2019. szeptember 6., péntek

TGM: FÉNYKÉP

444.HU
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.09.06.



A demográfiai csúcs alkalmából Orbán Viktor magyar miniszterelnök a karmelita kolostorban fogadta a.

Mondja a közlemény.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök (senkit) nem fogadott a karmelita kolostorban. A karmelita kolostor már II. József óta nem karmelita kolostor, legföljebb volt karmelita kolostor, sarutlan karmelitákat nem látunk ott, mindenkin van cipő.

Szóval Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök hivatalában fogadta Aleksandar Vučić szerbiai köztársasági elnököt, Andrej Babiš cseh-morvaországi és Peter Pellegrini szlovákiai miniszterelnököt.

Kik ezek?

Aleksandar Vučić elnök (korábban miniszterelnök) a Šešelj csetnikvajda (háborús bűnös) által vezérelt „radikális” (inkább amolyan fasiszta) párt egyik vezetője volt, a néhai Milošević (háborús bűnös) kormányában tájékoztatási (uszításügyi) miniszter, aztán „néppártosodott” (ezt ismerjük Pestről), ma már csak nacionalista, de elég ügyes és pragmatikus, Putyin (orosz elnök, ex-KGB) fő támasza a Balkán-félszigeten, Orbán Viktor egyetlen hű szövetségese Európában. Százezrek tüntetnek ellene. De azért még népszerű a saját táborában.

Andrej Babiš miniszterelnök, a csehszlovák „szocialista” titkosszolgálat (StB) volt munkatársa, privatizáló macher, agrármilliárdos oligarcha, csalás stb. miatt eljárás folyik ellene, sok százezer tüntető követeli a lemondását. A közvélemény többsége egyelőre még mellette áll, korrupciós ügyei nem háborítanak föl mindenkit.

Peter Pellegrini miniszterelnök, a Ján Kuciak és Marta Kušnírová meggyilkolása miatt megbukott Fico-kormány minisztere volt, Fico távozása óta kormányfő – százezres tüntetések kényszerítették ki a kormány átalakítását, a korrupcióellenes mozgalomból keletkezett új, mondjuk „balliberális” erők vezetik a közvélemény-kutatásokat, az ő jelöltjük, Zuzana Čaputová lett a köztársasági elnök – , aki sokáig nem volt hajlandó leváltani az egyik államtitkárát, Monika Jankovskát (aki a gyilkosság valószínű megrendelőjének, a vizsgálati fogságban ülő Marián Kočnernek az embere, akár sokan mások a Smer-SD körül, s akivel nemrégen még Bugár Béla, a Híd párt vezetője hetyegett a Maldív-szigeteken). Valószínűleg már nem lesz sokáig a szlovákiai kormány vezetője.

Orbán Viktor pedig – Orbán Viktor; a magyar állam tulajdonosa, aki mögött barátai és rokonai által vezetett magáncég-birodalom is áll. Ezeket összeadva valószínűleg ő a legnagyobb hatalmú és (közvetve) a leggazdagabb európai vezető. Ő még sokáig lesz Magyarország elnök-vezérigazgatója. Jelenleg is támogatja a választók többsége és a médiák mintegy 90 százaléka (ezeknek is ő – strómanokon keresztül – a tulajdonosuk).

Románia eddigi vezetője, Liviu Dragnea, a kormánypárt és a képviselőház elnöke már börtönben ül (elődei közül is számosan), alapjában szánalmas, de azért épp eléggé visszataszító sikkasztási-visszaélési ügyecskék miatt. Őt már elkapták.

„(Szíjjártó? – tényleg ő a külügyminiszter?, olyan, mint az Andrássy Gyula bácsi?)” (Esterházy Péter, 2014, Olvasó ország, 2018, 378. lap.)

Ezek a figurák vezetik – s az olyan lángelmék, mint Donald Trump és Boris Johnson – a világot meg itt a környéket. S Orbán Viktor azon borong széchenyiesen, hogy Heinz-Christian Strache és Matteo Salvini, vagyis a fasisztoid szélsőjobboldal (nyugalom: csak időlegesen!) elpenderült a kormányrúd mellől cselszövények következtében.

Az Európai Unió nyugati vezetői nem szorgalmaznak változást Kelet-Közép-Európában – a teljes itteni politikai osztályt lefizetett, írástudatlan svihákok (ha nem éppen útonállók és drogdílerek) reménytelen gyülekezetének tekintik, nem várnak tőle semmit – , nehogy zűr legyen itt meg fölfordulás, miközben a Nyugat is rohamosan és lendületesen fasizálódik. Magyarország különösen a nyugalom szigete, itt nincsen semmi baj, a nép elégedett, a hajdan hangos értelmiség végre befogta.

Nem a legfontosabb szempont, de azért mégis érdekes minden társadalomban a válogatás.

Kik kerülnek az élre.

Kik vezetnek.

Milyen minőségű emberek.

Morális és intellektuális (erkölcsi és értelmi) tekintetben. Tartás, lojalitás, népszolgálat, tárgyilagosság, együttérzés, hozzáértés, tolerancia, összefüggő világszemlélet, önző hatalommánia hiánya. Ilyesmik.

Ezekre a csókákra nem lenne tanácsos még szövetkezeti cipészműhelyt se rábízni – nem beszélve olyan hatalmi központokról, mint háztartási bolt vagy kis ügyvédi iroda a járási székhelyen.

Ha jobban meggondoljuk, döbbenetes, hogy az állami hírügynökség közzé mer tenni ilyen képeket meg képes hírt adni efféle találkozóról, ahelyett, hogy gondosan eltitkolná. Hogy nem fél ezt nyilvánosságra hozni. Hiszen erről még ráeszmélhetne az alattvaló, hogy olyan rendszerben él – olyan rendszerben engedi meg magának, hogy éljen, olyan rendszerben nem röstell élni – , amelyben ilyen alakok irányítanak, akiket a nagymamája nem engedne be a tornácra. (Hogy képzeled, hogy ilyen léhűtőket cipelsz haza, kisonokám, meg ne halljam még egyszer.)

Ha már kiderült ez a kínos titok az MTI jóvoltából, hogy ilyen emberek kimerészkednek a napfényre, akkor voltaképpen mindenkinek meg kellene kérdeznie magától, hogy azért mégis.

Hát hogy.

Ezekre hallgassak?

Ezeket kövessem?

Őket tiszteljem?

Nekik engedelmeskedjem?

Nekik higgyek?

Ők mondják meg, mi legyen a gyerekeim világnézete?

Ugyan miért.

Elméletileg nem kizárt, hogy rossz jellemű és gyanús előéletű embereknek bizonyos kérdésekben igazuk legyen. Előfordulhat. De itt most nem erről beszélek. Hanem arról: megalázó, hogy rendes embereket ilyen fószerok vezetnek. Miért nem a kiválók? A kedvesek? A szerető szívűek? Az árnyaltan és sokoldalúan gondolkodók? A hű barátok? A gyöngéd szülők és házastársak?

Miért a rosszak győznek folyton?

Mi a baj velünk?

Hogy tűrhetjük ezt?

Miképpen eshetett meg velünk ez a szégyen?


Az régóta világos, hogy rohadt a rendszer. Ez abban is kifejeződik, hogy rémalakok kormányoznak. Ők kormányozzák a tehetséges, belátó, jószívű, nagylelkű, ihletett marhákat, akik hagyják magukat. És ott támasztják a falat a „kihívók”, a rémalakok lehetséges utódai, többségükben tudatlan, kétes jellemű, pitiáner nimolisták, ahogy a nénik mondták hajdan Kolozsvárt: a csiszlikek, várják, hogy végre kinevezze őket a balsors.

Miért? Miért hagyják magukat a rendes marhák?

Ha valamelyik nőismerősünk férjhez menne olyasvalakihez, mint mai vezetőink, azt mondaná a sógornőnk: „Hallotta, Klárikám? Nem kéne szólni az édesanyjának, hogy a lánya élete legnagyobb ballépését készül elkövetni? Szegény asszonyka, senki nem fog vele szóba állni.”

Édes jó Istenem.

Mi lesz veletek, Klárikám?

Mi lesz velünk? Mi a fészkes fene történt itt? Megveszett mindenki? Folyamatos az államcsíny, és szüntelen a csönd.

Ha úgy érzi az alattvaló, hogy ez irreális – hogy „ezt nem hiszem el, Józsikám, egyszerűen nem hiszem el” – , akkor nem téved.

Ez hihetetlen.


ORBÁN DEMOGRÁFIAI HARCA FASISZTA PROGRAM

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2019.09.06.


