2023. július 9., vasárnap

ÍGY FUTOTT VERSENYT A SZÁZMILLIÁRDOKÉRT MÉSZÁROS LŐRINC, SZÍJJ LÁSZLÓ ÉS ORBÁN VIKTOR TÚRAVEZETŐJE

G7.HU
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2023.07.09.


Nemrég bemutattuk, hogyan uralta le 2022-re a NER az építőipart a kormányközeli cégek korábbi éveknél gyengébb tavalyi teljesítménye ellenére is. Míg a Fidesz hatalomra kerülése idején a szektor legnagyobb szereplői nemzetközi, illetve a kormányhoz kevésbé kötődő magyar vállalatok voltak, tavaly már nagyon látványosan olyan vállalkozók dominálták a listát, akik ismerten jó kapcsolatot ápolnak a kabinettel. A top 15 cégből öt Mészáros Lőrincé volt, és további öt állt egyéb NER-es milliárdos tulajdonában.

Lefölözték a piacot


A szektorban ténykedő kormányközeli vállalkozók a piac lefölözésével pedig hatalmas vagyonokra tettek szert. A NER építőipari előretörése még látványosabb, ha nem a cégek bevételét, illetve piaci részesedését nézzük, hanem a profitjukat. Egyszerűen azért, mert ezek a vállalatok ágazati összevetésben is kimagasló nyereségrátával működnek:

ugyanakkora bevételből sokkal több profitot visznek haza, mint a nem kormányközeli vállalatok.

A legutóbbi cikkünkhöz hasonlóan a lenti ábra a 15 legnagyobb nyereségű építőipari vállalat sorrendjének alakulását mutatja 2010 és 2022 között. A változások követhetősége érdekében a tulajdonos típusa alapján ezúttal is eltérő színekkel jelöltük a különböző vállalatokat. A rózsaszínű vonalak a nemzetközi multik, a zöldek a nem kormányközeli tulajdonban lévő magyar cégek, míg a világoskékek azok a társaságok, amelyek NER-közeli vállalkozók tulajdonában állnak. Utóbbi körből a kék különböző árnyalataival kiemeltük a 2010-es évek elejét leuraló Simicska Lajoshoz köthető Közgépet, illetve a 2010-es évek második felétől felemelkedő Mészáros-vállalatokat...

ORBÁN VIKTOR PONTOSAN TUDJA, MIT KELLENE TENNI, HOGY MINDENKINEK JÓ LEGYEN, DE INKÁBB PROPAGANDÁRA KÖLTI A PÉNZT A TANÁROK FIZETÉSEMELÉSE HELYETT

NÉPSZAVA
Szerző: FORGÁCS IVÁN
2023.07.09.


Az Orbán-kormány megosztó politikája és retorikája megszabadított minket a valóságunkkal kapcsolatos szellemi erőfeszítésektől. Mondjuk gondolkodás nélkül, amit hallunk inflációról, a Nyugat, Soros György alantas szándékairól, illiberalizmusról, klíma- és energiaválságról – vagy pontosan az ellenkezőjét. Miközben alig tudunk valamit ezekről a jelenségekről, szereplőkről, fogalmakról. A globális elit nem konspirációk mentén működik, nem úgy, hogy Soros György terveket ír egy agyközpontban, és utasítja a brüsszeli politikusokat Magyarország szívatására. Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, egyetemi docens talán ezért is vágott bele egy könyvsorozatba, amelynek köteteiben próbálja közérthetően bemutatni a mai gazdaság működését, annak politikai és ökológiai összefüggéseit. Az eddig megjelent három könyv, A globális elit, a Válság és infláció és a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás kellemes elrugaszkodás a napi politikai diskurzusok posványából...

SZ. BÍRÓ ZOLTÁN: A PRIGOZSIN-ZENDÜLÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: SZ. BÍRÓ ZOLTÁN
2023.07.07.


