2024. március 2., szombat

ESTI KORNÉL ÉNEKE

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.03.02.


Még meg sem száradt a tinta a papíron, amelyen Sulyok Tamás – mint munkavállaló – aláírta a szerződését, hogy ezentúl Orbán Viktor köztársasági elnöke lesz, máris itt a baj. Apró kis bibi, botrányocska, aminek a kimenetele attól függ, a Fidesz, az „ellenzék” és mi magunk mennyire vesszük komolyan azt az ideát, miszerint nem árt, ha egy magyar közjogi méltóság feddhetetlen. Illetve már most, az elején fölmerül óhatatlanul az a dilemma, hogy a NER-ben létezik-e egyáltalán ez az avítt fogalom: közjogi méltóság.

Vagy valami más ez az egész, és mind az összes Orbán kirakati bábuja csupán. Az derült ki tegnap, hogy Sulyok elnök apukája „nem a kommunisták ártatlan áldozata”, hanem egy szimpla náci szimpatizáns, antiszemita ügyvéd volt. Amikor ez délután, akárha derült égből a villámcsapás, napvilágot látott, rögtön jöttek az első reakciók: senki nem tehet arról, kik voltak a szülei, mert értelemszerűen nem válogathatja meg őket. Sulyok esetében azonban nem csak erről a biológiai determinációról van szó, hanem profánul arról, hogy hazudott.

Karsai László történész, aki Sulyok felmenőjének valódi énjét kiderítette és napvilágra hozta, úgy fogalmazott, még az is meglehet, friss köztársasági elnökünk – megengedőbben – nem tudja, ki is volt valójában az apukája, amikor azt a legendát terjeszti róla, hogy kommunista-üldözött volt. Ez azonban elég nehezen hihető, mint ahogyan pár héttel ezelőtt Bayernél sem volt az, hogy ne lett volna tisztában a saját – szintén náci – nagyapjával. Ugyanis, ha az ember nem úgy él a nagyvilágban, mint egy gomba, akkor vannak ilyen ismeretei.

Ilyképp a mostani helyzetben Sulyokkal sem az a gond, hogy milyen családból származott, hanem az, nagy valószínűséggel hazudott róla, amit biztosan le fog tagadni. Tegnap erre még nem volt ideje, de ma majd biztosan megteszi. Rábökhetnénk itt göcsörtös ujjainkkal Orbánra, mint aki képtelen hibázni, ebből fakadóan mindig azt teszi, mert immár a harmadik köztársasági elnökével van baj, ezzel ráadásul úgy, hogy az elnöki tojáshéj még meg sem száradt a seggén. Ez azonban nem lehet véletlen, hanem nagy valószínűséggel rendszerszintű a hiba.

Bár, ha Orbán rendszeréről beszélünk, mi nem az. Az azonban valóban szinte törvényszerű lehet, hogy a kedves vezető nem tud egy makulátlan embert előhúzni a cilinderéből. Mert vagy nincsen neki, vagy pediglen egyszemélyi kijelölő emberként nem ad lehetőséget arra, hogy a stábja is megvizsgálja a jelöltjeit. Orbán megálmodik valakit, az álom pedig valóra válik, aztán jön a keserű ébredés. Abból a szempontból kemény legény ez a mi utcai harcosunk, hogy a mostanában kapott pofonokat azért állja. Legalábbis úgy mutatja.

Hogy a függöny mögött mi történik, soha nem tudjuk meg, de ez most mellékszál. Térjünk vissza erre a Sulyokra, aki megkapta a stigmáját tegnap. Olyan jelet a homlokára, amivel bajos lesz köztársasági elnökösködni, de, ha emiatt most villámgyorsan lemondana, mint ahogyan morális szempontból ezt meg kellene tennie, akkor az olyan gyomros lenne a NER-nek, amit nehezen heverne ki. Sulyok tehát ebből a megfontolásból maradni fog, rossz érzéseink tehát sokasodnak. Ám ezt megszoktuk. Ez a gikszer azonban messzebbre mutat a napi politikánál.