Azt csak a környezetében élők tudják megmondani, hogy Orbán tudatosan vagy ösztönösen követi a fasiszta állam egyes lépéseit, de a végeredmény szempontjából ennek nincs jelentősége. Orbán fasiszta állama elérkezett Mussolini fasiszta államának egyik legfontosabb programjához, a születések számának emeléséhez. “Egy nemzet politikai, morális és gazdasági erejének legalapvetőbb és leglényegesebb eleme a demográfiai erejében rejlik,” jelentette ki Mussolini 1927. június 26-án egy beszédében. Orbán a III. Demográfiai Csúcson (már az elnevezés is fasiszta) Mussolini bukott programját hirdette meg.

Orbán a demográfiai hanyatlást a két világháborúban bekövetkezett népességfogyásnak tulajdonította, ami azért is nevetséges, mert csaknem 75 év telt el a második világháború óta, amit Orbán átkeresztelt polgárháborúnak (nincs itt szükség Magyar Tudományos Akadémiára, majd a mindenttudó Vezér megmondja, mi a helyes tudományos álláspont). Emellett Mussolini népesedéspolitikai programja megelőzte a második világháborút, a demográfiai kérdések már korábban is napirendre kerültek. Méghozzá egy tipikusan fasiszta program részeként. Mussolini a női és férfi szerepek erősítésével, valamint pénzzel akarta a születések számát növelni, akárcsak Orbán.

Orbán a “Demográfiai Csúcson” kijelentette, “akkor győztünk, hogy ha egy olyan családtámogatási rendszert tudunk felépíteni, hogy a gyermeket vállalók garantáltan jobb életszínvonalon élnek, mintha ugyanezek az emberek nem vállaltak volna gyermeket”. Egy fasiszta állandóan harcban áll, és mindig győzni akar. Mussolini is “csatatérnek” tekintette a szülőszobákat, ahol a nemzet jövője dől el. Az is jellemző, hogy csak a fasiszták képzelik azt, hogy a nők társadalmi szerepének korlátozásával és anyagi támogatással megoldható, hogy a nők több gyereket szüljenek. Már Mussolini fasisztái is úgy vélték, hogy a nők túlságosan önállóvá és karrieristává váltak, és nem azzal foglalkoztak, ami a dolguk: hogy otthon maradjanak és gyerekeket szüljenek.

Ezzel összefügg az anyagi támogatás: ne kelljen a nőnek dolgozni, illetve ne jelentsen anyagi nehézséget a gyermekvállalás. Orbán ezt a pénzért szülőgéppé váló nőkről szóló fasiszta elvet úgy fogalmazta meg, a nő akkor fog szülni, ha őgy érzi, “már azzal, hogy gyermeket vállaltál, anyagilag egy előnyösebb helyzetben vagy, mintha azt a döntést hoztad volna, hogy nem vállalsz gyereket”. Mussolini fasiszta állama ennek a gondolatnak megfelelően segélyeket adtak az öt évnél fiatalabb gyerekeket nevelő anyáknak. Kövér beszédével összhangban teljesen betiltották az abortuszt. Adókedvezményt kaptak azok, akik gyereket vállaltak, és Mussolini ugyanolyan állami hiteleket adott, mint Orbán, amely hitelek visszafizetéséből gyerekenként elengedtek 10 százalékot...

TELJESEN NORMÁLIS, HA VALAKI A KARRIERJE KÖZEPÉN ÚGY ÉRZI, VAKVÁGÁNYON AZ ÉLETE

QUBIT
Szerző: BALÁZS ZSUZSANNA
2019.09.06.


Miközben a friss diplomás kezdő munkavállalók arról a szebb jövőről álmodoznak, amikor végre fel tudják majd mutatni az elfogadhatóbb munkát kínáló álláshirdetésekben többnyire megkövetelt minimum 2-3 év munkatapasztalatot, a szakmai eredményeket már felmutatni képes, a kutatások szerint a karrierjük közepe táján az igát húzó alkalmazottak többnyire elégedetlenebbek az életükkel, mint korábban. Ez ráadásul a legsikeresebbek jelentős részére is igaz. Ezért is döntenek úgy épp ilyenkor, a 40-es éveik közepén, 50-es éveik elején sokan, hogy életük hátralévő részében valami egészen mást szeretnének csinálni, mint amiben rutint és értékes munkatapasztalatot szereztek. 

Az sem megy ma már ritkaságszámba, legalábbis nyugatabbra, hogy tapasztalt, jó körülmények között, kiemelkedőnek mondható fizetésért és egy ígéretes karrier reményében dolgozók vagy épp a karrierjük csúcsán lévők cserélik kalandra vagy épp misszióra a további karrierépítést. A trend olyan meghatározó, hogy már hasznos tanácsokat felvonultató internetes oldalakon buzdítják a kalandvágyó 40-es korosztályt az életmódváltásra...

A SZABAD EURÓPA RÁDIÓ MAGYAR ADÁSA KÉSZ A VISSZATÉRÉSRE

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: hvg.hu
2019.09.06.


Már csak a kongresszus döntésére várnak.

Úgy tűnik, 1993-as bezárása után újraindulhat a Szabad Európa Rádió magyar adása. A The New York Times cikke szerint ehhez már csak a kongresszus döntésére van szükség, ami akár már ebben a hónapban megszülethet. A lap szerint ez egy válasz arra, hogy az Orbán-kormány eltávolodott a szabadságtól és a nyitottságtól.

John Lansing, az indítást tervező független szövetségi ügynökség, a United States Agency for Global Media vezetője a lapnak azt mondta, a kezdeti költségvetésük eléri a 750 ezer dollárt. Úgy tervezik, hogy Budapesten irodát hoznak létre. A jövő évre tervezik az indulást, teljes gőzzel 2021-ben fog üzemelni a rádió magyar adása.

A rádió küldetésének tekinti, hogy független híreket vigyen el olyan helyekre, ahol a sajtó nem vagy nem teljesen szabad...

MEGÉRKEZTEK A BIZTOSÍTÓK AJÁNLATAI A GYEREKEKNEK - 16 ÉVE VÁLTOZATLAN ÖSSZEGET FIZET AZ ÁLLAMI TANULÓBIZTOSÍTÁS

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2019.09.06.


Átlagosan havonta 700-800 gyerek balesetét jelentik be a szülők az ingyenes állami biztosítás keretében – tudta meg az Azénpénzem.hu. Az állami biztosítás 16 éve változatlan összeget térít, egy csonttörésre mindössze 3 ezer forintot. A tanév kezdetén az üzleti biztosítók is megjelennek ajánlataikkal az óvodákban, iskolákban. A csoportos tanulóbiztosítások már többet fizetnek; minél drágább a biztosítás, annál magasabb a térítési összeg is.

Már szeptember első napjaiban hazaviszik a gyerekek az üzleti biztosítók ajánlatait az iskolákból, és az óvodákban, bölcsődékben is megkapják ezeket a szülők. Általában egy biztosító ajánlata érkezik, mivel csoportos balesetbiztosításról van szó, de több csomagból lehet választani. A szülőknek akkor is nyilatkozniuk kell, ha nem kérik. A legolcsóbb éves díja 600 forint, a legdrágábbé 12 ezer forint, a biztosítási összeg pedig az éves díjtól függ. 
(A biztosítók ajánlatait itt szedtük táblázatba.)...

FEJEST UGORVA AMERIKÁBA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.09.06.


Kriszta és párja szó szerint fejest ugrottak az amerikai életbe. Négy évük summája talán az is lehetne, hogy ugyan alapos tervezés nélkül is bele lehet vágni a határátkelésbe, de azzal a saját dolgunkat is megnehezítjük. Nekik mindenesetre sikerült egyenesbe jönni!

„Üldögéltem egyik nap a nappalinkban és azon töprengtem, milyen hosszú utat tettünk meg azóta, mióta megszületett bennünk az elhatározás, hogy útra kelünk és elhagyjuk Magyarországot.

Először akkor merült fel ez a kérdés, amikor a párom munkahelyén (NAV-VPOP) ki kellett függeszteni a NENYI-t (Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat). Ez emlékeztette őt egy – történelem órán tanult, nem is olyan régi – rendszerre, amiben nem szívesen venne részt.

Az elhatározása teljesen biztos lett, amikor nem sokkal később kihirdették az Alaptörvényt. Hivatásos állományú lévén otthon csak annyit mondott, hogy „Ha erre nekem fel kell esküdnöm, akkor leszerelek.” Nem kellett, de megkezdődött a munkahely átszervezése. A gyakorlat ma már mindenhol ismerős az országban.

Én németes révén többé-kevésbé kizárólag Németországban gondolkodtam. OK, évekig tanultam, használtam irodában otthon angolt is, de igazán komfortos a német volt nekem.

A párom évek óta angolozott – inkább kevesebb, mint több sikerrel. 25 évvel azelőtt ő is tanult németet, de soha nem használta. Ha döcögve is, az angol valamivel jobban ment neki. De mi legyen a koncepció? Hová menjünk, és mit csináljunk odakint?
...

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/36. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.09.06.


P U B L I C I S Z T I K A

Széky János: Nincs szünet
Káosz és idegbaj.

