2023. január 16., hétfő

HUXIT A FELSŐOKTATÁSBAN – EZT JELENTI VALÓJÁBAN AZ ERASMUS BEFAGYASZTÁSA

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2023.01.16.


Lényegében a magyar egyetemek Európai Unióból való kiléptetésével egyenértékű az ösztöndíj- és kutatási programok finanszírozásának felfüggesztése, amelyet Lengyelország kivételével minden tagállam megszavazott. Noha a kormány vitatja, hogy az Európai Bizottság korábban jelezte aggályait, a magyar felsőoktatás jelentős részének kiszervezése vagyonkezelő alapítványokba most mutatja meg teljes értelmetlenségét. A megbízható káderekkel, többek között miniszterekkel feltöltött kuratóriumok melletti legfontosabb érv volt, hogy így majd könnyebb lesz a magyar állami pénzeken kívüli forrásokat szerezni – ehhez képest most a forrásvesztés ellen kell harcolni. Így már érthető, a harcias retorika mellett miért törekszik a kormány minél előbbi megegyezésre, akár a politikai felsővezetők visszavonása árán is.


A politikai atombombákat néha még ledobásukkor is nehéz felismerni. Különösen, ha azok a nem éppen harsányságáról ismert Európai Unió Hivatalos Lapjában jelennek meg, néhány nappal karácsony előtt. „Nem tehető jogi kötelezettségvállalás semmilyen, a 2021. évi IX. magyar törvény alapján létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal, illetve semmilyen, az ilyen közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott jogi személlyel” – szól az Európai Unió Tanácsa (az uniós tagállamok minisztereinek testülete) által tavaly december 15-én elfogadott végrehajtási rendelet.

Lengyelország kivételével minden tagállam megszavazta, hogy összeférhetetlen a magyarországi helyzet, hiszen politikai vezetők dönthetnek közpénzek kifizetéséről olyan szervezeteknek, amelyekben maguk is alkalmazottak és döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek. A kifogások között szerepel az is, hogy az alapítványok nem tartoznak az uniós közbeszerzési irányelvek szerinti szabályok hatálya alá, és visszatérő problémák mutatkoznak az összeférhetetlenséggel és az átláthatósággal. Az EU többi tagállama szerint ez jogállamisági kockázat, ezért a kiszervezett egyetemektől egyelőre megvonták az említett jelzett támogatásokat. (Ez a döntés annak a csomagnak a része, amellyel befagyasztották három operatív program 55 százalékát a magyar közbeszerzési rendszer megbízhatatlansága miatt.)

Elsőre valószínűleg csak azok értették a szöveget, akiknek még a zokniját is az európai lobogó díszíti, de a jogszabály megjelenése idején alighanem ők is inkább bejgliszeleteléssel voltak elfoglalva.

Pedig a jogszabály nem kevesebbet jelent, mint a magyar felsőoktatás többségének de facto kizárását az Európai Unióból. Egyetemi Huxit, ha úgy tetszik. Múlt héten elsőként a Népszava írta meg, hogy a rendelet értelmében a közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működő felsőoktatási intézmények 2022. december 15-e után nem kaphatnak friss támogatásokat az Európai Unió által finanszírozott Erasmus+ ösztöndíjprogramból, valamint a Horizont kutatási és innovációs keretprogramból, illetve nem részesülhetnek az EU operatív programjaiból sem. (Azaz a lépés a jelenleg futó programokat nem érinti.) Az intézkedés hatását aligha lehet túlbecsülni. Néhány intézmény, mint amilyen az ELTE és a Budapesti Műszaki Egyetem, illetve az egyházi fenntartású egyetemek kivételével a teljes magyar felsőoktatás érintett. Huszonegy intézmény működik ebben az alapítványi formában, a Semmelweis Egyetemtől a Corvinuson át a Pécsi, a Debreceni és a Szegedi Egyetemig...

TGM: ÖT TANÁCS A HAZÁNAK

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2022.12.26.


Az Amnesty International – ez az érdemdús és bátor szervezet, amely a nevében hordozza az irgalom, a könyörület, az együttérzés evilági jegyeit – megtisztelt vele, hogy néhány kérdésére választ kért tőlem.

Ezek közül a kérdések közül a legnehezebb az volt, hogy mit tanácsolnék a magyar közvéleménynek – valamiért öt pontban –, ha megváltoznék a fönnálló rendszer valaminő történelmi csoda folytán, nyilván szabadabbra és jobbra.

Megpróbálom.





§1.

A náci/fasiszta megrázkódtatás után, amelyet sokan sejtettek előre, de mégse mertek ellene cselekedni, mert hihetetlennek tűnt föl, hogy mind a keresztyén vallások, mind a fölvilágosító hagyományok alulmaradjanak a világnézeti küzdelemben – márpedig alulmaradtak a két világháború között –, óvatos helyreállítási munka kezdődött el, amely az erőszak és a kompromisszum vegyülékének bizonyult, főleg Európában. Itt a visszatért és bosszúszomjas kommunista világmozgalom (és hátterében a Szovjetunió és Kína) helyet követelt a munkásosztály korporatívan értelmezett érdekérvényesítésének és hatalmi aspirációinak. Különféle neveken, de a compromesso storico érvényesült mindenütt, kimondatlan célja – a békepolitikának és a radikális változások elvetésének mindenekelőtt – a fasizmus föléledésének az elkerülése volt: nehogy a fasiszták még egyszer mozgósíthassák a szubaltern osztályokat saját maguk, a polgári társadalom és „a humanizmus” ellen. Ezért le kellett törni minden mozgósítási lehetőséget és a nép minden spontán önmozgását, ahogyan különösen Olaszországban volt látható az 1970-es években, ahol az egyház, a nagypolgárság, az elnyomó fegyveres apparátus, a maffia, a hatalmas kommunista párt és a baloldali szakszervezetek összmunkája folytán az intellektuálisan és stratégiailag magasrendűen tagolt forradalmi szerveződés elbukott, nem utolsósorban az antifasiszta rettegés osztatlan uralma következtében.

A fasizmusok, különösen a nemzetiszocializmus természete a Frankfurti Iskola erősen pesszimisztikus kritikai művében tárult föl: Franz L. Neumann, Otto Kirchheimer, Ernst Fraenkel már az amerikai emigrációban keletkezett (részben egymásnak ellentmondó) jogelméleti és szociológiai írásai kielégítően leírták a fő veszélyforrást (és határait), főleg a híres-nevezetes Behemoth (1942), a fasizmuselméletek halhatatlan klasszikusa. Franz L. Neumanntól tudjuk, hogy a nemzetiszocializmus acélosan totalitáriusnak látszó fémburkában zűrzavar és bizonytalanság rejlik, hogy a fasiszta szisztéma inherensen instabil. Ennek az egyik oka, hogy – amint azt mindenki tudja – megtévesztésen alapul, jelesül azon, hogy megszünteti a kapitalizmusban szokásos különválasztását a gazdaságnak és a politikának (ebbe beleértve a militarizmust), és azon, hogy az egységes nemzeti sorsot a katonai állam az újrafogalmazott, apokaliptikus közérdek szerint igazgatja, megőrzi mégis a magántulajdon szuverenitását amellett, hogy a tulajdonosok osztálya, a polgárság elveszti politikai és szimbolikus hatalmát, kedvenc kulturális illúziói összeomlanak, megalázó módon hatálytalanítják őket. Ezt a második világháború utáni antifasiszta konszenzus nem tűrhette, de a korábbi „nemzeti” keretek között erőtlen lett volna ellene. Így alakult meg a két világrendszer – a kapitalista és az állítólag „szocialista” – együttműködésével az ENSZ a maga máig képzetesen „érvényes” emberi jogi (főleg az emberi méltóság tulajdonképpen új, 1945 utáni alapfogalmát jogfilozófiailag életre keltő, messze hangzó) retorikájával. Elfelejtett, de hatalmas arányú alkotmányozó munka ment végbe éppen a fasizmus által a mélybe taszított Olasz- és Németországban (ott az egyes szövetségi tartományokban is példátlanul merész humanista alkotmányszövegek születtek, de az NDK-ban is), nem szólva a harsogó szavú nemzetközi egyezségokmányokról, szerződésekről és kiáltványokról.

