NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.07.16.
FAZ
Az Európai Parlament elnöke azt állítja, hogy már a múlt heti uniós cúcskonferencia is elbukott volna, ha ő nem szedi elő ismét februári indítványát, hogy ti. csakis minősített többséggel lehessen anyagi büntetést elrendelni, ha valamely tagállam módszeresen megsérti az unió demokratikus játékszabályait. Mint emlékezetes, a Bizottság azt akarta, hogy a szankciók megakadályozásához és ne a jóváhagyásukhoz írjanak elő kétharmadot. Ám Charles Michel szerint ez utóbbi javaslat semmiképpen nem menne keresztül, bár az alapvető normák nem képezik vita tárgyát, és csak akkor szabad folyósítani a támogatásokat mind a 2027-ig szóló költségvetésből, mind a gazdasági újjáépítési programból, ha az adott országban nem érheti szó a ház elejét a jogállamiság miatt.
A belga liberális politikus nem gondolja, hogy idő előtt igyekezett a magyar és a lengyel vezetés kedvében járni, bár szerinte így is nagy vita lesz a péntek-szombati csúcson. Az újság ugyanakkor hozzáteszi, hogy Orbán többé-kevésbé nyíltan vétót helyezett kilátásba, noha cseppet sem biztos, hogy a régió valóban mellé áll-e, amikor ennyi pénzről van szó. Michel akkora összeget ajánlott Prágának és Bukarestnek, hogy mindkettő felsorakozott mögéje, és ugyanilyen okokból jók az esélyek, hogy a lengyelek is beadják a derekukat. Orbán viszont változatlanul harcias.
Vele szemben jó pár tagállam kitart a jogállamiság megkövetelése mellett, bár a takarékos négyek vezérképviselője, a holland miniszterelnök számára még ennél is fontosabb, hogy a megsegítendő kormányok kötelezzék magukat gazdasági reformok végrehajtására. Így lehet, hogy a Tanács vezetőjének elképzelése valóban hidat jelent a különféle szekértáborok között. Viszont Strasbourgban erősnek tűnik az elszántság a jogállam megvédésére. A német uniópártok és a szociáldemokraták is jelezték, hogy nem hajlandóak engedményekre.
A zöldek és a liberálisok határozottan elzárkóznak az ET-elnök javaslatától. A Megújítjuk Európát-frakció egyik olasz tagja kifejtette, hogy a jogállamiság vörös vonalat alkot, arról nincs mit tárgyalni, mert az az európai identitás súlyponti része. Ezért csak akkor fogadják el az állam- és kormányfők döntését, ha abban érdemi biztosítékok szerepelnek a demokrácia megőrzésére. Gozi közöte továbbá, hogy Magyarország és Lengyelország nem maradhat kívül az Európai Ügyészségen, mert különben nem lát egy fityinget sem Brüsszelből. Azt is bedobta, hogy ha valahol gond van a jogállammal, akkor ne a lakosságot büntessék a szubvenciók elállításával. Ez esetben a Bizottság közvetlenül a felhasználóknak küldené az alapokat, a renitens kormányok hoppon maradnának, mondják a liberálisok.
Az osztrák Európaügyi miniszter szerint a Michel-javaslat a minimumot jelenti, de jobb volna, ha még tovább menne, mert a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy közbelépjen, ha bárhol sérül a jogállam Ezért fontos volna, hogy a szankciók elutasításához kelljen kétharmados többséget összeszedni. Ausztria a lehető legszigorúbb feltételeket támogatja a legfelső szintű kétnapos konferencián a költségvetési támogatások ügyében. Ez magában foglalja nem csupán a források korrekt hasznosítását (a visszaélések megakadályozását – a szerk. megj.), hanem például a bíróságok függetlenségét is.
A jogállam tényleges helyzetét méri fel a tagországokban a Bizottság ősszel előterjesztendő jelentése. Karoline Edelstadler szerint azonban a felmérés nem befolyásolja a 7-es paragrafus alapján folyamatban lévő eljárást a magyar és a lengyel kormány ellen, itt két külön dologról van szó. A néppárti miniszter szerint ugyanakkor holnap és holnapután még nem lehet megállapodást remélni a pénzügyi kérdésekben. Ugyanis még túlságosan eltérőek az álláspontok.
