Szerző: SZÉNÁSI SÁNDOR
2020.04.20.
A mostani gazdasági helyzet egy furcsa, hosszúra nyúló vakáció, és nem háború. Azok a cégek, amelyeknek van piacuk, 2-3 hónap múlva újra termelhetnek, az újraindulás lehetőségét kellene megteremtenie számukra a kormánynak. Így látja Bod Péter Ákos közgazdász, aki véleményét egyebek között a 2008-2009-es gazdasági válság tapasztalataira alapozza. Akkor például a német autógyárak nem estek szét –mint ahogy most sem-, mert tudták, hogy egy vállalat értéke alapvetően a kapcsolatrendszerében, a munkaerő megtartásában rejlik. A most kiadott pénz nem szociális segély, hanem befektetés. A magyar állam fél az eladósodástól, de számos ország nem, mert azokban világos, hogyha most nem adnak támogatást húzócégeknek, akkor később nagyon ráfizetnek.
A magyar gazdaság jövőjéről egészen eltérő számok jelennek meg a hivatalos közlésekben, de még a külföldi értékelésekben is. Az nagyon valószínű, hogy néhány hónapos időszakot kellene áthidalni állami segítséggel, de azokban az iparágakban, amelyeknek jó esélyük van a továbbélésre. Biztos, hogy nem a balatoni idegenforgalom fejlesztésére kellene most áldozni, ahogyan történik, feltehetően Orbán Viktor érdekkörének „megsegítése” érdekében. A turizmusnak ugyanis évek kellenek a fellendüléshez. Kétségtelenül vannak gazdasági ágak, amelyek hosszabb időre visszaesnek, nem ezekkel kellene foglalkozni.
Hagyni kellene az embereket dolgozni – véli Bod Péter Ákos. Minél nagyobb a gazdasági „pusztulás”, annál nagyobb lesz a munkanélküliség, annál többe fog kerülni mindez az egész országnak. Ráadásul nő a feketegazdaság elburjánzásának veszélye.