Múlt szerdán Boris Johnson brit miniszterelnök szokatlanul hosszú, öthetes parlamenti szünetet jelentett be, s ezzel gyakorlatilag megakadályozta volna a megállapodás nélküli Brexit parlamenti megtámadását. Most kedden az Alsóház azt szavazta meg, hogy ő határozza meg az ügymenetet, vagyis azzal, hogy lehetővé teszi egy ilyen törvény megszavazását, megakadályozza a megállapodás nélküli Brexit parlamenti megtámadásának miniszterelnöki meghiúsítását.

Ugyanaznap, még a szavazás előtt egy konzervatív képviselő a szó szoros értelmében átsétált a liberális demokratákhoz. Ezzel matematikailag is megszűnt a kormánytöbbség, ráadásul a rebellis törvényt huszonegy tory is megszavazta, erre válaszul Johnson kizáratta őket a frakcióból. Ez azt is jelenti, hogy nem indulhatnak toryként a következő választáson, amit ugyancsak Johnson szeretne megtartani, mielőtt még érződne a megállapodás nélküli Brexit hatása. Egészen pontosan október 15-én, egy nappal az öthetes szünet tervezett lejárta után. Mely választáson Jeremy Corbyn, a baloldali ellenzék vezére „örömmel” indulna harcba („will be delighted”), de csak akkor járulna hozzá az előrehozott választáshoz (a kiíráshoz kétharmad kell), ha a megállapodás nélküli Brexitet megakadályozzák.

Kenesei István: „Érted dolgozom!”

Lévai Júlia: Üzentek nekünk

Kovács Zoltán: A megoldás

Gauss Károly Frigyes: Maróth számol


Vasali Zoltán. Az ökopolitika nem a Fidesz szolgálóleánya

Zelei Dávid: Három kérdés az Amazonasról

Salamon János: Nyár

Meszerics Tamás: Félig tervezett avulás

Vázlat egy politikai zárszámadáshoz

Mesterházi Máté: Bretz és Bregenz

Losoncz Miklós. Donald Trump Kína ellen


Donald Trump elnök augusztusban bejelentett vámemelési elképzelései az USA és Kína közötti gazdasági háború elhúzódását vetítik előre, ami nemcsak a két fél gazdaságát érinti kedvezőtlenül, hanem a világgazdaságot is. Csak akkor várható némi konszolidáció, ha az amerikai elnök felismeri, hogy a kereskedelmi háború gazdasági következményei jövőre újraválasztását is veszélyeztethetik.

Szále László: Őze
Őrszigethy Erzsébet (1946–2019)

V I S S Z H A N G

Hevesi Katalin: Megjegyzések, kiegészítések

Halep Simon: Mit hozott a net?

Haskó László: Jobban teljesít!

Szőnyei Tamás: Pápa baja

Gerő András: Több kételyt!

Dr. Mód Anna: Más lenne a világ


P Á R A T L A N

Völgyi Ferenc: ORVOSLÁS

pá-ti-: CSINÁLD MAGAD!

Lázár György: FÉNYKÉPEK A FALON

Bakos András: JÓZSI JÓL VAN

Fábri Ferenc: SZÁZ RAKÉTÁT, EZRET

E. A.: SPORTBARÁTSÁG

msz: EPIZÓD

-hg-: SZEBB

Beck Tamás: FELMONDÁS

(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS

Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ


ÉLET ÉS IRODALOM 2019/36. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.09.06.


I N T E R J Ú

Csontos Erika: Tudatkórusok
Beszélgetés Halasi Zoltánnal



F E U I L L E T O N

Váncsa István: Lacikonyha, fröccs, ifjú leányok


K R I T I K A

Darida Veronika: Verskoreográfia
Gonçalo M. Tavares: Tánckönyv. Fordította Urbán Bálint. Typotex Kiadó, Budapest, 2019, 140 oldal, 2000 Ft

A Tánckönyv, ahogy már utaltunk rá, ha tánctörténeti tradícióra nem is, de szellemtörténeti előzményekre annál inkább támaszkodik: Artaud, Mallarmé és Valéry felől értelmezhető a legtermékenyebben. Akár úgy is olvasható, mintha Artaud A színház és hasonmásában kifejtett, majd kései füzeteiben újra felbukkanó eszméinek egyfajta folytatása lenne.

Az artaud-i kegyetlen színház metafizikai jellegű, mivel hisz a szükségszerűségben, a végzet és a pusztító erők működésében. Ehhez hasonlóan, a Tánckönyv első költeményeiben úgy jelenik meg a tánc, mint „a halál koreográfiája”, vagy mint a bűnöket a középpontba állító színpadi történet, mely egyben „a Balsors és a Váratlan koreográfiája”. A kegyetlenség azonban, Artaud felfogásában, elsősorban nem öncélú erőszakot és vérontást, hanem szellemi tudatosságot és tisztánlátást jelent, vagyis az elkerülhetetlen elfogadását. Ahogy ezt a Tánckönyv pontosítja: „elfogadni a CSONTTÖRÉST, a NEURÓZIST, a Pszichopatát, a fájdalmat, elfogadni mindezt, mintha ez lenne az ÚJ gondolat, melyet a táncos bemutat”.

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu web­oldalon.

Fűzfa Balázs: Ex libris

Mohai V. Lajos: A nyár szürete
Kocsis Klára: Jaj a szigeteknek!
Jenei Gyula: Mindig más
Markó Béla: Az ördög jóváhagy


Hermann Zoltán: Érdemes-e?
Színház és társadalom. Szerkesztette Deres Kornélia és Herczog Noémi. Szín-Text sorozat 3. JAK-Prae Kiadó, Budapest, 2018, 374 oldal, 3450 Ft

A színházak, főleg a középosztály által látogatott kőszínházak nagyon távol kerültek a valós társadalmi folyamatoktól. A színházi nevelésről szóló írások (Cziboly Ádám, Kiss Gabriella, Antal Klaudia és a Mentőcsónak alapítóinak írásai) lényegében arról szólnak, hogy a színházi nevelésnek nincs kiépült intézményrendszere, csak egymástól elszigetelt műhelyei vannak. De a közösségi színházi modellekről is azt olvassuk (Tóth Viktória, Berecz Zsuzsa és Győrik Edit beszámolóiban), hogy – talán a börtönszínházak kivételével – nincs állami, társadalmi, civil bázisuk, önkéntes alapon, támogatások nélkül működnek. A dokumentumszínházak (Kelemen Kristóf és Néder Panni írásai) a színházi szövegek fikciótlanításával igyekeznek a közvetlen társadalmi figyelem közelébe kerülni: felmutatni és értelmezni valós történéseket, a közönség és a szakma csekély érdeklődése mellett.

Pálfalvi Lajos. A kisvárosi és a kisebbségi flâneur
Papp Ágnes Klára: A tér poétikája – a poétika tere. A századfordulós kisvárostól az ezredfordulós terekig a magyar irodalomban. Károli Gáspár Református Egyetem–L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2018, 254 oldal, 2990 Ft

Nagyon termékeny a modern metropolisz és a kisváros szembeállítása. Megismerjük azt a két típust, amelyet a Pétervár szimbolikáját vizsgáló Lotman különített el: az egyik „a világmindenség idealizált modellje”, a földet és az eget összekötő örök város, a másik az elemek határán épült apokaliptikus város (mint a Rómával szembeállított Bizánc). De szűkítsük le a teret Kaffka Margit és Krúdy kisvárosára. Az elemzés egyik fontos eredménye az, hogy a kisvárosi hősök ugyanúgy megtapasztalják a modernséget, mint a világvárosok polgárai, nem idomulnak „öreg tekintetesként” a provinciához, sőt egyre inkább felértékelődik a szemükben a távoli nagyváros.

Kálmán C. György: A múlt hullámai
Petrőczi Éva: Ida és Gyula. Déd­szü­leim története. Katica-Könyv-Műhely, Pécel, 2019, 278 oldal, 3600 Ft

Végül is, mi történik Petrőczi Éva remekül megírt és megragadó családtörténetében? A szegedi nagy árvíz idején, 1879-ben Vaniss Gyula, az ifjú (katolikus) vízmérnök Aradról önkéntes segítő a védelmi-menekítési munkákban, és történetesen éppen Seifmann Mór kárpitos és bútorkészítő házában szállásolják el. Seifmann voltaképpen jóval több ennél: iparművész, akinek mesterművei szerte a városban (részint még ma is) megvannak, egyúttal a szegedi zsidó hitközség egyik oszlopa, egyszerre üzletember, és művész, finom úr és értelmiségi. Seifmann lánya, Nanett és Vaniss Gyula egymásba szeretnek – hat évig várakoznak, amíg Gyula anyagi helyzete stabilizálódik (hiába, hogy Mór jómódú volt, és nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy leendő veje jól keressen), és összeházasodnak.

