptalanul, de nem is egészen igazságosan ráragadt korrupt – tetszés szerint: korruptabb, legkorruptabb – jelzőn enyhítsen valamennyit, illetve egy tényleg igazságtalan bánásmódot kiküszöbölve, a még kétkedő tagországokat is meggyőzve, beléphessen a schengeni övezetbe. Meg ami a legfontosabb: megpróbálhatná saját uniós koncepcióját – ha van ilyen – itt-ott érvényesíteni. Azt hihetnénk, mindez egyformán érdeke az egész román politikának. Nos, ma már a helyzet ennél bonyolultabb, különösen választások előtt. A soros elnökség átvételére készülve, a múlt év novemberében az államfő ápertén elmondta egy nyilvános tanácskozáson, hogy „amint önök is tudják, január 1-jétől Románia fogja átvenni az Európai Unió Tanácsának elnökségét, ami megtisztelő pozíció, de nehéz próbatétel is a kormány számára. Az a véleményem, hogy nem vagyunk erre felkészülve. Ezelőtt néhány héttel egy kérdésre az válaszoltam, hogy helyt fogunk állni. Viszont most politikai szükségszerűség lenne orvosolni a román demokráciának ezt a torzulását, ami a Dragnea–Dăncilă kormány.” (Liviu Dragnea a nagyobbik kormánypárt és egyúttal a képviselőház elnöke, Viorica Dăncilă a miniszterelnök.) Durva szóváltás lett ebből a nyilatkozatból, aztán rá egy hónapra már ismét megváltoztatta a véleményét Klaus Johannis, és derűlátóan nyilatkozott az európai vezetőknek: „Optimista véleményt fogalmaztam, a plenáris ülésen elmondtam, Románia felkészült, és biztosítottam a tanács tagjait, hogy azt hiszem, a dolgok jól fognak menni” – jelentette ki Brüsszelben a sajtónak. Egy sima, egy nádli. Folytatódik majd a sárdobálás ebben a hat hónapban, és minden bizonnyal utána is még egy ideig. Kettészakadt, rosszkedvű országban élünk, nemcsak az elnök és a kormány áll szemben egymással, hanem a romániai társadalom sem volt ennyire megosztott soha, egyik része a Nyugathoz próbál felzárkózni, a másik mélyszegénységben él. Ennek ellenére én is „optimista” vagyok: a román politika zavaros és alpári ugyan, a román eurobürokraták viszont tapasztalatom szerint kellőképpen felkészültek. (Az Európai Unióval való 2005-ös megállapodás aláírása, a tárgyalások lezárása és a 2007. januári belépés idején is ott voltunk a román kormányban, láthattam, a fiatal román szakpolitikusok reggeltől estig mekkora ambícióval „tanulják” Európát.)...

ITT OLVASHATÓ

MÍG NINCS BENNE, MINDENKI AZT HISZI, AZ ELSŐ POFONNÁL KIVONULNA EGY BÁNTALMAZÓ KAPCSOLATBÓL

24.HU
Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2019.02.03.

A családon belüli erőszakkal kapcsolatban még mindig erős az áldozathibáztatás, annak firtatása, hogy miért hagyta, miért nem lépett ki az áldozat hamarabb. Pedig a jelenség lélektana nem így működik. Hogy miért nem, és hogy mi segít mégis kilépni, talpra állni és új életet kezdeni, arról a Láthatatlan pokol című kötet szerzőjével, Hercsel Adél újságíróval beszélgettünk.

A családon belüli erőszak lassan kezd kevésbé tabu lenni, születtek már cikkek-könyvek a témáról. Mik azok a válaszok, amiket nem talált meg, ami miatt ez a könyv megszületett?

Bár színvonalas szakkönyvek léteznek, korábban nem született a Láthatatlan pokolhoz hasonló riportkönyv a családon belüli erőszakról, amelyben maguk az áldozatok szólalnak meg. Amikor 2017 októberében elindult a metoo-kampány, érthető módon felszínre került egy csomó indulat és elfojtott érelem. Mégis azt éreztem, ha érdemben akarunk beszélni erről a társadalmi problémáról, valószínűleg nem ez a megszólalás legjobb, a feldolgozást leginkább segítő módja. Azon gondolkodtam, hogy az erőszak kérdését lehetne jóval higgadtabban, a sérelmeken túllépve megközelíteni, magát a jelenséget bemutatva nem kevés edukatív jelleggel. Ahogy az is hiányérzetet okozott, hogy a metoo-posztok rövid, töredékes Facebook-bejegyzések voltak. Kíváncsi voltam, hogy ha kibontjuk ezeket, akkor milyen teljes történeteket, élettörténeteket ismerhetünk meg, mi ezeknek a bántalmazásoknak a kontextusa, a bántalmazás folyamata hogyan zajlik le, és így tovább.