A lap egyik legtekintélyesebb szemleírója azon tanakodik az EU-csúcs előtt, hogy lehet-e egyszerre száz százalékosan európainak lenni, ám közben csak félig demokratának. Sylvie Kauffman, volt főszerkesztő úgy látja, hogy a lengyel elnökválasztás kimenetele az igazság újabb pillanatát hozta el az unió számára, mert el kell döntenie, hogy a jogállamtól tegye-e függővé a sokmilliárdos koronatámogatás szétosztását. Az amerikai nagykövetség kiállt a jogállam mellett mind Varsóban, mind Szófiában, ahol napok óta tüntetnek a kormányzati korrupció ellen. Brüsszel viszont nem szólalt meg, de sokáig nem halogathatja a dolgot, hiszen holnap összeülnek a tagországok vezetői.
A kulcskérdés a szolidaritás lesz a gazdasági segély elosztása kapcsán. Mit ad isten, úgy néz ki, hogy az egyik fő haszonélvező Lengyelország lesz, miközben mind Varsót, mind Budapestet vissza kell terelni a demokratikus útra, ami elsősorban az igazságszolgáltatás és a sajtó függetlenségét jelenti. Ám mindkét állam berzenkedik a jogállami feltétel ellen. Az Európai Bíróság egy-két ügyben már jobb belátásra tudta bírni a két kormányt, de a többi erőfeszítés hasztalannak bizonyult. Épp ezért van zavarban jó pár európai vezetés, mivel újabb manna néz ki olyanoknak, akik egyirányú utcának tekintik a szolidaritást. Utóbbiak ezzel szemben arra hivatkoznak, hogy a demokráciának több változata is lehetséges.
Ez a vita azonban szürreális, mert az nem megy, hogy valaki tökéletesen európai, ám csupán 50 százalékban demokratikus. Pontosan ezt mondta ki 10 millió lengyel, aki vasárnap a liberális kihívóra voksolt. És itt jön el az igazság újabb pillanata, mert Angela Merkelnek szüksége van Budapest és Varsó áldására, hogy átmenjen a gazdasági terv. Úgyhogy máris megkezdődött a jogállami kikötés fellazítása a kancellár részéről. A takarékos négyek viszont nem szeretnék elszalasztani a lehetőséget, mármint hogy előírják a demokratikus normák érvényesülését, és ebben speciel igazuk is van.
Hiszen itt kulcskérdésről van szó: ha Európa hiteles akar lenni, akkor be kell tartatnia tagjaival azokat az elveket, amelyek a közösség alapját képezik. Hacsak nem akarja átengedni Donald Trump embereinek a jogállam védelmének monopóliumát.
Orbán Viktor emelte a tétet a csúcstalálkozó előtt, amikor megszavaztatta a vonatkozó határozatot a Parlamenttel, mert a 750 milliárdos mentőövet minden tagállamnak meg kell szavaznia és ez neki, de minden más résztvevőnek is vétólehetőséget kínál. Úgyhogy most igyekszik megkérni a beleegyezése árát. Ő is el akarja kerülni, hogy az eddiginél kevesebbet kapjon a költségvetésből. De feltételeket szab a jogállami eljárás és a civilek támogatása kapcsán is. Igazából nem volt szüksége az Országgyűlés közreműködésére, de egységet és erőt kívánt felmutatni, hogy az alku végén többet tudjon kicsikarni.
Csakhogy nem egy tagállam, köztük jelentős nettó befizető kormányok ragaszkodnak a jogállami követelményhez. Ám Michel azoknak tett gesztust, akik ellenzik a kikötést. A német zöld képviselő, Daniel Freund zsarolásnak minősítette a magyar eljárást. Úgy vélte, hogy Orbán túszként használja a koronaválság előidézte helyzetet, mert meg akar akadályozni minden új eszközt a jogállam kikényszerítésére, valamint szabadulni próbál mindentől, ami nem tetszik neki: a 7-es paragrafustól, a kritikus civil szervezetektől.