Láng Zsolt: Mintha mindig is
Ketten egy új könyvről – Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi? Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 256 oldal, 3500 Ft

A könyv sallangmentes mondatai úgy tudnak mesélni, hogy közben a poétikájuk is érzékelhető része a meséjüknek. Hogyan? A mondatfűzés, a választott kifejezések és szavak révén, a nevek és a helyszínek beazonosíthatósága révén, az arányok teremtette harmónia révén. Ahogy például elmesélik a macskamentő akciót, abban, akár cseppben a tenger, a két főszereplő egész élete benne van. Nem csupán az eddigi, hanem a jövőbeli is. És ez külön jó, mert ahogy letesszük a könyvet, nem kell agyonaggódnunk magunkat: biztosak lehetünk benne, hogy Grafit és Pók kikeveredik a legnagyobb bajból is. Biztosak lehetünk benne, hiszen ismerjük őket. Mintha egy kitágult, végtelen pillanat teremtődne meg.

Kész Orsolya. Live is life

Ketten egy új könyvről – Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi? Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 256 oldal, 3500 Ft

Több okból érdemes együtt olvasnunk a Mi van veleteket Szeifert előző, Az altató szerekről című regényével, bár kidolgozottságában el is marad attól. A gyermek- és kamaszkori emlékképek, a szülők élete, a rendszerváltás előtti időszak viszonyairól és társadalomszerkezetéről szóló visszatekintések túlságosan felszabdalják a szöveget, még úgy is, hogy vannak nagyon érzékenyen és plasztikusan megrajzolt jelenetek. Túl sokat akar a regény: egyszerre igyekszik tematizálni az alkotóvá válás, az alkotói identitás elnyerésének kérdéseit, például Grafit kettős életét, amelyben hol rajztanár, „aki megpróbálja a kamaszokkal elhitetni, hogy múzeumba menni, rajzolni meg festeni nem buziság”, hol majdnem-művész. Aztán a két kitüntetett szólamon keresztül egy generációs-szál is van, a 30-as férfiak „midlife crisis”-a, vagy a város „két felülete” és ehhez kapcsolódva valójában két társadalmi réteg konfliktusa, aminek a kimunkálatlansága olykor bántó egyszerűsítésekhez vezet. Viszont egy dologhoz nagyon ért Szeifert Natália, és ez már a korábbi szövegeiből is kiderült, méghozzá a másikkal való találkozás dramatizálásához.

Mélyi József: A porcelánfa és a nádor
(Életfa a József nádor téren)

Az elmúlt tíz évben a tendencia már nem csupán a szimbolikus jelentéstartalmak elhomályosítása vagy eltörlése felé mutat, hanem mintha az új akarat a régi jelentéseket homlokegyenest az ellenkezőjére fordítaná. A Kossuth téren ma már az illiberális rendszer centruma helyezkedik el, középpontjában a Szent Koronával; a Széchenyi téren éppen lerombolják Széchenyi hagyatékát; a függetlenségért haláláig küzdő Madách Imréről elnevezett téren Ferenc József feleségének szobrát állítják fel; a Margit-szigetet parkosító, a Városligetet rendező, sőt Alcsúton arborétumot létrehozó József nádor terén pedig csökevényességre ítélt fákat helyeznek el (madárhangok legfeljebb a két díszkúton látható madaraktól várhatók). Mindenki forog a sírjában.

Sinkó István: A táj mint metafora
(Ötvös Zoltán képei a Neon Galériában október 4-ig láthatók.)

Mit látunk? Kiüresedett, hideg-néhol a római iskola leegyszerűsített, díszletszerűen megoldott tájháttereit idéző munkákat. Egy-egy alak (vagy halak), figura és jegenyék, ciprusok a hegytetőn. Vagy épp geometrikus formákká rendeződő plató.

Ötvös szívesen kalandozik a festészettörténetben – meg- és felidéz alkotói fogásokat, festői gesztusokat. E kiállításon is tetten érhetjük nem csupán a novecento, de akár De Chirico vagy Farkas István magányos létélményekből festett tájait, alakjait.

Wagner István: Művész és mecénás
(Gustave Caillebotte – Maler und Mäzen des Impressionismus. Alte Nationalgalerie, Berlin. Megtekinthető szeptember 15-ig.)

Valljuk be őszintén: a francia impresszionisták nevének felsorolása közben kevés valakinek juthat eszébe Gustave Caillebotte (1848–1894). Pedig nélküle a legnagyobbak is csak később és kevésbé lettek volna ismertek. Még a harmincat sem töltötte be, amikor 1877-ben, a mozgalom harmadik tárlatán nyilvánosan is bemutatkozott témájában, stílusában és méretében egyaránt rendhagyó vásznával.

Stőhr Lóránt: Hol van a tűz, babám?
(Frédéric Tellier: A tűzön át)

A nemzetközi piacon a vígjáték és a középfajú dráma maradt eladható, ezek szépen duzzasztják a magyar művészmozik kínálatát, bár a művészethez vajmi kevés a közük. A traumatörténetet elszépelgő A tűzön át is művészfilmként aposztrofálódik, noha végeredményben nem tesz mást, mint kiárusítja a testi-lelki szenvedést. Érzelmekkel fűszerezve minden eladó.

Csengery Kristóf: Szerénységdeficit
(New Millennium Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál és Mesterkurzusok – záróhangverseny. Régi Zeneakadémia Liszt Ferenc Kamaraterme, szeptember 2.)

A három előadás együtt azt a kérdést vetette fel: milyen lehetett a mesterkurzusok átlagos színvonala, ha a versenyen is induló, sőt ott első helyen végző fiatalok ilyen szerény teljesítményt nyújtanak? Igaz, a fesztivál szólistái között egyetlen valóban nagyformátumú művész akadt, s ez Klenyán Csaba. Ő kétségkívül korunk egyik legjobb klarinétosa, rendkívüli muzsikus, szerencsés mindenki, aki tőle tanulhat, még ha csak néhány órán át is. A többiek mesterkurzusára, ha hangszeres muzsikus volnék, aligha jelentkeznék.

Herczog Noémi: Gyűlölködők
(W. Shakespeare–Mohácsi testvérek: A velencei kalmár. Miskolci Nemzeti Színház)

Visszatérve a szintén társadalompedagógiai fogantatású előadáshoz: aki látta 2013-ban, tudja, hogy a darabban csak nemes egyszerűséggel „a zsidó” néven emlegetett, könyörtelen Shylock Mohácsiéknál sem egy szent. De az újraírás célja 2019 Magyarországán, úgy látszik, csak az lehet, hogy kizárjuk az eredetiben még sokak szerint nyitva hagyott (bár szerintem inkább csak a harmadik birodalomban tendenciózusan félreolvasott) antiszemita értelmezést. Pusztán azáltal, hogy, hogy is mondjam – az előadás a megszokottnál jobban kibontja, mit kibontja, ránk ömleszti az előzményeket.

Siba Antal: 7 és fél perc
(Beszélgetés Schlagmüller Gábor főpolgármester-jelölttel – M1)

Ezt az embert valóban nem a Fidesz indíthatta, ő nem úgynevezett kamujelölt. A stúdióban jól bántak vele, a legtöbb, amit elérhetett, ez a hét perc negyven másodperc. Föltűnt, megmutatta magát, és ezzel befejezte röptét. Maradnak a többiek, mi meg nézzük.

Fáy Miklós: Beethoven megkönnyebbül
(A Berlini Filharmonikusok koncertje – Digital Concert Hall)

Ami engem zavart, az nem a monumentalitás hiánya, nem is az, hogy embermilliók helyett itt maximum százakról van szó, nem az, hogy a márvány Beethoven lejött az emberek közé, csak a levegő hiánya. Mintha Petrenko nem engedné lélegezni a zenét, úgy hajtja, annyira feszes minden, még a tételek közötti szüneteket is meg akarja spórolni, mintha a víz alatt kellene játszani, és ha nem ér időben a végére, mindannyian megfulladunk. De hát így is, csak más okból.

Torma Tamás: Olaszliszka, Kossuth út oda-vissza
(Két emlékhely Olaszliszkán)

Ha továbbmegyünk a Kossuth Lajos út alvégi szakaszán, néhány száz méterre áll Szögi Lajos emlékműve. Alkotója nem ismert, az is lehet, több tételben készült, mert a betonalap, a kopjafa, körülötte a fémkerítés és a kőből faradott, kihajtott könyv igazi spontán emlékmű – kissé sírköves, kissé olyan, amilyeneket az utak mellett helyeznek el a balesetben elhunytak rokonai. De most az ízlés regiszterei semmit nem számítanak, mert minden részlete súlyosan üt, a temetői évszámpár, a néhai tanár derűs nézése a fényképén éppúgy, mint a napnak kitett színes fotó enyhe fakulása. Kiszáradtak a kisebb koszorúk és a kopjafára kötött szalagok is.

I R O D A L O M

Mán-Várhegyi Réka: Üdvözlet a Száva partjáról

A Szent Duje-székesegyházba egy kisebb tömeg sodort be minket.

