2019. július 30., kedd

RÁADÁS: NEMZETVÉDELEM A VÁROSMAJORBAN - ZOLTÁN GÁBOR: ORGIA

JELENKOR
Szerző: KERPEL-FRONIUS GÁBOR
2016.07.19.


Sacha Batthyány veti föl hamarosan magyarul is megjelenő Und was hat das mit mir zu tun? (És nekem mi közöm van hozzá?) című könyvében, hogy érdemes figyelemmel lennünk arra, miként határozzák meg a múltban lezajlott események a tettesek és az áldozatok családjainak sorsát generációkon keresztül. Ehhez képest nagyon sok dolog van a történelmi múltunkban, amiről nem nagyon kívánunk tudomást venni, hiszen kényelmetlen róluk beszélni.

Ugyanakkor örvendetesen megszaporodtak az utóbbi években a hazánk közelmúltbeli történetének kritikus epizódjait témájukul választó regények – például Tompa Andrea Fejtől s lábtólja, Forgách András Élő kötet nem maradja, vagy Závada Pál művei, amelyekben kérlelhetetlenül írja végig Magyarország XX. századi történelmét. Az ő művei közül különösen fontos megemlíteni az idei könyvhétre megjelent Egy piaci nap című regényt, amely más nézőpontból és más léptékben ugyan, de ugyanannak a csőcselékmentalitásnak a felszabadulás utáni működését írja le, mint az itt tárgyalt Orgia.

Zoltán Gábor regénye a XII. kerületi nyilasok történetét dolgozza föl a Szálasi-puccs és Budapest felszabadulása közötti időszakban. Bátor könyv ez, amely egy olyan világról, olyan emberekről és olyan eseményekről, olyan brutalitásról beszél, amelyekre igen kevés szavunk van. A történelemről vagy politikáról elmélkedve általában a racionalitás környékén szoktunk járni – ebben a könyvben erről szó sincs. És nincs szó a nyilaskeresztesek politikai aspirációiról, országos célokról, hagyományos politikai cselekvésről, csak a politika által felhergelt, a valós vagy vélt társadalmi igazságok ellen fellázadt csőcselék bosszúvággyal teli tombolásáról egy olyan időszakban, amelyben a legalantasabb ösztönök kegyetlen kiélését nem korlátozza senki és semmi.

A szerző biztos kézzel választja meg főszereplőjét, Rennert, a vasgyárost, aki zsidók rejtegetése, továbbá zsidó felesége és szeretője okán maga is áldozatként kerül az öntudatos városmajori nyilas testvérek markába, majd életben maradása érdekében egyfajta szolgáltatóként csatlakozik hozzájuk, teherautósofőrként mindig az éppen szükséges minimumot teljesítve. A Renner helyzetére való folytonos reflektálása teszi lehetővé az olvasó számára, hogy elfogadja a regény meghívását abba a világba, amelynek minden részlete undorítja; amelyet olyan szereplők népesítenek be, akiknek a kezükre került emberi lények minél kegyetlenebb megkínzására, minél teljesebb megalázására vonatkozó elképzeléseken kívül gondolataik nemigen vannak. Vagy ha októberben még volnának is, kizárólag a zsidók nemzetkárosító és a katonaszökevények győzelmet akadályozó voltáról, 1945-ben már egyre kevésbé érdekli a testvéreket a felmutatott dokumentumok valódisága vagy hamissága, egyre inkább csak a harácsolás és az élvezetek halmozásának lehetősége vezérli őket. Eközben alig merül fel, hogy hisznek-e a sokat emlegetett német felmentő sereg megérkezésében, s az új, jobb világot megalapozandó akarják-e megtisztítani az országot a szerintük kártékony elemektől, vagy ellenkezőleg, nem hisznek benne, s mintegy haláltánc-orgiaként élik meg ezeket a heteket.

Eltekintve a többes szám első személyű, a háború utáni felelősségre vonást valószínűleg elkerülő, a csoport tetteit büszkén felelevenítő krónikástól, egy mindentudó narrátor vezet végig a történeten. A csoport tagjait többnyire Renner útját végigkövetve ismerjük meg, aki Adler teherautójával szolgálatot teljesítve bejárja a csoport egész – a gondolati horizontjukhoz hasonlóan szűkre szabott – működési területét a Németvölgyi úttól egészen a mai Kodály köröndig. Az elbeszélés ritmusát a razziák, az előállítások, az előállított zsidók, zsidómentők és katonaszökevények megkínzása, illetve a Dunára kísérések, haletetések, úsztatások adják, s ezek szolgáltatnak alkalmat arra, hogy közben rövid személyiségrajzokat kapjunk a különösen aggilis XII. kerületi szervezet vezetőiről, Dési Dregán Miklósról, Bokor Dénesről, Vidra Mihályról, Kun páterről, illetve meghatározó szereplőiről, a „kisnyilasokról”, Megadja Ferencről, Sógor Mihályról, Robiról, Galambos testvérről és a többiekről. Ezeknek a karakterábrázolásoknak visszatérő eleme az eleve hátrányos, gyakorlatilag lumpen közegből való származás, a társadalmi értelemben vett alulteljesítés, kirekesztettség, nemritkán valamely testi fogyaték, illetve a nyilasokhoz kötődő családi háttér. Hogy az alulteljesítésnek a nyilassá válásban Zoltán Gábor mekkora jelentőséget tulajdonít, különösen erősen érződik abban a szálban, amelyben Renner a nála üzletileg és a nők vonatkozásában is sokkal sikertelenebb katonaszökevény öccsét beprotezsálja a csoportba, saját kívülálló szerepét kínálva számára mintaként – az öcs azonban végre, először életében feltalálja magát, és aktív, a tevékenységében élvezetet lelő nyomozóvá, kínzásokban aktív taggá válik.

A nyilasok tevékenysége a könyv elején leginkább a „nemzetellenes” zsidók és támogatóik ellen irányul – később lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy nem is annyira a zsidók mint zsidók, hanem a zsidók mint egy olyan (polgári) kultúra hordozói ellen fordul az indulatuk, amelyből ők maguk ki vannak rekesztve, amelynek kifinomult kódjait nem ismerik, nyelvét nem beszélik, tárgyi rekvizítumait nem birtokolják, amelynek elérésére normális körülmények között esélyük sem lenne, a világ önmagából való kifordulásával azonban egyszerre az ölükbe hullott. Egész megkeseredett és kilátástalan életük adja a lendületet arra, hogy az ellenségeiket ne csupán megsemmisíteni, hanem előtte kegyetlenül megkínozni, és ami talán még fontosabb: minél teljesebben megalázni akarják. Hogy megmutassák: abban a férfias világban, ahol a nyers erőn kívül semmi nem számít, ahol nem korlátoz a polgári világhoz kötődő művi erkölcs és jog, ott a régi berendezkedés – legalábbis hozzájuk képest – kedvezményezettjeinek semmi esélyük sincs.

A megalázás különböző fizikai módjaiban teljesednek ki igazán a testvérek: amikor már nem elég pusztán megverni a férfit, csoportosan megerőszakolni a zsidó nőket, kinyalatni velük nyilas seggeket, akkor jöhet a partizángyanús férfi ágyékának szétverése, a szűz zsidólány félholtra erőszakolása gumibottal, a zsidómentő polgárasszonynak az előszobában, a ház lakóinak kárörvendő érdeklődésétől kísért csoportos megerőszakolása, az áldozatok nyilaskereszt alakban földre helyezett rajzszögekre fektetése, keresztek bicskával bőrbe vágása, a szétvert koponyájú (ál)rendőr agyvelejébe tunkolt gumibot, és a többi, egyre vadabbul: egyfajta addikciót látunk, ahogy egyre több és több kell az izgalom fenntartásához.

Némi rossz érzés támadt bennem ezzel a valóban orgiaszerű brutalitássorozattal kapcsolatban: hogy nem csupán a csoport izgalmának fenntartásához kell ez a folyamatos fokozás, hanem az olvasó érdeklődésének elvesztésétől való félelem is sorjáztatta így a helyzeteket. Az olvasó – legalábbis ez az olvasó – többféle állapoton megy keresztül: először a zsigeri undoron, majd a rémült döbbeneten, hogy emberek ilyet képesek tenni egymással, a reményen, hogy ő – Zimbardo ide vagy oda – nem kerülhetne ilyen helyzetbe, nem lenne kárörvendő, vagy akár csak részvétlen szemlélője sem az utcán kísért áldozatoknak, majd végül a fásultságon, hasonlóan azokhoz a lakókhoz, akik már meg sem ütköznek a belső udvarokban temetetlenül heverő hullákon.

És ez a fásultság teszi, hogy a regény zárlatát, amikor Rennernek a feleségével és a szeretőjével kell egy bankett után a nyilasok előtt a szó szoros értelmében (hiszen nem csupán élő bemutatót tart, hanem az életéért küzd) live show-t tartania, amely Renner és a két nő közötti bonyolult kapcsolatot kívánja értelmezni, erőtlennek érzem. Talán azért, mert az a testi nyelv, amely a legváltozatosabb formákban ugyan, de jelenetről jelenetre csak és kizárólag a totális uralmat és a totális kiszolgáltatottságot jeleníti meg, kevéssé tűnik alkalmasnak ennél bonyolultabb viszonyrendszer artikulált leírására.