A kurtán-furcsán végződő Prigozsin-zendülés történetét alighanem a belarusz elnök adta elő a legszínesebben, amikor az ország katonai és belbiztonsági vezetőinek tartott tájékoztatót. Tőle tudjuk, hogy ő volt, aki türelemre intette az orosz elnököt: „Azt ajánlottam Putyinnak, hogy ne siessen. Tárgyaljunk Prigozsinnal és parancsnokaival. Mire ő azt válaszolta, hogy »Szása, ez reménytelen, fel sem veszi a telefont«.” De, mint utóbb kiderült, Lukasenkának felvette. Utóbbi elmondta, hogy Prigozsinnal tárgyalásuk első harminc percében szitkozódva beszéltek egymással. Majd miután komoly férfiakhoz illően lehiggadtak, Lukasenka azt kérdezte a Wagner-csoport fejétől, hogy „megöltetek bárkit is a civilek közül, vagy olyan katonák közül, akik nem álltak ellen neked?” Amire Prigozsin azt válaszolta: „Ugyan már, Alekszandr Grigorjevics, mi senkit nem bántottunk.” És ebben maradtak.

Lukasenka előadásában így festett a június 24-i tárgyalás Jevgenyij Prigozsinnal, aminek eredményeképpen a zendülők vezére és a zsoldosok szabadon elvonulhattak. Az akkor megszületett megállapodás szerint: aki hajlandó szerződést kötni az orosz Honvédelmi Minisztériummal, az a hadseregben szolgálhat tovább, aki nem, az átmehet Belaruszba. Történt mindez azok után, hogy a wagneristák Moszkva felé haladva lelőttek hat helikoptert és egy katonai irányítóközpontként működő repülőt. Meghalt ugyan tizenöt katona, többségében pilóta, de magukra vessenek, mert ők támadtak a konvojra, nem pedig fordítva. Lukasenka nem véletlenül kérdezte úgy Prigozsint, ahogyan kérdezte: „Megöltetek olyan katonákat, akik nem álltak ellen neked?” „Ilyet mi nem tettünk” – válaszolhatta Prigozsin, és ezzel minden el volt rendezve, megnyílt az út a kompromisszum előtt. A wagneristák nem voltak többé árulók, akik hátba támadták az országot, helyette félrevezetett hazafiakká váltak. Az ügyben eljáró nyomozó hatóság pedig, arra hivatkozva, hogy „a zendülés részesei befejezték a bűncselekmény elkövetésére közvetlenül irányuló cselekedetüket”, lezárták az eljárást. Továbbra sem világos azonban, hogy a wagneristák közül hányan mennek át Belaruszba, vihetik-e magukkal nehézfegyvereiket, és egyáltalán, mit fognak ott csinálni...


MI A BAJ AZ ORBÁN-KORMÁNY TANULÁS- ÉS TANÁRFOGALMÁVAL? - AZ, HOGY PEDAGÓGIAI KÖVÜLET, ÉVSZÁZADOKKAL EZELŐTTI LÁTÁSMÓDOT TÜKRÖZ, NEM MELLESLEG A KABINET IGAZÁBÓL LEBECSÜLI A PEDAGÓGUSOKAT

NÉPSZAVA
Szerző: VICTOR ANDRÁS
2023.07.09.


A tüntető diákok eleinte azt skandálták, hogy „Fizessétek meg a tanárainkat!”. Később azonban egy másik mondásban már nem egyszerűsítették le a problémát a fizetésre – mind amellett, hogy persze az is fontos –, hanem ezt ismételgették: „Becsüljétek meg a tanárainkat!”. Ez jobb, mert gazdagabban kifejezi a bajok gyökerét. De visszatérve egy picit még a forint-kérdésre: Milyen hazug gondolkodás és értékrendszer van egy ilyen fogalmazás mögött: „a pedagógus béremelésre szánt EU-e források”? Miért éppen a pedagógusok fizetését teszik függővé attól, hogy megérkeznek-e (s mikor?) az EU-s pénzek? Miért nem a parlamenti képviselők fizetését vagy a sport-támogatásokat? Azok talán fontosabbak és sürgősebbek, mint pl. az óvónők fizetése?