– Hát miért nem látjátok? Ez nem véletlen – mondta még mindig szipogva a középső. Ott maradtunk egész délután, néha imádkoztunk is. Én azért fohászkodtam, hogy jelenlegi traumánk ellenére a gyerekeim képesek legyenek egészséges felnőttekké cseperedni, és semmilyen körülmények között ne ismételjék meg az apjuk tetteit, főleg velem ne legyenek soha kegyetlenek.

Talán az ég mégis megszánt minket, mert kifelé menet találtunk egy százeuróst. Késő éjszaka szálltunk fel a vonatra, hajnalban értük el Zágrábot, az utolsó pillanatban ugrottunk le a vonatról. A nagykövetségen és a konzulátuson nem álltak szóba velünk, de ezen már nem lepődtünk meg. Csak amikor a titkárnő utánunk szaladt, vagy inkább követett, majd a Vadászati Múzeum előtt, ahol egy holland turistacsoport közelében megálltunk egy szusszanás erejéig, ott lépett oda hozzánk, és kifogástalan angolsággal elsuttogta, hogy pontosan tudja, ők mind pontosan tudják, kik vagyunk, és azt tanácsolná, húzzuk meg magunkat legalább addig, amíg a széljárás megváltozik, vagy még tovább. Bólintott, aztán hozzátette:

– Ökölszabály – rule of thumb, mondta angolul –, maradj elég kicsi, és senki nem akar tőled ellopni semmit.

Szántó T. Gábor: Európa szimfónia

Miután leszerelt, szeptemberben András megkezdi a főiskolát. Próbál túllépni a katonaság begubózásra késztető időszakán, de kapcsolatai nehezen alakulnak. Pár futó viszonya van, barátai nincsenek. Évfolyamtársai közül akad, aki törtetőnek és lekezelőnek tartja, néha pedig úgy érzi, hogy minden ok nélkül, pusztán apja pártfunkciója miatt tartanak tőle távolságot. Amikor magára marad, nincs más, mint újra csak a gyakorlás.

Apja nem hagyja békén, tovább hangoztatja aggodalmait, hogy nem fogja tudni eltartani magát, mert kevesebb a zenekar, mint a jó zenész. András ilyenkor dacosan visszavág, hogy jó zenész lesz, talál munkát, de ha netán mégsem, akkor is meg fog élni.

Elege van az otthoni konfliktusokból, újságkihordásból szerez pénzt, hogy albérletbe mehessen. A többi kézbesítővel együtt minden hajnalban megjelenik a Híd utcában, a Postapalota hírlapelosztójában, és kerekeken guruló zsákban hordja ki a lapokat. Néhány hét után már nem a vekker, hanem belső órája ébreszti.

Az ősz folyamán, még a vizsgaidőszak előtt, el is költözik. A város nyugati szélén, a Monostori negyedben, öreg hegedűtanára rogyadozó házában kap szobát. Reggeltől estig tanul, gyakorol a főiskola málló, sárga vakolatú épületében a Brătianu utcában, amit anyja Király utcaként emleget.

Nyirán Ferenc: Rend a lelke

(egy pszichopata naplójából)

Gyakran ér az a vád, hogy rend- és tisztaságmániás vagyok.

Nem tudom, ez miért baj.

Persze, nem volt ez mindig így. Emlékszem, boldogult úrfikoromban szegény anyám mit össze könyörgött, ha sörözni mentem a haverokkal, hogy legalább hagyd magad után rendben a szobádat, fiam, ne nekem kelljen elraknom a négy sarokba szerteszórt ruháidat.

De valahogy úgy alakult, hogy csupa olyan munkaköröm lett, ahol a rend alapkövetelménynek számított, eléggé praktikus okokból. Amikor drehás voltam, már inas koromban megtanította mesterem, hogy a szerszámos szekrényben miért kell rendnek lennie. Érthető, mert nem órabérben, hanem teljesítmény alapján fizették, így aztán nem volt mindegy, hogy akár csukott szemmel is tudta, hová kell nyúlnia. Nem úgy, mint némely hebrencs szaki, akinél ömlesztve álltak az esztergakések és a szerszámok a polcokon, s jó időbe telt, mire a szükségest a kupac alól előbányászta.

Vörös Anna: Vadomának nincsenek halottai

Nem tudom, hogyan kezdjem el. Ehhez temetőbe kell mennünk, Vadoma. Ott szoktunk emlékezni, bólintott, hogy idáig érti. Veszünk virágokat, mécseseket, amiket meggyújtunk a síroknál, mondom. Nehezen formálok meg minden szót. Félek, mintha egy gyereknek magyaráznám, és ha elrontom, rémálmai lesznek. Hallottam egy olyan kislányról, aki sokáig szeretett iskolába járni, de később rögtön sírni kezdett, mikor az anyja reggel bevitte, és hiába próbálta lecsitítani, vagy észrevétlen elmenni, csak sírt és kapaszkodott a kabátjába, hogy ne menjen el. Utállak, ha elmész, kiabálta vörös fejjel. Végül az anyja mindennap a folyosón ült, hogy a nyitott tanteremből ráláthasson a gyerek. Hónapok múlva, mikor már a negatív számoknál jártak, kérdezte meg, hogy anya, ha nem látlak, te is el fogsz tűnni, mint a nagymama.

Falcsik Mari: a költők

Falcsik Mari: édenverzió

Falcsik Mari: négy sor Köböl Verának

Falcsik Mari: magamnak

Falcsik Mari: kertünk

Áfra János: Felezési idő


ITT OLVASHATÓ

ADNAK IS MEG NEM IS

168 ÓRA ONLINE
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2019.09.05.


...Ha a kormány valóban segíteni szeretett volna az egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő idős embereken, akkor nem egyszeri alamizsnát tolt volna nekik néhány héttel a választások előtt, hanem olyan lépéseket tenne, amelyek megakadályozzák teljes leszakadásukat, elszegényedésüket. Mert nyilvánvaló, hogy az elkövetkező évek egyik legfeszítőbb társadalmi problémája a nyugdíjasok széles körének elnyomorodása lesz. Hiszen miközben a jövedelmek az elmúlt években több mint tíz százalékkal emelkedtek évente, a nyugdíjak növekedése ennek alig ötöde volt. Ma az aktívak körében a nettó átlagjövedelem 239 ezer, ugyanakkor az átlagnyugdíj 130 ezer forint.

És az olló a következő öt évben tovább nyílik. A kormány előrejelzése szerint 2023-ra a nettó átlagbér 286 ezer, az átlagnyugdíj pedig 150 ezer forint lesz. Mindemellett a nyugdíjasok között is egyre nagyobb lesz a jövedelmi szakadék. Sokan lesznek, akik továbbra is néhány tízezer forintból fognak nyomorogni, de növekszik azok száma is, akiknek a nyugdíja meghaladja majd az egymillió forintot. Az egyre ordítóbb igazságtalanságra pedig nyilvánvalóan nem gyógyír semmiféle egyszeri támogatás.

Azok azonban, akiknek a napi betevő megvásárlása is gyakran problémát jelent, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ne örüljenek minden ajándék forintnak. Pedig nyilvánvaló, hogy rajtuk, akik a nyugdíjasok kétharmadát jelentik, csak az segítene, ha átfogó nyugdíjrendezés eredményeként legalább a minimálbér szintjére emelnék fel a járandóságukat. De segíthetne a kormány a nyugdíjasokon úgy is, hogy akár 30 százalékkal csökkenti a rezsijüket, hiszen a gázárak manapság korábban soha nem látott mélységben vannak. Csakhogy a „rezsicsökkentésből” korábban hatalmas politikai hasznot besöprő kormánypártok fontosabbnak tartják, hogy a viszonteladásból eddig is busás hasznot húzó csókosaik seperjenek be további százmilliárdokat, mint hogy könnyítsenek valamit a nyugdíjasok terhein.

Mindemellett még ezt a könyöradományt is úgy találták ki, hogy legjobb eséllyel a kormánypártok feltételezhető támogatói jussanak hozzá. Közismert, hogy az elmúlt években a Fidesz szavazóbázisa jelentősen átstrukturálódott, és legszilárdabb támogatói a kistelepüléseken élő idősebb emberek köréből kerülnek ki. Ők azok, akik többnyire egész nap otthon vagy a ház körül tesznek-vesznek, és akik közüzemi számláikat a postán, csekken fizetik be. A nagyobb városokban élő, középosztálybeli nyugdíjasok, akik körében sokkal kevésbé népszerűek a kormánypártok, kevesebbet tartózkodnak otthon, és pénzügyeiket többnyire folyószámlán, átutalással intézik.