Újra meg kell állapítanunk, hogy kies hazánk két történelmi szembenézést sem végzett el. Nem tisztázta a fasiszta-náci múltját és a kommunistát sem, így ebből fakadhat az a tapasztalatunk, hogy a nyilas pribékekből minden zavar nélkül lehettek ÁVH-sok az organizmusok, náciból kommunisták, aztán meg ezekből demokraták, olykor fiatalok is. Ezért lehet, hogy amint közkézen forog, a prominens fideszesek között több a valahai MSZMP-s, mint egy hatvanas évekbeli párttaggyűlésen. Ettől olyan taknyos minden Magyarországon.

Bárhová nyúl Orbán, csak terhelt alakokat talál. És itt jön elő egyrészt Virág elvtárs tétele A tanúból, hogy öt perc alatt bárkire rábizonyítja a bűnösségét, viszont ennél sokkal szomorúbban és teljesen lehangoló módon Kosztolányi hősének igaza az Esti Kornél énekéből: „Mit hoz neked s búvár, ha fölbukik a habból? Kezébe szomorú sár, ezt hozza néked abból”. – Íme, hölgyeim és uraim: Sulyok Tamás. És íme sajnálatosan az egész, terhelt magyar hazánk, ahogyan vonszolja maga után a mocskos múltját.

Nem volt szokásomban új generációt követelni a magyar közéletbe, de mindezek után nagy valószínűséggel más választás nincsen, ha élni akar az ország. Hiszen, mint kitetszik, a „rendszerváltás” után harmincöt évvel is még már lassan száz éves terheltségek mérgeznek minket, bár ez nagy valószínűséggel a mai gombákat (moszatokat) egyáltalán nem zavarja. Éppen ezért nem látszik a kiút a magyar trutyiból, bár, ha belegondolunk, ezer éve nem látszik. Viszont olyan is az ország, amiért azonban így élünk benne bűneinkben tocsogva.

SULYOK TAMÁS MIBEN FEJEZI KI A NEMZET EGYSÉGÉT?

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2024.03.02.


Magyarország államfője kifejezi a nemzet egységét.

Töröm a fejem, vajon Sulyok Tamás miben fejezi ki? Abban fejezi ki, hogy a rendszerváltás után viceházmester színvonalú seftelésbe fogott, piramisszerűen működő céget irányítva, nyerészkedve aranyon, sztereómagnón, pián, mindenen, csak dőljön a jó német márka, egészen addig, míg a pénzügyőrök be nem zárták a kócerájt? Vagy azzal fejezné ki a nemzet egységét, hogy méreteset és kirívóan alpárit hazudott, hogy antiszemita, nemzetiszocialista, Szálasitól kissé jobbra álló apjából a kommunizmus mártírját farigcsálhassa?


És ez utóbbi vajon miért nem veri ki a biztosítékot e honban? 

Maga a nemzet egysége hazudik, meghamisítja a múltat, s nem érzi úgy, hogy neki, az alkotmányosság legfőbb őrének épp ellenkezőképpen kellett volna tennie. Novák Katalinnak azért kellett mennie, mert hibáját követően – mint elhangzott – már nem lesz többé képes kifejezni a nemzet egységét. Sulyok a giga hazugságával és nyilas apjának sunyi mentegetésével kifejezné a nemzet egységét?

Van, ahol le se jött a történet (Isten veled, Telex), a nagyközönséget már meg sem rázza a hír, s az ellenzék vezetői halkan, avagy inkább sehogy sem duruzsolnak.

Csönd van, üresség és hazug hallgatás.

Sulyok Tamás tényleg kifejezi a nemzet egységét.

BÁNKI GYÖRGY: „EGY BÁNTALMAZÓ RENDSZER NEM ÜLDÖZI A BÁNTALMAZÁST”

FRISSHÍREK PODCAST 
/ MAGYAR KÖZÖNY
Szerző: FRISSHÍREK PODCAST
2024.03.02.



