2026. július 2., csütörtök

ÉLŐ: ITT A TISZTÍTÓTŰZ-MŰVELET ÚJABB FEJEZETE ÉS JÖNNEK A CSALÁDTÁMOGATÁSOK AZ ISKOLAKEZDÉSRE

KONTROLL
Szerző: KONTROLL
2026.07.02.



Hamarosan élőben közvetítjük a Kormányinfót, ahol szó lesz személycserékről és az állami szervek átalakításáról. Napirenden szerepelhet a rendkívüli hőség és vízhiány, illetve a frissen bejelentett iskolakezdési támogatás, de a debreceni akkugyár helyzete is.

BIRÓ FERENC: TÚLÁRAZTÁK, ELŐRE LEJÁTSZOTTÁK A KÖZBESZERZÉSEKET

SZINTEN TÚL
Műsorvezető: KRUG EMÍLIA
2026.07.02.



Nem botránykeltés volt a célunk, hanem hogy tükröt tartsunk a közbeszerzésekről – mondta Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke a Szinten Túl Krug Emíliával podcastban a szervezet éves közbeszerzéssel, korrupcióval kapcsolatos jelentése kapcsán. A hatóság a Digitális Kormányzati Ügynökség, a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság és a Nemzeti Kommunikációs Hivatal tevékenységét vette górcső alá, melyek létrejöttük óta 37003 milliárd forintot kezeltek. A szervezetektől az Integritás Hatóság akadozva, nem teljeskörűen kapott információkat. Ha kértek plusz adatokat, azt a választ kapták: „miért jöttél ide, nincs itt keresnivalód”. - Azt láttuk, hogy az állam drágábban bonyolítja a közbeszerzést, mint ha azt a piacon történt volna – tette hozzá. Ezen túl megállapították azt is, hogy sok esetben az árak megállapításánál a kiírók és a pályázók összejátszottak egymással. A Balásy Gyulához köthető Lounge csoport jelentkezett a hatóság antikorrupciós társadalmi érzékenyítő pályázatára, amit Biró Ferenc már akkor bizarrnak tartott. Szerinte az volt a céljuk, hogy meghekkeljék a pályázatot. A magyar közbeszerzési piacra jellemzőnek tartja, hogy három évvel ezelőtt egy honlap megépítésére kiírt pályázatukra jelentkezők közül, az első nyolc érdeklődő kérdése az volt, hogy kire írták ki tendert. Arra a kérdésre, ha az ÁS5Z elnök kezdeményezte a bíróságnál az elmozdítását, ha erről döntés születik, fellebbezni fog. Szerinte őt csak jogerős bírósági ítélet esetén lehet elmozdítani a hivatalából.

Szinten túl Krug Emíliával minden szerdán és pénteken a YouTube-on. Ha megteheti, támogassa a műsor készítőit a szintentul.hu oldalon.

ORBÁN EZT NEM ÚSZHATJA MEG: ÁLLAMCSŐD SZÉLÉN A GAZDASÁG?

KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2026.07.02.



00:00
– Bevezetés: Balog Judit köszönti a nézőket; a téma a költségvetési hiány és a friss gazdasági adatok.

00:41 – Magyar Péter bejelentése a 8% feletti költségvetési hiányról az uniós források nélkül.

01:02 – Bod Péter Ákos közgazdász elemzése: Miért nem meglepő a magas hiány? A kimenő kormány korábbi előrejelzéseinek kritikája.

01:50 – Az "irdatlan költekezés" és az uniós pénzek megelőlegezésének problémái.

03:32 – Zsonglőrködés a számokkal: párhuzamok és különbségek a korábbi kormányzati ciklusokkal.

05:00 – Április 12. előtti kifizetések és a jogi felhatalmazás kérdései.

06:33 – Példa a trükközésre: a kis benzinkutasok kárpótlásának elmaradása.

08:24 – Az államapparátus helyzete és a szakmai integritás kérdése az elmúlt években.

09:38 – A nemzetközi piacok reakciója és a politikai kockázat csökkenése a kormányváltás után.

