Szerző: PETSCHNIG MÁRIA ZITA
2020.05.29.
és a Magyar Állam Kormányportálján ma is az a menetrend olvasható, hogy az államháztartásért felelős miniszter
- a következő évi költségvetés irányelveit március 31-ig nyilvánosságra hozza (ebből lehetett értesülni a kormány várható gazdaságpolitikájáról);
- július 31-ig egyeztet a bevételekről és kiadásokról a fejezeteket irányító szervekkel.
Majd a Költségvetési Tanáccsal való egyeztetés után, a kormány szeptember 30-ig benyújtja a költségvetési tervezetet az Országgyűlésnek, ahol az általános, a részletes és záróvita után, zárószavazás következett, erre legkésőbb december 30-ig sort kellett keríteni. Ettől a menetrendtől a parlamenti választások évében el lehetett térni.
2015-től a kormány átállt az előrehozott költségvetés-készítés gyakorlatára. A 2016-ra szólót már 2015 nyarán elfogadták. Ezt azzal indokolták, hogy így a vállalkozások és a háztartások előbb ismerhetik meg a következő évre szóló gazdaságpolitikai, költségvetés-politikai elképzeléseket, miáltal nemcsak több idejük van az alkalmazkodásra, de javul döntéseik feltételeinek kiszámíthatósága is. Amúgy ez megfelelt az unió elvárásainak, az EB is szorgalmazta a költségvetés mielőbbi elfogadását az időben való felkészülés érdekében.
Csakhogy nálunk az új gyakorlatra való áttéréssel semmivel sem lett kiszámíthatóbb a kormányzati politika.
Egyrészt, mert a következő évre szóló költségvetési számok nem a ténylegesen várható adatokra, hanem a bázis év előirányzataira (a 2016-os költségvetésnél a 2015. éviekre) épültek. Terv a tervre…, tervek halmozódtak egymásra, amelyektől a tényleges folyamatok lényegesen különböztek. Az Orbán-kormánynak eddig szerencséje volt, mert a növekedési pályák – amelyekre az éves költségvetések épültek – az előirányzottaknál kedvezőbben alakultak. Számításaim szerint, 2015 és 2019 között a GDP-nek – a tervadatok alapján – 17,6 százalékkal kellett volna nőnie, ehelyett ténylegesen 22 százalékos növekmény mutatkozott. Vagyis öt év alatt hat évnyi GDP-többlet termelődött ki, hiszen a 4,4 százalékpontos különbözetet nyugodtan tekinthetjük egy jó növekedési év dinamikájának. Ebből a kormánynak több százmilliárdos szabad pénzköltési lehetősége adódott, amivel élt is rendre. Innen eredtek az év végi nagy pénzszórások is, amikor a kormány bátran érvényesíthette a politikai preferenciáit (sport, hitélet, határon túliak finanszírozása).
Másrészt azért sem tudta az előrehozott költségvetés-készítés a kiszámíthatóságot, a felkészülhetőséget javítani, mert a kormány minden évben – az elfogadott költségvetésen túl – folyamatosan ötletelt. 2016 végén például olyannyira, hogy a befogadott intézkedések nyomán, a Nemzetgazdasági Minisztérium új makrogazdasági és költségvetési programot tett közzé 2017-2020-ra szólóan (többek közt ekkor hirdették meg az egykulcsos társasági adót, a szociális hozzájárulás évekre előremutató csökkentését, a legkisebb bérek radikális emelését stb.). Vagy a 2019-es költségvetést is rendesen átszabták a családvédelmi akcióprogram tételei.
Az előrehozott költségvetés-készítésből a kormány profitált.
Részint, mert elkerülte, hogy gyakorlatilag háromnegyed éven keresztül folyjék a vita a költségvetésről, ráadásul a nyári elfogadásnál lankadtabb a társadalom figyelme is. Részint, mert a sorozatosan alátervezett adatokkal játszva, a kabinet rejtett költségvetési tartalékot épített ki magának, s ezzel növelhette a mozgásterét. Közben a kiszámíthatóság elve elporladt, a magyar költségvetések átláthatatlanná, követhetetlenné lettek. Legfeljebb a zárszámadásoknál értesülhettünk a történések tendenciáiról. Vagyis utólag, úgy nagyjából háromnegyed évvel a költségvetési év zárását követően, amikor már a kutyát sem érdekelték a folyamatok… Patyomkin költségvetések készültek, hátterükben a kormány tetszés szerint rendelkezhetett átcsoportosításokról, többletforrások felhasználásáról.