A NER egy toxikus és nárcisztikus rendszer? Mi van, ha egy szavazó találkozik a pártja által megteremtett valósággal és az nem az, mint amit elképzelt? A kognitív disszonancia irányítja a politikai szekértáborokat? De hogyan lehet megvédeni magunkat a propagandától? A kérdéseinkre Bánki György pszichiáter válaszol.

ZAMECSNIK PÉTER: NEM CSAK A FIDESZ SZAVAZÓI TARTOZNAK A MAGYAR NEMZETHEZ

KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Szerző: NÉMETH PÉTER
2024.03.02.



Kell, hogy legyen következménye annak, hogy két köztársasági elnök is megbukott, most ráadásul a Fidesz kommunikációja csődöt mondott, Orbán többet tett a helyzet javításáért, mint a Rogán-féle propagandaminisztérium – mondta a KlikkTV Mélyvíz című műsorában Zamecsnik Péter ügyvéd. Emlékeztetett, a Fidesz szavazótáborát is megosztotta ez a kegyelmi kérdés. Hozzátette, „most ezzel az eszetlen jogalkotási szándékkal rossz irányba megy a kormány, mert nem a büntetést kell növelni, hanem a felderítési arányt.”

Beszélt Sulyok Tamásról, a frissen megválasztott köztársasági elnökről, akivel kapcsolatban a fő kérdést abban látja, hogy az Alkotmánybíróság elnöksége után, köztársasági elnökként, mennyire fogja kifejezni a nemzet egységét. „Ez Novák Katalinnak nem sikerült, ebben a nemzetben ugyanis nem csak a Fidesz-tábor van, hanem vannak, akik nem a Fideszre szavaztak és vannak talán sokkal többen, akik senkire sem szavaztak. Ők ugyanolyan magyar állampolgárok.”

Az ügyvéd beszélt a Gyárfás-perről is, amelyben már az meglepetésként érte, hogy védencét bűnösnek mondták ki. „Ez az ítélet is abba sorba fog tartozni, ahol másod- vagy harmadfok, vagy perújítás megállapítja az elsőfokú bíróság tévedett.” Azt is részletezte, hogy a széttárt kéz, miért nem lehet felbujtás alapja ebben az esetben. „A bűnsegéd általában egy aktív magatartás, nem az, hogy széttárom a kezem.

A PSZICHOLÓGIAI ALKALMASSÁGI VIZSGÁLATOT ORBÁNRA IS KI KELLENE TERJESZTENI

AMERIKAI NÉPSZAVA
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2024.03.02.


A szakemberek már meg is mondták azt, hogy a gyermekotthonok vezetőivel szembeni pszichológiai alkalmassági vizsgálat pótcselekvés és látszatintézkedés, amely nem jelent megoldást a gyermekvédelem akut problémáira. Kizárólag propagandisztikus célt szolgál. A pedofília nem pszichiátriai betegség, ezért ez nem old meg semmit.

A pszichológiai alkalmasság vizsgálatának felvetése azonban időszerű, méghozzá Orbánnal és embereivel szemben. Az a rémálom és ámokfutás, ami Magyarországon zajlik, jogos kérdéseket vet fel Orbán mentális és pszichológiai alkalmasságát illetően. Aki öncélúan is keresi a konfliktust, nem tűr ellentmondást, embereket veszélyeztet, az mentálisan beteg.

Aki tömeggyilkosok mellé áll, s egy háborúban a népirtókat védi, békének nevezi az áldozat lefegyverzését, kapitulációját, aki beteges vágyat érez, hogy normális embereket zsaroljon, megbotránkoztasson, provokáljon, annak súlyos pszichológiai problémái vannak. Országot csak mentálisan és pszichésen egészséges emberek vezethetnek.

Ezt önmagában megkérdőjelezi a korlátlan hatalomra való törekvés, mások jogainak durva korlátozása, a gyűlöletkeltés, az uszítás, a primitív bosszú és az állandó agresszivitás. Ha ezt egy gyerek követi el, azt pszichológushoz, esetleg pszichiáterhez, elmeorvoshoz viszik. Orbán viszont országot vezethet, korlátlan hatalmat épített ki és mindenkit félelemben tart.