11:03 – Az állam és a gazdaság állapota: „piramisjáték” vagy fenntartható pálya?

12:28 – A befektetők bizalma és az európai konfliktusok lezárásának gazdasági hatásai.

13:25 – Az euróbevezetés lehetősége és a magyar gazdaság helye a régióban (csehek, lengyelek, románok).

15:00 – Az uniós források megnyílásának feltételei: a korrupció elleni fellépés jelentősége.

17:01 – A társadalmi változások és a nép elvárásai az új kormányzattól.

18:27 – Magyarország pénzügyi megítélése: kilépés a fejlődő piaci státuszból a stabil közép-európai irányba.

20:34 – Az új állammodell szükségessége: Bod Péter Ákos cikke a hatékonyabb, „sportosabb” államról.

21:50 – Vita az állam szerepéről: mi maradjon állami és mi menjen magánkézbe?

24:11 – Gazdasági kockázatok: az akkumulátorgyártás környezeti és gazdasági hatásai (Debrecen, Göd).

26:38 – A centralizált hatalom és a miniszterelnök felelőssége a gazdaságpolitikai döntésekben. 

27:50 – A kormányváltás gyakorlati nehézségei és az adatok átadása. 

29:15 – A jövő lehetőségei: KKV-k támogatása, védelmi ipar és Ukrajna újjáépítése. 

32:00 – Záró gondolatok és elköszönés.

A GAZEMBERSÉG NÁLUNK RITKÁN JÁR KÖVETKEZMÉNNYEL, ELLENBEN GYAKRAN JÁR TISZTSÉGGEL...

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2026.07.02.