„Zsarolások és más trükkök” címmel megjelent beharangozójában a lap arról ír, hogy hosszú és göröngyös egyezkedésre kell felkészülni Brüsszelben, és főleg Orbán Viktor keményített be. A Parlamentet vette igénybe, hogy ügyes húzással erősítse tárgyalási pozícióit. Sok bíráló úgy ítéli meg, hogy a politikus a manőverrel próbálja kényszerhelyzetbe hozni a partnereket. Másfelől viszont ily módon hivatkozhat arra, hogy a hazai honatyák igen szűkre szabták a mozgásterét. De alapvetően két dolgot kíván elérni: több pénzt és a jogállami mechanizmus kiiktatását. Utóbbi feltételt a lengyelek is elutasítják, de a vége gyenge kompromisszum lehet.
Amit Michel bedobott, hogy ti. kétharmaddal kelljen megszavazni a szankciókat, az szinte kivitelezhetetlen, mert az egyhangú döntéshozatal elve miatt Orbán könnyen bosszút állhat. Azon kívül az idő is neki dolgozik. A déliek gyors megállapodást sürgetnek, hogy pénzhez jussanak. Budapesti látogatása után a portugál miniszterelnök amellett kardoskodott, hogy el kell választani egymástól a költségvetés és a bíróságok kényes kérdését. Utóbbival gondok vannak a bolgároknál, horvátoknál, szlovákoknál és szlovéneknél is – hívta fel a figyelmet a volt német szociáldemokrata igazságügyi miniszter, aki EP-képviselőként épp ezért anyagi következményeket szorgalmazott, ha valahol sérül a demokrácia. Ám sok megfigyelő szerint az Európai Parlament a végén nem lesz elég bátor, hogy meghiúsítsa az állam- és kormányfők egyezségét.
Minél közelebb van a csúcs, annál egyértelműbben látszik, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége egyetlen tagállam számára sem jelent prioritást. Elől szerepel ugyan a kívánságlistán, de csupán a 3-4. helyen. Merkel strasbourgi beszéde alapján is arra lehet számítani, hogy formális kompromisszum várható a kérdésben.
A lengyel demokrácia szemszögéből komoly következményei lesznek, hogy Andrzej Duda csak csekély, sőt hajszálvékony különbséggel tudott győzni a választáson. És bár Rafal Trzaskowski az ellenzék erejét bizonyította, a győzedelmes, jobboldali-nacionalista PiS most arra készül, hogy kiterjessze hatalmát és tovább szigorítsa keményvonalas politikáját, ideértve külföldi laptulajdonosok kiszorítását. Ennek előjátéka az igazságszolgáltatás folyamatos bedarálása. A kampány pedig gusztustalan kulturális háborúként zajlott, amelyben az elnök bevetette az antiszemitizmust, az idegengyűlöletet, és a melegellenességet is.
Választási megfigyelők egyre mélyebb politikai megosztottságról és arról számoltak be, hogy a közmédia egyértelműen Duda szekerét tolta. Az EBRD képviselője arra emlékeztetett, hogy egyáltalán nem volt párbeszéd, miközben a demokráciák a sokszínűség tiszteletére épülnek és nem csupán a többség jogainak érvényesülését feltételezik. Magyarországhoz hasonlóan a Jog és Igazságosság is azon dolgozhat, hogy átalakítsa a politikai rendszert és így az ellenzék ne legyen képes ismét erőre kapni. Csakhogy a lakosság fele dühös és az is marad. Ann Applebaum szerint épp ezért Kaczynskinak folytatnia kell a kulturális hadviselést, ha meg akarja törni az ellenállást.
A Clinton-kormányzat volt varsói nagykövete, Dan Fried úgy gondolja, hogy meggyengíti a lengyelek pozícióit Európában és az USA-ban is, ha az ország még inkább jobbra fordul. Vannak ugyan jobbos lengyelek, akik szívesen összeállnának a Trump körül tömörülő elszánt nacionalistákkal, ám Varsó számára az EU az egyetlen alternatíva. Azon belül is főként Németország, az első számú gazdasági partner. Az unió továbbra is az a fejlesztési forrás, amelyre Lengyelországnak szüksége van.