Aki nem vállalja semmiért a felelősséget, két nőt mondat le azért, hogy megússza, amit tett, aki soha nem ismer be semmit, állandóan másra keni a felelősséget, mást hibáztat, szintén súlyosan beteg ember. Aki gyűlöletet kelt másokkal szemben, mert csak akkor érzi biztonságban magát, akinek egész élete az apjának való bizonyítás, közveszélyes ember.

Orbán az „Aki mondja másra, az mondja magára” szintjén áll, mint minden nárcisztikus pszichopata, ami nála egyértelműen diagnosztizálható a tünetek alapján. Egy kisebbségi komplexussal sújtott óvodás érzelmi szintjén áll. Jellemző, hogy legutóbb azt mondta: aki őt Putyin kutyájának és trójai falovának mondja, annak pszichoterápiát javasol.

Aki Orbán magatartása alapján nem nevezi őt Putyin kutyájának és trójai falovának, azt érdemes pszichoterápiára küldeni, mert az alapvető érzékelése, értelmezési képességei tekintetében súlyos bajok vannak. Orbán tudatalattijából azonban azért tört fel a javaslat, mert aki nagyon súlyos pszichoterápiás kezelésre szorul, az ő maga.

Azt is joga lenne tudni az ország polgárainak, hogy bármilyen pszichoterápiás, mentális vagy elmeorvosi kezelés alatt áll-e, diagnosztizáltak-e nála skizofrén paranoiát, amelynek látványos tüneteit produkálja, az erre használatos gyógyszerek mellékhatásaival együtt. Biden elnök egészségügyi állapotáról szóló vizsgálatok eredményeit most tették közzé.

Az amerikai elnök vérnyomásával, koleszterinszintjével, mentális egészségével tisztában lehetnek az amerikai polgárok, azt is tudhatják, hogy Bidennek sleep apneája van. De a disznó módjára elhízott, egészségtelenül élő, súlyos mentális és pszichológiai problémák tüneteit produkáló Orbán állapotáról senki nem tudhat semmit.

Miközben Biden egy leváltható és egészségügyi alkalmatlansága esetén visszahívható ember, míg Orbán az ország korlátlan hatalmú ura, akit se ellenőrizni, se leváltani nem lehet. Az országot a tulajdonaként kezeli, egyszemélyben hoz a magyar nép sorsáról szóló döntéseket, mintha az övé lenne az ország. Ez is a mentális betegség egyik tünete.
*
2018-ban még a fideszesek egynegyede is úgy gondolta, hogy Orbán pszichiátriai kezelés alatt áll. Azóta a helyzet nem javult, csak romlott, ha a kezlés igaz, akkor nem hatékony.

ROMSICS IGNÁC: NAGYHALAKRÓL ÉS KISHALAKRÓL – MAGYARORSZÁG ÉS A VÁLTOZÓ VILÁGREND

NÉPSZAVA
Szerző: ROMSICS IGNÁC
2024.03.02.


A birodalmak és a kisebb államok virágzásának, hanyatlásának és végül bukásuknak az okai azóta foglalkoztatják a történetírást, amióta az i.e. 5. században a hellén városállamokban a bölcseletnek ez az ága megszületett. A „történetírás atyja”, Hérodotosz kortársaihoz hasonlóan úgy gondolta, hogy az emberi történelem a természeti világban megfigyelhető ciklusok szerint körforgásban halad. Az emelkedés és a hanyatlás ciklikusságát két tényezővel magyarázta. Részben a hatalmon lévők, vagyis a mindenkori elitek minőségével, amely uralkodásuk hosszával arányosan egyre romlik, s akiknek a beképzeltsége és arroganciája megakadályozza őket abban, hogy komolyan vegyék az „intő jeleket”, vagyis a külvilág figyelmeztetéseit. Ha egy uralkodó átlépi a közerkölcs határait, ha mértéktelenné és elbizakodottá válik, akkor számíthat a bukásra. Ez történt a perzsa birodalom megalapítójával, II. (Nagy) Kürosszal, aki úgy vélte, hogy „fölötte áll minden embernek”, és a döntő csata előtti figyelmeztető jelekkel mit sem törődött. A másik tényező: az egyes kultúrák, államok, városok „puhasága” vagy „keménysége”. Hérodotosz „történeteinek” elején Perzsia szegény, elmaradott, de bátor és harcos. Az i.e. 480-as évekre azonban a jólétben elpuhult, a perzsák nagyrészt már csak henyéltek, és újabb hódításoktól remélték jólétük fenntartását, miközben a görögök szegények, de edzettek és elszántak voltak...

