A RASSZIZMUS AZ EMBERI FAJ LEGGONOSZABB ÉS LEGPUSZTÍTÓBB GYŰLÖLETSPIRÁLJA

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: SZERBHOVÁTH GYÖRGY
2025.11.07.

A rasszizmus sokkal több annál, mint a bőrszín alapú gyűlölködés: bármilyen testi jellemző vagy kulturális szokás miatt is érhet valakit ilyen inzultus. Ibram X. Kendi könyve végigveszi a rasszizmus formáit, és leszögezi, hogy az az emberiség történetének egyik legpusztítóbb rákja, amelynek rendszerszerűsége mögött szerinte mindig gazdasági és hatalmi érdekek állnak.

A kötet ugyan néhol „túlságosan amerikai”, mert csak USA-beli példákat sorol, de ennek ellenére nagyon fontos összefoglaló a témáról. Bemutatja ugyanis, hogy a bőrszín alapú hátrányos megkülönböztetés mellett még milyen formái vannak a rasszizmusnak, és azokat is érint(het)i, akik nem is gondolnának erre.

Először is szögezzük le egy félcolos szöggel: a rasszizmusnak, azaz a fajgyűlöletnek már eleve önmaga paródiájának kellene lennie, mert az emberiség egy faj (Homo sapiens sapiens). Ettől függetlenül a rasszizmus az élet minden szegmensében ott van, vagyis mindenkit ért már legalább egyszer valamilyen típusú, a „faji jellegzetességéhez” kapcsolódó inzultus.

Senki sem tökéletes ugyanis, és valakinek mindig szúrja a szemét valamilyen bőrszín, hajszín, pár szeplő, egy szemüveg, egy ilyen vagy olyan arc és testalkat stb., de gyakoriak a (vélt) etnikai származás miatti beszólások is – az etnikai alapú rasszizmus pedig, ha valahol, Magyarországon igen elterjedt. A nők esetében emellett mindennaposak a szexista beszólások, még ha azok egy része kvázi „udvarló szándékú” is amolyan lánctalpas, vagy épp kimondottan alpári módon.

Ibram X. Kendi: Hogyan legyünk antirasszisták
Fordította: Piróth Attila
Théâtre le Levain, 2025
406 oldal, 5000 Ft

Az is előfordul, hogy azért kapja meg a magáét valaki, mert vagy túl hülye, vagy éppen túl okos valaki másnak az elvárásaihoz képest, és a kulturális szokások különbözősége is vastag alapjául szolgál a rasszizmusnak. Sőt, még a nyelvünket, nyelvjárásunkat, szóhasználatunkat, kiejtésünket is lehet etnicizálva rasszizálni – a rasszisták szerint ugyanis vannak helyes nyelvek (a sajátjuk, illetve többnyire az európaiak), és a „helytelen” beszédmódot aztán a származáshoz társítják.

Sokkal komplexebb jelenségkörről van tehát szó, nem csak a rasszizmus legismertebb formájáról, amely elsősorban a bőrszínre alapoz. Mert noha a II. világháború után a biológiai rasszizmus már elfogadhatatlan volt – legalábbis jobb körökben, a nyilvánosságban és a tudományban –, de a helyét elfoglalta a kulturális rasszizmus. Maga a faji alapú méricskélés, gyalázkodás egyébként nem ősi, úgy a 15. századból ered, de a szerző szerint

„a rasszizmus az egyik leggyorsabban terjedő és leghalálosabb kimenetelű rák, amellyel az emberiség valaha találkozott”.

És noha nem lát reményt arra, hogy az antirasszizmus nyerjen, leszögezi, hogy erre kell törekedni...

ITT OLVASHATÓ