Szerző: Kreszprofesszor
2022.
Bódi Gergővel járjuk a várost, és beszélgetünk KRESZ-ről, autózásról, közlekedésről. Illetve válaszolunk nézőink kérdéseire.
Utcai tüntetésektől (2006-os mintára) egészen gazdasági háborúig, hiszen tudjuk: a magyar gazdaság legnagyobb része Fidesz-közeli kezekben és zsebekben van. Ne feledjük azt sem, hogy bár Simicska pénzügyi tehetségét kiaknázva, de 2002-2010 között képesek voltak vasfegyelemmel kezelni minden hozzájuk közeli forrást, olyan médiabirodalmat kiépítve, amiben még saját tévécsatorna is volt (az akkori kormányok meg tojtak a médiára, illetve követelték a támogatását – ingyen). Szóval, egy kialakuló társadalmi-gazdasági káosz lehetősége időről időre bizony felmerült az ellenzéki közbeszédben. Ne tessék most azt mondani, hogy ezt megoldaná, ha „elkoboznának minden vagyont” mert az is relatív, mi a vagyon – egy hajléktalannak vagyon annyi is, amennyi most nálam van, egy felső középosztálybélinek meg villamospénz – de azért sem megoldás ez, mert nem Péterváron vagyunk, ez nem a Putyilov-gyár és Lenin ez idő szerint a mauzóleumában tartózkodik, betonnal alaposan kitömve, nem Finnországban vagy Svájcban. Ezt a receptet különben is próbáltuk már korábban, nem jött be. Nagyon nem.
A mostani felvetés azért lélegzetelállítóan modern, mert olyasmivel számol, ami a magyar ellenzék fejében meg sem fordult: nálunk mindenki úgy gondolta, vereség esetén átadják a hatalmat, mint 2002-ben és majd ellenzékből indítanak offenzívát, de minden fronton.
De mi van, ha át sem adják? Ha Trump receptjét veszik elő?
Akkor piszok nagy baj van, és meghalnak az érvek, majd esetleg az érvelők is. Mert egy állítás (az ellenzék megnyerte a választásokat) áll majd szemben egy tagadással (az ellenzék a Háttérhatalom, a gyíkemberek, a CIA és minden hasonló izé segítségével elcsalta a választásokat, amiket a Fidesz nyert meg igazából).
Ebben a helyzetben ugyanis hiába ellenőriznék az eredményt a legelfogulatlanabbul, hiába tennék transzparenssé a teljes szavazási folyamatot, hiába volna minden: a magyar társadalom menthetetlenül két részre szakadna szokás szerint vélt vagy valós érdekei, politikai szekértábora és elvárásai mentén. Ez már most is így van, csak épp nem mindenki köteleződik el: aki a munkahelyén „viselkedik”, mert muszáj neki, az ha máshol nem, a kocsmában vidáman szidja kormányt. Egy választási eredmény megkérdőjelezése azonban a teljes népességet színvallásra kényszerítené, kiengedne minden, eddig így-úgy féken tartott gonosz szellemet a palackból, elszabadulna az összes kisebbség elleni gyűlölet mindkét oldalon, és igen: elszabadulna másodpercek alatt az erőszak is.
Azt tudjuk, mert láttuk, hogy a Fideszt szükség és igény esetén semmiféle szélsőség nem taszítja, és ugyanígy: semmiféle szélsőségest nem haboznak megtagadni, ha későbbi érdeük úgy kívánja, ebben a helyzetben is elfogadnának bármilyen szalonképtelen támogatást a hatalom érdekében. Hatalmat akarnak, legfeljebb nem lesz benne szalon. De hinnének-e nekik?
Aki akarna, hinne. Pont azok akarnának, akik most is lapáttal szórják a mocskot viszonylag ártatlan írások, nézetek, gondolatok alá, akiket nem az zavar, hogy mi van oda írva, hanem az, hogy egyáltalán még le lehet írni – ezt el is szokták magyarázni, hogy örüljünk, mert még nem lógunk a lámpavasról – ők azonnal el is indulnának jó erős lámpavasakat keresni a kínálkozó, ünnepélyes alkalomra.
Hinnének azok is, akik féltik, amijük van, már, amennyi van nekik, hinnének sokan, akik az állásukat féltik, hinnének, akik egy nagy győzelem utáni jutalomban, osztogatásban reménykednének, hinne, akinek a közmunkája a kormánypárti polgármestertől függ és egyébként sem nagyon érdekli a politika a napi gondok miatt, szóval komoly tömeg hinne, hisz most is.