Később, botladozva és rögtönözve az Európai Unió alakult meg pótszerként – hiszen az ENSZ-et megbénították a Szovjetunió és a vele szövetséges harmadik világbeli diktatúrák – a nyugati polgári életközösség képviseletére, amelyet a nemzetállamok, mély jogi, politikai és érzületi reformjaik ellenére is képtelenek voltak megjeleníteni. Ennek az életközösségnek a kudarcát ma látjuk beteljesedni, hiszen nem képes a régi Nyugat határain túl a preferenciáit akár még csak meg is értetni, beavatkozása minden kelet-európai államban, de a saját bizonytalan perifériáján (Olaszországban például) regresszív, olykor kimondottan fasisztoid lázadást vált ki, a szabadság kényszerűségének, kikényszerítésének ismeretes paradoxona miatt, amelyre már Robespierre is panaszkodott (senki nem szereti a fegyveres – esetünkben technikailag és pénzügyileg erősebb – hittérítőket). A Behemoth belső rendetlenségét már nem rejti a squadrista vagy SA-egyenruha, az Európai Unió eredetében 1945-i polgár-munkás kompromisszuma az osztályviszonyok eltolódása miatt egyszerűen elavult. A „szocializmus” mint kihívó, belső vitapartner, dialektikus (néha baráti) ellenfél nem lehet többé a polgári társadalom támasza – mert mind szociáldemokrata, mind nyugat-európai „kommunista” alakváltozatában a polgári társadalom egyik alappillére volt, akárcsak az alapjellegében nem polgári egyház is –, elvesztette ugyanis azt a régi szerepét, amellyel egy lépéssel mindig a dolgozók stratégiai képzelete és vágykomplexusai előtt menetelt, erre már nem volt szükség, mert ezt a „népjóléti” munkát az új korporatív kapitalizmus a „szocializmus” nélkül is könnyedén elvégezte. Jelképes dolog csak, de Olaszországban a kommunista párt egyesült sok évtizedes ellenfelével, a politikai katolicizmussal egy igen szerény igényű és nem túl sikeres liberális pártban. Miközben körülötte tombol a fasiszta fecsegés, amely helyettesítő élvezetet és represszív-szadisztikus szórakozást kínál a szurkolóknak.

Ezt a féloldalas megalkuvást és még mindig a nagy rettegéstől diktált „pragmatizmust” kínálja a nálunk tévesen, de igen ravaszul „baloldalnak” nevezett kör. Az eredmény látható: a félelmi komplexumoktól diktált zavaros politikák dominálnak, mintha a tőketulajdon nélküli dolgozókat meg kellene vesztegetni több fogyasztással, hogy ne ártsanak maguknak végzetesen.

Ezt nem tanácsolnám a kelet-közép-európai nemzeteknek, mindenekelőtt Magyarországnak.

A baloldalon talán szokatlan módon (hiszen ez alapvetően mégiscsak konzervatív attitűd) arra van szükség – többek között –, hogy a múltat megvédjük.

Azt a múltat természetesen, amely a represszió és a szenvedés csökkentését, a megbocsátás, kiengesztelődés, kölcsönös elismerés programját vitte végbe – nálunk legalább eltervezte, igen magas szellemi és erkölcsi színvonalon a reformkorban (amiből aztán a császári abszolutizmus realizált morzsákat később, a forradalom tragikus, mert elkerülhetetlen bukása után) –, és amely mindenütt a Duna-medencében a szellem, az Ige és a Betű nevében próbált először erőszakmentes átalakulást. Nem véletlenül épített hidat és alapított akadémiát Széchenyi. Nem pedig nemzeti hadsereget és szeparatista terrorcsoportokat a Habsburgok ellen. A gondolatnak kellett volna fölszámolnia az elmaradottságot és a nyomort, és emberi méltóságot nyújtani (akkor még „fölülről”) az írástudatlanoknak és mezítlábasoknak, kiterjeszteni a nemesség részben képzelt történelmi (lovagi) erényeit a pórok viskóira. A kézenfekvő kritikai észrevételeink ellenére ez megjegyzendő: a szellem – a kritikai vizsgálódás és a hazafias felelősségvállalás, kötelességtudat, elkötelezettség – a szerzője a társadalmi reformnak, nem a szociális, az egyenlőségi szenvedély, amelynek Petőfi, azaz a forradalom a mestere.

Akárcsak Petőfi idejében, a forradalmi politikai szubjektum hiányzik ma is. Akkor a világhelyzet kényszerítette ki a forradalmat a vezetők, a Kossuthok szándékai ellenére. Ma ilyen helyzetet nem nagyon látunk (egyelőre), ezért az intellektuálisan komolyan vehető terv az, amit hazánknak tanácsolunk. Bárki megtekintheti a vízügyi szakemberek összehangzó tanácskozásait, akik többet tesznek a haza megmentéséért, mint bármelyikünk. És hasonló reformenergiák köztudomásúlag mindenütt fölbukkannak, bármennyire gátolja őket – lásd a CEU és az MTA elpusztítását, az egyetemek nagy részének kiszolgáltatását a politikai-hatalmi csoportoknak „alapítvány” és „kuratórium” álnéven, a közgyűjtemények politikai kisajátítását és merő látványossággá silányítását – a jelenleg még fönnálló, tartós, de bensőleg instabil rendszer. Ugyanakkor, mint megannyiszor, a sokat gúnyolt, de a fejét használó kelet-közép-európai, magyar értelmiség (itt most eltekintve saját preferenciáimtól és elfogultságaimtól) lassacskán újra megpróbálja teljesíteni a műveltségi, szaktudási előnyből fakadó morális kötelességét. Az ország és a közelebb fekvő térség békés reformja, környezeti, egészségügyi, kulturális gyógyítása csak a hatalmi ellenállás, represszió és előítéletes tudatlanság ellenében, egyben vele a társadalomban elvegyülve lehetséges. Nehéz helyzet, de nem megoldhatatlan, amint azt a rendszerváltás – megrágalmazott – története is mutatja. Mi történt akkor? Nem integrálisan, de az, hogy az akkor már mintegy húsz éve működő demokratikus ellenzéknek voltak eszméi, amelyek egy része fölélénkítette és befolyásolta a magyar közszellemet. Volt gondolat, és sokan megpróbálták valóra váltani. Ez továbbra is lehetséges.

A helyzet annyiban más, hogy az országnak döntenie kell (a szívében, elméjében), mit akar kezdeni Európával, a nyugati polgári társadalom által kifejlesztett ideaszerkezettel, a környezetvédelemtől a feminizmusig. Ez a döntés többé-kevésbé szabad, láthatjuk, hogy az Európai Unió keleti részén mások az uralkodó eszmék (a legföltűnőbbek: a lengyelországi abortusztörvények és az orosz kisebbségekkel szembeni bánásmód a balti államokban, továbbá az egyre súlyosodó cigánykérdés az egész térségben, a menekültkérdés pedig a Nyugatot is kínozza és megosztja). Nyugodtan mondhatnánk, hogy döntsünk önállóan, senki másra nem kell tekintettel lennünk, de ez hazugság volna. Azért, mert a térségünk egyik konstituens eleme éppen a Habsburg típusú, „jozefinista” fölvilágosodás, amely az európai polgári berendezkedés egyik alappillére, és amely a magyarországi modernség szerves része. (Ezt nevezték mindig a nagy hagyományú radikális jobboldalon „zsidónak”. Ami empirikusan nézve nevetséges, de ideológiailag nem oktalan, meg persze hatékony.) A magyar műveltség nyugati, polgári és proletár komponensét – ezt oly világosan láttak olyan emberek, mint Ady, Bartók, Bibó – idegennek, gyökértelennek bélyegezni történelmi tévedés.

Ugyanakkor az eszmék hiányát „keletinek” bélyegezni szintúgy téves. Magyarországon olyan politikai erők lépnek föl, amelyek mereven tagadják, hogy elveik és eszményeik lennének. Ez a szó szoros értelmében persze nem igaz, csak a sorsunk tudatos alakításának lehetősége iránti bizalmatlanság jele, a másik félelmi komplexum, amivel sajnos tele van a történelmünk. Az eszmények implicitek, hallgatólagosak, mintha szégyen volna bármiben bízni, ami nem anyagi, kézzel megragadható, pedig hát minden szó, ami igazán fontos.

Tehát az első tanácsom: a reformkor újjáélesztése...

A MELFI KONSTITÚCIÓK ÓTA

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2022.10.21.


Megfeledkeztünk róla, hogy a szabad honpolgároknak – akkor is, ha „állam”, akkor is, ha „civil társadalom”, akkor is, ha „emberiség” formájában gondoljuk el a közösséget, amelynek a tagjai – nemcsak önérzetre, önállóságra, jogérzékre, rációra van szükségük, hanem általános (ezen belül történeti) műveltségre is ahhoz, hogy ne téveszthessék meg őket egykönnyen.