L. RITÓK NÓRA: A TÁRSADALMI LESZAKADÁS ETNICIZÁLÁSA

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.03.01.


Úgy látszik, megkerülhetetlenül visszalépünk arra az útra, amit már egyszer sikerült elhagyni: a romapedagógiához.

“A romapedagógia alapjai és az együttnevelés, felzárkóztatás szakmódszertana” tartalommal ajánlott a héten az oktatási rendszer továbbképzést, akkreditáltat.

A szakma egy része sosem tudta ezt magáévá tenni, én sem tudom értelmezni. Megbélyegzőnek tartom, és alapjaiban elfogadhatatlannak. Ez ugyanis akkor állná meg a helyét, ha nemzetiségként tekintek a romákra, de akkor logikus lenne, hogy legyen minden nemzetiségre külön szakmódszertan, pl. német, szlovák, román, stb. Ami teljesen szakmaiatlan, ezt ugye azért mindenki el tudja fogadni, és több alapvető emberjogi kérdést is felvetne.

Akkor mi miatt kell külön szakmódszertan hozzájuk? Nyilván a szocializációs minták miatt, ezért tért vissza is, de akkor ezek szerint ennek etnikai meghatározottsága van?

Miközben a terepi tapasztalat egyre inkább abban erősít meg, hogy nem segíti a megoldáskeresést, ha a társadalmi leszakadás problémáját etnicizáljuk, egyre erősödik a szakmai környezetemben az a vonal, amiben mindenképp különválasztják a roma gyerekeket, a problémahalmazuk miatt. Így, megnevezve, hogy a roma gyerekekről van szó. Nem a generációs szegénységben élő, nem a halmozottan hátrányos helyzetű, hanem a roma gyerekekről.

Miközben ugye ez alapjaiban sem tiszta…. hiszen ki a roma? Aki annak vallja magát, vagy akire rámondják? Nincsenek iskolai nyilvántartások erről, nem is lehet efféle adatrögzítést végezni, nem is kérdezzük, mégis, az pedagógusok szakmódszertani képzést kapnak a roma gyerekekre.

A köznevelési törvény sem rögzít effélét (még), itt a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű fogalmakat használják, és ezzel határozható meg az iskolai szegregáció mértéke is. (Bár a 2013-as törvénymódosítás, ami újradefiniálta ezeket a fogalmakat elfedte a valós adatokat, de ez egy másik történet.)

Régóta figyelem ezeket a folyamatokat, van is konfliktusom ebből bőven, és pár éve el is határoztam, hogy a roma érdekvédelem területét kiveszem a munkánkból, mert elfogyott az erőm a folyamatos támadásokban, amit minden felől kaptam. Amikor a roma értelmiség felől is, azt már nem bírtam. Mégsem tudok hallgatni, mert látom a terepen, hogy mennyire támogatja az etnicizálás a kirekesztést. És persze azért sem, mert nem tudom és nem is akarom tagadni, hogy akiket mi generációs szegény családokként emlegetünk, azoknak a zöme roma család.

Mióta mi kivezettük az etnicizáló vonalat, egyértelműen sikeresebb és befogadóbb lett a munkánk az ügy-képviseletben is. A gyerekszegénység amúgy is egy sokrétű probléma, amit önmagában is nehéz átfogni, hiszen a gyerekek szegénysége mögött a család szegénysége áll, nem leválasztható róla, így a megoldáskeresésben is így kell gondolkodnunk.