Ők azok, akik számára annyi akadályt építettek az utalvány beváltásáig vezető úton, hogy nem elhanyagolható részük feltételezhetően vagy el sem indul az akadályversenyen, vagy útközben feladja. A városi középosztályhoz tartozó nyugdíjasok közül kevesen lesznek, akik naphosszat otthon ülnek majd az utalványra várva, márpedig a postás az egyébként szokásostól eltérően csak egyszer próbálja kézbesíteni a küldeményt. Ha pedig a nyugdíjas elszalasztja az egyszeri alkalmat, akkor már az Államkincstárhoz kell fordulnia, és levélben kérnie az újbóli kézbesítést. És ha sikeresen átjut ezeken az akadályokon, akkor, ha eddig folyószámlájáról egyenlítette ki rezsiszámláját, órákat ülhet a szolgáltatók ügyfélszolgálatán, hogy hozzájusson a kormány ajándékához. 

MIÉRT BÁNIK AZ ORBÁN-KORMÁNY KÖNYÖRTELENÜL A KÖZSZFÉRÁVAL?

MÉRCE
Szerző: KIS MIKLÓS
2019.09.06.



...Ha érteni akarjuk ennek a politikának az alapjait, akkor érdemes beletekinteni Tellér Gyula hírneves tanulmányába, amelyet Orbán Viktor már a 2014-es tusnádfürdői beszédéhez felhasznált, a forrás említése nélkül (Született-e „Orbán rendszer” 2010 és 2014 között? Nagyvilág, 2014 március). Orbán idei tusnádfürdői beszédében név szerint is hivatkozott Tellér Gyulára.

Tellér szerint a magyar társadalom meghatározó vonása „a foglalkoztatottaknak az összlakosságon belüli igen alacsony számaránya, illetve a jövedelmüket a költségvetési újraelosztáson keresztül kapók igen magas aránya (…) Ez utóbbiak a posztszocialista klientúra tagjai. Ezek a társadalomrészek nemcsak a költségvetést terhelik meg nagymértékben, de az újraelosztástól való függésük miatt az újraelosztás színvonalának változásaira és az ezzel kapcsolatos politikai ígéretekre is nagyon érzékenyek.”

A társadalomnak ez a része Tellér Gyula szerint veszélyt jelent azokra, akiket Tellér „polgári-nemzeti rendszerváltóknak” nevez, vagyis a Fidesz-KDNP hatalomgyakorlására.

A hivatkozott cikk szerint „a számokat némileg leegyszerűsítve: Magyarország kilenc-millió kilencszázezer lakosából négymillió ember a gazdaságilag aktív népesség s mellettük mintegy négyszázezer az aktív álláskeresők száma. Ha a versenyszférában foglalkoztatott hárommillió embert s velük a vállalkozókat, szövetkezeti tagokat stb. leszámítjuk, mint akik talán kevésbé függenek a központi költségvetéstől, a többiek egzisztenciáját – így vagy úgy – a költségvetési újraelosztás biztosítja.”
Ami ebből számunkra a témánk szempontjából most a lényeg: a közszféra dolgozói lényegileg nem tartoznak az Orbán-rendszer bázisához Tellér szerint, mint a költségvetési elosztástól függő, az ezzel kapcsolatos politikai ígéretekre érzékeny csoport. Ahogy például a nyugdíjasok sem.

Nos, ezért bánik a Fidesz-KDNP ennyire keményen e csoportokkal. Az Orbán-kormány 2012-ben vezette be a nyugdíjaknál a tisztán inflációkövető indexálást, azóta a nyugdíjak emelkedésénél a bérnövekedést egyáltalán nem veszik figyelembe. A nyugdíjasok így nem részesülhettek a bérek elmúlt évekbeli növekedéséből (ami reálnövekedés történt, az infláció felültervezéséből fakadt). A nyugdíjasoknak vigaszul be kell érniük a még a Bajnai-kormány idején bevezetett nyugdíjprémiummal, és olykor kegyesen odacsúsztatott Erzsébet-, és legújabban „rezsiutalvánnyal”. A közszféra rezsiutalványa az életpályamodell. Éppen annyira méltányos.

Mindez aligha lepi meg azokat, akik még emlékeznek Orbán Viktor 2008-ban kiszivárgott előadására, amely szerint ő azokra igyekezett támaszkodni, „akik dolgoztak, és már volt némi vagyonuk”. Sajnos ebbe a kategóriába sem férnek bele a közszférában dolgozók (leszámítva természetesen az államtitkárokat, akikből egyre több van, egyre nagyobb fizetéssel).

Tellér tanulmányának jelentőségét a rendszer irányítójára, Orbán Viktorra tett hatása adja. A tanulmány világmagyarázata egyszerű: a „polgári-nemzeti rendszerváltók” birkóznak a „posztszocialista klientúrával”, utóbbiak demagóg módon a költségvetési újraelosztástól függőkre igyekeznek támaszkodni. Ha a posztszocialisták hatalomra jutnak, akkor eladósítják az országot, és függővé teszik a külföldi „Befektetőtől”. E világmagyarázat nyilvánvalóan azért is nagy vonzerőt gyakorolhatott a jelenlegi miniszterelnökre, mert világos, egyszerű és megnyugtató magyarázatot kínál arra, miért vesztette el 2002-ben a választásokat.

E világmagyarázat elfogadásának mellékhatásaként azonban ma Magyarországon a kormányzati politika a közszférában dolgozókra úgy tekint, mint „a költségvetési újraelosztástól függőkre”. Ennek a szemléletnek a teljes közszféra látja kárát, nem csak a közigazgatás, de az oktatás és az egészségügy is...


VAJON MIKOR LESZ BŰN NEM GYERMEKET VÁLLALNI? MÁR HA MÉG NEM AZ…

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2019.09.06.


Minden bizonnyal sokat fogunk még mi is foglalkozni a Várkert Bazárban tegnap megtartott III. Budapesti Demográfiai Csúccsal, ahol annyi elképzelhetetlen baromság hangzott el egyetlen délután alatt, mint talán egy teljes Bálványosi Szabadegyetem során sem. Mindenki ott volt, aki csak kedves a NER szívének. Az ott elhangzottak helyett – arról majd más cikkekben emlékezünk meg – mégis azzal a fotóval foglalkoznék, amelyet Orbán Viktor a Facebook oldalán közölt az esemény apropójából. Az a kép ugyanis tökéletes arra, hogy bemutassa ezt a teljes nemzeti elmebajt, amely belengi ezt az országot 2010 óta...

...Ezen a képen pontosan látszik az, hogy a nőkről, a magyar asszonyokról és anyákról előszeretettel beszélnek akár több napos konferenciák alkalmával is, azonban az ő véleményük körülbelül annyira számít a demográfia kérdésében, mint Áder János véleménye egy alkotmánymódosítás esetében. Orbán nem kíváncsi a nők véleményére, hiszen már régen kitalálta azt, hogy mivel menthető meg a magyar nemzet. Hogy az abortusz teljes betiltása – mert közel sem kizárható – mikor kerül terítékre, azt egyelőre még nem lehet tudni, de hogy Orbán tervének részét képezi, az szinte biztos.

A Fidesz azt is eldönti, hogy ki magyar és ki nem, nehogy már ne dönthessenek arról is, hogy ki vetetheti el a gyermekét és ki nem. Kell a gyerek, hát lesz gyerek. Hogy az első napot követően mi következhet még a folytatásban, abba belegondolni sem merek. Mindenesetre mindenki készüljön fel a legrosszabbra, hiszen a java még csak most következik.

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN TELJHATALMA ELLENTMOND AZ ALAPTÖRVÉNYNEK

HÍRKLIKK
Szerző: KARDOS ERNŐ
2019.09.06.


A leköszönő alkotmánybíró Stumpf István egy tudományos konferencián tartott előadásában azt mondta, hogy a rendszerváltás óta egyetlen miniszterelnöknek sem volt olyan jelentős hatalma, mint Orbán Viktornak. Például korábban a parlament fogadta el, 2010 óta viszont a kormányfő az országgyűlés ellenőrzése nélkül határozza meg a kormány programját. Ma már egy pénteken született ötletből hétfőn törvény lehet, kis túlzással mondhatnánk, hogy Orbán szava maga a törvény, amit kontrollálni sem a parlament, sem a demokrácia intézményei nem tudnak. A súlyok és ellensúlyok megszüntetésének problémájáról az Antall- Boros közigazgatási államtitkára, Kajdi József nyilatkozott a Hírklikknek!

„Valóban soha nem volt annyira erős miniszterelnöke az országnak, mint Orbán Viktor, akinek ma szinte korlátlan a hatalma!” – nyilatkozza szerkesztőségünknek Kajdi József. A miniszterelnökség munkáját a rendszerváltás idején irányító közigazgatási szakember szerint ezzel az a probléma, hogy ez ellentmond az érvényben lévő magyar alkotmánynak. Ugyanis az alaptörvény értelmében Magyarország még mindig alkotmányos demokrácia, nem pedig prezidenciális köztársaság.