Először azt hittem, hogy amikor a magyarországi tanárok és diákjaik tiltakozó mozgalmának ellenzői azt írják és nyilatkozzák, hogy nem találják a törvénykönyvekben a „polgári engedetlenség” fogalmát, akkor vagy tréfálnak, vagy tudatlanságot színlelnek. A frázist már nagyjából egy hónapja ismételgetik anélkül, hogy bárki ellentmondana nekik; ez már gyanús volt. Ezek után az is föltűnt, hogy maguk a tiltakozók se tudják, hogy a „polgári engedetlenség” (civil disobedience) mit jelent, többen valaminő rejtelmes okból a „vadsztrájk” (wildcat strike) fogalmával tévesztik össze, amelyet történelmileg jó fél évszázaddal megelőz.

Pedig Henry David Thoreau (1817-1862) híres esszéje, A polgári engedetlenség iránti kötelesség (1849) Magyarországon is több mint évszázada közismert és népszerű, magyar fordítása legutóbb 2015-ben jelent meg a budapesti Fekete Sas cég kiadásában, de korábban is többször, általában a Walden c., ugyancsak híres traktátussal, az ökológiai gondolkodás és életérzés alapító iratával, az egyszerű élet panegirikuszával együtt. Pár évtizede még a „polgári engedetlenség” honunkban is az általános műveltség része volt, annál is inkább, mert hiszen a demokratikus ellenzék is a polgári engedetlenséget gyakorolta, s evvel némi föltűnést keltett. (Persze manapság a demokratikus ellenzék – „a másként gondolkodó” kisebbség – semmi egyéb, mint a restaurációs, ellenforradalmi beszédgyakorlatokban a fölvilágosodással kezdődő sátáni sorozat darabjainak egyike, ennélfogva éppoly ismeretlennek tekinthető, mint a nevén kívül a titok bakacsin leplébe burkolt Kazinczy Ferenc vagy Berzeviczy Gergely.)

A polgári engedetlenség nem lehet benne a törvénykönyvben, mert nem jogi, hanem erkölcsi (a kanti értelemben gyakorlati) fogalom. A polgári engedetlenség azt jelenti, hogy a szabad honpolgár valamely törvényhelyet, szabályt, rendeletet igazságtalannak, tehát erkölcstelennek tekint, ezért nyilvánosan bejelenti, hogy – lelkiismereti okokból – nem fog neki engedelmeskedni, és vállalja tettéért a büntetést.

Fontos megjegyeznünk, hogy a polgári engedetlenség gyakorlója nem a szerinte igazságtalan jogszabály eltörlését követeli (az lázadás vagy forradalom, nem polgári engedetlenség), hanem mint szuverén egyéniség – akinek a véleménye fogalmilag és erkölcsileg egyenértékű az államéval vagy más, rendelkezésre följogosított közületével, ha jogilag és politikailag nem is az – cselekvőleg érvényesíti lelkiismeretének és racionális erkölcsi eszmélkedésének parancsát. Maga Thoreau nem volt hajlandó adót fizetni Massachusetts államnak, mert az akkori mexikói háborúban az akkori Egyesült Államok a saját határain kívülre is elterjesztette volna a rabszolgatartást. Ezért néhány hónapig börtönben is ült. Thoreau azt is nyilvánosan ellenezte, hogy a rabszolgatartó tagállamokból a szabad tagállamokba elszökött fekete (volt) rabszolgákat visszatoloncolják illetőségi helyükre és visszaszolgáltassák őket „tulajdonosuknak”.

A polgári engedetlenséget „passzív rezisztenciának” (ellenállásnak) is nevezték. Thoreau legnevezetesebb követői (Tolsztoj, Gandhi, Martin Lu­ther King) úgy óhajtottak nagy léptékű társadalmi változásokat elérni, hogy eltekintettek az erőszak alkalmazásától. Ez nem szó szerint azonos a polgári engedetlenséggel, amelynek a gyakorlója explicite elismeri a hatályos jogszabályok törvényességét – még ha helyénvalónak is tartaná a megváltoztatásukat az erre alkotmányosan följogosított szervek által –, és kifejezetten aláveti magát a törvénysértés miatt szokásosan kiszabott szankciónak.

Ugyanis a polgári engedetlenség erkölcsi indítékú – nyilvános, de többnyire egyéni (személyes) – törvénysértés, ezért sem lehet benne a törvénykönyvben, ahol műveletlen emberek keresgélik; a rendszeren belüli (győzelmet nem célzó) formája a rendszer elutasításának.

A magyarországi tanítók és tanárok meg a diákok tiltakozása csakugyan polgári engedetlenség, de sok vonatkozásban nem tipikus. A lényeg megvan – az igazságtalannak vélt (szerintem is igazságtalan) sztrájktörvény nyílt megszegése –, de más jellemzők már sajátosabbak. A tiltakozók egy része a polgári engedetlenség hatályos jogszabályból származó szankcionálása (a sztrájkoló tanárok elbocsátása) ellen tüntet, márpedig a polgári engedetlenség attól az, ami, hogy elismeri a történetesen éppen uralkodó államrendszer büntetőhatalmát, ha el is utasítja tartalmilag a szóban forgó jogszabályokat (mint erkölcsteleneket).

Ez független attól, hogy miként vélekedünk arról: milyen az ügyben eljáró hatóságok (a tankerületi igazgatóságok) szellemi, morális és politikai színvonala. Ez már a jó kormányzás kérdésköréhez tartozik. Civilizált kormányzatok általában nem szokták a szemmel láthatóan jóindulatú és békés engedetlenséget nagyon szigorúan büntetni, éppen azért, mert a polgári engedetlenségben a szakítás mozzanata mellett megvan az állampolgári lojalitás mozzanata is. A törvénytisztelő rebellis olyasvalaki, akit az értelmes kormányzat, noha nem szeret, megbecsül. A tüntetések éppen az igazságtalannak és ostobának érzékelt, aránytalan büntetések miatt sikerültek ilyen hevesre. A jó kormányzást nem lehet passzív rezisztenciával kikényszeríteni, hozzá reformokra lenne szükség. Legalább. (A tiltakozók megrágalmazása, gyalázása, manipulálása, bár nem teljesen eredménytelen, nem oldja meg a duzzogó, morcos kormány gondjait.)

A másik sajátos vonás: a polgári engedetlenség rendszerint nem a tiltakozók saját ügyében, saját érdekében szokott föllépni, hanem vagy a másokéban, vagy a közösség egyetemes érdekében.

A törvénytelen (wildcat) sztrájk, olykor csak részleges munkabeszüntetés béremelést követel – ami természetesen nem helytelen: nem kell hogy minden megfeleljen a polgári engedetlenség fogalmának! –, de egyben a sztrájktörvény módosítását és az oktatásügy irányításának (pl. a tankönyvhasználatnak és a tantervek alakításának, az oktatásfinanszírozásnak stb.) a megváltoztatását is. Amennyire átlátom a helyzetet (olvasva a tudtommal legjobb szakemberek írásait), ezek szerintem arányos és indokolt követelések vagy inkább javaslatok. Akkor is, ha evvel túlléptük a polgári engedetlenség fogalmi határait. Az engedetlen tanárok fenyegetése és kollektív elbocsátása – amit igazságtalan, rossz kormányzásnak fog föl a lázongó fiatalság – annak a nemzedéknek az első intenzív politikai tapasztalata, amely 10-15 év múlva az országot irányítani fogja, s amelynek első teendője az lesz, hogy megszüntesse a ma kormányzó magyar (szélső)jobboldal eszmekincsét és históriai befolyását, ideológiai és politikai hegemóniáját.

Aggasztó, hogy sorsdöntő világszemléleti küzdelmek folynak olyan felek között, akik csekélyke olvasás helyett egyszerűen csak találgatják, hogy mi is lehet vajon annak a hagyománynak a tartalma, amely jó esetben univerzális, nem annyira kedvező esetben nyugati vagy európai. Az imént még a saját tradíciónk része is volt, akkor, amikor a delikvensek még könyvhöz, de legalább lexikonhoz nyúltak, ha valamit nem értettek pontosan...

ITT OLVASHATÓ 


TGM: EZ EGY SÖTÉT KORSZAK ÉS NAGYON SAJNÁLOM MAGUNKAT, HOGY BELEKEVEREDTÜNK

KLUBRÁDIÓ / BONYOLULT DOLGOK
Műsorvezetők: BÁLINT JUDIT, KORPÁS KRISZTA
2021.12.30.



Tamás Gáspár Miklós a Klubrádió Bonyolult dolgok című műsorának vendége volt 2021. december 30-án. Szerkesztő-műsorvezetők: Bálint Judit és Korpás Krisztina.

A beszélgetésben hivatkozott TGM írása itt olvasható a Mércén:


ARGENTÍNA ISMERŐS STRATÉGIÁVAL LETT VILÁGBAJNOK – AZ INFLÁCIÓBAN

G7.HU
Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2023.01.16.