A baj az etnicizálással az, hogy nem történik vizsgálódás a felől, hogy egy-egy dolog milyen gyökerű. Csakugyan van etnikai gyökere, vagy más miatt történik? Így aztán negatív, folyamatosan erősödő, roma bélyeggé válik az is, ami nem az.

A hatások, akár az iskolából, akár más intézményből érkeznek, leamortizálódnak a családban. Írtam már a kultúrkörökről korábban is. Az iskolai kultúrkör és a családi kultúrkör metszetének a hiányáról, vagyis arról, hogy teljesen más üzenetek érkeznek az iskolából, mint amit a család ad, innen nem kap megerősítést az iskola, és csak a családon belüli minták átörökítése marad.

Írok egy példát, talán így jobban érthető lesz. Egy települési előadáson voltam, ahol a színpadon két roma zenekar ült. Egyikük nagy múltú, nemzetközi szinten is elismert zenekar, a másik egy helyi, “családi” zenekar. Hallgattuk az előadást, amiben volt szóló szám is, ő nem a színpadon ült, hanem a produkciója idejére bejött, és a két zenekar előtti részen adta elő a zeneszámot. A szóló produkció alatt a nagy múltú roma zenekar ült a helyén és onnan élvezte az előadást. A másik zenekarból azonban közben felállt valaki, és átvonult keresztben a színpadon, kiment. Nyilván előfordulhat, hogy valami miatt fel kellett állnia, bár mehetett volna a hátsó függöny mögött is, de nem így tett. Aztán egy idő múlva, ugyanígy, a színpadon át visszajött. És ez még egyszer megismétlődött a szóló produkció alatt.

Teljesen világos, hogy ez egy tiszteletlen, udvariatlan dolog volt, hiszen meg kellene tisztelni az előadót azzal, hogy nem zavarjuk semmivel a produkcióját. A nagy múltú zenekar, aki ebben él, ezt pontosan tudja, ők semmiképp sem zavarták volna meg a szólóelőadást járkálással. A másik nyilván nem így élte meg ezt, ez nem az ő produkciójuk, tehát nekik nem érdekes…belefért ez is. Akkor ez most etnicizálható viselkedés volt? Világos, hogy nem… Ez egy olyan viselkedés volt, ami azért történt, mert nem tanulták meg ezt a színpadi viselkedést, nem épült be náluk. És senki sem mondta meg nekik, hogy ez udvariatlan és méltatlan dolog.

Ha most azt mondjuk, hogy minden cigány udvariatlan, akkor egy általánosító bélyeget teszünk rájuk. Nem sokkal jobb a helyzet, ha azt mondjuk, hogy az egyik csoportban nem “olyan” cigányok voltak, mert ez is megbélyegző. E helyett, ha úgy közelítjük meg, hogy ez egy tanulási folyamat, mindjárt kivezetődik az etnicizálás, és a bélyeg is.

Szeretnék behozni még egy másik vonalat is. Mert más miatt is kontraproduktív a dolog, ugyanis nagyon könnyen átmegy ez önigazolásba is: “Azért nem tudom, azért történik így, mert cigány vagyok. A cigányok ilyenek.” És ezzel le is zárják a változás útját, legyen az bármi, kommunikáció, viszonyulás a munkához, egymáshoz, stb. Ha elkezdjük kibogozni velük, hogy ennek mi köze van az identitáshoz, hamar kiderül, hogy semmi. Sokkal inkább egy átörökített minta, egy viselkedés, ami változtatható. De könnyű kibúvó. Ráadásul meggyőződésem, hogy ezek a “felmentések” olyanok, mint a tanult tehetetlenség, és mi, a többségi társadalomból is építjük a paternalista kommunikácónkkal.

Ha már itt tartunk, mert a terepen látni ezt is, mi a helyzet azzal, mikor a roma identitás felvállalása attól függ, milyen előnyük származhat belőle? És váltogatják, ennek megfelelően?