A magyar tudományos közéletnek vannak pillanatai, amikor az ember úgy érzi: nem történik semmi új, csupán a régi romlottság ismétli önmagát, immár jobb tipográfiával, frissebb politikai díszlettel és ugyanazzal a fülledt erkölcsi levegővel.
Lovász László Válasz Online-on megjelent interjúja után egy akadémikus filozófus professzor a maga Facebook-oldalán ezt találta írni: „a baj akkor kezdődött, amikor titkos megegyezéssel MTA-elnök lett. Kiváló matematikus, de ostoba, jellemtelen ember. Tetemes mértékben hozzájárult az MTA tönkretételéhez. Most majd új szelek fújnak.”
Így. Egyszerűen. Akadémikusan. Mint amikor a tudományos érvelés leveti magáról a bizonyítás terhes köpenyét, s végre házi papucsban, köpőcsészével a kezében jelenik meg a nyilvánosság előtt.
A posztoló nagyvonalú ember. Lovász Lászlóról elismeri, hogy „kiváló matematikus”. Ez az ő szájából természetesen nem csekélység: felér három Abel-díjjal, két Wolf-díjjal, egy akadémiai aranyéremmel és egy szerényen félretolt Fields-éremmel, amelyet csak azért nem adtak oda Lovásznak, mert a díj életkori szabályai nem egyeztethetők össze a posztoló professzor jóváhagyási mechanizmusaival. A dicséret után azonban jön a tudományos minősítés: Lovász ostoba, jellemtelen, az MTA tönkretételének egyik fő felelőse. Egy mondatban sikerül elintézni egy világszerte elismert matematikust, egy volt akadémiai elnököt és a magyar tudományos autonómia egyik legmocskosabb korszakának szereplőjét. Nincsenek érvek, nincsenek dokumentumok, nincs elemzés. Csak a régi magyar értelmiségi bunkó: damaszttal leterítve.
És a végén ott a remény: „most majd új szelek fújnak”.
Milyen szép mondat. Milyen ismerős meteorológia. Ebben az országban a szeleknek mindig különös erkölcstana van. Nem egyszerűen fújnak: eligazítanak. Aki eléggé korán fordítja feléjük az arcát, abból előbb-utóbb szélkakas lesz, majd intézményvezető, majd akadémikus, majd erkölcsi ítész. Aki pedig nem fordul, azt le kell fújni a tetőről.
A mi akadémikusunk természetesen mindig épített. Soha semmit nem rombolt, legfeljebb a rombolást nevezte át szerkezetátalakításnak, a leszámolást minőségbiztosításnak, az igazodást történelmi felelősségnek, a szélirány követését pedig nemzeti elkötelezettségnek.
Épített már a szocializmusban is, amikor munkásőrként őrizte a rendszer vívmányait, mert a vívmányoknak köztudottan fegyveres őrzésre volt szükségük. Aztán a rendszerváltás után is épített, méghozzá példás rugalmassággal: előbb azt, ami éppen akkor volt építendő, majd azt, ami utóbb lett az. A világnézet nála sohasem volt merev doktrína; inkább hordozható eszköz, afféle összecsukható tábori oltár, amelyet mindig ott lehetett felállítani, ahol éppen osztották az áldást, a státuszt vagy a kutatási pénzt.
Volt idő, amikor a vallástudomány és a vallásos gondolkodás még a klerikális reakció sötét melléküzemágának látszott. Aztán egyszer csak, valamikor 1990-et követően, az MDF és a KDNP országlása idején, beköszöntött az ökumenikus érzékenység, vallási konferenciákkal, áhítatos hangütéssel, helyi istentiszteleti gesztusokkal, mert az ember, ha igazán elkötelezett gondolkodó, nem ragad le holmi világnézetnél. A világnézet csak addig világnézet, amíg nincs új kormány.
Később más szelek fújtak. Szociális-liberális szelek, akadémiai szelek, kinevezési szelek, kapcsolati szelek, melyek a mi emberünket is az akadémikusi kinevezésig repítették. A széljárás újra és sokadszor ismét kedvezőnek bizonyult. Aztán újabb fordulat következett, és emberünkből egyszerre harcos konzervatív, nemzeti filozófiai rendcsináló, a Fidesz-korszak ideológiai időjárás-jelentője lett. Aki Kádár idején már fújta a maga szeleit, az most új fúvókát kapott hozzá, s a régi készség egyszerre korszerű nemzeti erénnyé nemesedett.
Ekkor jött a filozófus-ügy.
A magyar szellemi élet egyik legocsmányabb, leggyávább, legaljasabb fejezete. Természetesen nem „vita” volt, nem „szakmai konfliktus”, nem „pályázati elszámolási kérdés”, ahogy utóbb a mosdatásra szakosodott emlékezetipar nevezni szereti. Hadjárat volt. Politikai, sajtóbeli, intézményi és erkölcsi hadjárat. Emberek ellen. Kollégák ellen. Életművek ellen. Tudományos műhelyek ellen. És végső soron a gondolkodás szabadsága ellen.
