2024. február 24., szombat

AZ ÖNMAGÁBAN RENDSZERSZINTŰ BÁNTALMAZÁS, HOGY HAGYJÁK AZ ÁLLAMI GONDOZÁSBA VETT FIATALOKAT REMÉNYTELEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉLNI - EZT NYILATKOZTA SZILVÁSI LÉNA, AZ SOS GYERMEKFALVAK SZAKMA VEZETŐJE

NÉPSZAVA
Szerző: MUHARI JUDIT
2024.02.24.


A bicskei gyermekotthonban történtek és az eset utóéletének lehet akkora hatása, hogy a társadalom végre kilép a közöny és a tudatlanság állapotából?

Igen. Vagyis remélem. Régóta dolgozom a gyerekvédelemben, és sokszor megrendített már az a közöny, amely a gyerekek sorsát kíséri, legyen szó szexuális- vagy bármilyen más bántalmazásról, szegénységről. Megrázó az, ahogy a társadalom és a politika eddig hagyta reménytelen körülmények között élni ezeket a gyerekeket. Ez önmagában elhanyagolás a társadalom, és rendszerszintű bántalmazás a döntéshozók részéről. Most nyílt egy esély arra, hogy mindenki lássa ennek mélységét, borzalmát.

A kormány, meglehet most még nagyobb részben a kegyelmi-ügy politikai kármentésének részeként, de máris törvényi szigorítást ígért. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője azt mondta, új gyermekvédelmi rendszert alakítanak ki, húsz törvény módosítására tesznek javaslatot.

Ez veszélyes is lehet.

Mert nem a törvénnyel van baj, hanem azzal, hogy a pénz-, a szakember- és a tudatosság hiánya miatt még az alapelveket sem lehet betartani.

A gyermekvédelembe azok a kiskorúak jutnak, akik a legnagyobb szegénységben és elhanyagoltságban élnek, de jelenleg ott tartunk, hogy nem feltétlenül javulnak kilátásaik, nem lesz jobb az élethelyzetük attól, hogy az ellátórendszerbe kerülnek.

Hol kezdődnek a gyermekvédelem bajai?

Csecsemők várnak kórházakban, mert nincs elegendő nevelőszülő. Egy kisbabát csak olyan nevelőszülő tud vállalni, akinek a házastársa jól keres, hiszen a csecsemővel otthon kell maradni, nem lehet mellette dolgozni. Ezzel szemben a látszat jó, hiszen 50-ről 70 százalékra nőtt a nevelőszülőnél elhelyezett gyerekek aránya. Csak éppen a nevelőszülők száma nem nőtt jelentősen, a meglévők leterheltsége lett elképesztő mértékű. Közben a gyermekotthonok fejlesztése is elmaradt. Egy gyerekotthon, lakásotthon működtetése sokkal többe kerül, mint a nevelőszülői hálózaté, de az állami normatíva ezt a különbséget nem tükrözi.

A kevés nevelőszülő mellé, a lerobbant otthonokba ráadásul kevés szakember jut.

Így van, alig találni olyan szakembert, aki be meri tenni a lábát a gyermekvédelmi rendszerbe.

A rettenetes leterheltség és a megalázóan alacsony fizetések miatt hosszú hónapokig, de akár évekig futnak a hirdetéseink, mire meggyőzünk például egy pszichológust, hogy maradjon nálunk.

A munkája rettenetesen nehéz, mert a szakellátásba traumatizált gyerekek kerülnek. Megkésett a mozgás- és beszédfejlődéssel, és sok más készség elmaradásával. Nemzetközi vizsgálatok mutatták ki, hogy az állami gondozottak körében ötszörös a mentális betegek elfordulásának aránya. De említhetek más példát is. Egy 12 fős gyerekotthonban mondjuk hét munkatárs dolgozik. Úgy lehet beosztani őket a 12-24 órás műszakba, hogy egy időben egyszerre csak az egyik van a gyerekekkel, akik így egészen biztosan elhanyagoltak, és egy bicskeihez hasonló esetben a biztonságuk is megkérdőjelezhető. Ilyen munkarendben a munkatársak a szabadságukat sem tudják kivenni. Bele se gondoljunk, mi van, ha az egyik megbetegszik! Képzésre nincs idejük elmenni, egy-egy esetmegbeszélés is kivitelezhetetlen. Márpedig a gyerekvédelemben enélkül nem lehet, pontosabban nem lehetne dolgozni. Mi, az SOS-nél kínálunk képzéseket, de, ha azokat nem projektforrásokból finanszíroznánk, és pénzt kérnénk érte, akkor a munkatársak saját zsebből és a foglakoztatójuk által sem tudnák kifizetni. Mert nincs rá pénz. Erre sincs.

Ha lenne több pénz, mit kellene tenni?
...


MAGYAR HANG: HANGOSÍTUNK – ELINDULHAT EGY ERJEDÉS A FIDESZBEN MAGYAR PÉTER KIÁLLÁSA UTÁN?

HANGOSÍTUNK PODCAST / MAGYAR HANG
Műsorvezető: KATONA MARIANN
2024.02.24.



Megjelent a legfrissebb újság, újra megszólal a Magyar Hang! Félnie kell Magyar Péternek? Hozhat változást az ő kiállása? Albert Enikő készített exkluzív interjút a rendszerből kibeszélő jogásszal, erről fog mesélni. Mi történik azzal, aki uzsoráshoz kénytelen fordulni, hogy eljuthasson az orvoshoz? Mi igaz abból, hogy Magyar Péter szerint sikeres a roma felzárkóztatás? Tompos Ádámmal beszélgettünk a témáról. A műsorvezető Katona Mariann.

00:00 – Bevezető, lapajánló 
04:56 – Mit fog tenni Magyar Péter? – Albert Enikő 
19:32 – Miért kezd újra fellángolni az uzsorázás? – Tompos Ádám

KÉT ÉV HÁBORÚ: EZ AZ UKRÁNOK SZTÁLINGRÁDJA? RESPERGER ISTVÁN, INFORÁDIÓ, ARÉNA

INFORÁDIÓ / ARÉNA
Műsorvezető: EXTERDFE TIBOR
2024.02.24.



Második éve tart a háború, Oroszország agressziója Ukrajnában. 

Változtak-e felek stratégiai céljai, vagy nem? Odessza kikötője szerepel-e a mindenképpen elfoglalandó orosz célpontok között? Kell-e ehhez külön orosz mozgósítás? Miért az ukrán hadiipari cégeket támadják az oroszok? Kifogy-e a lőszerből Ukrajna? Hány millió lőszere van Oroszországnak? Kimerül-e az orosz lőszerkészlet is? Miért tévedett a nyugati elemzés abban, hogy az orosz hadsereg erős, és a gazdaság gyenge? Pont fordítva van?

A kifulladt ukrán támadás után most újra az oroszok kezébe került a stratégiai kezdeményezés? Az orosz hadiképességek fejlődésében a nyugati eszközökkel való harc hozott-e technológiai, szemléletbeli változást? Mennyi tartaléka maradt és milyen utánpótlása van a háborúzó feleknek? Miért jelent ma is hatalmas előnyt a nyugati felderítő rendszerek használata a lőszerhiánnyal küzdő ukrán hadseregnek?

Elérkeztünk-e a kulminációs ponthoz, vagy két év után csak a háború felénél vagyunk? Mit jelent a kulminációs pont egy háborúban? Ez elvezethet a tűzszünethez? Milyen harctéri, vagy világpolitikai esemény alapozhatná meg a fegyvernyugvást? Mi múlhat az amerikai elnökválasztáson a háború szempontjából?

Mi lehet a garancia arra, hogy Oroszország egy idő után nem indít újabb támadást? A finn és a svéd Nato csatlakozás csökkenti-e egy újabb orosz agresszió esélyét? Hol húzódhat majd az új orosz-ukrán határ? Mi az orosz terv, és mi a nyugati elképzelés? 

Resperger István ezredes, a Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem Szent-István Biztonságkutató Központ igazgatója az Inforádió Aréna c. műsorában 2024.02.23-án. A műsorvezető Exterde Tibor. Podcast.

POTTYONDY EDINA JOBB MINISZTERELNÖK LENNE, MINT ORBÁN VIKTOR?

DAVE VILGA
Szerző: Dave
2024.02.23.



Pottyondy Edina jobb miniszterelnök lenne, mint Orbán Viktor? Az influencer tüntetés végén elhangzott beszéde alapján mindenképpen.

GYURCSÁNY FERENC ÉVÉRTÉKELŐ BESZÉDE – 2024.02.24.

ATV MAGYARORSZÁG
Szerző: GYURCSÁNY FERENC
2024.02.24.



Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnökének jubileumi, huszadik évértékelő beszéde a Radisson Blue Béke Hotelből.

A HINTALOVON ALAPÍTVÁNY SEGÍT, HOGY MEGVÉDHESSÜK GYERMEKEINKET A PEDOFILOKTÓL

HÍRKLIKK
Szerző: HÍRKLIKK
2024.02.24.


A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány összegyűjtött minden naprakész tudást arról, hogy kik azok a pedofilok, miért válik valaki szexuális ragadozóvá, és elkészített egy olyan rövid, tényekre és adatokra alapozott, közérthető nyelven megfogalmazott képzést, ami mindenkinek segíthet abban, hogy jól értse ezt az egész jelenséget. Mert odakint nem csak szörnyek járnak, de ott vagyunk mi is, és a gyerekek jólléte, védelme és biztonsága a mi felelősségünk is.


Kevés téma van, amely annyira felkorbácsolja az érzelmeket, mint a pedofília. Teljesen érthetően, hiszen benne van minden, ami extrém indulatokat válthat ki: egy kiszolgáltatott helyzetben lévő gyerekek, hatalommal való visszaélés, a bizalom megbecstelenítése, mélységes traumatizálás, a gyerekkor elrablása… Az embereket érdekli a téma, azonban általában csak keveset tudnak a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélésekről. Ez nem véletlen. Kevés a kutatás, alig van megbízható adat, az áldozatok rejtőzködnek, az elkövetők jó része ellen sosem indul eljárás - olvasható a Hintalovon Alapítvány honlapján. Bármennyire is nehéz tisztán látni ebben a témában, csak a szembenézés, a kérdések felvetése és a válaszkeresése vezethet ahhoz, hogy értsük, mivel állunk szemben. Önmagában az aggodalom és a féltés nem elég ahhoz, hogy a gyerekek biztonságban és jól legyenek. Ahhoz, hogy a gyerekeket megvédjük és a jogaikat érvényesíteni tudjuk elsősorban tudásra van szükség. Olyan ismeretekre, amik segítenek abban, hogy jól értsük a gyermekbántalmazások természetét, az elkövetőket és az erőszak következményeit. Ezért összegyűjtöttek minden naprakész tudást arról, hogy kik azok a pedofilok, miért válik valaki szexuális ragadozóvá, hogyan kezd el valaki szexuális érdeklődéssel tekinteni a gyerekekre, és elkészítettek egy olyan rövid, tényekre és adatokra alapozott, közérthető nyelven megfogalmazott képzést, ami mindenkinek segíthet abban, hogy jól értse ezt az egész jelenséget.

