KI AZ AGRESSZOR?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: GYENGE DÁNIEL
2025.11.21.

Béke. Nagyon népszerű kifejezés ez most. Az én értelmezésemben azt jelenti, hogy emberek, nemzetek, országok, települések – s bármilyen más entitás – egyetértésben és ebből fakadóan gyümölcsöző együttműködésben, vagy legalább a kölcsönös megtűrés – modus vivendi – szellemében léteznek egymás mellett.

Orbán Viktor békéhez való viszonya azonban igencsak komplex. Eddig nem is nagyon konkretizálta, mit ért rajta, csak azt, hogy „az emberek” ne öljék egymást. Ja, meg az is a békéért folytatott küzdelem része, hogy Zelenszkijt, az agresszor ellen védekező, puszta létéért küzdő ország elnökét megutáltatjuk a lakossággal. Zelenszkijt tehát lehet utálni, a háborút és vérontást is, de egyvalaki tabu, mégpedig Putyin. Épp a fő felelős. Szóval Orbán Viktor szerint a béke az, hogy a diktatúrának minden igényét ki kell elégíteni, hiszen csak akkor hajlik (esetleg) a békére, a megtámadott nemzet pedig fogadja el sorsát, és fulladjon bele segélyek és nemzetközi támogatás nélkül a saját vérébe. Igazán humánus megoldás, s ezért még tevékenyen tesznek is a magyar kormányzat képviselői Brüsszelben az Európai Békekeret kifizetéseinek megfúrásával, és minden olyan bizottsági és európai tanácsi döntés megvétózásával, amely Ukrajna érdemi támogatásáról szól, s amelynek valójában nem a „háború folytatása” a célja (mint Orbánék állítják), hanem az ország ellenálló képességének megtartása ahhoz, hogy alkuképes legyen a tárgyalásoknál. A békepárti kormány miniszterelnöke a diktatúrával szemben megértő, Brüsszel szándékaival szemben viszont ellenséges, hisz az igazi kígyófészek, amely nemzethalált akar, lakosságcserét, örökös szegénységet.
*
Mielőtt még a miniszterelnökből sugárzó békevágy hatása alá esnénk, nem ártana különbséget tenni aközött, milyen az, amikor diktatúrák csinálnak békét, és hogyan működik a modern, második világháború utáni békerendszer a mi Nyugatunkon...

ITT OLVASHATÓ