Az igazi nagy baj nem az alacsony fizetés és nem az áthelyezés, hanem az, hogy az Orbán-kormány oktatáspolitikai rendelkezései – ideértve a státusztörvényt is – rossz irányba mutatnak. Alapjaiban elmaradott a kabinet pedagógiai koncepciója és a tanulásról-tanításról alkotott fogalma. Pedagógiai kövület. Évszázadokkal korábbi látásmód. Száz évvel ezelőtt még annyira-amennyire érvényes és hatékony volt, de ma már érvénytelen. Madách jut eszembe: „Minden, mi él és áldást hintve hat, / Idővel meghal, szelleme kiszáll, / A test tuléli ronda dög gyanánt, / Mely gyilkoló miazmákat lehel / Az új világban, mely körűle fejlik.” (Az ember tragédiája, 7. szín)

Sajnos ma már valóban ilyen a hatása annak az iskola- és tanárkoncepciónak, amelyet a kormány erőltet, s amelyért akár erőszakot is alkalmaz...

AKKOR TÉNYLEG ENNYI VOLT? – CÉLBA ÉRT A TANÁROKNAK SZÁNT BOSSZÚ

24.HU
Szerző: DR. SÁNDOR ZSUZSA
2023.07.09.


A héten a parlament elfogadta, az államfő pedig már alá is írta a sokak által csak bosszútörvényként aposztrofált státusztörvényt. Sándor Zsuzsa azt elemzi, vajon joggal hívhatják-e így a jogszabályt az érintettek.


Akkor ennyi!

Ez volt az első elkeseredett reakció a pedagógusokat sújtó státusztörvény parlamenti elfogadása után. Balatoni József, közismertebb nevén Jocó bácsi nem volt rest felsorolni a Facebookon annak a 136 „bátor embernek” a nevét, akik július 4-én megszavazták azt a törvényt, amely jobban hasonlít egy rendőrségi kiképzőközpont szabályzatára, mintsem az oktatás felvirágoztatására.

Kívánom, hogy ennek a 136 embernek a nevét sose felejtse el senki, és sose bocsássa meg nekik senki, amit ma a magyar oktatással, a diákokkal, a pedagógusokkal tettek! Azt hiszem, lesz mivel elszámolniuk

– fogalmazott.

Megpróbáljuk a lehetetlent: röviden összefoglalni a törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek a legdurvábban alázzák meg a pedagógusokat, amelyek tovább rombolják az amúgy is harmatgyenge oktatási rendszer színvonalát, és amelyek tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy „kiművelt emberfők” sokasága kerüljön ki az iskolákból.

Ennek a kormánynak a lételeme a központosítás. Nem is kellene magyarázni e szó jelentését, de – nem véletlenül – a történelmi fogalmak gyűjteményében kerestem a centralizáció definícióját. Íme: „a helyi szervek tevékenységének egy központi szerv alá rendelése. A feudalizmus idején a központosítás eredményeként létrejött abszolút monarchiák elősegítették a gazdasági-társadalmi fejlődést, ugyanakkor az új- és legújabb korban sok helyütt kialakult túlzott központosítás a fejlődés gátjává vált.”

A „sok helyütt” aktuálisan Magyarországot is jelenti.

- A státusztörvény még azokat a jogokat is elveszi a pedagógusoktól, hogy az iskolai működés alapvető dokumentumait ők hozhassák létre.

- Megfosztja őket attól is, hogy akár csak véleményt nyilvánítsanak arról, kit nevezzenek ki iskolájuk igazgatójává.

- A jogalkotó abban látja a már meglévő, de bizonyosan növekvő tanárhiány megoldását, hogy a tanárokat más iskolába vezényelhetik, igaz, az eredeti szöveg „enyhítéseként” csak azonos járáson belül. Ez a tanárnak és a diáknak egyaránt rossz megoldás. A tanárnak utazgatnia kell, és egy számára ismeretlen pedagógusközösségben dolgoznia, a diák pedig akár egy évre is elveszítheti kedvelt vagy nem kedvelt – de mindenképpen az őt ismerő – pedagógusát.