Mindez azért fontos, mert nem tudjuk a gyerekeket megvédeni akkor, ha nem ismerjük az ellenük elkövetett bántalmazás esetek valódi természetét. Mert mind felelősök vagyunk azért, hogy a környezetünkben élő gyerekek jól legyenek. Mert nem csak szörnyek járnak odakint, hanem mi is ott vagyunk. A gyerekek jólléte, védelme és biztonsága a mi felelősségünk is.

Az online képzésre bárki regisztrálhat, és elvégzéséről tanúsítványt kérhet. A képzést minden olyan érdeklődő, felelős felnőttnek készítették, akik a gyerekekkel szembeni szexuális erőszak témájáról szeretnének tájékozódni, kíváncsiak a legújabb kutatási eredményekre, a jelenség valódi jellemzőire, és arra, hogy hétköznapi emberként milyen felelősségünk van abban, hogy a gyerekek egy biztonságosabb világban nőjenek fel. Bővebben a Hintalovon Alapítvány honlapján olvashatnak róla.

SZABADSAJTÓ KLUB: MI VAN A PEDOFILBOTRÁNY MÖGÖTT?

SZABADSAJTÓ KLUB / KLIKKTV
Műsorvezető: GULYÁS BALÁZS
2024.02.23.



Lukácsi Katalin történész, hitoktató személyében új ráadásvendégünk volt a műsorban, akivel Tóta W. Árpád már a műsor elején évődött, Tótával pedig Tompos Ádám. Tóta egyébként jót vitatkozik a mellé ültetett Stumpf Andrással Magyar Péter kapcsán. Ezúttal is Gulyás Balázs volt a műsorvezető.

VIDÉKI PRÓKÁTOR: HOGYAN ÉS MIÉRT ROBBANTOTTAM KI A KEGYELMI BOTRÁNYT? 3. RÉSZ: A „MIÉRT” - FOLYTATÁS „...FÖL KÉNE SZABADULNI MÁR!”

VIDÉKI PRÓKÁTOR
Szerző: VIDÉKI PRÓKÁTOR
2024.02.23.


A közélet és a társadalom morális lezüllesztésével párhuzamosan törvényszerűen lecsökkent a kormányzás minősége és eredményessége is. Ha csak a száraz tényeket nézzük: hazánk ma az Európai Unió második legszegényebb és egyben vitathatatlanul a legkorruptabb országa. Az állam ma már nem hogy a hátrányos szociális helyzetű családokba született gyerekek esélyegyenlőségét és a társadalmi mobilizációt nem tudja biztosítani – ami nélkül pedig elképzelhetetlen a fejlődés -, hanem szemmel láthatólag még azt sem, hogy a gyermekek biztonságban, félelem nélkül élhessenek a gyermekotthonokban. Ma Magyarországon egy gyermek sorsát szinte teljesen és véglegesen meghatározza az a körülmény, hogy milyen családba született, ami nem nevezhető másnak, mint nemzeti sorstragédiának. A gyermekvédelemnek az ugyanis csak a minimuma, hogy az állam képes biztosítani a gyermekek hatékony védelmét a bűncselekményekkel szemben, a valódi gyermekvédelem azt jelenti, hogy a hátrányos szociális és gazdasági helyzet egy vidéki gyermeket sem akadályozhat meg abban, hogy akár egy fővárosi egyetemen is tanulhasson, és egy szegény családba született tehetséges gyermeknek sem kell azért lemondania a diplomáról és elkezdenie 18 évesen dolgozni, mert a szülei nem képesek finanszírozni a tanulmányait. Ma az állam azonban ennek biztosítása érdekében nem kollégiumokat épít, hanem mini Dubajt, pedig a cementben és betonban utazó oligarchák akár a kollégiumépítésekből is megszedhetnék magukat, és annak lenne legalább haszna is a nemzet számára.

Azokban az ügyekben, melyekben mentális betegséggel küzdő honfitársaink gondnokság alá helyezésével kapcsolatban kell a bíróságnak döntenie, a tárgyalóteremben szinte minden esetben megjelenik és felvonul előttem a „nemzeti nyomor”. Amikor a bíró kérdésére a beteg hozzátartozója szégyenkezve közli, hogy milyen összegből él a család, mely egy szellemi fogyatékosságban szenvedő, súlyosan beteg embert tart el, ápol és gondoz, gyakran napi 24 órában, az állam által lényegében magára hagyatva, egymásra nézünk a bíróval és ugyanarra gondolunk. Mi szégyelljük magunkat az állam nevében. Egy nerenc középkáder karórája, vagy ridikülje többe kerül, mint sok fogyatékosságban élő, mentális betegséggel küzdő személyt gondozó, nap mint nap a túlélésért küzdő vidéki magyar család egy éves teljes bevétele. Ausztriában, a pusztuló nyugaton, egy mentálisan beteg embernek élete végéig egyéni fejlesztés és gondoskodás jár. Hol vagyunk mi ettől 34 évvel a rendszerváltás után?
Az állam ma már nem hogy európai színvonalú egészségügyi ellátást nem tud a magyaroknak biztosítani, hanem sokszor még az orvoslás legalapvetőbb hippokratészi parancsának, a „Ne árts!” parancsának sem tud megfelelni. Ha ma bekerül valaki egy állami egészségügyi intézménybe, neki is és a családtagjainak is azért kell izgulnia, hogy ne kapjon el kórházi fertőzést, s ellátása ne járjon több hátránnyal, mint előnnyel.

Az állam ma már nem hogy európai színvonalú, versenyképes tudást biztosító oktatást nem tud biztosítani egyéni fejlesztéssel, tehetséggondozással, iskolai pszichológusokkal, hanem már szaktanár sincs elég, sőt gyakran olyan alapvető munkaeszközök is hiányoznak az iskolákból, mint a nyomtató és a nyomtatópapír. Sok tanár a saját laptopját kénytelen használni, s odahaza a saját nyomtatójával a saját papírjára nyomtat, holott a munkajog egyik legalapvetőbb szabálya, hogy a munkaeszközöket a munkáltatónak kell biztosítania. A túlóráik ellenértékének jogszerű kifizetéséért pedig pereskedniük kell. Mind az egészségügyi, mind pedig az oktatási rendszer mérhető kimeneti eredményei a legrosszabbak között vannak Európában. És akkor hosszan folytathatnánk a sort, a vasúttól kezdve az út- és vízhálózaton, valamint az energiahatékonyságon át egészen a tudományos életig és a kutatás-fejlesztésig, ami csak azért megy éppen most a levesbe, mert kitalálták, hogy az egyetemeken is ők fognak ülni a pénzesládákon és ebből nem hajlandók engedni. A magyar egyetemisták és kutatók nemzetközi együttműködési lehetőségeinek beszűkülése, valamint a magyar egyetemek nemzetközi rangjának és a magyar tudomány fejlődési lehetőségének csökkenése sem túl nagy ár a hatalomért.

Számos vidéki városban nincs ma már szülészet, nincs gyermekorvosi ügyelet, nincs vasút és összesen egy postahivatal működik. Ennél bizony még a Kádár-rendszerben is jobb volt a közszolgáltatások színvonala. A szemünk előtt omlanak össze az állami közszolgáltatások, a társadalmi mobilizáció alig létezik, a nemzet fejlődése szempontjából stratégiai jelentőségű ágazatok a túlélésért küzdenek, s a 14 éve kétharmados többséggel kormányzó hatalom mindezt megbocsájthatatlan, bűnös közömbösséggel nézi végig. Nem igazán érdekli mindez, holott 14 év alatt ezeken a területeken jelentős fejlődést lehetett volna elérni. Csehországgal és Szlovéniával lehetnénk egy szinten, s ehelyett Bulgáriával „versenyzünk” az utolsó előtti helyért az Európai Unióban. S ha valaki szóvá teszi nekik ezeket a problémákat, akkor legfeljebb annyi a válaszuk erre, hogy „Brüsszel”, vagy „Gyurcsány”. Mára olyan országot csináltak a hazámból, hogy ha valaki nemzetközileg is elismert eredményt szeretne elérni – akár a tudományban, akár a művészetben, akár a sportban – el kell mennie innen, mert itt mindent átsző a korrupció, s a szervilizmus, az inkompetencia és a „kapcsolati tőke” feudális világa minden fejlődési lehetőséget megfojt. Újra a magyar ugaron botladozunk, ahol „A gaz lehúz, altat, befed”.

Vannak viszont dolgok, melyekhez nagyon értenek. Melyeknek igazi mesterei, melyek valóban a kisujjukban vannak. A családtagok, barátok oligarchává tőkésítéséhez például nagyon értenek. A magántőkelapokhoz, a bűnös úton szerzett vagyonok elrejtésének szintén nagyon értenek. Talán a svájci bankszámlák megnyitásához is nagyon értenek. A magántőkealapokról egyetemi szemináriumokat tarthatnának, de hisz ez nem csoda, hiszen az istentiszteleteken a kezükben szorongatott Biblia is egész biztosan bőségesen ír a magántőkelapokról. Jézus nyilván azt tanította tanítványainak, hogy a vagyonokat magántőkealapokba kell elrejteni. Ahhoz, hogy a „keresztények” rájöjjenek arra, mennyire fontosak is a magántőkealapok – a gyermekvédelemmel ellentétben – érdekes módon nem kellett, hogy kitörjön egy nagy politikai botrány, nem kellett apropó. Az ment magától is. Igaz, jó, nyugatszkeptikus keresztényként, a szent normalitás apostolaiként a (nyugati) jachtokhoz, a (nyugati) luxusautókhoz és a (nyugati) luxus divatcikkekhez is kétségkívül nagyon értenek. Nekik ma már ezek az igazi erősségeik, nem a társadalmi mobilizáció erősítése, nem a gyermekvédelem, nem az oktatás, nem a tudomány, nem az ország fejlődése szempontjából stratégiai jelentőségűnek tekinthető ágazatok fejlesztése. A biznisz az erősségük, ahogy egy rendes maffiához illik.