Argentína 2022-ben a világ két, legnagyobb közfigyelem által övezett területén is maradandót nyújtott: egyrészt megnyerte a labdarúgó-világbajnokságot; másrészt a legmagasabb inflációt produkálta a nagyobb gazdaságok között,* tavaly decemberben 95 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak, mint egy évvel korábban.

Akárcsak az argentin futball, az infláció is az 1970-es évek végén tört be a világ élvonalába. Amikor 1978-ban a két évvel korábban hatalomra jutott, véres tisztogatásokat folytató katonai junta uralma alatt hazai pályán rendezett világbajnokság elhozta az argentin válogatott első (a 2022-es katari vébénél sokkal súlyosabb körülmények között megszületett) világbajnoki győzelmét, az infláció 160 százalékon járt, ami már konszolidációt jelentett az 1976-os 438 százalékhoz képest.

Pár évvel a vébé után aztán bankválság és államcsőd következett, amelyek azóta ciklikusan visszatérő elemei az argentin gazdasági életnek. Az ország története során kilencszer vált fizetésképtelenné, ebből ötször 1982 óta. Mióta 1956-ban beléptek a Nemzetközi Valutaalapba (IMF), huszonkétszer szorultak a szervezet pénzügyi segítségére. A hiperinfláció csúcsán, 1990 elején a fogyasztói árak emelkedésének üteme megközelítette az ötezer százalékot.

A helyzet manapság sem rózsás. Az utóbbi évtized belpolitikai válságai, külső kihívásai és sorozatos gazdaságpolitikai ballépései miatt az argentin peso a játékpénz kategóriában van, a lakosság 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, az alapkamat 75 százalék, az IMF történetének legnagyobb hitelét nyögik, a kormány pedig 1432 termékre vetett ki hatósági árat.

A sorozatos válságok mögött visszatérő hunyó a kormányzati kiköltekezés és az ebből fakadó problémák hatósági árakkal és korlátozásokkal való kezelése, amely politikailag nem feltétlenül népszerűtlen,

cserébe inkább ront, mint javít a helyzeten.

Az 1950-es évek óta csupán egyetlen rövid időszak volt az ezredfordulót követő nyersanyagár-boom alatt, amikor az argentin költségvetés egyensúlyba tudott kerülni. A deficitet vagy pénznyomtatással, vagy külső eladósodással fedezik, esetleg egyszerre a kettővel. Ez felnyomja az inflációt és leértékeli az argentin pesót. Amikor az infláció emelkedni, az árfolyam gyengülni kezd, a mindenkori kormány jellemzően az árszabályozáshoz, valamint a valutaváltás és a tőkekivitel korlátozásához nyúl, ezzel súlyosbítva a problémát. Az államilag megtámogatott kereslet és a hazai ipar gyengesége miatt az ország perzisztens fizetésimérleg-hiánnyal küzd, hajlamos kifogyni a keményvalutából, és a világgazdaság és a befektetői bizalom szeszélyeivel kiegészülve a helyzet már-már rendszeresnek tekinthető államcsődöket eredményez. Ezt általában pár éves konszolidáció követi, majd az egész kezdődik elölről. Ez a ciklus zajlik jelenleg is, világgazdasági turbulenciákkal megtámogatva...

IDEJE, HOGY TISZTÁN LÁSSUNK AZ EGYETEMI ALAPÍTVÁNYI KURATÓRIUMOK ÜGYÉBEN!

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2023.01.16.


Sok magyar választópolgár valószínűleg akkor értesült az úgynevezett „modellváltó” egyetemek alapítványi kuratóriumainak létezéséről, amikor az Európai Bizottság jelezte, hogy ezekben a testületekben nem szívesen látják a politikusokat. Hogy ne csak üres fenyegetőzésnek vegye a magyar kormányt az uniós szervek aggályoskodását, mindjárt komoly szankciót is alkalmazott az ügyben. Az Erasmus+ program pénzeinek felfüggesztése hatalmas érvágás a magyar középiskolák és felsőoktatási intézmények számára, ami a kormány kommunikációjával ellentétben nem az oktatási intézmények elleni támadás, hanem azt szolgálja, hogy a magyar közoktatást végre tisztítsák meg a politikai komisszároktól.

Orbán Viktor arra használta legutóbbi rádiós szereplését, hogy teljesen félrevezesse a magyar polgárokat az Erasmus+ program felfüggesztésével kapcsolatban. Megtehette ezt egyrészt azért, mert a tények elferdítésében már igen komoly gyakorlatot szerzett, másrészt, mert magáról a programról igen kevesek rendelkeznek pontos információkkal. Az Erasmus+ ugyanis főként a felsőoktatási intézmények csereprogramja, melyet hallgatók és oktatók egyaránt igénybe vehetnek. A partnerországok ugyanakkor nem csak fogadnak magyar oktatókat és diákokat, de küldenek is ide tanárokat, valamint hallgatókat.

Ennél persze összetettebb a dolog, hiszen többek között kutatási programokat is finanszíroz az Európai Unió, melyek a hírek szerint most szintén leállnak, ha a magyar kormány nem teljesíti azokat a feltételeket, melyeket egyébként már korábban is egyértelművé tettek az Európai Bizottság illetékesei. Csak becslések vannak arról, mekkora összegtől esnek el a magyar oktatási intézmények az uniós döntés értelmében, de a konkrét számok ismerete nélkül is biztosította a kormányfő az érintetteket arról, hogy a magyar költségvetés állja a kieső támogatásokat.

Csakhogy nem lesz mit pótolni, ugyanis a felfüggesztés nem azt jelenti, hogy a csereprogramok tovább zajlanak, csak más fogja azokat finanszírozni, hanem azt, hogy ki sem írják ezeket a pályázatokat, így a magyar diákok és tanárok nem utazhatnak külföldi oktatási intézményekbe, amennyiben a kormány nem írja át az összeférhetetlenségi törvény szövegét. Ide viszont továbbra is jöhetnek külföldről, akiknek a költségeit az EU továbbra is állja.

Ezek ismeretében különösen hatásvadász és félrevezető Orbán nyilatkozata, mely egy bosszúálló, kicsinyes EU-t tesz felelőssé a történtekért: „Akinek van gyermeke, az azért azt mondja, hogy miféle emberek ezek? Lehet, hogy van egy vita Magyarország meg Brüsszel között, meg nem értünk egyet. Micsoda ember az, aki bosszút áll más ember gyerekén vagy a fiatal nemzedéken? Micsoda dolog ez? Hát, ilyen emberek vannak Brüsszelben. Képzelje ezt el! Egy politikai vitát úgy akarnak lerendezni, hogy bosszút állnak a magyar fiatalokon. Hát persze, hogy nem fogjuk hagyni.”- mondta a kormányfő pénteken.

Emiatt trükköztek az EU kérésére megalkotott törvénnyel is, bízva abban, hogy a brüsszeli bürokraták nem veszik észre a turpisságot
...

"ORBÁN VIKTOR NEM MARADHAT AZ ORSZÁG ÉLÉN." - TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS A KLUBRÁDIÓBAN (2020.12.03.)

KLUBRÁDÓ
Műsorvezető: PARA-KOVÁCS IMRE
2020.12.04.



„Mára olyan állapotba jutott a magyar politikai rendszer, hogy egy viszonylag tapasztalatlan és csekély tehetségű ellenzék hatalomra kerülése is közérdek.” - írta a minap Tamás Gáspár Miklós filozófus-publicista. Alapvető érdekünk, hogy Orbán Viktor távozzon az ország éléről, mondta - ennek kapcsán faggatta őt Para-Kovács Imre a 2020.december 3-i Reggeli személyben. 



NINCS NAGYOBB KEGYELETSÉRTÉS, MINT AMIKOR A DIKTÁTOR ÚGY BÚCSÚZIK AZ ESKÜDT ELLENFELÉTŐL, MINTHA “HARCOSTÁRSAK” LETTEK VOLNA

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2023.01.16.


Orbán Viktor úgy búcsúztatta a Facebook oldalán Tamás Gáspár Miklós filozófust, rendszerének és személyes politikai pályájának egyik legnagyobb kritikusát, mint valami “harcostársat”. Azt írta: “Elment a régi szabadságharcos.” De TGM nem “régi” szabadságharcos volt, hanem egész életében az volt. Halála előtt is szabadságharcos volt, Orbán és fasiszta diktatúrája ellen vívta az aktuális szabadságharcát. Ebben a felállásban Orbán volt a zsarnok, TGM pedig vele szemben a szabadságharcos.


Orbán szövege csalárd, hamis és hazug, mint az egész élete. Azt sugallja, mintha TGM csak régen lett volna szabadságharcos, s mintha ők ebben társak lettek volna. De Orbán soha életében nem volt szabadságharcos, hanem egy helyezkedő, karrierista, aki megérezte a rendszerváltás előszelét, és amikor már semmi kockázata nem volt, a rendszerváltás oldalára állt. Az, hogy soha nem volt szabadságharcos, sem elvszerű demokrata, mint Tamás Gáspár Miklós, abból is nyilvánvaló, hogy ő döntötte meg azt a demokratikus rendszert, amelyért TGM szabadságharcosként küzdött.