A szerzőnek minden ilyen tárgyú könyv esetén döntést kell hoznia, hogy a tettesekre koncentrál, vagy a népirtás, a tömeggyilkosságok áldozatainak kíván arcot, nevet, személyiséget adni. Erre a dilemmára Zoltán Gábor is kitér utószavában, amikor azt írja, hogy a tényszerűség kedvéért a nyilasok a saját nevükkel szerepelnek, az áldozatok valódi nevét kegyeleti okokból, nehogy a szégyenben az ő munkája által ismételten megmerüljenek, nem írja le. Ezzel azonban akaratlanul is erősebb lételméleti státuszba helyezi az elkövetőket, az áldozatokat kevésbé személyiségként, mint inkább az elkövetett kegyetlenségek bemutatásához nélkülözhetetlen illusztrációként pozicionálja – ez a hatás pedig nyilvánvalóan teljesen ellentétes a szerző szándékával. Ez természetesen összefügg azzal a döntéssel is, hogy az erőszak tobzódására és a megszégyenítésre koncentrál, amiből a fentiek értelmében a kevesebb talán több lett volna – a csőcselék felülkerekedésének legemlékezetesebb jelenetei visszatekintve számomra inkább azok, amelyekben a házasuló nyilas fiatalok a zsákmányolt ékszerekből vételeznek, rajtuk sehogy sem álló nercbundát próbálgatnak magukra, csizmát és bőrkabátot faszolnak, mert az nekik jár.

A politikai korrektség jegyében ugyanakkor nem tűnik szerencsésnek az sem, hogy a regény egyetlen cigány szereplője nemcsak lop, hanem előállítottként egyedül jön szexuális gerjedelembe a fiatal zsidó lány kegyetlen megerőszakolásától. A szerző megelégedhetne azzal, hogy a cigányt „csupán” számára is megalázó módon felhasználják a zsidólány megszégyenítésének érdekében, az előzetes izgalom leírása azonban indokolatlanul negatív színben tünteti fel egy olyan népcsoport képviselőjét, amely összességében maga is inkább elszenvedője, mint elkövetője volt a terrornak.

Ezektől a kritikai megjegyzésektől függetlenül meggyőződésem, hogy erős és fontos társadalom-önismereti regényt rakott le Zoltán Gábor az asztalra, amelynek külön érdeme a választott nyelve, a rövid, főként egyszerű bővített mondatokra alapozó, a borzalmakat az elbeszéltek természetességét sugalló, lefelé stilizált, szenvtelen hanggal elviselhetetlenné fokozó elbeszélésmód.


BALLADA A POPSIFOGÓ BAJNOKRÓL

FACEBOOK
Szerző: LACKFI JÁNOS
2019.07.30.


Dél-Korea oly messze van,
Oly árván érzem magamat,
Az emberlélek meztelen,
Felvérzi minden pillanat...
Kozmosz-magányom közepén
A semmiben zuhantam én.
És kapaszkodó kelletett,
Hát megfogtam egy feneket.

Oly stresszben él, ki versenyez,
Ha bukik, jön helyére más,
Léte pörgő CD-lemez,
Mindene az országimázs.
Hát nem csoda, ha néhanap
Megszédül, s ekkor odakap,
Hol csalódás nem fenyeget,
És megmarkol egy feneket.


Ó, körök, gömbök, hengerek,
Az kövezzen meg engemet,
Kinek soha még a matek
Fejébe nem szállt, emberek!
Felizgattak a vektorok,
Az érintők, hiszen robog
A tudomány, ez így kerek:
Megfogtam azt a feneket.

Tapasztalatnak meglepő:
(Nem mentegetőzés ez itt)
Kiderült, hogy az illető
Popóhoz nő is tartozik.
Eszem megáll, ez egy helyi
Szokás lehet, oly emberi!
Hogy mik nem érnek, rettenet,
Ha megfogok egy feneket!

Herceg, fatális apropó
Versre e kétes alkalom!
Éppen akkor, ott, a popó
Meg a lendülő alkarom...
Annyi popó s tenyér kering
A nagyvilágban rendszerint,
Ám a sors úgy rendelkezett:
Én fogjam meg e feneket!

ESÉLYTELEN BABAVÁRÓK: NEM MINDEN HÁZASPÁR MEGY ÁT A ROSTÁN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: VARGA DÓRA
2019.07.30.


A bankok komolyan megvizsgálják, kinek adják oda a 10 millió forintos babaváró hitelt. Több olvasónk is arról számolt be, csalódottan kellett távozniuk több banktól.

Óriási az érdeklődés a babaváró támogatás iránt, a bankok már több száz párnak utalták el a 10 millió forintot – nyilatkozta a napokban Novák Katalin családügyi államtitkár több kormánypárti újságnak adott „exkluzív interjújában”. Arról ugyanakkor nem beszélt, hány esetben utasították el az igényléseket a bankok, vagy csökkentették le a házaspárok által kért összeget. Lapunknak viszont több olvasó is arról számolt be: csalódottan kellett távozniuk több banktól. 

A július 1-jétől igényelhető, a kormány által támogatásnak nevezett babaváró hitellel kapcsolatban a kormányzati propaganda azt sugallja: minden fiatal házaspár felveheti a 10 millió forintot. Márpedig ez korántsem így van. A hitel iránt érdeklődők egy része azonban nincs tisztában azzal, hogy a bankok saját hitelbírálati szabályzatuk alapján bírálhatják el a kérelmeket, így a vonatkozó kormányrendelet előírásain túl további, szigorúbb feltételeket is szabhatnak - és szabnak is. Egy szabad felhasználású kölcsönről van ugyanis szó, amelyhez ingatlanfedezet sem szükséges, a bankok ezért leginkább az igénylők jövedelme alapján igyekeznek bebiztosítani a későbbi fizetési fegyelmet. A legtöbb elutasított házaspár éppen ezen a ponton vérzik el...

JÖTT MÉSZÁROS, ÉS RÖGTÖN FIDESZES GENYÓK LETTÜNK

ABCÚG BLOG
Szerző: FŐDI KITTI
2019.07.30.


Maradtak olyan újságírók a kormánykézbe került médiában, akik nem értenek egyet az új politikai iránnyal, egzisztenciális okok miatt mégsem mondtak fel. Az ottragadt újságírók egy része politikailag semleges témákban keres menedéket, de némelyikük feszegetni próbálja a határokat. Tudatosan játszanak arra, hogy kirúgják őket, miközben tisztában vannak vele, hogy ha otthagyják a lapot, képtelenek lesznek elhelyezkedni a beszűkült médiapiacon. Akik végül mégis besokallnak, sokszor pályaelhagyásra kényszerülnek. Így váltak egykori szerkesztők és újságírók turisztikai üzletvezetővé vagy németországi kamionsofőrré.

Az elmúlt években sorra kerültek kormányközelbe valaha független lapok, amiket aztán tavaly decemberben a teljes megyei lappiaccal és több mint 400 másik médiummal együtt a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványban (KESMA) egyesítettek. A tízmilliárdokból felépített, politikai célokra használt médiabirodalom központi irányítására több példát láthattunk már, és bemutattuk azt is, mi motiválja a kormánypárti médiában dolgozó fiatalokat.

A fideszes térfoglalás szorult helyzetbe hozta azokat az újságírókat, szerkesztőket, akik régóta ezeknél az újságoknál dolgoztak. Sokan közülük nem tudtak azonosulni az új politikai irányvonallal, miközben azzal szembesültek, hogy az új feletteseik ellehetetlenítik a munkájukat, még az ártatlannak tűnő témákat sem írhatják meg, a cikkeiket cenzúrázzák vagy egyszerűen nem jelentetik meg.

A régi munkatársak egy részét elbocsátották, másokat viszont meghagytak, akik saját stratégiát alkottak főnökeik kijátszására: a sorok közt próbálnak üzenni az olvasóknak, vagy szándékosan játsszák a hülyét a szerkesztőségi üléseken. Azt mondják, egzisztenciális okokból nem mondanak fel, különösen a vidéki lapok újságírói, akik alig tudnának máshová menni dolgozni. Előttük két lehetőség áll: befogják a szájukat és maradnak, vagy pályát váltanak.

A cikkben többnyire név nélkül mutatunk be olyan újságírókat, szerkesztőket, akik tudják, milyen volt a tulajdonosváltás előtt a munkahelyükön dolgozni, és milyen azóta, hogy kormánykézre kerültek. Hogyan számoltak el a lelkiismeretükkel, ha maradtak, és mihez kezdtek, ha távoztak?

HA EZ A TI MAGYAR VILÁGOTOK, TARTSÁTOK MEG NYUGODTAN MAGATOKNAK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- HACSAKNEM BLOG
Szerző: H.A.
2019.07.30.


Hát akkor végre, tényleg frankón, világosan kimondatott, és le is van írva, hagyjuk a politikai korrektséget és a dagadt ruhát másra: csak az lehet magyar, aki fideszes...