A filozófus-ügyben minden megvolt, ami a későbbi NER-technológiát oly ismerőssé tette: karaktergyilkosság, szakmai tudatlanság, hatalmi cinizmus, félművelt lakájpublicisztika, intézményi asszisztencia, megfélemlítés, antiszemita felhangok, államilag megtámogatott sértettség, s az a különösen magyar komikum, amikor Platón, Nietzsche, vallásfilozófia és ókortudomány fölött olyanok ítélkeztek, akiknek a filozófiai műveltsége nagyjából addig terjedt, hogy „ezek valami régi könyveket fordítanak”.
Pontosabban: „Platónt fordítanak magyarról magyarra” — mondta róluk a későbbiekben a szakmai féltékenységtől szenvedő nagyember, akit aztán a történelemnek nevezett hazai szánkópályán szépen lecsúsztattak a miniszterelnök Stratégiai Tanácsadó Testületébe, majd a HUN-REN elnöki székének kellős közepébe. Ő is régi szélismerő volt: Kádár idején – nem is akármilyen pozícióban – már gyakorolta a légmozgások értelmezését, s a későbbi időkben sem vesztette el kivételes érzékét ahhoz, hogy mindig ott álljon, ahol a hatalom éppen meleget fúj.
A még a megszokottnál is felkészületlenebb és a megszokottnál is tahóbban agresszívabb elszámoltatási kormánybiztos, Budai Gyula – vagy minek nevezték akkor ezt a közjogi bunkósbotot – pedig „Niczi”-t emlegetett. Nietzsche így lépett be a magyar kormányzati elszámoltatás történetébe: nem mint a morál genealógusa, nem mint a ressentiment nagy diagnosztája, hanem mint „Niczi”, egy olyan szájban, amelyben már a kiejtés pillanatában intellektuális balesetet szenvedett az európai kultúra.
A „Niczi” országában persze Nietzsche is gyanús. Platón is gyanús. A vallásfilozófia különösen gyanús. Amihez nem értünk, az vagy fölösleges, vagy nemzetellenes, vagy lopás. A három minősítés között a hatalom pillanatnyi kommunikációs igénye dönt.
És miközben a sajtóban folyt a lejáratás, a háttérben működött a szakmai mészárszék finomabb gépezete is. Igazgatói pályázatok, nagydoktori ügyek, állások, egzisztenciák, reputációk megsemmisítése, szétverése, megakadályozása, eltörlése: mindannak a legfelsőbb politikai megrendelésre, az akkori MTA-vezetés megfélemlített, gyáva és jellemtelen asszisztenciájával végrehajtott felkoncolása, nyilvános kibelezése és kormánybiztosi–akadémiai mészárszékre hurcolása, amiből egy tudományos élet szövete áll. Sokan tudták, mi történik. Sokan látták. Sokan értették. És sokan hallgattak. Mert a magyar akadémiai közélet egyik legnagyobb hagyománya a magas színvonalú hallgatás: szakmailag megalapozott csönd, tudományosan minősített némaság, köztestületi lapítás.
A történet szereplői pedig nem eltűntek, hanem szépen elhelyezkedtek. A szakmai verőlegényekből intézményesült véleményformálók lettek, a politikai hecckampány statisztáiból álláshalmozó tekintélyek, a tudományos közélet segédcsapataiból hivatalos rendfenntartók. Kerültek a miniszterelnök Stratégiai Tanácsadó Testületébe, a HUN-REN elnöki székébe, a Nemzeti Filozófiai Központ elnevezésű, galád és félrevezető nevű szakmai(atlan) sóhivatalba, továbbá a különféle pénzfaló és önkifizető, létezhetetlen helyekre, mint például a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetébe. Van-e még valaki e honban, ki ne tudna erről az intézetről, s aki még nem ízlelte volna meg eme intézet tudományos gyümölcseinek zamatát? Aligha. Hiszen ilyen gyümölcsöt nem lehet elrejteni: ha nem is táplál, legalább sokba kerül.
Most pedig ugyanonnan, ugyanabból a levegőből, ugyanabból az erkölcsi alagsorból megint megérkezik a mondat: „most majd új szelek fújnak”.
MUK. Most Újra Kezdik.
Ez a három betű lehetne akár egy új akadémiai program címe is. MUK: a magyar tudományos önátmentés rövidítése. MUK: mindazok gyülekezete, akik minden rendszerben megtalálták a szolgálat nemes formáját. MUK: azok klubja, akik soha nem voltak felelősek semmiért, csak mindig éppen ott álltak, ahol mások karrierje beszakadt alattuk.
A legszebb természetesen az, hogy mindez az Akadémia árnyékában történik. Széchenyi alapítása, a magyar tudomány temploma, a nemzeti szellem egyik legfontosabb intézménye – s benne és körülötte újra meg újra ugyanaz a kisstílű hatalmi koreográfia. Mintha a Lánchíd oroszlánjai időnként lemennének a Duna-partra aprópénzt kunyerálni, majd visszamásznának a helyükre, hogy másnap ismét a nemzeti méltóságot jelképezzék.