Csak ebben a helyzetben aki hisz, annak már tennie is kéne, és ha már a hitig eljutottak, eljutnának a tettig is.
Miért sikerülhet ez Magyarországon és miért nem sikerült Amerikában?
A cikk bemutatja Márki-Zay Pétert, akit a kormány, mint a liberális elit képviselőjét azzal igyekszik lejáratni, hogy nem veszi tekintetbe a tradicionális magyar értékrendet. Ám az ellenzék miniszterelnök-jelöltje ezzel szemben épp azt hangoztatja, hogy ő sokkal inkább őrzi a keresztény értékeket, mint Orbán, aki a kommunista ifjúsági mozgalomban tevékenykedett, amikor ő már vasárnaponként templomba járt.
A szerkesztőségi cikk úgy véli, Trump támogatása nem egyértelmű, vegyes érzéseket keltett ez a Fideszen belül is. Ráadásul Márki-Zay előnyére válik, hogy párton kívüli jelölt, akit nem lehet összemosni a kommunista múlttal, de még Gyurcsány bábjának se nevezni. László Róbert, a Political Capital választási szakértőjének idézetével zárja az írás, hogy az ellenzéki kormányfőjelölt aligha tekinthető liberálisnak, ilyen tekintetben sokkal inkább fideszesekhez hasonlít.
Már nem is csodálkozhatunk azon, hogy Fareed Zakaria szokásos vasárnapi jegyzetében hazánkkal példálózik. Minden jel szerint nem veszi le szemét az Orbán-kormányról. Ezúttal a CNN-ben elmondott illetve a Foreign Policy folyóiratban is olvasható jegyzetében a Capitoliumon egy éve történt lázadás kapcsán beszél arról, sokba kerül Amerikának is megvédeni azt a demokráciát, amely ellen ostromot indítottak, és amely könnyen megismétlődhet a 2024-es elnökválasztás alkalmával is. HA szétnézünk a világban, Magyarországtól Lengyelországig vagy Törökországtól Indiáig, ugyanazt látjuk, recesszióban a demokrácia, a demokratikus értékek és intézmények óriási nyomás alatt állnak. Pedig hát szembe lehetne ezeket állítani azzal a német demokráciával, amely a hitleri rezsim után fel tudott épülni, és annak ellenére példamutató demokrácia, hogy a kelet-német Angela Merkel 16 éven át vezette az országot. A populista jobboldal nemcsak marginális, de teljesen hatástalan. Persze azt is látni kell, hogy míg korábban két nagy párt között oszlott meg ott is a szavazatok 90%-a,most már ez az arány csak 50%, mert erősödőben vannak az új pártok. A tendencia érvényes Európára, hisz az egykori erős francia szocialista párt is már csak árnyéka saját magának. A spanyoloknál négy év alatt négy választásis kevésnek tűnt, hogy végre összeálljon egy viszonylag stabil koalíció. Az olaszoknál is hasonló helyzet történt, s most végre lecsillapodott a rendszer Mario Draghinak köszönhetően. A hollandokat is felhozhatjuk példának. De Amerika mindezeknél is nagyobb bajban van, nagyobb veszély fenyegeti a demokráciáját. Hisz egy év kevés volt ahhoz, hogy a Trump féle hazugságnak véget vessenek. Sőt erősödött a nagyhazugság eszméje. Köszönhetően a technológiaváltásnak, a globalizáció felgyorsulásának és az etnikai sokszínűségnek. De legfőképp annak, hogy a republikánus párt beállt egy ember mögé és most olyan választási törvényeket fogadtak az államok többségében, amelyek valóban ennél is jobban aláássák a demokráciát, és megágyaznak az alkotmányos válságnak – véli Fareed Zakaria, a CNN, a Washington Post és számos újság kolumnistája.
Olasz hírforrások, elsősorban a Stampa szerint nem kizárt, hogy a pápa és az orosz pátriárka találkozójára Budapesten 2022 szeptemberében kerül sor. Igaz, Kazahsztán is felmerült a lehetséges helyszínek egyikeként, azonban az ottani jelenlegi helyzet aligha teszi az utóbbi forgatókönyvet lehetővé. Az értesülést a Vatikán nem erősítette meg, de az idei utazásokat a Covid-járvány is nagyban befolyásolhatja.