Elvileg ugyan Orbán Viktor a végrehajtói hatalom feje, de papíron még létezik a fékek és ellensúlyok rendszere, benne a teljes demokratikus intézményrendszerrel, ami a hatalom kontrollja lehetne. A gyakorlat azonban úgy alakult, hogy a miniszterelnök akarata mindenféle ellenőrzés nélkül, azonnal, és korlátlanul érvényesül. Mindez tekinthető akár alkotmányellenesnek is...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN VIKTOR A MONTENEGRÓI MECCSRE IS AZ OSZTRÁK MAGÁNREPÜLŐVEL MEHETETT

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ERDÉLYI KATALIN
2019.09.06.


A miniszterelnök csütörtök délelőtt még a III. Budapesti Demográfiai Csúcson mondott beszédet, este pedig már a Montenegro-Magyarország meccsen ült a lelátón. Délután a mérkőzés helyszínére repült az a magángép is, amivel Orbán tavaly nyáron a Videoton bulgáriai meccsére utazott.

Orbán Viktor szeptember 5-én délelőtt a Várkert Bazárban megtartott III. Budapesti Demográfiai Csúcson mondott beszédet, amelyben több gyerek születését szorgalmazta. Erről délután fél egy körül jelentek meg a beszámolók, délután kettőkor pedig egy fotógaléria a miniszterelnök Facebook-oldalán.

Néhány órával később, este kilenckor elkezdődött a Montenegro-Magyarország barátságos labdarúgó-mérkőzés Podgoricában. A meccset az M4 közvetítette, és a 32. perc környékén láthatták a tévénézők a lelátón Orbán Viktort, aki a montenegrói miniszterelnök, Milo Dukanovic mellett ülve, a helyszínen nézte a mérkőzést.

A Mészáros Lőrinchez köthető osztrák luxusrepülőgép éppen Podgoricába repült csütörtök délután. Az OE-LEM lajstromjelű gép délután 3 után indult Budapestről, és 4 körül landolt a meccs helyszínén...

TAKARÉKSZÖVETKEZETEK: KIFOSZTÁS VAGY FELEMELKEDÉS JÖN?

HVG ONLINE
Szerző: GYENIS ÁGNES
2019.09.06.


Becsapottnak érzi magát több tízezer takarékszövetkezeti kistulajdonos, akiket úgy fosztanak meg a részjegyüktől, hogy a szövetkezetekből összegyúrandó nagybankba nem tudnak beszállni. Vida József elnök azt állítja, ami itt zajlik, nem rablás, hanem kényszerpálya.

Az ország csúcsvállalkozója, Mészáros Lőrinc kínosan ügyel arra, hogy a tőzsdén jegyzett vállalataiban bennmaradjanak a kisbefektetők, akik hol felülnek az árfolyamhullámra, hol elszenvedik az áresést, de legalább látszólag közös hajóban ülnek a főrészvényesekkel. Nem így a takarékszövetkezeti szektorban, amelynek átalakítását – a Mészárossal szintén ezer szálon összekapcsolódó, például a gázmester tőzsdei holdingjában igazgatósági posztot nyerő – Vida Józsefre bízták. Ő a vezetője és egyik jelentős tulajdonosa a tavasszal három takarék összegyúrásából alakult új Takarékbanknak, amely – mint azt a hét elején megszavazták – október végén lenyeli a maradék 11 takarékszövetkezetet is; így válik a magyar piac egyik legnagyobb pénzintézetévé. Főként vidéki lakossági és agrárgazdálkodói ügyfélkörével jól kiegészíti a NER rendszerébe tartozó, inkább a nagyvállalatokra építő, elit MKB Bankot és a várhatóan szintén kormányközeli kezekbe privatizálandó, a kisvállalkozói és fogyasztási hitelezésben erős Budapest Bankot. A piaci pletykák szerint ők mindnyájan egy nagy bankcsoport részesei lesznek.

Csalódnak azonban azok a kis részjegyesek, akik – ha nem is értik a hatalmasok nagy ívű koncepcióját – szeretnének ebben a sztoriban részt venni. Jóllehet valamennyi érdekelt szövetkezeti hitelintézet tagsága megszavazta a többlépcsős egyesülési folyamatot, most sokan háborognak, hogy totálisan kifosztják őket: sem a múltbéli, sem a jövendő haszonból nem kapnak egy fillért sem. Aki ugyanis be akar szállni az új nagybankba, az legkevesebb tízmillió forinttal teheti azt meg, márpedig a többségnek álmában sincs ennyije...

A REZSIUTALVÁNY CSAK TERELŐ HADMŰVELET, A VÉGÉN AZ IDŐSEK JÁRNAK ROSSZUL

168 ÓRA
Szerző: BARÁT JÓZSEF
2019.09.06.


A rezsiutalványt választáspolitikai terméknek tartja Barát Gábor volt nyugdíjbiztosítási főigazgató. Szerinte ez is az igazságtalan, a nyugdíjasokat egymással szembefordító rendszer része. Persze tudja: a nyugdíjasok nagy része örül annak, hogy egyáltalán kap valamit. A hazai nyugdíjrendszer – igazi hungarikum – a társadalmi jövedelmeket az öregek kárára rendezi át, az ő pénzüket használják gazdaságélénkítésre. Miközben az egészségügy lerohad, a nyugdíjasok nem részesülnek a gazdasági növekedésből, az állam a szolidaritás elvének fittyet hányva visszatartja az öregeknek járó pénzt, és részben saját magára költi.

Mit gondol a rezsiutalványról?

– Azt, hogy az választáspolitikai termék. Amikor azzal kerestek meg, hogy nyugdíjszakmai szempontból nyilatkozzak a rezsiutalványról, akkor magamban csak mosolyogtam, és nemet mondtam. Mert nyugdíjszakmai szempontból nincs mit beszélni róla, ez tisztán politikai termék. Igaz, személyes véleményem szerint annak viszont elhibázott. Persze a Fidesz, mint mindig, most is rafináltan mozgatja a szálakat. Amikor ad valamit, nagyon nehéz okoskodni, mert a nyugdíjasok többsége örül, hogy egyáltalán kap bármit. De az hogyan van, hogy ugyanakkora adományt kap, akinek havonta 80 ezer forint a járandósága, mint akinek több millió?

Jól hallom? Több millió?

– Igen, már van ötmillió feletti nyugdíj is. Szóval az én ízlésvilágom szerint, amikor nem törvény írja elő, hogy kinek mi jár, alkalmazni kellene egy értelmes rászorultsági elvet. Az átlagnyugdíj Magyarországon ma 135 ezer forint. A kormány mondhatta volna, hogy 150 ezerig, vagy legyünk nagyvonalúak, 200 ezerig adok, fölötte meg nem. Ez az utalvány egyik igazságtalansága. A másik, hogy rettentő bürokratikus az eljárás, nem a nyugdíjasok többségére szabott. Bevallom, én arra számítottam, hogy novemberről néhány héttel előrehozzák a nyugdíjkorrekciót, és esetleg mellétesznek valamilyen egyszeri adományt. Az sokkal látványosabb lett volna. Szerintem az, aki ezt a rezsi-Bözsit kitalálta, a lehetséges következményekről nem tájékoztatta korrekten a kormányt vagy személyesen Orbán Viktort. Mert itt olyan gyakorlati problémák vannak, amelyek sokak számára megkérdőjelezhetik az egésznek az örömét. Ráadásul az a gyanúm, hogy az ügyviteli költség aránytalanul magas. Ebben az akcióban igazán az jár jól, aki az utalványt nyomtatja. Tehát szerintem ez választási terelő hadművelet. Sok szegény nyugdíjas persze örül, ha kap bármit, pedig a tisztességes eljárás az lett volna, ha januártól nem 2,7 százalékkal emelik a nyugdíját, hanem minimum három százalékkal, hiszen tavaly a költségvetés elfogadásakor az MNB is ekkora inflációt mondott. Mert így majdnem egy éven át a kisnyugdíjas hitelez az államnak. Igaz, visszamenőleg persze kifizetik, ha nem is kamatostul...

SZABAD SZEMMEL: AZ EGÉSZ VILÁG LÁTHATJA, MEKKORA "CSALÁDBARÁT" ORBÁN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.09.06.