Ki kell mondani: ez így nem mehet tovább! A nemzeti gondolat, a konzervativizmus és a kereszténység nevében nem lehet büntetlenül meggyalázni a nemzetet, elvenni tőle az erkölcsét, a becsületét, a hitét és a vagyonát, a nemzeti sorskérdések iránt bűnös közömbösséget tanúsítva nem lehet büntetlenül szándékosan jobbágysorban tartani azért, hogy könnyebb legyen uralkodni fölötte. A politikus küldetése a nemzet nevelése, felemelése kell, hogy legyen, nem pedig az, hogy uralkodjon fölötte. S ahogy Teleki Pál írta, „...a nemzetet csak igazmondással lehet nevelni.” Ebből következően a hazug propagandával operáló hatalom ab ovo nemzetellenes, mivel fogalmilag nem alkalmas a nemzet nevelésére. Csak az a politika lehet morális és csak az a politika lehet alkalmas a nemzet, a haza felemelésére, mely a hatalmat csupán ezen célok elérése eszközének tekinti, s ennek érdekében, ha úgy alakulnak a körülmények, még a hatalom elvesztését sem tartja túl nagy árnak. Mivel pedig a jelenlegi rendszer nem ilyen, mivel a jelenlegi hatalom valójában már semmi mást, csak az újabb és újabb választások bármi áron történő megnyerését tartja elérendő célnak az általa létrehozott bűnös, visszataszító és erkölcsileg végletekig züllött feudális maffiaállam további fennmaradása érdekében, magyar hazafiként elutasítom ezt a rendszert, s hazafias kötelességemnek érzem minden tőlem telhetőt megtenni a boldog, jómódú és egészséges magyarok által lakott demokratikus, jogállami Magyarország mielőbbi megteremtése érdekében.

A nemzeti fejlődésünk szempontjából fontos választóvonal ma Magyarországon nem kormánypárti és ellenzéki, jobboldali és baloldali, liberális és konzervatív között, hanem az értékelvű, a hatalmat magasztos célok eszközének tekintő és az értékrelativizáló, a hatalmat öncélnak, vagy pusztán az anyagi javak megszerzésének eszközének tekintő politika hívei között húzódik. Értékrendtől, világképtől és politikai hovatartozástól függetlenül össze kell tehát fogniuk mindazoknak, akik hiszik és vallják, hogy csak az olyan politika képes felemelni a nemzetet és boldoggá, egészségessé és jómódúvá tenni a magyarokat, mely a tisztességen, az igazságon és a szolidaritáson alapul.
Ezzel a hosszúra nyúlt politikai „vádbeszéddel”, azt hiszem, kielégítő és alapos választ adtam a miértre is.

Tisztában vagyok vele, hogy ódivatú, régi antallistaként, megmosolyogni való idealistaként, a polgári Magyarország és az értékelvű konzervatív politika megingathatatlan, makacs híveként ebben a kíméletlenül professzionális és embertelen módon üzemelő hatalomgyárak által működtetett politika rendszerben én már csak a múlt embere vagyok. Mégis, nem adtam fel teljesen a reményt, hogy – miként Kossuth írta - „...az a múlt, a melynek embere vagyok, olyan múlt, a melynek jövendőnek kell lenni, ha a magyar nemzetnek még van jövendője... mely jönni fog, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak fel jövőt a végzetek, és annak a jövőnek neve: szabad haza Magyarország szabad polgárainak,...”
Talán megérem még én is azt a kort, amikor nem pénzről, vagyonról, jachtokról, kastélyokról meg földbirtokokról, és nem is ótvar, hazug és aljas propagandáról, hanem ismét elvekről és elképzelésekről fog szólni a politika, mint annak idején, ifjúkoromban, amikor lelkesen és nagy reményekkel belevágtunk a rendszerváltásba, s amikor még „Eszmék vívtak és mi hittük: velünk győz az új világ!”

S hogy így legyen, drága honfitársaim: „...föl kéne szabadulni már!” Végül is, csak Rajtatok múlik, mert minden lehetőségetek megvan ehhez. A független sajtó nap mint nap nagyszerű munkát végző újságírói és az influenszerek csodálatos példát mutatnak, nem lehet elég hálásnak lenni nekik. Kövessétek őket! Olvassátok a független sajtó cikkeit, híreit, nézzétek az adásait, kövessétek a független influenszereket! Ők legyenek a Ti nyilvánosságotok, a hazug göbbelsi szintű kormánypropagandától pedig teljes mértékben függetlenítsétek magatokat! Ne nézzetek M1-et, ne hallgassatok Kossuth Rádiót, ne olvassatok Magyar Nemzetet és megyei lapokat! Nevessétek ki a propagandakampányok óriásplakátjait és a „nemzet konzultációnak” hívott propagandaakciókat! Ha az idővonalatokon feltűnik egy közpénzből kitartott propagandista Rogán-művek által legyártott videója, görgessetek tovább! Egy percet se szánjatok az életetekből a Ti pénzetekből legyártott és terjesztett hazug propagandára, tartsátok magatokat távol tőle!

Ennek az ügynek már eddig is rengeteg jelentős pozitív hatása és következménye volt. A legfontosabb természetesen az, hogy az egész ország figyelme ráirányult a rossz szociális és anyagi körülmények között élő gyerekek mostoha sorsára, a rájuk leselkedő veszélyekre, kiszolgáltatottságukra, a társadalmi mobilizáció hiányából és a szociális rendszer alapvető fogyatékosságaiból eredő problémáikra. A nem privilegizált, jómódú családokba született gyermekek sorsánál, a védelmüknél, a szellemi és lelki kiteljesedésük, az önmegvalósításuk és a társadalmi felemelkedésük, vagyis a polgárrá válásuk előtt álló akadályok lebontásánál nem lehet magasztosabb cél és nagyszerűbb kihívás egy valóban nemzeti politikus, egy valóban nemzeti kormány számára. Nincs ügy, mely ennél fontosabb lehet. A legnagyobb magyar számára már 200 éve is egyértelmű volt az, amiért nekünk még ma is és még midig harcolnunk kell: „...szolgáljuk a' legfőbb jót az által, hogy teremtvényét, az embert, akármelly alacsony helyzetben lépett volna is az élet szinére, olly magasra emeljük, mint azt tulajdoni 's erényi engedik...hogy az ember mint ember érhesse el a' disz legmagasb fokát, s ezentul nem egyedül a' vak véletlen, de a' szép lélek, kicsinosult ész, éjjel nappali szorgalom 's férfiui álhatatosság váljanak azon legbátrabb 's legbiztosb lépcsőkké, mellyeken mind égi mind földi magasságra jutni lehessen...Karunk soha ne legyen felfegyverkezve alacsonyabb helyen álló hontársaink elnyomatása végett – nem, nem, mert ő is hazánkfia, de használjuk kifejtése végett inkább minden tehetségünket, hogy a' már kicsinosult úgy mint mi szivdöbögve 's örömteli harsoghassa fel az egekbe: „Nekem is van hazám!”” Vajon a szegény sorban, nehéz szociális és anyagi körülmények között, a cigánysorokon, a lepusztult, elmaradott falvakban élő, vagy éppen a gyermekotthonokban nevelkedett gyerekek ma fel tudják „szivdöbögve 's örömteli” harsogni az egekbe, hogy „Nekem is van hazám”?

A közélet hirtelen felpezsdült, a tudatosan apátiában tartott társadalom érdeklődni kezdett egy közéleti ügy iránt, és olyanok is elkezdték követni a független sajtó híreit, akik korábban esetleg csak a kormánymédiából tájékozódtak. Ennek az ügynek köszönhetően egy pillanatra fellibbent a függöny és beleláthattunk a hatalomgyár működésébe. A napnál világosabban kiderült most mindenki számára az, amivel a közélet iránt érdeklődők egyébként eddig is pontosan tisztában voltak, nevezetesen, hogy még a nemzet egységét megtestesíteni, a nemzet számára tekintélyt és morális példát mutatni, valamint a kormányzattal szemben fék és ellensúly gyanánt működni hivatott köztársasági elnök is csak egy bármikor levehető katona Orbán seregében, akinek el kell tűrnie egy református püspök gyámkodását, aki még azt sem döntheti el, hogy lemond-e, s ha igen, mikor és hogyan, akit a miniszterelnök beszámoltathat, kérdőre vonhat és akinek Bayer Zsolttal lehet üzengetni. Ahogy az újságírók remek munkával feltárták az ügy összefüggéseit - mintha csak egy Bródy Sándor-darabot néznénk, vagy egy Móricz-regényt olvasnánk - szép lassan feltárult előttünk a rendszer kapcsolatokra, összefonódásokra, kölcsönös szívességekre épülő ocsmány feudális világa, melyben még egy pedofilgyanús személyt is ki kell menteni, sőt, ki kell tüntetni, ha a mi kutyánk kölyke, ha „jó keresztény”, ha „jó magyar ember” és jó fideszes. Ő pedig, miközben évtizedeken át abuzálta és megrontotta a rá bízott, védtelen és kiszolgáltatott gyerekeket, tönkretette az életüket, sőt egyet közülük az öngyilkosságba kergetett, elfogadott minden díjat, minden kitüntetést, minden pozíciót, amivel a körülötte lévő „keresztény” fideszes potentátok megkínálták. Megláthattuk, hogyan működik az a magát kereszténynek hazudó rendszer, ahol egy ilyen morális értelemben értelmezhetetlen figura megvédése fontosabb, mint az otthonban élő gyerekek biztonsága és boldogsága. Ennek a szomorú ügynek köszönhetően végérvényesen megkérdőjelezhetetlenné vált az Orbán-rendszer erkölcsi züllöttsége.

A botrány megmutatta továbbá, hogy hatalmas, rendszert megmozgató ereje van a független nyilvánosságnak, miként azt is, hogy a munkájukat őszinte tiszteletre méltó elhivatottsággal és szakértelemmel végző, nagyszerű és bátor újságírók dolgoznak a független sajtó műhelyeiben. A független médiának, nevezetesen az RTL „Házon kívül” című műsora stábjának, az általuk végzett bátor és állhatatos munkának köszönhető az is, hogy a bicskei igazgató – a magas szintű fideszes kapcsolatai ellenére - végül rács mögé került és nem tudta több gyermek életét tönkretenni. Örökké hálásnak kell nekik lennünk ezért!
Végül bebizonyította ez az ügy azt is, hogy milyen óriási, akár egyházszakadással is, de súlyos morális és hitelességi válsággal mindenképpen fenyegető veszélyeket rejt egy egyház számára, ha túlságosan közel kerül a politikai hatalom világi központjaihoz.