Egy igazi szabadságharcos, mint amilyen Tamás Gáspár Miklós volt (és igazi harcostársai, akik közé Orbán soha nem tartozott), soha nem lesz fasiszta diktátor, soha nem lesz a szabadság ellensége és ellenfele. Orbán kegyeletsértő arcátlansága az, amikor olyan hatást próbál kelteni, mintha ő és TGM egyformán szabadságharcosok, “harcostársak” lettek volna, s mintha TGM nem harcolt volna éppen ő ellene és a diktatúrája ellen. Orbán hazug “búcsúja” nem egy politikai ellenfélnek adott tisztelet, hanem meghamisítja az elhunyt egész életét és értékrendjét. Megpróbálja semlegesíteni őt.

Tamás Gáspár Miklós emberi nagyságához Orbán nem ér fel, és az arcátlansága nem rántja sárba őt, csupán őt magát minősíti. Ő egy igazi farizeus, aki megöli a prófétákat, utána pedig meszeli a sírjaikat. Orbán Viktor egy sötét gazember, aki nem tiszteli még a holtakat sem. Aki a legkevésbé lepődne meg ezen, az éppen Tamás Gáspár Miklós lenne. Orbánt ő Magyarország elpusztítójának tartotta, nem pedig “harcostársának”. Tamás Gáspár Miklós antifasiszta volt, Orbán pedig egy fasiszta. Tűz és víz, tézis és antitézis. TGM finom polgár, értelmiségi, Orbán egy lumpen, tahó, bunkó...

2022 SEM A NŐK ÉVE VOLT MAGYARORSZÁGON

MÉRCE
Szerzők: BAKÓ JÚLIA, BOLONYAI BLANKA ÉS NEM! - NŐK EGYMÁSÉRT MOZGALOM
2023.01.16.


Egy közel sem teljes áttekintés arról, mi (nem) történt „nőügyekben” 2022-ben Magyarországon
.

Női köztársasági elnökünk lett, de minek

Novák Katalin 2022-es köztársasági elnökké való kinevezésétől aligha várhattunk forradalmi változásokat – a nőügyek terén sem. Novák évek óta hangosan képvisel egy meglehetősen konzervatív és szexista vonalat a nőkkel kapcsolatban, többször hangsúlyozta például abortuszellenes nézeteit, „maradandót” azonban azokban a megszólalásaiban alkotott, amelyekben a gyerekszülést és a családról való gondoskodást jelöli ki a nők legfőbb feladatának.

Az, hogy a Fidesz token-nőként őt ültette egy ilyen pozícióba, tökéletesen mutatja meg, hogy csak azért, mert valaki valamilyen hátrányos helyzetű társadalmi csoport tagja – mint amilyenek a nők – egyáltalán nem jelenti azt, hogy hatalmi helyzetben tenni is fog ezekért a csoportokért. Novák Katalin esetében így nem látunk kiállást a tanártüntetések mellett – a pedagógusok több, mint 80 %-a nő! –, a szociális törvénymódosítás ellen – sejthetően a törvénymódosítás a nőkre nehezedő munkaerőpiaci és otthoni terheket különösen súlyosbítja majd –, de nem sétált ott a családon belüli erőszak áldozataiért tartott Néma Tanúk felvonuláson sem.

Bár a választási kampány során még az ellenzéki pártok részéről is kevés szó esett arról, hogy mit kezdenének például a nők elleni erőszak kérdéskörével, a 2022-es országgyűlési választásra Gattyán György is bejelentkezett mint miniszterelnök–jelölt. Az a Gattyán György, aki nők testének árusításából gazdagodott meg, és jelenleg is az ország 10. leggazdagabb embere. Ezt azonban fájóan kevesen tették szóvá a kampány alatt, ami még akkor is rettentő szomorú, ha a Megoldás Mozgalom amúgy is gyászosan szerepelt a választásokon.
2022-ben még mindig nem látható, mit tesz a kormány az áldozatvédelemért

Bár 2020-at az áldozatvédelem évének nevezte ki Varga Judit igazságügyi miniszter, ennek érdemleges hatása még két évvel később sem érezhető, sőt: a pandémiával járó bezártság és kiszolgáltatottság tovább súlyosbította a bántalmazott nők és gyermekek helyzetét, ami ellen a kormány nem lépett fel – ahogy várhatóan a mélyülő szociális- és gazdasági válság által egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülő nők védelmében sem fog érdemi lépéseket tenni.

Az idén újra megrendezett Néma Tanúk felvonuláson még mindig fájóan sok olyan női és gyermek áldozatra emlékeztek, akiket 2022-ben a családtagjuk, párjuk, apjuk gyilkolt meg, holott ezek a tragédiák sok esetben a megfelelő intézkedésekkel elkerülhetőek lennének.

A különböző nőjogi szervezetek ilyen irányú javaslatai azonban legtöbbször néma fülekre találnak a törvényhozóknál és egyéb szerveknél, ahogyan a nők elleni erőszak témája az országgyűlési választási kampányban is jobbára elsikkadt.

Az Isztambuli Egyezmény ratifikálását a papíron különböző nemzeti stratégiákat és intézményeket létrehozó, de a nemi egyenlőtlenségek kérdésében a valódi társadalmi egyeztetést elkerülő kormány továbbra is kategorikusan elutasítja...

HOLODA ATTILA A REZSIRŐL: A KORMÁNY KEZÉRE JÁTSZIK AZ IDŐJÁRÁS

DELLA / 24.HU
Szerző: 24.HU
2023.01.11.



A szokásosnál melegebb tél miatt kevesebb gázra van szükségünk, és ha februárban sem érkezik meg a hideg, akkor a fogyasztók elkerülhetik a rezsiköltségeik drámai emelkedését - derül ki a Della legújabb adásából, melyben Holoda Attila energiapiaci szakértővel beszélgettünk. Szerinte az év során 60-80 dollár körül alakulhat a gáz piaci ára, jóval alatta maradva a tavalyi átlagnak. Ennél akkor lenne átmenetileg magasabb, 100-130 dollár a piaci ár, ha a tavasszal nagyobb mértékben kellene feltölteni a gáztárolókat, de ennek egyelőre nem látni jelét. Az adásban szó esik még arról, hogy miért jártak jobban azok a cégek, amelyek nem kötötték meg tavaly ősszel a gázszolgáltatási szerződéseiket a 2023-as évre, milyen hatása lesz az európai üzemanyag-piacra az uniós szankció februári élesedésének, és hogy miért nem fog elkészülni 2032-re sem Paks II. Valamint arról, lesz-e valaha tényező a kormányban az új energiaügyi miniszter, Lantos Csaba.

„POKORNI BULIJA” VOLT AZ ÖVEGES-PROGRAM

YOUTUBE
Szerző: HADHÁZY ÁKOS, KOVÁCS GERGELY
2023.01.13.



Meglepő fordulat: a kétfarkú kutyák megtalálták Pokorni Zoltánt az Öveges-program mögött. Kovács Gergely MKKP-elnök és XII. kerületi önkormányzati képviselő megnézte, hogy az alibi közbeszerzéseken induló, egymástól elvileg független cégek székhelyei kinek a tulajdonában álltak, vagy kihez kerültek a cégek eltüntetése után. Az eredmény közepesen vicces: Pokorni legbizalmasabb emberének és feleségének tulajdonába került az a drága belvárosi lakás, amelybe egy sor, az Öveges-csalásban résztvevő cég be volt jelentve. Béres István pedig Pokorni minisztersége alatt először tanácsadóként, majd a beruházásokért felelős kormánybiztosként tevékenykedett, azóta pedig Pokorni polgármester megkerülhetetlen gazdasági tanácsadója a XII. kerületben. Az Öveges-programnak csak látszólag volt az az értelme, hogy 43 városban, egyenként 300 millió forintért (!) újítottak fel egy-egy természettudományos tantermet. Ennél fontosabb volt, hogy a „közbeszerzéseket” egy néhány tucat kamu cégből álló hálózat segítségével, meghívásos pályázatokkal bonyolították le. A NAV már 2018-ban olyan levelet küldött számomra, amelyben TÉNYKÉNT írtak arról, hogy azt a csalást csak központilag szervezve lehetett elkövetni. Ehhez képest 8 év után csak néhány kishalat vádoltak meg egy egészen kis részlet miatt. 