ITT OLVASHATÓ

MIT TANULHATUNK A TUSVÁNYOSI BESZÉDBŐL?

MÉRCE
Szerző: SZŰCS ZOLTÁN GÁBOR
2019.07.30.


...Szomorú és egyúttal sokatmondó tény, hogy kilenc évvel az orbánista forradalom kezdete óta sem rendelkezünk igazán meggyőző kritikai magyarázatokkal annak eredetéről és sikerének okairól. Nincsenek alapos politikai gazdaságtani, szociológiai, politológiai magyarázataink. Nem látjuk a nemzetközi összefüggéseket sem. Nincsenek éles kontúrú ideológiai alternatíváink sem az orbánizmussal szemben. Ehelyett szinte csak rég lejárt szavatosságú illúzióink vannak. Európáról, a piacról, a demokráciáról. Úgy általában a Nyugatról. Miért?

Mert nem vesszük eléggé komolyan az életünket alapjaiban felforgató, közel egy évtizede hegemón pozícióba került rezsimet, politikai gyakorlatát és uralkodó eszméit. Hogyan is gondolhatjuk, hogy az orbánista forradalom tartós sikere elképzelhető lett volna akkor, ha nem érez rá az emberek vágyaira, félelmeire, ha nem képes megoldásokat kínálni (mégpedig valódi megoldásokat, még ha rosszakat is) a valódi emberek valódi problémáira?

Pedig nem kell a kormány rajongójának lenni hozzá, hogy mindezt belássuk. A rezsim nekikeseredett konzervatív ellenzékének képviselői éppúgy tisztában vannak ezzel a kétszer kettőnél világosabb ténnyel, mint a radikális baloldal. Lényegében csak „ballib” mainstream (amely viszont sajnos máig alapjaiban határozza meg az antiorbánista ellenzékiség karakterét) ragaszkodik makacsul ahhoz a téveszméhez, hogy az emberek meg vannak tévesztve, hogy itt semmi sem az, aminek látszik, hogy a rendszer lényege a szabadság hiánya, a korrupció és a manipuláció, nem valami más, mélyebb igazság, amelyet nem kell szeretnünk, de komolyan kell vennünk ahhoz, hogy egy még mélyebb igazsággal felelhessünk rá. Másfelől persze minket, liberálisokat is meg lehet valahol érteni: nem szeretnénk szembenézni saját felelősségünkkel a 2010 előtti állapotokért és elfogadni, hogy ami történik, csak a 2010 előtti világ folytatása, más eszközökkel.
Á, persze, hogy csak viccelek.

Mindez arról jutott eszembe, hogy Orbán Viktor megint tartott egy beszédet Tusnádfürdőn és ennek nyomán megint megindult a szokásos vita arról, hogy mennyire kell komolyan venni, amit a rezsim első embere mondott. Volt, aki a beszéd ellentmondásait ostorozta. Volt, aki azokat kritizálta, aki nem veszik elég komolyan a miniszterelnököt és a beszédét. Én, bevallom, azok közé tartozom, akik mérhetetlenül unalmasnak és megalázónak tartották a beszédet és azt gondolom, nagyrészt felesleges időpocsékolás foglalkozni vele.

Mint minden Orbán-beszéd, ez is alapvetően kétféleképpen olvasható: vagy a szöveg felépítését és befogadását megalapozó posztmodern poétika fényében vagy a funkcióját vizsgálva. Az előbbi olvasási stratégia meggyőződésem szerint nem vezet egyáltalán sehova, bár kétségkívül kínálhat bizonyos fokú esztétikai élvezetet azoknak, akik a jelölt és jelöletlen idézetek, önidézetek, rejtett és feltűnő logikai ellentmondások, a szövegre jellemző szóképek és alakzatok labirintusában szeretnek barangolni.

Az Orbán-beszédek ebben az értelemben mélységesen ironikus szövegek. A mostani tusványosi beszéd is az. Mindenkinek csak ajánlani tudom olvasásra, aki nem szeretné megérteni az Orbán-jelenséget, viszont sok a szabadideje. A másik olvasási stratégia valamivel messzebbre vezethet a rendszer megértésében, viszont nem nagyon van szükség hozzá a beszédre magára. Pontosan tudjuk ugyanis, mire való egy ilyen beszéd. Egyrészt, teljesíti a rendszer igazolásának minimumfeltételét, amennyiben puszta létezésével megmutatja, hogy az orbánista forradalom szeretne többnek látszani, mint egyszerű hatalmi projektnek. Ezt a feltételt ugyan a maffia is teljesíti (legalábbis saját köreiben, mert kifelé inkább szeretne többnyire nem-létezőnek látszani), ahogy a legmegátalkodottabb machiavellista fejedelem is, de kétségkívül mégiscsak valami.

Másrészt, igyekszik kielégíteni híveinek azt az igényét, hogy értsék, ami velük történik és azt gondolják, hogy minden, amit vezetőik tesznek, egy magasabbrendű terv része, amely nem csak megmagyarázza az eseményeket, de fel is oldja a látszólagos ellentmondásokat, s közben eloszlatja a kételyeiket, megerősíti magabiztosságukat. Egy ilyen beszéd fő funkciója, hogy megnyugtasson és lelkesítsen, összehangolja az érzelmeket. Fontos lelki szükséglet ez, természetesen, s nem szeretném alábecsülni annak a ténynek a jelentőségét, hogy ezt a funkciót a rezsim vezetője igyekszik rendszeresen ellátni...

ÁGH ATTILA: POFA BE ÉS MŰKÖDIK A RENDSZER

KLUBRÁDIÓ / REGGELI GYORS
Szerző: KLUBRÁDIÓ / DÉSI JÁNOS
2019.07.30.


Orbán tusványosi beszédében a győzelmi jelentés mellett van egy kis aggódás is. Ám az eredetmítoszt már elég jól sikerült felépítenie.

Orbán Viktor legutóbbi beszédéből érezhető, hogy van egy jól elrendezett világképe. Ebben benne van egy új rendszerváltás, az elmúlt 15 év értékelése és egy újabb 15 előrevetítése – véli Ágh Attila politológus professzor.

Bár azt is hozzáteszi, hogy ez a beszéd nincs rendesen megírva, a miniszterelnöknek többször is neki kellett futnia, hogy az illiberalizmust meg tudja magyarázni valahogy. Az ellenségkép felfestése viszont világos, Orbán a liberalizmus „világuralmát” vizionálja, a progresszív, az maga az ördög. Akad a beszédben pár mélységes abszurditás is. Ilyen a „keresztény” demokrácia, mert ha ezt komolyan vennénk, a fél világot kizárhatnánk a demokrácia köréből örökre, mondjuk Japánt, vagy Indiát, hiszen ott nincs meg a keresztény „altalaj”.

Orbán egy eredetmítoszt alakít ki maga körül, először felvázol egy szenvedéstörténetet, majd kijelenti, hogy most már készen van a mű, megváltóként beszél. A győzelmi jelentés mellett azonban azt is jelzi, hogy megszorításokra kell számítani, amely persze az ő híveit nem érinti majd. Feltehetően az autóipar körüli gondokra utal, amely iparág hatalmának egyik támasza.

A populizmus virágzásáról Ágh Attila úgy vélekedik, hogy az jól kiszámítható ciklusokban elő-előjön. A társadalmi elitek úgy 20-30 évente elöregszenek. Az embereknek egyszerűen elegük lesz a jobbközépből, a balközépből, és ilyenkor meg lehet lovagolni a népi elégedetlenséget. Ilyenkor jöhetnek elő a megváltók.

A professzor feltétlenül optimista. Átalakulóban van az egész világ – mondja. Az amerikai populizmust például megfékezheti a kínai-európai viszony megváltozása, ami véleménye szerint küszöbön van. A gazdaságban is változás zajlik, már nem az autógyártásban, illetve általában a termelésben van nagy pénz, hanem például a könyvkiadásban, a tudásban. Az okosabb, nagyobb hatalmak ma már ismeretet, tudományt termelnek. S ami még fontosabb talán, hogy felnőtt egy új generáció, amely másképp reagál már, mint az elődök, másképp vesz részt például a politikában is. Egy műveltebb ember már nem fogja be a száját. „Pofa be” alapon hamarosan nem lehet már működtetni egy rendszert.

HADHÁZY: A MAGYAR RENDŐRSÉG ÉS EGY BELÜGYI CÉG ÉRINTETT AZ AMERIKAI MICROSOFT-CSALÁSBAN

ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: RÁDI ANTÓNIA
2019.07.30.


Az ORFK, illetve a BM cége, a Nemzeti Infokommunikációs Zrt. vásároltak szoftvereket a Microsofttól az USA hatóságai szerint csalással. Ezt derítette ki némi kutakodással Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, aki extra Korrupcióinfót szentelt a részleteknek.

Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma 8,8 millió dollárra bírságolta a szoftvercéget, amiért a magyar leányvállalata manipulált állami beszerzésekben volt cinkos 2013 és 2015 közt. Az amerikai igazságügy pedig az ügy lényegét nyilvánosságra is hozta.

