LENGYEL BÍBOROS: „AKIK FENN AKARJÁK TARTANI A MEGOSZTOTTSÁGOT, SAJÁT POLITIKÁJUKAT KERESZTÉNYKÉNT PRÓBÁLJÁK ELADNI”

VÁLASZ ONLINE
Szerző: LAKY ZOLTÁN
2025.10.07.

„Ha az egyház a törvényhozáson keresztül akarja rákényszeríteni az emberekre a gondolkodásmódját, az hosszú távon nem fog működni” – figyelmeztet Grzegorz Ryś bíboros, Łódź metropolita érseke. A lengyel katolikus egyház egyik legmarkánsabb, reformszellemű alakja a III. Pannonhalmi Ökumenikus Konferencia előestéjén adott interjút lapunknak. Beszélt az ökumenizmus lényegéről, a vallásgyakorlás Lengyelországban tapasztalható visszaeséséről, az egyház és a politika összefonódásáról, a 2020-as abortuszszigorítás társadalmi hatásairól, valamint arról is, hogyan kell az egyháznak szembenéznie saját múltjával a zaklatási ügyek feltárásában.

– Néhány éve Ferenc pápát idézve azt mondta, hogy nem a változások korát éljük, hanem korszakváltást, és ez különösen igaz Lengyelországra. Mire gondolt?

Amikor Ferenc pápa korszakváltásról beszélt, többek között olyan jelenségekre gondolt, mint a mesterséges intelligencia, a közösségi média és az ezekkel járó radikálisan új társadalmi környezet. Paradox módon az emberek ma sokkal magányosabbak, miközben minden eszköz a rendelkezésükre áll a kommunikációhoz. Ez új helyzetet teremt a családok és a közösségek számára: a magány ma tömeges jelenség.

Ami a lengyeleket illeti: ma szabadságban élünk. Több évtizeden át kommunizmusban éltünk, és azt a rendszert jól ismertük, tudtuk, hogyan kell benne létezni. De a szabadságban élést még nem tanultuk meg igazán, pedig már több mint harminc év eltelt.

Néha arra gondolok, van abban valami, amit a zsidó nép negyvenéves pusztai vándorlásáról mondanak: azok, akik rabszolgaságban nőttek fel, nem képesek rögtön szabad társadalmat építeni. Ehhez generációváltásra van szükség.

A szabadság természetes állapot, de új gondolkodásmódot, új attitűdöket igényel, és ezt még meg kell tanulnunk. Gyakran ott a kísértés, hogy a régi reflexeket próbáljuk alkalmazni, de ezek egy teljesen új társadalmi helyzetben már nem működnek. Végezetül lelkipásztori szempontból is új korszakba léptünk. Az a tudás, ami ma az egyházban megvan, arról szól, hogyan lehet „üzemeltetni” egy létező népegyházat. Abból indulunk ki, hogy olyan embereket szólítunk meg, akik meg vannak keresztelve, keresztény kultúrában élnek, ezért magától értetődő számukra, mit képviselünk. Fel kell ismerni, hogy ez már nem így van. Meg kell tanulnunk másként működni, abból kiindulva, hogy az üzenetünk nem magától értetődő. Az alapokról kell építkeznünk...

ITT OLVASHATÓ