FT 

A lap azt idézi a budapesti Demográfiai Konferencián elhangzott Kövér-felszólalásból, hogy nem normális az, ha valakinek nincs gyereke, és hogy az ilyen emberek a halál pártján állnak. Az Országgyűlés elnöke hozzátette, hogy a gyerekvállalás nem magánügy, hanem nagyon is a közre tartozik. A jelentés hozzáteszi, hogy Magyarország keresi, miként növelhetné a születések számát, miközben továbbra is elutasítja a bevándorlást. A nacionalista Orbán Viktor számára a migráció elvetése 4 éve politikája központi elemét képezi, ám ezzel egyidejűleg igyekszik gátat vetni annak, hogy az ország lélekszáma az előrejelzések szerint 2050-re 8,3 millióra apadjon. Beszédében a kormányfő visszautasította a túlnépesedéssel kapcsolatos környezetvédelmi aggályokat. Egyben megpróbálta szembeállítani ezen a területen a magyar és a nyugati törekvéseket, amikor kifejtette, hogy vannak, akik lakosságcserét akarnak a földrészen – politikai vagy egyéb okokból. Mindenesetre a születések aránya Magyarországon messze elmarad attól, ami pótolná a népességfogyást. A Standard and Poor’s képviselője arra figyelmeztetett az eseményen, hogy ezen még a legnagyvonalúbb családtámogatási program sem képes segíteni. Ő a külföldiek befogadását és a kivándorlás megállítását tanácsolta, miután az OECD úgy becsüli, hogy 2008-tól kezdve, 10 év alatt, egymillióan hagyták el az országot. Szerinte ehhez emelni kell a béreket, javítani kell az intézmények és a közszolgáltatások szintjét. Krekó Péter úgy látja, hogy az orbáni családpolitika, amely vallási mondandóval párosul, nem más, mint politikai retorika. Közben a hatalom szép csendben kezd beengedni vendégmunkásokat a környező államokból. De az eddigi tapasztalatok szerint csodát nem lehet várni tőle. Molnár Csaba azt mondta a tanácskozás után, hogy a világon nincs jobb fogamzásgátló, mint Orbán Viktor és kormánya. Mert a központi intézkedések láttán a szülők jelentős része úgy véli, hogy jobb az, ha gyerekük Németországban, Angliában vagy Hollandiában nő fel.

A lap „Orbán Viktor a 'családbarát' konzervatívok vezére” címmel számolt be arról, hogy a magyar miniszterelnök vezette azt a nemzetközi rendezvényt, amely a hagyományos családmodellt kívánta hirdetni, illetve a „keresztény értékek” nevében próbált a gyerekvállalásra ösztönözni. A magyar politika 2010 óta mind inkább szorgalmazza, hogy szülessen több gyerek az egyik legvoluntaristább keleti országban. A kormányfő a tanácskozáson közölte, hogy a siker egyik feltétele a kereszténység feléledése Európában. Egyben ritka kivételként a földrész politikusai között, nyílt utalást tett a nagy lakosságcsere összeesküvés-elméletére. Budapest úgy gondolja, hogy hatékonyak voltak az eddigi lépések a lakosság számának emelésére. Szakértők szerint azonban a születések arányszáma alapvetően a gazdasági válság lezárultának köszönhető, és az ország fő problémája a kivándorlás. A bolgár politológus, Ivan Krasztev úgy ítéli meg, hogy a demográfiai gondok ráerősítenek a kontinens középső részén a migráció miatt érzett identitási aggodalmakra.

Kovács Zoltán olvasói levélben utasította vissza a világ egyik legtekintélyesebb hetilapjának múlt heti megállapítását, miszerint amit Orbán Viktor csinált a politikában, az nem jó a magyar szabadság szemszögéből. Az államtitkár szerint éppen az ellenkezője az igaz, és ennek megítéléséhez vehetjük a GDP vagy a munkanélküliség alakulását, de akár az államadósságot vagy a költségvetési hiányt is. Egyre több a befektetés, a kamatok csökkennek, a bérek vásárlóértéke emelkedik. Az abortuszok száma csaknem egyharmaddal esett vissza. Márpedig az ilyen adatok nem egy „kiüresedett” demokráciára jellemzőek, hanem egy szabad nép derűlátására és bizakodására utalnak. Azon kívül szerinte a kerítés nem azért épült, hogy távol tartsa a közel-keleti menekülteket, hanem hogy megakadályozza az illegális belépést a schengeni övezetbe. Mert akik megpróbáltak bejutni, azoknak a többsége nem menekült volt. Arra is kitért, hogy a nagy választási győzelmek adtak demokratikus felhatalmazást a kormánynak a megfelelő politikához. A szabad és hangos magyar sajtó pedig sokkal jobban működik, mint az Economist, amikor felveti, miért nem képes az ellenzék továbbra sem a maga oldalára állítani a szavazókat. Úgy gondolja, a folyóiratnak, a magyar rendszer sok más bírálójához hasonlóan baja van azzal, hogy Orbán kérlelhetetlenül védi a földrész keresztény kulturális identitását. És az illiberalizmus az ő felfogásában azt jelenti: a közös jót teszik az első helyre. Illiberális az, aki az ország határait védelmezi és óvja nemzet kultúráját...

KÖZMÉDIA: AMI NÁLUNK MINDENNAPOS, AUSZTRIÁBAN ELKÉPZELHETETLEN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KÓSA ANDRÁS
2019.09.06. 


Az osztrák köztévé vezetője szerint aggodalmat keltő a közszolgálati televízió helyzete Magyarországon.

- Természetesen elképzelhetetlen lenne, hogy Ausztriában egy választási kampányban a közmédiában ne adjanak teret az ellenzéki politikusoknak, ne legyenek televíziós viták. Nálunk három hét múlva lesznek előrehozott választások, éppen ma este szervezünk egy beszélgetést minden érintett párt részvételével - Alexander Wrabetz, az osztrák közszolgálati tévé irányító testületének vezetője a lengyelországi Kryniczában szervezett éves gazdasági fórumon válaszolt a Népszava kérdéseire. 

Alexander Wrabetz szerint évtizedek óta nem történt olyan Európában, mint ami a magyar médiában zajlott le a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány létrehozásával. - Sok helyen tapasztalható tulajdonosi koncentráció, ami önmagában nem feltétlenül baj, bár sok esetben aggodalomra ad okot, ezt csak egy nagyon erős, a média függetlenségét jelentő szabályozással lehet ellensúlyozni, amennyire én ismerem, Magyarországon ma nem ez a helyzet – mondta. Az osztrák médiairányító testület vezetője szerint szintén aggasztó, hogy különösen a kelet-közép európai régióban vált tendenciává, hogy a média világán kívülről érkező üzletemberek, oligarchák vásárolnak fel médiumokat, valójában nem világos motivációktól vezérelve. Ezzel párhuzamosan pedig sok helyen teret veszít a közmédia a hírfogyasztás terén. A magyar közmédiával kapcsolatban Alexander Wrabetz azt is megjegyezte, hogy aggályosnak tartja, hogy a minden közszolgálati hírforrásnak ugyanazokat az MTI híreket kell használnia, a köztévének nincs önálló hírszerkesztősége. - A közmédia legnagyobb tőkéje az emberek bizalma, ha ez elveszett, nagyon nehéz visszaszerezni – mondta...

A KISMALAC HASMENÉSE

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2019.0.06


Nemrégiben Budapestet megülte a szarszag. Beterítette a bűnös várost oly titkos eredettel, hogy mindenki mindent képzelt, a legmerészebbek odáig jutottak, hogy a kedves vezető csinált be, vagy a budijából leng a penetráncia a parlamentig egészen, mert sok volt a tejszínhabos babgulyás házi kisüstivel. Ilyen népmesei elemek. Pedig akkor még meg sem jött a meghívó a messzi, imperialista Brüsszelből, ahol be kell számolni a hazai fasizmusról, s pláne nem klakőrök és krumplival lefizetett nyomorultak előtt. Az ilyesmi magában hordozza a baj előfordulását.

Szeptember tizenhatodikán lesz a tetemre hívás, s nem azért, mert a soros (nem Soros) elnök finnek berágtak volna a kedves vezetőre, amiért őméltósága Tusványoson illetlen szavakat használt róluk, hanem, mert Helsinki az már nyugat. Oda kell battyogni a szaros gumicsizmában, és elmesélni az MTA-t, CEU-t, a KESMA nevű gólemet, bíróságokat, és sok mindent Mészárosig bezárólag, hogy aztán eldönthessék, méltó-e Orbán a klubtagságira. Az igen képzett, óriási tapasztalattal rendelkező igazságügyisünk, ez a Varga Judit odáig ment a rinyában, hogy egyenesen Timmermansnál érdeklődött, mi lesz most?

Mi lenne – válaszolhatta volna a sorosi, démoni szintre emelt Timmermans -, átharapjuk a torkotokat. De ilyet ő nem mondott, mert úriember, hanem udvariasan közölte, majd a szeánszon minden kiderül. Most akkor Orbán rághatja a koszos körmét, mert még az is lehet, hogy a brüsszeliták azt mondják neki, fasisztáknak nem adunk pénzt. És akkor fejre állna a kurva nagy magyar siker seperc alatt, és odalennének a vetések meg a hatalom is. Ilyen szerencsénk azonban nekünk nincsen egyáltalán, viszont az emberben azért annyi gonosz lakik, hogy jó neki, ha ezek be vannak szarva. Mert be vannak, nem véletlenül érdeklődött az amúgy ordenáré nagyarcú Varga – bírósági fogalmazó -, vigyenek-e magukkal fogkefét és borotvát az útra...


ITT OLVASHATÓ