E szerint a magyar Microsoft beismerte, hogy viszonteladói túlárazottan adtak el licenceket magyar állami szerveknek, miközben az anyacég felé azt kommunikálták, hogy komoly árengedményeket kell tenni. A különbözetet „korrupciós célokra” használták.
Ehhez képest a magyar ügyészség bűncselekmény hiányára hivatkozva még 2018-ban elutasította a nyomozást – ezt Polt Péter legfőbb ügyész válaszolta az MSZP-s Mesterházy Attila kérdésére a T. Házban.

Hadházy Ákos most az amerikai igazságügy által nyilvánosságra hozott összefoglalót tanulmányozva állítja, az ORFK, illetve a Belügyminisztérium által kezelt állami cég, a NISZ Zrt. bizonyosan érintett a nemzetközi csalásban.

„Az amerikai jelentés két példát hoz, ahol ugyan nem említi a neveket, de a szerződések időpontját és összegét megadja” – magyarázta a képviselő.

Mivel a szerződéseket kitrükközték a közbeszerzések közül, igényelt némi utána járást kideríteni, kik voltak a vásárlók, de végül sikerrel jártak...

ORBÁN EZÚTTAL ÖNIGAZOLÓ BESZÉDDEL IGYEKEZETT MEGNYUGTATNI A SAJÁTJAIT

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2019.07.30.


Megszokhattuk már, hogy az idők folyamán mindinkább a Fidesz kihelyezett kongresszusává váló tusnádfürdői szabadegyetemet a miniszterelnök saját politikai vízióinak felvázolására használja. Olykor hajmeresztő bejelentéseket, máskor váteszi jóslatokat kapunk a rendezvény fénypontjaként megvillanó kormányfői monológoktól. Ezúttal azonban mintha utólag kívánna ideológiát teremteni ahhoz az ámokfutáshoz, melyet a tavaly tavaszi választási győzelem óta művelt Orbán Viktor. Az az ember érzése, hogy szavakban igyekszik konszolidálni a rendszerét, ha már a tettek szintjén ez már elképzelhetetlen.

Van mit megmagyaráznia hívei számára Orbán Viktornak. A jobboldali táborban ugyanis erősen megoszlanak a vélemények a kormányfő egyes intézkedései, politikai irányvonala, az uniós tagállamokkal, illetve az EU-n kívüli világgal való kapcsolatról. Orbán sajátos logika alapján támadja ugyanis a papíron szövetséges uniós országok egy részét, de nem tántorítja el a közös NATO tagság sem például attól, hogy Norvégia ellen áskálódjon az Egyesült Államok elnökénél.

Sokan azt a logikát sem, miért kellett fúrni a testvérpárt német jelöltjét, aki végül el is bukott az Európai Bizottság elnökségéért folytatott vetélkedésben, és miért értékeli győzelemként, hogy egy jóval liberálisabb szemléletű, szintén német politikus lett a befutó. A CEU elüldözése, és a Magyar Tudományos Akadémia elleni hajtóvadászat sem igazán fér bele egy magát konzervatívnak és haladónak tartó magyar polgár értékrendjébe, így valószínűleg Orbán is érezte, hogy egy nagyobb elméleti rendszerbe helyezze tetteit tusványosi beszédében, mellyel rendbe teheti azt a káoszt, amely néhány hívének elméjében kavaroghat, ha végiggondolja kedvenc miniszterelnöke utóbbi egyéves tevékenységét...

A KREML PERSZE ÁRTATLAN, DE MINTHA TÚL SOK LENNE A MEGMÉRGEZETT OROSZ ELLENZÉKI

HVG ONLINE
Szerző: NÉMETH ANDRÁS
2019.07.30.


Hétfőn – saját orvosa és felesége tiltakozása ellenére – visszaszállították a kórházból a börtönbe Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikust, akin egy nappal korábban jelentek meg heveny allergiás tűnetek: izzadt és vörös lett a bőre. A hivatalos magyarázatok szerint ismeretlen allergia támadta meg a 43 éves politikust, ám támogatói úgy vélik, az ellenzéki tüntetéseket szervező Navalnij mérgezés áldozata lett. Ha ez lenne az igazság, nem ő lenne az első, akit a Kreml halkan, és viszonylag kis feltűnéssel próbált meg eltenni láb alól.

Hosszú a listája azoknak az orosz ellenzékieknek, újságíróknak, kiugrott hírszerzőknek, illetve kellemetlenné vált üzletembereknek, akikről kiderült, hogy valószínűleg állami megrendelésre végrehajtott mérgezés áldozatai lettek, s talán még terjedelmesebb az a névsor, amelyen azok szerepelnek, akik esetében nem derült ki, hogy nem természetes okok miatt veszítették életüket.

A legismertebb áldozat címe valószínűleg Alekszandr Litvinyenko egykori FSZB-ügynöknek jár, akit 2006-ban, polónium izotóppal öltek meg Londonban, feltételezhetően a Kreml által küldött bérgyilkosok, akik közül az egyik, Andrej Lugovoj – az egykori KGB egykori tisztje – parlamenti képviselő is lett, s állami kitüntetést is kapott...

MÁSFÉL MILLIÁRDDAL MÉG MEGKÍNÁLTÁK A FRADIT AZ EURÓPAI KUPARAJT ELŐTT

G7.HU
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2019.07.30.


Másfél milliárdos befizetéssel próbálta javítani a Fradi focicsapatát működtető vállalat, az FTC Labdarúgó Zrt. katasztrofális tőkehelyzetét a tulajdonos sportegyesület. Ezzel a cégnél fél éven belül másodszor emeltek tőkét, úgy, hogy a részvényeket azok névértékének százötvenezerszeresén (!) jegyezték le.

A túlárazott részvényeket minden esetben a túlnyomórészt állami forrásokból élő Ferencvárosi Torna Club (FTC) vette meg, így juttatva közvetett állami támogatáshoz az amúgy is a legtöbb pénzből gazdálkodó magyar focicsapatot.

A Fradi tulajdonosi háttere azért ilyen bonyolult, mert itthon magasabb ligákban csak olyan focicsapatok indulhatnak, amelyek mögött egy gazdasági társaság áll. A Fradi együttesét az az FTC Labdarúgó Zrt. tartja fenn, amelynek a korábbi években kaotikusan alakult a tulajdonosi struktúrája, 2011 vége óta azonban az FTC egyesületé a vállalat 99,99 százaléka*.

Az FTC pedig elég jószándékú tulajdonos: ha a Zrt. valamiért megszorul, mindig komoly tőkeinjekcióval segítik ki. Ez történt most is. Az előző üzleti évben ugyanis a vállalat bevételei némi meglepetésre látványosan visszaestek, miközben a kiadásokon nem tudott (vagy ami valószínűbb, nem is akart) faragni a cég. Ennek eredményeként a 2018-as esztendőt 1,3 milliárd forintot is meghaladó veszteséggel zárták...


ITT OLVASHATÓ

TGM: DRÁGA LOVASI, DUDORÁSSZÁL NYUGODTAN

TLDR/444.HU
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.07.30.


Azt mondta a szeretett Lovasi András az újságnak – mellőzve az ikes igék rendeltetésszerű használatát – , hogy ő mindenféleképpen el akar menni a tusnádfürdői orbánfesztre zenélni, de hát mindenünnen beleugatnak ebbe.

Ilyen meg olyan fószerok, akiknek semmi közük hozzá, meg gőzük sincs az egészről.

Lovasinak az a biznisze, hogy zenél, és ott zenél, ahol tud, ahol közönség összegyűlik, amely szereti az ő zenéjét hallgatni meg szereti Lovasit általában.

Meg szereti azt a – no hát, jézusmária – keserédes, kételkedő, disztonáló, rekedtes hogyismondjákot, hogyaszondja (G-dúr) minden el van szúrva, de azért emlékszem, hogy ragyogott a szemed a buszmegállóban, Zsuzsi.

Úgy is van, Lovasi, mind szeretjük ezt, meg hát csakugyan hogy ragyogott a szemed, Zsuzsi, ahogy lement a nap a Volánbusz fölött, és a gyűrött kék blúzodra is emlékszem, és egye meg a fene, mit beszélnek ezek összevissza már megint, duh.

És hát ki engedheti meg magának, hogy csalódjék Lovasi Andrásban – meg még többekben, akikben egyszer csak föllángolt a pragmatiko-realizmus, az a „nézzünk-szembe-a-valósággal” fíling – , és hogy jól leordítsa a fejét, mert el akar menni ide meg oda, pl. oda, ahol azt ünneplik, sőt: azt csinálják, amiről Lovasinak is olyan lesújtó átlagliberális véleménye van.

Közben meg – idézem – gyűlöli a „szélsőliberális hörgést”, ami (?) ugyanúgy meg akarja neki mondani, hogyan viselkedjék, mint ahogy a szélsőjobbosok meg akarják. „Ezek számomra ugyanannyira idegesítőek” – azt mondja.

Belepofáznak a szeretett Lovasi dolgaiba, ez kurva idegesítő lehet csakugyan. A legtöbb embernek a dolgaiba ugyan csak a szélsőjobboldal (azaz: a mai magyar állam) szól bele avval, hogy osztja vagy megvonja a zsét, engedélyez vagy betilt, levált és kinevez, megszüntet és áthelyez, törvényt hoz és rendeletet „alkot”. Mert ő van hatalmon, azért. Ő a hatóság, adóhivatal és páncélos dandár.