Nagyszerű volt megtapasztalni és átélni az elmúlt hetekben azt, hogy bár vastag hólepelként borítja el életünket napjaink ocsmány közélete, azért igenis, létezik egy másik, egy polgári, egy morális értelemben normális Magyarország is. Csodálatos volt megérezni azt, hogy bár mi, akik a saját kis privát, egymástól is elszigetelt világunkban, az értékes emberek számára tudatosan vállalhatatlanná tett közélettől megundorodva magként éljük le életünket a hó alatt, azért mégsem vagyunk egyedül, sőt – még ha nem is tudunk egymásról - számosak vagyunk, és ha kell, ha van alkalom és van nemes cél, hallatni tudjuk a hangunkat és meg tudjuk remegtetni magunk fölött a hótakarót.

Egész életemben hálás leszek a sorsnak, hogy mindezen, az ország, a nemzet szempontjából vitathatatlanul pozitív következmények bekövetkezését egy e-maillel 2024. február 1-jének estéjén én indíthattam el.

Most felgyulladt talán egy kis láng, mely reményt adhat mindannyiunknak arra, hogy egyszer még újra normális országban élhetünk, ahol legértékesebb ifjaink leghőbb vágya lesz politikusként, közszereplőként szolgálni a nemzetet, mert nem azok fogják meghatározni a közéletet, akiknek szükségük van a politikára, hanem azok, akikre a politikának van szüksége.

A mi dolgunk, civileké, pedig most az, hogy – Adyval szólva - „Tegyünk a tűzre, ébresztgessük.”

Köszönöm, hogy megoszthattam Önökkel a gondolataimat.

SZAKÉRTŐ: TÚL SOK BÁNTALMAZÁS MARAD REJTVE, A KORMÁNY TERVEZETT SZIGORÍTÁSAI CSAK AZ ESETEK TÖREDÉKÉT ÉRINTIK

KLUBRÁDIÓ
Műsorvezető: SELMECI JÁNOS
2024.02.23.


A kormány részéről megjelent több javaslat is a gyermekvédelmi törvény tervezett szigorításához. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő elmondta, az nagyon jó, ha határozottan lépünk fel a gyerekekkel szembeni bántalmazás elkövetői ellen, és ha valódi következményei vannak ezeknek az ügyeknek. De ha az a kérdés, hogy éppen ez lesz-e az, ami rendet teremt a gyermekvédelem rendszerében, arra a nagyon rövid válasz az, hogy nem.


Nincs még pontos, pláne végleges szöveg, de Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója minapi Facebook-posztjában mutatott pár részletet abból, mi lehet az új gyermekvédelmi törvényben.

Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértőt kérdeztük az Esti gyorsban, aki elmondta: az nagyon jó, ha határozottan lépünk fel a gyerekekkel szembeni bántalmazás elkövetői ellen, és ha valódi következményei vannak ezeknek az ügyeknek. De ha az a kérdés, hogy éppen ez lesz-e az, ami rendet teremt a gyermekvédelem rendszerében, arra a nagyon rövid válasz az, hogy nem. Ha pedig az, hogy ez bántalmazások megelőzésében segítséget nyújthat-e, arra is sajnos ugyanez a válasz, mert amíg ilyen alacsony a feljelentési hajlandóság, és ilyen sok ügy marad rejtve, addig a szigorúság csak az ügyek töredékét érinti. Tehát – folytatta – ha ezeket a lépéseket nem egészítik ki olyan intézkedésekkel, amelyek erősítik a gyerekvédelemmel és az igazságszolgáltatással kapcsolatos bizalmat, javítják a feljelentési hajlandóságot, a gyerekbántalmazás felismerését, a jelzőrendszert, akkor nem lesznek nagyobb biztonságban a gyerekek.

Jelezte, körülbelül 15 éve beszélnek arról, hogy soha nem álltak rendelkezésre azok az erőforrások, amelyekre szükség lenne a meglévő törvény végrehajtásához, így még az se derült ki, hogy a jogszabály által létrehozott rendszer maga működőképes-e. Lehet jogszabályokat változtatni, ezek lehetnek értelmes változtatások is, de továbbra is a helyzet, hogy ha nem duplázzák-triplázzák meg a gyerekvédelemre fordítható pénzt, ha nem jelenik meg a szakemberek támogatása, ha nem erősítik meg a gyerekvédelmi jelzőrendszert, akkor a jogszabályok önmagukban nem lesznek se végrehajthatóak, se elegendőek.

Az igazságügyi miniszter pedig arról beszélt az új javaslatot érintően, hogy az elítéltek feltételes szabadon engedése előtt ki fogják kérni az áldozatok véleményét is. Gyurkó Szilvia erre úgy reagált: fontos, hogy a gyerekbántalmazások túlélőit tekintsük kompetens szereplőknek, akik képesek véleményt mondani ezekben az ügyekben és érdemes is őket meghallgatni. Az is nagyon fontos, hogy az áldozatsegítő és áldozatvédelmi rendszer egészüljön ki azzal, hogy az eljárásoknak nemcsak a jogerős döntésig, hanem a végrehajtásra vonatkozó részben is legyenek jogaik. Megjegyezte, nem olyan régóta létezik az a szabály sem, hogy szólni kell az áldozatnak, hogy ellene bűncselekményt elkövető személy szabadulni fog.

Azt mondta: nehéz ezeket a döntéseket valódi előrelépésnek tekinteni olyan védelmi és segítő rendszerek híján, amelyek nem csak információval látják el az áldozatot, hanem adott esetben abban is tudnak segíteni neki, hogy miként élheti jól az életét, mit tud kezdeni azzal a helyzettel, ha két utcával arrébb újra megjelenik a környezetében az elkövető. Ugyanakkor ne legyen elégedetlen az ember, jó, ha abba az irányba indulnak el, amely partnernek tekinti az áldozatot, nem az eljárás tárgyának, az is nagyon fontos, hogy megtörténjen az információáramlás, az viszont kérdés, hogy ezek a pontszerű beavatkozások képesek-e a rendszer egészét minőségileg javítani – összegezte a szakértő.

L. RITÓK NÓRA: A PREVENCIÓ ELTŰNÉSE

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.02.23.


Amikor megkezdtük ezt a munkát, még megvolt a fogalom is, és korábbról is voltak megtapasztalásaim arról, hogy része ez az emberekkel foglalkozó munkaterületek szakmaiságának.

Kutakodom egy ideje, hogy mikor tűnt el…. de nem tudom pontosan belőni. Tény, hogy ma már nyomokban sem látni, nemcsak a napi munkában nem találkozunk vele, de magával a szakkifejezéssel se nagyon.

De vannak helyette történések. Tragikus esetek, melyek kihangosodnak (vannak persze, amelyek nem, vagy csak később), akkor pedig többnyire az érintettek személyes felelőssége körébe soroltatik a dolog, és ezzel el is van intézve. Minden lenyugszik, és minden marad a régiben.

Aztán jönnek újra és újra az esetek. Számomra ezek azt jelzik, hogy az ügyszempontú megközelítés erősödik, az okokat pedig senki sem firtatja, merthogy abban már tetten érhető más is. És tulajdonképpen minden mindegy, a lényeg, hogy mindig a “célcsoport” a hibás. Mintha az intézményrendszernek feladata sem lenne a változások generálása, menedzselése.

A feladat pedig kimerül abban, hogy a rendszer létezik. Az, hogy a funkcióját mennyire tölti be, nem lényeges. Hiszen az a döntéshozók szerint, és sokszor úgy tűnik, a benne dolgozók szerint is betölti, csak ott vannak azok, akikkel csak a baj van, mert munkát adnak a rendszernek. Pl. betegek, és akkor lesz szükségük orvosi ellátásra, mikor nem kellene, és pont ott, ahol nem érhető el az adott rendelés. No meg motiválatlanok, meg egyébként is azok generációk óta – fogalmazzák meg a magukat felmentő érveket a szociális munkát végzők. Nincs mit csinálni, úgysem változik semmi, vannak “ezek”, meg vagyunk mi, ez van és kész.

Miért is csodálkozunk a titokban megszült és meghalt csecsemők tragédiáján? A folyamatosan kibukkanó egyházon belüli, vagy kívüli, a gyermekotthonokból vagy máshonnan kiderülő szexuális abúzusokon? Az iskolai agresszión, amit nem sikerül megfékeznie az iskolarendőröknek? Mind kódolva van már rég ebben a rendszerben.

Nincs mit csodálkozni ott, ahol nincs elég szakember, ahol nem törődnek a folyamatos megterheléssel, a fokozott kiégésfaktorokkal, ahol a büntető szellem erősebb, mint a segítő, és ahol olyan attitűd épül ki, amiben jobb félrenézni, jobb kussolni, és mindenképp ajánlatos a döntéshozókkal baráti kapcsolatban levők érinthetetlenségét szem előtt tartani.

Elképesztő folyamatok ezek, az ember elkeseredetten nézi…

A legszomorúbb számomra a rendszerben dolgozók egyre gyakrabban megtapasztalható, mindent feladó viszonyulása. De azt is megértettem már, hogy nem is lehetnek mások. Hogyan tudna a leszakadó térségekben dolgozó védőnő, vagy családsegítő prevenciós munkát végezni? A folyamatos személycserék, helyettesítések is gátja ennek, el sem jutnak odáig, hogy megismerjék egy település problématérképét. Ja, és egyébként is, pontosan meg van határozva, mi a feladatuk. Másra nem futja sem az időből, sem az energiából. Arra sem, hogy konzultáljanak egymással a családokkal foglalkozók… pedig nagyon gyakran ugyanazokról a családokról van szó az óvodában, iskolában, családsegítőnél, védőnőnél, háziorvosnál, sokszor még a rendőrségen is. Ugyanazoknak a családnak az újra ismétlődő ügyei adnak feladatot mindannyiuknak, melyekről már most látni, hogy a következő generáció is ugyanígy foglalkoztatja majd őket, vagy utódaikat a problémáival.

De senki sem törődik azzal, hogy a hatások puzzle-darabkáit összeillessze, és esetleg megpróbáljon valamit, amit prevenciónak hívnak, hogy ne történhessen meg az ügy, újra és újra.