Nem véletlen, hogy az Open Budget Survey, amely kétévente vizsgálja nemzetközi szinten az egyes országok költségvetésének átláthatóságát 109 mutató segítségével, legutóbbi, 2019-ről szóló jelentésében úgy találta, hogy Magyarország az elérhető 100 pontból csak 45-öt teljesített. Egy ponttal gyengébbet a 2017. évinél...
Majd a Költségvetési Tanáccsal való egyeztetés után, a kormány szeptember 30-ig benyújtja a költségvetési tervezetet az Országgyűlésnek, ahol az általános, a részletes és záróvita után, zárószavazás következett, erre legkésőbb december 30-ig sort kellett keríteni. Ettől a menetrendtől a parlamenti választások évében el lehetett térni.
2015-től a kormány átállt az előrehozott költségvetés-készítés gyakorlatára. A 2016-ra szólót már 2015 nyarán elfogadták. Ezt azzal indokolták, hogy így a vállalkozások és a háztartások előbb ismerhetik meg a következő évre szóló gazdaságpolitikai, költségvetés-politikai elképzeléseket, miáltal nemcsak több idejük van az alkalmazkodásra, de javul döntéseik feltételeinek kiszámíthatósága is. Amúgy ez megfelelt az unió elvárásainak, az EB is szorgalmazta a költségvetés mielőbbi elfogadását az időben való felkészülés érdekében.
Csakhogy nálunk az új gyakorlatra való áttéréssel semmivel sem lett kiszámíthatóbb a kormányzati politika.
Egyrészt, mert a következő évre szóló költségvetési számok nem a ténylegesen várható adatokra, hanem a bázis év előirányzataira (a 2016-os költségvetésnél a 2015. éviekre) épültek. Terv a tervre…, tervek halmozódtak egymásra, amelyektől a tényleges folyamatok lényegesen különböztek. Az Orbán-kormánynak eddig szerencséje volt, mert a növekedési pályák – amelyekre az éves költségvetések épültek – az előirányzottaknál kedvezőbben alakultak. Számításaim szerint, 2015 és 2019 között a GDP-nek – a tervadatok alapján – 17,6 százalékkal kellett volna nőnie, ehelyett ténylegesen 22 százalékos növekmény mutatkozott. Vagyis öt év alatt hat évnyi GDP-többlet termelődött ki, hiszen a 4,4 százalékpontos különbözetet nyugodtan tekinthetjük egy jó növekedési év dinamikájának. Ebből a kormánynak több százmilliárdos szabad pénzköltési lehetősége adódott, amivel élt is rendre. Innen eredtek az év végi nagy pénzszórások is, amikor a kormány bátran érvényesíthette a politikai preferenciáit (sport, hitélet, határon túliak finanszírozása).
Másrészt azért sem tudta az előrehozott költségvetés-készítés a kiszámíthatóságot, a felkészülhetőséget javítani, mert a kormány minden évben – az elfogadott költségvetésen túl – folyamatosan ötletelt. 2016 végén például olyannyira, hogy a befogadott intézkedések nyomán, a Nemzetgazdasági Minisztérium új makrogazdasági és költségvetési programot tett közzé 2017-2020-ra szólóan (többek közt ekkor hirdették meg az egykulcsos társasági adót, a szociális hozzájárulás évekre előremutató csökkentését, a legkisebb bérek radikális emelését stb.). Vagy a 2019-es költségvetést is rendesen átszabták a családvédelmi akcióprogram tételei.
Az előrehozott költségvetés-készítésből a kormány profitált.
Részint, mert elkerülte, hogy gyakorlatilag háromnegyed éven keresztül folyjék a vita a költségvetésről, ráadásul a nyári elfogadásnál lankadtabb a társadalom figyelme is. Részint, mert a sorozatosan alátervezett adatokkal játszva, a kabinet rejtett költségvetési tartalékot épített ki magának, s ezzel növelhette a mozgásterét. Közben a kiszámíthatóság elve elporladt, a magyar költségvetések átláthatatlanná, követhetetlenné lettek. Legfeljebb a zárszámadásoknál értesülhettünk a történések tendenciáiról. Vagyis utólag, úgy nagyjából háromnegyed évvel a költségvetési év zárását követően, amikor már a kutyát sem érdekelték a folyamatok… Patyomkin költségvetések készültek, hátterükben a kormány tetszés szerint rendelkezhetett átcsoportosításokról, többletforrások felhasználásáról.
Nem véletlen, hogy az Open Budget Survey, amely kétévente vizsgálja nemzetközi szinten az egyes országok költségvetésének átláthatóságát 109 mutató segítségével, legutóbbi, 2019-ről szóló jelentésében úgy találta, hogy Magyarország az elérhető 100 pontból csak 45-öt teljesített. Egy ponttal gyengébbet a 2017. évinél...