A legtöbb embernek nincs meg az a luxusprivilégiuma, hogy a „szélsőliberálisok” is belehörögjenek a múzsaiságába. A legtöbb honfitársunk nem is akad össze hörgő „szélsőliberálisokkal”, csak a kormányablakkal. Egész megyék vannak, ahol egyetlen „szélsőliberális” se hörög.

Ott szabad az ihlet. Fúj a szél a pannon dombokon, kolompszó hallatszik távolról (még a buszmegállóban is hallani), semmi hörgés, teljes a szabadság, bandukolhatsz a föltépett aszfalton, fütyörészik a szabadság.

Szabad vagy, Lovasi. Annyira kiegyezhetel a legótvarosabb, népellenes, posztfasiszta rendszerrel, hogy a szemed – meg a rajongóid szeme – kiguvad belé. Ott dudorászol kesernyésen és függetlenül, ahol Bayer Zsolt és Orbán Viktor, és ki vállalkoznék rá, hogy hörögjön abban a zajban, a németek nem értenek Európához, hát már a Quimby is ott volt többször, helyes fiúk (és lányok) vagytok ti mind, nincs semmi baj, csókoltatom az utódállamokat, ki merne beléd szólni, Lovasi. Szabadság, függetlenség, személyes szuverenitás, ez mind a tiéd – ráadásul ez pont az a „szélsőliberális” hörgés, amelynek saját alapelvei szerint nem szabad rád vonatkoznia, kedves Lovasi.

Dudorásszál csak, a franc se akarja elrontani a kedvedet, amely amúgy se túl fényes...

VÉGSŐ BÚCSÚT VETTEK HELLER ÁGNESTŐL

HUPPA
Szerző: HUPPA
2019.07.30.



Végső búcsút vettek Heller Ágnestől családtagjai, barátai, kollégái és tisztelői hétfőn a budapesti Kozma utcai izraelita temetőben. A Széchenyi-díjas filozófus, esztéta, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja július 19-én hunyt el 90 éves korában.

Életét és gondolkodását a szabadság és a szerencse határozta meg, bár szerencsés alkatán kívül kevés szerencse élte. Háromszor kellett újrakezdenie életét: a holokauszt után, 1956-ot követően, majd az emigrációban. Eszménye a jó, tisztességes, igazságos ember volt” – emelte ki búcsúzó beszédében Radnóti Sándor esztéta, filozófus.

Mint kifejtette, Heller Ágnes sohasem feledkezett meg a filozófus morális küldetésének mondandójáról, arról, hogy a filozófia nemcsak munka, hanem életfeladat is.

Utolsó évtizedeiben visszatért a vallás és a művészet témájához, jelentős filozófiai tanulmányában a zsidókérdés megoldhatatlanságáról írt, de ez az ő esetében nem reménytelenséget jelentett” – fogalmazott.

Gábor György filozófus arról szólt, hogy Heller Ágnes 90 évét lankadatlan figyelemmel élte, szűnni nem akaró érdeklődéssel fókuszált a világra, múltra és jelenre, élőkre és holtakra.

A magunkfajta halandók számára felfoghatatlanul teljes életet élt. A kis testben a világ egésze megfért, ha belépett valahová, minden teret betöltött. Valamennyi barátja időtlennek, öröknek tartotta – és nekik lett igazuk” – tette hozzá.

Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija kiemelte: Heller Ágnes életét végigkísérte magyarsága és zsidósága, kettős identitása.

A kettős gyökerűségből fakadó konfliktusokat bölcsességgel, szeretettel és elkötelezettséggel oldotta fel, kettős kötődését megőrizte, bárhová is vetette az élet, Európába, Ausztráliába vagy Amerikába” – mondta.

Elmondta, hogy Heller Ágnes a 20. század magyar történelmében mindig kiállt azokért, akik partvonalon kívülre kerültek, akiket üldöztek, megnyomorítottak, függetlenül attól, ki honnan jött, mi volt a nációja, a vallása.

Szerette az embert, a méltósággal együtt járó szabadságot kérte, elvárta és megadta. Magában hordta a tudás, a szeretet, az emberség és a tisztesség örök igazságát” – jelentette ki Frölich Róbert.

Heller Ágnest számos díjjal jutalmazták, egyebek mellett 1981-ben Lessing-, 1995-ben Széchenyi-, 1996-ban Hannah Arendt-díjat kapott, 2006-ban elnyerte a dán Sonning-díjat, majd 2008-ban a Ben Gurion Egyetem díszdoktorává avatta, 2010-ben Goethe-érmet, 2014-ben Radnóti-díjat vehetett át.


A JELENKOR - IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 2019. JÚLIUS-AUGUSZTUSI SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE

JELENKOR
Szerző: Jelenkor
2019.


TÉREY JÁNOS: Mont Ventoux, avagy „Jánoska pajtája” (Egy cívis vallomásai) 

ÁGOSTON ZOLTÁN: Térey János (1970–2019)
*
FARKAS PÉTER: A férfi, aki örökké a Luxembourg-kertben ült (elbeszélés)

HANS MAGNUS ENZENSBERGER versei

MARNO JÁNOS versei 

VÖRÖS ISTVÁN versei

DEMÉNY PÉTER versei 

DARVASI LÁSZLÓ: Magyar sellő (Kleist-átirat)

EGRESSY ZOLTÁN: Jónak mutatkozott (novella)

DEÁK JÚLIA: A dac születése (novella)

SAUSIC ATTILA: A szem nem változik (regényrészlet)

MESTERHÁZY BALÁZS: Törecsek (részlet egy verses regényből)

TURI TÍMEA versei

GYUKICS GÁBOR versei

GÁTI ISTVÁN versei

SZÉKELY SZABOLCS versei 

TATÁR GYÖRGY: Angyali vendégség (Képzeletelméleti esszé)

Bauhaus 100

FORBÁT ALFRÉD: Egy építész visszaemlékezései négy országból (részlet)

GANTNER ESZTER – SCHWEITZER GÁBOR: Forbát Alfréd visszaemlékezéseiről (tanulmány)

FORGÁCS ÉVA: Lezáratlan történet (A Bauhaus centenáriumára)

SEREGI TAMÁS: Képtelen paragoné (Kállai Ernő és Moholy-Nagy László vitájáról)
*
RADNÓTI SÁNDOR: Az életmű folytatása (Bodor Ádám: Sehol)

PALOJTAY KINGA: A szív tintafoltos hazája (Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba) 

SZÁNTAI MÁRK: Az elbeszélés nehézségei (Mesterházy Balázs: Gesztenye placc) 

KISANTAL TAMÁS: Apokalipszis tegnap (Margaret Atwood: MaddAddam-trilógia [Guvat és Gazella; Az özönvíz éve; MaddAddam])

MELHARDT GERGŐ: Ellenpélda (Háy János: Kik vagytok ti? Kötelező magyar irodalom. Újraélesztő könyv)

GYÖRGY PÉTER: A félig bevallott élet (Csoóri Sándor: Éji nap – Nappali hold. Naplójegyzetek, töredékek, 1955–1989, 1990–2011)

HAVASRÉTI JÓZSEF: Harcban álló valóságok (György Péter: Faustus Afrikában. Szerződés a valósággal)

BENKE ATTILA: Apokalipszis 1986 (Craig Mazin: Csernobil)

KÉPEK

TÓTH LÁSZLÓ fotója

Fotók FORBÁT ALFRÉD munkáiról 

ITT OLVASHATÓ

AZ ÚJ ÍRÁS JÚLIUSI SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE

ÚJ ÍRÁS 
- IRODALOM, MŰVÉSZET, TÁRSADALOM
Szerző: ÚJ ÍRÁS
2019. július


versek

Báthori Csaba: Kései axiómák I.; Kései axiómák II.; Song I.
Benke László: Elment Istent szeretni
Ábrahám Erika: újévi pertu; hol vannak a férfiak?; opálos elmosódás
Debreczeny György: nem mondhatom itt el; mindenképpen egy névjegyet
Baranyi Ferenc: Eseteim Adyval

próza

Vári Attila: Tejüveg mozi (novella)
Horváth Péter: Kajár (írói szociográfia)
Kelecsényi László: Nonett (drámarészletek)
Ross Károly: Szanatóriumban (novella)
Onagy Zoltán: Katasztrófaszezon (életkép)


tanulmányok , cikkek

Sári László: A filozófiák (Nyugat és Kelet)
Farkas László: Bűntény Karinthy Frigyes koponyája körül!
Szávai János: Saulus és a jelentés
L. Ritók Nóra:A változások sodrásában
Norman Károly: Relativitáselmélet gyerekeknek/vitairat IX. rész

tüskék

Nógrádi Gábor: Lassítani lehet, megállítani nem

olvastuk

Sári László: Dilettánsok történelme
Bárdos Dóra: Alkotni vagy fenntartani a történelmet?
Sári László: Önkritika
Horváth Péter: Bábel
Szakonyi Károly: … Ne csak a valódit!
Horváth Péter: Önkritika
Baranyi Ferenc: Nyáregyháza, hasonlítok rád még én?
Sumonyi Zoltán: Vallomások versekkel, képekkel, emlékekkel
Baranyi Ferenc: Önkritika helyett önvallomás
Marafkó László: Bennkint
Nádas Sándor: Hát mi, balgák, hova álljunk?
Marafkó László: Önkritika

SZEGÉNY SRÁC?

