ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2020.03.27.
Kedden több mint hárommillió maszk érkezett Kínából, továbbá százezer teszt, nyolcvanhat lélegeztetőgép, ezt a csodálatos hírt kormányzó urunk adta hírül személyesen. A szállítmányt ugyancsak ő maga vette át, és abban is biztosak lehetünk, hogy mind a hárommillió maszkot egyesével átszámolta. Ilyen ember. Eszközöket vásárolni Keleten lehet, mondta hétfőn az Országgyűlésben, mi pedig sietünk hozzátenni, hogy a hárommillió maszk bölcs kormányzatunk keleti politikáját mindennél fényesebben igazolja. Más kérdés, hogy Kína az egyetlen ország, amely akár az egész világot képes maszkokkal meg más effélével ellátni, és ettől láthatólag nem is vonakodik, sőt. Szállít Libériától és a Fülöp-szigetektől kezdve Csehországon és Szerbián át mindenkinek, amennyiben megfelelő viszonzásra tarthat számot, Magyarországnak pedig az elsők között. Már csak azért is, mert a két állam társadalmi berendezkedése mind feltűnőbb hasonlóságot mutat, és ez ráadásul nem is új fejlemény, hiszen folytatásra méltó történelmi előzményekre támaszkodik. „Még véletlenül sem szabad megfeledkeznünk a kínai ember jellemzésében a kínaiak barátságosságáról és internacionalizmusáról. Különösen éreztük ezt mi magyarok, amikor a legnehezebb időkben 600 milliós kínai barátunk mellénk állott, hitet és önbizalmat öntött belénk. Amikor 1956-ban olyan hírek érkeztek Kínába, hogy veszélyben a magyar nép hatalma, a kínai sárkány habozás nélkül felemelte hangját, mellénk állott [...], amikor kínai barátaink azt hallották, hogy az ellenforradalom sújtotta Magyarországon kevés a hús, azonnal húst küldtek nekünk, saját maguktól vonva el az amúgy is kevésből” – írta a Népszava 1958 augusztusában. Mostanra a helyzet annyiban változott, hogy a sárkány immár nem a szájától vonja meg a falatot, 56-ot szidni nem kötelező, bár nem is ellenjavallt, hús pedig egyelőre nálunk is van. Ami viszont még nincs, az a demokratikus centralizmusnak az a foka, amely Kínát képessé tette arra, hogy a járványt viszonylag rövid idő alatt hatástalanítsa, ezt a szintet fogjuk mi napokon belül utolérni és túlszárnyalni, már amennyiben a parlament A koronavírus elleni védekezésről című törvényjavaslatot a jövő héten csakugyan elfogadja. Arról pedig elképzelésünk nincs, miért tenne másképp.
Veszélyben a hon. Számunkra ez amúgy nem újság, hiszen ezer éve már, hogy gyepűinken túl a pusztító vész tengere habzik, sőt nemritkán a gyepűkön belül is. Hol a labanc, hol a migráns, hol a vírus, egykutya. A vészhelyzet vagy szükségállapot a magyarság normális közege, olyan, mint halnak a víz, ha meg kéne tőle válnunk, visszasírnánk. Szerencsére most nem erről van szó, hanem az ellenkezőjéről, törvényhozásunk a vészhelyzetet örökké tartónak fogja nyilvánítani, ami konkrétan azt jelenti, hogy minden marad a régiben, csak még förtelmesebb lesz, és még kibírhatatlanabb. Határainkon kívül ez senkit nem hoz lázba, akit viszont mégis, az hülyeségeket beszél. A magyarországi fejlemények veszélyes elfordulást mutatnak a demokratikus normáktól, írja Gwendoline-Delbos Corfield európai parlamenti képviselő. Vagyis szerinte Magyarországon még vannak demokratikus normák, amelyektől el lehetne fordulni. Azt is írja, hogy a járványt nem szabad ürügyként felhasználni a demokratikus ellenőrzések és egyensúly megszüntetésére. Gwendoline-Delbos Corfield amúgy jóravaló, szorgos, derék családanya benyomását kelti, egy éve tagja az Európai Parlamentnek, azóta megtudta, hogy létezik egy Hongrie nevű ország, ahol mindenféle furcsa dolgok mennek végbe. Ennél többet nem érdemes tőle várnunk, ahogy az Európai Parlamenttől sem. „Különös figyelmet kell fordítania a magyarországi helyzetre, és gondoskodni kell az európai értékek tiszteletben tartásáról” – írta még egyebek között. Nem akarunk maximalisták lenni, de újságot azért néha olvashatna...
ÉLET ÉS IRODALOM 2020/13. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)
ÉLET ÉS IRODALOM 2020/13. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)