- De nem ám csak a tanárokat rakosgathatják ide-oda, hanem például sztrájk esetén a diákokat is. Bár a sztrájk, mint tudjuk, valójában „láthatatlan”, arra azért mégis alkalmas, hogy miatta felborítsák mindenki életét, egyúttal a sztrájkoló és nem sztrájkoló tanárokat egymás ellen hangolják. Nem mellesleg ezzel az intézkedéssel még tovább csorbítják az amúgy is ellehetetlenített sztrájkjogot.

De persze csorbították az eddig is jóformán semmibe vett szakszervezetek jogait is akkor, amikor kikötötték, hogy csak azok tekinthetők szakszervezetnek, amelyeknek a taglétszáma eléri a dolgozók 10 százalékát.

Ez a szabály végül is csak a Polgári Törvénykönyvvel és a Munka Törvénykönyvével ütközik...

A KULTÚRPOLITIKA DEMETER SZILÁRD-KORSZAKA A VÉGÉHEZ KÖZELEDIK, ÉS UTÁNA VALAMI MÉG VADABB, SÖTÉTEBB JÖN

444.HU
Szerző: SZABÓ TIBOR BENJÁMIN
2023.07.08.


Ezer jele van annak, hogy a kultúrpolitika Demeter Szilárd-korszaka a végéhez közeledik. Az írott kultúra művészei jórészt körbetapsolják a hanyatlás tüneteit, vagy magukban kárörvendenek. Mert viszolyognak Demetertől, utálják őt. Az öröm indokolatlan. Ami mögüle gomolyog elő, az sokkal vadabb, árnyalatlanabb, sötétebb. 
A horizonton már masíroznak az új keretlegények.

Négy év telt el azóta, hogy a kormányzati kultúrpolitika akkor újnak tekinthető irányairól, azok természetéről és funkcióiról, valamint lehetséges következményeiről néhány állítást fogalmaztam meg. Ebben a közel fél évtizedben hatalmas teoretikus és politikai kivitelezői munkát végzett el a kormányzat mögötti apparátus, és teljes mozdulatlanságban, bénultságban maradt a művészeti alkotói közösség. A Petőfi Irodalmi Ügynökség megkezdte a Fidesz központi politikai praxisának érvényesítését a kultúrában – vagyis hozzálátott a kulturális élet szereplői közül kiválasztani a fizikai jellegzetességeik, ösztönös viselkedésük vagy a testhez társított kulturális stigmák alapján idegenként megjelölhető (és ebből következően megvethető, megbélyegezhető, majd az egyenlő állampolgári jogokkal rendelkezők köréből száműzhető) ágenseket. Hagyományosan ezt a biopolitikai kiválasztást mint az uralom gyakorlásában alkalmazott rutint nevezzük posztfasizmusnak1. Békés Márton Kulturális hadviselés című munkájában pedig teljes körű elméleti keretet adott ehhez, megkísérelve (1) a posztfasiszta működést egy általa rekonstruált konzervatív hagyomány magától értetődő folytatásaként megfogalmazni, (2.) a gramsciánus hegemóniaelméletre épített erős behatolási szándék bejelentésével a kirekesztést és a pusztítást passzív forradalomként újrafogalmazni, valamint (3.) a permanens rendkívüli állapot és az ebből adódó állandó kulturális háború fenntartását és fokozását előírni, mindaddig, amíg akár csak egyetlen, a normálisnak (egészségesnek, helyesnek stb.) tekintettől különböző mű, gondolat létrejön, vagy akár csak egyetlen, ezeket képviselő alkotó létezik.

Mindeközben a kulturális élet mindenféle értelemben szervezetlen szereplői (főleg a művészeti kultúra alkotói) ebben a négy évben egyetlen lépessel sem kerültek közelebb bármilyen, a rendszerrel szembeni megküzdési stratégiához, sem közös állásponthoz, sem a posztfasiszta valóság megismeréséhez és megértéséhez, viszont a korábbinál jelentősen nagyobb arányban váltak és válnak kollaborációkban érintettekké, és maradtak, maradnak tömegesen passzívak politikailag. Ebben az értelemben vett árulásuk az egyik legdrámaibb szegénységi faktorunk (nekünk mint az országot alkotó közösségnek), továbbá az árulásból következő társadalmi eljelentéktelenedésük mindannyiunk számára veszteség...