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: rb
2019.07.30.


...Nagyon megdöbbentő és zavaró számomra, hogy még mindig olyan társadalomban élünk, hogy egy nő erre a történetre azt reagálja, hogy „szegény srác”. Hosszas vita indult el köztünk, amiben szerepelt még az is, hogy a feljelentést tevő „kurva volt, vagy táncosnő”. És akkor mi van? Egyrészt a táncosnő és a kurva között nincs egyenlőségjel, másrészt a prostitúciónak is megvannak a maga keretei és a prostituáltaknak is vannak jogai. Egy barátom táncosnő volt az USA-ban. Emlékszem, amikor arról kérdeztem, hogy nem fél-e, azt válaszolta nevetve, hogy a kezét eltörné a security annak, aki hozzájuk merne nyúlni.

„Túl van ez reagálva, elküldöm a francba, de nem hívok rendőrt!” – jött a következő szövegbuborék a Messengeren. Sajnos ez Magyarországon így van, ezért érezheti azt némelyik férfi, hogy joga van egy idegen, tetszetős fenékhez hozzányúlni. Nincs joga. Egy nő teste nem tárgy.

Én például híresen jól kezelem az olyan helyzeteket, amikor bárki megdicsér, bármilyen formában (időnként minősíthetetlenül) is teszi azt, de például 1988-ban (!) szóltam a rendőröknek egy siófoki szórakozóhelyen, amikor a pultnál állva valaki megfogta a fenekem, átölelt és szorosan magához húzva elmondta, hogy mi mindent szeretne csinálni velem. Ráöntöttem a maradék kólámat – no, nem azért, mert nagyon bátor voltam, hanem ijedtemben – majd kimentem, hogy megkeressem az ismerőseimet. A diszkó előtt rendőrök álltak, odamentem és elmondtam nekik, mi történt. Döbbenten és értetlenül nézett rám a két negyvenes éveiben járó rendőr. „Megsérültél? Bántott? Nem. Akkor?” – kérdezték. „Nem sérültem meg, de bántott. Ha az önök 18 éves, 48 kilós lánya lennék, akkor valószínűleg úgy ítélnék meg, hogy bántott. Ha az én apukám állna itt, akkor bármilyen lány esetében úgy ítélné meg a helyzetet, hogy bántották!” A két rendőr egymásra nézett, fejüket csóválva, nagyot sóhajtva azt mondták: „Mutasd meg, melyik volt!”. A srác, aki olyan huszonöt körüli lehetett, a pultnál állt és csodálkozva nézett hol rám, hol a rendőrökre, ahogy közeledtünk felé. Szóltak neki, hogy menjen ki. A protokoll szerint elkérték a papírjait, de hamar kiderült számomra, hogy a fiú a helyi „menőkhöz” tartozott, jól ismerték a rendőrök. „Mi a gond?” – kérdezte. „Ez a lány azt állítja, hogy fogdostad.” „És? Jó a segge!” – válaszolta. „Mindegy milyen, nem fogdoshatsz idegen lányokat. Most vagy elindulsz haza, vagy keresünk valami okot, amivel beviszünk reggelig. Tudjuk, hogy nem lesz nehéz találni…” Kicsit még ellenkezett, aztán elindult. Közben még odavetette nekem, hogy „Hülye kurva, holnap találkozunk!” Időközben engem is elkezdtek keresni az ismerőseim és meglepetten vették észre, hogy éppen a rendőröktől köszönök el. Mi történt? – kérdezték ijedten. Elmondtam. Pont azzal az értetlen tekintettel néztek rám, mint a srác a pultnál és ahogy a rendőrök. „Ezért szóltál a rendőröknek? Miért? Semmi bajod nem lett. Ráadásul tudod, ki volt ez a fickó? Atyaég, bárcsak az én fenekem jött volna be neki!” – mondta az egyik lány.

Ma reggel, 31 év után ugyanolyan furán éreztem magam, mint akkor ott, Siófokon. Nem értem, hogy hogyan tud így megítélni hasonló esetet bárki, főleg egy nő. Hogy fér el ilyesmi a „semmi sem történt” kategóriában? Hogy nem alakult ki azóta sem a tisztelet nők vagy pusztán egy másik ember iránt, pedig azóta már megérkeztünk mélyen Európába…

Azt hiszem, amíg egy felnőtt nő, akinek ráadásul lány gyereke van, így reagál hasonló helyzetre, ahogy ma az ismerősöm, amíg a kormány „nőügyekkel nem foglalkozik”, amíg nem írják alá az Isztambuli Egyezményt, addig csak a férfiak morális gátjaiban bízhatunk Magyarországon...

A NEMI ERŐSZAK AZ A BŰNTÉNY, AMIT A LEGKÖNNYEBB MEGÚSZNI

24.HU
Szerző: BENKE ÁGNES
2019.07.29.


Elhagyatott raktárakban porosodó bizonyítékok és a nők vallomásait semmibe vevő rendőrök miatt több tízezer erőszaktevő sétál Amerika utcáin.

- Az Egyesült Államokban nagyjából 125 ezer nemi erőszakot jelentenek évente.
- 50-ből 49 esetben a gyanúsított szabadon távozhat.
- 200 ezernél is több olyan mintavételi készlet porosodik rendőrségi raktárakban, amik tartalmazzák az elkövetők DNS-mintáit.
- A nemi erőszaktevők többsége többször támad.
- Ők évekig szabadon sétálhatnak az utcán, miközben a bűntettüket igazoló DNS-ük rendőrségi raktárakban hevernek.

Barbara Bradley Hagerty, az Atlantic magazinban megjelent robusztus cikke az amerikai igazságügyi rendszer működésének egyik rendkívül súlyos anomáliájára mutat rá: a #meetoo mozgalom és a modern technológia ellenére is bevett gyakorlat az Egyesült Államokban, hogy a rendőrség félreteszi a nemi erőszak bizonyítékait tartalmazó mintavételi készleteket.

A szabálytalan gyakorlatra még 2009-ben derült fény, amikor egy ügyészi asszisztens besétált egy detroiti elhagyatott raktárba, és meglátott több ezer dobozt. Kiderült, hogy mindegyikben mintavételek sorakoztak, kibontatlanul, ami azt jelentette, hogy bár a mintákat levették, azokat nem küldték tovább a laborba DNS-vizsgálatra. Az elhagyatott detroiti épületben több mint 11 ezer mintavételi doboz hevert, némelyik már 30 évnél is régebb óta. A probléma nemcsak Detroitot érintette, hanem több amerikai nagyvárost is.
A legborzalmasabb percek bizonyítékai: ...

CSALÁDOKAT KÉNYSZERÍTENEK ÁTMENETI OTTHONBA AZ ALBÉRLETÁRAK

ABCÚG BLOG
Szerző: SZUROVECZ ILLÉS
2019.07.29.


Az elszabaduló albérletárak miatt egyre több család küzd azzal, hogy összehozza a havidíjra valót, nem beszélve a több százezres kauciókról. Akik amúgy is nehéz helyzetben vannak, és kapcsolati hálójuk sincs, egyre többször kényszerülnek családok átmeneti otthonába. Itt a szociális és pszichés segítség mellett még spórolni is segítenek nekik, de előbb-utóbb muszáj kiköltözniük, hogy aztán megint hónapról hónapra éljenek, akár másik intézménybe költözzenek. Közben akiknek tényleg gyors, átmeneti segítségre lenne szükségük, hogy egyenesbe jöjjenek, hónapokat várhatnak a várólistán. Megoldást csak az állam hozhatna, ha akarna. 

“A hozzánk bekerülő emberek jelentős része, nagyjából 80-90 százaléka biztosan küzd valamilyen lakhatási nehézséggel” – mondta Kelemen Gábor, aki a budapesti Családok Átmeneti Otthonai nevű integrált intézmény vezetőjeként pontosan látja, hogy az elszabaduló lakásárak mennyire érzékenyen érintik azokat a családokat, akik amúgy is komoly bajban vannak. 

A családok átmeneti otthonait (csáo) eredetileg azért hozták létre, hogy átmeneti otthont biztosítsanak az anyagi vagy lakhatási válságban lévő, életvezetési, kapcsolati problémákkal küzdő családoknak. Akik beköltöznek ide, nemcsak olcsó, 20-30 ezer forintos lakást, hanem szociális és pszichés segítséget is kapnak, hogy egy-másfél év után megerősödve kerülhessenek ki. Ez persze nem azt jelenti, hogy amíg bent laknak, megállna az életük. A gyerekek ugyanúgy óvodába-iskolába járnak, a szülők pedig jó esetben munkát találnak, netán takarékoskodni is elkezdenek. Senkit sem kényszerítenek csáóba akarata ellenére, csakis önként lehet beköltözni, gyakran a gyermekjóléti szolgálat ajánlására. (Ettől függetlenül vannak, akik a csáókat a szigorú szabályok és a fokozott felügyelet miatt kritizálják).

