2019. augusztus 24., szombat

FULDOKLOM – INTERJÚ POGÁNY JUDITTAL SZÍNHÁZRÓL, KÖZÉLETRŐL ÉS A VÉGTELEN SZOMORÚSÁGRÓL


168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2019.08.24.


Civilben gyakran szégyelli, sőt, olykor még utálja is magát, ám a színpadon kinyílik, ott azt érzi, hogy tehetséges, és ezt az élményt nagyon szereti – nyilatkozza a 168 Órának Pogány Judit, akivel annak apropóján beszélgettünk, hogy néhány nap múlva betölti a 75. életévét, valamint átveheti a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját. Az Örkény Színház művésze mesél a kettős életéről, a színházi szertartásairól, de arról is, miért nem jár tüntetni, hányszor eszik egy nap, miért nem szeret vásárolni, miben ért egyet Róbert Gidával, és hogy miért nem kezdené újra az életét.

– Szeptember 10-én lesz hetvenöt éves. Összeállt egy történetté az élete?

– Nem gondolkodom ezen, soha nem készítek számadást. Én már húszévesen azt éreztem, hogy valami nagyon kerek jubileumhoz érkeztem, ugyanez volt harminc- meg negyvenévesen is. Amikor ötven lettem, rendeztek a tiszteletemre egy vacsorát a Víg Kalmárban, na, akkor belém nyilallt, hogy most már muszáj felnőttnek éreznem magam. A hatvanon átsiklottam, hetvenévesen meg Mácsai Pál és a társulat tagjai megleptek egy ünnepséggel az Örkény Színház büféjében, ahova elhívtak mindenkit, aki fontos szerepet játszott az életemben. Csodálatos barátokat. Annyira örültem nekik, meg sem fordult a fejemben, hogy a pályámról vagy az életemről gondolkodjak.

– Azon sem elmélkedik, hogy esetleg fordulhatott volna másfelé is a története?

– Azon sem. Apró gyerekként is színész akartam lenni. Háromévesen már olyan exhibicionista voltam, hogy amikor vendégek voltak nálunk, és a szüleimmel beszélgettek a másik szobában, felmásztam a zongoraszékre, elkezdtem játszani és énekelni, közben figyeltem, hogy mikor halkul el odaát a zsivaj. És amikor megéreztem, hogy már rám figyelnek, az fantasztikus élmény volt. A mai napig emlékszem arra az érzésre. Persze kamaszkoromban akartam lenni csillagász, mérnök, erdész, jogász, a jogi egyetemet el is kezdtem levelezőn, de a színház végül kiütéssel győzött...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.