És akkor még csak azokról a családokról beszéltem, akik a problémáikkal már benne vannak az intézményrendszer látókörében. Ahol védelembe vett gyermekek vannak.

De mi a helyzet azokkal, akik még nem jutottak idáig, de a negatív tendenciák már előrevetítik a helyzetet? Nos, semmi. A rendszer ingerküszöbét akkor érik el, ha az események már nem tarthatók “csendben”, ha kihangosodik, ha a jelzésnek nyoma van.

Mostanában gyakran van olyan érzésünk, hogy minden együttműködési szándékunk ellenére visszalépés van. Mi, a terepi munkánkkal jobban be vagyunk ágyazódva a családok életébe, több információval is bírunk, képesek vagyunk prevenciós munkát is végezni, és a kockázatokat is jobban látjuk. Sokszor találunk olyan eseteket, mikor félreértenek valamit a szülők, vagy egyszerűen két intézmény közötti “kivárásban” sikkad el a dolog, és mi rettegünk egész hétvégén, hogy nem történik-e tragédia. Hétfőn aztán érdeklődünk, túléltük, fellélegzünk, jelezzük a bajt, és nem történik semmi. Jelezzük újra, a kockázattal együtt, de mintha csak minket érdekelne a dolog. Nem mozdul semmi.

Ha pedig végül elindul valami, úgy tűnik, ránk haragszanak, ahelyett, hogy örülnének, megelőztünk egy tragédiát. Amit aztán nekik kellene tisztázni…. Nem dramatizáljuk túl, ennyi év tapasztalatából már reálisan meg tudjuk ítélni, mekkora a kockázat. Hogy aztán az a baj, hogy munkát adtunk, vagy úgy érzik, hogy beavatkozunk a hatáskörükbe, nem tudom.

Régen sokat kellett annak a tisztázásért harcolnunk, hogy elfogadják, mi is a jelzőrendszer része vagyunk, de aztán valahogy elsimultak az ellentétek, és tudtunk összehangoltan dolgozni. Most viszont nagyon sokszor kell jelezni, kérni, telefonálni, mozgatni a szálakat. Többet, mint eddig. Mi lehet az oka? A kiégés? A folyamatosan növekvő problémák, a romló statisztika? A rájuk nehezedő, nem teljesíthető elvárások? Annak az elfogadása, hogy úgysincs mit tenni? Vagy a szakemberképzéssel van baj?

A családok adnak több feladatot? Hiszen ugyanazok a mintázatok jelennek meg az új generációkban, ugyanazoknak vannak ugyanolyan típusú problémái. Pont ezek az azonosságok kiáltanak a prevencióért.

Újratervezni a gyermekvédelmet… nagy kihívás. Vajon a tervezők látják-e a terepen dolgozók problémáit? Megkérdezi-e őket valaki, hogy ők hogy látják? Megkérdezik-e úgy a családsegítőket, védőnőket, és más szakembereket, hogy meg is merjék mondani? Nem hiszem.

Nekem az az érzésem, a rendszert kellene újratervezni. Az egészet.

NINCS RÁ LOGIKUS MAGYARÁZAT, HOGY MIÉRT PONT MOST AKARTÁK MEGÖLNI NAVALNIJT, DE NEHÉZ PUTYIN FEJÉVEL GONDOLKODNI

24.HU
Szerző: PAPP ATTILA
2024.02.24.


Egyre több a gyanús körülmény Alekszej Navalnij halála körül. Ám mindezzel együtt nem látni, hogy miért volt értékesebb az ellenzéki politikus és aktivista holtan, mint a hatalom foglyaként. Navalnij halála a putyini elnyomó rezsim szimbóluma marad, de egyelőre azt sem látni, hogy az egyre autokratikusabb és erőszakosabb rendszerrel szemben mikor jelenhet meg ellenzéki alternatíva.


Február 16-án életét vesztette Alekszej Navalnij, aki a nemzetközi nyilvánosságban egyet jelentett az orosz ellenzékiséggel. Vlagyimir Putyin rendszerének legismertebb és legélesebb hangú kritikusa hosszú ideje van a hatalom célkeresztjében. 2020 augusztusában a hírhedt novicsok idegméreggel törtek az életére, ezt követően hetekre mesterséges kómába került. Berlini lábadozása, majd felépülése után tudatosan választotta a mártíromságot. 2021 januárjában azért tért vissza hazájába, mert meggyőződése volt, hogy emigrációból nem lehet változást elérni Oroszországban. Az azóta eltelt bő három évet a Putyin-rendszer politikai foglyaként töltötte különböző börtönökben, egyre nyomorúságosabb körülmények között.

A rezsim legelszántabb ellenfelét egy korábban Gulág-táborként működő, sarkvidéki börtönben érte a halál, ahol 19 éves fegyházbüntetését töltötte.

Sűrűsödnek a gyanús körülmények Navalnij halála körül

A Jamalo-Nyenyec Autonóm Körzet 3. számú büntetés-végrehajtási intézetének honlapján olvasható közleményben azt írták, a politikus pénteken séta után rosszullétre panaszkodott, majd eszméletét vesztette. Orvost riasztottak hozzá, de újraéleszteni nem tudták. A halál pontos okát még nem közölték, akörül sok a bizonytalanság.

- Az ellenzéki politikus szóvivőjétől tudjuk, hogy a halál hivatalos időpontja moszkvai idő szerint 14:17 perc volt, ám Navalnij halálhírét a helyi adminisztráció – ugyanezen időzóna szerint – már két perccel később közzétette – hívta fel a figyelmet Rácz András Oroszország-szakértő. A szokatlan gyorsaság, mint írta, arról árulkodik, hogy a „Sarki Farkasnak” hívott börtöntelepnek helyt adó autonóm körzet vezetése már azelőtt értesülhetett az ellenzéki vezető haláláról, hogy hivatalosan halottnak nyilvánították volna.

- A háború után emigrációba kergetett Novaja Gazeta a napokban arról cikkezett, hogy szokatlan ellenőrzést tartottak az ország egyik legszigorúbban őrzött börtönében – ahol Navalnij tavaly december óta raboskodott –, majd az éjszaka középen egy autókonvoj gördült a sarkvidéki börtöntelep udvarára. A börtön egyik lakójának beszámolója arra is kitért, hogy a cellák átkutatását reggel újból megismételték – holott ilyesmire általában csak ünnepnapokon kerül sor –, és telefonokat, csempészárukat foglaltak le.

- Hivatalos közlés a halál okáról továbbra sincs (előbb tüdőembóliát, majd szívmegállást emlegettek), ráadásul az ügyben eljáró Nyomozó Bizottság határozatlan ideig meghosszabbította a nyomozást. Navalnij édesanyját arról tájékoztatták, hogy meg kell ismételni fia boncolását, miközben a hatóságok a holttestet továbbra sem adták át a családnak. Navalnij csapata szerint azért, mert a gyilkosság nyomait akarják eltüntetni. A politikus földi maradványait nem abba a hullaházba szállították, ahová egyébként azokat szokták, akik meghalnak a börtöntelepen, de mivel a holttesthez nem lehet hozzáférni, azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán a boncolást elvégezték-e. Navalnij anyja a bíróságon nyújtott be keresetet, hogy kiadják a fia holttestét...

DEUTSCH TAMÁS A FIDESZ EP-LISTAVEZETŐJE, ORBÁN RÁHEL BARÁTNŐJE MINISZTERI BIZTOS LETT - AZ ÁTLÁTSZÓ HETI LAPSZEMLÉJE

ÁTLÁTSZÓ / HETI LAPSZEMLE
Szerző: ERDÉLYI KATALIN
2024.02.23.


Hvg.hu: Orbán Ráhel barátnőjéből miniszteri biztost csinált Nagy Márton


A kreatívipar fejlesztéséért és ágazati koordinációjáért felelős miniszteri biztossá nevezte ki Jakab Zsófiát Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter. A nő az elmúlt években a Magyar Divat és Design Ügynökség vezérigazgatójaként dolgozott. Ez most beolvad Nagy Márton minisztériuma alá, így továbbra is Jakab áll majd az élén, csak most már miniszteri biztosként. Jakab a miniszterelnök legidősebb lányának, Orbán Ráhelnek a barátnője, egykori évfolyamtársa.

Telex: Az Integritás Hatóság feljelentést tett Süli János exminiszter családjának félmilliárdos „tehenészete” miatt

Hadházy Ákos, az Átlátszó és a 444.hu is részletesen foglalkozott azzal az esettel, amelyben egy korábban Süli János volt paksi miniszter, majd később a fia, Süli Balázs által vezetett és tulajdonolt cég támogatásáról van szó. Most az Integritás Hatóság is megvizsgálta az ügyet, amelynek a végén feljelentést is tett ismeretlen tettes ellen a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (NAV) költségvetési csalás bűntette és hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt. Ezen túl szabálytalansági eljárás lefolytatására szólította fel az irányító hatóságot (Miniszterelnökség Agrár-vidékfejlesztési Programokért Felelős Helyettes Államtitkársága).

444: Felfüggesztik a Kúriai Döntések című folyóirat kiadását, amíg ki nem derül, hogyan kerülhetett bele a kegyelmi botrányt kirobbantó határozat

„A Kúria elnöke az említett lapszámban 3. sorszámú eseti döntés közzétételének körülményeire vonatkozóan soron kívüli vizsgálatot rendelt el” – válaszolta a lap kérdéseire a Kúria kommunikációs osztálya, majd hozzátették: „A vizsgálatra tekintettel a Kúria elnöke elrendelte a folyóirat szerkesztésének és kiadásának felfüggesztését.” A Kúria havi folyóirata ugyanis fontos szerepet játszott abban, hogy napvilágra kerülhetett K. Endre elnöki kegyelmének ügye, ami miatt végül lemondott Novák Katalin köztársasági elnök.

Népszava: Tízmillió forintra büntették Müller Cecília hatóságát egy vakcinabeszerzési hiba miatt

Tízmillió forintra bírságolta meg a Közbeszerzési Döntőbizottság a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központot (NNGYK) az őszi Moderna-vakcinabeszerzés miatt. Az eljárást hivatalból indította a Közbeszerzési Hatóság elnöke, és a Közbeszerzési Döntőbizottság február 20-án tette közzé az elmarasztalást. A törvényességi ellenőrzés eredménye szerint az NNGYK nem tudta meggyőzően bizonyítani, hogy a beszerzés feltétlen, pontosabban „rendkívül sürgős” szükségességét. A kifogásolt közbeszerzéssel az NNGYK 100 ezer adag Moderna vakcinát szerzett be, amelynek becsült értéke mintegy 1,5 milliárd forint.