A csáók ügyfelei tehát egyszerre sokféle problémával szembesülnek: eladósodás, a lakás elvesztése, munkanélküliség, gyereknevelési és párkapcsolati gondok. Nem mindig könnyű eldönteni, melyik volt előbb, de Kelemen Gábor szerint az utóbbi években

egyre több család került be hozzájuk elsősorban azért, mert egyszerűen képtelenek kigazdálkodni egy albérleti díjat, pláne két-három havi kauciót...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁNTÓL JOBBRA MÁR CSAK A FAL MARADT

KLUBRÁDIÓ / REGGELI GYORS 
Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2019.07.30.


A vég kezdete lehet Putyin számára az önkormányzati választás. Az ellenzéki, sőt a független jelöltek sem indulhatnak. Orbánnak pedig Németországban áll rosszul a szénája.

Vessük pillantásunkat először Moszkvára, ahol a hétvégén erőszakba csapott át a demokratikus ellenzék közel húszezer főt megmozgató utcai tiltakozása, és a rendőrök egyes adatok szerint 1373 embert vettek őrizetbe. Mint a Politico című amerikai hírportál európai kiadása mai vezető anyagában írja, nem sokkal korábban még senki nem gondolta, hogy ekkora ügy lesz a szeptember nyolcadikai moszkvai önkormányzati választásokra való készülődésből, pontosabban abból, hogy a hatóságok különböző indokokkal sok ellenzéki, illetve független személytől megtagadták a választáson való indulás jogát.
Putyin aggódhat

A 45 fős fővárosi dumának nincsenek túlzottan erős politikai jogosultságai, és ez általában meg is látszik a választási részvételi adatokon: öt évvel ezelőtt a jogosultak mindössze 20 százaléka adta le voksát. A Politico által idézett elemzői vélemények szerint a Kreml ennek ellenére úgy döntött, nem engedi, hogy igazi ellenzékiek megvessék a lábukat ebben a mégoly jelentéktelen testületben sem, hiszen az a vég kezdetét jelenthetné Vlagyimir Putyin gondosan kézben tartott politikai rendszere számára. Igaz, már 2017-ben is előfordult, hogy egyes önkormányzati választásokon elvétve ellenzéki jelöltek győztek, de itt most Moszkváról van szó. Az oroszországi helyzetet vázolva az amerikai áttekintés kiemeli, hogy a reálkeresetek immár ötödik éve csökkennek, a gazdaság botladozik egyfelől a nyugati szankciók, másfelől az alacsony olajárak miatt, hiszen az olaj Oroszország legfőbb exportterméke. Jellemző a viszonyokra, hogy egy állami kézben levő közvélemény-kutató intézet, a Vciom egyik idei felmérése 31 százalékos elfogadottsági rátát mutatott ki Putyin esetében. A Kreml ekkor bírálattal illette az intézetet az általa alkalmazott mérési módszert illetően, mire a Vciom, minden hibáját belátva, több mint megkétszerezte az elnök népszerűségi mutatóját. Egy másik felmérés ugyanakkor Putyin pártjának a népszerűségét mindössze 13 százalékosra teszi, és – mint azt a Politico írja – ennek a pártnak a tényleges jelöltjei közül többen inkább független jelöltnek próbálják magukat feltüntetni, hogy ne égesse homlokukat a hatalom pártjához tartozás bélyege.

Navalnij lehet az egyik kulcsember
A Kreml csak a rossz és a még rosszabb közül választhat – szólaltatja meg a Politico Abbasz Galjamov politikai szakértőt, aki szerint az ellenzéki személyek eltiltása a választásokon való részvételtől a rendszer legitimációját kétségbe vonó tiltakozásokat válthat ki országszerte, ha viszont engedik, hogy ellenzékiek arassanak győzelmet a moszkvai duma megválasztásakor, azzal kezdetét veheti a Putyin-rendszer felmorzsolódása. A hatalom embereinek leginkább Alekszej Navalnij és a körülötte csoportosuló ellenzékiek miatt fő a feje. Magát Navalnijt a múlt héten harminc napra bezárták, de a hét végén úgymond allergiás tünetekkel kórházba kellett vinni. Többek gyanúja szerint az ellenzéki vezető valójában mérgezésnek lehet kitéve. Az ellenzék most szombatra, augusztus harmadikára újabb demonstrációt hirdetett. „Nem érdekel minket, hogy engedélyezik-e, ott leszünk” - idéz a Politico egy orosz ellenzékit...

AZ MNB IS BESEGÍTHET A 4IG-NEK A T-SYSTEMS MEGVÉTELÉBE

INDEX
Szerző: BRÜCKNER GERGELY
2019.07.30.


Oszlik a homály a T-Systems-ügylet körül. A végső vételár 50 milliárd forint körül lehet, és meglepően nagy üzlet, bruttó 200 milliárd forintnyi forgalom is gazdát cserélhet. A finanszírozás döntően az MNB vállalati kötvényprogramjával, kisebbrészt saját részvényekkel vagy bankhitellel történhet.


Kezd körvonalazódni, hogy a T-Systems céggel a 4iG pontosan mit és miként vásárolhat meg a Magyar Telekomtól. Éles találgatások alakultak ki arról, hogy pontosan mi is vándorol át a 4iG-hez. Az első értékelések viszonylag kisebb összesített forgalomról szóltak, mondván, a T-Systems bizonyos kis- és középvállalati távközlési értékesítései nem részei az üzletnek...

IGAZÁN KELL A PÉNZ? AKKOR CSAK DRÁGÁBBAN KAPOD! - SOK SZÁMLAHITEL PROBLÉMÁS

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2019.07.30.


Az elmúlt évek alatt fokozatosabb feljebb kúszott a folyószámlahitelek kamata. A bankok ezen a terepen érzékelhetően nem igazán versenyeznek, aminek oka lehet, hogy számlahitelt általában rászorultság miatt vesznek igénybe az ügyfelek.

Az Unicredit augusztus 1-jétől enyhén csökkenti a számlahitel kamatát. Nagyon nem erőltetik meg magukat, hiszen a kamat 20,13 százalékról 20,09 százalékra változik. Azért sem érdemes nagyon meghatódni a mérséklésen, mert nemrég még 20 százalék alatt volt a számlahitelek kamata. A bank az idén februárban növelte.

Az OTP tavaly ősszel drágította ezeket a hiteleket. Most október 15-étől pedig újabb emelés jön. A kamat így egy év alatt a korábbi 21,2 százalék helyett már 21,45 százalék emelkedett. Indoklásuk szerint lépésükre a háromhónapos állampapír-piaci hozam változása miatt kerül sor. (Érdekes módon a betéti ajánlatokra ugyanez, vagy bármi más mutató, valahogy egyáltalán nem hat.)...

KANADA SZÍNE ÉS FONÁKJA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő 
2019.07.30.


Kanada egyike a világ „bezzegországainak”, ami persze nem jelenti azt, hogy minden tökéletes lenne. Most kivételesen nem a határátkelők benyomásai érdekeltek, hanem az, hogy mit gondolnak magukról a kanadaiak? Hogyan látják az országukat, mi az, amiben a legjobbak és mi az, amiben a leggyengébbek – szerintük.

Amiben Kanada nagyon jó

Kanada képe a világban kifejezetten pozitív, barátságos, udvarias, nyitott, a sokszínűséget magáénak valló, befogadó helynek tartják. De mit tartanak az ország legnagyobb pozitívumának maguk a kanadaiak?

A kanadai Global News megbízásából az Ipsos kérdezte meg korábban az embereket, és érdekes módon 39 százalék azt mondta, hogy szerinte Kanadában a természet és a környezet a legjobb.

Nagyjából a megkérdezettek negyede (23 százalék) vélte úgy, hogy Kanada nem lenne az az ország, ami ma, ha nem lenne sokszínű. Érdekesség, hogy ha tovább boncolgatjuk a képet, akkor a született kanadaiak inkább az ország természeti adottságait emelték ki, míg a határátkelők jellemzően a sokszínűséget szeretik benne.

A megkérdezettek 17 százaléka azt mondta, az emberek által vallott értékeket szereti leginkább az országban, ugyanakkor csak 9 százaléka tartotta a legjobbnak a demokráciát és a kormányzati formát, 6 százalék a kultúrát, 4 a nagyvárosokat és csupán 3 a kanadai konyhát.

(Szóval ha valakinek a fejében felmerült volna – ami meglepne –, hogy a csodálatos kanadai konyha miatt költözne az észak-amerikai országba, az jobban teszi, ha átgondolja a dolgot...)

Amiben Kanada nem hasít

Európából (még pontosabban: Magyarországról) nézve talán meglepő lehet, de a megkérdezettek egyharmada (36 százaléka) szerint az ország demokráciája és kormányzati rendszere a legrosszabb dolog Kanadában.

