Tudom, hogy az ország egyik fele ma reggel elkeseredve ébredt, a levegővétel is nehezen megy, szinte képtelenség megmozdulni is. De néhány dologról most azonnal beszélnünk kell. Az első és legfontosabb, amit ki kell mondanunk, hogy ez egy ELCSALT VÁLASZTÁS volt. Nem elsősorban tegnap csalták el, hanem az elmúlt 12 évben, a szemünk előtt: a propagandagépezet, a Fidesz pártkatonává besorozott polgármesterek, az EU-s támogatásból fizetett kegyencek és a pincsikutya szintjére süllyesztett „független” intézmények, ezek mind hozzájárultak a tegnapi eredményhez. A legnagyobb csalás évek óta a szemünk előtt zajlott: elcsalt választás az, ahol az állami tévébe négy év alatt öt percet beszélhet az ellenzék. Elcsalt választás az, ahol a kormány évek óta folyamatosan kampányol óriásplakátokon és még az utolsó hónapban, a hivatalos kampány alatt is a kormány hirdette Orbánt a plakátokon (demokráciákban csak ezért megismételnék a választást)
Persze, tegnap is történtek csalások. Nem véletlenül írtam szombaton a szavazólap fényképezéséről és nem véletlenül adtam tanácsokat, hogyan lehet megúszni, ha fideszes szavazatot várnak valakitől. Nagyon sok helyről kaptam olyan jelzéseket, hogy a munkavállalóktó elvárják a fideszes szavazatot, amit fényképpel kell igazolni. A szavazatvásárlásokról pedig eddig is tudtunk, csak az ár (tízezer forint) volt az újdonság. A szavazólap fényképezésének engedélyezése ezt a bulit is megkönnyítette, a korábbi láncszavazásos módszer után ipari méretekben mehetett a csalás. Sajnos, ezeket nem lehet bizonyítani és ha lehetne is, kihez lehetne fordulni? Az NVB-hez vagy az Alkotmánybírósághoz? Még viccnek is rossz. Ne felejtsük el, azt sem, hogy jelenleg kétharmadon áll a Fidesz, de ez annak a levélszavazásnak is köszönhető, amelyről a Nemzeti Választási Bizottság tegnap határozatban deklarálta: nincs hatásköre ellenőrizni a tisztaságát. Ez önmagában alkotmányos válságot okozhat, ha az az eredmény marad, hogy a határon túli szavazatokkal van meg a kétharmad!
Ugyanakkor ezek a csalások mind ismertek voltak, nagy részük a választás előtt is. Az ellenzék mégis úgy döntött, hogy elindul ezen a választáson. Óvás alatt is kiálltunk a meccsre, de csak azért, mert tudtuk, hogy az óvásokat elbíráló „labdarugó szövetség“ az ellenfél embereiből áll és úgyis 0:3-ra nekik adja a meccset, ha nem állunk ki. Én évek óta azt hirdettem, hogy ilyen körülmények között nem szabad elindulnunk, de szóltak érvek az indulás mellett és természetesen végig reménykedtem, hogy nincs igazam.
Ha viszont így döntöttünk, akkor három feladat lett volna, amit végre kellett volna hajtani:
1)Az összefogás
2)A megújulás
3)Az ellenállás
Az első nagyjából sikerült, de nem teljesen (megfogadtam, hogy nem keresek bűnbakot, ezért nem részletezném, hogy a kampányban milyen hiányosságok voltak). Viszont a legnagyobb hazugság - amivel saját magunkat csaptuk be - az volt, hogy ÖNMAGÁBAN az összefogás győzelemre vezet. Pedig ez csak az alapfeltétel volt, mielőtt a másik kettőnek nekiállunk.
A megújulás viszont nem igazán sikerült. Voltak részeredményeink, de az összefogásban valahogy mindig fontosabb volt, hogy mindenkinek, aki eddig ott volt, ezután is meglegyen a széke. Az előválasztás jó eszköz volt, érdemes megtartani hosszabb távon. De a pártok egyezkedésével - és azzal, hogy a lista összeállítását már nem bízták a választókra - azért azt is sikerült elintézni, hogy bizonyos szereplőknek biztos helye legyen, akiknek pedig nem kellene ott lenni.
