Szerző: SZILÁGYI ÁKOS
2025.11.14.
A Hit Lovagjai vagyunk. A Hatalomba vetett hité. Fides, spes, caritas. Isten Országát építjük. Mi konkrétan itt, az új Szentföldön − Magyarországon. De mindenütt másutt is, ahol Lovag kell a gátra. A Lovag ott van minden alapkőletételnél, minden stadionszentelésnél, minden rénszarvasvadászaton. Magyarország az utóbbi ezer, de különösen az utóbbi tizenöt évben igencsak kivette részét az Üdvtörténet apokaliptikus projektjének megvalósításából, talán még a Jóisten is megemelné a kalapját előtte, ha nem épp Magyarország lenne a bokréta rajta.
A Hit Lovagja − a hatalom embere. De a szent hatalomé. Más hatalmat a Lovag nem ismer. Számára semmi nem lehet szentebb a hatalomnál. Ebből a szent forrásból árad ki rá is a szentség. Megengedem, hogy nem mindig, nem teljesen szent. De majdnem. Majdnemszent. Szentnek születni kell. Majdnemszentnek is. És ő annak született. Majdnem. Majdnem gáncstalannak és majdnem megvesztegethetetlennek. Nagyok vagyunk, hatalmasak vagyunk, mi alkotjuk ma Európában a majdnemszentek táborát. Hadd emlékeztessek rá, hogy Jean Raspail lovag közel fél évszázaddal ezelőtt, az Új Középkor hajnalán írta Majdnemszentek tábora című regényét, amelyben látnoki erővel vetítette előre a jövőt: a Kerekasztal Lovagjainak táborütését a Karmelitában. Köszönjük, Raspail lovag!
.
A Tábor – tudjuk − az égbe megy. Mi azonban maradjunk kicsit még a földön. Öntsünk tiszta vizet a hatalom Szent Grál-kelyhébe, mielőtt nehéz testű lovainkon dübörögve megindulnánk, hogy megtoroljuk a sértést, a gyalázatot, az égbekiáltó bűnt, és letöröljük a könnyeket a bántalmazott hajadonok, a menhelyi kisgyerekek, a megalázott kisnyugdíjasok, a leüvöltött fejű kis harangozószerzetesek orcájáról, hogy aztán a keresztes hadak élén, Trump bátorságlovag vezetésével fölszabadítsuk a brüsszeli hordák, az LMBTQ-söpredék és a kutyafejű ukránok uralma alól a Földet. Sőt talán a Holdat is!
De ne siessünk előre! Egyelőre még csak a majdnemszentek újraválasztásánál tartunk. A hordák végső elkeseredésükben új csodafegyvert akarnak bevetni: olyan rivális indításával akarják beszennyezni a parlamenti választások makulátlan tisztaságát, akinek esélye van a győzelemre. Megáll az ész! A becstelenség nyilvánvalóan a vérükben van. De mielőtt még a brüsszelita sakálsajtó rávetné magát erre a mondatomra, és lovagiatlanul új vérvádat koholna a semmiből, szeretném mondani: nem, tisztelt horda, nem vérvád ez, hanem száraz ténymegállapítás. A SZUVÉHÁ fact-checking szolgálata a napokban tette közzé gyorsjelentését, amelyben szó szerint ez áll: „a vérengzőknek a vérengzés a vérükben van”. Kész tényekkel nehéz vitatkozni. És nem is tanácsos. Nagyon úgy néz ki – ezt persze tényként nem tudom megerősíteni −, hogy a nihilizmus brüsszelita-magyarita szálláscsinálói nem olvasták a mi Nobel-díjas Toldinkat. Nem hallottak az ukrán vitéz orvtámadásának gyászos következményéről, akinek becsületes párviadalban fejét vette ugyan a magyar bajnok, de ő – a tényeknek fittyet hányva – ezek után hátulról, orvul próbálta leteríteni a hőst, mire Toldi kénytelen-kelletlen miszlikbe aprította és pokolra küldte a sunnyogót. Azt kapta, amit megérdemelt. Tőlünk is megkaphatják a sötétbehegedülők, a lapútyimatyik, a lovagi becsület lábbal tiprói és más bolsevik tempójú templomgyalázók.
A lovagi becsületkódex, mint ismeretes, tiltja a becstelen harcmódokat, olyanokat például, mint a parlamenti hátbatámadás, az információs méregkeverés, a választási tőrbe csalás, a tollal és kamerával végrehajtott újságírói orvtámadás, az ellenfél megtorlással fenyegetése. Ezek a tiltások kétségkívül becsületünkre válnak, de hasznunkra semmiképpen sem. Persze alaposan belegondolva, mi értelme is volna a veszett kutyákat megtorlással fenyegetni, bőven elég, ha – mint azt az Aranycsillag Lovagja, Visinszkij prokurátor mondta 1937-ben Ha-Nocrinak Moszkvában – agyonlövik őket. Mást nem érdemelnek. Mindenesetre − a legkisebb fenyegető él és megtorló szándék nélkül − annyit már most leszögeznék: ha a sunnyogók pártja nem hagyja abba a sunnyogást és nem teszi le a fegyvert vasárnap estig Hatvanpusztán, akkor olyasmi fog történni, ami eddig még sohasem: először is nem kerül be a történelemkönyvekbe a „hatvanpusztai fegyverletétel” dicsőséges napja, másodszor pedig a sunnyogók kikerülnek az Élet Könyvéből, mivel sine ira et studio a pokol fenekére küldjük őket. Akár így lesz, akár másként, pár százezer tiktoker-harcos, influenszer, udvari troll és digitális tartalomgyártó készenlétben áll, hogy olyan parádés lovagi tornát csináljon a sunnyogó párt választási összeesküvéséből, amitől leröpül a brüsszeli szélmalmoknál lesben álló kóborlovag − Le Coq Hongrois de la Mancha − mind a huszonhat feje. Én már most alig bírom visszafojtani magamban a nevetést.
A lovagi torna – nem játék. Sokkal több egy földszintes parlamenti választásnál. Már-már fölér egy nemzeti konzultációval. A lovag betrappol a porondra, meghajol és fölkérdezi a tribünön ülő Nemzetet, és miután kérdéseire a Nemzettől megkapta a lelkesítően egyértelmű igent, ledöfi vele a lábainál tekergődző globális háttérhatalmat. Keservesen csalódni fognak a brüsszeli paravánok mögött lapuló köztörvényes mobiltolvajok, ha azt képzelik: a hatalom már a földön hever, csak le kell hajolni érte. Azt adja meg az a jószagú Úristen! A Hit Lovagjai sem ma jöttek le a falvédőről! Harcosok vagyunk − nem piskóták! Nem fogjuk hagyni, hogy a lovagi hatalom kerekasztalát brüsszeli parancsszóra négyszögesítsék! Jobb is, ha a Majdnemszentek Táborának most hátat fordítani készülő árulók, a kivárásra játszók, a kétkulacsosok, a menekülőutakat keresgélők, a pénzpalotákban vacogó nerlovagok már most jól az eszükbe vésik: semmi nem lesz elfelejtve, semmi nem lesz elnézve, semmi nem marad megtorlatlanul. A langyosokat kiköpi szájából a Szuverén. Ne is reméljék, hogy Isten Országának további építésében részt vehetnek!
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.