A Kovács Gergellyel tartott közös korrupcióinfón elmondtam: az általa talált adatok alkalmasak arra, hogy az új körülményekre hivatkozva újabb feljelentést tegyünk. Az elévülésig még van néhány év, és érdemes megmutatni, hogy mennyit változott Polt Péter és a kormány hozzáállása a korrupciós ügyek kivizsgálása terén. 

Ezen a linken nagyon részletesen olvashat az előzményekről és az új adatokról és a bizonyítékokat is megtalálja az ügyről: https://ketfarkukutya.mkkp.party/2023..

„DÖGLOVAKBÓL ÉLEK, NEM TUDOM, MEDDIG FOGOM BÍRNI” – A 80 ÉVES DON-KANYARI KATASZTRÓFA KÉPEI

24.HU
Szerző: 24.HU
2023.01.14.


Mínusz 20-30 fok, ócska felszerelés, végletekig kimerült katonák és a szovjet túlerővel szemben semmire nem elég fegyverzet: a nyolcvan évvel ezelőtt, 1943 januárjában váratlanul érkező orosz támadás egy hét alatt szétzúzta a 2. magyar hadsereget. A Don-kanyar katasztrófája a Fortepan képein.


Ismeretlen magyar katona vonszolja sebesült bajtársát a végtelennek tűnő orosz hómezőn, 2000 kilométerre a hazájától. A Fortepan fotógyűjteményre néhány hete felkerült képet valószínűleg egy Fehér Antal nevű besorozott honvéd készítette nyolcvan évvel ezelőtt, 1943 januárjában vagy februárjában. A több mint 200 ezres összlétszámú 2. magyar hadsereg maradéka ezekben a hetekben hasonló módon igyekezett közelebb vergődni a túléléshez – átfagyva, éhezve, elcsigázva és megalázva. Voltak egységek, amelyek 800 kilométert gyalogoltak ellátás nélkül az orosz télben, leginkább döghúson és a parasztoktól zabrált krumplin tengődve...

AZT A HAJDÚ-BIHARI PRÓBAPROGRAMOT IS ÁTALAKÍTJÁK, AMELYRE AZ ÜGYELETI REFORMOT ALAPOZZÁK, MÉG A HÁZIORVOSOK SEM TUDJÁK, NÉHÁNY HÉT MÚLVA MI LESZ ITT

NÉPSZAVA
Szerző: DANÓ ANNA
2023.01.16.


Átalakítják Hajdú-Biharban azt az orvosi ügyeleti próbaprogramot, amire az országos rendszer újraszervezését alapozták volna – tudta meg a Népszava.


Minden megyében egy hónap felkészülési időt kapnak a polgárok az új orvosi ügyeleti rendszer bevezetése előtt – ezt ígérte érdeklődésünkre az Országos Mentőszolgálat. Fokozatosan fogják bevezetni az új rendszert, de azt nem árulták el, hogy milyen sorrendben. Megyénként haladnak, és 2023 végéig mindenhol áttérnek, kivéve Budapestet. Mint írták: „A vármegyék bekapcsolódási sorrendjét és a kapcsolódó folyamatokat részletes terv tartalmazza, ami az adminisztratív folyamatok függvényében még változhat.” Azt azonban megígérték, hogy a belügyminiszter 30 nappal korábban tudatja, hogy éppen melyik vármegyén lesz a sor.

Egy január elsejétől hatályos jogszabály alapján – mint arról korábban részletesen írtunk – a kormányzat alaposan átszabja a háziorvosi ellátást, benne az alapellátási ügyeleti rendszert. E szerint Budapest kivételével az Országos Mentőszolgálatra (OMSZ) bízná a feladat megszervezését. A lakosság által most még elérhető ügyeleti pontok mintegy harmada megszűnik. A jövőben országosan 81 járásnak lenne összesen 102 ügyeleti központja. Akad majd olyan járás ahol nem lesz ügyeleti pont. Több megyében a mostani csaknem tucatnyi orvosi ügyeleti pontból legfeljebb 3-4 maradna. Ám ahol marad ilyen pont, ott az adott járás háziorvosai, saját asszisztenseikkel is fogadnák az ügyeleti helyszínen a betegeket.

Eddig 40 ezer lakosra jutott egy orvos, ha a terv megvalósul, úgy a jövőben hétköznaponként 90 ezernek, hétvégén 60 ezernek lenne egy felső fokú végzettségű ellátója.

A koncepció bírálói szerint mindez főként az aprófalvas megyékben komoly betegbiztonsági kockázatot is jelenthet. Az új rendben a háziorvos nyolctól délután négyig a rendelőjében dolgozna, négytől este tízig, illetve hétvégén és ünnepnapokon beosztható lenne a 81 járási egészségközpont valamelyikébe ügyelni. A tervezet készítői úgy becsülték, hogy járásonként 1,5-2 hétköznapi délutános műszak jutna egy-egy háziorvosra.

Az Országos Mentőszolgálat lapunknak küldött válasza szerint a Hajdú-Bihar megyei modellprogram igazolta az egységes, OMSZ által koordinált ügyeleti rendszer előnyeit. Ugyanakkor szakemberek már korábban szóvá tették, hogy ennek a pilotnak a részletes, nyilvános értékelés nem történt meg, az adati nem hozzáférhetőek. Egyúttal arra is emlékeztettek, hogy a hajdú-bihari kísérletben az OMSZ egyedül látta el az ügyeleti feladatokat és meg sem próbálták a háziorvosok bevonását ebbe a feladatba. Tehát a most bevezetendő új rendszert a gyakorlatban még sehol sem tesztelték...

ÉPPEN 25 ÉVE TART AZ ORBÁN-GYURCSÁNY-KORSZAK, ÉS EZ ÍGY IS MARAD?

G7.HU
Szerző: SZENTKIRÁLYI BALÁZS
2023.01.15.


A cikkemben két állítást járok körbe, melyek cáfolhatják azt a széles körben elterjedt narratívát, miszerint 2010-ben valódi rendszerváltás történt Magyarországon. Az első állítás, hogy a 2022-es polikrízisben kiderült, hogy Gyurcsány és Orbán egymást követő, egymásba fonódó kormányzása között több a párhuzamosság, mint azt a legtöbben gondolják. A második állítás, hogy 2010-22 között Orbánék meg sem kísérelték Magyarországot kiléptetni az olcsó munkaerőre és tőkeimportra épülő összeszerelőüzem-paradigmából, és ilyen kísérlet természetesen 2010 előtt sem történt – ami azt jelenti, hogy érdemi eltérésre valójában elvi lehetőség sincs. A gyenge magyar elitek semmilyen dimenzióban nem képesek meghatározni egységes társadalomképüket, jövőképüket, országivíziójukat, egyáltalán: közös értékeinket. Ebből születik újra és újra a kormányon oroszbarát, ellenzékben nyugatbarát, egyébként meg EU-pénz függő, egymással acsarkodó ütött-kopott magyar politikai valóság. Ugyan mindkét politikai tábor hangosan üvölti sajátjai arcába, hogy lényegileg eltér a másik tömb gyakorlatától és eredményességétől, ebből semmi nem igaz. A politikai elitünk liberális és jobboldali megjelenése 25 éve mihaszna, tehetetlen, fantáziátlan és korrupt. Ez most azért lett fontos megint, mert – jobb, ha tudjuk – egyre reménytelenebb helyzetekből futunk neki az újabb és újabb válságoknak. Merre lehet a kiút?

A magyar gazdaságot irányító politikai elitek 2010 előtt és 2010 után is kirívóan gyengén teljesítettek régiós összevetésben. A fejlődésünk (amit ortodox megközelítésben az egy főre eső magyar GDP uniós átlaghoz mért százalékos változásával tudunk kifejezni) mindkét periódusban lényegében kizárólag EU-tagságunknak köszönhető. A gazdasági döntéshozók (döntéshozatali központok, intézmények) és stratégiaalkotó vizionárius-vezetők ebben a lassan negyed százados periódusban stabilan alacsony színvonalú teljesítményt nyújtottak.

Az utóbbi 12 év politikai újításai ezzel együtt is valósak. Tölgyessy Péter szerint Orbánnal Kossuth Lajos óta az első nyugaton is látható magyar politikus lépett fel a nemzetközi színpadra. Ez lehet akár tapsot is érő politikai teljesítmény. Azonban a nemzetközi politikai tér változásával, az amerikai-kínai-orosz-német-konfliktus éleződésével párhuzamosan most reális, hogy Orbán tündöklése a végéhez közelít – bár ezt már sokszor és sokan mondták, eddig mindig tévesen.

A magyar jobboldal 2010-re új rendszerváltásként hivatkozik. A Magyarországot diktatúrának érzékelő liberálisok is. Cikkem célja a széles körben elfogadott 2010-es rendszerváltás-tézis megkérdőjelezése. A 2010 előtti hatalom ugyanúgy Putyinhoz dörgölőzött, mint a mostani, ugyanúgy a régió legmélyebb válságát szabadította ránk, mint a mostani, és ugyanúgy vezette félre az embereket, mint a mostani. Hát hol van itt a rendszerváltás?