HERCZOG LÁSZLÓ: EGY BECSÜLETBELI ÜGY

NÉPSZAVA
Szerző: HERCZOG LÁSZLÓ
2023.07.09.


Nemcsak a magyar társadalom különböző csoportjai, de az Orbán-kormány is elismeri, hogy a nyugdíjasoknak külön érdekei vannak, amelyekre figyelemmel kell lenni. Ennek ellenére NER-ben nincs intézményes érdekegyeztetés a kabinet és a nyugdíjas érdekképviseletek között, 


a nyugdíjasok nem szólhatnak bele saját létfontosságú ügyeikbe.

Az Orbán-rendszer képviselői, élükön Orbán Viktor miniszterelnökkel, állítják, hogy 2010-ben részben még a választások előtt megállapodásra jutott a Fidesz, később pedig a megalakult kormány a nyugdíjasokkal. A kormányzati kommunikációban visszatérő elem, amit legutoljára Nyitray Zsolt, a miniszterelnök főtanácsadója ismételt meg újra 2023. június 17-én: „Magyarország kormánya a nyugdíjasokkal kötött megállapodás értelmében háborús időkben is megőrzi a nyugdíjak értékét, biztosítja az inflációkövető nyugdíjemelést…”

Orbán Viktor az Idősügyi Tanács 2014. október 1-jei ülésén így fogalmazott: „(…) azt a megállapodást, amit 2010-ben kötöttünk a nyugdíjasokkal még a választási győzelmet megelőzően, miszerint véget vetünk annak a gyakorlatnak, hogy a nyugdíjakat folyamatosan megkurtítják (…), ezt a politikát mi száműzni fogjuk, és egy olyan politikát fogunk folytatni, amely minimumnak tekinti a nyugdíjak értékének megőrzését". Az Idősek Tanácsa 2018. október 1-jei ülésén némileg másképpen fogalmazott: „2010-ben több tárgyalás után is kötöttünk megegyezéseket nyugdíjas szervezetekkel, amit mi úgy is értelmeztünk, hogy létezik egy megállapodás a polgári, nemzeti, keresztény kormány (között) egyfelől és a nyugdíjasok felől másfelől. (…) 2010-ben abban állapodtunk meg, hogy olyan gazdaságpolitikát fogunk folytatni, hogy a nyugdíjaknak az értékét meg lehessen őrizni.”

Sokkal többet Rétvári Bence parlamenti felszólalásából sem tudunk meg (a kormány vitaindítója az igazságos és méltányos nyugdíjrendszer kialakításához szükséges intézkedésekről szóló politikai vitában 2017. június 7-én): „A kormányzat vállalta a nyugdíjas szervezetekkel kötött megállapodás alapján, hogy meg fogja őrizni a nyugdíjak vásárlóértékét. Ez 2010-ben, azt hiszem, ambiciózus és bátor ajánlásnak tűnt (…)”. Miután korábban Orbán Viktor már felhívta a figyelmünket arra, hogy „(…) ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”, kövessük ezt a metodikát...

A CSŐCSELÉK VEZÉRE

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.07.09.


Most, hogy Orbán Viktor Hadházy képviselő videójában lecsupaszodott mintegy, s minden sallang nélkül mutatta meg a pőre valót, leginkább azt, hogy milyen emberi minőséget is képvisel, a róla szóló történetek és viccesnek szánt mémek, mondatok egyfajta egységfrontba tömörítik Magyarország népességének azon részét, amelyik morálisan még tartja magát valamire. A legtömörebb, a közösségi oldalon terjedő szöveg ez: „Kiállunk a szőrét hullató rossz vidéki rókák jogaiért a veréssel fenyegető részegekkel szemben.”

Ez a mondat elkülöníti a mesebeli jót és gonoszt, ez a szöveg, bár a mélységes elkeseredés szülte, de mégis csak egyfajta mérce, ahol Orbán és a Fidesz, illetve mind az egyharmadnyi bázisuk egyféleképpen jellemződik, mint „a veréssel fenyegető részegek”, és ebben – tömörsége ellenére, vagy talán éppen ezért – minden benne van. Itt volna az alkalom, hogy magamat valami váteszként feltüntetve dicsőítsem meg, ehelyett elmesélek egy nagyon szomorú történetet, amiből (is) kirajzolódik a mára valósággá váló borzalom.