Hol van ilyenkor az Akadémia erkölcsi önvédelme? Hol vannak az akadémikus társak? Hol van az a testületi minimum, amely kimondaná: eddig, és ne tovább? Hogy aki egykor részt vett kollégák meghurcolásában, szakmai műhelyek szétverésében, politikai megrendelésre zajló lejáratásokban, annak nincs helye a tudományos közélet erkölcsi újraalapozásában. Hogy a tudományos autonómia nem akkor kezdődik, amikor visszakapunk intézeteket, hanem akkor, amikor képesek vagyunk megnevezni, kik és hogyan működtek közre az autonómia szétverésében.
Mert a baj nem pusztán az, hogy volt filozófus-ügy. A baj az, hogy nem lett belőle akadémiai önvizsgálat. Nem lett belőle nyilvános bocsánatkérés. Nem lett belőle intézményi tanulság. Nem lett belőle erkölcsi karantén. A hóhérok és hóhérinasok szépen hazamentek, átöltöztek, új pozíciókat kaptak, új intézetekbe és tanszékekre ültek be, új tanácsadó testületekben jelentek meg, új címeket, új megbízásokat, új költségvetési csatornákat találtak. A tudományos élet meg úgy tett, mintha legfeljebb kellemetlen epizód történt volna, rossz idő, átmeneti lehűlés, némi csapadék.
Most pedig az egyik régi szélmester megint időjárást jelent.
És persze senki sem mondja neki: professzor úr, elég volt. Senki sem mondja: aki tegnap még a filozófusokat segített felkötni a nyilvánosság virtuális bitófájára, ma ne oktasson bennünket jellemre. Senki sem mondja: aki minden korszakban megtalálta a maga patrónusát, ne beszéljen titkos megegyezésekről. Senki sem mondja: aki munkásőrként kezdte a rendszerhűség gyakorlati filozófiáját, majd akadémikusként folytatta a hatalomhoz igazított elméleti meteorológiát, ma legalább ne ő közölje velünk, honnan fúj a történelem. Senki sem mondja: aki egykor a szakmai ítéletet politikai hátszéllel pótolta, ma ne minősítse Lovász Lászlót ostobának és jellemtelennek.
Pedig ezt kellene mondani.
Nem Lovász László védelmében elsősorban. Lovásznak aligha van szüksége arra, hogy egy Facebook-poszt ellen bárki megvédje. Az ő életművét nem a sértett akadémiai epika, hanem a nemzetközi matematika története tartja számon. A kérdés sokkal inkább az, hogy a magyar tudományos közösség képes-e önmagát megvédeni attól az erkölcsi rothadástól, amelyben a karaktergyilkosság véleménynek, a leszámolás tudományszervezésnek, a lapítás bölcsességnek, az igazodás pedig realizmusnak számít.
Azt mondják egyesek: a filozófus-ügy nem az MTA ügye volt, csak az MTA II. Osztályáé.
Milyen elegáns mondat. Milyen kényelmes. Milyen pontosan mutatja azt az erkölcsi logikát, amelyben a szégyen mindig valaki más hatáskörébe tartozik. A deportálás is csak a zsidók ügye volt, a kitelepítés csak a kitelepítetteké, a cenzúra csak az íróké, a kirúgás csak a kirúgottaké, a megalázás csak a megalázottaké. A többieknek ülésük volt, napirendjük, bizottsági állásfoglalásuk, és mindenekelőtt: jó okuk a hallgatásra.
Ez az ország ettől beteg. Nem attól, hogy vannak gazemberek. Gazemberek mindenütt vannak. Hanem attól, hogy a gazemberség nálunk ritkán jár következménnyel, ellenben gyakran jár tisztséggel. Attól, hogy a szerepek cserélhetők, az arcok maradnak, a mondatok visszatérnek, a szélirány változik, a szag ugyanaz. Attól, hogy új korszakokat hirdetünk, miközben a régi emberek már ott állnak az ajtóban, kezükben a belépőkártyával, zsebükben a régi névsorral, arcukon a szolgálatkész megújulás derűjével.
Liftezik a gyomrom.
Nem a személyes sértettség miatt. Az már régen kevés lenne ehhez az émelygéshez. Hanem azért, mert pontosan látszik a végtelen ismétlődés mechanikája. A nagy nekirugaszkodások, a tiszta lap ígérete, a szabadság retorikája, majd a szokásos magyar megoldás: mindenki átül eggyel odébb, az asztalterítőt kicserélik, a menü ugyanaz marad. A tönkretevők maradnak. A tönkretettek emlékeznek. A többiek hallgatnak. Aki pedig tegnap még a szellemi verőlegényeknek mutatta az irányt, ma a tudomány erkölcsi meteorológusaként közli: most majd új szelek fújnak.
Fújjon csak.
Csak ne nevezzük többé szélnek azt, ami valójában a magyar akadémiai közélet mélyéről felszálló, régi, ismerős bűz.