A legrosszabbul az ellenállás dolgában állunk, szinte sehogy. A parlamenti szereplés helyett sokkal fontosabb lett volna aktív ellenállással fellépni a propaganda ellen, megvédeni sajátjainkat, illetve megszervezni azokat az erőket, amelyek ellent tudnak tartani a fideszes nyomulásnak. Ez nem sikerült, ez mindannyiunk hibája, így az enyém is.
ÉS AKKOR MOST MI LEGYEN? Azelső és legfontosabb, hogy ki kell mondani, sőt, a tetteinkkel MEGMUTATNI, hogy ilyen körülmények között mégegyszer nem szabad elindulni. A következő választásokig pedig -bármikor is lesznek- semmit sem szabad úgy csinálni , mint eddig. Teljes újratervezésre van szükség!
Az Országgyűlés alakuló – a választások eredményét hitelesítő – ülésén csak akkor szabad részt venni, ha az ellenzék garanciákat kap arra, hogy visszakapja ellenőrző szerepét (például konszenzusos közmédia vezető, ellenzéki javaslatra kötelezően felálló parlamenti vizsgálóbizottságok, a képviselők szabad belépési jogának visszaállítása a közintézményekbe stb.). Ameddig erre sor nem kerül, addig a bizottsági tisztségekről megállapodni nem szabad!
Aki az imént említett jogosítványok biztosítása nélkül a parlamentben külön fizetéssel járó tisztséget vállal (jegyző, alelnök, bizottsági elnök stb.), az hajlandó elvállalni a díszletellenzéki szerepét, és lemond a közös kiállás, érdekérvényesítés politikájáról.
Ki kell mondani: aki interpellálgatni, az elcsalt választáson hatalmat kapott kormány törvényjavaslatairól vitatkozgatni ugyanúgy kollaboráció lenne, mint ahogy Putyin parlamenti "ellenzékének" munkája is csak Putyin hatalmának legitimálására elég. A mandátum felvételére egy elcsalt választás után csak egyetlen mentség van: ha az azzal járó fizetésből élő politikusként végre azt csináljuk, amit az elfecsérelt előző négy évben csinálnunk kellett volna. A látszatparlament látszatvitái helyett megszervezzük a valódi ellenállást és megszervezzük magunkat.
Az ellenzéki képviselők, ellenzéki pártok közös felelőssége, hogy az Országgyűlés alakuló ülése előtt közös választ adjunk választóinknak erre a tragikus helyzetre.
A következő napokban el kell végezni a gyászmunkát! Nem lesz egyszerű, mert sokan elvesztették minden reményt és a helyzet tényleg tragikus. Aztán neki kell állni újratervezni mindent és dolgozni újra, hogy a tragédia ne legyen végzetes.
Sajnos van két dolog, amit gyorsan helyre kell tenni.
1) Azok az ellenzéki vezetők, akik akár bújtatottan, akár durván a miniszterelnök-jelöltre akarják kenni a kudarcot, nagy tévedésben vannak. A kudarc oka ugyanis közös: az elmúlt években alig-alig tettünk valamit a propaganda legyőzéséért, a tisztességes választás feltételeinek kikényszerítéséért. Elhitettük magunkkal és a választóinkkal, hogy az összefogás önmagában elegendő a propaganda , a mérhetetlen sok pénz és a csalások által megsegített Fidesz legyőzésére.
2) Márki-Zay Péter maga kérte, hogy a családjával álljon ki a színpadra - ezzel akarta megüzenni, hogy maradnak, üzenni azoknak, akik az ország elhagyását fontolgatják. Bár kétségtelen, hogy nem sok politikus volt ott a záróbeszédet meghallgatni. Rosszabb esetben a közös miniszterelnök-jelöltet hibáztató poszton dolgoztak éppen.
Ahogy tegnap is írtam: a következő hetek döntő fontosságú kérdése, hogy a pártok a bűnbakkereséssel lesznek-e elfoglalva, vagy felismerik, hogy egyetlen út cselekvő ellenállással kikényszeríteni a propaganda leállítását és a tisztességes választások feltételeit.