Magyar Hang: Deutsch Tamás lesz a Fidesz EP-listavezetője


A Fidesz elnöksége Deutsch Tamást javasolja a Fidesz-KDNP EP-listavezetőjének – jelentette be Kocsis Máté, a kormánypárt frakcióvezetője a képviselőcsoportok balatonalmádi, kétnapos ülésén született döntést. Az erre a pozícióra szánt Varga Judit korábbi igazságügyi miniszter február 10-én Novák Katalinnal együtt bejelentette visszavonulását a közélettől a K. Endre elnöki kegyelmében való érintettsége miatt.

TÖLGYESSY PÉTER A KEGYELMI BOTRÁNY HATÁSAIRÓL

PARTIZÁN
Szerző: PARTIZÁN
2024.02.23.



Válságban van az ország? Tölgyessy Péter jogász, közgazdász a vendégünk, akivel arról beszélgetünk, hogy mire mutat rá a február elején kirobbant politikai botránysorozat, és a kegyelmi ügy tükrében milyen következtetéseket vonhatunk le a rendszer működéséről.

KISS MARI: NEM GONDOLTAM, HOGY GYŰLÖLNI FOGJUK EGYMÁST

SZELFI / SZABAD EURÓPA
Szerző: LAMPÉ ÁGNES
2024.02.24.



A színművész szerint a politikai nyomás abban is látszik, hogy ki válhat kedveltté, míg régen a színvonal igény és követelmény is volt. Novák Katalin Győzikét felköszöntötte a születésnapján, míg Presser Gábor esetében erről nincs hír. A tolerancia helyett a hencegés és a büntetőfékezés lett az alap.

Mint mondta, amikor annak idején jött a Fidesz és a fiatalok, nem gondolta, hogy majd gyűlölni fogjuk egymást, és egy rendszer épül arra, hogy valakit semmissé tegyen, és ne legyenek lehetőségei. Az emberek hencegnek a vagyonnal, amit nem is az érdemeikért vagy a munkájukért kaptak. Emellett agresszívek lettünk, tolerancia helyett a hencegés és a büntetőfékezés lett az alap – véli a színművész, akivel szóba kerül a színművészeti egyetem sorsa, a színházra váltó filmrendezők látásmódja és a lovak szeretete is.

ALFÖLDI RÓBERT: ANNAK A GONDOLKODÁSNAK, AMIT ÉN KÉPVISELEK, ITT NINCS LÉTJOGOSULTSÁGA

NÉPSZAVA
Szerző: BALOGH GYULA
2024.02.24.


Arthur Miller Az ügynök halála című drámáját rendezi a Centrál Színházban, amelynek szombat este lesz a premierje. Más mellett a barátságról, a magányról, a közéletről, Molnár Ferenc Liliomáról, és az elmúlásról kérdeztük. Interjú.


Az ügynök halálát rendezted már a Thália Színházban 2004-ben Bodrogi Gyulával a főszerepben. Előtte 2000-ben játszottál is Miller darabjában a Tivoliban Sándor Pál rendezésében. Most miért vetted újra elő? A régi ismeretség okán, mint ahogy az interjú videós változatában is, tegeződni fogunk.

Ha valamit megrendeztem, mondjuk húsz évvel ezelőtt, azzal nem pipáltam ki a darabot. Az ember sokat változik ennyi idő alatt és egy ilyen sűrű történetről más mondanivalója is van, mint korábban. Úgy gondolom, hogy a darabban benne van a hétköznapi ember küzdelme és reménytelensége és ez nagyon is itt van ma is, talán sokkal jobban is, mint 20 éve.

Willy Lomant Stohl András alakítja. Vele régi munkakapcsolatban vagy. Azért nem csodálkoznék, ha azt mondanád, hogy amikor felhívtad ezzel a feladattal, igencsak meglepődött.

Ő már nem lepődik meg semmin, másrészt miatta is akartam ezt a darabot megrendezni újra. Meg persze Balsai Móni és a két fiút játszó Szécsi Bence és Fehér Tibor miatt. A színészek kikristályosították azt az irányt, amerre menni akartam. A következő munkám a Hamlet lesz, azt már megrendeztem kétszer is. Úgy látszik, az ilyen darabok időre időre nem hagyják nyugodni az embert...

A GRIPENEK NEM MOSSÁK LE A HAZUG GYALÁZATOT

AMERIKAI NÉPSZAVA
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2024.02.23.


Másfél éven át azzal a hazugsággal akadályozták a svéd NATO-csatlakozás ratifikációját, hogy a mindent szó nélkül megszavazó, önálló véleménytől, akarattól megfosztott Fidesz-frakció „megosztott”, mert megsértődött a svéd politikusok kritikái nyomán.

Ez mind hazugság volt, mert Svédország senkit nem sértett meg, a demokratikus kritika jogával élt egy olyan uniós országgal szemben, ahol felszámolták a jogállamot, a fékek és ellensúlyok rendszerét, és önkényutralmi rendszert hoztak létre.

Ezt a kritikát mások is elmondják, európai parlamenti határozatok vannak róla.

Ezt a hazugságot követte az újabb hazugság, amikor Orbán azzal mászott ki a gyalázatos hazudozás és szemétkedés alól, hogy tulajdonképpen a Gripenekről szóló megállapodást várták, amiről eddig szó sem volt, mert az arról szóló tárgyalások már három éve folynak.

Ha Orbán Gripenekről szóló hazugsága igaz lenne, akkor márfél éven át hazudtak a sértett fideszes képviselőkről, ami a hivatalos indoklás volt. De egy olyan ember esetében, mint Orbán, mi sem természetesebb annál, minthogy az első hazugság cáfolata is hazugság.

Ezzel szemben egyértelműen beleillik a svéd NATO-csatlakozás akadályoztatása az orosz érdekek szolgálatába, amely egy összefüggő, koherens magatartás, amelynek része volt a svéd NATO-csatlakozás blokkolása is. Orbán az oroszokért járatta le Magyarországot.

Orbán végül egyedül maradt a hazugságaival, lelepleződött a gyalázatos viselkedése, s ebből a kátyúból csak úgy tudott kijönnni, hogy Budapestre csalja a svéd miniszterelnököt, először úgy, mint aki bocsánatot kér a sértődött képviselőktől, később a Gripenek miatt.

Ulf Kristersson először becsületesen elhatárolódott attól, hogy segédkezet nyújtson annak az embernek, aki másfél éve mocskolódik velük és zsarolja őket, majd inkább engedett a nyomásnak, mert megértette, hogy Orbán olyan egérfogóba került, amiből nem jönne ki még sokáig. Nekik ennél fontosabb a biztonság. Lezuhanyoznak Orbán kézfogása után.

Ezzel együtt mi nem értünk egyet ezzel a meghátrálással és megalkuvással, elítéljük azt, hogy Kristersson nem tartotta a szavát, mert az ilyen mocskos gazembereket, mint Orbán, le kell leplezni, és nem szabad nekik segédkezet nyújtani. Sokáig már nem húzhatta volna.

A Gripeneknek semmi közük a NATO-csatlakozás megszavazásához. Orbánnak akkor sem lett volna más választása, ha Kristersson nem jön Budapestre, a bizalmat pedig nem tudta újraépíteni, mert Orbán viselkedéséből süt a sértettség, a frusztráció, a düh és a gyűlölet...

KÉT ÉV HÁBORÚ, HÁROM PORIG ROMBOLT VÁROS

TELEX
Szerző: KIRÁLY ANDRÁS
2024.02.24.


Az ukrajnai orosz invázió második évfordulója előtt elesett Avgyijivka, az ukránok dél-donyecki erődítménye. A harcokban szinte teljesen elpusztult a város, de az ottani károk mértékét egyelőre független forrásból nem lehetett felmérni. A háború elmúlt két évében három másik ukrán város esett el hasonlóan súlyos utcai harcokban: Mariupol, Szeverodonyeck és Bahmut. A pusztítás mértékét műholdas adatok elemzésével vittük térképre.


Napra pontosan két éve, 2022. február 24-én reggel az orosz hadsereg lerohanta Ukrajnát. Vlagyimir Putyin elnök és a hadvezetés villámháborúra készült, a támadást széles fronton, négy fő irányból indították meg: Belarusz és az orosz–ukrán határ északkeleti csücskéből két irányból indultak meg a főváros, Kijev irányába. Keleten Harkiv felé indították meg támadásukat, délen pedig szintén két irányból, a keleti, félig oroszbarát szakadárok kezén lévő Donyeckből nyugatra, a Krímből pedig északra kitörve Ukrajna fekete-tengeri partvidékét vették célba. A legnagyobb sikereket pont itt érték el, pedig papíron itt lett volna a legegyszerűbb feltartóztatni a támadást. A szakadár területek és Ukrajna határán nyolc éve erődített állásokon kellett átverekedniük magukat, a Krímből pedig csak két út vezetett ki, ezeket elvben könnyedén kellett volna blokkolniuk az ukrán erőknek.

Hogy végül az orosz erők milyen aknamunka, szabotázs és árulás segítségével juthattak el lényegében egy héten belül a Dnyeper folyó határolta területekig, máig vizsgálatok tárgya. Az eredménye azonban hamar tragikus napokat hozott Mariupolra, a háború előtt 425 ezer lakosú azovi-tengeri kikötő- és iparvárosra, mely mélyen a frontvonalak mögött találta magát...


VAN TÖRTÉNELMI PÉLDA A KORLÁTOZOTT NATO-TAGSÁGRA, AMI MEGOLDÁST HOZHATNA UKRAJNÁNAK

24.HU
Szerző: SZEGŐ IVÁN MIKLÓS
2024.02.24.


Két évvel ezelőtt, 2022. február 24-én indított támadást Ukrajna ellen az orosz hadsereg. Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő gondolatmenetét követve tekintjük át a háború eddigi huszonnégy hónapját.

A 2019-ben megválasztott ukrán elnököt, Volodimir Zelenszkijt is megdöbbentette, hogy 2022. február 24-én megindultak az orosz tankok, hadihajók, lövész-gyalogosok és deszantosok Kijev, Mariupol, Harkiv, Zaporizzsja és Herszon ellen. A támadás okozta meglepetés – az amerikai hírszerzés hiába figyelmeztette Ukrajnát, Zelenszkijék maguk sem hitték, hogy bekövetkezik az invázió – nemcsak Kijevet sokkolta, még Josep Borrell, az Európai Unió külpolitikai „főfelelőse” sem hitt az amerikai hírszerzés értesüléseinek.