MAGYAR GYÖRGY: MEGNYÍLTAK A SZÁJAK, NINCS MENEKVÉS

KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Műsorvezető: SEBES GYÖRGY
2026.07.02.



00:00
– Bevezető: Köszöntés és Magyar György ügyvéd bemutatása.

00:11 – Az új hivatal célja: Miért van szükség a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalra a meglévő hatóságok mellett?

00:32 – Magyar Péter ígérete: Az elszámoltatás mint politikai és hitelességi kérdés.

01:38 – Szakmai irányítás vs. bürokrácia: Kell-e külön hivatal, vagy elég lenne a meglévő szervek (NAV, ügyészség) független működése?

02:30 – A Szuverenitásvédelmi Hivatal kudarca: Párhuzam a korábbi intézmények és az új struktúra között.

04:12 – Európai elvárások: A jogállamiság helyreállítása és az uniós forrásokhoz való hozzáférés feltételei.

05:05 – Európai Ügyészség: Magyarország csatlakozásának jelentősége és a hatáskörök tisztázása.

06:21 – A kontrollszervek leépítése: Hogyan vesztették el függetlenségüket az állami intézmények az elmúlt években.

07:46 – Megnyíltak a szájak: A bűnüldöző szervek „megvilágosodása” és a korábbi titkok felszínre kerülése.

08:26 – A Hajdú János-ügy: A TEK főigazgatójának kihallgatása és a gyanúsítottak vallomásának jogi háttere.

10:39 – Dokumentáció és bizonyítékok: Az ügyészség szerepe és a nyilvánosság kizárása a fontos iratokból.

11:43 – Valódi elszámoltatás vagy látványpékség? Miért nem vonták el egyes szereplők szabadságát, és mi várható a jövőben?

13:00 – Az apparátus tisztessége: Van-e elég szakember a rendszerszintű váltáshoz?

14:47 – Rejtett vagyonok: Erdélyi pénzmozgások és Balog Zoltán érintettsége.

16:11 – Függetlenség záloga: Hogyan kerülhető el, hogy az új hivatal az új hatalom eszköze legyen?


ÚJ SZELEK FÚJNAK A KÖZSZOLGÁLATI MÉDIÁBAN

ATV MAGYARORSZÁG
Szerző: ORSZÁGGYŰLÉS MŰVELŐDÉSI BIZOTTSÁG
2026.07.02.



A közmédia jövője nemcsak intézményi, hanem társadalmi kérdés is: kik lesznek az új vezetők? Kik maradhatnak a régi gárdából? Lesz-e következménye az elmúlt másfél évtized működésének? És van-e még szükség közmédiára a digitális korban?

Az Országgyűlés Művelődési Bizottságában a közmédia átalakításáról és az intézmény új vezetőiről tárgyaltak a képviselők.

EGY ÜGYNÖK KARRIERJE RENDSZEREKEN ÁT: BARABÁS MIKLÓS ÚTJA A BESÚGÁSTÓL AZ ÁLCIVIL SZERVEZETEKIG

UNGVÁRY KRISZTIÁN VIDEÓ
Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2026.07.02.



Egy ügynök karrierje rendszereken át: Barabás Miklós útja a besúgástól az álcivil szervezetekig...


ÍGY BUKOTT EL A SZOVJETÚNIÓ, ÉS ÍGY BUKOTT EL ORBÁN | NEMES GÁBOR

KLUBRÁDIÓ / VÁNDORÉVEK
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2026.07.01.



