Szerző: SCHEIRING GÁBOR
2025.12.07.
Tizenöt év alatt a magyar állam nem fejlesztő állammá vált, hanem olyan „felhalmozó állammá”, amely a politikai-gazdasági elit vagyonosodását helyezte előtérbe a társadalmi jólét, az emberi tőke és az innovációs kapacitások fejlesztésével szemben.
Orbán Viktor politikai rendszere a 2010-es évek elején az 1990-es években kialakult liberális hegemónia válságára adott ellen-hegemón válaszként jelent meg. A rendszerváltást követő két évtized gazdaságpolitikája – amely a nemzetközi pénzügyi intézmények, a multinacionális tőke és az Európai Unió által szorgalmazott neoliberális reformokra épült – nem tudta Magyarországot tartós felzárkózási pályára állítani. Az ország a közepes jövedelmi csapdában rekedt: a gazdasági növekedés mérsékelt volt, a bérek és a termelékenység elmaradtak a nyugat-európai szinttől, a hazai vállalkozások innovációs kapacitása gyenge maradt. Ebben a strukturális válságban jelent meg az orbánizmus, mint új gazdasági és politikai kísérlet, ami ugyanakkor kudarcot vallott saját mércéi szerint is...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.