A tavaly belobbant gazdasági válságsorozat végre jól látható folytonosságot teremt a 2010 előtti kormányzás gazdaságpolitikai hibasorozatával, téves valóságértelmezésével. Akkor a nemzetközi tőkepiacoktól, most a brüsszeli pénztranszfereken múlik, hogy milyen irányt vesz a forint. Ahogy a kamatpolitika effektivitása egy ponton túl 2010 előtt is csődöt mondott, úgy most is jól látszott heteken át, hogy az egekig emelt kamat mellett is zuhan tovább a forint...

ÚJRA TÉMA AZ ERASMUS PROGRAM AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGBAN - A KLUBRÁDIÓ NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

KLUBRÁDIÓ
Szerző: CSERNYÁNSZKY JUDIT
2023.01.16.


Az ellenzék arra kéri az EU-t, vizsgálja meg, hogy Orbán Viktor politikai fegyverként használja-e a rezsitámogatást. A héten egyeztet a magyar kormány az EU-val Erasmus-ügyben, hajlandók engedni, noha itthon elfogadhatatlannak mondják az EU döntését. De ebben például Navracsics személyes kuratóriumi tagsága is közre játszhat. A törökök februárban tárgyalnak a NATO-bővítésről Brüsszelben, de nyárig nem fognak dönteni. Nemzetközi lapszeme.

Új frontot nyitott az ellenzék ellen Donald Trump darlingja, Orbán Viktor – írja a Newsweek, amelyben Márki-Zay Péter részletezi, hogy a kormányfő politikai bosszút áll az egyes önkormányzatokon, amelyek nem kaptak rezsitámogatást. Ezért az ellenzék most arra kérte Brüsszelt, hogy vizsgálja ki: valóban politikai fegyverként használja-e a magyar kormányfő ezt a 44 milliárd forintos rezsitámogatást, mert a Mindenki Magyarországa Mozgalom vezetője szerint ezt az energia- és gazdasági válságot feltehetően egyetlen, a támogatásoktól megvont helyi hatóság sem fogja túlélni.

A kormány visszautasítja a politikai vádakat. A problémát megtoldja az Unióval való patthelyzet, hisz miközben Orbán a saját gazdasági hibáiért is "Brüsszelt" teszi felelőssé, mondván az oroszországi szankciók és az ukrajnai háború tették tönkre a magyar gazdaságot, addig továbbra is "kuncsorog" 23 milliárd eurós uniós támogatásért. A Newsweek hiába kereste a kormányirodát, nem reagált senki a megkeresésére.

Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke is megerősítette a lapnak, hogy a Covid óta fokozatosan és szisztematikusan vonja meg a kormány az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat a kompenzációktól. Jámbor Andrást, a Szikra Mozgalom vezetőjét is megkereste a Newsweek, s hasonlóan nyilatkozott Krekó Péter is a Political Capitaltól, illetve Szelényi Zsuzsa politológus, volt parlamenti képviselő. Utóbbi szerint elkezdődött bizonyos szolgáltatók elsorvasztása, hogy utána a kormány felvásárolhassa azokat és átjátssza eddig is gazdag baráti körének. Ők gyakorlatilag mind megegyeznek abban, hogy a jogállam leépítésének a szemtanúi vagyunk, amelyet az EB figyelmébe ajánlanak.

A bizottsági szóvivő egyelőre nem kívánta kommentálni az ellenzék kérését és állításait sem. Szelényi viszont úgy véli, a most beindult folyamatot nem nézheti tétlenül az EU, mert az épp az orbáni autokrácia újabb manővere, így akarja megint átstrukturálni hatalmát Orbán, és a még ellenzéki kézben lévő önkormányzatokat bedönteni.

Orbán pénteki rádiós megszólalása volt a témája a központi irányítás alatt álló, angol nyelvű kínai tévécsatornának. A CGTN azt emeli ki, hogy Orbán szerint Amerika fog győztesen kikerülni az ukrajnai háborúból, míg Európa vesztese lesz ennek a konfliktusnak. Az írás kiemelte a 44,8 százalékos átlagos élelmiszeráremelkedést.

Az Erasmus programból kizárt magyar "egyetemek" ügyéről írt a Bloomberg, ami szerint a magyar kormány hajnaldó kompromisszumot kötni a források megtartása érdekben, ugyanakkor a kormányinfón Orbánék elfogadhatatlannak nevezték a mostani eljárást. A cikk szerint az elmúlt 12 évben folytonosak a magyar kormány konfliktusai "Brüsszellel", amelynek vége a források jelentős megvonása.

Az Európai Konzervatívok lapja (European Conservative) ezt még kiegészíti Navracsics Tibor miniszter felháborodásával, de a lap rögtön megjegyzi, talán azért nevezi a miniszter az uniós döntést igazságtalannak, mert ő maga is a veszprémi Pannon Egyetemen kuratóriumi elnök. A héten már egyeztet is a magyar kormány az Európai Bizottsággal.

Az ABC amerikai tv csatornán elhangzott, hogy Ankara szerint június előtt aligha lesz NATO tag Svéd és Finnország, ugyanis a török parlament nem fogja tudni előbb ratifikálni a szerződést – közölte Ibrahim Kalin, a török elnök külügyi ügyekben illetékes szóvivője az AP amerikai hírügynökséggel. Ráadásul június 18-án lesz az elnökválasztás, noha a vallásos ünnepek még ezt is kitolhatják egy hónappal. Bíztató, hogy az érintett felek Brüsszelben februárban találkoznak a török delegációval.

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ

FÜRJES: BUDAPEST MOST „MÉG INKÁBB” KÉPES LENNE OLIMPIÁT RENDEZNI – HUPPA-LAPSZEMLE

HUPPA
Szerző: HUPPA-VÁLOGATÁS
2023.01.16.


Szenvedélyesen érez az olimpia iránt

Aham. Amúgy annyira nincs pénz a kasszában, hogy Magyarország visszalép a 2024-es kézilabda Európa-bajnokság megrendezésétől, és Kocsis Máté sem jelölteti magát újra a kézilabda-szövetség elnökének. (Mert nincs benne pénz…?)


Hogyan tudja a kormány sarokba szorítani Matolcsy Györgyöt?

A recept 12 éve adott. Lényege, hogy nem kell a jegybank elnökét eltávolítani, elég, ha a kamatról döntő testületben – a Monetáris Tanácsban – többségbe kerülnek a kormány emberei.

Egyetemi autonómia vagy pártállami alapítványok?

“Az alapítványi vezetők listáját nézve egyértelmű: a kormány által kinevezett kurátorok nagyrészt fideszes politikusok és pártkáderek. Orbán Viktorhoz és rendszeréhez lojális, kézből irányítható emberekről van szó, akik garantáltan a NER szellemében vezetik az alájuk parancsolt egyetemi szervezeteket.”

Még a háziorvosok sem tudják, néhány hét múlva mi lesz itt

Azt a hajdú-bihari próbaprogramot is átalakítják, amelyre az ügyeleti reformot alapozzák…

Tizenkétszer annyi pénzt ad egészségügyre az EU, mint az előző ciklusban

Csak az a kérdés, az Orbán-kormány mihez kezd vele… Mondjuk vagy mutassuk?

Totális ellenzéki győzelem Jászberényben

A jobbikos polgármester kifejezetten kérte az ellenzéki pártokat, hogy maradjanak távol a kampánytól, mert meglátása szerint sem országosan, sem helyben nem népszerűek.

Az ukránokkal riogatás és az óvodai térdelő mosdók megjavítása után megnyerte a választást Iregszemcse polgármestere

„Közel 40 fő Kelet-Ukrajnából származó személyt akartak elhelyezni Iregszemcsén, olyanokat, akik az angol wc-t sem ismerik. Erkölcsről szerintem ne beszéljünk, ami őket illeti.”

Még mindig nem késő észhez térni

Az orbáni gengszterokrácia elleni fellépés a NATO, az EU és Magyarország érdeke is.

A magyar hadsereg is bevásárolhat az oroszok által rettegett amerikai rakétavetőkből

Románia elvileg 54 darabot kötött már le a HIMARS-ból, a magyar hadsereg nagyságrendileg 27 rakétavetőt vásárolhatna.

Az oroszok sikernek tartják a szombati támadást

Mármint egy LAKÓTÖMB lerombolását és benne CIVILEK megölését.

„Nincs többé TGM, és nem lesz senki, aki a helyébe léphetne”

„Mit kezd magával ez az ország, ez a nemzet ezek után? Itt már elvétve maradt önálló gondolkozásra, véleményalkotásra képes elme…”

10 JÓ CIKK TGM-TŐL

444.HU
Szerző: HERCZEG MÁRK
2023.01.15.


