BÖLCSI VAGY NEM BÖLCSI: EZ ITT A KÉRDÉS

TELEX
Szerző: ARADI HANGA ZSÓFIA
2025.10.07.

Szülőként (főleg anyaként) fel kell készülnünk rá, hogy a gyermekünk születésének percétől a legapróbb döntéseinkhez szinte mindenkinek (nagymamának, nagypapának, barátnak, kollégának, jószándékú kommentelőnek) lesz egy-két szava. Az újdonsült anyákat tanáccsal elhalmozni hasznos – gondolja szinte mindenki, aki valaha interakcióba került újdonsült anyával. Akkor is, ha kéri, akkor is, ha nem, a saját tapasztalatainkat megosztani jó érzés – és ezzel nincs is semmi gond. Fontos azonban a tanácsadóknak is a szemük előtt tartani: minden baba, minden anya és minden apa más, és ami nekünk bevált, nem biztos, hogy nekik is be fog, sőt az is előfordulhat, hogy a jó szándékú tanács pont visszafelé sül el, és csak az anya önbizalomhiányát növeli.

Ráadásul a gyereknevelés kanyargós útján lépten-nyomon egymásnak teljesen ellentmondó tanácsokba ütköznek a szülők, akár a saját szüleiktől, akár a barátaiktól vagy az internettől kérnek segítséget. Mossam a pelust vagy ne, külön ágyban aludjunk vagy ne, pürézzünk vagy ne, bölcsődézzünk vagy ne. Ezeknek a döntéseknek a meghozása akkor is nehéz, ha a szülő elhiszi magáról, hogy bárki bármit mond, a saját és a gyereke igényeit akkor is ő ismeri a legjobban, ezért a legjobb döntést is csak ő tudja meghozni.

„Kerestem megnyugvást és támogatást baba-mama csoportokban, az asszonysutyorgó jellegűektől a kötődő nevelésen át, mindenhol, de leginkább csak azt kaptam, hogy burkoltan rám hagyták, hogy valóban szaranya vagyok” – írta nemrég egy kétségbeesett olvasó, akinek a kislánya 15 hónaposan kezdett el bölcsődébe járni, miután neki vissza kellett mennie dolgozni. Hiába ment mintaszerűen a beszoktatás, hiába lett „kiegyensúlyozottabb, felszabadultabb” a gyereke, mégis bűntudata volt. Nem véletlenül. „Az anyukás csoportokban mindig hangosak, akik nem adják bölcsibe a gyermeküket, és hallgatag szégyenbe burkolóznak azok, akik igen” – írta le tapasztalatait.

A bölcsikérdés is olyan, amiről mindenkinek markáns véleménye van. Az ellenzők pedig – ahogy általában – hangosabbak. Ki ne hallotta volna még, hogy „a gyereknek az a legjobb, ha három éves koráig csak az anyával van”?

...

ITT OLVASHATÓ