GÁBOR GYÖRGY: NEM EGYÉNI ELSZÓLÁS: EZ A KORMÁNYZATI GONDOLKODÁS GYÁRI ÁLLAPOTA.

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.12.03.

Most mindenki Takács Péter „bazdmegjét” elemzi, persze teljes félreértésben. A kommentárok szerint ez „kommunikációs hiba”, „elfáradt miniszter”, „méltatlan hangnem”, mások szerint „elbukott imázsépítés”, vannak, akik „a feszített munkatempó következményének” nevezik, mintha a gondolkodás hiányát valaha is túlterhelés okozta volna, sőt: egyes elemzők szerint „a magyar társadalom nyers beszédmódjához illeszkedett”, mintha a kormány feladata az lenne, hogy az amúgy is a kocsma színvonalára süllyesztett közéletet immár a kocsma szintje alá korrigálja.

Holott mindez orbitális tévedés. Az elemzők olyan lelkesen kaparnak a felszínen, mintha a Titanic elsüllyedéséért a pincér kezében remegő pezsgősüveg lenne a felelős.

A bazdmeg ugyanis nem kiszólás. Nem elcsúszott mondat. Nem temperamentum. Nem egyéni elszólás: ez a kormányzati gondolkodás gyári állapota. És végképp nem szókincs: ez a nyelvi tőke csődeljárása. Ez a rendszer maga. A politikai hatalom gondolkodásának nyelve, világa, önazonossága. A civilizációból való kilépés hivatalos jelmondata.

A fél ország most azon vitatkozik, hogy „kell-e így beszélnie egy miniszternek”. Mintha ez döntési kérdés lenne. Mintha lenne számára másik nyelv. Mintha volna ott bármi, ami a bazdmeg helyére léphetne. Aki azt hiszi, hogy itt egy pillanatnyi megingásról van szó, az nem érti, mivel állunk szemben: ez a politikai garnitúra úgy beszél, mint aki még soha életében nem találkozott a civilizációval, csak hallotta, hogy az valami bonyolult, idegesítő dolog lehet.

Ezért kell kimondani: ez a kormány akkor is bazdmegel, amikor nem mondja ki a szót.
A gondolkodásuk indulatszerkezete ez. A mondat ritmusa ez. A politikai reflexeik mélyén ez az egyetlen artikulálható tartalom. Minden sajtótájékoztató, minden „nemzeti konzultáció”, minden ukránellenes, Moszkva ihlette mondatszerkezet, minden gondolatfoszlány, amelybe a Kreml szelleme belesúg, minden ünnepélyes nyilatkozat valójában ugyanarra a képletre vezethető vissza: egy kulturálisan steril, szókincsben lecsupaszított, intellektuálisan kiszáradt bazdmeg lüktet benne, mint az utolsó megmaradt idegi impulzus egy már rég klinikai halott gondolkodásban.

A bazdmeg itt nem trágárság. Ez a tahóság hivatalos államnyelve. A kulturális leépülés programnyelve. A civilizációból kivonuló politika szimfóniájának egyetlen hangja.

Mert mit látunk valójában?

Egy kormányzati struktúrát, amely nem egyszerűen feladta az érvelést – soha el sem kezdte.
Egy politikai elitcsoportot, amely nem eldurvult – eleve durvának született, csak most épp mikrofon közelben felejtették. És egy kommunikációs kultúrát, amely nem lezuhant – egyszerűen megmutatta valódi talajszintjét.

Ezért nevetséges, amikor valaki „színvonalcsökkenést” emleget. Milyen színvonal? Hol?
Ez olyan lenne, mint a mocsár mélységéről vitatkozni: a lényeg nem az, hány méter, hanem hogy beleléptél.

A „bazdmeg” nem hibaüzenet. Ez a rendszer filozófiai állásfoglalása. Az intellektuális minimum. A politikai maximum. A gondolkodás helyére lépő indulati automatizmus.
Ha Thomas Mann azt mondta: „A beszéd maga a civilizáció”, akkor Takács Péter „bazdmege” a tétel megfordítása: a civilizáció hiánya maga a beszéd. Egyetlen szó, amelyet már nem a nyelv, hanem a kulturális lecsúszás gravitációja formál.

És végső soron ezért olyan veszélyes ez az egész történet: nem azért, amit kimondtak, hanem azért, amit helyette soha nem tudnának kimondani. Ugyanakkor nem probléma, hanem a kormányzás morális önfelszámolásának nyilvános kivégzési jegyzőkönyve. Ez a rendszer nem azért tahó, mert néha elragadtatja magát. Hanem azért, mert ez az egyetlen regisztere. A bazdmeg a politikai gondolkodásuk mélystruktúrája.

Aki mást vár, az nem a kormányt érti félre – hanem a tahóság természetét.

ITT OLVASHATÓ