A Szovjetunió összeomlása, a rendszerváltás, Oroszország átalakulása és a mai Magyarország – Nemes Gábor életének jelentős részét ezek az események határozták meg. A több mint négy évtizeden át külföldi tudósítóként dolgozó újságíró Szénási Sándor vendégeként személyes élményein keresztül idézi fel, hogyan élte meg a keleti blokk utolsó éveit, a berlini fal leomlását, a lengyel rendszerváltást, a Szovjetunió felbomlását és azokat a folyamatokat, amelyek szerinte a mai Európához és Magyarországhoz vezettek. Szó esik Orbán Viktor politikájáról, a magyar társadalom változásáról, az orosz–ukrán háborúról, valamint arról is, milyen érzés évtizedek után úgy hazatérni, hogy az ember már egyszerre érzi magát otthon és idegennek. Egy személyes hangvételű, mégis történelmi távlatokat nyitó beszélgetés egy olyan újságíróval, aki testközelből látta a 20. és 21. század legfontosabb európai fordulópontjait.

CSERHALMI GYÖRGY / HALLGATLAK-JÓTANÁCSOK AZ ÉLETHEZ

HALLGATLAK - JÓTANÁCSOK AZ ÉLETHEZ
Műsorvezető: KADARKAI ENDRE
2026.07.02.



Beszélgetés Cserhalmi György színművésszel.

ELSZÁMOLTATÁS VAGY BOSSZÚ?

VÁLASZ PODCAST
Műsorvezető: BENYÓ RITA
2026.07.02.



Elhiszi-e majd a társadalom, hogy egy volt miniszterelnök elleni eljárás nem bosszú, hanem a törvény előtti egyenlőség helyreállítása? A Válasz belpolitikai triójában Benyó Rita Magyari Péterrel és Stumpf Andrással az elszámoltatás jogállami határairól, az aranykonvoj-ügyről mint Orbán Viktor lehetséges banánhéjáról, valamint a Tisza-kormány első 50 napjának eredményeiről vitázott. Beszéltünk az EU-pénzekről, a 8 százalékos hiányról, a választójogi törvény átalakításáról és arról is, érdemes-e korlátozni a képviselői mandátumok hosszát.

A KÓRHÁZI MINIMUMFELTÉTELEK NEM IRREÁLISAK, CSAK NINCS ELÉG EMBER BETARTANI ŐKET | SZOPKÓ ZITA

KLUBRÁDIÓ / REGELI SZEMÉLY
Műsorvezető: PARA-KOVÁCS IMRE
2026.07.01.



A Reggeli személy 2026 július 1-i adásában Para-Kovács Imre vendége Szopkó Zita, a Direkt36 újságírója volt.

DÉVÉNYI ISTVÁN: ORBÁN VIKTOR ÚGY HAGYTA MAGA MÖGÖTT A FIDESZT, MINT KUTYA A PISZKÁT – KULTÚRTÁJ

KULTÚRTÁJ
Műsorvezető: FICSOR BENEDEK
2026.07.02.



A Fidesznek szerintem vége. Olyan dilemmába lavírozták magukat, aminek nincs megoldása – mondja Dévényi István. A Magyar Hang munkatársa szerint a bukott kormánypártnak az egykori miniszterelnökkel semmi esélye a megújulásra, pedig még ki sem derültek a zűrös ügyek.

00:00 – Bevezetés 
01:20 – Mi lett volna, ha a Fidesz nyeri a választást? 
04:38 – Mi marad a Fideszből Orbán Viktorral, és mi lenne a párttal nélküle? 
13:10 – A fideszes propaganda „megújulása”: ki ad pénzt arra, hogy Orbán Viktort kritizálják? 
26:24 – Milyen lesz az új közmédia? 
36:55 – Papp Dániel, az „opportunista és gyáva végrehajtó” 
46:31 – „Nem leszek népszerű ezzel”: bűnösök vagy áldozatok a fideszes médiában 
             dolgozók? 
54:41 – „Orbán Balázs mohósága”: mit kezdjen a Mandinerrel Ruff Bálint? 
1:00:36 – Nem csak az aranykonvoj ér el Orbán Viktorig: már a Fideszben is a volt kormányfő ügyeiről

TÖRVÉNYTELENÜL DÖNTÖTT AZ ORBÁN-KORMÁNY 160 MILLIÁRD FORINT KÖZPÉNZ SORSÁRÓL

TRANSPARENCY INTERNATIONAL MAGYARORSZÁG
Szerző: TRANSPARENCY INTERNATIONAL MAGYARORSZÁG
2026.07.01.