Úgy húsz évvel ezelőtt egy televíziós beszélgetésben neveztem Orbán Viktort a „csőcselék vezérének”. Nem volt akkor abban semmilyen indulat vagy hangulatkeltés, hanem egy egyszerű logikai, sor vége. Akkor és ott azt kellett mondanom, mert azt követelte a józan megfontolás, hogy azok égettek zászlót – amitől csőcselékek lettek -, akik amúgy Orbán rajongók és szavára ugrók voltak, s ha a zászlóégetők Orbán vezénylete alatt álltak, akkor egyértelmű, hogy Orbán így a csőcselék vezérének bizonyul.

Nem részletezem, micsoda visítás kerekedett ebből, habzó szájak és szerény személyem máglyára küldése, a „monnyon le” a főszerkesztői posztról, ami minőségben gondolkodtam logikusan az említett eredménnyel. Szóval állt a bál, mert Orbán akkoriban a hatalom megszerzésének azon stádiumában volt, amikor polgári köröket épített épp, és a „polgárok” felháborodtak, hogy lecsőcselékeztem őket, mert akkor még maguk sem voltak tisztában azzal, ha Orbán egy a zászlaját követik fenntartások nélkül, tényleg azok lesznek.

Ilyen kis érzékeny volt a lelkük angyalaimnak, mert nem tudták, hogy rajongásukkal a sátánt szolgálják, nem vették észre bábu voltukat, de aztán villámgyorsan elkezdtek lehullani a díszletek. Ahogyan például elkövetkezett 2006., amit jogos felháborodásként aposztrofálva forradalomnak beállítva dicsőítették a csőcselék tüzes és véres tombolását, és tudjuk, ki és hogyan állt emögött. A gyújtogatást, a tévé székház kifosztását, a rendőrök lábának eltörését ma már szabadságharcként írják a történelembe, pedig nem volt egyéb, mint aminek látszott.

Orbán a csürhéjét ráeresztette a hatalomra, ekkor vált a csőcselék igazi vezérévé, bár még ekkor is igyekezett tagadni. Érdekes egyébként, ahogyan az időben előre haladva Orbán és kis csapata fasizálódott, úgy lazultak fel azok az eszmék, amelyek mentén a tömegbázisát szervezte. Milyen érdekes az is, akik húsz évvel ezelőtt polgárnak tartották magukat, én viszont a csőcselékhez soroltam őket, mert Orbán követték, mára hogyan ábrándultak ki szívük akkori szerelméből. Csalódtak, nem ilyen lovat képzeltek, de mégsem mondják, hogy igazam volt.

Pedig az, ám ez nem érdem, csupán egy szomorú állapot. Mert látjuk azt is, az egymás után sorjázó Orbán-kormányok miniszterei és számolatlan államtitkárai közt hogyan fogyott nemcsak a szakmai, hanem az emberi minőség is. Hogy mára csak egy hőbörgő banda csupán, akik semmi egyébbel nem foglalatoskodnak, mint teli pofával szidnak mindenkit. És látjuk a kitüntetettjeiket, sajtójuk nívóját, és látjuk nem utolsó sorban a szavazóbázis minőségét, a megvezetett elhülyítetteket vagy a gyűlölettől fröcsögő tömeget. A „B” közepet.

Mondhatjuk azt is, hogy nyílegyenes volt ez a húsz (sőt harminc) év, látjuk, illetve láttuk a végeredményét Hadházy videójában, ami után viszont nem „a rókák jogaiért” kellene kiállni, hanem fölfáradni a Karmelitába, és Orbánra borítani a nagy, nehéz tölgyfaasztalt. Nem akarnék most is jós lenni, hogy ez nem fog megtörténni, és most már sajnálatosan húsz évem sincs, hogy majd később visszatekintsek arra az alakuló történelemre, amelyben hazánk végleg elveszik. Nektek marad itt a szarhalom, és nem nekem. Innentől tiétek a felelősség.