A magyar vezetés álláspontjára abból következtethetünk, amit a budapesti lengyel nagykövet egy lapunknak adott korábbi nyilatkozatában mondott. E szerint még 2021 végén személyesen Mateusz Morawiecki lengyel konzervatív miniszterelnök figyelmeztette a magyar kormányt az orosz támadás veszélyére, de az események menetéből láthattuk, hogy a budapesti politika ezt hitetlenkedve fogadta. Talán Orbán Viktor 2022. február 1-jei moszkvai „békemissziója” volt a magyar politika leglátványosabb kudarca. A Fidesz-vezetés „zavarának” tudható be az is, hogy a 24-ei támadást követő napokban Ukrajna mellé állt a magyar kormány. Az Orbán-kabinet Moszkva álláspontját támogató retorikájáról ekkor még nem beszélhettünk, legfeljebb a nem sokkal később kitalált propagandaeszközről, az újabb választási sikert is megalapozó „stratégiai nyugalomról”.

A februári orosz támadás után sokan nem hittek abban a katonai szakértők közül, hogy Ukrajna képes lesz az akció megfékezésére. Az ukrán összeomlással, illetve gyors, Moszkva által levezényelt kijevi hatalomváltással számoló szakértők tévedése hamar nyilvánvaló lett. Még nyilvánvalóbb, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök is elszámolta magát: eleve nem túl nagy – körülbelül 200 ezer fős – erővel támadott, és gyakorlatilag a teljes front szélességében.

Valójában egy Kijev elleni diverzáns akcióra koncentrálhattak inkább a Kremlben.

Gyanítható, hogy Zelenszkij leváltását próbálták volna elérni az oroszok – az ukrán elnök a fővárosban élte túl a háború első napjait, állandóan változtatva tartózkodási helyét. Később Moszkva természetesen cáfolt minden olyan teóriát, hogy Zelenszkijt akarták volna elkapni a légideszantosai, akiket egy Kijev környéki repülőtérről szorítottak ki az ukránok az első napok meglepetése után.

A nem túl jelentős támadóerő és a különleges elfogási akció azon a feltételezésen alapulhatott, hogy ha Zelenszkijt elkapják az oroszok, akkor az ukrán hadsereg gyorsan megadja magát, és a 2014-es donyecki és luhanszki példa nyomán Moszkva ölébe hullik egész Ukrajna. Moszkva azonban az invázióval az ukrán nemzet összefogását érte el, még akkor is, ha ma már nem támogatják annyian a háború folytatását Ukrajnában, mint két évvel ezelőtt. A háború támogatásának 90-ről 48 százalékra való visszaeséséről Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő, ruszista beszélt most csütörtökön egy, a Nagy Imre Emlékházban tartott előadásában...

„HATALMAS HIBÁT KÖVETTEM EL” – ISMERT GYERMEKVÉDELMI SZAKEMBEREK MELLETT TARLÓS ISTVÁN KÖRNYEZETE IS TUDOTT A BICSKEI PEDOFILÜGYRŐL

NÉPSZAVA
Szerző: SZALAI ANNA
2024.02.24.


Nehezen hihető, hogy az akkori főpolgármester semmivel nem volt tisztában. A gyermekvédelmi szakemberek között akadt, aki még 2012-ben lebeszélte a nevelőket arról, hogy a médiához forduljanak az igazgató, Vásárhelyi János szexuális visszaélései miatt.


„Mindenfajta közbenső vizsgálat, így a fenntartó esetleges vizsgálata is azzal a kockázattal jár, hogy megzavarja a rendőrségi vizsgálat folyamatát” – ezt javasolta még 2011-ben a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) gyermekvédelmi szakértője, a fővárosi önkormányzat most elkészült hivatali vizsgálata nyomán írt jelentés szerint.

A bicskei gyermekotthon – mint arról többször írtunk – 2013-ig a főváros fenntartásában volt. 2011-ben, még a Tarlós István fémjelezte korszakban, a fővároshoz futottak be az első bejelentések arról, hogy az otthon igazgatója abuzálhat gyerekeket. Rendőrségi nyomozás indult, de ezt egy év múlva lezárták, mert nem találtak olyan bizonyítékot, amely kétséget kizáróan bizonyította volna a bűncselekményt. Évekkel később – amikor már állami fenntartásban volt az intézmény – újabb vizsgálat indult, s ekkor már bizonyítottá váltak a pedofil bűncselekmények. Az igazgatót, Vásárhelyi Jánost és helyettesét, Kónya Endrét, aki segíteni próbált az ügyek eltussolásában elítélték. Kónya Endre kapott kegyelmet Novák Katalin államfőtől.

A jelentés nyilvános változatában a neveket kitakarták, a Népszava információi szerint a fenti tanácsot egy elismert gyermekvédelmi szakember, a TEGYESZ korábbi igazgatóhelyettese, a gyámi tanácsadók akkori irányítója adta 2011. október 5-én a rendőrségi bejelentést követő fővárosi egyeztetésen. Azt is elmondta, hogy tudomása szerint a gyámi tanácsadókhoz nem érkeztek a nevelők gyermekek vallomásaival megtámasztott szexuális visszaélésekről szóló bejelentéséhez hasonló tartalmú észrevételek. Majd hozzátette: „az intézmény maximálisan nyitottan működik, nehezen képzelhető el, hogy 4 év alatt ezekről az eseményekről külső személy nem szerzett tudomást”. Kíváncsiak lettünk volna rá, hogy egy tisztázó vizsgálat helyett miért arra helyezte inkább a hangsúlyt, hogy „az eseményekről tudomással bíró, ám a szükséges intézkedést elmulasztó intézményi munkatársakat kellene felelősségre vonni”. A szakembert azonban hiába próbáltuk utolérni...

ORBÁN MEGINT FELÁLLT A PADLÓRÓL

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2024.02.24.


Sokan hitték azt, hogy a Borkai-, Szájer-, Kaleta-ügy után rászámolnak majd a Fideszre, de – állíthatjuk – a kormánypárt lábon kihordta az ütést. Néhány nap zavarodottság, kommunikációs deficit után ellentámadásba indult, és maradt minden a régiben: elsöprő Fidesz-fölény.


Nagyjából hasonló érzés uralta a közbeszédet, amikor kiderült a legújabb skandalum, azaz a pedofil történet elhallgatása, Novák Katalin és Varga Judit, majd Balog Zoltán – enyhén szólva – furcsa szerepe, és kényszerű távozásuk a közéletből. Itt ugye nem pusztán arról volt szó, mint Schmitt Pál esetében, akiről, immár köztársasági elnökként, derült ki, hogy doktori disszertációjánál csalt, plagizált és ezért meg kellett fosztani doktori címétől.

Mellesleg az az eset annyira nem viselte meg a kormányfőt; azóta is a díszvendégek között látja a hajdani olimpiai bajnokot, ami mégiscsak azt jelenti, hogy Orbánnak ez a tett nem annyira jelent erkölcsi gondot. Ebből persze arra is következtethetünk, hogy a miniszterelnök hogyan kezeli az ilyen esetet; nem gondolja, hogy a megtévedt szereplőt el kell dugnia a hátsó sorokba, ellenkezőleg, éppúgy, mint a legutóbbi évértékelőn, kiemelten kell kezelni a hozzá hűséges szereplőket.

Novák és Varga még nem jutott el ebbe a stádiumba, de ne legyen kétségünk: hamarosan ott lesznek ők is a legjobbak között.

Ott lesznek, még akkor is, ha a pedofil igazgatót támogató elítélt kegyelmi ügye kicsit súlyosabb bűn, hiba – tessék választani –, mint a szöveg-lopás. Súlyosabb, hiszen itt gyerekek megrontásáról van szó, egyfelől, másfelől valamiféle szövevényes háttérről, amiről még ma sem tudunk többet. Nem tudjuk, ki és milyen indíttatásból tolta ezen emberek szekerét, van-e valamiféle összefonódás a kormányzati/Fidesz-szereplők között, milyen egyéb érdemekkel rendelkeznek a börtönbe jutottak. Azt látjuk, hogy távolodva a történtektől, egyre kevesebb esélyünk van arra, hogy megtudjuk a valóságot, hiába állít fel a főváros vizsgáló bizottságot, annak végeredményét biztosan keresztbe veri a Fidesz kommunikációja.

És itt újra visszajutottunk oda, ahonnan elindultunk: megint azt hitték, hogy ezt botrányt már nem tudja kivédekezni a kormány/Fidesz, de újra csak tévedtünk. Hiába volt megint nagy zavar az első napokban, hiába próbálták rutinszerűen kezelni az történteket, előbb elhallgatni, aztán hazudva egyetérteni a köztársasági elnökkel, majd az élére állni a tiltakozásnak, hiába derült ki naponta újabb hazugság, a közvélemény nem söpörte ki a hatalomból annak birtokosait, hagyta, hogy Orbán néhány nap bujkálás után az évértékelőn megpróbálja lezárni az ügyet, kihirdetni: megerősödve kerültek ki a történtekből.

Hogy ténylegesen megerősödtek-e, azt erősen kétlem, azt azonban biztosan állíthatom: sem az ellenzék, sem a társadalom nem profitált belőle...

EGY SZÓRÓL - JÓREGGELT EURÓPA

JÓREGGELT EURÓPA
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2024.02.22.


Egy szóról


„A lemondás körüli vitáról pedig csak annyit mondhatok (…), hogy a távozó két asszony kisujjában több méltóság van, mint a baloldal összes vezetőjében együttvéve.

Valamiért nagyon zavart ez a mondat. Nem azért, mert sokminden eszembe jut Novák Katalinról és Varga Juditról, de a méltóság bizonyosan nem, hanem mert ott van benne az a "két asszony".