Több mint 160 milliárd forintnyi közpénz odaítéléséről döntött az Orbán-kormány a nem nyilvános, ún. 2000-es kormányhatározatokban – ez derült ki a Transparency International Magyarország által kiperelt adatokból.


Többévi pereskedés és összesen 5 bírósági ítélet után kaptunk meg 42 darab úgynevezett 2000-es kormányhatározatot. A 2000-es kormányhatározatok lényege, hogy bár kormánydöntést tartalmazó jogi normák, ám annak ellenére nem nyilvánosak, hogy nem található bennük minősített adat (korábbi elnevezéssel államtitok). Az ilyen határozatokban a kormány feladatokat ír elő és az érintettek – jellemzően a miniszterek, államtitkárok, kormánybiztosok, de egyes állami szervek, például kormányhivatalok vagy a rendvédelmi szervezetek vezetői – közvetlenül kapják meg az ezt tartalmazó iratot. Fontos, hogy a kormány a 2000-es határozatokban nem vállalhat pénzügyi kötelezettséget. Legalábbis elvileg. Az általunk megismert 2000-es kormányhatározatok mégis kivétel nélkül közpénzek adományozásáról rendelkeztek.

A 42 darab határozatból 35 összesen több mint 160 milliárd, egészen pontosan 160 302 209 245 forint sorsáról döntött, egy további határozat pedig, 30 milliárd forintos keretösszeggel, 163 településnek nyújtandó támogatásokról rendelkezett (hat esetben korábbi támogatási döntés módosításáról szólt a kormányhatározat). Így az általunk megismert kormányhatározatok útján több mint 160 milliárd forint közpénzt szórt ki az Orbán-kormány, törvénysértő módon. A települések 30 milliárd forintos keretösszeggel történő támogatásáról intézkedő kormányhatározatot azért nem számítjuk hozzá a teljes kiadási kerethez, mert az nem rendelkezik konkrét kedvezményezetteknek járó, meghatározott támogatási összegekről...

RUFF BÁLINT FELEL MOSTANTÓL AZ MCC-ÉRT

444.HU
Szerző: SZÉKELY SAROLTA
2026.06.30.


A hétfői Magyar Közlönyben megjelent az a kormányhatározat, amellyel Magyar Péter miniszterelnök kijelölte a közfeladatként felsőoktatási tevékenységet nem ellátó közérdekű vagyonkezelői alapítványok alapítói jogait gyakorló minisztereket. Ennek értelmében

a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez, Ruff Bálinthoz tartozik mostantól

- a Batthyány Lajos Alapítvány,
- a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány, aminek vezetéséről szűk két hete mondott le 
     Orbán Balázs
- és az Áder Jánoshoz kötődő Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány.

Pósfai Gábor belügyminiszterhez
- a MOL – Új Európa Alapítvány került, amelynek egyes kifizetései miatt nemrég nyomozást rendeltek el költségvetési csalás gyanúja miatt,

Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterhez került
- a Schmidt Máriához kötődő Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért 
     Alapítvány,
- a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány,
- a Magyar Kultúráért Alapítvány,
- valamint a Polgári Művelődésért Oktatási, Kulturális és Tudományos Alapítvány.

Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszterhez
- a Várbeli felújításokhoz kötődő Hauszmann Alapítvány
- és a Millenáris Tudományos Kulturális Alapítvány,

A tudományos és technológiai miniszter, Tanács Zoltán felügyeli
- az ÉLVONAL Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítványt
- és a ZalaZONE Alapítványt,

Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszterhez került
- a Lázár Jánoshoz kötődő Jövő Nemzedék Földje Alapítvány, amelynek 1374 ingatlant adott 
     át az állam még a választás előtt.

Lannert Judit, oktatási és gyermekügyi miniszterhez került
- a Közép-európai Oktatási Alapítvány,

Kármán András, pénzügyminiszterhez pedig
- a Makovecz Campus Alapítvány.