Szóval, azt gondolom, nagyon sok tisztázatlan kérdés van ebben az egészben, és sajnos, még, ha a legjobb szándékkal is történik, a társadalmi leszakadás etnicizálását én nagyon nagy csapdának tartom. Mindig fel kellene tennünk a kérdést, mikor egy-egy problémát találunk, vagy beavatkozási pontot keresünk, hogy mi van mögötte? Mi az alapja? Csakugyan a roma identitás ténye, vagy a generációkon átörökített szocializációs minta, amit a nyomorúság, a tanulatlanság, és a kirekesztettség hozott, és aminek a megtörésében magukra maradtak az érintettek?

Csak így lehetne elérni, hogy a roma identitás a helyére kerüljön bennük is, bennünk is, a velük foglalkozó intézményrendszerben, és a közbeszédben is. Segítene ez az előítéletek lebontásában és az áldozati szerep tisztázásában is. Sokat gondolkodom azon, mi lehet az oka annak, hogy ezt ennyire másképpen látjuk? Mondjuk, ha a munkánk elejére gondolok, akkoriban én sem így gondoltam, mint most. De a terepi tapasztalatok, a közvetlen problémák és megoldáskeresések átformálták bennem ezt. És már nem is értem, hogyan gondolkodhattam 25 éve olyan leegyszerűsített módon.

Talán ezt csak közelről lehet látni. Mert azt nem hiszem, hogy amit tapasztalok, az nem igaz.

CSANÁDI MÁRIA: AZ ORSZÁG FOGLYUL EJTÉSE

MOZGÓ VILÁG
Szerző: CSANÁDI MÁRIA
2023.11.03.


Könyvünkben hat tudományos kutató vizsgálja a Fidesz 2010 és 2021 közötti választási sikereinek rendszerszintű következményeit. A kutatók különböző területekről érkeznek, és a folyamatot a politikai gazdaságtan, a közgazdaságtan és a szociológia szempontjából elemzik. Fókuszuk azonban közös: a Fidesz algoritmusának nyomon követése. A szerzők empirikusan kívánták feltárni egy társadalmi rendszer kialakulásának dinamikáját és strukturális jellemzőit, az újraelosztás tulajdonságait és hatásukat a társadalmi integrációra és rétegződésre, a közbeszerzéseken keresztül történő újraelosztás politikai szelekcióját, valamint a politikai szelekció következményeit a kormány tagjaival leginkább összefonódottak korlátlan gazdagodására.

A könyv általam írott első részének címe magyarul: A politikai foglyul ejtés és az intézményesített korrupció alakulása Magyarországon 2010 és 2021 között („Paths to Political Capture and Institutionalized Corruption in Hungary 2010–2021”). Ebben a részben empirikusan követem a politikai foglyul ejtés dinamikáját és annak központilag irányított hálózatként való elterjedését. Több mint 700, 2010 és 2021 közötti döntést és eseményt gyűjtöttem össze, hogy bemutassam a politikai foglyul ejtés és diffúziójának folyamatát. Az illusztrációk segítenek empirikusan követni a Fidesz rendszerszintű terjeszkedését először a politikai alszférában, majd a fékek és ellensúlyok intézményei felé kinyúlva és azokat elfoglalva, és tovább haladva a helyi és alulról szerveződő autonómiák irányába, mígnem a hatalom a társadalom összes alszférájába, annak hajszálereiig betüremkedik. Az első rész arról is szól, hogy a politikai térhódítás diffúziója hogyan alakítja és strukturálja a gazdasági és társadalmi alszférákat. Leírom továbbá ennek az ellenőrzés nélküli terjeszkedésnek a gazdasági, környezeti és a közszféra területén jelentkező romboló következményeit, és rámutatok a rendszerstabilizáló tényezőkre, a romboló előretörés dacára.

Az itt közölt fejezetben annak a folyamatnak az első fázisáról írok, amelyben a Fidesz mint politikai párt központosított autoriter rendszerré alakul. Ebben a fázisban a politikai kétharmad lehetővé teszi az országos autonómiák politikai foglyul ejtését s ezen szervezetek gyakorlati alárendelését a végrehajtó hatalomnak. (Csanádi Mária)
...