Megerősítve a pár sorral feljebb írtakat, a helyiek nincsenek elájulva a gasztronómiától sem, legalábbis minden negyedik megkérdezett (23 százalék) ezt emelte ki, mint a legrosszabb dolgot az országban.

„Elég nehéz meghatározni, mit jelent az, amikor az emberek azt mondják, nem szeretik a kanadai konyhát. Hiszen milyen a konyhánk? Burger, ketchup és butter tart (kicsit talán a muffinhöz hasonlító sütemény – HÁ)?” - tette fel a kérdést az Ipsos alelnöke, Sean Simpson.

Leginkább egyébként az ontarióiak és (talán nem meglepő módon) a bevándorlók tartották a legrosszabb dolognak a gasztronómiát.

Azt sem túl nagy merészség állítani, hogy a kanadaiak nem lelkesednek a nagyvárosokért (18 százalék tette az első helyre), de van egy elég széles réteg (8 százalék), aminek éppen az emberek sokszínűségéből van elege...

GÖNCZ ÁRPÁD SÍRJA MELLETT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.09.26.



...Magyarország ma ismét megtestesíti mindazt, amit – képmutatás ide vagy oda – a nemzetközi közvélemény, a nyugati médiák jelentős része (a konzervatívoktól a szélsőbaloldalig) utál és elutasít. Magyarországnak látszólag vannak szövetségesei a visegrádi csoportban, ám ott a jelenlegi soviniszta, etnicista, Európa-ellenes kormányok helyzete ingatag, az ottani nyilvánosság ezerszer szabadabb, mint itt, a közvélemény pedig nagymértékben elutasítja a rasszizmust, a heteroszexizmust, a legszegényebbek gyötrését, a környezetvédelmi trogloditizmust és a magyar valóság más csinos alkatrészeit. Az etnikai és nemi kérdésben Orbán mögé fölsorakozott magyar politikai egységhez hasonló a világon sehol se létezik. Magyarország egyedülálló. Az Orbán-rendszert elutasító konzervatívok is nagyrészt orbánisták, akik a konzervatív Angela Merkelt proletár internacionalistának, a „népességcsere” hívének és „Soros-bérencnek” tekintik...

Magyarországnak ezt a tárgyilag részben indokolatlan pária voltát gyermekeink és unokáink fogják megsínyleni, ahogy máig keserüljük az elfelejtett gróf Apponyi Albert és báró Bánffy Dezső korlátolt, soviniszta, elnyomó politikáját, amellyel szemben formálódott ki szomszédaink nemzeti tudata és nemzeti identitása – és amelynek az állandóságát, mintegy örök adottságát erősíti meg az Orbán-rezsim népellenes és öngyilkos irányvonala.

Európa eltűri Orbánt, mert itthon rendet tart, és beéri jelentéktelen „ellenzékének” az enyhe sanyargatásával (a falusi gettókba szorult cigányok meg kit érdekelnek), ahogyan eltűrték Horthyt, Kozma Miklóst meg Gömböst, bár jól bele voltak keveredve az akkori nemzetközi terrorizmusba (marseille-i merénylet, Erzberger-gyilkosság), Bethlen meg Teleki a frankhamisítási afférba, ami azért Orbánról nem mondható el gyanús külföldi barátai ellenére – a szerencsétlen magyarországi sajtó még Milorad Dodik boszniai szerb „elnöknek”, a népirtás lelkes hívének a félhivatalos látogatására se figyelt föl (Áder és Orbán fogadta, ami hallatlan!)... –, a rendszer tartósnak, szilárdnak ígérkezik. Orbán egyik választást nyeri a másik után, fényes diadallal.

Az egész világ azt hiszi, hogy mi mind orbánisták vagyunk. Azok vagyunk, akik támogatjuk, hogy a „tranzitzóna” konténereiben tárolt menedékkérőket éheztessék. A szögesdrótbarát, kerítéspárti nemzet. Ez így látszik kívülről, senkinek sincs ideje a finomabb árnyalatokat tanulmányozni. Az összes többi kelet-európai országban van ellenzék, amely számos nagyvárost kormányoz; a sajtó mindenütt – Magyarország kivételével – elég szabad, a közszolgálati médiák – Magyarország kivételével – teljesítik alkotmányos kötelességüket. Az oktatás, a kutatás önálló. Van vita. Itt meg csak a gyalázkodási párviadal, amelyben a hatalmi erőviszonyok döntenek.

Az ország egységesen borzasztónak tűnik föl.

Ennek a nemzetközi közvélemény ítélőszéke előtt elmarasztalt, irtózattal nézett országnak kell majd megértést és kíméletet kérnünk, ha elérkezik – amint bizonnyal elérkezik – a végzetes óra.

Lehetséges, sőt, valószínű, hogy az új elnök (Ursula von der Leyen, akinek a nevét se képesek kiejteni a budapesti rádióbemondók németekkel való együttélésünk több mint fél évezrede után) vezette Európai Bizottság fütyülni fog ezernyi nemzetközi szerződés, egyezségokmány és más jogszabály megsértésére és megsértőire, hiszen a szétesőben lévő Európa gyönge, Orbán hatalma meg erős.

Az Egyesült Államokat olyan férfiak vezetik, akik rokonszenveznének a mai Magyarországgal, ha tudnák, hol fekszik, de amúgy generaliter a „minden külföldi dögöljön meg” politikáját őszintén becsülik. Csak ne feledjük, hogy ők is külföldiek, mi is külföldiek vagyunk, és a „dögöljön meg” jelszavuk nem azt jelenti, hogy ők (az amerikaiak) „dögöljenek meg”, hanem azok, akik onnan nézve „külföldiek”, nem pedig azok, akik innen.
*
Ám egyszer csak történt valami, ami talán rácáfol arra, amit idáig sugallni szerettem volna.

2019. július 11-én Zuzana Čaputová, a Szlovák Köztársaság újonnan megválasztott, az ottani liberális–demokratikus ellenzékhez tartozó elnöke Budapestre látogatott. A szlovák köztársasági elnök beszélt Áderral és Orbánnal, világossá tette, hogy nem értenek egyet. (Később meg azt is világossá tette Pozsonyban a szlovákiai közszolgálati rádió magyar adásában, majd a szlovákiai magyar fiatalság gombaszögi táborában, hogy őszinte barátja a felvidéki magyarságnak, semmi kifogása a kettős állampolgárság ellen, híve a kétnyelvűségnek és a nemzetiségi jogoknak.)

És tett még valamit, ami megrendítő, és amiért – rossz szokásunk szerint – egyetlen köszönő szót nem kapott tőlünk, pedig ebben rejlenék egyetlen reményünk.

Fölkereste Göncz Árpád köztársasági elnökünk sírját, virágot tett rá, fejet hajtott.

Evvel kinyilvánította, hogy tudja: VAN MÁSIK MAGYARORSZÁG.

Volt is, van is.

Vajon a magyarországi közélet melyik jelentős egyénisége vitt mostanában virágot Göncz Árpád sírjára?

Tudjuk a választ.

No de sebaj.

Zuzana Čaputová megmutatta, mi a dolga a kelet-közép-európai humanistának, az alkotmányos jogállam őrzőjének, a rendszerváltó nemzedék méltó utódának. (Nekem az összes itt fölsorolt terminussal szemben kételyeim vannak, de ez most lényegtelen. Itt a magyar népre hallgatólagosan, mégis egyhangúlag kimondott átok föloldásáról van szó, ami valamennyiünk számára életfontosságú.)

Akárcsak a két korábbi demokratikus forradalom vezetője – Károlyi Mihály és Nagy Imre, akiknek szobruk se lehet a budapesti városközpontban –, Göncz Árpád (barátunk és elnökünk) is a rágalmak mocskától elfödve, lehetséges tisztelőitől elfeledve nyugszik szerény sírjában.

De az átok talán mégse föloldhatatlan, talán vannak rá tanúk, hogy a Magyarországra ragadt vagy ragasztott bélyeg félrevezető, hogy vannak, voltak itt emberek, akik más etnikumok, vallásfelekezetek, nyelvek, kultúrák, társadalmi nemek, korcsoportok, világnézeti irányultságok iránt nem föltétlenül a tömeggyilkosság elvi álláspontjára helyezkednek.

Talán erre azok is ráeszmélnek, akik Orbán miniszterelnök eddigi és ezentúli ragyogó választási győzelmei láttán csak legyintenek Magyarországra – elvégre Teheránban is vannak baloldali értelmiségiek, de semmi befolyásuk az állam politikájára: Irán efelől még iszlám fundamentalista, Magyarország meg ingadozik az avíttas kulturális nacionalizmus és a modern etnicizmus között –, és elhiszik, hogy Magyarország és Kelet-Európa nemcsak olcsó munkaerő-tartalék, nemcsak exportpiac, nemcsak potenciális háborús és ellenforradalmi veszélyforrás, nemcsak – ahogy valamelyik turisztikai blog írta – „cheap booze, cheap pussy”, hanem eleven, ellentmondásos, kínlódó társadalom, mint a többi, ha rémségesebb is némiképp.

Nem azért van itt puha diktatúra, mert Orbán választásokat nyer, hanem azért nyer Orbán választásokat, mert puha diktatúra van.