Szerző: RÓZSA PÉTER
2019.10.07.
Kevesen látták 2011 vége felé, hogy mivégre is alakította át törvénygyárrá a parlamentet az Orbán-kormány. Eleinte csak erőfitogtatásnak látszott, hiszen az új hatalom meg akarta mutatni, most történik meg az igazi rendszerváltás, mindent átszabnak, hogy a Fidesz-korszak kézjegye örökre bevésődjék a történelembe. Voltak viszont, akik már ekkor látták, hogy a sok-sok jogszabály fogaskerekek módjára kapcsolódik egymáshoz, és lassan egy új gépezet épül fel. A Szabadság és Reform Intézet 2011 őszén beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, mert úgy vélték, a hatalom kizárólagos megragadására törekszik a kormány, ami ellentétes az Alaptörvénnyel. A beadvány egyik készítőjét, Kajdi Józsefet, az Antall-kormány Miniszterelnöki Hivatalának vezetőjét kérdeztük.
– Ebben a beadványban lényegében azzal vádolták meg a kormányt, hogy alkotmányellenes lépésre készül. Miből jutottak erre a következtetésre?
– Akkor már elfogadta a parlament az Alaptörvényt és jó néhány olyan sarkalatos jogszabályt, amely előkészítette azt a centrális erőteret, amit Orbán még a 2009. szeptember 5-i, kötcsei beszédében említett. Ő tehát nem csinált abból titkot, hogy hegemóniára törekszik. Azt nem lehetett tudni, meddig akar ebben elmenni, de a rengeteg törvény és törvénymódosítás jelezte, hogy sok tekintetben kizárólagos döntési helyzetek kialakítása a cél. Külön-külön vizsgálva az egyes lépéseket, nem tűnt fel, hogy mi készül. Amikor viszont már minden egyes, a kormánytól, a végrehajtó hatalomtól független intézmény élére egykori fideszes káder került, ráadásul több cikluson átnyúló mandátummal, nem lehetett kétségünk, hogy mi lesz itt. Ráadásul például a legfőbb ügyész úgy töltheti be kilenc évig a posztot, hogy utána is csak kétharmados többséggel lehet megválasztani az utódját. Mit jelent ez? Polt Péter nemcsak addig marad a helyén, amíg be nem következik egy kormányváltás, hanem akár tovább, ha nem lesz meg az új kabinet kétharmados parlamenti többsége. Erre belátható időn belül biztosan nem kerül sor...
– Akkor már elfogadta a parlament az Alaptörvényt és jó néhány olyan sarkalatos jogszabályt, amely előkészítette azt a centrális erőteret, amit Orbán még a 2009. szeptember 5-i, kötcsei beszédében említett. Ő tehát nem csinált abból titkot, hogy hegemóniára törekszik. Azt nem lehetett tudni, meddig akar ebben elmenni, de a rengeteg törvény és törvénymódosítás jelezte, hogy sok tekintetben kizárólagos döntési helyzetek kialakítása a cél. Külön-külön vizsgálva az egyes lépéseket, nem tűnt fel, hogy mi készül. Amikor viszont már minden egyes, a kormánytól, a végrehajtó hatalomtól független intézmény élére egykori fideszes káder került, ráadásul több cikluson átnyúló mandátummal, nem lehetett kétségünk, hogy mi lesz itt. Ráadásul például a legfőbb ügyész úgy töltheti be kilenc évig a posztot, hogy utána is csak kétharmados többséggel lehet megválasztani az utódját. Mit jelent ez? Polt Péter nemcsak addig marad a helyén, amíg be nem következik egy kormányváltás, hanem akár tovább, ha nem lesz meg az új kabinet kétharmados parlamenti többsége. Erre belátható időn belül biztosan nem kerül sor...