Nem tudunk mit kezdeni a nőkkel. Nemcsak a viselkedésünk zavart és torz, a szavaink is azok. Még a kedvesnek szánt becézéseink is az állatvilágból valók: mókuskám, galambom, csibém, miegymás. De a legrosszabb az "asszony". Nem mondom, a nagy kultúrnyelvek is elég szegényesek tudnak lenni, ha a nőről kell szólni, a német semlegesnemű das Weibje, az angol férfiból nőiesített szavai, a manből lett woman, a maleből kiegészített female, az olaszoknál a signore utolsó betűjét a-ra cserélő signora mind az alávetettséget jelöli, de egyik sem annyira szánalmasan, mint a magyar asszony. Az értelmező szótár az alánból eredezteti, nekem ezzel kapcsolatban súlyos kétségeim vannak, de ez itt nem nyelvtudományi értekezés, hadd rögzítsek annyit, hogy az én nyelvérzékem szerint az "asszony" lekezelő, suta és idétlen.

Ideteszek két részletet ebből a blogból, mind a kettő 2013-ból való, magyarázatnak talán jó lesz:

A faluról

„A főzésbe sajnos nem tudok besegíteni, annyi időm nincs, de lesz ott asszony elég.”

„Az elsődleges célom a szertartáson, hogy fegyelmezett apuka legyek, ne szipogjak, ne törölgessem a szemem. Ez az asszonyok dolga.”

(Magyarország miniszterelnökének mondatai)

Asszony nem ember, lány nem gyerek. Faluhelyen voltaképpen nő nincs is. Lyány van meg asszony van. Az asszony végképp nem ember, amikor asszony lesz a lyánybú, akkor az azt jelenti, hogy férje, pontosabban ura van neki. Né lesz belőle.

Gyerekkoromban falun nyaraltam. Szerettem ott lenni. Szerettem a falusiakat. A szokásaikat, az életmódjukat, amivel alkalmazkodtak a földhöz. A takarékos mozdulataikat és beszédmodorukat. Aratni az ötvenfokos napsütésben csak úgy lehet, ha az ember akkorát lép, amekkorát kell, akkorát lendít a kaszán, amekkorával a legszélesebb sort tudja levágni, és amit tartani tud a tábla végéig, hogy a mögötte-mellette menő kaszásnak ne kelljen változtatni a maga mozdulatain, hogy ő is tudja tartani a sort, és hogy az asszony mögötte a sarlóval mindig pontosan akkora markot szedjen, szinte gabonaszálra mindig pontosan ugyanakkorát. Ötven fokban nincs beszéd, mindenki tudja és teszi a dolgát. Délben ebéd a fa árnyékában, ha van fa a közelben, ha nincs, akkor az út partján ülve, takarékos mozdulatokkal, lehetőleg lábosból egy szál evőeszközzel, és nincs kérem meg köszönöm, nincs beszélgetés, mert az fogyasztja az energiát.

Az élet falun terem (némely tájnyelven a búzát életnek hívják), az élet lehetősége, létünk, energiánk alapja, az ennivaló.

Napnyugtakor otthon, amikor megjön a csorda, megy a jószág a helyére. A tyúk odébb röppen, a kutya félrehúzódik. Miska neee! Ennyi elég, ha Miska valamiért megáll, akkor még annyi van, hogy az anyád, és kap egyet az oldalára.

Mindenki tudja a dolgát. Az asszony mos, főz, takarít. Azért van. Aztán meg gyereket szül. Ha nem sikerül, akkor lyányt. Az se nagy baj, majd legközelebb lesz gyerek is, ez meg azért csak kell, hogy legyen utánpótlás, mosni, főzni, takarítani.

Télen van beszélgetés. Földről, jószágról. Az öreg paraszt ritkán szól, de akkor okosat mond. Szentenciát. Az asszonyok a falu dolgairól is beszélnek. Születésről, halálról, jegyben járásról, házasságról.

Asszony másról nem beszél. Nem arra való. Legyen szívós, legyen munkabíró, dolgozzon hajnaltól estig, de a komoly dolgok az emberre tartoznak. Azokhoz erő kell, nagy erő, fizikai erő, asszonynak az élet igazán jelentős terepein nincs keresnivalója. Ez jó mulatság, férfimunka volt, írta a magyar irodalom egyik legkiválóbb költője, frailty, thy name is woman (gyarlóság, asszony a neved), mondja Hamlet a saját anyjáról, la donna é mobile (az asszony ingatag), énekeli a mantuai herceg Francesco Maria Piave szövegét a Rigolettóban (Victor Hugo eredeti szövegében: "Souvent femme varie, / Malheureux qui s'y fie." - prózai fordításban: A nő/az asszony gyakran változik, / Szerencsétlen, aki megbízik benne.) – nagy hagyománya van a nő lenézésének a világ „kultúrájában”. Ahogyan arról legutóbb ennek a blognak az Invokációjában már beszéltem, mostanában azért vagyunk néhányan, akik kezdünk rájönni a nő valódi értékére, a hozzánk, férfiakhoz viszonyított értékére, de még nagyon kevesen, minket leginkább kiröhögni szokás, még nagyon sokáig. De már vagyunk néhányan. Már néhány nő is kezdi elhinni.

Ez a felismerés (mely szerint a nő nem egyenrangú a férfival, hanem magasabb érték) nem faluról indult, és még nagyon sok idő fog eltelni, amíg eljut odáig. A falun egyelőre az asszony az élet szükséges kelléke, hozzátartozik a ház körüli élethez, mint a jószág, de nem ér többet (asszonyi állat). Mint mondtam, szívós és munkabíró.

Mondják, van már sok helyen traktor, a cséplőgép helyett kombájn.

De a paraszti mentalitás nem változott. A hagyományos életmód a génekben van, tessék megnézni az amerikai farmert. Évtizedek óta nem kaszál, és nem egy tehenet tart, hanem sokezres marhacsordát. Ám ha lehet hinni az amerikai irodalomnak, az amerikai farmer leírására tökéletesen alkalmasak a fenti mondatok. Nem állítom, hogy nem növekszik az általános alól való kivételek száma, de sok nemzedék születik még és hal meg, mire a génekből kimosódik, ami évezredek alatt ivódott bele.

A civilizációnak nem a falu a bölcsője. A tudomány és a művészet nem ott terem. Művész jöhet onnan, rendkívüli esetben akár elsőgenerációs is, valami őstehetség, de tudós még ritkábban, és mindketten el kell, hogy menjenek a faluból, le kell vetkőzniük a falusi mentalitást. Az egyszerűség olykor nagyon szép tud lenni, de az emberiség fejlődésének nem lehet alapja.

Egy ország gazdaságát rendben irányítani, a társadalmat a legmagasabb civilizációs szinten tartani, annak szükség esetén példát mutatni, az emberi faj fejlődését előmozdítani – nagyjából ezek volnának a feladatai egy ország első emberének.

Magyarország első embere faluról származik. És a megnyilvánulásai azt mutatják, hogy falusi is maradt.

Esetleg andalodjunk el ezen, és dicsérjük a falut, ahogy én tettem néhány bekezdéssel előbb?

Éppen lehet...


DEUTSCH ÉS A HÁNYÁS

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.02.24.


Tegnap, midőn örömmel nyugtáztuk, a bátorak több tízmillió pénzünkbe kerülő világtól való elzárkózásuk során Deutsch Tamást bírták jelölni EP-választási listavezetőjüknek, csak gondoltuk, hogy kevés lesz oda ő szegény. Ám, mivel minden viszonylagos, és a rossznál is lehet még rosszabb (vö.: Örkény: A pogány Süttőfia Süttő gondolatai, miközben Vencellin abádszalóki prépost parancsára testét négyfelé szaggatták), nem gondoltuk volna, hogy elég egy nap, és bizonyítja nekünk, megfelelő választás volt ő oda.

Abban az értelemben mégpedig, hogy egy huszárvágással – a szokásos, ennyire végződő közösségi médiás bejegyzésében – tett tanúbizonyságot arról, nála lentebb nagy valószínűséggel márt nem lehet létezni. Ekkor természetesen morális, kognitív és egyéb készségekre gondolunk, mint ami alapvetésekre szükség van az emberi élethez, ha az ember pedig listavezető, akkor még inkább. De nem a Fideszben ezek szerint. Az állandóság azonban az ebben a történetben, hogy ezt megszoktuk, és meg sem lepődünk rajta.

Egyáltalán. Hogy ezt leszögezzük. És idézzük is rögvest, mert eleget pergett a dob, fokoztuk a várakozást, hogy vajon mit is sikerült közölnie a mi Tominknak, amellyel arra méltónak bizonyult, hogy megörökítsük az utókornak ezeken a lapokon is. Nos: „A sokszínűség önmagában nem érték. A hányás is sokszínű. Ennyi”. – Így és ekképp a Fidesz listavezetője, de amikor azt mondtuk, hogy ezzel ő közölni akart valamit, akkor egyből feltehető a kérdés: kinek. Mert valakinek csak szánta, és abban egészen biztosak vagyunk, nem nekünk.

Kinek tehát és akkor? Nos, minden bizonnyal az ő bávatagjainak, a szavazóbázisnak, akikről viszont más összefüggésben állapítottuk meg két napja, hogy valami őskori gomba szintjén leledzenek. Ehhez most hozzá teszünk egy kis moszatot is nagy szomorúan. Nem tudható, mi volt előbb, a Fidesz kommunikációjának folyamatos lentebb igazítása, hogy a táboruk nívójához klappoljon, illetve, hogy a kollégisták predesztináltan ilyenek. Harmadik eshetőség, hogy együtt hülyültek el, és uralkodnak így az országon mindörökre.

Ugyanakkor végül, de nem utolsó, sorban ez az odaböffenés szól afelé is, aki Deutschot erre a magas tisztségre jelölte. A választott ezt bírta előadni, mint ami Orbán kényes ízlésének megfelel, és lehet, nem is tévedünk ekkor olyan nagyot. Mert országunk fura ura is mutat nívójában ilyen mélységeket, aki örül annak, ha az egyik samesza tagadja a sokszínűség érték voltát, s ennek érzékeltetésére a hányásra bír gondolni. És ezt le is írja milliós tábornak való eljuttatás és szellemi örömszerzés szándékával minden bizonnyal, mert különben minek.

Nem értjük, viszont tudjuk, a sokszínűség önmagában miért fáj Deutschnak. Nagy valószínűséggel ő maga azonban nem, mert még nem vallotta be a tábori szürkéhez vagy a barna ingekhez való vonzódását. Illetve az is bizonytalan, gondol-e egyáltalán valamire is, mert erős a kétség mibennünk, s igazolásul most is a Fidesz kommunikációjára gondolunk, mint amelyik a jelmondatoktól eljutott a jelszavakig, és a jelek szerint útja nyílegyenes az artikulálatlan szógyökig vagy betűig. Néhány képregényes hangutánzó föliratig...