Szerző: BOD PÉTER ÁKOS
2025.08.16.
A vámdöntésekről bejelentésük pillanatában sejthető volt, hogy átmeneti jellegűek. Hamar kiderült, hogy az Egyesült Államok a nagy és kisebb partnereire vonatkozó importvámokat eszközként használja más jellegű gazdasági ügyek, sőt gyakran tisztán politikai vonatkozású vitatémák intézéséhez, részeként egy alkufolyamatnak. A tárgyalások a nemzetközi intézményrendszeren kívül zajlanak, az alapszámokat illetően erősen perszonális jelleggel: a mérték nagymértékben függ attól, hogy az adott ország vezetője milyen személyes viszonyban van – akkor éppen – az amerikai elnökkel.
A vámeljárások hatályba léptetéséhez azonban nem lehet megkerülni a pontos definíciókat, a főszabálytól való eltérések és a két fél közötti értelmezési különbségek tisztázását. Ez időigényes folyamat, nem csoda, hogy normális viszonyok között hosszú tárgyalási, egyeztetési szakaszok után, akár több évet követően véglegesednek a vámok, hogy azután ugyancsak hosszú időre életben maradjanak. Most nem ilyen világot élünk. Mindenesetre felgyorsított egyeztetések esetén is jó oka van annak, hogy noha már az év második felébe léptünk, nem tisztult sokat a kép, kevés megállapodás tekinthető rendezettnek.
Nem jön ki a matek
Az áprilisi egyoldalú amerikai vámtétel-bejelentéseknek és az azóta hozott vámdöntéseknek a közvetlen politikai, sőt személyes jellegén túl különös sajátossága, hogy az indokláshoz és a mértékek megállapításához az Egyesült Államok árukereskedelmi egyenlege (jellemzően deficitje) szolgált alapul. Az elnök sokszor elmondott állítása szerint más országok tisztességtelenül viselkedtek az Amerikával folytatott kereskedelemben, és emiatt deficites az amerikai külkereskedelem. A „felszabadulás napján” kivetett vámtételekkel ennek a gyakorlatnak akart véget vetni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.