A tipikus metoo-posztok többnyire szexuális zaklatásokról szóltak – talán nem mindenkinek egyértelmű, hogy mi köze annak a témának a családon belüli erőszak ügyéhez.

Úgy látom, egyáltalán nem egyértelmű, hogy mit értünk bántalmazás alatt, legtöbbször a fizikai erőszakkal és a megerőszakolással azonosítjuk. Miközben a bántalmazásnak van körülbelül harmincöt különböző eszköze. Onnantól kezdve, hogy a kölcsönös tisztelet és az egyensúly megbomlik a felek közt a kapcsolatban, az egyik véleménye, akarata elkezd egy kicsit többet érni, már elindulhat egy nagyon rossz, bántalmazó folyamat. Amikor már szexuális erőszak vagy fizikai bántalmazás történik, azt sok esetben valószínűleg már számtalan más bántalmazó gesztus előzte meg. Elkezdődik enyhébb formában, mondjuk, viccesnek tűnő, majd egyre súlyosabb beszólásokkal, vagy a másik szabadságának korlátozásával, illetve azzal, hogy a bántalmazó elkezdi elszigetelni a partnerét. Ezek a bántalmazó gesztusok szépen szaporodnak, melyekből meg tudunk érkezni a nemi és a durva fizikai erőszakhoz.

Választ kapott a fő kérdéseire?

Igen. A könyvvel szerettem volna bemutatni, hogy a bántalmazás folyamata hogyan bomlik ki, honnan ered, aki egy bántalmazó karmai közé kerül, milyen lelki, fizikai és egyéb sérüléseket szenvedhet. Arra iskíváncsi voltam, hogy hányféleképpen és hogyan lehet valakit bántalmazni, és sajnos az emberi kreativitás ezen a téren egészen döbbenetes.Onnantól kezdve, hogy egy szadista apa körömvágó ollóval nyíratja a füvet a gyerekeivel éjszaka vagy a gyereknek „büntetésből” mindkét kezével rá kell fognia a forró forrasztópákára. A Láthatatlan pokolban olyan történet is szerepel, amikor a nevelőapa arra kényszeríti az óvodás, kisiskolás gyerekeket, hogy egymást verjék el, majd a három testvér közül a középsőt nyolcéves korától rendszeresen megerőszakolja. Az ember nem hiszi el, hogy emberünk megy haza, és útközben a kocsiban nem azon gondolkodik, hogy mit fog játszani a gyerekeivel, hanem azon, hogy hogyan fogja megkínozni őket. A legnagyobb kérdés emberi és szakmai szemmel is persze az, hogy miért történhet meg ez a sok szörnyűség? Ez mind ki is derült az áldozatok elmondása alapján. Ahogy az is, hogy az ellátórendszer hogyan működik, áldozatként mennyire lehet segítséget kérni, segítséget kapni...

ITT OLVASHATÓ

38 HAVI KÉPVISELŐI BÉRREL FIZETHET AZ ELLENZÉK A RABSZOLGATÖRVÉNY MEGSZAVAZÁSA ELLENI TILTAKOZÁSÉRT

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2019.02.05.

A HVG információi szerint Kövér László előterjesztette a december 12-én a parlament ülésén a rabszolgatörvény megszavazását megakadályozni próbáló ellenzéki képviselők büntetéséről szóló döntést.

Mint emlékezetes akkor az ülés elindulása előtt az MSZP-Párbeszéd és a DK képviselői megakadályozták, hogy a házelnök és helyettese felmenjenek az elnöki pulpitushoz a parlamenti ülésteremben. Később az LMP-sek szórólapot szórtak, míg a jobbikosok transzparenst feszítettek ki a rabszolgatörvény ellen tiltakozva.