Valószínűleg sosem fogjuk megérni, hogy a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklós összes írását kiadják valamiféle könyvsorozatban. Nem feltétlenül csak azért, mert a különböző korszakai (anarchista, konzervatív, marxista) különböző köröknek kedves, hiszen TGM 70. születésnapjára a baloldali Mérce is a filozófus mindegyik korszakából válogatott írásokat.


Inkább azért nem várható egy TGM összes művei-sorozat elindítása, mert a grafomán filozófus rengeteg lapnak, folyóiratnak, magazinnak küldte el a hosszabb esszéit vagy rövidebb cikkeit (általában ingyen), és megszámlálhatatlan cikke tűnhetett el rég halott újságokkal és blogokkal együtt.

De aki ezeket megpróbálja megkeresni, az egy rakás érdekes, jól megírt cikket találhat. Az első, nagyrészt szinte olvashatatlanul nehéz könyve, az 1975-ös A teória esélyei fent van a neten, az 1994-es Másvilág az addigi, kevésbé elméleti anyagait gyűjti össze, az 1999-es Törzsi fogalmak – amiben benne van a teljes, 1989-es Idola Tribus is – a jobboldali, a 2021-es Antitézis pedig a marxista korszakának hosszabb esszéiből válogattak. Emellett az internet, könyvtárak és az Arcanum is őrzik egy csomó cikkét.

Most nem a tíz legjobb, leghíresebb vagy legfontosabb írását ajánlom – így nincs köztük a jól ismert az A nemzeti érzés erkölcsi lényege, a Búcsú a baloldaltól, a Búcsú a jobboldaltól?, az Eötvös: a nyugat-keleti liberális, az Etnarchia és etnoanarchizmus vagy az A posztfasizmusról sem – , hanem csak tíz olyat, amit vagy nagyon érdekesnek találtam, vagy egyszerűen jól volt megírva. Szándékosan nincsenek sem fontossági, sem minőségi, sem időrendi sorrendben...

VICTOR ANDRÁS: MINDEN TÁRSADALMI CSOPORTBAN UGYANOLYAN ARÁNYBAN SZÜLETNEK TEHETSÉGEK

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.01.16.


Kétségtelenül növeli az autonómiát, ha nem a minisztérium, hanem az egyetem dönt arról, hogy mennyi legyen a ponthatára, de ez nevetséges dolog. Az egyetemi autonómiának nem ez a lényege, hanem az, hogy tartalmi szempontból autonóm legyen, vagyis mit, hogyan és milyen rendszerben tanít, kiket alkalmaz – mondta a Hírklikknek Victor András, az ELTE nyugdíjas tanára. Hozzátette, a ponthatárnál sokkal fontosabb az, hogy milyen a tanulási szellem, s miképpen képzelik el a tanár és a hallgató szerepét az adott egyetemen.


2023-tól több ponton is változik a felsőoktatási felvételi, megszűnik a kötelező emelt szintű érettségi és a központi minimumponthatár is. Ön szerint milyen következményei lehetnek ennek a felsőoktatásban?

Ami az emelt szintű, vagy nem emelt szintű érettségit illeti, azt gondolom, van ugyan szerepük a középiskolában megtanult ismereteknek az egyetemen, de nem igazán meghatározóak. Az, hogy valaki mennyire tud egy egyetemen helytállni, milyen jó szakember lesz belőle, az elsősorban azon múlik, hogy mennyire tanult meg tanulni. Megtanult-e önállóan tanulni, együtt tanulni, együttműködni. Tulajdonképpen ez elsősorban kompetencia kérdése, nem a gimnáziumban szerzett tárgyi ismereteken múlik. Ezzel nem akarom lebecsülni a szerzett tudást, de nem azon múlik. Pontosan tudjuk, hogy az egyetemeken azok a sikeresek, akiknek az intelligencia kvóciense magas, és nem azok, akiknek ötösük volt egy-egy tantárgyból...

HÁNYAN A MIMAGYAROK?

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.01.16.


Lezárult hát a nagy, nemzeti konzultáció. Mérföldkő ez a Fidesz életében, hiszen, mint emlékezhetünk, azért lett életre hívva, hogy ennek eredményére hivatkozva miniszteres Orbán urunk majd becsámpázik Brüsszelbe a tyúkszaros gumicsizmájával, és ott ő erős indulatból kifolyólag népét védve mintegy a fölakasztott hóhérokra (lásd: Varga Judit delíriuma) borítja a nehéz tölgyfa asztalt. Mindeközben pedig ráförmed az egész Brüsszelre az ő kappanhangján félelmetesen azt kiáltva: vissza mind a szankciókat, amelyek tönkre tesznek minket, ahogyan a bombás plakátok is mutatták.

Ez egy csudálatos történet a legkisebb fiúról vagy a királyfiról, tök mindegy, aki lekaszabolja a sárkányt, ilyeneket, és utána boldogan él, míg meg nem hal. Leginkább csak addig, egy perccel se tovább. Úgy cuzammen hétmilliárdba került nekünk, az adók terheit erősen nyögőknek, hogy miniszteres Orbán urunk megszerezze tőlünk ezt az erős felhatalmazást, hogy Brüsszelben rendet rakjon. Kéretik tehát majd kis idő után rajta számonkérni az ígéretét, hogy fölborítja azt a rohadt asztalt, a szankciók ettől legott megszűnnek, s ami nem utolsó folyomány a kifestőkönyvben, ettől újra háromhatvan lesz a kenyér.

Mindennek így kell történnie és nem másképp, mert dolgozó népünk közfelkiáltással ezt akarja és óhajtja a nagy, nemzeti konzultáció eredménye szerint, amely az, hogy a magyarok mind a kilencvenhét százaléka akarja erősen ezt mindennél jobban. Ezért van az, hogy akkor most nekilátunk a magyarok, sőt, a mimagyarok számlálásának, mennyi is az a nyüves kilencvenhét százalék, ha annyi, amennyit a Fidesz mond. Mert kurva nagy a kavarodás, ha nekilátunk a duci, oder göcsörtös ujjainkat hajlítgatni meg egyenesíteni összeadási és kivonási szándékkal, mint a megvédett kisdedek szerte a nagy, mesebeli Magyarországon.

AZ EMBERISÉG, MINT OLYAN, ELÉG BORZALMAS

TELEX
Szerző: TELEX
2023.01.15.


Tamás Gáspár Miklós volt az egyik legszórakoztatóbb magyar publicista, az egykori politikusok közül pedig az egyik legokosabb. A vele készült interjúknak soha nem volt nehéz címet adni, a szövegeit öröm volt szemlézni, mindig akadt bennük bőven erős mondat. Ilyen erős mondatokból szemlézünk most.

„Orbán Viktort elismerik, mert nincs alternatívája, de nem szeretik. Az ő karizmatikus pillanata rég elmúlt. Lehet, hogy nincs alternatívája és még sokáig kormányozni fog, de nagyon jól tudja, hogy már nem kell kimennie tömegek elé. Nincsenek többé rajongói. A reakciós magyar államrendszer lírai és metafizikai pillanatai már mögöttünk vannak – most már csak a rothadás következik.” (Magyar Narancs)

„A parlamentáris rendszer megbukott. Kétségkívül jobb volt a parlamentáris rendszer, mint a mostani puha diktatúra. De vége, és ez nem föléleszthető.” (Fábián Tamásnak és Jenei Miklósnak az Indexen)

„A filozófia és a tudomány marginálissá vált, egy a hiedelmek között. Jelentős államokat egyszer csak intellektuális képességek nélküli emberek irányítanak, mint Donald Trump vagy Boris Johnson, vagy minősített elmebetegek, mint Jair Bolsonaro.” (Magyar Narancs)

„Most éppen befejeződik egy neokonzervatív, neoliberális szabadkereskedelmi korszak, és elkezdődik a protekcionista korszak a velejáró rasszizmussal, etnicizmussal és sovinizmussal. Ez milliószor megesett már, teljesen érdektelen. Egy helyben toporog a polgári társadalom, semmiféle igazi emancipatorikus haladást nem mutat föl: ugyanazok a dolgok ismétlődnek sajátos civilizációs különbségekkel, csak még felelőtlenebb, még rombolóbb és még butább módon. Szóval a hanyatlás kétségkívül észlelhető. Mégis hogyan viszonyul egy Donald Trump egy Roosevelthez, hogyan viszonyul egy Theresa May egy Churchillhez, egy Angela Merkel egy Bismarckhoz? Nevetséges.” (Révai Gábor: Beszélgetések a baloldaliságról Heller Ágnessel és Tamás Gáspár Miklóssal)...