Amikor majd rájuk cáfol a történelem, és Magyarországon a társadalomkutatás újra lélegzethez jut, a tudósok felfejtik ennek a honfibúnak az eredetét. Ilyenek voltunk mindig is? Vagy az állandó paráztatás, a folyamatosan pergő ellenségképek sodorták el a békés boldogság és a remény képességét? Talán aki nem is hiszi el, hogy ostromolnak minket migránsok, nemváltó ovisok, Soros és Brüsszel, annak is elrontja a hangulatát idővel ez a szüntelen riadó. És valami amorf, megfoghatatlan veszélyérzet beszűrődik alattomosan: hogy jönnek a pomogácsok.
Nem hibáztatok senkit, tényleg felváltva játsszák nekünk a katonazenét és a gyászindulót, a primitív ijesztgetés mögül pedig szivárognak az évszázados világvége-elméletek: hanyatló Nyugat, nemzethalál, siralomvölgy.
A kormány hegemóniára nem tudott szert tenni – köszönhetően a szabad sajtónak és az internetnek –, de azért elér mindenkit az üzeneteivel, és azok nagyjából egy halálkultusz szövegei. Damoklész kardjáról, a közelítő végítéletről, meg hogy mind bűnösök vagyunk, és egyetlen feladatunk a vezeklés.
De hát hazudnak! Előre megfontoltan, aljas indokból és különös kegyetlenséggel. És mióta már! Álljunk meg egy percre, és számoljunk el. Elvileg minden nép, amelynek nincs ilyen kisgömböce, mint nekünk, már kihalt.
Éhen fagytak orosz gáz nélkül, továbbá elvitték őket az ukrán frontra meghalni. Az otthon maradt rokkant és átműtött öregeket kiirtották a migránsok, a koponyájukból minaret épült; a földjeiken csak dudva terem, de még azt sem takarítják be a tönkretett gazdák, akiket amúgy is elvittek a frontra. Mindezek elkerülése érdekében kellett nekünk Orbán Viktort hatalomban tartani, tehát nyilvánvaló, hogy ez a lengyelekkel, románokkal és németekkel már rég megtörtént, ugye?
Hát nem. Európa békében vakarássza a hasát, felhúzós harangokból szól a Stille Nacht, duruzsolnak a kazánok, tele a boltok hússal és sajtokkal. Sehol senkinek nincs több baja, mint a magyaroknak. Például tudnak örülni. Nagyon úgy néz ki, hogy van élet Orbán Viktor nélkül. Ezzel a frusztrációval minden vallás szembenéz, amikor összefut az idegennel, aki még sosem hallott A Könyvről és a mi Megváltónkról, aztán mégis egész jól elvan; ez aztán látványos svédtornagyakorlatokat eredményez, amikor is megmagyarázzák maguknak, hogy igazából azok nincsenek is jól, vagy ha mégis, az bűn.
Nem lesz könnyű kiszabadulni ebből a hangulatból. De hát felnőni sem könnyű, nem egyik napról a másikra érti meg az embergyerek, hogy nincs az ágy alatt semmi. Nem nagyon van más módja ennek, mint az önreflexió: előszámolni a hat-, három- vagy egyéves rettegtetéseket, és felismerni, hogy mindet megúsztuk. Nemcsak mi, hanem az egész kontinens.
Nem tudják elcsalni. A választási rendszer stabil; amíg helyben ott vannak az ellenzéki számlálók, addig nem lehet a szerveren átírni a számokat. És ott lesznek, nyugi. Minden fel lesz jegyezve.
Donald Trump majdnem nyolcvanéves. Valószínűleg elviszi az ördög még a ciklus közepén. Aztán lesz kapkodás, tűzoltás, szellemidézés – de vége lesz. Putyin sem él örökké. Ezek az emberek anomáliák.
A nemzeti érdek megmarad utánuk, a fóbiák, mániák, tébolyok meghalnak velük. A mi békés megszokott világrendünk nem a jóindulaton nyugodott, hanem a civilizált érdeken. Csak akkor még nem bolondok diktálták a kottát. Minden helyreáll.
A világ változik, igen. Vele változik a klíma, és a mesterséges intelligenciát sem gyömöszölhetjük már vissza a lámpásba. De nem fogunk kihalni. Az emberiség hihetetlenül ütésálló. Túl vagyunk jégkorszakokon, pestisen, vallásháborúkon és világháborúkon.
Megszámlálhatatlan pénzügyi válságon, hiperinfláción, ipari forradalmakon. Hogy mennyire szenvedjük meg a változásokat, az főleg azon múlik, tanulunk-e a múltból. Az esély adott.
Minél többet értünk a múltból, annál okosabban kerüljük ki az ismert csapdákat. Jó hír, hogy ez megoldható: hatékony és mindenkinek elérhető oktatással. A többi már simán tudás, számszerű és számonkérhető ismeret, nem holmi érzület, nemzeti öntudat meg ilyen lila hülyeségek.
Túl fogjuk élni és meg fogunk maradni, mert nincs az embernél alkalmazkodóképesebb, nagyszerűbb teremtmény.
Ki tudunk farolni a zsákutcákból, és egy kis szerencsével ezt világháborúk és kataklizmák nélkül tesszük, ha emlékszünk az előzményekre. Mindig lesznek, akik a pillanatnyi felhorgadásainkból akarnak élni – csak rajtunk múlik, hogy okosabbak vagyunk-e, mint amit ők feltételeznek rólunk.
Választhatunk jobb életet – erről szól a következő évünk. És aztán, idővel, óvatosan megtanulhatunk örülni megint. Vagy akár már most is örülhetünk.
• Kampányzajszűrő