Ezután a Kövérék a terem közepéből vezették le az ülést, az ellenzéki képviselők szerint szabálytalanul megszavazva egy sort törvényt...

ITT OLVASHATÓ

BESZÓLT A KORMÁNYSAJTÓNAK, MAJD HIRTELEN LEMONDOTT A FIDESZES MÉDIAHOLDING VEZETŐJE

MAGYAR HANG
Szerző: Magyar Hang
2019.02.04.

Bejelentette lemondását Varga István, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (Kesma) kuratóriumi elnöke hétfőn, az MTI-nek nyilatkozva. A Magyar Idők azt írja, Liszkay Gábor ezt el is fogadta.

November végén tíz kormányközeli kiadóvállalat csatlakozott a Közép-európai Sajtó és Média Alapítványhoz, tájékoztatásuk szerint az alapítvány célja egyebek mellett, hogy a magyar írott sajtókultúra fennmaradását segítse.

Hétfőn megjelent egy még pénteken készített beszélgetés Vargával a Behir.hu Youtube-csatornáján, amelyet elsőként a 444 vett észre. Ebben többek között azt mondta, hogy „igényes, jó tollú újságírókat, és nem kell megsértődni, nyugodtan mondhatom, inkább a másik oldalon látok.” Hozzátette: keresztény és kormánypárti ember létére ő is inkább Élet és Irodalmat járat, Magyar Narancsot, olvas és a napot Népszavával kezdi. Arról is beszélt az Echo és a Hír Tv-re utalva, hogy „nem azt szeretném látni, hogy Magyarország felett felhőtlen az ég”, hogy minden szép és jó, „és mindenki jól szerepelt, és a kormánynak csak hibátlan döntései vannak. (…) Ez nem propaganda, ez nem sajtó, ez valami egészen más. Na, ebben kéne változtatni.”...

ITT OLVASHATÓ

A MÁSODIK PAPÍR

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2019.02.05.

Nem is olyan régen a bíróság kimondta, írásba foglalta és hivatalos pecséttel is ellátta – ezzel téve megingathatatlan igazsággá a tényt -, jogos azt kijelenteni, hangoztatni, hogy Matolcsy lop. Ez, bármennyire lett is belőle szemantikai és szemiotikai pengeváltás, nyelvészeti és filozófiai csörte mintegy, azt jelenti, hogy ez az ember más tulajdonát jogosulatlanul elveszi, a magáévá teszi, pedig nem is Pásztorok ő a Múziumban, hanem az MNB elnöke.

Ez a tényálladék, hogy az MNB elnöke lop, vagy legalábbis elmondható róla, s papír is igazolja mindezt, mutatja a rendszer sajátosan mocskos természetét, s jogossá tenné, ha az állampolgár, a panelproli, az annyit is ér ember fölállna a stelázsi mellől, és az utcára sétálna szobrokat döntögetni. Senki nem szólhatna neki semmit, mert, ha az MNB elnöke lophat nyilvánosan és büntetlenül, sőt díszdoktor lesz ezért, akkor megszűnt az állam működésének erkölcsi alapja, azaz, eluralkodott a nihil és a káosz.

Ez az első papír és az első tétel. Mert van nekünk másik is, második is, sőt, most már nem is holmi sorosista bíróságtól, hanem magától a rendszer egyik tartóoszlopától, Polt főügyésztől, szintén aláírva és lepecsételve. Olyan papír, amely már nemcsak az állam erkölcsi, hanem jogszerű fennállását kérdőjelezi meg. Mert önkéntelenül ugyan, de bevallja a választási csalás tényálladékát, és a föld még mindig nem reng, hanem csak halkan ring magunk közt szólván.

Vadai képviselő megkérdezte az ügyészvezért ugyanis, mi a helyzet a csalással állampolgárságot szerzett, és tucatjával vagy százasával disznóólakba hivatalosan lakni bejelentkezett ukrán nem-magyarokkal, akik most már és szavazatilag a nemzettest részei, Orbán uralmának számszerű biztosítékai, hogy talpaik egymásra lépnek a kokárda alakú és gundeles babgulyás állagú disznóganajon. Hogy mi van ezekkel, ezt kérdezte a Vadai képviselő...

ITT OLVASHATÓ